La Famiglia történész Iroda

URUNK SZÜLETÉSÉNEK EZER HÁROMSZÁZ ÖTVENNYOLCZADIK ESZTENDEJÉBEN, UGYANCSAK URUNK MENNYBE MENETELE UTÁN VALÓ HÉTEN KEDDEN, KEZDETETT EZ A KRÓNIKA A MAGYAROK RÉGI ÉS LEGÚJABB TETTEIKRŐL, EREDETÖKRŐL ÉS GYARAPODÁSUKRÓL, GYÖZEDELMÖKRŐL ÉS VAKMERŐSÉGÖKRŐL.1  ÖSSZE LŐN PEDIG SZEDEGETVE KÜLÖNFÉLE RÉGI KRÓNIKÁKBÓL, AZOK IGAZSÁGAIT LEÍRVA S HAMISSÁGAIT TELJESSÉGGEL MEGCZÁFOLVA.2  AZ ÚR NEVÉBEN ÁMEN.3

KEZDŐDIK A MAGYAROK KRÓNIKÁJÁHOZ AZ ELŐBESZÉD.4

Énáltalam uralkodnak a királyok, mond az Úr Isten bölcs Salamon által Példabeszédek könyvének nyolczadik részében.5  Dicsőséges Isten az ő szenteiben, csudálatos az ő fönségében, kinek kimondhatatlan mélységű, határtalan és végtelen bölcsesége igaz bírói ítéletével eget és földet egyiránt kormányoz.6  És jóllehet valamennyi szolgáját fölmagasztalja, és nagy tisztességekkel ékesíti, és a mennyei boldogság részeseivé teszi: mindazonáltal, hogy a méltóknak méltán fizessen, azokat emeli a méltóságok különb fokaira, s azokat tünteti ki jutalmai bőségesebb osztogatásával, akiket érdemesebbeknek ismer, s a kiket tündöklő érdemeik nagyobb volta ajánl.7  Mint legvilágosabban kitetszik a dicső királyok fönségében és a magyar királyok által kivívott nagyhíres győzedelmeik gyakorlásában, kik az isteni hatalom oltalmában bízva, fegyveres seregeket nagyhatalmasan megszalasztván, királyok és császárok táborait fölforgatván, erősek lettek a háborúban, senki sem bírván ellenök állani a harczban.8  Mi is jól ki van mutatva az isteni nyilatkozatban megírt ez igében: Általam, mond az úr, és nem saját erejükkel uralkodnak a királyok, és fognak uralkodni a magyarok királyai.9  Hol is először az isteni hatalom van kifejezve, mely legyőzhetetlen erőt adandó: Általam, úgy mond , ki véghetetlen hatalmú, minden bennem bízókat segítni erős vagyok.10  Minthogy én ölök és éltetek, én sebzek és én gyógyítok, s nincs a ki az én kezemből menekűlhessen; ki fölemelem a szegényt a porból, hogy üljön a fejedelmekkel és bírja a királyi széket.11  S azután van mondva: Uralkodnak a királyok, kikben az igazság lelke, a bölcseség világa, a türelem csendessége és az irgalmasság kegyelme lakozik, amint a szent beszéd bizonyítja a Példabeszédek huszadik részében: Irgalmasság és igazság őrizi a királyt, s kegyelmességgel erősödik az ő királyi széke.12  S ismét más helyen mondja az írás: A bölcs király székében ülve tekintetével minden bajt eligazít.13  És ismét Salamon mondja Bölcseség könyvének hatodik részében: A bölcs és irgalmas király oszlopa a népnek, és szétveri az istenteleneket, a megigázott népeket a zsarnokok kezéből kiragadván.14  Mi jól beteljesedett Magyarország királyaiban, kik minden zsarnokokat meggyőzvén, Magyarország népeit gyönyörűséges békeségben és gazdag nyugodalomban pihentették, azért, mivel valamennyi királynál jobban félték az Úr Istent, mint meg vagyon írva Mózes ötödik könyvének tizedik részében, hol az Isten így szól a királyokról: Mikoron a király az ő országának székébe ülend, írja le magának az Úr törvényét, és tartsa magánál, és olvassa meg életének minden napjaiban, hogy tanulja meg félni az ő Urát Istenét, és megtartani az ő szavait, melyek a törvényben meg vannak parancsolva, hogy hosszú ideig uralkodjék, és uralkodjanak fiai a földön, és dicsőségét bírják mind örökké.15  Mely királyoknak, tudniillik a magyar királyoknak eredetét, származását és Scythiából kijövetelét a szent doctorok különféle irásaiból ily renddel fogom előadni.16 A MAGYAROK EREDETÉRŐL A SZENT IRÁS SZERINT.17 Amint az irások mestere a Teremtés könyvének tizedik részében írja: Ezek a Noé fiainak nemzetségei, és ezen három fiától, tudniillik Semtől, Kámtól és Jáfettől származott az özönvíz után hetvenkét nemzetség: Jáfettől tizenöt, Kámtól harmincz, Semtől pedig huszonhét.18  Ezek elszéledtek a világ három részében: Semnek jutott Ázsia, Kámnak Afrika, Jáfetnek Európa.19  Mert Josephus szerint Jáfet fiai bírták az éjszaki tartományt Scythiának és Syriának Taurus és Imaus hegyektől fogva a Tanais folyóvizéig, mely Scythiában vagyon.20  S ugyanezt állítja Szent Jeromos a héber dolgokról írt könyvében, hogy Jáfet fiai bírtak Ázsiában az Imaus és Taurus hegyektől fogva a Tanais vizéig, Európában pedig Gádesig, neveiket a helységek és nemzetek neveiben fönhagyván, melyek közől később igen sok elváltozott, a többi pedig megmaradt valami hasonló vagy közeljáró névben.21  Jáfet fiai: Gomer, akiről neveztetnek a galaták, s azután a gallok, kiket francigenáknak hívnak bizonyos Francióról, Páris fiáról, ki Priamis fia volt, az első trójai királyé, kik Trójából annak romlása után Pannóniába jövén, melyet hajdan Nagy Sándor idejében Felső-Görögországnak hívtak, a Sycan hegy alatt, a Hister folyó mellett, melyet németűl Dunnak hívnak, igen erős várost építettek, s annak a Sycan hegytől Sycambria nevet adtak, s ott maradtak négyszáz esztendeig Krisztus születése előtt, s végre a keleti nemzetektől félvén, a nyugoti vidékekre költözködtek, s a Sakana folyó környékét elfoglalták, melynek Franció nevű vezérökről Francia nevet adtak, fővárosát pedig azon Franció atyjának nevéről Párisnak nevezték.22  Jáfet második fia Magóg, akitől származtak a Scythák szent Jeromos szerint; továbbá Madaj, akiről nevezték a médokat; Javán, akitől a görögök erednek, ahonnan a héberben Görögország neve maig is Javán; Tubál, akitől a spanyolok származtak; Mosoch, kitől a kappadókok származtak, ahonnan nálok maig is van Massekab nevezetű város; és Thiras, akiről neveztettek a thrákok.23  Továbbá Gomer fiai: Assenekh, kitől származtanak a trójaiak; Javán fiai: Eliza, akiről nevezték az elizeusokat, azután eolisiakat, és Tharsis, akitől származtak a ciliciaiak, ahonnan fővárosukat is Tarsusnak nevezték, ahol született Pál apostol, mint meg vagyon írva az Apostolok Cselekedeteinek huszonegyedik és következő fejezeteiben.24  Ezekből váltak ki a népek szigetei a magok országaiban, kiki saját nyelve szerint.25  Ez itt megelőzőleg van mondva, minthogy később történt a nyelvek megoszlásának idejében.26  Kám fiai pedig: Khus, akiről nevezték az ethiopsokat, ahonnan Ethiopiát héberül Khusnak hívják; és Mezarim, akitől származnak az egyiptomiak, ahonnan Egyiptomot héberül Mezarimnak hívják; Phuth, akitől a sibrek származnak, akiket azonban elébb Phutheusoknak hívtak, ahonnan van ott egy folyó, melynek maig is Phuth a neve; és Khanan, akiről nevezték a khananaeusokat, kiknek földje később Izrael fiainak adatott.27  Khus fiai pedig Saba, akiről nevezték a Sabaeusokat; Evila, akitől származtak a pogányok; és Sabatha, akitől származtak a sabatheusok.28  Továbbá Khus nemzette Nempróthot: ez volt, aki rávette Noé maradékit, hogy építsenek várost és tornyot az Úr ellenére, melyről vagyon szó a Teremtés könyvének tizenegyedik részében.29  Azért mondja róla az írás: Ő kezde hatalmas lenni a földön, minthogy erővel másokat meghódoltat vala, és akaratjok ellenére az említett munkára kényszeríti vala.30  Azért mondja továbbá az írás: Ez hatalmas vadász, azaz az emberek elnyomója, vala az Úr előtt, mivel semmi sem titok az ő szemei előtt.31  Azért terjedt el a köz példabeszéd: olyan mint Nempróth.32  Ahonnan később is, ha valakit az emberek elnyomójának látnak vala, másik Nempróthnak, vagy szintén Nempróthnak nevezik vala.33  Birodalmának kezdete pedig Babylon vala, s maradéka az Oczeán tenger mellékét bírá.34  Mindebből kitetszik, hogy azok állítása nem igaz, akik azt mondják, hogy Hunor és Magor, a magyarok atyjai, Nempróth fiai voltak, ki fia volt Khusnak, ki fia volt Kámnak, kit Noé megátkozott volt: azért is, mert így a magyarok nem Jáfet nemzetségéből valók volnának, mint szent Jeromos mondja; azért is, mert Nempróth soha sem lakott a Tanais vize körül, mely keletre van, hanem az Oczeán tenger mellett.35  Tehát amint a szentírás és a szent doctorok mondják, a magyarok Jáfet fiától Mágógtól származtak, aki az özönvíz után ötvennyolcz esztendővel, mint szent Sigilbert antiochiai püspök a keleti nemzetek krónikájában mondja, bément Evilát földére, és nejétől Enektől nemzette Magort és Hunort, akikről a magyarok és húnok neveztettek.36 2. A MAGYAROK ELTERJEDÉSÉNEK KEZDETE SCYTHIA KELETI RÉSZÉBEN.37 Történt azonban, hogy amint egyszer vadászni kimentek, a pusztában egy ünő szarvasra bukkantak, melyet, amint előttök futott, a Meotis ingoványaiba kergettek, s midőn az ott szemök elől tökéletesen eltűnt, sokáig keresték, de semmi módon meg nem találhatták.38  Végre is bejárván az említett ingoványokat, azt a földet baromtartásra alkalmasnak szemlélték, azután atyjokhoz visszatérvén, tőle búcsút véve, minden vagyonostól a meotisi ingoványok közzé szállottak, hogy baromtartani ott lakjanak.39  Meotis tartománya pedig Persia országgal határos, s egy igen keskeny gázlón kívül mindenfelől tenger övezi környűl; sebes folyókkal, fűben, fában, halban, madárban és vadban bővölködik.40  Nehéz oda be, s onnan kimenni.41  Bemenvén tehát a meotisi ingoványokba, ott öt esztendeig helyben maradtak; hanem a hatodikon kimenvén, a pusztában véletlenűl Bereka fiainak nejeire és leányaira találának, amint férjeik nélkül sátrak alatt tanyázva a kürt ünnepét üllték, és zene hangjai mellett lejtettek, kiket is vagyonostól sebes nyargalva a Meotis ingoványaiba vivének.42  Ez volt az első rablás az özönvíz után.43  Történt pedig, hogy azon csatában azon gyermekek közt Dúlának, az alánok fejedelmének, két leányát is elfogták, kiknek egyikét Hunor, másikát Magor vette nőűl.44  S ezen nőktől vették eredetöket minden húnok vagy magyarok.45  Lőn pedig, hogy miután a Meotis ingoványai közt sokáig lakoztak, igen erős nemzetté kezdtek növekedni, s az a tartomány őket sem befogadni sem táplálni nem bírta.46  Kémeket küldvén tehát onnan Scythiába, miután Scythia tartományát igen ügyes ravaszsággal kikémlelték, gyermekeikkel és barmaikkal azon hazába vonulának, hogy ott lakozzanak.47  Midőn tehát azon országba bémentek, abban lakókúl az alplozúrokat találák, kiket most pruténoknak hívnak, kiket megvervén és kikergetvén vagy megölvén, azon országot, mint tudjuk, szomszédaik ellenére mai napig is bírják.48  Scythia tartománya ugyanis Európában fekszik s kelet felé terjed; egyfelől az éjszaki tenger, másfelől a Rif hegyek zárják be; melytől keletre Ázsia, nyúgotra pedig az Ethöl azaz Don folyó.49  Az ott termett nemzetek pedig henyeségbe merűltek, hiábanvalóságoknak hódolók, fönhéjázó természetűek, bujaságra hajlandók, rablásra áhítoznak, s általában inkább barna mint fejér színűek.50  Scythia ugyanis egy darabban terűl, hanem uralkodásra nézve három országra van osztva, tudniillik Bascardiára, Denciára és Magoriára.51  S van benne száznyolcz tartomány, melyeket hajdan Hunor és Magor fiai azon száznyolcz nemzetségért, melyek az ő ágyékaikból eredtek, osztottak volt föl, amint a Meotis ingoványaiból Scythiába költöztek.52  A scytha birodalommal keletre határos Júriabeliek országa, azután Tarsia, végre Mangalia, holott is Európa végződik.53  A nyári nap alatti táj felé pedig a korozmi nemzet fekszik és Ethiopia, melyet Kisebb Indiának hívnak.54  S ezután délszak és a Don folyó közt áthatolhatatlan puszta van, ahol azon földöv levegőjének mérsékletlensége miatt különféle fajta kígyók, mint egyegy malacz olyan nagy békák, basiliscusok és más mérges állatok vannak, tigrisek és egyszarvúak teremnek.55  A Don nagy folyóvíz, Scythiában ered, a magyarok Ethölnek hívják, s ahol a Scythiát környező havasokon áttör, nevét elveszti s Donnak nevezik; mellette dél felé a kitánok és alánok népe fekszik, s végre három ágon a Kerektengerbe szakad.56  Egy Togata nevű más folyóvíz is ered a scythák országában, mely oly rengeteg erdőkön, mocsárokon és havas hegyeken át folydogálván, hol a nap soha nem süt, végre Irkániába szakad, az éjszaki tengernek tartva.57  Scythia tartománya, mint mondják, hosszában háromszáz hatvan, széltében száz kilenczven stádiumra terjed, s fekvése oly erős, hogy csak egyetlenegy igen kicsiny helyen lehet belé jutni, miért is a scythák soha semmi birodalomnak, még a macedóniainak sem, voltak alá vetve.58  És ezért nevezzük őket dent-eknek, mivel valamint a fogak (dentes) mindent megrágnak és megőrölnek, minden népeket úgy megőrölnek vala; miért is a rómaiak őket Isten ostorának hívják vala.59  A mondott Scythia földe mindazonáltal némely helyeken mint mondják elég buja, ligetekkel, erdőkkel, legelőkkel ékes, s különféle vadakban gazdagon bővölködik.60  Kelet felől szomszédosok vele a besenyők és fejér kúnok; nyúgotra pedig az éjszaki tenger körül, mely vele szomszéd, Susdáliáig emberi nemzetnek járhatatlan rengeteg erdő van, mely mint mondják nagy messze terjed, hol kilencz álló hónapon át sűrű fellegek feküsznek, hol a nap nem látható, hanemha július, június és augustus havában, akkor is napjában csak annyi ideig, amennyi hat órától kilenczig van.61  Az említett sivatag hegyeiben kristályt találnak, griffek fészkelnek, s vadászsólyom madarak költenek, melyeket magyarúl kerecsetnek hívnak.62 3. A MAGYAROK ELSŐ BEJÖVETELE PANNÓNIÁBA.63 Urunk születésének háromszáz hetvenharmadik esztendejében, Válens császár és I. Coelestin római pápa idejében, a világ hatodik korszakában, a Scythiában laktokban megsokasodott húnok egybegyülekezvén, s magok közt kapitányokká tévén Bélát, Csele fiát, ki a Szemény nemzetségből származott, Kevét és Kadicsát ugyanazon nemzetségből, Ethelét, Kevét és Budát Bendeguz fiait a Kádár nemzetségből, elhatározták, hogy a nyúgoti tartományokra rontsanak.64  A száznyolcz nemzetségből ugyan is tízszer százezer embert, mindegyik nemzetségből tízezer fegyverest, választottak, otthon hagyván a többi húnokat Scythiában, hogy szállásaikat, országukat az ellenségtől őrizzék.65  S állítanak magok között egy Kádár nevezetű bírót a Torda nemzetségből, ki a viszálkodók pereit eligazítsa, a tolvajokat, rablókat és gonosztévőket fenyítse, úgy azonban, hogy ha azon bíró mértékletlen itéletet hozna, a község megsemmisítve visszavonhassa, s a vétkes bírót és kapitányokat letehessék, amikor akarják.66  Ennél fogva ez a törvényes szokás a húnok vagy magyarok közt Gyeicsa vezér, Takson fia, idejéig fönmaradt.67  Mert a magyarok megkeresztelkedése előtt a kiáltók szava a táborokban így gyűjté vala hadba a húnokat: Isten és az egész község szava, hogy kiki itt s itt fegyveresen, vagy ahogy van, pontosan megjelenjék, a község parancsát és tanácsát meghallani.68  Valaki tehát a parancsot megvetette, ha okát nem tudta adni, a scythiai törvény karddal vágatta ketté, vagy veszett állapotoknak tétette ki, vagy irgalmatlanúl a köznép szolgaságába vetik vala.69  Tehát az ilyes vétkek és kihágások választották el egyik húnt a másiktól; különben ugyan is, miután minden hún egy apától és egy anyától származott, hogyan mondhatnák egyiket nemesnek másikat nem nemesnek, ha ily esetekért elmarasztva nem lett volna szolgává?70  Akkor mind ezen kapitányok együtt egy szívvel lélekkel megindúlván Scythiából, a besenyők és fejér kúnok közzé, azután a susdalok, ruthénok közzé, és a fekete kúnok földére nyomúlának.71  Onnan megindúlván a Tiszáig jutának.72  Mely tartományt amint körültekintettek, az egész község egy értelemmel azt végezte, hogy ne menjenek tovább feleségeikkel és barmaikkal; mert feleségeikkel, szekereikkel és sátraikkal szállottak vala ki szülöttök földéről.73  S minthogy akkor Pannóniát, Pamphyliát, Phrygiát, Macedóniát és Dalmátiát a longobárd nemzetből Sabária városából származott Macrínus, hadfolytatásban tanult tetrarkha, kormányozta, hallván hogy a húnok a Tisza mellé telepedtek, s országát napról napra szaggatják, országa népével rájok támadni félvén, követeket külde a rómaiakhoz, kérvén hogy adjanak neki segítséget a húnok ellen; mert a római császár kegyelméből uralkodik vala az említett tartományokban.74  A rómaiak pedig akkor az aleman nemzetbeli verónai Detriket emelték vala önkényt magok fölé királylyá, kit meg is kértek, hogy vigyen Macrínusnak segítséget.75  Az oztán szíves jó lélekkel rá állván, megindúla olasz és német sereggel, és más nyúgoti vegyes nemzetekkel, s végre Százhalomhoz juta, hol a longobárdok Potentia város alá gyülekeztek vala, hogy tanácsot tartsanak Macrínussal, vajon a húnokat a Dunán átkelve tanyájokon, vagy más alkalmas helyen kellene-e megtámadniok.76  Míg hát Detrik és Macrínus ebben a tanakodásban veszteglettek, a húnok a Dunán csendes éjtszaka Sicambriánál tömlőkön átkelvén, Macrínus és Detrik seregét, mely Potentia városába nem fért, s kint a mezőn sátrakban tanyázott, kegyetlenűl öldökölék.77  Mely támadáson Detrik elkeseredvén, kivonúla a húnok ellen a Tárnokvölgy mezejére harczolni, ki is megütközvén, a húnokat, amint mondják, embereinek igen nagy romlásával és veszedelmével, legyőzé.78  A húnok közől, akik megmaradtak, a Tiszántúlra szaladának.79  Elestek azon nap a húnok közől száz huszonöt ezerén; ott veszett közöttök azon ütközetben Keve kapitány is; Detrik és Macrínus emberei közől.80  Azokon kivül kiket sátraikban öldököltek volt le, kétszáz tízezer veszett el.81  Látván tehát Detrik, hogy embereiben ily nagy öldöklés esett a harczban, az ütközet után másod nap Macrínussal együtt Tulna városa felé vonúla, mely akkor a latínok városa vala, s Pannónia városai közzé számláltatott.82  Tulna város Austriában esik, s három állomásra fekszik Bécstől.83  S amint megtudták a húnok, hogy ellenségeik visszavonúltak, visszatértek a viadal helyére, és bajtársaik testeit és Keve kapitányt scytha szokás szerint az országút mellett, hol díszes kőbálvány van fölállítva, a legtisztességesebben eltemették, s azon helyet és azon vidéket Keveházának nevezték.84  Megismervén tehát a húnok az előbbeni ütközetben a rómaiak lelkületét és fegyverkészületét, seregöket újra összeszedve Tulna városa felé nyomúlának, ahol ellenségeik összegyűltek vala, kikkel, mint mondják, Detrik és Macrínus Cezumaurnál szálla szembe, s reggeltől délestig harczolván, a rómaiak legyőzetének, holott Macrínus is elesett, Detrik pedig homlokán nyíllal megsebesíttetett, s a rómaiak egész hadserege elveszett vagy elszaladt.85  A húnok közől pedig abban az ütközetben negyven ezerén estek el.86  Béla, Keve és Kadicsa is ott estek el, kiknek testeit onnan elvivén, a többi húnok mellé az említett bálványnál temették el.87  Miután pedig a rómaiak serege Cezumaurtól elszéledt, soha többé sok esztendőn át nem lehetett őket a húnok ellen egybe gyűjteni.88 4. ATILA MAGYAROK KIRÁLYA VÁLASZTÁSÁRÓL ÉS FEJEDELMI GYŐZEDELMÉRŐL.89 Urunk születése után a négyszázegyedik, a magyarok Pannóniába jövetele után pedig a huszonnyolczadik esztendőben, a magyarok vagy húnok egyenlő akaratból Atilát, Bendeguz fiát, emelték magok fölé a rómaiak módjára királylyá, ki elébb a kapitányok egyike vala, ki is testvérét Budát fejedelemmé és bíróvá tette a Tiszától a Donig, s magát magyarok királyának, világ félelmének, Isten ostorának neveztette: Atila Isten kegyelméből Bendeguz fia, a nagy Nempróth unokája, ki Engadiban növekedett, a húnok, médok, góthok, dánok királya, a föld kerekségének félelme, és Isten ostora.90  Vala pedig Atila király barna színű, dühös tekintetű, büszke járású, széles mellű, s megeresztett szakált visel vala; szerfölött buja természetű is vala; szekrényében pénzt nem szeret vala tartogatni; merészségében magamérséklő, csatákban igen fortélyos és ügyelő, testéhez illő erejű.91  Akaratjában nagylelkű , fegyvere csínos, sátrai és öltözete tiszta vala.92  Szeretik vala pedig a külföldi nemzetek, minthogy bőkezű és barátságos vala; s minthogy természeténél fogva szigorú volt, az övéi csudálatosan félnek vala tőle.93  Miért is a különféle nyelvű nemzetek az egész föld kerekségéről tódúlnak vala hozzá, kikhez tehetsége szerint bőkezűleg viseli vala magát.94  Vala tízezer kaszás szekere, valának különféle gépei és mindenféle ostromszerei, melyekkel a várakat és városokat töretik, s azokat táborában magával hordja vala.95  Sátrait a különböző országok különféle módja szerint szokta vala ugyan készíttetni, de volt egy olyan híres és pompás sátora, hogy csudálatosan összekapcsolt arany lemezekből lévén összealkotva, az ember tetszése szerint szétszedhette és ismét egybe állíthatta, melynek vert munkájú arany oszlopai kapcsokra jártak, közepett azonban üregesek s eresztékeiknél bámulatos mívű drága kövekkel voltak egybefoglalva.96  De aklai is, mikor táborba szállt, különféle országok lovaival valának telve, melyeket, bár látszott hogy kedve telt bennök, oly bő kézzel osztogat vala a szűkölködőknek, hogy néha magának nyereg alá alig volt egy-két lova.97  Azon aklok készsége bársonyból és bíborból vala, királyi székei aranyból s drága kövekből valának készítve, asztala s konyhaedénye is mind arany vala.98  A legtisztább aranyból csudálatos munkával készűlt ágyat hord vala magával a táborban.99  Az efféle és más világi pompákban büszkélkedik vala Atila, a húnok királya.100  Hadserege az idegen nemzeteken kivül tízszázezer fegyveresre telik vala, úgy hogy ha egy scytha meg talált halni, helyébe rögtön mást tesznek vala.101  Népének fegyverzete leginkább bőrből és különféle érczekből különféleképen vala készítve, minthogy íjakat, igen éles lándzsákat és oldalukra akasztott kardokat hordtak vala.102  Atila király czímerén is, melyet paizsán szokott volt hordani, koronás fejű karvaly vala ábrázolva; mely czímert a magyarok, míg magokat községben kormányozák, Gyeicsa vezér, Takson fia, idejéig a hadban mindig magokkal hordtak vala.103 5. E HISTÓRIA FOLYTATÁSA.104 Miután pedig a húnok a Cezumaurnál vívott csata után diadallal visszatértek sátraikba, nejeikkel együtt néhány napig a Tiszán túl tanyázának.105  S azután Atila király egy ünnepélyes napra udvart gyűjtetett, melyben verónai Detrik Németország fejedelmeivel megjelenvén, Atila királynak, mint mondják, teljes hódolatot és tisztességet tett.106  Rábeszéllé annál fogva a királyt, hogy személyesen a nyúgoti tartományok ellen menjen, hol nagy tisztességre tehet szert.107  Kinek tanácsát elfogadván, rögtön sereget gyűjtetett, és Sicambriából megindúlván, először, mint mondják, az illíreket támadta meg, azután Constantiánál a Rajnán átkele.108  Zsigmond király oztán nagy sereggel szembe szálla vele Basilea körül, kit egész népével együtt összetörvén, urasága alá hódoltata.109  S azon helyről megindúlván, a Rajna mellett Argentína városát szállá meg, mely várost elejétől fogva egy római császár sem bírt megvívni: Atila azonban megvívá, falait több helyt szétrombolván, hogy mindenki nehézség nélkül szabadon járhatott rajta keresztül, s igen keményen megparancsolá, hogy falát, míg ő él, föl ne építsék, s hogy azon várost ne Argentínának, hanem Strassburgnak hívják, azon számos útról, melyeket kőfalain nyittatott vala.110  Megindítván oztán Argentínából seregét, Luxonium, Bizancia, Chalon, Masticon, Ligon, Burgundia és Lugdunum városokat földig rombolá.111  S onnan a Rhodanus folyó mellett megindúlván, Catalaunumba juta, hol seregét megosztván, népe harmadrészét választott kapitányaival Miramommona nagy hatalmú szultán ellen küldé.112  Minek hallatára az Sevilla városából a húnok elől a tenger szorosán, melyet sevillai szorosnak hívnak, átkelvén, Marokkóba futott.113  E közben azonban Atila királyt Aetius nevezetű római patricius tíz nyúgoti királylyal hirtelen megtámadta.114  S Atila, midőn rögtön támadást akartak ellene intézni, követei által fegyverszünetet kére tőlök, hogy népe nagy részével, mely távol volt, csatlakozhassék: de azok nem állván rá, a két sereg közt a Belvider mezején reggeltől éjjelig állt az ütközet.115  A két sereg közt egy patak folydogál vala, oly kicsinyke, hogy ha valaki egy hajszálat vetett volna belé, a víz csendes folyása alig bírta volna alább vinni; ez az ütközet folyta alatt, amint mondják, állatok és emberek vérével olyan séddé nőtt, hogy kocsist szekerestől s fegyvereseket sodrott el, és mind a két seregben e séd által nem csekély halál lőn.116  Ez az ütközet tehát, mely a nyúgoti királyok és Atila közt a Belvider mezején Catalaunumban történt, amint a régiek emlegetik, a világ valamennyi ütközeténél, melyet egy napon és egy helyen vívtak, rettentőbb és nagyszerűbb vala.117  Mely ütközetben a góthok Aldarikh nevezetű legnagyobb királya elesett; kinek halálát amint a többi királyok, kik el nem estek, meghallották, futásban keresének menekülést.118  Ez naptól fogva emelkedett oztán föl a húnok és Atila király lelke, és félelem szállotta meg a föld kerekségét, s ennek hallatára igen sok ország adófizetéssel szolgált nekiek.119  Atila király seregének harmadrésze pedig, mely ezen csatában jelen nem lehetett, elkéstéért félvén Atilától, míg Atila élt, Catalaunumban maradt, és azon ország lakójává lett, nem akarván Pannóniába visszatérni.120  Mert magok a Miramammona ellen küldött húnok, az idegen nemzeten kivül, hatvanöt ezeren voltak.121  Ezen húnok közől többen voltak a seregben kapitányokká téve, kiket saját nyelvökön Spánoknak hívnak vala, s kiknek nevéről kapta oztán nevét az egész Ispánia.122  Atila a csata színhelyén néhány nap időzvén, végre diadallal viszszaindúla, s Tolosa városába mene, hol a polgárok nagy dicsőséggel fogadták.123  Onnan megindúlván, Gallia fővárosa Reims ellen vonúla, mely, midőn Catalaunum ellen nyomúlt, erősen ellene állt vala, s azt rögtön elfoglalván, akiket benne talált, tűzzel vassal mind elpusztította, s egész Francziaországot és Flandriát földúlván, Colóniába mene, hol Szent Orsolyát, a britannok királyának leányát tizenegy ezer szűzzel a kegyetlen húnok irgalmatlanul leöldökölték.124  Azután a Rajnán Colóniánál általkelvén, Thuringiába nyomúla, s ott Eisenach városánál ünnepélyes udvart tartván, a dákok, norvégek, friesek, litvánok és pruténok ellen sereget rendele, kiket legyőzvén, meghódoltata.125  S onnan, miután ott udvart tartott, megindúlván, Sicambriába Pannónia városába bevonula, hol testvérét Budát tulajdon kezével megölé, s testét a Dunába veté, azért hogy míg maga Atila a nyúgoti részeken tartózkodott, Buda a közte és testvére közt megállított határokon uralkodásában túl ment vala; Sicambriát ugyanis maga nevéről Budavárának neveztette.126  És jóllehet Atila király a húnoknak és más népeknek megparancsolta, hogy azt a várost ne Budavárának, hanem Atila városának hívják: a németek a tilalomtól félve azt Eczilburgnak, azaz Atila városának nevezik, de a magyarok a tilalommal nem gondolva mai napig is Ó-Budának hívják és nevezik.127  Miután tehát ezeket így végezte, öt esztendeig Sicambriában nyúgodott, őrszemeit a világ négy része felé kirendelvén vagy szétosztván.128  Örseinek első csapatja ugyanis Sicambriától kezdve sorjában, amennyire egyik kiáltása a másikig elhallhatott, Németország Colónia városáig szokott vala éjjel-nappal állani, másik része Litváig, a harmadik a Don folyó partján, a negyedik Jádra dalmátiai városig állomásoz vala, kiknek riadó szavából a világ négy része megtudhatta, mit csinál Atila, vagy mily táborozással foglalkozik.129 6. ATILA A NEMZETEKET MEGSZALASZTJA.130 Pannónia, Pamphylia, Phrygia, Macedónia és Dalmátia városai, melyeket a húnok gyakori megszállásokkal zaklattak, Atilától szabadságot nyervén, szülötteik földéről kibújdosva az Ádriai tengeren át Apúliába költözének, nem akarván Atilának szolgálni, s barmaikat is ott hagyták; az oláhok, kik jobbágyaik és pásztoraik voltak, önkényt Pannóniában maradván.131 7. ATILA KIRÁLY BEVESZI AQUILEJA VÁROSÁT.132 S miután Atila király Sicambriában öt esztendeig nyúgodott, gondoskodék, hogy seregének, tudniillik a harmadrésznek, mely rég Catalaunumban maradt volt, híját kipótolja; s miután udvart tartott, Pannóniából megindúla, és Carinthián, Stirián és Dalmátián átvonulván, Salóna és Spalatum városánál az Ádriai tengerhez ére, s mindkét várost fölégetteté.133  Onnan oztán megindúlván a tenger mellett, Tragúra, Sardóna, Sibinicum, Jádra, Nóna, Senia, Parentia, Póla, Caputstria és Terrestrina városokat, és sok más városokat a hegyek közt lerontván, végre Aquilejához érkezek, melynek nagyságán, amint megtekintette, megborzadt, és magát vereségben gondolta volna, ha az említett várost megvivatlan hagyja, azért kivált, mivel híre vala, hogy számos longobárd lázadó menekűlt volt bele Pannóniából.134  S midőn azokat a polgároktól követei által visszakövetelte, s azok kiadásuktól vonakodtak, a várost különféle vívó szerszámokkal vívni kezdé, s miután semmi módon meg nem vehette, másfél esztendeig megszállva tartotta.135  S történt egyszer, hogy amint a várost, sok varázsló kiséretében, kikbe babonás hite szerint igen nagy bizodalmát helyzi vala, körüljárta, látá, hogy egy gólya a tenger felől repülve egy palota ormára szállá, melyen fészke vala, s egyik fiát szájába fogva a tenger nádasába vivé, s többször visszatérve többi fiait is fészkével együtt áthordá.136  Minek láttára Atila király vitézeit magához szólítván, monda nekiek: Lássátok bajtársak! ez a gólya előre érzi a jövendő veszedelmet, hogy mi ezt a várost szét fogjuk rombolni, s menekűlni törekszik, hogy a polgárokkal együtt el ne veszszen.137  Legyetek azért holnap a harczban annál vitézebbek; meglássátok hogy a város romba dől.138  S azután parancsot hirdetvén, a várost mindenféle vívó szerszámmal vívatá, s miután ezekkel sem bírta bevenni, scythái tanácsát követve tízszer százezer emberétől mindegyiktől egy-egy nyerget kivána, s a fal körül nyergekből roppant halmot hányatván, a nyergeket meggyújtatá, melyek lángjától és hevétől a fal megrepedezve tornyaival együtt a földre omlott.139  Mit látván a polgárok, a várost mind odahagyva a tenger szigetébe menekülének.140  Elhatározták ugyanis, hogy a tengernek Aquilejával szomszéd szigetére költözzenek, és örökre ott maradjanak, melyet mai napig is Ó-Velenczének neveznek.141  Ott azonban kevés ideig lakván, Atila királytól féltőkben a szigetet ott hagyván, a Realt szigetére költözének lakozni.142 8. A VELENCZEIEK EREDETÉRŐL.143 A velenczeiek pedig trójaiak, amint a régi krónika mondja.144  Trója romlása után ugyanis Aquilejába telepedtek, melyet, mint mondják, ők alapítottak.145  A velenczeiek nem Sabáriából veszik eredetöket, mint némelyek vélekednek.146  Sabáriában ugyanis latinok, tudniillik longobárdok, laknak vala, és ott mind magoknak a longobárdoknak, mind a föld kereksége más nemzeteinek közönséges iskolájok vala, mely a költők énekeivel és a bölcsek tudományával fényesen tündöklött, és a bálványozás különféle tévelygéseinek hódolt.147  Melyet elsőben a góthok Arcellánus nevű királya akart elfoglalni, de bár soká vívta, be nem vehette, de végre a világ félelme megvívta, melynek a húnok által kivert lakosai most Itáliában, a Ticino folyó mellett, Paviában laknak.148 9. A HÚNOK ALEMÁNIÁT PUSZTÍTJÁK.149 Miután tehát Atila Aquileja városát lerombolta, azután Friaulban Concordia városát rombolta le.150  Onnan a longobardiai határgrófságba nyomúlván, Tervisiumot, Páduát, Verónát, Brixiát, Cremónát, Mantuát, Pergamumot, Mediolánumot, Alexandriát, Ferráriát, s azon tartomány több városait uralma alá hódítá.151  Azután amint Ravennához érkezett, az ariánusok érseke, ki, azon városban bő kincse lévén, az apostoli szék ellenére tizenkét bíbornokot emeltetett volt a maga hitfelekezetéből, a húnokat a polgárok tudta nélkül Ravenna városába titkon bebocsátá, s a keresztség fiait, kik a városban tehetősebbek voltak, leöldökölteté, megigérvén egyszersmind Atila királynak, hogy ha az ő hitfelekezetéhez álland, s a keresztyéneket üldözendi, egész Itáliát, Róma városát és Afrikát népe fáradsága nélkül, s ingyen, urasága alá veti.152  S miután Atila erre inkább az uralkodás mint az említett felekezet iránti hajlandóságtól vezéreltetve örömest rá állott, a rómaiak átlátva a veszedelmet, mely ebből a keresztyénekre hárúlhatott, Leó pápához járúlnak, hogy menjen ki Atilához, s kérje a rómaiak részéről, hogy vegyen tőlök adót és szolgálatot, addig míg élend.153  E közben Atila király seregét Apúliába küldötte, azon sereg kapitányává tévén Zorárdot a Zoárd nemzetségből; ki is Apúliát, a Terra di Lavórót és Calábriát Reggió városáig és Catónáig, melyet mint mondják a bölcs Cátó alapított, kirablotta és roppant zsákmánynyal tért vissza.154  S midőn Leó pápa sok pappal és polgárral együtt Ravennába ért, a mezőn lóháton beszéllgetének egymással; és midőn Atila király a rómaiak igéreteit és szavait hallotta, azokat terheseknek látta ugyan, de kivánságaikba még is bele egyezett az apostoli szék iránti tiszteletből, és a megjelent tüneménytől való féltében.155  Amint ugyanis a király szemeit fölemelte, feje fölött a levegőben egy férfiút láta lebegni, kezében kivont karddal, ki fogait csikorgatva fejét lecsapni fenyegetőzik vala.156  Így oztán a király a rómaiak kérelmeit teljesítvén, a pápát elbocsátva, Ravennába mene, hol az ariánus érseket, a pápa tanácsára hajtva, követőivel együtt fogságba vetteté.157  És miután tőle és követőitől hatvanezer márka aranyat csikart, megöleté, s egész seregével viszszatére Pannóniába.158  Miután tehát délen, nyúgoton, éjszakon és keleten széltében és hosszában kiterjesztette birodalmát, azt forgatja vala elméjében, hogy a tengeren átkelve Egyiptomot, Asszíriát és Afrikát hódítsa meg.159 10. ATILA KIRÁLY MEGNŐSŰL.160 Ekkor a braktai király emberi alaknál sokkal gyönyörűbb Mikolth nevezetű leányát viszik hozzá szeretőül, kit, amint beszéllik, annyira megszeretett, hogy, mint szokása vala, mértéken túl ment az ivásban, s végre a menyegzői éj gyönyörei után orra vére megerede, s amint hanyatt fekve aludt, száján át torkára tódúla, s ott az aludt vér a lélekzetvételt meggátolván, Atilát megölte.161  Mikolth oztán, amint álmából fölserkenvén urát rázogatta, de az mozzanni sem bírt, látván hogy dermedt testéből az élet melege kifogyott, a királyi ajtónállókat nagy sikoltozással magához hívá, s megmutatá nekik, hogy urok a minden test útjára elköltözött.162  Kik is rettentő zajt ütöttek, s kiáltozásukra az egész őrség a palota ajtaihoz nyargalt.163  S eltemették őt a föntebb említett helyen Béla, Kadicsa, Keve és a többi hun kapitányok mellé.164  Amint oztán halálának híre futott, az egész világ elámúlt, s ellenségei nem tudják vala, sírjanak-é vagy örűljenek, rettegvén töméntelen sok fiától, kiket mint valamely népet alig lehetett megszámlálni.165  Azt hitték ugyanis, hogy halála után majd valamelyik fia uralkodik.166  Azonban Verónai Detrik és a többi német fejedelmek álnoksága miá, kiknek Atila király uralkodva nyakokon ül vala, a húnok összetartó községe két részre szakada, úgy hogy némelyek Csabát, Atila királynak görög császár Honórius leányától való fiát, mások pedig a német fejedelemasszonytól Krimhildtől született Aladárt törekesznek vala Atila után királyukká emelni.167  S minthogy a húnok józanabb része Csabához, Detrik pedig és az idegen nemzet kevés hunnal Aladárhoz ragaszkodott, mindketten uralkodni kezdének.168  S minthogy egyik a másiknál nagyobb úr törekedett lenni, Detrik álnokságából, ki akkor Sicambriában Aladárral tart vala, a két király közt oly kemény és erős ütközetre kerűlt a dolog, hogy a Duna vize tizenöt álló napon át német vérrel úgy megáradt, hogy ha a németek azt az öldöklést, melyet a húnok az említett napokon elkövettek, gyűlöletből nem titkolnák, valóban megvallhatnák, hogy Sicambriától Potentiáig a Dunából sem ember sem barom tiszta vizet nem ihatott.169  Ez azon csata, melyet a húnok Krimhild csatájának hívnak mind e mai napig.170  Ezen ütközetekben tehát mindig Csaba és a húnok győztek; később azonban Verónai Detrik Csabát árulással legyőzette.171  Először ugyanis Csaba győzte volt le öcscsét; de utoljára őt győzték le, úgy hogy alig maradtak tizenöt ezeren a Csaba pártjából, a többi húnok és Atila fiai teljesen elhullván és elveszvén.172  Atila halála után e szerint mind fiai mind a húnok egymást öldökölték.173  Legyőzetvén tehát Csaba és testvérei, Atila király fiai, kiknek összes számából mellette hatvanan állottak vala, mint mondják, tizenöt ezer húnnal anyai nagyatyjához Honóriushoz menekűle.174  És jóllehet Honórius görög császár görögországi lakossá kivánta volna tenni, vonakodván ott maradni, ősi székébe, tudniillik Scythiába, visszatére lakozni.175  Csaba ugyanis Görögországban Honóriussal tizenhárom esztendeig maradt, és egy esztendeig ment vissza Scythiába az utak viszontagságai és a szorosok bajos volta miatt.176  Scythiába, ősi székébe megérkezvén pedig, nőt nem Scythiából vett, hanem Korozmeniából hozott, nagyapja Bendeguz tanácsából, kit, mint mondják, egészségben, jóllehet igen elaggottan, talált.177  Ettől a nejétől nemzette Edemént és Edet.178  Ez a Csaba bírta tehát rá intésével a scythákat, hogy újra térjenek vissza Pannóniába.179  Maradt vala pedig a húnokból három ezer ember, kik a krimhildi csatából futással menekűlvén, a Sziklamezőre igyekeztek gyülekezni.180  Kik is félvén a nyúgoti nemzetektől, hogy hirtelen rájok ne rohanjanak, Erdélybe vonúltak, s magokat nem magyaroknak, hanem változtatott néven székelyeknek nevezték.181  Atila életében ugyanis ellenségei voltak a húnok a nyúgoti nemzetnek.182  Ezek a székelyek tehát a húnok maradványai, kik a többi magyarok visszajöveteléig az említett mezőn maradtak.183  Amint tehát megtudták, hogy a magyarok Pannóniába ismét visszajöttek, Ruthéniába eléjök menének, s Pannónia birodalmát velök együtt hódíták meg.184  S miután azt meghódították, abban osztályosak maradtak, amint azonban a magyarok akarták, nem a pannóniai síkon, hanem az oláhokkal együtt a határhegyek közt nyertek osztályrészt; ahonnan az oláhokkal összeelegyedve, mint mondják, azok betűit használják.185  Ezek a székelyek azt hitték, hogy Csaba Görögországba veszett, ahonnan a köznép ma is mondja közbeszédben: Akkor térj meg, mikor Csaba Görögországból visszatér.186  Tehát ez a Csaba Atilának a görög császár Honórius leányától született törvényes fia, kinek fiait Edeménnek és Ednek hívták.187  Edemén oztán, mikor a magyarok másodszor visszatértek Pannóniába, atyja és anyja igen nagy atyafiságával bejöve; anyja ugyanis a korozmin nemzetből való vala; Ed pedig Scythiában marada atyjánál.188  Ezen Csabától származott az Aba nemzetsége.189  Midőn tehát Csaba Scythiába visszamenvén, a község előtt anyja nemes voltát hánytorgatta, a húnok nemessége megveti vala, azt állítván, hogy nem igaz növendéke Scythia országának, hanem csak afféle jött-ment idegen fajta, miért is Scythiából nem kapott, hanem a korozmin nemzetből hozott feleséget.190  Miután pedig Atila fiai a krimhildi csatában a scytha nemzettel csakhogynem mind elvesztek, Pannónia tíz esztendeig király nélkül vala, csak szlávok, görögök, oláhok, jövevény németek és messiánok maradván benne, kik míg Atila élt, neki parasztszolgálattal szolgálnak vala.191  Támada végre egy fejedelem Lengyelországban, Szvatoplug nevezetű, Marót fia, ki Braktát meghódítván, a bolgárokon és morvákon uralkodik vala, ki Pannóniában is a húnok kiveszte után hasonlóan kezde uralkodni.192  Ezt a Szvatoplugot a magyarok Erdélyből és az Ung vize mellől különféle ajándékokkal édesgetvén, és követeikkel kikémleltetvén, miután katonaságát csekélynek tapasztalták, hirtelen megtámadván, Bánhida körül Tata mellett egy városban, melynek romjai maig is látszanak, egész katonaságával elvesztették, és így Pannónia említett népein, kiket Marót fia elterjesztve meggyarapított vala, elkezdenek uralkodni.193  Némelyek azt mondják, hogy a magyarok második bejövetelökkor Marótot nem Szvatoplugot találták Pannóniában mint fejedelmet.194  Ez onnan eredhet, hogy atyja Marót nagyobb hírű vala, de mint elaggott öreg azon várban nyugszik vala, melyet Veszprémnek hívnak, s meghallván a szerencsétlenséget, mely fián esett, fájdalmában rögtön halállal végezte életét; fia pedig az uralkodásban új ember vala.195  A húnok, amint a Tisza vizéhez érkeztek, a Tisza mellől ötödik esztendőben indultak meg.196  A cesumauri ütközettől Atila királyságáig egy év folyt el.197  Uralkodott pedig Atila negyvenhárom esztendeig, a vezérséget bírta öt esztendeig, élt százhuszonhárom esztendeig, meghalt pedig a magyarok Pannóniába jövetele után a hetvenkettedik, Urunk születése után a négyszáznegyvenötödik esztendőben II. Marciánus császár és I. Gelásius pápa idejében.198  Azon éjjel pedig, melyen Atila Sicambriában meghalt, Marciánus császár, ki akkor Konstantinápolyban tartózkodik vala, álmában Atila íját eltörtnek látta, s ebből értette meg halálát.199 VÉGE A MAGYAROK ELSŐ KRÓNIKÁJÁNAK.200 11. KEZDŐDIK AZ ELŐBESZÉD MÁSODIK KIJÖVETELÖKRŐL, SZERENCSÉS ÉS SZERENCSÉTLEN ESETEIKRŐL.201 Miután tehát előadtuk a húnok eredetét, szerencsés és szerencsétlen harczaikat, és hogy hányszor változtatták lakásaikat, most nézzük, mikor tértek vissza Pannóniába; kik voltak a visszatérők kapitányai, s mennyi volt fegyvereseik száma a seregben, jelen munkába igtatni méltónak tartottam.202  Urunk születésének hatszázhetvenhetedik, Atila magyarok királya halálának száznegyedik esztendejében, III. Konstantin császár és Zakariás pápa idejében, amint a rómaiak krónikájában írva vagyon, a magyarok másodszor kijövének Scythiából ekképen: Előd, Ögyek fia, Scythiában egy Öned-beli leánytól nemzett egy fiút, kit Álmosnak neveztek azért, mert anyjának, midőn terhes vala, álmában egy madár jelent vala meg, mely saskeselyű képében mintha megszállotta volna, és mintha méhéből folyam eredne, de nem az ő földén gyarapodnék meg.203  Azért is azt jósolták, hogy ágyékából dicső királyok származandanak.204  Minthogy pedig az álmodást nyelvünkön álmnak mondják, és születése álm által volt megjövendölve, azért nevezték Álmosnak, ki is fia vala Elődnek, ez Ögyeknek, ez Ednek, ez Csabának, ez Ethelének, ez Bendeguznak, ez Tordának, ez Szeménynek, ez Etheinek, ez Aposnak, ez Kadicsának, ez Berendnek, ez Zsoltának, ez Bulcsúnak, ez Baloghnak, ez Zambornak, ez Zámornak, ez Lélnek, ez Leventének, ez Kölcsének, ez Ompodnak, ez Miskének, ez Mikének, ez Besztörnek, ez Budlinak, ez Csanádnak, ez Bökénynek, ez Bondofárdnak, ez Farkasnak, ez Othmárnak, ez Kádárnak, ez Belérnek, ez Keárnak, ez Kevének, ez Kelednek, ez Damának, ez Bornak, ez Hunornak, ez Nempróthnak, ez Thanának, ez Jáfetnek, ez Noénak.205  Álmos oztán nemzette Árpádot, Árpád nemzette Zsoltot, Zsolt nemzette Taksot.206  Tehát Urunk születésének hatszázhetvenhetedik, Atila halálának pedig századik esztendejében, a magyarok vagy húnok, kiket latínúl hungarusoknak hívnak, III. Konstantin császár és Zakariás pápa idejében újra bejöttek Pannóniába.207  Átkelvén tehát a besenyők, fejér kúnok országán, Susdálián és Kiov nevezetű városon, azután a havasokon át egy tartományba jutának, hol számtalan sast látának, s ott azon sasok miatt nem maradhatának, minthogy a fákról mint a legyek úgy szállnak vala alá a sasok, és barmaikat és lovaikat fölfalva megemésztik vala, mert az Isten akarja vala, hogy hamarabb szálljanak alá Magyarországba.208  Innen oztán három hónap alatt a hegyekből alászállának, és Magyarország határszélére, tudniillik Erdélybe, jutának az említett népek kedve ellenére, és ott nejeik és vagyonuk őrzésére hét földvárat építvén, egy ideig maradának.209  Miért is a németek azt a részt az naptól fogva Simburgnak azaz Hétvárnak nevezték.210 12. A HÉT VEZÉR VÁLASZTÁSÁRÓL.211 S amint azon táborokban maradtak, a köröskörűl fekvő urak berohanásától félvén, köz tanács végzéséből magok között hét vezért emelének, és hét seregre oszlának, úgy hogy mindegyik seregnek egy vezére legyen, a szokott módon tett századosokon és tizedeseken kivűl.212  S mindegyik seregben harmincz ezer fegyveres férfi vala a századosokon kivűl.213  A száznyolcz nemzetségből tehát mindegyikből két ezer fegyveres ember jött ki a kijövetelkor, a cselédséget oda nem számítva.214 13. AZ ELSŐ VEZÉR.215 Azon vezérek közt pedig Árpád, Álmos fia, Előd unokája, Ögyek kisunokája, gazdagabb és hatalmasabb vala.216  Ennek atyja Álmos Erdély országban elesett, nem mehetett ugyanis bé Pannóniába.217  Erdélyben tehát megnyugvának és barmaikat megpihenteték.218  Hallván pedig a lakosoktól a föld jóságát, s hogy a Duna a legjobb folyóvíz, és hogy azon tájnál a világon jobb föld nincsen, köz tanácsot tartva, Kusidot, Kund fiát, követűl küldék, hogy menjen és tekintse meg azt az egész földet, és ismerje ki a föld lakosait.219  Midőn tehát Kusid Magyarország közepébe érkezett és a Duna mellékére ereszkedett, a helyet gyönyörűségesnek, a földet köröskörűl jónak és termékenynek, a folyó vizét jónak, mellékét jó legelőnek látta, s megtetszett nekie.220  Azután a tartomány Szvatoplug nevezetű fejedelméhez mene, ki Atila után uralkodik vala, köszönté őt az övéi nevében, és előadá az okot, melyért jött vala.221  Ezt hallván Szvatoplug nagyon megörűle, mert azt gondolja vala, hogy parasztok, s azért jönnek, hogy a földet míveljék, s azért a követet megörvendeztetve bocsátá el.222  Kusid pedig a Duna vizéből kulacsát meg töltvén, perje fűvel tömlőjét megrakván, a fekete homok földből is mutatót vévén, visszatére övéihez.223  S amint elbeszéllt mindent amit hallott és látott vala, nagyon megörűlének, és a kulacs vizet, a földet és füvet bemutatá nekiek.224  Melyeket megízelítvén, jól átlátták hogy a föld igen jó, vize édes, s legelőjén olyan füvek teremnek, amint a követ beszéllte.225  Árpád pedig övéi között kürtjét a Duna vizéből megtöltvén, az összes magyarság színe előtt arra a kürtre a mindenható Isten kegyelmét kére, hogy azt a földet az Úr engedje nékiek örökre.226  Amint e szavakat végezte, a magyarok háromszor kiáltanak: Deus, Deus, Deus! és itt találták föl ezt a szokást, mely a magyaroknál mai napig is megvan.227  Azután köz tanácsból ugyanazon követet viszszaküldék az említett fejedelemhez, és földéért egy nagy lovat küldének neki arábiai aranynyal megaranyozott nyereggel és aranyos fékkel.228  Minek láttára a fejedelem még jobban megörűle, mert azt véli vala, hogy azt, mint valami zsellér, földért küldötték.229  A követ tehát azt kére a fejedelemtől, hogy adjon földet, füvet és vizet.230  S a fejedelem elmosolyodva mondá: Vegyenek, amennyit akarnak, ezért az ajándékért.231  S a követ így visszatére övéihez.232  Árpád pedig és a hét vezér e közben Pannóniába bemenének, nem mint jövevények, hanem mint a föld örökös jogú birtokosai.233  S akkor más követet küldének a fejedelemhez, és ezzel az izenettel bocsáták el: Árpád és emberei azt mondják neked, hogy azon a földön, melyet tőled megvettek, tovább semmiképen ne maradj, mivel földedet lovon, füvedet féken, vizedet nyergen megvették, és te szegénységed és kapzsiságod miatt a földet, füvet és vizet nekik engedted.234  S midőn a fejedelemnek az izenetet elmondták, így szóla: Azt a lovat bunkósbottal agyonütöm, a féket a rétbe rekkentem, s a nyerget a Duna vizébe vettetem.235  S a követ monda neki: S aztán az én uramnak mi kára lesz benne?236  Ha a lovat agyon ütöd, az ő kutyáinak adsz eledelt; ha az aranyos féket a fűbe rekkented, kaszáláskor az ő emberei lelik meg; ha az aranyos nyerget a Dunába vetteted, az ő halászai vonják ki a partra s azok viszik haza.237  A kié a föld, a fű, a víz, azé minden.238  S a fejedelem ezt hallván, hirtelen hadat szede félvén a magyaroktól, segítséget is kapa barátjaitól, s mind ezeket egybegyűjtvén ellenök indúla.239  Azok e közben a Duna mellé érkezének, s egy gyönyörűséges mezőn hajnal hasadtával harczra kelének.240  Az Úr segedelme vala pedig a magyarokkal, kiknek színétől az említett fejedelem futásnak eredt, kit is a magyarok a Dunáig űzének; ott oztán ijedtében a Dunába szöktete, s annak sebes vizébe fúlada.241  Visszaadta pedig az Úr a magyaroknak Pannóniát, miként átadta volt örökűl Izrael fiainak Mózes idejében Seonnak az amorreusok királyának földét és Khánaánnak minden országát.242  Minthogy pedig ez az Árpád Scythiában különös méltóságban áll vala, és nemzetségének az a scythiai törvénynyel megerősített szokása vala, hogy a hadba menőknek előtte, a visszatérőknek pedig utána tartozzék járni, azért járt ő, amint mondják, a Pannóniába jövő többi vezérek előtt.243  S miután ez az Árpád a többi magyarokkal, mint föntebb mondva van, Szvatoplugot legyőzte és megölte, táborba szállá a Noehegyen közel Fejérvárhoz, s ez az első hely, melyet Árpád magának választott Pannóniában, ahonnan Fejérvár városát is szent István király ott közelében telepítette.244 14. MÁSODIK VEZÉR.245 Szabolcs második vezér pedig, kitől a Csák nemzetség származik, amint mondják, azon mezőn és helyen szállott meg, ahol Csákvára most romban hever.246  Azt a várat ugyanis Szabolcs vezér építette, melyet oztán halála után Csák a maga nevéről neveztetett el atyjafiaival és cselédeivel; elsőben ugyanis Szabolcs várának hívják vala.247  Ezt a várat is Szár László fiai, András, Béla és Leventa idejében a magyar köz végzésnél fogva rontották le.248 15. HARMADIK VEZÉR.249 Harmadik vezér pedig Gyula volt, kitől Gyula, László fia, származik.250  S ez a Gyula nagy és hatalmas vezér vala, ki Erdélyben vadászat közben egy nagy várost talált, melyet még hajdan a rómaiak építettek vala.251  És vala egy Sarolt nevezetű gyönyörű leánya, kiről a környékbeli fejedelmek sokáig beszéllgetnek vala; kit is Gyeicsa vezér Beliud tanácsából és segélyével, ki Kulán földjét bírja vala, törvényes feleségül vett.252  Ennek a Beliudnek Kulán saját leányát adta nőűl, hogy testvére Keán ellen harczoljon, s Kulán halála után földjét Beliud örökölte.253  Végre midőn Gyula a Pannóniában lakozó magyarokat bosszantotta és sokféleképen háborgatta, Szent István király Pannóniába hurczolta, de nem ezt a Gyula kapitányt, hanem utána a harmadikat.254 16. NEGYEDIK VEZÉR.255 A negyedik vezér neve Kund volt, kinek fiai Kusid és Kopán, kik a Nyír körűl építették váraikat, s ott a megkeresztelkedés után monostort alapítottak.256 17. ÖTÖDIK VEZÉR.257 Az ötödik vezért Lélnek hívták, aki a messiánokat azaz cseheket Galgócz vidékéről kiverte, s ott, mint mondják, hosszabban táborozott.258  Ettől ered a Zoárd nemzetség vagy rokonság.259 18. HATODIK VEZÉR.260 A hatodik vezér neve Vérbulcsu volt, kiről tudjuk hogy a Balaton körül ütötte föl sátrait.261 19. HETEDIK VEZÉR.262 A hetedik vezért Örsnek hívták.263  Ennek nemzetsége a Sajó körűl foglalt helyet.264  A többi nemzetségek pedig, melyek eredetökre nézve velők egyenlők és hozzájok valók, tetszésök szerint foglaltak magoknak helyet és szállást.265  Ha tehát némely könyvek azt mondják, hogy ez a hét vezér jött be Pannóniába, és Magyarországot ők magok alkották és telepítették: honnan jön hát Ákos, Bor, Aba és más nemes magyarok nemzetsége? hiszen mind ezek nem jövevények, hanem Scythiából jöttek ki?266  Ezt az egyetlen egy okát adják, hogy a nép hét magyarról beszéll.267  De ha csupán hét magyar volna cselédestől, és több háznépről, asszonyokról, fiákról, leányokról, szolgákról és szolgáló leányokról szó sem lehetne: vajon ilyen haddal országokat lehetett volna-e foglalni? Hagyján!268  - Történt pedig Taksnak idejében, hogy a magyar hadsereg zsákmányt szedni Francziaország felé ment; kik is midőn visszajövet a Rajnán átkelve három részre oszlottak, két rész becsület nélkül, egy becsülettel jő vala haza Magyarországba, minthogy Szászország fejedelme Eisenach thüringeni város mellett hét magyaron kivűl mindnyájokat leölte, hetet azonban közőlök életben hagyván, levágott füllel bocsátott haza Pannóniába.269  Menjetek, úgy monda, magyarjaitokhoz, s mondjátok meg nekik, hogy többé a gyötrelmek ezen helyére ne jőjenek.270  A más két rész pedig már a sváb földre bement vala; de meghallván hogyan jártak barátjai és atyjafiai, félbe hagyá a zsákmánylást a sváb földön, s amit az Iller folyótól a Sár vagy Lajtha vizéig elől utól talált, embertől fogva le a baromig, mind leöldökölte.271  A fületlen hét magyarra pedig, azért hogy élve visszajöttek és nem ölették le inkább magokat bajtársaikkal együtt, a község, mint mondják, ilyen itéletet hozott, hogy mindenöket, a mijük vala, akár ingatlan birtokban akár ingatlanban, veszítsék el, s feleségeiktől és gyermekeiktől elválasztván őket, nekiek semmi tulajdont bírni nem engedtek, s arra kényszerítették, hogy mindig együtt gyalog mezítláb járva sátorról sátorra kolduljanak mind halálokig.272  Ezt a hét magyart oztán ezen botrány miatt Lázároknak hívták: ezen így elitéltekről beszéll a köznép, nem arról a hét első vezérről.273  S aztán, minthogy a világiak hiúságának természetében van, hogy inkább magok veszik magokra a dicsőséget, mintsem hogy mások ruházzák rájok: azért az a hét vezér is magáról énekeket szerezvén, a világi dicsőségért és hírük nevük terjedéséért a nép közt énekelteté, hogy maradékaik ezeket hallva szomszédaik és barátaik közt büszkén hánytathassák magokat.274  Bizonyos e szerint, hogy nem csak a hét vezér szerezte meg Pannóniát, hanem más nemesek is, kik Scythiából jöttek.275  Ahonnan méltóságukat és hatalmukat tekintve többre lehet őket becsűlni, mint másokat, de nemességökre nézve egyenlően.276  Minthogy pedig ez idő szerint némely jövevények épen oly nemesek, mint a magyarok, ki kell nyomozni, honnan eredhet ez, midőn a magyarok Pannóniát betölteni elég számosan lettek volna?277  Mert midőn Gyeicsa vezér isteni szózat által megintve keresztyén hitre kezdte téríteni a magyar nemzetet, s midőn a pogány szertartásokba merűlteket intéssel meg nem téríthette, némelyeket fegyverrel kell vala meghódítani, mit hogy megtehessen, minthogy többek voltak akik a hit ellenzői mint követői, szükséges vala kivánságát a keresztyén királyok és fejedelmek közt kihirdetni.278  Kik ezen óhajtását hallván, nem csak segítséget küldenek, hanem személyesen is megjelenének, mint akikre nézve a magyarok kegyetlensége ártalmas és gyűlöletes volt.279 20. A TATA NEMZETSÉGRŐL.280 Legelsőben jött bé tehát Deodátus, a San-Severinói grófok közől Apúliából, ki a tatai monostor alapítója és fölszerelője volt.281  Ez keresztelte is meg Szent Adalbert prágai püspökkel Szent István királyt.282  Mely monostort azért nevezik így, mivel, minthogy Szent István király tiszteletből őt nem szólította nevén, hanem tatának nevezte, a Deodátus név elenyészett és Tatának hívták; honnan monostorát is így nevezték.283  Ennek Pannóniában nincs nemzetsége, mivel jóllehet volt felesége, örökös nélkül múlt ki az életből.284 21. A HEDRIK FIAI NEMZETSÉGE.285 Ezután Alemanniából a Heinburgi grófok közől eredt Volfger jött be testvérével Hedrikkel együtt háromszáz pánczélos lóval, kinek Gyeicsa vezér a Kiszén hegyét és Győr körűl a Duna szigetét adta örökös szállásúl, hol fa várat építvén, ugyanazon hegyen kolostort is épített, melyben el is temettetett.286  Ezektől ered a Hedrik nemzetsége.287 22. AZ ALEMANNIÁBÓL JÖTT VENCZELLÍN NEMZETSÉGE.288 Bejött Venczellín is Baváriából, tudniillik Wasserburgból, ki Szent István királylyal Kopány vezért a Somogyban megölte; mert azon nap a sereg kapitánya volt.289  Ettől származik a Ják nemzetség.290 23. A HONT ÉS PÁZMÁN NEMZETSÉGE.291 Azon napokban jött be Hont és Pázmán is, kik Szent István királyt a Garan vizében német szokás szerint karddal körülövezték.292  Ezek nemzetségének neve neveiktől nem különbözik.293  Gyeicsa vezér tehát és fia Szent István király ezen grófok s még inkább Isten segélyébe bízva, némely lázadókat a fegyver rettentésével, másokat jó szántokból térítettek a keresztségre.294  S ezeket a grófokat mind Gyeicsa vezér, mind fia szolgálataikért széles és bőv örökséggel ajándékozta meg, mint ez most nyilván megtetszik.295  Kik is idő folytával házasságok által a magyarok közzé elegyedtek.296  Ezek tanácsából és segélyével állíttatott király a magyarok fölébe, és taszíttatott gyalázatos szolgaságra sok nemes magyar, ki Kopány vezérhez ragaszkodott, és a keresztséget és keresztyén hitet megvetette.297  Mert azon dolgok közben azt ítélték nemesebbnek, aki hamarább csatlakozott a Krisztus hitéhez.298 24. POTH NEMZETSÉGE.299 A Poth nemzetsége pedig, melyből Altenburgi Konrád származik, Salamon király, András király fia, idejében jött Pannóniába.300  Ezt Ernesztnek hívták, de azért nevezték Pothnak, mivel követ volt Konrád császár, András és Salamon közt.301  Most Poth németűl követet jelent.302  Merse és Gregor nemzetsége Francziaországból való, Vilmos vérségéből, kit Corvesnek neveznek.303  Kikin és Rináld Spanyolországból származnak; Margit királynéval, Béla király, Szár László fia, nejével jöttenek Pannóniába.304  Mert ennek a Bélának első neje Lengyelországból való volt.305  A Gúthkeled nemzetségről sokat beszélnek, de bizonyos, hogy Péter király hozta be őket a maga segítségére , mikor Henrik császárhoz futott volt; Stof (Staufen) várából eredtek a sváb földről, honnan ered Fridrik császár is.306  Ez a nemzetség ugyanis a sváb földön az előkelők közől való; örökségben ugyan szegények, de jóravalók és tehetősek az említett országban.307  Ezen Gúthkeled nemzetsége Salamon király, László és Gyejcsa herczegek idejében emelkedett volt föl.308  Mert akkor a nemzetség két felé szakadt, némelyek a herczeggel, mások, s különösen Vid, Salamonnal tartván, kit Salamon az említett nemzetség többi tagjai fölé fölmagasztalt.309 25. AZ OLIVÉR ÉS RÁTOLD NEMZETSÉGE.310 Azután jött bé Olivér és Rátold Kálmán király idejében Apúliából; Casertából veszik eredetöket; a Zsámbokiak pedig a campániai grófoktól Francziaországból erednek.311 26. ALEMANNIAI HERMANN NEMZETSÉGE.312 Hermann nemzetsége is Kejszla királynéval jött be; szabad emberek Nürnbergből, örökségben szegények.313 27. BUZÁD NEMZETSÉGÉRŐL KELL SZÓLNUNK.314 Buzád nemzetségéről is kell szólnunk; ennek nemzetségét István király II. Béla fia hozta be Magyarországba.315  Az orlamundi grófok közől valók.316  Az elsőt, aki bejött, Hadothnak hívták, kinek fiai ugyancsak Hadoth és Arnold.317  Ezektől eredt Buzád bán nemzetsége.318  Ezt a Hadoth nevet bajos volt kimondani, hanem elferdítve Haholtnak ejtik.319  A Csák nemzetség némely más nemzetségekkel összeesküdt volt azon király ellen, kiket, mint mondják, Haholt és katonasága által, melyet magával hozott volt, tört össze.320 28. KELED NEMZETSÉGE.321 Keled fiai, István, László és Gergely, nemzetsége Meissen tartományából veszi eredetét.322  Mert István a meisseni őrgróf, a herfordi gróf fia, leánytestvérének fia volt; ki a thüringeni tartománygrófot megölte, s midőn Frankfurtban az ünnepélyes gyűlésen, hol általa és mások által császárt kellett volna választani, a németországi fejedelmek ellene azt az ítéletet hozták, hogy ő is ölettessék meg.323  Gyejcsa király II. Béla fia idejében hatvan pánczélos lóval Pannóniába jött, és az említett király által ünnepélyesen fogadtatván, igen jó és széles birtokokba igtattatott, mint kiki tudja, minthogy Meissen tartományában számkivetés büntetésébe esett.324  Azok nemzetsége pedig, kiket Babocsaiaknak hívnak, Sambergből jött be Pannóniába.325 29. SIMONRÓL ÉS MIHÁLYRÓL.326 Simon és testvére Mihály nemzetségét Martondorfiaknak hívják; András király III. Béla fia idejében jött be Spanyolországból.327  Ennek a nemzetségnek sok vára van Spanyolországban, s azok közt van egy derekabb: Bajoth.328  Ennek a Simonnak a nagyapját, az arragóniai király, miután vele több esztendeig viszálkodott, elfogván börtönbe vettette.329  Min Simon gróf és Bertram megijedvén, említett András király második feleségével, ki Campániából való volt, Magyarországba jöttek.330  Spanyolországban egy nemzetség sem mer czímerében sast hordani, csak Simoné és Mihályé; azért, minthogy a tunisi szultán seregét, mely Majorika és Minorika szigetét hajókkal és hajós sereggel megszállva elfoglalta volt, az arragóniai király többi vitézei nem bírván, mint mondják, az ő nemzetsége verte ki.331  Ahonnan a király és a vitézek községének végzéséből az lőn határozva, hogy előbbi czímeröket, mely írott alak nélkül tiszta vörös volt, sassal cseréljék föl.332 30. KÜLÖNFÉLE NEMZETEK BETELEPEDÉSE MAGYARORSZÁGBA.333 Ezeken kivűl jöttek Magyarországba mind Gyejcsa és Szent István király idejében, mind más királyok korában, csehek, lengyelek, görögök, spanyolok, izmaeliták vagy szerecsenek, besenyők, örmények, szászok, thüringeniek, meisseniek, rajnamellékiek, kúnok, olaszok, kik hosszasabban az országban maradván, jóllehet nemzetségök nem ismeretes, különféle összeházasodás útján a magyarokkal összeelegyedvén hasonlóan nemességet és szállást nyertek.334 31. A TAKS VEZÉR IDEJÉBEN TÖRTÉNT DOLGOK BESZÉLLTETNEK EL.335 Miután a magyarok Szvatoplugot, mint föntebb mondottuk, megölték, s Pannóniába megtelepedtek, hat esztendeig fegyvereik és lovaik javítására gondoltak.336  A hetedik esztendőben oztán Morva- és Csehországot, melyekben akkor Vratiszláv herczeg uralkodik vala, kegyetlenűl megrablák.337  Onnan győzedelmesen megtérvén, az említett herczeggel békét szerezve, esztendeig nyugvának.338  Azután Karinthiába menvén, Laibach várán túl Meránia herczege, kit Gottfrídnak hívtak, a karinthiai herczeg Eberhárd, valamint Gergely aquilejai patriarcha ellenük vonúlván, egymással keményen megvívának.339  És jóllehet ott a magyarokból igen sokan elestek, mégis a magyarok mind a két herczeget megölték, a patriarcha futással menekűlvén.340  Azután Karinthiát, Karnióliát és Styriát kirabolván, roppant zsákmánynyal tértek vissza.341  Meghallván tehát Konrád császár, hogy a magyarok birodalma határaiba ütöttek és az említett herczegeket megölték, elhatározta, hogy Magyarországba jön; és amint Augsburg svábföldi városba érkezett, hogy onnan a magyarok megtámadására Pannóniába szálljon alá, a rómaiak közt azalatt belső háború ütött ki, mi miatt vissza kellett térnie.342  E közben a magyarok három esztendeig semmifelé sem mentek.343 32. A MAGYAROK BOLGÁRORSZAGOT PUSZTÍTJÁK.344 A negyedik esztendőben oztán Bolgárországba ütének, s abból számtalan kincset és barmot hozának, váraikat elfoglalván és városaikat lerombolván, melyeket az Úr kegyelméből maig is bírnak.345  Miután pedig az említett országokat legyőzték, Friaulon által a lombardiai őrgrófságba menének, hol Pádua városát tűzzel vassal pusztították.346  Innen Lombardiába nyomúlván, Linthárt, Vercelli város püspökét, Károly császár leghívebb tanácsosát megölvén, egyházából töméntelen kincset rablának, és csaknem az egész Lombardiát kifosztván, roppant zsákmánynyal diadalmasan tértek vissza Pannóniába.347  Ezután tíz esztendeig pihenvén a tizenegyedikben Szászországot, Thüringent, a sváb földet és a keleti frankokat azaz burgundokat pusztítván, amint megrakodva visszatértek, Bavária szélén Abach várán túl a Duna mellett az alemann sereg hirtelen rájok ütött.348  Kiket a magyarok csúfúl megszalasztának, sok ezerét leölvén közőlök.349  Ebben az ütközetben a magyarokban háromezer ember veszett el, akik pedig megmenekűltek, haza térve tizenhat esztendeig mozdulatlan maradtak Magyarországban.350 33. LÉL ÉS BULCSÚ VEZÉREK HALÁLÁRÓL.351 Midőn pedig Németországon I. Konrád császár uralkodott, a tizennyolczadik esztendőben a magyarok megindúlván, amint Németország némely részeinek elpusztítása után Augsburg városához érkeztek, Ulrik püspök a polgárokkal és a svábföldi urakkal ellenük álla, s midőn a magyarok azon várost makacsan vívták s nem akartak alóla visszavonúlni, követeket külde az említett Konrádhoz, hogy a városbelieknek minél elébb jőjön segítségökre, s az nem késlekedék.352  Amint tehát a magyarok a város vívása körűl vigyázatlanúl jártak el, a német és olaszországi sereg hirtelen meglepte őket, úgy hogy ha akartak volna sem menekülhettek, egyfelől a Lih folyó, mely azon napokban a patakokkal csudálatosan megáradt volt, akadályt vetvén, másfelől az említett seregek kőfal gyanánt bekerítvén és összeszorítván őket.353  Így szorongatva lévén tehát, egy részöket az ellenség elfogta, más részöket kegyetlenűl leöldökölte.354  Ott estek fogságba Lél és Bulcsú derék vezérek, s elvitték őket a császár elébe.355  S midőn a császár kérdezte tőlök, miért olyan kegyetlenek a keresztyénekhez ? így szólának: Mi a nagy Isten bosszúja vagyunk, kiket rátok ostorul bocsátott; mert akkor a ti kezeitekbe esünk és elveszünk, mikor titeket üldözni megszűnünk.356  S monda nekiek a császár: Válaszszatok magatoknak olyan halált, amilyet akartok.357  S Lél így szóla: Hozzák elő kürtömet; elébb hadd fújam meg, s azután majd megfelelek neked.358  S amint kürtjét előhozták, a császárhoz közeledvén, mikor kürtjét meg akarta volna fújni, azzal, amint mondják, oly erősen sújtotta fejbe a császárt, hogy arra az egy csapásra szörnyet halt, és monda neki: Te előttem fogsz menni, s engem szolgálsz majd a más világon.359  Mert az a scythák hite, hogy akiket az életben megölnek, a más világon nekik szolgálni tartoznak.360  S rögtön letartóztatták s Regensburgban fölakasztották őket.361  A másik magyar sereg oztán, melyben lehetett negyvenezer fegyveres, kik Augsburg városától nem messze táboroztak, megértvén hogy bajtársaikat oly kegyetlenűl szorongatják, fogdossák és öldöklik, egy szigetbe félre voná magát, várva hogy a császár serege oszoljék meg.362  És midőn a császár seregének nagyobb része a Rajna felé húzódott, a magyarok egy mezőn összecsapván velök, elsőben is lovaikat nyilazták agyon, nem engedvén őket egész nap sem megszállani, sem sehova elfutni.363  S azok végre, midőn meg sem mozzanhattak, magokat foglyokúl megadák, kikkel oztán Regensburgban letartóztatott bajtársaikat kiváltották.364  Azután pedig hogy ilyen szerencséjök akadt, a fuldai monostort égeték föl, hol csak úgy mérték a sok aranyat; azután a Rajnán átkelve a lotharingiai herczegséget pusztíták tűzzel vassal, hol Strassburg körül, melyet latinúl Argentínának hívnak, egy ütközetben Erhard lotharingiai és Berthold brabantiai herczeget, ki amannak segítségére ment vala, elfogván, lenyakazák.365  Azután Francziaországot erősen sanyargatva, az Isten egyházai ellen kegyetlenűl dühöngve, pusztíták Metz, Trier és Achen környékét; onnan pedig a senonok meredek hegyein át az örökösen harczoló népeken keresztűl nyitának utat magoknak.366  Hol is Susa és Turin városokat lerombolák, s az említett hegyeken áttörvén, amint Lombardia síkját meglátták, az egész tartományt sebes nyargalvást pusztíták, és így térnek oztán meg diadallal saját országukba.367 34. A MAGYAROK A GÖRÖGÖKET LEGYŐZIK.368 A huszonnegyedik esztendőben pedig megindúlván Bolgárországba menének, s onnan Idropolisig menvén, miután azt megvívták, végre Konstantinápolyt szállák meg.369  Midőn tehát a magyarok az említett város megszállásában foglalatoskodának, a városból egy óriás görögöt küldenek ki, ki azt kivánja vala, hogy két magyar menjen ki vele birokra, azt mondván, hogy ha mind a kettőt le nem győzi, a görög császár adófizetője legyen a magyaroknak.370  S minthogy ez a magyarokat szer fölött bosszantotta, akadtak egy ellenfelére, ki a göröggel szembe állva így szóla: Én vagyok Botond, igazi magyar, legkissebb a magyarok közt, végy magad mellé két görögöt, hogy az egyik kimenendő lelkedet fogja föl, a másik pedig testedet temesse el, mivel minden bizonynyal adófizetőjévé teszem a görög császárt nemzetemnek.371  Azért is a magyarok Apor nevezetű vezére, kit köz akaratból tettek volt azon sereg elébe, parancsolá Botondnak, hogy bárdjával menjen a város kapuja ellen, mely réz vala, s mutassa meg erejét bárdjával a kapun.372  S az a kapuig menvén, azon, amint mondják, olyan rést vágott, hogy egy öt esztendős gyermek könnyedén ki s be járhatott volna rajta.373  S amint ezt a magyarok és görögök szeme láttára megtette, s a viadaltér a város kapuja előtt elkészűlt, egy kis óráig viaskodának egymással, s a magyar úgy földhöz vágta a görögöt, hogy lelkét azonnal kiadta.374  Mely megtörtént dolgot a görög császár, ki a város bástyáján áll vala nejével együtt, roppant szégyennek tartván, ábrázatjokat elfordítják vala, s visszatérének palotájokba.375  Midőn azonban a magyarok az adót követelték, melyért történt volt a bajvívás, s a görög császár az adókövetelést csak nevetségre vette, a magyarok a város vívását abba hagyván, egész Görögországot elpusztíták, abból töméntelen aranyat, gyöngyöt és barmot zsákmányolván, és így térének vissza hazájokba.376  A magyarok községe tehát kapitányaival vagy vezéreivel, amint mondják, Taks vezér idejéig mívelte ezeket és más efféléket.377 35. SZENT ISTVÁN A MAGYAROK ELSŐ KIRÁLYA SZÜLETIK.378 Továbbá Taks nemzette Gyejcsát és Mihályt, s Mihály nemzette Szár Lászlót és Vazult; Gyejcsa pedig, isteni szózat által előre értesítve, Úr születésének kilenczszáz hatvankilenczedik esztendejében, miként Szent István király legendájában írva van, nemzette Szent István királyt Sarolttal, Gyula leányával.379  Szent István király pedig több fiút nemzett ugyan, de a többi közt volt egy Isten előtt kedvelt, emberek előtt tisztelt fia, Imre nevezetű.380  Ezt az isteni végzés végére járhatatlan itélete kiragadta e világból, ne hogy elméjét a gonoszság megváltoztassa és lelkét a hamisság megcsalja, miként a kora halálról a Bölcseség könyvében írva vagyon.381  Hogy azonban ami meg van téve ne tegyük, s ami elő van adva elő ne adjuk, mennyi s mily erényekkel ékeskedett és Isten szolgálatában milyen buzgó volt Krisztus szent hitvallója Imre herczeg, annak megirásától elállunk; mert aki ezt tudni akarja, azon boldogságos hitvallónak legendájából az ő szentséges magaviseletéről teljes tudomást vehet.382  Mi inkább azokat igyekezünk röviden és összevonva megírni, amiket más írók elmellőztek volt.383 36. SZENT ISTVÁN KIRÁLY HARCZA KOPÁNY VEZÉR ELLEN.384 Szent István király már jókor ifjúságában dicső háborút viselt Kopány vitéz és hatalmas vezér ellen.385  Vala pedig Kopány Tar Zirind fia, ki még Szent István király atyja Gyejcsa vezér idejében is viseli vala a vezérségét.386  Gyejcsa vezér halála után pedig Kopány Szent István király anyjával vérfertőző házasságra lépni, Szent Istvánt megölni, és birodalmát a maga hatalma alá akará vetni.387  Vala pedig ő a Somogyság vezére.388  Szent István király pedig, összehíván előkelőit, Szent Márton hitvalló közbenjárása által az isteni irgalom segedelméért esedezék, azután pedig összegyűjtvén seregét ellensége elébe vonúla, és a Garan vize mellett övezteték föl elsőben karddal, holott is két fejedelmet tőn testőreivé, Hontot és Pázmánt; egész serege fejévé és vezérévé pedig német nemzetbeli vendégét Venczellint tevé.389  Ütközetre kerűlvén tehát a dolog, mind a két fél soká és erősen harczola, de az isteni irgalom segítségével Szent István vezér dicsőséges győzedelmet nyere.390  Azon ütközetben Venczellin vezér Kopány vezért megölte, és Szent István akkori vezértől igen bő jótéteményekkel jutalmaztatott meg.391  Magát Kopányt pedig Szent István négygyé vágata; egy részét az esztergomi, másikát a veszprémi, harmadát a győri kapuba, negyedét Erdélybe küldé.392  Szent István vezér oztán fogadását, melyet akkor tett vala, híven teljesítette, mert elrendelé, hogy a Kopány vezér tartományában lakó egész nép gyermekeiből, gabonájából és barmaiból örökre tizedet adjon Szent Márton monostorának.393  Az említett Venczellin nemzette oztán Radit, Radi nemzette Miskát, Miska nemzette Kopányt és Mártont.394 37. SZENT ISTVÁN KIRÁLY HADAKOZIK GYULA ERDÉLYI VEZÉRREL.395 Szent István király továbbá, miután Istentől a királyi felség koronáját elnyerte, híres és nyereséges háborút folytatott Gyula nevezetű anyai nagybátyja ellen, ki akkor az egész Erdélyország kormányát bírja vala.396  Urunk születésének ezerkettedik esztendejében ugyanis Szent István király elfogá Gyula vezért feleségével és két fiával együtt s Magyarországba küldé.397  Ezt pedig azért tette, minthogy Szent István király által gyakorta megintetve sem Krisztus hitére nem tért, sem a magyarok háborgatásával föl nem hagyott.398  Igen széles és gazdag országát pedig egészen a magyar királysághoz kapcsolta.399  Ezt az országot magyarúl Erdélynek hívják, melyet sok folyó víz öntöz, melyek fövényében aranyat szednek, s azon föld aranya a legjobb.400 38. SZENT ISTVÁN KIRÁLY HARMADIK HADA KEÁN FEJEDELEM ELLEN.401 Azután seregét a bolgárok és szlávok fejedelme Keán ellen indítá, mely népek a természet által igen megerősített fekvésű helyeken laknak, holott is az említett fejedelmet sok fáradsággal és harczi izzadással végre nagy bajjal legyőzé s megölé, és megbecsülhetetlen sok kincset nyere, különösen aranyban, gyöngyökben és drágakövekben.402  És oda behelyezé Zsolt nevezetű szépapját, ki azután azon erdélyi részeken örökös lőn, s kit azért közönségesen Erdélyi Zsoltnak szoknak hívni.403  Vala pedig ez igen régi ember, ki a szent király idejéig elélt vala, s azért akará, hogy gazdag nemzetek fölött legyen.404  Ezzel a roppant kincscsel oztán Szent István király nagyon meggazdagodván, a székesfejérvári egyházat, melyet maga alapított vala, arany oltárokkal, keresztekkel és kelyhekkel, továbbá a legtisztább aranynyal és legdrágább kövekkel hímzett főpapi öltönyökkel bőven megajándékozá.405  S azon egyháznak, valamint az isten más egyházainak is, szükséges szent edényeket és egyéb eszközöket királyi bőkezűséggel ajándékoza.406  A többek közt ada azon fejérvári egyháznak némely örök emlékezetre méltó ajándékokat, tudniillik két misemondó ruhát, melyek közől mindegyiknek a széle hetvennégy márka legtisztább aranynyal s drágakövekkel vala kihímezve, melyeket szent Benedek a római szentegyház pápája, Szent István király könyörgésére oly hathatós kiváltsággal ruházott föl, hogy aki misemondás közben azokat használja, a királyt törvényesen fölkenhesse, megkoronázhassa, és karddal övezhesse.407  És mivel azon Gyula pénze gonoszúl gyűlt vala, azért égett le gyakorta az az egyház.408  Azon egyházban kereszteltette meg kénytelen kelletlen nagybátyját egész háznépestől, azután azonban tisztességesen tartotta, mint apját.409  A szent király neje Kejszla királyné pedig az említett egyházat arany keresztekkel, oltártáblákkal, kelyhekkel, gyöngyökkel és ékességekkel szerén túl gazdagította.410 39. A SZENT KIRÁLY ÁLTAL Ó-BUDÁN KANONOKOK RÉSZÉRE ÉPÍTETT EGYHÁZRÓL.411 Azután Szent István király fiával Szent Imrével és a királynéval mene a városba, melyet Ó-Budának hívnak.412  S minthogy ott semmi kegyes munkát a Krisztusban nem találtak, melyben a világ teremtőjét dicsérhették volna, a szentséges király az említett Keánnak, a bolgárok és szlávok fejedelmének kincseiből, kit megölt vala, a város közepében azonnal nagy kolostort kezde építeni Péter és Pál apostolok tiszteletére, azt sok jószággal gazdagítván és a római egyházéhoz hasonló szabadsággal ruházván föl, a római udvar emlékezetére és tiszteletére, melyet személyesen meglátogatott vala.413  Midőn tehát ezt építik vala, a kőfaragó mestereket Görögországból hozták; és a szentséges király áhítatosság okáért a királynéval együtt ott múlat vala, s a királyné gondoskodik vala a keresztekről, táblákról és ékességekről.414  S minthogy ez a megkezdett nagy munka sok esztendőbe telt vala, azért azt a kolostort Szent István király életében nem lehetett befejezni, hanem Isten úgy akarván, sok idő múltával Szent István király unokája, a szentséges László király fejezte be azt a munkát, hogy tudniillik szépapja fogadását teljesíthesse, amint alább bővebben elő lesz adva.415  Szent István királynak pedig főfő szokása ez vala, hogy mindazon egyházakat, melyeket maga alapított vala, esztendőnként legalább három ízben látogatja vala.416  S midőn az egyházakhoz érkezett, legelsőben is minden oltárt megjár és mindegyiknél egy egy imádságot mond vala, s azután kimenvén az egész egyházat körűljárja vala, és a falak és tetők romlásait vagy repedéseit éles szemekkel s aggodalmasan megvizsgálja és rögtön megigazíttatni parancsolja vala, s nem is távozik vala el azon város vagy falu színhelyéről, mígnem látta hogy kijavították.417  Mit Kejszla királyné tapasztalván, midőn Magyarországban valamely egyházhoz érkezett, az Úr házában lévő minden készületeket magának bemutattat vala, és a javítni valót, akár posztóban akár bársonyban, esztendőnként kijavítja vala.418  Fijok pedig, Szent Imre, tulajdon bíbor öltözőit az oltárra rakja vala, az oltárok takarására, amint a királyi egyházakban maig is láthatni.419  Szentséges atyja pedig ágyékában aranyos erszényt hordoz vala, és midőn szegényeket látott, rögtön oda járúl, és saját kezével gazdálkodik vala nekiek.420  S azért vagyon az a könyörűletes jobb kéz romlatlanúl Magyarország szemei előtt mind e mai napiglan.421 40. VÉLETLEN ESETEK.422 Urunk ezer huszonkettedik esztendejében sok helyen sok és nagy égések történtek; roppant földindulás is volt május 12-dikén, a nap tizedik órájában, áldozó csötörtök után való szombaton. Két nap látszott az égen június 23-dikán.423 41. SZENT IMRE HERCZEG HALÁLÁRÓL ÉS VAZUL MEGVAKÍTTATÁSÁRÓL.424 Miután pedig az Úr fölmagasztalta az ő irgalmasságát Szent István királyban, kardjának színe elől hátat fordítva megfutamtatván és az ő urasága alá vetvén valamennyi köröskörűl fekvő nemzetek fejedelemségeit és hatalmasságait, szent István király elgondolá és erősen elhatározá, hogy a világi dicsőség minden pompáját megvetvén, s a mulandó királyság koronáját letévén, egyedűl Isten szolgálatára szentelje magát, és a külső gondoktól szabadulva csendes békességben elmélkedő életet folytasson; a királyi felség koronáját pedig fiának, az Istentől szentséges erkölcsökkel megáldott Imre herczegnek szándékozék általadni.425  Szent Imre ugyanis ifjúsága kora virágában, isteni ajándékból emberi közönséges természet fölött megáldott, igazsággal, okossággal, vitézséggel, magamérsékléssel, bölcseséggel, tudománynyal, szelídséggel, irgalmassággal, boldogsággal, bőkezűséggel, emberséggel, alázatossággal, türelmességgel, és más katholikus és uralkodói erényekkel fölékesített vala, valamint atyja szent István is.426  Midőn tehát a szentséges atya szentséges fiára szándékozott bízni az ország igazgatásának és kormányzásának gondját, szent Imre herczeg kora halállal hirtelen kimúlék.427  Siratá pedig őt szent István király és az egész Magyarország vígasztalhatatlanúl igen nagy zokogással.428  S fájdalmának ily nagy keserűségében szent István király elkeseredvén, igen terhes nyavalyába esék, és sok idő múlva úgyahogy föllábadozott ugyan, de előbbi egészségét soha tökéletesen vissza nem nyerhette.429  Mert lábainak fájdalma is kínozza s szomorúság és kesergés is gyötri vala, különösen azért, hogy atyjafiai közől egy sem látszik vala alkalmatosnak, hogy az ő halála után az országot a keresztyén hitben megtartsa.430  Mert a magyar nemzet hajlandóbb vala a pogány szertartáshoz szítni, mint a keresztyén valláshoz.431  Azon közben pedig kezde testi erejében hanyatlani, s érezvén hogy igen nehéz bágyadtság nyomja, sietve küldé követét, tudniillik Budát, Egyrőt fiát, hogy Vazult, nagybátyja fiát, kit a király fiatal kicsapongásáért és bolondságáért, hogy megjavítsa, elzáratott volt, a nyitrai tömlöczből vigye ki s vegye magához, hogy mielőtt meghal, királylyá tegye.432  S meghallván ezt Kejszla királyné, tanácsot tarta Budával, a gaz emberrel, és nagy sietve küldé Sebös nevezetű követét, azon Buda fiát, a tömlöczbe, melyben Vazult tartják vala.433  Sebös tehát megelőzvén a király követét, kitolá Vazul szemeit, és fülei gödreibe ólmot önte, s megszökék Csehországba.434  Amint azután a király követe megérkezett, Vazult megvakítva látá, s azon módon amint szemei vérzettek, a királyhoz vezeté, kit a szent király ily nyavalyásan megrontva látván, könnyhullatásra fakada, de súlyos betegsége gátolván, a gonosztévőket kellő büntetéssel nem lakoltathatta.435  Összehíván azért unokaöcscse Szár László fiait, Andrást, Bélát és Leventét, tanácsolá nekik, hogy minél hamarabb menekűljenek, hogy életöket és testök épségét megmenthessék.436  Azok tehát a szent király üdvös tanácsában megnyugodván, a bajok és fájdalmak színe elől Csehországba futának.437 42. SZENT ISTVÁN KIRÁLY MEGHAL , ÉS SZÉKESFEJÉRVÁRATT ELTEMETTETIK. 438 A szentséggel és kegyelemmel teljes Szent István király pedig uralkodásának negyvenhatodik esztendejében a boldogságos örök szűz Mária fogantatásának ünnepén, e gonosz világból kiragadtatik és a szent angyalok társaságába igtattatik.439  S eltemeték a fejérvári egyházba, melyet maga épített vala a boldogságos örök szűz Mária, Isten anyja, tiszteletére, hol sok jelek és csudák történnek azon szentséges István király érdemeinek közbenjárásával a mi Urunk Jézus Krisztus dicséretére és dicsőségére, ki áldott mind örökkön örökké Ámen.440  S azonnal egész Magyarország kobza siralomra fordúla, s az ország egész népe, mind a nemesek mind a nem nemesek, gazdagok és szegények, együtt s egyaránt sűrű könnyhullatással és nagy jajgatással siránkozának a szentséges király, az árvák legkegyesebb atyja halálán; az ifjak és leányok szomorúságuk miá zsákba öltözének, s három esztendeig nem tánczolának, és mindenféle zene, enyhítő és édesded hangok, elhallgatatlak, és a leghűségesebb szív siralmával siraták, és vala nagy és vigasztalhatlan siralom.441  Kejszla királyné azonban Budával, gonosz czinkosával, elhatározá, hogy a német vagyis inkább velenczei Pétert, a királyné öcscsét, tegyék királylyá, arra törekedve, hogy a királyné kénye-kedve szerint teljesíthesse akaratját, és Magyarország, szabadságát elvesztve, okvetetlen a németek alá legyen vettetve.442  Vilhelm pedig, a Péter király atyja, testvér vala Zsigmond burgundi királylyal, de Szent Zsigmond megöletése után a császárhoz ment, kit a császár behelyezett Velenczébe, és Gertrud nevezetű húgát adta volt neki nőűl, kitől nemzette Kejszla királynét.443  Gertrúd halála után pedig Vilhelm Szent István király húgát vette nőűl, kitől Péter királyt nemzette.444 43. PÉTER KIRÁLY DÜHÖSSÉGÉRŐL.445 Miután pedig Péter királylyá lett, a királyi felség minden kegyelmességét elveté, és német dühvel dúlva-fúlva Magyarország nemeseit megveti vala, az ország javait kevély szemmel és telhetetlen szívvel falja vala a fene vadak módjára ordító németekkel és a fecskemódra csácsogó olaszokkal; az erősségeket, várakat és kastélyokat németeknek és olaszoknak adja vala át, hogy őrizzék.446  Mert maga Péter igen kicsapongó vala, és azon időben senki biztos nem lehetett neje tisztasága, vagy leánya vagy húga szűzesége felől a király testőreinek incselkedései miatt, kik azokon büntetetlen erőszakoskodnak vala.447  Látván tehát a magyar előkelők nemzetök sérelmeit, melyeket Isten ellen követnek vala el rajtok, tanácsot tartván megkérék a királyt, parancsolja meg embereinek, hogy hagyjanak föl oly igen kárhozatos munkájokkal.448  Azonban a király kevély dölyfében fölfuvalkodva, magában forralt mérgének bűzét világ elé önté, mondván: Ha kisség élendek, Magyarországban minden bírót, a méltóságosokat és tekinteteseket, valamint az alrendűeket, minden századost és folnagyot, s minden előljárót és tisztviselőt németekből teszek, és az országot teljességgel németek hatalma alá vetem.449  És így szól vala: Ez a név: Hungária az angária (sanyarúság) szótól származik, és sanyargatni kell őket.450  Ez vala tehát a viszálkodás kovásza Péter király és a magyarok között.451 44. PÉTER MEGSZÖKÉSÉRŐL ÉS ABA VÁLASZTATÁSÁRÓL.452 Péter királyságának tehát harmadik esztendejében a magyar urak és vitézek a püspökök tanácsából összegyűlének Péter király ellen, és gondosan utána járnak vala, ha valakit találhatnának akkor az országban a királyi vérségből, aki az ország kormányára alkalmas lenne, s őket Péter zsarnokságától megszabadítaná.453  S miután ilyet az országban nem találhattak, magok közől választának egy Aba nevezetű ispánt, Szent István király süvét, s azt emelek magok fölé királylyá.454  Aba oztán összegyűjtvén a magyarok seregét, Péter király ellen indúla, hogy vele megütközzék.455  Péter király pedig látván hogy a magyarok segítsége nélkül maradt, erősen megréműlve Baváriába futa, hogy Henriktől a németek királyától kérjen segítséget.456  Miután tehát Péter a magyarok kezei közől futással menekűlt, a magyarok az istentelen Szakálas Budát, minden gonoszság koholóját, kinek tanácsából sanyargatta vala Péter Magyarországot, darabokra vagdalva megölék, s két fia szemeit kiszúrák; Sebösnek pedig, aki Vazul szemeit kiszúrta vala, kezét lábát öszszetörték, s úgy veszték el; némelyeket kövekkel vertek agyon, másokat fegyverrel pusztítva öldököltek le.457  Aba pedig királyi hatalomra emeltetvén, fölszenteltetett királylyá; s mind azon rendeleteket és adókivetéseket, melyeket Péter király szokása szerint határozott vala, Aba király megsemmisítette.458  Ezen dolgok kivitelében az ország nagyjai közől hárman valának legfőbbek: az egyiket Viskének, a másikat Tojszlánnak, a harmadikat Peszlinek hívták, kik nemzetök szabadságát keresik és az országot a királyi magnak visszaszerezni híven törekednek vala.459  Aba király harmadik esztendejében oztán Péter Henrik német királylyal együtt nagy sereggel jöve Aba király ellen.460  Hallván tehát Aba király, hogy Pétert a magyarok elhagyták s Henrik német király szívesen fogadta, Urunk ezer negyvenkettedik esztendejében követeket külde a császárhoz, hogy kitudakolja, vajon ellensége-é azért hogy Pétert az országból kiűzte vala, vagy állandó békében is lehetne vele?461  S a császár válaszolva, ellenségének nyilatkoztatá magát, mondván: Mivel embereimet sérelmekkel illette, majd megérzi, mit és mennyit tehetek.462  Aba király ezt hallván, megérté, hogy a császár Pétert vissza akarja állítani az országba, s haragra lobbanván nagy sereget gyűjte, s megtámadá Ausztriát és Baváriát, és erős vitézeinek két szárnyával a Duna folyó mind két partján kard élére hányá őket.463  S megrakodék oztán zsákmánynyal, és közőlök sokat foglyul vivén magával, a Trasen nevű folyótól rabokat fogdosva Tuln városáig nyomúla, melyben meghála.464  Történt pedig ez sexagesima után való kedden hajnaltól fogva éjjelig; s reggelre kelve számtalan sok fogolylyal visszatérének Magyarországba.465  Ezután erős harczosokat külde Karinthiába, kik igen sok foglyot szedének, s úgy térének meg Magyarországba.466  Gottfried ausztriai határgróf azonban Pettau körűl rajtok ütvén, amint mondják, elszedé tőlök zsákmányukat; akkor ugyanis Ausztriának nem herczegei hanem határgrófjai voltak.467  Azon időben a császár a husvét ünnepét Kölnben üllé, és fejedelmeivel azon tanakodott, hogy kellene megtorolni a magyarok által rajta jogtalanúl elkövetett sérelmet.468  Kik egy szívvel lélekkel tanácsolták vala neki, hogy a magyarokat, kik országába ok nélkül ellenségesen betörtek, fegyverrel támadja meg, és foglyaikat azok rabságából szabadítsa meg.469  Roppant hadjáratot indíta tehát, és Boroszláv cseh fejedelem tanácsából a Duna éjszaki partján vonúlt Magyarország határszélére.470  A magyarok követei pedig megigérék a császárnak, hogy a magyarok minden kívánságára rá állanak, csak arra nem, hogy Pétert királyukká fogadják; mit azonban a császár minden módon igyekezik vala kivinni, mert kötelezve vala Péternek igéretével, hogy az országba visszaállítja.471  De a magyarok semmiképen bele nem egyezének, s miután ajándékokat küldtek és hitet tettek, hogy a német foglyokat eleresztik, a császár sietve visszavonúla Gottfried lotharingiai herczeg, Gozzilo herczeg fia, garázdálkodásai miatt.472 45. A CSÁSZÁR MAGYARORSZÁGBA JÖVETELE ABA ELLEN.473 Következő esztendőben Aba király követeket küldvén a császárhoz, a béke után jár vala, igérvén, hogy a foglyokat kik nála valának, elereszti, azokért pedig, kiket vissza nem adhatott, illendő kárpótlást ad.474  A császár azonban nem akara megalkudni, míg Baváriába nem megy, hogy akiket a magyarok igazságtalanúl bántottak volt, a békekötésnél jelen legyenek.475  A császár tehát Magyarország határához érkezék, és másnap meg szándékozék vívni a sánczokat, melyekkel a magyarok a Rába vizét elzárták.476  E közben azonban Aba király követei a császárt megkérték, hogy tűzzön ki illendő határidőt, melyre minden foglyot visszaküldjön hozzá, és azonfelűl ajándékokat is adjon.477  A császár tehát az ajándékok által csábíttatva, és más nehezebb bajok által gátoltatva visszatére Bizancziába, mely város Burgundiában esik.478  Ettől fogva oztán Aba király bátorságot kapva, garázda kezde lenni, és kegyetlenűl kezde a magyarok ellen dühösködni; mert úgy gondolkozik vala, hogy az uraknak mindenök köz a szolgákkal.479  De az esküszegést is semmibe veszi vala, megvetvén a nemeseket s mindig a parasztokkal és nem-nemesekkel fogván össze.480  A magyar nemesek pedig ezt tűrni nem akarván, nehéz természetét nehezen szivelve, alattomban összeesküvének, hogy öljék meg.481  Azonban az egyik bejelenté a királynak, kik esküdtek össze halálára, s akiket közőlök elfogathatott, bírói vizsgálat nélkül megöleté, mi nagy romlására fordult a királynak.482  Midőn ugyanis a király a böjtöt Csanádon üllötte, azon bőjt alatt körülbelül mintegy ötven nemest tanácskozás színe alatt egy házba zárata, és fegyveres katonáival minden vallatás és vallomás nélkül összevagdaltatá.483  Amiért Szent Gellért csanádi püspök a királyt papi szigorúsággal megdorgálta, s megjövendőlte, hogy veszedelem fenyegeti.484  Némelyek oztán az összeesküdtek közől ezen még inkább fölgerjedvén, futva a császárhoz menének, és elvádolák Aba királyt, hogy az esküt semmibe sem veszi, a nemeseket, kik magok fölé királylyá emelték, megveti, és parasztokkal, nem nemesekkel eszik, lovagol és beszéllget szüntelen.485  Kiknek mondá a császár: Az a szokás bizony nem nemesemberhez, hanem ellenkezőhöz illő.486  A császárt tehát hathatósan ösztökélek, hogy Aba királyon álljon bosszút sérelméért, minthogy sem a foglyokat vissza nem bocsátotta, mint a császárnak esküdött volt, sem a károkat nem téríti meg.487  A császár tehát a magyarok ösztönzésén fölindúlva, a noricumi és cseh sereggel és udvari katonái csapataival az austriai határgrófságba mene, áltatva hogy nem megy be Magyarországba, és tettetve hogy Aba királyt a szerződésre szorítja és visszatér.488 Akkor Aba király követei a császárhoz menvén, követelik vala vissza a magyarokat, kik a császárhoz menekűltek volt, panaszkodva mondván, hogy azok Magyarország rablói és tolvajai, és főfő bujtogatók a háborúra és viszálkodásra a császár és a magyarok közt, kik hűségesen engedelmeskedni fognak a császárnak, miért is az ilyen konkolyhintőket át kell adni a magyarok királya Aba kezébe; de a császár azt felelte, hogy ezt semmi módon meg nem teszi.489  Azért is gyorsan előnyomúlva Sopronon át betöre Magyarország határába, s midőn Babótnál a Rábcza folyón át akart kelni, a megrekedt vizek, az igen sűrű berkek és a fölfakadó ingoványok miatt a Rábán át nem kelhete.490  A magyarok azonban, akik a császárral és Péter királylyal valának, az egész sereget egész éjjel lovagolva fölfelé vezeték a Rába és Rábcza folyók mellett, melyeken nap keltekor könnyű gázlón átgázolának.491  Aba király pedig Ménfőnél Győr mellett szállá velök szembe nagy sok katonasággal, igen bizakodva győzedelmében, minthogy némely bajorok azt jelentették neki, hogy a császár kevés néppel jön ellene; s amint mondják, Aba királyé lett volna a győzedelem, hacsak némely Péter király barátságában megmaradt magyarok zászlaikat a földre nem hányták és el nem szaladtak volna.492  Azt beszéllik pedig a németek, hogy midőn csatára közeledtek, égi jellel vékony köd mutatkozék, és az Isten által támasztott iszonyú vihar rémítő port hordott a magyarok szeme közé, kiket már azelőtt, azért hogy Péter királyt megcsúfolták vala, a pápa úr átok alá vetve kárhoztatott.493  Ütközetre kerűlvén tehát a dolog, a két sereg soká és keményen harczola egymással: de végre a császár Isten segélyével szerencsés győzedelmet nyere.494  Aba király pedig legyőzetve a Tisza felé futa, s egy faluban a magyarok, kiknek mint király ártott vala, egy ó veremben kegyetlenűl legyilkolták.495  Kinek teste abba az egyházba temettetett, mely azon falu mellett vala.496  Néhány esztendő múlva azonban, midőn a sírból fölásták, szemfödelét s öltözetét romlatlanúl és sebhelyeit beforrva találták; testét oztán saját monostorában Sáron temették el.497  A császár pedig visszatérvén táborába, az üdvözítő szentséges szent keresztfa előtt alázatosan és áhítatosan leborúlt, mezítláb testére daróczot öltve dicsőíté az egész néppel együtt az Isten irgalmasságát, hogy őt azon nap a magyarok kezeiből kiszabadította.498  A németek közől az nap azon helyt véghetetlen sok esett el, úgy hogy azon helyet nyelvökön maig is Ferlorum Peyernek, a mi nyelvünkön pedig Veszett-Németnek hívják.499  A holttestek bűze miatt ugyanis két hónapig nem járhatott az ember jó móddal azon a vidéken, mert az íjászok leöldökölték volt őket.500  E közben a magyarok összegyülekezvén, könyörögve járulának a császárhoz, bocsánatért és irgalmasságért esedezvén, kiket a császár nyájas ábrázattal és szívesen fogadván, megadá amit kérnek vala.501  S onnan egész népével Fejérvárra mene, melyet németűl Weissenburgnak hívnak, mely Magyarország fő székhelye.502  Ott oztán a császár, kit a magyarok császári tisztességgel és igen nagy készülettel fogadtak, a királyi méltóságba teljesen visszaállított és a szent István király szent jelvényeivel királyi módra fölékesített Péter királyt saját kezével a királyi trónhoz vezetvén, a boldogságos Istenanya, az örök szűz Mária, egyházában királyi módra beülteté, és ugyanott a királyt a magyarokkal s a magyarokat a királylyal kiengesztelé, és a magyarok kérelmére megengedé, hogy magyar törvényeiket megtartsák és szokásaik szerint itéltessenek.503  Miután tehát a császár ezeket így elrendelte, Péter királyt német őrsereggel Magyarországon hagyván, óhajtott jó szerencsével visszatére Regensburgba.504 46. A CSÁSZÁR VISSZATÉRTÉRŐL MAGYARORSZÁGBA.505 Következő évben pedig visszatére a császár Magyarországba, kinek Péter király magán a szent ünnepen Magyarországot az aranyozott láncsával átadá a magyarok és németek színe előtt.506  S a császár ezen felül a király által sok és pompás ajándékkal megtiszteltetve dicsőséggel haza mene.507  E közben Endre, Béla és Levente, kik Csehországba menekűltek volt, onnan a szegénység szüksége miá átmenének Lengyelországba, s Miska lengyel fejedelem által szívesen fogadtattak és megtiszteltettek.508  Akkor a pomoránok a lengyel herczegnek vonakodának megadni az adót, melylyel neki tartoznak vala, s a fejedelem a neki kötelezett adót fegyveres kézzel kezdé követelni.509  A pogány pomoránok s a keresztyén lengyelek tehát közösen abban egyeztek meg, hogy fejedelmeik vívjanak bajt, s ha a pomorán legyőzetve veszít, fizessék a szokott évi adót, ha pedig a lengyel veszít, csak a maga kárát sirassa.510  Midőn tehát Miska herczeg és fiai irtóztak a rájok tukmált bajvívásra vállalkozni, Béla tolmács által magát közbe vetvén így szóla: Ha nektek és a herczeg úrnak tetszik, jóllehet nemesebb vagyok mint az a pogány, még is meg fogok vívni országotok javáért és herczegetek becsületéért.511  Tetszett a dolog mind a pomoránoknak mind a lengyeleknek.512  S amint fegyveresen láncsával összecsaptak, Béla a pomoránt, amint mondják, lováról oly emberűl letaszítá, hogy helyéből sem bíra mozdulni, s kardjával átdöfvén leteríté; s maga a pomorán herczeg is megvallá, hogy hibás.513  Mit látván a pomoránok, a lengyel herczegnek alázatosan meghódolván, a szokott adót ellenmondás nélkül megfizeték.514  A herczeg pedig onnan a nyert diadallal visszatérvén, a bátorságot és a vitézség hatalmát Béla herczegben megdicsérvén, az egész pomoráni adóval nőűl adá neki leányát, és mindent, amire szüksége volt, elegendőleg s bőven rendele számára, s őt mindenben megbecsűlve országában tartá, s nem mulasztá el jó darab föld örökséggel megajándékozni.515 47. BÉLA HERCZEGRŐL KIT BENINNEK HÍVTAK.516 Béla herczegnek pedig Lengyelországban két fia született; az egyiket Gyejcsának, a másikat nagyatyja nevére Lászlónak hívták.517  Nem tetszett pedig Endrének és Leventének, hogy a lengyel herczegnél Béla emberségéből mintegy koloncz gyanánt éljenek, és átallották az ő neve tekintetéért maradni a herczeg udvarában.518  Búcsút vévén azért a herczegtől, testvérüket Bélát ott hagyva, Lodoméria királyához menének, ki nem fogadá be őket.519  S midőn nem volt hova hajtsák fejöket, onnan a kúnokhoz menének.520  Látván pedig a kúnok, hogy előkelő személyek, azt vélék, hogy országukat kikémlelni jöttek, s ha egy magyar rab rájok nem ismer, bizonyosan megölték volna, így azonban egy ideig ott tartották őket.521  Innen azután Oroszországba indulának.522  Azon időben Magyarország némely nagyjai az ország pusztulásán elkeseredvén, s Magyarországot Péter zsarnokságától megszabadítani óhajtván, Endréhez, Bélához és Leventéhez megtöretlen hűséggel ragaszkodnak vala, és követeik által javaikból, amijök lehetett, hozzájok küldözve, híven szolgálnak vala nekik.523  Ezen országnagyok Viska, Bua és Buhna valának, kik szüntelen sohajtozással és nyögéssel várják vala az alkalmas időt, mikor Andrást, Bélát és Leventét behozhassák Magyarországba, és az országot szent István király nemzetségének, ki őket szerette és teljes erejéből fölmagasztalta vala, visszaszerezni törekednek vala.524  Péter pedig a német király hatalmában fölfuvalkodva már nem annyira uralkodik, mint inkább kegyetlen zsarnokságával Magyarországot elnyomva ostorozza vala.525  Némely árulók, tudniillik Buda és Devecser, sugdosásából azonban Péter megtudá, min gondolkoznak vala Magyarország említett nemesei, Viska, Bua és Buhna, hogyan szerezhetnék vissza az országot a királyi magnak, s hogyan hozhatnák vissza Péter király ellen Andrást, Bélát és Leventét.526  Azért is Péter király roppant dühre lobbanva, megfogatá és bitófára húzatá őket, némelyeknek pedig szemeiket vájatá ki s úgy kínoztatá, és az egész Magyarországot oly nagy sanyargatással gyötré, hogy inkább a halált választották volna, mint ily nyomorúltan éljenek.527  Magyarország nemesei oztán nemzetök romlását látva, Csanádra gyűlének, és egész országúl tanácsot tartván, ünnepélyes követséget küldének Oroszországba Andráshoz és Leventéhez, megizenvén nekiek, hogy egész Magyarország hűségesen várja őket, s az egész ország örömest hódolna nekiek, mint királyi magnak, csak jöjjenek be Magyarországba, s oltalmazzák meg őket a németek dühétől.528  Ezt is esküvel erősíték, hogy mihelyt bejőnek Magyarországba, minden magyar egy szívvel lélekkel hozzájok tódúl, és uralkodásuk alá veti magát.529  Endre és Levente azonban, alattomos cselektől tartva, nagy titkon küldének követeket Magyarországba.530  Midőn pedig fölkerekedve Újvárhoz érkeztek, melyet Aba király épített vala, íme az egész magyar nép csoportosan tódula hozzájok, és ördögi ösztöntől gerjesztve, makacsul kéré Endrétől és Leventétől, hogy engedjék meg az egész népnek pogány vallás szerint élni, a püspököket és papokat leölni, az egyházakat lerombolni, a keresztyén hitet elvetni, és bálványokat imádni.531  S megengedék, hogy szivök kívánsága szerint menjenek és veszszenek el ős apáik babonáiban; mert különben nem harczolnak vala Péter ellen Endre és Levente mellett.532  Egy Vatha nevezetű, Belus várából, ajánlá pedig magát legelsőben a magyarok közől az ördögöknek, fejét megnyírván és hajából három csombókot eresztvén alá pogány módra; kinek János nevezetű fia, sok idő múlva azután, atyja vallását követvén, sok varázslót, bűbájos asszonyt és nézőt gyűjtött maga köré, kiknek igézései által igen kedves vala az urak előtt.533  Sok istenasszonya közől azonban egy Rasdi nevezetűt a legkeresztyénebb király Béla elfogatott, s mind addig tömlöczben tartatta, míg saját lábait meg nem ette, s ott meg nem halt.534  S meg vagyon írva a magyarok tetteiről szóló régi könyvekben, hogy teljességgel meg volt tiltva a keresztyéneknek Vatha és János vérségéből venni nőt, minthogy, valamint az ó törvényben Dáthán és Abiron lázadást indítottak az Úr ellen, úgy ezek is, a kegyelem idejében, elfordították a magyar népet Krisztus hitétől.535  Akkor tehát azon Vatha átkozott és kárhozatos biztatására az egész nép az ördögöknek áldozá magát, és kezdének lóhúst enni, s átaljában a leggonoszabb vétkeket mívelni; ugyanis mind a papokat mind a világiakat, kik a katholikus hitben megmaradtak, leöldöklék, és Istennek igen sok egyházát lerombolák.536  Azután Péter király ellen föllázadván, valamennyi németet és olaszt, kik különböző tiszteket viselve Magyarországban el valának szórva, csúf halállal végezének ki.537  És Péter táborába éjjel a leggyorsabb lovakon három kiáltót küldének, kik kiáltsák ki, hogy a püspököket a papsággal együtt öljék le, a dézmaszedőt konczolják föl, az ősi pogány hitet állítsák vissza, az adót végkép töröljék el, s Péter emlékezete németeivel és olaszaival veszszen el mind örökre, s a többi.538  Reggel tehát tudakozódék a király a dolog felől, s nagy bizonynyal megtudván, hogy azok az atyafiak visszajöttek, és hogy a magyarok az ő tisztviselőit azok kedvéért öldökölték le, nem mutatá magát a híreken megréműltnek, hanem vígnak mutatkozva, táborát helyéből visszaindítván a Dunán Zsitvatőnél átkele, Fejérvárba óhajtván bejutni.539  De a magyarok, szándékát előre megtudván, megelőzék, elfoglalván a város bástyáit és tornyait, és a kapukat bezárván kirekeszték.540  E közben Endre és Levente azon sokasággal Magyarország közepén át előnyomúlva az úgy nevezett pesti révhez közelgetének.541  Mit hallván Gellért, Besztrik, Buldi és Beneta püspökök, és Szónok ispán, Fejérvár városából Endre és Levente herczegek elébe indulának, hogy őket tisztességesen fogadják.542  S midőn az említett püspökök sietséggel azon helyre érkezének, melyet Diódnak hívnak, ott a szent Szabina egyházában misét akarának hallgatni, mielőtt az urakhoz mennének.543  Szent Gellért püspök tehát, a mise szolgáltatására papi öltözetet öltvén, buzdítás gyanánt így szóla nekiek, mondván: Atyámfiai és püspöktársaim, s minden más hívek, kik jelen vagytok ! tudjátok meg, hogy mi ma a vértanúság koronájával a mi urunkhoz a Jézus Krisztushoz az örök üdvösségbe jutandók vagyunk.544  Tudtotokra adom ugyanis Isten titkos végzését, mely nekem ez éjjel megnyilatkozott.545  Láttam ugyanis urunkat a Jézus Krisztust szentséges anyjának az örök szűz Máriának kebelében ülve, amint minket magához hívott, és saját kezével osztotta nekünk testének és vérének oltári szentségét; amint pedig Beneta püspök hozzá járúlt, visszavoná tőle a Krisztus a szentséget, miért is ő ma ki lészen rekesztve a vértanúság társaságából.546  Azután pedig inté őket Szent Gellért, hogy gyónják meg vétkeiket egymásnak; és így a misehallgatás után imádkozásba merűlve és a vértanúság által nyerendő örök boldogság igaz reménysége által megörvendeztetve mindnyájan megáldozának.547  Azután együtt a Duna pesti réve felé menének, Szent Gellért püspök pedig, minthogy csekély termetű vala s Isten szolgálatában minden erejét teljességgel fölemésztette, szekerén viteti vala magát.548  S midőn az említett révhez érkeztek, íme az istentelen emberek, tudniillik Vatha és czimborái, ördögökkel eltelve, kiknek ajánlották volt magokat, a püspököket és valamennyi társaikat megrohanák és megkövezék.549  Szent Gellért püspök pedig azokra, akik őtet kövezik vala, szakadatlanúl keresztet vet vala; azok azonban ennek láttára még sokkal dühösebbekké lévén, rá rohanának, és szekerét a Duna partján fölfordíták, s őt szekeréből kivonszolván talyigára ültetve a Kelenföld hegyéről lebocsáták.550  És midőn még pihegett, mellét láncsával átdöfék, s azután koponyáját egy kövön összetörék.551  Így költözött át Krisztus dicső vértanúja ezen világ nyomorúságaiból az örök boldogságra.552  A Duna, gyakran hegyébe áradva a nagy darab kősziklának, melyen Szent Gellért fejét összetörték, hét esztendeig nem bírta a vért lemosni, míg a papok föl nem szedték.553  S az a kő most Csanádon az ő oltára szinén van.554  S most azon helyen, ahol fejét összetörték, a hegy aljában Szent Gellért vértanú tiszteletére épített egyház áll.555  Ez a Gellért velenczei származású és szerzetes vala Rosáciumban, ki Pannóniába jövén s elsőben Bélben élvén remete életet, végre a csanádi székbe tétetett át püspökké.556  Buldi püspök is megkövezve átment a dicsőségbe.557  Besztrik és Beneta pedig amint a Dunán hajóval Endréhez és Leventéhez átmentek, az eretnekek, akik a túlsó parton voltak, Besztrik püspököt megsebesítették, ki is harmadnapra az után meghala; Endre herczeg azonban e közben oda érkezvén, Beneta püspököt kiszabadítá kezeik közől.558 És így beteljesűlt Szent Gellért jóslata; mert Benetán kivűl mind vértanúkká lettek.559  Szónok ispán is paripájával a Dunába ugratva úszik vala, kit is egy Murthmur nevezetű ember vett föl hajójába, hogy a haláltól megszabadítsa.560  Mert azt a Murthmurt Szónok ispán kereszteltette vala meg.561  Kit, midőn az említett ispánt meg akarta menteni, az eretnekek halállal kezdének fenyegetni, hacsak Szónok ispánt maga meg nem öli.562  Kiknek fenyegetéseitől Murthmur megijedvén, az ispánt a hajóban karddal kivégezé.563  Oly sok pap és világi szenvedett tehát azon nap vértanúságot a Krisztus hitéért, hogy azok számát csak az Isten és az angyalok tudhatják.564 48. PÉTER KIRÁLY HALÁLÁRÓL.565 Péter király pedig látván hogy a magyarok egy szívvel lélekkel Endre és Levente herczegekhez állottak, németeivel együtt futásnak erede Mosón felé, hogy onnan átmenjen Ausztriába; de nem menekűlhete.566  Mert e közben a magyarok az ország kapuit és kijárásait előre elfoglalták.567  De Endre herczeg követe is visszahívá Péter királyt békesség és az őt megillető tisztesség színe alatt, ki is, mint mondják, hivén neki visszatér vala, de leginkább kénytelenségből, mivel már megtudta vala, hogy el van rejtve ellene a sereg, és sietve vissza akar vala térni Fejérvárba.568  Kit is, midőn Zámor faluba betért, az említett követ el akara fogatni s kötözve Endre herczeghez vinni.569  Péter azonban ezt előre megtudván, egy udvarba vevé és három nap vitézűl harczolva védi vala magát.570  Végre az ijászok katonáit mind leölék, maga pedig elevenen fogságba juta, s megvakítva Fejérvárra viteték; ott a szörnyű fájdalom miatt rövid idő múlva elhala.571  S eltemetteték Pécsett az egyházban, melyet maga alapított vala Szent Péter apostol tiszteletére, másodszori uralkodásának harmadik esztendejében.572 49. ANDRÁS KIRÁLY MEGKORONÁZTATÁSÁRÓL.573 András herczeg oztán ellenségei háborgatásaitól biztosítva lévén, elnyerte a koronát, s csak három püspök által, kik a keresztyének azon nagy romlásában megmaradtak vala, Urunk ezer negyvenhetedik esztendejében, megkoronáztatott.574  Megparancsolá azért egész nemzetének fejvesztés büntetése alatt, hogy az előbb nekik megengedett pogány szertartással fölhagyva a Krisztus igaz hitére térjenek, és mindenben azon törvény szerint éljenek, melyre őket Szent István király tanította vala.575  Levente pedig azon napokban meghala, ki ha tovább élt és az ország kormányára jutott volna, kétségenkivül egész Magyarországot megrontotta volna a pogány bálványozással.576  És mivel ez a Levente nem élt katholikus módra, azért pogány szokás szerint túl a Dunán Takson falu mellett temeték el, ahol, amint mondják, szüleapja Taks is fekszik.577  Némelyek azt beszéllik, hogy ez a három testvér Vazul herczeg fia volt, s egy Táton nemzetségbeli leánytól s nem törvényes házasságból született, s ezen egybeköttetésért nyerték volna a Tátoniaktól a nemességet.578  Világosan nem igaz, és nagyon rosszúl beszéllik, mert a nélkül is nemesek, minthogy azok Szár László fiai, ki, amint mondják, Ruthéniából vett nőt, kitől az a három testvér származik.579  Ezt a királyt fehér Andrásnak, és katholikusnak is hívták, három esztendő alatt ugyanis a lengyeleket, cseheket és osztrákokat fegyverrel magyarjai adófizetőivé tette.580  Ez az András király öcscsét elveszítvén, Lengyelországba külde másik öcscséhez Bélához, nagy szeretettel híván őt és mondván: Minthogy valaha a szűkölködésben és szenvedésekben társak voltunk, kérlek, legkedvesebb öcsém, ne késlekedjél hozzám jönni, hogy együtt részesűljünk az örömekben, és az ország javain, személyesen megjelenvén, örvendezve osztozzunk.581  Mert sem örökösöm, sem testvérem nincs rajtad kivűl; te légy örökösöm, te légy utódom az országban.582  Ezen szavakon tehát Béla elérzékenyedvén, egész háza népével béjöve a királyhoz, kit a király látván igen nagy örömmel örvendező, hogy öcscse ereje is támogatja.583  Ezután a király és öcscse Béla tanácsot tartván, az országot három részre oszták, melyek ketteje a királyi fölség vagy hatalmasság tulajdona maradt, a harmad rész pedig a herczeg birtokába bocsáttatott.584  Az ország ezen első megosztása a viszály és háborúk veteményes kertje lett Magyarország királyai és herczegei közt.585  Azon időben András király a Tihany nevezetű helyen monostort épített Szent Ányos tiszteletére.586  Nőűl vette pedig a ruthén fejedelem leányát, kitől született Salamon és Dávid; ágyasától pedig, mely Marót faluból való volt, született György fia.587  Továbbá Béla herczegnek Lengyelországban született Gyejcsa és László fia, Magyarországban pedig Lámpért és a leányok.588  S a király és herczeg nagy békességes nyúgodalomban élnek vala.589 50. A NÉMETEK KIRÁLYÁRÓL.590 Azon időben a német király nagy sereggel vívá Pozsony várát, Péter sérelméért bosszút állani, s Magyarországot urodalma alá akarván vetni.591  És sok hadi szerszámot építtete a vár megvívására, de nyolcz hétig víván, semmire sem mene.592  S minthogy az említett király hajón jött volt Pozsony várát megvívni, tehát a magyarok, kik a várban valának, egy Zothmund nevezetű igen ügyes úszó embert kerítettek, kit csendes éjtszaka a császár hajóihoz küldenek, ki is a víz alatt úszva a hajókat mind megfúrá, melyek rögtön megtelének vízzel; a németek hatalma így meg lőn törve, s ijedten s erejöket vesztve visszatérének országukba.593  Sok vitéz vala ugyan Pozsonyban, de legfőbbek valának köztök Wojtech, Endre, Vilöngárd, Urosa és Márton, kik a németekkel naponként vitézűl harczolnak vala.594  Következő esztendőben oztán a császár ugyanazon ügyért nagy hadsereggel nyomúla Magyarországba a Zala és Zelicze patakok forrásai mellett, de a Dunán is külde eleséggel terhelt hajókat Magyarországba, s azok parancsnokává öcscsét Gibárd püspököt tevé.595  Meghallván ezt András király és Béla herczeg, a gabonakazlakat és szénaboglyákat mind fölégeték, s azon vidékekről, melyeken a császár átvonulandó volt, a lakosokat minden barmaikkal messze elszállíták.596  S amint a császár Magyarországba ért, és a fölégetett tájakra jutott, sem katonáinak nem találhata élelmet, sem a lovaknak, és nem tudja vala, hol vannak a hajók, s azoktól semmi segítséget nem kaphata. S átkelvén az erdőkön, a bodóháti hegyekhez közelgete, szükséget szenvedve mindenféle élelemben.597  E közben Gibárd püspök Győrré érkezék, s levelet küldvén Henrik császárhoz, tudakolja vala tőle, hol várakozzék rá.598  Azonban azt, aki a levelet viszi vala, Isten úgy akarván, András király portyázói elfogák és hozzá vivék.599  S miután Miklós püspök magyarázatából megértették, ami a levélben vala, írának Gibárd püspöknek levelet, melyet egy jövevény által elküldenek neki.600  S az, tettetve hogy őt a császár küldte, oda adá Gibárd püspöknek a levelet, melyben ez vala írva: Tudd meg édes Gibárd püspök, hogy birodalmunk nagy és fontos dolgai bennünket Magyarországból Németországba menni kényszerítenek; mert ellenségeink birodalmunkat fegyverrel elfoglalták.601  Azért nosza siess, s a hajókat elrontván, minél hamarabb teheted , jőj előnkbe Regensburgba; mert neked sem bátorságos tovább Magyarországban maradni.602  Ezt tudva hát Gibárd püspök, sietve futa Németországba.603  A császár tehát a megmentés reményétől, melyet a hajóktól vár vala, elesvén, halálos szorultságba kezde jönni, valamint egész seregét a lovakkal és teherhordó barmokkal együtt nyomorúlt éhhalál fenyegeti vala.604  Ezen fölűl a magyarok és besenyők is minden éjjel erősen háborgatják vala, mérges nyilakkal öldökölvén őket, és sátraik közzé hurkokat hányván, kik valami szolgálatban járának, majd mind elragadozzák vala.605  A németek oztán a nyilak záporától való félelmökben, melyek őket elborítják és elemésztik vala, magoknak gödröket ásnak vala s felülről pajzsaikkal befedvén, az elevenek együtt hevernek vala a sírokban a halottakkal.606  Mert a sírban, mely a halottnak vala ásva, éjjel az eleven fekszik vala, s azt, amelyet éjjel az elevennek ásnak vala, más nap a halott követeli vala magának.607  Látván azért a császár, hogy mennyi s mily nagy veszedelembe bonyolódott, követet külde András királyhoz és Béla herczeghez, örökös erejű békét kérvén; azt mondja vala ugyanis, hogy ha András király bátorságos utat adand neki haza menni, és ha éhség gyötrötte seregének élelemmel gazdálkodandik, soha András királylyal és utódaival nem ellenségeskedik, és az naptól fogva soha meg nem kísérti a magyarok királyát szóval vagy tettel vagy szándékkal bántani; de ha utódai közől valaki Magyarország meghódítására hadat indítana, azt is a mindenható Isten haragja sújtsa és annak örök átka alá legyen vettetve.608  S leányát Zsófiát is András király fiának Salamonnak adja nőűl, kit azelőtt nagy szent esküvel a franczia király fiának adott volt, az örökös békekötés nagyobb erőssége kedvéért.609  Hogy pedig mind ezt híven megtartandja, vallásos eskütétellel erősíti vala.610  András király és Béla herczeg tehát, inkább békeszeretők mint viszálytámasztók akarván lenni, békét szerzének a császárral.611  A császár pedig személyesen esküt téve erősíté, hogy mind azt, amit mondott, híven teljesítendi.612  Akkor András király, a magyar királyok szokott bőkezűségét követve, külde a császárnak ötven nagy vizát, kétezer szalonnát , ezer tömérdek bikát, kenyérből többet, mint amit magokkal vihettek, juhot és ökröt vagy vágó marhát és bort is bőségesen.613  S a németek közől sokan is holtra evék és ivák magokat a mértékletlen evésben és ivásban, a többiek pedig, kiket a halál torkából a magyarok irgalma megszabadított, sátraikat, pajzsaikat és minden holmijokat elhajigálva oly sebbel lobbal sietének vissza Németországba, hogy még csak hátra sem tekintének.614  S ezen esetről azt a helyet, ahonnan a németek ily rútul csúfot vallva, vértjeiket elhányva elszaladtak, mai napig Vértes hegyének hívják.615 51. SALAMON KIRÁLY MEGKORONÁZTATÁSÁRÓL MÉG ATYJA ANDRÁS KIRÁLY ÉLETÉBEN.616 Miután pedig Henrik császár Magyarországból ily csúfosan haza szaladt, András király követeket küldvén hozzá, kéré tőle, hogy, amint ígérte vala, leányát Zsófiát adja nőűl az ő fiához Salamonhoz.617  S a császár amit esküvel fogadott vala, hűségesen teljesíté.618  Tehát a Morva folyó mellett a királyi lakodalmat megtartván és a békekötést erősen megerősítvén, a császár és király örvendezve megtérének.619  András királyt azonban ezután csakhamar megütötte a szél, úgy hogy mind télen mind nyáron zsöllyeszékben hordozzák vala.620  A szentséges István király halála után tizenegy esztendő és négy hónap telt el András király uralkodásának első esztendejéig.621  E közben pedig Német vagy igazabban Velenczei Péter első és másod ízben uralkodott öt és fél esztendeig, Aba pedig három esztendeig.622  Minthogy pedig a testi szeretet és a vérségi vonzódás az igazságot el szokta nyomni, az apai szeretet András királyban is legyőzé az igazlelküséget, és adott szava szentségét megszegvén, mit királyoknak tenni nem kellene, fiát Salamont, még öt esztendős kis gyermek korában, uralkodásának tizenkettedik évében, mint elgyengűlt öreg ember, egész Magyarország fölé királylyá keneté és megkoronáztatá.623  Tetteti vala ugyanis magát, hogy ezt azért teszi, nehogy az országot elveszítse, minthogy a császár, leányát az ő fiának Salamonnak nem adta volna, hacsak meg nem koronáztatja.624  S midőn koronázás közben énekelték: Légy ura a te atyádfiainak; és Béla herczeg tolmács által megértette, hogy a gyermek Salamont az ő urává tették, nagyon megneheztele.625  Mások azt mondják, hogy Béla herczeg és fiai, tudniillik Gyejcsa és László, s az ország minden nagyjai megegyezésével kenetett Salamon királylyá.626  Utóbb a viszálkodást gerjesztők ingerlésére gyűlölség támada közöttük: mert a sugdosók, amilyenek a mi időnkben különösen kedvességben vannak, azzal hitegeték a királyt, hogy Salamon nem uralkodhatik, ha bátyját, tudniillik Bélát el nem vesztik; másfelől pedig Béla herczeget rábeszéllék, hogy most volna alkalmas ideje az országot megszereznie, mikor Salamon gyermek s apja elgyengűlt, öreg és beteges.627  Azért is a király és herczeg Várkonyba menének.628  S a király átlátja vala, hogy halála után fia nem uralkodhatik a herczeg akaratja nélkül; tanácsba hívá azért két hívét, kikkel tanácsot tarta, mondván: Meg akarom kísérteni a herczeget s két kérdést tenni neki: a koronát akarja-é vagy a herczegséget.629  S a koronát a király neki bíbor szőnyegre maga elé téteté, s melléje a kardot, mely a herczegséget jeleli: ha a herczeg a herczegséget akarandja jó békességgel bírni, ám bírja, ha pedig a koronát, ti két országnagyom, azonnal keljetek föl, s azon karddal vegyétek fejét Béla herczegnek.630  S azok megigérék, hogy úgy teendenek.631  Amint azonban ezt a tanácsot tartották, a kiáltók ispánja Miklós a palota ajtajában állva, kivűlről mind ezt hallotta.632  S midőn a herczeget a királyhoz hívták, s az az ajtóhoz lépett, nagy hirtelen mondá a herczegnek a kiáltók ispánja: Ha éltedet szereted, vedd a kardot; s többet nem mondhata.633  S amint a herczeg belépett, látá hogy a király előtt fekszik a korona a karddal, és csudálja vala; s mihelyt leült, a király fektéből fölemelkedék, s ágyában ülve mondá: Herczeg, én megkoronáztattam fiamat, de nem nagyravágyásból, hanem azon békesség okáért, melyet aminap a császár velem kötött volt.634  Hanem legyen szabad választásod: ha az országot akarod, vedd a koronát, ha a herczegséget, vedd a kardot; egyiket engedd fiamnak; de a korona igazság szerint a tied.635  Azonnal észre vevé magát a herczeg Miklós ispán szavai után, és mondá: Legyen a korona fiadé, ki föl van kenve, s add nekem a herczegséget; s rögtön a kard után nyúla.636  A király tehát lábaihoz hajola, mi ritkán történt.637  Mert azt alítja vala, hogy a koronát azon őszinteséggel adta fiának, mint ahogy neki Levente adta volt; pedig a herczeg ezt félelemből cselekedte.638  Végre a rossz emberek bujtogatásából a király és herczeg meghasonlának.639  S minthogy a herczeg igen előrelátó vala, a király tőrvetéseitől ovakodván, egész háznépestől Lengyelországba ipához vonúla.640  Mit András király meghallván, tartva mesterkedéseitől, fiát Salamont ipához a császárhoz küldé. Magyarország sok előkelője követé pedig őt.641  E közben Béla herczeg mind azt a sérelmet, melyet rajta bátyja András király elkövetett vala, tudtára adá ipának, Lengyelország herczegének, a lengyel herczeg pedig híven és hathatósan segíté.642  Béla herczeg tehát ipa három csapatától segíttetve, visszatére Magyarországba.643  András király pedig megtudván, hogy ő haddal jött Magyarországba, a német császártól két vezért, Vilhelmet és Pothot, hozata segítségére.644  A cseh herczeget is, ki rokonságban áll vala vele, zsoldjába fogadá, és bizakodik vala zsoldosai sokaságában.645  Magyar azonban nem sok vala vele; mert igen sokan fiát Salamont követték volt, s azok közől, kik az országban maradtak, a legtöbben Béla herczeghez tódúltak vala.646  Hírűl vivék pedig Béla herczegnek, hogy András királynak nagyon sok a zsoldosa, s elhatározá magában, hogy inkább meghal a harczban, mintsem ütközet nélkül vonúljon félre a király serege elől.647  Rendületlenűl vezeté oztán előnyomúló seregét András király ellen a Tisza felé.648  Vilhelm és Poth német vezérek pedig dühre lobbanva, csapataikkal sietve átkelének a Tiszán, és ütközetre kelve, mindkét részről vitézűl harczolának.649  De Isten segélyével Béla herczeg nyere győzedelmet, a németek csaknem mind ott veszvén, és vezézéreik fogságba jutván.650  Azután a magyarok is, kik András király mellett voltak, látván, hogy Béla herczegé lett a győzedelem, András királyt oda hagyva Béla herczeghez fordulának.651  András király pedig Németország felé futa, de nem menekűlhete; mert a mosonyi kapuknál elfogák, és minthogy gondviseletlen tartották, a Bakony erdejében, a maga udvarában, melyet Zircznek hívnak, elhala.652  Eltemeték pedig Szent Ányos monostorában, melyet azon király épített Tihanyban a Balaton mellett.653  De a cseh herczeget is elfogták, és Béla tudta nélkül megvakították.654  Vilhelm és Poth vezéreket pedig Béla herczeghez vitték, ki őket szabadon eresztette.655 52. BÉLA HERCZEG SZERENCSÉSEN KIRÁLYLYÁ KORONÁZTATIK.656 Béla herczeg tehát, kit Beninnek hívtak, mint győztes diadallal mene Fejérvár városába, s ott a püspökök fölkenvén őt, a királyi koronával szerencsésen megkoronáztaték.657  S az országot békességesen, ellenség háborítása nélkül bírá, és javát keresé nemzetének.658  Ügyességének egyéb bizonyságai között ugyanis igaz értékű pénzt verete a legtisztább ezüstből, és az eladó jószágok árát bizonyos mennyiség szerint tisztességes becsű, igaz mérték szerint megszabá.659  Mert nem engedi vala, hogy a kereskedők és pénzváltók átkozott telhetetlen zsarolásukkal fölösleges nyereséget gyűjtsenek az egyűgyű parasztoktól.660  Mert ez az az ok, amely a népeket a legnagyobb szegénység és nyomorúság veszedelmébe szokta dönteni, hanem kiki a szabott ár szerint ad s vesz vala, igazságtalanság és rászedés nélkül.661  Ő ugyanis minden piaczon szombatnapra határozá az adásvevést, és azt parancsolá, hogy byzanti aranyak járjanak birodalma területén.662  Ezüst dénárokat is verete, mint föntebb mondottuk, melyekből negyven tett egy byzanti aranyat, ahonnan maig is negyven darab dénárt egy aranynak mondunk, nem azért, hogy aranyból volnának, hanem hogy azon időben annyi dénár látszik vala egy byzanti arany érőnek.663  S mind addig amíg élt, a pénz egész Magyarországon nem változott.664  Sok egyéb örök emlékezetre méltó dolgot is tett.665  Mert mind azok nejeit, gyermekeit s minden jószágait, akik Salamon királyt követték vala, bántatlanúl és sértetlenűl őrizteté, hogy önkényt térjenek vissza hozzá, s jószágaikban békében éljenek; miért is közőlök igen sokan híveivé válva visszatérének.666  Ezzel is kegyelmesen megkönnyíté a magyarok terhét a tartozó szolgálattételben, hogy elengede nekiek a szokott fizetésekből és a régi adókból.667  Miért is Magyarország szer fölött meggazdagodva, fejét minden szomszéd tartományok fölé emelé, azokat gazdagságban és dicsőségben fölülmúlván; akkor a szegények meggazdagodnak és a gazdagok dicsőkké lesznek vala.668  S a legkegyelmesebb király kiáltókat külde egész Magyarországba, hogy minden faluból híjanak meg két ékes beszédű öreget a király tanácsába.669  Mit meghallván, nem csak azok, akiket hívtak volt, hanem minden parasztok és szolgák Magyarország egész népével együtt a királyhoz Fejérvárra menének.670  S a király és a püspökök s valamennyi előkelők a töméntelen sokaság láttára megijedének, nehogy rajok találjanak rohanni, és a városba vonúlván, azt őrizék.671  A nép pedig előljárókat tesz vala magának, kiknek emelvényt készítenek fából, honnan őket láthassák és hallhassák.672  S az előljárók követeket küldének a királyhoz és az előkelőkhöz, kik mondák: Engedd meg nekünk apáink módjára pogányságban élni, a püspököket megkövezni, a presbytereket kihasítni, a papokat megfojtani, a dézmálókat fölakasztani, az egyházakat lerombolni, a harangokat összetörni.673  Ezt hallván a király, elszomorodék és három napi határidőt kére, hogy határozzon a dologban.674  E közben a nép előljárói, magos emelvényen ülve, istentelen verseket hirdetnek vala a hit ellen, az egész nép pedig örvendezve kiáltja vala rá: Úgy legyen, úgy legyen!675  Midőn pedig harmad nap a feleletet várták, a király parancsára fegyveres katonák rohanának rájok, s némelyeket közőlök levagdalának, előljáróikat a magasból lehányván összetörék, a többieket pedig megkötözve, keményen megkorbácsolák, s így öldökölve, korbácsolva, megkötözve nagy bajjal lecsendesíték a katonák a lázadást.676  Magyarország azután, hogy Szent István király a Krisztus hitére térítette, kétszer tért a pogányságra; először Endre király, másodszor Béla király idejében, amint most megírtuk.677  A legkegyesebb Béla király pedig uralkodásának harmadik évét betöltvén, Demesen, a királyi jószágban, összeomló trónja által testében megtöretve, gyógyíthatatlanul kezde betegeskedni, kit is az ország némi múlhatlan dolgai miatt félholtan vivének a Kinizsva patakához, s ott múlék ki e világból.678  Eltemeték pedig Szent Salvator monostorában azon helyen, melyet Szögszárdnak hívnak.679  Mert ez a Béla szár és szög színű vala, s azért nevezte monostorát, a maga mivoltához képest, Szögszárdnak.680 53. A CSÁSZÁR MEGÉRKEZÉSÉRŐL VEJÉVEL SALAMON KIRÁLYLYAL EGYÜTT.681 Salamon király pedig meghallván Béla király halálát, ipához a német császárhoz mene, és kéré, hogy állítsa vissza Magyarországba.682  Kinek könyörgésére a császár örömest hajlék, és azzal a római birodalom nemes seregével és a császári dicsőség tündöklő kiséretével visszahozá Salamont Magyarországba.683  E közben Gyejcsa, Béla király fia, minthogy előrelátó és körültekintő vala, két fiatal öcscsével félre vonúla Lengyelországba; mert nem bírta akkor Salamon és a németek rohanását föltartani.684  Salamon király tehát a császárral akadály nélkül lépe a királyától elesett Magyarországba, és bátorságosan vonúla Fejérvár városába, s ott az egész Magyarország összes papságától és népétől a legtisztességesebben fogadtaték.685  S a császár beszédet tarta az egész Magyarország gyűléséhez veje Salamon király mellett ; és a köztök helyre állított békét szent eskütétellel erősíté meg, a dicsőségesen megkoronázott Salamon királyt pedig az egész Magyarország megegyezésével és helyeslésével atyja királyi székébe ülteté.686  Maga pedig a császár, Salamon király által Magyarország gazdag kincseivel nagyon bőkezűen megajándékoztatva, szerencsésen visszatére haza.687  S amint a császár eltávozott, Gyejcsa onnan, ahova óvakodva vonúlt volt, azonnal Magyarországba jöve.688  Salamon király pedig, mint új ember, ki még nem erősödött meg az uralkodásban, attól tartván hogy Gyejcsa a lengyel sereggel rá talál rontani, övéivel kissé visszavonúla, és az igen erős Mosón várában üle biztos állomáson.689  S azután a püspökök és más egyházi férfiak szorgalmatosan törekednek vala köztök békét szerezni; különösen Dezsér püspök csilapító intéseivel és édes beszédeivel csendesíté Gyejcsa herczeg lelkét, hogy Salamonnak, bár ifjabb is, adja vissza békével az országot, s maga tartsa meg békességesen a herczegséget, melyet atyja bír vala.690  Kinek üdvös rábeszélléseire Gyejcsa boszszújával fölhagyva engede.691  S szent Fábján és Sebestyén vértanúk ünnepén Salamon király és Gyejcsa herczeg Magyarország színe előtt Győrött békét kötének; azután Urunk feltámadásának ünnepét mind ketten együtt üllék Pécsett az egész udvarral, hol Salamon királyt, épen húsvét napján, Gyejcsa herczeg az ország nagyjainak jelenlétében saját kezével tisztességesen megkoronázta, és misét hallgatni az apostolok fejedelme Szent Péter királyi egyházába dicsőségesen bevezette.692  A magyarok egész gyülekezete tehát, a király és herczeg között lévő békességet és kölcsönös szeretetet látván, dicséré az Istent, a békesség kedvelőjét, és lőn nagy öröm a nép között.693  Következő éjjel azonban a bekövetkezendő visszálkodás és zavargás csudajele történt.694  Mert az az egész egyház s a hozzá ragasztott valamennyi paloták és egyéb épületek egyszerre lángba borúltak, és a tűz elharapózván, összedőlének.695  S mindenkit ijedtség fogott el a rohogó lángok iszonyú csapkodása és a tornyokból lezuhanó harangok rettentő robogása miatt, és senki sem tudja vala, hova fordúljon.696  A király és herczeg szörnyű ámúlatukban megdöbbenve, és gonosz csel gyanújára megréműlve, minél hamarabb külön vonulának egymástól.697  Reggelre kelve azonban hű híradóktól a dolog valósága szerint megtudák, hogy veszedelmes csalárdsággal egyik fél sem koholt volt semmi rosszat, hanem hogy véletlen történetből támadt volt a tűz; s a király és herczeg szép békével ismét összejövének.698  S Zolomér dalmátiai király, ki Gyejcsának sógora vala, követeket külde Salamon királyhoz és Gyejcsa herczeghez, és kéré őket, hogy személyesen jőjenek segítségére ellenségei, tudniillik a karantánok ellen, akik Dalmátia határszélét akkor elfoglalták volt.699  A király és herczeg tehát sereget gyűjtvén, Dalmátiába menének, s elvett országát neki egészen visszaadák; ki is a királynak és herczegnek királyi ajándékokat: drága palástokat és sok aranyat s ezüstöt ajándékoza.700  S amint visszatértek, Acsa nádor megkéré a királyt és herczeget, hogy monostorának felszentelésénél, melyet szent Jakab tiszteletére építtetett vala Zelizen, legyenek jelen, mi úgy is történt.701 54. HOGY SALAMON KIRÁLYNAK ÉS DÁVIDNAK GYERMEKEI NEM VOLTAK.702 Salamon királynak és öcscsének Dávidnak pedig soha sem voltak gyermekei, s bennök András királynak magva szakadt.703  Mit Isten itéletéből azért hiszünk történtnek, mivel András, midőn öcscsével Leventével elsőben visszatért volt Magyarországba, azért hogy a királyságot elnyerhesse, megengedte Vathának és más gonoszoknak, hogy szent Gellértet és sok keresztyént leöljenek.704  Gyejcsa herczegnek pedig valának fiai, Kálmán és Álmos, és valának leányai.705  Tarta pedig a csendes békesség a király és herczeg közt körülbelül tizenhárom esztendeig.706  E közben a kevélységökben fölfuvalkodott csehek berontanak Trencsén városa felé, és sok embert s egyéb állatot rabolva elhurczolának.707  A király és herczeg pedig ezt nagy sérelemnek tartva, seregeikkel berontanak Csehországba, és minthogy a csehek ütközetre nem mertek kiállani, a magyarok csaknem az egész Csehországot tűzzel vassal pusztíták.708  Bátor Apos, Márton fia, ekkor terített le emberűl párbajban egy óriásféle nagy testű csehet; mely emlékezetes tettéért oztán mindig dicsőségben tündöklött a király és Magyarország minden nagyjai előtt.709  A király és herczeg tehát népök sérelméért a cseheken súlyos bosszút állván, a fogoly csehek nagy zsákmányával örvendezve térének meg Magyarországba.710 55. A KÚNOK PUSZTÍTJÁK MAGYARORSZÁGOT.711 Ezután a pogány kúnok a Meszes kapuja felső része felől áttörvén a palánkokon, berontanak Magyarországba, és az egész Nyír tartományát Bihar városáig kegyetlenűl kirabolván, s véghetetlen sok férfit, nőt és egyéb állatot hurczolván magokkal, a Lápos és Szamos folyókon hirtelen átkelve visszahúzódnak vala.712  Salamon király és Gyejcsa herczeg tehát öcscsével Lászlóval sereget gyűjtvén, a Meszes kapun átvonúlva, nagy hamarsággal Doboka városába sietének, mielőtt a kúnok a hegyeken átkelhettek, s csaknem egy egész hétig ott várakozának a pogányok jövetelére.713  Egy Fancsika nevezetű kém azonban, ki Újvárból való vala, csütörtökön tudósította a királyt és a herczegeket, hogy a kúnok serege közelget.714  S a király és a herczeg a sereggel sietve oda lovagolának, s azon éjjel a kúnokhoz közel szállának meg.715  S hajnal hasadtakor fölkelvén, pénteken, mindnyájan az Úr vacsorájának vételével erősítették magokat, s hadi rendben vonulának a pogányok ellen harczolni.716  Mit midőn a pogány had Ozul nevű vezére meglátott, ki a kúnok fejedelme Gyula szolgája vala, minthogy kevélységében nagyon fölfuvalkodott és magára igen sokat tartó vala, így szóla embereihez: Menjenek az ifjak a gyenge magyarokra s mintegy játék gyanánt vívjanak meg velök.717  Mert azt hiszi vala, hogy senki sincs, ki velök meg merne ütközni.718  S a pogányok a magyarok ellen vonúlván, meglátták rettentő hadaikat, és rögtön jelentést tőnek vezéröknek Ozulnak.719  Ki a kúnok seregét egybegyűjtvén, sietséggel egy igen magos hegy tetejére voná magát, azt gondolván, hogy ez neki nagy oltalmára lesz; mert igen nehéz azon hegyre fölmenni, melyet a lakosok Kerlésnek hívnak.720  A magyarok egész hadserege pedig azon hegy tövében gyülekezék össze.721  Mert Salamon király katonái mind egyaránt patyolatzászlót hordnak vala.722  A pogányok pedig már a hegy tetején voltak fölállítva, kik közől az erősebb és bátrabb íjászok a meredek hegy közepéig alá szállának, hogy a magyarokat a hegy megmászásától visszariaszszák.723  Azért is sűrűn omló nyilaik sebes záporával kezdenek a király és herczegek hadainak csapatai ellen dühöngeni.724  Azonban némely derék magyar vitézek rájok rohanának ezekre az íjászokra, és közőlök minél többet leölének azon hegy oldalában, s igen kevesen mászhatának föl nagy bajjal társaikhoz, lovaikat kézijaikkal verve kényszergetvén.725  Salamon király pedig, elszánt lelkesedésének vakmerőségétől elragadtatva, a legnehezebb hágón csaknem mászva nyomúla föl csapatával a pogányokhoz, kik rá sűrű nyílzáport ontnak vala.726  Gyejcsa herczeg pedig, minthogy mindig óvatos vala, a menedékesebb hágón nyomúlva föl, nyilazva rohana a kúnokra; kinek testvére László a legerősebb pogányok közől négyet öle meg a legelső rohamban, s az ötödiktől nyíllal nehéz sebet kapa.727  Ugyanezt azután azon helyt megölé, s később Isten irgalmából azon sebből hamar meggyógyúla.728  A pogányok tehát a magyarok által a legkegyetlenebb öldökléssel szorongattatva, nyomorúltan futnak vala, s a magyarok minél sebesebben űzvén őket, éles és szomjas kardjaikat a kúnok vérével itaták.729  A kúnok újdon beretvált fejeiket ugyanis kardjaikkal mint a nyers tököt úgy apríták.730  Láta oztán Szent László herczeg egy pogányt, ki lóháton visz vala egy szép magyar leányt.731  Szent László herczeg tehát azt alítja vala, hogy a váradi püspök leánya, s jóllehet súlyosan meg vala sebesűlve, még is sebes nyargalvást űzé lovával, melyet Szögnek hí vala.732  S midőn sehogy annyira be nem érhette, hogy leszúrhassa, minthogy sem az ő lova sebesebben nem fut, sem amazé kissé el nem marad vala, hanem mintegy könyöknyi távolság vala a láncsa hegye és a kún háta közt, Szent László herczeg oztán kiálta a leánynak és monda: Szép húgom! fogd övén a kúnt, s vesd magad a földre; mit az meg is tőn.733  S amint Szent László herczeg távolról a földön heverőre szegezte láncsáját s meg akarta ölni, a leány igen kéré, hogy ne ölje meg. Miért is ebből látható, hogy nincs hűség az asszonyokban; mivel aligha nem buja szerelemből akarta azt megszabadítni.734  A szent herczeg azonban sokáig küzdvén vele, s inát elmetszvén, megölé.735  De ez a leány nem a püspök leánya volt.736  A király tehát és a dicsőséges herczegek, miután a pogányokat csaknem mind leölték s a keresztyéneket a fogságból mind megszabadították, egész Magyarország szerencsés hadseregével együtt győzedelmes diadallal örvendezve megtérének.737  És lőn nagy öröm egész Magyarországban, és énekekben és imákban áldják vala az Urat, ki nekik győzedelmet adott.738 56. A BESENYŐK BEJÖVETELÉRŐL MAGYARORSZÁGBA.739 Történt pedig a kúnok bejövetele után harmad esztendőre, hogy a besenyők Bolgár-Fejérváron átjőve átúsztatának a Száva folyón Baziás mezejére, és nem csekély számú foglyokat és zsákmányt rablának és vivének el országukba.740  A király és herczeg pedig árulás bűnével vádolák Bolgár-Fejérvárt, minthogy a békét megszegve önkényt megengedte a besenyő rablóknak Magyarországot rabolni.741  Összeszedvén tehát seregeiket, összejövének Szalánkeménben, hol tanácsot tartván elhatározák, hogy az árúló Fejérvárt meg kell szállani és vívni.742  Onnan táborukat megindítván a Száva folyó mellé szállának Nandor-Fejérvárral átellenben.743  S parancs mene a királytól és herczegtől, hogy az egész magyar sereg minél hamarabb keljen át a Száván Bolgárországba.744  A görögök és bolgárok pedig ladikokba ülve, gépekkel fúják vala a kénköves tüzet a magyarok hajóira s azokat magában a vízben meggyújtják vala.745  De legyőzék a magyarok a tűzokádó görögöket hajóik sokaságával, melyekkel a folyót szinte egészen ellepik vala.746  S amint a görögök és bolgárok megszaladtak, a magyarok átkelének és a bolgár határszéleket elfoglalák.747  S a király és herczeg hétfőn átkelének a Száván , és reggel seregeiket rendbe szedvén, és tömött csapataikat mindenütt lovasaik közé iktatva, hegyes pajzsokkal szállák meg a várost.748  A görögök és bolgárok tehát félvén, hogy a megszállásból veszély hárúl rájok, titkon követeik által kérék a besenyőket, hogy félelem nélkül jöjjenek segítségökre, minthogy sem a király, sem a herczeg nem szállotta meg városukat, hanem csak Vid ispán ütött rájok a bácsi vitézekkel.749  A besenyők azért csalárd szavaik által elámítva sietve segélyökre jövének, és a zsákmányra áhítozva, melyre a legyőzött Vidtől reménylenek vala szert tenni, hanyatthomlok a soproniak csapataira rohanának, kiknek vezérök Ján nevezetű ispán vala.750  Ez azonban a soproniakkal a besenyők támadásait emberűl és vitézűl leküzdé, legnagyobb részüket azon helyt kard élére hányván, a többieket pedig fogságba vetvén.751  A besenyők Kazar nevű fejedelme igen kevesed magával futva alig menekűlhete a magyarok kezei közől.752  A király és herczeg azon Ján vitéznek illő köszönetök mellett nagy bővön adának királyi ajándékokat, azért hogy a sok ezer besenyőt úgy összetörte, mint a kicsiszolt kő a cserép edényt, mielőtt a király és herczeg seregeikkel a reggeli mellől fölkeltek volna.753  S a magyarok a királynak és a herczegeknek, Gyejcsának és Lászlónak, kik a város közelében eső sziklán ülnek vala, eléjök kezdék hordani a fogoly besenyőket és a megölettek fejeit, a lovakat és takarókat, minek csütörtökön reggeltől délestig végére nem mehetének.754  Ezt pedig azért tették, hogy a görögök és bolgárok, kiket ostromolnak vala, látván hogy a besenyőket, kikben bizakodnak vala, a magyarok ily kegyetlenűl levagdalták, ijedjenek meg, és adják föl magokat a várossal együtt a királynak és a herczegeknek.755  Azután a király és a herczegek a város vivására alkalmatosabb helyeket nézvén ki, megparancsolák az ácsoknak, hogy ott a falaknál kétszerte magosabb nyolcz fa tornyot építsenek, melyekből a katonák a város közepébe köveket és nyilakat szórhassanak az emberekre.756  A tornyok között pedig ugyanannyi faltörőt állítanak föl a falak lerombolására, s a tornyok ajtainak védelmére hosszú sövényellenzőket s egyéb hadi szerszámokat is készítenek.757  A falakat e szerint néhány helyen földig rombolák, de a várost be nem veheték, minthogy azt bent a legvitézebb bajnokok védelmezik vala.758  Így vívák a várost két hónapig, mialatt gyakran összeütköztek a városból kijövő szerecsenyekkel, s közőlök némelyeket megöltek, másokat megszalasztottak.759  Ez után három nagy vitéz vakmerő szerecseny rohana ki a városból, dárdákkal, láncsákkal és nyilakkal kemény csapásokat osztogatva a magyaroknak.760  Azonban Salamon királyi pattantyúsa egyet közőlök pattantyúja hajintásával agyon sújtott, kinek holttestét a magyarok elragadni törekednek vala, de említett bajtársai keményen harczolva védelmezék.761  S a király és herczeg viadaljokat látva, így szólának a köröttök álló vitézeknek: Vajha a makhabeusok vére forrna föl a vitézek szivében, hogy megszabadítanák a magyarokat ezen szerecsenyektől, kik a város védelméért vakmerően harczolnak, hogy a magyarok a szerecseny holttestét elragadhassák.762  Ezt hallván Apos, György és Bors hős vitézek, sebes rohammal villám gyanánt rajtok ütének.763  Kiket is Apos fölötte vakmerően űzve a város kapujáig kergete; a katonák ugyan kövekkel és nyilakkal lövöldöznek vala a város bástyáiról, Apos mindazonáltal sértetlenűl tére vissza.764  E közben György és Bors buzdították a magyarokat, kik a szerecseny testét elragadák és a szemétre veték.765  Az ostrom harmadik havában pedig csütörtökön egy magyar leány, kit rég vittek volt oda fogságba, a várost fölgyújtotta.766  Igen erős keleti szél fú vala s minden épület lángba borúlt.767  A magyar sereg tehát beronta a városba azon részen, ahol a falak a faltörők által már le voltak rombolva, s a görögöket, szerecsenyeket és bolgárokat kegyetlenűl öldöklé.768  Akik életben maradtak, vezérökkel Nikétászszal a várba menekűlének.769  A magyarok tehát a város megvétele után másnap, miután a tűz lecsendesedett, a görögök pinczéit fölkutatva onnan sok aranyat és ezüstöt, drágaköveket, tündöklő gyöngyöket, és csaknem megbecsűlhetetlen kincset szedének, melynek megosztásában viszálkodás támada a király és a herczegek közt ; s nem volt egy magyar sem, aki ott meg nem gazdagodott volna.770  Azután a várba zárkózottak kérék a királyt és a herczegeket, hogy életöket és szabadságokat hagyják meg, s a várat és mindenöket vegyék el magoknak.771  S miután a királynak és herczegeknek kezet adtak, hogy őket többé meg nem sértik, akik a várban voltak mind kivonúlának.772  S Nikétász vezér a szentséges istenanya az örök szűz Mária ezüst képét tartva kezében, s nagy sokasággal jővén, Gyejcsa herczegnek adá meg magát; mert tudja vala, hogy Gyejcsa herczeg istenfélő és a foglyok és nyomorúltak iránt szivében irgalmassággal viseltetik.773  Salamon király kezébe pedig igen kevesen jövének, minthogy tudták, hogy kemény szívű és mindenben a gonosz Vid ispán tanácsára hallgat, ki Isten és ember előtt gyűlöletes vala.774  S midőn a király látta, hogy közőlök a nagyobb rész a herczeghez, s hozzá kevesen folyamodtak, fölötte zokon vevé.775  S midőn a megbecsülhetetlen kincscsel visszatértek, amint Baziás helységbe, Vid jószágába érkeztek, meg akar vala osztozni a kincseken és foglyokon, még azokon is, akik azok hitére jöttek volt ki a várból; a herczeg azonban ebben a királynak ellene mondván, nem tudának megosztozni.776  Ez lőn tehát a bajok oka s a viszálkodás magva közöttök.777  Tudniillik, amint a kincsen osztoztak, a király, Vid és Frank püspök, s Radván Bogát fia, és Vid veje Ilia tanácsára azt négy részre osztá, s a negyed részt adá a herczegnek, hogy a más három részből egy legyen az övé mint egyé a vitézek közől, a második rész legyen Vidé, a harmadik rész Iliáé, miért a herczeg nagyon megneheztele.778 57. A KIRÁLY S A HERCZEGEK MEGHASONLÁSA.779 E közben a görög császár meghallván Gyejcsa herczeg emberségét, követeket külde hozzá békességet és barátságot kötni.780  S a herczeg visszaküldé neki minden foglyát, s mind azokat, akik a várból kivonúltak volt.781  Salamon királyhoz pedig a görög császár nem is küldött senkit; miért Salamon királyban az irígység lángja mind inkább s inkább kigyúladt Gyejcsa herczeg ellen.782  Vid ispán is megátalkodottan ösztönzi vala a királyt, hogy Gyejcsa herczeget űzze ki, s a herczegséget könnyedén magának foglalhassa.783  És ezt könnyen megtörténhetőnek mondja vala, minthogy a királynak sokkal több katonája van mint a herczegnek, s azt suttogja vala, hogy ezt nem kell halogatni, hanem inkább siettetni, és a királyt ezzel a példabeszéddel csábítja vala, hogy: valamint két éles kard nem fér egy hüvelybe, úgy ti sem uralkodhattok együtt egy országban.784  A király tehát Vid ispán mérges szavain fölindúlva, gyűlöletre és bosszúra, gerjede.785  S ettől fogva oztán keresi vala az alkalmat, hogy Gyejcsa herczeget vagy tőrbe ejtse, vagy haddal legyőzze.786  Azonban tetteti vala magát a király, és színlett barátsággal bocsátá el a herczeget herczegségébe.787 58. AZ Ő KIBÉKÜLÉSÖK.788 Ezután tehát izene a király mind a két herczegnek, hogy mind ketten együtt jöjjenek hozzá, hogy Nissza görög vár ellen haddal indúljanak.789  Mert csellel szándékozik vala őket a király elveszteni, hogy ha mind kettejöket véletlen elfoghatná, azután bátorságban lehetne.790  A herczegek azonban a király tőrvetését sejtvén, óvatosan gondoskodának magokról; László fele sereggel a Nyírségen maradt, Gyejcsa pedig a királylyal megindúla; nem is merészelték semmi bántalommal illetni, minthogy nem kételkednek vala, hogy bátyjáért László erős kézzel bosszút fogna állani.791  E közben a nisszaiak aranyban és ezüstben s drága palástokban nagy sok ajándékkal járúltak a király és herczeg elé.792  S aztán a király és herczeg Keve városa alól megtérvén, elválának egymástól.793  László pedig bátyja tanácsára Bihar városából Oroszországba mene, segítséget keresni barátjaitól, hogy a király incselkedései ellen magokat oltalmazzák.794  Mert már mindenki tudta vala sérelmöket s a király és a herczegek viszálkodását.795  Ezután seregeket gyűjtvén, gyakori követküldözés után, végre a király és herczeg Esztergomba jövének, s ott mind ketten, kiséretökből csak nyolcz-nyolcz emberrel a püspökök és országnagyok közől, egy, a városhoz közel eső szigetbe hajózának, hogy értekezzenek; hol egymást sokáig vádolván és mentegetőzvén, végre a békeszerződés megerősítése után Gyejcsa visszatére herczegségébe, a király pedig Fejérvárra mene.796  Ezután a király Gyejcsa herczeghez küldé az istentől elátkozott Videt és a jámbor Erneit, kiket Gyejcsa gondosan őriztete, tartván Vid árulásától.797  A herczeg is elküldé a királyhoz a váradi püspököt, és a gonosz Vathát, kiket a király is hasonlóan őriztete.798  S a király Megyer faluból a Rábcza folyó felé mene a három német vezér elébe, kiket Gyejcsa vezér ellen segítségére vár vala.799  S minthogy a herczeg mellett sem öcscse, sem barátjai segítsége nem vala jelen, Videt és Erneit a királyhoz küldé fegyverszünetet ajánlván Szent Márton napjától Szent György napjáig.800  Mit hallván a király, visszaküldé Vathát és a váradi püspököt.801  Továbbá a király ez idén a karácsonyt azon helyt ünnepelte, melyet Ikervárnak hívnak.802  S azután Zalába mene, hol Markhart német vezér és Vid ösztökélik vala a királyt, hogy támadjon haddal a herczegre.803  Mert ezt s effélét sugdos vala Vid a királynak: íme most könnyen s bizonyosan legyőzheted a herczeget, minthogy nincs semmi segítsége, de ha elhalasztandod a fegyverszünet leteltéig megtámadni, reménye lehet, hogy megmenekűl.804  S midőn Salamon király Szögszárdra ért, és táborba szállott Kesztelcz helység fölött, vecsernyét hallgatni elmene a Szent Szalvátor monostorába.805  Vecsernye után pedig a monostorban Vid és mások tanácsot adának a királynak, mondván: Uram tudd meg, hogy László Oroszországba s Lámpért Lengyelországba mentek sereget szedni testvéröknek Gyejcsa herczegnek; gyakran adtunk neked tanácsot; nosza menjünk most a herczegre, ki az Igfan erdőben vadászik, csendes éjtszaka rohanjunk rá, fogjuk el s vájjuk ki szemeit, hogy midőn László és Lámpért megjövendnek, vagy sereget hozandnak magokkal, ellenünk ne állhassanak.806  S midőn ezt meghallandják, az országba sem mernek lépni; ezt pedig megteheted, minthogy minden tanácsosai hívek hozzád; a herczegséget oztán nekem adod s így erősíted meg koronádat.807  S a király ezt hallván megigéré, hogy gondolkozik reggelig, s tetszett nekie a tanács.808  Az odavaló apát azonban, egy Vilhelm nevű olasz, ki egy rejtek helyen el vala zárkózva, mintegy Istennek imádkozva a monostorban, hallotta a tanácskozást, hogy s mint történt.809  Ki is azonnal követet és levelet külde a herczeghez, hogy őrizkedjék a királytól.810  S midőn a követ a herczeghez érkezett, ott gonosz tanácsosok és a herczeg árúlói valának jelen, Petrud tudniillik, Szónok és Bikás, kik mondák: Uram herczeg, ne félj; hiszen az apát részeges, részegségében küldötte hozzád a követet, s nem tudja mit beszéll.811  Ezt pedig azért mondják vala, mert a herczeget Salamon kezébe akarják vala adni.812  S a herczeg bízva bennök ott, vadászgat vala az Igfan erdőben, de öcscsét Lászlót Csehországba küldé (minthogy már akkor visszatért volt Oroszországból segítség nélkül) hogy kérje meg Ottót a csehek fejedelmét, hogy szorultságukban segítsen rajtok.813 Azon reggel, mikor a király gondolkozni szándékozott vala, amint a király a reggeli imára ment, azon apát elrejtezett a monostorban, hogy a tanácskozást hallja; minthogy a herczeg híve vala, mert a herczeg, egyháza alapítójának fia volt.814  Amint tehát a reggeli éneklés után mind kimentek, a király és Vid ott marada, és abban állapodának meg, amit Vid ajánlott volt a királynak hogy cselekedjék.815  S ezt az említett apát mind hallotta, s azonnal levetvén a barátruhát s világi öltözetet öltvén és kardot kötvén, lóra üle, és a herczeghez nyargala, kit reggel alva talála és fölkölte mondván: Fuss herczeg, mert ha nem futsz, mindjárt itt lesznek Salamon vitézei, hogy elfogjanak.816  S a herczeg seregét összeszedvén, minél hamarabb Csehországba igyekezék jutni öcscséért Lászlóért; de a király útját állja vala.817  Úgy kormányozza vala pedig Vid a királyt mint a mester a tanítványt, s valósággal az igazság ellenére, a király az ő alattvalója vala; mitől óvakodni kell minden embernek, de legkivált a királyoknak.818  És a hitetlen Vid gonosz tanácsával táplálkozván, hadat indíta a herczeg ellen.819  A herczeg pedig seregével Kemejnél vonúla a király elébe.820  S a herczeg hadnagyai, vagy is inkább árúlói alattomban követeket küldenek a királyhoz, mondván, hogy ha a király őket méltóságaikban megtartja és kegyelmébe fogadja, ők az ütközetben a herczeget oda hagyva mind a királyhoz állanak.821  S a király eskütétellel biztosítá őket erről, s akkor bízvást átkele a befagyott Tiszán a herczeg ellen.822  S midőn ütközetre közelgettek, a király a Nagy fia egyháza mellett fegyverkezék s gyűjté össze csapatait a harczra, és támadást intéze a herczeg ellen, s a herczeget, kit övéi ravaszúl cserben hagytak, legyőzé.823  Gyejcsa vezérei, Petrud és Bikás, három csapat várjobbágygyal épen az ütközet alatt Salamonhoz pártolának, amint ígérték vala.824  Gyejcsa herczeg pedig, jóllehet serege nagyobb része oda hagyta, még sem rettege csak egy csapattal a legdühösebb harczot vívni Salamon harmincz csapatja ellen.825  Az árúlók pedig amint futottak, miként az árúló Júdás jelt adott volt, jel gyanánt, melyet a királynak adtak, fölemelik vala pajzsaikat, hogy a király vitézei őket ne üldözzék.826  A király serege azonban nem tudván, hogy ez az árúlás jele, s látván, hogy a herczeg csapatai futnak, űzőbe vevé őket mind halálig, úgy hogy azokból az árúlókból alig menekűlhettek igen kevesen a halál elől, s bárcsak egy se menekűlt volna közőlök, kik jóltévő urokat a leggonoszabbúl elárúlták.827  S amint vitézei mind elvesztek, fölhagya a herczeg a harczczal, és átkele a Tiszán Tokajnál, s káplánját Fekete Györgyöt öcscséhez Lászlóhoz küldé, hogy minél hamarabb jőjön hozzá, papját pedig Ivánka deákot Lámpérthez küldé.828  S amint Gyejcsa Váczig lovagolt, találkozik öcscsével Lászlóval és sógorukkal Ottó herczeggel, kik erős segítséggel jöttek.829  S amint Gyejcsa öcscsét Lászlót meglátta, a nagy fájdalom miá sírva fakad vala, minthogy jámbor híveit elvesztette, és árúlóira panaszkodik vala; az erős lelkű László pedig bátyját bátorítja vala hogy ne sírjon, sőt inkább a mindenható Isten kegyelméért könyörögjön, hogy a győztest a legyőzöttek alá vesse, amint a háborúban szokott történni.830  A király és herczeg pedig bőjt előtt harczoltak volt Kemejnél azon vasárnap után való szerdán, melyen ezt éneklik: Exsurge.831  Ebben az ütközetben a dicső vitéz Apos, Márton fia, a Vecellin nemzetségéből, a herczeg Péter nevezetű vakmerő vitézét, ki sárga lován a többiek előtt járt, és csillogó vértjével s aranyos sisakjával föltűnt, s a vitézeket viadalra hívja vala, párbajban legyőzte.832  Apos ugyanis az említett vitéz ellen Salamon dandárából, fakó lován, bozontos bőr vértjében egy maga kiugratván, mennykő módra sújtott láncsájával Péter vértjét áttörvén, őt sziven szúrta át.833  S azon ütközetben Apos sűrű kardcsapásaival olyan öldöklést követett el, hogy a sok vagdalkozásban jobbja megdermedt és keze a kard markolatára tapadt vala.834  Salamon király pedig, és különösen a németek, bámulják vala Apos erejét és bátorságát.835  A király az ütközetben diadalt nyervén átkele a befagyott Tiszán Tokajnál, és Péter fia udvarában szálla meg, s ott hallá meg, hogy Gyejcsa találkozott László és Ottó herczegekkel, s a hozzá jövő harczosok nagy sokaságával.836  S az átkozott Vid ezen szavakkal sürgeti vala a királyt: Aminap seregét összetörtük, az előkelőket leöltük, magát rémülésbe ejtettük, s most a szolgákat hívta s az aratókat szedte össze, s azok csapatával vette magát körűl.837  Azért semmit sem kell kételkednünk, hogy egy pillanat alatt fölfaljuk őket.838  A cseh csapatot pedig, míg minden bajtársaim pihennek, én a bácsiakkal rögtön halálos veszedelembe döntöm.839  S amint ezt hallotta Ernei, ki mindig a békét óhajtotta, sír vala; s midőn Salamon sírni látta, monda: Ernei ispán, úgy tetszik hogy te a herczeg híve vagy, s csak tetetésből maradsz mellettem.840  Kinek Ernei válaszolá: Nem úgy Uram, hanem nem akarnám, hogy atyádfiaival harczolj, s a vitézek egymást öldököljék, a fiú apját, vagy az apa fiát.841  S oztán Vid ispánnak monda Ernei: Te biztatod az urat hogy harczoljon atyjafiaival, s azt mondod, hogy kaszásokat és villásokat szedett össze.842  Meglásd, hogy amit ezer kaszás vág, tízezer villás föl nem tudja majd gyűjteni, és az Istenen kivül senki meg nem tudja számítani.843  Nekünk illő meghalnunk a királyért, de jobb volna helyesebb tanácsot követnünk.844  A király tehát Vid szavaiba bízva, seregével sietve előnyomúla, és szerdán a Rákoson megszálla.845  De Gyejcsa, László és Ottó herczegek, s a magyarok egész serege is, kik velők valának, megszállának Vácz körűl.846  Ott akkor nagy erdő volt, s abban senki sem lakott egy Vácz nevezetű szent életű remetén kivűl, kinek nevéről nevezte el Gyejcsa herczeg azt a várost, melyet később ott épített.847  Amint tehát az említett sereg Salamon királyt maga ellen várta, a herczegek egy reggel tanakodni akarva lóháton ott állnak vala, ahol most Szent Péter apostol kő kápolnája áll, arról értekezve, hogyan ütközzenek meg.848  S amint ott állottak, Szent László fényes nappal jelenést láta az égből, és monda bátyjának Gyejcsa herczegnek: Láttál-e valamit?849  S az válaszolá : Semmit.850  Akkor Szent László folytatá: Amint tanakodva állottunk, az Úr angyala, koronát tartva kezében, leszállt az égből s azt a te fejedbe nyomta; ahonnan bizonyos vagyok, hogy nekünk adatik a győzelem, és Salamon megveretve, bújdosva kifut az országból, s a koronát az Úr neked adja.851  Kinek monda Gyejcsa: Ha az Úr Isten velünk leend, ellenségeinktől megoltalmazand, és ez a látomás beteljesűlend, itt ezen a helyen egyházat építek anyjának a Szentséges szűz Máriának.852  Ezt mondván megindíták a tábort, és megszállának Czinkota nevű helységnél.853  Egy Monyoród nevű hegy feküdt a két sereg közt, s csütörtökre viradóra meg akarnak vala ütközni, de igen sűrű sötét köd ereszkedvén, akadályozá őket.854  Következő éjjel paripáikat kantárszáron tartva, várják vala a nap keltét.855  Pénteken hajnalban oztán a király csapatait elrendezvén, átlovagla a Monyoród hegy tetején, s megparancsolá a poggyászhordóknak, maradjanak a hegy oldalában, hogy az ellenség, csoportjaikat látva, ne poggyásznak, hanem fölállított őrhadnak alítsa őket.856  S Vid azt mondja vala: Mihelyt meglátandják seregünket, azonnal elszaladnak.857  De a herczegek is jókor reggel elrendezték csapataikat, s amint László fegyvert öltött, a földre borúla és fogadást tőn Szent Mártonnak, hogy ha az Úr neki győzedelmet ad, azon helyen egyházat épít Szent Márton tiszteletére.858  Mi úgy is történt.859  S Lászlót a bihari dandár közepében balra, s Ottót jobbra állíták, Gyejcsát pedig a nyitrai dandárban a középbe helyezék; ezenkivűl mind két szárnyon háromszor három dandárt állítanak föl, mind egyiket négy-négy sorjával.860  S midőn a király a hegyről alá szállt, Gyejcsa serege, mely alacsonyabb helyen állott, Salamon valamennyi seregénél magasabbnak látszik vala.861  Mit látván monda Ernei Vid ispánnak: Csuda, ha ezek a hadak előlünk elfutnak; akkor nem hagyták volna hátuk mögött a Dunát; hanem úgy vélem, azt tették föl magokban, hogy győznek vagy meghalnak.862  László herczeg pedig, hogy embereit buzdítsa és lelkesítse, magos lova hátán körben nyargalász vala serege előtt.863  S amint egy bokrot láncsájával megütött, egy hófejér menyét csuda módra láncsájára üle s azon végig futva kebelébe szalada.864  S amint ütközetre kerűlt a dolog, Vid ispánt és a bácsiakat a csehek az első csapásra irgalmatlanúl leverék.865  László herczeg pedig kicserélte volt zászlaját a Gyejcsa herczegével, oly szándékkal, hogy Salamon bátrabban rohanja meg azt a dandárt, melyben a Gyejcsa zászlait hordozzák vala, azt vélve, hogy az a Gyejcsa dandára, melyet aminap megvert vala.866  László herczeg ugyanis őrizni törekedik vala bátyját Gyejcsa herczeget Salamon támadásától, s azért az ütközet első rohamait maga akará kiállani.867  Amint tehát Salamon a László dandárához ért, rá ismervén és megrettenvén tőle, parancsot ada a zászlótartóknak, hogy a dandárokat térítsék a Gyejcsa herczeg dandáraira.868  S László látván, hogy a király ijedtében kitért előle, maga rohana legelől a király csapataira, s vitézei is mind rájok rohanának hátulról; de átellenben Gyejcsa herczeg is embereivel keményen megtámadá őket, László vitézei pedig Salamonnak közbe szorított s ide s tova tekintgető dandárait kardjaik rettentő suhogásával kegyetlen halálba dönték.869  De átellenben Gyejcsa vitézei is osztogaták nekiek a szörnyű halál poharát.870  Hullanak a németek, futnak az olaszok, de nem tudnak hova menekűlni, s úgy hullanak a magyarok előtt, mint a barmok a mészárszéken.871  Salamon király pedig, csaknem minden embere elveszvén, elszalada, és Szigetfőnél a Dunán átkelvén Apossal Márton fiával végre Mosonba juta anyjához és nejéhez; a herczegek serege őt és embereit reggeltől estig üldözé.872  Az említett ütközetben azonban nem csak a németek vagy olaszok hullottak el, hanem, amint mondják, Magyarország katonaságának nagyobb része is oda veszett.873  S Gyejcsa és László herczegek oztán, Isten segítségével, a győzedelem diadalára felmagasztaltatva, az elesettek holttestei fölött háromszor hirdeték Isten dicséretét.874  S László herczeg, aminthogy mindig különösen kegyes vala, annyi ezer halottat látva, jóllehet ellenségei voltak is akik elestek, még is érettök egész belsejében megindúla, és keservesen siratá őket, nagy jajgatással tépvén arczát és haját, mint az anya, fiai temetésén.875  Azok zsákmányaiból épűlt azután a monyoródi egyház.876  Markhart pedig, a németek, és Szentepolug a szlávok vezére fogságba esének, miután embereik elhullottak s magok is súlyosan megsebesűltek.877  S amint László sóhajtozva járkált a holttestek között, meglátván Ernei ispán testét azonnal leugrék lováról, és őt megölelé, és sírva mondja vala neki: Ernei ispán, békesség barátja, úgy sajnállak mint atyámfiát, mert szíved és tanácsod teljes vala békével.878  Kit is tulajdon kezével fölemelvén megcsókola, s megparancsolá vitézeinek, hogy Bácson tisztességesen eltemessék.879  S ugyancsak László, amint más felé járkált, meglátá Vid tetemét, és monda: Sajnálkozom halálodon, bár nekünk mindig ellenségünk voltál: bár éltél, megtértél és köztünk a békét megerősítetted volna.880  De csudálom, miért akarod vala a herczegséget, holott nem herczegi nemből való voltál, s miért áhítod vala a koronát, holott nem királyi vérből származtál? 881  Most látom, hogy szíved, mely herczegségre áhítozik vala, láncsával átdöfve hever a porban, és fejed, mely koronára vágyik vala, karddal szét van hasítva.882  De megparancsolá, hogy őt is temessék el.883  Gyejcsa és László vitézei tehát, kik Vid tanácsa miatt a háborúban testvéreik vagy fiaik halálán el voltak keseredve, lovaikról rögtön leszállának, és Vid mellét késsel fölhasítván szemeinek esének, és földet hintvén szemeibe mondák: Soha sem laktak jól szemeid vagyonnal és fénynyel; most lakjék jól szemed és szíved földdel.884  A cseh herczeg Ottó pedig, ki életét kitette érettök, gazdagon megjutalmazva tére haza.885  S mikor Salamon Mosonyba érkezett, amint anyja meglátta, megsiratá, mint egyetlen egy fiát kelle siratni, kit Isten annyi jótól megfosztott volt, és dorgálja vala mondván: Kedves fiam! soha sem hallgattál az én tanácsomra, sem Ernei, sem más híveid tanácsára, hanem mindig Vid tanácsán jársz vala; íme tönkre tetted magadat és a tieidet; nem intettelek-e, nem mondtam-e mindig, hogy elég neked Magyarország koronája s add a herczegséget békével atyádfiainak? 886  Most már Vid nem lehetett herczeg, s téged sem koronáznak meg többé.887  Minek hallatára a király megharagudván, anyját arczúl akarta ütni, de neje megfogta kezét.888  Már ugyanis átlátta Salamon király, hogy az Úr nem segíti őt a háborúban, s azon éjjel sietve Mosonyba és Pozsonyba vonta magát, mely várakat már előbb megerősített vala.889  Anyját és nejét is, midőn a háborúba ment, ott hagyta vala, miért is a harczban legyőzetve, a herczegektől való féltében oda vonúla.890 59. GYEJCSA HERCZEG KORONÁZTATÁSÁRÓL.891 Gyejcsa és László herczegek oztán a sereggel Fejérvárra menének.892  Azután Kapuvárt, Babóthot, Fejérvárt és más várakat a legvitézebb katonasággal megrakván s a sereget szétbocsátván, Magyarországban laknak vala.893  Gyejcsa nagy herczeg oztán a magyarok sürgetésére elfogadá az ország koronáját.894  A koronázás után pedig azon helyre menvén, ahol látomása történt volt, öcscsével Lászlóval értekezni kezde a szűz Mária tiszteletére építendő egyház alapjának helyéről.895  S amint ott állottak Vácz mellett, ahol most a Szent Péter apostol egyháza áll, egy szarvas jelenék meg előttök, melynek szarvai rakva valának égő gyertyákkal, és kezde futni előttük az erdő felé, s azon helyt, ahol most a monostor van, megálla.896  S amint a katonák rá nyilaztak, a Dunába szökék, s többé nem látták.897  Mit látva, monda Szent László: Bizony nem szarvas, hanem Isten angyala vala.898  S monda Gyejcsa király: Mondd meg nekem édes öcsém! mi lehetett az a sok égő gyertya, melyet a szarvas szarvain láttunk ? 899  S válaszolá Szent László: Nem szarvak azok, hanem szárnyak, nem égő gyertyák, hanem tündöklő tollak; azért állott pedig meg, hogy ott a helyet megmutassa, hogy a szűz Mária egyházát ne máshova, hanem csak oda építtessük.900  Hogy azonban az első látomás helye ne legyen épület nélkül, Gyejcsa király és testvérei elhatározták, hogy oda Szent Péter főapostol tiszteletére kápolna épűljön.901  Gyejcsa király megalapítá tehát a váczi egyházat, és azt sok birtokkal és faluval megajándékozá; de nem csak ezt az egyházat, hanem a budait is, melynek a pesti vámot, Somogyban három falut és drága ékességeket adományozott.902  Azon időben a besenyők egy szívvel lélekkel kérték Gyejcsa királyt, hogy ha őket szabadokká teszi, ők Salamon király incselkedéseit tökéletesen megzabolázzák, úgy hogy ki sem mer lépni Mosonyból és Pozsonyból Magyarországot megkísérteni.903  Gyejcsa király pedig megigéré hogy kérelmeiket teljesítendi, ha ők is teljesítik amit ígértek.904  A besenyők tehát Zoltán nevezetű vezérökkel Salamon király ellen támadának.905  Salamon király pedig a német határgrófot hívá segítségül, pénzt ígérvén neki.906  S midőn a határgróf a besenyőkkel szembe szállott, látván mily iszonyú és rettentő tekintetűek, megijedve, kivált hogy eszébe jutott, mily irtóztatóan veszítették el a magyarok Wilhelm, Poth és Markhart vezéreket, tettetőleg mondá a királynak, hogy ő bőjt idején nem áll ütközetet, hanem, ha a király akarja, ütközzék meg, s ha a besenyők kerűlnek feljűl, akkor ő habozás nélkül segítségére lesz a királynak.907  S így seregével a Bácsi hegyre vonúla, s onnan nézi vala a harczolók viadalát.908  S amint ütközetre kerűltek, a besenyők úgy elfutottak Salamon színe elől, mint a viasz elolvad a tűz előtt, és közőlök sokan elesvén, mások a Fertő mocsarába merűlvén, Zoltánnal futva kevesen menekűlének.909  E szerint a besenyők meg lévén győzve, a határgróf követelé Salamontól a pénzt, de az semmit sem ada neki, sőt fenyegeti vala, hogy bevádolja a császárnál, hogy ijedtében mutatni sem merte magát a hitvány besenyők előtt.910  Az említett határgróf tehát, kit Hernőhnek hívtak, megharagudván, Salamon királyra akara támadni, de félvén a császártól abba hagyá, és szomorúan visszatére hazájába.911 60. A CSÁSZÁR BEJÖVETELE.912 Azután Salamon király, félvén Gyejcsa királytól és atyjafiaitól, vagyonával és háza népével Stíriába mene, és anyját és nejét az admonti kolostorban hagyván, visszatére Mosonyba, sereget gyűjtve meg akarván támadni atyjafiait.913  S miután Salamon napról napra hanyatlott, amazok ügye pedig szerencsésen haladt elő, zavarba jövén a császárhoz folyamodék, hogy adjon neki segítséget, hogy Magyarországba visszatérhessen.914  S jóllehet zsoldosok fogadására pénzt bőven adott, a németek és olaszok a magyaroktól féltökben még sem jövének vele.915  S panaszolja vala Salamon király a császárnak országa elvesztését, mondván, hogy erőszakkal űzték ki az országból, és hogy nem annyira őt, mint inkább a császár birodalmát bántották meg ezzel a sérelemmel; és ismételve mondja vala: Hiszen Magyarország a tiéd, a te országod, melyben engem királylyá tettél; míg én uralkodtam, azon ország legjavát kedveskedve fölségednek szolgáltatják vala évi adóban, és parancsolatod szerint neked szolgál vala az ország.916  Most pedig mind ezt megtagadják tőled ezek, kik birodalmad romlásán mesterkednek.917  Azért jer Magyarországba, állj bosszút sérelmedért ellenségeiden, és foglald magadnak az országot.918  A császár tehát ezen szavakra hajtván, nagy sereggel Magyarországba jöve; élelmet pedig serege számára hajókon a Dunán bőven hoznak vala.919  S midőn a császár a Vág vizéhez érkezett, Salamon három dandárt maga mellé vévén, Semptéről Nyitra alá lovagola.920  S kijövén, a fiatalok csatáznak vala, most ezek majd amazok szaladván, és sokáig vérontás nélkül harczolván.921  Ekkor Apos, az ezer közől választott vitéz, paripáján ülve a város kapujára ronta, és egyet a harczolók közől agyon csapa.922  S a nyitraiak bajtársuk halálán megzavarodva erősen jajgatnak vala, s Aposra láncsákat hajigálván paripáját megölék, ő azonban vitézűl ellenök állva, seb nélkül megszabadúla.923  Innen tehát visszatérvén, a németek a császárnak elbeszéllik vala Apos bátorságát és hihetetlen erejét a harczban.924  S a császár őt magához hivatván nagy dicséretekkel illeté s nyájas szavakkal örvendezteté, és kérdé Salamontól: Van-e Gyejcsa és László mellett sok ilyen jó vitéz? 925  Salamon pedig dicsérni akarván a magyarokat, meggondolatlanul felele, mondván: Sok van, még sokkal jobb is.926  Kinek is monda a császár: Ha úgy van a dolog, s ilyen vitézek harczolnak ellened, nem szerzed vissza az országot.927  Gyejcsa király pedig hallván hogy a császár Váczra érkezett, okos tanácscsal élve, parancsolá, hogy kísértsék meg és kenyerezzék le az aquilejai patriárkhát, kinek tanácsára a császár leginkább hallgat vala, s egyszersmind a németek minden vezéreit is, sok pénzt ígérvén nekik, ha a császárt visszatérítik.928  A patriárkha tehát és a vezérek, az ajándékok által csábíttatva és az arany szeretetétől elfogúlva, különféle koholmányokkal törekednek vala a császárt rávenni, hogy térjen vissza.929  A patriárkha ugyanis azt koholá, hogy álmot látott, melyből a legvilágosabban következtethetni, hogy a császár egész seregét Isten bosszúja elveszítendi, hacsak minél hamarabb vissza nem tér.930  De a vezérek hasonlóan azt koholák, hogy Istentől meg vannak rettenve, s nem tudják elgondolni, mily véletlen baj fenyegeti őket, ha vissza nem térnek.931  Következő éjjel pedig a német vezérek megtaníták némely ravasz katonáikat, hogy kiabálva s egymás pajzsait verdesve tetessék, mintha lázadás ütött volna ki a seregben.932  S amint a katonák ezt cselekedték, nagy rémület lepé meg a császárt és egész seregét, kik a koholt cselt és tettetést nem tudták.933  Tehát azon egész éjjel nagy zavargás vala a seregben.934  Reggelre kelve pedig a császár tanácsba hívá a patriárkhát és a vezéreket, hogy határozzák el, mit kelljen cselekedni.935  A pénzzel megvesztegetett patriárkha és vezérek tehát minden módon tanácsolák neki, hogy térjen vissza.936  A császár tehát eszesen rászedetve, tetetvén, hogy majd később segítni fogja Salamont, hajóit elrontatván visszatére Németországba.937 61. SALAMON MEGFUTAMLIK.938 Salamon király pedig, reményében csalatkozván, sóhajtozva és szomorúan Pozsonyba vonúla.939  És megerősödött az ország Gyejcsa király kezében, és ettől fogva nevezték el nagy királynak, és a herczegséget átadá öcscsének Lászlónak.940  S László herczeg Pozsony várát sokáig vívta.941  Salamon király vitézei pedig a várból kijárnak és László vitézeivel bajt vívnak vala; s olykor Salamon és László is czímereiket változtatva kimennek és mint közvitézek vívnak vala.942  Történt pedig, hogy László a déli pihenés alatt a vár alá ment, s meglátván Salamon hogy jő, czímerét kicserélvén, nem tudva hogy kicsoda, kimene elébe; de László sem ismer vala rá.943  Salamon vitézei pedig a vár falain ülve nézik vala őket, és Salamon amazt nemes vitéznek véli vala, s azért kerekedett kedve, vele megvívni; mihelyt azonban hozzá érkezett és arczát megtekintette, két angyalt láta László feje fölött tüzes karddal repkedve és ellenségeit fenyegetve.944  Minek láttára Salamon a várba futa.945  S vitézei mondák neki: Uram, mi dolog ez, amit láttunk? soha sem láttunk téged két vagy három ember elől szaladni, miért hát most? 946  Kiknek monda: Tudjátok meg, hogy ember elől nem szaladtam volna; de az nem ember, mert tüzes karddal oltalmazzák.947  Minek hallatára csudálkoznak vala, és ettől fogva tőle még inkább kezdenek félni.948  Salamon katonái pedig, a szükség kényszerítvén őket, Lászlóhoz járúlnak vala, és ő királyi nemeslelkűséggel és igen szíves bőkezűséggel táplálja vala őket, és megengedi vala urokhoz szabadon visszatérniek.949  A nagy király pedig azon idén Szögszárdon ünnepelte a karácsonyt.950  S kérelmére Dezsér érsek ünnepélyes misét tarta, és a király szivét igen ékes beszédével meglágyítá, és a béke jó voltára hajlítá.951  Tehát amint a mise végződött, s minden szép rendben megtörtént, parancsolá a király, hogy a püspökökön és apáturakon kivűl mind menjenek ki.952  S akkor a király zokogva leborúla, s az érseknek és a többi egyházi személyeknek azaz főpapoknak megvallja vala, hogy vétkezett, mert a törvényesen megkoronázott király országát elfoglalta vala, és megigéré, hogy visszaadja Salamonnak az országot békével ilyen módon: hogy ő bírja jog szerint a koronát, azonban az ország harmad részével együtt, mely a herczegség tulajdona volt; Salamon pedig megkoronáztatva bírja a két harmad részt, melyet azelőtt is bírt vala.953  A püspökök tehát örvendezve hálát adának Istennek, mert látják vala, hogy a királyt a szent lélek kegyelme és látogatása megtérítette s fölvilágosította.954  S akkor a nagy király, követeket küldvén Salamon királyhoz, levelében eléje terjeszté a békesség föntebb leírt módját.955  Ide s tova járván tehát a követek, s e dolog felől többen többféleképen gondolkozván, a kibékülés befejezése teljesedésbe nem mehete.956  E közben a nagy király nehéz betegségbe esett, és április 25-dikén a minden test útjára költözött, erényekben tündökölve.957  Mert katholikus hitű, istenfélő, és igen keresztyén fejedelem vala.958  Uralkodott pedig három esztendeig, és Váczon temettetett el a Boldogságos Szűz egyházában, melyet maga épített vala.959  Uralkodásának első esztendejében Magyarországot igen nagy éhség sanyargatta.960 62. SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYLYÁ KORONÁZTATIK.961 A nagy király halálát meghallván, Magyarország nemeseinek sokasága öcscséhez Lászlóhoz gyűle, és köz értelemmel, egyező szavazattal és egyenlő akarattal, megválaszták egy szívvel lélekkel az ország kormányának átvételére, vagy is inkább legszívesebb és legszentebb kérelmeikkel kényszeríték.962  Mert mindnyájan tudták, hogy az erények teljességével föl van ruházva, katholikus hitű, különös kegyességű, bőven adakozó, és szeretetben kitűnő.963  Úgy tündöklött ugyanis mint a hajnali csillag, mely a fellegek közt a sötétség homályát elosztja, s mint ahogy a teljes hold ragyog az ő napjaiban, s mint a fényes nap úgy fénylett az ő népe között, miként a húsból kiolvasztott zsír.964  S az oroszlányokkal és medvékkel úgy játszott, mint a bárányokkal: nem ölte-é meg az óriásokat, és nem törölte-é le a gyalázatot Izraelről? 965 Mert fölkereste mindenütt ellenségeit, és kiirtotta akik ellene szegűltek.966  Nagy volt ugyanis az ő igen nagy neve szerint.967  Mert ha nevének származtatására gondolunk, Ladislaus annyit tesz, mint a népnek Istentől adott dicsőség.968  Laos ugyanis népet jelent, dosis pedig adó vagy adás vagy adomány.969  Nevének pedig hátulról kezdve első szótagja l a u s.970  És jóllehet a magyarok őt akaratja ellen királylyá választották, mindazáltal soha nem tette fejére a koronát, minthogy a mennyei koronát inkább óhajtja vala.971  És a törvényesen megkoronázott király koronáját, míg él, nem akarta elvenni, úgy gondolkozván, hogy ha erős béke lehetne közöttök, az országot Salamonnak visszaadja, és maga a herczegséget bírja.972  Miután pedig Isten rendeléséből az ország kormányát átvette, nem a világi mulandó és elenyésző dicsőséget, hanem a mennyei hazát és az isteni dicsőséget törekszik vala teljes lelkéből és szivéből megérdemelni.973  Mert mindig az Úr félelmét tartotta szemei előtt minden ítéletében, különösen a büntető ügyekben, ahol megtorlást vagy halálos büntetést rendel a törvény.974  Ugyanis isteni ihlet által fölvilágosíttatva tudja vala, hogy a király nem annyira kormányoz, mint kormányoztatik; miért is minden ítéletében szelidítvén a törvények keménységét, mindig az irgalmasság szelídségével él vala.975  Mert a szerencsétlenek vigasztalója, az elnyomottak fölemelője, az árvák édes atyja vala, s az ország minden lakosa nem tulajdon nevén, hanem kegyes királynak hívja vala.976  Ki is győzedelmes, tiszteletes, tekintetes és fölséges vala, nem anynyira a nevek értelme, mint inkább tetteinek valósága szerint; mert meggyarapította a magyar birodalmat.977  Ő vetette legelsőben örökös joggal birodalma alá Dalmát- és Horvátországot.978  Midőn ugyanis Zolomér király magtalanul elhalt, neje, László király húga, férje ellenségeitől igazságtalanúl háborgattatva, a Jézus Krisztus nevében esedezett bátyja László király segedelméért; kinek sérelmét a király erősen megtorolta, s Horvát- és Dalmátországot neki egészen visszaszerezte, melyet később az említett királynétól a maga urasága alá vetett.979  Amit azonban a király nem telhetetlenségből tett, hanem mivel a király igaza szerint őt illeti vala az örökség, minthogy Zolomér király vele első ízbeli sógorságban áll vala, és nem volt örököse.980  Továbbá , Salamon Pozsonyban vala.981  A főtisztelendő püspökök pedig kibékéltetésökön fáradoznak vala.982  László király pedig, jóllehet tudta hogy Salamon nagyon daczos és kibékíthetetlen, mindazáltal győzvén benne a kegyesség, és kivált az igazság is kényszerítvén, minthogy Lászlónak nem volt törvényes igaza ellenében, hanem mindent tettel de nem joggal cselekedett, uralkodásának negyedik esztendejében kibékűle Salamonnal, királyi költségre elegendő évi fizetést adván neki.983  Az ország nagyjai pedig a háború csapásának jövendő veszélyeitől előre óvakodván, nem engedik vala, hogy az országot Salamonnal megoszsza, nehogy a következendők rosszabbak legyenek az előbbieknél.984  Salamon megbélyegzett lelkét pedig a magába fojtott bosszú keserűsége marczangolja vala.985  Kezde azért dúlva fúlva háborgó lélekkel ravaszúl mesterkedni László ártatlan vérének veszedelmére, de a verembe, melyet ásott, maga esék bele.986  (Azon esztendőben az Úr keresztjét, mely Fejérvártt volt fölállítva, megütötte a mennykő.)987  László király ugyanis Salamont a gonoszságon rajta kapván elfogatá, és Visegrádon tömlöczbe vetteté. S Bodos, Bakony fia, vala Salamon mellett a tömlöczben.988  Ezt pedig nem félelemből tette, hanem azért mert királyi rokona vala, ki mindig fenyegetőzik vala, hogy az előbbieknél gonoszabb dolgokat mível, és hogy dühe kissé csillapodjék.989  Mert ő maga szüntelen imádkozik vala Salamonért, hogy térjen vissza az Isten törvényére.990  S ha Salamon igazán megtért volna, az országot neki teljesen visszaadta s magának a herczegséget választotta volna.991  És bár Salamon tömlöczben volt, László még sokkal inkább sajnálja vala.992  Hanem azután Salamon Szent István király és Szent Imre hitvalló testeinek fölvételekor a tömlöczből kibocsáttatván, néhány nap a király mellett vala, de azután elszökvén, a kúnok vezéréhez mene, kit Kutesknek hívnak vala, kinek megesküvék, hogy Erdély tartományát örökűl átadja neki és leányát nőűl veszi, ha segítségére jön László ellen.993  Kutesk vezér pedig, a hiú reménység által csábíttatva, tömérdek sok kúnnal Magyarországba ütvén, Ung és Borsva vármegyéig nyomúla.994  Mit hallván László király rajtok üte, és összetörének színe előtt, és elhulla kardjok élétől sok ezer kún.995  Salamon király pedig és Kutesk futva menekülének, mint a karvaly körmétől megtépett ruczák.996  László király elszedé zsákmányaikat, és dicséretekkel és hálaadásokkal áldák a fölséges Urat, ki dicsőséges győzedelmet adott nekiek.997  És ottan a mindenható Isten tiszteletére egyházat építtete a győzedelem emlékére, melyet azon helyt Isten segítségével nyertek volt.998  Salamon király oztán a kúnok portyázóival Bolgárországra s Görögország határszéleire rontott, hol a görög császár serege rettenetesen összetörte őket, úgy hogy kevesen menekűlhettek közőlök.999  Mert mikor a kúnok a töméntelen vasas lovasságot meglátták, nagyon megfélemlettek, és sietni kezdenek, hogy a Dunán átkeljenek, mielőtt az ellenség őket bekeríthetné.1000  Akik tehát nem vasasok valának, mint könnyű lovasok, sebesebben haladnak vala.1001  De Salamon és emberei s a többi vasasok fegyvereik súlyától gátolva lassabban követik vala előnyomúló társaikat.1002  Téli idő volt s igen sűrűn havazik vala, és szemeik tele lettek hóval s a sűrűn hulló hó miatt nem láthaták társaikat, kik előhaladtak, és így tévelyegve bolyongnak vala ide s tova.1003  De az ellenség is nyomon üldözi vala őket.1004  S amint egy elhagyott puszta várhoz értek, bele szállának és egész nap és egész éjjel ott maradának; az ellenség pedig mindenfelől körűlkeríté a várat, s a megszállottak látván, hogy éhhalállal vesznének el, inkább akarának harczolva meghalni, mint éhen veszni.1005  Azért is hajnal hasadtával kirontanak az ellenségre, és öldöklőikkel együtt veszének el, s igen sokan elesnek vala azok közől is, kik őket öldöklik vala.1006  Salamon király azonban kevesed magával futva nagy nehezen menekűle, s könnyedén átnyargala a Dunán, minthogy be volt fagyva.1007  S amint egy nagy berekhez ért, embereinek azt monda, nyugodjanak egy kissé, hogy lovaikat pihentessék.1008  Maga pedig, pajzsát letéve, tetteté magát hogy rögtön visszatér, s elmene a rengeteg erdő homályába, s ott hagyá embereit, kik semmi effélét nem gyanítanak, nem is jelent meg soha többé.1009  Ennyi csapás által ugyanis megtörve, s a szent lélek által meglátogatva, maga ezen csapások által nem lett keményebb szivű, sem az Isten legszentebb igazsága ellen szabad akaratja szerint rugódozó, hanem érezve a legirgalmasabban fenyítő Isten kezét, elkövetett tetteinek emlékezetére följajdula, és amennyire igazságos emberi ítélet szerint ítélni lehet, vétkeit szíve törődésével és vezekléssel megbáná.1010  Igazán boldog kénytelenség, mely a javulásra kényszerít ; mert valóban úgy kell lenni, hogy akit a világ gyűlöl, azt az Isten szeresse.1011  Íme Salamonnak királyi kényben növelkedett teste eltörődve porban és hamuban hever, s aki előbb a világiakért harczol vala, most csupán a mennyeiekre törekszik.1012  Mert egész életét zarándoklásban és imádkozásban, bőjtben és virasztásban, munkában és könyörgésben töltötte el.1013  Egyszer Magyarországban is látták Kálmán király idejében, de rögtön eltűnt, és soha többé meg nem jelent.1014  E világból pedig az Úrhoz költözött és eltemettetett Polában, Istria városában.1015  Neje és anyja Admontban nyugszik.1016  Ezután egy Kapolcs nevezetű kún, Kúl fia, nagy sereggel bejöve Magyarországba, hogy azt meghódítsa; ki is Erdélyországot kirablá, és zsákmányát magával viszi vala.1017  S az erdélyi föld elpusztítása után átkelvén, Bihar alá mene, és az Omsó-ér mellékén néhány nap időzék.1018  Azután a Tiszán Tokajnál átkelvén, seregét három csapatra osztá, kettőt a homok felé külde pusztítni, egyet a Tisza mellékén bocsátott el hadakozni.1019  S hadakozva és rabolva tömérdek zsákmánynyal azon helyre érkezének, melyet Becsejnek hívnak, s elhatározák, hogy térjenek hazájokba, s így mondják vala: Jöttünk hadakozva, most térjünk vissza vadászva.1020  Annyi zsákmányuk vala tehát Magyarországból, a mennyije valaha valamely nemzetnek lehetett.1021  A nemesek nejeit és fiait is magokkal viszik vala fogságba.1022  A király pedig hadaival Tótországban volt.1023  S amint visszatértében mind ezt híréűl adták, amint tudott oly gyorsan visszatére, és vitézeivel sebesen utánok nyargala, s a Temes folyónál találá őket, kik azt gondolván hogy tökéletesen megszabadúltak, inkább kapnak vala a vadászaton mint a háborún.1024  S László király ezt mondja vala vitézeinek: Jobb nekem veletek meghalni, mint nejeiteket és fiaitokat rabságban látni.1025  Ezt mondva könnyez vala, és vörös zászlajával legelől ronta a kúnok táborára, és összetöré az Úr a kúnokat a magyarok színe előtt.1026  László király oztán vitézeinek kiáltozza vala: Ne öljük meg azokat az emberéket, hanem fogjuk el, s ha megtérendenek, éljenek.1027  Kapolcs és a java elesett, a többiek igen sokan fogságba estek, és egyetlen egy Ecsembö nevű szolgán kivül senki közőlök nem menekűlt.1028  A király pedig vitézeivel ily nagy győzedelemért hálát ada a mindenható Istennek, ki őket ellenségeik kezéből kiragadta, s azt a folyót mai napig Pogánydinak hívják a pogányokról.1029  Meghallván ezt a kúnok attól a szolgától, aki megmenekedett vala, nagyon elszomorodának, kik is összeesküdvén fogadást tőnek, hogy Kapolcs halálát megtorlandják.1030  És követeket küldenek a királyhoz, követelék hogy bocsássa el a foglyokat, s kevély és gyalázó szavakkal csúfolák a királyt, és kitűzék a napot, melyen Magyarországba törnek.1031  S midőn a király ezt hallotta, elmosolyodék, és azon napnál, melyet Magyarországba jövetelökre kitűztek vala, hamarább elejökbe lovagola, tartván Magyarország elpusztításától, s egy szombaton jókor reggel megtámadá a kúnokat a Duna mellett.1032  S az első támadásban leszúrá a király a kúnok vezérét, Ákos nevezetűt; Köcsem is, kit a király magához hűtlennek gondol vala, azon nap híven és emberűl szolgála.1033  És összetöré az Úr a kúnokat a magyarok színe előtt, és a király győzedelmesen tére vissza.1034 63. A KIRÁLY A RUTHÉNOK ELLEN MEGY.1035 Ezután a dicső király Oroszországra ronta, azért hogy a kúnok az ő tanácsukra jöttek bé Magyarországba.1036  S midőn látták a ruthénok hogy keményen szorongatva vannak, a király kegyelmességéhez folyamodának, s hűséget igérének a királynak mindenben; kiket a nagykegyes király szívesen fogada.1037  Azután Lengyelországra töre, s a lengyelek ellene jövén megharczolának, de Isten segítségével a magyaroké lőn a győzelem.1038  Ezután három hónapig vívák a magyarok Krakkó várát.1039  E közben a vívók és vívottak szűkölködni kezdének.1040  S a király és a főurak minden magyart fölszólítanak, hogy csendes éjtszaka hordjon mindegyik egyegy csizmaszár földet, a mi úgy is történt.1041  Abból a földből oztán a vár előtt nagy hegyet csinálának, melyet fölűl liszttel hintének be.1042  S látván a vívottak, hogy a vívók bővében vannak az eleségnek, és hogy sokáig maradhatnak a vár előtt, azt mindenökkel együtt megadák a királynak, és a király akaratja szerint békét kötének.1043  Onnan pedig átmene Csehországba, és a csehek közől sok foglyot hozának minden baj nélkül Magyarországba.1044  És így a győzedelmes király örvendezve tére hazájába.1045 64. A VÁRADI EGYHÁZ ÉPÍTÉSÉRŐL, ÉS LÁSZLÓ KIRÁLY HALÁLÁRÓL.1046 Ezután Bihar vármegyében a Keres folyó mellett vadászva akada egy helyre, hol angyali megintésre föltette magában, hogy monostort épít szűz Mária tiszteletére, mely helyet Váradnak neveze.1047  S László király mindig magosabbra törvén, s erényről erényre haladván, nem csak Magyarországra hanem a keresztyénség minden országára elterjeszté kellemetes illatát.1048  Miért is a római császár halálával a német herczegek és fejedelmek, s valamennyi bárók és előkelők, közönségesen és egy szívvel lélekkel megkérék, hogy vállalja el a császárságot.1049  Minthogy azonban életében nem csak a magáét, hanem a Jézus Krisztusét keresi vala, és azt a mennyei szózatot elméjében szorgalmatosan forgatja vala: Ne lépd át apáid határait; azért jobban szerete a maga határaival megelégedni, mint az igaz mértéken túl gyarapodásra áhítozni.1050  És így az idegen és ismeretlen népek kormányát elfogadni vonakodék.1051  Alig maradhata pedig meg Magyarországban Istennek kegyesen és híven szolgálva és a törvényeket illően erőben tartva.1052  S amint a húsvét ünnepét Bodrogon üllötte, íme Franczia- és Spanyolországból, Angliából és Britanniából, s különösen Wilhelmtől, a franczia király öcscsétől, követek érkezének hozzá, s jelenték neki, hogy elhatározták a mindenható Isten sérelmét megbosszúlni, és a szent várost s a szentséges sírt a szerecsenyek kezéből kiszabadítni.1053  Miért is kérék a királyt, hogy legyen vezérük és kormányzójok a Jézus Krisztus seregében.1054  S a király ezt hallván nagy örömmel örvendeze, s azon ünnepen búcsút vőn Magyarország nemeseitől, és szomorkodik vala egész Magyarország miatta, de ő, amit elkezdett volt, semmiképen abba nem hagyja vala.1055  És követet külde Konrád cseh herczeghez, Ottó fiához, és megkéré s megparancsolá, hogy a Jézus Krisztus sérelméért vele együtt a tengeren túl menni siessen.1056  S az szíves indulattal ajánlá magát.1057  E közben Konrád herczeg Szentapolug nevezetű atyjafia éjjel titkon Prágába menvén, a várost elfoglalta, a herczegi székbe ült, és némelyek által tisztességesen fogadtatott.1058  Konrád pedig nagybátyjához a dicső királyhoz jöve, és elbeszéllé, mi történt vele.1059  S a király egyet érte vele úgy, hogy a herczeg az Isten szolgalatjából el ne maradjon.1060  És mivel vérségi kötelékkel vala hozzá kötve, megemlékezvén atyjának Ottó herczegnek cselekedetére is, ki neki Salamon ellen segítségére jött vala, megigéré, hogy saját személyében megsegítendő.1061  S a királylyal vele valának öcscsei, Gyejcsa király fiai: Kálmán és Álmos, és megjövendőlte vala a király Kálmánról, hogy vért fog ontani.1062  Mert egri püspökké akarta őt tenni.1063  Ki is azon éjjel Lengyelországba szökék ; mert hallotta volt, hogy atyját és nagyatyját egykor Lengyelországban tisztességesen fogadták.1064  S követték őt Magyarországból Márk, Ugra és mások.1065  A király pedig sereget gyűjtvén, a csehek ellen kezde menni kisöcscse sérelme miatt.1066  S midőn Csehország széléhez érkezett, nehéz betegség lepé meg, s összehíván országnagyjait, követekűl küldé Kálmánhoz szent Marczell prépostot és Péter ispánt, hogy jőjön vissza Magyarországba.1067  Szent László pedig úgy rendelkezék, hogy utána Álmos uralkodjék, ki őszinte jószívűséggel megbecsűlé bátyját, az ország koronáját eleibe vivén, mint akit látszik vala az elsőszülöttség jogánál fogva illetni.1068  Ha valaki gyönyörködnék tudni, mennyi s mily nagy jókat tett nemzetének Szent László, tetteinek leírásából teljes tudomást vehet róla.1069  Tehát szentséggel és kegyelemmel teljesen átköltözék az angyalok társaságába, uralkodásának tizenkilenczedik esztendejében, és eltemetteték Váradon a maga monostorában, Urunk ezerkilenczvenötödik esztendejében, július 29-dikén, vasárnap.1070 65. SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY MEGHAL, ÉS KÁLMÁN, GYEJCSA FIA, TÖRVÉNYESEN KIRÁLYLYÁ KORONÁZTATIK.1071 Kálmán, Gyejcsa király fia, tehát Lengyelországból sietve megtére, és megkoronáztaték, és Álmos herczegnek a herczegséget átengedé.1072  Kinek is idejében sok rossz történt, mint alább ki fog tetszeni.1073  Testi mivoltára nézve ugyanis utálatos, de álnok és könnyen tanuló, borzas, szőrös, vaksi, púpos, sánta és selyp vala.1074  S midőn a Jézus Krisztus említett zarándokai a dicsőséges László király halálát meghallották, nagyon fájlalák, és oztán követeket küldenek Kálmán királyhoz, s amint a dicső Lászlót kérték volt, úgy kerék őt is, azt vélvén hogy ő is épen olyan kegyes, minthogy azonegy vérből származott.1075  Kálmán király pedig ezt hallván, nem csak nem igérkezék hogy velök megy, de még csak azt sem engedé meg, hogy országán keresztűl menjenek.1076  Sőt sereget külde ellenök, hogy ne engedjék őket országába belépni, azt gondolván hogy zsarnokok s nem zarándokok.1077  Azok pedig Istenbe vetvén reményöket, és akinek jegyét viselék, abban, a Jézus Krisztusban, bízván, Magyarországba merészen bejövének, és a magyarok közől sokat leölének.1078  Ezt hallván a király, összegyűjté seregét a Temes körűl, s békességet tettetve engedé őket hogy jőjenek.1079  S midőn Zimonyhoz érkeztek, békében gondolván magokat, táborba szállának.1080  És Zimony várát elfoglalák, ne hogy majd a király cselt vessen nekiek, és rosszabb dolguk ne legyen mint eddig volt.1081  Azután azt az egész végvidéket pusztítják vala az élelemért, és amit rabolhattak, mind a várba hordják vala.1082  A király pedig Temesben, okos tanácsot követve, békét köte velök, és sok ajándékkal és eleséggel tisztelé meg s békével bocsátá őket.1083  Azok a zarándokok oztán elmenvén, megvevék Antiochiát, és Isten segítségével elmenének Jeruzsálembe.1084  S miután a király haza ment, és Álmos herczeg is elment herczegségébe, némely gonoszok ördögi rosszakarattal el kezdék őket egymás előtt vádolni.1085  Azt mondják vala ugyanis a herczegnek: Uram herczeg! a király leselkedik utánad, és el akar fogatni.1086  Azután a királynak mondják vala: A herczeg tőrt vetett neked, s ha nem óvakodol, tudd meg hogy bizonynyal meghalsz.1087  S ezt hallván, mind ketten fiatalok és hevesek lévén, sereget gyűjtének.1088  S a király, seregével, a herczeg ellen Várkonyba mene, s a herczeg is ellene Várkony közelébe szállá ; a Tisza pedig közöttök vala.1089  A hű magyarok pedig fegyverszünetet kérének tőlök, és amint egymással értekeztek, így szólának: Miért harczolunk mi?1090  Ők megtámadnak bennünket s mi meghalunk, és ha menekűlhetnek, elszaladnak; miként minap is apáink és testvéreink az ő apjaikkal és testvéreikkel harczoltak és meghaltak; nem is látjuk okát a háborúnak; hanem ha nekik tetszik a harcz, harczoljanak ők ketten, s amelyik erősebb leend a másiknál, azt tartsuk urunknak.1091  Mely végzés megállapítása után az országnagyok mind haza térének.1092  S midőn Grák megmondta a királynak, hogyan végeztek, és ugyanazt Ilia tudtára adta a herczegnek, akaratjok ellen is nyugton maradának.1093  Ezután a király Oroszországot támadá meg, s Lanka nevezetű ruthén herczegasszony elejébe mene a királynak, és lábaihoz borúlva könnyek közt esedezik vala neki, ne vesztené el azt a nemzetet.1094  S midőn a királyt, ki rá sem hallgatott, igen sürgető könyörgésével zaklatta, a király megrugdosá és ellöké magától mondván: Nem illik a királyi fölségnek asszonyi siránkozásra magát csúffá tenni.1095  S az sóhajtozva hátra vonúla és a mindenható Isten segítségét kéri vala.1096  És igen sok kún jöve Mirkoddal együtt átkozódva a ruthénok segítségére.1097  Kik éjjel fölkerekedve, megüték a király táborát, és azt tönkre téve kegyetlenűl szétverék.1098  Magyarország nemesei azonban a királyt köröskörűl vevék, és a királynak megvívhatatlan kőfal gyanánt szolgálának.1099  S a kúnok Özem ispánt az Almási nemzetségből, ki vitéz és elszánt férfiú volt, űzőbe vévén megölék, s mind azokat akik vele valának, valamint Koppány és Lőrincz herczeget, és sok más vitéz bajnokokat nyilaikkal átlövöldözve leöldöklének.1100  Egy Monóh nevezetű kún pedig erősen űzi vala a magyarokat, kit Máté, a király igen derék vitéze, el akarván fogni megrohana, az pedig megszaladván hátra felé nyilazva átlőve Máté lábát, és ha sok bajtársa pajzsával födve nem oltalmazza, a haláltól nem menekűlt volna.1101  Ekkor Péter fordúla Monóhnak. S amint az Péterre nyilazott, nem tudá találni, s míg másik nyilat vett volna elő, Péter keresztűl szúrta; kit is elfogván, elevenen vive a királyhoz.1102  Gyula ispán, lábán sebet kapva akkor megmenekűlt, de azon sebében Magyarországban elhalt.1103  A király tehát és minden hozzá tartozói nyakra-főre futva jövének Magyarországba, a király kincsét pedig s mind azokat, kik hirtelen el nem szaladhattak, a kúnok elragadozák.1104  Olyan romlás vala ott, hogy ritkán voltak a magyarok olyan romlásban.1105  Akik pedig a magyarok közől az erdőkben megmenekűltek, az éhségtől elkényszeredve, csizmáik talpát is megsütik és megeszik vala.1106  De hagyján! annyi veszedelem esett ott, ami nincs megírva, hogy ki sem lehet mondani.1107  A király pedig első nejétől nemzette Lászlót és Istvánt, Urunk ezer száz egyedik esztendejében.1108  S midőn a király Dalmátországban Zádor városában volt, és arról gondolkozott, hogy a várost azon nép nyakas volta miatt fölgyújtassa, elaludt volt palotájában, melyet ott építtetett vala.1109  S íme a zádori szent püspök rettenetes ábrázattal megjelenék álmában, és hajánál fogva meghurczolá, és babérfa vesszőkkel erősen megveré.1110  S midőn eleresztette, és a király fölébredt, nem látta őt, hanem a fájdalmát érzi és a vesszők helyét testén látja vala.1111  Miért is a város háborgatásával töredelmesen fölhagya.1112  Ezután a király Oroszországba akar vala menni.1113  Urunk ezer száz hatodik esztendejében Álmos herczeg visszatére Páduából, hova a királytól féltében futott vala; s a király békével fogadá.1114  Azután Lengyelországba szalada, és a lengyelek és magyarok tanácsát és segélyét maga mellé vévén visszatére Magyarországba, s Újvárt megvevé és bele szálla.1115  S a király ezt meghallván, megszállá a várat.1116  S midőn más nap meg akara harczolni, íme a herczeg hirtelen lóra kapva, a vár kapuján kivágtatván egy maga a király táborába nyargala, és amint a király sátrához ért, lováról azonnal leszállván, és a király lábaihoz borúlván, mindenki hallatára bűnös nek hirdeté magát.1117  S a király ........... a herczegnek megengede.1118  Sőt a herczeg közbenjárására azokról a magyarokról is levette neheztelését, kik a várban valának.1119  Azután a herczeg Jeruzsálembe ment, és midőn szerencsésen visszatért, a király békével fogadá.1120  Gyönyörködik vala pedig a herczeg a vadászatban, és folyvást azt űzi vala, és a király minden ahoz valót ad vala neki.1121 66. A DEMESI EGYHÁZ ÉPÍTÉSÉRŐL.1122 A herczeg monostort építe Demesen, és megkéré a királyt, hogy menjen el a felszentelésre, mi úgy is történt.1123  S azután az udvariak vádolják vala a herczeget, hogy lest vetett volt, hogy a király a monostor felszentelésekor megölje.1124  Mit talán meg is tett volna, ha a király barátjai őt nagyon vigyázva nem őrizték volna.1125  S a király megharagudván el akará fogatni, de a tisztelendő püspökök és más jámbor főemberek, tudván hogy nem igaz amit a herczegre ellenségei koholva rá fognak vala, közbenjárának érette a királynál, és kibékelteték őket eskü alatt, s békével bocsátá a király a herczeget, hogy a Bakonyban vadászszék.1126  S külde vele két jobbágyot tisztesség színe alatt; kiket azonban alattomban utasított vala, hogy a herczeg lelkét gondosan kémleljék ki, s ha a herczeg a király ellen mesterkednék, jelentsék meg a királynak.1127  S midőn a herczeg Csórba ért, és sólymát elbocsátván egy varjút fogott, együgyű gondolkozással azt mondá a jobbágyoknak: Nemde megesküdnék ez a varjú a sólyomnak, hogy ha eleresztené, többé nem kiabálna?1128  S azok válaszolák: A sólyom sem eresztené el a varjút esküjére, a varjú sem esküdhetnék meg, minthogy oktalan állat.1129  S még azon éjjel megjelenték a királynak a herczeg szavait.1130  A herczeg pedig, mihelyt a Bakonyba ért vadászni, rögtön eltávozott tőlök, s ismét Páduába ment, hogy a német király segítségéért esedezzék.1131  Urunk ezer száz tizenhetedik esztendejében Kálmán király fia M. meghalálozott.1132  S a király második nőt vőn Oroszországból, kit házasságtörés bűnén kapván, s nem erőszakos meggondolatlanságból, elbocsáta.1133  Mert tudja vala, hogy meg vagyon írva: Akit az Isten egybekötött, ember el ne válaszsza, tudniillik törvényen kivül s ok nélkül.1134  Azért is nem maga vált el tőle, hanem a törvény választotta el attól, akit bűne vádolt, vétke elkárhoztatott, s gonoszsága letiport.1135  Vissza küldé tehát azt a király országába.1136  Ki is házasságtörésből szült Borics nevű fiút, Borics pedig nemzette Kálmánt.1137 67. ÁLMOS HERCZEG ÉS FIA BÉLA MEGVAKÍTTATNAK.1138 Urunk ezer száz tizenyolczadik esztendejében a császár Álmos herczeg miatt roppant sereget indíta, és Magyarország határához jöve, hogy értekezzék a királylyal és békét eszközöljön közöttök, mi meg is történt.1139  S a király a császárnak igen sok ajándékot külde, s így ez tisztességesen visszatére.1140  Ezután a király a herczeget visszahozá békességre.1141  A béke megkötése után végre a király elfogatá a herczeget és csecsemő fiát Bélát, és megvakíttatá őket, sőt azt is megparancsolta volt, hogy a csecsemő Bélát heréljék ki.1142  De aki megvakította, rettegvén az Istentől és az ország terméketlenségétől, egy kutyakölyköt heréle s annak herécskéit vivé el a királynak.1143  Az ország nemesei közől is megvakíttatá Urost, Vathát és Pált.1144  Azonban mit sem használt az ártatlan vér kiontása neki, kit Isten büntetéséből a kora halál rettentő torka nyelt el, és világi országának romlása megbüntetett.1145  Meg vagyon ugyanis mondva: Non sic inpii in omnes stb.1146  S Álmos herczeget elvivék monostorába Demesre.1147  Ezután a király súlyosan kezde betegeskedni, és vala egy Drácó nevezetű olasz orvosa, kinek igen hisz vala; ez írt tapaszta a király füleire, kit fejfájás gyötör vala, s az ír ereje a fülek üregein keresztül agyveleje nem csekély részét kiszívta.1148  S levévén a tapaszt, melyet tovább nem bírt kiállani, megmutatá Othmár ispánnak.1149  Othmár ispán megtekintvén a tapaszt, látá benne a kiszívott agyvelőt, és monda a királynak: Uram! jó lesz készülnöd az útra.1150  Mit hallván a király, megijede és fölsóhajta.1151  Azután pedig tanácsot tarta a király az istentelen Márkkal Sima fiával, Akhillessel Jákó fiával, és más ispánokkal, kiknek tanácsára vakíttatta volt meg a herczeget, és anyja kebeléből kivonszolt fiát; és közőlök egy Benedek nevezetűt, Both fiát, elkülde, hogy fogja el a herczeget, nehogy halála után az találjon utána következni.1152  S a király halála óráján megparancsolá fiának és az ország nagyjainak, hogy halála után álljanak bosszút Oroszországon a rajta ejtett sérelemért.1153  S amint Benedek eltávozott, a herczeg a monostor előtt ül vala, szerencsétlenségén siránkozva.1154  Ki is amint meghallotta, hogy nyargalva jönnek a lovasok, megérzé lelkében hogy veszedelem fenyegeti, és beviteté magát a monostorba, és kezeivel Szent szűz Margit oltárába fogódzik vala, hogy legalább Istentől és szentjeitől rettegve ne merészeljék onnan elhurczolni.1155  Benedek azonban, vagyis Benedictus, helyesben Maledictus, szentségtörő kezeit rá veté, és az oltárhoz ragaszkodót erőszakosan kivonszolja vala.1156  S míg így küzködék hogy kihúzza, a herczeg kezén a bőr megsérűle, és az oltár vérrel lőn fertőztetve.1157  A papok pedig az egyház ajtain őrködnek vala, és el akarjak vala fogni Benedeket; de ő ezt észre vévén, dühös lélekkel, ahogy lehetett, távozott.1158  S amint a Pilis erdején át nyargalt, leesett a lóról s nyakát szegve szörnyet halt, s kutyái, melyek nyomában járnak vala, fölfalták húsát és csontjait.1159  Ez a Kálmán, amint némelyek mondják, váradi püspök volt; de minthogy testvérei előtte elhaltak, azért a pápa őt föloldozván, uralkodni kényszerítették.1160  Kit a magyarok Könyves Kálmánnak hívnak, minthogy könyvei valának, melyekből, mint püspök, az imádkozó órákban zsolozsmáit végzi vala.1161  Ő foglalta Magyarországhoz Dalmátországot, Péter nevezetű királyát a Petergozdia nevű hegyek közt megölvén.1162  S a velenczeiek gályáit és hajóit igen sok pénzért zsoldjába vévén és kibérelvén, számos sereget küldött Apúliába.1163  Kik Apúliát fosztogatva, három hónapig maradtak ott.1164  Holott is Monopoli és Brindisi városokat megvíván, Kálmán király hasznára a velenczeieknek hagyták bírniok, magok pedig onnan viszszatértek Magyarországba.1165  Mely városokat oztán a császár által küldött pisai zsoldosok foglaltak vissza, kikergetvén a velenczeieket.1166  Uralkodott pedig huszonöt esztendeig, hat hónapig és öt napig.1167  Elköltözött e világból Urunk születésének ezer száz tizenharmadik esztendejében, februárius harmadikán, kinek teste Fejérvártt nyugoszik.1168 68. ISTVÁN, KÁLMÁN KIRÁLY FIA, KIRÁLYLYÁ KORONÁZTATIK.1169 Az ország előkelői Istvánt, Kálmán fiát, koronázták királylyá.1170  Mert még gyenge ifjú vala, de lelkét tenyerén hordja vala.1171  Uralkodásának kilenczedik esztendejében bemene Dalmátországba, és a dalmátországiak által tisztességesen fogadtaték.1172  Onnan visszatérvén, seregeit kiküldé és a lengyel széleket pusztítá.1173  Tetszett pedig az országnak, hogy István király értekezést tartson a cseh herczeggel; s midőn Magyarország szélére az Orsova folyó mellé érkeztek, a cseh herczeg is elébe jött, csak a folyó fekszik vala közöttök.1174  Vala pedig egy Solth nevű ember, ki mindig gazságon törte a fejét, s kit gazságáért Magyarországból kikergettek volt, s ez akkor a csehekkel jelen vala.1175  S mielőtt a király a herczeggel beszéllgetést tartott, Solth alattomban híradót külde a királyhoz, ezt mondván: Hív vagyok uramhoz, és amit a csehekről tudok, megjelentem neki; tehát mihelyt értekezni fog a herczeggel, a herczeg azonnal elfogatja, mivel hallotta hogy a te embereid fegyver nélkül jöttek.1176  S visszatérve azont mond vala a herczegnek: Mihelyt beszéllgetést tartasz a királylyal, a király azonnal elfogat, hanem inkább fegyverezd föl embereidet, s úgy üljenek a táborban.1177  A csehek tehát, mint dühös és iszákos emberek, úgy tőnek, amint Solth tanácsolta volt nekik.1178  S aztán más izenetet külde a királyhoz, mondván: Küldjön a király íjászokat a herczeg tábora környékére, nehogy hirtelen táborára bírjanak rontani.1179  A király, amily indulatos volt, övéi tanácsa nélkül úgy tőn, amint Solth mondta vala.1180  S a csehek, amint az íjászokat jönni látták, kétségtelen igaznak hitték amit hallottak volt.1181  És rájok rohanának az íjászokra, s a hitvány besenyők és székelyek egy seb nélkül futának a király táboráig.1182  S a király ezt hallván, kevesed magával Magyarország felé nyargala; minthogy az ő emberei fegyver nélkül jöttek, s akiknek vala is fegyverök, föl nem fegyverkezhetének, mert a király szándékát nem tudták.1183  S a király azt hiszi vala magáról, hogy bölcseségben Salamonnal, vitézségben Sámsonnal, bátorságban Dáviddal egyenlő, pedig nem mérközhetik vala velők.1184  A csehek pedig erősen dúlják vala a király táborát.1185  János nádorispán, Urosa fia, a királytól távol szállott volt meg; kik is, amint ezt meghallották, egy szívvel lélekkel csendesen fölfegyverkezének, és rájok rohanának a csehekre, kik a tábort dúlják vala, és összetöré az Úr őket a magyarok kardjának színe előtt, és szörnyű halállal vesztette el.1186  S János a király után hírmondót külde és tudtára adá a győzedelmet, melyet az Úr adott vala neki.1187  A király tehát visszatérvén, nagy örömmel örvende; de nagyon sajnálá, hogy Solth azon ütközetben el nem veszett, ki hazugságaival annyi bajt okozott.1188  István király pedig törvényes nőt nem akar vala venni, hanem ágyasakkal él vala; miért is a zászlós urak és előkelők sajnálván az ország pusztulását és a király magtalanságát, hozának neki nőt, nagynemes úrasszonyt, Róbert Viskárd apúliai király leányát.1189  Azután egy Bezen nevezetű ruthén herczeg jött a királyhoz, s panaszkodék neki, hogy herczegségéből testvére kivetette, és a király kegyelméhez folyamodék, hogy őt személyesen segítse meg.1190  S István király, meg akarván torolni atyja Kálmán király sérelmét, megigéré a herczegnek hogy segítendi, és sereget gyűjtvén Oroszországba mene.1191  Történt pedig egy hajnalban, hogy az említett Bezen herezeg a vár körűl járkál vala, kémlelvén a helyeket, hol vívják meg a sánczokat.1192  Az ostromlottak pedig kijövének a várból, hogy a magyarokat kémleljék.1193  S amint a herczeg meglátta őket, rájok rohana, kik is emberűl harczolván a herczeget halálosan megsebesíték.1194  S midőn a király a herczeg halálát meghallotta, nagyon megbosszankodott, és a magyaroknak megparancsolá, hogy mindnyájan vívják a várat, és azon nap szánják el magokat a sánczokat bevenni, vagy meghalni.1195  A magyar főurak azonban tanácsot tartának és mondák: Miért s mi haszna haljunk meg?1196  Ha a herczegséget elfoglaljuk, kit tesz majd a király közőlünk herczegnek?1197  Legyen tehát megállapodás közöttünk, hogy senki se vívja a várát, s mondjuk meg a királynak, hogy mind ezt országnagyjai tanácsa nélkül teszi.1198  Amint tehát a főurak a király tanácsába gyűltek, mindnyájan két oldalt helyet foglalának; de Kozma a Pázmán nemzetségből fölemelkedék, s monda a királynak: Uram! mit cselekszel?1199  Ha seregeddel, vitézeid halálával, a várat beveszed, kit teendesz herczeggé?1200  Ha nagyjaid közől választasz, senki itt nem marad.1201  Avagy az országot oda hagyva szeretnétek-é ezt a herczegséget bírni?1202  Mi zászlós urak a várat nem fogjuk vívni, ha vívni akarod, harczolj magad; mi pedig Magyarországba visszamegyünk, és magunknak királyt választunk.1203  S aztán a főurak parancsára a kiáltók a táborban kikiáltják vala, hogy a magyarok minél hamarabb térjenek vissza Magyarországba.1204  A király tehát, miután látta hogy emberei segítségétől igazán elesett, visszatére Magyarországba.1205  Ezután harmad évre seregeit kiküldvén, a lengyel határszéleket pusztította.1206  Azután sereget külde ki, csupán udvari vitézei csapatait, s Bolgár- és Szerbország egy részét elpusztítá.1207  E közben a konstantinápolyi császárné, László király Piroska nevű leánya, izené István királynak, hogy Mauritius császár, tudniillik az ő férje, az ő szégyenére szidalmazza a királyt, azt mondván, hogy Magyarország királya kegyetlen ember; és hogy őt, amint ellene mondott, a császár megverte.1208  S amint ezt a király meghallotta, nagyon nagy sérelemnek vette, és seregét összeszedvén, lelke felháborodásában megrohaná a görög részeket, és Görögország némely városait tűzzel-vassal pusztítá, és félelem lepé meg azon tartomány valamennyi városát, és úgy fél vala valamennyi király István királytól, mint a mennykő csapásától; úgy hogy a síró gyermekeket István király nevével fenyegetve csitítják vala.1209  És visz vala a király magával hétszáz frank katonát , kikkel Bolgárországot dúlja vala, és azok gépeivel romboltatja vala Görögország várainak falait.1210  S azért, hogy a császár nem jő vala ki hozzá viadalra, követet külde a görög császárhoz, és meggyalázá mondván, hogy nem méltó arra hogy császárnak, arra sem hogy királynak hívják, hanem vén asszonynak és banyának, mert, mint a vén asszony, mindig henyél.1211  Mit hallván a császár felele, mondván: Higyje el a király bizonyosan, hogy még ezen esztendőben köldököstől együtt kimetszem férfiúságát.1212  Azért is a császár töméntelen sereget külde Magyarországba, Haram alá, s a magyarok nem vethetének ellenök akadályt, minthogy a görögök gépeikkel kénköves tüzet szórnak vala a magyarok hajóira, és azokat magában a vízben fölgyújtják vala.1213  S a király országa minden erejét a görögök ellen küldé, kiknek vezérévé Stefelt tevé, kik is megérkezvén megharczolának a görögökkel a Karassó patakán túl Boroncs felé, és az Úr keze vala a görögökkel, s a magyarok nem bírának ellenök állni.1214  Ritkán volt tehát olyan romlás, mint amilyen itt történt. Mert annyi embervér omlott a Karassó patakába, hogy egészen vérnek látszik vala.1215  És úgy hevernek vala a folyóban a vasasok, mint a tuskók, s a futók és üldözők úgy járnak vala rajtok a vizen át, mint valami hidon.1216  És úgy mészárolják vala a magyarokat, mint a barmokat, és nem vala, aki megmentse őket a görögök kezeiből.1217  Csíz ispán és más jó vitézek ott estek el. Ezután a császár és király hű követeik által összejövének értekezni, egy szigetbe hajózván, mely Boroncs városa közelében esik.1218  Ott országnagyjaik között sokáig mentegetőzvén és vádaskodván, végre békét kötöttek, s visszatértek hazájokba.1219  István király tehát indulatos lelkével sok rosszat tesz vala, amit nem kell vala tennie.1220  Mert Krisztina úrasszonyt megégetteté, s az emberekre lóganéjból tüzet rakat s mellettök főzet vala, s égő nagy viaszgyertyákat csepegtet vala az ember fenekébe.1221  Álmos herczeg kisebbik István király kegyetlensége miatt fele fejvesztéssel lakolt vala.1222  Jóllehet meg volt vakítva, mindamellett is félvén, hogy István király megöleti, elfutott vala Görögországba.1223  S a császár tisztességesen fogadta, és Konstantinus nevet adott neki.1224  Ki is ott már azelőtt épített volt egy Konstautína nevű várost Macedóniában.1225  Halála után testét a király parancsára Fulbert püspök visszahozta, s a fejérvári egyházban eltemette.1226  Fiát Bélát pedig Magyarországon titkon tartják vala a főurak a király dühössége miatt.1227  Kik is tanácsot tartván tudtára adák a királynak, hogy él, akit a megvakítás után halottnak hisz vala.1228  S midőn a király igazán megtudta Pál püspöktől és Othmár ispántól, kiknek tudtával menteték volt meg, hogy él, nagy örömmel örvende, minthogy bizonyosan tudja vala, hogy nem marad örököse, s azonnal követeket külde Szerbországba, és Uros nagy zsupán leányát törvényes nőűl hozták Bélának, ki is nem sok idő múlva szülé Gyejcsát; mit hallván a király, nagyon megörvende.1229  S úgy rendelkezék, hogy Tolnában éljen és királyi évpénzt ad vala neki.1230  Mielőtt pedig a király Béláról értesűlt, összeesküdt vala az ország, hogy a király halála után húga Zsófiának Saul nevezetű fia uralkodjék.1231  Történt azonban, hogy a király súlyos betegségbe esett Egerben, úgy hogy mindenki halálra váltnak nézi vala.1232  S Bors ispánt és Ivánt, kiket hiú remény kecsegtetett, az árúlók királylyá választák.1233  Midőn oztán Isten akaratjából a király meggyógyúlt, Ivánnak fejét veteté, Bors ispánt pedig udvarából csúfosan számkiveté Görögországba, és végzést hozának, hogy maradékából soha senkit ne tartsanak méltónak a királyi udvarba lépni.1234  Ezért bátorkodtak aztán a főurak a királyt Béláról értesítni, minthogy a király nagyon búsúl vala, ki öröködik utána.1235  István király azon időben jobban szereti vala a kúnokat, mintsem illett volna, kiknek Tatár nevű fejedelme, ki, midőn a császár őket leölte, kevesed magával a királyhoz futott volt, a királynál tartózkodik vala.1236  A király pedig vérhasba esék.1237  S a kúnok, kik a király engedelmével a gonoszságot megszokták vala, akkor sem dühöngenek vala kevesebbé a magyarok ellen.1238  A magyarok pedig, hallván hogy a király halálán van, leöldöklék a kúnokat, kik javaikat ragadozzák vala.1239  S a kúnok fejedelme Tatár panaszt tőn a királynak emberei leöletése felől.1240  A király azt véli vala elméjében, hogy betegsége valamennyire könnyebbedett; amint Tatárt könyezve s a többi kúnokat körülötte jajgatva látta, minthogy szerfölött szereti vala őket, elmordúla, s mondá: Ha fölgyógyulandok, mind egyikért, akit közőletek megöltek, tizet ölök meg; most már életem felől ne essetek kétségbe, mert meggyógyúltam.1241  S ezt mondván kinyújtotta kezeit a kúnokra, kik is nyakra-főre rohanának kezei csókolására, és a nagy tolongásban rá nehezkedének a királyra; miért is a nyavalyába visszaesvén kimúlék a világból.1242  De midőn halálra vált, az országról lemondván, barátruhába öltözött, uralkodásának tizenyolczadik esztendejében, és eltemettetett Váradon.1243 69. EZ A VAK BÉLA, A VAK ÁLMOS HERCZEG FIA, TÖKVÉNYESEN KIRÁLYLYÁ KORONÁZTATIK.1244 Uralkodék pedig utána vak Béla, a vak Álmos herczeg fia, ki mindenféle gonosztól tartózkodván, jóságos cselekedetek gyakorlásában alázatosan foglalkozik vala.1245  És sem karja hatalmában nem kerese segítséget, sem emberben nem vala bizodalma; hanem a felséges Istenben helyezé menedékét, és oltalmazója lőn az Úr, és kivezeté őt tömérdek nyomorúságából, és kebelén ápolva székébe helyezteté.1246  Megerősödött tehát az ország az ő kezében, és ellenségeit az Úr csúffá tette mind e mai napig.1247  És vala neki négy fia, tudniillik: Gyejcsa, László, István és Álmos.1248  Kinek uralkodása alatt Ilona királyné a királylyal és az országnagyokkal tanácsot tartván, közönséges országgyülést tarta Arad mellett.1249  Az említett országgyülés napján tehát, amint a király az ország trónján ült, a királyné fiaival megjelenék, és a király közelébe űle.1250  És monda az egész néphez: Minden híveim, nemesek, öregek és ifjak, gazdagok és szegények, halljátok meg!1251  Miután az Isten mindegyikőtöknek ép szemet adott, akarom hallani, miért fosztották meg szemeitől urunkat királyunkat, s kiknek tanácsából történt ez? most mondjátok ki előttem, s rajtok ezen helyen hűségesen bosszút állván, adjatok számot nekünk rólok.1252  Mert íme az Isten királyotoknak két szeme helyett négyet adott.1253  Ezen szóra az egész nép azon főurakra rohana, kiknek tanácsából a királyt megvakították vala, és némelyeket közőlök megkötözének, másokat megcsonkítanak, hatvannyolcz gazembert pedig azon helyt kegyetlenűl megölének.1254  És minden maradékaikat, úgy a férfiakat, mint az asszonyokat, azon nap rovásba foglalák; ezen kivül minden birtokuk a székes egyházak közt lőn kiosztva.1255  És így Magyarországban valamennyi egyházi szabados falut királyi adománynak neveznek.1256  Minthogy pedig a magyarok mindig igazságtalanúl háborognak, mint a sós tenger, a Leviatán gonosz fiai követeik által hívogatják vala a fattyú Boricsot, hogy jőjön be, és az ő segítségökkel foglalja el az országot, azt hivén, hogy Kálmán király fia.1257  Borics tehát ruthén és lengyel segítséget szerezvén bejöve Magyarország határszélére, épen azon vidékre, melyet Seónak hívnak.1258  A király pedig sereget gyűjtvén, ellenök megy vala.1259  A nemesek közől pedig igen sokan Borics részére állottak.1260  Magyarország előkelőit oztán meghívták, hogy értekezzenek a királylyal; s a király kérdé: Tudják-e hogy Borics fattyú, vagy Kálmán király fia?1261  S az ország hívei azt felelék, hogy kétségtelenűl tudják, hogy Borics fattyúgyermek, és teljességgel nem méltó az ország koronájára.1262  A hűtlenek és ellenmondók pedig magokban egyet-mást mormognak vala és ingadozva kétfelé sántikálnak vala.1263  S a király és tanácsosai, amennyire tőlök kitelhetett, külön választák a gödölyéket a bárányoktól, és erősen elhatározák, hogy az árúlókat azonhelyt megöljék, nehogy, ha tovább halasztanák a dolgot, az árúlók át találjanak menni Boricshoz, és ez az ország veszedelmére fordúljon.1264  Zendülés támada tehát, s ott helyben elfogák Lámpért ispánt, kinek, amint a király mellől kihúzták, tulajdon testvére egy székkel fejét úgy ketté hasítá, hogy a repedésen az agyveleje kilocscsant.1265  Fiát Miklós ispánt ugyanott lefejezék; Majnolthot az Ákos nemzetségből másokkal együtt azonhelyt megölék.1266  Akik pedig az árúlók közől életben maradtak, félre vonúlának és egyesűlt erejökkel akarják vala a királyt megtámadni.1267  Az árúlók feje pedig Tiadar vala a Simád nemzetségből, és Folkus és Titus, s különösen Sámson.1268  És Sámson, ki Tamás és Torda ispánok atyja vala, azzal dicsekedék, hogy elmegy a király gyűlésébe és őt sokak előtt meggyalázza.1269  Mit hallván mindnyájan helyeslének.1270  S maga Borics is, hiú reményben ringatózva, nagy hálálkodást tőn neki, és nem hagyá nyugodni, hogy teljesítse amit el kezdett vala, azt gondolván, hogy a király meggyalázása által az ország birtokához jut.1271  A király pedig a Seó vize mellé szállott vala, és amint főuraival és vitézeivel sátorában ült, egyszerre belépe Sámson és mondá a királynak: Mit csinálsz, te hitvány eb, az országgal; jobb a te uralkodásodnál hogy Borics bírja az országot; te élj monostorodban, amint apád élt.1272  S amint erre az ország nagyjai rögtön fölindúltak, János sümegi prépost, Ottó fia, a király jegyzője, mondá Bod ispánnak: Mit várakozunk, miért nem fogjuk meg?1273  De ő, amint meg akarták fogni, nagy sebesen lóra kapva, elfut vala.1274  Amazoknak pedig nem vala kéznél lovuk, mint akik a király köréből gyalog jöttek volt a tanácsba; de még is nagy zajt ütének.1275  S amint a zajt Bod ispán szolgája meghallotta, nyergeletlen lovára veté magát s őt láncsájával a Seóig űzé.1276  Tiadar pedig és több társai hajóba szállni s őt hirtelen át akarják vala szállítni, de annyira nem érkezhetének.1277  Sámson pedig nyargalva a folyóba esek, s üldözője a vízben megszúrá.1278  Sámsonnak dolmánya alatt pánczél vala, és súlyos vértje miatt úszni nem bíra, hanem a vízben elmerűlve oda vésze.1279  Borics pedig igen sok ruthénnal és lengyellel tábort üte a királyhoz közel.1280  S Magyarország nagyjai követeket küldének a ruthénok és lengyelek vezéreihez, kik Boricsért jöttek volt, mondván : Nem illik, hogy az igazság ellen fattyú születésnek kerestek országot.1281  Mert mi tudjuk, hogy igazság szerint Béláénak kell lenni az országnak, és ő az egész ország megegyezésével uralkodik.1282  Ezt hallván az orosz- és lengyelországi vezérek, elállának attól, hogy Boricsot tovább is segítsék, s visszatére mindegyik a maga tartományába.1283  Borics pedig tömérdek néppel harczra szálla a király ellen.1284  A király pedig Isten segítségével összetöré a harczban Borics minden erejét, és karddal kergeté őt, és a lengyelek seregét halálig szorítá, épen Mária Magdolna napján szedvén el zsákmányaikat, és visszatére nagy győzedelemmel.1285  Abban az ütközetben pedig erősen és kitűnően harczolának Miksa, Gáb és Bátor, és közőlök sokat elfogának és leölének, s vértjeik embervérrel valának befecskendve.1286  Ebben az ütközetben Miksa elfogta Tiadart, a veszedelem gerjesztőjét; Vasas elfogta Vitályost; Gáb pedig a krakkai lengyel ispán testvérét; Bátor elfogta Endrét.1287  Kiket midőn a királyhoz vittek, nagyon hálálkodék nekik, és igen fényesen megajándékozá őket.1288  Miután pedig az ország Béla király kezében megerősödött, a király borivásnak adja vala magát; s udvarnokai ahoz valának szokva, hogy a királytól részeg korában bármit kértek, mindent megkapnak vala, és a király részegsége után nem veheté vissza.1289  Pócs és Saul egyházi férfiakat részegségében ellenségeik kezébe adá, kik is ítélet nélkül megölettek.1290  Uralkodott pedig vak Béla kilencz esztendeig, tizenegy hónapig és tizenkét napig.1291  Az Úrhoz költözött Urunk ezer száz negyvenedik esztendejében februárius tizenharmadikán, csütörtökön, kinek teste Fehérvártt nyugszik.1292 70. EZ A GYEJCSA KIRÁLYLYÁ KORONÁZTATIK.1293 Megtekinté pedig az Úr Magyarországot, és ada nekie oltalmazót, ki vitézségének nagy voltában járdal vala.1294  Mert az Úr az országot gyermekének Gyejcsának adá, kit Szent Cziczelle szűz napján megkoronázának; kinek jobbját megfogá és megerősíté, és sok nemzeteket alája vete, és a királyokat megfutamtatá kardjának éle előtt.1295  Rápolth német vitéz pedig Pozsony várát Juliánus ispán gonoszságából elfoglalta vala, mit a magyarok nem csekély nyomorúságnak tartának.1296  De az ifjú király ebbe csendesen nem nyugovék bele.1297  Hadat vive ugyanis a király az incselkedő és Magyarország széleit pusztító németek dühe ellen.1298  Mert bár a császár saját személyében nem jött volt a király ellen, de Németország csaknem egész erejét Magyarország kiirtására indította vala.1299  S bizonyos Henrik osztrák herczeg Szász- és Bajorországból minden harczost magával hozott vala, mert gyámja vala Oroszlán Henrik árvájának, kit Szász- és Bajorország örökségűl illet vala.1300  Összegyűlének tehát a németek erejök sokaságában bizakodva, és mint óriások állának a magyarok ellenébe.1301  A király pedig egész seregével Istenbe veté bizodalmát, és rendezett dandáraival ellenségei ellen kezde menni.1302  De a papok és levíták és valamennyi papi személy jelen vala; mind alázatos lélekkel és törődött szivvel könyörögnek vala a mi urunk Jézus Krisztus segítségeért, és a szent angyalok oltalmáért, és kivált az Isten anyja Szűz Mária kegyelméért esedeznek vala, kinek pártfogásába ajánlotta különösen Szent István király Magyarországot.1303  A király pedig karddal fölövezteték, és az Úr dicsősége tündöklék fölötte, és szíve isteni íhlettől azonnal megbátorodék, s maga is erősebb lőn mint azelőtt, és kiderűle ábrázata, s nagy vidoran megy vala az ütközetbe.1304  S amint közelgetett egy Gönczel nevű hiteles személy, ki mind a két nyelvet jól tudta, hírűl adá a királynak, hogy a német sereg közelget, és mondá, hogy most lenne legjobb alkalma a királynak rájok rohanni, minthogy kevesen vannak, s nem jöttek el mind, akiket segítségűl hívtak volt.1305  Akkor a király egész seregével ellenök nyomúla Magyarország határain túl.1306  A németek pedig mint valami óriások úgy állanak vala elejökbe magas derék lovaikon, s büszkeségükben és fönhéjázásokban ingerkedve rohannak vala a magyarokra, hogy megvetésükkel félelmet öntsenek beléjük.1307  A magyarok pedig más oldalról ütközetre közelgetének, és megfúvák a kürtöket, harsogtaták a tárogatókat, és Istenhez kiáltozának, és a riadók zaja az égre szállá, s megkezdődött az ütközet.1308  S a gaz besenyők és hitvány székelyek , kik szokásuk szerént a magyarok dandárai előtt járnak vala, mind egyaránt futának mint a juhok a farkasok előtt.1309  S akkor oztán, mielőtt a magyarok összecsaphattak volna, némely magyar dandárok is megréműltek a németek dühétől.1310  S a németek az ütközet elején erőt vettek a magyarokon, kik, mint az eretnekek, eleinte mindig forrongnak, de végre lecsihadnak.1311  Akkor Béla király úr Bán nevezetű nagybátyja, ezreiben büszkélkedve, megrohanván a németek dandárait, keményen átronta rajtok és nagy öldöklést vive véghez közöttök.1312  De a király válogatott vitézei is megrohanák az ellenséget, és a csata a németekre nehezedék, erejök szét lőn verve, és hétezer harczosnál több hányatott kard élére, a többiek pedig elfutának.1313  Megmentette tehát az Úr azon nap a magyarokat a kegyetlenűl dühöngő sárkányok torkából.1314  Annyira össze lőn ott törve a németek ereje, hogy még a határszéleiken lakó magyar parasztokon sem mertek semmi sérelmet vagy bármiféle bántást elkövetni.1315  A király pedig Isten kegyelméből szerencsés győzedelmet nyervén, egész népével együtt áldá és magasztalá az Istent.1316  Azon ütközetben Uros ispán elfogá Rapolth német ispánt, ki már jóval azelőtt Pozsony várát éjjeli meglepéssel elfoglalta volt, s Gábor elfogá Ottót.1317  Ez után azon napokban éhség sanyargatta Magyarországot, melyben az emberek nagy része elveszett.1318 71. KONRÁD CSÁSZÁR MAGYARORSZÁGON ÁT JERUZSÁLEMBE MEGY.1319 Azon időtájban Konrád császár Magyarországon keresztűl utazott Jeruzsálembe.1320  Magyarországban azonban nem úgy jelenék meg mint Krisztus zarándoka, s abban nem békességet, hanem inkább zsarnoki és rablói dühösséget gyakorla.1321  Mert kérelem színe alatt utat kapván, Magyarországtól nem csekély pénzt csikara, úgy hogy egész Magyarországban egy anyaegyház vagy monostor sem maradt, melyből pénzt nem zsaroltak és a zarándokló császárnak, félelmükben, nem adtak volna.1322  Mely császár után a francziák derék királya, mint Krisztus zarándokához illik, emberségesen jövén, Gyejcsa király által tisztességesen fogadtaték, kinél egy ideig mulatván, Gyejcsa királylyal komasági egybeköttetésre lépe, és miután ily barátságot kötöttek egymással, Gyejcsa király által nagy ajándékokkal tisztességesen kikalauzoltaték, és seregével az ország minden terheltetése nélkül keresztül mene Magyarország határán Görögországba.1323  Később azonban Gyejcsa király egy Györk nevezetű vitéze tudósításából meghallotta, hogy Borics, Kálmán király fattyú fia, a franczia király kiséretében van, s követet külde hozzá, mondván: Nem illik becsületes emberhez rosszal fizetni a jóért, s aki az én életemre tör, nem kellene nektek oltalmazni.1324  Ennek hallatára zendülés támadt a franczia fejedelmek közt.1325  Mert vitézei kérdezik vala, ki az közöttök, aki a király halálára törekszik, hogy ha meglelik, megöljék.1326  Borics pedig némely magyarok tanácsából jött vala, hogy ha az országba bejöhetne, akkor sokan uroknak ismernék és a királyt elhagyva sokan hozzá állanának.1327  Ki is amint ezt meghallotta, azonnal a franczia király lábaihoz borúla, hogy életet és kegyelmet kérjen tőle, hogy engedje meg minden bántás nélkül kimennie vele együtt az országból.1328  S amint Gyejcsa meghallotta hogy Borics a franczia királynál van, megkéré, hogy barátságuk kedvéért küldje vissza hozzá Boricsot kötözve.1329  S amint ezt a franczia király hallotta, így szóla: Tudja meg a király, hogy a király háza olyan, mint az egyház, lábai olyanok mint az oltár: hogyan adhatnám én kötözve vissza azt, aki a király házához mint egyházhoz s a király lábaihoz mint oltárhoz borult?1330  S mondá neki a követ: Azért, mert a mi mestereink úgy magyarázzák, hogy fattyú gyermekkel az egyháznak semmi közössége.1331  Borics pedig látván, hogy halál fenyegeti, azon éjjel ellopá Lajos király egyik paripáját és megszökék.1332  De egy lovász elébe nyargalván le akará tartóztatni, kit Borics egy kardcsapással feje tetejétől melle közepéig ketté hasíta, s üldözője kezéből megmenekűle.1333  Ezután Gyejcsa király herczegi költséget ada öcscseinek Lászlónak és Istvánnak, és sereget vezete Oroszországba Ladomér herczeg ellen, hogy megtorolja ipa Minoszló sérelmét, kiért már régebben is küldött sereget, kivel a ruthénok és kúnok rosszúl bántak vala.1334  Uralkodott pedig húsz esztendeig, három holnapig és tizenöt napig.1335  S az Úrhoz költözött Urunk ezer száz hatvanegyedik esztendejében, május 31-dikén szerdán; kinek teste Fejérvártt nyugszik.1336 72. ISTVÁN KIRÁLYLYÁ KORONÁZTATIK.1337 Helyébe fiát Istvánt koronázzák meg, s uralkodott tizenegy esztendeig, kilencz hónapig, három napig.1338  Ennek uralkodása közben László herczeg, vak Béla király fia, bitorlotta a koronát fél esztendeig.1339  Elköltözött pedig az Úrhoz Urunk ezer száz hetvenkettedik esztendejében, februárius első napján vasárnap; kinek teste Fejérvárt nyugszik.1340 73. ISTVÁN BITOROLJA A KORONÁT.1341 Ez után azon László öcscse István bitorolta a koronát öt hónapig.1342  Megkoronáztatott pedig februárius tizenegyedikén, Exsurge vasárnapján; legyőzetett pedig Szent Gyárfás és Protásius napján, kedden, mikor Magyarország sok nemese elhullott.1343  Azután pedig kiűzték az országból.1344  Meghalt Zimony várában Urunk ezer száz hetvenharmadik esztendejében, április tizenegyedikén, csütörtökön; kinek teste Fejérvártt nyugszik.1345  Végre István király, Gyejcsa fia, az Úrhoz költözött Urunk ezer száz hetvenharmadik esztendejében martius negyedikén, vasárnap, kinek teste Esztergomban nyugszik.1346 74. HARMADIK BÉLA KIRÁLYLYÁ KORONÁZTATIK.1347 Ezután uralkodott öcscse Béla, ki az orvokat és latrokat üldözte, és divatba hozta az irott folyamodásokat, mint a római udvarnál és a császárságban szokás.1348  Ki megkoronáztatott januárius tizenharmadikán vasárnap.1349  Uralkodott pedig huszonhárom esztendeig, egy hónapig, tizenkilencz napig.1350  Elhunyt pedig az Úrban ugyancsak az Úr ezer száz kilenczvenedik esztendejében május első napján kedden; kinek teste Fejérvártt nyugszik.1351 75. IMRE KIRÁLYLYÁ KORONÁZTATIK.1352 Következett utána fia Imre, és uralkodott nyolcz esztendeig, hét hónapig, hat napig.1353  Ennek neje Constantia, az arragóniai király leánya, a pápa tanácsára Fridrik császárral kelé egybe.1354  Elköltözött pedig az Úrhoz Urunk ezer két századik esztendejében, november harminczadikán, kedden; kinek teste az egri egyházban nyugszik.1355 76. MÁSODIK LÁSZLÓ MEGKORONÁZTATIK.1356 Utána uralkodott fia László, és megkoronáztatott augustus huszonötödikén csütörtökön.1357  Uralkodott hat hónapig és öt napig; az Úrhoz költözött pedig az ezer kétszáz egyedik esztendőben május hetedikén; kinek teste Fejérvártt nyugszik.1358 77. ANDRÁS, SZENT ERZSÉBET ATYJA, MEGKORONÁZTATIK.1359 Ezután következett András, harmadik Béla fia, ki megkoronáztatott huszonheted napra László király halála után, május huszonkilenczedikén, pünkösd napján.1360  Kinek neje vala Gertrúd Németországból, kitől nemzette Bélát, Kálmánt, Andrást és Szent Erzsébetet.1361  De óh fajdalom! az említett úrasszony, kétségen kivül az emberi nemzet ellenségének rábeszéllésére, Bánk-bán nagyságos férfiú nejét bizonyos idegen öcscsének erőszakosan megkerítette.1362  Miért is a Bor nemzetségéből eredt Bánkbán kardját irgalmatlanúl a királyné vérébe mártotta, és őt kegyetlenűl megsebesítvén megölte, az Úr ezer kétszáz tizenkettedik esztendejében; kinek teste a szürke barátok pilisi monostorában van eltemetve.1363  Kinek megöléséért siralmas szózat hangzott egész Pannóniában, és Bánkban egész nemzetségében, kárhozatos és rettenetes vérontás következett.1364 78. ANDRÁS KIRÁLY JERUZSÁLEMBE MEGYEN.1365 Ezután András király meglátogatá a szent földet a pápa parancsára; mely parancsot még herczeg korában kapott volt; amint meg vagyon írva külön a fogadásról és a fogadás megváltásáról: Jóllehet mindenkinek stb.1366  Mit ő teljesített és beváltotta atyja fogadását; és ott a szent földön a babylóniai szultán ellen a keresztyének seregének kapitányává és vezérévé tétetik és később dicsően győzedelmessé lesz.1367  Ott marada pedig három hónapig; s végre királyi kincsét feltárva, különböző szentek ereklyéit összevásárola: úgymint Szent István első vértanú kaponyáját, szent Tamás apostol és Szent Bertalan jobb kezét, továbbá egy darabot Áron vesszejéből, és azon hat korsó egyikét, melyekben Krisztus a vizet borrá változtatta, és sok egyebet, amit akkor összegyűjthetett.1368  És visszatérvén Magyarországra a szentek drága kincseivel, országát jó állapotban találá; ezt azonban nem az ő saját, hanem a szentek érdemeinek akará tulajdoníttatni, kiknek ereklyéit hozza vala.1369  Benedek tehát, Ega fia, a királyné kanczellárja, az egyház valamennyi főpapját elébe hajtja vala a királynak.1370  S most azokat a szent ereklyéket különösen azok az egyházak bírják, amelyeknek főpapjai a megérkező királynak elébe mentek.1371  Kilencz esztendő múlva oztán a király nemes leányát Erzsébetet egy nemes férfiúval, Lajos thüringeni gróffal, adá össze, ki sok esztendő múlva hasonlóan a kereszt jegyével áhítatosan Jeruzsálembe menvén, ugyanott a Krisztushoz költözött.1372  Kinek ünnepét Jeruzsálemben áhitatosan üllik.1373  Elköltözött pedig az Úrhoz András király Urunk ezer kétszáz harminczötödik esztendejében, uralkodásának harminczadik esztendejében; kinek teste az egresi monostorban nyugszik boldogan.1374 79. IV. BÉLA KIRÁLYLYÁ KORONÁZTATIK.1375 Utána fia Béla király koronáztatott meg october tizennegyedikén, azon vasárnap, melyen ezt éneklik: Da pacem Domine, Fejérvártt a Szent Péter székes egyházában, melyet ő szenteltetett vala föl, öcscse Kálmán herczeg tartván oldala mellett tisztességből a királyi kardot, lovát pedig előtte a legmélyebb hódolattal Dániel ruthén herczeg vezetvén.1376  Uralkodott pedig harminczöt esztendeig.1377 80. A TATÁROK ELSŐ BEJÖVETELE.1378 Ezen Béla uralkodása alatt, Urunk ezer kétszáz negyvenedik esztendejében a mongolok vagy tatárok ötszázezer fegyveressel törtek be Magyarországba.1379  Kikkel Béla király a Sajó vize mellett megütközvén csatát veszte; mely ütközetben Magyarország csaknem egész katonasága oda vesze.1380  Magát pedig Béla királyt, ki a tenger felé futott, a tatárok egész odáig kegyetlenűl üldözék.1381  S azok a tatárok három esztendeig maradának Magyarországban.1382  És minthogy azon esztendőkben a magyarok nem vethettek, azért kimenetelök után sokkal többen vesztek el éhen, mint amennyien fogságba hurczoltattak és fegyverrel megölettek.1383  Ezután Béla király visszatért a tengermellékről, és a harczias Fridrik osztrák herczeget Bécs-Újhely előtt a magyar nemzet ütközetben elejtette, és állcsontja mellett átszúrta.1384  Jóllehet pedig az a herczeg ebben a háborúban elesett, Béla király a magyarokkal együtt a győzedelmet mégis elvesztette.1385 81. A KIRÁLY OTTOKÁR KIRÁLYLYAL HADAKOZIK.1386 Ezek után azon király urunk ezer kétszáz hatvanadik esztendejében Morvaország körűl nagy sereget gyűjte egybe Ottokár cseh király ellen fiával Istvánnal, és a kúnok vezérével Alprával.1387  De legyőzetve Haimburg felé futa július 13-dikán.1388  Mert Béla király békességes ember, de a hadjáratokban s ütközetekben legkevesbbé sem vala szerencsés.1389 82. A NÉP MAGÁT OSTOROZZA.1390 Ugyancsak az ő idejében Urunk ezer kétszáz hatvanharmadik esztendejében a nép magát korbácsolva futkos vala szerte széljel.1391  Meghalt Urunk ezer kétszáz hetvenedik esztendejében, május 3-dikán a szent kereszt föltaláltatásának ünnepén, péntek napon, a budai szigetben, és teste eltemettetett Esztergomban a minorita barátoknak a boldogságos Szűz tiszteletére épűlt egyházában, melyet azon Béla király úr még életében költséges szép munkával kezdetett vala építtetni; hol nejével, Mária nevezetű királyné úrasszonynyal , a görög császár leányával, és legkedvesebb fiával Béla herczeggel boldogúl nyugszik az erénynyel teljes férfiú, kinek emlékezete mint édes méz oly jó ízű mai napiglan is az egész magyarság és több más nemzetek szájában.1392  Kinek testét Filep esztergomi érsek az említett egyházból kiásatván, igazságtalanúl elvitette és a maga székes egyházába temettette vala el.1393  Mely tettért a pápa előtt sokáig folyván a per, a minorita barátok a testet mindenestől a legnagyobb tisztességgel visszanyerték, és a Szűz Mária oltára előtt még dicsőségesebben eltemették .1394  Ahol ezen szép versek olvashatók: Nézd e szép dolgot, hárman fekszenek a szűz oltára körűl: a király, a herczeg, a királyné, legyen örömük is háromszoros.1395  És azután: Míg lehetett, míg a te hatalmad Béla király virágzott, a csalárdság elrejtőzött, a béke erősen állt, és a becsület uralkodott.1396 83. ISTVÁN, BÉLA FIA, KIRÁLYLYÁ KORONÁZTATIK.1397 Utána Urunk ezer kétszáz hetvenedik esztendejében kezde uralkodni egész Magyarországon fia István, ki Ottokár cseh királyt.1398  Ez csehekkel, osztrákokkal, brandenburgiakkal és más vegyes nemzetekkel Magyarországba erőszakkal betört, a Rábcza folyó mellett emberűl legyőzte és megszalasztotta.1399  Ezenkivül Bodon bolgár várost megvívta, a bolgárokat legyőzte, és királyukat hódolni kényszerítette.1400  Uralkodott pedig két esztendeig, s meghalt uralkodása harmadik esztendejében a nagy szigetben, és eltemettetett a budai szigetben a Boldogságos szűz egyházában, az apáczák monostorában.1401 84. LÁSZLÓ, ISTVÁN FIA, MEGKORONÁZTATIK.1402 Következett utána fia László, és megkoronáztatott azon évben, melyben atyja meghalt, tudniillik Urunk ezer kétszáz hetvenkettedik esztendejében.1403  Mely László király Urunk ezer kétszáz hetvenhatodik esztendejében a császár segítségével Morva körül az említett Ottokár királyt ütközetben megölte.1404  Azután, midőn Urunk ezer kétszáz nyolczvankettedik esztendejében Kúnország fejedelme Oldamir, a kúnok seregét összegyűjtvén a Hód tava mellett, ellenségűl meg akarta támadni Magyarországot, hogy urasága alá igázza, László király, mint a vitéz Józsué, ellene vonúla, hogy nemzetéért és országáért megharczoljon.1405  Kinek seregében a serény vitéz Lóránd, Tamás fia, vitézűl rájok rohana a kúnokra és igen sokat dicséretesen levága és leteríte.1406  Azután, amint a két fél közt igen erősen folyt az ütközet, Isten kegyelméből hirtelen és véletlenűl nagy zápor csapkoda a pogányok szemébe, és akik íjaikban és nyilaikban bizakodnak vala, a sűrű zápor miatt a próféta szavai szerint olyanokká lőnek mint a föld ganéja.1407  És így László király Isten segítségétől támogatva győzedelmet nyere.1408 85. MÁSODSZOR BEJÖNNEK A TATÁROK.1409 Végre oztán a kúnok közől kevesen, akik megmenekűltek, a tatárokhoz futának, kiknek ösztönzésére a tatárok Urunk ezer kétszáz nyolczvanötödik esztendejében másodszor is bejöttek Magyarországba, és Pestig mindent irtóztatóan fölégettek.1410  Ez a László király Károly apúliai király leányát tartja vala nőűl, de törvényes nejét megvetvén kún leányokhoz adá magát; Cidva, Kupcsecs és Mandula nevű, s minél több más kún leányokat tart vala ágyasokúl, kiknek szerelme miá szíve megromlott, és az ország nagyjai és nemesei előtt méltán gyűlöletben áll vala.1411 86. FIKMÁNUS PÁPAI KÖVET BEJÖN MAGYARORSZÁGBA.1412 S azért ezen fölűl, mivel kún és nem katholikus módra él vala, Filep fermói püspök jött ellene mint az apostoli szék követe, ki a magyaroknak megtiltja vala a magyar szokás ellenére szakállukat beretválni, hajokat megnyírni, és a kún süvegeket, melyek viselése Magyarországban már divatba jött, elvetni parancsolja vala; a királyt is átok alá vetvén, hogy a pogányokat gyűlölje, a keresztyén vallást szeresse, és nejével éljen.1413  De a királylyal semmire sem mehetvén visszatére.1414 87. LÁSZLÓ KIRÁLY MEGÖLETIK.1415 Ezután nem sokára Urunk ezer kétszáz kilenczvenedik esztendejében, Margit szűz és vértanu ünnepe előtt való hétfőn, a király Keresszeg vára mellett magok azon kúnok által, kikkel tartott vala, irgalmatlanúl megöletett.1416  Mert azon László király idejében kezde Magyarország nagyságos dicsőségéből lehanyatlani, mint a siralmas esetek és kimenetelek alább megmutatják.1417  Kezdenek ugyanis benne belső háborúk támadni, városok összeromboltatni, falvak tűz által elpusztúlni, a béke és egyetértés teljesen összetapodtatni, a gazdagok megfogyatkozni, és a nemesek a szegénység szüksége miatt parasztkodni.1418  Azon időben nevezik vala az ország lakosai a talyigát, azaz a két kerekű szekeret, László szekerének; minthogy a folytonos rablás miatt az igavonó barmok az országban megfogyatkoztak vala, s aztán az emberek, barmok módjára talyigába fogva, pótolják vala az állatokat.1419 88. ANDRÁS KIRÁLY VELENCÉBŐL BEHOZATVA MEGKORONÁZTATIK.1420 Mely király halála után azon évben, tizennyolczad napra, Velenczei András herczeg megkoronáztatik, kit még László király idejében behoztak volt Magyarországba.1421  Mely András király eredetét és származását tekintsük meg, hogy lássuk mi okon érdemelte, hogy Magyarország koronáját elnyerje.1422  Midőn második András király, negyedik Béla király és Kálmán herczeg atyja, első neje halála vagyis inkább megöletése után, mint föntebb mondottuk, az egyház parancsára a tengeren a szent földre átkelt, hogy az Úr sírjáért harczoljon, ott győzedelmeskedvén szerencsésen tisztességgel viszszatér vala.1423  Végre Itáliában szálla ki, s egyszer az estei őrgrófnál vala pompásan vendégeltetve.1424  Az az őrgróf pedig megtudván hogy a király özvegy, gyönyörű szép és szépen fölékesített leányát a király szeme elébe állítja vala.1425  S a király látván hogy a leány szép és szemeinek tetszetős, minthogy a nélkül is meg akart házasodni, még azon nap egybe kelé azon kisasszonynyal, s elvivé magával Magyarországba.1426  András király halála után pedig azon úrasszony vissza akarván térni szüléihez, összehíván Magyarország nagyjait, az érsekeket és püspököket, világos jelekkel kimutatá, hogy terhes, s úgy tére meg hazájába Estébe, s ott atyjánál fiú gyermeket szüle, kit a keresztségben Istvánnak neveztek, s kit azon czím alatt dajkáltak és neveltek, hogy Magyarország királyának fia.1427  Ki is majdan, vég aggkorra jutott nagyapja őgrófságát csellel akará kezére kerítni, de nagyapja erősebb lévén távolabb kergette.1428  És így István mint bujdosó Spanyolországba mene Jakab arragóniai királyhoz, ki azon István húgát, András magyarországi király leányát, tartja vala nőűl, és egy ideig ott tartózkodván ismét Olaszországba mene, és Ravennában a polgárok által podestának megválasztaték; onnan elűzetve pedig Velenczébe mene.1429  Ott oztán Velencze városa egyik előkelőbb és gazdagabb polgára, meghallván és igazán megtudván hogy a magyarországi király fia, hozzá adá nőűl leányát, és minden vagyonában részessé tevé.1430  Ettől szülétek Istvánnak fia, kit atyja nevére Andrásnak neveze.1431  Mely András nagybátyjai tanácsára és segélyével, kik véghetetlen gazdagok voltak, még László király idejében bejöve Magyarországra, mint akinek, mint királyfinak, nagyatyja András király után az országban részének kellene lenni.1432  S midőn László király megöletett, az ország nagyjai András herczeget szerencsésen megkoronázták.1433  Ki is uralkodásának második esztendejében Austriát igen nagy sereggel legyőzte.1434  Kinek uralkodása alatt az ország némely nemesei, úgymint János és Henrik bán, Henrik fiai, Ugrin, Újlaki Pócs fia, s mások minél többen, András király sérelmével VIII. Bonifácius pápától kértek királyt.1435 89. KÁROLY KIRÁLY NÁPOLYBÓL, MÉG MAGYARORSZÁGBAN LÉVÉN, NÉMELY FŐURAK ÁLTAL BEHOZATIK.1436 Kiknek kérelmét a pápa meghallgatván, egy Károly nevű tizenegy éves gyermeket külde Magyarországba, Urunk ezer kétszáz kilenczvenkilenczedik esztendejében, még András király életében.1437  Kinek származása és eredete ekként vagyon.1438  Ötödik István királynak negyedik Béla király fiának, vala a többek közt egy Mária nevezetű leánya, kit Sánta Károlyhoz, Nagy Károly fiához, ki az egyház adományzásából Sicilia királya vala, adott volt férjhez.1439  Mely Sánta Károly királynak István király azon leányától született Martell Károly nevű fia, Martell Károlynak pedig Rudolf császár Clementia nevű leányától született egy fia, kit először hazájában Karobertnek, mintegy Károly Róbertnek, Magyarországon pedig a Róbertet elhagyva a magyarok Károlynak hívtak.1440  Hogy pedig ez a Károly uralkodhassék, és András királyon erőt vehessen, az említett pápa egy s más követet külde oldala mellől András király ellen Károly mellett.1441  Kik semmit nem tehetve térének vissza.1442  E közben Urunk ezer háromszáz egyedik esztendejében Szent Félix napján András király a budai várban elnyugodott az Úrban, és eltemettetett Szent János evangélista egyházában a minorita barátoknál.1443 90. VENCZEL HERCZEG CSEHORSZÁGBÓL BEHOZATIK.1444 Azután András király halála után az ország nagyjai ugyanazon esztendőben rögtön két részre szakadnak, úgy hogy Omode Máté és Ugrin, a leghatalmasabb főurak az országban, és más minél több nemesek a gyermek Károlyhoz ragaszkodnak, és őt királynak nevezik vala szóval de nem tettel.1445  Domokos pedig, Porcs István fia, néhai András király tárnokmestere, Demeter, Miklós fia, és Henrik, Henrik fia, nagyságos főurak, János kalocsai érsekkel, András egri, Imre váradi, Háb váczi, Antal csanádi, Miklós boszniai és Jakab szepesi püspökkel, kinek életére adatott vala meg a püspökség, július havában Csehország felé indulának Venczel királyhoz, hogy Magyarország kormányát vegye át, nehogy a szabad ország szabadságát az egyház által adott király elfogadása által elveszítsék.1446  Ezen az okon fordulának pedig a cseh királyhoz, minthogy Ottokár király, ki, mint föntebb elbeszélltük, László király által öletett volt meg, negyedik Béla király leányának Anna asszonynak leányát tartotta nőűl, kitől született Venczel nevű fia, ki atyja halála után sok esztendeig uralkodott Csehországban.1447  Venczel azonban nem akara eljönni, hanem Rudolf császár leányától született ugyancsak Venczel nevű fiát adá át a magyaroknak természetes királyokúl, egy Göding nevű faluban a Morva Csehország felől eső partján, hol az említett nemesek és püspökök összejöttek vala; kik is miután a szerződést írásba tették és eskütétellel megerősítették, őt egy szívvel lélekkel elfogadák.1448  Ezután fön hangon Téged Isten dicsérünket hangoztatván, Fejérvár királyi városba jövének; hol János kalocsai érsek és a többi föntebb nevezett püspökök tisztességesen megkoronázák.1449  Az esztergomi érseki szék ugyanis akkor üres vala.1450  Onnan Budára menének, s ott János érsek az Úrban elaluvék, és Jakab szepesi püspök békével elnyugovék.1451  Eltemettetének pedig Szent János egyházában a minorita barátoknál.1452 91. LÁSZLÓ KIRÁLY VISSZATÉR HAZÁJÁBA, TUDNIILLIK CSEHORSZÁGBA.1453 Azután midőn már az említett király, kit a magyarok Lászlónak hívtak, Budán mulatott, valamint a gyermek Károlynak, úgy neki is a főurak részéről semmi várat, semmi hatalmat vagy tisztséget, semmi királyi jogot nem szolgáltatnak vala ki, hanem az ország egyik része Károlyt nevezi vala királynak, de csak névvel, nem valósággal, vagy a királyi fölség vagy hatalom mivolta szerint.1454  Venczel király oztán, az újdon koronázott László király atyja, látván és meggondolván a magyarok titkolt ravaszságát, Urunk ezer háromszáz harmadik esztendejében nagy sereggel Magyarországba jöve, és egy kis ideig a Duna mellett Pest körűl tartózkodván, s Lászlót, Werner fiát, a budai bírót elfogván, békével visszatére országába.1455 92. A PÁPÁT A BUDAI PAPOK KIÁTKOZZÁK.1456 Azon időben Miklós prédikátor rendbeli szerzetes, ostiai püspök és bíbornok, az apostoli szék tekintélyével felruházva Magyarországba jöve Károly ügyéért.1457  Ki néhány nap Budán tartózkodva, látván, hogy semmire sem mehet, visszatére a római udvarba, és ott VIII. Bonifacius halála után pápává választatik és tétetik, és Benedeknek neveztetik.1458  Visszamenetelekor pedig Buda város polgárait valami esetért egyházi tilalom alatt hagyta vala.1459  S minthogy a papok és plébánusok a tilalmat szorosan megtartották, ál és ravasz papok támadának, kik a népnek nyilván tartanak vala isteni tiszteletet, és a közönségesen tilalom alá vetetteknek egyházi szentségeket szolgáltatnak vala.1460  Sőt még a rosszat rosszal gonoszabbúl tetézvén, a népet öszszehíván s lámpákat gyújtván, a pápát, a Krisztus helytartóját, Magyarország valamennyi érsekét és püspökét, s a szerzeteseket mind közönségesen kiátkozottaknak fön hangon hirdetik vala.1461  Ez történt a budai várban, Petörmán nevezetű budai bíró idejében, kit az elfogott László helyett Venczel király helyezett volt be.1462 93. OTTÓ HERCZEGET BEHOZZÁK.1463 E közben pedig Henrik fiai és némely más nemesek Ottó bajor herczeget hozzák be Magyarország királyának.1464  Ki bejövén, és az ország koronáját, melyet Venczel elvitt és ő magának elkért volt, magával hozván, Urunk ezer háromszáz ötödik esztendejében Fejérvárra mene, hogy ott törvényesen királylyá koronáztassék.1465  Kit is Benedek veszprémi püspök és Antal barát csanádi püspök királylyá kenének, és az említett királyi koronával megkoronázának.1466  Onnan Budára jövén, ünnepnapon, királyi díszben, a szent koronát fején tartva, jár vala be lóháton minden utczát, hogy magát a világ előtt törvényes királynak hirdesse.1467  Ki rövid idő múlva Bekével, Tamás fiával, az erdélyi tartományt akará meglátogatni, hol László vajda elfogá, és várában sokáig tartá rabságban.1468  S miután ily szerencsétlenül járt, Magyarországból kikergeték.1469 94. A SZENT KORONA MEGTALÁLÁSÁRÓL.1470 Ezt sem kell elmellőznünk, hogy, midőn a szent koronát az említett Ottó herczeg Magyarországba hozta, azt ellenségeitől való féltében esztergályos mesterséggel egy csobolyóba rejteté.1471  S amint embereivel csendes éjtszaka lovagolt, az országúton, melyen sok vadász keresztűl megy vala, a csobolyó a nyeregkápából a szíjak, melyekkel kulacs módjára föl vala kötve, véletlenűl elódzván úgy elveszett, hogy senki észre nem vette.1472  Azután viradat felé, amint látták hogy az a drága kincs oda van, nagy ijedten vissza nyargalának, amily sebesen csak nyargalhatának, és sok ember közt áthaladván a koronát, melyet senki meg nem talált, az országút közepén a földön heverve meglelék.1473  Talán késő estve veszett volt el s más nap, mint bizonyos, estve felé találták meg.1474  Valóban el nem hallgatandó csuda eset.1475  Mert mit értsünk abból, hogy az a korona elveszett? ha nem azt, hogy az a herczeg nem viselhette ezt a koronát haláláig, hanem elvesztette fejéről magát a koronát s egyszersmind becsületét is.1476  S mit jelent az, hogy senki más meg nem találta, hanem csak azok akik viszik vala? ha nem azt, hogy Magyarország angyal adta koronájától meg ne fosztassék.1477  Ennek megtörténte után ezen esetek közben László, Verner fia, Venczel király fogságából csaknem három év múlva kiszabadúla, és Jánossal, Csák fiával, a budai várba azon a kapun, mely a zsidók zsinagógája mellett van, szent Petronella napja után való csütörtökön éjjel csendesen belopózék, és némely budai polgárokat, ellenségeit és árúlóit, hirtelen megrohaná és kivégezé.1478  A város bírája Petörmán öltözetlen elszaladva alig menekűlhete meg.1479  Kettőt ugyanis azon polgárok közől, tudniillik Márkot és Márton mestert, a tizenkét esküdt polgárok közől, ló farkára kötve kegyetlenűl meghurczoltata a város utczáin, és csontjaikat tűzbe vetteté, vagyonaikat elfoglalá és bírá ; ezen fölűl azokat a föntebb említett hitetlen papokat, kezeiken és lábaikon vasba veretve, Tamás esztergomi érsekhez küldé, kiket az érsek tömlöczbe vettete, holott is keservesen múltak ki a világból.1480 95. GENTILIS BÍBORNOK ÚR MAGYARORSZÁGBA ÉRKEZIK.1481 Midőn tehát a gyermek Károly az ország vigasztalása nélkül tartózkodik vala Magyarországon, Gentilis minorita barát, Hegyekbeli Szent Mártontól czímzett bíbornok áldor, a pápa teljes fölhatalmazásával Urunk ezer háromszáz nyolczadik esztendejében Magyarországba jöve, s egy esztendőt békével töltvén, Urunk ezer háromszáz kilenczedik esztendejében rettentő végzését kihirdetve, az ország nemeseit átok alá veté, s a szegényeknek és gazdagoknak egyiránt szorosan megtiltá az isteni tiszteletet.1482  S ezt azokkal a nemesekkel tette, akik a királyi és királynéi jogokat említett Károly királynak kiszolgáltatni nem akarják vala, és akik őt királynak teljességgel nem nevezik vala.1483  László erdélyi vajdát pedig külön kiátkozással sujtá, azért hogy az ország koronáját, melyet Ottó herczegtől vett el, midőn fogságba vetette vala, igazságtalanúl magánál tartja vala, és mivel leányát ugyanazon László István szerb király hittől szakadt fiához adta vala férjhez.1484  Miért is az említett nemesek, midőn a halottaknak a temetőkön kivűl heverő testeit látták, Urunk ezer háromszáz tizedik esztendejében Pest mellett a Rákos mezején összegyűlvén, a sokszor említett Károlyt egy szívvel lélekkel királyukká fogadák, és Fejérvárra sietvén Szent István király ünnepe után egy héttel, csütörtökön, örvendezve ünnepélyesen megkoronázák a László vajda által visszaadott szent koronával.1485  Ugyanazon esztendőben IV. Kelemen pápa a Szent János keresztes vitézei által a világ keresztyénei között megbecsűlhetetlen kincset gyűjtete nagy gondosan a szent föld megvívására menendő általános hadjáratra, az említett kereszteseknek azt a különös kegyelmet adván, hogy azokat, akik pénzt adtak, öt egész esztendőre fölmenthessék minden bűneiktől; de azután ezzel a roppant kincscsel valósággal semmit sem cselekedtek.1486 96. KÁROLY KIRÁLY S AZ ÖVÉI HARCZÁRÓL KASSA MELLETT, MÁTÉ, ÉS OMODE FIAI ELLEN.1487 Urunk ezer háromszáz tizenkettedik esztendejében, midőn Károly király Sáros nevezetű királyi várat, melyet Máté nagyhatalmas főúr megbízásából Demeter Miklós fia, bír vala, hadaival ostromlotta, azon Trencsini Máté Péter fia, ezer hétszáz fogadott láncsás katonát és teljességgel minden erejét a király ellen Demeter segítségére küldé, hogy a királyt a vár alól hatalmasan kergesse el.1488  S a sereg vezéreivé az említett Demetert és Abát tevé, kit szépnek vagy nagynak hívnak vala.1489  Kiknek jövetelét a király meghallván, úgy vélé, hogy nem állhat ellenök, és Szepesbe vonúla.1490  S a szepesiek, lóháton úgy mint gyalog, hűségesen melléje állának; kikkel a király bátrabban támada ellenségeire, kik e közben Kassa városát kezdék vívni Omode nádor haláláért, kit Kassán a kassai németek vagy is inkább szászok ártatlanúl megöltek.1491  Kik is, midőn kémeik a király közeledését hírűl adák, a várost odahagyva elszántan elébe indúlának a királyi seregnek, és valamint a király úgy ők is szerfölött sietnek vala az ütközetre alkalmasabb helyre, mely helyet elsőben ők foglalának el.1492  A király és serege e közben a Harnád mellett egy faluban elébb meggyónván és bűnbocsánatot nyervén, azután az említett keresztesektől az Úr szentséges testét magokhoz vévén, mindenképen elkészűlnek vala a halálra.1493  Azonban azok a béke legkeményebb ellenségei harcziasan fölfegyverkezve egy hegy tetejéről az említett völgybe alá ereszkednek vala a királylyal szembe, hogy azonnal megütközzenek.1494  S az említett hegy oldalában, pénteken Szent Vid és Modestus vértanúk napján, oly igen kemény ütközetre kerűle a dolog, amilyen Magyarországon a tatárok idejétől fogva nem történt.1495  Mely ütközetben a király cselédei közől Kakas Porcs István fia, István Bager fia, László Tamás fia, Jakab Aladár fia, Mihály Péter fia, Györke és Mihály Györke fiai, és Péter beregi várnagy, mind előkelő nemesek, elhullának.1496  Györke mint zászlótartó a király zászlaja alatt öleték meg, s a királyi zászló eleste után a király a keresztesek zászlaja alatt harczola.1497  A másik részről pedig a sereg vezérei, Demeter Miklós fia és Aba, úgy Omode két fia halálosan megsebesítve jókor elesének, és mások igen sokan halálos sebeikben otthelyt és egyebütt rovák le a halál adóját.1498  És jóllehet a király részéről többen hullottak el, mindazáltal a király nyere dicsőségesen győzedelmet; mi, amint hiszszük és valljuk, Istentől történt.1499 97. KÁROLY ELSŐ NEJE, MÁRIA ÚRASSZONY HALÁLA.1500 Urunk ezer háromszáz tizenötödik esztendejében a király úr első neje, Mária úrasszony, lengyel nemzet, Kázmér herczeg leánya, Szent Lucza szűz és vértanu napja után harmad nap Temesvártt élete folyását boldogan bevégezte, és Székes-Fejérvártt a Boldogságos Szűz egyházában tétetett a föld kebelébe.1501  Urunk ezer háromszáz tizennyolczadik esztendejében vévé el a király Beatrix úrasszonyt, a római király leányát, a cseh király húgát, a luxemburgi tartományból, ki egy esztendő leforgása előtt elnyúgovék az Úrban, és Váradon a székes egyházban temetteték el.1502  Ugyanazon évben kezdé a király a Boldogságos Szűz fejérvári egyházát, mely tűz által gyakorta pusztul vala, ólom tetővel fedelezni, és gyönyörűséges boltozattal díszesíteni, ezenkivűl még nagy-erős oszlopokkal is megtámogatni.1503  Ugyanazon évben hala meg Máté nádor.1504 98. KÁROLY KIRÁLY NŐŰL VESZI ERZSÉBET ÚRASSZONYT.1505 Urunk ezer háromszáz huszadik esztendejében vevé nőűl Károly király László lengyel király Erzsébet nevű leányát, kitől Urunk ezer háromszáz huszonegyedik esztendejében szülétek Károly nevű fia, ki azon évben, melyben született, elhala, és Fejérvártt temetteték el.1506  Urunk ezer háromszáz huszonnegyedik esztendejében Szent Remigius napján Visegrádon születék a királynak azon királynétól László nevű fia.1507 99. A LIPPAI KOLOSTOR ALAPÍTÁSA.1508 Urunk ezer háromszáz huszonötödik esztendejében kezdé a király úr építeni Lippán a minorita barátok egyházát, az új szent, Boldog Lajos tolosai püspök és hitvalló tiszteletére, ki atyjával egy testvér, tudniillik a siciliai király elsőszülöttje s Mária királynénak, István magyar király leányának, negyedik Béla unokájának, fia vala, ki fogadásával és öltözetével magát a minorita barátok rendjébe avatta.1509 100. LAJOS SZÜLETIK.1510 Urunk ezer háromszáz huszonhatodik esztendejében martius 5-dikén születék azon királynak fia, kit örömében ezen szent hitvalló s rokona Lajos nevére neveze.1511  Urunk ezer háromszáz huszonhetedik esztendejében virágvasárnap előtti szerdán, a Boldogságos Szűz székesfejérvári egyháza, jóllehet, mint föntebb említettem, a tűz ellen ólommal volt födve, mégis siralmasan leége, és az ólom lemezek a roppant tűztől mint a viasz úgy elolvadván a fedélről lefolyának, kivéve egy harangtornyocskát, mely a sekrestye fölött van, ahol a szentek igen számos ereklyéi vannak letéve és őrizve; hogy ez az ő érdemeikért maradt meg, azon senki sem kételkedik.1512  Később mindemellett is azon egyházat újra ólommal fedette.1513 101. ANDRÁS HERCZEG SZÜLETIK.1514 Ugyanazon évben Szent András apostol napján szülétek fia, kit Andrásnak neveze.1515 102. FELICIÁN MEGSEBESÍTI ERZSÉBET KIRÁLYNÉ ASSZONYT.1516 Urunk MCCCXXIX. esztendejében meghala fia László, és Székes-Fejérvárban eltemetteték.1517  Midőn pedig ezen időben Magyarország az ellenségtől mindenfelől bátorságban volt, a békeháborító és konkolyhintő ördög egy Száh nemzetségbeli Felicián nevű már megélemedett és őszbe vegyűlt vitéz szívébe azt sugallá, hogy urát Károly királyt, Erzsébet királyné asszonyt, és két fiát Lajost és Andrást egyszerre ölje meg.1518  Ezt a Feliciánt Trencsini Máté néhai nádor magasztalta volt föl.1519  Végre Mátét odahagyva a királyhoz jött vala.1520  Ennek, minthogy a király előtt királyi kedvességben állott, a királyhoz szabad bejárása, s előtte a király ajtaja ellenvetés nélkül nyitva vala.1521  Midőn oztán a király a királynéval és említett két fiával Urunk ezer háromszáz harminczadik esztendejében, áprílis tizenhetedikén, húsvét ünnepe után való szerdán, Visegrád-Váralján palotájában ebédelt, Feliciánus oda belopózván a király asztala elébe álla, és éles kardját kirántván rettenetes dühvel mint a veszett kutya irgalmatlanúl meg akará ölni a királyt, a királynét és fiaikat.1522  Azonban a könyörülő Isten irgalma nem engedvén, nem hajthatá végre, amit akara; mindamellett is a király jobb kezét könnyedén megsebzé; de fájdalom ! a szentséges királyné jobb kezének négy ujját, melyekkel a szegényeknek, nyomorúltaknak és szerencsétlen személyeknek alamizsnát osztogat vala, egybe lecsapá.1523  Mely ujjaival számtalan egyházaknak különféle készületeket varr, és az oltároknak s papoknak drága bársony ékességeket és kelyheket fáradhatatlanúl küldöz vala.1524  S midőn az ott álló királyfiakat is meg akarta ölni, a gyermekek nevelői, Kenezicsi Gyula fia, és Miklós, János nádor fia, közbe veték magokat, és míg az említett gyermekek megmenekűltek, fejeiken halálos sebeket kapának.1525  Ekkor János, Sándor fia, Patak vármegyéből, egy jó hajlandóságú ifjú, akkor a királyné al-étekfogója, Feliciánra, mint valami vérengző fenevadra, rá rohana, és csákányával erősen nyaka közzé sújtván átszúrá, és a földre teríté.1526  Végre az innen s onnan az ajtókon benyomúló királyi bajvívó vitézek rettentő kardjaikkal a nyomorúltat összekonczolván, kardjaikkal szörnyeteg csúffá tevék.1527  Fejét Budára küldték, kezeit és lábait más városokba indították útnak; végre egyetlenegy ifjú fia és egy hűséges szolgája, futással sehogy meg nem menekűlhetvén, lófarkra kötve végezte életét.1528  Kiknek mindnyájoknak tetemeit az utczán az ebek falták föl csontjaikkal együtt.1529  De méltó dolog is vala, hogy Felicián, ki sok keresztyént halálosan megcsonkított volt, maga is Isten igaz ítéletéből minden tagjában megcsonkíttassék, és aki szüntelen a szegények kínzója volt, a köz emberi halálból kirekesztve kutyának való hirtelen halállal haljon meg, és mint afféle eb az ebek sorsában részesűljön.1530  Klára nevű gyönyörű szűz leányát is a királyi udvarból kivonszolják, s orrát és ajkait oly csúfúl levagdalván, hogy csak a fogai látszottak, s két kezéről nyolcz ujját levágván, hogy csak a két hüvelyke maradt, lóháton félholtan több város utczáin meghurczolják és a szerencsétlent ezen szavakat kiáltani kényszerítik: Ilyen büntetéssel lakoljon, aki a királyhoz hűtelen.1531  Ezen fölűl Felicián Sebe nevezetű másik nagyobb leányának, ki egy Kopai nevű nemesnél volt férjnél, Léva vára előtt, az odavaló várnagy Becsei Imre parancsára, fejét veszik, Kopai pedig rabságban fizeti le a halál adóját; fiait a keresztesek egy tengeri szigetbe szállítják, hogy onnan soha szülőföldükre ne kerűljenek.1532  Végre Felicián nemzetségéből sok nemesembert lemészárolnak.1533  Így tehát a boldogtalan Felicián felségsértés bűnébe esett, megháborította az országot, kiirtotta tulajdon magvát, meggyalázta és elvesztette nemzetségét, ebek étkévé lett, s e világból kiszabadúlván megkötöztetett az alvilágban s eltemettetett a pokolban, és a világnak gúnyává, a hitetleneknek tanulságává lett.1534  Ily irtózatos tett alig hihető hogy valaha történt volna.1535  Addig, míg e történt, Károly király kedvező szelekkel hajóza, és a tenger bodor hullámait szerencséje hajójával kedvére hasogatta; de már most a forgandó szerencse arczát elfordítva elbúcsúzék tőle és hátat fordíta neki; minthogy mindenfelől háború támadván, serege megveretik vala; s kezeinek és lábainak is nagy fájdalma kínozza vala.1536 103. A KIRÁLY, SEREGÉVEL , BAZARÁD ELLEN MEGY.1537 Mert ugyanazon esztendőben, amelyben a hitvány emlékezetű Felicián elveszett, tudniillik Urunk ezer háromszáz harminczadik esztendejében, a király tetemes sereget gyűjtött össze, azonban még sem egész erejét, minthogy országa határszéleire az ország számos ellenségei ellen is különféle hadjáratokra katonaságot küldözött volt, és Tamás erdélyi vajda, és Dénes, Miklós fia, Ivánka unokája ösztönzésére september havában Szörényen át személyesen beméne Bazarád oláh vajda országába, mely szokatlan népnek lakhatatlan, hogy azon országból Bazarádot kikergesse, vagy legalább országát az őt ösztönzők egyikének adja bírni; jóllehet a vajda a tartozó adót a királyi felségnek mindig hűségesen megfizette.1538  S amint a király Szörényt és várát elfoglalta, mind átadá az említett Dénesnek a bánság tisztjével.1539  Minek megtörténte után Bazarád tisztességes követek által így izene a királynak: Minthogy nektek, uram királyom! a sereg összegyűjtése fáradságtokba kerűlt, fáradságtokat meg fogom térítni hét ezer márka ezüsttel; Szörényt is, mely tartózandóságaival most erőhatalommal van kezetekben, békességesen át fogom adni nektek; ezenkivűl az adót, melylyel tartozom, koronátoknak hűségesen meg fogom fizettetni; s még e mellett egyik fiamat udvarotokba küldöm szolgálatra saját költségemen, csakhogy térjetek vissza békével s előzzétek meg a magatok veszedelmét: mivel, ha tovább jövendetek, a veszedelemből semmiképen meg nem menekűltök.1540  Minek hallatára a király fönhéjázó elmével ilyen szavakra fakada s így szóla a követekhez: Így mondjátok meg Bazarádnak: Ő az én juhaim pásztora, rejtekeiből majd kihúzom szakállánál fogva.1541  Akkor egy Dancs nevezetű hű zászlós úr, zólyomi és liptói ispán, így szóla a királyhoz: Uram! nagy alázatossággal s tisztességedre beszéll Bazarád; azért királyi jó indulatod kedvezésével és kegyelmed teljes hajlandóságával szíveskedjél neki leveledben válaszolni.1542  Akkor a király föntebb előadott kevély és fenyegető szavait ismételé, és józanabb tanácsot félre téve azonnal tovább nyomúla, hogy majd megharczoljon.1543  S minthogy ismeretlen földön, a havasok és erdős hegyek közt, magának és embereinek élelmet nem találhatott, a király, vitézei és lovai rögtön éhséggel kezdének küzdeni.1544  Miért is, miután egyességet kötött Bazaráddal s az hitet adott, hogy a királynak engedelmeskedik, és neki minden emberével együtt bátorságos visszavonúlást enged és igaz utat mutat, a király bátorságban visszatér vala, és a hitetlen hittől-szakadt hűségében bízva egész seregével egy útba mene, mely út kanyargós és mindkét felől meredek martokkal kerített, és elül, ahol az említett út tágasabb vala, az oláhok által több helyt erősen meg vala rakva sánczokkal.1545  S midőn a király és egész népe semmi effélére teljességgel nem is gondolt, a töméntelen sok oláhság fönt a martokon ide s tova szaladgálva mindenfelől dárdákat hajigál vala a király seregére, mely a mély út fenekén vala, melyet útnak sem lehet mondani, hanem inkább valami szűk hajófenék formának; holott a megtolulás miá a legerősebb paripák a katonákkal együtt össze s vissza dőlnek vala; minthogy az út egyik felén sem hághatnak vala föl a martokra az oláhok ellen a meredekség miá, sem elébbre nem nyomúlhatnak, sem futásra tért nem kapnak vala az ott fölhányt sánczok miá, hanem épen úgy meg valának fogva mint a halak a varsában vagy a hállóban; ifjak és öregek, főurak és előkelők válogatás nélkül hullnak vala.1546  Így tartott ugyanis ez a keserves eset péntektől fogva keddig.1547  Mely napok alatt úgy egymáshoz verődnek vala a válogatott vitézek, mint mikor a gyermekeket a bölcsőkben ringatják, vagy mint a nádszálak, melyeket a szél ingat.1548  Igen nagy lőn pedig ott a romlás, és elhulla számtalan sok vitéz, főúr és nemes, pénteken, Szent Márton nap előtt való éjjel és azután.1549  Elesék ott három prépost, úgymint András mester fejérvári prépost, nagytiszteletű férfiú, ki a királyi felség alkanczellárja lévén a király pecsétjével együtt oda veszett; továbbá Mihály pozsegai és Miklós gyulafejérvári prépost; továbbá András sárosi plébánus, és Péter prédikátor rendbeli barát, egy tisztességes férfiú, kegyetlen halál poharában részesűlének, minthogy agyvelejökbe irgalmatlanúl fa szegeket vertek.1550  Végre tömérdek sok kún is halomra hullott.1551  S mindnyájok, úgy az egyházi férfiak mint a világi nemesek, tetemei ott a viadal terén várják az általános föltámadás idejét; kedveseik sem voltak sehogy képesek az ellenség becsapásai miatt szeretteiket visszaszerezni.1552  Az oláhok tehát sok sebesűlt és nem sebesűlt foglyot hurczolának rabúl, és az egész szétvert had tömérdek fegyverét és drága ruháit, aranyban ezüstben sok pénzt, drága edényeket és öveket, és sok erszény vastag garast, és sok nyergelt kantározott lovat nyerének, miket mind Bazarád vajdához hordának és neki átadának.1553  A király pedig czímeres fegyvereit megcserélte vala, s azokba Dezsőt, Dénes fiát öltöztette vala, kit is a királynak alítván kegyetlenűl megölének.1554  S a király kevesed magával néhány híve védelme alatt nagy bajjal megmenekűle.1555  Körötte ugyanis kőfal gyanánt állnak vala Dancs, fiával Lászlóval, és a királyi cselédség más vitézeivel, és Márton mester, Berend fia, kik mindnyájan magokra veszik vala a záporeső gyanánt omló nyilak és kardok csapásait, hogy a király életét a fenyegető haláltól megmentsék.1556  S köröskörűl a sereg mellett mindenütt úgy hull vala a sok eb oláh is mint a legyek, melyeket az édes ír elbódított, amint a keresztyén népet és Krisztus fölkent papjait irgalmatlanúl öldökölték.1557  Mely oláhokat, kiket ott a magyarok leöltek, csak a pokolbeli furfangos számvevő szedett számba.1558  A király oztán ilyen kimenetellel mene Temesvárra és azután haladéktalanúl Visegrádra.1559  Egyébiránt, minthogy a magyarok mindenütt igen erős és kemény csatákat vívtak, ez azért esett rajtok, hogy gyakor győzedelmeik miá el ne kevélyedjenek, vagy legalább, ha már elkevélyedtek, megfenyíttessenek, hogy alázatosságot tanuljanak, és bizonyítsák meg, hogy a mennyei szeretet kegyelmét az atyai fenyíték ostora által annál bővebben megérdemlik.1560  Mert megfenyíti az atya Isten, akiket szeret.1561 VÉGE A MAGYAROK MÁSODIK KRÓNIKÁJÁNAK.1562