La Famiglia Történész Iroda

--------------- 1897. év --------------- Zsolna és Vidéke 1897-1899 A "Zsolna és Vidéke" bemutatója Nem taglaljuk, hogy kissé elfogódva lépünk a nagyérdemű olvasóközönség elé, hiszen nem egy kétellyel találkoztunk az iránt, hogy van-e jogosultsága kis városunkban egy második hetilapnak, és ha van, mi teszi létet szükségessé, avagy legalább indokolttá ? Amily súlyosnak látszik első tekintetre e felvetett kérdés, oly egyszerűvé és természetessé válik, ha kissé közelebbről foglalkozunk vele. Mindnyájan, kik városunk gyors fejlődését figyelemmel kísértük, lépten-nyomon tapasztaljuk az anyagi nagy haladás mellett a szellemi tespedés kétségtelen tüneteit. Az erők, melyeket a modern polgáriasodás terén csaknem a kimerülés határáig feszítünk meg: a mindennapos idegrázó munka, mely anyagi haladásunkban minden előny, minden helyzetünk, vagy emberi találékonyság adta fegyvert nyom kezünkbe, hogy azt ember - helyesebben versenytársunk ellen fordítsuk, alig enged időt, hogy a saját szűk látóhatárunkon túl messzebb tekintve a közös jó, a közös emberi kötelességek és az általános érdekek felé tereljük figyelmünket. A lázas haladás saját anyagi érdekeink megérleléséhez eltompította érzékeinket a nemesebb czélok iránt: ezeket újra feléleszteni, közös nagy czélok felé irányítani és azzal egyoldalú társadalmunkat szellemi érdekeink iránt fogékonnyá tenni, ez lesz szerény közlönyünk egyik főhivatása. Tisztelet minden egyéni és politikai meggyőződésnek! Tisztelet, ha az lelkünk és egyéniségünk teljességéből, belső valónk igazi megnyilatkozása gyanánt tör elő és önmagában és önmagáért követel jogot az életre. De ha látjuk - és fájdalom látjuk mindennap, hogy Az eszmékért való harcz csak ürügy és czím a magánérdek palástolására, ha nagy és hangzatos jelszavak folytonos hangoztatása csak arra szolgát, hogy a jóhiszemű népet, mely minden ígért jó és szépért lelkesedni kész, saját romlásába döntsék: nem kötelessége akkor a független sajtónak, hogy óvó szavat felemelje? Szent ügy az igazságért, a tisztességért, az emberi méltóság elvitázatlan követeléseiért való küzdelem. Szent ügy, Ha lelkiismeretünk szabadságáért, meggyőződésünk jogosságáért, emberi és polgári jogaink tiszteletben és épségben tartásáért szállunk síkra, Szentebb azonban- ha ugyan enged fokozást a szentség magasztos fogalma - a létünk és művelődésünk, haladásunk és belső értékünk emelése körül kifejtett fáradozás. A kötelesség teljesítés legmagasabb erőkifejtést igénylő és minden más tekintetet háttérbe szorító magaslatára pedig ott érünk, hol nemzeti létünk. magyar voltunk és a legszentebb fogalom: a vész környezte édes haza épsége forog szóban, hol szembe kell szállanunk majd a nyílt homlokkal ellenünk törekvő hazafiatlan irányzattal, majd a titkon áskálódó, hamis álarcz mázos külszíne alatt aknamunkáját végző álbarátaink még gonoszabb fajzatával. Hiába tagadjuk, hogy ilynemű irányzat is létezik körünkben; hiába áltatjuk magunkat azzal a föltevéssel. hogy elég erősek vagyunk arra. hogy akár a nyílt, akár a rejtett ellenség erőt vehessen rajtunk - ha nem tömörülünk a szent ügy védelmében, ha egyrészt széthúzó, másrészt közönyös elemeink fel nem riadnak, kezet nem fognak magyar hazánk és nemzeti szellemünk szóval és tettel való vallására és támogatására : el kell hullanunk az egyenetlen harczban! És ezen a ponton kezdődik a nyilvánosság ez új orgánumának léte jogosultsága, sőt szükséges volta. A közlelkiismeret egyik lüktető ere akar az lenni, a magyarság és Hazafias érzés, de nem a pusztában elhangzó üres szava, hanem éltető melegével életet adó, áldozatra hivő és, ha kell, emelő és buzdító, ha kell korholó és gáncsoló nyílt tanúja kíván lenni. Őszinteség és tántoríthatlan nyíltság minden ferdeség és minden kinövéssel szemben, őszinteség és nyíltság ott, hol saját hibáink és vétségeink dűlőre vezethetnének, szilárdság és hűség közérdekeink óvásában, jó akarat és leplezetlen igazság minden egyes polgártársunkkal szemben, de személyes él és pártoskodás nélkül: ez rövid jelszavunk. Ezek felé törekszünk, ezeket akarjuk a való életbe átültetni, ha sikerül törekvésünk, nem lesz az annyira saját érdemünk, mert érezzük erőnk csekélységét de érdeme lesz a nagy közönségnek, mely szíves támogatásával adja kezünkbe az eszközöket, melyek czélunk felé vezethetnek. Ebben az értelemben mély tisztelettel kérjük is városunk úgy, mint vidékünk, de nem különben megyénk és- a tágabb értelemben vett hazai közönségünk, valamint intéző köreinknek jóindulatát és istápolását. Hiszen nem tolakodásból nem is saját személyünk szerénytelen előtérbe való állítása czéljából indultunk meg a nyilvánosság útján, hanem sok és tekintélyes polgártársunk felhívó szava melyet törvényes felsőbbségünk elé is terjesztettünk, indított vállalkozásunkra. Mi meg akarunk felelni a felénk forduló bizalomnak. de máskép nem tehetjük, hacsak a szavakban nyilvánult bizalom tettekben meg nem erősödik. És most nyílt homlokkal és nyugodt öntudattal bocsátjuk kis lapunkat a művelt közönség józan és hazafias ítélőszéke elé. Ha iránya megfelel ízlésének és visszhangot kelt érzületében, bőven meg lesz jutalmazva minden törekvésünk, minden fáradozásunk. Hazafias tisztelettel, Dr. Mayer György Zsolna és Vidéke 1897-1899 A "Zsolna és Vidéke" tárczája II. Vilmos látogatása. Oly hosszú századok során Hiába küzde népünk. Ki sem hívé el, hogy művelt Népek sorába léptünk. Nem ismeri el senki sem, Hogy e nemzet önálló, Csupán császárról volt a szó És nem magyar királyról. A mit kivitt oly sok nagyunk "Ez mind osztrák dicsőség!" "Osztrákok tartománya mind Kárpáttól Adriáig!" Az ezredéves nagy napok, A sok disz És partidé És a vaskapu megnyitás „Ez mind. mind az osztráké!" S míg nemzetünk tűré, nyelé E kedves pilulákat, Felséges vendég érkezett Megnézni szép hazánkat. Magas Vendégünk lángesze. Egész valója hódít, So'hsem mond szívből nem jövőt. Csak szívest és valódit. Rövid itt léte is elég: Hogy a magyart becsülje! Magyart dicsér, - magyarnak zeng Hymnuszt a köszöntője, Visszhangot nyer végső szava Millió magyar szívben. Sok millió ajkról harsan el: „Magyar királya éljen!!" Miticzky Gyula Zsolna és Vidéke 1897-1899 Városi és megyei élet. Városunk közigazgatási kérdéséhez Szemünk előtt játszódott le a közelmúlt időben az a szomorú vizsgálat mely illetékes bírási kezében lévén még nem érett meg arra hogy vele szemben a magunk eszéről állást foglaljunk. Nem akarjuk itt egyesek viselt dolgait szellőztetni, nem czélunk a gyanúsítás és távol áll tőlünk hogy követ dobjunk olyanokra, kiknek meg van adva a mód hogy eljárásuk jóhiszeműségét igazolják. Mélyebbre ható pillantással tekintve a baj forrását, föltettük magunkban, hogy nyílt kérdés gyanánt felvetve városunk jövendő közigazgatásának feladatait, az érdekelt felektől egyenes választ kérjünk a teendőkre nézve. Hírlapírói kötelességünkhöz híven, elsősorban fölkerestük Zsolna város képviselő testületének egyik kiváló tagját, hogy fejtse ki előttünk nézeteit az érintett kérdésre vonatkozólag. Annál inkább tettük ezt, mivel tudva levő előttünk, minő tüntető bizalommal, mily óriási többséggel választották meg az érintett urat arra a tiszteletre méltó helyre. A felkeresett úr szívélyes jóindulattal fogadta tudósítónkat és nyílt őszinteséggel felelt a felvetett kérdésekre. Érdekes fejtegetéseit a következőkben lehető szóhíven igyekeztünk visszaadni. 1. Kérdés: Minő felfogása t. képviselő testületi tag úr ez idő szerint a városi bírói állás betöltése iráni ? Felelet: Zsolna városa oly rohamos fejlődésnek indult, hogy szakítania kell,. sőt öntudatlanul már szakított is régi traditióival. Nem fér belé többé régi keretébe, nem is felelhet meg, ennélfogva régi viszonyaihoz mért közigazgatása, ide magasabb színvonalon álló magistratus szükséges. Mi több, e kérdésnek múltja is van. Gróf Zichy József, volt minister, majd megyénk főispánja, már 1892 -ben foglakozott azzal az eszmével, hogy Zsonát rendezett tanácsú várossá tegye. E terv egyrészt a városi elöljáróság visszahúzódottságán, másrészt azokon a politikai bonyodalmakon hiúsult meg, melyek őt oly hamar elszólították főispáni székéről. Még hátrább tekintve, a város igazi szerencsétlenségének mondhatom, hogy a hatvanas években két oly politikai egyén érvényesült Zsolnán, kik a magyar állameszme rovására a hazafias érzelmű Kabicza Pál főispán elébe sok nehézséget gördítettek. Ez ártott a város belső fejlődésének, hátrányára volt ezenkívül a gyakori és egymást rövid időközökben követő főispáni változás és a főispáni hatáskör két megyére való, túlterjesztése, mely akadályozta őket abban, hogy teljes munkaerejöket konczentrálják. De még a közigazgatási téren működő alsóbb erők is annyira túl voltak terhelve, hogy ellenőrzési jogukkal sem élhettek kellőképen. 2. Kérdés: Helyesnek véli-e, ha városunk most alakulna át rendezett tanácsú várossá? Felelet: Zsolnát az én felfogásom szerint még ma sem volna előnyös municipalis jogokkal felruházni, mert a város ez idő szerint még nem rendelkezik sem a kellő anyagi, sem a teljesen megfelelő szellemi erőkkel. Mai viszonyaink között szükségünk van egy a férfikor teljében álló, intelligens, művelt, nehéz hivatalát komoly felelősséget viselni tudó. kifelé tekintélyes, de ingatlan vagyonánál fogva is független és múltjában kifogástalan hazafias érzelmű férfiúra, ki egész tehetségét és munkáját bírói hivatalának és a város szolgálatának szentelhesse. 3. Kérdés: Hiszi-e, hogy ily egyént találhatnánk városunkban? Felelet. Feltétlenül hiszem. De lehetetlen kitérnem ama megjegyzés elöl, hogy a mostani 150 frtos bírói dotatio, nevetséges honorárium. A városi bírónak Hivatala után élni, és még reprezentálnia is kell tehát. ha van is magánvagyona, még 1200 Frt fizetést is téve fel számára, személyes anyagi áldozatok nélkül nem felelhet meg állásának. Még egy megjegyzést kívánok tenni ez ügyben. E kérdést nem szabad bárminő pártszempontból tekinteni. Ebben dönti csak az illető kétségtelen hazafisága és mocsoktalan múltja, mely őt képesíti arra, hogy s pártok felett állva, méltó díjazás mellett szolgálja a város igazi érdekeit. 4. Kérdés : Minő munkatársukat állítana Uraságod a bíró mellé? Felelet: Egy kellő képzettségű és legalább s 1200 frttal dotált jegyzőt a szükséges kisegítő erőkkel, itt főkép a városi tanácsra gondolok, mely dolgozik és osztozik a bíró felelősségében. 5. Kérdés: Bízik-e Zsolna város hazafias magyar érzületben? Felelet: Teljesen bízom, noha az ötvenes s hatvanas évek különleges viszonyai nem kedveztek a városban a hazafias érzület ápolásának. Ebből az időből vannak tót és német ajkú polgártársaink, kik fájlalják, hogy ifjú korukban nem sajátíthatták el az állam nyelvét, hiszem, hogy őrömmel ragadnák meg még most is az alkalmat, hogy a fogyatkozásukat pótolják, de koruk és életviszonyaik gátolják őket szándékukban. Ezeket nem tekintem a magyar állameszme elleneseinek, hiszen, ha nyelvben nem is, de lélekben s tetteikben magyarok. Ennél fogva szeretettel kell velők érintkezni és nem szabad velők önkénytelin fogyatékosságukat éreztetni. Őrködnünk kell azonban, nehogy ezen a téren ily nemű propaganda tetessék, melyre nézve már Kubicza főispán is szomorú tapasztalatokat tett, sokan emlékezhetnek vissza - magunk is tanúi voltunk - a boldogult főispán itt körűnkben 1888, augusztus 28-án tett nyilatkozatára, melyben fájdalmas hangon, szíve mélyéből fakadt és magának elégtételt szerző ünnepélyes megrovását hallatta előttünk. A kis Skóthon okozta évszázadokon át a legtöbb bajt Angliának -omnis similitudo clandicat, - nálunk a Felvidék játszotta Skóthon szerepét. E vidékről folynak ki még most is a megyét felháborító zavarok, pedig igaz ok nélkül. hacsak - a zavarosban való halászás elve nem akar uralomra jutni. Ismételve mondom tehát: őrködjünk az ifjú nemzedék fölött! - Eddig a tisztelt képviselő testületi tag, A magunk részéről köszönettel vettük e nyilatkozatókat, bár azokat véglegeseknek még nem lehet tekintenünk. Elvünk: audiatur et altera pars: ebből folyó alkalmat akarunk adni a felvetett kérdés teljes tisztázására. Így tehát nyílt rovatot bocsátunk a tisztelt érdeklődő közönség rendelkezésére és felkérjük mindazokat a polgártársainkat, kik az érintett kérdésekhez hozzászólni akarnának, hogy teljes bizalommal tegyék meg. Mi örömest közlünk minden szót, mely e most nem csak időszerű, De égető fontosságú tárgygyal összefügg: csak azt tartjuk fenn magunknak, hogy annak idején, a vita berekesztésével, a magunk álláspontját a tisztult eszmékre támaszkodva kinyilvánítsuk. "Salus lei publicae suprema lex esto!" Zsolna és Vidéke 1897-1899 Az izraeliták újéve. Újévüket ünneplik az országnak Mózes hitű polgárai f. hó 27-én. Időszámításuk szerint ez az 5678-iki nap mióta a mindenhatónak legyen- szózata a világot a semmiből teremtette. Bizonyos tekintetben a teremtés napja Hitük szerint ezen A napon ismétlődik, amennyiben ekkor dönt az Isten évről-évre az emberiség jövendő sorsa fölött. Ezen a napon határozza el, a mint az ókornak egy vallásos kedélyű költője énekli: "Melyik országot sújtson Ellenségnek kardja, melyiket boldogítson békének Angyala, hol legyen éhség, hol legyen bőség, ki éljen, ki haljon. Mindenki úgy érzi magát ezen a napon, mintha a világnak legigazságosabb, legszigorúbb bírája idézné ítélőszéke elé, hogy számot adjon neki gonosz, cselekedeteiről, a miket a lefolyt évben elkövetett. E bírónak nincs szüksége tanukra, hogy valamit kipuhatolhasson. Ismer ő minden tettet, minden gondolatot, három könyv áll nyitva előtte. Az első a jámborok, a második a gonoszok, a harmadik a közömbösök könyve. Az elsőbe beírja boldog életre azokat, a kiken nem talál szemernyi makulát sem, a másodikba beírja kárhozatra azokat, akik nagyon sokat vétkeztek ellene, a harmadikba előjegyzi azokat, a kiket sem az erényesek, sem a bűnösök közé nem lehet számítani, tíz napot tűzve ki nekik a teljes megjavulásra, ha ez idő alatt megjavulnak, akkor a tizedik napon, a kiengesztelés nagy napján, őket is véglegesen beírja az első, ha nem javulnak, akkor beírja őket a második könyvbe. Magától érthetődik, hogy az ilyen gondolatok nem maradhatnak a hivőkre átalakító hatás nélkül. Városunknak a rendestől elütő képe is eléggé bizonyítja, hogy az izraeliták ennek a napnak igazán valami rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak. Az üzletek, melyek máskor korán reggel megnyílnak, most egész napon át zárva maradnak. Mely hívőnek is lenne kedve másként cselekedni, midőn élet és halál fölött határoznak ott fönn a titokzatos csillagok fölött. Mindenki a templomba siet már hajnal hasadtával, s ott marad egész délig. Bűnösnek tudják a világot és vezekelnek érte, hogy ne az éhség hanem a bőség, ne a kard, hanem a béke uralkodjék. Lelki szemeik előtt lebeg a három könyv és megbánást mutatva javulást ígérve esdekelnek, hogy a jámborok könyvi-be Írassanak, A napnak ilyen bámulatos átalakító hatásával szemben egészen mellékes az a kérdés, vajjon a világteremtéstől igazán csak 5658-szor fordult-e meg a fold tengelye körül. A csillagászok, a kik a száguldó bolygók keletkezésének folyamatát tanulmányozzák és tudják, hogy naprendszerünk megalakulásához is évezredekig kellett egy óriási izzó gömbnek a megmérhetetlen űrben keringeni; a természettudósok, a kiknek kutató szemünk keresztülhatol a földnek rég letűnt világokról regélő rétegein is tudják hogy A természetnek számtalan évig kellett azon munkálkodni, míg a hatalmas fatörzseket kőszénné alakította, mosolyognak midőn hallják, hogy a zsidóság időszámítása szerint a világ csak néhány ezer éve áll fenn. És mégis, ha jól Meggondolják a dolgot ők is igazat fognak adni, Schopenhauernak, hogy minden vallást egyéni, de nem tárgyi szempontból kell megítélnünk. Nem azt kell néznünk, vajon eszméi megfelelnek-e a valóságnak, hanem azt, hogy üdvös hatással vannak-e az egyénre, nemes gondolatokkal, szentesítő érzelmekkel töltik e el a lelket. Ezt az izraeliták újéve megteszi, és ez teljesen elég. Dr. Friedmann D. Vezérczikkünkben kifejtett álláspontunkhoz ragaszkodva közöltük ezt A felette Időszerű kis közleményt, mely alkalmas arra, hogy több félreértett és talán ferde világításban feltűntetett fogalmat tisztázzon. Mózes törvényéből fejlődött a keresztény vallás és mégis mily óriási különbség van az ókori bölcs felfogása és Krisztus egy akol és egy pásztort hirdető tana között, melynek a szeretet a talpköve. Ez legyen mindnyájunk törekvése, mert hiszen Isten egyaránt felkelti napját igazakra és gonoszokra: " és lelek az Isten és akik őt lélekben és igazságban imádják." A rabbi úr fentebbi soraiban vallásosságra és emberszeretetre inti híveit, hiszen a lelkiismeret tisztaságára hivatkozik. És ez irány nem, felelne meg egy komoly és pártatlan keresztény felfogásnak? Nekünk, kiknek már a népek apostola mondá: "Habetis legem in cordibus seriptam” A pártok felett állva és a társadalmi békét keresve, czélunk minden intelligens elem összeforrasztása magyar hazafias érzületben és szülőanyánk, a haza, szolgálatában. Ebből kiindulva szívesen üdvözlünk minden tudományos alapon álló dolgozatot, bármely táborból forduljon felénk a hazafias bizalom, mert csak az eszmék súrlódása fejt ki leki meleget: szeretetben közeledve egymáshoz érthetjük meg egymást és így közeledhetünk az egy akol és egy pásztorhoz. 1600 millió ember mindnyájan Isten képére teremtve és mégis több mint száz vallási felfogásban különválva, lakik e földön, az izraeliták hite szerint 5658 év óta. Csekély e szám a tudomány szövétnekének világában és mégis felteheti valaki, meri-e feltételezni, hogy Isten mint legjobb, legszentebb, legigazságosabb, legirgalmasabb és legkegyelmesebb föltétlen lény szűkkeblűséggel válogathasson az emberek között? És ha nem meri senki sem fel tételezni, mi emberek, mi törpék, megtehetjük ? A szerkesztőség. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Szükséges-e Zsolnán egy főgymnasium ? 1887. szeptember havában jöttem Zsolnára, akkor, midőn Trefort Ágoston vall. és közokt. m. kir. minister a zsolnai gymnasiumnak a tanulmányi alapból új hajlékot építtetett. Futó körültekintés és a gymnasium irattárának gondos áttekintése után Zsolna városa intelligens tagjai előtt felvetettem a kérdést: „Szükséges-e Zsolnán egy főgymnasium?,, A felelet az volt, hogy "igen". Hamarosan kidolgoztam egy emlékiratot, mely itt Zsolnán örök álmát alussza valamely irodában. Visszavonultam e kérdés feszegetésétől. Időközben többször szememre hányták a szálló igévé vált "Febris gymnasialis,,-t és rangos egyének előttem azon nézetünknek adtak kifejezést, hogy a zsolnai kir. kath. gymnasiumot át kellene alakítani polgári iskolává. Egykori tisztelt munkatársam Bakó István, most besztercebányai főgymnasiumi tanár, a zsolnai kir. kath. gymnasium millenáris értesítőjében is ezen álláspontra helyezkedi, midőn azt mondja, hogy "a vidék iparos lakóinak igényét talán jobban elégítené ki egy polgári iskola felállítása, de azért a Zsolnán megnyitandó főgymnasiumnak meg volna a létjoga, talán sokkal inkább, mint az ország sok más Városaiban". Mária Terézia 1777. évi Ratio educationisa, mely tantervébe vette a szükségességük és hasznosságuk szerinti tantárgyakat: 1., Az általában szükséges tantárgyak. 2., A valamennyire nézve hasznos tantárgyak. 3., Oly tantárgyak, melyek nem mindnyájoknak, csak egyes kiválóbb ifjaknak szükségesek és hasznosak. Eltekintve attól, hogy alapvető munka volt, nagyszabású conceptio; mert alapját vetette meg az egységes középiskolának, melyet gróf Csáky Albin volt vall. és közokt. m. kir. minister és vele egyetértőleg sok tanférfiú oly buzgalommal igyekezett újból felállítani, mint a mily buzgalommal a középkori alkimisták az aranynak mesterséges módon való előállításán fáradoztak. Ma nincs napi renden sem a napi, sem az időközi sajtóban az egységes középiskola visszaállításának a kérdése, és mert a másod oktatásban a közvélemény még mindig a gymnasiumot tekinti a legrangosabb És legtöbb Előnyt biztosító középiskolának, ennélfogva az érdekeltségekre is átszállott a "Febris gymnasialis" oly helyeken is, a hol a múltban nem bírtak középiskolával. Magától értetődik, hogy a közelmúltban a legtöbb csonka gymnasiummal bíró város igyekezett algymnasiumát teljes tanintézetté kiegészíteni. A tanügyi kormány, midőn az ily csonka tanintézeteket kiegészítette. Áldozatokat hozott. de a városoktól és érdekeltségektől is mindenütt Áldozatokat követelt a "Do ut des: do ut facias: facio ut des: facio ut facias" elv alapján. A kik megértették a kort ez alkotmányos aerában, ily kívánalmakban érvényesültek is. Zsolna varosa óhajaival És kívánságaival el nem késett, mert a hetvenes Években sürgette csonka gymnasiumának nagy gymnasiummá való kiegészítését, de nem Annyira szűkkeblűsége, mint Az irányító és döntő befolyást gyakorló, egyéniségek számításán múlt a kedvező alkalom elmulasztása. A Hazafias érzelmű Szelepcsényi prímás az ellen-reformatio idejében czéltudatosan alapította gazdag alapítvánnyal a zsolnai kisgymnasiumot, hogy innét catholizáltassék A protestánssá tett Zsolna és Ennek vidéke. E czél Eléretett és biztosíttatott, tehát a logika szabályai szerint e tanintézet az alapító szándékai szerint létjogosultsággal nem bírna. De mert Szelepcsényi prímás hazafias érzületű főpap volt, föl nem tehető róla hogy e gymnasium alapításánál csak felekezeti És nem egyúttal hazafias érdekeket tartott volna szem előtt, így tehát ez utóbbi tekintetben van létjogosultsága és Hivatásos jövője a zsolnai kir. kath. Gymnasiumnak. A gymnasiumok már manap nem hivatottak arra, hogy mint "De propaganda fide” intézetek működjenek. Ma a vallásosság és erkölcsiség ápolói, a hazafias érzet fejlesztői és a tudománynak a másodoktatásban való közlői. Nem jó hazafi tehát az, ki a gymnasiumnak sírásója akarna lenni. Igaz ugyan az, hogy a középiskoláink nincsenek arányosan dislokálva és, ha tabula rasán dolgozhatna A közokt. minister, akkor a vidék igényeinek és a magyar állam-eszme nyomatékos érvényesülhetésének szemmel tartása mellett ejthetné meg rendelkezéseit, de az alapítók szándékát és A szerzett jogokat is köteles minden tanügyi kormány figyelembe venni és nehéz is a „quicta movere” tehát a kis gymnasium fenntartandó De mert csonka intézet, főgymnasiummá fejlesztendő A következő okoknál fogva: Maga a vall. és közokt. m. kir. Ministérium az országgyűlés elé terjesztett jelentéseiben sokszor hangoztatta a csonka középiskolák tarthatatlanságát s arra törekszik, hogy a mindig apadó csonka középiskolák főgymanisiumokká kiegészíttessenek. Tapasztaljuk mi is itt azt, hogy a mi középiskolánk soha sem látja az ö czéljainak a megvalósulását, a tanárok Egymásra nem hathatnak sem pedagógiai, sem tudományos tekintetben. Sajnosan tapasztaljuk azt is, hogy e kis gymnasiumnál eltekintve egy-két kivételtől csak nagyon nehezen konsolidálodik A tanári kar, főleg az ily exponált Helyeken, Közönségesen Az ily középiskola fiatat első alkalmazású tanerőket kap a tanügyi kormánytól, kik itt helyütt kirendeltségüket kezdő, illetve átmeneti állomásuknak tekintik már azért is mert a legtöbb tanár azon panaszkodik, hogy egy kis gymnasiumnál magát ki nem művelheti és ha régibb tanerőt kap az ily tanintézet, az ily tanár azon aggódik, hogy itt helyütt való alkalmazásában elfelejti tantárgyát, esetleg felnőttebb gyermekeit nem iskoláztathatja. Ha tehát a tanárkar, nem konsolidálodhatik ha kulturális feladatoknak meg is felel nemzeti irányban nem fejtheti ki azon erőt, amelyet hivatásánál fogva képvisel. De nem felel meg e csonka intézet Hivatásának azért sem, különösen a zsolnaiak irányában. Mert befejezvén, az itteni szegény tanulók a négy osztályt, vagyontalanul és tanácstalanul állanak az élet küzdelmei előtt. A tapasztalat azt mutatja, hogy a zsolnai kir. Kath. gymnasium növendékei, kik anyagi nehézségek miatt, máshol nem folytathatják iskoláikat, rendszerint, már a negyedik osztályból gyakran hivatás nélkül papi tanítói pályára lépnek, az izraelita vallásúak pedig a kereskedelmi iskolákat keresik fel s pedig erre szükség van, ha komoly tárgyilagossággal bonczkés alá vesszük a kérdést. Volna-e a zsolnai főgymnasiumnak létjogosultsága? A felelet az lesz , hogy: igen! 1. Mert a zsolnai kir. Kath. gymnasium egy századot Meghaladó évkönyvei mit millenáris és 1896-97. évi értesítő feltünteti, nemcsak hogy soha sem szűkölködött tanulókban, hanem mindig népes tanintézet volt. 2. a V. K. M. az országgyűlés elé terjesztett jelentésben gyakran hangsúlyozza azt, hogy a vidéki tanuló inkább a teljes középiskolát keresi fel, hol tudniillik tanulmányait folytathatja. A zsolnai kir. kath. gymnasiumnak főgymnasiummá történendő kiegészítése esetén, alsó osztályaiba még népesebb volna, mint most, elannyira, hogy saját territóriumáról a gyannasiumot népesség tekintetében fenn tudná tartani, nélkül, hogy kénytelen volna a szomszédos tanintézetek tanulóinak a létszámát csökkenteni. Az utóbbi idők tapasztalatai igazolják, hogy a középiskolai tanulók létszáma országszerte rohamosan gyarapodik: Ezt tapasztaljuk mi is és a szomszédos tanintézetek a rózsahegyi és a trencséni főgymnaziumok. A rózsahegyi főgymnasium tőlünk messzibb esik. Zsolna Egyáltalában nem tartozik a rózsahegyi gymnasium középiskolai tanulók kiegészítő területéhez és csak elvétve megy egy-egy tanulónk Rózsahegyre iskoláinak folytatására. Egyébként a rózsahegyi gymnasium oly népes, hogy a Zsolna vidéki tanulók ott helyütt elmaradása tanulói állandó létszámának mérlegét Hátrányosan érinteni nem fogja. A trencséni főgyimnasium a megye területén több tanulót kap tőlünk évenként, mint Rózsahegy, de mégsem annyit, hogy számottevő jelenséget mutatna a trencséni gymnasium népesedésében. A főgymnasium szükségessége érdekében ki nem merítettük megokoló érveinket, ezeket folytatólag közöljük, majd most előtérbe áll a kérdés, kinek áll nagyobb érdekében, hogy zsolnán. főgymnázium alakuljon a városnak vagy az államnak? Erre a kérdésre a jövő közleményünkben tájékoztatjuk tisztelt olvasó közönségünknek, Csáka Károly Zsolna és Vidéke 1897-1899 Feladataink. Zsolna város egyike ama belföldi városoknak, melyek gyors, rohamos fejlődése nemcsak önczélt képez, anyagi föllendülést jelent, hanem a magyar hazafias érzés terjedése, a felbonthatatlan egységes álam eszméjének sikeres hódítása szempontjából is nagyon fontos: mert egy nagy, művelt és gazdag város kiszámíthatatlan befolyást gyakorol az egész vidékre, melyet Magához vonz És Érdekkörében fogva tart. Azért az állami hatalom képviselőinek, az állami akarat végrehajtóinak éppúgy, mint a megyei önkormányzat összes közegeinek, felülről le az utolsó falusi írnokig minden eszközt meg kell ragadniok ezen jogos törekvések hathatós támogatására: minden alkalmat fel kell használniok ezen fontos Érdekek előmozdítására, meg tetemes anyagi áldozatok Árán is, ha kell, ha múlhatatlanul szükséges. De hogy megvalósuljanak ama vérmes remények, melyeket a város jövőjéhez fűznek lelkesedni tudó romlatlan szívek: melyekkel magukat kecsegtetik még nagyon komolyan, higgadtan gondolkodó, önámítástól és mások félrevezetésétől egyaránt távol álló, értelmes elmék is: az első sorban a város közönségének magatartásától, másodsorban a közbizalom által a város vezetésére kiszemelt férfiak alapos tudásától, komoly, elhatározott akaratától és kötelességek lelkiismeretes teljesítésétől fog függni. A polgárságnak első teendője hogy tőmörüljön! Gyűjtse össze az ok és czél nélküli harczokban hiába elforgácsolt erőket: kapcsolja megint egybe a tenni tudó és tettre vágyó de a mesterségesen szított ellenségeskedések által szétvált, rokonérzelmű, hasonló gondolkodású társadalmi tényezőket: szóval, állítsa helyre a saját kebelében még csak rövid idő előtt uralkodott zavartalan egyetértést, varázsolja vissza a kölcsönös szeretetet, tiszteletet mely érzelmektől mindnyájan el voltak telve: mikor megtette a kezdő. De ép azért legnehezebb lépést azon az úton, mely biztos boldogulás felé vezet, a közel fellendülés, felvirágzás és vezérszerep kilátásával kecsegtet a távol, de nem egészen homályos jövőben. Zsolna város nagyszámú intelligencziájában, szellemileg folyton emelkedő, vagyonilag mindig gyarapodó régi polgárságának egészséges zömében van elég tehetség, kellő távolság És becsületes szándék arra, hogy kezükbe ragadva a zászlót, fennen lobogtassák a színeket, melyek mindnyáját, meggyőződések, nézetek és felfogások, állás és hivatás különbsége nélkül, egyesíteni tudják egy magas czél elérésére, egy fontos feladat szerencsés megoldására. Bátorodjanak! Keljenek fel késem nélkül ! most van az ideje. Ki tudja, ha elszalasztják, lesz-e még ilyen kedvező alkalom ? Hiszen a megzsibbasztott erők valósággal várják, hívják a felszabadítókat, a nyomott kedélyek epednek a megváltás után! Most menjünk fel a városházra. Azonban - mielőtt belépnénk a tanácsterembe, húzzuk ki szíviünkből a gyanú minden fullánkját: vessünk le magunkról minden elfogultságot: és meneküljünk a reánk ragadt előítéletek veszedelmes útvesztőjéből; takarjuk be a közelmúltat: a mindent kiengesztelő feledés sűrű fátyoljával. Három dologra hívjuk fel Zsolna város érdemes tanácsának és képviselő testületének figyelmét; három dologra, mely körülbelül magában foglalja mindazt, a minek megalkotására, teljes kiépítésére És szigorú, lelkiismeretes végrehajtására meghivattak. Olyan három dolog ez, mely Egyesek örömének, boldogságának, sorsukkal való megelégedésöknek és egész községek fennmaradásának és további prosperitásuk feltételének ismertetett el. Egészség! Műveltség! Vagyonosság! Ezek fenntartására, megteremtésére kell törekedni. Adjanak a polgároknak Egészséges, tiszta levegőt; és a mennyiben ezzel az Úristen ellátta őket, ne engedjék Megrontatni, megfertőztetni. Szerezzenek vizet, jó és elég vizet minden ember számára: e nélkül nincs egészség, nem létezik tisztaság. Szabadítsák meg a lakosságot a sötétség szégyenétől, mely elfutja, ha az esti órákban az utczára lép. Valósítsák meg, a mit évek óta hangoztatnak: csatornázást, vízvezetéket, villamos világítást! Foglakozzanak a tankötelezettség keresztülvitelével, a tanítás eredményének fokozásával. Komoly kérdések ezek, melyek a világ legnagyobb férfiainak elméjét is foglakoztatták és Zsolna város tanácsának verejtékére is teljesen méltók. Sürgessék a főgymnasium ügyét, a polgári leányiskola felállítását és ne várjanak addig, míg ez körmükre ég és kényszer útján a város költségére létesíttetik, amazt pedig Ügyesebb, élelmesebb városok elhódítják. Jobb utakat, könnyebb közlekedést, a kereskedelmet bénító egynéhány intézkedés megszüntetését kívánjuk. A kereskedelem és ipar , hadd fejlődjék, hadd viruljon: ez hozza létre a nagy forgalmat, gyarapítja a polgárok jövedelmét, emeli adóképességöket és vagyonossá teszi a várost. A természet sok kincset halmozott itt fel; ki kell azokat emelni, kővé kell változtatni, Sok most a heverő, nehezen értékesíthető nagy tőke. Keressék fel, biztassák a vállalkozó szellemű nagytőkéseket új gyárak létesítésére, új vállalatok létrehozására.. A regále teljesen állami kezelésre jut: a vám utáni bevétel az új vasút kiépítése által csökkenni fog: a város kiadásai ellenben napról-napra emelkednek, nehéz e kérdés megoldása, de lehetséges. S a polgárok azt szeretnék, hogy e kérdést ésszel oldják meg és nem erővel: új jövedelmi források megnyitásával és nem adópréssel. A ki ért hozzá, szóljon hozzá e lapok Hasábjain! M-i. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Előfizetési felhívás. Folyó évi október hó 3-ával indul meg a Zsolna és Vidéke rendes heti lapszámokban, -E lap azon lesz, hogy minden jogos közös úgy mint magánérdeket óvjon és támogasson. Egyesíteni akarja nemzeti szellemben és érzésben polgártársaink minden rétegét, szolgálni akarja társadalmunk És közművelődésünk létérdekeit és az igazságért való harczban el nem lankadva, városunk és vidékünk szellemi, erkölcsi és anyagi javát felkarolva e komoly igyekezettel nemes czélok felé akarja irányítani. Ki velünk érez ebben a törekvésben, ám nyújtsa felénk kezét, mert közös nagy czélokat csak közös erővel érhetünk el. Lapunkra ím megnyitjuk az Előfizetést: Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. Haladunk! Igazi örömmel közöljük az alábbi sorokat, mert nem csak Városunk vezető köreinek jó akaratáról tesznek tanúbizonyságot, hanem már egy lépéssel közeledünk, a szebb jövő felé a melyben már nem lesz okunk a sötétség és elmaradottság felett panaszkodnunk, mint az jelen közleményeink csaknem minden sorából kirí. Eddig csak beszéltünk és szép szavakkal bíztattuk csak az a kívánságunk, hogy legyen meg A kellő erő és kitartás, de főleg a benső egyetértés, mely minden régi érzékenységet feled és aprólékos sérelmeken felülemelkedik így juthatnánk csak el a czélhoz. melyet mindnyájan óhajtva Várunk, Rövid értesülésünk e következő: Városi képviselő testületünk f. évi július 27-én megtartott közgyűlésnek határozata értelmébe a f. hó 26-án d.e. 10 órakor a városi elöljáróság kiküldött szűkebb körű bizottsággal előzetes értekezletre gyűlik össze. Ez értekezlet a Zsolnán létesítendő csatornázás, vízvezeték, valamint az ezzel kapcsolatos új kövezés és világítás kérdéseivel fog foglalkozni. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Eljegyzés. Őszinte örömmel értesülünk arról, hogy Löw Károly a zsolnai posztógyár tulajdonosa, kedves leányát, Eugenia kisasszonyt Prentz Aacheni gyáros eljegyezése, kétségtelen, hogy az öröm kir. városunk széles köreiben visszhangra fog találni Löw úr számos tisztelője között. ////// Kitüntetés. A vallás és közoktatási m. k. minister Podivinszky Ferencz úrnak, városunk apát- esperesének, ki spontán elhatározásából 100 frtot adományozott a helybeli gymnasium szegény tanulóit segélyző egyletnek, meleg köszönetét nyilvánította, szívből üdvözöljük ez alkalomból városunk kitüntetett fiát ki melegszívű adományával lerótta háláját az egykori intézet iránt, melynek ő is egykor tanulója volt és mint ilyen ösztöndíjat is élvezett. ///// Házasság. Zahuménszky István zsolnai tekintélyes kereskedő, folyó évi október hó, 16-án d. e 1/2 12 órakor Budapesten. a belvárosi plébánia templomban vezeti oltárhoz Mitsek Paula kisasszonyt, özv. Mitsek Antalné leányát. Nem azért, mivel derék polgártársunkat személyes barátainkhoz számítjuk, hanem, mert ő és köztiszeletben álló családja és számos rokonsága méltó rokonszenv tárgya, mi is a legmelegebb kívánságainkkal üdvözöljük a kötendő frigyet. ////// Népesedési mozgalom a zsolnai gymnasiumban. Az 1896/97-iki iskolai évben 218 tanulója volt ez intézetnek, míg most csak 207 iratkozott be ez 11 apadást mutat. Oly csekély szám ez, hogy azt az évközben belépők még kiegyenlíthetik, másrészt azonban a második osztály már elérte a törvényben megengedett legmagasabb létszámot. A tanulók között 113 római katholikus vallású és 94 izraelita. ////////// Halálozás. Részvélttel esett tudomásunkra. hogy, özv. Verbir Manóné, szül, Deély Regina úrnő életének 60. évében rövid szenvedés után elhunyt. A boldogultat, kit nagy család és rokonság sirat, Új-zsolnáról Érsekújvárra szállították és ugyanott a babkai sírkertben örök nyugalomra helyezték. Áldás emlékére! ////////////// A zsolnai kir. kath. gymnasium szegény tanulókat segélyező Egylete már Kibocsátotta gyűjtőíveit. Id. Tvrdy István úr, városi albíró, mint az egylet pénztárosa, a legcsekélyebb adományt is elfogadja és nyugtázza az egylet nevében A jó czél érdekében mi is felemeljük kérő szavunkat, melyet első sorban a hazafias magyar klérushoz intézünk. Már Lányi Károly mutatta, ki nagy munkájában a magyar papság történet igazolta érdemeit, melyeket az a kultúra előmozdítása és számtalan szép és nemes czélra való áldozatkész hozzájárulásával mindig tanúsított. Mint egyházunk hű fiai nem is feledkezhetnek meg szent Ágoston szavairól: Aurum ecclesia, habet non ut servet, sed ut subv necessitatibus" Hasonló bensőséggel fordulunk a trencsén megyei takarék és segély egyesületekhez, de minden nemes szívű emberbaráthoz is, mert nem tudhatjuk hová esik a jó mag és kit segélyezünk vele. //// A rajeczi vasút. Mint értesülünk, újból megindultak a komoly tárgyalások a régóta tervezett zsolna-rajeczi vasút létesítése körül és remélhető, hogy sikerülni fog a még most itt-ott mutatkozó nehézségeket rövidesen leküzdeni. ///// Szerkesztői pósta. B. J. Beszterczebánya. Köszönjük szíves soraidat és bizton számítunk reád. F. A. dr. Trencsén. Várakozó álláspontot foglaltok el? Hisszük, hogy e várakozás jóindulatú és barátias, ha ki lesz elégítve, baráti tettekben is fog nyilvánulni. Add át szívélyes üdvözletünket. S. Zs. Várna. Szívességét köszönjük. Kívánsága teljesítve lesz. Csak bátran előre! T. J. Helyben. Lapok mentek. Mi bennünk sem te, sem barátaid nem fognak csalódni. Á. V. Esztergom. Ezúttal nem szoríthattunk helyet. Engedelmével közelebbről közöljük. Köszönjük üdvözleteit. S. I. Bittse. Kívánságát teljesítettük. Kérjük továbbra is barátságát. K. E. Dunaföldvár. Közleménye bevált és nemsokára közöljük. Szívesen látjuk ezen túl is sorainkban. Sz. V. Trencsén. Köszönjük a meleg érdeklődést. Kívánságod értelmében intézkedtem. Közelebb levélben felelek kérdéseidre. M. Gy. Pucho. Köszönjük és kérjük, hogy továbbra se feledkezzék meg rólunk. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Rettinger Arthur, Zsolna Juwelier erlaubt sich sein grosses Lager in aller Arten Uhren, Gold u. Siber, Schmuckgegenständen, Sielberesszeuge und Neusilberwaaren bestens anzuempfehlen. Alle ins Fach einschlagenden Reperaturen werden bestens und billigst ausgeführt. Für alle bei mir gekauften oder reparirten Uhren leiste ich ein Jahr Garantie. //// Ripper Mór borovicska-, szilvórium-, likör- és rum-gyáros ajánlja kitűnő gyártmányait a nagy érdemű közönség becses figyelmébe. Árusítás Zsolnán, nagyban és kicsinyben. ///////// Josef Glasel, Sillein Glas-. Porcellan- und China-silberwaaren-Handlung. Empfichlt sein reich sortirtes Lager an Lampen, Luster und Beleuchtungsartikel, Glas und Porcellan, Service, Bilder, Spiegel und Rahmen in allen Grössen. Übernimmt aller Art Bau-Glaserarbeiten zu billigsten Preise. ///// Adamicza Ede ELSŐ ZSOLNAI BÚTORGYÁR Zsolnán Iroda és raktár: Széchenyi-ut 96., gyár: Wall-utcza (saját házában). Legnagyobb választék kész bútorokban. ERSTE SILLEINER MOBELFABRIK Sillein Comptoir u. Lager: Széchenyistr. 96., Fabrik: Wallgasse (in egenem Häusern) Grösste Auswhal in fertigen Möbeln. Stylszerűen kifogástalan háló-, ebédlő- és szalon-bútorokat gyárt dió-, tölgy-és mahagónifából. Kívánatra beküldött rajzok szerint, elvállalja mindennemű Bútordarabok készítését, valamint kárpitos és díszítő munkákat a legjutányosabb árak mellett. Raktára mindig bőven fel van szerelve kész bútorokkal. Képes árjegyzékkel ingyen és bérmentve szolgál. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna, I. évfolyam. 1897. október 3. ZSOLNA és VIDÉKE Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 5-ször hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Zsolna és Vidéke 1897-1899 Királyunk neve ünnepén. "A legelső magyar ember a király: Érte minden honfi karja készen áll" Önkénytelenül vettem tollamra halhatatlan költőnk sorait, hiszen velősebben még nem fejezte ki senki a király magas fogalmát, mint Vörösmarty e két sorban tette. Sokszor hányták szemére a nagy költőnek, hogy borközi állapotban írta e dalát, mi ha való, annál közvetlenebb igazság gyanánt kell, hogy álljon előttünk szava. Szíve melegéből, a honszerelem túláradó érzéséből fakadt, lehetetlen, hogy hasonló érzelmeket ne keltsen abban, ki hallja e szót. Holnap ünnepeljük felséges urunk neve ünnepét; hisszük, hogy a sok ezer hivő, ki holnap le fog borulni a legfölségesebb úr zsámolya előtt, hamisítatlan igaz fohásszal fog hozzá esdeni, hogy tartsa meg erőben és egészségben királyunkat. Lehetnek pártok e hazában, mert sok út vezet a képzelet boldog Rómájába, de olyan lehetetlen, mely ezen a napon megfeledkezhetnék róla, ki megtestesülése mindennek, mit magyar szív fejedelmétől óhajtva vár. Voltak királyaink, kiket a hálás utókor a „szent", "nagy" sőt az "igazságos" jelzővel illetett meg, de aligha tévedünk és már-már meg is szoktuk, hogy élő királyunkat a - legalkotmányosabb -névvel tiszteljük. Kicsiny szó, mily sokat rejtesz magadba! Alkotmány?! Őseink vívmánya harczaink ideálja, elvérző hősök vigasztalója, győzelmünk babérja és forrása! Szabadságért küzdött és küzd ma is az elnyomottak millió rabja, de a magyar nép ajkán összeforrott a szabadság éltető fogalma a világosságot terjesztő alkotmányosság szövétnekével. Nem puszta szabadág kell e népnek, alkotmányos szabadságért dobog szíve, ezért ontotta ha kellett vérét, ha kellett verejtékét, ebben él és ezzel fogy ül élete! Évszázados küzdelmek és keserves munka eredménye az, mit ama rég porladó ősök örökségeképp ma élvezünk. Mint a művész a nagyszabású mozaikképhez egyik darabkát illeszt a másikhoz, mint gondos szemmel válogatja a színekben az összhangzást és a készből is ront, ha, a magában tökéletes Bár, mégsem illik az egész, egységes harmóniába, Újból rakosgat, újból próbál . . . . míg végre ott áll lelke vágya és könnytelt szemét művén legelteti: így állsz előttünk alkotmány. Legalkotmányosabb királyunk! kezet, tevéi a munkára, kezed alatt, nőtt nagyra, kezed -imádjuk érte Istenünk - kezed fejezze be! És mégis. ha visszatekintünk e nagy alkotások hosszú sorára, fájdalmas és daczára ennek népünk jövőjére oly végtelenül biztató érzelmek fogunk el. Nem lankadt e nép az igazságért való harczban még akkor sem midőn hiteleké megtagadásával török üldözőjével kellett kezet fognia: nem lankadt el akkor, mikor a csáb, a kitüntetés, az édes altató hang fejedelmi ajkról önmaga megfeledésébe ringatta. Nem lankadt el akkor, midőn Caraffa, mikor Haynau vérébe fagyasztva a magyart, halottnak hitte; tűrt és szenvedett, de le nem mondott rólad: alkotmányos szabadság. Él a magyarok Istene! Sokszor művelt már csodát a hazán! Ott támasztotta fel a nagy szabadítót, hol ellenségei őrvárukat vélték láthatni; ott világosított fel egy ragyogó elmét, hol ellenségei azt hitték, hogy a félrevezetés sűrű homályán át nem lehet pillantani. A trónon ül e fényes elme, te vagy az, magyarok legalkotmányosabb királya! Ellenségnek neveltek, ellenségnek hittek, magyar kéz tört szent életedre - és ma te vagy lelkünk melege, szívünk dobogása, a ma oszlopa, a jövő hite! Nagy emberek azok és méltán számíthatnak a késő unokák tiszteletére, kik egy nagy eszme szolgálatába állva, jó és balsorstól el nem tántorítva vagy a győzelem fényes napjáig küzdenek, vagy a vérpad, vagy a még keserűbb számkivetés keserveiben sem lankadnak el. Mélységes hittel tiszteljük emlékedet Hunyadi, Pázmány, Deák Ferencz; Bocskay, Batthyány; Rákóczi Ferencz és Kossuth! Nagy hadvezér, ki ellenség hadán győzve naggyá tette népét; de nagyobb, ki önmagán vív győzedelmet, ki szakítani tud zord emlékekkel, ki felülmúlva önmagát új alapokra tudja fektetni létét és új alapokon építi fel belső valóját: te pedig megtevés ezt nagy királyunk. Így lettél hazánk alkotmányának legszilárdabb talpköve. Áldás érte, hála érte urunk és királyunk. Az önmegtagadás, a munka, a hűség, a lelkiismeretes kötelesség teljesítés mintája vagy! Tőled tanuljuk a nagy erényeket és bár általhatnánk azon vérünk minden cseppjét, bár buzdulna fel nemes példádon e hon minden fia, vége szakadna a pártoskodás, a bizalmatlanság, az önmagunk rontása minden ízében. Világosíts fel minket is nagy Istenünk, hogy felfoghassuk fényes példáját. Királyunk szobrot állít sok más között Bocskaynak és Bethlen Gábornak! Értsd meg népem mit jelent e tett! Leborulva imádjuk holnap a magyarok nagy Istenét. Felemelt kézzel, ihletett szívvel kérünk áldást királyunk szent fejére, ki nem csak a legalkotmányosabb király, de átültette a való életbe, mit nagy költőnk csak álmodva zengett. „A legelső magyar ember a király!” Dr. Mayer György Zsolna és Vidéke 1897-1899 A "Zsolna és Vidéke" tárczája. Az én medve vadászatom. Eredeti tárcza Homerikus kaczajjal fogadta a víg társaság azt a kijelentésemet, hogy még csak állatseregletben, láttam eleven medvét. - Igazán mulatságos fiú ez a Lateiner, kiáltotta a házi gazda és újból kitörött a kaczaj és ezúttal elemi erővel, mert reám szakadt A társaság "leghatalmasabb"- tagja. Véghvári szolgabíró. Gyermekként kapott, fel a herkulesi alakú és erejű ember és miután jól megrázott, felállított egy székre, mialatt mély dörgő hangon odakiáltott a többieknek: - Nohát nézzétek meg jól, ez még erdőben nem látott igazi medvét. Kissé restelltem ugyan a dolgot, de csakhamar megnyugodtam, mert olyan szóáradat következett a tomboló nevetésre, mely teljesen elvonta a figyelmet az én személyemről. Mindenki medve kalandjait adta elő. El kellett hinnem a Nimródok elbeszéléseit, noha hiába kerestem egyik-másikon utolsó medveöleléséből származó sebhelyeit: avagy a gyehenna tűzébe jutottam volna, ha kétségbevonom, hogy a szikár földbirtokos puskatusával ütötte le ellenfelét, melynek társa, a hatalmas szolgabíró lőtte fülébe a halálos golyót. A hangos névnapi lakoma vége az lett, hogy a házi gazda meghívta az egész társaságot medve vadászatra. A kitűzött időben csaknem mindannyian megjelentünk. Másnap reggel megindultunk és két órai kocsizás után ott voltunk a havas alján, hol az emlékezetes vadászatnak meg kellett esnie. Itt egy másik társaság várakozott reánk, mely három erdőkerülőből és néhány tót parasztlegényből állott. Ez utóbbiak a podgyász felczipelésére voltak fogadva. A parasztlegények között első pillamásra feltűnt egy nyurga, de vállas fiú, ki bizonyos kordiális hangon beszélt az urakkal: "Ez a főhajtó - magyarázták, ez minden medve odút ismer tíz mérföld területen”. Ezt is el kellett hinnem. Fáradságos gyaloglás után, már este felé értünk az előre készített, tanyára. Hólepte kis fennsíkon állott egy magas szikla alatt. Gyönyörű kilátás nyílt innen a lábaink alatt elterülő fenyvesre és míg én a lemenő nap sugaraiban ezer színben ragyogó tájon szerettem volna legeltetni szememet, újból csak hallgattam kellett a csípős élczeket, melyek "igazi'' medvével való találkozásomra vonatkoztak. Bementem a kunyhóba. Két villaszerű fa tartotta elől és itt a középen függött a tűz fölött a katlan a készülő gulyással, jobbról az urak. túlról a hajtók és csőszök helyezkedtek el a szalmán. Élénk társalgás folyt a kunyhóban, a hadi tervet beszélték meg másnapra. Két maczkót tudtak a szomszéd bozótban, ezek Voltak a kiszemelt áldozatuk. Fáradt is voltam, de újoncz létemre nem is akartam a dologhoz hozzászólni, mert tartottam a szolgabíró megjegyzéseitől. Fordult egyet a beszélgetés és egy földrengés jött szóba, mely néhány év előtt megrázkódtatta a vidéket és melynek nyomai a hátunk mögött lévő sziklán is állítólag láthatók voltak. „Ha most is megrendülne alattunk a föld és ránk borulna ez a - kavics" ... nevetett a szolgabíró. "Elháríthatnád a válladdal." vágott vissza a házi gazda. Most Véghvári rovására kaczagtak, ki erre bosszúsan felkelt és kilépett a kunyhóból a holdvilágas éjbe. Én is kinéztem. Az öles tót atyafit láttam odakünn fát szedegetve a tisztás szélén. Nem figyeltem sokat reá, hanem ledőltem a kunyhó egyik sarkába. Hirtelen pokoli zaj, ordítás a kunyhónkon kívül és a kővetkező pillanatban egy hirtelen rázkódás és a szalmafedél a nyakunkba szakadt. Zavar, lárma, dühös kiáltozás támadt a társaságban, melybe a tüzet fogott szalma és gally recsegése vegyült. Mindenki igyekezett a leszakadt fedél alól kiszabadulni és ez jól-rosszul sikerült is. Abban a pillanatban, mikor én is kibontakoztam és kissé megtépve visszatekintettem az égő kálibára, egyszerre két fegyverdurranás dördült el. Mi volt ez? Lehet, hogy a tűz az egyik fegyverhez ért és ez elég vigyázatlanul - töltve lévén, magára elsült. Összenéztünk. Mindnyájan együtt voltunk, csak a szolgabíró és Jankó, a főhajtó, hiányzott. Megkezdődött a kiabálás, keresés a kettő után. Széthánytuk az égő zsarátnokot, hátha ott rekedtek? -hiába minden. Megnyugodtunk abban, hogy a kunyhón kívül jártak, bajuk, nem esett, majd csak előkerülnek. Késő éjjel volt, csípős szél emelkedett, mi tevők legyünk? Vadászási kedvünk lelohadt, úgyis mindegyikünknek volt valami baja: elhatároztuk, hogy felkeressük a legközelebbi falut. Könnyebb volt ezt elhatározni, mint megtenni. Messze esik a havasok vidékén egyik lakott hely a másiktól és mi is több órai gyaloglásra el lehettünk készülve. Választásunk azonban nem volt, tehát indultunk. Jó utat tettünk meg, mikor egy tisztásra érve nyomokat láttunk a friss hóban. Az egyik csizma, a másik bocskor nyoma volt, és mind a kettő jó nagy. Ez a Véghvári, meg a Jankó nyoma, kiáltották többen és újból kezdtek rájuk kiáltani, sőt az egyik el is sütötte fegyverét, hogy őket esetleg jelenlétünkre figyelmeztesse. Semmi életjel. Tovább haladtunk a nyomok irányában. Ezek mind kuszáltabbak lettek, majd egy meglehetősen meredek hegyoldalon lefelé azt véltük látni, hogy embereink bukdácsolva, botorkálva rohantak útjokba. Mi bajuk lehetett, ha csakugyan ők voltak? Hajnalodott már mikor kimerülve és átfázva egy parasztházhoz értünk. Csudálkozásunkra még kutyáját is csitítva előlépett a ház lakója és kérdezetlen mondotta el, hogy erre futottak, a kiket keresünk. Összenéztünk, hát ez mit beszél? Hosszas faggatás után vehettük csak ki a jámbor embertől, hogy kevéssel előttünk sietve és lihegve látott erre egy urat és pásztorforma embert haladni, ő favágni indult az erdőre, azok rossz jártában lehettek, mert szó nélkül sietek tovább és most szentül meg volt győződve, hogy mi nyomon üldözzük amazokat. Nyugtalankodni kezdtünk, a leírás után a mi társaink lehettek, de mi okuk lehetett azoknak a bujdosásra? Az ember útba igazított bennünket és már most mi izgatottan, gyorsan mentünk tovább. Itt is ott is egyes házakat vagy házcsoportokat találtunk. Felzörgettük az embereket, kérdezősködtünk, végre nyomra akadtunk és beléptünk a kijelölt házba. Mécses égett az asztalon, falóczán ülve s a durva asztalra vetett kezére horgasztott fővel találtak - a „hatalmas” szolgabírót és Jankó kománk jobbnak látta eltűnni a ház valamely búvóhelyén. A belépők zaja magához térítette Véghvárit, ki tépett ruhával, elváltozott és révedező mécses világításában még dúltabbnak látszó arczikifejezésével, valóban szánalmat gerjesztő volt. „Uraim - szólott és felemelkedett egész testmagasságában - uraim, legyen vége a kegyetlen tréfának. Tudom, hogy nagy szerencsétlenséget okoztam meggondolatlanságommal, de azért mégsem illett hozzátok, hogy vadállat módjára puskát fogjatok rám! Embertelen dolog volt, hogy másodszor is lőttetek, mikor a tisztáson pihentem.” Lihegve pihent egy perczig, mi pedig bámulatunkban szót sem találtunk a válaszra. „Jól van, folytatta emberhalált okoztam. Mikor megráztam az ostoba hajtóval a kunyhót, hogy földrengéssel ijesszelek meg. Ismerem a törvényt szigorát és alávetem magam az elkerülhetetlen következményeknek. Itt vagyok - és feje lehanyatlott mellére, míg felénk nyújtotta nagy tenyereit - kötözzetek meg, verjétek bilincsre, e két vértől ázott kezet, hurczoljatok a bíróm elé, hurczoljatok a bitófa alá, csak le ne lőjetek, mint ...” Már nem állhattam tovább a tragikomikus helyzetet és ezúttal én fakadtam hangos kaczagásra, mely csakhamar a többit is magával ragadta. A szolgabíró ámulva nézett körül majd meg értve a Dolgok Összefüggését nyalábra ölelt, hogy most is érezni vélem karjait bordáimon. Ez volt az én medve vadászatom! Medvét ugyan nem láttam elevenen az erdőben, de nyertem egy olyan barátot, ki esetlen nagysága mellett Igazán gyermekded naiv szívvel érez és sokkal nehezebb viszonyok között bizonyította lelke arany tisztaságát, mint a „medve ölelése” kényes pillanatában. -r.- Zsolna és Vidéke 1897-1899 Városi és Megyei élet Városunk utolsó közgyűlése Városunk képviselő testületének folyó hó 29-én és folytatólag 30-án megtartott közgyűlése lendületes iramban indult meg. A helyettes bíró mond bevezető szavakat, Ferenyi Antal jegyző a tanács nevében terjesztette elő ama indítványt, mely az elégető meleg és szívből fakadó előadásában szívhez is szólott és közlelkesültséget is keltett. Kiindulva II. Vilmos német császár felséges urunknál tett minapi látogatásából és a vendégfejedelem minden magyart óriási lelkesítő mámorral eltöltő pohárköszöntőjéből, melyet felséges urunk ama nagylelkű ténye, hogy udvartartása költségére az nagyunk szobrát Budapest közterén felállítását rendelte el, tetézett magyarázata, hogy Vilmos császár beszédét az város számára kőbe vagy érczbe vésve községünk háza dísztermében helyezzék el Ő felsége kegyes rendeletét. Ő felsége kegyes rendeletét a város jegyzőkönyvében megörökítsék, és ugyanoda vegyék fel a hála és öröm kifejezést s ezt külsőleg is városunk kivilágításával fejezzék ki. A dörgő helyesléssel fogadott indítványt Csáka Károly oly értelemben egészíti ki, hogy a képviselő testület október 4-én őfelsége neve ünnepén plébánia templomban ünnepélyes hálaadó Isten tiszteleten a bíró vezetése mellett testületileg vegyen részt. Ezt is egyhangúlag fogadta el a közgyűlés, áttérve most a kitűzött napirendre. Mindenek előtt köszönetüket fejezték ki a főispán úr ő nagyméltóságának és Malasz József Kir. pénzügyigazgatónak abbeli fáradozásukért, hogy közbenjárásuk folytán elejtették a községi fogyasztási adók 8%-al tervezett felemelését. A közgyűlés ezután áttért Ama kérdés tárgyalásár mely hónapok óta nemcsak városunk területén hanem országszerte a vita és megbeszélés tárgya, t.i. ama bizottság jelentésének tárgyalására mely A városi pénz kezelésnél tapasztalt visszaélések meg vizsgálására volt kiküldve, Ferényi Antal jegyző városi tanács álláspontját terjesztette elő. mely, lényegileg három pontban foglalható össze. l. A kiküldött bizottság számadatai nem egészen megbízhatók, sőt már a múlt közgyűlés hibákat fedezett fel azokban. 2. 1896-ig csak A megyei pótadók közül mutatkoznak differencziák. melyek azonban a megyei pénztárnaplók tanúsága szerint csak hanyag kezelésből származhattak a mennyiben egyes nyugták elkallódtak. 3. A regálé jövedelmek Kezelése körül titkos kiadások czímén szereplő összegek részben igazolhatók, azért indítványozza, hogy a közgyűlés elégedjék meg a hiányzó összeg felének a megtérítésével, és javasolja, hogy az összeg másik fele töröltessék. A tanács indítványához szól Csáka Károly, és kivallóan abból a szempontból, hogy a városban a béke minél előbb helyre álljon, továbbá hogy a hurczoltatásnak, mely városunk reputáczióját ország-világ előtt sérti, vége szakadjon, azt elfogadásra ajánlja. Nézete szerint nagyobb az ez ügyben szenvedett erkölcsi mint anyagi kár. Csáka és a tanács indítványával szemben Dr. Pollák József előterjeszti, hogy a regále számadásokban 1890-1893. évig titkos kiadásként szereplő 4980 frt 70 kr elfogadása vagy elvetése tárgyában ne hozzon egyelőre a képviselőtestület, hanem utasítsa az elöljáróságot, hogy egy a képviselőtestületből választandó bizottsággal egyetemben a számadástételre kötelezett személyekkel érintkezve, állapítsa meg a jog és méltányosság alapján a megtérítendő összeget, ezt egyezségi úton törekedjen elemi, és eljárásáról 15 nap alatt tegyen jelentést. A köztetszéssel fogadott indítvány határozattá emelése előtt Cselkó József képv. Testületi tag következő nyilatkozatának jegyzőkönyvre való vételét kívánja. Kiindulva a vizsgálóbizottságtól 18.491 frtban megállapított hiányból, ezt teljes mértékben megtérítendőnek véli, mivel az 18901892. években pedig jutalom díjak czímén nagy összegek szerepelnek, melyeknek törvényes jogosságáról meggyőződést nem szerezhetett. Ezen intransigens javaslat után még egy közvetítő javaslatot hallottunk Dr. Stern Dezső úrtól, kinek felszólalása lényegében oda irányult, hogy morális testület erkölcsi alapra nem helyezkedhetik, viszont, mivel kereskedők befizetési nyilatkozatai mérvadók nem lehetnek, írassék le a kérdésben levő összeg. A gyűlés valamennyi szavazattal két elforgácsolódó szó ellenében Dr. Pollák indítványát fogadta el és nyomban meg is választotta Dr. Pollák, József, Milecz János, Dr. Friedner Dávid. Dr. Kubicza János báró, Kloch Károly és Zsabkay János a kiküldött bizottságba. A közérdeklődést felkeltő másik tárgy a Rajeczre építendő vasút subvencziója volt. E tárgyban A várost elöljáróság 500 frf évi hozzájárulást hozott javaslatba 50 egymásra következő éven át. Ennek ellenében Rosenfeld Ignácz 5000, Dr. Kubicza János pedig 2000 frtnak a vállalat törzsrészvényeiben fektetését indítványozta. A többség Rosenfeld úr indítványa mellett nyilatkozott. Mint értesülünk, e határozat ellen már tiltakozás készült! A szeptember 30-án megtartott folytatólagos gyűlés megcsappant részvét mellett apróbb tárgyakkal foglakozott. Így a városi temető és környékének rendezésére 3550 frt 76 kr. költséget irányzott Elő. E munkálatokra közelebbről fogja megtartatni A rendes árlejtést. Majd A városi óvónőnek 50 frt drágasági pótlékot szavazott meg a folyó iskolai évre. A Kállón építendő közkútról is hamarosan fog gondoskodás történni - ekkor újból csattant az ostor. Báró Kloch Károly úr, ki tegnap hozzájárult Dr. Pollák József javaslatához, sőt ennek értelmében a bizottságba is beválasztatott, időközben megváltoztatta nézetét és a legridegebb érveléssel követeli teljes értékben a megállapított hiány behajtását „jogukban állván a volt elöljárósági tag uraknak később esetleg felvilágosítandó összegeket vissza követelni.” A gyűlés azonban ragaszkodott tegnapi határozatához és így e nyilatkozatot egyszerűen a jegyzőkönyvhöz csatolta. Érdeklődéssel várjuk már most az elöljáróság és a kiküldött bizottság javaslatát. Ha a szélsőségek elkerülésével a szigorú jogosság álláspontjáról, de bölcs mérséklettel fog cselekedni, úgy hisszük nagyobb szolgálatot fog tenni városunknak, kik azok, kik százezrek elsikkasztásáról szóló hírekkel izgatták fel az ország közvéleményét. Óvakodjunk attól, hogy nevetségessé is tegyük eljárásunkat oly ügyben, hol mindnyájan csak tiszta igazságot keresünk - mert könnyen húzhatják reánk a régi mondást: Parturiunt montes, naseitur ridiculus mus. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A vörös zászló. Amit eddig csak sejtettünk, de az érdekeltekkel még közvetlenül is érintkezők sem tudják biztosan, az bekövetkezett: Zsolnán is megszületett a szoczializmus. Igaz, hogy a vasárnapi gyűlés inkább csak szárnypróbálgatás volt és int ilyen is meglehetősen gyenge. De a ténnyel számolnunk kell. Nem szabad, hogy ugyanabba a hibába essünk, melyet előttünk már sokan követtek el, és a melyet később ártatlanok sirattak meg. E hiba a közöny, a nemtörődömség, mely csak akkor kezd foglakozni valamely, felmerült kérdés megoldásával, mikor azt már megelőzni nem lehet és akkor sem oldja meg, hanem elvágja, azzal pedig keveset gondol, hogy e vágás kinek az eleven testét és kinek vérét ontja, csak legyen újból nyugalom bár sírok felett, csak legyen az intézőknek újból módjuk tovább szunnyadni. A véletlen úgy hozta magával, hogy a mi társadalmi új tényezőnk ép azon a napon köszöntött be. Mikor két nevezetes nyilatkozat jelent meg a napi sajtóban és mind a kettő ő vele foglakozik. Tudós professzorok bankettiroztak, -- hol is ? nem lehet másutt csak Németországban és ott pohárcsengés között megalapították a negyedik rendnek azt a fontos jogát, hogy szabad ugyanazokért az anyagi és szellemi előnyökért küzdenie, melyeket a többi rend már élvez. A német tudományos buzgalom és alaposság sok baklövést tett már a józan ész rovására és az ember hajlandó volna a minap megtartott kölni gyűlést is mosolyogva elfelejteni, ha nem állott volna egy oly komoly tudós az élén, mint Berlepsch volt német kereskedelmi minister. Az ő személye, és szónoklata ad súlyt a fellépésnek. mely máskép egészen téves úton halad, ugyanis hol létezik még ma a három rend ? Hol vannak még főpapi, főnemesi és köznemes kiváltságok ? Az idő hatalma rég óta lerontotta azokat és ma már mindenkinek módjában van hogy tehetségét rendi korlátok nélkül érvényesítse. Mi több az ipari pálya nagy haladásával már háttérbe szorította a tudományos munkakör jelentőségét, eredményeiben pedig kivitte, hogy anyagi oldalát tekintve, egyedül a nobile decorumot hagyta meg neki. Ez tehát nem rendi kérdés, nem is oldható meg tudós theoriákkal. A munkás küzdelme ez a munkaadó tőke ellen, a kézi ipar küzdelme a gyári túltermelés következményeiben a szegénység harcza a vagyoni a politikai szempontból éretlen, de tettvágyó tömeg feltámadása a vezető körök. a törvényes tekintély és az állami rend ellen. Kétségtelen és tapasztaljuk is lépten-nyomon, hogy itt óriási tér nyílik a tudatlan tömeg vezetésére, helyesebben félrevezetésére. Minden titkon működő irányzat. minden nyíltan be nem vallható törekvés. minden az állami rend ellen forduló czélzat. származzék az akár politikai, akár nemzetiségi, alapos, vagy csak álmodott okokból ezen a téren keresi jövőjét, nincs könnyebb, mint egy kenyér keresetre vágyó, öreg napjaira biztosítást kívánó. avagy át nem értett politikai czélok és jogok felé irányuló törekvést a műveletlen munkásnépben odaterelni, hová az illető irányítók saját tervei utalnak. Így válhatnak belőlük a nemzeti tekintetben egységes államokban a rendbontó, a gyilkos fegyverétől sem irtózó anarchisták, polyglot államban pedig az állami egységet és állami eszmét felforgatni vágyó pl. pánszlávok. Érthető az intelligens körök ama iparkodása, hogy szellemi felsőségüknél fogva irányítani akarjak a veszedelmes és esetleges kihágásaiban vészthozó elemeket. Ilyen szemponthól érthető és helyeselhető Berlepsch úr és társainak fellépése, csak az a sajnos, hogy az éhező gyomor nem csillapul tudós. szép szavakra és ahol a vezetők körében még be nem vallott czélok is érvényesülnek, ott megszűnt a rábeszélő szó, a meggyőzés lehetősége. A második nyilatkozó, nem csekélyebb ember, mint Türr István tábornok, kire büszkeséggel tekint minden magyar. ki egyszerű szülők gyermekéből odaemelkedett, hogy egy franczia császári herczegnőt nyert nőül, Türr tábornok félre nem ismeri a szoczializmus veszélyes voltát, helyes eszméket fejteget, midőn a népet liberális és humanista irányban fel akarja világosítani, midőn a kisbirtok szaporítására, a nagybirtok felaprítására és a kötött birtok felszabadítására figyelmezteti az irányadó köröket. Egyben azonban téved, mikor a szoiczializmust ily fegyverekkel teljesen leküzdhetőnek véli. midőn azt egyszerű gyermekijesztő mumusnak nevezi. Bár igaza volna nagy hazánkfiának! Megfeledkezett azonban arról is, hogy nem csak a mezei munkások között létezik szoczializmus, hanem a gyári munkások között is, sőt mi a legelszomorítóbb a kéziparos osztályban is. Avagy nem láttuk a ma kezdetleges szocziáldemokrata gyűlésünk elnöki székén egyik fiatal iparosunkat ? Nem az iparos segédek tették a hallgatóság tekintélyes részét ? Ez óvó példa, kétszeresen reánk nézve. A gyári ipar nagy lendületet vett nálunk az utóbbi években. Már négy tekintélyes gyárunk van és valószínű, hogy, azok a kedvező körülmények. melyek a nagy tőkét arra bírták, hogy ép Zsolnán állítsa fel telepeit, a jövőben sem fognak gyengülni s így kilátásunk lehet arra, hogy a gyári ipar terén még haladhatunk. Eddig nem hittük, de most már látjuk, hogy a lelketlen izgatás már megtalálta az utat mihozzánk. Igaz, hogy nem egyenes úton tette első kísérletét, mert jónak látta Budapesten át idejönni, pedig északról, Szilézia és Morvaország nagy gyárvárosaiból várhattuk volna a hívatlan vendéget, és mégis onnan jött, bár álorcza alatt és kerülő úton, elárulja azt tót nyelvű - a fővárosban nyomatott - meghívója egyik csekély szava: „Na zdar!" Soha tót nem használta a szót, irodalmi nyelve sem ismeri, ezt a cseh-morvából csempészték be! A gyűlésen fel-feltünedezett idegen alakok hazáját, származását, ki tudná ? Czélzatos, tervszerű fellépésüket a rajtok látott egyenruha forma öltözet sejtette velünk, nyelvök és kiejtésük idegenszerű volt. Nem a szomszéd osztrák tartományokra utal mindez? Ha pedig azok voltak, akkor kipróbált erők, csak vissza kell emlékeznünk az utolsó évek alatt Ostran, Witkowitz, Trzynetz, Dombrau s a szomszédság gyár és bányaterületén végbement véres eseményekre. Jó kezekben vannak tehát már a mi gyári munkásaink, oly, tanítómesterek kezében, kik csakhamar ki fogják őket oktatni, hogy miképp kell jogokat szerezni és mi módon kell elbánniuk munkaadókkal. Ha a teljesen tanulatlan pórnépből került gyári munkás hajlandó az ily lelketlen izgatókra hallgatni, azt nem csodáljuk. Régibb viszonyaiból kinőtt, többnek tudja magát annál, ami volt. de új körülményeihez és azok természetében fekvő belső átalakulásához még hiányzik a kellő intelligencziája. Nincs tisztában önmagával és ennélfogva a legalkalmasabb anyag arra, hogy a rokon mezben fellépő csábítónak áldozatává legyen. De miért rokonszenvez velük iparosaink egy része, kivált ezek segédei? Avagy érzik mar a gyári ipar rájuk nehezedő és életkörülményeket megnehezítő súlyát? A szoczializmus karjai közé akarják magukat vetni hogy így az ellenfél munkásaival egyesülve, megbénítsák a nagytőkét, a nagy ipar? Avagy csak másodlagos tüneménynyel állunk szemben és mélyebben keresendők e feltűnő jelenség okai? Azt tudtuk eddig, hogy a mi iparosaink a legrégibb, bennszülött családok gyermekei, kik a büszkeség, a lenézés bizonyos fokával tekintenek minden idegent. Hihető-e hogy ilyen emberek idegen izgatókat kövessenek? Alig hinnők. És ha mégis látjuk a tagadhatlan tényt, úgy önkénytelenül arra kell gondolnunk, hogy itt csak a külszín áll előttünk és a hazafiatlan áradat csak a szoczializmus itt még új és éppen azért vonzó mezében jelent meg! Jól tudjuk, nagypolgárságnak és épp az iparos osztály túlnyomó részben, ha nyelvére nem is, de szívében hazafias. magyar érzelmű. Ezekhez intézzék figyelmeztető, kérő, óvó, szavunkat, nehogy létező és alkalmilag bőven megbeszélendő bajaikra orvoslást keresve a külföldről becsempészett szociálpánszlávizmus karjai közé vessék magukat, lam proximus urdet Ucdegun - ég már a közvetlen szomszédság, előre nem láthatjuk, hogy hová fejlődik a szomszéd gyár és bányavidéken a csak erővel elnyomott mozgalom. Aligha nagyon erősnek nem érzi magát odahaza, ha már hozzánk bátorodik, ha már nálunk kezdi meg aknamunkáját. Mi zsolnaiak pedig teljes közönyösséggel nézzék e jelenségeket, mintha a szomszédban történtek után nem is a mi békénkről, a mi vagyonunkról, esetleg még annál is többről lehetne szó. A munkások ezrével szemben hat csendőrünk és négy városi rendőrünk kiknek mellesleg mondva még fegyverök sincsen - adjon oltalmat ? Nem akarunk túlozni, nem gondolunk még ma valamiféle veszedelemre. Csak arra akarunk utalni, hogy vétkes a mi közönyünk, hogy éber szemmel kell kísérnünk ezt a kezdődő mozgalmat, azt a békénket aláásni készülő idegenből becsempészett fattyúhajtást. Városunk nagy átalakításokat tervez, lehetetlen ez, ha egy nagy pénzügyi művelettel nem segít magán. Erre kell, hogy rászánja magát és bizonyos, hogy meg is fogja tenni. A terv nagyszabású, dicséret a kezdeményezőknek: de egy fontos tényezőt kifelejtettek belőle: az állandó katonaság városunkba való telepítését. Ahol telik oly sok új terv végrehajtására, ott kell, hogy jusson kaszárnyaépítésre is. E czél könynyebben érhető el sok másnál, mert a katonaság egyrészt mint bérlő, másrészt mint fogyasztó fizeti ki magát, végső eredményében padig biztonságunk őre, sőt puszta jelenléte már lehűtő hatással lesz rendbontók táborára. Principiis olista! A kezdetinek vegyük elejét. Ne várjunk addig, míg nyakunkra nő a szoczializmus réme. Oly régi ez, hogy visszanyúlik a régi Róma még időszámításunkat megelőző századára és ha Marius gyilkoló szoczialista bandáitól kezdve, végig tekintünk e mozgalom fejlődésén annak szemeink előtt lefolyt legújabb eseményei véres jelenetekben nyilvánult lánczolatáig, úgy arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a kicsiny kezdet próbálgatásával állunk szemben még ma, de nem tudhatjuk mit hoz a holnap - és jaj nekünk, ha összetett kézzel fogjuk bevárni! Dr. Mayer György. Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. Személyi hírek. Kraft Károly táblabíró, zsolnai kir járásbíróság vezetője, négy havi szabadság után visszatért városunkba és újból elfoglalta Hivatalát. Harmos Kálmán, a zsolnai adóhivatal pénztárnoka mint sajnálattal értesülünk megrongált egészségét helyreállítandó hat heti szabadsággal elhagyta városunkat, Te Deum. Folyó hó 4-én. Ő Felsége neve napja alkalmából d. D.e. 9 órakor a helybeli r. k. pléb. templomban ünnepélyes hálaadó istentisztelet lesz melyet városunk plébánosa, Podivinszky Ferenez, apát-esperes fog czelebrálni. Az összes, hatóságok, valamint a város képviselő testülete teljes számmal fognak az isteni tiszteleten részt vinni. Diszkreczionális ügyek. Hiteles értesülésünk szerint a város elöljárósága és a képviselő testület kiküldött szűkebb körű bizottsága az október hó 1-én megtartott ülésében megtalálta az utat, hogy a rég húzódó kellemetlen elszámolási differencziáknak véget vessen. Tévedések mutatkoztak a ministeriumtól kiküldött számtiszt tételeiben, úgy hogy az eredetileg nagy hiánylat aránylag csekély összegre olvadt le. A bizottság konstatálta, hogy a szóban forgó diszkreczonális kiadások tényleg fennállanak és azért azoknak a teljes törlését fogja a legközelebb tartandó közgyűlésnek javasolni. Nem kételkedünk, hogy a közgyűlés túlnyomó többsége el fogja fogadni e javaslatot, mivel el kell ismernie a Dr. Pollák indítványából folyó szabad egyezkedés jogosultságát, mert diskreczionális kiadások kérdésében egyezkedésnek mindenesetre van helye, ha az érdekeltek a még ezután mutatkozó hiányt megtérítik, remélhető, hogy ez a gyűlöletes és jelentőségén felül kifújt ügy végleg elintézettnek tekinthető és a törvényes feljebbviteli fórum sem fog elzárkózni a város békéjének érdeke elől és Ítéletével megerősíti a szerencsésen megtalált utat. mely e kényes útvesztőből a kívánt czélhoz vezet. Ekkor elmondhatjuk: „Győzött a jogosság és igazság a bölcs mérséklet fegyverével!" - Iskolai ünnepély. Ő Felsége, dicsőségesen uralkodó királyunk neve ünnepe alkalmából a zsolnai kir. kath. gymnasium iskolai ünnepélyt rendez. Az ünnepély műsora a következő: október 4-én d. e. 9 órakor hálaadó isteni tisztelet a helybeli plébánia templomban. Ennek befejezése után a gymn. rajztermében: 1. „Hymnus”- Énekli az egész ifjúság. 2. „Hazám,- Szavalja Kern Ervin II. oszt. tanuló, 3. „A magyarok Mózese” - Szavalja Nedbnalek Ferenez III. o. t. 4, „Szózat" Szavalja Zlattner Oszkár IV. o. t. 5. „Alkalmi ünnepi beszéd” Tartja Örvény Iván, r. tanár. 6. „Szózat" Énekli az egész ifjúság - A gymnasium vezetősége megragadja az alkalmat, hogy tanulóink szüleit és hozzátartozóit általában minden hazafias és az intézet törekvéseivel rokonszenvező iskolabarátot ez ünnepélyre meghívjon. Kivilágítás Zsolnán. Városunk elöljárósága közhírré tette, hogy f. évi szeptember 29.-én megtartott közgyűlésének határozata értelmében a király Ö felsége neve napjának estéjén a várost kivilágítani fogja. Ezért felkéri az összes polgárságot, hogy- minden utczára nyíló ablakait október 4-én esti 7 órakor alkalmas módon világítsa ki. Bizonyos, hogy a közlelkesedés örömest fogja teljesíteni az elöljáróság kérését. Búcsú. Nagy-Bittséről veszszük a hírt, hogy a város intelligencziája f. hó 29-én Kenedics János úr tiszteletére búcsú lakomát rendezett. Az ünnepelt a bittsei „Kaszinó" elnöke volt, a kaszinó legrégibb tagjainak egyike a oszlopos magyar ember, kiben a magyar vendégszeretet is praegnans kifejezésre jutott. Szeretet maga körül értelmes embereket, megbeszélte velök a város ügyeit, politizált is, de mindezt az édes kvaterka mellett cselekedte. Távozása minden esetre űrt hagy a város társadalmi életében és kívánjuk neki, hogy Puchón, hová áttette hadi szállását, is olyan jól érezze magát, mint eddigi barátai körében Nyilvános köszönet. A zsolnai gymnasium igazgatósága abból az alkalomból, hogy egyrészt a zsolnai kölcsönös segélyegylet r. t., másrészt a helybeli takarék és hitelintézet 50-50 frtot szavazott meg a szegény tanulóit segélyező egyesületnek, az áldásos működésük és igazán nemes jótékonyságuk által kitűnő intézeteknek ez úton is meleg köszönetét fejezi ki. A zsolnai kölcsönön segélyegylet r. t., szeptember 30-án tartotta mag választmányi gyűlését, mely az 1896 júliustól 1897. június végéig terjedő üzleti év eredményeként 8484 frt 04 kr. tiszta jövedelmet mutatott ki. Ez ősszegből 8000 frtot fordít a részvényeseknek jutó osztalékra, mi részvényenkint 4 frtnak. vagyis 10%-nak felel meg, 800 frtot tettek át az 1897/98 évre. a maradékot pedig a következő jótékony czélokra kívánja fordítani: a zsolnai gymnasium szegény tanulóit segélyező egyesületnek 50 frt a főelemi iskola szegény tanulóinak: 10 frt. A helybeli iparegyesület zászlajára 25 frt., a beteg Pazsiczky polgárnak 10 frt, az özv. Keresztesynének 5 frt, Javercsek polgárunk 2 frt., özv. Bleinének 2 frt 04 kr. A részvény társaság, mely ily szépen felel meg emberbaráti hivatásának is f. hó 20-án d.u. 3 órakor tartja meg rendes évi közgyűlését, mely többek között a tisztikar újból való megválasztásával is fog foglalkozni. A tűzoltók közgyűlése. Három éve áll fenn városunkban e hasznos intézmény és ezalatt bizonyította nemcsak azt hogy életre való de azt is, hogy fejlődni akar és képes. Az önkéntes tűzoltó egyesület ezúttal nem csak rendes évi közgyűlését tartotta meg, hanem tisztikarát alapszabályai értelmében - újból választotta, illetve kiegészítette. Ez utóbbi körülmény okozta, hogy városházunk nagy terme, hol a gyűlést tartották élénk sürgés képét mutatta és az előtte terülő tér néha visszhangzott a lelkes éljenektől. A tárgysor röviden a kővetkező volt. Először átvizsgálták az egyesület számadásait, ezek szerint az 1896. évben 993 frt 86 kr. bevétel és 750 frt 55 kr. Kiadás, vagyis az év 243 frt 31 kr. tiszta jövedelemmel záródik. Az év folyamán a titkár jelentés szerint 3 egyesületi tag halt el még pedig mindhárman működő tagok. Ezután a választás következett, mely a régibb tisztikarban alig mutat változást. Nyilvános köszönet. A zsolnai önk. tűzoltó egylet arra kéri fel lapunkat, hogy a helybeli segélyegylet r. t., a fentebbiekben is említett, 50 frtnyi adományáért, melyet az egyletnek jutatott, ez úton is forró köszönetét nyilváníthassa. - Szívesen engedtünk helyet e kívánságnak és csak Azt óhajtanók, hogy mentől többen karolják fel közhasznú egylet ügyeit. Cs. Kir. Szab. Kassa-Oderbergi vasút menetrendje Érvényes 1897. október hó 1-től Kassa-Oderberg. (Állomás: Zsolna). Személyvonat érk. 8.54 reggel Gyorsvonat érk. 2.19 indul 2.31 délután Személyvonat érk. 9.00 reggel indul 3.14 délután Vegyesvonat érk. 8.20 indul 8.50 este Személyvonat érk. 11.30 indul 11.48 éjjel Oderberg-Kassa Személyvonat érk. 4.04 indul 4.20 reggel Vegyesvonat érk. 8.53 indul 9.10 reggel Személyvonat érk. 1.14 indul 1.26 délután Gyorsvonat érk. 2.30 indul 2.40 délután Személyvonat érk. 8.29 este 1580/97 eln.sz. Újabb árlejtési hirdetmény. A zsolnai kir járásbíróság részére az 1898. évben szükséges Kőnyomdai sokszorosítások teljesítésének Biztosítása végett 1897. évi szeptember 2-ra kitűzött versenyajánlati tárgyalás, elfogadható ajánlat hiányában. eredménytelen maradván. - ezen kőnyomdai sokszorosítások teljesítésének biztosítása végett, 1897. évi Október hó 28-án d. e. 9 órakor a trencséni kir. törvényszék elnöki irodájába irányult ajánlatok alapján, újabbi versenyajánlati tárgyalás fog tartatni. A részletes feltételék a trencséni kir. törvényszék iroda igazgatójánál. a rendes hivatalos órák alatt megtudhatók. Trencsénben, 1897. évi szeptember 22-én. Siebenfreud Béla elnök Újabb árlejtési hirdetmény. A trencséni kir. törvényszék s az annak területén levő: trencséni, baáni, illavai, puchói, vágbeszterczei, nagy-bittsei, zsolnai és csaczai kir. járásbíróságok, valamint a trencséni kir. ügyészség részére. Az 1898. évre szükséges könyvkötői munkák biztosítása czéljából új versenyajánlati tárgyalásnak megtartása rendeltetvén el ennek - Írásbeli zárt. ajánlatok melletti -újabbi határnapul 1897. évi október hó 28-ának d. e. 9 óráját, a trencséni kir. törvényszék elnöki irodájába ezennel kitűzöm. A részletes feltételek. beleértve, a bemutatandó óvadék összege, a trencséni kir. törvényszék iroda-igazgatójánál, a rendes Hivatalos órák alatt megtudhatók. Trencsében, 1897. évi szeptember hó 22-én, Siebenfreud Béla elnök /// Fried Józsa - Liohtuer József jegyesek. Nagy-Bittse - Salgótarján 1897. október havában. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A katonai laktanya. Csak a, minap mutattunk rá, hogy a tervezett átalakítások keretében mennyire volna szükséges városunkban a laktanya építése is. Akkor csak egy szempont lebegett szemünk előtt, még pedig a közbiztonság, mert lehetetlen kitérnünk a kérdés elöl, hogy nem fog-e ez a vajúdó, fejlődő és eddig czéldutatlan társadalom oly kinövéseket is létrehozni, melyeket nemcsak éber figyelemmel kell kísérnünk, hanem esetleg védekeznünk is kell ellenük. Ismételjük, hogy nem latunk közvetlen veszélyt, nem is akarjuk kósza hírekkel megbolygatni a társadalom békéjét, csak a közfigyelmet akartuk az új mozgalom felé irányítani, nehogy később készületlenül lepjen meg bennünket és nagyra nőve erőszakoskodhassék rajtunk. Vannak még sokkal fontosabb és bennünket közvetlenül érintő és ép azért a való életbe vágó szempontok, melyek a laktanya, kérdésének megoldását ez idő szerint követelik. E tekintetben első maga, a katonai szempont. Zsolnát már a természet is stratégiai központtá tette. Itt van a Vág völgyének fordulója, ide torkollik nemcsak a Vág mentében húzódó két fővölgy, hanem innen indul az északnyugati felföld egyetlen számbavehető nagy átjárója Szilézia felé. Zsolna végső pontja a bányavárosok északra vezető útvonalának, szomszédunk a sztrecsnói és szúlyói szoros, de a hegyi mellékutak is, melyek a kiszucza-jablunkai szorost elkerülhetővé teszik, itt találkoznak. Még megerősítette a természeti viszonyokat az emberi ész alkotta forgalmi eszközök csoportosítása. Avagy megfeledkezhetnénk arról, hogy innen indul a legrövidebb útvonal, mely egyrészt módot nyújt arra, hogy kezet foghassunk Porosz-Szilézia határán szövetségesünkkel az északi kolosszus, beszögellő -tehát leggyengébb, - határpontján; másrészt itt, van természetes gyülekező helye a pozsonyi, budapesti és kassai három hadtestnek, mindegyiknek saját vasútvonala segítségével? Talán nem tudnók azt, hogy innen ép oly könnyű szerrel érhetjük el Galicziát, mint Sziléziát? A katonai körök rég tudják ezt, és ha eddig mégis elmulasztották, hogy Zsolnát állandó tanyájukká tegyék, tették azt régebben bizonyosan budatini állomásukra való tekintettel, mely Zsolnát fölöslegessé tette, újabban pedig a gyors szállító eszközökben bízva, melyek az itt felállítandó átvonuló táborhelyet bármely perczben keresztülvihetővé teszik. Ezek oly tények, melyek minden kétséget kizárnak, de mindamellett marad egy pont, mely, ha nem is kerülhetetlen, mégis a gyors és pontos munka szempontjából -pedig ez adott alkalommal végtelenül fontos - igen meggondolni való, ha itt béke idején már fenállana a katonai törzs és a szükséges raktár és készlet - ember és anyag, ha azok közvetlen tapasztalatukból ismerik megoldandó faladatuk minden kényesebb pontját és nehezebb feladatát, ha arra jókor előre elkészültek: mennyire könnyíti meg. mennyire egyszerűsíti ez egész működésüket! Mennyi kapkodásnak, mennyi elhirtelenkedett és komoly esetben végzetessé vállható tévedésnek lehetne így elejét venni ? Nem hisszük, hogy a katonai körök szemet hunynának e viszonyokra, de ha mégis várnak és nem teszik meg városunkkal szemben a kezdeményező lépéseket, teszik azért, mert egyrészt nem támaszthatnak riadalmat félremagyarázható fellépésökkel, másrészt a túlterhelt katonai budget meg sem engedi nekik a kezdeményezést, végül - valljuk be kissé el is vannak kényeztetve más törvényhatóságok irántuk tanúsított előzékenysége és áldozatkészsége miatt. E kérdés tehát részünkről is áldozatot követel. Itt merül fel tehát a második felfogás jogosultsága, hogy kell-e áldozatot hoznunk és, ha igen. minő arányban áll a hozandó áldozat a belőle folyó haszonnal? Még elébb szükséges azonban az alapot kijelölnünk, melyen a czél felé haladhassunk, mert tudvalevő dolog, hogy katonaságunk elhelyezése tervszerű és azt sem-minő város kedvéért sem fogják megbolygatni. A mi esetünkben igen egyszerű a megoldás. Ott van a Trencséni 71. gyalogezred nagyszombati zászlóalja, mely jelenleg az ezred hadkiegészítési területén kívül állomásozik. Ez szabálytalanság, melybe a katonaság csak kényszerűségből egyezett bele és kétségtelenül örömmel fogja megragadni az alkalmat, hogy e zászlóalját Zsolnán saját területén helyeztesse el. Egy közös hadseregbeli zászlóalj elhelyezéséről kellene tehát gondoskodnunk. Nem a mi hivatásunk, hogy számszerű adatokat nyújtsunk e kérdés anyagi oldalát tekintve, ez városunk vezetőinek kötelessége, és ők ennek bizonyára ki sem fognak térni az útjából. Ha más városok tudtak a katonai kincstárral oly megegyezésre jutni, mely nemcsak megóvja a jelenre érdekeiket, hanem a jövőben tetemes jövedelmet is biztosítottak maguknak, úgy Zsolna városa is képes oly bérleti viszonyt létrehozva, mely födözi és hosszú időre biztosítja a befektetett összeg törlesztéses kamatát. E mellett mint fogyasztót is számba kell venni a katonaságot. Állandó katonaság mellett lehetetlen, hogy az állam fel ne emelje a lakásbér osztályát, mely az állami hivatalnokokra nézve már ma is alig tartható s ez a hazának csak javára fog esni. A pénz nagyobb lendülete el nem maradhat. Ha pedig okos elhelyezéssel úgy fogják építeni a laktanyát, hogy fejlődő alsóvárosunkat mintegy kiegészítve közelebbre hozza a régi városhoz, úgy nem csak az alsó városrész rendezését, hanem az új piacz , új ipari és kereskedelmi telepek keletkezését fogja eredményezni. A vasúti telepek idővel kell, hogy terjeszkedjenek: Amit a ruttkai gépműhellyel veszítettünk, ezen az úton nyerhető vissza. Amit kézi iparunk a gyári ipar révén, amit kereskedelmünk a vasúti fogyasztói egyletekben, a városi vámunk és fogyasztásunk az építendő új rajeczi vasútvonalon veszíthet, azt az építkezés fokozásával az anyag beszerzésén, a munka szaporodásával, az ezzel járó fogyasztáson, az állandó lakó és fogyasztó mindennapi szükségletén nyerhetjük vissza. Komoly kérdés ez és időszerű. Megérdemli, hogy minden érdekelt tényező komoly jóakarattal és kölcsönös szolgálat és áldozat mérlegelésével foglalkozzék vele, mert csak így egyenlíthetők ki az ellentétes, de egymást érintő és kiegészítő érdekek, így válhatik csak abból a mindenkit kielégítő egységes, jogos érdeket és érzékenységet nem sértő harmónia. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A „Zsolna és Vidéke” tárczája Ünnepi beszéd. Tartotta: Örvény Iván. Tisztelt közönség! Kedves tanulók! Ünnepet ül a mai nap bérczes vidékünktől az Adria partjáig szeretett hazánk sok millió népe, ünnepet, melyet nem a puszta szokás, nem is a köznapiasság szabatos kimértsége avatott azzá: hanem a rajongásig fokozott szeretet a legelső magyar ember, a népek atyja, nagy királyunk felséges személye iránt. Ünnepet ülünk mi is, kedves ifjak, s csak az imént voltatok a mindenható Isten oltára előtt, hogy zsenge szívetek buzgó imáival kérjétek az egek Urának áldását felséges urunk és királyunkra, most pedig e szent, falak között gyűltetek össze, hol nekem jutott a szerencse veletek felséges urunk legmagasabb erényeit megismertetve, azok nyomán titeket, az igaz hazaszeretetre s a megtántoríthatlan kötelességérzetre buzdítani. Ha volt valaha ünnepély e város falai között, mely jelentősegével egyesekre vagy társulatokra, a Város egyetemére, vagy távolabb vidékre is kiterjedt, én mindamellett azon szent meggyőződésemének adok kifejezést, sőt a magyarok Istenére mondom, távol sem lehetett eredményeiben oly magasztos mint a mai napi akkor. ha ti kedves fiaim ez alkalommal szent fogadást tesztek magatokban, hogy édes hazánk büszke szeretetében vetélkedve egész életetekét a hazafiúi szent kötelességük teljesítésére áldozzátok. Támogasson benneteket e magasztos munkában egész sírotokig az Isten szent kegyelme. A legelső magyar ünnepli ma névnapját, kinek jóságos arczát mindegyiktek már legalább képben. Ismerhetitek azt az ég derűjéhez hasonlatos mosolyt, a mely kegyelmet áraszt, a mely vigasztal, a mely buzdít, a mely könyet tőről, a mely sebeket gyógyít: de mi, a kik ezen glóriás arczot színről színre láttuk, még azt is kiolvastuk belőle hogy egyedüli boldogságát népei szeretetében találja s hogy szerető magyar népe között boldog is a magyar király. Kedves ifjú. véssed szívedbe ezt e jóságos arczot, s ha a késő aggkor terhe nyomja válladat, akkor is ifjú tűzzel és lelkesedéssel beszélj regéket róla a késő unokáknak. Beszéld el nekik, hogy széles birodalmában a kötelesség teljesítésében megelőzött mindenkit, abban ő volt az első, a nyugalomban ellenben mindenki megelőzte, abban ő volt az utolsó. Beszéld el azt is, hogy mi. kiket akkor már a haza szent földje takar. boldogok voltunk, mert szeretett királyunk által megvalósítva láttuk a magyar nemzetnek új fénykorát, a Nagy Lajos és Mátyás királyok idejének mását, mert valamint ama dicsőséges korban Európa fejedelmei csodálkozással, vegyes tisztelettel és vágyakozással keresték fel a magyar királyt, hogy lássák a fényt mely őt körül veszi, hogy hevüljenek a szeretet melegétől, mellyel alattvalói körülrajongják, hogy élvezzék bölcsességének kiapadhatatlan tárházát; ép ezeket tapasztaljuk napjainkban is. Ép a múlt hetekben s ép a magyar birodalma székvárosában kereste fel nagy királyunkat a német nép lánglelkű császára, s A látottak és hallottak alapján oly magasztalólag szólott szeretett uralkodónkról, oly elismerőleg a magyar nemzetnek uralkodója iránti szeretetéről és hagyományos hűségéről, hogy kettőzött erővel doboghatott minden igaz hazafiú szíve s az ifjú császár örökös hálára köteleztette le maga iránt az egész magyar nemzetet. Boldogok voltunk, mert az ő bölcs uralkodása határt szabott határt szabott nemzetünk sok százados szenvedéseinek s gondviselésünk nemtője általa új. magasabb és dicsőségesebb régiók felé vezette nemzetünket. Éreztük, hogy újból világgá száll nemzetünk történelmi híre, hogy betöltse a művelt Európát jó tulajdonságunk dicséretével. melyek közül a legelső helyen a hála és a rajongással határos szeretet érzelme. Ezt a tiszta. Ezt a rajongó, szeretetet is beszéld el a késő utódoknak kedves ifjú, s plántáld át lelkükbe oly buzgalommal, mint a minő szent buzgalommal iparkodunk mi azt belétek oltani. Örökségül kaptuk azt mi is. kötelességtek azt nektek is megőrizni s szeplőtlenül átadni az utódoknak. Támogasson benneteket e magasztos, de egyszersmind kötelességszerű munkában is a magyarok Istene. Az isteni gondviselés nagy idők élére állította szeretett királyunkat, e nagy idők eseményeit Azonban manapság nem az ágyuk ezrei, nem az öldöklő csaták örökítik meg, hanem a munka és az alkotások. E jelszók jelentőségét azonban csak az ő nagy lelke, csak az ő Bölcsessége érthette át egész helyességében, megvalósítására pedig az ő törhetetlen erélyére volt szükség, A magyar a haza védelmére életet és vagyont feláldozni sohasem habozott, de ez az áldozat napjainkban már nem elég, ma élni is kell tudni a hazáért, élni úgy, mint egy igaz magyarnak élni kell. élni úgy, mint ahogy a szeretett király él. - Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül - mondja a költő, a mi imádott hazánknak pedig igen sok fényre volt szüksége. Belátta ezt a legelső magyar ember, a szeretett király s példáján buzdulva belátták a haza jobbjai. S mi történik most szerte a hazában ? Lázas sietséggel iparkodunk pótolni a mulasztásokat, nagyobbnál nagyobb, üdvösebbnél üdvösebb alkotásokat létesítünk, hogy fényesen tetőzhessük be ezredéves múltunkat s örök időkre rakjuk le jövőnk alapjait. S az alkotások közepette, mely egy élete fényes delelőjén levő uralkodónak is hatványozott munkásságát vennék igénybe, vajjon nem érzi-e szeretett királyunk, hogy a test is megkívánja a maga nyugalmát? Ellenkezőleg, a munka az ő élete, melyhez a kötelességteljesítéséből meríti az erőt. Megfoghatatlan ez, sőt több ennél, a csodával határos. De álljunk meg egy pillanatra, mint megáll a történelem múzsája Clio is, midőn a szeptember 25-iki eseményeket jegyzé az örök történelem lapjaira. Álljunk meg és boruljunk le lélekben a király nagysága előtt, mert a magyar nemzetért dobogó szíve ekkor jelentkezett meg legteljesebb valóságában. Szeptember 25-ike ma örökké dicsőséges nap, melyen felséges urunk elrendelte, hogy történelmünk kivalló alakjai közül tíznek emeljenek szobrot az ő sajátjából. Fölséges gondolat, legfölségesebb mindenek fölött, királyi gondolat, melynek a magyar nemzet örök hálája lesz méltó jutalma. Első sz. irályunk emlékezetéről éneket zengedezett az árván maradt magyar nemzet , midőn azt mondja: „Rólad emlékezvén csordulnak könnyei, búval harmatoznak szomorú mezei” S én szinte látom a késő jövőt, melyben hasonló fájdalom fog átnyilalni a magyar nemzeten, s szállni fog az ének szájról-szájra, mely felséges urunk emlékezetét hirdetni fogja az idők végezetéig. Ha pedig ezek után azt kérdeznéd kedves ifjú, mi ad erőt szeretett királyunknak, nem csak az előrehaladott élet terhét képes leküzdeni, de mindenütt a legelső, a hol a munka s az alkotás királyi beavatkozást tesz kívánatossá: hát erre nem tudok mást felelni, „mit azt, hogy a Mindenható ezzel s ezek alapján népei szeretetével pótolja azon nagy csapásokat, melyekkel szeretett királyunkat meglátogatta. Vagy van-e csapás ahhoz hasonló, midőn egy apa, egy király forrón szeretett gyermekét, koronáinak örökösét, saját lelke mását, álmodozásainak leendő megvalósítóját veszíti el. Lehet-e fájdalom, mint az, melyben e szavakat kiejtetté: „Nincs már fiam”. Másodszor vonaglott el ezen fájdalmas szó magyar királyi ajkakról, másodszor borította gyászba a magyar nemzetet a koronák örökösének kora halála. Első sz. királyunk ép úgy , mint I. Ferencz József nagy reményekre jogosító sarjat neveltek a nemzetnek s mindkettő fölött elhangzott a nemzet kimondhatatlan veszteségére e fájdalmas szó: „Nincs már fiam”. Mi az, amire a legfásultabb lélek is keserű könyekre ne fakadna, ha ezen bús szavakra nem . Éreztük azt mi is, osztoztunk a szeretett király fájdalmában mi is, a veszteség az egész magyar nemzet szívét megreszketteté, mert fényes jövőjének reménye szállt a sírba, de a legnagyobb fájdalom az apáé volt. Nem, a legnagyobb fájdalmat az a koronás mártír érzi még napjainkban is, akit a magyarok nagyassszonyának neveznek. Hazánknak második nemtője imádott királyasszonyunk Erzsébet királyné azóta is vigasztalhatatlan. A férfi az tettekben keres vigaszt, ő csak a könnyeiben. S a drága könnyek folynak, még egyre folynak. Örök mindenható Isten, ha mar szent fölségednek úgy tetszett, hogy a királyi családot ily súlyos csapás érje, ha már nem adhatod vissza elvesztett gyermeküket, vigasztaljad meg legalább az anyát. Ezért járulunk hozzád a legnagyobb alázatossággal menybeli szent Atyánk hogy add meg nekik a vigasztalást, hogy áraszd áldásodat uralkodó, családunkra s egyúttal szeretett hazánkra. Tarts meg örökre imádott hazánkat, tartsd meg sokáig a szeretett királyt! Zsolna és Vidéke 1897-1899 Szalavszky Gyula megyéjéből Ezen a czímen közöl az „Alkotmány” f. évi. okt. 7-iki száma egy terjedelmes czikket, melyből megnyugvással veszszük tudomásul, hogy fiatal korunk daczára már „felfedeztek”. Arról természetesen nem tehet az „Alkotmány”, hogy úgy járt, mint a legtöbb felfedező, t. i. téves színbe látta azt, mit először látott. Annál kevésbbé tehet róla mert „saját tudósítója” a kellő világításról, mely szemét egy kissé elvakítsa. Nem a mi hivatásunk, hogy a magas politikával foglalkozzunk, ebből a szempontból, ebből a szempontból hozzá sem szólhatunk a vitás kérdéshez. Amennyiben azonban a tisztesség és erkölcs álláspontjára áll, meg fogja engedni, ha fejtegetéseit rektitikáljuk. Feltételezzük, a szóban forgó lap komolyságáról, hogy ilyen kérdésben nem fog elzárkózni az andiatur et altera pars elve elöl. A „Zsolna és Vidéke” először is semmiféle nexusban nem áll Zsolna városának tanácsával, sőt - amit személy szerint talán sajnálunk - - Ferényi Antal jegyző úr sympathiájával sem dicsekedhetik. A zsidó tőkére, mely lapunkat alapította, röviden azt mondhatjuk, hogy ily tőke csak rosszakaróink képzeletében létezik, és hogy azoknak az uraknak, kik lapunkat támogatják, túlnyomó többsége keresztény. Ez azonban felfogásunk szerint egészen mellékes körülmény. Lapunk tudósítása városunk szeptember végén tartott közgyűléséről semmi egyébb, csak hű és tárgyilagos leírása az ott történteknek. Csudálatos, hogy mi legyünk felelősök az ott kifejtett véleményekért, holott megneveztük a felszólalt urakat. Ha azt mondottuk, hogy fölfújták a dolgot, igazat ád nekünk öntudatlanul maga az „Alkotmány”, mikor a Bene Dezső számtiszt konstatált hiányt 60.000 frtra teszi és még többet sejtet velünk, holott Bene számításában később hibákat találtak, hogy ezt a körülményt még az ellenzéki szónokok is elismerték, arról igazán nem tehet a „Zsolna és Vidéke”. Ez tehát nem sikkasztók védelme, hanem az igazság keresése. Ami végre a „Felvidéki Újság” dicsért szereplését illeti, mely -szószerint idézünk - „a gyalázatos üggyel szemben felrázza a közvéleményt s informálta a városi lapokat” kérjük az „Alkotmány"-t hogy méltassa figyelmére e lap október 7-ki számát is. Ez talán felfogja világosítani a tudósítások igazi értékéről és talán arról is, hogy a minket gyanúsítók közel állanak az ő informátoraihoz, sőt végső eredményben, hogy mily szépen lehet két vízben egyszerre úszni, egy dolgot kétféle-képen megvilágítani! - Lapunk általában semmiféle párt érdekeit nem szolgálja, hanem tárgyilagosan foglakozik a létező állapotokkal és függetlenségét minden viszonyok között fenn is akarja tartani. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Városi és megyei élet II. Városunk közigazgatási kérdéséhez Múlt heti számunkban nyílt kérdés gyanánt vetettük fel Zsolna közigazgatásának megbeszélését és örvendünk, hogy máris abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy ismét hozzászólhatunk a tárgyhoz. Ezúttal is egyik tekintélyen képviselő testületi tag úr nyilatkozik előttünk és úgy véljük, hogy csak tiszteletünket tanúsítják irányában, ha fejtegetéseit szó szerint, minden megjegyzés nélkül közöljük. "Tisztelt Szerkesztőség! Kívánságának megfelelve és lapjának utolsó számában kifejtett megjegyzéséhez csatlakozva a megoldásra váró bíró-kérdéshez a következőket vagyok bátor felemlíteni. Én is sürgősen szükségesnek vélem, hogy ezt, az állást egy oly férfiúval töltsük be, ki elég intelligens legyen arra, hogy mindazokat a feladatokat, melyeknek életbe léptetése Zsolna városára nézve jelenleg égető szükséget képeznek, véghez vinni képe legyen. Zsolna városa, mely mostanában erős fejlődésnek indult, melyben azonban eddig alig történt valami, mit szerény igények mellett még kis várostól is követelhetnénk, kell, hogy okvetlenül megfeleljen a művelődés és haladás jogos követeléseinek. E tekintetben feltétlen szükségesnek tartom, hogy a választandó bíró és kellő értelmiségen kívül rendelkezzék ama közigazgatási ismeretek fölött, melyek a város viszonyainak helyes fölfogásával egyesülve képessé tegyék, hogy a tanáccsal és képviselő testülettel egyetemben jó irányban vezethesse közügyeinket. A magam rezéről mellékes fontosságúnak tartom, hogy vajon 600, avagy 1200 frttal díjazzuk a bírót, mert a városi vagyon körül jó kezelés mellett könnyen lehet néhány ezer forintot megtakarítani, könnyelmű eljárással ép oly könnyen lehet ugyanannyit elfecsérelni, ha tehát városunk meglehetősen szűk anyagi viszonyaival számolok is, mégis be kell látnia mindenkinek, hogy néhány száz forint nem lehet semmiféle döntő befolyással Zsolna pénzügye dolgában. Ha tehát egy ügyes és szakképzett bíró mellett egy szintén teljesen megbízható jegyző a szükséges kisegítő személyzettel fog állani, ha a város tanácsát csak némileg is arravaló emberekből állítja össze, ha ez a képviselő testülettel karöltve működik, úgy közigazgatásunk igen jó lehet és sok hasznosat hozhat létre a nélkül, hogy már most a rendezett tanács nagyobb költségeit vállalnók magunkra. Ép ez okból nem tartom még időszerűnek annak eldöntését, hogy a közel jövőben felvessük a kérdést városunk rendezett tanácsú várossá való átalakítása iránt. Szívesen adtunk helyet a föntebbi soroknak, mert némely tekintetben új világot vetnek a feltett kérdésekre. Igaz, hogy egyre-másra még szerettük volna hallani a beküldő véleményét, helyesebbnek véltük azonban, hogy tetszésére bízzuk vélemény nyilvánítását. Hasonló vélemény szabadságot biztosítunk bárkinek is, ki városunk közügyei iránt érdeklődve a tárgyhoz szólni kíván, sőt keljük az illetőket, hogy ne terheltessenek ezt meg is tenni. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna szellemi tápláléka - Egy kis statisztika - A hírlapirodalmat már gyakran nevezték el szellemi nagyhatalomnak és méltán. Nem csak a szellemek, hanem a szívek érzelmei is nyilatkoznak meg, mert az emberek nem csak intelligencziájukhoz, hanem belső érzületükhöz mérik szellemi táplálékukat. Nyilvános föllépésükben igen gyakran melléktekintetek vezetik az embereket, hivatal, személyes érdek, lekötelezettség, néha még kevésbbé menthető, sőt egyenesen elvetendő szempontok vezetik őket, itt tehát nem nyilvánul az igazi meggyőződésök, érzelmök. Tetteiben közvetlen őrizhető ellen bárki és a felelősségtől való félelem módosítja ezért tetteit, vagy legalább szelídebb színben igyekszik azokat a nyilvánosság előtt feltüntetni. Őszintébbek tehát ott, hol az ellenőrzés nem lehet közvetlen, hol az ember nem cselekszik a nyilvánosság porondján, hol csak szenvedőleg vesz fel benyomásokat, de mégis ízlését és belső valóját tárja fel abban, amit olvas. Ebből a szempontból akartunk egy kis képet nyújtani városunkról, mert hiszszük, hogy ez hitelesebb bárminő ékes nyilatkozatoknál. 53 részint napi, részint időközi hírlapot járatunk a zsolnaiak, meg pedig mintegy 800 példányban, megemlítjük, hogy ebből a számból szándékosan ki vannak a helyben megjelenő lapok, mert ezeket kevésbé meggyőződésből, mint inkább kíváncsiságból, vagy más okokból, szóval nem belső szükségből szoktak járatni és olvasni. Tudjuk, hogy az emberek többsége nem szeret statisztikával foglakozni de ha mégis merjük olvasóinkat ezzel untatni, teszszük azért, mert hitünk szerint több ebben a tanulságos, mint az unalmas. Ha Zsolna lakosságát 5000 emberre teszszük - a gyári munkásokkal együtt van ennyi - úgy minden hatodik emberre jut egy lap, ez természetes arány és Zsolnát a műveltebb városok közé sorolja. Ha az intelligencziát keressük, úgy azt látjuk, hogy 19 a művelt közönségnek szánt hírlap mellett 18 népies irányú jár hozzánk, azt gondolhatnók tehát, hogy egyformán oszlik meg a kút ízlés, de ez módosul, ha megfigyeljük, hogy az első iránynak csak 204, a másodiknak pedig 604 híve, vagyis lappéldánya van. Ez okból állíthatjuk, hogy 100 magasabb műveltségű embere 204 olyan esik, ki szerényebb iganyekkel van hírlapja iránt. Ez is könnyen érthető jelenség, mert városunk nem hivatalnok város, az olvasó közönség zöme tehát iparosainkból és más nem akadémikus elemekből telik ki. Sokkal érdekesebb a lapok nyelvi aránya, mert abból a nemzetiségek viszonyára lehet alaposan következtetni. Mindig csak olvasó polgártársainkat nézve, látunk Zsolnán 180 magyar, 118 német és 579 tót lapolvasót, más szóval 100 tótra esik 33 magyar és 20 német. Kétségbe vonhatja e szerint még valaki, hogy a csekély magyarságnak itt komoly missiója van? Tudjuk, hogy a tótul és németül olvasók között sok van, a ki tud, vagy legalább ért magyarul, vagy ha nem is tud, de érez velünk, de mégis áll az, hogy minden magyar emberrel szemben találkozik négy hasonló műveltségű a tót vagy német nyelvet előnyben részesítő, tehát tág tere van a magyarságnak, ha vonzó hatással akar lenni. Az ily erőkifejtéshez azonban vállvetett munka kell és sajnos, hogy e tekintetben oly nehezen tudunk egy értelemre jutni. Egy másik tény, mely e kis statisztikában szembe szökő, élénken illusztrálja ezt, az t. i., hogy míg a túlnyomó szláv csak 12, a német már 13 hírlap köré sorakozik, addig mi magyarok 28 felé ágazunk szét. Azt mondhatná erre valaki, hogy ez inkább a fejlettebb hírlapirodalomra vezethető vissza, ez igaz lehet a tótra nézve, de nem a németre, kivált itt a határon, igazabb az, hogy ebben is fajunk ősi hibája nyilatkozik meg. A hírlapok még az emberek pártállására is vetnek világot, abból a szempontból konczentráltabb a kormánypárt, mely csak 12 lapját olvassa, mint az ellenzék, mely 17, három árnyalathoz tartozó hírlap felé hajlik. Számarányát tekintve csekély különbséget mutat a két párt, mert kormánypárti lap 805, ellenzéki 840 példányban jár ide. Ez annál igazabb, mert nem mindenki ellenzéki, ki ilyen lapot olvas, de megfordítva kevesebb valószínűséggel következtethetnénk. E mellett meg igen komoly város vagyunk, mert összesen csak 7 élczlapot járatunk, ezt is csak 35 példányban. Nehezek a megélhetési viszonyaink? Avagy talán a hűvösebb éghajlat alatt vérmérsékletünk is hidegebb? Fejtegetéseink végéhez közeledve, a legkomolyabb és leginkább meggondolni való pontra akarunk áttérni. Ismételve halottuk, hogy hazafiatlan, avagy államellenes irányzat nálunk nincsen, csak a mi túlcsigázott képzeletünk lát olyanokat. Ámde a száraz tények mást bizonyítanak: 8 lapot járat 51 zsolnai polgár, mely határozottan az érintett kategóriába tartozik. Ezek között van egy bécsi és egy prágai magyarfaló két-két példányban, a többivel csaknem kizárólag Túrócz-Szt-Márton boldogít minket, ha itt is párhuzamot akarunk vonni úgy igaz, hogy 100 lapolvasóra csak 6 államellenes, leginkább pánszláv esik, de ha a hazafias szellemű kormánypárti, úgy, mint ellenzéki, szak- vagy akár gyermeklapokat is összefoglalva 312 kerül ki, úgy arra az eredményre jutunk, hogy minden 6 hazafias intelligens olvasóval legalább egy ellentétes véleményű áll szemben. Fokozza még ezt az elszomorító körülményt az a köztudomású tény, hogy az ilyen lapok kézről-kézre szoktak járni, mert vannak, kik vagy restellik járatni, vagy okos számításból nem űzetnek reá elő, vagy a más nevére is hozatják. Még azt is megengedjük, hogy találkoznak ezek között olyanok, kik nem meggyőződésből, hanem puszta kíváncsiságból, vagy hogy az ellenfelet szemmel tarthassák járatnak pánszláv lapot, de ha mégis engedjük ezt, úgy számuk elenyésző csekély. Itt van tehát az egész városi hazafias elem együttes működésének megindokolt súlypontja, itt a tömörülés czélja és az összetartás szükséges voltának kiáltó bizonyítéka! -Lassú víz ez a csendes, csaknem észrevétlen mozgalom, de félő, hogy annál mélyebben mossa alá a partot, melyre mi Zsolna fejlődését magyar szellemben akarjuk felépíteni. Ily mozgalommal szemben bénák a hatóságok, ezek ellen csak a társadalom léphet fel sikerrel: résen kell tehát állanunk, hogy megóvjuk azt, amit már elértünk és ne veszélyeztessük azt amire még törekszünk. - r. - Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. - Bizalmi nyilatkozat. Folyó hó 5-én tartották meg a Zsolnán összegyűlt helybeli és vidéki megyebizottsági tagok gyűlésüket, melyben rendületlen bizalmukat és szeretetüket fejezték ki megyénk főispánja iránt, ki az utóbbi időben oly heves hírlapi támadásoknak volt kitéve. Ugyane tárgygyal foglakozik egy kis, megyénk székvárosában megjelent röpirat, mely a főispán érdemeit fejtegetve felhívja a közelebb összehívandó megyegyűlést és Trencsén városát, hogy ünnepélyes formában csatlakozzék a mozgalomhoz. A „Vágyölgyi Lap”-nak. Őszinte örömmel vettük a „Vágvölgyi Lap” utolsó számában hozzánk intézett, baráti jóindulattal átérzett szavait - Kétszeresen jót esett, mert jó indulata az őszinteség nyílt hangján szólalt meg. Nem biztat minket oly feltevésekkel, melyek viszonyaink között úgy sem valósulhatnak meg, sőt egyenesen figyelmeztet azokra a nehézségekre, melyekkel meg kell küzdenünk. Köszönjük őszinte nyílt fellépését és a magunk részéről csak azt a megjegyzést fűzhetjük hozzá, hogy mi is ösmerjük e nehézségeket sőt olyanokat is, melyeket t. laptársunk jó ízlése talán tiltott, hogy felemlítsen. Ismerjük őket és le is számoltunk velük. Legyen meggyőződve trencséni t. kollegánk, hogy hívek fogunk maradni kifejtett elveinkhez és sem jobbra sem balra nem tekintve a közügy szolgálatát fogjuk egyedül mérvadónak tartani állásfoglalásunkban. Alkotásokat sürgetünk, melyek városunk és vidékünk javát mozdítsák elő, tisztességes hangot, igaz magyar érzést, mily szívhez is szóljon és békében és egyetértőén közös czélok felé tereljen minden rokonszenvező elemet. Nagylelkű adomány. Popper Ármin báró, nagybirtokos, az izraeliták minapi ünnepei alkalmából az izr. hitközség elnöksége révén 100 frtnyi adományt juttatott a helybeli szegényeknek. - Fogadja a nemes adakozó a tél kezdetén annál becsesebb adományáért úgy a hitközség, mint az érdekeltek hálás köszönetét. Tanítóválasztás. Mint értesülünk, a bicsiczai ág. hitv. ev. államilag segélyezett iskolához a múlt vasárnapon tartott egyházi közgyűlés Filló Arnold, okleveles tanítójelöltet választotta meg rendes tanítóvá. Iskolai ünnepély. A zsolnai kir. kath. gymnasium f. hó 4-én, Ő Felsége nevenapján, iskolai ünnepélyt tartott, melynek tárgysorozatát múlt lapunkban ismertettük. Az ünnepély szép számú érdeklődő vendég jelenlétében folyt le, kik között Dr. Ring Mór, kir. Közjegyzőt, Tvrdy István, városi albírót, Riba Jenő, jegyzőt, Hibbján János, Rosenfeld Ignácz, Meres Honor, Schiferdecker Ernő, Vöcsköndy László, Zahuménsziky áll. tanítót Kohn vendéglős urakat láttuk. Az ifjúság Nevorál Gusztáv vezértanító vezetése mellett hazafias dalokat énekelt a szavalok legjobb tehetségüket igyekezték bemutatni, fénypontja azonban Örvény Iván, gymn. r. tanár sikerült beszéde volt melyet tárcza rovatunkban egész terjedelmében közlünk. Ennek kapcsán meg akarjuk említeni, hogy a vall. és közokt. minister abból az alkalomból, hogy királyunk nemzeti nagyjaink emlékének oly kegyeletes módon adózott, újabb iskolai ünnepély megtartását rendelte el. A helybeli gymnasium a legközelebbi időben fog ennek a szép és nemes kötelességének megfelelni. Zászlószentelés. Városunk ipartestülete f. hó 24-én szenteli fel egyesületi zászlaját. Ez alkalomból lelkes hangon szerkesztett felhívást intéz hazánk összes rokon testületéhez, megyénk és városunk hivatalos köreihez, a nyitraí megyés püspökhöz, káptalanhoz stb., hogy megjelenésével emelje közhasznú munkásságából sarjadzott hazafias ünnepélyét. Mellékelve közli az ünnepély sorrendjét, mely Popper Árminné, báróné, Lőw Károlyné és Milecz Jánosné Úrnők védnöksége alatt kis városunkban igazán párját ritkító ünnepélylyé lehet. - A sorrend október 3-án este térzenével és kivilágítással indul meg. ezt követi a Folkmann féle vendéglőben tartandó kedélyes ismerkedési estély. Másnap ébresztő, gyülekezés a városháza nagytermében, majd a zászló anyák és koszorús leányok ünnepélyes fogadtatása, felvonulás bevont zászlóval a plébánia templomhoz. Itt ünnepélyes szertartás után Podivinszky Ferencz apát felszenteli a zászlót melylyel a városháza dísztermébe térnek vissza, hol az ünnepség második része folyik le. Ez felavató beszéddel kezdődik. majd az ág. hitv. evangélikus és az izraelita lelkészek áldják meg az új zászlót, mire a megállapított sorrendben a szögek beverése következik. Az egész ünnepélyt este, a kaszinó helyiségeiben tartandó tánczmulatság rekeszti be. - Talán sok is mindez egy napra. Lehet hogy sok, de sohasem elég, ha a jó ügy szolgálatában történik, ha be akarja bizonyítani ez a tiszteletre méltó egyesület, hogy méltó megalapítójához, néhai Baross Gábor ministerhez. Tömörüljön derék ipartestületünk és igyekezzék azon, hogy ne csak az anyagi sikerek terén haladjon előre, de haladjon a hazafias szellem és magyar érzület terén is, mely ugyan eddig sem volt idegen elötte, de friss erőre és igazi virágzása, csak a jövőben Fejlődhetik. - Adakozás. A következők közlésére kértek fel bennünket. A zsolnai kir. kath. gymnasium segélyegylete tőkegyűjtésének kimutatása: Régibb már nyilvánosan nyugtázott összeg 352 frt. Rosenfeld Ignácz úr gyűjtőívén. Tombor Győző 20 frt, Rosenfeld A. 30 frt Glasel Márk 30 frt összesen 60 frt Főösszeg: 412 frt Tvrdy István, egyleti pénztárnok. - Panasz. Városunk egyik tekintélyes polgára fordul hozzánk azzal a kéréssel, hogy keltsük fel a város, valamint a felügyeletre hivatott körük figyelmét a helybeli szegények házára. - Igaz, hogy ez szegények háza és Zsolna nem állíthat palotát szegényeinek, mint azt nagy városokban tapasztaljuk, de annyit mégis megtehetne, hogy a meglevőt némileg jobb karba helyezze. Külseje ütött kopott, kertje műveletlen, pedig ez is, ha foglalkozást nem is, de némi szórakozást nyújthatna az ott lakóknak. Városunk saját érdekébe fog cselekedni, ha e panaszt figyelmére méltatja, mert érkezhetnek hozzánk a közhasznú és emberbaráti intézmények iránt érdeklődő férfiak is mit akkor? Zsolna és Vidéke 1897-1899 Újabb szoczialista gyűlés. A helybeli szoczialisták a munkások viszonyainak rendezése tárgyában a „Hungaria” kertben ma délután 2 órakor ismét gyülekeznek, este 7 órakor ugyanott szavalattal összekötött tánczestélyt rendeznek. Érdekes kezdet, kíváncsiak vagyunk a folytatásra! ////// Szerkesztői posta. Zsolnai. Naplójegyzetét vettük és közelebbről sorát is ejtenők, ha hajlandó volna kilépni ösmeretlenségéből. Szerkesztőségünk úgy is csak akkor közli a beküldők nevét, ha azok azt kívánják, máskép a név ki nem szivárog körünkből. B.J. Beszterczebánya. Egyrészt örülünk a kis félreértésnek, mert e nélkül alig jutottunk volna szép soraid birtokába. Közöltük az illetővel, czélzatos szándék távol állott tőle. Kérünk, hogy leveled végső soraiban nyilvánított szándékodat minél előbb valósítsd meg. V. S. Bittse. Szívesen vettük czikkét és azt, mihelyt lapunkban egy kis tér nyílik, közölni fogjuk. Ne tartoztassa ez, hogy továbbra is keressen fel minket, meg vagyunk róla győződve, hogy közönségünk rokonszenve kíséri. Sz.J. Komárom. Örömet szereztél kedves soraiddal, tartsd meg számunkra barátságodat a jövőre is. Hajnok. Költeményeket csak ritkábban hozhatunk, de ennek alkalmilag helyt adunk. Köszönet meleg üdvözletéért. Nem, hogy megvetnők, sőt kérjük szíves közreműködését. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Van szerencsém a nagyérdemű közönség tudomására hozni, hogy több évi fővárosi működésem után Zsolnán kárpitos és díszítő műhelyt nyitottam. A legdivatosabb áruk valamint ízléses díszítések, a legjutányosabban megrendelhetők Zsolnán. Mindennemű javítások rögtön és tartósan eszközöltetnek. A nagyérdemű közönség b. figyelmébe ajánlva magamat vagyok kiváló tisztelettel Schächter Viktor kárpitos és díszítő. Ich erlaube mir einem P.T. Publicum, die höfl. Mithollung zu machen, dass ich nach mehrjahriger grosstädtischer Thätigkeit in Sillein Eine Tapecier- u. Decorationsartikel Werkstatt errichtet habe. Sämmtliche dekorationsartikel halte ich in modernstem Genere am Lager u. berechne diesekben, wie auch alle vorkommenden zu äusserst billigen Preisen. Mich dem geeherten Publicum bestens empfehlend zeichne Hochachtend Viktor Schächter Tapecier- u. Decorateur. Zsolna és Vidéke 1897-1899 És mégis fölfújták. Bár nem teszszük szívesen mert a marakodás nem kenyerünk - mégis kénytelenek vagyunk zsolnai laptársunk folytonos támadásaira és gyanúsításaira válaszolni. Rövidek akarunk lenni, nehogy azt higgyék, hogy a konkurrenzia szülte és a talán még kevésbbé menthető okokra visszavezethető dolognak túlságos fontosságot tulajdonítunk. A "Felvidéki Újság" egyre hangoztatja azt az érdemét, hogy ő fedezte fel a városi közigazgatásban előfordult visszaéléseket és ő vitte ezt az ügyet elintézéséhez. Minket, pedig azzal gyanúsít, hogy pártfogoljuk a korrupcziót, sőt épen annak elhantolására alakult lapunk. Aki ismeri városunk belső viszonyait, még a ,F. U." keletkezését megelőzött időből, jól fogja tudni, hogy már akkor sűrűn hangoztatta egyik városi polgár - ha tetszik nevével is szolgálhatunk -hogy a város pénzügyei körül rendetlenségek vannak - ugyancsak ő jelentette fel a dolgot a ministériumnak, s ennek a feljelentésnek alapján indult meg a vizsgálat. A ,F. U."-nak az érdeme tehát oda törpül, hogy ő a vizsgálat körül folyton ott settenkedett és annak eredményeit lehetőleg túlhajtott módon világgá hirdette. Avagy talán el akarja velünk hitetni, hogy nem tőle származtak a Budapesti kőnyomatosok és a külföldi sajtó infomiácziói, melyek mind oda czéloztak, hogy állandó izgatottságban tartsák a közvéleményt? 1897, márczius 4-iki lapjukban néhány forint hián 100 ezer forintnyi közvagyont követeltek a vádlottakon, az „Alkotmány" nyíltan rájuk hivatkozva, teszi 60 ezer frtra a kárt, még csak egykét hete a Bene számtiszt konstatálta 18 ezer forintot sürgették, utolsó lapszámukban Árgus úr már csak 12 ezer forintról tud. Ez a lefelé való liczitálás illik egy komoly laphoz? És akkor még tiltakozik ez ellen, ha azt mondottuk, hogy fölfújták az ügyet? Ez a pártatlan igazság, melyre annyiszor hivatkoznak? Mit vetnek szeműnkre? Azt a humanisztikus felfogásunkat, mely tiltakozik nem csak a szóban forgó, de bárminő más ügynek mások kárára való kárára való túlhajtása ellen? Mi akarjuk befolyásolni a bírákat, mert „szigorú jogosság mellett bölcs mérsékletre” intjük őket ? Avagy az nem befolyásolás - ha ugyan követni akarjuk harczmodorukat - ha ők azt prédikáljak, hogy méltányosságot nem szabad gyakorolni ? . Nekik csak a bűnös vére-halála kell - jaj, ennek a világnak, ha a büntető kódex erre az álláspontra fog helyezkedni ! A bíró még nem ítélt az ügyben, de azért a „F. U." már elnevezte a vádlottakat tikkasztóknak s más egyebeknek - ez persze nem befolyásolás? Legszebb azonban a kiindulás pontja maga, amely oly magasra becsüli a magyar bírói kart, hogy azt hiszi róla, hogy azt lehet pro vagy contra befolyásolni. Nem érzi a nevezett lap erkölcsi alapjának gyengeségét, hogy inhumanus, hogy pártoskodó? Dehogy nem érzi, elárulja ezt szegény Argus, ki az utolsó lapszámban már szeretné lapját e vádak alól tisztázni. Oly melegen veszi pártfogása alá a Ferényi Antal jegyző úr előadta tanácsjavaslatot, hogy azt annak tulajdon édes apja sem tehette volna melegebben. Szegény Argus, hol maradt a száz szeme, mikor a lap harmadik oldaláig sem terjed ki tekintek, hol ép ellenkezőjét állítják annak, a mit a tanács mond: „helyezkedjék a képviselő testület a jogos méltányos alapjára s igazságos léssel állapítsa meg akár egészben, akár fele részben, akár bármely összegben” a megtérítendő összeget. Az első czikkben szíve hevével védi ezt az álláspontot, a harmadik oldalon pedig mi vagyunk a korrupczió védői, mert már régebben ugyanezt mondottuk. De úgy látszik, nem csak a szeme, de az emlékező tehetsége is cserben hagyta. Elfelejtette, hogy Cs. K. úr volt az egyedüli a múlt városi: közgyűlésen, ki ennek a tanácsjavaslatnak védelmére kelt és mivelhogy azt megmérte tenni, amit most Argus úr tesz, azért őt ütik, mint a romlott társaság egyik főczinkosát! Kedves Argus úr, nem veszi észre, hogy mily ellentmondásban áll saját munkatársával, de önmagával is, ha okt. 7-iki czikkét olvassa? Itt tehát semmi elv sem uralkodik, itt feltűnni vágyással nem éppen válogató versennyel és mi fő, minden áron való gáncsoskodással állunk szemben. Ízlésünk tiltja hogy e térre kövessük t. laptársunkat, valamint azt is, hogy modorából kölcsönözzünk. Sokszor olvastuk a „F.U.” hasábjain azt a kérdést, hogy honnan vették egyesek vagyonukat. Nem tudjuk általánosan, vagy személyekre való utalással tette ezt, ez kölömben úgy is közönyös. A lényeg maga a kérdés, mert ha ez felvethető, akkor minden fölcseperedett szegény embertől ugyanezt kérdezhetjük. Akkor nincs tisztességesen vagyonosodó iparos, vagy kereskedő, de még kevésbbé silány garasaiból jobb módot szerzett köztisztviselő. Erkölcsös ez az alap? Tisztelt ellenfelünk főereje, hogy a legkülönbözőbb tárgyakról írott czikkeinkből kikap egy-egy egész, vagy félmondatért s ezeket csoportosítva vádol minket olyképen, hogy más értelmet magyaráz abba, amit mi írtunk, Ez is ízlés dolga, nem szólhatunk hozzá, mert az észtorna szabad művészet. E tekintettben csak arra akarjuk kémi, hogy többet ne lásson a valónál, mint tette Argus úr a minap, ki egész ellenünk fordított okoskodását a „semmi” szóra alapított: „ a semmiből naggyá fújt” dolgokról leczkéztet bennünket hasábokon keresztül. Hogy fölfújták a dolgokat állítottuk és állítjuk most is, mert ez tagadhatatlan: de nem azt, hogy a „semmiből”, mert ez sem felelne meg a valóságnak. Mindamellett nem haragszunk ezért e sokszemű úrra, hiszen nagyobb emberek botlásai is nagyok szoktak lenni. A magunk álláspontjából egy szemernyit sem engedünk. bármennyit is gáncsoljanak és gyanúsítsanak ellenfeleink, ha ők jónak látják hogy egy-egy lapszámukban is két elven és két állásponton álljanak, avagy a szél iránya szerint forgassák a köpönyeget - ez tetszés dolga. Mi örökké a humanizmus, századunk legmagasztosabb vívmánya, szolgálatában fogunk állani - még velök szemben is ha ők azt kiáltják „fiat iustitia, pereat mundus”, mi, és azt hiszszük velünk együtt minden ember, kinek van érzéke a finomabb megkülönböztetések iránt, azt fogja felelni: „summum ius, summa iniuria!” Végül engedelmet kell kérnünk t. ellenfeleinktől, hogy daczára annak, hogy kezdettől fogva nem akartunk velök foglakozni, most mégis megtettük. Ők kényszerítettek erre és mi bizonyára nem vesztegettük volna rájuk a nyomdafestéket, ha ők ki nem kezdenek bennünket. Ez elég mára és ha nekik tetszik -örökre! Zsolna és Vidéke 1897-1899 Történet mese nélkül. - 1897 október. - Tehát iszom, zsolnán. A szalon legfélreesőbb helyén egy kisebb társaság csevegett. 3 nő és 4 férfi. Egy szolgabíró, egy törvszéki aljegyző, egy földbirtokos és egy honvéd huszár hadnagy. Az egyik fiatal menyecskével a huszár beszélgetett, én a másik menyecskétől szerettem volna a házas élet titkairól felvilágosítást kapni. Margit, a leány, a szolgabírónak udvarolt, hogy bennem a féltékenység érzelmét felébreszsze. Hirtelen felém fordult, szürke szemeiből a nála megszokott tűz sugárzott és azt kérdezte, hogyan is mulattam Imre esküvőjén, milyen is lesz ennek a felesége? Nagyot sóhajtottam. - Az istenért mi történt? kiáltottak a hölgyek. - A guta környékez? - kérdi a huszár. - Nem! - mondtam nyugalmamat visszanyerve - de történt velem valami, a mire még a legöregebb botok, parazolok, kalapskatulyák is alig emlékeznek. Azért említem ezeket, mert ahhoz hasonló, ami velem történt, ezekkel szokott - de ezekkel is csak ritkán - megtörténni. A törvényszéki aljegyző a, büntetető törvényre gondolt, a huszár meg jókedvében fölfordította a saját theás csészéjét, és az én nadrágomat öntötte le. Nadrágomnak szárazra törölgetése közben folytattam: - Nem hiszem, hogy a házasság annyi viszontagsággal volna összekötve, mint a vőfélyeskedés. Margit szemével rendre utasított és nagyon komoly lett, mint mindig, ha én a házasságról bölcselkedtem. - Igaza van Margit; a házasság szentség, arról jobb lesz nekem magával négyszem között beszélgetnem. Imre házasságából kifolyólag azonban megalkottam a magam nézetét és ettől még te sem leszel képes eltéríteni hadnagy uram, még akkor sem, ha főherczegnőt vezetsz az oltárhoz. Kezet nyújtott a megye leguribb nemesi családjának sarja a nagykereskedő leányának; mindegyik olyat hozott a házhoz, a mivel a másik nem bír, kölcsönös szerelmük pedig a jövendő boldogság legértékesebb záloga. - Ez a filozófia hasonlít magához, - kiáltott föl Margit - magának a lelke, gondolkozása sivár, számító. Nem hatja át az idealizmus szavait (Aztán körülbelül 5 európai nyelven mondott olyasmit, a minek az értelme „Geld regirt die Welt"). - Margit maga ideges - feleltem én - ha megígéri, hogy nem filozofál, hát elmondom azt, amit ígértem. Bármennyire kellemetlen is magának, hogy Imre megnősült - e mellett egy jelentőségteljes pillamást vetettem rá - mégis csak az történt, hogy az anyakönyvvezető előtt megkötött házasságot már az egyházi áldás is kíséri és egy boldog párocskával több van a világon, mint volt ezelőtt néhány nappal. Az egyházi áldásról jut nekem valami eszembe. - Talán bizony egy 3 éves csikó jött be a templomba - kérdé a sikerült viccz tudatának arczikifejezésével a huszár. - Kivele! - hallgass! - marsch! - és hasonló szavakkal fejeztük ki elismerésünket. - A pap - régi szokáshoz híven -- megragadta az alkalmat, hogy az egybegyűlt násznép előtt az egyházi törvények parancsolta aktus után, hangzatos beszéd kíséretében osztogassa jobbnál jobb tanácsait. Folyton hangoztatta közbe-közbe, hogy ő Krisztus urunk sugallatából beszél és hogy szavai igazságát jobban értse, a végén egy nagyot trüsszentett a menyasszony arczába. Mindenki visszatartotta a nevetést, csak az orgonista köhintett egy hangosat. - Ha, ha, ha! - olyan az a sípmester mint az én kese lovam, mindig mást csinál, mint a mit kommandíroznak, ha, ha, ha szólt a saját megjegyzése fölött mulatva a huszár. - Ha még egy megjegyzést teszel, kidobunk - volt egyhangú kijelentésünk. - Miután sokat ettünk és ittunk, azon gondolkodtunk, hogy lehet majd innen viszontagságok nélkül eljutni Vágvölgyébe. Megcsináltuk az útitervet és kizártunk belőle minden kellemetlenséget, Hogy az ember a házasság színhelyéről vasúti állomást elérhessen. 72 kmnyi kocsi utat kell megtenni - Még az első szerelmemért sem tettem volna 72 kilométert - hangzott a szolgabíró ajkairól. Megtettünk már talán 57 kilométert és etettünk. A későbbiek megértése végett elmondom, hogy akkor, mikor az esküvőre utaztunk, ugyanezen az úton - csak a községeknek megfordított sorrendjében - ezen etetési állomás előtt mintegy 4 kilométernyire fekvő községben a polgármester (ezzel és feleségével ültem én egy kocsin) sajtot rendelt, úgy azonban, hogy ezt majd visszafelé jövet az esküvőről szedjük föl és viszszük haza. Elértük hát azt a bizonyos etetési állomást és itt szóba került a sajt. Józsi és Rezső bácsi - és a két örökké fiatal úr - egy másik kocsin jöttek utánunk idáig. Rezső bácsi rántottat evett eczetes uborkával. Józsi bácsi pedig ezalatt velünk csevegett és helyeslőleg vette tudomásul, hogy a polgármester meg a felesége nélkülem mennek el azon községig, a hol a megrendelt sajtot kellett fölszedni, én pedig, az alatt míg az egyik öreg úr megeszi a rántottat, meglátogatom az etetési állomáson lakó plébános rokonomat és néhány percznyi itt időzés után az öreg urak kocsiján elmegyek a sajt községig, a hol átszállok ismét a polgármesterékhez, kik időközben a sajtot kellőkép elhelyezik. - Dugjuk össze a fejeinket fontoskodott a földbirtokos - mondok maguknak valamit, mert hát eszembe jutott a sajtról valami. - Csak nem a nagynéni és mi férfiak fenyegetőleg fölemelkedtünk helyeinkről. - Nem kérem egészen más valami - folytatá a földbirtokos, mi alatt mi ismét helyet foglaltunk, az aljegyző pedig megjegyezte, hogy csak annak juthat valami az eszébe, a kinek esze van - jó lesz a földésznek nem dicsekedni. - Hát az kérem - suttogta hogy a házi asszony a theához ádhatott volna sajtot is, szeretem, ha a gyomromat valami nyomja - Dumm ist der Kerl, aber gefrüssig - súgta huszár a mellette ülő menyecskének. Ha a földbirtokosnak eszébe juthat, valami hát nekem is eszembe juthat - mondám valami. Az etetési állomáson lakó plébános rokonomnál eszembe jut az a templom, a hol az eskü tartatott és erről jut eszembe egy kis epizód, mely a templom előtt játszódott le. Az epizódnak azonban nincs semmi köze a plébánoshoz, sem a templomhoz. Mikor az egyházi esketés után a templomból kijöttünk: a mennyasszony bátyja hírtelen csoportosított bennünket, hogy egy amatőr képen megörökítsen. Mikor már minden meg lett volna és csak a „most” jelszót vártuk letett kalappal, egy gyógyszerész - ki oldalt állott tőlem a násznéphez tartozó a kopasz, de különben fiatal fürdő tulajdonos felé fordulva megjegyezte, hogy tegye föl és kalapját. Ezen megjegyzés után nem lévén organista jelen mindenki nevetett, csak az amatőr fényképész nem, mert ez - nem számítva erre az incidensre megnyitotta a gép torkát és mi valamennyien gondtalan kaczagás közben vagyunk megörökítve. A késő unokák büszkén fogják mutogatni e fotográfiát a boldog házasság e biztos jelét. Hol is hagytam. Igen, meglátogattam a plébánost. Mikor tőle rövid ott időzés után elbúcsúztam és kimentem - a kocsma elé, se polgármestert, se öreg urakat nem találtam. Ott hagytak egy idegen megye kellő közepén, honnan se vasúton, se kocsin mert itt kocsit kapni nem lehet haza nem juthatok. A bundámat és a pokroczomat elvittek, én meg dideregve a néztem a kanyargó országútra, elhagyottan árván. A zsúr társaság kaczagott én gyorsan szürcsölgettem a theát. Igen bottal, parazollal, csomagocskával szokott - de ezekkel is ritkán ilyesmi megtörténni, hangzott innen onnan. Margiton, ki bizonyosan valami szerelmi történetet várt, a csalódás látszott. A két menyecske a helyzet komolyságán tűnődőt: csak a huszár volt bosszús, hogy ilyen lónélküli történetet kellett végig hallgatnia és haragjában nagyot ütött a szolgabíró hátára, kitől nyomban bocsánatot kért ezért az illetlenségeért.. .ténykedését azzal indokolva, hogy haragjában mindig a lovára vagy az inasára csap . A zsúr még sokáig tartott. Jaskula Sándor Zsolna és Vidéke 1897-1899 Viharos közgyűlés. Alig volt még a zsolnai képviselőtestületnek egy gyűlése is, melyben a szenvedélyek kitörése, a vita hullámai oly erős fokot értek volna el, mint az október 15-én megtartott gyűlés alkalmával. A községi és regále számadások végső rendezéséről volt szó és az előzetesen annyit megvitatott tárgy semmit sem veszített érdekességéből az ellentétek soha nem mutatkoztak élesebbeknek, az izgalmas jelenetek egymást követték. A gyűlést vezető h. bírónak minden erélyére volt szüksége, hogy féken tarthassa a felhevült vitatkozókat, sőt néha rendre utasító szavát is fel kellett emelnie, ha egy-egy szónok beszéde hevében túlerős kifejezésekre ragadtatta magát. A gyűlés lefolyása a következő volt: Dualszly Béla, h. bíró megnyitja az értekezletet és Ferényi Antal h jegyzőnek adja a szót, ki bejelenti, hogy Dr. Pollák József visszavonja a múlt gyűlésen tett ismert indítványát, majd Kloch Károly báró indítványozza, hogy mindazok a képviselő testületi tagok, kik a szóban forgó tárgynál érdekeltek, zárassanak ki szólástól és szavazástól. Cselkó József elfogadja előtte szóló javaslatot és tiltakozik az alkudozás ellen valamint az ellen, hogy a jutalmazások czímén szereplő kiadási tételeket s a regále szerződések megkötése körül fölmerült, de nyugtákkal nem igazolt kiadásokat elfogadják E kettős indítvány fölött indult meg az első, nagy vita, többen nem akarják elismerni érdekelt voltukat, felolvassák az ide vonatkozó törvényszakaszokat, végül elhatározzák, hogy a képviselőtestület 14 tagja tartózkodjék a szavazástól. Ekkor terjeszti elő a h. jegyző a városi elöljáróság ama indítványát, hogy a vitás és teljesen be nem igazolt tételek a kezelők terhére ne írassanak, de tartsa fenn a község azt a jogát, hogy ha ezek beigazolást nyernének, az illető összegeket per útján is hajthassa be. A tanács javaslatával szemben ifj. Tvrdy István nyújtja be bőven megokolt indítványát, mely abból indul ki, hogy a város képviselőtestülete a regále bérletekor egy 12 tagból álló bizottságot bízott meg a regále kezelésével. Ez személyes vagyoni felelősség mellett nyerte megbízatását azzal a kötelezettséggel, hogy az esetleges kárt térítse meg, a mutatkozó jövedelméből pedig a községi pénztárt is részesítse: elmulasztotta azonban, hogy ugyanakkor a részesedés aranyát meghatározza. Ő és társai ennélfogva indítványozzák: 1. fogadja el a képviselő testület a nyugtákkal kitüntetett jutalmazások czímén szereplő kiadási tételekét. 2. fogadja el a bérletből folyó nyugtákkal nem igazolt összegek valódiságát is. Több hozzászólás után, melyek alatt a vita élénken és széles mederben folyt, végre szavazásra kerülnek az indítványok. A gyűlés először 22 szóval 2 ellen elfogadja Cselkó indítványával szemben az elöljáróság előterjesztését. Azután elfogadja ifj. Tvrdy István indítványának első pontját 12 szóval 9 ellen, majd 14 szavazattal 10 ellen ugyanennek az indítványnak második pontját is. A hangulat ez időben már igen izgatott volt, az elnöklő h. bíró tehát 5 perczre felfüggesztette a tanácskozást. Az igazi nagy vihar azonban csak a szünet után következett, elsőbben Dr. Stern Rezső emeli fel tiltakozó szavát a képviselő testület eljárása ellen, ily körülmények között nem lehet tovább tárgyalni, bejelenti fellebbezését a hozott határozat ellen és mint Hrabovecz József, volt bíró megbízottja bejelenti, hogy az annak eredetileg terhére írt 1006 frtot a h. bíró kezéhez le fogja tenni. Majd Cselkó József éles kifakadás között jelenti be a saját részéről is fellebbezését, mire a nevezettek több képviselőtestületi tag kíséretében elhagyják a termet. Ezután következett a részletes tárgyalás, ennek eredménye a következő adatokban foglalható össze: A községi számadásoknál mint tényleges hiány, melyet a kezelők 1897. évi június 30-ig tartó felelösségöknél fogva megtéríteni tartoznak, mutatkozik 693 frt 57 kr. A regále kezelés körül ugyanezen időpontig a megtérítendő hiány ... 1994 frt 72 kr.. Kétes és az elöljáróság elfogadott indítványa alapján esetleg megtérítendő 4267 frt 23 kr. Összesen 6955 frt 52 kr. Ebben az összegben állapodott meg a képviselő testület többsége, ezzel szemben állnak a bejelentett fellebbezések, a feljebbviteli fórum van tehát hivatva ez ügyben döntő szavát érvényesíteni. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Ausztriához való viszonyunk. Elég baja, gondja van minden embernek, nemzetnek. Jellemző annak a bizonyos princzipalisnak szálló igévé vált nyilatkozata: mit törjem én könyvelőmnek fejét. Ugyanezt mondanám az honfitársaimnak is, midőn ma, valahogyan túlságosan elmélkedik s eshetőségeket latolgat, mik Ausztriában netán beállhatnának. Hogy leszünk a közös költségvetéssel s ennek megszavazójával, a delegáczióval? micsoda következményekkel jár az ránk nézve, ha ott nincs alkotmány, parlamentarismus ? mi lesz a külfölddel kötött kereskedelmi szerződéseinkből, vámviszonyainkból, a bankkal? Mi közönséges halandók úgy vagyunk vele, ha valakinek pénzbeli kötelezettsége van velünk szemben s az illető ennek meg is felel, nem kutatjuk, hogyan tett szert pénzmagra, örökölte-e amerikai nagybátyjától, gazdag hozományt kapott-e nejétől vagy egy ausztráliai gyémántterület megajándékozta. Csak fizessen, az a fő, a többi mellékes. Arról szó sincsen, hogy Ausztriában a polgárok most adót nem fizetnének többé úgy, mint nálunk az ellenzéki képviselők választási programjukban, arról sem, hogy tán a katonaságot, a hivatalnokokat most már szélnek eresztenék oda át: bizony az álladalom jövedelme ezentúl sem fog csökkeni s jut is, marad is az közös ügyekre. S ez az, mi iránt mi érdekelhetünk! Igaz, hogy törvényeink Ausztriában alkotmányos alapotokat tételeznek fel: csak egy alkotmányos Ausztriával kötöttük a 67-es kiegyezést. De az óvatossági rendszabálynak kútfeje a dynastia alkotmányos érzületében való bizalmatlanság volt s lehetett: félő volt, hogy az alkotmány nélkül való uralkodás maszlagjával ép úgy mint túlnan. Bennünket is akarnának bódítani. De ma, mikor a legalkotmányosabb uralkodó ül a trónon s ő az, ki erőnek erejével takarja a parlamentarizmust az osztrák népek handabandáival szemben: ugyan ezektől a népektől féltenők talán alkotmányunkat? Nincs eset rá, hogy a Habsburg dynástiának bármelyes tagja valaha alkotmányellenesen akarna uralkodni. Tiltják ezt az európai alkotmányos állapotok, az, hogy e monarchiában maga az alkotmány viselte királyunk személyében az országok jogait: minden igyekvés ellene, szélmalom elleni harcznak válnék be s mint egy ismerősöm mondani szokta, keresztül nem hatna, nem hetne s nem átne. Megváltozván az idők folyamában a viszonyok, miután az alkotmány hiánya oda át Ausztriában csak veszekedő népeinek rovásara esnék, bízhatunk, hogy ezek is majdan labilis egyensúlyuk súlypontját, házi ügyük az egész, bennünket nem alterál. Ha mi ki tudtunk lubiczkolni az alkotmányosság révébe annyi akadály, sőt a dynastia érzületének leküzdésével. Ausztriában lesz még a dynastiának oly mérvű befolyása, hogy a széthulló kévét valahogyan összekössék, a nemzetiségi foszlányokat valami csirizzel összeragasszák. A válság csak ideig-óráig tarthat nem úgy mint nálunk, hol évszázadok verejtékébe került az alkotmány helyreállítása. Van-e Ausztriában alkotmány, parlament, ehhez most midőn abból ránk nemcsak veszély nem, de bármelyes kellemetlenség sem háromolhatik, ép oly kevés a közünk, mint Oroszország alkotmányosságához. Minden népnek meg van az a kormányforma, melyet érdemel. Hátha az osztrákok jobbat nem érdemelnek ? Alius Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. - Kinevezés. Ő Felsége Linksz István, n.-bittsei albírót a vágbeszterczei járásbíróság vezetőjévé nevezte ki. Linksz Istvánt, ki hivatalos működése alatt több évet töltött városunkban és kinek itt számos rokona és jó barátja van, őszinte örömmel üdvözöljük új hivatalában, melynek bizonyára díszére fog válni. - A trencséni híd. Mint értesülünk, elhatározott dolog, hogy az újonnan emelt vashíd Frigyes kir. herczeg nevét fogja viselni. Frigyes kir. herczeg főudvarmestere ugyanis értesítette a vármegye főispánját, hogy a kir. herczeg nem ellenzi, ha a hidat nevéről fogják elnevezni; a megnyitási ünnepélyen való megjelenését azonban nem helyezheti azonban nem helyezheti egész biztonsággal kilátásba. Ugyancsak a trencséni új híd ügyében f. hó 14-ikén értekezlet volt a vármegyei főispánnál Kis-Zsámbokrétben, mely alkalommal úgy az átadás napja, mint annak módozatai meg lettek állapítva. Az értekezleten a m. kir. kereskedelmi ministerium kiküldöttei is résztvettek. Mint hírlik, az átadás november havának első napjaiban történik meg. Esküvő. Löw Károly a zsolnai posztógyár tulajdonosának kedves leánya, Eugenia kisasszony, f. hó 24-én, déli 2 ^ órakor az iglaui sz. Jakabról elnevezett r.k.. plébánia templomban örök hűséget esküszik Prentz József aacheni gyárosnak. Szerencsekívánataink kísérjék az ifjú párt. Nyugdíjazás. Kernel József ezredes a Trencsénben állomásozó m. kir. 15. honvéd ezred parancsnoka nyugalomba vonult. A nyugalomba vonuló ezredparancsnok egyike volt a helyi társadalmi élet legrokonszenvesebb alakjainak, ki törhetlen hazafisága, a katonaság és polgárság közötti jó viszony tapintatos gondozása által kivívta maga számára az egész város közönségének tiszteletét. Zászlószentelés. Ipartestületünk f. hó 21-én megtartja testületi zászlajának ünnepélyes felszentelését és e czélból már szét is küldötte meghívóit, Löw Károlyné azonban, az egyik zászlóanya, családi körülményeinél fogva ez alkalommal személvesen meg nem jelenhetik. Ez okból az ünnepélynél Dr. Mráz Frigyesné, mint a távollevő zászlóanya helyettese fogja tisztét betölteni. A „Nyugatmagyarországi Hiradó" cz. lap meleg hangon fogadja, a főispánunk iránt rokonszenvét és ragaszkodását kifejezett, minapi Zsolnán tartott gyűlés határozatát. A pozsonyiaknak csak a is részt kér a főispán ünnepléséből, hiszen nem csak a Trencséniek mondhatják őt a magukénak és sajnálkozik a fölött, hogy nem ő tőlük indult ki a mozgalom. - Szívesen foglakoztunk volna bővebben t. laptársunkkal, de helyszűkében le kellett erről mondanunk. A csaczai kir. járásbíróság f. évi okt. hó 16-án foglalta el külön e czélra épített új helyiségét. A kir. járásbíróság jelenlegi otthona, úgy szinte a fogház helyiség báró Popper Ármin áldozatkészséggel felajánlt és lovag Huhn S. magáévá tett tervezet szerint a modern igényeknek mindenben megfelelően épült és ezzel elháríttatván az utolsó akadály - a kir. járásbíróság telekkönyvi hatósággal való felruházásának mi sem áll útjában, - Mint tudósítónk írja, a kir. járásbíróságnak telekkönyvi hatósággal való felruházása 1898. évi január hó 1-én fog hatályba lépni, mi kétségkívül érdekeli a jogkereső közönséget, mivel a Csacza vidékbeli nem leszen ezentúl kénytelen hosszú és fáradságos utat tenni, ha tisztába akar jönni ingatlanainak telekkönyvi helyzetével. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal utalni arra, hogy a trencséni kir. törvényszék területén most már a hatodik kir. járásbíróság ruháztatik fel telekkönyvi hatósággal és hogy eme a hitel, közgazdaság, nemkülönben birtokviszonyaink szilárdulása szempontjából oly fontos intézmény most már teljes számban állíttatik fel vármegyénkben, az Siebenfreud Béla, a trencséni kir. törvényszék köztiszteletben álló elnöke fáradhatlan és erélyes működésének köszönhető. - Tűzeset. Mint értesültünk, veszedelmes tűzeset volt készülőben a szomszédos Trnovó községben, hol az egyik gazda gabonával és takarmánynyal teli csűre esett a lángok martalékává. - Szerencse, hogy sikerült a vészt lokalizálni, úgy hogy ki nem terjedhetett a közeli többnyire fából épült házakra. - A szoczializmus. Nem akarunk e helyütt bővebben a szocziálisták múlt vasárnapon megtartott gyűléséről megemlékezni, noha ez az előbbihez képest már sokkal határozottabban lépett fel a társadalmi rend ellen. Itt csak azt akarjak felemlíteni, hogy hitelt érdemlő forrásból vettük a hírt, hogy hatóságaink már kezdenek foglakozni e kérdéssel és rendőri felügyelet alá helyezték a mozgalom egyik, bár elég óvatosan működő főmatadorját. - Utójáték. Az izgalom, mely okt. 15-én városunk képviselő testületében hullámzott átragadt a polgárságra. Mindenfelé élénken vitatják meg az ott történteket, mind a két irány hívei heves módon bizonyítgatják álláspontjuk helyes voltát. Az is hallatszik, hogy a bűnfenyítő útra terelődik az ügy. -Érdekkel várhatjuk a dolgok kifejlődését. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Törvényszéki csarnok. - Egy vedlett kalap ára. Hatóság elleni erőszak bűntettével vádolva állott trencséni kir. törvényszék színe előtt folyó hó 13-án Davidik István jaszenói gazda ember. Az elnök kérdésére végig simította borzas haját és úgy kezdte el: -„Nagyságos uram! Nem tettem én semmit: igaz ugyan, hogy tilosba küldtem legelni lovaim, de hát ott legeltetett a bíró, meg albíró is, azt hittem hát, a mi nekik szabad, szabad nekem is. Őket persze nem zálogolták meg, de az én kis fiam kalapját elvitték a mezei őrök. A mint ezt megtudtam a mezei őrük felé siettem a korcsma elé. Mert hát kérem nálunk Jaszenón az a szokás, hogy a határban összeszedett zálogokat elviszik a községi albíró korcsmáros úr házába, ott azután összeül az érdemes elöljáróság és elissza a zálogok árát. Ezt tudva összeszidtam a mezei őröket, kik erre eldobták a kalapot a mit feleségem haza vitt magával” A mezei örök természetesen tiltakoztak a more patrio ivás vádja ellen. „No de ilyet, hogy elisszák a zálogot. Már mint ihattuk volna el a kalapot, mikor az 4 krajczárt sem ért.” A kir. törvényszék nem látta fennforogni a hatóság elleni erőszak bűncselekményét: becsületsértésben mondta ki vétkesnek Davidik Istvánt és elítélte 10 frt pénzbüntetésre, úgyszint a felmerült 18 frt 50 krnyi költség viselésére. Mikor kihirdette az elnök vádlott előtt az ítéletet, ez nagyot sóhajtott: „Összesen 28 frt 50 krt fizessek?! Uram Istenem! Miért nem hagytam inkább azt a kalapot az őröknél, hogy elitta volna az érdemes elöljáróság." És miközben kifelé ment, egyre sóhajtozott. Nem ment a fejébe, hogy lehet egy vedlett kalap ára 28 frt 50 kr.? W.K. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Magyar kir. államvasutak menetrendje Érvényes 1897. október hó 1-től Budapest-Zsolna Gyorsvonat ind. 7.30 reggel, érk. 2.12 délután Személyvonat ind. 9.15 reggel, érk. 8.40 este Zsolna-Budapest Gyorsvonat ind. 2.45 délután, érk. 9.20 éjjel Személyvonat indul 5.35 reggel, érk. 5.55 délután Pozsony-Zsolna Személyvonat indul 6.00 reggel, érk. 1.05 délután Zsolna-Pozsony Személyvonat indul 3.38 délután, érk. 11.30 éjjel Zsolna és Vidéke 1897-1899 Ein eingerichtetes Geschäft ist billig zu verkaufen. Adresse in der Administr. d. Bl. ///// 507. sz. Árverési hirdetmény 1897 Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t-cz. 102.§-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a Csaczai ki. jbíróság 1896. évi 6261. számú végzése által Dr. Friedmann Dávid javára Haller Zsigmond ellen 1500 frt. és jár. erej.ig 1895. augusztus hó 11-én foganatosított kielégítési végrehajtás útján le és felülfoglalt és 1364 frt 20 krra becsült különféle hosszúságú s szélességű deszka, röngfa és faállományból álló ingóságok nyilvános árverés útján eladatnak. -Mely árverésnek a csaczai kir. jbíróság 3408.1897 sz. végzése folytán 1500 frt. Tőkekövetelés, ennek eddig összesen 51 frt. 1 krban már megállapított költségek erejéig Turzovkán leendő eszközlésére 1897. évi október hó 22-ik napjának d.u. 4 órája határidőként kitűzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t-cz. 107. §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is el fognak adatni. Kelt Csaczán 1897. évi október hó 10-én Bughó Ignácz, kir. bírósági végrehajtó Zsolna és Vidéke 1897-1899 Meghívás. A „zsolnai segélyegylet, rendezvény-társaság” ezennel meghívja t.cz. részvényeseit évi rendes közgyűlésébe, mely 1897. évi október hó 20-ik napján d.u. 3 órakor a társaságirodájában meg fog tartani. Napirend: 1. E közgyűlés elnökének megválasztása. 2. Igazgatósági jelentés a múlt 1896-97. évről. 3. Felügyelő bizottsági jelentés a zárszámadásokról és a vagyonmérlegről. 4. Zárszámadások felülvizsgálata, a vagyonmérleg megállapítása és az igazgatóság felügyelőbizottság és társasági választmány részére való felmentvény megejtése. 5. Intézkedés a tiszta nyeremény felosztására. 6. A választmányi tagok 1/3 - da kisorsolandó levén, a kisorsolandók helyett új választás megejtése. 7. A jegyzőkönyv meghitelesítése. Azon részvényes urak, kik a közgyűlésen személyesen részt nem vehetnének, felkéretnek, hogy magokat csatolt hatalmazványon más részvényes urak által képviseltessék. A zárszámadások és vagyonmérleg minden nap délelőtt 10-12 óra közt a társasági irodában megszemlélhetők. Kelt zsolnán, 1897, évi szept. hó 25. Az igazgatóság Pozvanie. “Zilinska pomocnica, ucastinrsky spolak” svolava pl.t.p. néasinarov do riadného valného sbromazdenia, ktore sa bude vydrziava dna 20-ho Oktobra r. 1897. po polodai o 3-ej hodine vo spolkovej miestnosti. Denny Poriadok 1. Volba predsedy pro toto valne shromazdenie. 2. Zprava spolkovej správy z obchodné roka 1896/1897. 3. Zpráva dozorného poverenictva o zahve recenyih uciov a suvahy. 4. Prezkimánie záverecnyeh uctov, ustalenie savahy a udelenie absolutoriam spolkovej správe dozornému poverenictvu a vyboru. 5. Uzavretie u rozdeleni cisteho zsku. 6. Volba 1/3-iny udov spolkoveho vyboru ceston vylosovania vystupit majucej. 7. Tia páni ucastinari ktori by na tomto valnom shromazdeni osobne ucast vziat nemohli uctive sa zialaju zehy soba zastupit pripojeneho plnomocensiva, iaych p. ucastinarov poverili. Zaverecne nety a suvahu mozno preziet kazdodenne predpoludaim v spolkovej kancellarie. V Ziline, dna 28. Semptembra 1897. Správa. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Határozati javaslat. Zsolna nagy község által 1897. évi október 15-én tartandó képviselő testületi közgyűlés elé kitűzött napirend első pontjához. Midőn 1889. évben arról volt szó, hogy a magán kincstár a beváltott italmérési jogot Zsolna város területén 3 évre árlejtés mellett kizárólagos jogosítványnyal haszonbérbe adja, Zsolna város képviselő-testülete a polgárság zömének kívánsága folytán 1889. évi november 20-án tartott gyűlésében elhatározta, miszerint a város ezen kizárólagos italmérési jogot minden áron szerezze meg. Ez meg is történt a képviselő testület kívánsága szerint. De miután a képviselő testületben olyan vélemény is nyilváníttatott, hogy ezen haszonbérlet esetleg a város kárára lehetne, ezen eshetőséget elkerülendő az 1889. deczember 11-én tartott képviselő testületi gyűlés elhatározta, miszerint a haszonbérletbe vett italmérési jogot nem a város maga kezelje, hanem hogy annak kezelését egy 12 tagú bizottságra bízza, a mely bizottság tagjai szavatolni legyenek kötelesek, minden e haszonbérbe vett jognak kezeléséből a városra esetleg háruló kárért, viszont, hogy a bizottság a mennyiben ezen kezeléséből nagyobb tiszta haszon eredne, e haszonban a városi pénztárt is részesítse. Ezen határozat hozatalánál hibázott a képviselő-testület annyiban, a mennyiben a kiküldött bizottsághoz való viszonyát szerződésileg nem szabályozta és a haszonbérhez való arányt meg nem állapította. Ezek előre bocsájtásával tekintettel arra, hogy a kérdéses italmérési jognak, későbben pedig a kir. fogyasztási és ital adónak beszerzése és e jogoknak kezelése okvetlenül költségekkel járt, tekintettel arra, hogy az a körüli kiadásokat a kiküldött bizottsági tagok megállapították, tekintettel arra, hogy ezen jogok kezelése mellett Zsolna város közönsége az itt szokásos zaklatásoktól meg volt mentve, tekintettel arra, hogy a városi pénztárnak ezen jogok kezeléséből kára nem volt, hanem ellenkezőleg haszna, m. p.: 1890-ik évben 2600 frt - kr. 1891-ik évben 2000 frt - kr. 1892-ik évben 1200 frt - kr. 1893-ik évben 6090 frt 15 kr. 1894-ik évben 9188 frt - kr. 1895-ik évben 11920 frt - kr. 1896-ik évben 9700 frt - kr. Összesen 42698 frt 15 kr. Tekintettel arra, hogy a 9916/890 sz. kir. belügyministeri rendelet szerint a községnek ily mellékjövedelmeiből az illető megbízottakat község díjazni jogosítva van, végre tekintetbe véve azt, hogy az 18090, 1891, 1892, 1893 és 1894. évekre vonatkozó városi számadások a fent kitüntetett bevételek mellet lettek a város képviselő testülete által megállapítva és a vármegyei törvényhatóság által helyben hagyva, következőleg hogy az ilykép elbírált és felülbírált számadásokon a mostani képviselő testület változtatni jogosítva nincsen, indítványozzuk: mondja ki a képviselő testület határozatilag, miszerint: 1. az italmérési és fogyasztási adók kezelőinek fizetett díjazásokat érinthetetlenül hagyja, 2. miszerint ezen jogoknak beszerzése körül felszámított körülbelül 5031 frt összeg elfogadtatik és a számolók terhére nem rovatik. Kérjük ezen indítványunkat a jegyzőkönyvhöz csatoltatni s felolvasása után annak el, vagy el nem fogadása iránt szavazást eszközöltetni. Ifj.Tvrdy István s.k. képv. test. tag. Hrabovecz János s.k. képv. test. tag. Adamicza József s.k. képv. test. tag. Taub Leó s.k. képv. test. tag. Glasel Jakab s.k. képv. test. tag. Munkás biztosítás. Még csak igen rövid idő óta, alig csalódunk, ha az alkotmányosság visszaállításával kezdjük számítani ezt a nevezetes korszakot, szakított hazánk régi hagyományainak egyik főpontjával és a szűkebb értelemben vett őstermelő államok sorából kilépve, a modern iparos kulturországok közé igyekszik emelkedni. A parlagon heverő hazai töke föloldódott bilincseiből, külföldi tőkepénzesek vetélkednek magyar iparvállalatok körül és az állam kiterjeszti védő szárnyait, hogy egyrészt foglakoztassa, másrészt kedvezményekkel versenyképesekké tegye a belföldi vállalatokat a külfölddel szemben. A fejlődő nagy ipar kiszemelte hazánkban a czéljainak megfelelő és ennélfogva szebb jövő elé jogosan tekintő pontokat és megelégedéssel konstatáljuk, hogy Zsolna városa is helyet talált a jövendő Magyarország eme alapvetői sorában. Semmiféle nagyobb átalakulás sem ment még gyökeres rázkódás nélkül végbe. Véres háborúk, országok pusztulása jelzi a világtörténelmi forduló pontokat, mi sem remélhetjük, hogy belső életünk átalakulása nyom nélkül vonulhatna el fölöttünk. Ha Európa legnagyobb iparos államait tekintjük, szerencséseknek mondhatjuk őket, mert az átmenet időszakában még nem mentek át a munkás nép tudatába azok az elvek, melyek ma mint soczializmus a legfenségesebb elméktől várják megoldásukat, avagy mint kommunizmus és anarkizmus az, államfentartó elemek önfenntartási harczát idézték fel. Minél szerencsésebben estek át a fejlődés kezdetein, annál nehezebb mai álláspontjuk, mert a munkások tömege ott oly nagyra nőtt már, hogy a kérdés megoldása túlemelkedett a társadalmi keretből és az állami megoldás csak a tapogatózás és kísérletezés körül próbálkozik. Anglia és Belgium munkásainak százezrei az állam befolyásától várják boldogulásukat, ha pedig ez nem sikerül, az állami rend felforgatásától sem riadnak viasza, ha ezzel elérhetik czéljaikat. Ott fenyegető a vész, de az állam anyagi ereje is nagy, -a békés megoldás tehát még mindig lehetséges. Egész másképen állunk mi. Nálunk eddig csak az agrár-szocializmus öltött oly mértéket, hogy azt közvetlenül az állam hatáskörébe kell utalnunk. Ezzel szemben azonban is óriási erő rejlik, egyrészt a kincstári, másrészt a kötött nagybirtokban és ezeknek okos felhasználásával lehet a mozgalmat gyengíteni, apasztani és a szoczialista mezei munkásból termelő földmívelőt alkotni. Nem kicsinylendő e téren a már alakult és még nagyobb jövőnek elébe néző kisebb hitelintézetek befolyása is, mert ezek lesznek az állami segélyezés és jóindulat közvetítői. Apasztani fogja az agrár-szoczializmust a terjeszkedő gyári ipar is, mert sok kezet fog új kereseti források felé terelni. Itt merül fel - magyar szempontból - a gyári ipar viszonya munkásaihoz, s munkaadó kötelessége alárendeltjeihez. Mi a kezdet elején alig haladtunk még túl, munkásaink száma még nem nőtt oly nagyra, hogy komoly nyomást gyakorolhatna fölfelé, a gyáros tehát a kényszerűség látszata nélkül közeledhetik még munkásához. És e közeledésben van a terjeszkedni vágyó szoczializmusnak egyik leghatalmasabb ellenszere. Ha ismerjük ellenségünket és szerencsénkre idegen példákon megösmerhettük, számolhatunk is vele és ártalmatlanná is tehetjük még most társadalmi fegyverrel. A gyári munkások szoczializmusa :a szegénység harcza az őt kizsákmányoló nagy tőke ellen. Ez tagadhatlan tény. Ha azonban megszűnik a tőke őt kizsákmányolni, ha őt saját munkája eredményének részesévé teszi, ha őt munkája révén munkaképtelensége, vagy öregsége napjaira kiérdemlett ellátásához juttatja: akkor barátja és szövetségesévé teszi. Mondja ki a gyáros, hogy bizonyos tisztességesen eltöltött munkaidő után befogadja a munkást a gyár részesévé. Befektetése czímén levonásba is hozhat bizonyos résztőkét a munkás keresményéből, ennek fejében arányos rész illeti a gyár tiszta jövedelméből. Ez azonban elidegeníthetlen tulajdona marad, mely a kiszabott időre vagy végkielégítésre, vagy állandó ellátásra jogosítja. A baleset ellen való biztosítás a gyár kötelékén belül ezzel karöltve járhat. A gyári jövedelemben való részesedési aránya arra az időre is maradjon érvényben mikor a munkás már nyugalomba vonult és kösse érdekét még akkor is gyárához. A szindikátus, mely e részesedést ellenőrzi, s a munkások viseletére felügyel, esetleg érdemetleneket kitaszít a gyár kötelékéből, álljon kiszolgált és működő munkásokból is, hogy közös érdeköket közös erővel mozdítsák elő. Gondolatok ezek, melyek a későbbi állami befolyást sem zárják ki, hiszen hasonló szövetkezetek egyes helyeken, ezeknek kiterjesztése nagyobb territoriális egységekre végbe nem mehetnek az állam beavatkozása nélkül. Ahol a gyáros és munkása közös érdekkel, közös haszonnal egy czél felé törekszik, ahol közös akarattal gyári iskolákkal a munkás gyermekeinek nevelése, sőt magának a fiatalabb munkásnak szakképzése is kézzel fogható, haszonnal lehet mindkét félre nézve: ott megszűnik az érdek ellentéte, megszűnik a gyári szoczializmus. Gondolatok ezek, melyek nem állanak nagyon távol a való élettől. Gondolatok, melyek jóakarattal megvalósíthatók és míg egyrészt szilárd alapot adnak a gyári ipar belső megerősödése által annak fejlődésére. meg fogják óvni a tisztességes munkást a mételytől, mely az országos vagyonosodás roppant kárával a töke érdekeit is veszélyezteti. Felveti valaki a túltermelés és ennek kapcsán az üzem apasztásának kérdését? Messze távolban állunk meg e veszedelmektől, hiszen ma még saját szükségleteink túlnyomó részét a külföld iparterményeiből fedezzük -- a jövő zenéje ez, melylyel ma még komolyan foglalkozni nem lehet. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A „Zsolna és Vidéke” Tárczája Egy 48/49-es honvéd életéből. - Eredeti tárcza - A magyarnak veleszületett természetében rejlik, hogy a „Talpra magyar" idejebeli epizódokat, ha nem is újak előtte, mégis élvezettel s a büszkeség bizonyos nemével hallgatja meg mint olyakat, a mik azt a dicső korszakot egészében s részleteiben lelke elé tárják, mert alkalma nyílik csodálni a szabadságharcz nagy alakjait, alkalma nyílik arra, hogy büszkén vallja be a világnak „íme, ilyen a magyar akkor, midőn a szabadságért, a hazáért lelkesül!" s ez a vallomás emel bennünket, mert hiszen kik voltak a szabadságharcz hősei, félistenei?! apáink, véreink s „csak sast nemzenek a sasok!" ha minket riasztanak fel a „Talpra magyar- lángszavai, akkor mi is csak egy vezényszót fogunk hallani s teljesíteni: „előre!!!” Igen sok időbe, rábeszélésbe került, hogy az ember „Lóri bácsiból - a mint őt hívták - valamit kivegyen a 48-az időkből való históriát illetőleg! Hiába való volt a szép kérés, hiába a szónoklás minden fajtája! legfeljebb egy sóhajt csalt ki mindeme próba az öreg „Lóri bácsi" kebeléből, a melyet rendesen így csomó epitheton ornans követett a jelen viszonyokra, melyek szerinte „sokkal komiszabbak a Bach sistémánál", mert hiszen a „fenét igaz, hogy alkotmányunk volna; még nagyobb hazugság a megyei autonómia!" „mind papíron van ez csak, de a valóságban sehol sincs abból egy mákszemnyi sem!" ' „Mert hát autohomia az, mikor a főispán akarata s nem a megye közönsége intézi a megyei ügyek sorsát?!" „Hej kár volt azt a tömérdek vért ontani!" Ez volt a befejezés és ezzel aztán be volt fejezve a diskurzus s, ne adj' Isten több szót kivenni a „bácsiból". Hány embert, de hányat hallottam beszélni 48-as kalandokról, élményekről, képtelen, hihetetlen epizódokról, melyeknek refrénje mind öndicsőítés volt az illetőknél! S éppen ezért vontam kétségbe azok minden szavát, mivel az, a kiről az egész világ - vagy mondjuk igazabban három megye - tudta, hogy mint gyerek ember állott be a dicső 48-asok soraiba s végig küzdte a szabadságharczot egészen a világosi gyásznapokig - épen ez az ember hallgatott, el mindent a mi az ő viszontagságos 48-as élményeit illette, mivel ö abban a meggyőződésben élt, hogy a mit tett, az nem dicsőség, vitézség, erény volt, hanem puszta kötelesség s így azzal tisztességes ember nem dicsekszik! Halála előtt pár nappal látogatóba jött hozzá egy öreg barátja, a kinek látásán annyira örült a szegény jó öreg, hogy a mit odáig senki sem volt képes keresztülvinni nála, most magától jött meg: elmondott életének legszebb korából egyetmást a szabadságharczból. Mint egyrészt az akkori időkre, részint az ő zárkózott, hallgatag, flegmatikus természetére jellemzőt, a következő két epizódot, jegyeztem meg magamnak, a mit lehetőleg az ő szavaival vagyok elmondandó: „Mint tudod - mondá barátjának P.J.-nek - Bem seregében szolgáltam Teleky gróf ezrede alatt, a ki egy ízben csaknem ledurrantott. Ugyanis egy ütközetben egyszerre lehanyatlott a jobb karom, melylyel a zászlót magasra emelve századommal előre haladtam s a zászlót kiejtettem kezemből s azt egy mellettem haladó altiszt felkapván, tovább vitte, én pedig a kisugárzó vértől, az utána érzett fájdalomtól megtudtam, hogy meg vagyok sebesülve s így visszaindultam, hogy sebemet, mely karomat összeroncsolta, bekötöztessem. De alig tettem pár lépést visszafelé, oda ugrott elém Teleky gróf ezredes s pisztolya csövét nekem szegezve, egészen kikelve magából, kiáltott reám „vissza gyáva, mert lelőlek!" én nyugodtan s szó nélkül fordítottam oda sebesült karomat, melytől akkor már egész oldalúm véres lett: erre visszadugta pisztolyát a nyereg-kapába s csupán kezével intve s jelezve az irányt, melyben orvosi segélyt keressek, visszavágtatott.” „A szabadságharcz lezajlása után anyám s nővéreim mint halottat rég megsirattak, midőn egyszerre váratlanul hazatoppantam s ezzel csaknem bajt okoztam anyámnak s nővéremnek, kik látásomra ájultan rogytak össze s csak a gyors orvosi ápolás adta vissza eszméletüket . . . De térjünk a dologra! Anyám rokoni összeköttetései révén kivitte azt, hogy az akkori cs. kir. Sándor ezred parancsnoka megígérte egyik rokonomnak, hogy a sorozásnál tekintettel lesz sebesült karomra s fel fog mentetni. Én azonban erről mit sem tudtam s be sem várva az ellenem kiadott elfogatási parancs foganatosítását, önkényt jelentkeztem Trencsénben az ezred segédtisztnél, a ki mindjárt az assent-komisszió elé állíttatott, a hol, mikor a sor reám került, a bujdosás keservei folytán összeszáradva s megtörve álltam az orvos elé, a ki sebesült karommal volt elfoglalva, mikor reám ordított a sorozó bizottságban elnöklő ezredes: „Ihnen stinkt das Pulver?” Erre mintha tüzes vasat döftek volna felém, kiegyenesedtem s a haragtól lángadó arczczal kiáltottam oda az ezredesnek: "ich bin ein gewesener honvéd” mire az ezredes nevemet megtudván, egészen megszelídült hangon kérdé, nem-e vagyok sebesült és nem érzem-e magam ennek miatta szolgálatképtelennek? Erre egész természetesnek találtam odavágni: „bin volkommen gesund und zum Dienste taglich” Szegény jó öreg, most két éve már, hogy ezeket elbeszélte de azóta - elfeledte őt már gyermekein kívül mindenki - végleg örökre hallgatag lett most már csak egy szürke márvány síremlék beszél helyette igen - igen sokat: „Itt nyugszik M. L. 1848/49-iki honvéd” Miticzky Gyula Zsolna és Vidéke 1897-1899 Városi és Megyei élet Feladataink. Vannak eszmék, melyeket szüntelen kell hangoztatni, hogy a köztudatba menjenek át, gondolátok, mikkel napról-napra kell foglakozni hogy megérlelődve tetté váljanak, testet öltsenek. Minden zsolnai szívében él a vágy, hogy Zsolnát, mint a Felvidék egyik hatalmasan fejlődő góczpontját lássa, s szunnyad egy kis hiuág, hogy a város a külső szépsége által gyakorolt kellemes benyomás mellett belső, a művelt kor színvonalán álló intézményekből alkotott tartalmával is meglepjen, hasson és életrevalóságáról, nagy jövőjébe vetett remények alaposságáról mindenkit meggyőzzön. Ép azért a miket mi a város feladatairól elmondtunk, nem egyéb mint a közóhajtásnak egy gyenge szózata, mint az általános kívánságnak legegyszerűbb kifejezése. Ismételtük, amit már előttünk többen mondtak, és utánunk még számosan fognak ékesebben és nagyobb hatással előadni mindaddig, a míg a kis követeléssé szilárdult közóhajtás meg nem valósul. Örömmel ismerjük itt el, hogy e fontos kérdéseknek az elméleti térről a gyakorlati kivitel terére történt áttétele által nagy lépéssel mentek előre - de a múltban tett tapasztalatok- arra tanítanak, hogy az egyhangúlag hozott és felsőbb helyen készséggel helyben hagyott határozatok sem tekintendők úgy, mintha, mintha nyomban "végre" is hajtatnának, különben már régen megvolna mindaz, a mi még csak most van fejlődésben. A ministerium néhány év előtt kiküldte saját szakközegeit, hogy a csatorna és vízvezeték terveit készítsék el. A tervek elkészültek. Ezek szerint a „Frambor” forrásaiból vezettetnék be a víz s a csatornázás a vízvezetékkel együtt körülbelül 116.000 frtba kerülne. Ezek a tervek azonban nem nyerték meg a köztetszést. Nagyon sokan - és talán joggal - kételkednek e források vízbőségében és tartanok attól az eshetőségtől, hogy a 10-20 év alatt kétszer akkorára felemelkedhet vízszükségletet nem lesznek képesek fedezni. E tervvel szemben inkább a „Szatudnicska” forrásainak felhasználását ajánlják. Mert e források vize az országos vegyészeti intézetben történt elemzésnél a legjobbnak találtatott és a legnagyobb fogyasztást is elbírja. Természetes, hogy itt a víznyomás helyett gőzszíványút kellene alkalmazni és ehhez rendes gépészt tartani: de bizonyos, hogy e nagy erővel dolgozó gép már a közterek, utczák megvilágítására és magánhasználatra szükséges villanyos világítást is nagyon mérsékelt, a jelenleg használt világításnál csupán csekélységgel drágább áron tudná előállítani. Pontos számítások szerint ennek a tervezetnek a keresztülvitele vagy 15.000 frttal többe, tehát 125.000 frtba kerülne: de sokkal többet jövedelmezne és bármikor kiegészíthető, kibővíthető volna. Ezekkel a munkálatokkal együtt jár, tőlük el nem választható, a város főterének és főutczáinak a rendes kikövezése. Vállalkozók, kik hozzá értenek, értesülésünk szerint 25.000 frtra becsülik ezt a költséget. Az adózó polgárokra tehát 150.000 frtnyi törlesztéses, kölcsönnek évi 7.500 frtnyi kamatai nehezednének; a mi általában véve nem nevezhető nagy tehernek és igazságos arányban elosztva megerőltetés nélkül elviselhető. Nem szólunk a valószínűségről, hogy a vasutak, a már létező és későbbi keletkezhető gyárak idővel örömest igénybe fogják venni a műveket és annak mérve szerint osztozni fognak a terhekben és így gyarapítják a város jövedelmét. Csak arra a nagy áldásra utalunk, melyet a köztisztasági és közegészségi viszonyokban beálló javulással a várósra hoznak: azokra a kiszámíthatatlan előnyökre, melyeket iparunknak nyújtanak. A művelt közönség e művek aestheticai értékét is nagyra fogja becsülni. M.L. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Nemzeti és állami. Más a nemzet, más a nemzetiség. Annak nagy a kerülete, számba jön a mennyiség, a nagy mennyiséggel jár a jó minőség, s ennek kapcsán a preponderáló, a túlsúly; emez csak családi kötelék, alapuljon vér- vagy nyelvrokonságon vagy egyébben, kisebb a köre, nem tehet és nem tesz oly annyira számot, mert nem vezérel. Boldogulhatni mint nemzetiség is, a bunyováczoknak, szerbeknek, sváboknak, szászoknak jól megy soruk teljes megelégedettségükre, prosperálnak a magyar nemzet keretén belül, fejlődnek s virágzanak, semmi panaszuk. Pedig a magyar nemzet tóttal, oláhval sem bánik másképen, ugyanaz a szabad működési tér számukra is nyílik; ha mégsem prosperálnak oly annyira mint az előbb nevezettek, az ő nemzetiségükben s nem a magyar nemzetben van a hiba. - hiába keresnek bűnbakot, mikor maguk portáján kellene keresniök s önmagukat okozni. Érthető még valamiképpen, ha valaki az állam életében több nemzetet akar érvényesíteni pl. Ausztriában ne legyen német hegemónia, hiszen más nemzetek is vannak, de minálunk számra nézve csak a magyarság képez nemzetet, az egyéb nyelvűek csak nemzetiségekre oszolnak, oly kicsiny elemek mindegyikük, hogy mindannyian együtt véve sem érné fel a magyart, mint nemzetet. Pedig csak mint többféle nemzetiség összege szerepelhetnének. De volna bár több nemzet is. A foederalismusról sem államkormányzati elmélet, sem gyakorlat nem akar semmit sem tudni. Mert csak gyengít, szétdarabol, szétmorzsol, az állam egységét gyökerében támadja meg, bent az országban vihart vet s künn semmi tekintélyt, erőt nem arat, - s a népek megélhetésük a hatalomtól, a nagyhatalomtól függ. Ausztriában a nyelvterületek jobban függnek össze, egy darabban húzódnak s még sem boldogulnak: hát minálunk, hogy rendezkedehetnénk, a hol a lakosság még egy s ugyanabban a megyében is oly változatos, sőt egy városban is - eltekintve a magyar nemzetbeliektől - oly különféle nemzetiségű polgár lakik. Az emberi természetben van, hogy egységet keres a sokaságban; innen a vallás, az egy Istenről való sejtelem s hit a történelemben szerepelt minden népnél. Ez egységen jól esik úgyszólván megkönnyebbülten megpihenni az állami életben is; ez teszi felfoghatóvá a haza fogalmát, mely nem áll egy nemzet plus több nemzetiségből, hanem magyar államból, melyet a legerősebb támasza után, egyetlen nemzet szerint nevezünk el. Ez csak olyan dolog, mint ha a czégben az dominál, ki a leggazdagabb, leghatalmasabb s kin az egész megélhetés, hogy ne mondjam: üzlet, nyugszik; a többi társ is hozzájárul csekélyebb tőkéjével, kisebb anyagi s szellemi erejével, de a vezető nélkül bezzeg nem szerepelnének. Csak annyiban sántít a hasonlat, a mennyiben nyilvános életünk magas s legmagasabb állásaiban temérdek sok oly nevet hallunk, melyeknek első hallatára is meggyőződünk, hogy törzsfájuk nem magyar, egy cseppet sem: mégis jutottak vezérszerepre, de mint a nemzet, mint az állam dignitariusai. A nemzetiség csak folyó; a nemzet az tenger, melybe minden folyónak bele kell ömlenie; szívesen látunk mindenkit magyar zászlóval s színekkel a tengeren. Sohasemm kérjük, tagadja el nemzetiségét, ellenkezőleg nagyon is bizalmatlankodunk minden apostatával szemben; - legyen hű törzséhez, fájtjához, - ha csak azt elismeri, hogy faj, nemzet, állam csak a magyar e hazában, csak ez viheti a vezér-szerepet, csak ez egységesíthet s ment bennünk a kéve oldásától, hullásától, a foedarilismus sárkányától, mely a viszálykodás üszkét, tüzét hányná ránk s soha nem engedné nyugalmas létünk kérdését dűlőre vinni. A nyugalom, mondja egy költő, fél boldogság: hadd legyen a magyar faj, nemzet az állam is, a mennyiben jellemét tőle veszi kölcsön úgy mint a múltban, a jelen is, s meg van a nyugalom; a másik fél boldogság konszolidált viszonyok közt magától jön. De ha mindent, mi magyar, eo ipso sárba rántanak s egy Szalavszkyra, magyar volta miatt, akármit szeretnének rásütni, csak-hogy erélyes magyar kezétől szabadulhassanak, - hiszen hasonló erélyű alig ha követné őt a főispáni székben! - evvel maguk szívébe döfik a kést, maguk alól húzzák ki a gyékényt s maguk boldogulásuknak útjába raknak botrányköveket. Nem sérthetni a hazát öngyilkosság nélkül! Alius. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Költemények és Aphorismák. Ily czímmel bocsátott közre Vándor Soma nagy-bittsei tanító egy verskötetet „barátai és tisztelői ostromló unszolására” mint utószavában mondja s mindenesetre azok anyagi támogatásával, a mint azt a legtöbb dilettáns költő teszi. Versei közül néhány népdal pályadíjat nyert és első rangú szépirodalmi lapban jelent meg, úgyszintén aphorismái, melyek közül igen sok eredeti, talpraesett mondás van. - Szerző határozottan nemcsak a dilettantismus fölé emelkedik, de találunk lyrikus verseiben olyan termékeket, melyek a költészet magas színvonalán állanak. Igen sikerült Heine fordításai, egyenesen elragadók. Szerző. Nevezzük őt költőnek, mer e nevet megérdemli - miskolczi születésű: élete lánczolata a küzdelemnek. A miskolczi árvíz után Nagy-Bittse izr. hitközsége nevelte az árva fiút, mely időre verseiben hálásan megemlékezik. Három évi katonáskodása után a pénzügyőrségnél szolgált, de nem érezvén hajlamot e pályára, a fővárosba ment és kemény munkával szerzett kis összeggel a tanítóképezdébe lépett, hol jeles oklevelet nyert. A Nagy-Bittsén a folyó tanévben megüresedett tanítói állásra egyhangúlag meghívták és meleg szeretettel és barátsággal fogadták. Hányt-vetett élete után bár megtalálta legyen azon otthont, hol a gyermeknevelés és a magyarítás nemes hivatásának és múzsájának zavartalanul élhessen. Mutatóul szolgáljon itt néhány vers. Felhő a bánatom..... Felhő a bánatom Könnyzáporos felhő; Szellő a sóhajom. Bús zokogó szelő. Tekintsd meg e felhőt Nézd borús bánatom; Hallgasd meg a szellőt, Halld síró sóhajom! Nézz rám bájos gyermek Olvadó mosolylyal S szétmegy a búfeleg, Eltűnik azonnal. Búgj egy szót fülembe, Súgd azt, hogy „szeretlek” S elszáll végtelenbe A szellő s a felleg. Népdal Fülemüle búsan ül a lomb felett, Mert a párja, kedves párja elveszett, Van ennél is még egy fájóbb gyötrelem: Az eltiltott, mégis forró szerelem. Eltiltott az édes anyád tetőled, Jaj Istenem, be szigorú ítélet; Az emberek ítélete azt mondja: Ne légy szegény, gazdag leány bolondja! Heine dalaiból. Halkan rezdül rajtam által Béke csendítése Csendülj csengő kis tavaszdal Csengj a messzeségbe. Zengj a házig, hol tavaszszal Virág nyílik rögtön És ha rózsát látsz, magasztalj S mondd, hogy őt Köszöntöm! --- Mint a virág olyan vagy, Oly tiszta, szende, szépe! Nézlek, nézlek s szívembe A bú lopózva lép, Úgy érzem, hogy kérve fejedre Kell tennem két kezem: Ily tiszta, szende, szépnek Tartson meg Istenem! Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. - A vármegye bizalma. A folyó hó 28-án megtartandó megyei közgyűlésen Trencsén vármegyei közgyűlésen bizalmat fog szavazni Szalavsziky Gyula főispánnak, egyúttal kifejezést ad tántoríthatlan ragaszkodásának, mellyel a főispán személyével szemben, az ért támadások daczára viseltetik. - A díszközgyűlést, mint értesülünk, banquette fogja követni az „Arany Bárány” szálló nagytermében. - Erről majd a jövő számunkban többet. -Siebenfreud Béla a trencséni kir. Törvényszék elnöke f. hó 19-én Nagy-Bittsére utazott, hogy az ottani kir. járásbíróság ügykezelését megvizsgálja. Folyó hó 20-án a vizsgálatot befejezvén, a tapasztalt rend és kifogástalan pontosságért úgy a kir. járásbíróság vezetője, mint a bíró és segéd illetve kezelőszemélyzet előtt legnagyobb megelégedést nyilvánította. - Kinevezés. Ö Felsége a Király Ruttkay János trencséni kir. alügyészt a vágsellyei kir. járásbírósághoz járásbíróvá és Markovich Iván, trencséni kir. törvényszéki aljegyzőt a balassagyarmathi kir. törvényszékhez albíróvá nevezte ki. - Bár e kettős kinevezésről örömmel értesült Trencsén város intelligencziája, - egyúttal sajnálja, hogy a társadalmi élet egyszerre két rokonszenves és kedves alakját veszti el bennük ily módon. -Kívánjuk, hogy új állasukban megelégedés és boldogság kísérje őket. - Iskolai ünnepély Zsolnán. Dr. Wlassics Gyula, vall. és közokt. minister rendeletet bocsátott ki, mely Ő Felsége folyó évi szeptember legfelsőbb elhatározásával kapcsolatban, többek között ezeket mondj: „Legbensőbb kívánságom, hogy a királyi kegy iménti korszakos nyilvánulásának emléke mélyen bevésődjék a fiatal nemzedék szemébe s benne a hazafias érzéseknek erős felbuzdulását eredményezze. Azt óhajtom, hogy ne csak most, amikor néhány nap választ el bennünket e nagy jelentőségű, magasztos cselekedettől, hanem évek múltán is el nem enyésző fénynyel ragyogja be fiataljaink életének útjait annak a dicső tettnek emléke, mely teljes nagyságában és mélységében tárta fel előttünk a legnagyobb és legnemesebb király alkotmányos érzületeinek kiapadhatatlan forrását”... és azzal fejezi be: „... a legfőbb országos tanügyi hatóság részéről eredő buzdítással is súlyt akarok adni az iskolák e nemű vállalkozásának. A zsolnai kir. kath. gymnasium tanári kara a minister lelkes felszólítása folytán iskolai ünnepély megtartását határozta el, mely alkalomból az ünnepély emelése és hatásának is maradandóbbá tétele kedvéért, kéri tanulói szüleit, hozzátartozóit, de minden a hazafias czéllal egyetértő tanügybarátot is, hogy szíves megjelenésével tisztelje meg az intézetet. - Az ünnepély október 30-án reggel 9 órakor a helybeli az. ferenczieknél tartandó hálaadó istentisztelettel veszi kezdetét. Ez után gyülekezés az intézet rajztermében, hol a) „Isten áldd meg”. Énekli az ifjúság b)Treszkony János r. t. felolvassa Ő Felsége legmagasabb kéziratát, c) király hymnus. Szavalja Kovács Károly IV. oszt. tan. d) Király hymnus. Énekli az ifjúság. e) „Tied vagyok, tied hazám." Szavalja Neumann Károly I. A o. t. f) „Tied vagyok, tied hazám." Énekli az ifjúság. g) „Jelen, múlt és jövő” (Tompa Mihály). Szavalja Hoffmann Alajos I. B o. t. h). „A legszebb ének" (Czuczor). Szavalja Frank Alajos II. o. t. i) „Az apostol" (Garay J.). Szavalja Politzer Hugó III. o. t. j) Alkalmi beszéd, k) Szózat Énekli az ifjúság. - A trencsén-tepliczi fürdő bizottságot, mint tudósítónk írja, állandósítani fogják. Evvel el lesz érve a fürdő közönség régi óhaja, egyúttal remélhetőleg megszűnnek ama számos visszaélések, melyeknek lépten-nyomon ki voltak téve az egyes vendéglőkben, különösen a Coursalonban, az ott időző fürdő vendégek. Már a múlt saisonban előfordult egyes esetek is igazolják, mennyire kívánatos Tr.-Tepliczen az állandó rendőri és közigazgatási hatóság. - A kérdés felett a f. hó 28.-án megtartandó közgyűlésén fog dönteni. - Hymen. Hoffmann József dr. ó-túrai orvos november hó 9-én, d. u. 2 órákor az ó-túrai róm. Kath. plébánia templomban oltárhoz vezeti Valló Mariska kisaszszonyt. - Hoffmann drt, ki városunk szülötte és számos jó barátja üdvkívánata kíséri. - A kir. Törvényszék új épülete. Régóta hallatszó panasz, hogy a trencséni kir. törvényszék jelenlegi épülete nem felel meg sem a czélnak, sem a bíróság méltóságának. Míg más törvényszékeknél a hivatalos helyiségek a modern igényeknek megfelelően vannak berendezve, addig a trencséni kir. törvényszék helyiségei szűkek, czélszerűtlenek, - a tanácstermek pedig szót sem érdemelnek. A végtárgyalási terem a lehető legegyszerűbb módon van berendezve, holott a külső csíny nagyon is alkalmas ható eszköz a nép kedélyére; ezen kívül anynyira szűk méretű, hogy nagyobb hallgatóság esetében a benne való tárgyalás egészség elleni merénylet. Siebenfreud Béla a trencséni kir. törvényszék elnöke már 1889. év óta sürgeti a kérdés oly módon való megoldását, hogy az úgynevezett kis megyeház és ezzel szomszédos telkeken a királyi ügyészség, a büntető osztály, kir. járásbíróság és mi érdeklődéssel várjuk mily módón fogják azt megoldani a felsőbb helyek? - Halálozás. Részvéttel értesültünk, hogy Neuwirth Jakabné, 74 éves korában jobblétre szenderült. - Az elhunytat, ki sok szenvedőnek ápolója és tanácsadója volt, nagyszámú rokonsága kísérte az örök nyugalom helyére. - A honvéd laktanya Trencsénben. Köztudomású, hogy a m. kir. honvédelmi miniszter felszólította Trencsén város tanácsát, hajlandó-e a honvédlaktanyát olyaténkép kibővíteni, hogy ott még egy zászlóalj gyalogság el legyen helyezendő,- mivel a laktanya kibővítése esetében a 15-ik honvéd gyalogezred Rózsahegyen állomásozó zászlóalját is Trencsénbe szándékozik áthelyezni. A rendelet ugyan már régen megérkezett, de mozgalom az ügy emlékében nem igen észlelhető. Azt sem tudjuk tulajdonképen, mily stádiumban van ez ügy Trencsén szab. kir. város tanácsánál? Melegen érdeklődvén e kérdés iránt, igyekeztünk kipuhatolni az illetékes katonai köröknek erre vonatkozó véleményét. Jól értesült fonásból merítve írhatjuk, hogy a minister rendelete a tiszti körökben a legőszintébb rokonszenvre talált. Eltekintve attól, hogy a szolgálati kiképzés előnyére válik az ezrednek egy helyen való összpontosítása és így az ezredparancsnokság is közvetlen közelről figyelvén a zászlóalj működését, - az ellenőrzés a testületi szellem fenntartásának módja sokkal intenzívebb, - a katonai körökben utalnak ama gazdasági előnyre, mit a jelenleg 200, de idővel tán 400 főre is szaporuló zászlóalj a város piaczára nézve képes. Hogy példára utaljunk, egy század átlagos élelmezési költsége havonta 600 frt; az áthelyezendő 4 század tehát csak rendes élelmezés fejében havonta 2400 frt tökét hoz forgalomba. Hol van ezenkívül a zászlóaljnál átlag 16 főből álló tisztikar fenntartási költsége és a legénység magán kiadása?! Oly tőkéről vagyon itt szó, mit az iparés kereskedelem érdekében meg kell becsülni! Ezzel szemben áll a városnak a kaszárnya kibővítésével járó kész kiadása. Ha figyelembe vesszük a legénység elszállásolási díj ősszegét, továbbá a zászlóaljjal egyidejűleg áthelyezendő zászlóalj segédtiszti-, kezelőtiszti-, népfelkelő- és négy század iroda, úgy szinte a zászlóalj pótraktár és népfelkelő pótraktár bérösszegeit mely a városra nézve tényleges bevételt képez és hozzá adjuk a kifizethetetlen gazdasági előnyt, - a város kész kiadása elenyészően csekélynek vehető, vagy legalább is oly kiadásnak, mely busásan meghozza kamatait. - Hátra levő a telek kérdése. A katonai körök nézete szerint mintegy praedestinálva van e célra a laktanyával szomszédos „Grósz”-féle telek. Külön laktanya építése számba nem vehető gondolat. - a jelenlegi laktanya pedig csakis a „Grósz”-féle telek felé bővíthető ki. Eme telek megvételével azután meg volna oldva a honvédtiszti étkező régóta akut ügye. A honvédtisztek legnagyobb része benn lakik a belvárosban, az étkező a „Grósz”-féle telken, a belvárostól legalább is % órányi távolban van: képzelhetni már most, mily kellemes a séta délben, forró nyári napon, vagy a tél beálltával Iócs-pócs időben nyakig sárban - ki az étkezőbe! A kérdés ugyan másodrangú, de annak a laktanya kibővítése útján való kedvező megoldása a nőtlen honvéd tisztek ez idő szerinti leghőbb reménye. - Kívánjuk, hogy e remény ne maradjon délibáb. - A zászlószentelési ünnepély. Városunk már díszt ölt magára, diadalkapu a városházán, lengő lobogók a házakon s a zászló anyák is meglepetést szereztek az ünneplő ipartestületnek. - Díszes nemzetiszínű szalagot adományoztak az új zászló számára: a píroson Popper báróné, a fehéren Lőw Károlyné, a zöldön Milecz Jánosné gazdagon hímezett nevével. A holnapi ünnepség elé élénk érdeklődéssel tekintenek polgáraink úgy, mint a már gyülekező idegenek. - Millenáris emlékkő. Turzófalva - mint onnan értesülünk - méltán irigy szemmel nézte a fényes emlékkő leleplezést, a mely a múlt hóban folyt le Csaczán. Mert, habár a Csaczaival egészen azonos ezredéves emlékkő díszeleg is egyik helyén és bár ugyanabban az időben épült mint a csaczai, leleplezése ennek még mindig késik az éj homályában. Ha ekként érteni lehet az irigykedő szellemet, mely a turzófalvaiak hazafias lelkét szállva tartja, érthetetlen azonban az, hogy mi késlelteti, mi akadályok tartóztatják föl a leleplezés keresztülvitelét. Avagy tán mekűzdhetetlenek az akadályok?! Ez kishitűségre vallana, a melynek tűnnie kell a hazafias lelkület bárminemű megnyilatkozásánál. - Evangélikus istentisztelet. A zsolnai ág. H. evangélikus imaházban (Petykó-féle ház, az irgalmas nővérek kolostora mögött) vasárnap, f. hó 31. mint a reformáczió emléknapján német és magyar istentisztelet fog tartatni. A német istentisztelet kezdődik délelőtt 9 órákor, a magyar istentisztelet délután fél 3 órakor. A hívek Urunk nevében tisztelettel meghivatnak. Maschtena József evang. h. lelkész. - Iskola felavatás. Levelezőnktől a következő sorokat vettük: Vág-Podhragy községében e hó 14-én avatták fel az új r. k. iskolát, mely nagyobbrészt közadakozásokból építtetett fel. A régi iskola épület talán még sokáig állt volna a tanügy legnagyobb szégyenére, ha körútjában nem látogatja meg Mihálik József Trencsén megye r. kath. tanfelügyelője, a ki vas szorgalommal ernyedést nem ismerő fáradsággal látogatja az iskolákat. - Saját szavait ismétlem, hogy majd megrepedt a szíve, a midőn a régi iskolaépületet csak kívülről megszemlélte, képzelhető, hogy nézett ki belülről. Most azonban az új, körülbelül 5000 forintot érő iskola épület díszére válik az egyháznak és a tanügynek és ez szintén a főtanfelügyelőnek köszönhető, kinek közbenjárása folytán a felépítendő iskola épületre Bende Imre megyés püspök 1500 frtot: Hahn Samu lovag, vág-podhrágyi nagybirtokos 200 frtot, Grün Simon községi bíró 25 frtot, Janecz József, helybeli plébános 30 frtot; az esztergomi kanonokok közül: Dr. Malli János 100 frtot; Dr. Csernoch János 10 frtot; Lukács László 20 frtot; a nyitrai kanonokok közül: Simko 20 frtot, Vágner 10 frtot és Katona 5 frtot adományoztak. A többi, részint a községtől, részint a közadományokból folyt be. A felszentelési ünnepség - melyen a tanfelügyelőn kívül Baross Károly járási főszolgabíró, Grün Simon községi bíró és a vágbeszterczei tanítók jelentek meg - istentisztelettel kezdődött, mely után mindnyájan bevonultak az új iskola épületbe. Előbb megtekintették az épületet és ennek megtörténte után Mihalik József főtanfelügyelő felszentelte és lelkes beszéddel átadta, az új iskolát rendeltetésének, egyúttal a fenti adományozóknak nemkülönben Janecz József plébánosnak fáradozásáért benső köszönetét nyilvánította. Eezek után díszebéd volt az új iskola helyiségben. Sajnálattal meg kell jegyeznem, miszerint daczára annak hogy a község és az iskolaszék ezen ünnepélyre meg volt híva, a községi bírón kívül nem jelent meg senki: ezáltal megmutatták érdeklődésüket saját gyermekeik nevelése iránt. d Zsolna és Vidéke 1897-1899 Szellemi omnibusz. A jóban megállapodott angyalok, a kik már többet nem bukhatnak minő lelkiismeretre hivatkoznak a legtöbbször? Arra a lelkiismeretre, amely más szemében meglátja a szálkát, a magáéban pedig nem látja a régi gerendákat. Szabad-e a közhivatalnoknak uzsoraszerűen váltókkal üzletelnie A spártaiak törvénye szerint szabad, csak vigyáznia kell, hogy rajta ne kapják. A régi budapesti fahídon találkozott a kövér budai civis a sovány pesti polgárral. A budai keresztbe áll a keskeny járón és ősi büszkeséggel odavágja: „Szamárnak ki nem térek az útjából”. A szerény pesti félreáll, mondván: „Én pedig kitérek! Miért jártas sok ember törvénytanulmány hián a fegyelmi eljárásokban és a kriminális praxisban? Mert a gyakorlati élet e tanulmányra e tanulmányra sokszor rákényszerítette. Szerkesztői posta. - Marteau. Szíves fáradozását őszintén köszönjük. A czikk sajnálatunkra ezúttal elkésett, de legközelebb hozzuk. P. és J. urakat üdvözöljük, az utóbbit kérjük, hogy ígéretére számot tartunk. A kívánt helyet fenntartottuk, 3-án este ott leszünk. - Sch. K. Trencsén. Ön azt írja, hogy multkori tárczánk: „Történet mese nélkül” félreértésekre adott okot, mert összevegyítve a valót a költöttel, a közvélemény a költött részt nagyon is hajlandó valónak venni. Ön téved uram! A ki tárczánkat félre érti, az nincs tisztában a csevegés genrejével, mert itt a modor a fő, - a tárgy másodrendű kérdés. Az író kap egy tárgyat, azt átgyúrja saját ízlése szerint, s e felett cseveg. Ne keressenek tendentát ott, ahol az írónak esze ágában sem volt tendentiosusnak lenni, csak mulattatni akart, és ezt el is érte nézetünk szerint; mert nincs kicsinyesebb dolog annál Zsolna és Vidéke 1897-1899 Árverési hirdetmény. A zsolnai kir. Járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Dr. Kubicza János zsolnai ügyvédnek Gyuratny András és neje szül. Szidova Erzsébet bánovai lakosok elen 32 frt - kr. é járul. Iránti végrehajtási ügyében a trencséni kir. Törvényszék területéhez tartozó Dánova községi 21. sz. tjkvb. A I. 1-12. ssz. A foglalt ingatlanokból B. 7. a. kk. Gyuratny Andrást, részben írt ingatlanokra és 17. számú ház 1/6 résznyi járulékára 327 frtnyi becsárban az ottani 96. sz. tjkb. B - 1. szórsz. a, A, 18 és B. 12. sz. a. Duranyi András nevére 1/50 részben írt és 13 frtra becsült ingatlan jutalékára s végre az ottani 177. sz. tjkb. A+1 sorsz. S B 91. a Gyurány András nevére 177. részben vir és 4 frta becsült ingatlan járulékára a végreh. árverés elrendeltetik, megtartására 1897. évi november hó 4-ik napjának délelőtti 10 órája Bánova község házánál kitűzetik azzal, hogy ezen határnapon az ingatlanok becsúton alul is eladatni fognak. - Minden árverező tartozik a becsérték 10%-át vagyis 32 frt 70 kr 1 frt. 30 kr. És 40 krt. a bírósági kiküldött kezeihez letenni. Kelt Zsolnán, a kir. jBíróság, mint tkkvi hatóságnál 1897. évi június hó. Pribis László, kir. jrásbíró Zsolna és Vidéke 1897-1899 A vármegye őszi közgyűlése. A vármegye közönsége az őszi közgyűlésén bizalmat szavazott főispánjának. Ez sokkal jelentőségteljesebb momentum, sem hogy szó nélkül hagyhatnók azt. Nem kenyerünk a politika; hogy kifejtsük nézetünket, mit tartunk arról, ki a politikai élet egy vezéralakját megtámadja férfiatlan, piszkos módon, holott ez alak küzd lankadatlanul a nagy ideálért: a nemzeti államért, -nem engedi meg lapunk természete. De igen is van jogunk, sőt kötelességünk rámutatni arra, midőn megnyilatkozik egy vármegye spontán bizalma, - mert e nyilvánulás nem csak politikai, de társadalmi jelentőségű is. Ma a rideg önzés, merev elkülönülés, ádáz kenyérharcz, sőt a kenyér irigység korát éljük. Az egyedek egymásban nem a társat látják, kivel vállvetve kell küzdeni, az általános emberi fogalmáért, - hanem az ellent, ki csak a pillanatot lesi, midőn kihasználhatja ellenfele bukását. A fin de siérle szelleme dermesztőleg hat az érzelmek világára; a sentimentalismus üldözésének örve alatt, - a naivság szünet nélküli hangoztatásával száraz, érzés nélküli lelkeket teremtenek a köz- és magánélet terén, kik pirulnak álszemérmükbe, ha szemükbe önkéntelenül lopódzik a lelkesedés könnye. Annál magasztosabb a pillanat, mikor felülkerekedik az érzelmek áradata, elsöpri az álelvek egész, garmadáját és ott ragyog a maga teljes tisztaságában, hogy felemelő és jutalmazó koszorúként tündököljön egy becsületesen küzdő harczos feje felett. Mi a 28-diki bizalomban nem csak politikát, láttunk: az emberek ünnepelték az embertársat. Míg egyik kezükben az elismerés babérait nyújtották át, - a másik kézben rozsdamentes kardot nyújtottak át: hatalmas fegyvert, küzdeni vele a jövőért. Rossz harczos az, kit nem támadnak soha, mert vagy mit sem tesz a a hamis ellenében, vagy úgy cselekszik, hogy lépten-nyomon kíméli vadhajtásokat. De akinek szemei előtt lebeg a nagy czél és az igazi ügyért meggyőződése szerint harczol lankadás nélkül: eltiporja az úti dudvát, mely megakasztja rohanásában a czél felé. - azt el fogja érni a dudva szitka, sőt átka is, de a czélnál a jövő elismerése vár reá. Ki volna pedig az ki megáll útjában a dudva szitkaira?! Olyan a közélet sokszor és sok tekintetben, mint a beteg emberi test. Kiabál, ha behatol húsába a sebész bonczoló kése, hogy kihasítsa a tönkrement részt: - sőt megragadja puszta kézzel az élesre fent kést is, nem törődve ezzel, hogy önmagát vágja meg. - de ha felépül bajából, egészséges lesz, hálatelt szívvel mond köszönetet a sebésznek, ki könyörtelenül nyiszálta a testet. Mi mindezt ott hallottuk, abban a falat rengető éljen riadalban, mely felhangzott október hó 28-dikán a vármegyeház falai között. De ott hallottuk a bíztató kiáltást is: Mondom neked ember, küzdj és bízva bízzál! Marteau Részletes tudósításunk a következő: Ritkán volt oly közgyűlés, mely elé annyi érdeklődéssel néztek volna nem csupán a megye-bizottsági tagok, de mondhatjuk a vármegye egész közönsége, mint a folyó évi október hó 28-án megtartott őszi közgyűlés elé. Sőt nem mondhatunk sokat azzal, hogy a most lefolyt közgyűlést feszült figyelemmel várták a megye határain kívül is - sok helyen. Már az október 27-iki esti korzó is tele volt lármásan beszélgető, jó képű vidéki alakokkal, kik a viszontlátás örömeit különféle skálákban kifejező felkiáltásokkal üdvözölték a városi ismerősöket, kiket emitt-amott megpillantottak a járó-kelők között. Másnap reggel feketébe öltözött bizottsági tagok lepték el a főutczát. A vármegyeház erkélyére kitűzték a nemzeti lobogót és a reggeli szélben ide-oda lengő trikolor büszkén hirdette, hogy nem megszokott medrű, egyhangú közgyűlést ül a megye közönsége.... A program összes pontjára ki nem terjeszkedhetünk, csak a közérdekűeket ismertetjük: A vármegye bizalma Charusz László ny. kegyesrendi házfőnök vezetése alatt több tagból álló küldöttség hívta meg, Szalavszky Gyula vármegyei főispánt, ki megjelenvén. - riadó éljenzés között, megnyitotta a közgyűlést. Megnyitás után a főispán előterjesztette Ő Felsége ama kegyes elhatározását, hogy tíz szobrot emeltet Budapesten és indítványozta, hogy eme országszerte lelkesedést keltő elhatározásért a vármegye hódoló feliratot intézzen a királyhoz. Az indítványnak egyhangúlag történt elfogadása után Baross Jusztin alispán bizalmi feliratot indítványozott a kormány részére, melynek regime alatt értve hazánkat a becses nemzeti ajándék, - a mit ugyancsak egyhangúlag elfogadtak. Ezek után Osztroluczky Géza igen sikerült beszéddel üdvözölte a vármegye főispánját. Az utóbbi időben úgymond a politikai sajtó nevet bitorló egyes orgánumok qualifikálhatatlan módon támadták a főispán személyét. - de a vár megye közönségét ez el nem tántorítja annak személyétől kit a közelmúltban kitüntetett a király kegye: a vármegye szolidárisnak érzi magát Szalavszky Gyula főispánnal, melynek jeléül indítványozza: határozza el a közgyűlés, törhetlen bizalmának jegyzőkönyvileg ad kifejezést. Falrengető éljenzés követte a szónok szavait és az indítványnak közlelkesedéssel történt elfogadása után Szalavszky Gyula v. b. t. t. vármegyei főispán meghatva mondott köszönetet a bizalom e lényeges megnyilatkozásáért. Érjék bár súlyos és méltatlan támadások a politikai közélet terén, - nem fog csüggedni, küzd tovább, - mert a míg mögötte áll a vármegye bizalma, ez mint védbástya visszapattantja a támadások nyilait. Pillanatokig hangzott a tetszés zaja, majd elcsendesült a moraj és megkezdték a tárgysorozat előadását. Az ünnepi hangulat azonban ott honolt a teremben az ülés végéig. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A „Zsolna és Vidéke” Tárczája Maritta Eredeti tárcza Adorjánné ledőlt a kerevetre, kezeit tördelve, - zokogott. Adorján báró megfogta Maritta piczi kezét, végigsimította a leány aranyszőke haját és úgy szólt hozzá szeretetteljesen: - Marittám, egyetlen gyermekem, feledd el őt. Haszontalan, léha ember, ki hazudta, hogy szeret, mert vagyonod akarja nem téged és ha elmállott a pénz eltaszít, megvet, egymagában hágy. Ne dobj el két igaz szívet ily emberért. Nem teszed úgy-e ? Felelj le mondasz-e róla? - Szeretem őt atyám. - Nem mondasz hát le?! Ő elkölti minden vagyonod, kifoszt, nem lesz betevő falatod sem. - Úgy koldulni fogok érte. - Megcsal: annyira süllyed hogy lopásra kész és börtönbe vetik. - Úgy megosztom börtönét. - Szerencsétlen gyermek! Előtted az örvény és önszántadból belerohansz. Vak vagy, nem látsz?! Elhagyod szülődet, ősi otthonod, és mindezt miért? - egy köznapi, alacsony férfiért, ki nem méltó arra sem, hogy ruhádnak szegélyét érintse: ki nem fogja fel soha érzelmed magasztosságát, mert kufár lelke a piszkos érdek szolgálatában áll. Gyermekem, én atyád, ki szívem mélyéből szeretlek, összetett kezekkel kérlek, feledd el az embert, mondj le róla, - mert őrületbe hajtasz. - Nem tudok lemondani, az Isten látja lelkem, mert szeretem Tardossy Elemért kimondhatatlanul. Legyen bár útonálló, koldus és földönfutó, megosztom sorsát sírom széléig és el nem hagyom, míg szívem dobogni fog. Éhezni fogok, ha ő éhezik: megvigasztalom, ha bánat éri én letörlöm könnyeit. Hagyjon el bár, törje össze lelkem, nem ejt ki ellene soha zokszót ajkam -nem vetem meg, mert nem tudom megvetni, hisz szeretem. Azt mondotta térden állva, hogy szeretni fog utolsó perczéig és én hiszek neki. Boldog leszek, ha látni fogom, őrködni léptei felett. Ne haragudj reám atyám, hisz összes vétkem, hogy hinni tudok és szeretni eszményien: a szeretetre pedig ti taníttatok meg. Ne bánkódjatok, e tanításért hálás leszek mindörökre. - Ez utolsó szavad ? - - Ez atyám. - Úgy nem vagyok többé atyád addig, míg ez őrület hatalmában tart. A ki egy jött-ment senkiért megtagadja a szülőt, ki gondteljesen virrasztott éveken át gyermeke bölcsője felett: ápolta, óvta féltett kincs gyanánt, ő benne élt, neki szentelte napjait, azt nem ismerem többé és annak házamon kívül van helye. Távozz választottaddal kolduló utadra: idd ki fenékig a keserv poharát, mit sorsod nyújt feléd és ha megtörten elhagyott az imádott útitárs-, - remélj, újra szívére ölel szülöd, kit eldobtál e semmiháziért. Maritta felkelt a földről. Arcza olyan volt mint az alabástrom. Leszárította könnyeit, nem sírt többé. Jól van megyek, házadból kiűzhetsz atyám, megtagadhatod, hogy gyermeked vagyok, de a gyermeki szeretet érzetét szívemből ki nem irthatod. Ha hallani fogod egykoron, hogy nyomorban sínylik gyermeked, úgy tud meg, hogy a nyomor közepette is, a melybe te taszítottál, nem szűnik meg szeretni benneteket e szív és imádkozni fogok naponta a Mindenhatóhoz, hogy vigasztalja meg a szülőt, ki elvesztette gyermekét. Ezzel megindult az ajtó felé: - még egyszer visszanézett és elrohant az új világba, hol egy 29 éves ifjú várt reá, ki térden állva esküdött neki örök szerelmet. Adorján István báró lerogyott a kerevetre neje mellé és zokogott. A falon függő ősök szinte bámulva nézték a 17 éves gyermek leányt, ki eldob magától mindent, hogy végigszenvedje panasz nélkül a szerelem Golgotháját.. *** Egyik a e főváros ama kis palásszobáinak, hová azok menekülnek, kiknek hajóját összezúzták az élet hullámai. Az asztalon gyertyaláng bóbiskolt álmosan, félhomályban hagyva a zugot, azért talán, hogy eltakarja az ijesztő űrt. - a szegénység nyomorát. Az összes bútorzat két faszék, rozoga asztal és egy festett deszka ágy. Az ágy szélén bánatos asszony sóhajtozik, keblén melengetve gyermekét és csitítgatva altató dúdolásával, ha az nyöszörögni kezd, enni kér. Olyan, mint Murillo Madonnája szívet facsaró könnyekkel arczán. Egyszerre kopogás hallatszik: a nő összerezzen. Levél érkezett. Remegve bontja fel: „Leányom! Jóslatom beteljesült. Három éve hagytad el a szülői házat: nézz vissza e három évi útra és gondolkozzál. Férjed elvesztette állását, váltóhamisító, földönfutó lett, kinek fényes eszét eltompította az ital gőze és most ott dülöng utczai csavargók között megvetve mindenkitől. Nem dolgozik, te éhezel. Vesd meg őt te is. Hisz mit ad cserébe őrületes szerelmedért: éhséget, magányt, nyomort, megaláztatást. Ne tűrd tovább: fordulj vissza az arczpirító úton - nem késő még. Két szerető szív vár reád gyermekeddel együtt csak ,jöjj mihamarább. Nem teszünk szemrehányást: karjaink közé zárunk szeretettel és te kisírhatod magad védő karok között. Atyád.” És Maritta azt felelte. „Atyám! Az Isten fizesse meg jóakaratodat, de hívó szavad meg nem fogadhatom. Sorsom iszonyú, meg nem érdemeltem e büntetést, de nem zúgolódom, mert magam választottam utam. Ő lesűlyedt bár, de én felemelem és szerelmem ősi tisztasága megtisztítja alakját a sártól mi reá tapadt. Teljesíteni fogom hivatásom tántoríthatatlanul és meglásd diadalmaskodnia kell - hisz szerelme végtelen. Maritta.” Ezzel leborult az asztalra és sírt keservesen, úgy, amint csak sírni tud az, ki egybe helyezte jövőjét, minden reményét és csalódott alakjában iszonytatón. Oh, mert atyja nem tud még mindent. Nem tudja azt, hogy mialatt két keze munkájával keresi meg betevő falatját, - férje oda len dorbézol két emelettel alább annak a vézna, üres lelkű özvegynek termeiben ki kaczag rajta, ha meglátja őt, mikor kioson a házból szegényes ruhájában - kenyeret szerezni. És nincs, aki megvédje őt! Férje együtt kaczag A nővel: csak akkor keresi fel, ha elrabolja tőle összekuporgatott filléreit. Mintha a patakzó könnyár eloszlatta volna fájdalmát is. - Maritta felkel, megragadja gyermeke karját, ki félve lapul meg anyja oldala mellett, oda vonja az ágy közelébe a Mária kép elé, térdre hull és úgy rebegi: - Jer édes gyermekem tedd össze piczi kezed, imádkozzunk öreg szülőidért - és atyádért.. Imádkoznak. Nem is hallják, mint cseng-bong a zene oda lenn, két emelettel alább és hogy kaczag az a vézna, üres lelkű özvegy, ki előtt térden állva esküszik Tudossy Elemér, örök szerelmet.... *** Egy évvel utóbb törtét. Maritta ott ült kis szobájában hímző rámája mellett, míg gyermeke lábai mellett játszadozott és csak anyja értette szavakat gagyogott. Egyszerre felnyílt az ajtó és elzüllött, rongyos alak lépett be rajt, Sápadt, beesett arczzal vánszorogva, mint a ki utolsó útját teszi meg, azután megállt: szája mozgott, de hang nem jött ki torkán: végre elkezdte tompa, fojtott hangon: -Nem ismersz meg úgy-e, megváltoztam nagyon. Beteg vagyok. Olyan vagyok, mint a féreg, mit eltiportak, de az idegek végrándulása meg be nem következett..Maritta! Úgy lopództam be hozzád, mint a tolvaj bírája elé, ki meghozza felette az ítéletet, ítélj el, csak ne űzz ki innen. Vétkeztem ellened: bűnöm rettenetes, miért tönkretettem boldogságodat: bocsásd meg e bűnömet. Hallod Maritta, eszmélj! Bocsáss meg nekem, mert Isten látja lelkem, szánom gaztettemet. Úgy-e megbocsátasz? Úgy-e nem űzöl el? Hisz' szerettél végtelenül és még most is szeretsz: az a csillogó könny szemedben „igent” rebeg. Felelj Maritta, mert megőrülők. Vagy ne felelj, ne bocsáss meg, - csak ne rúgj ki kóbor eb gyanánt: adj egy zugot és engedd meg, hogy meghallhassak itt nálad, e szent helyen... Maritta csak nézett, egyre nézett egy pontra meredvén, mint a ki kísértetet lát. Azután felugrott, átkarolta az előtte térdeplő rongyos férfiút, felemelte magához és úgy kiáltott: - Győztem, győztem atyám! Szerelmem ősi tisztasága megtisztította a sártól alakját!-------- Maritta öröme nem tartott soká. Turdossy Elemért összetörték a dorbézolások teljesen: lélegzete akadozott, verejték gyöngyözött homlokán. -végórája közeledett. Egy borongós őszi délután beállt a vég. Maritta átkarolta férje nyakát és becézve, gyengéden simogatta a szög hajat. A beteg nem mozdult, melléből tompa hörgés tört elő. Egyszerre felnyitotta szemét, „bocsáss meg” susogták utolszor ajkai és elaludt mindörökre. Maritta észre sem vette, hogy egy halottnak simogatja haját ... Csak akkor rezzent föl, midőn egy kéz érinté vállát. Atyja volt. - Érted jöttem gyermekem. - No még, ne még atyám. Eltemetem drága halottamat, virágot ültetek fejfája mögé, - azután elmegyek veled, mert hivatásom betöltöttem.... hiszek a földi szentekben! Wolf Károly. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A nagy-bittsei híd. Ez na régóta vajúdó kérdés is szóba fog került. Már-már hajlandók voltunk szálló ige gyanánt "majd akkor, ha meglesz a nagy-bittsei híd" mondást használni. „Ad calendas graecas” helyett, de úgy látszik el kell hallgatnia a humornak, mert ez az ügy tényleg a valósulás stadiuma felé közeleg. Báró Popper Ármin ugyanis kötelező ígéretet tett, hogy az esetben ha a híd kiépülése egy éven belül megkezdődik, kártalanítás nélkül lemond révjogáról, a mi lényegesen megkönnyítette a dolog nyélbeütését. A vármegyei főispán is megígérte, az ügynek kedvező megoldását, mit Sipeky Sándor orsz. képviselő, ki e tárgyban felszólalt, köszönettel vette tudomásul. Most már tehát bízvást remélhetik a bittseiek, hogy nemsokára eljön az az idő, a mikor nem a Vág szeszélyétől fog függni a külvilággal való érintkezésük lehetősége. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A baáni és rajeczi vasút. Ennél a pontnál a baániak sóhajtoztak: no meg Rajeczfürdő érezte, hogy vitális érdeke felett határoz a közönség. Nálunk ugyanis - hála az Istennek - igen sok fő van ki szép és nagy terveket gondol ki: mi azután lelkesedünk a tervek hallatára. - de igen hajlandók vagyunk mindvégig csak lelkesedni. Ezúttal úgy látszik nem üt be a philosophia. A kereskedelemügyi minister egy évre meghosszabbította a vasúti előmunkálati engedélyt. Az építkezés lehetővé tétele végett az állandó választmány az út alapnak 3% erejéig való megterhelését javasolta, amellyel szemben a vármegyei alispán 1% rendes és a ministeriumok előzetes engedélye alapján második % engedélyezett pótadó kivetését indítványozta, mit a közgyűlés magáévá tett. Dr. Smialovszky Valér a morvalieszkói és szvresinoveczi megyei utaknak állami kezelésbe való átengedését is czélszerűnek tartaná, mivel az így elérhető megtakarítás megkönnyíti az építkezés keresztülvitelét. Gróf Zay Miklós pedig szükségesnek tartja a munkálatoknak legkésőbb tavasszal való megkezdését, mivel a népet ínség fenyegeti és a megélhetés lehetősége megkívánja, hogy mielőbb munkát kapjon a nép. Mindez figyelembe vétetett és így most már nyugodtan aludhatnak a rajecziek meg baániak, mert ha nem is biztos még, hogy mikor fog fütyülni nekik a vasút, - az már biztos, hogy fütyülni fog! Ki legyen a gondnok? Nem is hitte volna senki, hogy érdekes kérdéssé fog kinőni, ki legyen a Pettko-Petrikivits Franciska féle alapítvány gondnoka? Annál is inkább, mivel a 126 frtnyi gondnoki javadalmazás nem igen jöhet számba - az ügy inkább bizalmi természetű. De hiába! a küzdelmek korát éljük. Dr. Schwertner Antal trencséni főszolgabíró és Ujfallusy László árvaszéki alelnők pályázott; a küzdelemből 13 szavazattöbbséggel Dr. Schwertner Antal került ki győztesen. Számos tisztelői melegen üdvözölték a közkedveltségben álló bírót és egy csintalan úr megjegyezte, hogy a 126 frtnyi jövedelem élete végéig elégendő lesz a győzelmi vacsora költségeire. - persze unisono lehurrogták, mert ez az úr igen csintalan volt. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zászlószentelés Zsolnán. A zsolnai ipartestület városunkban párját ritkító ünnepséggel tartotta meg egyesületi zászlója felszentelését. A késő ősz mintha nyárra akart volna változni, oly pompás idővel kedvezett az ünnepélynek. Ennek köszönhette a város közönsége, hogy már előző este élvezhette a ruttkai vasúti telep igen jól összeállított és begyakorolt zenekarának térzenéjét. Élvezte is sűrű tömegben és hűséges kitartással. Az ünnepély programszerűen folyt le. Érdekes volt a testület felvonulása a templomhoz. Nem is tudtuk eddig, hogy hány szép lánykája van városunknak, aki azonban nézegette a koszorús leányok friss csapatát, irigyelte városunktól élő virágdíszét. Az egyházi szertartás a szokott lendületes ünnepséggel folyt, rendkívüli volt azonban Reisz Ottóné, a „Helios” gyár igazgatója nejének kedves éneke. Gyönyörű alt hangja, melyet sajnálatunkra csak az offertorium egy szólójában halhattunk és mely kivált a mélyebb helyeken érvényesült teljes szépségében, igazi áhítatot keltett a hívőkben. - Lobogó zászlóval tért vissza a közönség a feldíszített városháza dísztermébe, hol mindenek előtt Milecz János ügyvéd, az egyesület elnöke, magyar majd tót felavató beszéddel nyitotta meg a díszközgyűlést. Ezután a szögek beverése következett, mi közben számos igen talpra esett, de sok színtelen, sőt vagy egy ellenszenves jelmondatot is hallottunk. - Mint értesülünk, sok adomány érkezett az ipartestület pénztárába, melyekről azonban csak legközelebb megtartandó közgyűlésnek fognak beszámolni. A szegbeverés sorrendje a következő volt: I. Zászlóanyák: Báró Popper Árminné helyett: Milecz Jánosné, Löw Károlyné helyett: Mráz Frigyesné, Milecz Jánosné személyesen. II. Koszorúlányok: Folkmann Ludmilla III. Hatoságok és lelkészek: Bende Imre nyitrai püspök helyett Podivinszky Ferencz apát, Baross Justin vármegyei alispán helyett Baumgartner Libor főbíró, Baumgartner Libor főszolgabíró, Dualszky Béla városi bíró, Id. Tvrdy István városi albíró, Podivinszky Ferencz apátplébános, a Szt. Ferencz-rendi zárda nevében Tarkovics Engelbert házfő, Mastenn József evang. lelkész, Dr. Friedmann Dávid főrabbi. IV. Országgyűlési képviselők: Ráth Péter helyett: báró Kloch Károly, Dr. Smialovszky Valér. V. Egyesületek: A zsolnai „Kaszinó” nevében Udránszky Péter. „Kereskedelmi Kör” nevében Grósz Benő, „Kath. Kör” nevében Gáli József, Tűzoltó egylet nevében Dr. Kubicza János főparancsnok, Segélyző egylet és takarékpénztár nevében Hoffmenn Alajos. VI. Hivatalok és Intézetek: Kraft Károly kir. Táblabíró, Csáka Karoly kir. Kath., gimn. igazgató, Báró Kloch Károly áll. Főnök, Dr. Ring Mór kir. közjegyző, Dr. Hammerschmid Alajos járási főorvos, Dr. Mráz Frigyes városi orvos, Harmos Kálmán kir. adótárnok helyett Mednyánszky Tivadar, Stöckl Béla sótárnok, Kosztrabszky István pénzügy. Főbiztos, Kovács Izsák Lajos főmérnök, Hibbján János erdőgondnok, Günzel Péter kir. postafőnök, Márkus Róbert állomási főnők, Rosenfeld Ignácz izr. hitközség ügyeinek vezetője, Nevorál Gusztáv rk. népiskola vezetője, Mátrai Jakab izr. népisk. igazgató, Kropácsy Mór iparisk. igazgató. VII. Iparhatóságok és iparvállalatok: Pozsonyi iparkamara Bartáky Pál, Hulyák Bertalan iparh. biztos, „Posztógyár”, „Hungária”-gyár, Löwy Adolf -féle gőzfűrészgyár. Kerületi betegsegélyző-pénztár nevében: Adamicza Ede. VIII. Hírlapok: "Felvidéki Újság” Garai Lajos. "Zsolna és vidéke”- Dr. Mayer Győrgy. IX. Ipartestületek. Milecz János elnök, Aradi ipart. nev. Cselkó József, Bánfihunyadi: Gyuriss György, Kolozsvári: idb. Biringer István, Tót-komlósi: idb. Kubicza János, Körmendi Grün Gyula, Lőcsei: Galló Ferencz, Czeglédi: Rautnter Miklós, Rimaszombati: Paalovics Pál, Losonczi: Króner János, Szegzárdi: Zsidek András, Nagyváradi: Linksz Mór, Budapesti lakatos ipart.: Biringer Ignácz, Turócz-Szt-Mártoni: Rajnosek Antal, Eger: Belják József. Szentes: Rippel Antal, Eperjes: Chiadeczky János, Lippa: Horváth Antal, Csáktornya: Bayer Antal, Pancsova: Rojik Mátyás; Pécs: Popper Áron; Csongrád: Gábriss Nándor, Korpona: Hrabovecz János, Karánsebes: Reren F erencz. Budapesti IV-X. kerület, Szilágy-Somlyó. Nagy-Tapolcsány. X. A zsolnai ipartestület elöljáróságának tagjai; Marcsis József alelnök, Adamicza István, Bartáky Pál, Berender Miksa, Buczkó Károly, Horváth István, Hrabovecz Antal, Kada Ignácz, Kianicska Ferenc, Michaelli Sándor, Sturm Antal, Szecsányi János, Tellemann Samu, Zahuménszky Gyula, Zsabkay János. Este nagy tánczmulatság volt zsolnai „Kaszinó” termeiben. A helyiségek zsúfolásig teltek meg, a kedv nagyszerű volt. Csak a hajaali órák oszlatták szét a vigadó közönséget. Az ünnepély rendezőség felkért bennünket, hogy leghálásabb köszönetét tolmácsoljuk mindazok előtt, kik egyrészt az ünnepségek előkészítése körül fáradoztak, másrészt megjelenésükkel emelték zászlójuk felszentelése díszét. Zsolna és Vidéke 1897-1899 OTTHONUNK. „Négyen állunk a sír körül...” Négyen állunk a sír körül: mi hárman testvérek és az édes atyánk. A temető már néma, csendes; méltó lakóihoz: - némán, csendesen állunk mi négyen is. Az emberek az egy része kelletlenül szedte rendbe a sírt, sokan csak megszokásból jöttek a holtak birodalmába és voltak olyanok is, kik mosolygó arczczal tettek koszorút a nemrég elöltözött sírkeresztjére. Úgy véltem, gyorsan meg lehetne számolni azokat, kik a koszorú elhelyezése. - vagy a mécs meggyújtásakor oda gondolnak, a hová az távozott, kinek e figyelem szól. Zavartak a kíváncsi arczok, bántottak a vizsgálódó, részvétlen szemek. Mindenki eltávozott, sötét volt már a temető. Az a vén, csaknem földig érő fatemplom csodálkozva nézett ránk, mint a hogy teszi évszázadokon át, ha valami nem történt a kedve szerint. Néha-néha hallatszott egy-egy koppanás, mintha a sírok csukódtak volna be, vagy mintha egy-egy lélek kért volna szűk hajlékából kibocsájtatást. Egy bagoly röppent el közel a fejem mellett. Megrezzentem. Önként oldalra tekintettem. Minden néma és csendes volt. A szeretet melege sem volt képes életre ébreszteni sírunk lakóját: emberi kéz nem képes a síron lévő fű sárgulását megakadályozni. - Hat hónapja múlt már, hogy megszűnt dobogni értünk szíve, hat hónapja múlt már, hogy nincsen anyánk. A mit ő olyan bőségesen szórt közénk, azt most tőle kolduljuk alamizsnaként nap nap után, a szeretet minden faját ismerjük most már, mert nem vesz körül az anyai. Nem vagy talán irgalmas Mindenható, mert elvetted tőlünk mindenünk és nem vagy elég bölcs talán, hogy szenvedni engedsz kimondhatatlanul? Ő tudta miért tanított meg szeretni; hogy ne tudjuk feledni soha; -ő tudta miért szeret bennünket: ne szűnjünk meg szeretni őt soha. Nem messze tőlünk egy mécs aludt ki, - a gazdája bizonyosan ott Felejtette. Ő is így halt meg, így szabadult lelke, mely most is őrködik férje és gyermekei fölött. Édes atyánk akkor haza szólította, hogy a drága betegnek még egyszer és utoljára juthasson mindegyikünknek szeretetteljes tekintetéből. „Most még jobban fogok fölöttetek őrködni” voltak utolsó tisztán kimondott szavai. Akkor is mi négyen állottunk az ágya körül, - szótlan, csendesen... Aztán úgy történt látszólag minden, mint rendesen: csak a nyilvánosság előtt nem tudott sírni egyikünk sem. Az ész és műveltség, a benne lakott megmérhetetlen szeretetnek a szolgálatában, adták kezébe azt a hatalmát, melylyel nekünk gyermekeknek mindig parancsolni tudott. Régen elkerültünk már hazulról, a sors széjjeldobott és mégis minden kérdésnél az ő szerető szava döntött, és ha megtörtént néha, hogy őt a tervezésből kihagytuk, rögtön megjelent a szelleme és rosszallólag bírói széke elé állított. És most, hogy o nincs már többé? Mégis minden úgy történik, a hogy Ö akarja. - Látod anyám, régen történt, hogy magad elé állítottál, mert nem voltunk elég közlékenyek; most ha elhatározásról, vagy tettről van szó mindig megkérdezünk akarod-e, jó lesz-e '' A mi sírunkon is már alig pislogtak a mécsesek. Édes atyám karomba fonta karját: Bizonyosan kifáradt a bánattól. Talán soká is állottunk már egy helyen. Nővérünk irányított haza azon az úton, melyen édes apánk szokott mindennap a sírhoz menni. Bánatos szíve, megtört lelke a sírhoz viszi, kezében egy kis csokorral: úgy tesz, mint a hogy tett akkor mikor vőlegény korában a mamának kedveskedni akart. Bölcs vagy Mindenható és igazságos! Magadhoz szólítottad az anyát, de megadtad neki a jogot, hogy lelkével közöttünk élhessen, szeretetének és őrködésének mindég jelét adhassa: - gondoskodtál róla, hogy helyettese is legyen és mi férfiak az anyai szeretet hiányát ne érezzük, mert megengedted, hogy leánya helyettesítse őt. Haza jövet a temetőből, nővérem odasimult édes atyámhoz, a bátyám meg én átöleltük őket és az egyesülő szerető szívek felett ott őrködött az anya gondozó Szelleme.... Jaskula Sándor. Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. - Kitüntetett főszolgabíró. Ő Felsége a király Baross Károly Vág-beszterczei főszolgabírónak, sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül, a Ferencz József Rend lovagkeresztjét adományozta, - Baross főszolgabíró megyénk egyik legrégibb és legnépszerűbb tisztviselője és a királyi kegy eme megnyilatkozását nem csak Vág-beszterczén, hanem az egész megyében a legélénkebb, a legrokonszenvesebb örömmel fogják fogadni. - A csaczai kir. járásbíróságot, mint már múltkor jeleztük, az igazságügyminister a hivatalos lap f. évi október hó 26-diki száma szerint 1898. évi január hó 1-től kezdve telekkönyvi ügyekben bírói hatáskörrel ruházta fel. Ezzel tehát immár beteljesült Csacza és vidéke régi óhaja. - Öngyilkossági kísérlet. F. hó 28-án Quirsfeld Irén, a trencséni áll. felsőbb leányiskola tanítónője és internátusi nevelőnő másod emeleti lakásának ablakából levetette magát az udvar kövezetére, honnan eszméletlen állapotban szállították a trencséni közkórházba. A súlyos sebesültön külsőleg horzsolásokon kívül sebesülés nem észlelhető: a beteg állapota változatlan. Mi indította Quirsfeldet e tettre, nem ismeretes: tettét állítólag pillanatnyi elmezavar követte el. - Nagylelkű adomány. Popper Ármin báró ismét egy nemes tettel szaporította meg közismeretes jótékony működését. Tudvalevő, hogy már régen húzódik a nagybittsei állandó híd kérdése, melynek egyik akadályát az uradalom tulajdonát képező révjog megváltása képezte. - E kérdésben döntött most Popper báró, a mennyiben kőtelező nyilatkozatot tett arra nézve, hogy minden kárpótlás nélkül hajlandó lemondani eddig gyakorolt révjogáról, ha nagy-Bittse községe egy éven belül felépíti az állandó hidat. - Igazán üdvözölhetjük Nagy-Bittse, városát, mely oly váratlanul jutott ily nagybecsű jog tulajdonába. - Azt hiszszük, hogy már most nemsokára meglesz a rég óhajtott híd és ezzel a vágon-túl fekvő községek forgalma és közlekedése megszabadul az azt bénító eddigi akadályoktól. - A díszebéd. A f. hó 28-ikán megtartott közgyűlést 200 terítékű díszebéd követte a trencséni „Arany Bárány” szálló nagytermében, hol ezúttal megjelent a vármegye közönségének színe-java, hogy ne csak a zöld, hanem a fehér asztalnál is, értjük ne csak a politikai közélet terén, de a társadalmi életben érzett ragaszkodásának is kifejezést adjon Szalavszky Gyula v.b.t.t. főispánjának személye, irányában A harmadik fogásnál felállt Szalavszky Gyula főispán és a királynéra emelte poharát: mely után gróf Zay Miklós biztosította a főispánt a megye ragaszkodásról, míg a király, kegye mellette áll. Majd Spotkovszky József üdvözölte öt a felső négy járás nevében. Míg ily vezér áll a sereg élén, küzdeni fognak a czélért, a mi a Felvidéken a szoczializmus és pánszláv áramlatokkal szemben reájuk vár a magyar állameszme érdekében. - Szalavszky Gyula főispán megköszönte ragaszkodását: támadják úgymond mert követi azon irányt, melyen haladva érte el nemzetünk 30 év alatt jelenlegi nagyságát és bűn-e az, ha nem hagyja el ezen irányt oly elvekért, melyek kipróbálva nincsenek, garantiát nem nyújtanak?! Az eszmékért küzdeni fog, mert a lankadás nem helyén való: Nem különösen akkor, midőn a közönség, mely érzelmeiben nem képmutató - bizalmával mellette áll. - Frenetikus tapsvihar követte szavait utána Okolicsányi János a jelenlevő katholikus klérus 3 tagjának egyike általános tetszés között, a főispánra: gróf Zay Miklós a szabadelvű pártra, Kubinyi György a klérus jelenlevő tagjaira, Dr. Smialovszky Valér gróf Zay Miklósra, a főispán Baross Jusztin alispára, Szalavszky Pál pedig Siebenfreud Béla trencséni kir. törvényszéki elnökre emelte poharát kiben a törhetlen és pontos kötelességteljesítés férfiát tiszteli. Számos felköszöntő hangzott el ezután és késő estig együtt maradt a társaság. - Villamos világítás Trencsénben. A czím ugyan magában véve nem tartozik az újdonságok rovatába, mert ez a dolog mint puszta terv nem újdonság többé, hanem azóta kísért már a városi tanács aktái között, a mióta belátták, hogy a petróleum lámpák akkor világítanak kifogástalanul, ha fényes holdvilág van. A dologban csupán csak az az újdonság, hogy feladták az achetlyn világítás tervét, a mi nézetünk szerint csak helyeselhető, mivel az achetlyn világítás kezelésének veszélyes és még nagyobb távolságokat illetőleg nem tökélesített volna, kétségtelenül hátrányosabbá teszi ezt az elektromos világítással szemben. Az Achetlyn helyett ismét a villam felé, fordult az intéző körök figyelme és a múlt héten Trencsénben járt már a „Ganz és tsa” Budapesti czég megbízottja a lángok összeírása végett: az összesítés, mint halljuk, igen kedvező volt az ügy remélhetőleg sikeres elintézésére nézve. Lehet tehát remélni. Pedig mily kár, hogy a jövendő nemzedék nem járhat már körutat tenni a villamos világítás tanulmányozása czéljából! Egy pessimista úr ugyan azt hangoztatta, hogy nyugodtak lehetünk, mert még az unokák is körutazni fognak, - de mi nem vagyunk hajlandók elhinni jóslatát. - Ünnepély a kir. kath. gymnasiumban. Ő Felségének szeptemberi kegyes kéziratát lelkesedéssel fogadták az egész országban, visszhangra találtak az egyszerű, de királyi szavak a hű magyar nemzet szívében. Örömteljes érzéseket keltettek különösen a hazát szerető a dicső királyt imádó ifjúság fogékony kebelében. A kir. kath. gymnasiumban e magasztos tény dicsőítésére tartott ünnepélyen hatalmasan hatalmasan megnyilatkozott ezen érzelmek árja, ereje: oly tündöklő szemekkel, sugárzó arczokkal, mindvégig kitartó lelkes hangulattal még nem láttunk ifjúságot örülni, ujjongni, mint ez alkalommal. S mikor a nap fontosságát magyarázó és méltató szép, szívet-lelket felemelő szeretetre, tettre buzdító beszéd utolsó szavai elhangzottak: mintha a felpattant sírokból kiszállt nagyok megdicsőült lakjai tűntek volna fel az ifjúság előtt, mintha dicsőséges királyunknak kegyességtől ragyogó képe jelent volna meg nekik: olyan erővel tört ki, annyi lelkesedéssel zúgott fel a tetszés, taps és éljenzés. A gymn. Épületen kitűzött nagy nemzeti zászló hirdette az ünnepélyt, melynek rendje szerint fél 10 órakor hálaadó istentiszteletet tartott: azután a gymn. rajztermébe vonult az ifjúság, az igazgatóval, tanári testülettel és számos vendéggel. A „Hymnus” után az igazgató megmagyarázta az ünnepély okát, Treszkony János r. tanár felolvasta a királyi kéziratot. Az intézet néhány növendéke hazafias költeményeket szavalt; az ifjúság megfelelő dalokat énekelt és végre Mayer György r. tanár az intézetnek tehetséges, művelt és közkedveltségű tanára formailag és tartalmilag tökéletes és a nagyszerű alkalomhoz méltó beszédben adta elő a kir. kegyes elhatározásnak az egész nemzetre kiható fontosságát. Szívhez szólóan kérte, intett az íjúságot, hogy vegyen példát Ő Felségének a nemzet múltja iránt kegyeletes érzésén és szentelje magát, tehetségét, munkáját a haza boldogabb jövőjének. Ez ünnepély emlékét pedig őrizze és tartsa meg a jövő nemzedékek számára is. Az igazgató, az előadó tanár és a tanári testület összes tagjai a hazafias közönség elismerését érdemlik a sikeres ünnepély rendezéséért. M-i. - Haladunk. -Sok a panasz városunkban a gyér és hiányos világítás miatt. A bennszülött azonban annyira hozzászokott már ehhez, hogy legfeljebb csak a kalendáriumban holdvilágosoknak jelzett éjszakákon zúgolódik - csendesen. Ilyenkor t. i. nagyjában a jóságos holdra bízzák a világítást, ha pedig az öreg néha elunja a dolgot és, és félrehúzódik felhői mögé, akkor van szüretje a botorkálásnak és tyúkszemtiprásnak.- De hagyjuk, hiszen nem is erről akartunk írni, hanem inkább arról, hogy végre találkozott városunkban egy ügyes ember, ki szakított a hagyományos sötétséggel, Folkmann Pál vendéglős ez, ki nemcsak vendéglőjét és a „kaszinó” helyiségeit új módszerrel világította ki fényesen, de egy, háza előtt alkalmazott hatalmas lámpával szenvedő embertársain is tehetsége szerint megkönyörült. Értesülésünk szerint a budapesti Mautner és Wilcsek czég „Matiquelin” nevű gázvilágítása ez, mely e kis kezdetből következtetve nagy jövendőnek tekint eléje. Csak az a bajos a dologban, hogy mint halljuk - Csacza városa már rávetette szemét a szép fehér fénnyel égő lámpákra, azokat valószínűleg utczáira alkalmazza is. - hol maradunk azonban mi? Csak nem indulhatunk a csaczaiak példáján? - Turzófalvai emlékkő leleplezése. A túrzófalvai ezredéves emlékkő leleplezését végre hosszú vajúdás után nyélbe ütik. F. hó 26-án az ottani képviselő testület ülést tartott, melyen Szeghy János a csaczai járás tevékeny főszolgabírája jelenlétében elhatározták, hogy a leleplezést november hó 7-én tartják meg. - Egyúttal megalakították a szoborbizottságot, mely az ünnepély módozatait akként állapította meg, hogy személyre szóló meghívókat ki nem bocsát, de november 3-áig jelentkezőknek úgy Túróczfalvára való szállításáról, valamint kényelméről gondoskodik. Tekintve az eszmét, melyet az emlékmű és annak leleplezése szolgál - hisszük, hogy az ünnepély a a czél méltóságának és fennkölt voltának megfelelően fog lefolyni. - Műkedvelői előadás. A zsolnai vasutasok köre, ez az agilis egyesület az idén is elsőnek jelentkezik a társadalom emelése és szórakoztatása körül való törekvéssel. November 6-án tánczmulatsággal egybekötött műkedvelői előadást rendez saját helyiségeiben. Színre kerül Rónaszéky Gusztáv „Tyukodi Lőrincz famíliája Budapesten” czímű 4 felvonásos bohózata. A színmű terjedelmét tekintve műkedvelőkre kissé merész vállalkozás, de a rendezőség bizonyosan leküzdi az akadályt és egy sikerült és élvezetes estével lepi meg vendégeit. A rendezőség figyelmezteti a közönséget, hogy jegyei beszerzésével kissé siessen, mivel a rendelkezésre álló helyek száma meglehetősen korlátolt. - Jegyeket Zsolnán, Áldori Manó úr könyvkereskedésében lehet előre váltani. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Csaczai járás főszolgabírójától 5199.sz. Pályázati hirdetmény Trencsén vármegye csaczai járásához tartozó csaczai körjegyzőségben Csacza székhellyel rendszeresített közjegyzői állomás lemondás folytán üresedésben lévén, annak betöltésére pályázatot nyitok. A 920 frt jegyzői illetmények és 100 frt anyakönyvvezetői tiszteletdíjjal javadalmazott állomást elnyerni óhajtók felhivatnak, miszerint a képesítési okmányaikkal és a működésüket igazoló bizonyítványokkal felszerelt folyamodványaikat folyó év november hó 8-áig ezen szolgabíróságnál annál is inkább adják be, miután később beadott folyamodványok az ezen állomás betöltésére folyó évi november 10-ének d.e. 10 órájára kitűzött választásnál tekintetbe nem vétetnek. Csacza, 1897. évi október hó 20-án Szeghy János, főszolgabíró ////// Der „Anker” Gesellschaft für Lebens- und Renten-Versieherungen. Direktion: General-Repräsentanz für Ungarn: Wien I. Hoher Markt Nr. 11. Budapest, VI. Deákpl. Nr. 6. Anker-Hof Anker-udvar in den eigenen Häusern der Gesellschaft. Gesellschaftsvermögen: 117 Millionen Kronen. Versicherungsstand: 472 Millionen Kronen. Bisherige Auszhalungen: 192 Millionen Kronen. Unanfechtbare Polizzen. Coulante Bedingungen. Unentgeltliche Kriegsversicherung für Militärpflichtige. Grosse Gewinnantheile. Vortheilhafte Kinderversicherungen. Mit Prospekten und Aufklärungen dienen die obig General-Repräsentanz für Ungarn sowie auch Felix Weiss, Vertreter der Gesellschaft für Sillein und Umgebung. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Művészálom. Az értelem és a szív: az emberi lélek szemei. Éppúgy mint testi szemeink a tér méreteit, amazok megmérik az idők mértföldjeit; ezer év: ezer mértföld, ötven év: a szomszéd telek. Fogyatékos és mindenkor viszonylagos érzékelésünknél fogva ki vagyunk téve az optikai csalódásnak úgy a szellemi, mint a fizikai életben, a közellévő dolgokra nézve talán még jobban mint a távoliakra nézve. Huszonöt mértföldnyi távolságból a Csimborasszó: egy pörsenése a földnek; tövéből tekintve: a falu határdombja: Ararát. Így, vagyunk a leki élet jelenségeivel is, a történelem magaslataival, melyekben az emberiség óriás képe a köznapi élet fakó síkjából kiemelkedik. Erős szem és tiszta perspektíva kell hozzá, hogy tereken és időkön át a dolgokat valóságos nagyságukban lássuk, és mindenekfelett a szemek látóképességének feltétlen harmóniája: melegen dobogó szív és nyugodt értelem. Ezt a harmóniát talán egyetlen hatalom sem képes oly bűvös erővel megteremteni, mint a művészet, az a csodálatos kohó, melyben régi, elmosódott, szemünk előtt távol lévő dolgok igazi formájukat visszanyerik és az örökszépnek aranyos zománczával csillannak meg. A művészlélek igazi nagysága legfőképp abból áll, hogy, szétrombolja az idő és a tér korlátait és az alkotás isteni tisztánlátásával ítéli meg a tárgyakat. Csak nemrégen csodáltuk meg, hogy egy magyar művész fantáziájából, varázsoló ecsetje által mint tárul elénk a magyar nemzet viszontagságos mithoszának az a része, melyet már ezer esztendő százszor annyi zivatarja mosott el történelmünkben. A honfoglalás legendája: Árpád párduczkaczagányos vitézei, s a rhabonbánok, a robogó lovashadak fergetege, a hadúrnak szentelt oltár lángoló máglyáival, a kelevézes hódítók és a diadalban is nagy győztesek serege színes, eleven panorámába festve, kilépett az ezer esztendő ködös homályából, és a honalapítás világraszóló eseménye igazi értékében, igazi nagyságában emelkedett nemzeti történelmünk kezdő határára. - Mintha azt mondta volna az a kép: én vagyok az első, a legnagyobb hogy, völgyek és bérczek fejedelme, a magyar nemzet, történelmének csúcsa, legnagyobb magaslata, Éreztük, hogy ez a kép se nem nagyítás, se nem kicsinyítés; hogy a művészi alkotás tisztán látott, keresztül törte az ezer év ezer mértföldes távolát; hogy ilyennek kellett lennie a honfoglalásnak, ilyenek voltak az ősmagyarok, az erőtől duzzadó, szilaj vitézek, akik egyik kezükben bárdot és buzogányt forgattak, a másikkal szép asszonyt öleltek, vagy szelíd lanton pengették a harczról és szerelemről zengő, sírva vigadó magyar nótákat. Száz kötet könyv tartalmát beszéli el az az egyetlen kép. Tisztábban, hívebben és igazabban állapítja meg a magyar nemzet honalapításának történelmi értékét a művészet által, mint a mily tisztán, hívei, és igazán az emberi képességek bármely más erejével megállapítható lett volna. S most ugyanaz a festő, akinek sem leki, sem testi szemei nem tévedtek, mikor ezer esztendőn kellett keresztül néznie s megmérnie a távolságokat, az alakokat és az eseményeket, - szomszéd telekre veti tekintetét, és a művészlélek biztonságának érzetével rámutat egy ötven esztendős eseményre, odaállítván ezt az ezeréves, heroikum mellé: íme, az volt a megszületés, emez az újjászületés. És ezzel a kategorikus kijelentéssel megjelöli nemzeti történelmünk két legnagyobb magaslatát: a honfoglalást, melyben az ősi, a szilaj, a nyers Magyarország megszületett, és a negyvennyolczadiki forradalmat, a melyben a tanult s a tudományok, a műveltség, hit és művészét kultúrájával megnemesedett. Nemzet új életét kezdte: a modern nemzeti élet dicsőséges korszakát. Egy lánglelkű, nagy művész álma az a kiáltvány, melylyel Feszty Árpád, a honfoglalás zseniális festője az 1848. márczius idusának méltó megünneplésére hívja fel nemzetét. „Petőfi napja, a gondolatszabadság, a népszabadság és a földszabadság napja” -legyen ez olyan nagy ünnep, mint a honfoglalás évfordulója volt, jöjjön össze a nemzet, - de az egész nemzet, - "ünnepeljen már a nép is, ne csak mindig az úr." És lássuk együtt azokat, akik a nép- a gondolat- a földszabadság vérontó harczából megmaradtak, akik nemzeti ideáljainkért küzdöttek; s a kik ötven évvel ezelőtt ifjú izmokkal és szilaj hevüléssel harczoltak, azok most félszázad havával tisztes fejükön, az élettapasztalat és a kor bölcsségével regéljenek nekünk, és a serdülő unokáknak reszketeg hangokon a nemzeti dicsőségről. Nem lehet ennél poetikusabb, kedvesebb, művésziesebb és mindenekfelett nemzetiesebb gondolatot elképzelni. Hiszen ki ne vágyna arra, hogy a Rákoson vagy a Vérmezőn együtt láthassa Magyarország tarka népét, különböző vidékeinek sajátos vidékeivel, egy színre, festőiségre, kedvességre páratlanul gazdag kaleidoszkópban, melyet az együttérzés nemzeti fényének öröme ragyog át? Tavaly megünnepeltük az ősi, a hajdani Magyarországot, az erős, a szilaj, vérontó magyarságot: most ünnepeljük meg az újat: az oltárok előtt térdelő, törvénytartó, tudományokban és művészetekben ékes modern magyarságot. - Amazt karddal szerezték, emezt bölcsességgel tartjuk meg. Amannak alapja az erő volt, ím ennek a szabadság. Akkor A kar uralkodott, ma a fej. Főképeiben éppúgy mint tartalmában egyaránt csakugyan megvan az epokhák nagy hasonlatossága és ellentétessége. Akárcsak a születésben és a feltámadásban. Az az álom, mely a művész elméjében és szívében megfogamzott, már maga is egy alkotás, a nemzeti ünneplés ragyogó, magasztos kepe. Nem képzelek embert az ezeresztendős haza földjén, akinek a szíve meg nem dobban ezért a képért. Az együtt imádkozó, ölelkező nemzet képe: oltárképnek való fenséges látomány. Hét-nyolcz nyelven, száz meg százezer ajakon ugyanaz a zsoltár zendül: "Isten Áldd meg a magyart." És a kiknek ősapáink ezen a földön éltek-haltak, akiknek őseink itt küzdöttek, vérzettek vagy dolgoztak, most a bemohosodott sírok felett esküszünk össze, hogy örökünket az új évezreden át is megvédelmezzük: együtt, valamennyien, a magyar földnek édes gyermekei. De ezt meg csak a lélek egyik szeme: a szív látja. S bár ennek ösztöne erős és igaz. mégis kell, hogy az értelem idegei által is befogadtassék. Dehát bármely higgadt, józan elme találhat-e kárhoztatásra valót abban, hogy együtt legyünk, együtt imádkozzunk? Hogy megismerjük egymást és megfogadjuk, hogy testvérek leszünk és együtt védjük meg a trónt és a hazát? Nem, ebben az álomban megvan az érzésnek és a gondolatnak alkotó, tisztánlátó, művészi harmóniája, mely egy lánglélek hazaszerető vágyát szentesíti és az eszme nagyságát nem csak átérzi, de meg is érti. A magyar Felvidék társadalma bizonnyal elsők között lesz a jövő évi márczius idusának nemzeti ünnepén. Regényes bérczeink közül, népviseleteink festői pompájával, néhol szegényes szekereinken, máshol izmos igavonóinkon vagy csótáros paripáinkkal, mint egy új honalapító tábor, le fogunk húzódni a rákosi mezőkre, és isten szabad ege alatt megünnepeljük a nemzeti újjászületés magasztos apotheozisát. Némuljon el azon a napon köztünk minden viszálykodás, a testvérgyűlölet, az egység, s mindent ami elválaszt, felejtsünk el arra az egy napra. Öleljük át egymást valamennyien, akik úgyis ugyanennek az egyetlen édes magyar Hazának kebelében fogunk örök álomra térni, s az újjászületés ünnepén lélekben szülessünk újjá mindannyian. Ajkunkon zokogjanak fel a nemzeti gyászról búgó, a nemzeti örömekről zengő dalok, és a Rákoson imádkozó egységes nemzet lelkét hozzuk haza magunkkal. Szívünkben az imádsággal: "Isten áldd meg a magyart". - a legszentebb esküvel, hogy: "tied vagyok, tied hazám"... feléled a szunnyatag reménység is: "megvirrad meg valaha" .... és ezzel a reménységgel összeforrva üdvözöljük majd a fölkelő napot, amely ős Budavára ormairól szétsugárzik. Hiszen máris .... mintha virradna... Lőrinczy György Zsolna és Vidéke 1897-1899 A „Zsolna és Vidéke” Tárczája - Eredeti tárcza - Nászutazás Szép volt, magasztos volt A lakodalmi ünnep. A pap szívhez szóló szavakkal kötötte lelkünkre az egymás iránt való hűséget, a szeretetet vallásuk és hazájuk iránt, és még több ilyen dolgot, amik iránt e perczben nem igen tudtak érdeklődni. Unalmas volt, sokáig tartott a lakodalmi vendégség. A fiatalok Lelke már a messze távolban röpködött, ama bűbájos szép vidéken, a hol nap sohasem ragyog, csak a csillagok méla fénye fonódik össze ezüstös glóriává, melynek közepén láng-betűkkel ég egy új, hatalmas istenség neve ... És mikor végre Piroska szürke útiruhájában ott állott a veranda lépesője előtt, bizony fatuskó lett volna az az új férj, aki a búcsút hosszúra igyekezett volna nyújtani. Piroska végigcsókolta a jó öreg szülőket, a rokonokat, ismerősöket, aztán felszállt csomagokkal kirakodva a kocsira. Nagyperemű kalapjának szalagja libegő csokorba volt kötve állacskája alatt vagy talán csak keblének hullámzásától libegett olyan nagyon, a mely majd kifeszítette a selyem utazó köpenykét. - Hát aztán csakugyan Bécsbe? - kérdé apja, mikor Géza is végigérte így egy ily fajta búcsúzás minden keserűségét. - Oda édesapám, azután pár napig Pestre! -- Felelte Piroska - Ne menjetek gyerekek - kérlelte az öreg. De mintha a fiatalok közelsége egy ellenállhatatlan villamos áramot fejlesztett volna, a két tüzes ló nagyot rántott a kocsin és pár percz múlva már ott vágtattak a vasút felé vezető poros úton. És most országra szóló szerencsétlenség történt. A vonat épen az ifjú házasok előtt robogott ki az indóházból. Lemaradtak. Géza és Piroska farkasszemet néztek egymással. Pár perczig alig tudtak szóhoz jutni. - Hát most? - tört ki végre Géza. Piroska elkomolyodott. - Hát visszamegyünk! - szólt csöndes megadással - Nem, nem, csak azt nem! - kiáltott Géza. Mégegyszer búcsúzni! Nem. nem! - De hát mit tegyünk? - Hopp, megvan! - riadt fel az új férj a kipattant isteni szikra boldog derűbe vonta homlokát. Felesége kíváncsi szemekkel nézett reá. - Mi van meg? - Felséges eszme! - Halljuk! Nos tehát. Ezzel a kocsival elmegyünk a legközelebbi állomásig, ott bevárjuk a hajnali vonatot, s azzal utazunk tovább. - Bravó, nagyszerű! - tapsolt örömében az asszonyka és a másik perczben már ott robogott a kocsi a héthársi úton, tenger boldogságot víve magával. Jóképű magyar vendéglős fogadta őket, mikor másfél órai út után Héthársra értek. A felpakkolt kocsi megértette vele a helyzetet. - Csak tessék beljebb kerülni drágáim! Pompás jó szobát adok. Még a paradicsombeli arkangyal is megirigyelheti. Csakugyan szép volt az a kis szoba. Ablaka tárva volt, szabadon járhatta az esteli langy szellő, melódikus nótákat susogva a falombok , melyek egyik-másika kíváncsian hajolt be az ablakpárkányon. A keresztül szűrődő napsugár aranyos fénye ott tört meg egy mennyezetes ágy hófehér párnáin .... És egy távoli bokorban egy tapintatlan csalogány csattogta el egy névtelen nagy zeneszerző legszebb nászindulóját. Majd kiszakadt a lelke, akkorát füttyentett a hajnali vonat, mikor Héthársra ért ... A kakasok is erőteljesebb kórusban fújták reggeli kantátájukat... A vendéglős háromszor is felbátorkodott az ajtóig, meg is görbítette nagy pecsétgyűrűs mutatóujját ... Aztán egyet füttyentve sarkon fordult s lecsoszogott a lépesőn. - Hadd pihenjék ki magukat! - dünnyögte megelégedetten. Bizony magasan állott a nap, mikor megadták az engedélyt neki, hogy bekukkantson abba a kis szobába s felhúzták a zöld redőnyt. A boldog ifjú pár egymáshoz simulva állott az ablaknál és végtelen nagy szerelmük egy forró imában szakadt ki szívükből. - Bizony le tetszett késni! - mosolygott házigazdájuk. - Csak a vonatról! - egészíté ki Géza. - Majd megyünk délután. Megyünk ám. Csakhogy előbb kimentünk ebéd után a kis erdőbe, ott leheveredtünk a puha pázsitra, felnéztünk a kék égre, a hol hófehér báránykák játszadozva űzték egymást, hallgattuk a rigófüttyöt, harkálykopogást, futottunk a fürge kis zöld gyík után és szerettünk, szerettünk forrón, véghetetlen... Az a kis szoba újra lakóul látta a szeretőket és dehogy engedte ki a reggeli vonathoz. Reggeli után szíves házigazdájukkal kirándultak a szőlőhegyre. Az ebédet is ott költötték el, zöld folyondáros verandán, a hova elért a völgyben fekvő hat község templomának déli harangszava. A menyecske saját kezűleg főzte a jó bográcsos gulyást. Öreg este volt már, mire haza értek. Én már kiöregedtem az e fajta dolgokból, de talán azok, akik valaha nagyon szerettek, s talán még most is tudnak szeretni, tanúbizonyságot tehetnek annak valószínűsége mellett, a mit mondandó leszek. Az ifjú házasok három álló hétig nem tudtak megválni attól a helytől, a hol először jutottak annak bizonyosságára, hogy egészen egymáséi. Ez idő alatt hírt nem hallott felőlük senki - de senki. Képzelhető, mennyire kétségbe voltak esve az öregek, hogy kedveseikről épen semmi értesítést se kaptak. Az első hét csak eltelt valahogy. A vége felé ugyan kissé fájt már az a jó szülei szív, de szótlan maradt. - Aztán kezdődtek a kölcsönös szemrehányások. - Te vagy az oka! - szólt Piroska apja. - Te küldted el őket. - Hisz kőtéllel nem foghatjuk itthon. Aztán ki hitte volna, - szólt a másik apa. - hogy így elfelejtsenek! Az anyák sokkal tragikusabban fogták fel a dolgot. - Persze a férjuraknak csak néhány város kell. Ott a sok czifra úri dáma! Szegény, szegény Piroska! - Az ám! A te Piroskád is fölcsípett bizonyára valami ficsúrt magának, és az én Gézám ... -Jaj, talán öngyilkosok lettek! - Hideg borzongás futotta át valamennyiüket. Azután mentek a sürgönyök Bécsbe, Budapestre, a rendőrséghez. Mozgósítva lett az egész hadsereg, hogy a fiatalok nyomára akadjanak. Hasztalan. A kétségbeesés elérte csimborasszóját, mikor egy szép napon betoppant az ifjú pár. A mennyországnak igazi üdvössége úgy oda volt írva az arczukra, hogy az öregek meg a szemrehányásokat is elfeledték. Csak kérdésekkel halmozták el őket. - Hat hol voltatok? - Hol? Hát Bécsben, pesten! - De hogy ott nem találtak! - Nem, mert . . . mert a király vendégei voltunk! Igen, a király vendégei! tódította Piroska, ott laktunk. - Egy úszó palotában! - Egy tündér palotában. Az öregek csak néztek. - És úsztunk! - Igen úsztunk, - Ugyan ne hazudozzatok annyit, hisz nem is tudtok úszni! - tört ki végre az apa. - Nem-e? - büszkélkedett Géza. Tudunk mi már mindent édes apám. Mindent. Igaz-e Piroska. Piroska lesüté szemeit s arczának bíbor píros-két gyémánt kis könnycsepp peregett végig. Aki akarta megérthette belőle, hogy ezek már csakugyan tudnak úszni. Hát kérem alássan, ez az igazi nászutazás. Olcsó is, jó is és meg is teszi ugyanazt a szolgálatot, mint a nagy nászutak. Ezt aztán én is bizonyíthatom, mert Piroskáék első gyermekének én vagyok a keresztapja. Gerő Lajos. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Utóhang "Szalavszky Gyula és a néppárt" czímű röpiratról. Nem szándékozunk a fenti czímen már régebben megjelent röpirat érdemleges taglalatába bocsájtkozni: annál is inkább, mivel a czél, melynek szolgálatában állott a megjelent kis füzet, - el van érve már. A vármegye közönsége kifejezést adott törhetlen bizalmának: post festa volna hát most foglalkozni a röpirattal, mely a bizalom megnyilatkozásának egyik kezdeményező oka akart lenni. De a polemia előidézésének czélzata is messze áll tőlünk, midőn utalni akarunk a „Nyitramegyei Szemle” f. évi 44. számára, melyben „Azok a nagyhangú Hazafiak” cz. közleménynek írója vehemensen megtámadja a röpirat szerzőjét. Más felé gravitálnak. Mi azt tartjuk, tisztelni kell minden egyén meggyőződését, még ha az a meggyőződés nem is egyezik felfogásainkkal, eszméinkkel. Annyira szokott jelenség a közélet jelenlegi viszonyai között az egyes egyedek vallott elveinek kaméleonszerű megváltozása, - sajnos ugyan, de el nem tagadható körülmény, - hogy őszinte tisztelettel el kell hallgatni azt, kiből az igaz meggyőződés szava szól. Ha pedig a meggyőződésszerű hit más úton jár, mint a merre mi haladunk, - úgy ne doronggal menjünk a nézet ellen, hanem józan kritikával, higgadt érveléssel és mindenkoron szemünk előtt lebegjen, hogy a két különböző útnak egy czélja van, vagy kell, hogy egy czélja legyen: a nemzet állameszméjének diadalra juttatása. Lehet, hogy ez csak ideális hit, de mi hiszszük ezt és nehéz volna bebizonyítani, -az optimismusnak vagy pesszimizmusnak van-e nagyobb jogosultsága?! Tisztelt laptársunk czikkírója nem követi ezen elveket. Mert akadt valaki, a ki meggyőződését nyilvánítani mérte és kifejezést adott annak a felfogásnak, mely kevéssel utóbb elementáris erővel tört ki a vármegyeház közgyűlési termében. - "Hüvelyk Matyinak", "obscurusnak" nevezi azt, megtámadja kíméletlen módon, "nagyhangú hazafinak" kereszteli, pedig csak a nagyhangúságot mi a tárgyilagosságot nélkülöző támadásban véljük feltalálni. Nem komoly küzdelem az, mely az érvek elöl a személyeskedés leple alá búvik és ritkán hallgatják meg annak szavát, ki a priori elfogultsággal ítél meg minden felmerülő eseményt. Ezt akartuk csak elmondani de végül azt jegyezzük meg, hogy bizony-bizony nem a röpirat szerzője volt jelen esetben ki "babaszínházba" illő pózzal verte a hazafiság nagy dobját" Marteau. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Magyar élelmesség, Eléggé voltunk az ócsároltatáshoz hozzászokva. Bent is, kint is kaptunk keserű leczkét, hogy ilyenek s olyanok vagyunk, hátra maradunk stb., ha kedvük szottyant, még a magyar betyárt is emlegették. Most, hogy a créme, de la créme, az osztrák képviselők tündökölnek a jó illem s magaviselet dolgában s lebujjá alacsonyítják: törvényhozói palotájukat, egyszerre felfedezik a magyar élelmességet, mely az osztrákokat sikerrel kizsákmányolja. Tudtunkkal a görög nép hírneves élelmesség dolgában: magyar történelmünkben is mint piszkos kalmárok szerepelnek, de a nép egyszersmind a legbotrányosabb parlamentarizmusnak is volt meleg ágy: országházukban garaboncziáskodtak, dulakodtak, veszekedtek, akár a bécsi Mittermayerek. Ha most Ausztriában e görög modort borított s javított kiadásban megtestesülve látjuk, félő, hogy a görög kalmár szellemnek is nyitottak kaput, hogy ez is befészkelhesse magát. Azért kenik ránk az élelmesség epithetonját, hogy hitelt adván hízelgő szavuknak, szájunkból ejtsük a sajtot, - Hejh, róka koma! Mi pedig úgy gondoljuk, hogy a mi élelmességünk nem hozta ránk sem a tatárt, sem a törököt, sem a németet, sem 49-ben az oroszt. Mikor Königgraetz után a dualismust megkötöttük ugyanazon alapon, melyen a szerencsétlen háború előtt meg akartuk kötni; midőn a horvátokkal való kiegyezésünkkor egy fehér lapot nyújtottunk oda nekik. Írjanak rá tetszésük szerint, amit akarnak: ha nem követjük a kis Románia példáját s nem altjuk el az idegeneket hazánk földjének birtoklásától: ha annyi idegen birtokost és idegen tőkét tűrünk itten: oh, ez nem élelmesség, inkább élhetetlenség. Mezőgazdaságunk válságos, iparunk, hála az osztrákkal való viszonyunknak, nem tesz nagy számot, evvel kapcsolatban kereskedelmünk is szenved, ezen nem segít a „Hazánk” kiollózott reczipéje sem, hogy szövetkezzenek a termelők, szorítsák ki közvetítő kereskedőt, ők maguk fognak aztán többet nyerhetni. Talán sok volna a kereskedést a termelőre bízni s ez pórul járhatna: de mi a kereskedést sem akarjuk megölni, a termelő maradjon összes erejével termelőnek, ne szolgáljon két úrnak s ne veszélyeztesse azt, hogy két szék között a földre esik. Hogy a földmívelő gazda nálunk nem kaphat szövetkezeti, olcsó kölcsönt az, ha nem egészen az említet hiányoknak, válságoknak tudható be, akkor bizonyára vezetők élhetetlensége okozza. Az, hogy most kézzel-lábbal védekezünk az ausztriai gyarmatpolitika ellen s a gyarmat színét magunkra ölteni nem akarjuk, hanem haptákba állunk, s oda mondogatjuk: vagyok olyan legény mint te: ez csak régi mulasztásunkat juttatja eszünkbe, mért nem tettük azt 67 utáni első években már, mielőtt körmünkre égett a Lajtán túli hegemónia; hiszen már akkor is lehetett volna a nyulat kiugratni a bokorból. Talán viszonyunk nemzetiségeinkhez jelzi élelmességünket? Mit aknamunkáskodtak az oláhok Romániában, láttuk a romániai királyi pár budapesti látogatása után, a Fiumeiek „extravurstot” akarnak. Vigyázzunk, hogy ne jussunk a „fortvursteln” politikájára! ez osztrák gyártmány! Most már nemzeti s állami lethargiánkból felócsodtunk: talpon állunk; nincs mit félnünk, hogy nemzetiségeink velünk szemben Ausztriára fognak támaszkodhatni - miután jó királyunk ilyen támaszban való elbizakodást legerélyesebben elutasít: mégis csak keresztül fogjuk vihetni, hogy, a mit a német kisebbség Ausztriában elért s évekig, évszázadokig kormányzott a többi nemzetiség elnyomásával, mi magyarok, túlnyomta többségben lévén, szintén tehessük, de csak nemzetiségeink egyenrangúsága alapján. Vannak s voltuk minisztereink nemzetiségeink egyenrangúsága alapján. Vannak s voltak minisztereink nemzetiség lakta vidékről is, csak legyen magyar nyelvben is, lelkületben is; semminemű hivatni nincs elzárva senki előtt. Ez a magyar egyenlőség, melynek jegyében győztünk s erősödünk mai nap is s időtlen időkig. Alius Zsolna és Vidéke 1897-1899 OTTHONUNK, Valamit a házi nevelésről. Sokat írnak a házi nevelésről, de keveset olvasnak és még kevésbbé látszik a törekvés, átvinni az olvasottakat az életbe, pedig az írott dolog nem mindig „szürke theoria”, hanem épen az eleven életből ellesett rajzolat. Ha e soroknak propagandát akarnék csinálni, előrebocsátom, hogy azok hű vonások a gyakorlati életből, de minek szóljak én, ha soraim beszélnek? Mennyi kritikusa van az iskolának! A házi nevelésnek csak egy, a tanító. Szakértő, laikus, boldog boldogtalan talál valami gáncsolni, kifogásolni valót az iskolán és -furcsa - mindenki tehetséget érez s kompetencziát vindikál magának arra, hogy a tanító módszerét, fegyelmezési eljárását bírálat tárgyává tegye. Ha legalább tárgyilagos volna aztán az ilyen bírálat, de az a saját gyermeke iránt elfogult szülő senzibilitásából veszi eredtét s gyakran rágalommá aljasodik. A rágalommal pedig úgy vagyunk - mondja Voltair - hogy az elsőt elutasítják, a másodikat meghallgatják és megsebez; a harmadik öl. A tanítói munkásság megítélésében, becsülésében úgy tetszik nekem, mint ha az emberek pogányok volnának, miért e tekintetben azon istenek útjain járnak, a kikről írva vagyon: Quem dii odere, paedagogum fecere. A társadalomnak a tanító iránti méltánytalanságát mi sem bizonyítja jobban, mint a parancsadó szükségből törvénybe iktatott védelem melyben az állam őt részesíteni kénytelen. Ugyan kedves polgártársaim! Ne beszéljetek annyit vallásról, meg nevelés -oktatásról, mert kevés kivétellel annyit értetek hozzá, mint az a bizonyos hajdú a harangöntéshez. Látjátok, édes atyámfiai, én nem merek egyiktek mesterségébe se beleszólani, pedig a legtöbb foglalkozás megtanulásához félannyi idő kell, mint a tanítómesterség elsajátításához, sőt nem restelem kimondani, hogy most sem vagyok „készen” nem az leszek az halálom napjáig, mert a művészet kimerítetlen, végtelen, az ember pedig véges: szebben mondva: Ars longa, vita brevis est. A „készültségünk” közt lévő nagy különbség daczára ti mégis elég bátran s olykor kíméletlenül ócsároljátok a tanító működését. Igazán talányos, mi kölcsönöz annyi önérzetet hangotoknak. A tudás gőgje tán, hisz a valódi tudás elnéző, alázatos; vagy azon Öntudat büszkesége, hogy ti tartjátok fenn az iskolát, hogy jobb anyagi helyzetben vagytok a tanítónál, hisz ,a hivatalokban szépen tudtok hajlongni a gazdagságot a szegénység támogatja. Ti a gyermek minden hibájáért, sőt fogyatkozásáért is a tanítót vonjátok Felelősségre. Ez roppant tévedés. Ez rátok olvassa a közmondást, hogy: Mások szemében a szálkát is meglátjátok, a magatokéban a gerendát sem. Oh, csak látnátok, tudnátok, milyen a „házi neveléstek” elszörnyülködnétek! Csak látnátok azt a psichológiai folyamatot, mi gyermeketek fogékony lelkében észrevétlenül végbe megy, midőn a már öröklött vagy úgy szerzett jólétben dúslakodtok s észrevétlenül pazarlóvá nevelitek a nevető örököst; midőn nem csak üzleti fogásból a gyermek jelenlétében gyönyörűn hazudtok; midőn vallásos, egyszerű, szerény embert fumigáltok; az anyagi dolgok értékét a szellemiek fölé becsülitek, midőn - kivált tréfákban, adomákban - nem válogatjátok meg a kifejezéseket stb. De ti ezt nem látjátok, mert gyarló emberi természet, hogy a magunk hibái iránt elnézők vagyunk s mindig találunk önámító igazolást. Nem mondom, hogy a tanító hibátlan egészen, mint az „áldozati véres tehén” vala; ember ő is s nem lehet csalhatatlan, nem lehet tévedés nélkül, de a nevelés ferdeségeit egészen az ő számlájára írni, égbe kiáltó igaztalanság, mert a gyermek a napnak legfőlebb % részét tölti a tanító felügyelete alatt s ezen idő inkább az életre oly szükséges s méltán követelt pozitió ismeretek nyújtására fordíttatik: a maradék %-nyi napra eső nevelés már az otthon donga, a szülő elengedhetlen kötelessége. Ennek a követelménynek a zsidók feleltek meg legjobban addig, míg tradiczonális alapon állottak, mert az izraelita ifjú atyját tanítójának is nevezi egyúttal és méltán, mert minden család iskola templom volt s benne s vezérlő lélek az apa. A felvilágosodottságnak szépen elkeresztelt hitetlenségben felnevelt fiú de siécle e fogalmat: „atyám-tanítóm" nem ismeri. Ti erre azt mondjátok, hogy az „atyám-tanítóm" idejét abszorbeálják a megélhetés gondjai, hát a régi világban nem voltak megélhetési gondok? Hát az angol üzletember s iparos miért ér rá dolga végeztével foglalkozni gyermekeivel? De ha már nem lehet „atyám-tanítóm” mért nincs helyette „anyám-tanítóm”? Miért vél a legtöbb anya eléget tenni a nevelésnek, ha gyermekeit felöltözteti, megeteti, megitatja, elaltatja? Miért nem fordít gondot arra, kap-e a gyermek mellére, hátára is hideg mosást: fésülködik-e, öltözködik-e lehetőleg önállón; imádkozik-e, megírja-e, átnézi-e, tudja-e feladványait, tiszták-e könyvei s elviszi-e azokat a kellő tanítási időre, fel van-e szerelve a szükséges író- s rajzszerekkel ? Megfigyeli-e az anya gyermekét még játékában is, megválasztja-e pajtásait stb. A türelem itt, mint a következetesség feltétele, valóban hervadhatatlan rózsákat terem. A mostoha életviszonyok közt persze az anyára hárul a nevelés gondjának terhe, de a nevelés körüli mulasztásban az apák is bűnrészesek, mert - sajnos napjainkban - materialisztikus, atheisztikus, ogoisztikus s (gyakran) kozmopolita világ-nézetük bélyegét rá nyomják cselekedeteikre (tisztelet a kivételnek!) s „Minden Demosthenesnél szebben szól a tett." Ilyen tettek ugyan nem szólnak szépen, de hangosan: hangosabban, mint a 12 próféta meg a 12 apostol; hangosabban, mint a tanító, kiről beszédközben máskép nem emlékeznek meg a gyermek jelenlétében, mint „a tanító!” Még dicséretes az önmegtagadás, ha tartózkodnak ilyenkor nevetségessé tétel czéljából ékes epithetonokkal kedveskedve szellemeskedni; pld. Jeder Lehrer ist ein N...! Igaza van a németnek: „A szó megindít, a tett, a példa elragad!” A legtöbb esetben a szülői példa dönti el a gyermek sorsát. Jól mondja Disterweg: „A mivel az edényt legelőször megtöltjük, annak szagát meg is tartja." E hasonlat bizonyítja azt, hogy az ember azon benyomásokat őrzi meg legtartósabban, melyeket még gyermekkorában fogadott lelkébe. Ezen axióma legyen a házi nevelés szilárd alapja! Kathegorikus imperativusként állítandó fel: Szülő! csak olyan tetteket végezz, minőket gyermekedtől remélsz, olyanokat soh'se tégy, minőket gyermekedtől el nem vársz! Ha gyermekedet a hit malasztjában óhajtod részesíteni, légy vallásos; hazafinak akarod nevelni, légy testestől-lelkestől magyar: ha becsületesnek és minden körülmény közt megnyugvónak szeretnéd, légy talpig becsületes, jólétben nem tobzódó, nem pöffeszkedő s balsorsban el nem csüggedő; humánusnak s udvariasnak kívánod, légy magad mindenek fölött emberszerető s affektálás nélkül udvarias. Ilyen s hasonló erényekre legjobban tanít példa, mert: „Ein grosses Muster weckt Nachelferung und gibt dem Urteil höhere Gesetze" - mondja Schiller. A felsorolt erények, ha meg is vannak - s mi hogy a jó tanítóban kell, hogy meglegyenek - de az iskola szűk falai közt nincs elég alkalom azokat tettekben szemléltetni. Aztán a nevelés nem tankötelezettség évében kezdődik, hanem - mint volt derék tanárom Léderer állítá - a bölcsőben. A ki a példa által való szoktatás munkáját dadára bízza, az nem valódi jó szülő. A kényelem önszeretet s nem a gyermekek iránti önfeláldozó szeretet. A gyermeke növelését igazán szívén hordó szülő maga foglalkozik legtöbbet gyermekével s maga a szoktatás szemléleti tárgya. A szoktatás nehéz feladatát azon szülők végzik legkönnyebben, kiket a tiszta, őszinte szeretet kapcsa tart együtt, mert ez a szeretet állandó s kölcsönös engedékenység, elnézés, udvariasság természetes forrása. Pld. Ha az apa az anyának kezet csókol, a gyermek szívesebben megteszi, mint parancsszóra; ha az anya az apának adván valamit, azt mondja: tessék! A gyermek is tessékezni fog. Ha a házban mindenki köszön, a gyermek is köszön stb. Ha így az első gyermek jól van szoktatva, ez testvéreinek szolgál majd mintául. Nem csak hasznos, humánus, hanem hazafias is a jó házi nevelés, mert a milyen az egyes, olyan az összes, olyan a nemzet. Hazánk sorsa tehát az anyák kezében van. Adja az ég, hogy így reczitálhassak a magyar gyereknek: „Magyar hölgytől születtél áldd érte sorsodat!" Vándor Soma. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Újdonságok - Búcsuztató. A Trencsénben állomásozó m. kir. 15. honvédgyalogezred tisztikara f. évi november hó 2-dikán búcsúestélyt rendezett az „Arany Bárány” szálló nagytermében Kerner Pál nyugalomba vonult ezredparancsnokának tiszteletére. - A köztiszteletben álló parancsnokot Majevszky Ferencz honvédőrnagy üdvözölte a vacsora folyamán és biztosította arról, hogy a távolba is magával viszi tiszti karának becsülését. - Az ünnepelt meghatva mondott köszönetet és kérte volt tiszteit, tartsák meg továbbra is emlékükben őt, ki testtel-lélekkel bajtársuk volt. Mint értesülünk Kerner Pál helyébe Hoffmann Hugó a cs. És kir. tüzérezredes jön Przemyselből és midőn az új ezredparancsnokot üdvözöljük a m. kir. 15. honvédgyalogezred élén, egyúttal kívánjuk, kövesse azon nyomdokokat, melyen előde haladt és biztosítani fogja ilyetén maga számára Trencsén város intelligentiájának rokonszenvét. - Halálozás. Schönfeld Anna, kinek neve múltkori számunk „Öngyilkossági kísérlet" czímű hírben tévedésből Quirsfeld Irénnek íratott, mint tudósítónk írja, f. hó 4-én a trencséni közkórházban az öngyilkossági kisérlet folytán szenvedett belső zúzódások következtében elhalálozott - Schönfeld Anna a trencséni áll. felsőbb leány-iskola kiváló franczia nyelvmesternője volt és kimúlta a városban általános részvétet keltett. - A vasúti állomás ostroma alatt. Folyó hó 2-án történt a trencsén-teplai vasúti állomáson. Reggel 8 órákor a Vlara-Pass szorosból befutó vonattal vagy 280 ember érkezett meg Csehországból, kik mezei munkában voltak oda künn alkalmazva és haza felé tartottak Vágbeszterczére. A Vágbesztercze felé haladó vonat csak 11 óra tájban érkezvén Teplára, - a tömeg ez ideig az állomáson vesztegelt. Mikor a 11 órai személyvonat megérkezett, a tömeg fel akart szállani a coupékba, de ezt a kalauzok meg nem engedték, mivel nem volt elegendő számú kocsi a vonaton és így a 280 főnyi embertömeget elhelyezni nem volt lehetséges. A vonat el is indult a munkások nélkül, és így ezek lemaradtak. Ekkor kezdődött a panik. A 280 főnyi tömeg zúgolódni, mozogni kezdett, látható volt, hogy csak egy fuvallat kell és a szikra lángra lobban. Briesztyenszky Ignácz a munkások vezetője bement két társával egyetemben Avemaria állomás-főnök helyiségébe és panaszt emelt, hogy bár a viteldíjat már Vágbeszterczéig kifizették, a kalauzok meg nem engedték nekik a vonatra való felszállást. A főnök erre kijelentette, hogy miután a munkások a felajánlott teher waggonokba nem akartak beszállani és megfelelő számú személyszállító kocsi nem áll rendelkezésére, - a kalauzok eljárását helyeselnie kell. Ezek után állítólag a meg után állítólag a még tovább is zsörtölődő Briesztyenszkyt a főnők kidobatta a helyiségből társaival együtt, sőt az egyik munkást az ott levő vasúti tisztviselők valamelyike meg is ütötte. A munkás visszaütötte a tisztviselőt és mivel az utóbbi fenyegetőzni kezdett, - Briesztyenszky „Hurrá”-t kiáltott , maga köré gyűjtötte vagy 180 emberét és az így összeverődött tömeg a feletti dühében, hogy lemaradása daczára még bántalmazásban is részesül, formális ostrom alá vette a hivatalos helyiséget. Botokat ragadtak, félre lökték az oda siető őröket, feszegették a főnök szobájának ajtaját, bezúzták az ablak táblákat miközben szitok, lárma, kiabálás hallatszott mindenfelé. Már-már kritikussá vált a helyzet, midőn a vasúti főnök állítólag kikiáltott az ablakon, hogy lőni fog a tömegre, és ez úgy látszik hatott, mert a tömeg felhagyott az ostrommal. Nem sokára megérkezett Soós Ferencz csendőrőrmester vezetése alatt a 6 csendőrből álló őrjárat, és ez a vasúti őrök segélyével 23 munkást Briesztyenszky Ignáczal együtt letartóztatván, a foglyokat még az nap este átadta a trencséni kir. ügyészségnek. Az ügy időközben már a törvényszék vizsgáló bírájához került, kinek szobájában egész rakás furkós bot hever, mit lefoglaltak corpus gyanánt. - Meg kell jegyeznünk, hogy mi a leírt tényállást a terheltek előadása szerint állapítottuk meg és így lehet, hogy a megejtendő vizsgálat egyébb körülményeket fog felderíteni. - Jegyzői változás. Ferényi Antal tr.-teplai körjegyző, aki a városi közigazgatásában keletkezett bonyodalmak következtében beállott változások alatt városunkban mint helyettes jegyző működött, saját kérelmére felmentetett ezen terhes kötelességekkel és bokros teendőkkel meg nem kevesebb kellemetlenségekkel járó állástól. - A jegyzői teendők ellátására - a megejtendő választásig - a járási szolgabíróság Kardoss Arnold bánovai körjegyzőt rendelte ki. - Borvizsgáló-bizottság Zsolnán. Trencsén vármegye legutóbbi őszi közgyűlésén a zsolnajárás részére borkóstoló -bizottság választatott meg, melynek tagjai: Dualszky Béla, mint elnök, Tomber Győző, Tvrdy István, Dr. Mráz Frigyes és Sztrányavszky Ferencz. Van ugyan Zsolnán közegészségügyi bizottság is, melynek eddigi működése azonban csupán abban állott, hogy: megalakult, reméljük ellenben, hogy a borkóstoló bizottság a saját jóvolta érdekében és a hamisítatlan szőlőnedű számos tisztelőinek örömére - komolyabban fogja hivatalos kötelességeit teljesíteni és annak eredményét nem fogja titok leple alatt tartogatni. - Ellenőrzési szemle. Folyó hó 4-én úgy a közös hadsereg, mint a m. kir. honvédség 71. illetve 15. hadkiegészítő parancsnoksághoz tartozó tartalékos tisztein ellenőrzési szemlére vonultak be Trencsénbe. - A korzó tele volt különböző egyenruhájú alakokkal, kik büszke öntudattal csörgették végig a trottoiron kardjukat, hogy kiélvezzék a 24 órai katonáskodás gyönyöreit, no meg ragyogtassák a nemrég készült új uniformisokat. - A zsolnai korcsolyázó egyesület folyó évi november hó 13-án este 8 órakora a Folkmann Pál-felé vendéglőbe ülést tart, melyre az egyesület t. cz. tagjai ezennel meghivatnak. Zsolna, 1897. november hóban. - Az elnökség Zsolna és Vidéke 1897-1899 Viktor Schächter Tapecier- u. Decorateur. Sillein (im Schächter’ sehen Hause am Kalov) Empfiehlt sich dem P.T. Publicum für solide Tapezier und alle Arten Decorationsarbeiten in Modernstem Genre. Alle vorkommenden Reparaturen werden billigst u. bestens ausgeführt. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Socialismus az egyetemen. Néhány hét előtt a fővárosi lapok tele voltak a hírrel, hogy a budapesti m. kir. tudományegyetem 100 - vagy 200 hallgatója socialistikus összejöveteleket rendez, illetve határozottan socialista egyesület alakult az alma mater falai között. És ezt a hírt a kétségbeeső, panaszkodó, siránkozó kommentárok özöne kísérte. A világ tovább rohant; abban a hatalmas chaoszban, mit a napi életnek nevezünk, azóta százféle újabb mozzanat történt: a forrongó zűrzavarban számtalan anyagot lökött oda a sors keze, mit a figyelők özöne mohósággal kapott föl és fölhangozva azt korunk felületes, lázas sietségével, - más anyagra, újabb izgalomra vár. Szóval a hírre aludtunk egyet; sokan el is feledték tán, -- most már beszélhetünk róla. Nos, mi se nem siránkozunk, se nem panaszkodunk, - sőt talán jóleső megnyugvással fogadjuk ezt a hírt. Azért mondjuk talán, - mert eme jóleső megnyugvást bizonyos feltételek betartásának reményében előlegezzük. Kifejtjük miért? Nézetünk szerint az intéző köröknek és az egész művelt középosztálynak felfogása a socialismussal szemben félszeg, helytelen; a min azonban legkevésbé sem csodálkozunk, mert megtanultuk a múltak történetéből, hogy minden újjáalkotó nagy eszmének ez volt a sorsa. Az ember természetében benn van a idegenkedés minden újjal szemben; hajlandóbb ragaszkodni az ismeri rosszhoz, mint a kevésbbé ismert jóhoz. Sok tekintetben érthető, mert az ember megtanult már csalódni és csupán csak ez adja meg magyarázatát a conservatismus létezése lehetőségének a legmodernebb korban is. - de túlhajtott alakzatban ez az idegenkedés átka az előrehaladásnak, szülő oka az irtózatos bonyodalmaknak: megállítja az embertömeget, haragot, félreértést, üszköt dob közéjük: vér folyik, pusztulás van, -pedig ez a tömeg az okos középúton vezettetve pusztulás helyett diadalnapokat érne: ellenségeskedés helyett barátsággal üdvözölhetnék kölcsönösen az újabb eredményt. Az ember azonban nehezen szabadul meg vele született gyöngéitől; ezek kísérik minden koron át, - a kőkorszaktól kezdve a villam és gőz koráig. Ott voltak már- Rómában is. Róma sok dicsőt és nagyot teremtett, ma is bámuljuk alkotásait, - de keresztre feszítette azt, ki az emberiség fejlődése újabb stádiumának előhírnöke volt-- Ez a kijelentés „keresztény vagyok” elégendő volt, hogy vadállatok közé, máglyára, vagy vérpadra kerüljön a vakmerő; - ma az egész világ keresztény, mert elmaradott az, ki nem vallja a haladás elveit és voltak idők, midőn a „nem vagyok keresztény” kijelentés hozta meg a hóhérok áldozatait. De tovább is mehetünk, felfedezzük őket a 17-18. században is. A 18. század vezéreszméit szurony erdőkkel fogadták az absolutismus országainak határainál; a szabadelvűség nagy elveinek bevallása a halálos ítélet aláírásával volt egyenértékű. Telve voltak a börtönök a szabadelvűség martyrjaival - és az eszme mégis győzött! Elsöpörte a szurony erdőket, vele együtt a maradiság törpe alakjait: romba döntötte a társadalmi, meg kormány formákat és az óriási, sőt tán iszonyatos robajjal összedőlt romok közül kiemelkedett a modern, népképviseleti, szabadelvű, demokrata 19. század! Nemrég az epigonok ellenharcza volt még az uralkodó felfogás és ma már a szabadelvűség magától értetődő bevett fogalom. Nem rég rendőrt ültettünk az író tolla mellé is, nehogy egy szabadelvű gondolat csússzék be a sorok közé, - ma már ott vagyunk, hogy minden intézményt túlzott mértékben alakítunk át a szabadelvűség eszméi szerint: hogy speciális esetre történjék utalás, új bűnvádi rendtartásunk elvből erőszakolja át minden izében a szabadelvűséget, nem ügyelve azt, hogy bármily nagy eszme a maga extrémitásában sohasem léptethető életbe a nagyon is alacsony műveltségű nagy tömeg között, mert fonákságra vezet. Keltsük fel örök álmaiból Metternichet, vagy bárkit a hasonszőrű urak közül és hallgattassuk végig vele a 19. század egy kormányelnökének beszédét a parlamentben. -biztosak vagyunk benne, hogy az az úr újra meghal ijedtében. A fentiek előadásánál a külföld eszményeit tartottuk szem előtt, önmagunk történetét csupán kis terjedelemben: annak oka, hogy a 18. és a 19. század elejének bécsi diplomatáit politikai féleszűeknek tartjuk, kiknek eljárása ez oknál fogva igen érthető. Figyelve például a 60-az évek bécsi censuráit, vatermörderes politikus kreatúráit vagy végtelen düh, vagy szánalom foghat el: mi ez utóbbit választottuk és szükségtelennek tartjuk ily alakok felett bölcselkedni, annál is inkább, mivel a múltban sajnos, eléget bölcselkedhettünk felettük. De Martinovicsra szükségesnek tartjuk utalni, hogy gondolatunkat jobban kidomborítsuk: kivégezték őt, pedig nem vallott többet, mint a mennyit a viszonyokhoz alakítva ma Magyarország ministerelnöke is nyíltan bevall píros bársonyszékében. Ez a haladás képe! - Hajlandók vagyunk hinni, hogy az emberiség története korszerűen halad: csak az események változnak, vagyis inkább azoknak tárgyai: a törvények lényege, melyek szerint előáll az emberiség története. - nem változik soha: - legfőlebb más-más mezben lép fel a történelem színpadán. Ha fennebb kissé hosszasabban időztünk a két nagy eszme érvényre jutásának ecsetelésénél, tettük ezt azért, hogy kimutassuk, mennyire hasonló törvények szerint jön felszínre a socialismus és kellően illustráljuk ama állításunkat, hogy a socialismus sorsa hasonló az újjáalkotó nagy eszmék sorához. A socialismus ma ott van, a hol volt a kereszténység és szabadelvűség a maga kezdetleges stádiumában. Mi ugyanis, kik a socialismusnak tudományos értelemben feltétlen híve és követője vagyunk, - a socialismust a fenti nagy eszmékkel egyenrangúaknak tartjuk. Míg a kereszténység haladás volt a hit terén, a szabadelvűség pedig a jog-, állam-, és közéletben, - addig a socialismus nem egyéb, mint az az eszmeáramlat, mely a gazdaságilag teljesen hátramaradt emberiséget a fennti eszméknek megfelelő magaslatra akarja emelni. Haladtunk óriásit, de gazdasági téren ott vagyunk, a hol a pogány ó-kor volt, csak hogy rabszolgák helyett a töke szolgáival dolgoztatunk: még el nem értük, hogy a tőke ne szolgát tartó úr, de együtt működő társ legyen. Helytelen állásponton vagyunk az egyéni szabadság fogalmával: az egyednek jogában áll követelni a köztől létezésének biztosítását, ezt parancsolja a Humanismus is; nem egyezik meg a felebaráti szeretet fogalmával, hogy míg a börze-lovag fekete kávé mellett, gyanús manipulácziókkal százezreket gyűjt össze könnyedén, -addig ezrek verejtékes munka daczára éheznek, vagy állati módon tengetik életüket. Ezt persze ma még kimondani vakmerőség ily értelemben újításukkal, fellépni absurditás: de vigasztaló, hogy a 100 év előtti mécses mellett éjjelező kor ördöngös bűvészetnek tartotta volna a ma már általános villamos lámpát. Nem akarunk azonban a socialismus érdemleges taglalatába bocsájtkozni ezúttal: ha viszonyaink engedik, majd visszatérünk erre további cikkeink folyamán. Csak azért körvonalaztuk néhány vonással, hogy feltűnőbbé tegyük azt az érthetetlen elfogultságot, melylyel a közfelfogás a socialismussal szemben viseltetik. Kétségtelen, ennek oka abban a szerfeletti tájékozatlanságban is keresendő, melyben a művelt osztály van a socialismust illetőleg. Erről is még szólani fogunk. Ma csak oda konkludálunk, hogy az az érthetetlen elfogultság megnyilatkozott akkor is, midőn a socialismus felütötte fejét az egyetemen. Pedig ezen nincs semmi rendkívüli. Mi külföldi neves egyetemeken világhírű tudásoktól hallottuk hirdetni a socialismus elveit. -otthon pedig a Pato Pálok összedugják fejüket, ha az eszme méltó helyén jelentkezik. Külföldi törvényhozások törvényeket hoznak, melylyel a socialismust propagálják, mint Németország, midőn csak nem rég is a szabad versenyt megszorította, - nálunk pedig keresztet vetnek magukra, ha valaki socialistának vallja magát, természetesen a szó tudományos értelmében. A haladást nem lehet agyonhallgatni, vagy börtönbe zárni. Ébredjenek! Az a kis pamut, mit fülükbe dugnak, nem fojtja el a morajt, mely a milliókból álló tömeg között egyre erősbbödik! A fény már dereng, - hozsannát a hajnalpírnak! Ne essenek kétségbe, ha 300 egyetemi hallgató socialista lesz: - tanszéket adjanak nekik, mert a socialismus tudományos művelést és készültséget igényel; ha így cseleksznek, - az elvetett magból nem csenevész szúrós bozót, hanem egekbe törő gyümölcsöző fa terem. Wolff Károly Zsolna és Vidéke 1897-1899 A "Zsolona és Vidéke tárczája" - Eredeti tárcza. - Garcon szoba. - Nagyszerű?! Igazán fölséges...! ha.ha... ha! - Te nem hiszed? - Sőt. De őszintén bevallom, irigyelni való kölyök vagy. Nos és tovább? Ezzel az én kedves bánatom, a kinek esze ágában sem volt tőlem valamit irigyelni, egy mindent megvető kényelemmel dőlt a pamlagomra. Egyik kezével a pamlag puha támláján egy csintalan kuplette dallamát ütögette, másik kezével a kényes úrfi affektáltságával oszlatta el maga előtt az illatos czigarettefüstöt. . . . Én keresztbevetett lábakkal, fejemet a kényelmes karosszéken kissé túlhajtva, bizonyos érzéki gyönyörrel néztem a fantasztikus alakokkal megnépesült plafont. - Nos tovább, . . . tovább! Igen kíváncsivá tettél. - Pardon öregem. Kissé elméláztam .... De lásd, ne vedd ezt tőlem rossz néven. Itt e kényelmes szobában minden tárgy egy-egy emlékemet őrzi . . . Ilyenkor azután mind reám rohannak, -megkötöznek. . . s én tehetetlen rabja leszek azoknak a herczig, azoknak az illatos kis - Emlékeknek. - Igen a bébéknek. Nézd, itt az óralánczomon egy ezüst kis jou-jou. Kicsi kis könyv. A czíme: Felejthetlen napok. Képviselve van benne minden évszak .. minden hónap . . Oda nézz! - Látod azt az ennivaló kis nippet . . .! Annak is megvan a maga története: szép asszony adta ... S nézd ezt a gyönyör? kis képet...! Mily arc! Mily szemek! -Ne irigykedjél miatta, - ? az enyim. Tőle tanultam szeretni. . . Tudod: szeretni... ha ... ha ... ha ... Becsületemre mondom, szívesen haltam volna meg ölében. - No hallod fiú, megbolondultál. Úgy beszélsz, mintha fülig szerelmes volnál. Megállj csak, megállj, majd kikiáltom én ezt. De minek mondjam -? Kinek mondjam? Senki sem hinné el: mindenki csak kinevetne érte. - Igazad van. De abban meg nekem van igazam, hogy szerelmesnek lenni és szeretni, két egészen más dolog. - Ezt ugyan tudom megköszöni majd a leendő feleséged. Csitt! Az istenért ne fesd az ördögöt a falra. Ha... ha...ha. De nem iszol még egy csésze teát? - Nem. Inkább folytasd. Szörnyen érdekel. - Nem bánom. De Hol is hagytam el? Hát, - hát. . . ja, tudom már. Hát édes öregem, a bolondos, Plató is már szerelmes volt. Az okos Sokrates pedig az ö édes Nantippáját se nem szerette, sem szerelmes nem volt belé. - De hát ezzel a gyönyörű fotográfiával, hogy is volt az? Mert gyönyörű ennivaló kis leány, annyi bizonyos. - Asszony, asszony, kedves barátom. - Annál jobb. Hát meséld el. Abba tehát szerelmes voltál ? - Mégis csak csacsi vagy, még pedig nagy. Te! ha egy nő ajkát bizonyos vággyal megcsókolod, s az neked jól esik, úgy szerelmes vagy belé. De ha a közelében forogni kezd veled a világ s egy pillanatnyi indulatban ajkába harapsz úgy, hogy píros vér serked ki helyén, - ez az, a mit én úgy nevezek, hogy: szeretni. - S ez a kis kép tudott szerelni? Tudott csókolni ? - Figyelj, elmesélem az egészei a mint történt. Előbb azonban iszunk egyet. - Akár kettőt is. Így. Tehát a szép asszony egészségére. Éljen! - Éljen! Hirtelen felálltunk. A két finom metszésű sherry-pohár összecsendült, de a következő pillanatban barátom pohara éles csörrenéssel hullott le a kis tea-asztal márvány-lapjára. Mi történt? Hátam mögött a szobám ajtaja hírtelen felnyílik s azon egy sűrűen lefátyolozott nő lépett be közénk. Ő volt. A zavar, melyet a szegény asszony sehogy-sem bírt elpalástolni, igazán kínos volt. Egy felzavart őz, mely vad futásában hírtelen megáll, mert szimatot kap s nem tud menekülni. Egy felzavart őz, mely vad futásában hírtelen megáll, mert szimatot kap s nem tud menekülni. Végre én törtem meg a kínos csendet s rámutatva barátomra: - Asszonyom, - szóltam, legjobb barátom; gentleman. Barátom pedig fogta a kalapját s ezüst gombos botját és egy jó fiú csintalan mosolyával - diszkrétül eltávozott. Asszonyom. . . Majd felém jött s kezet nyújtott. Szervus! A viszontlátásra. Másnap ismét együtt voltunk. Én újra el-elmerültem gondolataimban, barátom pedig újra - mosolygott. De ez a mosoly nem fakadt a lelek pajzán jókedvűből, volt abban valami nemesebb vonás is. - egy diszkrét gondolat. Az a téte á téte közelebb hozott bennünket egymáshoz. S én mintha csak álmodoznám, félig hangosan, félig elgondolkozva elmondtam neki annak a herczig, annak az ennivaló asszonykának szerelmes történetét. Csak néha eszméltem föl, a mikor barátom egy-egy megjegyzést tett. - Bravó. Bravó. - Pedig nem is olyan regényes a kezdete. S elhiheted, hogy azon a ködös őszi napon nem igen gondoltam arra, hogy ily édes kaland, ily tüzes szemek fogják hevíteni keblemet. A mint tudod lakást kerestem. Korábbi háziasszonyom olyan volt, mint a legtöbbje szokott lenni. Jó oldalai mellett bővelkedett rosszakban is. Legjobb tulajdonsága az volt, hogy özvegy volt. De emellett megbocsáthatlan hibában szenvedett: hogy csúnya és vén volt. Vén korban özvegynek maradni, nem nagy érdem. E mellett zongorázott is, de rosszul, s énekelt is, de még rosszabbul. Oh! S azok az epedő tekintetek! . . . - De már ezt az epedő anyókát mégis csak szeretted ? - szólt közbe barátom. Nyilván bosszantani akart. - Nem. De téged már akkor is szerettelek s olyankor rád gondoltam. Szóval ily áldatlan viszonyok között kénytelen voltam más lakás után nézni. - Cherchéz la femme. - Legyen. ... Az egyetem utczában bolyongtam. Kaputól-kapuhoz jártam s olvastam a hirdető czédulákat. Egy szép kétemeletes ház czifra portáján szerényen lógott egy ilyen czédula: Itt e házban (I. emeleti) egy külön bejáratú, elegánsan bútorozott utczai szoba kiadó. Utczai szoba ? I. emeleten? Ez nobel. Mindkét kézelőmet konvevczionálisan kirántottam, nyakkendőmet helyreigazítottam. - Igen, igen. És felmentél az emeletre. Siess... Igen és csengettem. Szemrevaló fess leány nyitotta fel az előszoba ajtaját. - Fess? A lakást tehát felfogadtad? - Csak lassan, lassan. Arra is majd rátérünk. - Itt egy szoba kiadó? úgy-e lelkem, szóltam a kis lányhoz. - Igen is úrfi. Csak tessék besétálni. Ki van benn? - A méltóságos asszony, úrfi. Hálából megcsipkedtem a kis boszorkány állát s miután az felnyitotta előttem a nappali szoba ajtaját, - beléptem. Egy kényelmes karosszékben ült "Ő". Lanyha elegancziával kelt fel, mialatt gyönyörűen omlott rajta végig a csipkés pongyola. Elkábultam. Gyönyörű volt, a mint rezgő hangon azt kérdezte tőlem, hogy: - Mit kivan? Mit kívánok! - Pardon, N. Y, vagyok s a kiadó szobát jöttem megnézni. - A szobát mi tulajdonképpen nem is adnék ki, de - - Ha így van, asszonyom s kényelmében zavarni találtam, úgy bocsásson meg, szóltam egészen elkedvtelenedve. Már a gondolattól is reszkettem, hogy nem az a közelében lehessek. - Hallgasson végig. De mert unokaöcsém, ki nálunk lakott, elment Pestről s így a szoba üresen maradt, férjem, mint különben is fölöslegeset és félreesőt mindenáron ki akarja adni ... De kérem foglaljon helyet. A nő remek szép volt s nekem kellemesen feltűnt, hogy bizonyos érdeklődéssel fixírozott. Ön úgy-e nem pesti? - Nem. Vidékről jöttem. Jogász vagyok. Szereti a mulatságot ? - Attól függ, kivel mulatok, - Az esetre, ha lakónk volna, elég része lehetne a mulatságokban. - Zsúrjaink vannak, bár csak igen szerény un. Biztosítom asszonyom, hogy a legszerényebb mulatság is az ön körében, kell, hogy kielégítse a legvérmesebb reményeket. Jutalmamat el is nyertem ezért a bókért. Egy hálás, meleg tekintet volt az. - Most azonban - folytattam - engedje meg, hogy ne zavarjam tovább. Egy háziasszony különösen ilyenkor nem szereti az alkalmatlankodókat. - Később szoktunk ebédelni, mert férjem, a ki ministeri tanácsos, nem szokott korábban hazajönni. Ministeri tanácsos, gondoltam magamban s ilyen csinos fiatal felesége van.) - Nagyságos asszonyom annyira lekötelező s oly szeretetre méltó, hogy . . . Csak későn vettem észre, hogy az asszonykát zavaromban még rosszul is czímeztem. Ne hidd el barátom, e gyönyörű teremtés annyira elhódított, hogy már jóformán gondolkozni nem tudtam. A szobára sem voltam már kíváncsi. Most már bármily zúg is lehetett volna és meg nem felelő, mégis felfogadom. - Az ő közelében lenni! Azt a levegőt színi, melyet ő szí! A szívem majd kiverte az oldalamat. Sok minden feléről beszélgettünk még együtt. A mit el nem mondtam neki, azt világosan kiolvasta szememből. Ö perzselt, én perzselődtem. Szemében tűz égett, forró szerelem. -ő szeretni és szerettetni vágyott. - Most, szólt végre, ha már annyira siet távozni, jöjjön és nézze meg a szobát. Hangja fátyolozott volt s remegett. Mintha ő is megperzselődött volna! Ő előre ment; én követtem. Átmentünk még két nagyobb szobán, végül egy gyönyörűen berendezett kis budoárba léptünk. Nem beszélek róla hosszason. Azt a kis fészket látni kell; azt az illatos levegőt szívni kell . . . Az asszonyka mély szerelemmel nézett a szemembe. Ez nem az ön szobája. Jöjjön az itt van. S azzal felnyitotta a mellékszoba ajtaját. De én azt már nem láttam. Rémlett előttem valami férfiszoba bútor. Elegáns íróasztallal, egy pihenő pamlag kis chinai asztalkával stb., de én azt már mintha csak álmodtam volna- Ez az ön szobája s ez itt a külön bejárat, mely a lépcsőházba nyílik. Úgy álltam ott előtte, mint egy elhódított rabszolga úrnője lábai előtt. - Ez az ön kijárata. De ha jól fogja magát viselni. - s itt mélyen a szemembe nézett és a mellékszoba ajtajára mutatott, használhatja ezt az ajtót is s néha átjöhet majd egy kis paciencera. - Szerelmi pacience! szellemeskedett az én jó barátom. Mikor újra az előszobába értem, ismét az a kis szobalány nyitotta fel az üvegajtót: - Nos ide jött az úrfi lakni ? - -Látod barátom ez az én szép kis fotográfiám kicsi története. De hát ott sem maradhattam soká, mert az én szerelmes új háziasszonyomnak is meg voltak a maga jó és rossz oldalai is. A mellett, hogy szép volt és szeretett is, meg volt az a megbocsáthatlan hibája, hogy férje is volt neki. Így, tehát én most már itt a harmadik lakásban lakom. Háziasszonyom nincsen, de azért én egészen jól érzem magamat. Mi az oka? Ezt megsúgom, de el ne árulj senkinek: Látod ezt a szép kis képet? Az a tegnapi sűrűen lefátyolozott őzike nem más, mint ez gyönyörű, ennivaló kis fotografia. Sic. Zsolna és Vidéke 1897-1899 OTTHONUNK, - 1897 november - Zsúr van sok helyen, mindenütt theát isznak: - csak én búsulók garcon hajlékomban és kanalazom egy mély tányérból a fekete levest. Hát bizony sok baj ért engem azóta, hogy e lap hasábjain napvilágot látott egy történet, melynek meséje sem volt. Mi valjon az oka annak, hogy én azt a tárczát megírtam? No hát az igazi barátság. Meg akartam írni, milyen felejthetetlenül kedves napokat töltöttem ott az esküvőn és e helyett - én bölcs - leírtam mindenféle kellemetlen, többnyire csak a fantáziámban megtörtént dolgokat, melyeknek tárcza tulajdonképi tartalmához semmi közük. Tudom már. Emlékezni fognak még talán, hogy azt a történetet mese nélkül, én egy zsúron beszéltem el: megemlítettem, - úgy gondolom - azt is, hogy theán kívül semmit sem adott a házi asszony és én régi szokásomhoz híven, ilyenkor a theát mindig „schlop”-el iszom, vagyis nem theát rummal, hanem rumot theával. No, és ilyenkor el lehet aztán térni a tulajdonképpeni tárgytól. Úgy-e a fekete levesnek még a szagát sem érzik, pedig itt fűstől előttem; a levesben felejtett kanál forróvá lett minduntalan megégetem vele az ajkamat. A kritikára jogosult és illetékes nézete arról a tárczáról körülbelül egy mondásban foglalható össze: hallgatni aranyat ér. Egy eszéről, szónoki tehetségéről, csípős, de különben igaz megjegyzéseiről általánosan ismert barátom pedig bizalmasan közölte velem, a tárczában annyi a szellem és élcz, hogy az összes hazai élczlapokra kész elismerése jeléül, félévre számomra előfizetni. Tárczám hajnalhasadáskor ezek voltak az első üdvlövés. A tárcza olvasó hölgy közönség egészen máskép fogta föl a dolgot. Egy torokkal kijelentették, hogy éretlen fickó vagyok: okosabban cselekedném, ha a végrehajtási törvény és a női külön-vagyon kérdéseinek áttanulmányozásával törekednék közelebb jutni czélomhoz; végre beállhatnék már a tisztességes emberek sorába. Az anyagi kérdések mindeddig érintetlenül maradtak. Gyorsan kanalazom a fekete levest. Abban az ominózus tárczában ugyanis azt is hazudtam, hogy az én bundám meg az én a pokróczom elveszett. Ha így fejezem ki magam „az úton velem volt bunda és pokrocz elveszett”,-hát akkor igazat mondtam volna és senki ember fiának sem volna joguk ezen a kijelentésen megakadni. De miután a elveszett bundát és pokróczot az enyémnek állítottam, megjelentek nálam a bunda és pokrocz tulajdonosok és a bécsi parlamentbe illő asztalcsapkodás, meg fülsiketítő ordítás közben, követelték tőlem tulajdonukat. Némán, szikrázó tekintettel és reszkető kézzel az ajtóra mutattam: - így reméltem magamon segíthetni. De bizony tévedtem! A megszámlálhatatlan szitkon kívül egyszerre czipősámfák, székek, kanapépárnák és szivarskatulyák röpködtek a szobában ide s tova. Végre hosszas, barátságos beszélgetés után abban állapodtunk meg, hogy a kárt megtérítem. Ezzel ugyan meg is lehetett volna kezdeni a párbeszédet. Még ki sem pihentem a fenti kellemes látogatást, már is gyöngéd kopogást hallok. Két kanál levessel erősítettem magamat. Benyit a háztulajdonosnők egyike. - Uram Istenem még ez is! Némám a pamlagra mutattam. Helyet foglaltunk. Néhány percznyi hallgatás után - a röviddel előbb lefolyt lárma és zene-bonára czélozva - azt magyarázta a háztulajdonosné, hogy ő a békés embereket szereti és csupán azoknak ád szállást. Végre is csak egy éjjeli zene és hosszas kérés után kerülhettem el hurczolkodást. Ez még semmi! Nem is merek az utezára menni kérem, mert folyton az emberek gúnyos tekintete kísér, mit még a mindenkinek megbocsátani tudó bakfisek is csipkednek. Soha sem tudtam volna, hogy egy rossz tárcza ennyi galibát fog nekem okozni. Azért is figyelmeztetlek benneteket tárczaírók, jól vigyázzatok, mert sorsomra kerültök. Önöket pedig kérem hölgyeim és uraim, ne bántsanak, hisz itt ülök már a fekete leveses tányér előtt és ha békén hagynak, megígérem, hogy sohasem írok többé tárczát.* Jaskula Sándor. * )De bíz ez ellen tiltakozunk ünnepélyesen! A szerkesztőség Zsolna és Vidéke 1897-1899 Újdonságok - Személyi hír. Szalavszky Gyula v. b. t. t. főispán, f. hó 9-én és 10-én Trencsénben időzött, hol részt vett a közigazgatási bizottság ülésén és az újonnan épült vashíd megnyitásánál. - Meglepetés. Illetékes forrásból vett értesülésünk szerint oly kellemes meglepetés készül Trencsén városa számára, mely alkalmas arra, hogy nem csak az érdekelt városi közönséget, hanem a legszélesebb értelemben vett társadalmat is megörvendeztesse. - Tudvalevő, hogy megyénk székvárosa Dr. Klamarik János, nyugalmazott államtitkárt, Trencsén városa tanügyének fejlesztése, különösen az ottani gymnasium kiegészítése s épületének felállítása körül szerzett érdemeiért annak idején díszpolgárává választotta meg. Évek sora múlt el azóta, de a kitüntetett nagy tanférfiú nem feledkezett meg a trencséniek ragaszkodásáról és most, erejéhez képest, meg is akarja hálálni. Elhatározta ugyanis, hogy mik, a küzd jövőben saját könyvtárát fogja a város közönségének egy alapítandó városi közkönyvtár törzse gyanánt adományozni. Tudomásunk szerint-e könyvtár kivált történeti, földrajzi, néprajzi, szépirodalmi, tudományos és encziklopedikus művekben igen dús, és méltó lesz úgy az adományozóhoz, mint Trencsén művelt közönségéhez. A legérdekesebb azonban e terv körül az, hogy Dr. Klamarik csupán magyar nyelvű műveket szemelt ki czéljaira, ezzel is ki akarja fejezni sokszor hangoztatott elvét, melyet hosszú pályája talán utolsó nagy műveként akar Trencsében felállítani; "Hazánk csak akkor fog igazán Felvirágozni, ha minden izében magyar is lesz." - A trencséni új híd átadása. A trencséni újonnan épült vashidat f. évi november hó l0-én déli 12 órakor átadták a közforgalomnak. Az egész szertartás nem tartott tovább 10 percznél, pont 12 órakor robogott a hely színére Szalavszky Gyula v.b.t.t. főispán kocsija, a főispánnal együtt érkezett meg Mencsik Ferencz kereskedelemügyi ministeri osztálytanácsos is. Utánuk jött Baross Jusztin vámegyei alispán, Bánky Gyula kir. főmérnökkel és Molterer hídvezetőségi mérnökkel, kikre a hídfőnél már élénken diskuráló társaság várakozott, közöttük Ucsnay Ernő polgármester, Baugya Gusztáv megyei főjegyző, Zelenay Sándor városi főjegyző, Mallasz József pénzügyigazgató. Jähring György m. kir. Honvédőrnagy, Dr. Lange Kálmán ügyvéd - azonkívül több hölgy és összeverődött kis néző közönség. Mencsik Ferencz osztálytanácsos a minisztérium nevében megnyitotta az új hidat és átadta a közforgalomnak, kívánta, hogy az új híd minél tovább szolgáljon a forgalom eszközéül és a város felvirágzásának egyik hathatós elősegítője legyen. Ucsnay Ernő polgármester erre megköszönte a kormánynak jóindulatát, mellyel a híd kérdést megoldotta és abbeli kívánságának adott kifejezést, vajha az új híd tényleg egyik hathatos elősegítője lenne Trencsén sz. kir. város felvirágzásának. Ezután az osztálytanácsos felkérvén a városi hatóságot, intézkedjék a fahíd elzáratása iránt és a vámszedés hatályba léptetése tárgyában, az ünnepi aktus véget ért és az egészközönség a főispánnal élén megtette első útját a vashídon. - Az új híd kétségtelenül emeli a város szépségét és véget vet ama számos mizériának, melyeknek a fahíd rozogasága miatt a tél folyamán rendszerint ki volt téve a közönség: A kitérőket azonban sem aesthetikusnak, sem czél szerűeknek nem tartjuk, mert úgy tűnik fel, mintha azok a terv elkészülése után pótlólag lettek volna beillesztve. Az új hidra fordított nagy költség mellett nem ártott volna a vashidakon általában szokásos külön gyalogjárót készíteni. A híd nevét illetőleg jeleztük, hogy Frigyes kir. Herczegről nevezik el, mivel azonban a megnyitásnál erről nem volt szó - az új híd felekezet nélküli: megszületett ugyanis, de nem lőn megkeresztelve. - Hymen. Ratsek László vágbeszterczei körjegyző f. hó 9-én egybekélt Visnyovszky Olga kisasszonnyal. A polgári szertartást Baross Károly főszolgabíró végezte, ezt nyomban követte az egyházi esketés úgy, hogy az Új házaspár még kora reggel megkezdhette nászúját. - Halálozás. Rajeczfürdőn, mint részvéttel értesültünk, f. hó 10-én az ott súlyos bajában enyhülést keresett nagyszombati Huberth Andor. nyug. cs. és kir. tábornok neje szül. Idiczukk Tolóra úrnő hosszas szenvedés után elszenderült az Úrban. A kúnfalvai róm. kath. sírkért fogadta be hűlt tetemeit örök nyugalomra, hová Rajeczfürdő közönsége és a vidék számos előkelő urasága adták meg általános mély részvét mellett a gyászkíséretet. - Megszökött rabok. F. hó 6-án. azaz szombaton este Huncsik nevű 2 évi fogházra elitéit rab, a trencséni kir. törvényszék fogházából megszökött. Állítólag, az udvaron künfeledett mosóteknőt a falhoz támasztotta erre rátette a tyúkól létráját és ily módón felmászván a szomszéd padlására azon át kiugrott- - Mint hírlik, a rab Trencsén-Tepliczre menekült, hol behúzódván egy nyitva feledett lakásba, az ott talált férfi ruhát magára öltötte és raböltözetét visszahagyva tovább menekült. A rabot eddigelé nem sikerült elfogni. - Hasonló eset adta elő magát november 10-én Zsolnán, hol a járásbíróságnál többrendbeli lopás miatt letartóztatott Balázs Sztrkács Dániel rovott múltú egyén, a korai reggeli órákban ismeretlen körülmények között elillant, - A nevezett, vidékünk egyik Veszedelmes betörője, kit előzőleg is csak a legszélesebb körű csendőri apparátussal tudtak kézre keríteni. - Érdekes keresztelő. Mint értesülünk, Dr. Boros Samu Trencsén sz. kir. város rendőrkapitányának két kis fia, kik jelenleg a városi elemi népiskola I. osztályát látogatják, -- f. hó 11-én vette fel a keresztség szentségét, - A szertartást Miesz Rezső róm. kath. segédlelkész végezte, a keresztapai tisztet pedig Ucsnay Ernő polgármester vitte. -A szülők szinten kiléptek az izr. hitközségből és felekezet nélküliek lettek. - A turzófalvi ünnepély. Turzófalván miként azt lapunk már jelezte - f. hó 7-én leplezték le nagy ünnepélyességgel az emlékkövet, melyet a község emelt nagy áldozatkészen a magyar haza ezeréves fennállásának emlékére. Az ünnepély, jóllehet arányaiban inkább a családias jellegre szorítkozott, tendencziájában mégis, melyet maga elé tűzött, nagynak és jelentőségteljesnek nem szűnt meg maradni. Nagynak - mert hisz az a magyar nemzeti eszmének akart ünnepi, lenni, jelentőségteljesnek - mert az ünnepély ez eszmének volt hivatva e határszéli községben a talajt nem ugyan előkészíteni, mert az megvolt már, hanem megerősíteni és megtermékenyíteni. - És célját úgy látszik elérte: tanúskodik erről egyrészről az elvitázhatatlan siker, mely az ünnepélyt koronázta, másrészről a lelkes, hamisítatlan hazafias hangulat, melyet az ünnepély a nép lelkületében maga után hagyott. -Az ünnep lefolyása különben következő-képen ment végbe. A község már az ünnepély előtti napon díszes mezbe öltözött. A házak fenyőgallyakkal és Ő Felségek képeivel voltak díszítve, és a nemzeti trikolórok sűrű egymásutánban lengtek az átmenti házakról. A község elején csinos diadalkapu volt felállítva, melynek tetejéről, ha szerényen is, de annál őszintébben szolt le az érkező idegenekhez az „Isten hozott”. Az ünnepélyt isteni tisztelet „Te Deum”-mal kapcsolatban nyitotta meg, melyet Tvrdy János ottani esperes-plébános úr végzett. Ennek végeztével az ünneplő közönség harsogó zeneszó mellett kivonult az emlékkőhöz, hol Löfler István csaczai szolgabíró rövid, de hazafias szárnyalású beszéd kíséretében leplezte le az emlékművet és átadta gondozás végett a községi elöljáróságnak. - A köznépnek, mely ott a szobor körül nagy tömegekben szorongott, az ünnepély jelentőségéről tótul Országh Ignácz áll. tanító beszélt, magyarázván különösen azt, hogy az e hazában lakó nemzetiségeknek nincs joguk panaszra, lévén itt nekik törvény biztosította olyan jogaik, a milyenekkel sehol másutt más nemzetiségek nem kérkedhetnek. - A leleplezés után banquett volt Politzer József vendéglőjében, hol az ízes menu és a jó magyar borok széles jó kedvre hangolták az ünneplőket. A banquetten egymást érték a sikerült tósztok. - Legtalpraesettebb volt Szeghy János főszolgabíró úrnak Ő Felségére mondott tósztja, melyben Őt, mint az alkotmányosság legéberebb őrét köszöntötte fel, - Az est beálltával fényes kivilágítás volt és fáklyásmenet vonult végig a falun. Menet közben megállapodtak a plébánia előtt, hol Szeghy Jálnos főszolgabíró úr felköszöntötte az esperes urat, éltetvén őt mint becsületes papot és jó hazafit. Az esperes úr meghatottan válaszolt szavaira és megköszönvén a szíves ovácziót, éltette viszont a drága és szeretett magyar hazát. - Az ünnepélyt sikerült és az éj mélyébe nyúló táncmulatság zárta be. - Adja Isten, hogy az ünnepély soká, még a késő utódokban is éreztesse jó és áldó hatását. - Haláleset. Langfelder Márk a „Langfelder” testvérek rövid idő alatt jó hírnévre emelkedett zsolnai czég beltagját s- családját megrendítő szerencsétlenség érte. Szeretett neje, midőn egy fiú gyermeknek életet adott, súlyos betegségbe esett mely a gyenge szervezetű, alig az élet küszöbén álló 19 éves nőt az élők sorából elragadta. Holttestét f. hó 14-én a zsolnai izr. temetőbe helyezik örök nyugalomra Nyugossza békében az Örökkévaló és nyújtson vigaszt a mélyen megszomorodott családnak. - Hamis ezüst forintos. Egy a trencséni kir. törvényszék fogházában ülő rabnak felesége pénzt küldött Lisszáról férjének. A küldeményt átvevő fogházfelügyelőnek feltűnt a többek között beküldött egy forintos pénzdarab és jelentést tett gyanújáról a kir. ügyésznek. Az eddigiek szerint kétségtelen, hogy a pénzdarab hamisított, de oly mesteri módon van utánozva, hogy bármely állami pénztárnál elfogadnák, annál is inkább. mivel csengése rendes és csupán a tapintásnál észlelhető a különbség. Mivel az utánzat megkapó és e szerint a vidéken valamely perfekt módon felszerelt banda manipulál az ezüst forintosokkal. - óvatosságra intjük olvasóinkat, - A pénzdarab különben alumínium vegyületből készült és késsel metszhető. - Iskolaszéki választások. A zsolnai rom. kath. népiskola részére f. hó 7-én választotta meg közönségünk a következő 3 évi cyklusra az iskolaszék tagjait. Mint közéletünk minden tényébe, úgy sajnos ez alkalommal is pártszempontok folytak be, holott minden józan felfogás, hódoljon annak képviselője bárminő politikai felfogásnak, mégis kell, hogy az iskolát oly semleges területnek nézze, hol a vallás-erkölcsi és a tudományos nevelés kapcsán csakis a magyarság és a hazafias szellemnek lehet jogosultsága. - Ezt a felfogást nem látjuk tökéletesen kifejezve a választás eredményénél, de hiszszük, hogy azért mégis meglesz a testület többségében az erkölcsi erő, hogy, minden velleitások ellen megvédje az iskolát. Panaszkép hallottuk azt is hogy a választásra való meghívás is csak igen egyoldalú módon történt, úgy hogy még az iránta a legközvetlenebb módon érdeklődő városi elöljáróságnak sem volt róla tudomása. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy a város közönsége közel 3000 frtnyi összeggel tartja fenn iskoláját, mégis üdvösebb volna, ha az intézőség több előzékenységgel viseltetnék a polgárság iránt. - Különben e kérdéssel alkalmilag még bővebben akarnak foglalkozni. Ide iktatjuk végül a megválasztott iskolaszéki tagok névsorát: Dr. Kubicza János, Hoffmann Alajos, Cselkó József, id. Tvrdy István, Marcsiss József, Dr. Mráz Frigyes, Kárász József, Bartáky AntalZsabkay János, Dr. Mayer György, Gáli József, Kardos Viktor. A zsolnai Ügyvédi kar, mint lapunkat értesítik felterjesztéssel szándékozik az igazságügyi ministeriumhoz fordulni, hogy a helybeli járásbíróság személyzetét ne apassza. - A Csaczán felállított telekkönyvi hivatalra való tekintetből t.i. öt hivatalnokkal kevesebbje volna a jövő év kezdetétől. Ez azonban sértene a hiszen nem ügydarabok száma nálunk legalább 2300-al szaporodott a tavaliakhoz képest, ellenben a Csaczára átteendő telekkönyvi darabok alig haladják meg az 500-at, - Kívánatos volna, hogy derék ügyvédeink törekvése, mely nézetünk szerint az érdekeltek felfogásával is találkozik, kedvező sikerrel járjon. - Kölcsönös ellenőrzés. Vármegyénk egyik városában különválva él egy házaspár. Az asszonyka, ki fődologként legyen megjegyezve, csinos, a belvárosban ütötte fel hadiszállását; a férj pedig, ki mellesleg legyen mondva, magasabb rangú tisztviselő, megmaradt a család régi otthonában. Ha besötétedik az ég és kigyúlnak az utcza lámpái, a szép asszony kértjének palánkja megett bujkáló alakot vehet észre a figyelő, ki kíváncsian kandikál be hosszú időn át és lesi a nő lakának minden ajtó nyitását. Ez a férj. Fél óra múlva a férj haza tér. Alig telik le rövid idő, sűrűn lefátyolozott nő érkezik a ház ablaka alá: fel és alá járkál, miközben minden pillanatot, melyben az utcza néptelen s csendes lesz, arra használ fel, hogy ellesse az ablakredőny hasadékán át, mi történik oda benn? Ez a feleség. És így teszik ezt nap-nap után; mind-kettő adatot gyűjt a váló keresethez. Érdekes lesz, ha egyszer találkoznak. Az már megtörtént velük, hogy mialatt az asszony a férj ablakai alatt kémlelt, addig a férj az asszony lakásánál posztolt. - Így vigyáznak egymásra a „szerető” házas felek. - Köszönet nyilvánítás. - Az alábbi sorok közlésére kérnek fel bennünket: „A vasutasok” olvasókőre Zsolnán kedves kötelességet tejesit, a midőn a f. hó 6-án előadott színdarabban összes közreműködötteknek, kiváltképpen pedig azon kedves Hölgyeknek névszerint: Seigerschmidt Rezsőnének, Prochászka Adolfnénak, Piacsek Arankának, Ertl Fáninak, Labár Jolánnak és Januschek Rózának, kik az előadás sikerét játékukkal biztosították, hálás köszönetet mond. - Ez alkalommal el nem mulaszthatja köszönettel kiemelni ama hervadhatlan érdemeket, melyeket Seigerschmidt Rezsőné a kör érdekében kifejtett buzgalmával és áldozat készségével eddig is szerzett. Zsolnán 1897 november hó 12-én a vasutasok olvasókőre elnöke: Kloch Szellemi omnibusz. Fichte bölcsészete Zsolnán; A - nem A-val, Én -nem Énnel, vagyis Én, a gondolkodó alany nem vagyok egyenlő az agyamból gondolkodás álltal kivált énnel, mint szellemi termékel. Árgus - nem Árgussal 12,200 frt - nem l12,200-al de egyenlő lehel pl, 30.912 frt 47 krral. X. - nem X-vel, X-nek tiltja egy lelkiismerete, hogy egy krnyit is engedjen a konstatált 18.491 frt 02-ból. Indítvány: A jutalomdíjak jogosság ée méltányosságszerint intéztessenek el. - A legtöbb ember nem szeret gondolkozni és azért fáznak a logikától, - a gyors tempóban beálló következetlenség még a nagy férfiaknak is szégyenletes oldala. *** A vadkand, ha zavarják, máshová megy túrni, - Tapasztaljuk. *** Ugyan, ne szerénykedjünk, édes öcsém, úton-útfélen hogy neked múltad nincsen. Hát megfeledkeztél már a te aranyos múltadról, mikor mint skíz a huszonegyest, a gazdag csőszt elfogtad a tilosban? Barátom, ezért meg is jutalmaztak. Mert szeretik ám az árulkodást, de az árulót senki sem szereti. - Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó, az 1881. évi LX t.cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a zsolnai kir. járásbíróság 1897. évi 12292. 12293számú végzése folytán Neumann Samu ellen 500 frt és 550 frt jár. erejéig foganatosított kielégítési végrehajtás útján lefoglalt és 1141 frt 13 krra becsült boltiárú , szobabútor stb.—ból álló ingóságok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a zsolnai kir. Járásbíróság 13793/1897 sz. végzése folytán 500 frt tőkekövetelés, ennek 1897. Évi június hó 18. napjától járó 6% kamatai és eddig összesen 28 frt 15 krban bíróilag már megállapított költségek és 550 frt tőke, ennek 1897. 18/VII.-től 6% 61 frt 08 kr, eddigi költség erejéig Kisz-Újhelyen leendő eszközlésére 1897. év november hó 17. és következő napja d.e. 10 órája határidőül kitűzetik, és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX t.cz. 107. § és 108.§-a értelmében készpénzfizetés mellett a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is el fognak adatni. Kelt Zsolnán, 1897. évi november 4-én. Russel József kir. Jár. Bir. Végrehajtó - Csacza város főszolgabírájától 5478 sz. Pályázati hirdetmény Trencsén vármegye csaczai járásához tartozó csaczai körjegyzőségben Csacza székhellyel rendszeresített közjegyzői állomás lemondás folytán üresedésben lévén, annak betöltésére pályázatot nyitok. A 920 frt jegyzői illetmények és 100 frt anyakönyvvezetői tiszteletdíjjal javadalmazott állomást elnyerni óhajtók felhívatnak, miszerint a képesítési okmányokkal és a működésüket igazoló okmányokkal felszerelt folyamodványaikat f. évi november hó 16-ikáig ezen szolgabíróságnál annál is inkább adják be, miután később beadott folyamodványok az ezzen állomás betöltésére folyó év november hó 18-ának d.e. 10 órájára kitűzött választásánál tekintetbe nem vétetnek. Csacza, 1897. november hó 9-én. Szeghy János főszolgabíró Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Statt jeder besonder Anzeige Markus langfelder giebt im egene, sowie im Namen seines Shönchens Béla, wie auch Im Namen der beiderseitigen Eltern, Geschwister und sämmtlicher Angehörigen, die traurige Nachricht von dem Hinscheiden seiner heissgeliebten Gattin der Frau Irma Langfelder geb Kohn welche nach kurzem Leiden am 12-ten November 7. Uhr Früh im 19-ten Lebensjahre sanft entschlafen ist. - Die irdische Hülle der theueren Verblichenen wird Sonntag den 14-ten November um 10 Uhr Vormittags auf dem isr. Friedhofe zu Sillein zur ewigen Ruhe bestattet. Sillein, im November 1897 d Zsolna és Vidéke 1897-1899 Hivatás A czím nem fedezi teljesen azt, mit mondandók vagyunk. Ha hivatásnak vesszük azt a lelki ösztönt, mely a saját eszméivel még küszködő ifjút, ki akarat, de akarat erejének czéljaival még tisztába nem jött, oda tereli, hogy tanulmányai sokféleségében egyet válasszon és ez egy felé törjön ifjú hevével: úgy megközelítjük a, valót, de csak egyik jelenségében. A hivatás a legritkább esetben esik össze a választott, vagy körülményeinktől reánk erőszakolt életpályánkkal. Sokszor éretlen ésszel választottunk olyat, mi később vagy ki nem elégít, vagy szűknek bizonyul, amennyiben eszméink messzebb szárnyalnak, vágyaink kietlen pusztaságában tévedeznek, holott mik viszonyok között alkotó erőnk érvényesülne, most zsibbadtan hanyatlik le kezünk és a czélja tévesztett létezés Prometheus-kínjai alatt végül is összeroskadunk. Így az egyes. Máskép alakul talán a hivatás fogalma, máskép nyiladozik meg tetteiben, ha nem az egyes embert, de a népek, a nemzetek, az egész művelt emberiség hivatását tekintjük ? Hiszen a czéltudatlan tengődés és a megszokott, mondjuk az ősöktől átörökített életfeltételekhez sivár tunyasággal való ragaszkodás csak a művelődés legalantabb fokán foroghat fenn. Ez nem életczél, ez nemzeti eszme nem lehet, ezt hivatásnak nem mondhatjuk. A polgáriasodás első bimbai fakadtával, kivált a haladottabb, idegenszerű befolyások érzetével ébredtek a népek hivatásuk tudatára. De itt is gyakran tapasztaljuk, mit az egyes oly sokszor fájlal, hogy nem maga választhatja útját, sodorják, ragadják, erőszakolják gyakran oda, hová soha sem törekedett és ámulva áll meg, ha visszatekint pályájára. Visszatérés azonban nincsen: az élet, a lét harcza könyörtelen: a megállapodás egy a visszaeséssel, pedig az elernyedt úszót elnyelik a hullámok. A haladó korral haladnak az eszmék, boldog ki felismeri a haladást és elég erős, hogy alkalmazkodhassék hozzá. A nemzetek életes sem más, a világtörténelem lapjai tanúskodnak róla, hogy nagyokká lettek, kik fölfogták koruk életfeltételeit s az elsüllyedt népek sokasága bizonyítja azt az igazságot, hogy a lelki gyengeség: halál. Az idők változtak. A fegyverek zaja nem rémíti a népeket, a békés munkálkodás foglalkoztatja ma a harczolókat. De harcz az azért a szó legrémesebb értelmében, kegyetlenebb talán mint az a harcz, melyet őseink hazájuk és vallásukért vívtak; ott magas eszmék lelkesítették a küzdőt, ott a pillanat felhevülése szülte gyakran a nagy eredményt: itt a számító ész ereje dönt és jaj annak, ki téved számításaiban, avagy kit a ravasz fondor készületlenül lep meg. A gazdasági kérdések terén ma a legridegebb önzés az erő mérteke. Nemzetek, melyeket politikai megélhetésök alaplföltételei a fegyveres szövetség szoros kapcsával fűznek össze, semmi megütközni valót sem látnak abban, hogy szövetséges társuk ellen vámsorompóikat a lehető legellenségesebb érzülettel állítsák fel: mert más a politikai szükség és mások a gazdasági külön érdekek. Bonyolultabbá tette a verseny harczát a legújabb kor találmánya, a nemzetiségi kérdés. A mióta III. Napóleon a nemzetiségi külön érdekek felvetésével boldogította a világot, ég e lángkéve szünet nélkül. Hol addig a pártszenvedély nemzeti kérdések megoldásán fáradozva nem a czél, hanem csak a czélra vezető eszközök körül forrongott, ott - kivált a polyglott államokban - a nemzetiség czímén új ék verődött az állam testébe. A hivatás nélkül való, avagy hivatásukat eltévesztett egyének új és hangzatos czímet találtak a szereplésre, a széthúzó egyenetlenkedés megülhette orgiáit, a meggyőződésükkel kufárkodók megszedhették magukat az elámított köznép nemzetiségi áldozatkészségén. Kollár János volt e tan első hírmondója és apostola hazánkban. Amit ő még homályosan sejtett inkább, mint remélt, az azóta terebélyes fává nőtt: minden jogosulatlan aspiráczió ma a nemzetiségi mezben kér életet. Csudálhatjuk-e, ha az ellenséges politikai érdek, mely nyíltan fel nem léphet, ellenfele nemzetiségeinek dédelgetésével akar erőt gyűjteni? Avagy ellensége gyengülése, visszavonása nem neki ád erőt? Csalódott talán Pobjedonoszev és társai, mikor első kísérletkép a Balkánra vetették ki hálójukat? Nem félhetünk mi is a veszélyes példa reánk ragadásától? Látjuk, értjük, tudjuk mindezeket és mégsem fogjuk még fel igazi hivatásunkat? Magyaroknak valljuk magunkat, de elégnek véljük, ha ezt néhány erélyes szó kíséretében kimondották, azután folyhat tovább aprólékos érdekek körül nemzetölő harczunk, kicsinyes nézet eltéréseink felett önvérünket feláldozó tusakodásunk! Újból és újból felejtjük el sok százados történelmünk tanulságait: avagy mit jeleznek torzsalkodásaink közepette oly határkövek mint Muhi, Mohács, Világos? Nem elég nagy és számos a mi nemzetünk arra, hogy ily fényűzést engedjen meg magának - saját vérével. Tudjuk jól, hogy csak az összetartás, csak az együttműködés adja meg a lehetőséget, hogy közös nagy czéljainkat megközelítsük. Úton-útfélen látjuk elleneink aknamunkáját, de elégnek véljük, ha áldozunk a haza oltárán: két forintot a „F.M.K.E.” perselyébe - és ezt se mindnyájan! Hivatás? Nagy és nemes a te hivatásod, ki magyarnak vallod magad, kétszeresen itt a Felvidéken! De csak akkor lesz igazán termékeny és késő unokáidra is gyümölcsöző, ha át érzed mélyen szent hivatásod, és megtanulsz érette Lemondani saját szenvedélyedről. Dicsekszünk vele, hogy mily önfeláldozással tudtak halni e hazáért: mi pedig gyengék volnánk arra, hogy éljünk hazánkért? Dr. Mayer György Zsolna és Vidéke 1897-1899 A „Zsolna és Vidéke Tárczája” Mikor én rablóvezér voltam! Az ötvenes évek elején Parizsból Nápolyba utaztam, hogy az Appennin hegység vadregényes vidékeiről néhány vázlatot vegyek föl. Velem volt Roger barátom is, a ki puszta műkedvelésből jött Olaszországba, hogy annak kincseit megismerje. Nápolyban az Arany-szarvfogadóba szálltunk, melynek tulajdonosnője egy meglehetősen csinos, ámbár már koros olasz nő volt. Kívüle még egy kamasz fiú volt a vendéglőben, de észrevettük, hogy gyakran napokig távol van . . Ez a fiú Beppó volt. Rozina asszonynak, a korcsmárosnénak fia. Rozina asszonnyal gyakran beszélgettünk. Ép a hegyek közé való kirándulásunk előestéjén is együtt ültünk a söntésben. - Jesszusom! Ünők a hegyekbe mennek ? sipított a vendéglősnő. - Úgy van, jó asszony! - No kísértsék az Istent! - Ugyan miért? - Hát nem tudják? - Talán emberevők laknak ott? - Még annál is rosszabb! - Ah, ah! , . . - A gaz Tiepoló! a bandita, a kit az Isten büntessen meg ! félelmessé teszi a környéket! - És a csendőrség? - Nem boldogul vele. Olyan az, mint az ördög! Eltűnik, mintha a föld nyelte volna el, mihelyt csendőrszagot érez! Aztán gyilkol, rabol, gyújtogató - Nos Roger? - szóltam útitársamhoz. - Felkeressük a banditát! - felelt Roger. -Holnap kora reggel indulunk ... Te lefestheted őt A söntés sarkában Beppo horkolt, de fölkapta a fejét . . . - Hát nem félnek az urak? - kérdé álmosan. - Éppen nem, barátom! Rozina asszony még ijesztgetett bennünket egy kicsit, de két franczia nem engedi magát egyhamar elijeszteni egy kalandtól. *** Másnap reggel terv szerint útnak indultunk .. . Széles kalabriai szalmakalapot tettünk a fejünkre, mely teljes árnyékot nyújtott nekünk az égető déli nap ellen. Négy óráig barangoltunk a hegyek között, míg végre egy bámulatosán szép kilátást nyújtó hegytetőn megálltunk . . . Velünk szemben ősi vadregényes lombok emelkedtek, melyet teljesen befutott a moha és a buja vadszőlő indája. - Ezt lekapom! - szóltam Rogerhez. - Elragadó táj, barátom! - felelt Roger. A szalon első díját kapod meg, ha ezt vissza tudod adni! - Arra Tiepoló képével fogok pályázni! - Ah igaz, hiszen Tiepolót keressük . . . A gyönyörű vidék szemlélete közben egészen megfeledkeztünk a dologról! . . - Majd ránk talál! Én festettem . . . Roger letelepedett a fűbe s elővette a mandolint, melynek húrjait mesteri módon tudta kezelni. - Ah. Tiepoló! Csak jönnél már! - sóhajtottam föl. Parancsolja, hogy eléjevezessem? - kérdé mögöttem egy mély basszus hang. Felugrottam ... szálas fiatalember állott előttem , az olasz legények fantasztikus zsinóros öltönyében. -Hogy tetszett mondani? - kérdém - Élvezetem önöket Tiepolóhoz! - felelt a legény. - Tiepoló meghívja Önöket ebédre! - Ah, ez pompás! - Az udvarias meghívást elfogadjuk! -- vágott közbe Roger. - Akkor kövessenek! *** Tíz percznyi út után épen az előtt a rom előtt álltunk meg, melyről az előbb vázlatot vettem. Széles árok választotta el a romot a hegylejtőtől, melyen álltunk. - Hogy jutunk itt át? - kérdém. Vezetőnk válasz helyett füttyentett . . . Hasonló fütty volt rá a válasz, melyre vezetőnk még három füttyel felelt. E pillanatban az egyik romfal kimozdult a helyéből, s mint valami várnak függő hídja leereszkedett, úgy hogy rajta kényelmesen átmehettünk. Vezetőnk egy rozoga lépcsőn vezetett le bennünket s nemsokára egy tágas, fényesen bútorozott terembe értünk. Elámultunk! ... Azt hittük, hogy rablótanyát találunk s íme, herczegi kastélyba jutottunk . . . - Önök látni akartak, uraim? -- szólalt meg egy hang előttünk. - Itt vagyok! - Beppó! - kiáltottam fel az első pillanatban. - Itt Tiepoló! - szólt Rozina asszony fia. - Tiepoló, akit az anyám megátkoz! Odalenn Beppó. - Ez bámulatos! - Épen nem! De remélem, hogy velem ebédelnek az urak! Az én vendégeim önök és semmi bántódásuk nem lesz! A lakomában kívülünk tizenkét bandita vett részt . . . Megannyian olyan csinos fiúk, hogy Párisban a herczegnők is beléjük bolondulnának. Feltűnt rögtan, hogy a társalgásban annyira jártasok, hogy szellemesség dolgában ugyancsak össze kellett szedni magunkat, hogy megnevettessük őket. Az ebéd beillett volna fejedelmi lakomának. Ezüst kelyhek voltak az asztalon, s valódi marsalai bort pedig valódi pókhálós kőkorsókban szolgálták föl. - És ha szabad tudnom, honnan került ez a sok kincs. - kérdem. - Ön azt hiszi, hogy rablott jószág? - Azért Kérdem, mert nem hiszem! - Akkor igaza van. Ezt itt találtuk elásva és egyszerűen elfoglaltuk... Az ebéd hosszan eltartott. A marsalai bor fejünkbe szállt s kezdtünk elálmosodni . . . Nem tudjuk hogyan, de alkonytájban éles fájdalomra ébredtünk fel .... Csendőrök fogtak körül bennünket a hegytetőn, a hol az előbb festettünk. Rögtön észrevettük, hogy Tiepoló rendes ruháink helyett a banditák öltönyébe bújtatott bennünket... A csendőrök puskatussal ébresztettek fel, kezeink hátra voltak kötve. - Melyik közületek Tiepoló? - kiáltott a csendőrhadnagy. - Én vagyok! - szólt Roger, akinek tetszett a kaland. - No megértél az akasztófára. - Meg-e? Ha hajam szálát meggörbíted, hát holnap a familiádat kipusztítják a társaim. - Nono! - szólt a csendőr megszeppenve. - Jó emberek, ne higgyétek e fiúnak! - szóltam - Tiepoló én vagyok, ő megakar menteni engem! Roger dühös pillantást vetett rám. A dolog vége az lett, hogy bevittek bennünket Nápolyba. Ott egy pillanat alatt elterjedt a hír, hogy Tiepolót elfogták s a harmadik utczában már száz meg száz ember volt a nyomunkban. Adjátok ide a zsiványt! Hadd üssük agyon! A nép ítéljen fölötte zúgott a tömeg s ökölnyi köveket hajigáltak felénk. A helyzet kezdett tűrhetetlenné válni, a csendőrök már alig tudták a népet visszatartani... Roger kaczagott, a mi a néptömeget még jobban felingerelte. Üssétek le! - ordították. Végre megérkeztünk a prefektumba, a hol a csendőr bejelentette, hogy elfogta Tiepoló banditát egy társával. Melyik Tiepoló ? - kérdé a bíró. Én! felelte Roger, ki még folytatni akarta a tréfát, a kalandot. Egyikünk se! feleltem én. Mi francia állampolgárok vagyunk, egy kalandunk véletlen részesei. Itt vannak irataim! A csendőrhadnagy képe megnyúlt, mialatt elbeszéltem a kalandot... Természetesen elbocsátottak bennünket . . . Tiepolo ezután eltűnt a vidékről! . . . Én és Roger visszatértünk Párisba s az ősszel megnyertem a szalon nagy díját egy képpel, mely Tiepoló lakomáját ábrázolta . . Ugyanekkor egy más meglepetés is ért. Olaszországból egy ládát kaptam, melyben 50 üveggel volt abbúl a marsalaiból, melyet Tiepolnál ittunk. Egy kis czédula volt mellékelve e szavakkal: "Kárpótlásul az okozott kellemetlenségért! Tiepoló” Roger barátom még most se tudja elfelejteni a vendéglátó banditát. Gasparone. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - T. cz. id. Bartáky Antal úr és társainak. Lapunk, mely nyílt programmal lépett a nyilvánosság elé és azóta azon volt, hogy a magyarság őrhelye legyen vidékünkön, szálka azok szemében, kiknek érdekéi más utakon járnak. Innen az, hogy megjelenése első napjától kezdve a legképtelenebb vádakkal és gyanúsításokkal halmoznak el és minden legapróbb mondatkát kihalászva belőle, azt irányzatosan skandalummá igyekeznek nagyítani. Törekvéseiknek a „Felvidéki Újság”- nyitotta meg hasábjait. Sajnáljuk ezt, mert ha e lap nem csak nyelvében, hanem szívében is magyar volna, nem istápolná a magyar állami eszme gyengítésére számított törekvéseket. - konkurencziából. Ez különben ízlés és meggyőződés dolga, nem vitatkozunk vele. De térjünk a tárgyra. Mi történt a hivatkozott iskolaszéki gyűlésen? Mi volt az oka a botrányos jelenetnek? Olvasóink még emlékezhetnek az iskolaszéki választásokról szóló rövid napi hírünkre, melyben az iskolát semleges területnek jeleztük. Hol sem politikai, sem a magyarsággal és a hazafias érzülettel ellenkező irányzat lábát meg nem vetheti. Helytelen ez? Arról igazán nem tehetünk, hogy az iskolaszékbe választottak között van, kinek sem műveltsége, sem múltja nem felel meg ama magas igényeknek, melyeket gyermekeink nevelését, tehát hazánk jövőjét ellenőrző és irányító hasonló testülettől meg kell követelni. Aki teljes életében egyetlen egy magyar eszmét nem szolgált, aki csak a tótok társaságában tudott mindig felmelegedni, aki sohasem igyekezett azon, hogy egy magyar szót is megtanuljon: abban csak nem láthatjuk a magyarság és a hazafias érzés zászlóvivőjét! Kételyünket kifejeztük, hogy ő és társai magukra értették, ez csak őket jellemezheti. Miért nem értették magukra az iskolaszék többi tagjai? Ha felszólva felvilágosított volna bennünket esetleges tévedésünkről, noha e megtérést csak a legújabb kor szülöttének tarthattuk volna, mégis örömest vettünk volna róla tudomást - legfeljebb egy kis ellenőrzést tartottunk volna helyénvalónak. De másképp történt. Bartáky úr berzenkedése csak állításunk alapos voltáról győzött meg bennünket. Ez valóságos holló-mosakodás volt, és természetes meg nem eshetett a nélkül, hogy a szétlocsolt szennyes víz néhány cseppje reánk nem freccsent volna. Ezen nem csodálkozunk. Ha valaki a magyar állameszme szolgálatába állott, ha volt bátorsága ezt nyíltan bevallani, az el is volt reá készülve, hogy ilyen, de még hevesebb és durvább megtámadásoknak is lesz kitéve. Ha Bartáky úr nyilatkozatában lapunkat "teljesen illetéktelen tényezőnek” mondja, jól teszi, mert ennél pregnánsabban nem süthetné a Kain-jegyet a saját homlokára. Neki illetéktelen a magyar hazafia harczos? Ő tehát ki és mi? Feleljen erre, ha tud! Kár azonban egész fáradságunk. Nem vele, hanem azokkal a titokban működő erőkkel kellene számolnunk, kiknek ö tudatlan eszköze -„strohmannja” - kik bölcsen, a háttérben maradnak és ugratják a magyarul sem értő, egyszerű köteles mestert. Hiszen szegény azt sem tudja, hogy mi történt a nov. 14-ki iskolaszéki gyűlésen. Ő és társai pattogtak és ebből következteti, hogy az iskolaszék „megbotránkozva utasította vissza” a mi állításunkat. Azt persze nem érte fel ésszel, hogy többen ellentmondottak neki, tiltakoztak az ügy megbeszélése ellen, hogy az elnök az ő és társai szavait helytelenítette, hogy szavazásra sem bocsátotta az ügyet, hogy határozatot nem hozhatott a gyűlés és az elnök azt ki sem hirdethette. Ő tehát azt hiszi, hogy az iskolaszék „végzett”, legyen, neki ezt fel nem rójuk, hiszen valamint nem olvashatta és nem érthette a mi közleményünket, úgy talán azt sem érti, a mit saját nyilatkozata gyanánt aláírt és kinyomatott. Szeretnők, ha azok, kik ezúttal őt állították elénk és lehet, hogy nem sokára más felelősség nélkül cselekvő embereket fogunk előkeríteni a küzdő térre, a maguk személyében állanának ki. Ha fáj nekik, hogy oly egyének is benn vannak az iskolaszékben, kik egyrészt tőlük függetlenek, másrészt intelligencziájuk és szaktudományuk folytán is komoly számba esnek és a kikkel nem lehet bábszínházat játszani, ám értsék meg ebből, hogy lejáratták magukat! A szóban forgó nyilatkozattal a legrövidebben végezhetünk - a többit csak az elfogulatlan magyar közönség felvilágítására írtuk - vegye tehát Bartáky úr tudomásul, hogy nyilatkozatának első része nem felel meg a valóságnak, második része pedig csak az ő műveltségét bélyegezi meg, melyet mi csak a szánalom érzetével utasíthatunk el magunktól. Egyébiránt, ha november 14-ike óta megtanult magyarul nyilatkozni, akkor valószínűleg megtanult azóta latinul is és akkor jó tanácsként mondjuk neki: „Sutor, ne ultra crepidam” Zsolna és Vidéke 1897-1899 OTTHONUNK. Elmélkedés féle. Egy hetilapban hosszú idő óta szakadatlan egymásutánban olvashatók értekezések: a szerelem, becsületesség, hiúság és még sok más théma fölött. S ezen értekezés, „konczentrirung" egy tollból eredvén, arra enged következtetni, hogy az írója eme értekezésnek, vagy elmélkedésnek szerfölött művelt ember, már csak azért is, mivel számtalan sok thémához tud hosszasabban hozzászólni. Ezeket csak azért mondtam el, hogy némiképp igazoljam azt, hogy én is olyan értekezést, vagy elmélkedésfélét kezdek jelen soraimban . . . Mert folyton és folyton elmélkedéseket olvasván egy s ugyanazon lapban, magam is kezdek elmélkedesedni, minek következménye egy elmélkedés írásba foglalása; vagy még markánsabbúl kifejezve: az ásítás (elmélkedés) reám is elragadván, hát én is ásítok, hogy hát hadd ragadjon át másra is! A mint már mondottam a szerelem, becsület, hiuság és sok egyéb emberi tulajdon már „ le lett elmélkedve” így számomra elmélkedni valóak egy köznapi théma marad s ez: Valami a tisztviselőről a mit azzal kezelek meg, hogy hivatkozom a köztudomásra, mely szerint talán mindnyájan láttunk már tisztviselőt s így hát egy „mutatvány példányt” ide igtatnom fölösleges lévén, folytatom az elmélkedést azzal, a miről a köztudomás tud: hogy hát milyeneket szokott a tisztviselő hébe-korba nyelni, zsebre vágni. Azt még az iskolából tudjuk mindannyian, hogy a nagyságnak három foka van: nagy, nagyobb és legnagyobb: annak a névnek, melyről elmélkedni akarok, rendes körülmények közt öt foka szokott lenni u.m.: „t. cz.", „tekintetes”, „nagyságos”, "méltóságos” és „exczellencziás”. Jelenleg csak a „t. cz." és „tekintetes”-ig terjed majd az elmélkedés, minthogy „t” betűvel kezelődvén mindkettő a többi között a b c szerint leghátul s így legalacsonyabb fokon állanak, minek folytán minden perczben arra lehetnek elkészülve, hogy felülről „jöhet valami”, a mi esetleg a kalapon keresztül is mehet a kalaptartó kobakig. Furcsa érzelem az, mikor fölöttünk fokozatos magasságban egy csomó ember áll, s nekünk arra kell elkészülve lennünk, hogy a mit a fölöttünk levő leejt, ez koponyánkat zúzhatja be! A „t. cz." és „tekintetesek” helyzete, állása ezzel le volna tárgyalva, ha ez volna az egész, csakhogy ez bővebb magyarázatot igényel azon okból, mert sok ember nem tekintetes s így nem tudja, hogy milyen élvezetekkel van ez egybekapcsolva a tisztviselői életben, s még egy csomó másik, sok ember pedig már több a tekintetesnél s ez meg már elfelejtette azt, a mit tekintetes korában élvezett s így hát nem lesz fölösleges azt az "egyet-mást,' elmondani daczára annak, hogy a sok eszméből nem igen fogja valaki elolvasni ezt az ásításig unalmas dolgot. Az alantas tisztviselők („t. cz." és „tekintetes” -urak) önakarattal nem rendelkezhetnek se a maguk, se más dolgát illetőleg, hanem följebbvalójuk rendelete szerint, vagyis csak azt tehetik, a mit a följebbvaló enged meg. Ha egy alantos tisztviselő az őt ért esetleges sorscsapás hatása alatt elkedvetlenedik, vagy pláne ebben vagy abban a hivatali eljárásban akadályoztatik, akkor kötelessége mosolygó, de az alárendeltség szabályaihoz mérten az előírás szerinti mosolygás daczára is "hivatalos ábrázattal” erről följebbvalójának jelentést tenni, a ki (föltéve hogy reggeli álmából nem ébredt kellemetlenségre.) kegyesen hozzájárul ahhoz, hogy a "t. cz.” úr most hagyja a munkát, ha nem bír vele: ha azonban "rossz csillagzatra” talált ébredni az a följebbvaló, akkor kedves "tekintetes” kellégám hiába halt meg a szüléd az éjjel, vagy hiába ért téged másféle csapás, hiába akarod haldokló testvéredet fél vagy egy napi járó útra meglátogatni, mert "ezt egyáltalában nem fogja tűrni feljebbvalód, hogy minduntalan elmaradj a hivatalodból kigondolt titulusok felhozása mellett!” - „mert neked először teendőket kell végezned s ha elvégezted s a hivatalos óra elmúlt, akkor aztán mehetsz akár a pokolba is s akkor teheted csak azt, a mi neked tetszik, akár fel is kötheted magad: de hivatalos órákon belül csak azt teszed, a mit parancsolnak, különben mehetsz, hiszen fizetésért van ember akármennyi!”. Így van ez kicsiben elmondva, most ehhez járul még sok egyébb is, így például, ha egy évig ott nyelted az iroda porát háromrét hajolva dolgoztad föl íróasztalodon az akták ezreit s most egy év után eszedbe jut néhány heti szabadságidőért "esedezni” akkor ott van újra a főnököd, a ki először kihallgat téged, hogy hova és miért és minek neked a szabadságidő s főleg minek neked 3-4 hét ?! No most felelj neki, mondd meg neki az igazat, hogy pihenni akarsz, felüdülni az egy évi munkától, hogy barátaidat, rokonaidat akarod fölkeresni! No hiszen megadtad neki ezzel! "Hja édes barátom, ebbe én nem megyek bele, hogy maga ősszé-vissza mászkáljon, mulasson s én itt maga helyett dolgozzam” Ez a válasz őszinte szavaidra, melylyel kérelmedet szóbelileg támogatod s a folytatása pedig főnöködnek az a felterjesztése, melyben "a szolgálat érdekében” kérelmed elutasítását, vagy olynemű megnyirbálását javasolja, melyért nem érdemes alázatos kérelmeket írni. S ha mégis akarsz szabadságot élvezni, akkor aztán akarva - nem akarva azon éred magadat, hogy hazudtál mert orvosi bizonyítványt csatolsz kérvényedhez, melyben ilyen - vagy olyan bajban szenvedsz, pedig a valóságban nem egészen így áll dolgod! Most pedig, hogy még tovább is ne ásítozzék senki soraim fölött, és nem eléggé magasztalható példámon az induljak, azt vagyok bátor kérdezni, hogy hát a tisztviselők szolgálati pragmatikáját nem volna-e érdemes úgy megalkotni, hogy abban a tisztviselő arról is olvashasson valamit, hogy jogai is vannak ebben, vagy abban a helyzetben s - nem csak az legyen a mottója és refrainje az összes paragrafusoknak: „Manl halten und weiter dienen!” Miticziky Gyula. Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. - Személyi hír. Trencsén vármegye alispánja, Baross Jusztin, a zsolnai szolgabírói hivatal megvizsgálására városunkba érkezett és két napig itt időzött - Sokan az alispán hivatalos látogatását a közelebbről végbemenő főszolgabírói személyváltozással hozzák kapcsolatba: mások a városi elöljáróság új választásával. - Tanárváltozás a zsolnai kir.kath gymnásiumnál-a gymnasiumunktól a kaposvári állami főgymnasiumba áthelyezett, illetve kinevezett Treszkony János gymn. tanárt ez intézetnél a beszterczebányai főgymnásiumtól iderendelt Péterffy Gyula tanár fogja a legközelebbi napokban felváltani. Az új tanárban egy derék fiatal munkást nyer az intézet. - Kinevezés. A nem rég elhunyt Schönfeld Anna helyébe a vallás és közoktatásügyi miniszter Csáki Irmát nevezte ki tanítónőnek a trencséni áll. felsőbb leányiskolához, ki állását el is foglalta már. - Megyebizottsági tag választása. Várnán f. hó 22-én az elhunyt Malatinszky János, zsolnai kir. gymn. tanár helyébe, kit annak idején e város a megyei bizottságban való képviseletére választatott volt meg, új tagot fognak választani. -A választás vezetésére Dualszky Béla zsolnai h. bíró nyert megbízatást. - Városi képv. testületünk f. hó 13. tartott gyűlésében több fontos tárgy forgott szóban: voltak ismét élénk, sőt heves jelenetek, de a legnagyobb port felvert ügyben: a zsolnai posztógyárral a város nevében szerződött volt elöljárósági tagok vád alá helyezéséről azt határozták, - hogy határozni fognak. Bár e tárgynál res iudicata áll előttünk, mely minden törvényes fórumot megjárt, mégis nagy iránta az érdeklődés, mert míg az egyik rész föltétlenül a vád alá helyezést sürgeti, a másik attól tart, hogy újból költséges és reménytelen perbe viszik bele a város közönségét. Az ügy mai állása még olyan, hogy határozott állásfoglalásra Nem alkalmas, miért is tartózkodunk ezzel addig, míg a város képv. Testülete nem határoz sorsa fölött. - Apróbb ügyek elintézése után késő a késő esti órákban, de a legélénkebb hangulatban és sok helyütt még vitatikozva oszlott szét az ülés. - Trencséni színház. Folyó évi deczember hó 1-től kezdve B. Baranyai Mihály 12 tagból álló színtársulata fog előadásokat tartani egy hónap tartamán át Trencsénben. A társaság repertoirja a legújabb darabokból van összeállítva, de félünk, ha ezúttal is érvényesülni fog a vidéki színtársulatok ama eljárása, hogy a legmodernebb darabokat ígérik és „Fenegyereket” meg „Goldstein Számi”-hoz hasonló új darabokat nézetnek végig a publikummal. Az ellenkező iránti reményre azonban alapot nyújt ama körülmény, hogy a jelen társulat a Felvidék állandóan szerződtetett szinttársasága, mely nem hevenyében alakult erőkből áll, hanem a legnagyobb érdeklődéssel nézünk a deczmberi működés elébe.- A bérletek, mint értesülünk, szép számban gyűlnek, így remélni lehet, hogy mindig telt ház előtt fognak játszani Thalia apostolai. - Népiskolai ügyek. Örömmel vették tudomásul, hogy városunk utolsó képv. testületi gyűlésén a róm. kath. népiskolai derék tanítóknak fizetését 50 frttal emelte fel. Ez csak igazság és a viszonyokból folyó kötelesség volt, mert városunk megélhetési körülményei az utóbbi időben annyira megdrágultak, hogy a többi hivatalnokokra is ráférne egy kis fizetés javítás, vagy drágasági pótlék. - De hogy a tárgynál maradjunk, itt fel akarjuk említeni azt az óhajunkat, hogy bár szentelhetnék tanítóink egész erejöket, minden idejöket tisztán az iskolának e-ne volnának minduntalan másféle kötelességeik miatt akadályozva a rendes tanítási órák betartásában. Hasonló eset az utóbbi időben két ízben fordult elő. - Pedig hát a gyermekek házi nevelése minálunk némely esetben a semmivel vehető egyenlőnek, illusztrálja ezt például az olyan eset, mikor, mint a napokban megtörtént, egy második elemi iskolás fiú késsel támadt tanuló társára és ennek fülét csaknem tőből lemetszette. Nem volna a tanítók teljes és osztatlan nevelési működésére feltétlen szükség? - Hasznosnak tartanók tartanok azt is, ha, kivált a téli időben, délután 1-3-ig tartanák a tanítási órákat. Jó volna már csak azért is, mert akkor nem ácsorognának annyit a gyermekek az iskola előtt mi téli időben nem minden veszély nélkül való, 4 óra felé úgy is oly sötétség uralkodik már ilyenkor, hogy sem írni, sem olvasni nem lehet, de mi fő: ha a tanítók 3 órakor befejezték hivatalos tanításukat, az iskola kára nélkül mehetnének például temetni. - Azért írjuk ezeket, hogy az érdekelt körök és a közönség figyelmét fölkeltsük ezekre a dolgokra, melyeken egy kis jó akarattal segíteni lehetne. - A "F. M. K. E." kalendáriuma. A felvidéki magyar közművelődési egyesület 1898. évre kiadott naptára már megjelent, a csinos kiállítású kalendárium ez idén már kizárólag a Felvidék közéletének, s kivált a F. M. K. E.- nek ismertetésére van szentelve, ami tulajdonképpen rendeltetését is képezi. A naptári rész után a F. M. K. E. a tiszti czím- és névtárát foglalja magában, majd gazdag szépirodalmi olvasmányt nyújt, melynek tartalmában Benedek Elek, Rákosi Viktor. Pósa Lajos, Tábori Róbert, E. Pap Gyula, Dombay Hugó, Kenézy Csatár, Lőrinczy György stb műveit látjuk. Bemutatja a kalendáriom a Felvidék s különösen a F. M. K. E. sok jelesét, többek közt Tóth Vilmos főrendiházi elnök, Thuróczy Vilmos főispán, Craus István, Csipkay Károly orsz. képviselő, Libertiny Guztáv és dr. Gyürky Geyza arczképét. majd felvidéki tájképeket Szakolcza városból és Liptóvármegyéből, a felvidéki írók kiválóbb tagjai közül pedig Dombay Hugót és N. Pap Gyulát. A naptárban megvan az országos vásárok jegyzéke is, s kapható Nyitrán az Íritzer Zsigmond papírkereskedésében és Morton Kálmán (ezelőtt Sztránszky) dohánytőzsdéjében, Budapesten pedig Singer és Wolfner könyvkereskedésében (Andrássy-út 20. sz) vagy közvetlenül is megrendelhető a F. M. K. E. titkári hivatalától Nyitrán 40 krért. Az élénk tartalmú kalendáriomot Lőrinczy György a F. M. K. E. titkára szerkesztette. - Figyelmeztetés a tisztelt szülőknek. Tapasztaljuk, hogy a helybeli iskolák tanuló ifjúsága túlságosan neki adja magát a kezelődő téli évszak örömeinek. A téglavetők körül ugyanis vannak vízgödrök, melyek az utóbbi napokban már egy kis jégréteget öltöttek. Jeget ugyan, de még sokkal gyengébbet semhogy azt a korcsolyázó sport ifjú hívei élvezhetnék. Ifjaink mégis megpróbálkoztak rajta, a jég engedett és egy-két fiú alapos hideg fürdőt vett. Örvendetes a dologban csak az, hogy komolyabb következményeket nem vont maga után az eset, ha eltekintünk attól, hogy az iskolák vezetői a maguk hatáskörében már eljártak a tanulókkal szemben. Itt csak arra akarjuk felkérni a tisztelt szülőket, hogy szigorúan őrizzék ellen gyermekeiket, mert az iskola maga lehet elégséges arra, hogy a könnyelmű fiatalságot minden tekintetben figyelemmel kísérhesse. Ha azonban a szülői ház ez irányban támogatni fogja, bizton remélhető, hogy esetleges bajok eleje lesz véve. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Nyilvános köszönet. Az alábbi sorok közlésére, kérettünk fel: A zsolnai ág. h. ev. szórványegyház két templomot szándékozik építeni, de minthogy csupán saját erejéből nem képes azt felépíteni, engedélyt nyert, hogy Trencsén vármegye területén ezen czélra augusztus és szeptember hónapokban könyöradományokat gyűjthessen. Adakoztak: Áldori Manó 2 frt, Anonymus 1 frt, Bangya Gusztáv 5. frt, Bartáky Pál 50 kr. Braun Adolf 50 kr., Cselkó József 1 frt, Folkman Pál 5. frt, Fried 50 kr. Garai Lajos 3 frt, Grün Károly és fia 6. frt, Haas 1 frt, Haimann H. 40 kr., Dr. Hamerschmidt Alajos 2 frt, Hecht 50 kr., Hoffmann Alois 3 frt, Hoffmann 1 frt., Hruska Jakab 1 frt, Hulyák Bertalan 50 kr. Khádé Géza 50 kr., Dr. Kohát 1 frt, Kontsek Albert 50 kr., Kostyál 5 frt., Körnnyei Ferencz 1 frt., Kriszten Károly 1 frt, Krizsan Zsigmond 3 frt, L. E. 30 kr., Dr. Lange Kálmán 5 frt, Leimdörfer Henrik 2 frt,Lőw Károly 10 frt., M. F. 50 kr., Mátrai Jakab 1 frt, Mellis János 1 frt, Milló Elek 5 frt, N. N. 50 kr., N. N. 50 kr., N. N. 50 kr., N. N. 50 kr., N. N. 50 kr., Neumanu Náthán 50 kr., Niederberger Manó 1 frt, olvashatatlan (Trencsén) 2 frt, Pilarz Rajmond 2 frt, Dr. Pollák József 2 frt., Popper József 1 frt, Rauter N. 50 kr., Reicher Mór 1 frt, Reicher Salamon 1 frt, Rek S. János 1 frt.,Rényi Jenö 1 frt, Rettinger 1 frt, Riba Jenő 1 frt, Ring Mór 2 frt ,Ripper Mór 50 kr, Rosenfeld Hermann 2 frt, Rosenfeld Ignácz 5 frt, Seide Róberrt 50 frt. Srhaner Gyula 2 frt, Schlesinger Bertalan 50 kr, Schlesinger Lina 50 kr,Spanyol Gábor 1 frt., Spotkovszky József 1 frt , Spotkovszky Józsefné 1 frt, Dr. Stern Rezső 2 frt., Stern Henrik 50 kr., Dr. Stúr K. 1 frt. Szigethy Bertalan 50 kr., Szilvay Gusztáv 10 frt, Stanek József 5 frt, Taub Leó 1 frt, Thurzó Dániel 1 frt, Tombor Viktor 1 frt, Toperczer 50 kr, Trencséni ág. h. ev. egyház 20 frt., Tvrdy és Glasel 20 frt, Weider Ármin 2 frt, Weil Emanuel 1 frt, Weil H. N. 1 frt, Weiner Jakab 1 frt, Vogel Samu 5 frt., Vondrácsek Jenő 1 frt, Zahuménszky 1 frt, Gróf. Zay Miklós 10 frt, Zelenay 1 frt, Zsolnai segélyegylet részvénytársaság 5 frt, Zsolnai takarék-és hitelintézet 5 frt, Zsolna város 50 frt. A gyűjtés eredménye összesen 315 szóval: háromszáz tizenöt frt 20 kr. - A nemes adakozók fogadják ez úton is ág. evang. egyháznak köszönetét. - Isten fizesse! A zsolnai ág. h. evang. szórványegyház nevében: Budatinban, az 1897. évi november hó 3-án. Hibbján János, adománygyüjtő és evang. egyházi gondnok. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Törvényszéki csarnok. A lisziczai lázadás. Érdekes bűnpört tárgyalt a trencséni kir. törvényszék bűntető tanácsa f. évi november ha 8., 9. és 10-én. Köztudomású dolog a lisziczaiak és várnaiak közötti feszült hangulat a „ Zjarae ” nevű irtás erdő-terület miatt. Múlt évi május hó 14-én a várnaiak elhatározták, hogy beültetik az erdőterületet és kimentek oda e czélból; azonban a lisziczaiak nagy tömege előtört rejtekhelyeiből, visszaűzte a városiakat sőt bizonyos Szaláth Károly nevű városit, ki az erdőből távozni nem volt hajlandó, megragadtak és a lobogó pásztortűz fölé tartva csak akkor bocsájtották el mikor a várnainak mellénye tűzet fogott. A csendőrök a tettesek kinyomozása végett másnap elmentek a sértett városiakkal Lisziczára, de ott formális lázadás tört ki, mely minden vizsgálatot meghiúsított. A csendőröket kő dobásokkal a kocsmába szorították, annak ajtaját bezúzták, a csendőrök fegyvereit el akarták ragadni, miközben agyonütéssel fenyegették az ott levő városiakat. Az ostrom állapotnak csak az oda érkező segély őrjárat vetett véget melynek segélyével szuronyszegezve hagyta el a csendőrség Lisziczát. Az esetből kifolyólag 30 lisziczai lőn vád alá helyezve és a kir. törvényszék a bűnösöket 7 hónapi börtön és 1 heti fogház közötti időtartamú szabadságvesztés büntetéssel sújtotta. - A szén-tolvajok. A bobothi Merckens-féle papírgyár négy kocsisa név szerint Matuska, Kobida, Hosó és Hugyecz ama előnyös felfedezésre jutott hogy ha a gyár részére fuvarozott kőszénből bizonyos mennyiségit bevisz egy tr.-teplai mészárosnéhoz, ott ennek fejében szalonnát kapnak. Jó ideig folytatták e műveletet míg a dolog napfényre került egy névtelen levél útján és a vádlottak folyó évi november 12-én a kir. törvényszék elé lőnek állítva. Kobida János az elnök kérdésére, hogy mi vitte őket a lopásra, egész jámborul felelte:- Kérem alássan a kutya is oda megy másodszor enni, a hol egyszer jóllakott. A kir. törvényszék azonban nem vette figyelembe e nyomós indokot, és Matuskát, mint főczinkost 3 heti, Kobidát, Hosót 2-2 heti, Hugyeczet 1 heti fogházra, a mészárosét mint orgazdát 20 frt pénzbüntetésre ítélte. Mikor kivezette a fegyőr a vádlottakat, egyikük felsóhajtott: - Ej! Ha tudom, hogy ennyire ítélnek, több szalonnát ettem volna. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Szellemi omnibusz A pénz az Istené - mondja egy bölcsész- a nap, a hold, a csillagok a miénk. Elfogadják e a katonák a napot, a holdat, és a csillagokat katonai kaucziónak? Ki a nem felelős? Aki óvatosan másokat használ fel saját tervei és szándékai végrehajtásánál. Miért üres a cassa? Talán mert nincs benne 100.000 forint? Azért üres mert nincs benne semmi. A gavallérok azonban ebből a semmiből is meg tudják sokszorozni új hivatalnokaik fizetését. A két gebe által vonszolt szellemi omnibusz a téli idényben is fog közlekedni, ámbár egy oldalról korai halálát jelzik, másik hosszú életet jósolnak neki, tényleg forgalma annyira fokozódott, hogy közelebbről néhány helybeli sürgetésére külön vonalat is állít fel Zsolna és a Budapest svábhegyi vízgyógy - intézetek között. Szállítási díj két garas. Ilyen jegyeket kaphatnak: 1. Akik arabusul nem beszélnek ugyan, de arabusul jól írnak. 2. Akik a trencséni felnőttek oktatására önkényt vállalkoznak és erre való képesítésüket valamely középiskola alsóbb osztályú bizonyítványával igazolják. Magasabb qualifikáczó ezen a téren nem kerestetik. 3. Kivételképen olyan vigéczek is, kik okmánnyal igazolják, hogy Magyarország legkeményebb talajviszonyaiba is megnyugtató ügyetlenséggel kontárkodtak a magyar állami eszme és sikerrel a társadalmi béke aláásásánál. Mérsékelt díjszabás mellett importálhatók a következő szellemi termékek: 1. A „Národni Novini”, ha Budapesten keresztül mint dugáru szeretett, köteles otthonába tér. 2. A „Korostyán”, mert ennek csak 250 példánya jár Zsolnára és ez nem elegendő itt a magyar közművelődés terjesztésére. 3. A „Putnyik”, mert ennek csak egy ismert apostola van Zsolnán. 4. A suba alatt behozható minden raffinirtság, mely a magyar állam eszményének gyöngítésére szolgálhat; de ezt ellenőrizhetik a mi éber és derék városi drabjaink. Az omnibusz felügyelője: Vakandfi Szerkesztői pósta Marteau. Fölötte sajnáljuk, hogy a pósta késedelme miatt kedves soraid elkéstek mai számunkból. Fogadd azért őszinte köszönetünket szívességedért, kivált a kedvező hírért, mellyel igazi örömöt szereztél barátaink körében. Az ígért közleményre számolunk, és, ha neki tetszik, fenntartjuk számára a helyet lapunkban. M.J. Trencsén. Ön azt kérdi, hogy mit felelünk tárgyias és személyeskedéstől ment, magas színvonalon álló laptársunk üzenetére? Bizony semmit. Szerinte mi omnibusz vagyunk, mely elé két gebe van befogva. - Ám legyen. De mindenki el fogja ismerni, hogy sokkal elegánsabb a két gebével haladó omnibusz, mint az úton útfélen czammogó kóré, melyet egy marakodó, borzas, vén - kuvasz húz. „Ham’s an Idee” Hajlandóság megvan. - Persze először is tudni óhajtanám, hogy kinek a kedvéért teszem. Sorait kérem nevemre „Budatin, posta restante” Egyszersmind jeligét, mely alatt önnek írhatnék. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Tompa nyilak. Sajátságos, de úgy van, hogy a vidéki hírlapirodalomnak üldöző réme a személyeskedő polemia. Ha valamely vidéki városban véletlenül két lap jelenik meg, a helyett, hogy a közvélemény orgánumai barátságosan üdvözölnék egymást és vállvetett erővel együttesen küzdenének az ideálért, a magyar nemzeti állam eszméjéért - a két lap közül az egyik társában puszta konkurenset lát és bizonyára, a rágalomtól sem ment áskálódások terére lép, minek ha felül az újonnan keletkezett laptárs, a közönségnek komikus kakasviadalban lészen része, - a mi természetesen a lap szellemi niveau-jának rovására megy. Nos mi nem akarunk látványosság tárgyául szolgálni, mert szemeink előtt sokkal magasztosabb czélok lebegnek és ha ezúttal mégis visszadobjuk a felénk hajított sarat, bocsánatot kérünk lapunk intelligens olvasó közönségétől, ígérve egyidejűleg, hogy nem időzünk sokáig e nagyon is lokális ízű téren: ott időzésünk alatt pedig mindig tisztelni fogjuk a józan ész határait. Ezek után áttérhetünk házi ügyünkre. Lapunk megjelent és kibontotta zászlaját, melyen ott tündökölt a magyar állam eszméjéért folytatandó tisztességes és igaz harcz programja; miközben legkevésbé sem bántotta a tudat, hogy vele egy városban a „F.U.” is napvilágot lát, - mert hisz' hite szerint ennek a lapnak is a fenti eszméért kellene küzdenie. Nem így a „F.U.”. Mindjárt kezdetben neki rontott lapunknak, a mit ő f. hó 25. számában barátságos üdvözlésnek nevez; majd bele kapaszkodott czikkeink egyes kiszakított mondatába, gebének nevezte lapunk vezetőit, nem hagyott békét czélt tévesztett piszkálásaival munkatársainknak, kiknek eszük ágában sincs a „F.U.” elismerő babérjaira pályázni, vagy kikérni maguk számára a tisztelt lap „jóakaró" buzdítását, - a türelmük pedig elvégre sem végtelen. És mikor ily előzmények után szándékunk ellenére feleltünk a támadásokra, szemére lobbantva a "F. Újság'-nak a vádat, hogy a magyar állameszme aláásóit istápolja - konkurrencziábol, mert a „Národny Novini” vagy "Krestyán” helyett magyar laptársát támadja, - a „F.U.” jatszta el krokodil könnyek mellett az ártatlanul megtámadott szerepét és világgá kürtöl eléggé nem jellemezhető rágalmakat a mellett ránk zúdítja tompa nyilait. Mi ugyan respektáljuk tisztaságunkat és nem piszkítjuk be magunkat azzal soha, hogy oda szálljunk le, a hol a „F.U.” jelenleg van, a nyugodt, gondolkozók ítéletére bízva a támadás modorát és a lap egész szellemét, - de, az igaz ügy tudatában teljes önérzettel tiltakozunk ama arczpirító rágalom ellen, hogy mi a korrupczió hívei, a bűn palástolói, vagy eltusolói akarunk lenni. Mi egy pillanatra sem akarjuk szépíteni az elkövetett hibát; lapunk nem settenkedik sem a vád, sem a védelem körül, mert sokkal jobban tiszteli a magas bíróság pártatlan igazságosságát: nem is akarja megállítani Justitia szekerét, - de ellensége a mesterséges botrány csinálásnak, mely lealacsonyítja városunkat a külföld előtt, kompromittálja megyénk intéző köreit és jogossá teszi annak kijelentését, hogy: parturiunt montes et nascitur ridiculus mus. A mely pillanatban az ügy az illetékes hatóságok kezébe került, nincs helye többé praejudicium alkotásának; tovább is hirdetni Amerika felfedezését pedig - idétlenség. A "F.U." azonban úgy látszik anyag hiányában szenved és, folytonos áskálódása nem más, mint laptöltelék, - Bizonyítsa be állításunk ellenkezőjét: mutassa ki, hogy személyeskedés nélkül tárgyilagosan is tud dolgozni fennen hangoztatott czéljaiért, úgy mi elismerjük küzdőtárs gyanánt. -A míg azonban mostani útján halad, czél nélküli vegetácziónak tartjuk életét és biztosítjuk, hogy mi anyagot nem adunk neki. A jövőben figyelembe veendő útbaigazítás gyanánt azonban kijelentjük, hogy szerkesztőségünk egytől-egyig oly egyénekből áll, kik egy pillanatra sem tűrhetik egyéniségük érintését és megkövetelik, egyéniségüket garancziának tekintsék arra nézve, hogy a lap, melynek zászlaja alatt küzdelemre gyűltek, sohasem lesz a korrupczió, bűn és ferdeségek uszályhordozója. Visszautasítjuk ama rosszakaratú vádat is, hogy eladtuk függetlenségünket és erősen hisszük, el fog még jönni az az idő, midőn lankadatlan munkánkkal felfedezve a sötétben ólálkodók czéljait. -kimutathatjuk, mennyire független, befolyásmentes és könyörtelenül igazságos minden körülmény között a mi kritikánk. Ezzel a polémiát részünkről befejeztük. Szerkesztőség. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Idb. Baross Károly. Kűzdelem emberi létünk, Benne a gyönge kifárad. Ámde a hős homlokát dics koszorúzza babér. Egy eszméd vala csak s ez hidd el bőven jutalmaz; „Munka” ez szméd, mely tündököl utaidon. Nemzeti munkában telt hosszú életed s íme, A fejedelmi kegy felkeresett nemesen, Mi csak a mély szeretet virágait hozzuk elédbe: Tartsd meg a legszebbet: nyiltszemü, kék nefelejts. És most hálaimát rebegünk az ég Istenéhez, Éljen a munkaerős, élj örömünkre soká! /////////// Villámhárító. Ne tessék kérem a czímet komolyan venni s már előre is elálmosodni! Távol legyen tőlem a tudományos értekezésnek még kísérlete is! Az én villámhárítómról akarok pár szóval megemlékezni, mely már oly sokszor fogta föl és "feledésbe”- vitte le a nekem indult „villámokat” melyek néha napján (értsd éjjeli órákban - kneipolás után) szoktak volt engem fenyegetni.Tetszik tudni „tisztességes emberek sorába lépvén még soká húzott engem valami a kompániá-hoz, s ha csak egy félórácskára is, de mégis el-elmentem közéjük, csakúgy mint legénykoromban de hát nem maradt az, nem is maradhatott ez csak ennyiben, hogy én csak lapra nézhessek be csak „félórácskára” a „kompániába”. Azért hazajövet erősen adtam a beteget, a mi egészen elszomorította kedves oldalbordámat, s mindjárt kérdésekre oldotta kedves nyelvecskéjét körülbelül ilyenformán: - Édes jó kis férjecském mi lelt? mi bajod? beteg vagy ? hol és mi fáj ? meghűltél úgy-e ? főzök herbatheát, vagy orvosért küldjek talán?. (A szöveg eredeti voltáért nem kezeskedem!) No persze arra vártam én, csak ez volt jó víz az én malmomra, de nem is késtem megragadni a kínálkozó alkalmat, hanem szintén körülbelül ilyen dikcziót kezdtem: - Nem fáj semmim, csak olyan—olyan furcsán érzem magamat, nem úgy, hogy beteg volnék, de úgy érzem, hogy ez még sincsen úgy, a hogy kellene lenni, mivel így nagyon egy szóval úgy vagyok, hogy így még nem voltam és bizony jó lesz orvost hívni, mert érzem, hogy rossz vége lesz ennek. A mily ékes szólón nyilatkozott meg szónoki tehetségem oly nagy volt a hatás is, sőt még annál is nagyobb, mivel a cseleden kívül még egy külön e czélra elfogott gyerek is rohant lóhalálába az orvosért, aki különben már jó eleve segédkezet nyújtott tervem kiviteléhez s így a diagnozist előre is közölte velem a reczepttel együtt: - társaság, szórakozás stb.-A biztos siker kedvéért iszonyú „keservesen búsmerengó” pofát vágtam, melyből világosan le lehetett olvasni azt, hogy én semmire sem gondolok, semminek nem örülök, semmi után nem vágyom, de még azt sem tudom, miért bámulok úgy a czipőm hegyére! Ennek láttára czukros kis feleségem már-már sírva fakadt volna, ha a doktor kopogása ebben meg nem gátolja. Minek mondjam el azt, hogy a doktor milyen módon,és köszöntéssel lépett be, hiszen doktort szobába lépni már látott csaknem mindenki; fődolog, hogy a szokásos kérdések nyelvkiöltés, ütértapintás, után konstatáltatott: bizony „szegény barátom egész nap ül az irodában, sokat dolgozik az íróasztalnál komoly megerőltető munkában, és így olyan kedélybetegség-féle az egész, melynek orvossága szórakozás, torna, séta, vidám társaság stb.,tessék őt Nagysádkám néha-néha elküldeni a kaszinóba kuglizni, billiárdozni, elszórakozni, hogy kimenjen a fejéből az a sok akta, aminek pora most már kedélyét is kezdi ellepni, s akkor rövid idő múlva újra a régi derült kedélyű embert fogja benne felismerni. — - Édes férjecském én megyek barátnémmal N-ékhez s te azalatt mulass el barátaid körében, de ne maradj sokáig oda, hiszen tudod, hogy akkor magamra maradok egész este s itt olyan rémséges az egyedüllét! így szólt hozzám feleségem egy napon „orvosi rendeletre”: fölösleges említenem, hogy erősen szabadkoztam eleinte, de ismételt kérésére már nem tudtam ellentállni s "a te kedvedért édesem, megteszem” szavak elrebegése után, eleinte kimért lassú, a hogy mondják komótus léptekkel, később - nem kellvén tartanom attól, hogy valami avatatlan szem észreveszi -rohamlépésben iparkodtam a kaszinó helyisége felé a hol pompás kompániát leltem egy csomó teli és több csomó „üresedésbe jött” üvegek között. „More patrio” csakúgy mint legénypajtásaim, neki láttam én is a dáridói hangulat fokozásának s így múlt az idő s mire én megnéztem zsebórámat akkoráras az már olyat haladt, hogy egészen rémületbe ejtett a látása! 1/22-re! Tyhű az áldóját, ez már most nem pászol össze a vonakodással, mellyel nőcském jóságos ajánlatát odahaza fogadtam. Most már lesz odahaza sírás, rívás, fogak csikorgatása, s ezen felöl oda, lesz a jó hírnevem is! Itt tenni kell valamit! Úgy jönni haza, hogy az meg asszonyi könnyek árjának, sírás, rívásnak és az éjféli predikácziónak elejét vegyük, ez most a fő! Hopp, meg van! bementem a pósta épületbe s a póstamester ablakát megzörgettem - Hiszen ezt csak az imént kisérték haza s így még nem alszik, "Jóska hé!” nyisd ki, egy kupicza szilvalét szeretnék nálad lenyelni!- "Ki az?! ah! te vagy?! no gyere te szolid ember, gyere!” Ezt már persze az én póstás Jóskám zengte s nyomban reá ki is nyitotta "zöld leveles kapuját”, melyen most már ketten léptünk a garcon lakásba. Hogy mennyi lett az egy kupiczából, az nem tartozik ide azt tartom szükségesnek megemlíteni, hogy most már egyenest haza indultam, s amint megnyílt az én ajtóm, máris hallatszott „borízű szavam” „édeském fönn vagy még, itt hozok valamit" részedre, a mi kimenti elmaradásomat” ezzel egy táviratot nyújtottam feléje, melynek láttára kedves feleségem szeméből a könnyek s különben igen élénk ajkairól a „prédikáczió” maradt el: a távirat egy gráczi nagynénénktől szólott ekképpen: „Ma éjjel az egy órai vonattal jövök várjatok, néni" persze ez ugyan nem sok, ha úgy veszszük, hogy „nénitől”, hiszen ha csak „néni” volna az a gráczi néni, de ez több néninél, ez olyan néni, a kit a legolcsóbban is aranynéninek lehetne titulálni s így érthető dolog, hogy ha ilyen néni jelenti be jövetelét, akkor azt várni kell éjfélutánig is, ezzel nem, hogy vétkes mulasztást nem követ el az ember. De sőt érdemet szerez vele... Az igaz, hogy nem jött a táviratozó néni, s ezt feleségecském akczeptálta is a lehető legtermészetesebb dolog gyanánt - hiszen lekésni emberi dolog - de az is igaz, hogy az én czukros Évám még máig sem tudja hogy az a távirat nem a nénitől, csupán póstás barátomtól eredt s hogy ez csak "villámhárító” volt részemre, a kimaradás után járó könnyek és prédikácziók ellen. Miticzky Gyula Zsolna és Vidéke 1897-1899 A socialismus és a közfelfogás. Az alábbi sorokban veszik t. olvasóink a modern haladás és a közeli jövő legnagyobb mozgató erejéről a második közleményt, melyet rövid időn a további czikkek is követni fognak, a cyiklus czélja nem csak a művelt társadalom felvilágosítása, hanem kivált a mi viszonyainkra való alkalmazása. Ebből a szempontból, mivel ez városunknak is életkérdése lehet nem sokára, felhívjuk reá azt a közfigyelmet, melyet ettől eltekintve is megérdemelne. A szerk. II. Múltkori czikkünkben egy tényleges jelenséget tettünk kritikánk tárgyává és mennyire jogosult volt kritikánk, mindennél jobban igazolja ama lázas buzgalom, mit a budapesti m. kir. tudományegyetem rektora fejt ki az éhező egyetemi polgárok érdekében. Ne értsük félre egymást: mi a legnagyobb elismeréssel figyeljük a rektor odaadó működését; sőt kijelentjük e helyen, hogy nem ismerünk rektort, ki annyit tett volna az egyetemi polgárok érdekében, mint dr. Herczegh Mihály rektorságának eddigi rövid ideje alatt. A ki ismeri Herczegh Mihályt és tudja mily zárkózott sőt szinte elutasító modorú volt mindig az ifjúsággal szemben és figyelemmel kíséri mostani lankadatlan ténykedését, - szinte bámul, mennyi idealizmust, mennyi tetterőt rejt magában a látszólag rideg külső! De ezúttal nem erről akarunk szólani; hanem rámutatunk arra, mi a megindított társadalmi mozgalmak szülő oka volt, az egyetem rektorának kiáltványára: Kenyeret az éhező egyetemi polgárságnak: így irtsuk ki a socialismust az egyetemről. És akadt is már egy buzgó egyetemi polgártárs, ki ott volt a „socialisták” sorában, most pedig sietett nyilatkozni az elébe tett gulyáshús mellől: a budapesti egyetemen nem volt sohasem socialismus. - éljen a gulyáshús. Mi tudniillik a „Budapesti Hírlap”-ban megjelent nyilatkozatból a hozzátett felkiáltást véljük hallani és mivel az illető úr tisztára a gyomor befolyása alatt áll. - nem is tartjuk szükségesnek a czáfoló nyilatkozatra reflektálni. Hanem a rektor kiáltványának indító okánál megállapodunk: ez fényes tanúbizonyítéka ama múltkor is hangoztatott kijelentés helyességének, hogy a művelt osztály, uralkodó szellem, szóval a közfelfogás nincs a socialismus rendeltetésével, mivoltával és czéljával. Ha minap jeleztük, ma kifejtjük e kérdést. Az az általános hit, hogy a socialismus az éhező gyomrok ijesztő bábja és ha lecsillapítják az üres gyomor korgását - a socialismust ölték meg. Szóval étellel küzdenek az eszme ellen, a mi a XIX. Századba legkevésbé sem illő komikus jelenség. Igaz ugyan, hogy az éhező munkás osztály érezi legjobban a gazdasági hátramaradottság átkát és ezért kapva-kap a socialismus eszméin, mely többek között az ő helyzetét is javítani akarja: -de nevetséges azt hinni egy pillanatig is, mintha a socialismus a munkás osztály speczialitása volna; vagy pedig az a tulajdonképpeni socialismus, mit a kereskedősegédekből, szedőgyerekekből lett alapműveltség nélküli agitátorok hirdetnek a népnek, kik átolvasták valahol felületes mohósággal Fourier, Poudhon, vagy Marx munkáit. A művelt elem a legnagyobb apathiával és ellenszenvvel viseltetik a jövő századok gazdasági életét megteremteni akaró eszmék ellen: a középosztály nagy részének összes tudománya a „sztrájk”, „dynamit” fogalmában összpontosul a socialismust illetőleg. Lapjaink teljesen elhanyagolják a kérdést, vagy pedig határozott elfogultságod taglalják: összetévesztve azt lépten-nyomon a socialismus czégére alatt felburjánzó vad hajtásokkal. Ha pedig az eszme az egyetem kapujánál bebocsátatást kér, úgy félrehúzzák a vészharangot és feledik, hogy ha a vadhajtásokat le is kell nyesni irgalom nélkül, a tiszta socialismust kiűzni az egyetemről a jövő elleni bűn, mert az ma még a kathedrára és művelt emberek közé való. Az intéző köröknek úgy látszik kedvező az általános tájékozatlanság, mert az újítás sok uralkodó érdeket megnyirbálna, sőt romba döntene. Az egész vonalon folytonos a hajsza a socialismus elvei ellen és ha egy szolgabírócska érdekessé akar válni, vagy feltűnni az illetékes körök előtt, nagy garral üti dobra, hogy járásában a socialismus felütötte fejét, küzdeni kell tehát, védeni a fennálló rendet; - pedig egészében véve csak néhány éhező munkássiránkozott, mert nincs betevő falatja: vagy pedig egy féleszű agitátor hirdette a semmit téves mennyországát. De tovább is mehetünk. A köztudatban socialismus, communismus és anarchismus elvei rendszertelen chaosba egyesülve forognak, szem elől tévesztve ama áthidalhatatlan ellentéteket, melyek hogy csak egyet említsünk, az anarchismus és socialismus tanai között vannak. E mellett belevonják a politikát a socialismus körébe és Hazafiatlansággal, istentelenséggel vádolják, holott a socialismus első sorban a gazdasági rendszert akarja átalakítani, a gazdasági átalakulás pedig keresztülvihető a vallás és haza feltétlen tisztelete mellett is. De példával is szolgálhatunk: azok a munkások, kiknek St. Simon, Babeuf, Louis Blanc hirdette az új kor elveit, ott küzdöttek a polgársággal együtt Páris barikádjain a nagy emberi jogokért. Igaz ugyan, hogy a socialismus több képviselője kozmopolita is: azonban az általános emberi álláspontján voltak a világhírű bölcsészek is, erről ábrándozott Kant is „Örök béké”-jében: a kozmopolitismus nem a socialismus sajátosság, hanem azzal párhuzamosan jelentkező bölcselet. A nemzet és socialismus nem egymást kizáró két fogalom, mert ha ma socialistikus gazdasági politikát fogunk követni az emberi méltóságnak megfelelő módon javítjuk a földmíves- és gyári munkás sorsát: rendezzük a termelés, fogyasztás, javak megoszlása kérdését: embert teremtünk a felvidéki zabkenyeret evő páriából - ez a jólétbe helyezett osztály ép úgy fog ragaszkodni a haza földjéhez, mint az ősöket számláló földesúr. Az éhség sok mindenre képes oda fut, a hol kenyeret lát: nem a socialista hazafiatlan, hanem az éhező ember. Ezt persze figyelmen kívül hagyják. Előveszik a „socialisták miatyánkját” és e szerint ítélik meg a tudományos socialismust. Hallanak néhány esztelen csodabogarat és ebből indulva ki, elítélik ama forrongó eszme áramlatot, mely előre tör feltartóztathatatlanul: lépésről-lépésre hódítja maga számára a tért és romba döntve intézményeit, megteremti jövő gazdaságilag előrehaladott korszakát, ezekben jellemeztük volna a művelt osztály álláspontját a socialismussal szemben. És most felvethetjük a kérdést, mi ennek a folyománya? Röviden felelünk: a franczia forradalom nagy eszméi sansculottesok kezébe jutottak. A dolog különben igen érthető. Mint előbb is mondottuk, a munkás osztály érzi legjobban a gazdasági hátramaradottság átkát. Ily viszonyok között előáll a socialismus és ígéri a munkás osztály helyzetének javítását. A százezernyi nyomorgó ember figyelni kezd, mit szól az uralkodó elem a messiási ígérethez? Az uralkodó elem egyet ásít, majd az ígéret fennen való hangoztatására dühöngni kezd, anathemát kiált a reform eszmékre, mozgósítja ellenük minden hadát, üldözni kezdi és megbélyegzi azt is, ki hallgatni meri egy pillanatig is. Mi természetesebb, mint hogy a munkás osztály védelmébe veszi az üldözöttet, felkarolja és tanulatlan jóakaratában oly módon pólyázgatja. hogy kivetkőződik egészen természetéből és a szülő nem ismer többé gyermekére. Az ily úton megmentett gyermek nem kevésbbé korlátolt, sőt lelketlen dajkák kezébe kerül, kik a gyermekből nem reformátort, hanem ijesztő babát neveltek, a kivel sakkban akarják tartani az uralkodó elemet. Nos uraim, mi ezt a babát nem pártfogoljuk és czikkeink végczélja talán oda konkludál, hogy gyenge erőnkkel rámutassunk az ismertető jelekre, melyek az ijesztő babát a tudományos, tiszta socialismustól megkülönböztetik. Sőt tovább megyünk. Mi azokat a tanokat, melyeket a véres szájú munkás agitátorok hirdetnek úton-útfélen, nem ismerjük el a socialismus elvei gyanánt és az azok elleni küzdelmet jogosnak nyilvánítjuk. Ha felszólalt lapunk a fejét Zsolnán is felütő socialismus ellen, úgy egy pillanatra sem értette a tudományos, tiszta socialismust, melynek mint kijelentettük már követője vagyunk, hanem azokat a hamisított, ferde elveket, melyek felburjánoznak a socialismus örve alatt, ezek után következetlenséggel vádolni rosszakarattal határos és a vádra elmondhatjuk mi is, hogy, az igazságos bíró nem ítél kihallgatás előtt. De most mellőzzük ezt, csak azt akarjuk még elmondani, hogy a művelt elem apathiájának oka abban keresendő, mert eme meghamisított elveket ismeri socialismus gyanánt. És ki ennek oka? Maga a művelt elem. Elhanyagolva a dolgok kutatását, félreismeri a jövő legnagyobb kérdését és azonosítva azt a koraszülöttekkel, küzd ellene az igaz ügy magasztos tudatában: holott ha tájékozná magát teljes alapossággal, - küzdene az álnézetek ellen - de nem tartaná Isten, haza- és társadalom elleni bűnnek a tiszta socialismust. Ébredjen tehát a művelt elem! Önöktől függ csupán, meddig legyen jogosult ama érvelés: mi a tévállításokat ismerjük socialismus gyanánt és ezért megvetjük azt. A socialismus egyike a nagy eszméknek: az eszme pedig örök és legyőzhetlen, mely nem kér önöktől engedélyt arra, érvényesülhet-e ? Ha nem diadalmaskodhatik önökkel, úgy győzni fog önök ellenében is. Saját jól felfogott érdekük is azt tanácsolja hát, ragadják ki a tanulatlanok kezéből a nagy elveket és megszabadítva a salaktól, visszatérve az ősi forrás tisztaságához, álljanak a socialis átalakulás élére: legyenek önök socialisták tudományos értelemben felvilágosodva világosítsák fel a tanulatlan népet, és biztosak lehetnek abban., hogy a jövő e nagy kérdése - leghelyesebb módon nyer megoldást. De mást is elérnek így. A tanult fő zablya lesz a szilaj ménnek. A mely pillanatban önök veszik át a tudományos socialismus terén a vezető szerepét, - börtön, katonaság, rendőr csapat nélkül, önként kipusztul a kisarjadzott dudvák, áltanok egész tömkelege és higgyék el, maga a felvilágosodott nép fogja az országból kiverni a hazafiatlan,, lázító, cynikus agitátorok egész seregét, - kiket ma jobb híján áhítattal hallgat. Wolff Károly. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Tompa nyilak. Sajátságos, de úgy van, hogy a vidéki hírlapirodalomnak üldöző réme a személyeskedő polemia. Ha valamely vidéki városban véletlenül két lap jelenik meg, a helyett, hogy a közvélemény orgánumai barátságosan üdvözölnék egymást és vállvetett erővel együttesen küzdenének az ideálért, a magyar nemzeti állam eszméjéért - a két lap közül az egyik társában puszta konkurenset lát és bizonyára, a rágalomtól sem ment áskálódások terére lép, minek ha felül az újonnan keletkezett laptárs, a közönségnek komikus kakasviadalban lészen része, - a mi természetesen a lap szellemi niveau-jának rovására megy. Nos mi nem akarunk látványosság tárgyául szolgálni, mert szemeink előtt sokkal magasztosabb czélok lebegnek és ha ezúttal mégis visszadobjuk a felénk hajított sarat, bocsánatot kérünk lapunk intelligens olvasó közönségétől, ígérve egyidejűleg, hogy nem időzünk sokáig e nagyon is lokális ízű téren: ott időzésünk alatt pedig mindig tisztelni fogjuk a józan ész határait. Ezek után áttérhetünk házi ügyünkre. Lapunk megjelent és kibontotta zászlaját, melyen ott tündökölt a magyar állam eszméjéért folytatandó tisztességes és igaz harcz programja; miközben legkevésbé sem bántotta a tudat, hogy vele egy városban a „F.U.” is napvilágot lát, - mert hisz' hite szerint ennek a lapnak is a fenti eszméért kellene küzdenie. Nem így a „F.U.”. Mindjárt kezdetben neki rontott lapunknak, a mit ő f. hó 25. számában barátságos üdvözlésnek nevez; majd bele kapaszkodott czikkeink egyes kiszakított mondatába, gebének nevezte lapunk vezetőit, nem hagyott békét czélt tévesztett piszkálásaival munkatársainknak, kiknek eszük ágában sincs a „F.U.” elismerő babérjaira pályázni, vagy kikérni maguk számára a tisztelt lap „jóakaró" buzdítását, - a türelmük pedig elvégre sem végtelen. És mikor ily előzmények után szándékunk ellenére feleltünk a támadásokra, szemére lobbantva a "F. Újság'-nak a vádat, hogy a magyar állameszme aláásóit istápolja - konkurrencziábol, mert a „Národny Novini” vagy "Krestyán” helyett magyar laptársát támadja, - a „F.U.” jatszta el krokodil könnyek mellett az ártatlanul megtámadott szerepét és világgá kürtöl eléggé nem jellemezhető rágalmakat a mellett ránk zúdítja tompa nyilait. Mi ugyan respektáljuk tisztaságunkat és nem piszkítjuk be magunkat azzal soha, hogy oda szálljunk le, a hol a „F.U.” jelenleg van, a nyugodt, gondolkozók ítéletére bízva a támadás modorát és a lap egész szellemét, - de, az igaz ügy tudatában teljes önérzettel tiltakozunk ama arczpirító rágalom ellen, hogy mi a korrupczió hívei, a bűn palástolói, vagy eltusolói akarunk lenni. Mi egy pillanatra sem akarjuk szépíteni az elkövetett hibát; lapunk nem settenkedik sem a vád, sem a védelem körül, mert sokkal jobban tiszteli a magas bíróság pártatlan igazságosságát: nem is akarja megállítani Justitia szekerét, - de ellensége a mesterséges botrány csinálásnak, mely lealacsonyítja városunkat a külföld előtt, kompromittálja megyénk intéző köreit és jogossá teszi annak kijelentését, hogy: parturiunt montes et nascitur ridiculus mus. A mely pillanatban az ügy az illetékes hatóságok kezébe került, nincs helye többé praejudicium alkotásának; tovább is hirdetni Amerika felfedezését pedig - idétlenség. A "F.U." azonban úgy látszik anyag hiányában szenved és, folytonos áskálódása nem más, mint laptöltelék, - Bizonyítsa be állításunk ellenkezőjét: mutassa ki, hogy személyeskedés nélkül tárgyilagosan is tud dolgozni fennen hangoztatott czéljaiért, úgy mi elismerjük küzdőtárs gyanánt. -A míg azonban mostani útján halad, czél nélküli vegetácziónak tartjuk életét és biztosítjuk, hogy mi anyagot nem adunk neki. A jövőben figyelembe veendő útbaigazítás gyanánt azonban kijelentjük, hogy szerkesztőségünk egytől-egyig oly egyénekből áll, kik egy pillanatra sem tűrhetik egyéniségük érintését és megkövetelik, egyéniségüket garancziának tekintsék arra nézve, hogy a lap, melynek zászlaja alatt küzdelemre gyűltek, sohasem lesz a korrupczió, bűn és ferdeségek uszályhordozója. Visszautasítjuk ama rosszakaratú vádat is, hogy eladtuk függetlenségünket és erősen hisszük, el fog még jönni az az idő, midőn lankadatlan munkánkkal felfedezve a sötétben ólálkodók czéljait. -kimutathatjuk, mennyire független, befolyásmentes és könyörtelenül igazságos minden körülmény között a mi kritikánk. Ezzel a polémiát részünkről befejeztük. Szerkesztőség. Zsolna és Vidéke 1897-1899 OTTHONUNK. A "Garcon szoba". Van szerencsém magamat bemutatni én Sic úr vagyok. Az a Sic t.i., a ki a "Garcon szoba”- czímű tárczát megírta. Alapjában egészen jó gyerek vagyok, a legnagyobb hibám az, hogy nem affektálom a beteges szentimentalizmust, abszolúte nem vagyok Tolstoj híve, a ki Kreutzer sonátájában már a gondolatban is házasságtörést lát. De házas ember sem vagyok (s ez az én ázsió-értékem) és így mint garcon a gyermekek neveléséhez sem általában, sem különösen nem értek. Tárczáimat sem írom specziálisan 16 éves halvány lánykáknak, de ha mégis elolvassák, - semmi kifogásom ellene. Látják kérem, hogy én a házi élet intimitásaiba bele nem avatkozom. Lehet valakinek csupa fia, lehet valakinek csupa lánya, lehet valakinek 12 gyermeke. - semmi közöm hozzá, legfeljebb azt mondom: isten éltesse őket. Mindezeket csak azért bocsátom előre, hogy lássák, mennyire ártatlan lélek vagyok s mennyire igaztalanul ér engem a Felv. Újs. f. hó 25-iki számának azon vádja, hogy én Emile Zolával együtt, ha nem is a "halhatatlanok” közé pályázom, de igenis az erkölcsrontó halandók számát szaporítom. Ugyan kedves Zola barátom, miért nem vagy te szamár, hogy megrúghatnád az erkölcs ezen haldokló oroszlánját! A Felv. Újs. "öreg honvéd”-je feledni látszik, hogy kebelbeli lapja egyik múlt évi számának "A szép asszony” czímű tárczájában többek közt ezeket írja: „... a különbség csak az (t.i. a mostani és a régi idők között), hogy akkor a halandók emberileg üdvözültek, most pedig az emberek istenileg elkárhoznak” Akkor a vén honvéd még tárgyilagos volt, és ebben a kitételben akkor még nem talált semmi kivetni valót. Pedig ez bátran megáll a „Garcon szoba” mellett. Sic úrnak pedig esze ágában sincs a fenti idézetet megbélyegezni. Különben is erkölcsbíró csak az lehet, a ki maga is erkölcsös. A tiszta erkölcs meg nem akad olyan dolgokon, melyeken a botránykeresők megakadnak. És itt elmesélek egy anekdotát. A zsidóknak hosszú napjuk volt. Két rabbi egy szűk szobácskában böjtölt. De soká tartott a böjtölés és ők nem győzték bevárni az első csillagot. Erre az egyik odaszól a másikhoz: Nézz ki szolgám lejött-e már az első csillag? Erre a másik kiment az udvarra és nagy sokára azzal a hírrel jött be, hogy ő már látott egy csillagot. - Az lehetetlen, hisz még egészen világos van. Szólt az előbbi. Erre az ki-kiment, fejéhez illesztette hosszú, bütykös mutatóujját, és így szólt: - Hja a fizika. Az iskolában tanultuk, hogy az ember sötét helyről nappal is látja a csillagokat. - Nos? - Nos, beleereszkedtem az udvaron lévő kútba. Az már más! És abba hagyták a böjtölést. *** Nos a Felv, Újs. igen mélyen szállhatott alá a poklokra, hogy tárczámban világos nappad erkölcsrontót talál. A vén honvéd pedig tisztességes fegyvereit egy nagyobb csata alkalmával alighanem valahol elhányta magától pedig a mi hős honvédjeink ezt nem cselekedték! Persze. persze. Az erkölcsös Felv. Újs. Dorgál. Pedig abban a „szerkesztői levél”-ben, melyben a "Garcon szobá”-t oly nagyon megtámadja, mily szerényen és mily önzetlenül ajánlgatja önönmagát! Hát az erkölcsös lány ajánlgatja magát? Helyes, szolgálatába állok én is a Felv. Újs.-nak csak azért, mert ennyire megtámadott. Kővel dobott meg, én kenyeret szeretnék neki szerezni. Rajta tisztelt olvasók és különösen a ti 16 éves halvány lánykák! A tiszta erkölcs nevében, a legtisztább erkölcs nevében fizessetek elő a Felv. Újs.-ra! A Felv. Újs. előfizetési ára: Egész évre...4 frt, Fél évre...2 frt, Negyed évre....1 frt, Egyes szám ára 10 kr. Megjelenik Zsolnán. minden zöld-csütörtökön. Sic. Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. - Személyi hír. Hoffmann Hugó a trencséni m. kir. 15. honvéd gyalogezred újonnan kinevezett parancsnoka f. hó 23-án állomáshelyére érkezett és átvette ezredének vezetését. Nyugdíjazás. Ő Felsége a király Kraft Károly kir. ítélőtáblai bírót, a zsolnai kir. járásbíróság vezetőjét saját kérelmére ideiglenesen nyugdíjba helyezte és a kir. törvényszék elnöke a nyugalomba vontalt kir. ítélőtáblai bírót f. hó 30-ával állásától fel is mentette már. - Kraft Károlyban Zsolna városa nemcsak a kiváló bírót, hanem társadalmi életének egyik legrokonszenvesebb alakját is elveszti és ha betegeskedése miatt kénytelen is volt állásától megválni, biztos lehet abban, hogy új körébe az egész jogkereső közönségnek és a város, sőt megye intelligencziájának tiszteletét magával viszi. - Mint értesülünk, a megüresedett állásra egy a nyitrai kir. törvényszék területén működő jeles képzettségű járásbíró van kiszemelve. - Áthelyezés. A m. kir. igazságügyminister a trencséni kir. ügyészségnél megüresedett alügyészi állásra Dr. Sirchich György szegszárdi alügyészt helyezte át, ki azelőtt a zsolnai kir. járásbíróságnál működött mint albíró. Az áthelyezés hírét a trencséni intelligenczia örömmel vette tudomásul, mivel Dr. Sirchich György az ottani társadalmi élet agilis alakja volt annak idején: a jennessé d’orée pedig tárt karokkal várja a régi jó czimborát. - Üdvözöljük őt megyénkben! A Klamarik-féle közkönyvtár. Múltkori számunkban jeleztük, hogy Dr. Klamarik János ny. államtitkár Trencsénben közkönyvtárt szándékozik alapítani és e végből könyveit a városnak adományozza. - A „Vágyölgyi Lap” hírünkre vonatkozólag megjegyezte, hogy az elkésve jött, mivel Dr. Klamarik könyveit már 10 évvel azelőtt elküldte Trencsénbe. A czáfolatra nézve megjegyezzük, hogy mi hírünket Dr. Klamarik Jánosnak folyó évi október hó 30-án írt levele alapján hoztuk és és Dr. Klamarik csak ezen levélben hangoztatja először a közkönyvtár alapításának szándékát. Ha igaz is, hogy Dr. Klamarik a "Vágvölgyi Lap”-ban közölt adatok szerint könyveket küldött egy létesítendő közkönyvtár czéljaira. csak most határozta el a könyvtárnak általa való létesítését, mely végből számos könyvet fog még a városnak adományozni: e tekintetben tehát lapunk nem késett el -Ezzel kapcsolatban helyén valónak tartjuk felvetni a kérdést, mi van a küldött könyvekkel? Értesülésünk szerint ugyanis a küldemények felbontatlanul hevernek a ládákban évek óta, a nélkül, hogy a küldemény hiány nélkül való megérkezéséről meggyőződést szereztek volna az illetékes korok és ennek folytán állítólag megtörtént az is, hogy egyes értékesebb könyvek kicseréltettek. -Felhívjuk erre Trencsén város tanácsának figyelmét, különben könnyen megtörténhetik, hogy a könyvek még 50 éven át felbontatlanul fognak heverni a ládákban - a város közönségének lelki épülésére. Előkelő nász. A trencséni kir. törvényszék általánosan tisztelt elnökének kedves unokahúga, Siebenfreud Olga kisasszony, f. hó 27-én nyújtotta kezét az élet frigyéhez Markovich Iván úrnak, a balassa-gyarmati kir. törvényszék albírájának, és tart. Vadász hadnagynak. Az ünnepélyes szertartás Bécsben a Szt. Rókus templomban folyt le számos és distinquált vendégsereg részvétele mellett. - Mint értesülünk, többen a család rokonai és barátai közül messze távolból rándultak fel ez alkalomból Bécsbe, hogy személyesen üdvözölhessék az a fiatal úrhölgyet, kit szeretetre méltó tulajdonaiért a trencséniek is kedves emlékben tartanak. - Markovich Iván úr, ki lapunknak is egyik barátja, még szombaton este nászútra kelt fiatal nejével, hová mi is legjobb kívánságainkkal kísérjük. - Megyebizottsági tag választása Várnán. A f. hó 22-én megejtett megyebizottsági tag választása alkalmával nagy szótöbbséggel - a köztiszteletnek örvendő Sztrányavszky Ferencz ügyvéd választatott meg Bérhelyi a vádicsói plébános ellenében. Halálozás. Mattyasovics János trencséni ügyvéd f. hó 22-én elhalálozott és temetése f. hó 24-én ment végbe. - Az ügyvédi kar testületileg vett reszt a végtisztességen és az elhunyt koporsójára koszorút helyezett. - Felírat az igazságügyi ministerhez. Lapunk f. évi 7. számában már jeleztük, hogy a zsolnai ügyvédi kar feliratot szándékozik intézni a kormányhoz, kérve azt, hogy a csaczai járásbíróságnál tervbe vett személyzet apasztástól tekintsen el. Most kezünkben van e panaszos felírat. Kiterjed ez Zsolna múltjára a 70-es évek kezdete óta, és lépésről lépésre mutatja ki a város közintézményeinek süllyedését, míg maga a város lakossága, ipara és kereskedelme ugyanez időben nemcsak fejlődött és nagyobbodott, hanem azon a fokon áll most, hogy a felső vidék valóságos emporiuma lesz. Kimutatja azután a zsolnai járásbíróság ügyforgalmát, mely az utolsó négy év alatt megkétszereződött és kiszámítja, hogy átlag minden járásbíróra mintegy 11.000 ügydarab esik évente, vagyis naponta 40 darab várja tőle elintézését. - Ily körülmények között ha tényleg apasztani fogják a hivatalnokok létszámát az igazságszolgáltatás rendes menete nemcsak kétessé, de lehetetlenné válik. Buzgalommal és szakismerettel szerkesztették ügyvédeink feliratukat, melyhez mi a közérdek szempontjából csak azt az óhajunkat fűzhetjük, bár méltatnák azt érdeme szerint, hogy igazságszolgáltatásunk kicsinyes okok miatt kárt ne szenvedjen. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - A vágbeszterczei jubileum. Rendkívül impozáns módon ünnepelte meg a vágbeszterczei járás közönsége, mint ottani levelezőnk írja, folyó hó 21-én Baross Károly főszolgabíró 25 éves szolgálatának jubileumát. - Már napokkal az ünnepély előtt valóságos lázas mozgalomban volt a különben csendes kis városka lakósága. Az ünnepély előestéjén csaknem minden ház lobogódíszt öltött - Vasárnap reggel taraczklövések jelezték az ünnepély kezdetét, kevéssel azután a nagy számban megjelent intelligenczia az ünnepelttel együtt istentiszteleten vett reszt, melynek befejeztével a városháza nagytermébe vonult a közönség. - Díszes gyűlés volt ez, melyen nemcsak a járás színe-java, de az egész megye minden egyes járásából az ünnepelt számos tisztelője jelent meg. - Itt adta át megyénk főispánja, Szalavszky Gyula v.b.t.t. Baross Károlynak a Ferencz József rend lovagkeresztjét, majd Bangya Gusztáv megyei főjegyző, a megye készítette díszalbumot. - A felhangzott szép beszédeket a gyűlés kitörő lelkesedéssel fogadta. A banquetten Járay Imre zenekarának hangjai mellett 130 személy vett részt: a hangulat itt is emelkedett volt és így felköszöntőkben sem volt hiány. Elsőnek Ő Felségére emelte poharat a főispán s nyomban azután az ünnepelt főszolgabírót köszöntötte fel. Utána Kubinyi György, Zsámbokréthy Emil, br. Graffron Rezső, Haydin Imre, Baross Gyula, Baross Géza, Ujfalussy László, Ferényi Antal, Kepf Jakab és még számosán fejezték ki tiszteletüket és ragaszkodásukat az ünnepelt iránt - Banquett után a főispán a trencséni és alsó vidéki vendégekkel elutazott. Alig hogy az őt kikísért vendégek visszatértek a pályaudvarról, megindult a nagyszerű fáklyásmenet a zenekar kíséretében a főszolgabíró lakása elé, hol Ratsek László vágbeszterczei közjegyző intézett beszédet Baross főszolgabíróhoz, melyet az meghatva köszönt meg. A fáklyásmenet ezután a kivilágított városon át a főtérre vonult, mely mondhatni fényárban úszott a sok lampion, transparent és egyébb világító testektől. A napot fényes tánczestély fejezte be. Az egész ünnepély oly fényesen sikerült, hogy hasonlóra alig emlékeznek a vágbeszterczeiek. - Ünnepély Rajeczfürdőn. F. hó 28-án, vasárnapon nagy ünnepélyre készül az ilyenkor csendes Rajeczfürdő. Egy napra vissza fogja varázsolni, ha nem is hó-borította bérczeire, de mindenesetre az oda gyülekezők keblébe a nyári időre emlékeztető meleg és friss, pezsgő életet, melyet ott oly gyakran élveztünk. A vidékről, sőt megyénk távoli részéről számosan jelentették be részvételüket az ünnepélyen, melyen az ő Felsége kitüntette Borsoczki Géza úr iránt érzett barátságukat és tiszteltöket óhajtják tolmácsolni. - Megyénk főispánja is meg fog jelenni ez alkalommal és jelenléte kétségtelenül emelni fogja az ünnepély jelentőségét, hol egy köztiszteletben álló és csendes, zajtalan de áldásos működésével dús érdemeket szerzett férfiút fognak tiszteletteljesen emlegetni azok is, kik az ünnepi lakomán alig vesznek részt - az egyszerű falusi pórok. A kir. törvényszék pikantériája. Iszonyúan csodálkoznak majd e czím hallatára és megütköznek különösen a nappal is csillagot látó erkölcsbírák azon, hogy a kir. törvényszéknek ennek a méltóságos komoly testületnek is meg van a pikantériája. Pedig úgy van. A pikantéria pedig nem más, mint a válóperek. Ha valaki bepillantana önök közül az egyes előadók szekrényének mélyére és végig nézné az aktához csatolt „Duvernois”-féle fényképeket menten elhinné állításunk valódiságát. De pszt! Arról nem szabad szólanunk, mert mnég eláruljuk a bíró-férj nejeik uramékat nejeik előtt és ezek megtiltják férjeiknek az ítélkezést. Most is egy érdekes válóper folyik. Sorra eljő mindegyik, ma ifjú, holnap agg... Nem a „Tetemre hívást” szavaljuk, csak azt akarjuk mondani, hogy folyó hó 24., 25. és 26-án valóságos népvándorlás volt a tanukat illetőleg a kir. törvényszék 13. sz. helyisége előtt -Ügyvéd, orvos, hivatalnok, férfi, nő stb. jött egyenkint és protokullumba mondva sokat látó vallomásukat, újra kisurrantak vádló szellemek gyanánt. Kíváncsiak önök megtudni azt is, mit diktáltak be ? Sajnos ezt nem mondhatjuk el, mert a vallató bíró oly szigorú volt, hogy elcsukta protokollumot tudósítónk elől. - Lopás. Hrenszik Ferenc, várnai lakos szegre akasztván mesterségét, a szabóságot, a megélhetés könnyebb módját kereste: lopni kezdett. De daczára annak, hogy új mesterségét huzamosabb időn át sikerrel űzte, mégis csak tetten érték. Rövid házkutatás után arról győződtek meg, hogy Hrenszik Ferenc nem igen válogatta a lopandó holmikat, elemelt ő mindent, a mi keze ügyébe került; találtak nála konyhaedényeket, ruhaneműket, egy egész juh húsát stb., melyekről a tolvaj csakhamar beismerte, hogy mindannyi lopott jószág. - Műkedvelői színi előadás. A vasutasok olvasó köre deczember hó 7-én saját helyiségeiben műkedvelői előadást rendez, melyre már ki is bocsátotta a meghivóit. - Ezúttal Gerő Karoly 3 felvonásos „Próbaházasság” czímű vigjátékát adják elő. Rendező Seigerschmindt Rezső úr. Törványszéki csarnok. - A szomjas tolvaj. Szirotny Mihály vígan pálinkázott Driethoma község korcsmájában midőn egyszerre csak azon tudatra ébredt, hogy torkán lefuthatna még egy ital, de a pénztárczája nem engedi a futtatást. Fogta hát magát és körülnézett a faluban, mi volna ott értékesíthető. Végre egy gazdaember padlásán gabona kévékre bukkant és ellopva belőlük néhányat értékesíteni akarta azt, csakhogy porul járt. - F. hó 10-én állt a kir. törvényszék előtt. Beismerte tettét. Mikor az elnök vallatni kezdte, bonvivant módon adta elő: Szomjas voltam kérem és inni szerettem volna még. Ott találtam néhány kéve szalmát honom alá vettem és elakartam adni több helyen, de nem vették meg, mert azt hitték, hogy loptam azt. Másnap azután elcsíptek a zsandár urak. A kir. törvényszék szomjúsága daczára, visszaeső volta miatt, 7 hónapi börtönre itélte a kedélyes lókötőt. - A leforrázott ördög. Hladej Józsefné oscsadniczai lakos azt hitte, hogy vallésos cselekmeényt követ el, midőn leforrázza az ordögöt, és megmenti így a világot: annál inkább, csodálkozott tehát, midőn e miatt a kir. törvényszék vád alá helyezte. - F. hó 19-dikén ítéltek felette a bírák. Vádlott elmondotta a forrázás történetét. Szobájában ült 3 gyermekével, midőn egyszerre egy fekete fekete arczú alak kezd zörgetni ablakán azzal, hogy a nő férjéért jött Belzebúb nevében, a miért az nem szavazott a néppártra. A 3 kis gyermek pityeregni kezdett, a nő is megszeppent az ördög láttára és ijedtében kifutva a szobából egy forró, vízzel telt bögrével nyakon öntötte Belzebúb hírnökét. Ekkor kezdődött a bonyodalom. Kiderült ugyanis, hogy az ördög Hvasnyovszky József, ki 4 hétig feküdt betegen, a miért felvette az őrdög ábrázatát. A kir. törvényszék 5 napi fogházra ítélte az ördög forrázó vádlottat, melyben mindnyájan megnyugodtak. Mikor kihirdették az ítéletet, Hvasnyovszky kijelentette: - Tek. kir. törvényszék! Becses színe előtt fogadom, hogy nem leszek máskor ördög. Vádlott pedig után tette: Én meg nem forrázom le többet az ördögöt! Szellemi omnibusz. Törvényszéki csarnok az "Orkos”-ból - Evaristos, hogy kerültél ide? Mikor te egész életedben az Aeropagosnak dísztagja voltál. Szigorúan megtartottad-e az atheni törvényt, hogy ne károsítsad meg polgártársadat? Orkos királya! Nem csak hogy a legszigorúbban megtartottam, de mindenkor és mindenütt teljes örömmel üldöztem a korrupcziót. És te tényleg nem károsítottál meg soha senkit jóhiszeműlég vagy rosszhiszeműlég? E kérdést nem értem. Egyenest nem beszélhetek veled, de példázatot mondok: Nem rég itt járt nálunk Plato, a bölcsészet nagymestere, és keservesen panaszkodott tanítványára, Aristotelésre. Tőlem tanulta úgymond. Aristotelés a bölcsészetét, az én idealismusomat felforgatta és a realismust állította lábra és végre úgy bánt el velem, mint csikó az anyjával, mikor megszopott, „jól megrugdalt”. Nyilatkozzál tehát, Plato követője vagy-e, vagy Aristoteles tanítványa? A kétkulacsos Evaristos hajlongva, mély tisztelettel jelenti, hogy saját Én-jét illetőleg Aristoteles tanítványa volt mindig, polgártársaival szemben azonban Plato eszmetanának követője. Evaristos, szereztél-e realistikus elvei alapján vagyont? Sok ezer drachmát raktam félre takarékos és körültekintő bölcsészetemmel, éjjel-nappal keblemen melengetém. - Kik neveltek fel? - Szűkebb hazára kolduló szerzetesek és az írástudó papok. - És mivel fizettél nekik vissza? - Evaristos hallgat. - Nem való vagy az „Orkosba”, térj vissza a halandók közé, lelki nyugalom nélkül barangolj városról-városra. Kutasd fel mindenkinek bűnét, baját, békét bonts mindenütt, utadon, háborúságot és zavart hagyj magad után, de saját fejedre hulljon vissza mind a békétlenség, melyet szereztél, békét ne lelj önítéletedben, míg magad térve vissza nem vánszorogsz nevelő anyáddal kibékülve az „Orkos” kapujához. - Szerkesztői pósta. M.J. Trencsén. Ön azt kérdi a tudományos socialisták tényleg elmennek-e a zsolnai socialista gyűlésre? Sajnos nincs idejük, de kijelentették, hogy legközelebb tanfolyamot nyitnak, hol ingyenes oktatásban részesítik majd a tudatlanokat. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Árverési hirdetmény. 6670. 1897 A zsolnai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy „Tátra” felsőmagyarországi bank részvénytársaságnak nagy-bittsei fiókja, Heller Mór és neje szül Milch Ernestina turnovkai lakosok elleni 8000 frt - frt járul. iránti végrehajtási ügyében a trencséni kir. törvényszék területéhez tartozó Turnovka községi 1089. sz. tkkvben a 4. sorszám alatt Heller Mór és neje szül Milch Ernestina nevére egészében írt és 1890 frtra becsült 72. sz. ház, malom, szeszgyár, kert, szántó, rét és erdőre becsült ingatlanokra a végreh. árverés elrendeltetik s foganatosítására határidőül 1897. év deczember hó 1-ső napjának délelőtti 10 órája Bánova község házánál kitűzetik azzal, hogy ezen határnapon az ingatlanok becsáron alul is eladatni fognak. -Kikiáltási ár a becsár. Minden árverező tartozik a becsár 10 %-át vagyis 489 frt a bírósági kiküldött kezeihez letenni. Kelt Zsolnán, a kir. járásbíróság, mint tkkvi hatóságnál 1897. évi május hó 13. napján. Dr. Zsámbokréthy Tivadar, Kir. aljárásbíró Rettinger Arthur, Zsolna Juwelier erlaubt sich sein grosses Lager in aller Arten Uhren, Gold u. Siber, Schmuckgegenständen, Sielberesszeuge und Neusilberwaaren bestens anzuempfehlen. Alle ins Fach einschlagenden Reperaturen werden bestens und billigst ausgeführt. Für alle bei mir gekauften oder reparirten Uhren leiste ich ein Jahr Garantie. Rettinger Arthur, Zsolna Juwelier erlaubt sich sein grosses Lager in aller Arten Uhren, Gold u. Siber, Schmuckgegenständen, Sielberesszeuge und Neusilberwaaren bestens anzuempfehlen. Alle ins Fach einschlagenden Reperaturen werden bestens und billigst ausgeführt. Für alle bei mir gekauften oder reparirten Uhren leiste ich ein Jahr Garantie. Ripper Mór borovicska-, szilvórium-, likör- és rum-gyáros ajánlja kitűnő gyártmányait a nagy érdemű közönség becses figyelmébe. Árusítás Zsolnán, nagyban és kicsinyben. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna I. évfolyam 10. szám 1897. deczember 5. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Gyöngeség - erő Tanulságos példa folyik le szemünk láttára - Ausztria bomlik. A kérdés politikai oldala nem tartozik reánk, foglalkozzanak vele azok, kik hívatást éreznek erre, vagy kiknek állásuknál fogva ez a kötelessége. Minket első sorban a társadalmi és nemzetiségi proczesszus érdekel, mely évek óta készítette elő a talajt az államot fenntartott ausztriai németség bukásához, másod sorban azok a következtetések, melyek ebből reánk magyarokra folynak ki. Csaknem egy időben indult meg a nemzeti mozgalom a Habsburgok birodalmának mindkét felében, túl Schaffarik az irodalom, Palaczky pedig a tudomány terén, nálunk Kollár a költészet, Fándly és Papanek a történetírás, Gáj Lajos viszont minden téren, minden eszközzel hozták forgalomba a szláv különérdekek feszegetekét. Ez kezdetben csak irodalmi mozgalom volt, de politikai és államfelforgató tanná lett akkor, mikor Köppen orosz államtanácsos állott az élére és az ő megbízásából az első orosz apostolok megindultak "térítő" utaikra. Csehországban csakhamar jogi alakot öltött a szláv világbirodalom, a „Wsesláwia” eszméje, legközelebb elérendő czélja pedig a fehér-hegyi csata után elkonfiskált cseh közjog visszaállítása lett. Palacky ezzel elvált az orosz befolyás híveitől, volt is elég szenvedése e lépéséért, de kijelölte honfitársainak az utat a haladásra - és ők haladtak is derekasan. Előmozdította a szlávság térfoglalását a német liberalismus elbizakodott hajthatatlansága, mely a társadalmi faktorok felrobbanásával a nyers erővel akarta a szellemek mozgalmát elnyomni. A természet törvénye ezt csakhamar lejáratta és most a megalkuvások korszaka kezdődött: a gyöngeség bevallása túlfelől vakbuzgalmat fejlesztett és ma ott állanak, hogy a németség élet-halál harczot vív létezéséért. Lemond szétválasztó pártszempontjairól, mert élni akar, lemond osztrák voltáról és a „Wacht am Rhein” hangjai mellett a német birodalom búzavirágjával díszelegve kér életet. Életet követel de elfelejti, hogy túlbuzgalmában ép oly hazaárulást készül elkövetni mint azok, kik Panslavia képzelt hazájába vágynak. Odafejlődtek tehát át viszonyok, hogy ott a hazafiatlan érzés, a külföldre való hivatkozás és támaszkodás nemzetiségi szempontból hazafias kötelességgé kezd fajulni. Ez a vég kezdete, ott alig lehetséges a kibontakozás. Külső kapcsok még összetarthatják egy időn át a bomladozó elemeket, de a széthullás elkerülhetetlen. És mi ? Oly távol állunk talán a szomszéd belső bajától, hogy az minket nem érinthet? Oly csekélyek talán a mi nemzetiségeink és oly hatalmas az állam összeforrasztó eszméje, hogy tőlük éppenséggel nem tarthatnánk? Vagy komolyan hisszük, hogy csak a Román liga izgatja egyik nemzetiségünket, a többi alussza az öntudatlanság mély álmát? A mindennapi tapasztalat másra taníthatna bennünket, ha tanulni akarnánk. Mi azonban bízunk a kormányban, az el "fog intézni” mindent, mi zavaró lehetne a magyarság érdekeire. Elfelejtjük pedig, hogy a kormány legjobb indulatú „intézkedései” is csak holt papíros malaszt maradnak, ha mi, ha a magyar társadalom erőt, húst és vért nem kölcsönzünk nekik. Örökké igazak maradnak Deák Ferencz szavai, „amit a hatalom ront meg, az ismét föléledhet, de amit a nemzet könnyelműsége önként oda vet, vagy gyávasága elhanyagol, azt visszaszerezni ritkán lehet.” Csehország fővárosa valóságos forradalomban van, a csőcselék tör-zúz mindent, ami német, fogyasztási egyleteik mindent kizárnak, ami magyar és mi egyszerűen nem törődünk azzal, ha szomszédunkból Csehországba exportálják a tanonczokat, talán szellemet tanulni! Ösztöndíjakkal és kedvezményekkel csábítgatják a román ifjakat a budapesti egyetemre, hogy szeressék meg a mi nagylelköségünk réven a magyar állam eszméjét és ők a magyar fővárosban, a magyar egyetem kebelében, a magyar kenyéren élősködve tüntetnek Alexi György tanár ellen, hogy román létére magyar szóra nyitotta előttük ajkait! Összefüggés nélkül szűkölködő, véletlen jelenségek, - fogják mondani. Igaz, de végtelenül elszomorítók és annál jellemzőbbek. - Az első esettel szemben tehetetlen a közigazgatás csakúgy, mint a kivándorlással szemben, a másodiknál kitilthatjuk ugyan az önmagukról megfeledkezett egyetemi hallgatókat, de nem ezekből lesznek azután a legveszedelmesebb izgatok? Ezekkel és a hasonló esetek százával szemben csak társadalmi úton kereshetünk orvoslást. Egy erélyes és czéltudatos társadalom, mely nem pazarolja el erejét apró érdekek sugallta kicsinyes pörlekedéseire, mely nem keresi szőrszál hasogatva mi választhatná el az egyes tényezőket egymástól, mely elég határozott arra, hogy kitaszítsa saját kebeléből a békebontókat és a közmegvetésnek veti oda őket: az ily társadalom csodákat fog művelni. Óriási erő rejlik a közös czél felé közös akarattal törekvő társadalomban. Amit sem a törvény legszigorúbb szakasza, sem a szuronyok ezrei, sem a körmönfont politika és diplomáczia legválogatottabb csinjei keresztül nem vihetnek, azt átültetni az életbe az együttműködő társadalom egyszerű szava. Nem ezt tanítja - hogy csak a legközelebb eső példára hivatkozzunk - a 67-es kiegyezést megelőzött évek története? Ellenségeink könnyékeznek bennünket minden oldalról mi több, a pertid alakoskodás csaknem a butaságig kezdetleges próbálkozásaitól kezdve a Horvátországban csak a minap előfordult gyilkolásig üldöznek, mert magyarok vagyunk és urai akarunk maradni az őseink vérével áztatott darab földnek. A történelmi jog mellettünk áll, a számarány nekünk biztosítja a túlsúlyt nemzetiségeink fölött, sőt a német Genz 1806-ban mondott jóslata, hogy felséges dynastiánk Budapesten keresse jövőjét, immár lépésről-lépésre valósággá kezd fejlődni és ahol az erő ennyi tényezője - nem is szólva fajunk erkölcsi és szellemi fölényéről - megvan a biztos haladásra, ott szűkkeblű szétszóródásunk legyen megölő betűnk? Pedig a példa ragadó. Ausztria eseményei hasonló törekvésekre fogják buzdítani nemzetiségeinket: ha szétoldott kéve maradunk, a siker az ő részükre fog hajlani. Ezért kell, hogy az egyesülésben fokozzuk erőnket, mert csakis a magyar társadalom egysége lesz az a szikla, melyen elleneink alattomos úgy, mint nyílt támadásai hajótörést fognak szenvedni. Ez az út, mely vissza fogja vezetni társadalmunkat ama eszményi szabadelvűség ősforrásához, melyből nemzetünk nagyjai a 30-as évek nehéz küzdelmei kőzött merítettek erőt és önbizalmat és mely szabaddá tette a magyart, hogy újból felemelkedhessék ama polczra, melyen neve tiszteltté lett. Ne felejtsük azért Szetkirályi Móricz kijelentését, ki megtalálta a szót az eszme kifejezésére, hogy „egy családban egyesítse a polgári társaságot, módot és alkalmat szolgáltasson rá, hogy minden egyes tagja e nagy családnak, erejét, melyet magában érez (a haza) boldogságának és jólétének előmozdítására használhassa.” Úgy legyen! Zsolna és Vidéke 1897-1899 Nyílt kérdés. A "Felv. Újság” minden tárgyilagos felvilágosításunk daczára folytatja leplezett gyanúsításait, sőt utolsó számában engem egyenesen jellembevágó módon támad meg. Kijelentem, hogy e téren nem követem, de felszólítom a nevezett lap czikkíróját, különösen a következő kérdésekre: 1. Minő összeköttetésben áll a "Zsolna és Vidéke” és én magam az elmozdított, volt zsolnai elöljárósággal? 2. Minő tőke az, mely lapomat alapította és hol, kinek a kezén van e tőke? 3. Kinek adtam én el tiszta múltamat és minő érdekből? avagy 4. ki vesztegetett meg engem és mivel? 5. Mit ért az „ínséges árpa" alatt, melyből szerinte nékem is van részem ? 6. Minő ínségeseket károsítottam én meg? avagy miféle tisztességtelen ügyletekkel foglalkoztam valaha ? 7. Minő kifogás alá esett erkölcsiségem, hogy vétségemre felsőbb hatóságaim megtorlását hívja fel? Egyenes kérdéseimre egyenes választ kérek! Az "öreg honvéd", ki negyvenéves embereket csecsemőknek néz , ki azt hiszi, hogy az újságíráshoz nem tudomány és készültség, hanem vénség kell, az ne várjon tőlem választ. Egy jó tanácsot azonban adhatok neki: keressen magának egy hasonló korú öreg urat, kivel aztán kedve szerint vitatkozhatik azon a thémán, mely Cicero Catojának öregje óta mindig érdekes nekik, t.i. a régi jó idők elmúltán. - Tisztelem az öreg urat koráért, de minthogy az ő agya is már visszafejlődésben lehet - mint sok más öregé - komoly számba nem vehetem. „A Zs. és Vidéke szerkesztője” Zsolna és Vidéke 1897-1899 A „Zsolna és Vidéke” tárczája Hópelyhek Gyakran történt, hogy társalgás közben azt kérdezték tőlem, „melyik évszakot szereti Ön?” - no és én mindég kereken kijelentettem, hogy „csak a nyarat”. Szeretem az illatos levegőt, szeretem a zöld mosolygó fákat, szeretem, -ha körülöttem minden él, minden a nyárra emlékeztet. Télen fázik a lábam, megdermed a kezem; -minden, a mire rá nézek élettelen, fakó; rövidek a napok, kevés a világosság. Nem szeretem a telet. Nincs ebben az évszakban semmi, a mi örömmel töltene el, nincs semmi, a mi kárpótolna azért a sok kellemetlenségért, mely ez évszakkal együtt jár. És mégis most, hogy az első hópelyheket látom, most, hogy kis szolgám a fehér vendég fölötti őrömében azt kérdi tőlem, megtisztítsa-é a korcsolyámat? - Mégis szívemet valami kimondhatatlan érzés hatja át, - mintha őrülnék magam is a télnek. Elgondolkozom: - perczek is múltak tán és én nem felöltem a kis groomnak. Kitisztítattam a korcsolyámat - pedig nem fogok korcsolyázni; örülök a hópelyheknek - pedig nem szeretem a telet. Csak a kegyelet fűz hozzá: kegyeletből hozatom rendbe évről-évre a korcsolyámat. Édes emlékek fűznek egy télhez: eltörülhetetlen nyomokat hagyott az vissza lelkemben. Réges-régen történt: talán már nem is igaz az, a mi úgy felvillanyozott, a mi örülni késztetett a hópelyhek láttára. Idegen városba kerültem. Időtöltésből kimentem a jégre: nem is vittem magammal korcsolyát. Kíváncsi voltam a publikumra. Mert hát a jégnek is meg van a maga társadalma, rabbá teszi és átalakítja vendégeit. Ha fölkötjük a korcsolyánkat, szolidárisnak érezzük magunkat mindazokkal, kiknek korcsolya van a lábán. A jég a legnagyobb demokrata, ledönti a társadalmi osztályok közötti korlátokat. Mialatt némán szemléltem a kicsi, de válogatottnak látszó társaságot, feltűnt nekem egy leány, a vele korcsolyázó fiatal embert észre sem vettem. A leány a középtermetűnél valamivel magasabb, világos kék szemű és hamuszín szőke hajú teremtés volt, ki a korcsolyázást még nem űzte mesterséggel, de kinek pompás idomait a korcsolyázás közben rajta észlelhető bizonytalanság érzete még jobban kiemelte. Egykedvűnek látszott és rám azt a benyomást gyakorolta, hogy csak azért korcsolyázik, mert a korcsolyázás jó testi mozgás. Önkéntelenül rajta felejtettem a tekintetemet: bámultam ezt a szép leányt. Fázott már a lábam és megdermedt a kezem: haza akartam menni. Hirtelen karon fog valaki és a nevemen szólít. Egy iskolatársam és jó barátom volt, ki szintén e városban tölté idejét. Nagyon örültem a viszont látásnak. - Ha itt a korcsolyád, kösd fel, - bemutatlak egy unokanővéremnek: szép leány, nem fogod megbánni. - Nincs itt a korcsolyám - viszonzám - de különben sem illik itt bemutatkozni majd holnap, majd másikor mutass be. Mialatt e párbeszéd folyt, tettem egynéhány lépést. Nagyon sima volt a jég, korcsolya nélkül nem jó kísérleteket tenni, nem is lépés volt az a mit tettem, hanem a barátom tolt, én meg csúsztam. - Barátom - unokanővérem - szólt a rövid bemutatás. - Milyen véletlen, hogy ide került ebbe a városba: de szídd össze, mert nem akart veled megismerkedni. Szótlanul állottam a csodaszép leány előtt, nem is jutott eszembe, hogy a mentségemre felhozzak valamit: csak bámultam kék szemét, csókra termett ajkát. Nemsokára sokára hazamentünk. Meg kellett ígérnem, hogy másnap, ugyanezen időben korcsolyával fogok a jégpályán, mert hát én még támogatásra szorulok: nem szeretek ugyan korcsolyázni, de a sport mint olyan egészséges, a cousin pedig nem nagyon „udvarias” - voltak a leány szavai, mialatt búcsúként kezet nyújtott és bátran a szemembe nézett. Szép leány - no de láttam már szebbet is; azaz szebb kék szemet talán mégse láttam. Kedves és okos. - azaz nem valami nagyon kedves, mert egyszerűen ki akar a jégen használni, támaszra szorul, mert a cusinja nem nagyon udvarias. Eh, nem megyek: czéltalan ismeretség, talán veszélyt is rejt, nem használtatom ki magamat. Másnap a mondott időnél egy órával elébb már a jégen várakoztam - türelmetlenkedtem; majd meg azzal mentegettem eljárásomat lelkiismeretem Előtt, hogy leánnyal szemben nincs elhatározás: különben is csak ma jöttem el, mert megígértem. De hol is vannak oly soká ? A pályát kétszer sem futottuk be és az én barátom valami elfogadhatatlan ürügy alatt elillant: vissza sem jött vagy egy óra hosszat. - Látja ott udvarol az alispán lányának - mondá a gondjaira bízott. Nem korcsolyáztunk. Félre álltunk a korcsolyázók útjából és megbeszéltük a korcsolyázás szükséges voltál; majd kimentettem magamat, hogy itt a jégen mutatkoztam be, és engedelmet kértem, hogy tiszteletemet tehessem. Végül kijelentettem, hogy bármennyire becses is védenczem társasága rám nézve, mégse jövök a jégre többé, mert még becsesebb a nyugalmam. - Igen maga látogatást tesz nálunk és holnap megint eljön szépen a jégre - érti? Értem. - Önkéntelenül ismét azokba a szép, kék és parancsolni tudó szemekbe néztem, melyek oly jelentőségteljesen néztek rám, és többet látszottak kifejezni, mint a mennyit úrnőjük kifejezni kívánt. - Másnap tiszteletemet tettem. A megállapított időben azonban nem mehetem a jégre, mert látogatást kaptam. Nagynehezen sikerült vendégemtől megszabadulnom és ha elkésve is, a jégre mentem. Hol volt? Már azt hitem makacskodik és el sem jön, pedig nem kívántam öntől sokat. Ismerem természetét és el nem jövetelének okát fejeségében kerestem; ez nem lett volna öntől szép. Aztán maga megígérte, hogy megtanít körözni és azt mondta, hogy ezt mindennap kell gyakorolni: no meg maga jól tudja, hogy én mennyire szeretek korcsolyázni és képes lenne rá, hogy csak azért se jön el? Holnap büntetésből egy órával többet fogunk korcsolyázni. Újra félre álltunk a korcsolyázók útjából. A leány kezét az enyémben felejtette. Egy néhány perczig nem szóltunk egymáshoz. A leány hirtelen kirántotta kezét és feddőleg, ez csak azért történt mert azt hitte, hogy körözni fogom tanítani. Nem törődtem az emberek tekintetével, nem vettem észre, hogy a jégpályával szemben ház ablakaiból távcsövek figyelnek minden mozdulatunkra. Ő mellettem állt, rám nézve pedig más nem létezett... A korcsolyázás minden nap ismétlődött és a jégen töltött órák nagyon rövidnek látszottak. Végre így szóltam hozzá: - Maga sokkal szebb leány, semhogy én a korcsolyázás gyönyöreivel beérném a maga társaságában. Én önnek sokkal többet adtam már, mint a menyit öntől visszakapni remélhetek: szeretem önt, ön ezt egyszerű szimpathiával viszonozza. Mi nem vagyunk egyenrangú társak, ne kívánja tőlem, hogy még egyszer is eljöjjek ide, honnan mindég a reménytelenség érzetével távozom. - Tegnap templomban voltam és tudja mit kértem az Istentől? - Ne nevessen ki, - azt, hogy soká, nagyon soká ne olvassza el a jeget és minél hosszabb legyen ez a tél. Majd meglátja, hogy kérésemet meghallgatják. Nap-nap után körözni akartam tanítani, nap-nap után a csak a szándéknál maradtunk mindég annyi volt a megbeszélni valónk, hogy a körözésre sohasem jutott idő. Márczius 10-én volt csak az első melegebb nap, az Isten meghallgatta imádottam kérését. Olvadozott a jég, nem korcsolyáztunk többé, mintha a jéggel eltűnt volna a leány szívéből a szimpathia is és vele együtt az én akaraterőm: láttam a leányt gyakran az utczán. - az anyjával sétált de nem közelítettem, mert mindennek vége volt. Elolvadt a jég... Illatos lett a levegő, virágzottak a fák. A korcsolyám rozsdásan függött a falon. Elrejtettem, hogy ne lássam többé. És mégis most, hogy az első hópelyheket látom, - képzeletemben felidézem azt a telet, mely olyan szép volt és olyan felejthetetlen marad. Tiszta már a korcsolyám, pedig nem fogok korcsolyázni, - örülök a hópelyheknek, - pedig nem szeretem a telet... Jaskula Sándor Zsolna és Vidéke 1897-1899 Otthonunk Föl! Föl a homlokkal, ébredő magyar! Nézd büszkén a magas eget. Fel! Fel! hadd lássa az irigy világ A glóriát fejed felett. Ne bánkódj! csak a törpe lelkűnek Nincsen irigylő ellene: Hisz erényed miatt pirulnak ők,- gyávát ki irigyellene? Meg se töröld izzadt homlokodat, Ah! messze még a pihenés; Mert küzdelem s dicsőség vár reád,- A múlté már a szenvedés. Nagy munka vár, de ne csüggedj, magyar! Tettekre föl, a henye vét! hisz a munkában elöljár, kinek Korona nyomja a fejét. Föl hát, föl! épitsünk oltárt egész' A ragyogó csillagokig S ott a király s honszerelem tüze Égjen századtól azázadig. S ezen oltártól csilló-fényesen Lengjen lobogónk a lángok felett: Hadd lássák az egek és a világ Fényárban a magyar nevet! Bajnok ////////// Virágárus leány. - Genre - Vírágfakadás volt, kéjes illatába Bele-belecsendül szép gyermeki hang. Majd gonddal illeszti ujját ajakára Midőn meg-megkondul az esti harang... S most, hogy a természet újra bimbót fakaszt, Győzött a mámor a lányka felett... Virágot árul, emezt vagy amazt! Mind sorra kínálja, hirdetve tavaszt: „Vegyenek virágot, virágot vegyenek!" Az est beálltával csillag gyúlt az égen. Bíborra festé az alkony - peremét. Ott állott a kis lány az ihlet hevében Imára kulcsolva piczi két kezét . . . S most, - ha leszáll az éj, ha kigyúl a lámpa, Akarod, majd itt majd meg ott leled Szegfüvet árul - divatja járja.. Csókkal tetézi, olcsó az ára. „Vegyenek virágot, virágot vegyenek!" S mikor kikeletkor öntudatra ébredt, Mit a feslő bimbó gondosan takart, S keblére borult a kit megigézett, Pajzán kaczagása néma könnybe halt. S most az utczasarkon virág a kezébé', Szilaj mosolylyal arczodba nevet; Kínálja pénzért csókját cserébe, Alkura viszi báját elédbe: "Vegyenek virágot, virágot vegyenek!" Sic. Egy arczképre. Ha nem háborgat senki, Csendes, néma a táj, -Legfőlebb a gallyon Dalol egy kis madár; Körülötted magány, Az idő repül hozzám; Álmodol édesem, Bolyongsz virányokon, Keblemre hajtod főd, ajakad - ajkamon; -Örök szerelmünkről - A jövőről regélsz Midőn már nem álom, Való lesz az egész, Vedd elő a képet. Gyenge másolat tán. De a lény, kit ez fest Éretted él csupán. A szerelem. Olvastam sok könyvben, Mi az a szerelem? Néhány rövid szóban Mély volt az értelem: A bölcsész „érzet”-ről, „Hús”-ról a bonczoló,-De legjobban beszél, Szép szemed, kis bohó! Mennyország. Mi az a mennyország, Nem tudtam én soha. Angyalsereg, boldogság... Oh, ez mind szép monda, Mióta egy leány Szívem elrabolta. Beláttam már százszor. Nem monda a monda. Az ördög. Kételkedtem mindig Az ördög létében. Ostoba egy meseS van még sok más ilyen; A múltkor egy szép nő Rém nézett - oly csalfán, - Elhittem én rögtön: Van ördög igazán. Kund Edömér Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. - Személyi hírek. Szalavszky Gyula v.b.t.t. főispán f. hó 2-án Trencsénben időzött. - Borsicziky Géza kir. ítélőtáblái bíró a kir. járásbíróság ügykezelésének megvizsgálására a kir. törvényszék elnökének helyetteseként folyó hó 2-án Csaczára utazott. - Érdekes verseny. Egy ismeretlenben maradni óhajtó úrhölgy, ki lapunknak jó barátja, levelet intézett a szerkesztőséghez, mely szerint Arany János összes munkáját felajánlja első díj gyanánt annak az írónak, ki a „Zsolna és Vidékében” szerelem örök problémájáról legmegfelelőbben és legtetszetősebb módon ír. Mi az ajánlatot köszönettel fogadjuk és a versenyt fogunk hirdetni, melynek közelebbi feltételeit részletesen megírjuk lapunk legközelebbi számában. - Búcsuzó hivatalfőnök. Mint már lapunk múlt számában megírtuk, Kraft Károly királyi ítélőtáblai bíró - járásbíróságunk vezetője, ideiglenes nyugalomba vonult - November hó 30-án történt, a kir. törvényszéknél a hivatalos búcsúzás, mely alkalommal a kir. járásbíróság személyzete Gyúk Ferencz áljárásbíró vezetése alatt tisztelgett s búcsúzónál - Ez alkalommal Gyúk Ferencz áljárásbíró megható és remek beszédben vett búcsút a bíróság nevében, melyben kiemelte a válás fájdalmát, a távozó táblai bíró hivatalos és társadalmi érdemeit, és biztosította a távozót a jövőben is a bíróság szeretetéről és hálájáról - mire Kraft Károly a meghatottságtól remegő hangon köszönte meg a figyelmet, továbbá azt a buzgalmat, melylyel bírótársai és a személyzet nehéz munkájában segítették. Végül mindnyájuktól könnyezve vett búcsút. - Este ugyanaznap a „Hungária” vendéglőben fényes banquett volt Kraft Károly tiszteletére, hol egész Zsolna város és vidéke intelligncziája jelen volt. Körülbelül 70-en lehettek jelen, az egész bírói kar, a szolgabíróság, az ügyvédi kar teljes számban -- képviselve voltak a tanári kar, az összes hivatalok és a búcsúzónak számos tisztelői. - Az első felköszöntőt Laczkó Károly albíró mondta gyönyörű szavakban fejezte ki érzelmeit és a veszteséget, mely a bírói kart és a zsolnai társadalmat Kraft Károly távozása folytán érte -Utána az ügyvédi kar nevében Milecz János mondott szép szavakkal felköszöntőt -mire a búcsúzó Kraft Károly vett érzékeny búcsút tisztelőitől - Az est folyamán különösen Spotkovszky József, Dr. Pollák József, Dr. Stern Rezső, és Dr. Ring Mór igazán érdekes és gyönyörű beszédei mulattatták a társaságot - és tartották a legnagyobb élénkségben. Hossza-vége nem volt a sok felköszöntőnek. Végre csak éjfél után 2 óra tájban végződött a sikerült mulatság. Meg kell emlékezni, hogy a rendezés elismerést érdemel, mert úgy az ételek, mint az italok és a kiszolgálás kitűnő volt és dicséretére válik Ertl vendéglősnek is. A távozó Kraft Károlynak mi is azt kívánjuk, hogy Isten áldása és megelégedés kísérje utain. - A Klamarik féle közkönyvtár ügye még nem jutott megoldáshoz és örömünknek adhatunk kifejezést, ha ennek a kérdésnek a felvetésével Trencsén művelt köreinek érdeklődését keltettük fel. Az érdeklődés élénkségét bizonyítja az a felszólalás is, melyet az ottani tanári testület - melynek megőrzésére van bízva a könyvtár eddig beküldött része - hozzánk intézett. A felszólalás arra a tréfás megjegyzésünkre vonatkozik, hogy a felbontatlan ládákban heverő könyvek egy részét kicserélték volna. Ez ellentmondás önmagában leli megoldását, hiszen felbontatlan láda tartalmát senki ki nem cserélheti, ez tehát legkevésbé sem gyanúsítás, hanem egyszerű utalás akart lenni arra, hogy kár a meglevő könyveket is elvonni a közhasználattól addig, míg a könyvtár teljessé lesz. Ennek az állapotnak közleményeink szerint, úgyis nemsokára vége lesz s akkor az egész kérdés - a Trencséniek örömére - tárgytalan lesz. - Tűz Ó-Beszterczén. Az ó-beszterczei plébánia lakon f. hó 3-án, hajnali 2 órakor óriási tűzi lárma zavarta fel az alvókat. Az istállóban keletkezett a vész, alighanem a cselédség vigyázatlanságából, mire azonban észrevették a lángokat azok már a takarmánynyal teli csűrre is átragadtak. Az épületeket és takarmányt megmenteni lehetetlen volt, de sikerült legalább a barmokat a szabadba hajtani. Kezdetben magát a plébániát is féltették, sőt itt is hozzáfogtak volt a féltettebb holmik kihordásához, ez a félelem azonban alaptalannak mutatkozott, mert a nagy számmal segítségre siető nép lokalizálta a tűzet, melynek csak az említett épületek estek martalékul. - Színház Fólyó hó 1-ére volt kitűzve a trencséni színházi saison megkezdése, de a színtársulat útját Beszterczebányán annyira befújta a hó - mi hivatalosan valódi hófúvásról értesültünk, - hogy a vasúti akadály miatt nem érkezhetett meg Trencsénbe és így csak 4-én, azaz szombaton kezdi meg előadásit ha jól tudjuk „Boszorkányvárral”. d Zsolna és Vidéke 1897-1899 Vasúti összeütközés. Az új zsolnai vasúti állomáson f. hó 3-án a délutáni órákban egy kisebb vasúti szerencsétlenség történt. Két mozdony ütközött össze, miáltal a pályatest is némileg megrongálódott, úgy hogy az arra közlekedő vonatok csak 2 órai késéssel folytathatták útjokat. Emberéletben nem esett kár, az összeütközés oka még ismeretlen, de erélyesen folyik a vizsgálat. - Sportközi társas vacsora. A trencséni Sport-kör f. hó 4-én azaz szombaton este tartotta meg első társas vacsoráját az „Arany Bárány” szálló termeiben és így ezúttal a sportok kedvelői voltak az első fecskék a téli mulatságok terén. Mint sikerült az estély, erről sajnos ezúttal kimerítő értesítést nem hozhatunk, mire e sorok napvilágot látnak, a czigány letette vonóját és a tánczos párok nyugodni tértek. Tekintetbe véve azonban a buzgalmat melylyel a sport-közi fiatalság felkarolta ez ügyet, hogy a kör vacsoráinak hagyományos jó hírét fenntartsa és figyelve a kedvező fogadtatást melyben a mulatság híre részesült - merjük remélni, hogy az est egyike volt a legkedélyesebb, legfesztelenebb hangulatú összejöveteleknek. - Iskolaszéki tag választása. A zsolnai róm. kath. népiskola tanítótestülete f. hó 4-én ngs. Podivinszky Ferencz apátplébános és iskolai igazgató elnöklete alatt értekezletet tartott, melynek tárgya a tanítók iskolaszéki képviselőjének választása volt. A bizalom a tanítók részéről Czinko József első osztályú tanító személyben összpontosult és így 3 évi időtartamon iskolaszéki tagnak megválasztatott ezen megbízatással az iskolaszéki jegyzőség és a vezértanítói állás van összekötve. Érdekes tanügyi rendelet. Közoktatási kormányunk mindenképpen azon van, - és helyesen - hogy a tanítás színvonalát emelje. Legújabb intézkedése is oda czéloz, hogy a tanárok függetlenségét és ezzel a z állás becsét emelje. A rendelet eltiltja a tanárokat az oly mellékfoglalkozásoktól, melyek külön díjazással járnak, különösen pénzintézeti, közkereseti, betéti és részvénytársaságoknál viselhető személyes ténykedéssel összekapcsolt hivataloktól. A czél világos, az oka is: ne legyenek túlságosan megterhelve az iskola rovására, ne veszélyezzék esetleg magánérdekeikkel az oktatás, a nevelés czéljait. Egyes esetek elbírálását a minister tartja fenn magának. - A magunk részéről csak azt tehetjük hozzá, hogy az ilyen rendelkezést úgy a tanárok, mint a szülők csak örömmel fogadhatják. - Sport. A zsolnai korcsolyázó egylet sem akar elmaradni a idő követelte hivatásától és mára tette jégpályája ünnepélyes megnyitását. Tagjai - mint értesültünk - már nagy számban váltották ki jegyeiket Áldori Manó úr könyvkereskedésében, s így alapos kilátás van arra, hogy a víg zene hangjai jó kedvű sportkedvelőknek fognak szólani. Időszerű újítás az is, hogy a pályát ezentúl este ki fogják világítani. Jó mulatságról gondoskodva van, ezt tehát felesleges külön kívánnunk. Törvényszéki csarnok. - Kétszeres emberölés. Folyó évi deczember hó 1-én érdekes bűnpört tárgyalt a kir. törvényszék bűntető tanácsa, melynek elnöke Borsicziky Géza kir. ítélőtáblai bíró, szavazók Szürnyeghy Mihály kir. ítélőtáblai és Pólyik Imre kir. törvényszéki bírák voltak, a jegyzői tisztet pedig Wolff Károly kir. törvényszéki joggyakornok vitte. A vádhatóságot Bibossy Kálmán kir. ügyész képviselte, vádlott védőjeként Dr. Stúr Károly szerepelt. Elnök megnyitván az ülést, a fegyőr bekísérte Szieklik Andrást kit kettős emberölés vádja terhelt. A vádlott szép, szállás férfi sápadt arczából kiviláglik a vad tüzű sötét szempár, a mint oda tapad a tekintete arra a dupla csövű vadász fegyverre, mely ott áll bűnjelként a bírák asztala előtt. Megkezdődik a tárgyalás. Elnök: Lépjen elő a vádlott és adja elő, mint ölte meg Szieklik Bálintot és, annak feleségét. Vádlott: Örökös volt közöttünk a viszály, bár szomszédban laktunk. Szieklik Bálint, de különösen neje, folytonosan czivódott velem, mindenbe belekötött. A kérdéses napon is kikísértem leányomat és Szieklik Bálint rászólt gyermekeimre, miért mennek az úton, mely a rózsaföldön át vezet. Összeszólalkoztunk. Azt mondtam, Bálintnak, halgasson mert most is adósom a zsindelyért, mit szállítottam neki, inkább azt fizesse meg. Ő nem hallgatott, hanem „szolgalegénynek" nevezett és fenyegetni kezdett, jöjjek közelebb, majd megfizeti adósságát. Ittas voltam, azután azt hittem, meg akarnak támadni, - nem tudtam hát mit cselekszem; berohantam házam pitvarába, magamhoz vettem töltött fegyverem és kisiettem újra Szieklik Bálinték háza felé, hol mindketten fenyegetőleg vártak. A vér arczomba szökött, hátráltam egy lépést a támadók elöl és - lőttem. Szieklik Bálintné halva terült el. A férj rám akart rohanni. „Te is akarsz valamit kiáltottam és másodszor lőttem, nem Szieklik Bálint is összerogyott. Mikor láttam, hogy gyilkos lettem, kalapom vettem és elmentem jelentkezni a hatóságnál. Elnök: A tanuk igazolni fogják, hogy a kérdéses napon a tett előtt maga kezdte a czivakodást mikor Szieklik Bálintné a körtefa alatt tánczolt. Vádlott: Ők kezdték el nem én. Elnök: Mennyit ivott a tett előtt ? Vádlott: ^ literr szeszt hozattam és 2 ^ liter pálinkát készítettem, a mit vagy 4-5-en fogyasztottunk el. Elnök: Ily mennyiségtől nem lehetettrészeg. Vádlott: De az voltam. Előhívták Zsilka Francziska tanút. Elnök: Látta az esetet? Tanú: Láttam, az ablakból néztem a történteket. Vádlott rákiáltott Szieklik Bálintnéra, miért tánczol a körtefa alatt vén csoroszla rétére, mire Szieklik Bálint lekiáltott a padlásról, hová már aludni tért hogy vádlott felesége egy pipa dohányt sem ér, és szolgalegénynek nevezte vádlottat. Vádlott erre berohant házába, kihozta onnan fegyverét, és közvetlen közelből Szieklik Bálintnéra lőtt, ki ép a létrára akarta tenni lábát, hogy szintén a padlásra menjen. Az asszony szíven találva összerogyott. Szieklik Bálint ezt látva lerohant a padlásról nejének teteme mellé, de vádlott rákiáltott: ”Te is itt vagy még” - és agyonlőtte a férfit. Elnök: Mit szól vádlott a tanú vallomására. Vádlott: Fenntartom vallomásom, mert a tett idejében sötét volt már és tanú nem láthatott az ablakból. Tanú: De láttam, mert nem volt sötét. Ugyanígy vall Szieklik Katalin is, az agyonlőtt emberek 8 éves árvája, ki az elnök kérdésére értelmes feleleteket ád és vallomásával súlyosan terheli szülei gyilkosát. Ezután még 9 tanút hallgatott ki a törvényszék, kik egyértelműen vallották, hogy vádlott nem volt beszámíthatatlanságig ittas, ha nem iszik rendes ember, de ha keveset iszik is veszekedő, hirtelen természetű, ki ily állapotában egyszer már rálőtt bátyjára is. Tanúk vallomása után Dr. Brancsik Károly, törvényszéki orvos tartós megfigyelése eredményeként kijelenti, hogy vádlott elméje normális állapotú; a Tett idején nem állhatott teljesen az alkohol befolyása alatt, mert akkor nem emlékeznék a részletekre is és nem cselekedett volna teljesen józanul a tett után közvetlenül. A vádbeszédre került a sor. A kir. ügyész minden skrupulus nélkül meri állítani, hogy vádlott beszámítható állapotban követte el a kettős emberölést. Tanúk vallomása teljesen megdönti védekezését. Mert kétségtelen, hogy ő volt a kezdeményező és szolgalegény szó hallatára lobbant oly szörnyű haragra. Menthető-e, hogy ily csekély sértésért bosszúból két emberéletet oltott ki? A kifejtett tényállás alapján szándékos eperölés bűntettében kéri bűnösnek kimondani és szigorú büntetést kér. A védő vádlott beszámíthatatlanságára allegál, mert alkoholmérgezés tünetei között hajtotta végre tettét. Ha vádlottat nem is mentik fel, a bírói gyakorlat döntéseivel érvelve, halált okozó súlyos testi sértésben kéri bűnösnek kimondani és enyhe büntetést kér. A kir. törvényszék visszavonult és késő este volt már midőn az elnök kihirdette a következő ítéletet: „Ő Felsége a király nevében! Vádlott bűnös a btkv. 279. §-sába ütköző és a 280. §. szerint minősülő szándékos eperölés bűntettében, és ezért a 200. §. alapján, a 92. §. Alkalmazásával, a mai naptól számított 15 évi fegyházra ítéltetik stb.” Az ítélet ellen úgy a vádlott, mint védője és a kir. ügyész fellebbezett. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - A keresztül szúrt lelkiismeret. Hatóság elleni erőszak bűntette miatt nézett farkasszemet kir. törvényszék bűntető tanácsával Papik János és Pál. Tagadtak mindent. A bírósági végrehajtó kit ezek a végrehajtás foganatosításában erőszak és fenyegetésekkel megakadályoztak, izgatottságtól reszkető hangon előadta, hogy ép bőrrel csak azzal a kijelentéssel menekdhetett, hogy a végrehajtás abbahagyásáról biztosította a fenti két vádlottat. Karót fogott, később követ akart belém dobni János, szólott sápadtan a végrehajtó. Én egy követ fölemeltem ugyan a földről; de ezt nem akartam a végrehajtó úrba dobni hanem a mellemhez tettem, mer a végrehajtó úr a botjával keresztül szúrta már a lelkiismeretemet. A komoly tanácstagok ürügyet kerestek az orruk kifújására vagy leejtették a ceruzájukat, hogy a megjelent mosolyt elpalástolják. A keresztül szúrt lelkiismeret sem használt, mert János 3 heti, Pál 1 heti fogházra lett elítélve. Szerkesztői posta. M. J. Trencsén. Ön azt kérdi, mit felel a „socialismus” cyklus írója a „F.U.” méltatlan támadására? Egyelőre tollal semmit. Munkatársunkat, ki a socialismus irodalmának terén évek óta eszközölt beható tanulmányok segélyével írja meg czikkeit, annyira nem érinti a tanulatlan modorú, kritikán aluli támadás, hogy feleletre sem méltatja azt. Cs. Kir. Szab. Kassa-Oderbergi vasút menetrendje Érvényes 1897. október hó 1-től Kassa-Oderberg. (Állomás: Zsolna). Személyvonat érk. 8.29 este. Ind. 8.54 reggel Gyorsvonat érk. 2.19 indul 2.31 délután Személyvonat érk. 3.00 indul 3.14 délután Vegyesvonat érk. 8.20 indul 8.50 este Személyvonat érk. 11.30 indul 11.48 éjjel Oderberg-Kassa Személyvonat érk. 4.04 indul 4.20 reggel Vegyesvonat érk. 8.53 indul 9.10 reggel Személyvonat érk. 1.14 indul 1.26 délután Gyorsvonat érk. 2.30 indul 2.40 délután Személyvonat érk. 8.29 este Hírdetések. Cafe Millennium. Emfhiehlt sich dem geeherten P. T. Publicum als billigste Bezugsquelle aller Arten Getränke in Bouteillen 1 Liter Bier - 20 kr. 1 - Wein - 32 kr. 1 - Liqueur - 60 kr. Bestellungen werden auf Wunsch prompt ins Haus geliefert. Im zahlreiche Aufträge bittet Achtungsvoll. Cafe Millennium. Ripper Mór borovicska-, szilvórium-, likör- és rum-gyáros ajánlja kitűnő gyártmányait a nagy érdemű közönség becses figyelmébe. Árusítás Zsolnán, nagyban és kicsinyben. Rettinger Arthur, Zsolna Juwelier erlaubt sich sein grosses Lager in aller Arten Uhren, Gold u. Siber, Schmuckgegenständen, Sielberesszeuge und Neusilberwaaren bestens anzuempfehlen. Alle ins Fach einschlagenden Reperaturen werden bestens und billigst ausgeführt. Für alle bei mir gekauften oder reparirten Uhren leiste ich ein Jahr Garantie. Adamicza Ede ELSŐ ZSOLNAI BÚTORGYÁR Zsolnán Iroda és raktár: Széchenyi-ut 96., gyár: Wall-utcza (saját házában). Legnagyobb választék kész bútorokban. ERSTE SILLEINER MOBELFABRIK Sillein Comptoir u. Lager: Széchenyistr. 96., Fabrik: Wallgasse (in egenem Häusern) Grösste Auswhal in fertigen Möbeln. Stylszerűen kifogástalan háló-, ebédlő- és szalon-bútorokat gyárt dió-, tölgyes mahagónifából. Kívánatra beküldött rajzok szerint, elvállalja mindennemű Bútordarabok készítését, valamint kárpitos és díszítő munkákat a legjutányosabb árak mellett. Raktára mindig bőven fel van szerelve kész bútorokkal. Képes árjegyzékkel ingyen és bérmentve szolgál. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna I. évfolyam 11. szám 1897. deczember 12. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza III. A tudományos socialismus. Míg egyesek az előbbi czikkeinkben kifejtettek aszerint védekeznek a képzelt rémek ellen, - addig Magyarország és Ausztria közös külügyministere exposéjában riadót fúj a közös, nagy munkára és kijelenti, hogy a XX. század a gazdasági átalakulás százada lesz. A csendes nyári alkonyban habár felhőtlen, tiszta az ég, előre érezhetni a közelgő vihart; - a gondolkozó fők megérezték az emberiség történetében sietve közelgő haladás viharát is. Munkájuk annál könnyebb volt, mert az ég nem felhőtlen többé. Vészteljes fellegek tornyosulnak e mennyboltozaton; távolból hallatszik már mindent betöltő moraj; megremeg a föld, elsötétül pillanatra minden, - azt hiszik sokan, az ítélet napja köszöntött be, -pedig a szétoszló fellegek mögött ott van a jövő ragyogó napsugara. - A rohanó vihar megzabolázásán, a gazdasági átalakulás művének keresztül vitelén dolgozik évtizedeken át, sőt egy század óta lankadatlan buzgalommal, felismerés, kigúnyolás, üldöztetés közepette a tudományos socialismus. Az ó-kor gazdasági élete a bilincsekbe vért rabszolga tömeg produktuma volt. Majd az emberben felébredt az én öntudata, fokozatosan törte darabokra béklyóit és századokig dúló harcz után előállt az individuum. Az individuum jogait keresztül vitték a politikai élet minden részébe: a gazdasági téren a physiokratismus arra tana honosította meg azokat és Smith Ádám "szabadiparai" rendszere kidomborította ez elveket a maguk teljes mivoltában. A merkantilizmusnak az állam mindenbe avatkozó gyámkodását ajánló tanaival szemben Smith az egyénnek gazdasági dolgokban engedett szabadságot követelte és a "laissez-faire, laissez passez " jelmondat eredmény eként megkezdődött a felszabadult egyének szabad versenye. Azt hitték az emberi önérdek hatalmas motívuma bámulatos eredményeket mutat majd fel a nemzetek gazdasági életében és e helyett kaput nyitottak a jogczím melletti fosztogatás rendszerének. A kenyér miatti élet-halál küzdelemben a gyengéket teljesen kizsákmányolták a hatalmasok; a tőke rabszolgájává tette a vele tejesen egyenrangú munkaerőt; a szédelegő haszonlesők az esztelen versenyben felszöktetett árak mellett hitvány árukat tukmáltak a fogyasztókra - és az elnyomott gyengébbek légiója, ha nem is tért vissza a középkor czégrendszeréhez, mely bár nem produkált bámulatos mennyiséget, de kenyeret adott a tisztességesen munkálkodóknak, - egyesülni kezdett, újra alkalmazva ama örök igazságú philosophiát, hogy a törékeny vessző nyalábban eltörhetetlen. Feltámadt az "assotiation" kora és ezen a ponton megkezdte a tudományos socialismus működését. Munkás egyesületek keletkeztek: a tőkével szemben testületileg lépett fel a munkaerő és gondnélküli megélhetésének feltételeként részét követeik az általa egyenrangú hozzájárulással, t.i. a nyers emberi erővel előállított produktumokból. Ámde az egymagukban álló munkás szövetkezeteknek harcza a hatalmas tőkével szemben meddő maradt és itt lépett ki a tudományos socialismus a maga teljes mivoltában, azt követelve, hogy az állam lépjen a socalis átalakulás élére; ő vigye keresztül a jövő gazdasági reformjait és juttassa diadalra az elnyomott gyengébbek igaz ügyét. Politikailag keresztülvittük a reformokat, de a politikai reform egymagában nem javítja meg a nép helyzetét, mivel Fourier szerint "nem pótolja az ebedet az alkotmány olvasása." A tudományos socialismus e csonka reform kiegészítését sürgeti. Hangsúlyoznunk kell e helyen, hogy mi a munkás szót legtágabb értelemben veszszük és értjük alatta mindazt, ki puszta emberi erővel járul hozzá az anyagi, vagy szellemi javak előállításához. Eme kijelentésünkkel jeleztük egyszersmind ama óriási kört, melyre kiterjed a sociális átalakulás, t.i. a javak előállításának, forgalomba hozatalának és elfogyasztásának összes Törvényeire. A tudományos socialismus ama törekvése, hogy az államot belevonja a gazdasági forrongásba és kapcsolatba hozza azt a socialis eszmékkel, ha nem is egészben, de részben sikerült Németországban, melynek uralkodója éleslátón felfogta ama törvényt, hogy az átalakító eszmeáramlatok a velük együtt rohanó trónokat ritkán söprik el.Ma nem csak az irodalom, de a sociális reformok terén is a vezető szerep Németország kezében van, beigazolódva ezúttal is ama jelenség, hogy a nagy eszmék bölcsője Francziaország és nevelő iskolája a német Birodalom. Németország törvényhozása socialista törvényeket léptet életbe: megnyirbálja a szabad verseny túlkapásait, életbe lépteti a munkás biztosítást: - míg mi nem lévén tisztásan a kérdéssel rémülve halljuk hírét, - addig és építi a jövő gazdasági rendszerének alapjait. És most megállhatunk egy pillanatra a kérdésnél, mi a tudományos socialismus? Nem felelhetünk egy czikk keretében kötetekre menő dolgokról: nem is részletezhetjük ezúttal a tudományos socialismus reformjait alkotó elemeit melyből maga az eszme áll, de válaszkép elmondhatjuk: érzik a jelen miseriáit; látják a földhöz tapadt páriák kínos vergődését a letért: észreveszik a javak eloszlásának visszaéléseit: figyelik a javak értékének háttérbe szorulását és a pénznek mint árunak előtértbe lépését: tapasztalják a hallatlanul igénybe vett hitel gazdasági szédelgés túlkapásait: gondolkoztak a milliónyi földhöz tapadt koldus helyzete felett? Nos ezek megoldása képezi a tudományos socialismus nagy feladatát. A tudományos socialismus nem politika, ezért össze nem tévesztendő a socialdemokratiával, mely a gazdaságiak mellett politikai reformokért is küzd - hanem tisztán gazdasági reformokkal foglalkozó tudomány. Nem nevetséges rettegni egy tudománytól és üldözni a tudomány híveit?! Azt mondják, a socialismus lábbal tiporja a vallást, megveti a hazát, ledönti a nemzeti korlátokat. Újra hangsúlyozva, hogy a tudományos socialismus nem érinti a hit és politika kérdéseit, hanem gazdasági eszme mindenek felett, erre is felelünk. A kiválóbb socialisták a XI. századba Theodebaldtól kezdve Rousseau-ig vallásos motívumok szerint dolgoztak: így Wielef, Savanarole, More Tamás, Campanella. De korukban is ilyen Cabet, a keresztény kommunismus hirdetője: Barbet, ki az 1848. klubjában kezében Bibliával beszélt: Mennier Viktor "Jézus Krisztus a háború tanácsa előtt" szerzője: de Toureil. Allan-Karder, Mazzini, ki a franczia forradalom atheismusa és az "ima gyűlölete" ellen szólt: vagy a szép kaliforniai Broson, ki 1894-ben az egyesült államokban megalapította a "Sans-Travail" hadseregét. Saint Simon, Fourier, Auguste Comte, Lamenais, Esquíros, Villegardelle, Buchez, Huet és mások nem ellenkeztek a kereszténység szellemével, vallásos alapon építették fel rendszerüket: tanaik a vallásos Kommunismus és demokratia, a socialis evangelisatio hirdetői. Hogy ez írók művei ellenkeznek a dogmával és a positiv vallással: vagy mert újabban a socialista írók nagy része a "Fécole sans Dien" követője, - ez nem használható fel érvül a socialismus, ellen. A "Fécole sans Dien" hódításának oka a socialista írók körében a jezsuiták harczában keresendő, kik nem az Istenért hanem a pápáért küzdenek, ami nem azonos két fogalom: nem az Isteni törvényeket értik, hanem az egyháziakat. Ettől eltekintve az anyagiság és atheismus, vagy vallástalanság általános jelenség, a korszellem sajátsága, nem pedig a socialismus speczialitása, ennek különleges találmánya. Mint hozható fel tehát ez alapon a vallástalanság a socialismus ellen? A socialismus, ha a jövő századok szelleme vallásos marad, összeegyeztethető a vallással is, de ezzel nem jut összeütközésbe, annál is inkább, mivel Krisztus socialismusa a maga idejében nem volt kisebb mértékben radikális mint Bakuniné. Mennyire jogosulatlan különben a vallástalanság vádja, bizonyítja a pápák magatartása a socialismussal szemben. A pápák a föld legjobb diplomatái, vagy mondjuk politikusai kiknek maradandó uralmát az magyarázza, hogy a kellő pillanatban együtt tudnak rohanni az árral. Ők felfogták a socialismus horderejét, nem tartották ijesztő Bullának - és XIII. Leó pápa a socialismus egyik leggondosabb tanulmányozója. Míg a messze vidéken, a kor szellemétől távollevő alsó rendű papság tűzzel-vassal pusztítja a socialis eszméket, addig Krisztus földi Helytartója megteremti 1877-ben a keresztény socialismust, melyet ha a munkások túl konservativnak is tartanak - a birtokos osztály ezzel szemben túl radikálisnak vél. Ha a fentiekhez még hozzá teszszük az evangelikus-socialista congresszus szavait, kik pedig szintén positiv vallás követői: "A tisztán tudományos czélokat, melyekért a munkásosztály küzd a socialdemokratia vezetése alatt, a kereszténység nevében üldözni, nem keresztényi eljárás" - úgy a vallástalanság vádjára megfeleltünk. Hátra volna a hazafiatlanság. Igaz, hogy a socialdemokratia az általános emberi és kosmopolitismus álláspontján áll, de eltekintve attól, mit múltkor is említénk, hogy a kosmopolitismus bölcsészet nem pedig gazdasági politika és a korszellem jelensége, mert a jövő századok caracteristiconja a kosmopolitismus lett, midőn a végideál: az ember eszménye a maga általánosságában diadalra jut, a fennálló összes korlátok ledőlnek és az ölök békével az ember uralma fog fennállni egyedül, - a tudományos socialismus eme világbölcsészettel nem foglalkozik, hanem reformjait ép úgy meg tudja teremteni egy haza határain belül, mint az egész föld kerekségén. A tudományos socialisták nem kevésbbé hazafiak, mint azok, kik a kérdéssel tisztában nincsenek és ha tanaikat egy nemzet keretén belül hangoztatják, úgy az lebeg czél gyanánt lelkűk előtt, hogy regenerálva nemzetük gazdasági életét, felemeljenek millió embert a nyomor szennyéből a jólét magaslatára és visszaadják őket a honnak, mert az a millió éhes ember imádni fogja a hazát, mely nekik kenyeret adott. Wolff Károly Zsolna és Vidéke 1897-1899 A "Zsolna és Vidéke" tárczája A piaristák. A fekete papok ünnepet ülnek, nagy ünnepet: fennállásuk 300 éves jubileumát. Ma, midőn a jubileumok korát éljük, jobban mondva a 25 éves jubileumok korát, imponál nekem a 300 év colossusa. 300 év mily idő, mennyi munka és küzdelem! A fekete papok végig küzdöttek a három évszázad harczait és a küzdelemből nem lankadva, hanem újult erővel kerültek ki. Ha felidézem emlékemben a múltat és látom magam előtt az egyszerű fekete reverendás tanárok alakjait, kik türelemmel hirdetik kathedrájuk mellől a tudományt, - szinte csodálkozom, hogy ezek az egyszerű fekete reverendás alakok a három évszázad kipróbált harczosai. És a mint bámulva nézem őket, gondolkozom, mi erősségüknek oka: mi adja meg nekik a védő pajzst, mely visszapattantja a feléjük lőtt nyilukat? Tán túl-konservatismusuk a vallásosság terén? A Legkevésbé sem. Fel tudják fogni a kor követelményeit; apostolai az igaz vallásosságnak és mindenek felett nem követik a nemzetköziség elvét, mint a jezsuiták, hanem nemzetiek a szó szoros értelmében. A magyarországi 24 rendház tagjai annyira szívvel-lélekkel magyarok, hogy a pálosok kihalta óta őket tarthatjuk a speciális magyar rendnek. Liberalismusuk köztudomású; hazafiságukat pedig ismeri mindaz, ki iskolájuk látogatója volt., úgy mint én éveken át és hallgatta éveken át a reverendás tanárokat, a mint ihlettel, tűzzel tartották meg előadásaikat a honszerelemről Ifjúságom legboldogabb éveit körükben töltöttem; ők voltak azok, kik feltárták előttem a tudomány birodalmának kapuit; velük töltöttem számos év minden óráját - és megtanultam őket tisztelni, szeretni. Nem ridegek az ifjúsággal szemben; nem hívei a pedans tanári zárkózottságnak, a mit sajnos sok tanárnál tapasztalhatunk. - hanem együtt élnek az ifjúsággal ellesik gondolataikat közvetlen közelből megfigyelik tehetségüket, felfogásukat, közöttük időzve, nem pedig a kathedra magaslatáról érintkezve velük - és az így szerzett tapasztalatok szerint nevelik magyarrá a gondjaikra bízott ifjakat. Ez is egyik titka erősségüknek: az évek múltán is hálás tanítványok serege nem engedi bántalmazni egy szóval is a fekete papokat és ha fennállásának 300 éves évfordulóját üli a rend - íme nézzék az ünnepségek sorát: figyeljék ama osztatlan elismerést, mely az összes hazai lapokban felhangzott jubileumukon, -ebben tanítványoknak is részük volt. Nem lehet egy könnyen feledni a rendházat fehérre meszelt boltozatos folyosóival, a hol a méltóságteljes, sőt komor külső alatt szeretet tanyázott: nem múlik el egyhamar a diákélet összes benyomása, mely pedig mind azokhoz a barna kis padokhoz fűződik a fekete papok iskoláiban. Calasanzi Szent József jól tudta mit cselekszik, midőn 1597-ben a római szent Dorottya plébánia lakon megnyitotta a Scholae piae-t és rendének tagjaiból nem annyira papokat, mint tanítókat és ifjúság nevelőket akart teremteni. 1599-ben már annyira szűknek bizonyult a plébániai helyiség, hogy a rend alapítója új helyiségbe költözött - a Szent Pantaleónba. Ezután rohamosan terjedt el a rend Olaszországban, Genua, Nola, Turin, Vercelli, Bologna, Milano, Florenz egymásután kérte a piaristákat; majd 1632-ben letelepedtek Ausztriában is, 1639-ben Lengyelországban, 1638-ban Spanyolországban ütöttek tanyát, mindenütt hirdetve a szeretet igéit és nevelve az ifjúságot. Hazánkba 1642-ben költöztek be, midőn megnyílt az akkor még Lengyelországhoz tartozó podolini ház és azóta már 24 társházuk van itt 390 Rendtaggal; honosításukat pedig III. Károly alatt mondotta ki az 1715. évi 102. törvényczikk. Ma jubilálnak: pihennek egy-két napig, hogy örvendjenek a 300 év vívmányainak: azután újból kezdik a munkát friss erővel - lankadatlanul ... Az ünnepségekből a trencséni társház is kivetik részét és f. hó 8-án díszebédet adott. Ezt megelőzőleg nagy misét szolgáltak és Úrnak, melyen gróf Pongrácz Adolf, Vágújhely prépostja czelebrált, a zenekart pedig Chladek Henrik egyházi karnagy dirigálta nagy tudással és alapos készültséggel. A zene és ének oly magas művészi piedesztálon állott, hogy beillett volna bármelyik székesegyházba, figyelembe véve természetesen azt, hogy Chladeknek nem állanak rendelkezésére hivatott egyházi énekesek, hanem dilettans közreműködők. Nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy az a templomi zene, a mi felhangzott 8-án a piaristák egyházában, - méltó volt a 300 év múltjához és történetéhez; a rend nem küldhetett szebb és magasztosabb imát a Mindenhatóhoz, mint a hang-harmóniát, mi ott zengett a boltozatok alatt, magában foglalva a hála szavát, az ünneplő seraphok énekét, az ember könyörgő imáját, - az alkotó dicsőítését. A zenekedvelőket bizonnyal érdeklő műsor a következő volt: 1. Hymnus de Sto Calas. „O pater parvulorum” - vegyes kar. 2. Te deum. - vegyes kar zenével Binder J.-től. 3. Tantum ergo, vegyes kar zenével Führer F.-től. 4. Missa solemnis, férfi hangokra zenével. Th de la Hache-től. 5. Graduale, duo sopran és bariton, Mendelssohn F-től. Végre 6. Offertotium, duo Ave Maria, Reimann J.-től. Délben a társház műbecsű refektoriumában díszes társaság gyülekezett egybe, kiknek soraiban ott volt Szalavszky Gyula v.b.t.t. főispán, Baross Jusztin alispán, Siebenfreud Béla kir. törvényszéki elnök, gróf Pongrácz Adolf prépost, gróf Pongrácz Gusztáv, Bangya Gusztáv vármegyei főjegyző, Ucsnay Ernő polgármester, Mallász József kir. pénzügyigazgató, Strechay Vincze kir. törvszéki bíró, Kosztka Mihály tanfelügyelő, a tanári kar, Dr. Lange Kálmán, Dr. Motkó Géza ügyvédek stb. Az első toasztot gróf Pongrácz Adolf prépost mondotta a pápára és királyra: utána Szalavszky Gyula v.b.t.t. főispán a rendek tagjait éltette, majd Krasznyánszky Károly házfőnök a vendégekre emelte poharát, első sorba, pedig a jelenlevő főispánra. Siebenfreud Béla mint a rend volt tanítványa általános tetszés között a 24 társház tagjait éltette, különösen pedig annak jelenlevő három képviselőjét Krasznyánszkyt, Dr. Rauchbauert és Charusz Lászlót: majd Ucsnay Ernő a város nevében üdvözölte a rendet, ugyanezt apostrophálta Kosztka Mihály is, Ezután még a toasztok égész sora következett és a társaság a késő éjjeli órákig maradt együtt a legfesztelenebb és legjobb hangulatban. Az ünnepség tehát véget ért. Bezárult a nehéz tölgyfa ajtó az utolsó vendég után is és a komoly, szent falak között újra csend, kolostori nyugalom honol. A rend megünnepelte a nagy évfordulót, azután letette az ünnepi mezt és felvette újra munkás öltönyét. A kis piros toronyban ismét megszólalt a primus csengettyű hívogató szava, - az ifjúság bevonul a tantermekre - és a fekete papok folytatják a tanítást. -ó- -á- Zsolna és Vidéke 1897-1899 Valami arról, a mihez nem értek. - Tanügyi miseriák - Ne vegyem senki tőlem rossz néven, hogy olyan dologhoz nyúlok, mely miatt azt mondja nekem bárki, hogy hát: "czoki fináncz" - aztat maga nem ért -Tojás! Beismerem, hogy keveset értek az iskolák ügyéhez, de azért az alábbaikat mégis csak elmondom, mert hát abban a boldogtalan "hiszemben" élek, hogy ha az embernek oda is vághatják azt, hogy "aztat maga nem ért!", de minthogy mint állampolgárnak lehet hozá egy kis közöm, azt senki sem fogja tőlem kérdezni "was geht sie das an?!" Annak ismertetését, magyarázását, hogy megyénkben - ennek határszéli voltánál - és még tán egyébnél is fogva - mennyire nagy és kiváló gondot kellene fordítania a népiskolákra, s ezzel a népnevelésre, ezt avatottabb, ügyesebb tollra bízom s csupán annak tárgyilagos megítélésére szorítkozom a mit magam láttam, tapasztaltam s a mi nem épen épületes dolog, mivel ezzel a szegény földmíves nép gyermekeinek szellemi és erkölcsi károsodása mozdíttatik elő. Lehet hogy sok ember szemében ez csekélységnek fog feltűnni a mi "szót sem érdemel", no de hát azért van a soknál is több ember, hogy ne mind egy nézeten legyen s így talán lesz valaki, a ki az én nézetemen lesz, hogy ez mégis csak érdemes a szóra. Van a Puchói járásban egy szegény község, melynek Dohnan volna a becses neve, s ennek a községnek van egy iskolája is, mely iskolának iskola volna, ha volna - ha lenne tanítója; de még tanítója is volna, ha volna - de nincs! Nincs bizony kérem már két éve tanítója a dohnani r.k. iskolának, mert hiába mondja azt bárki, hogy bizony van, erre én váltig azzal felelek, hogy de bizony nincs! Vagy tanító az, a kinek van fogalma a póstáról, gazdaságról és sok egyébről csak arról nincs neki fogalma, hogy mi fán terem a tanítói oklevél s az azzal járó teendőről?! Nem akarom ezzel a dohnani r. k. iskolájának jelenlegi vezetőjét az távol van tőlem, csak azt akarom konstatálni, hogy nevezett iskola jelenlegi vezetője nincs képesítve arra, hogy mint tanító működjék s így, a hol avatatlan kéz vezet, ott nem lehet czélt érni, de még remélni sem lehet, hogy czélt érünk. Ez az egyik iskola rövid vonásokban vázolt állapota. A másik felső-kocskóczi iskola, mely épen ellenkezője az elsőnek: van tanító, de nincs iskola! Itt az iskola épület roskadozó félben lévén, betiltották a tanítást s így annak, hogy a tanító szakember, jó hazafi, derék, lelkiismeretes tanerő, ki nemcsak szakértelemmel, de odaadással, passzióval végzi azt a szép teendőjét, melynek gyümölcse a tót nép gyermekeinek, a hazaszeretet tanaiban való nevelése, a tankötelesek meg vannak fosztva attól, hogy szellemi s erkölcsi téren előhaladhassanak tanitójuk gondos vezetése mellett, mert az iskola épület veszedelmesen rossz karban lévén, hatóságilag bezáratott - s nincs, a ki a közművelődésnek helyiséget teremtsen! A katholikusok nem engedik át az iskolájukat az államnak! - hogy miért nem, ez az ő dolguk! de ha át nem engedik, miért nem gondoskodnak amott tanítóról, itt meg iskola épületről?! Ez tán nem egészen az ő dolguk?! vagy talán igazán olyan csekélység volna az, hogy míg az egyik községnek tanítója, a másiknak iskolája nincs ? S ha megérdemli a szót ez a "csekélység" nincs senki, a ki törődjek ezekkel s rendezze ezeket a szép állapotokat? Én azt hiszem "est modus in rebus!" Miticziky Gyula. Zsolna és Vidéke 1897-1899 OTTHONUNK. Versenyző szerelem. Mindenekelőtt is kijelentjük, hogy nem valami dramatikus tárcza megírása a czélunk és így azok, kik szentimentális történetet keresnek a hangzatos czím alatt, csalódni fognak. Ezúttal arról akarunk írni, részletesebben, a mit multkori számunkban is jeleztünk már: házi versenyünkről. Lapunk egyik barátja annyira kételkedik a fin de siécle szerelmének létében, hogy versenyre akarja felhívni a pennafogatókat, írjanak a szerelem örök problémájáról, mely Ádám óta foglalkoztatja az ember fiait és a ki a közkritika szerint legmegfelelőbben oldja meg a sisiphusi munkát, annak jutalmul Arany János összes munkáit ajánlja fel. Hölgyeim és Uraim, önökhöz szólunk tehát: fel a versenyre, a ki műagában erőt érez, hogy érdekes alakban öntse ki lelkinek érzelmeit, egész lényének felfogását a szerelem fogalmáról. Mert valót és nem phantáziát, pláne nem hazugságot kelünk; kiki oly alakban mutassa be magát a milyen házi köntösében szolgája előtt. Eredetiség után epedünk, az eredetiség pedig ritkán jelenik meg az élet színpadán, hanem többnyire kulisszák mögött. Kíváncsiak vagyunk, hogy a kor, szelleme, mely vármegyénk határai között, egy vidéki lap olvasó közönségének körében is megfigyelhető, mily felfogásnak híve a szerelem terén?! Ne értsenek félre: bármennyire is hangzatos a pesszimista világ, hogy a szerelem költői szép kara letűnt, - mi nem vagyunk e felfogás híve és eleve bíztatjuk igen tisztelt pesszimista barátnénkat, hogy a verseny eredménye befogja igazolni felfogásunk helyességét. Ha az alak változik is, az eszme örök és számtalan epedő Margaretha, meg ablakok alatt sétáló ifjú erősíti szívére szorítva kezét, hogy az égető láng ki nem aludt, hanem ott ég a csontok velőjében elolthatlan tűz gyanánt. Apostolai a szerelem múzsájának, vegyék kezűkbe lantjukat és daloljanak belsőjük sugallata szerint: önök pedig tisztelt hölgy és férfi olvasók, hamis, vagy való húrokat penget-e. - azután ítéljenek. Az ítéletet írásban kérjük és a mely dal után legviharosabban hangzik fel a taps, - annak adjuk oda a babért. De nehogy tréfának vegyék szavunkat, egész komolyan szólunk. - Mindazok, kik a problémáról írni akarnak, mi a véleményük, hitük, felfogásuk a szerelemről, -lehetőleg rövid válaszukat f. évi deczember hó 20-ig küldjék be lapunk szerkesztőségébe hol a külön e czélra alakított bíráló-bizottság határozatának megfelelőleg a legjobb válaszokat közölni fogjuk. A válaszok megjelenése után szavazásra hívjuk fel olvasó közönségünket, kinek válaszát tartják legjobbnak és a legtöbb szavazatot kapó mű nyeri el a kitűzött jutalmat. Az érdekesebb szavazatokat, mivel a szavazatok indokolását is kérni fogjuk, ugyancsak közöljük annak idején: a szavazás közelebbi módozatait pedig a munkák közlése után részletesen előadjuk. És most félre állunk, hogy helyt adjunk a küzdőtéren a bajvívóknak. Lebbentsék fel a fátyolt a szív legdiszkrétebb titkairól; engedjenek bepillantást a belső rejtekeibe, - írjanak ezúttal szerelmes levelet a publikum számára is. Mi örömmel várjuk önöket és figyelemmel fogjuk kísérni, mint versenyeznek a szerelmesek -a szerelemért! Marteau Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. - Köszönetnyilvánítás. Szalavszky Gyula v.b.t.t. főispán f. hó 8-án Trencsénben időzött, részt vett a piarista rendházban adott díszebéden. - Nyugdíjazás. Mint hiteles forrásból értesülünk, Csáka Károly, a zsolnai kir. kath. gymnasium igazgatója 1898. évi január hó 1-jével nyugalomba vonul. Ő Felsége ugyanis és nevezett igazgatónak még az isk. év elején szept. 5-én beadott saját kérelmére megengedni méltóztatott, hogy tekintettel teljes tanügyi szolgálatára és törődöttségére - a legmagasabb elismerés és köszönet nyilvánítása mellett, melyet hosszú tanári és igazgatói pályáján kifejtett buzgó működéséért bőven kiérdemelt, teljes nyugdíját élvezhesse. Nem csak a zsolnai gymnasium veszti el Csáka Károlyban szeretett vezetőjét, hanem a város is egyik legszorgalmasabb képviselő testületi tagját, a társadalom pedig egyik vezérlő alakját, kinek szerénysége soha meg nem engedte, hogy az előtérbe tolakodjék s munkásságával tüntessen beavatatlanok előtt s ezt tette mindig kellő helyen oly nyomóssá. - Lapunk zárta előtt állunk, sem terünk, sem időnk nem engedi, hogy Csáka Károly érdemeit, kivált a magyarság és városunk magyarosodása és kulturális fejlődése körül teljesített kiváló munkásságát kellőkép méltassuk, de fenntartjuk magunknak, hogy visszatérve e tárgyra, meg fogunk felelni kötelességünknek. Az igazgatói teendők helyettesítő vitelével Örvény Iván zsolnai kir. Kath. gymnasiumi r. tanár bízatott meg. - Siebenfreud Béla a trencséni kir. törvényszék köztiszteletben álló elnöke most üli meg szolgálati idejének 30 éves és elnökségének 10 éves jubileumát. - Ezen alkalomból mint értesülünk, a törvénykezés terén működők díszebédet rendeznek f. hó 19-én a trencséni nagy szállóban a jubilans elnök tiszteletére, melyen nemcsak a trencséni, hanem az egész vármegye a jurista világ részt vesz, mely czélból a rendezőség máris szétküldötte az aláírási íveket. - Megelőzőleg f. hó 18-án, azaz szombaton a törvényszék egész bírói-, jegyzői-, tisztviselői kara testületileg üdvözli főnökét: a vidéki bíróságok személyzete valamint a városi és megyei ügyvédi kar pedig f. hó 19-én, délelőtt 11 és 12 óra között tiszteleg az elnöknél. Az ünnepségekről részletes tudósítást hozunk. - A Sportkör társas vacsorája. A trencséni "Sport-kör" társas vacsorája f. hó 4-én kitűnően sikerült. A mulatságon igen előkelő közönség volt jelen. Ott lattuk Dr. Brandis Pálnét, Brocsek Nándornét, Schwarz Ilona kisasszonnyal: Dr. Lange Kálmánnét, Radakovics Károlynét, Szilvay Istvánnét, Marsovszky Irma kisasszonnyal, Sztréchay Vinezcenél Sztrechay Mariska és Nitnansz Maricza kisasszonnyal és végül Takács Károlynét Irénke leányával. A tánczot este lO órakor kezdték el és ez időtől fogva páratlan animóval és fesztelen jó kedvvel folyt a táncz a késő hajnali órákig. - Habár az estélyen csak 27-en vettek részt és a négyeseket 10 tánczolta végig - mikor letette a czigány vonóját és elhalt a nóta a hegedűn. - a sportköri fiatalság megnyugvással tapasztalta, hogy a kik ott voltak, jól érezték magukat. - a távolmaradók pedig elmulasztottak egy kellemes vacsorát. - Eljegyzés. Friedmann Dávid dr. zsolnai izr. főrabbi eljegyezte Wolfsohn Simon dr. morva-lomnitzi főrabbi művelt és kedves leányát, Klára kisasszonyt. Őszintén gratulálunk! - Kosztka Mihály, Trencsén megye tanfelügyelője f. hó 6-án és 7-én városunkban időzött, hol a hatáskörébe tartozó iskolákat megvizsgálta. Mint bennünket értesítenek, mind az iskolákat a legnagyobb rendben találta, miért is teljes megelégedését fejezte ki a tantestületek előtt. - Kinevezés. Városunk szülötte Gyuriss Károly, mint értesülünk, most nyerte Baánba való kineveztetését mint vármegyei állatorvos. - Gyermekek mulatsága. A városi kisded óvó, melynek működését mindenki a legnagyobb rokonszenvvel kíséri - hiszen ez a magyarságnak a mi derék és hazafias szellemű irgalmas tanítónővéreink mellett második gyermek-mentsvára egy igen kellemes kis ünnepéllyel akarja apró tanítványai szüleit és az érdeklődő közönséget meg örvendeztetni. F. hó 23-ára készül a kisdedóvó kis tanuló serege záró vizsgálatra s ezzel együtt a karácsonyfa-gyújtás áhítatos, szívet nemesítő ünnepélyére. Délután 4 órakor fogja őket szeretett nénikéjük Pfeiffer Ida kisasszony a "Vasutasok körének" helyiségeiben maga köré gyűjteni, hogy beszámoljanak ez évi munkájokkal. Mert munka ám a piczikéknek, mit mi játéknak és szórakozásnak tartunk, komoly fáradság számba megy, min mi mosolygunk. Az ünnepély fénypontjai azonban azok a kis színi előadások és élő képek lesznek, melyekben a kis művészek komoly méltósággal önérzettel lépnek majd elő - hacsak meg nem rémülnek a közönség láttán. Ezt azonban fel sem akarjuk tenni hiszen ők jól tudják, hogy mit akarnak. Több mint harminczan lesznek. kik "A koldusasszony", "A méregpohár", és a "Karácsonyi Álom" cz. színművekben, valamint a "Hófehérke" és "Jákob álma" élőképekben lépnek "a mindent jelentő padlóra". Egy szóval igen élvezetes délutánra számíthatnak, kik megjelenésükkel meg fogják tisztelni és jutalmazni kicsinyeink ünnepélyét és fáradozását. A nemes czélra szánt 30 krajczárnyi belépő díj még buzdítsa a jószívű közönséget, hogy filléreivel is támogassa a valóban szép törekvést. - Rabszökevény. A még november havában a trencséni fogházból megugrott és többszörös lopás bűntettével vádlott, rovnei illetőségű Huncsik Jánost a vágbeszterczei csendőrség hosszas hajsza után ugyancsak Vágbeszterczén elfogta. - A nyomban megejtett nyomozás néhány újabb lopást derített ki Huncsik terhére s így a vágbeszterczei járásbíróság fogházába helyezték el, hogy ismét Trencsénbe szállítsák. - Ezt azonban megelőzte a körmönfont fiatal gonosztevő, mert decz. 6-án este 7-8 óra között széjjelszedte a fogházban lévő vaskályhát, ezt félrelökte s a fűtőnyíláson át az őrszoba pitvarába mászott, itt felfeszítette a csukott ajtót s - szerencsésen elmenekült. Bár nyomban tettek meg minden intézkedést a szökött rab kézrekerítésére, ennek mai napig semmi eredménye sem volt. - Kalikó bál. A zsolnai korcsolyázó egylet 1897. január 15-ére Kalikó bált tervez. Ismerve nemcsak ez egyesület ügyes vezetőségét, hanem edzett daliáit - és kiket elsősorban kellet volna felemlítenünk - fürge szépségeit, biztosak lehetünk a mulatság fényes sikeréről. - A meghívókat, már a közeli napokban fogják kibocsátani. - A pulykatolvaj. A trencséni "Arany Bárány" szálló tulajdonosának sok a pulykája. - Észrevette ezt Hitura Mihály is és átugorva a baromfi udvar falán ép nyakon csípett egy csiklandóan hízott pulykát, mikor az ott termett házbeliek őt csípték nyakon. - A tolvaj kiáltására oda sietett egy a közelben tartózkodó közös-hadseregbeli szakaszvezető és kirántva oldalfegyverét a tolvaj kiszabadítása végett, megsebesítette a vendéglős kocsisát. - A tolvajt ennek daczára elfogták és az ügy a bíróság elé került. - A vasutasuk olvasó köre által rendezett minapi előadása fényesen sikerült. - Az előadást kísérő, műkedvelőkből összeállított zenekar pontos összjátszása nemcsak meglepetés, de igazi műélvezet számba ment. Maga az előadás alig hagyott kívánni valót és ha kivált a rendezőség és a szereplők a komoly művészi felé irányzott törekvését tekintjük, csak gratulálhatunk az elért sikerhez. A közönség legtöbbje azzal az óhajjal hagyta el a termet hogy bár nem sokára ismét gyűlhetnék össze egy újabb élvezetes estére. - Ösztöndíj pályázatok. Mint minden évben, úgy most is kiírták a középiskolai pályázatokat. Minthogy vannak ezek között olyanok, melyek részben zsolnai, részben Trencsén megyei tanulóknak szólnak, nem tartjuk fölöslegesnek, hogy ezekre az érdeklődő szülőket külön is figyelmeztessük. Ilyen első sorbon a győri Dlabács féle árva alapítványnál megüresedett 3, egyenkint 100 frtos állomás; a győri királyi árva alapítványnál 2, egyenkint 150 frtos, hét 100 és hét 80 frtos állomás: végül egy Mattyasovszky-féle 90 frtos állomás. A Dlabács és Mattyasovszky-féle ösztöndíjaknál a rokonságból származó gyermekek esnek számba, mit okmányokkal kell bizonyítaniok. A Dlabács-féle ösztöndíjakért Zsolna város tanácsához Trencsén megye útján, a győri kir. árva alapbeliekért Bertha János győri kanonokhoz, mint az alap igazgatójához, a Mattyasovszky-féle ösztöndíjért, melyet, ha rokon nem jelentkezik, más trencsénmegyei ifjú is nyerhet el, - a nyitrai püspökhöz kell folyamodni: de csakis az iskola igazgatósága révén. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Színházi rovat Baranyai Mihály színtársulata f. hó 5-én hosszas huza-vona és a színház látogató közönségnek f. hó 4-én, azaz szombaton este történt ok nélküli felültetése után, Harry és A. E. Paulton „Niobe” bohózatával megkezdette végre előadásait a Trencséni színházban értve alatta az „Arany Bárány” szálló nagy termét. A bohózatról magáról nem írhatunk de nem is akarunk írni sokat. A klasszikus ó-kor és a fin de siécle szellemének összeütközése folytán előálló komikum mulattatja meglehetős folytonosságban a publikumot. Az előadást illetőleg első pillanatban tisztában voltunk azzal, hogy a vidéki színészet réme, a szerep nem tudása, itt is kísért, minek természetes folyománya, hogy az összjáték nagyon is Kifogásolható. A szereplők közvetlenül az indulatkitörések előtt szüneteket tartanak, mialatt kétségbeesett tekinteteket lövellnek a súgólyuk felé, a honnan megkapva végre a mentést, - a várakozó arczkifejezést minden átmenet nélkül indulatossá változtatják, és folytatják például a kétségbeesett panaszkodást. A szereplők közül B. Némethy Jolán és Tukorai Loránd tűntek ki; az előbbi orgánumának talán rekedtsége miatt észlelt fogyatékossága daczára jól játszott; Tukorai pedig e helyütt is régen ismert kipróbált komikus, kinek egy hibája van csak, hogy nem igen szereti betanulni a szerepeit. F. hó 7-én Durn és Chivot „Artúr kalandjai”-t adták. A darab maga nem mondható kiválónak, bár sok mulatságos situátio van benne és egy csomó színpadi fogás. A szereplők közül Benedek Gyula említendő mindenek előtt, mivel egyike a társulat legjobb erőinek: temperamentummal és eredeti felfogással játszik. Kápolnai Irén szintén igen temperamentumos színésznő, annyira talán, hogy temperamentumából kölcsönözhetne keveset másoknak is. Saint Colombe Hermosa bárónét chie-kel játszotta. Tukorai ezúttal is jó volt. Oursikoff grófnak (Lejtényi Jenő) ajánljuk, hogy szokjék le szögletes gesztusairól és ne deklamáljon. 5-én a "Czigányt” adták. Igaz ugyan, hogy egyike Szigligethi legszebb színműveinek, de túl ismeretes egy 20 előadásból álló saison repertoirja számára. Zsiga czigány (Tóth) igen jó volt megállhatta volna helyét bármelyik színpadon. Rózsi (B. Némethy Jolán) ezúttal is bebizonyította, hogy feltevésünkben nem csalódtunk, a midőn sokat vártunk tőle. Jól alakit érzelemmel játszik. 9-én Offenbach örök szép zenéjét hallottuk a „Hoffmann meséi”-ben. A zenekar határozottan jó; a női karmester fegyelmet tart zenészei között. S. Berczik Margit hangja igen kellemes és örömmel vettük észre, hogy az ének mellett súlyt fektet a játékra is. Csáky Ferencz figyelemre méltó tenorista, ki ezúttal határozottan jobban játszott, mint a "Czigányban”. Boda Ferencz hangja kissé gyenge ugyan, de jól énekel. Megjegyzendőnek tartjuk, hogy a díszletek igen szánalmas állapotban vannak; olyan támogatás mellett, a milyenben Trencsénben is részesül a társulat, bizony kitatarozhatnák a kulisszákat - ff. temperamentumos színésznő, annyira talán, hogy temperamentumából kölcsönözhetne keveset másoknak is. Saint Colombe Hermosa bárónét chie-kel játszotta. Tukorai ezúttal is jó volt. Oursikoff grófnak (Lejtényi Jenő) ajánljuk, hogy szokjék le szögletes gesztusairól és ne deklamáljon. 5-én a "Czigányt” adták. Igaz ugyan, hogy egyike Szigligethi legszebb színműveinek, de túl ismeretes egy 20 előadásból álló saison repertoirja számára. Zsiga czigány (Tóth) igen jó volt megállhatta volna helyét bármelyik színpadon. Rózsi (B. Némethy Jolán) ezúttal is bebizonyította, hogy feltevésünkben nem csalódtunk, a midőn sokat vártunk tőle. Jól alakit érzelemmel játszik. 9-én Offenbach örök szép zenéjét hallottuk a „Hoffmann meséi”-ben. A zenekar határozottan jó; a női karmester fegyelmet tart zenészei között. S. Berczik Margit hangja igen kellemes és örömmel vettük észre, hogy az ének mellett súlyt fektet a játékra is. Csáky Ferencz figyelemre méltó tenorista, ki ezúttal határozottan jobban játszott, mint a "Czigányban”. Boda Ferencz hangja kissé gyenge ugyan, de jól énekel. Megjegyzendőnek tartjuk, hogy a díszletek igen szánalmas állapotban vannak; olyan támogatás mellett, a milyenben Trencsénben is részesül a társulat, bizony kitatarozhatnák a kulisszákat -ff. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Szerkesztői posta. - Kund Edömér. Amint látod, kivánságtok értelmében jártam el és örvendek, hogy e kis szívességet megtehettem. A másik tervünket illetőleg technikai nehézségek merültek fel, úgy hogy egyelőre alig lesz kivihető. Bár nagyon sajnálom, de mint bővebben ki fogom fejteni, le kell mondanunk róla. - M.J. Trencsén. Önnek meleg érdeklődése lapunk belső ügyei iránt, ezúttal utolszor nyerhet kielégítést. Megtettük az utolsó próbát és egyenes fellépést kértünk ellenfeleinktől: a válasz megint csak bujkálás és mások gyanúsítása. Ahol a gorombaság és a bevallottan nem akademikus magaslaton álló érvelés komoly számba kíván menni, ott lapunk nem versenyezhet.- Lemondunk tehát minden további vitáról, mert ki bizonyítás helyett újból csak gyanúsít, azt lovagias ellenfélnek nem tekinthetjük. Engedjen meg tehát ön is - azt hisszük olvasóink felfogásával is találkozunk - de kijelentjük, hogy a „F.U.” írhat már most amit akar, minket nem érinthet - miatta többé már be nem mártjuk tollunkat. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Hirdetések Cafe Millennium. Emfhiehlt sich dem geeherten P. T. Publicum als billigste Bezugsquelle aller Arten Getränke in Bouteillen 1 Liter Bier - 20 kr. 1 - Wein - 32 kr. 1 - Liqueur - 60 kr. Bestellungen werden auf Wunsch prompt ins Haus geliefert. Im zahlreiche Aufträge bittet Achtungsvoll. Cafe Millennium. Alulírott bátor vagyok a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy Zsolna főterén, a Bittsánszky-féle házban f. hó 20-án a legfinomabb Cognac, Jamaika rum, likőrök és thea stb. kereskedést úgy nagyban mint kicsinyben nyitok. A bel- és külföld legelső czégei engem bíztak meg itt helyütt való képviseletökkel, minél fogva abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy e czikkekben a legkiválóbbat igen jutányos árak mellett nyújthatom. Vállalkozásomat a n. é. közönség jóakaratába ajánlva, vagyok mély tiszteletel, Schwarz Dániel Ich beehre mich einem geeherten Publicum die höfl. Anzeige zu machen, dass ich in Sillein am Hauptplatz im Bittsánszky-sehen Hause einen Verschleiss en gros und en detail von feisten Cognac’s, Jamaica Rum’s, Liqueuren, Thee etc. Am 20-ten d. Mts. eröffne. Die ersten Firmen des In- u. Auslandes haben mir die alleinige Vertretung am hiesigem Platze übertragen u. bin ich dadurch in der angenehmen Lage, das Exquisiteste in diesem Genre zu sehr mässigen Preise zu bieren. Indem ich mein Unternehmen dem Wohlwollen eines geehrten Publicums bestens empfehle zeichne hochachtungsvoll Schwarz Dániel Rettinger Arthur, Zsolna Juwelier erlaubt sich sein grosses Lager in aller Arten Uhren, Gold u. Siber, Schmuckgegenständen, Sielberesszeuge und Neusilberwaaren bestens anzuempfehlen. Alle ins Fach einschlagenden Reperaturen werden bestens und billigst ausgeführt. Für alle bei mir gekauften oder reparirten Uhren leiste ich ein Jahr Garantie. Adamicza Ede ELSŐ ZSOLNAI BÚTORGYÁR Zsolnán Iroda és raktár: Széchenyi-ut 96., gyár: Wall-utcza (saját házában). Legnagyobb választék kész bútorokban. ERSTE SILLEINER MOBELFABRIK Sillein Comptoir u. Lager: Széchenyistr. 96., Fabrik: Wallgasse (in egenem Häusern) Grösste Auswhal in fertigen Möbeln. Stylszerűen kifogástalan háló-, ebédlő- és szalon-bútorokat gyárt dió-, tölgy-és mahagónifából. Kívánatra beküldött rajzok szerint, elvállalja mindennemű Bútordarabok készítését, valamint kárpitos és díszítő munkákat a legjutányosabb árak mellett. Raktára mindig bőven fel van szerelve kész bútorokkal. Képes árjegyzékkel ingyen és bérmentve szolgál. Josef Glasel, Sillein Glas-. Porcellan- und China-silberwaaren-Handlung. Empfichlt sein reich sortirtes Lager an Lampen, Luster und Beleuchtungsartikel, Glas und Porcellan, Service, Bilder, Spiegel und Rahmen in allen Grössen. Übernimmt aller Art Bau-Glaserarbeiten zu billigsten Preise. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna I. évfolyam 12. szám 1897. deczember 19. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Felhívás előfizetésre. Nem akarjuk ezúttal ismételni, mit annak idején e lap czélja és törekvése gyanánt jeleztünk t. olvasóink előtt, -annak elbírálása, hogy mennyiben közelítettük meg ideálunkat, a művelt közönségre tartozik. Mi hívek fogunk maradni elveinkhez és mint eddig, úgy ezentúl is azon leszünk, hogy tudományos és szépirodalmi tekintetben a modern kor magaslatán álljunk, hogy olvasó közönségünk fokozott igényeinek megfelelhessünk. Tisztelettel kérjük tehát lapunk barátjait tartsak meg számunkra jóindulatukat és terjesszék azt a maguk körében is. A közeledő ünnepekre való tekintettel tisztelt olvasóink becses tudomására hozzuk, hogy közelebbi két lapszámunk egy-egy nappal előbb, vagyis vasárnap helyett már szombaton fog megjelenni. Ezért kérjük vidéki munkatársainkat is, hogy ennek megfelelőleg kissé előbb legyenek szívesek beküldeni czikkeiket. A "Zsolna és vidéke" előfizetési árai Egész évre...4 frt. Fél évre...2 frt. Negyedévre ....1 frt. Mély tisztelettel a "Zsolna és Vidéke" szerkesztősége és kiadóhivatala. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Arany a tűzben. "Civi non est noccudum, quia est pars patriae!". Seneca Az embernek, kivált a műveltség alacsonyabb fokán álló embernek, ki az önfegyelmezés nagy mesterségét sem szellemi, sem erkölcsi tekintetben meg nem tanulhatta, egy közös nagy hibája van: szerelmes ön-magába, véleményt csak egyet ismer el, és ez a saját véleménye. Ha találkozik, ki más eszmét, avagy csak más eszközöket mer javasolni a jónak felismeri czél elérésére, nem mérlegeli az ellenfél okait, hanem szenvedélye hevével nekiront és ha másképen nem képes azt ellensúlyozni, letiporja a sárba, mert azt hiszi, ha saját alacsony álláspontjára ránthatjaa le, úgy megszűnt veszedelmesnek lenni az ő terveire nézve. Tudatlan tömeggel szemben az ily eljárás gyakran mutatkozott már czélra vezetőnek, a "claumniare audcter, semper aliqud haeret" elve már nem egyszer ásta alá a legönzetlenebb, legbecsületesebb törekvéseket. Az e fajta számítás csak egyben szokott csalódni, abban t.i., hogy nem tudja azt, hogy a hiszékenységnek, de még a kárörömnek is megvan a maga határa: az undor. E határponton fordul meg a koczka és ki addig a népszenvedély merész felcsigázásával uralkodott, azon veszi észre magát, hogy egyedül áll és unos-untalan ismételt prédikácziójának ő maga s egyedüli hallgatója. A közpályán a nyilvánosság előtt működő férfiú nem elégíthet ki mindenkit. Hány méltatlan, néha bűnös kívánság lép útjába, mely a legkülönfélébb ürügyek alatt követel tőle kielégítést. Ha van ereje ellenállni a csábnak és azt az igazság nevében elutasítja magától, úgy kész az ellensége és annál veszedelmesebb az, minél közelebb esik a fentebb említett, épen nem ritka fajhoz. Ha van bátorsága állást foglalni meggyőződése szerint és nem tekint ilyenkor mellékes érdekeket, esetleg fölemelkedik egyéniségével a közönséges fölé, úgy kész az irigye és jaj neki, ha az a legcsekélyebb emberi hibát vagy gyengeséget fedezheti fel benne, mert ezen a réven fogja üldözni, ha kell a sírig. Oly mindennapos és közönséges jelenségek ezek, hogy kár ezekkel foglalkozni, nem is tonnők, ha közéletünk közvetlen megfigyelése nem kényszerítene reá. Hitvány embernek mondja Mirabeau azt, ki életében sem ellenséget, sem irigyet nem tudott szerezni, de hitványabbnak azt, kit ellenfelének áskálódásai letérítenek kötelessége útjáról. A nagy franczia physiokrata eme szavaiból merítsen erőt az öntudatos férfiú, ha rágódnak is rajta az alacsony lelkűek és ne felejtse, hogy önzetlen működése nem csak ellenségeket, de barátokat is szerzett neki. Ha exponált helyzete és határozott egyénisége elfajultakká tette ellenfeleit, emlékezzék meg arról is, hogy ugyanezek a tulajdonságai áldozatkészekké tették barátait. Harcz az élet. Kétszeresen az, ha állásunk és hivatásunk olyan, hogy nem csak a magunk személyéért kell átküzdenünk e harczot, hanem a sok másért is kiknek érdekei, kiknek sorsa, kiknek jövője kezeinkbe van letéve. Az ily esetben nem azt szabad tekintenünk, minő bosszút forral az a pár ember, kinek külön véleményével avagy külön érdekeivel össze kellett tűznünk, de azt, hogy minő szemmel tekint reánk a nagy sokaság, mely Atyjaként tekint fel volt vezetőjére és őszülő korában is még hálás szívvel gondol vissza a serdülő éveinek emlékeire. Ez legyen a férfiú működésének mérlege és ebben a tudatban lenézhetünk minden ellenünk irányuló törekvést, a mérges nyilak visszapattannak a tiszta öntudat pajzsáról. Azonban mindeme dolgok csak a természet törvényeiből folynak. Nehéz viszonyok között a felelősség tudata csak saját erejére támaszkodhatik. Aki mindent csak sima kézzel lágy érintéssel, lekötelező mosollyal akar végezni, az soha teljes munkát nem hozhat létre: ez áll szűk hatáskörben, de igaz a népek életében is: a világtörténelmi legnagyobb alakjai, a korszakalkotó nagy férfiak a legridegebb deszpoták voltak ott és akkor, hol arra szükség volt. S az utókor talán megrótta őket ezért? Ellenkezőleg, bámulattal tekintünk fel reájuk és koruk felfogása a megtisztelő jelzők sokaságával ruházta fel őket, ellenségeik gyalázó felkiáltásai pedig a feledés sötétségében merültek el. Ha igaz az, hogy tűzben tisztul az arany, úgy aranynak is kell lennie annak, aki megállja a tüzet. Ha pedig megállotta - és a való példa bizonyítja, hogy megállotta, úgy felülemelkedhetik a gáncsolókon, fel nem érheti a gáncs szava. A kelő nap előtt hajlong, a kelő napot üdvözli a sokaság, a leáldozó napot csak azok dicsérik , kik felfogták áldásos munkáját. Hasonlat bár ez is, de ezúttal nem sántikál, mert nem a mindentváró jövő zenéje, hanem az igaz érzés őszinte nyilatkozata. Ébredj álmaidból Zsolna! -r. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A "Zsolna és Vidéke" tárczája Cesare Garacciolo marquis levele. Írta: Wolf Károly. Nizza 1897. XII. 9. Asszonyom! Ne gondolja, hogy a kétségbeesett koldus kopogtat újólag ajtaján, - alamizsnáért, mit az imént tőle gőgösen és hidegszívűn megtagadott: - azt se higgye hogy a megvert eb kúszik ismét lábal elé, kikunyorálni kegyeit, mit megvont hirtelen: - a férfi lép ön elé asszonyom, ki a múlt jogánál fogva követeli, hallgassa meg őt. Ön azt hitte, a férfi dib-dáb rongydarab, kivel játszik addig, míg a csecse-becse kielégíti az újdonság ingerét: elrabolhatja szívét, lefoglalhatja agyának minden gondolatait és ha e lelket rabszolgájává tette teljesen, ajtót matat és kezdi tanulmányait újon újólag. Mennyire csalódott, asszonyom! Midőn azt hitte, összetörte a játékszert, -önmagát törte össze csak: - mert annak szemében, ki önt túlvilági lényként hatványozta szíve legszentebb rejtekében; önben vélte feltalálni egy ember életczélját; minden tökélyét, - lezuhant a kimondhatatlan mélybe, hol a köznapi tanyáz - az eszményképből egyszerű nő lett, - a sereg vonul el most is ablakom alatt, élvezve az olasz ég ragyogó derűjét, az aranyos napsugárt, - az élet gyönyöreit. És még önök vélik martyroknak maguk, kik szenvedtek iszonyún; keresik másban a hibát, szánatják madonna arczukat, kisírt szemmel panaszolják mostoha sorsukat: de nem kérdik, mint fér össze önön lelkiismeretük nyugalmáva, feldúlni egy lélek világát: megfosztani a hívőt hitétől, meghazudtolni a múltat, minden szavok, egész mivoltukat?! Mi jogon férkőznek közelünkbe: lesik el bensőnk legdrágább érzeményeit, hogy azután bámulatos fordulattal mondják: "Nem szerettein soha uram!" - és eldobjanak pulya módjára?! Nem úgy asszonyom! Csalódik, ha azt hiszi, az élet játékszoba hol kénye szerint hányja-veti bábuit! De nem vitázni jöttem önnel. Ne gondolja, hogy Werther szenvedéseit kesergem el és véresre sírom szemem: mert szabad vagyok, érti asszonyom? - szabad! Szabad lelkem, minden gondolatom, mint a napsugár, mely visszaszökken űjra a végtelen térbe, hol nem korlátozza semmi - felkeresem az eszményeket, melyek nem csalják meg a bennük reménykedőt; folytatom az utat melyen haladtam, míg ön le nem rántott a föld sarába! Csak a méltót illeti meg a fájdalom; méltatlanért őrültség a könny, mert oly szent nem lesz soha a vér- és húsból való ember, hogy imádja azt, ki tőrét szívébe veri! És ha van fájlalni való, újból fájlalom, hogy én imádtam és gyötör a tudat, hogy utoljára meg is könnyeztem önt asszonyom. Szerettem kimondhatatlanul, úgy a mint csak egy igaz lélek szerethet, ki előtt ön volt minden, - a lét, öröm, boldogság: kire nézve ön volt a kezdet és vég. Megtagadtam az emberi természet törvényeit, mert jobban szerettem önmagamnál. És most pirulok s szeretetért! Pirulok, mert az eszményképnek, mit a romlatlan lélek kiszínezett benső vágyai szerint és önben feltalálni vélt, - még csak halvány mám sem volt. Jól tudott játszani asszonyom; a komédia pompás volt kétségtelen. Azt írta, nem mérte megmondani a valót. Hah! hah! De tudta összezúzni a lelket és megalázni pokolian?! Mily jószívű ön asszonyom! Az egyszeri király hóhéra sem merte megvesszőzni az elitéltet, mert sajnálta őt és inkább levágta az áldozat fejét. A jószívű bakó! - - - Ó pedig a múlt, a múlt! Mikor ott a park mélyében, a rezgő nyárfák alatt a csörgő patak partján megállt a virág pompában díszlő crysanthen bokor előtt úgy tűnt elő, mint Murillo Madonnája, feje körül a crysanthen glóriával. Hallgatta, mint csobog a hegyi patak kristály tiszta vize, szökdécselve sziklapról-sziklalapra: azután rám emelte hírtelen két nagy tengerzöld szemét, mellém húzódott, akár párjához a kismadár: lehajtotta keblemre fejét, mialatt az Illatos, szőke fürtök ellepték mellem, karom, mint az inda a tölgy derekát - és úgy suttogta halkan, szerelmesen, észbontón: „Oh, Cesare, mily boldog vagyok!”. És midőn szívemhez szorítottam, - hallgattam, lestem, mint angyalok zsolozsmáját, minden szavát, szenvedéllyel folytatta: „Végtelenül szeretlek; ben ned találtam fel minden üdvöm: szeress, szeress Cesare!" Nem tudtam felfogni akkor, miért haragudott oly nagyon e pillanatban a szökőkút vigyorgó Faunjára, mely mintha nézte volna az egymáshoz simuló szerelmes párt: - ma értem: megrettent, hogy az az élettelen szobor elleste belsejének való érzelmeit és most kaczag a komédián! De ki róhatja fel a vaknak, ha nem lát: akkoron pedig én is vak valék. Hittem önnek és ez volt életem legnagyobb tévedése. Feledtem, hogy Murilló Madonnáihoz is nem ülte más a modellt, mint - sevillai spanyol lány. Azt követelte: ne távozzon soha: sírt, könyörgött, ragadjam el mielőbb oda, hol együtt leszünk ketten, boldogan, egymásnak élve csupán: legyőzve akadályt, kész volt szembeszállani érettem az egész világgal: kidolgozta jövőnk minden részletét: - örökkévalóságnak tartott minden perczet mit nem töltött vélem el - és midőn siettem, hogy teljesítsem kívánatát: mellőztem önért rokont, barátot, hivatást - azt írta nekem, nem szeretett soha és Paolo Jagoval, a tímárlegényből lett tanácsossal lépett oltár elé. Hah! hah! Egy héttel előbb, ölemben ült: karjaival, melyeknek fehérsége úgy világított a félhomályban, mint az ezüst sirály, - átkarolta nyakam: elhalmozott csókjaival, miközben szerelemről boldogságról regélt, - és ma azt írja nem szeretett soha! Ott ültünk a kis kereveten, a kandalló közelében; az izzó parázshalom kiözönlő bíbor sugára megvilágította teljes arczát, melyen a kohinór tüzével vetekedve ragyogott két szeme, miközben szenvedélyesen szólt: ”Vicomte leánya vagyok, azt mondta anyám: zárda szüzek neveltek, uralkodjam hát érzelmeim felett. Elárulom őrült szerelmem lépten nyomon a nagy világ előtt: túlságosan bizalmas vagyok máris önnel Cesare: bízik bár nemes lelkében anyám, hogy nem magyarázza félre a szerető nő bizalmát, hanem a világ, mit mond a világ?! ... Mindig a világ, a világ! Mintha nem vallhatnám be büszkén mindenkinek, hogy szeretem önt nagyon, istenin. Ön volt az, ki kiemelt a nagy tömeg közönség világból és feltárt előttem egy szebb, dicsőbb világot: az eszményi szerelem honát. Öntől tanultam minden szépet, nemest: szeretni önzetlenül, végtelen. És még uralkodjam érzelmeim felelt! Hisz vőlegényem: öné vagyok életem utolsó pillanatáig, bűn-e hát ha bizalmas vagyok és kimutatom nagy szerelmemet?! Oh Cesare, nem vagyok én méltó önhöz!”... Akkor a mennyekben ereztem magam, feleltem örült szenvedéllyel, szívből, hallja szívből asszonyom: de ma azt felelem: „Vicomte leánya, kit zárda szüzek neveltek, tapsolok, mert kitűnő volt az előadás!” Vagy, hisz ön nem hibás. Dehogy hibás! Csupán a szerelem iskolájában gyakorolta magát. Tegnap még nekem szavalt, ma férjének szaval, tegnap engem ölelt, ma férjét öleli: akkor az én ölemben turbékolt, ma Paolonak turbékol szerelmesen. És a változatosság tán ki is elégíti önt. Szegény Paolo! Ennek is azt mondja, hogy nem méltó hozzá? Ne mondja, mert nagyon is összeillenek. Csak egyet kérdek. Ha visszavonul csendes magányába, hol nem kell játszania a komédiát, csak ön van jelen és emlékei, - ez emlékek nem támadjak meg az önvád súlyával lelkét? Nem pirul a hazug szavak miatt melyekkel éveken át hitegetni tudott egy igaz lelket? Ha öleli férjét - oly hévvel, mint engem ölelt - nem furakodik képem az ölelő karok közé? Nem kísérti a jelenet, a mint „végtelen” szerelmét ecsetelte nekem a kandalló előtt? Ha hallja nevem, nem fut arczába a szégyentől minden vére; nem gondol a múltra; nem emlékezik?... Vagy dehogy is emlékezik. Önnek bámulatos lelkiismerete van, asszonyom: elbír sokat, a múlt terhe még nem is oly nehéz. Azután ön nem vétkezett: én vétkeztem, mert útjába mértem jönni, szerettem önzetlenül, én vagyok az ostobaságig naiv, mert hittem szavának és nem láttam, hogy egész magatartása közönséges tettetés! Nem szeretett soha! Hah! hah! Ön vagy őrült, vagy gonosz, asszonyom. Ha őrült, úgy szívemből szánom sorsát, de rögeszméjét meg nem változtathatom: ha gonosz, úgy hálás vagyok, mert esküvőm előtt adta vissza a vaknak szeme világát. De, ne gondolja, hogy összezúzott talán, mert e szempontból nem teljes diadala, asszonyom. Az a néhány szónyi levél temetés volt nekem. Hallja a lélek harang szavát? - Temetésre szól... Azt temeti, ki nekem drága volt mindenek felett. szerettem tisztán, ámítás, komédia nélkül és meghalt szerelmem tárgya, - eltemettem. Az a kis sírhalom, emlékének sírja, legbecsesebb kincsem s létben: oda járulok imádkozni. És míg imám felszáll a minden végokához, érezem szívem mélyén a nagy szerelem minden gyönyörét; annak a szerelemnek hevét, mely eszmény képemért élt, - kit mindörökre elragadott a sors. De ön, ki is ön asszonyom? - Idegen, ki oly távol áll tőlem, mint a nagy tömeg. Mert tudja meg, az - Az eszménykép, mit tiszta szívünk, képzeletünk alkotott magának, egyesülhet egy lénnyel, kiben azt feltalálni véljük, - de a kiábrándulás után attól el is választható - és a lény újból idegen lesz, futhat tovább. Eszményképemet eltemettem, megöntöztem a sírt könnyeimmel, gyászoltam, de nem lettem még boldogtalan. Önt asszonyom nem ismerem. Ne gondolja hogy haragszom önre: nem, ennyire meg nem tisztelem. Azt se higgye, hogy átkozom, mert hisz akkor foglalkoznom kellen önnel - már pedig elhiheti, hogy ezt nem teszem. Ez a levél önlelkiismeretem elégtétele: ne vélje, hogy a férfi szív játék is lehet. Ám e sorok kiábrándítják e hitéből, azt hiszem. Azt akartam, hogy hallja még egyszer szavaim, és ne higgye, hogy köznapi eljárása boldogtalanná, kétségbeesetté tett. Különben is beszélt-e ön valaha velem? Azt hiszem, nem. Neve oly idegenül hangzik előttem, hogy szinte csodálkozom. Remélem, ön is így van, asszonyom? Mert megtiltom, hogy ajkára vegye nevem. Megtiltom, hogy valaha emlékezzék is reá, hogy én is ott térdeltem lábainál és imádtam önt asszonyom. Megtagadom. Soha sem ismertem. És ha felöl maradna emlékűmben néhány vonás, - úgy kipusztítom az emléket, mert az én szerelmem meghalt mindörökre és szerencsétlennek tartom a perczet, melyben egykoron önnel összejöttem. Béke velünk, asszonyom. Legyen boldog. Ez utolsó szavam. Jó éjszakát!-Cesare Caracciolo marquis Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Siebenfreud Béla. A közélet háládatlan színtér: megköveteli, hogy az ember egész lényével, minden gondolatával, múltjával, jelene- és jövőjével neki szentelje magát: küzdjön a kitűzött czélokért, tagadja meg gyakorta önmagát is, hogy diadalra jusson a köz érdeke és mindezért cserébe félreismerést, igazságtalan kritikát vagy rosszakaratot nyújt. Követelményei megfoghatlanok, mert azt kívánja, hogy a szintéren küzdő férfi mondjon le egyéni szabadságának jogairól: ne gondolja azt, mit belseje esetleg gondolni akar ne mondja mit agya kifejezésre óhajt juttatni, hanem azt hirdesse, mit a közélet érdeke súg neki a maga rideg és kérlelhetlen egoismusával. Ily körülmények között a küzdő férfira nézve nem lehet egyéb vigasz - mint a küzdőtársak elismerő szava és a harczok között nincs méltóbb, valamint megfelelőbb bíztatás, mint ha e társak, kiknek lelke előtt szintén ott lebeg a czél, munkálkodni a közélt és előbbre vinni az atomnyi emberi léttel a nagy feladatot, az emberiség jóvoltát. - összegyűlnek a küzdő félti körül és tolmácsolják ama meggyőződésüket, hogy az emberélet munkája nem volt kárba veszett: az évtizedek fáradsága meghozta a maga gyümölcsét. Ez a gyülekezet egyike a legszebb ünnepeknek, mert ez a tulajdonképpeni babér, mit a közélet kűzdőtere a katonái számára teremni szokott. Valahányszor ily ünnepet látunk, oda-állunk mi is az ünneplők sorába, nem csak azért, hogy tanúi legyünk az elismerés nyilvánulásának, hanem hogy utaljunk az ünnep jelentőségére is. Ma mondhatni, a vármegye egész jogász világa Trencsénbe gyűlt egy férfiú köré, ki a jogász világ egyik kimagasló állását foglalja el hol hivatva van vezetni az igazság szolgáltatás legfontosabb fórumának ügyeit és őrködni a jogkereső közönség érdekeinek megoltalmazása felett. A trencséni kir. törvényszék elnöke szolgálati idejének 30 éves és elnökségének 10 éves évfordulóját töltötte be. 30 év hosszú idő tisztességes munka közepette! Az emberi élet javarészének áldozatul hozása ez a köz érdekeiért. Az ünneplő közönség, mely a mai napon összegyűlt Trencsén városában és élteti, kir. törvényszéki elnökét, - meghajol a 30 év munkája előtt. A jubiláns pedig megelégedéssel tekinthet végig az ünneplők során, miközben elvonulnak lelki szemei előtt a 30 év eseményei, múltjának története - mert nem volt meddő küzdelmek harczosa. Mi nem tartjuk puszta társadalmi szokásnak azt, ha összejövünk a fehér asztal körül és poharazás közben adnak kifejezést képeknek és felfogásoknak, mert a fehér asztal társadalmi életünkben ép olyan jelentőségű tényező, mint a közélet zöld asztala. A fehér asztal vonzereje messze kiterjedő hatását érezteti minden társadalmi osztályban, a mellett úgy összehozza a különböző érdekköröket, hogy sok jövendőbeli esemény oka a fehér asztal melletti összejövetelben kereshető. A mai nagy szabású díszebédet is nem csak az ünnepség egyik pontjának, de általános jelentőségű eseménynek tartjuk. A mai napra ott ül a vármegye jurista világának legnagyobb része az asztal körül; a törvénykezés és igazságszolgáltatás terén működő különböző hivatások képviselői találkoznak ott és ez a találkozás meg fogja hozni a maga üdvös hatását, - mert elősegíti az együttműködés harmóniáját, - a mi a köz érdekének előmozdítása csak. Kettős szempontból fogják fel tehát a mai ünnepség jelentőségét: a jubiláló kir. törvényszéki elnök tisztelőit látjuk ott, kik megjelenésükkel 30 évi működése méltánylását dokumentálták; másrészt a megyei jogászok összejövetelének tartjuk azt, kik az ünnepelt férfi köré gyülekezve a 30 év jelentőségének elismeréséből erőt merítenek a jövő küzdelmeikre. És mialatt elhangzik a toasztok egész sora,- az ünnepi hangulatban mi is hallatjuk igénytelen szavunkat. Üdvözöljük Siebenfreud Bélát, kinek 30 év eredménye, munkálkodása áll már háta mögött és kifejezzük abbeli óhajunkat, vajha minél tovább élvezze a fáradságos munka árán szerzett elismerés babérait. Nyugodt öntudattal tekinthet múltjára, mert nem dolgozott hiába három évtizeden át és bizalommal nézhet a jövő évek küzdelmei elé, mert az a felhangzó éljen riadal, mellyel a száznál több főből álló jogász közönség fogadta őt. - erőt nyújt a további küzdelmekre. Kívánjuk, hogy minél tovább küzdjön még a jog szolgálatában. - eau. Zsolna és Vidéke 1897-1899 OTTHONUNK. Igazi örömünkre szolgál, hogy a pályakérdés, melyet lapunk barátnője felvetett, visszhangra talált tisztelt olvasóinknál. Itt közlünk hármat a beérkezett megoldások közül, ezeket a többi is csakhamar fogja követni. Újból kérjük t. Olvasóinkat, hogy méltassák figyelmökre "házi versenyünket" és tiszteljenek meg annak idején bennünket, de a versenyen résztvevő dolgozó társainkat is becses véleményük nyilvánításával. A szerk. ///////// A szerelem örök problémáját, vagy az örök szerelem problémáját nem fejthetjük meg megfelelően, mert ezen már évezredek óta igyekeznek, s igazán nagyon kíváncsi vagyok, a mostani megoldás eredményére. Azt hiszem, a természet éppen oly mostohán és bőségesen öntötte lelkűnkbe a szerelmet, mint mindem más tehetséget vagy képességet, mert: miként lehetne az, hogy egyik embertársunk oly sokszor érzi az igaz, lángoló, boldogító, vagy reménytelen szerelmet, egy másik pedig soha! Asszony vagyok, s még nem voltam szerelmes, tehát saját tapasztalatból őszintén nyilatkoztam. Elis. Dal a szerelemről Jelige: Szívben a dal, dalban a szív: kettőben a szerelem Ifjak, szüzek, édes ajkak Daloljátok el nekem, Hogy mi az a boldogító Üdvözítő szerelem Virágillat, mely bódít, öl S melyet mégis szeretünk Madárdal, mely élvben ringat S átaljárja kebelünk? Tán suttogó szellő hangja, Mely andalít, simogat A mennyország örök üdve, Mely oly csábbal hívogat. Napsugár, mely életet lehel, A tavasz virágaiba: Csalfa ábránd, mely égi kéjt, Sző a szív álmaiba? Hiú fény, kincs, szépség, jóság, Szeszély, vagy tán képzelem, Rejti őtet önmagába? Ott lakik a szerelem? Oh, mond el te égi Múzsa, Hogy mi az a szerelem!? Epeszt a kéj, s megöl a vágy Ha forrását nem lelem. Színtelen a rét virága, A madárdal hangtalan, Gyötreni fog minden öröm, Boldogságom veszve van. Élni fáj, meghalni vágyom Ha titkodhoz nem jutok Mit ér a föld minden üdve Ha hozzá nem nyúlhatok! Lánykám! A szerelem örök; Volt, van és mindig leszen; Veled lett, szívedben alszik; Hagyd pihenni kebleden. Időknek nincs rajt hatalma Mert az égi érzelem; Szokás, divat, kor szelleme Nem bánthatja sohasem. Hívó szózat nélkül ébred, Ébredése tünemény; S nyomában kel kelésének A legégibb érzemény. Majd ha egykor reádhajlik, Szíved ifja édesen, Egy szavára megtanulod, Mi az örök szerelem! Szeretett Ellám! Valahányszor körödben töltöm szabadidőmet, melyet éretted epedő szívem oly vágyva keres, mintha csak szívem kínz6ásában lelnéd örömödet: szemrehányással töltöd el a perczeket, melyet a földi éden legnagyobb öröme, a szerelmi boldogság gyönyörébe lehetne eltöltenünk. Szememre hányod, hogy nem szeretlek eléggé forrón, eléggé igazán, s e szemrehányásodra okot, úgymond az ad neked, hogy: míg mások annyit és oly szépet tudnak mondani kedveseiknek, ajkaim szokatlanul keveset tudnak rebegni közeledben. Érzem, tudom, hogy szemrehányásod indokolt, s hogy mások nálamnál ügyesebbek és ezért boldogabbak is. Midőn utószor együtt valánk a kértben, melyet te oly édenné tudtál varázsolni kezed ügyességével és ritka ízléseddel, mondd: nem emlékezel-e a fülemülére, mely a galagonya bokor sűrüjében dalra nyitá csőrét, s te vállamra hajtva fejed némán, összetett kezekkel adád tudtomra, hogy csöndben hallgassuk e kis madár csattogását? Te vállamon nyugtatád fejedet, ajkam csókokat hintett homlokodra s még Csókom halk csattogása is zavarni látszott az élvet, melyet a dalos istenteremtése szívednek nyújtott. A fülemile egyre andalítóbban csattogott; mintha csak érezte volna, hogy neked, szerető szívednek énekel. Oh! mond, a könnyek, melyeket madár hatása alatt nedvessé lett szempilláidról ajkaim szívtak fel: szavak, vagy érzelem szülöttjei valának? - A madárdal elhallgatott s te még oly soká pihentél keblemen, némán elmerülve szívem dobbanásának hallgatásában. Oh! mond, a boldogító csend, mely a madárdal elhangzása utón andalítá szívedet: szavak, vagy érzelem szülöttje vala-e ? Felocsúdva szerelmi merengésedből, csókot nyomtál szerelemtől égő ajkaimra. Az idő estvére hajlott, édes anyád hangja szólított. Emlékezzél e pillanatra, mily áldás lett volna kettőnkre nézve, ha csak egy szót is tudtak volna elrebegni ajkaink. Némává levének a te, s némává az én ajkaim s minden hang, melyre azok akkor képesek valának összeolvadt ajkaink találkozásának halk csattanásában. Emlékezzél e pillanatra, s mondd: nem e perczek valának szerelmi életünk leghangosabbjai? A mire ajkaink képtelenek voltak, elmondák bőven szíveink szerelemtől hevülő dobbanásaikban, s úgy hiszem szebben és méltóbban. Ne hányd - az égre kérlek - ne hányd szememre többé, hogy némák ajkaim, ha szemedbe nézek: mert az igazi szerelem néma mindhalálig, nem szól az, hanem csak a szív dobbanásaiban. Holtig hű Antalod Zsolna és Vidéke 1897-1899 Újdonságok - Áthelyezések. A zsolnai kir. Járásbíróság, mely a nyugalomba vonult Kraft Károly, királyi táblai bíró távozásával elvesztette vezetőjét, Hajdú Géza vágújhelyi kir. járásbíró személyében új vezért nyert. - Hajdú, ki saját kérelmén, jő Zsolnára, mint értesülünk. rövid idő múlva foglalja el itteni hivatalát. - Dr. Tahy Mihály trencséni kir. bíró a pozsonyi kir. törvényszékhez, Schäffer Miklós miavai kir. aljárásbíró Vágújhelyre, Spitzer Ármin zsolnai kir. segéd-telekkönyvvezető az új csaczai telekkönyvi hivatalhoz nyert áthelyezést, Mint hírlik, még több áthelyezés várható a legközelebbi időben. - Díszebéd. Mint múltkori számunkban is jeleztük már, a törvényhozás terén működők f. hó 19-én díszebédet rendeznek Siebenfreud Béla trencséni kir. törvényszéki elnök tiszteletére szolgálati idejének 30 éves évfordulója alkalmából, melyen 100-nál többen vesznek részt csak a beérkezett aláírási ívek szerint. A díszebéd, valamint a tisztelgések lefolyásáról részletes rudasítást hozunk legközelebb. - Ministeri köszönet nyilvánítás. A vall. és közoktatási miniszter, Kosztka Mihály kir. tanfelügyelőnek azon rendkívüli buzgó és odaadó tevékenységéért, melyet Trencsén vármegye közoktatásügyének felvirágozása érdekében itteni működésének 3 éve alatt kifejtett, elismerő köszönetét nyilvánította. - A kitüntető elismerés csak kevés férfiút ért annyira érdem szerint mint megyénk fáradhatatlan, derék tanfelügyelőjét, aki a vállaira nehezedő óriási munkát: évenkinti 56000 ügydarab elintézését. 500 tanteremben folyó tanítás szellemi vezetését és ellenőrzését, ugyanannyi tanító számtalan személyi és dologi ügyeinek készséges elbírálását a közigazgatási bizottságban elfoglalt előkelő de nehéz állásával járó bokros teendőket önfeláldozó szorgalommal végezi és ha a szakminister a ki nem volt fukar a kitüntetésben, nem volna fösvény azon anyagi eszközök engedélyezésében sem, melyekre ezen szegény de hazafias és munkás néptől lakott megyének a népoktatási törvény és kor szerinti rendezésére szüksége van: akkor ezen erélyes és igazán munkabíró férfiú csodákat tudna művelni. Szívből gratulálunk kitüntetéshez és kívánunk neki meg sok fényes sikert a jövőben. - Megyei közgyűlés. Trencsén vármegyei téli közgyűlését f. hó 28-án tartják meg. - Mint több oldalról halljuk, megyeszerte nagy az érdeklődés a közgyűlés iránt, mely ennél fogva igen látogatott lesz. Nem készülnek talán a pártok új - mérkőzésre? - Ünnepi Istentisztelet. Vasárnap f. hó 19-én d.u. pontban 3 1/2 órakor a helybeli izr. templomban a hanukka-ünnep beköszöntésének alkalmából a tanuló ifjúság közreműködésével ünnepélyes istentisztelet lesz. - Ez alkalomból főtisztelendő Dr. Friedmann D. főrabbi úr magyar hitszónoklatot tart. - Az istentisztelet befejeztével az izr. nőegylet elnöksége szegény sorsú tanulóknak meleg téli ruhákat fog adományozni. - A zsolnai korcsolyázó egylet bálja. A következő meghívót vettük: "A zsolnai korcsolyázó egylet 1898. évi január 15-én, a zsolnai kaszinó termeiben kalikó-estélyt rendez, melyre stb. - Belépti díj személyenkint 1 frt. 50 kr. három személynek szóló családjegy: 3 frt. Kezdete esti 8 órakor. A Hölgy és úri tánczosok részére kötelező a kalikó. A lap szélén ez a megjegyzés: "Ne tessék fordítani." Aki pedig e figyelmeztetés daczára mégis elég merész vagy elég kíváncsi és fordít a lapon, ezeket olvashatja: "Óriási meglepetés! A kalikó nélkül megjelenő tánczosnők valószínűleg ülve maradnak" - íme a meghívó, melyet mulatni vágyó fiatal hölgyeink kiváló figyelmébe ajánlunk, nem csak azért, mivel az idén alighanem a korcsolyázók lesznek az elsők a tánczmulatságok rendezői között, de azért is mert a meghívón olvasható szelíd fenyegetés bizonyára azt fogja eredményezni, mit Zsolnán senki más fia létrehozni nem volna képes: egységes eljárást és egyetértő összeműködést. - Az eszme, ha nem is új, de minden esetre hatályos és sokan csak azt fogják sajnálni, hogy nincs mindenütt bálterem és nincs mindenütt kedves, fiatal hölgyekkel dolguk, kik hajlanak a szép szóra és nem bosszankodnak hanem nevetnek a tréfán. - A menynyíre képesek vagyunk a város fiataljainak hangulatát megítélni, az estély sikere kétségtelen. - Hymen. Hecht Ármin, kúnfalvai földbirtokos és tart. hadnagy f. hó 28-án d. u.. 1 órakor a zsolnai izr. templomban fogja egybekelését őzv. Suchstek Jakabné kedves és szép leányával, Éva kisasszonnyal megtartani - Őszintén gratulálunk! - Panasz. Lapunk egyik barátja a következő sorok közlésére kér fel bennünket: "Tisztelt szerkesztőség! Minap a késő délutáni órákban haza felé tartottam hivatalomból mikor a "Hungária Vendéglő" előtt megszólít egy idegen úri ember én udvarias hangon kér fel, hogy igazítsam útba, ö a Beniczky utczában lakó üzleti ismerősét szeretné felkeresni. Zsolnai létemre restelltem bevallani, hogy magam sem tudom, hogy merre is van a nevezett utcza, tehát a piacz felé indultam az idegennel remélve, hogy csak találkozom valakivel, ki megment zavaromból. Csakhamar láttam is egyik barátomat és súgva kérdezősködtem a Beniczky utcza után. Fejcsóválás volt a válasz, alighanem a Rics szálló mellett lesz, gondolta mégis, Nosza, nekivágtunk a sáros piacznak, de sikertelenül, mert innen a város túlsó végére küldtek. Útközben történi az észem hogy miképp bontakozhatnám ki kellemetlen helyzetemből, mert az idegen, bár tudta a keresett házszámot ismerőse nevét hiába találgatta velem együtt. Lucskosan, sárosán, a sötétben botorkálva értünk végre a Babuschek-féle ház sarkára akkor pattant ki útitársamból a sokat keresett név. "De hiszen az itt lakik az orrunk előtt” - kiáltottam fel és az idegen úr nagy hálálkodással búcsúzott el tőlem. Azt persze nem vallottam be neki, hogy magam is abban az utczában lakom, melynek nevét tőle hallottam először. De hát így kell ennek lennie? Nem lehetne nálunk is kiírni az utczák nevét, hogyha már az idegenek nem is, de legalább mi bennszülöttek tudjunk eligazodni városunkon - sine more patrio! - Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Luczák napja. Kijött, beköszöntött a fagyos vendég, a hideg tél. Jégből vert békót a locsogó patakra, mert annak a csacska fürgesége nem illik az ő komolyságához. Nem szereti a zöld gyepet, szemét bántja az ezerszép virágsereg tarkasága, haragja elöl menekülve a föld mélyébe rejtőztek, ott is eleven - holtan szunnyadnak, még neszelni sem mernek. Ő pedig, a haragos öreg, tiszta fehér lepellel borította le az egész természetet, neki egyformaság, neki egyhangúság kell, azért kergette be az akaratos önfej ű embert is, nehogy őt zavarja, meleg ódáiba. És ha mégis ellenkeznek vele bősz haraggal vágtat végig a letarolt világon, zúg, ordít dühében, megremegteti, megrázza, az elbizakodottakat, és jaj annak ki ilyenkor szembe száll vele Nagy úr a tél, a sokfejű hangyasereg pedig itt a földön mégis kifog rajta. Ilyenkor bújnak össze, ilyenkor tanácskoznak a mulatságukon, ilyenkor eszelnek ki ünnepet, tánczot, mulatságot és fittyet hánynak a haragos apónak heteken át, de még elébb is. Mint a téli vidámság, téli bohóság hírmondói járnak elöl a kedves, a tréfás néha pajkos, kis Luczák. Ha megügyelted kedves olvasóm,e hét elején kis városunkat, ugy esténkint nem egy szokatlan alakot, hol magányosan, de többnyire kis csoportokban láthattál átsurranni az utczákon. Majd egy tűzről pattant alföldi menyecskét pillantottál meg, amint irigylendő egyetértésben egy nagy kezkendőjét széle csombókra kötött tót leánnyal kart karba öltve siklott át a félig homályos utczán, most eltűnnek - ők tudják, kit akarnak meglepni, megtréfálni. Valami idegen, nem ismerve a helyi szokást, csudálkozva állott meg, sőt bátor szívvel meg is szólította: csitt hangot nem ád, de nem azért pattant ide fel messze földről a havas világba hogy ha kell, csattintani ne tudjon! Az idegen mormolt néhány érthetetlen szót, de jónak látta fejbólintgatva utat veszteni egy sötét sikátorban. - Ott egy újabb csoport, három csengő ezüstös hangú, kis leány, csendes nevetgélés, selyem kendő bársony viganó, patyolat ingváll, - hátul nagy kéndőbe bujtatva a komoly, dörmögő kísérő. Megállnak egy pillanatra, a leányok súgva összeteszik kezeiket, a kísérő úgy látszik megunta már a pajzán vígságot, nem enged, ekkor: puff! itt a segítség. Egy utczai suhancz hógomollyal dobta meg az békétlenkedőt, s most ő rohan előre, sipognak bár a lánykák, de futásnak erednek egy közeli ismerős háza felé, - itt léptél volna közbe, jó idegen! - S a Luczák, a téli mulatságok pajkos előhírnökei, két estén át jártak-keltek ide s tova, házról-házra és nyomuk él a holt évszak friss virága, az ifjak gyönyöre, az óhajtott ünnep, a víg farsang: a bál, a táncz! Zsolna és Vidéke 1897-1899 Színházi rovat. F. hó 11-én, azaz szombaton Millöker "Boszorkányvár" czímű operettje került színre a trencséni színházban. Az előadás sikerültnek mondható. S. Berczik Margit (Coralie) igen kedvesen játszotta szerepét, Kápolnai Irén (Verni) pedig ezúttal is kimutatta, mennyire eredeti alakításaiban, felfogásában. Ez a színésznő figyelemre méltó egyéniség, a társulat egyik legjobb erője és kívánatos volna, ha az igazgató minél tágabb teret adna neki a működésre. A színpadon otthon van teljesen: chic-kel és verve-vel játszik, amellett universalis, mert drámai szende létére más szerep közben is pompásan megállja helyét. A férfiak közül Boda Ferencz és Csáky jól énekeltek: Gömöri jelentéktelen szerepét is ki tudta jól használni. Igen csinos volt a két Halmai nővér táncza is. 12-én a "Gyimesi vadvirágot" adták elő. Géczy e népszínműve nem ér sokat: egy - két színpadi hatáshajhászó jelenet és néhány mindig hatni szokó közhely tudhatta csak biztosítani e népszínmű életét. Feledi Boriska ezúttal mutatta be magát a közönségnek. Jó hangja van, de játékába több életet kell öntenie. Berczik Margitnak nem megfelelő genre a népszínmű, mert játéka szalonszérű még itt is; Tukorai és Gömöri ezúttal is jók voltak: Csáky meg Szabó igyekezettel játszottak, de még sokat kell tanulniuk, a mi tehetségük mellett eredményre fog vezetni. Szabó kissé merev modoráról szokjék le: Csáky pedig a mimikára fordítson figyelmet. 14-én Konti „Eleven ördög” operettje került színre, Leforieres vicomte (Feledi Boriska) sok temperamentumot igényel hogy magát a darab czímét is kidomborítsa, mit saját érdekében figyelmébe ajánlunk: különben jól énekelt. Deperrieres szerepére ugyan még nem elég kiforrott Gömöri színi tudása, de igen figyelemre méltóan játszott. Gömöritől még sokat lehet várni. Marianne (Kápolnai Irén) igen kedves jelenség volt; couplettjeival valóságos frenetikus tapsvihart ért el és újólag beigazolta, hogy telivér színésznő. 15-én zsúfolt ház előtt Maurier „Trilby”-jét adták. Az egész városban nagy érdeklődéssel várták e darabot, szerintünk azonban ezt az érdeklődést az előadás ki nem elégítette. Trilby sajátos karakter és a szerepet kreáló színésznőnek tisztában kell lennie hypnotismus fogalmával. Benedekné Némethy Jolán jó tragika lehet de . „Trilby” nem neki való szerep: orgánumának fogyatékossága pedig igen sokat levon az alakítás értékéből. Az első felvonásban leginkább érezhető, hogy Benedekné minden igyekezete és tudása daczára sem tudja bemutatni a Quartier latin-beli pajzán és naiv kedvessegű modell alakját: a következő felvonásokban javul az alakítás. Megjegyzendő az is, hogy Trilby nem tüdővészes nő, nem „Kaméliás hölgy”, hanem idegvégelgyengülésben szenved, mert az évekig tartó hypnosis tönkre tetti, idegrendszerét és egy utolsó idegroham megöli. Svengáli (Benedek) ki igen jó volt: Benedek elegáns és finom színész. A többi szereplőről nincs mit írnunk: Talbot, Sanda, Willie korántsem voltak olyanok, a miknek kreálták. Az ensemble nem volt jó. Fehér pláne megakadt szerepében. 17-én a "Garcoge-i pomes” jött sorra nagyon is közepes előadásban; 17-én pedig újra a "Gyimesi vadvirágot" játszották. -ff. Szerkesztői pósta. P.M. a szerelem problémájához írt szíves czikkét megkaptuk és köszönjük. Szíves elnézéseért kell azonban esedeznünk, hogy térszűke miatt mai számunkban még nem közölhettük, de megígérjük, hogy e hibát lehetőleg hamar jóvá tesszük. //////////// Ripper Mór borovicska-, szilvórium-, likör- és rum-gyáros ajánlja kitűnő gyártmányait a nagy érdemű közönség becses figyelmébe. Árusítás Zsolnán, nagyban és kicsinyben. A Singer-féle varrógépek A legkedveltebb és legtartósabb gépek, úgy a házi mint mindennemű ipari czélra, és ezért kívállóan alkalmasak. Karácsonyi ajándék. Az eladás kényelmes részletfizetés mellett, az ár felemelése nélkül történik: készpénzes fizetésnél 10% engedmény. Régi gépeket fizetésként fogadunk el. A Singer-féle varrógépek világhíre azok kitűnő minősége és nagy tartósságának köszönhető, ezek a tulajdonságok különböztették meg régtől fogva Singer és Tsa gyártmányait. Singer és tsa. varrógépeinek karján a Singer név olvasható, azonkívül a társaság teljes czégjelzését és csakis saját üzleteinkben kaphatók. Ingyenes tanítás a műhímzésbe. Singer és Tsa részv.-társ. Zsolna körtér 14. szám Előbbi czég: Neidlinger G. Cafe Millennium. Emfiehlt sich dem geeherten P. T. Publicum als billigste Bezugsquelle aller Arten Getränke in Bouteillen 1 Liter Bier - 20 kr. 1 - Wein - 32 kr. 1 - Liqueur - 60 kr. Bestellungen werden auf Wunsch prompt ins Haus geliefert. Im zahlreiche Aufträge bittet Achtungsvoll. Cafe Millennium. Ausverkauf! Infolge Domizilwechsels, bringe ich meine vorräthigen Weiss & Rothweine, Ausbrüche, Wein-Cocnac, Treber, Sliwowitz & Borowitska, Zu den billigsten Preisen gegen baare Bezahlung zum Ausverkaufe wodurch specielle dern Herren Gastwirten von Zsolna und Umgebung eine Seltene Gelegenheit zur Anschaffung alter vorzüglicher Weine geboten ist. Daselbst werden auch nene, starke Lagerfässer 3400 Ltr. Pr. Stk. verkauft. Samuel Rosenzweig Weinhänler. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna I. évfolyam 13. szám 1897. deczember 25. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Felhívás Nem akarjuk ezúttal ismételni, mit annak idején e lap czélja és törekvése gyanánt jeleztünk t. olvasóink előtt, -annak elbírálása, hogy mennyiben közelítettük meg ideálunkat, a művelt közönségre tartozik. Mi hívek fogunk maradni elveinkhez és mint eddig, úgy ezentúl is azon leszünk, hogy tudományos és szépirodalmi tekintetben a modern kor magaslatán álljunk, hogy olvasó közönségünk fokozott igényeinek megfelelhessünk. Tisztelettel kérjük tehát lapunk barátjait tartsak meg számunkra jóindulatukat és terjesszék azt a maguk körében is. Tisztelt olyasaink becses tudomására hozzuk, hogy közelebbi lapszámunk egy nappal előbb, vagyis vasárnap helyett már szombatom fog megjelenni. - Ezért kérjük vidéki munkatársainkat is, hogy ennek megfelelőleg kissé előbb legyenek szívesek beküldeni czikkeiket. A "Zsolna és vidéke" előfizetési árai Egész évre...4 frt. Fél évre...2 frt. Negyedévre ....1 frt. Zsolnán 1897. deczenber 25. Mély tisztelettel a "Zsolna és Vidéke" szerkesztősége és kiadóhivatala A szeretet ünnepén. Dicsőség a mennyben az Istennek és békesség a földön az embernek. Nem ismerek hamarjában mondást, melyben szebb és mélyrehatóbb bölcsészet volna, mint e rövidke mondatban. Az ember évszázadok óta küzdi agyának összes atomjával a titáni harczot, fellebbenteni a fátyolt a titokról mit elrejtett előle gondosan az Alkotó keze: katató elméje keresi a távoli okok lánczolatát, nem elégedve meg az okozatok kézzel fogható világával és ebben a forrongó küzdelemben a szeretet ünnepén a mennyből angyal, oda lép harsonájával a lázas munkába nyüzsgő embertömeg közé, és hirdeti messze hallhatólag: Ember ne küzdj önmagád ellen, midőn saját erődét meghaladó dolgokat akarsz megfejteni, mert akkor éred el való czélodat, ha hirdetni fogod az Isten dicsőségét és megteremted földeden a béke világát. Az ember és Isten közötti viszony indiciuma e mondat, mit elzengenek ma az egész keresztény világ templomaiban. Az ember végig hallgatja évről-évre e zsolozsmát; megkapja lelkét pillanatra a dal varázsa, -de tovább rohan, mihelyt leteszi ünnepi köntösét és nem gondolkozik. Gondolkozzunk. A szeretet ünnepe van; a legszebb és legmagasztosabb ünnep, mit valaha vallás századok a positiv vallások uralmát: megtagadhatja az atheista mindazt, mit hinni kell, - de le kell vennie kalapját a nap előtt, mikor a szeretet szózata hangzik az egekből. Az emberek szívét sajátságos érzelem fogja el; mindenki feledi azt, mi rosszat hozott neki a lefolyt év; az ellenség felhagy egy pillanatra harczával, még az életunt fénytelen szemében is csillogás gyűl ki rövidke időre, - mert az szeretet isteni és fenséges érzete felolvasztja a szíveket burkoló jégkérgeket és megtanítja e napon örvendeni a létért küzdő ember fiát. Már ennek az ünnepnek szülő oka is a szeretet volt. Az Úr otthagyva égi honát, lejött a nyomor világába, a vétkes és ideálokat lábbal tipró emberek közé: felvette az Alkotó teremtmény képmását, napvilágra jött egy útmenti, piszokos istállóban barmok között - és miért? - mert szerette végtelenül teremtményeit és habár ezek megtagadtuk őt, kigúnyolták, kételkedtek hivatásában, - hirdette a felvilágosodás igéit: évezredeken át örökbecsű eszméket adott nekik ajándékba, felemelte a sárból, melybe lesűlyedt már ; - végül pedig feláldozta önönmagát; a megajándékozottaknak oda adta emberi életét is. Ennek az eszményien és határok, vagy melléktekintetek nélkül szerető szívnek születése napja van. Mintha az a végtelen szeretet, mely ott honolt abban a nagy szívben, lejönne e napra újra a földre az emberek közé, - mindenki érezi bensőjében annak melegét és templomokba gyűlve egy kis jászol elé, dicshymnuszokat zeng; leborul egy kisded mása előtt a munkában megedzett ősz férfiú is. De a szeretetnek e napon más hatása is van. Ez a nap a családi fészek ünnepe is. A korszellem számos hatásában meg akarja támadni a család szentségét. Nem tudja nézni, hogy az emberiség kis otthonokban tördeljen széjjel, mert egyetemessége le akar dönteni minden elkülönző korlátot, hogy együvé terelje az ember tömegét a legszorosabb értelemben - és ez az évről-évre ismétlődő ünnep a maga konzervatív változatlanságával, küzd a korszellem ferde kinövései ellenében is, mert ha feltárja az ember előtt a családi élet idylljét a szeretet ünnepén, -maga az ember lesz az, ki tiltakozni fog a saját körében életre jött tanok ellen. Ma a munkás leteszi pörölyét, a katona szögletbe állítja a fegyvert, a bíró nem ítél, a hivatalnok félredobja tollát és a föld legtávolabb zugából is, ha csak teheti, siet a boldog családi fészekbe, hol ölelő karok, szívből jövő üdvözlet, a szeretet vár reá. Kigyúl a számtalan apró gyertya a zöld fagallyon: a gyermekek örömrepesve, tapsoló kezekkel ugrálják körül a karácsonyfát, - és a meglett férfiak, agg nők, ősz emberek együtt örvendenek az ártatlan gyermekekkel: az élet viharától már edzett, csalódott és kiábrándult szívek belsejükben érzik a naiv lelkek örömét. Nem szentimentalismus ez, nem is a múlt idők elavult maradványa, - hanem a szeretet diadala. Mindenki érezni akarja a szeretet áldott meleget és hol keresné azt méltóbb helyen, - ha nem a családi tűzhely lobogó világánál?! Itt nem érik az irgalmat nem ismerő élet tengerének hullámai: itt nem érzi a létért való küzdelem könyörtelen szigorát, - a szeretet védbástyát von a családi tűzhely köré, megoltalmazza a szárnyai alá menekülő ember fiát, - visszapattant minden nyilat, felfog minden támadást. A kinek nincs ily tűzhelye: emlékek maradtak meg számára és egynéhány hideg, néma sírhalom künn a temetők világában: a ki nem siethet a csillogó karácsonyfa mellé, - kis szobájának barátságtalan négy fala között egymagában vagy a korcsmák füstös helyiségében hallgatag czimborák között kénytelen eltölteni e szent napot, - oh az is érezi szíve mélyében, hogy a szeretet ünnepet üli az emberiség, mert mindenki szeret és neki nincs kit szeretnie. Ti szegény utczai koldusok pedig, kik kapunk aljában, vagy elhagyatott fészerekben töltitek el az éjszakákat, - ne nézzetek be a házak kivilágított ablakaiba, mert ha szívetekben a tél zord hidege ki nem fagyasztotta még az érzelem csíráját, úgy könnyek árja patakzik le nélkülözés barázdálta arczotokon, ha látni fogjátok a gyermeteg öröm és családi boldogság képeit. De megyek tovább, oly rosszul esik, hogy a szeretet napján is vannak fájdalomtól könnyező szemek: ekkor sem szakad meg az élet. drámák sora. Eggyel vigasztalódom. Törüld le könnyeidet te szegény utczai csavargó: ne bánkódjál anya, ki zokogva latod, hogy gyermeked nem ugrál többé ott a karácsonyfa körül: ne sírj gyermek, ki elmerengve nézed a helyet, hol tavaly még jó anyád ült -az asztalfőn - eredj a templomba: borulj le a jászol előtt, melyben ott fekszik a kisded mása, ki a szeretet martyrja volt és öntsd imádba szíved minden fájdalmát. Annál a jászolnál jut a szenvedőknek is hely az örvendők sorában: oda térdepelhetsz te is utczai csavargó és nem űznek el abból a végtelenül szerető szívből mely ma született, jut nektek is egy szikrányi szeretet, és nem kell és nem kell sírnotok a szeretet ünnepén. Imádkozzunk! Dicsőség, mennyben az Istennek és békesség a földön az embernek. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A „Zsolna és Vidéke” tárczája Eredeti társa Olgicza násza. - eredeti tárcza az orosz népéletből - Írta: Polgár Béla - Még jódarabon nyúlik el az út Vilnáig? - Kifogy egy cseppig a wutikynk és nem tudom hol lelünk itt csájnáját*)?! - szólt Iván fázósan göngyölgetve magát a vastag darócz pokrócz közé. - Soh’se féljen gazd'uram, ott leszünk mi nemsokára, - felelt Jaropolk, egy tagbaszakadt erős testalkatú férfi, az Iván kocsisa. Azzal közé csapott a két tüzes paripának, mire azok még vadabbul, szélnél sebesebben szelték a sikló szánnal azt a járatlan, sima, úttalan hómezőt, amelynek végtelenségén nem látszott egyébb hónál. Iván csendesen ült a szán farában. Mellette, körüle töltött fegyverek hevertek, készen az esetleges rossz ember, - vagy farkas támadásra. Ritka szemöldökei alól folyton föl-föl pislantott kicsiny, fürkésző szemeivel. Ez jelezte, hogy már türelmetlenkedno kezd. - Gyorsabban Jaropolk! nógatta újra, meg újra, - mert késő lesz. Az a gaz Ogareff még megesküszik Olgiczával, pedig annak nem szabad megtörténnie, nem szabad, érted? ... Nesze, hajts föl csak egy kicsit ebből. És feléje nyújtott egy teli üveg Kwast**). Majd a felét szítta ki belőle Jaropolk egy szuszra. Ez volt a válasza. És most megint a lovak közé csapott. Magasan szökkent föl körülöttük a lovak patáitól felrúgott hó, azután, akár csak az égből esett volna, sűrűn potyogott alá. Mert később elállott lassan a hóhullás. Nyomasztó csend volt, csak a szán siklása, amint hasította a hómezőt, tett valami kis zajt. Meg a lovak prüszkölése is zavarta a csendet. Ámde nem zavarta mindez Ivánt, hogy kocsisának a kellő útbaigazítást megadja: - Amint odaérünk - szólt - azonnal abrakoltatsz. Aztán fölpántlikázod a lovakat. Érted? Aztán tüstént tovább hajtasz a lakodalmas ház háta mögé. Ott bevárod, amíg érted küldök. Bejössz és letelepszel ott, a hová visznek. Közelemben leszel, tehát folyton ügyelhetsz. Amikor majd feléd intek és az ülőhelyemet elhagyom, te is felkelsz, kimégy és egyenesen az ajtó melletti benyílóba fordulsz. Ott találsz egy leányt. Azt, a kit én szeretek. Az lesz ott a menyasszony, érted? De neki nem szabad Ogareff nejével lennie, érted, nem szabad! ... Jól vigyázz! Hisz ösmered a járást, elég soká szolgáltál Vilnában, meg aztán, majd minden asszonyt te vittél ott esküvőre ... - Értem! - volt a válasz. - Kivezeted. Akkorára, én is ott leszek. Azután felülteted a szánkóra ... A többi munka rám vár. Te magad igyekezz mielőbb szabadulni. Lóra kaphatsz: már tudniillik olyanra, a milyen kerülőzik. Ne válogáss! Egy pár puskalövést ne sajnálj, ha észrevesznek; főkép, ha Orageffnek szólhat valamelyik. - No most elég lesz! Messze vagyunk még? - Nem sokára ott leszünk, - szólt a kocsis. - No csak előre! Vilna falucska, két földszintes házsor között elfutó, egyetlen utczájában nagy volt a vigasság. Olgicza, a falú legszebb lánya házasságra készült Ogareffel. Olgiczáék szegényes parasztháza körülbelül az utcza közepén állott. Kicsi volt a falu, de minden ridegsége mellett barátságos; a sok zemliánka*) fel volt díszítve szép fekete, narancs, meg fehér színnel. Ez az ország színe. Különösen az Olgiczáéké. A ház belsejében egy sarokban van a ház védőszentjének a képe, mely előtt, lámpát éget az áhítatos gazd'asszony, Olgicza törődött, öreg anyja. Benn a szobában hatalmas kemencze mellett ágy áll, körülötte egy csomó feldíszített szentkép. Ott van a czár képe is. Mindenki, amint belép, előbb a szentképek előtt hajtja meg magát s csak azután üdvözli a háziakat és később, külön, a mnyasszonyt. Különösen a sok fiatal legény. Ott van közöttük Ogareff is, a vőlegény, egy ritka szakállú zengzetes hangú, szép fiatal legény; széles homloka és szép kerek álla kellemes benyomású. Szegény, parasztos lakoma; fekete kenyér, savanyú káposzta, halak, savanyú Kel-leves, egy kis pohánkarétes kerülnek az asztalra. Persze elmaradhatatlan a pálinka, a sok erős ital, rumos tea. Mindkettőből jócskán fogy. Megjött már Iván is, majd később megjelenik Jaropolk; úgy a hogy megbeszélték. Ogareff az ő pajtásaival elvegyül a mulatozók közt és Iván folytonos unszolására nem tud ellenállni a pokoli italoknak. Lerészegednek. - Kész-e már Olgicza? Szól Ogareff pityókásan. Gyerünk az esküvőre. Tüstént meglesz, -szólt Iván, akit szintén meghívták, mert jó barátja volt az Olgicza boldogult szántóvető apjának. Azelőtt itt lakott a faluban, jó módú gazda volt, most is az, szerette epedőn Olgiczát, - még most is imádja, de ez hallani sem akar felőle. Aztán épp ezért itt hagyta a falut és elment Grodnóra. De most, hogy még egyszer, talán utoljára megláthassa, hát mégis eljött ... de rossz szándékkal . . . - Kész-e már Olgicza? - kezdi újra Ogareff: de barátai csitítják: - Ne siess lurkó! Elég gyönyörűséged lesz még benne úgyis! Iván most intett Jaropolknak. Alig vették ezt észre. Csak mulattak, ittak egyre és daloltak sok szép népdalt, főképp az „Ukraina visszhangját”. Rossz szándék vezette Ivánt, el akarta lopni a szegény Olgiczát. Most Jaropolk kilépett az udvarra, majd pedig az Olgicza, szép haja gyönyörűen befonva, rajta a takaros myrtus koszorúval hófehér fogsora, amikor kaczagott, kilátszott, tündökölt, szépen kivillogott. Az égen előkerült a nap néhány reszkető, hőtelen sugára. Nyilván csak üdvözölni jött a szépséges menyasszonyt, majd eltűnt, visszabujt újra, hogy ne lássa mi készül ... Az utczán alig volt két lézengő paraszt, mindnyájan benn voltak. - Gyerünk a szánkóhoz - szólt Jaropolk, és Olgiczával kilépett a kis kapun, hátul. Utánuk az anyja. Bár csak ne jött volna - gondolta Jaropolk. Iván csak itatta a vőlegényt is, a többit is. Majd a szánnál termett, ott volt Jaropolk is a szép Olgiczával, megg az ősz anyjával, akit most Jaropolk elvezetett gyorsan. Felültek a szánra, Olgicza a rossz Ivánt fel sem ismerte első tekintetre, csak akkor, - de már későn - amikor a lovak kettejükkel repültek. Nyíl nem ment oly gyorsan, mint az a kis szánkó, Olgicza szívrepesztő sikoltozása behallatszott a mulatozókhoz, Jaropolk pedig gúnyosan felkiáltott: - Hé, Ogareff ébredj! Olgicza vár a szánon! Majd felkapott egy tüzes persze lopott paripára s vágtatott a szánkó után. Mintha darázsfészket bottal megbolygatunk, rebbentek széjjel a vendégek, ki lóháton, ki gyalog a rablók nyomába. De egyikük sem érheti utol: mind lehull útközben nagy részegségében. Szörnyűség hallani az ősz anya jajveszékelését, - ellopták Olgiczát, segítség! - és nyomban elájul. A szegény Olgicza pedig ezalatt rimánkodik: eressz el, nem kellesz, százszor inkább a halál! Most Iván könyörgött: Nézd, ott folyó látszik. Olvadón ütődnek egymáshoz tetején a jéglapok, emitt az én falum. Barátságos szép ház. Édes, meleg otthon, hő szívem, s mindennél hatalmasabb, nagy szerelmem. Kérlek, könyörgöm, jöjj hozzám asszonynak... - Inkább a pokolba! Téged megátkozlak, hitvány lelketlen! . . . Így küzdöttek ketten. A lovuk rohantaaak, megijedve a nagy sikoltgatástól, Olgicza még egy nagy erőfeszítéssel félig kiugrott a szánból. Iván utána kapott és a hajánál fogva rántotta vissza a szánkóba. - Készülj a halálra, kiáltott Iván. De előbb ölelj meg, csókolj meg ... halljunk meg mindketten. Persze hiába csábította a szegény leányt. Iván csak lihegett a felindulástól, szemei szikráztak, teste remegett . . . hiába . . . hiába. A harcz rettentő volt. Olgicza elfáradt a tusakodásban elájult, Iván forrón ölelte, csókolta. Már-már közel voltak a folyó partjához. Iván Jaropolkot nem vehette észre, de ez őket látta és nyomon követte. Iván lovai most a folyó partján ágaskodni kezdtek. Ez volt a szerencse. Jaropolk látta a rettentő küszködést, az alélt leányt. Gonosz vágya támadt ... A mint közelebb ért fegyvert ragadt hirtelen, hogy lelője nyomorult, lelketlen gazdáját s övé lesz a leány . . . Villogott a szeme, megvillant a fegyver és a golyó talált, . . . óh, de nem Ivánt, hanem átfúrta Olgicza ártatlan, szunnyadó, hallátváró szívét. Könyörület volt ez; könnyebb így a halál, mint vízbe fúlni. Iván megijedt: segítségért ordít, ámde későn. A lovak megadták neki a legiszonyúbb halált. Nekirohantak a jégpánczélos víznek. Iván már fuldokolt. Majd eltűnt, majd felbukott és sokáig vergődött iszonyúan kínlódva, míg végre egy nagy jéglap nekiment s lenyomta végképpen a piszkos habokba; utána a lovak is belepusztultak, a kocsi is alámerült. Mikorra Jaropolk odaért a vízhez, ott úszott Olgicza megtépett szép nászkoszorúja ... Jaropolk letérdelt s csöndesen imádkozott ... *) Zemlyánka - vályogház *) Csajnája - pálinka mérő hely ** ) Kwas - kedvelt orosz ital d Zsolna és Vidéke 1897-1899 A kir. trvszéki elnök jubileuma. Siebenfreud Béla a trencséni kir. törvényszék elnökének 30 éves szolgálati, illetve 10 éves elnöki jubileuma fényes ünnepségek között folyt le f. hó 18-án és 19-én. 18-án 1/2 12 órakor a kir. Törvényszék, a kir. Ügyészség, és a trencséni kir. Járásbíróság egész személyzete tisztege a jubiláló elnöknél, mely alkalommal Borcsiczky Géza kir. Ítélőtáblai bíró üdvözölte Siebenfreud Bélát a bírósági tisztviselők nevében, biztosítva őt odaadó tiszteletükről és ragaszkodásukról. A kir. ügyészség képviseletében Ribussy Kálmán kir. Ügyész szólt, kérve az elnököt, hogy a kir. ügyészség részére működésének további folyamán is tartsa meg jóindulatát. Siebenfreud Béla meghatva mondott köszönetet az őt ért ovátióért és biztosította a megjelenteket, hogy szívén viseli érdeküket: törekvése oda iráníul mindenkor, hogy a vezetésére bízott kir. törvényszék tisztviselői helyzetének javulását előmozdítsa. Másnap valóságos népvándorlás színhelye volt a kir. törvényszék épülete. - Déli 11 órakor a vidéki kir. járásbíróságok személyzetét vezette az elnök elé Simonyi Elemér illavai kir. járásbíró, tolmácsolva a kir. járásbíróságok üdvkívánatait, mit a jubiláns köszönettel fogadott és további kitartásra buzdította a felügyeletére bízott kir. járásbíróságok bírói karát és segéd személyzetét. Majd 11 és ^ órakor a kir. törvényszék területén működő és majdnem teljes számban megjelent ügyvédi kar jelent meg a polgári tanácsteremben, hol a küldöttségileg meghívott elnököt Lieszkovics József trencséni ügyvéd üdvözölte, mire az ünnepelt nagyszabású válasszal felelt, kiemelve, hogy az ügyvédi kar teljesen egyenrangú tényező az igazságszolgáltatásban, a bíróságokkal, mert együttműködésével hivatva van támogatni a bírót ítélethozatalában. Működésének egész tartama alatt gondosan, ápolta a bírói kar és az ügyvédi kar közötti viszonyt és a mai ünneplésben ott látja e törekvésének méltatását is. - Zajos éljenzés hangzott fel az elnök szavai után, melynek lecsendesültével a közjegyzők tisztelegtek, kiknek nevében Ring Mór zsolnai kir. közjegyző beszélt: ezután pedig a zsolnai gymnasium küldöttségét fogadta az elnök, kit jubileuma alkalmából Csáka Károly, igazgató üdvözölt. Már ^ 1-re járt az idő, midőn újra csendes lett a kir. törvényszék falai között minden; kivonult az ünneplő áradat, hogy 1 órakor az „Arany Bárány” szálló termeiben összejöjjön. A díszebéd igen sikerültnek mondható, fitt volt a vármegye jogászvilágának színe-java azonkívül képviselve voltak az összes hatóságok, az orvosi és tanári kar. A legelső toasztot Siebenfreud Béla mondotta a királyra, mely után Borcsiczky Géza a bíróságok nevében köszöntötte az ünnepeltet. Majd Szalavszky Pál szólt az ügyvédek megbízásából, a ki után a jubiláns elnök emelte poharát szép ecsetelve meghatottságát, - mit ma érez, midőn maga körül látja a fehér asztalnál a vármegye jurista világát jubileuma alkalmából Baross Jusztin alispán a vármegye nevében éltette az elnököt, Ribossy Kálmán pedig a vármegye tisztviselői karát. Dr. Tahy Mihály toasztjában az ügyvédi kart éltette, mire Donáth Manó az ügyvédi kar nevében a bíróságra emelte poharát. Frankl Henrik ügyvéd Rakovszky Géza országos képviselőt köszöntötte fel, mire Borcsiczky az elnök nejének egészségére ürítette ki poharát. Utána Siebenfreud Béla Borcsiczky Géza üdvözölte, mint helyettesét: majd Büky Aurél helyettes pénzügyigazgató, és Csáka Károly gymnasiumi igazgató éltették az ünnepeltet. Ezután még számos toaszt hangzott el és a 130 főből álló társaság a legjobb hangulatban maradt együtt a késő esti órákig. A jubileum alkalmából a főispán, a kir. ítélőtábla elnöke, Kubinyi Aladár táblabíró, Chorinszky Niczky Filomena grófnő táviratilag üdvözölték az elnököt, kihez ezen kívül az üdvözlő levelek egész tömege érkezett. Lezajlottak tehát az ünnepségek és a kir. törvényszék elnöke megtudhatta az őt ért ovatiókból, hogy 30 éves munkálkodása nem volt kárbaveszett ténykedés. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Búcsúlakoma Csáka Károly tiszteletére. A körünkből távozó gymn. igazgató számos barátja és tisztelője gyűlt össze f. hó 23-án, hogy megragadja az alkalmat rokonszenve kifejezésére. Az eszme a Városi képviselő testület és a kaszinó tagjaiból indult ki és az utóbbi ajánlotta fel helyiségeit is, bizonyítva ezzel, hogy van érzéke hivatása iránt, mely a társadalom összetartása és az érdem elismerése. Mi legalább így fogtuk fel mindig e társadalmi fontos tényezőt, mely ha hivatása magaslatára tud emelkedni, egyedüli méltó kifejezője közérzületnek és ítélete ennél fogva meg sem fellebbezhető. Ily értelemben véve a csütörtök esti összejövetelt, spontán tisztelet nyilvánításnak mondható az hol a társadalom színe-java egy érdemes férfiúnak, kit a magánboszi nem egyszer hurczolt meg ildomtalan módon, elégtételt nyújtott. Szép és lélekemelő volt e búcsúlakoma, annál is inkább, mivel a hivatalosságnak még színét is kerülte, - az ünnepelt hivatalos búcsúzásáról lapunk más helyén számolunk be - itt csak a társadalom előkelő rétegei mondtak "Isten hozzád"-ot egy ősz tanférfiúnak, ki hosszú pályáján bőven rászolgált eme elismerésre. Esti 1/2 8 órakor gyülekezett a több mint 60 tagból álló társaság, majd egy kiküldött bizottság hívta meg körébe Csáka Károly igazgatót ki élénk tetszésnyilvánítások között foglalta el helyét. Mint mindenütt hol magyar emberek ülnek a fehér asztal körül, úgy itt is az első hangos szó a hódolatnyilvánítása volt urunk és királyunk iránt. Az ünnepelt maga emelte poharát ő Felségére, -majd Spotovszky József, főerdész köszöntötte fel a távozó igazgatót. Magvas szavai hatalma visszhangot keltettek a jelenlevőknél, úgy hogy harmadik szónok, Dualszky Béla, városi bíró csak nehezen juthatott szóhoz, kérve az ünnepeltet, hogy távozása után se felejtkezzék meg volt polgártársairól. Örvény Iván, gynmasiumi tanár és igazgató helyettes szólott ezután, kinek érdekes fejtegetéseit nagy figyelemmel hallgatták. Most Csáka Károly emelkedett fel és az előtte szólottak szavaihoz fűzve beszédét egy pillantást vetett saját életére és működésére, a haza és a magyar állameszme szolgálata domborodott ki minden mondatából, ennek nevelt ezernyi harczost tanítványaiban, ennek volt szentelve minden munkája. Azután áttért utolsó tervére, melyet, társakat gyűjtve a munkára, a magyarság állandó előharczosa gyanánt szemelt ki vidékünk haladására a saját távozása után, ezt tervezte régen, de csak most valósíthatta meg a "Zsolna És Vidéké"-ben. Végül mélyen átérzett szavakkal köszönte meg Zsolna városának és az intelligens társadalomnak és ennek képviselőjeképp a zsolnai kaszinónak a tanúsított barátságot és szeretetét és ezek éltetésével fejezte be beszédét. - E szép szavak hatása alatt emelt szót lapunk szerkesztője. Bár sokan hiszik, hogy e lap valami hírtelen elhatározásból, sőt ügyes rosszakarói magyarázgatása szerint piszkos indokokból látott napfényt - így kezdte - nagy tévedés rejlik ebben. Nyolcz éve múlt, hogy először szólították fel egy zsolnai lap alapítására, kiadó is jelentkezett ugyancsak mostani kiadója személyében, de akkor nem tartotta még megérettnek az eszmét és fel sem vállalta azt. Közbe esik 5 év, melyet távol töltött, de folyton szemmel kísérte városunk és vidékünk fejlődését, a viszonyok változtak és a mi akkor szükségtelennek látszott, most jogosultságot nyert az életre. Köszönettel van Csáka Károly iránt, ki a szóló visszatérése után elsőinek pendítette meg előtte a lap eszméjét, ezt erősítette számos polgártársa ez ügyben feléje fordult bizalma. A lap meglett. Azon volt és azon lesz, hogy megfeleljen e bizalmak: köszönettel van a távozó igazgató jóindulatáért és eddigi támogatásáért és azt hiszi, hogy ma már - e rövid idő alatt - oly erőket gyűjthetett, hogy fennállása kétségtelen: bár teljesednék óhaja is, hogy az lehessen e vidéken, minők Csáka Károly tervezte. - Még számos szép beszéd hangzott el ezután, ezek között kivált Dr. Pollák József, Hibbján János és Gyurisa Kornél uraké -az utóbbi az igazgató volt tanítványai nevében - kik mind igaz érzelmeiket tolmácsolták a távozó iránt. - A késő éjjeli órák oszlatták fel a társaságot, melynél számosabbat láttunk ugyan Zsolnán, de lelkesebbet és kedélyesebbet alig. - Kísérje az ég áldása - mi mindannyinak, a számos táviratokban is megnyilatkozottaknak, közös kívánsága - Csáka Károly gymn. igazgatót a harcz évei után a békesség révébe! - A méltányosság megkívánja, hogy Folékmann Pál konyhájáról és pinczéjéről valamint a pontos kiszolgálásról se feledkezzünk meg: bár rég ismert dolgok ezek városunkon, mégis megérdemlik a dicsérő felemlítést. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Otthonunk. Tekintetes szerkesztő Úr! A szerelemre vonatkozó vélemény osztozásnál azt hiszem elsősorban az e téren már tapasztalt asszonyok foglalnak helyet. Azért bátor vagyok én is, kinek szívéi csaknem gyermek korban fogta el e magasztos érzelem , körükbe lépni. Szeretném leírni, de nem találok hozzá szavakat, szerintem a "szerelem" olyasmi, amit semmihez hasonlítani s leírni sem, csak érezni lehet. Ezzel maradok tisztelője egy csallóközi menyecske. Bécs, 1897. XII. 18. A szerelem - színjáték. A hős, vagyis a szerelmes küzd egy czélért és azt vagy eléri, vagy el nem éri. Ha a hős kitűzött czélját el nem érte, akkor őt éri utol a szomorú végzet és ez esetben a kimenetelből ítélve a szerelem tragédiára fejlődik ki. A második lehetőség az, hogy a hős sikert arat küzdelmében és ha már magáénak nevezheti azt, kit oly forrón szeretett, az eleinte a hősre nézve megnyugvónak látszó kimenetel, új küzdelmet von maga után, mely a hős bukásával és az asszony győzelmével végződik. A szerelem vége ismét szomorújáték, így nevezem a változatosság kedvéért és ezen feltevéseimnél fogva kénytelen vagyok fenti nézetemet, hogy a szerelem színjáték, megváltoztatni és állítom, hogy a szerelem tragédia. (mert a színjáték kétféle és a szerelem mint bebizonyítottam csak egyféle lehet). Remélem, hogy a sajnálatra méltó, házas urak velem egyetértenek. K.M. ÚJDONSÁGOK. - Előléptetés. A karácsonyi angyal bőven osztogatja adományait a kicsinyeknek, de elvétve a nagyok öröméről is gondoskodik. Ily meglepetésben részesült a Budatini uradalom számvevő erdésze Spotkovszky József úr, kit a főerdészi ranggal tüntetett ki Csáky grófné. Ő Nmtsága. -Spotkvszky, kit férfias tulajdonaiért mindenki tisztel városunkban és a vidéken, fogadja részünkről is baráti szíves üdvkívánságainkat. - Kirendelés. A pozsonyi kir. ítélőtábla elnöke Schwarczer Károly trencséni kir. törvényszéki aljegyzőt Grósz Árpád zsolnai kir. járásbírósági aljegyző betegségének tartamára szolgálattétel végett a zsolnai kir. járásbírósághoz rendelte ki. Jó barátai e rövid időre való távozását is fájlalják Trencsénben, mi pedig üdvözöljük őt mint lapunk egyik jó barátját is városunkban. - Karácsonyfa ünnep az irgalmas nővéreknél. "Békesség a jóakaratú embereknek" - semmiféle - szó sem jellemezhetné jobban azt a kegyeletes ünnepet, melyet a zárdájukban csendes működésben életet és önmagukat hivatásuknak feláldozó írg. nővéreink az emberektől, de nem a jóságos Istentől elhagyott árváknak rendeztek. Egyszerű, igénytelen volt ez is, mint minden cselekedetök, hiszen nem az emberek dicséretét keresik, nekik a jó tett boldogító öntudata egyedüli óhajtott jutalmuk. Aki látta a sok-sok szegény árva gyermek örömkönnytől elborult szemét, örömtől piruló arczát, boldogan összetett kezét, annak lehet fogalma arról az örömről, mely a jótevésben, mely a mások javára való lemondásban rejlik. Mi prózai emberek ne érintsük azt avatatlan kezünkkel, magasztosabb ez a mi önző felfogásunknál de dicsérjük érte a jóságos lényeket, kik felemelkedtek é magaslatra - Isten nevében, az irgalom szolgálatában. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Iskolai ünnepély a zsolnai kir. kath. Gynmasiumban. Deczember 23-ika mindig ünnep számba megy a tanuló ifjúság szemében. Nem annyira mivel akkor számol le négy havi munkájával, hanem azért, mert e napon kezdődik a karácsonyi szünet, a gyermekek öröme. Kétszeres ünnep volt e nap most, mert a gymn. tanári testülete e napra tette Csáka Károly nyugalomba vonuló, kedvelt igazgatója hivatalos búcsúzóját az intézettől és a tanulóktól. - Ünnepélyes hálaadó isteni tisztedette1 kezdődött a lélekemelő ünnepély, a sz. misét maga az ünnepelt igazgató czelebrálta, míg a gymn. Zenetanára, Nevorál Gusztáv, ismét szép modorában vezette az ifjúság énekét. Az isteni tisztelet befejeztével az intézet rajztermében gyűlt össze szép számmal megjelent közönség melynek soraiban kivált az intézet néhány volt tanítványának megjelenése keltett kellemes meglepetést. - Az ünnepély itt ama ministeri rendelet felolvasásával kezdődött, mellyel Ő Felsége kegyelmes elhatározásával egyúttal a nap jelentőségét hozták a jelenlevők tudomására. Ezt követte Kölcsey "Hymnus"-ának eléneklése, majd Kovács Károly, IV. oszt. tanuló szép beszédben búcsuzott el a tanulók nevében az igazgatótól, érdekesen fűzte beszédébe a kis szónok az ünnepelt régi tanítványait is, és nem egy szem borult könnybe az igazgató kedves válasza alatt. Ezután Örvény Iván igazgató helyettes a tanári testület képében szólalt fel és talpra esett módon csoportosította a távozó erényeit, érdemeit és a tanügy veszteségét, a szomorúság érzelmeit, melyeket csakis az elhangzott elismerés szavai enyhítenek. Nagy hatással elmondott beszédét valósaggal tüntető tetszés nyilvánítások követték; ezek pedig ismétlődtek, midőn a nyugalomba vonuló igazgató az elfogultságtól elfojtott hangon mondott köszönetet ismételve és ismételve utalva a szeretet magasztos kapcsára, mely egyedül képes tanárt és tanulót összefűzni és bearanyozza a rögös pályát mely a nevelőknek jutott. - Lélekemelőnek mondottuk bevezető sorainkban ez ünnepélyt, jogosan illeti meg e jelző, mert ha megőrzik a serdülő ifjak a benyomásokat, melyeket ezúttal nyertek, úgy kétségtelenül maradandó emlékeket nyertek ezzel, de olyat, mely élet kétes és a férfiú teljes erejét igénylő harczában világos szövétnek gyanánt állhat előttük, mely buzdítani fogja őket a lankadatlan kitartásra a haza szent ügyéért való fáradhatlan tevékenységükben. Haláleset. F. hó 23-án kísérte a rokonok és a résztvevő barátok nagy sokasága Gyuriss Dénest, városunk polgárságának egyik legrokonszenvesebb tagját, az örök nyugalom helyére. A boldogult tipikus zsolnai alak volt a régi magyar érzelmű fajból, ki soha nem titkolta érzelmit az ifjabb nemzedék előtt. Ez év szeptember 18-án kellett volna aranylakodalmának végbe mennie, mely ritka ünnepélyre számos tagból álló családja, még külföldön élő leánya is haza készült a szülei házba, -ámde a hosszas, súlyos betegség, mely ágyhoz kötötte az aggot, meg nem engedte e ritka szép ünnepély megtartását. - Nyugodjék békében! - A zsolnai óvoda karácsonyi előadása Már múlt lapszámaink egyikében hívtuk fel a közönség figyelmét a deczember 23-iki gyermekelőadásra, melyben Pfeiffer Ida kisasszony, községi óvónő végtelenül kedves, kis növendékeit mutatta be. Akik nem röstellték megjelenésökkel e kis ünnepélyt megtisztelni, - és megelégedéssel jegyezhetjük meg, hogy számosan hallgatták végig - a legkellemesebb benyomással távozhattak onnan. Igazán elismerésre méltó az óvónő fáradozása, mert nem kis dolog az ily apróságokkal ily figyelemre érdemes eredményt felmutatni. Megenni valók voltak a kis hősök és hősnők csinos jelmezeikben, bátor fellépésükkel, biztos és öntudatos előadásukkal. Tudták ők nemcsak a maguk mondókáját, de látszott arczukon, hogy mily figyelemmel kísérik szereplő társaikat is, - hátha elvétenek valamit. Dehogy vétettek azok! Nagyok tanulhattak volna tőlük. - Karácsonyfagyújtás fejezte be az ünnepélyt, itt váltak ismét naiv gyermekekké az imént komoly „Nagymama”, „az öreg koldusasszony”, „a Hófehérke” stb. szereplői - Őszinte szívből üdvözöljük Pfeiffer kisasszonyt sikeres munkálkodásáért: és még sok, hasonló kellemes meglepetést kérünk tőle. - Elismerés illeti a "Vasutasok körét” -is, mely lekötelező nyájassággal engedte át a rendezőnek helyiségeit a szép ünnepélyre. -Nemesszívű adomány. „A ki a gyermekekkel, árvákkal, szegényekkel jót tesz: én velem tesz jót” mondá az isten - ember. - Gondoskodjunk az elhagyott, szegény és árva gyermekekről a szeretet ünnepén. Mert ezeknek is épp úgy éltető eleme a szeretet és épp annyi joguk van a boldogságra, mint a gazdagok és hatalmasok gyermekeinek, hisz ő rajuk is csakúgy kiterjeszt a Megváltó szent igéjét: „Engedjétek hozzám a kicsinyeket, mert övek a mennyeknek országa”. A nemesen gondolkozó „Zsolnai Kölcsönös Segélyegylet Részvénytársaság Takarékpénztár” intézősége ez évben sem feledkezett meg a szegénysorsú iskolás gyermekekről, amennyiben az árva kicsinyeknek 40 frtot juttatott a Megváltó születésének örömünnepére, hogy nyomorukon némileg enyhítsen, miért is az iskola vezértanítója ez úton hálás köszönetet mond a kisdedek nevében. - Könnyárban úsztak volna a jelenlévők, ha meglátták volna a rongyokba hajtatott szegény árva kicsinyeket a mint az egykét forintos ajándékot mint valami nagy kincset elrejtették rongyaikba, hogy vigyék hozzátartozóiknak a szent estnek méltó megünnepléséhez s ha szüleik csillogó karácsonyfát nem is állíthattak fel részökre, de szegényes meleg étel mellett legalább hálásan megemlékeznek jótevőikről - Alázatos kérelemmel fordulok a nemesen gondolkozó felebarátainkhoz, de különösen a gazdagokhoz, járuljanak egy kis könyöradománnyal a szegény iskolás gyermekek és felruházásához, felebaráti szeretet indítsa meg őket, hogy ne hagyják a szegényeket fázni, dideregni, sőt mezítláb az iskolába járni, segítségüket majd a mindenható százszorosan visszafizeti. A könyöradományokat Nevorál Gusztáv vezértanító elfogadja és nyilvánosan nyugtázza, vagy pedig e lap szerkesztőségéhez is elküldhetők. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Karácsonyfa ünnepély Várnán. A Várnai kisdedóvó intézet f. hó 22-én tartotta meg karácsonyfa ünnepéllyel egybekötött évzáró vizsgálatát. Sztrányavszky Ferencz bizottsági elnök és nagyszámú vendégközönség jelenlétében. Grében Gizella kisasszony, óvónő bebizonyította, hogy szeretetteljes bánásmód és tapinttatos eljárás által a kisdedeket is az ismeretek és ügyesség szép fokára lehet emelni. A játék és szavalás után rövidke gyermekszíndarabok sikerült előadása következett -Alkalmuk volt a vendégeknek a kicsikék kézügyességi munkáit is megszemlélni. E munkák mindannyian sikerültek, a mi ara mutat, hogy a kisdedeket öntevékenységhez, hasznos munkához szoktatták. - Végül egy a terem mennyezetéig érő dúsan megrakott karácsonyfa elé vezették a kicsikéket, melyről kiki megkapta a részét, otthon pedig fűnek fának elbeszélte, mit hozott néki az angyalka. Színházi rovat A Trencsénben működő színtársulat e heti szereplésében határozott javulás észlelhető: úgy látszik az társulat egyes tagjai most kezdenek csak hozzászokni a trencséni színpadhoz technikai szempontból. F. hó 18-án „Orpheus a pokolban” cz. opprette-t adták, mely egy csomó üres léhaság ugyan, de ez a léhaság fülbemászó zene kíséretében elmaulattatja a publikumot néhány órán át. Sándori (Jupiter) igen sikerülten alakított: selypétése ezúttal előnyére vált: játékával állandó kaczagásban tartotta különösen a karzat közönségét. Berczik Margit mint rendesen, úgy ezúttal is igen kellemesen és jól énekelt; játéka mindig ditinguált és finom. Venus (Kápolnai Irén) kedves jelenség volt kis szerepében is; Pluto (Csáky Ferencz) jól énekelt és helyesen játszotta is szerepét. Orpheust (Boda Ferencz) illetőleg meg kell jegyeznünk , hogy alkalmunk volt tapasztalni, mily jó hangja van Bodának, de nem tud az örökösen jelentkező lámpaláz miatt kellően érvényesülni a színpadon. Igyekezzék egy kis otthonosságra és sokat fog produkálhatni. F. hó 19-én az „Ördög mátkája” czímű népszínmű került színre. Igen jó darab: a „Gyimedy vadvirág” nem is hasonlítható hozzá. Az előadás is sikeresnek mondható, úgy az összjáték, mint az szerepek alakítását illetőleg. B. Némethy Jolán jól játszott, különösen az utolsó felvonásban, azonban az öngyilkossági jelenetet illetőleg nem osztjuk felfogását, mert szerintünk a kerekek hamarosan végeznek az áldozattal és a hosszas sikoltozást egy idegrázó sikoly pótolni tudja. Feledi Boriska több verve-vel játszott mind rendesen, a dalokat pedig igein kedvesen énekelte: szerepeit azonban jobban át kell éreznie, hogy ne játékot mutasson be, hanem az életből jelenetet, mert szerintünk a naturális alakítás az igazi művészet nyitja és egy nem a szerepkörhöz tatozó mosoly ,a legdrámaibb jelet hatását koczkára teszi. Csáky Ferencz bravurral játszott: a faragatlan parasztfiú szerepekben elemében van és nem téveszti el hatását játéka. Kápolnai Irén a megszólamlásig hűen alakította a leány kis leány alakját: Csákyval játszott együttes jelenései nagyon sikerült részei voltak az előadásnak. 20-én a „Bánk Bán” került sorra. Őszintén szólva tanakodtunk, ki alkalmas a társaságban Bánk szerepére és Szabó Ferenczre nem gondoltunk: az előadás azonban igazolta, hogy teljesen jogosan osztották neki e szerepet. Ezzel koránt sem akarjuk mondani, hogy Szabó perfekt Bánkot adott, mert még igen sokat kell tanulnia, hogy azt az óriási feladatot helyesen oldhassa meg; de jól szavalt, és habár a jó szavalás még csak fele út a való művészethez, Szabó e fél utat megtette már. Tehetséges színész, a kit érdemes volna Salvinihez küldeni és csak azután kellene kezébe adni Bánk szerepét. Melinda Némethy Jolánt jól került alak volt: a fajdalomtól eltompult kedély panaszait mindig jól adja Némethy Jolán, csak az indulatok fékevesztett kitörésénél hagyja cserben hangja. Erdélyi Gizellának fogalma sincs Gertrudis alakjáról: a mit ő adott, az nem királyné volt, hanem egy kisvárosi trafikosné. Szereplésével csak rontotta Bánk játékát a gyilkosság kísérletét még pláne kritikán aluli módon játszotta. Biberach (Benedek Gyula) igen jó volt. Petur (Tóth Antal) egyike a legjobb alakításoknak. 21-én a "Bőregér" volt műsoron. Strausz e kedves zenéjű operette-je rég jött ugyan napvilágra, de mindig szívesen nézzük végig. S. Berczik Margit kivallóan játszott és énekelt: "kesergő leány" czímű műdalt a II. felvonásban oly pompásan énekelte, hogy meg kellett ismételnie. Igen tehetséges és szimpatikus színésznő. Benedek Gyula (Eisenstein), mint rendesen, most is jó volt, valamint Tukorai is. Csáky újra abba a hibába esett, hogy nem tudta kellően a szerepét. Feledi Boriska (Adél) úgy látszik elemében volt, mert ez az alakítása a legsikerültebb az eddigiek között. Játékában is több élet volt, mint rendesen: kedvesen énekelt, de nem kívánta meg okvetlenül szerepe, hogy örökösen harangozzék a széken lábaival. Kápolnai Irén (Orlovszky herceg) nem volt kellően diszponálva és kedvtelenül játszott, Sándori (Frank) jó volt. Boda több chic és elegancziára tegyen szert. Nagyon csinosan tánczolt a két Halmai nővér, miért is tánczukat kénytelenek voltak megismételni. 22-dikén Prevost híres színműve a "Századvégi leányok" került színre. Az előadás a szó szoros értelmében rossz volt és egyes szereplők botrányos módon akadoztak szerepükben, a mi kétség kívül nem használ a társulat hírnevének. Fejér Dezsőt (Hector) csodáljuk, hogy ki nem fütyülte s közönség. De rosszul tanulta be szerepét Lejtényi is, sőt nem voltak ettől mentek a főszereplők sem. Az előadásról nincs sok írni valónk. B. Némethy Jolán oly ambíczióval játszott, hogy nagyon is okozhatja a rossz ensemblet, ha átérzett, finom játéka, különösen a II. és III. felvonásban, mert az I. felvonásban ö is bizonytalan volt, - nem tette meg megérdemelt hatását. Tukorai, Benedek jók voltak: Szabó ma is törekvéssel játszott, csak gesztusaira fordítson figyelmet. Kápolnai Irén szerepét is tudta és játéka is feszélytelen, otthonos volt, amellett teljesen felfogta szerepét. Jó színésznő Latabárné is; Aczél Szidi igyekezettel játszott. Szerkesztői pósta. V.M.K. Újhely. Köszönet szíves érdeklődéséért, feltétlenül kérjük szíves közreműködését. M. Pucho és Hafiz. Engedelmet kell kérnem, hogy mai számunkból kimaradtak a kérdéses közlemények, de a tér semmiképp sem engedte. Árverási hirdetmény. 457. sz. 1897 Alulírt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. tcz. 102.§-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a bittsei kir. Járásbíróság 1897. évi 6264. 897 p. számú végzése által Dr. Hollaender Gusztáv miskolczi ügyvéd által képviselt Grunfeld Ignácz fiai miskolczi cég javára Lichtenstern Miksa hvormczi l. ellen 66 frt és 66 kr. És jár. Erejéig 1897. évi augusztus hó 5-én foganatosított kielégítési végrehajtás útján felül foglalt és 455 frtra becsült 2 vörös tinó, 1 cséplő és 1 tisztítógép, 50 mázsa lóhere, 30 szekér ki nem csépelt összekevert zab és árpa és szalmából álló ingóságok nyilvános árverés útján eladatnak. Mely árverésnek a bittsei kir. jbíróság 11025/1897. p. sz. végzése folytán 66 frt 66 kr. Tőkekövetelés, ennek 1894. évi január hó 1. napjától járó 6% kamatai eddig összesen 33. frt. 65 krban bíróilag már megállapított költségek erejéig Hvormczen alperes lakásán leendő eszküzlésére 1897. évi deczember hó 27-iki napjának d.u. 3 órája határidőül kitűzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hívatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. tcz. 107. és 108.§-a értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is el fognak adatni. Kelt Bittsén, 1897. évi november hó 27-én. Veszely, kir. bírósági végrehajtó /// Árverési hírdetmény 1418/1897 Felső-Hricsó község alulírott elöljárósága ezennel közhírre teszi, hogy a község tulajdonát képező, -vadászterület 1897. évi december hó 30-án délelőtt 9 órakor megtartandó nyilvános árverés útján bérbe fog adatni. Közelebbi feltételek a község elöljáróságnál s a körjegyzőségnél megtudhatók. Felső-Hricsó, 1897. évi december hó 15-én Zubek József, körjegyző Szakó Péter Közs. Bíró Árverési hírdetmény 1414/1897 Felső-Hricsó község alulírt elöljárósága részéről közhírre tétetik, miszerint ezen község tulajdonát képező Pod Prikrikom a pri Mline, Hvorki a zablatje, Prut za Vodu, és Vrchovini nevű Vágpartok 1898. évi január hó 1-től számítandó 6 egymás után következő évre a község házánál 1897. évi december hó 30-án délelőtt 10 órakor megtartandó nyilvános árverés útján bérbe fognak adatni. Az árverési feltételek alulírott közjegyz ő irodájában bármikor megtekinthetők. Felső-Hricsó, 1897. évi december 15. Zubek József, körjegyző Szakó Péter Közs. Bíró //// Bérbeadás! Zsolnán egy bárminemű üzlethez alkalmas ház, kerttel, istállókkal és csűrrel azonnal bérbe adatik. -Bővebb felvilágosítás ad Weil H.N. Zsolnán Verpachtung! Ein, zu jedem Geschäft geeignetes Haus, ist nebs Garten. Stallungen u. Scheuer, in Sillein per sofort zu vermiethen. Näheres zu erfragen bei H.N. Weil Zsolna A Singer-féle varrógépek A legkedveltebb és legtartósabb gépek, úgy a házi mint mindennemű ipari czélra, és ezért kívállóan alkalmasak. Karácsonyi ajándék. Az eladás kényelmes részletfizetés mellett, az ár felemelése nélkül történik: készpénzes fizetésnél 10% engedmény. Régi gépeket fizetésként fogadunk el. A Singer-féle varrógépek világhíre azok kitűnő minősége és nagy tartósságának köszönhető, ezek a tulajdonságok különböztették meg régtől fogva Singer és Tsa gyártmányait. Singer és tsa. varrógépeinek karján a Singer név olvasható, azonkívül a társaság teljes czégjelzését és csakis saját üzleteinkben kaphatók. Ingyenes tanítás a műhímzésbe. Singer és Tsa részv.-társ. Zsolna körtér 14. szám Előbbi czég: Neidlinger G. Zsolna és Vidéke 1897-1899 --------------- 1898. év --------------- Zsolna II. évfolyam 1. szám 1898. január 1. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Felhívás előfizetésre. Mai számunkkal kezdjük mag lapunk új évfolyamát és midőn megragadjuk ezt az alkalmat, hogy lapunk barátainak eddig tanúsított jó indulatukért hálás köszönetet mondjunk, egyúttal kérjük is őket, szíveskedjenek a lap továbbra való megküldetése iránt rendelkezni. Kérjük ezt azért, nehogy esetleges késedelmek miatt a lap szétküldésében zavar álljon be. Az új év alkalmából pedig fogadják tiszteletteljes üdvkívánataink kifejezését. Mély tisztelettel A "ZSOLNA és VIDÉKE" szerkesztősége és kiadóhivatala. Új irányok. Az új esztendő - ha a jelek a politikai látó határon nem csalnak - nevezetes fordulatot fog áthidalni nemzeti életünkben. Erős áramlat sodorja Magyarországot, az önálló gazdasági élet felé s ezzel új törekvései, melyek eddig csaknem kivitelezhetetlennek látszódtak, sürgősen a megvalósítás felé haladnak. Nem csak haladunk, de feltétlen követelések gyanánt állanak elő és, ha jókor nem számolunk velük, kiszámítatlan károkat okozhatnak. Az Ausztriától való gazdasági különválás előkészítésére pedig csak egy évünk marad igen rövid idő ily nagy munkára, tehát fel kell használnunk minden perczet, hogy készületlenül ne lepjen a jövő év fordulója. A nagy átalakulásból mindenik vidéknek ki kell vennie a maga részét, minden városnak számolnia kell erejével, léte feltételeivel és tennie kell a saját érdekében, hogy az újból alakuló, részben most még beláthatlan versenyben megállhassa helyét. Tekintsük a várható átalakulást először általános szempontból Magyarország kivált azon a téren szenvedhet nagy károkat, mely ma egyik legjövedelmezőbb életfenntartója volt: A nyers termények árusításában Ausztria volt egyik főpiaczunk, ettől elesünk. Ahhoz pedig, hogy másutt teremtsünk magunknak teret terményeink értékesítésére idő kell, és kétes az, hogy ha nagy áldozatokkal ki is koplaljuk az átmeneti időt, megállhatjuk-e a versenyt az új piacikon más versenytársakkal. Ez arra kényszerít bennünket, hogy agrár terményeinken olykép változtassunk, hogy a belföldi ipar számára termeljünk többet és ne a kivitelre fektessük a fősúlyt, hanem keressük a lehetőséget arra, hogy mezőgazdaságunk segítse elő az Ausztriától való ipari függetlenséget. Csak a minap állította össze a Matlekovics Sándor elnöklete alatt ülésezett szaktanácskozás az iparczikkek hosszú lajstromát, melyeket vagy épen nem termelünk, vagy oly csekély mértékben, hogy ez biztos útmutató arra melyik vidéknek mi felel meg és hol keresheti az önálló produkczió jövőjét. Ezzel vessünk számot és aligha tévedünk. Eddig mi voltunk Ausztria iparának csaknem egyedüli vevői a szomszéd hatalmas ipartelepei nyűgözték le a mi fejlődésünket, ennek most meg kell szűnnie. Sokan remegve gondolnak a felállítandó vámsorompóra. Hány a köznapi életben nélkülözhetlen ipari termény drágul meg, minő óriási kárnak nézhetünk elébe, a közgazdasági válság a tönk szélére juttathat bennünket. Ez igaz, de csak abban az esetben, ha összetett kezekkel és fatalistikus megadással várjuk be a jövőt, de nem áll akkor, ha okos számítással vágunk elébe és ügyes vívók gyanánt hol felfogjuk, hol meg kitérünk a ránk mert csapásoknak, a kellő pillanatban pedig vissza is adjuk azokat. Az elmondottak alapján tiszta a számadásunk. Mi veszíthetünk ugyan e gazdasági harczban, de csak addig a pontig, hol mezőgazdaságunk által lábra állítva iparunkat, megnyerjük a réven, mit elveszítettünk a vámon. Szomszédunk ipara sokkal többet veszíthet, mert nyugat felé nem terjedhet, kelet felé pedig csak rajtunk keresztül tér piaczához, itt meg könnyen meg is előzhetjük kedvezőbb fekvésünknél fogva. Ezt azonban még a közel jövőben el nem érhetjük, elég tehát egyelőre az, ha saját szükségleteinkről önállóan tudunk gondoskodni és e ponton kiki a maga részét ki is veszi. A kérdés tehát oda módosul, hogy mit tehet városunk és annak vidéke annak érdekében és mivel mozdíthatja elő hazánk győzelmét a beálló nagy küzdelemben? A tények maguk adhatják meg csak a helyes választ. Kétségtelen, hogy városunk gyárvárosnak indul s ez az út az egyedüli, melyen jövő nagyságát keresheti. Mostani gyárai olyanok, melyek feldolgozott nyers anyagukat tekintve nem gyökereznek teljesen a haza talajában, ez azonban javulhat még és a külön vámterület korszakában kell is, hogy javuljon a magyar termelés javára. Ezek mellé tehát oly újabb gyárakat kell állítanunk, melyek tisztán a vidék gazdaságára támaszkodjanak, mert, mint már kifejtettük, ez a legbiztosabb mód közgazdasági válságunk elkerülésére. Ne markoljunk egyszerre sokat, elégedjünk mos meg eggyel, és tekintsük első sorban a czukorgyártást. Az, hogy kellenek-e még nálunk ilyen gyárak bizonyításra nem szorul, de más kérdés az, hogy megvannak-e nálunk az ily gyár előfeltételei? E kérdésre határozott igennel felelhetünk. Gazdáink tudják legjobban, hogy vidékünk földje őstalajnak mondható a czukorrépa termelését illetőleg. A kísérletek, melyet egyik tekintélyes birtokosunk Zsolna közvetlen szomszédságában már néhány év óta tesz, igazolják ezt az állításunkat. A czukorrépát, melyet eddig termelt, úgy minőség mint mennyiség dolgában teljesen kielégítőnek mondta és kívánatos volna, ha mások is követnék példáját. Míly áldás volna szegény gazdálkodó népünkre, ha ezzel új és jövedelmezőbb irányba folytatná gazdálkodását és hány szegény ember nyerne ismét foglalkozást és kenyeret. Az eszme kivihető, mert kétségtelen hogy a külön vámterület életbe lepése nagy belföldi és talán még tekintélyesebb külföldi tőket fog ipari czéljaink felé terelni és akkor a régi mondás szerint "szemesé a világ". Ne csüggessze el városunk és a vidék érdekelt köreit, hogy nem rég czélra nem vezetett a Trencsénben tervezett czukorgyár körül kifejtett fáradozás. Ott mák akadályuk merültek fel, melyek Zsolnán latba nem eshetnek: most változnak a viszonyok, új alapokat kell építenünk és ez építés az nemsokára hazafias kötelesség, sőt talán a lét kérdésének megoldása lesz. - r. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A "Zsolna és Vidéke" tárczája Huszárosan. - Már megint csak a leányomról beszél. Pedig kijelentettem már eléggé világosan, hogy nem adom önhöz. Nem adom! Semmi esetre sem. - De ugyan miért makacskodik ezredes úr? Mi a kifogása ellenem? - Semmi és mégis sok. Igaz, hogy ön jó házból való, jómódú ember, a modora is igen megnyerő, ön rendkívül kedves pajtás, a kit igazan jó fiúnak lehet elnevezni. De ez éppen a baj. Ön túlságosan jó és ilyenformán nem tud imponálni a leányomnak, ki már hozzá van szokva a huszáros modorhoz. Ön igen ékesen, szépen tud beszélni, de nem tud cselekedni. - Istenem, igaz, hogy még nem volt alkalmiam hőstetteket véghez vinne. Nem lehet mindenki huszár. Nem az én hibám, hogy nem fogtak katonának. - Tudom, az apjának a hibája volt, meg részben az enyém is, mert engedtem, hogy magát kisvindlizzék az újonczozásnál. De minek mentegeti magát? Lássa, ez is reávall karakterének erélytelenségére. - Talán mégsem vagyok annyira híján minden erénynek, mint ezredes úr gondolja. - Maga erélyes? Hisz egy évig udvarolt a leányomnak, mielőtt kérőül mert volna fellépni. No már pedig barátom, én én vőmnek csak gyors elhatározású embert akarok. Huszárosan! Eincz! Czvei! és fertig. - De ezredes úr, mikor az ember kiválasztja az élete párját, mikor két lénynek a boldogságáról van szó, csak nem lehet határozni úgy hogy úgy huszárosan hogy eincz, czvei és fertig. - Ugyan miért ne? Mondja hát jól választottam-e feleségemet? Boldogan élek-e vele? - Én úgy találom, hogy ő méltóssága a légszeretetre méltóbb asszony a világon . a legbájosabb anya ........................................................................ - Ki sohasem lesz az anyósa. Épen azért dicsérheti bátran. - És dicsérem is, lelkesültem és okkal. Mert miután óhajtásom nőül venni a leányt - megnéztem az - anyát is. - Ön nagyon circumspectus. - Lássa én nem is voltam olyian elővigyázó, én nem is ismertem a feleségem anyját -és mégis boldogan éltem vele. Én nem is néztem sokat; láttam, belészerettem, elvettem amúgy huszárosan, eincz, czvei és fertig. - És ez olyan könnyedén. simán ment? - Dehogy ment simán, ha könnyedén is, ha könnyedén is. Tudja ... elmondom önnek, hadd okuljon belőle maga is . tehát tudja, mikor én a Terkámat először megláttam - a jégen tőrtét - rögtön tisztába voltam vele, hogy ő, vagy senki más. Nem is haboztam soká, hanem felszólítottam a kapitányomat, ki szintén kinn korcsolyázott, hogy mutasson be. - De pajtás én pajtás, én nem ismerem azt a hölgyet - szabadkozott a kapitány. - De feljebbvalóm vagy az barátom, tehát kötelességed segítségemre lenni. Ha te mint idősebb engem bemutatsz, látni fogja ez a kedves teremtés, hogy komoly férfival van dolga. - A kapitánynak végre is engednie kellett, és egy félórái korcsolyázás nekem untig elég volt, hogy a Terkám szívét elhódítsam. Megkérdeztem: hogy akar-e feleségem lenni - és másnap már Bécsben voltam a kriegsministeriumban, hogy kieszközoljem a házassági engedélyt. A kaucziót letehettem: szerencsére, mert Terka apja hivatalnok volt, amolyan magasabb rangú, a kinek azonban alig volt nevezetesebb vagyona. Mikor Bécsből lejöttem elmentem egy bálra, melyen Terka is jelen volt az apjával meg a garde-dame-jával. -Én a Terkát egy párszor körülforgattam, elmondtam neki, mit végeztem Bécsben és visszavezettem női kísérőjéhez. Aztán felkerestem az apját, kit előszólítottam a tarokkparti mellől, bemutatkoztam és előadtam kérésemet a leány kezét illetőleg. - De hadnagy uram - szólt a Terka apja, én még nem ismerem önt, csak nem ígérhetem önnek mindjárt az első pillanatban a leányomat. - Huszárászt vagyok, a kaucióm megvan, különben a császár kabátját viselem s ez elég garanczia becsületes voltomra. - Kérem, én nem kételkedem benne, de mégis ... Látogasson meg, kérem, és néhány hónap múlva .... - Néhány hónap múlva? Hát oly türelmesnek gondolja érzelmeimet Terka iránt? Hisz ez nem is volna szerelem! Uram hallgasson szavaimra. Most mindjárt kezdődik a négyes, a mit Terka kisasszonnyal kell tánczolnom, annak végével majd bátor leszek újra kérdezősködni. Igen vagy nem. Azzal szalutáltam és ott hagytam az öreget. A négyes után újra fölkerestem . Ő még mindig nem gondolta meg magát, talán azért mert tarokk-partnerjeit nem hagyhatta cserben. Mivel nem tudott határozott választ adni, azt mondam neki, hogy hát csak kártyázzon nyugodtan tovább, majd beköszöntök a házába. Az öreg visszaült az asztalhoz én pedig kocsiba ültem, a Terka velem, s a szomszéd faluban egyenesen a paphoz hajtottam. Ott is egy kis erélyes fellépésre volt szükség, de végre a lelkész összeadott. Mikor másnap Terkával az apjához beköszöntöttem, ez bizony belenyugodott házasságunkba. ebban a tudatban bizton - - Ennek igazán örülök. - Minek? - Hogy a Terka apja oly könnyen belenyugodott a változhatatlanba. - Most ilyen formán reményem van, hogy ön is bele fog nyugodni, hogy azt a Terkát a ki szakasztott az anyja, az én Terkámat apai házából megszöktettem és a nénémhez biztos helyre kísértem, hol addig fog maradni, míg mi is elmehetünk a pophoz. - !?! - De bizony nem fog maradni! A lakodalomra az én házamban is elég tág a hely. No so’se hittem volna, hogy ön - hogy te ilyen tűzről pattant legény vagy! - Ölelj meg kedves derék fiam! Czupp, czupp. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Állami iskolát Kisz.-Újhelynek. Minden nemzet jövő sorsai a népoktatás minősége határozza meg. A magyar Államiság kiépítésnek is egyik sarkköve a népoktatás, mely által nemcsak azt értjük, hogy a kötelező népoktatás teljes megvalósítását annyim vigyük, hogy a haza minden polgára legalább írni, olvasni és számolni tudjon, a mennyiben a közéletben szüksége erre szüksége van, hanem hogy a jövő generáczió a magyar haza zengzetes nyelvét is megtanulja, a melyből tót vidékünkön a magyar hazához való ragaszkodás, a magyar államiság iránti szeretet és lelkesedés fakad. Vármegyénk intézősége már megmutatta, hogy a nemzeti megvalósítását , mikor erre alkalom kínálkozik mindig előmozdítja - tanfelügyelője pedig mostoha czélok között is valódi odaadással viseli szívén a megye iskoláinak javítását a miért a legutóbb is jól megérdemelt ministeri elismerésben részesült. Ebben a tudatban bizton reméljük, hogy a vajúdó K.-Újhelyi iskolát is helyes megoldás felé viszik. Kiszucza-Újhely, - az utóbbi években nem annyira erős politikája, mint erős Politizálása által híressé vált járási székhely, - ma midőn iskolai üggyel foglalkozik, örvendetes jelét adta annak, hogy az nála múló kortünet volt. Ugyanis a kath. Iskolaszék legutóbbi választása alkalmával csupa néppárti tagokat választottak, a kik egyszersmind a legkevesebb adót fizető polgárok is. Ez az iskolaszék, - tekintettel arra, hogy ők szegényebbek, továbbá arra, hogy a jobb módúak liberálisok, és a gyermekeiket a zsidó iskolába küldik, azt határozta, hogy a tandíj ezennel megszűnik, az iskola fenntartási költségét pedig adó formájában a kath. lakosok viselik, tekintet nélkül, hogy van e gyermekük vagy nincs és hová járatják őket. Hogy az a határozat súlyos terhet rótt egyesekre, a következő példából kiviláglik. X. újhelyi polgár fizet 100 frt állami adót, így az iskolához 28%-ot azaz 28 frtot fizet, de mivel 3 gyermekét a jobb hírnevű zsidó iskolába küldi fizet ott tandíj czimén 60 frtot. Így ő 85 frtot fizet elemi iskolai tandíjban anélkül, hogy jó iskolája volna. A múlt héten az ügy újabb fordulatot vett, a városi képviselő testület számos tagja felhívta a bírót, hívjon össze egy állami iskola felállítására képviselő testületi gyűlést, a gyűlés folyó hó 21 én meg is történt s a következő határozatot hozta: a kormánytól állaim iskola felállítását kérik a legrövidebb idő alatt ennek czéljaira a város ingyen épületet ajánl fel s az ügy keresztülvitelére egy bizottságot szerveztek. Jellemző, hogy ellene 4 szavazat adatott be csupán, melyek lelkes néppártiaktól eredtek. Rossz néven vették általában, hogy a szószékről is foglalkoztak ezzel ezzel, oly értelemben, hogy az állami iskolát a szabadkőmívesek, (akik rosszabbak az Ördögnél, jegyzé meg a lelkipásztor úr adják), az pedig otthona a vállastalanságnak. Bizony nem ezt mutatja a kultuszminister rendelete, melyben meghagyja, hogy az állami iskolai tanítás vasár és ünnepnapokon köteles a gyermekeket a templomba kísérni: ha mégis vallástalanság keletkeznek, vessen magára a hitoktató, hisz a törvény kimondja, hogy a vallástan oktatásáról a felekezet tartozik gondoskodni. Még eddig sohasem kínálkozott arra, hogy az újhelyiek állami iskolát kapjanak, oly jó alkalom, mint ma, midőn a jövő közoktatási budgetben 457 új állami tanítói állás van felvéve, s az indokolásban is ki van emelve, hogy olyan nemzetiségi községekben állit a minister iskolát, a hol a község valami áldozatra hajlandó. E sorok végén egy aggodalomén is akarunk reflektálni. Egy igen tekintélyes polgár említette, hogy ha állami iskolánk lesz is, az állam átvevén a tanítókat, a kik szerinte nem jó magyarok, az iskola ugyanaz lesz, ami volt. De ez nem áll. Nincs okom, hogy a tanítókat védjem, de azt mondom, hogy ők állami iskolában testestül-lelkestül magyar tanítók lesznek, ha nem, ott lesz az állami felügyelet. De ha Kisz.-Újhely nem bízik így sem, kérjék meg a tárgyalások folyamán a tanfelügyelőt, hogy átvétel után helyezzék át őket. Ha aggodalmuk jogosult, bizonyára megteszi, mert az államén a kétes érzelmű tanítóval sem hárul kár, egyszerűen áthelyezik az alföldre: ott pedig, ha kedves a bőre, nem fog pánszláv eszmékről álmodozni. Most még csupán az érdemes előkészítő bizottsághoz volna néhány szavunk. Ne hagyják, hogy a jövő évi budgetben felvett elég tekintélyes számú iskolát mások előlük elhalásszák. Tegyék meg mindjárt a lépéseket ez ügyben, menjenek küldöttségileg vármegyénk főispánjához, alispánjához, tanfelügyelőjéhez, kik, hogy az ügyet pártolni fogják, kétségtelen menjenek ha kell, a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz: kérjék fel vezetőjükül a járás érdemes főbíráját, kinek személyisége elég garancziát nyújt arra, hogy a város e fontos ügyét annál is inkább sikerre vezeti, mert a kisz.-újhelyi, járás -fájdalom -népoktatás tekintetében a legutolsó járása megyénknek. Adja Isten, hogy sikerüljön! V-a. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Levél a szerkesztőhöz. - -Puchói társasélet - - Kedves szerkesztő barátom! A mióta a „Rákóczi utczá”-nak a túlvilághoz legközelebb eső pontján lakom, azóta már számtalan alakuló gyűlésen vettem részt, amelyeken „dal”, „zene” és még többféle egylet alakult egyszerre, vagy egymásután, de bizony a nélkül, hogy valakinek a füle dobját megrezegtettük volna, csakhamar újat összehívtak megint egy gyűlést, melyen határozatba ment, hogy egy legközelebbi gyűlésen az egylet fenn- vagy fenn nem állasa felett fogunk határozni. E határozat után senki se merjen azon csodálkozni, hogy rövid pihenő után újra körüljárt a fehér ív, mely az egylet összes tagjait egy közgyűlésre hívta össze és ekkor összejöttünk újra s annak konstatálása után, hogy „az egylet ez ideig sehol sem működvén s így képességéről senki meggyőződést nem szerzett” az egyletet ezennel életképtelennek jelentjük ki, miért is az egyletet már csak azért is feloszlatjuk, mivel jóváhagyott alapszabályaink amúgy sincsenek - a feloszlott egylet éltetése közben mi is széjjel mentünk - pedig csak azért oszlottunk fel, mert összekülönböztük. A legutolsó gyűlésen azonban nem csak az történt, hogy feloszlottunk, de ezenkívül történt olyasmi is, a miből remélni lehet egyelőre azt, hogy az a feloszló gyűlés korántsem volt még az utolsó itt minálunk, legalább erre enged következtetni elnökünknek zárszava „a viszontlátásra!”. Ez kérem nem csak annyit akar jelenteni, hogy hát nemsokára újra meg újra összejövünk feloszlatandó egyletet alakítani s újra, meg újra azért fogunk összejönni, hogy még ugyanannyiszor széjjelmenjünk, hanem úgy kell azt venni, hogy a milyen komoly ember elnökünk, ki a „viszontlátásra!” búcsúzott el egy feloszlatott egylettől, épp oly komolyan veszi a viszontlátás lehetővé tételét, s komolyan magára vállalta ezzel azt az idáig kivihetetlennek vélt feladatot, hogy egy határszéli kisváros intelligencziáját oly módon hozza össze, hogy ezen intelligencziának minden egyes tagja sietni fog hazafias érzületének jelet adni azzal, hogy megveti alapját és szilárd otthont épít a magyar közművelődésnek egy „magyar olvasókör” talajában, mely egyrészt a hazafiasságnak tanújeleként a magyar hírlap és szépirodalomnak, másrészt a magyar nyelv, magyar érzület terjesztésének hoz áldozatot s ezzel a különféle nemzetiségi akcziók elé korlátot von, mely megóvja a még romlatlan érzületeket a nemzetellenes irányú káros behatásoktól. Hogy idáig nem sikerült ezen eszme kivitele, az bizonyára nem a többségen múlt, hanem részint a vállalkozók „zártkörű” nézetein és egyéniségén, részint egyébb oly csekély értékű dolgokon szenvedett hajótörést, melyeknek akkor, midőn valaki valahol társadalmat akar teremteni, vagy jobban mondva meglevő társadalmat összehozni, hazafias czélú és irányú egylet alakjában, akkor, mondom, ilyen csekélységeknek nem szabad felülkerekedniök. Az elmúlt gyűlésen elhangzott "viszontlátásra" kijelentéstől sokat és biztosat várunk s ha ez olyan formában megvalósul, a hogy ezt röviden kifejtettem, bizonyára egy ember sem lesz köztünk, a ki elismeréssel eltelve nem volna akkor, midőn a most alakulóban levő „magyar olvasókör” első összejövetelén szívvel-lélekkel fog hangzani a tagok ajkaitól „Éljen Borcsiczky László, a kör megteremtője!” Legközelebb bátor leszek bővebben tanulni e tárgyhoz, mely szintén a megyei belélethez tartozván, érdemes a szóra Miticziky Gyula. d Zsolna és Vidéke 1897-1899 OTTHONUNK. Karácsony este eszembe jutott az önök felhívása, - eszembe jutott az a tiszta szerelem, mely a Megváltónak adott életet - a mocsoktalan, szűzies szerelem. Volt. - nincs Sokszor voltam már szerelmes és mindig azt hittem, hogy az az igaz szerelem. Pedig volt, - nincs. Ha sötétben magam vagyok és nem kell elpirulnom hát bevallom, hogy most is szerelmes vagyok, - félek tőle, hogy nemsokára azt fogom mondhatni "nincs”. *** A színpadon fekete a szeme, ha beszélek vele kék, ha nagyon belenézek - szép. Ha most véletlenül összehozna a sora azzal a jogász társammal ki annak idején a, népszínház Boriskájával vitorlázott át Amerikába és kiről akkor olyan sok rossz vicczet gyártottak, hát megkérdezném tőle, hogy mit ígért az ő Boriskájának, --mert hát én már ígértem egyelőre nagy szerelmet, későbbre múltóságot, czímet, - de ez nem használt. Pedig nincs nagy különbség köztem és azon úr között, mert ha az én Boriskám akarna velem Amerikába vitorlázni, én is sok szerelemmel és kevés pénzzel kelnék útra. A Boriskák között azonban már van némi különbség. Az én Boriskámnak lágy a keze, annak bizonyosan lágy volt a szíve is, - az a Boriska a férjétől kér most csókot és kap, - én meg Boriskámtól kértem, de nem kaptam. Ez az érzelmek gazdasági megoszlása. Ilyen az élet és benne a szerelmek. Hafiz - Etnekir Zsolna és Vidéke 1897-1899 Tisztelt asszonyom! Kegyed a szerelem létezésének bebizonyítására pályadíjat tűzött ki. Fel kell tételeznem Kegyedről, hogy mert ilyen versenyre hívja fel a publikumot, - még nem szeretett. Már pedig aki még soha nem volt szerelmes, abban a kíváncsiságot, a vágyat felébreszteni az ismeretlen érzelem iránt - igen, - de őt meggyőzni róla a legfulminánsabb czikkely sem fogja. A szerelem az a fogalom, melyet thoretice bizonyítani nem lehet. Tisztelt asszonyom, a Kegyed felfogására kétféle emberek fognak reflektálni. Azok akik szerettek és azok akik nem szerettek. De ezzel korántsem lesz megoldva a kérdés. Mert Kegyed nem fog érezni ezekkel az emberekkel. Az esze talán helyeseknek és elfogadhatóknak találja a támogató érvek egész sokaságát, de a szíve tisztelt asszony, a szív idegen marad a philosophálás szférájában. Már pedig a szerelem kérdését nem az ész, hanem a szív oldja meg. Az a szerelem, mely kalkulál - nem szerelem. Ehhez az észnek semmi köze. A szerelem létét tudományos alapon vitatni, - abszurdum. Ne adjon Kegyed semmit a szerelmesek meleghangú védelmére, kik ódákat zengedeznek ez érzelem létezésére; mert ezek, habár őszinték, mégis elfogultak, - de még kevésbé vegye figyelembe a nem szerelmesek boncolgatásait, mert ezek egyszerűen hazugok. Elmefuttatás vínek egy szívbeli virágról, holott annak még a színét sem ösmerik, - Hogy létezik-e szerelem most a 19. század végén? Ez a kérdés így feladva helytelen. Kegyed azt akarja ezzel mondani, hogy előbb szerettek az emberek, csak most a feslett körök materiálisnak nevezett pénzkorszak képtelen erre. Megengedi tisztelt asszonyom, de ez az okoskodás, így előadva, kissé homályos. A szerelem tehát talán csak a római patriczius világ, a klasszikus görög ókor privilégiuma lett légyen? Avagy talán a Lonuis-k és Dubarry-k szeretkezése volt szerelem, mely Francziaországot a tönk és anarkia szélére juttatta? Bennem - az a gyanú merült föl, hogy Kegyed kedves asszonyom, titokban és belső megelégedéssel olvassa Roland (Orlando furioso) Ciel, Tankréd, Oroszlánszívű Richárd, VII. Lajos, Harczias Frigyes stb. idejéből való legendákkal melyekben a nő egy csókjáért, mosolyáért férfiak a halállal szembe néztek . . . De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem. Azonnal kijelentem, hogy a szerelem mai napjainkban való exisztecziáját legeklatánsabban a Kegyed versenyre hívása bizonyítja, - nem keresünkk ott ahol nincs, ahol nem véljük feltalálni. Higyje meg, most is szeretnek az emberek, nem csak a kalandos és poétikus középkorban, csak más alakban. Akkor rokokó volt a divat, most egyszerű koczkás angol pundra járja. - Ha Kegyed versenyt hirdet annak megvilágítására, hogy szerelem-e valóban az, amit mi szerelemnek nevezünk; arról igenis lehetett volna az ész alapján vitatkozni. Hisz Tolstoj az ő sajátos szellemével ennek a problémának tehetségének egész fényét, rábeszélő, érvelő képességének egész erejét szenteli a híres Kreutzer Sonátában. De ha elfogadják azt a tételt, hogy volt szerelem, akkor azt is kell, hogy van. Én igen tisztelt asszonyom, mint látja ennek bizonyítására egy szavammal sem vállalkoztam; és daczára annak, hogy a pályázat díja eljárásom következtében én tőlem a legmesszebbre távult, még sem kísérlem meg oly talány fejtegetését, melynek kulcsát Kegyed a saját kebelében hordja, mert igazságszerető vagyok. Tisztelt asszony, a kegyed szíve megfogja adni egyszer e problémára a legfényesebb bizonyítékot. És a hol a szív szól ékesen, ott higyje meg, igen gyarló szerep jut az észnek. Kegyednek is megjön egyszer az ideje, mikor abszolut elsőséget ad annak az egynek, mikor annak az egynek puszta látása édes remegésbe hozza egész valóját - és az ő egy forró csókjáért az egész világ kincseit adna Kegyed cserébe. Addig várjon, hisz az aloé virág is csak száz év múlva virágzik, de azért mégis virágzik, akkor asszonyom belátja, hogy a mit Jókai sem tudna, de még kevésbbé egy egész sereg vidéki tollforgató tudott megfejteni, arra az a piczi húsdarab megfelel majd fényesen. Addig türelem! Papán E. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Újdonságok. Személyi hír. Szalavszky Gyula v.b.b.t. vármegyei főipán a f. hó 28-án megtartott közgyűlés alkalmából f. hó 27-én és 28-án Trencsénben időzött. Kinevezés. A hivatalos lap szerint Ribossy Kálmán trencséni kir. ügyész a kassai főügyészséghez főügyészi helyettessé neveztetett ki. A kitüntetés nem érhetett méltóbb személyt Ribossy Kálmánnál, ki felelősségteljes állásában tudásával, humanismusával és tapintatos működésével megyeszerte köztiszteletet vívott ki maga számára. - Bár mennyire is örömöt okozott a kineveztetés híre, általában sajnálják a megyéből való távozását. Baumgartner Libor nyugalmaztatása. Járásunk főszolgabírája nyugalomba vonul. Trencsén vármegyének risztviselői kőzött kevés van, kik annyira tudták kivívni a közönség tiszteletét és szeretetét mint Baumgartner Libor és sokan fogják fájlalni távozását. Indokolt volt tehát az a mozgalom, mely megindult, hogy ünnepélyes módon búcsúztassák el az távozó főszolgabírót és ez alkalommal művészi kivitelű albumot nyújtsanak át neki. Január 5-ére terveztek tiszteletére a kaszinó helyiségeiben, melynek évek során át választmányi elnöke volt, egy imponansnak készülő búcsúlakomát is, de erről utóbb saját kívánságára lemondottak. Mint biztos forrásból értesülünk, csak hivatalától válik meg Baumgartner Libor, de azért városunknak hol oly számos tisztelője van, továbbra is állandó lakója marad. - Kívánjuk, hogy még sokáig egészségben élvezze jól kiérdemelt nyugalmát. - Trencsén vármegye közgyűlése. Csalódtak azok, kik mozgalmasnak jósolták a decz. 28-iki az törvényhatósági közgyűlés lefolyását. Élénkség csak a megyei tisztviselői kar kiegészítő választása körül mutatkozott, de ez is inkább csupán a megválasztottak mellett nyilatkozó bizalom nyilvánulása volt, mert a választás teljesen egyértelemmel ejtették meg. - A zsolnai járás főszolgabírája Rudnay István lett, a puchói járásé Borcsicziky László. A puchói szolgabírói állást Cselkó Jenő, - a trencséni társaság kedvelt tagja, kit ott bizonyosan nagyon fognak nélkülözni, nyerte el végül Zahoránszky Károly, zsolnai szolgabírót tiszteletbeli főszolgabírává nevezte ki s főispán - A tárgysorozat többi pontjaival hamar végzett a közgyűlés, mely végül kölcsönös üdvözölgetések között oszlott szét. - A zsolnai járás új főszolgabírája. Mint örömmel értesülünk Rudnay István foglalja el a Baumgartner Libor távozásával megüresedett zsolnai járás főszolgabírói hivatalát.- Alig hihetjük, hogy ennél kedvezőbb megoldást nyerhetett volna a volt főszolgabíró kívánsága folytán szükségessé váll személyi változás. Rudnay régi ismerője e járás nehéz ügyeinek, hiszen megyei hivatalosodása első éveit itt töltötte és ez ismeretes erélye és fiatal munka képessége mellett biztos garanczia arra, hogy járásunk közigazgatása hivatása magaslatán fog megállani. - De nem csupán mint derék közhivatalnokot üdvözöljük őt, hanem mint társas köreink egyik régi kedvelt alakját és jó barátot, ki ifjú nejével - kit csak két napja vezetett az oltárhoz - arra van hivatva, hogy újból felélessze azt a kedélyes társadalmi együttérzést, melynek hiányát újabb időben oly nagyon érezzük. - Kívánjuk, hogy találják jól magukat új otthonukban és fogadják szívesen régi tisztelői üdvkívánatait úgy az imént kötött frigyükhöz, mint abból az alkalomból, hogy igaz érzéssel mondhatjuk meg „Isten hozott”! - Kinevezések. Spitzer Ármin, zsolnai segédtelekkönyvvezetőt, kinek a csaczai új telekkönyvi hivatalt kellett volna átvennie, saját kívánságára itteni állomásán hagyták meg és helyébe Schlesinger Ignáczot nevezték ki oda segédtelek könyvvezetőnek. Az utóbbi helyébe Rebák Gyula lett a bittsei járásbíróság tkknyvi iktatója. - A zsolnai izrlt. hitközség közgyűlése. A zsolnai izrlt. hitközség rendes közgyűlése deczember hó 28-án nagy részvét mellett tartatott meg azzal az eredménnyel, melyet sokan előre láttak és majdnem mindnyájan bizton reméltek. -Hitközségi elnökké egyhangúlag és nagy lelkesedéssel megválasztatott az eddigi elnök, Rosenfeld Ignácz, aki azonban, megköszönve az immár negyedezer benne központosuk bizalmat, ismételve kijelentette, hogy megmásíthatatlan elhatározása szerint visszavonul és a község érdekeit ezentúl csak mint buzgó közharczos akarja szolgálni - A közgyűlés nem engedett és nem tágított; minden szabadkozásra valamennyi ellenokra és mentegetőzésre csak egy hangos válasza volt: „Éljen Rosenfeld!” Látva a közóhajtásnak impozáns megnyilatkozását és a község legtekintélyesebb tagjainak tíz év alatt szerzett jeles érdemeit méltató szavaiból megértve a várakozást, melyet a közeljövőben Megoldandó fontos kérdések eldöntésekor kipróbált tehetsége és erélyéhez fűznek: Rosenfeld Ignác általános tetszés közepett még egyszer elfoglalta az elnöki széket, azon ünnepélyes ígérettel, hogy a községet híven és minden odaadással fogja vezetni. Alelnöknek ezután egyhangúlag ismét megválasztattak: Dr. Pollák József és Taun Leó. - A hitközségi választmányban, iskolaszékben és egyéb választmányokban, iskolaszékben és egyéb bizottságokban csekély változás történt. - Az elnöki jelentés szerint a községnek 8-1000 forintnyi adóssága törlesztve van és azonfelül különböző czímeken 200 forint készpénzzel rendelkeznek. A lefolyt évi szükséglet körülbelül 4000 frt volt. A jövő évi előirányzat: 4400 frt, ebben 750 frt, azaz: 17% helybeli és idegen szegények segélyezésére. Az iskola fnntartási költségei vagy 4000 frtra rúgnak. - Eljegyzés. Szecsányi József a kassa-oderbergi vasút ruttkai hivatalnoka eljegyezte Mitsky Bella kisasszonyt Nagy-Ruszkáról. - Állami segély. Freund Bernát, a bittsei polgári fiúiskola igazgató - tulajdonosa a vall. közokt. ministeriumtól 200 frt. állami segélyt kapott. - Freund úr iskolája, mely a tanügyi körökben legjobb hírnévnek örvend, bőven szolgált reá erre kitüntetésre, mely alkalomból őszintén üdvözöljük a derék iskolát és annak vezetőjét. - A magyar szent korona országainak békeegyesülete felhívást intéz hozzánk, hogy az ország lakosainak figyelmét felhívjuk ez ideális egyesületre. Nemes czél felé törekszik az egyesület és gyönyörűek a magyar békeegyesület elnökének, Jókai Mórnak szavai, melyekkel azt kíséri: "Magnus annus Platonis". Van okunk azt hinni, hogy az a nagy év elérkezett, mely az örök béke kezdetét képezi. Nem a Pythia triposa, nem a próféta visiója hirdeti ezt, hanem a tények logikája. A békére szükség van mindenkik, uralkodóknak és nemzeteknek ... Nem a füstnélküli lőpor fogja Európa jövőjét rendezni, hanem a füstnélküli patriotismus. Lehet a honszeretet lángjait szítani, az nemzetiségi gyűlölet füstje nélkül . . Az általános, világszerte megnyilatkozó békevágy hozta létre vagy 200 testvéregyesület mellett a magyar béke-egyesületeik, melynek tagjai hazánk első kitűnőségeiből teltek ki. Az egyesület czélja azért küzdeni, hogy az egyes államok között létező, vagy jövőre felmerülő ellenléteket ne az embertelen, káros az a vakszerencsétől függő háború egyenlítse ki, hanem korunk fejlett műveltségéhez méltóan, az államok képviselőiből alakult nemzetközi ítélő bíróságok. XIII. Leó pápa is fennkölt szavakkal emlékszik meg az egyesületről: „Nem ismerek szükségesebb dolgot, mint a háború elleni küzdést; minden, ami ez irányban történik, hatalmasan előmozdítja nem csupán a keresztény tanokat, de az egyetemen közjólétet is”. Az eszményi czél elérése anyagi áldozatot is kíván. Rendes tagok évi egy frtot, alapító tagok egyszersmindenkorra legalább 50 frtot ajánlanak fel. Az egyesület titkári hivatalának czíme: Budapest, V. Dorottya-utcza 6. sz. Előjegyzéseket azonban lapunk kiadóhivatala is elfogad. Jótékonyság. Múlt lapszámunkban azt a tiszteletteljes kérést intéztük a nemesen érző közönséghez, hogy filléreivel támogassa a kath. népiskola szegény tanulóit. - Három adományt nyugtathatunk ezúttal, mely eddig hozzánk jutott, még pedig Balogh Ignáczné részéről 2 korona, Csáka Károlytól 2 korona és Hrabovecz Józseftől 2 korona. - Ez összeget Nevorál Gusztáv vezértanítónak adtuk át, ki azt a nevezett czélra fogja fordítani. Fogadják az adakozók a nyomorgók hálás köszönetét. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - A legkisebb diákokról. A puchói kisdedóvoda karácsony estélye. Kerek e világon minden intézmény csak akkor jó, ha az intézője vezetője jó; leginkább látjuk ezt az iskoláknál, a hol a diákok előkészültségéből a tanító működése és képzettsége fölött lehet ítéletet alkotni; minél képzetlenebb az anyag, melyből valamit kell alkotni, annál fényesebb dicséretet érdemel az, a ki a képzetlenből valamit produkál. Tessék csak elképzelni azt a türelmet, azt a fáradságot nem ismerő törekvést, mely első föltétele annak, hogy egy alig gagyogó kis emberbe egy csomó verset, felköszöntőt képes úgy bediktálni, hogy ezek a versek ott maradjanak abban a kis buksi fejecskében s felszólításunkra a kis ember pózba vágja magát s csodálatba ejt bennünket kis szavalatával, mely nemcsak tiszta korrekt magyar nyelven, kellő hangsúlyozással van előadva. Az ember el lesz ragadtatva ilyen dolog láttára, hallatára és szeretné összecsókolni azt a kis szavaló, felköszönő diáknépet, mely alig nagyobb egy középtermetű kabátujjnál, s máris annyira vitte, hogy szebbnél szebb verseket szaval érzéssel, tiszta magyarsággal s a mi fő, ezt nemcsak elszavalja, de érti is, hogy mit szaval. - Ilyet látni, ilyet hallani kell, s akkor az ember meg tudja becsülni egy óvónő önfeláldozó működését és önmaga is abba a boldogító, leírhatatlanul boldogító helyzetben érzi magát, melyet a szülő érez akkor, mikor apró kicsikéje egy nagy közönség előtt produkál olyat, ami egy nagyobb diáknak is dicséretére válik. - Mit mondjak, hogy mondjam el, milyen aranyosan, milyen kedvesen hangzott az a sok dal a legkisebb polgárok ajkairól?! Ezt hallani kell! Elmondani ezt nem lehet! Mikor a kis Mérey Palika elszavalta a "huszár leszek, mégpedig a javából" - sokan voltunk ott, de mindannyian irígy szemmel néztük ennek a kis apró "honfinak" szüleit, hogy milyen boldogság is az, mikor ilyen kis embernek szülője valaki. - Hát még az a kis selypítő leányka (Baron). A kis Dvorszky Lajoska, az apró két kis Kromer lányocska, a göndör hajú Lilienthal Iluska, mind, mind olyan aranyosan gagyogott, hogy az ember a kis tündérek országában képzelte magát s szívrepesve néztük ezt az apró kis népet, mely bármily lelkesedve, bármily gestikulálva is szavalta el a szebbnél szebb verseket, folyton ott járt szemével a díszes karácsonyfán. Hát még az az öröm, az az aranyos csicsergő hangulat, amit a karácsonyi ajándékok okoztak. Ki volna képes ezt leírni?! Csicseregtek, csevvegtek, mint három határnak összes apró csicsergő madárkája. S mind ezt a csicsergő népet ilyen kedvessé, ilyen okossá az óvónő, Kollár Klári kisasszony kitartása, okos és tapintatos kitartó szorgalma, lankadatlan buzgalma tette, melynek elismerése volt ama csekélység, amelyet Dessewffy Aurél kir. jbíró nyújtott át neki szép beszéd kíséretében, a kisdedek szülőinek hálás elismeréseképpen. - Isten áldja az ügybuzgó óvónőt s a legkisebb honpolgárok nevelkedjenek még sok-sok nemzetségen át az ő szakavatott keze alatt! Színházi rovat. A Trencsében működő színtársulat utolsó heti műsora szerint f. hó 28. Konti kedvelt operetje a „Kis Alamuszi” került színre Feledi Borissal a czímszerepben, ki ezúttal a legjobb dispositióba temperamentummal és élettel játszott. S Berczik Margit, mint állandóan, úgy most is finom játékkal és kedves énekével tűnt ki; Kápolnai Irén pedig kifogástalanul és hű alakítással és hű alakítással adta az amerikai fiatal leányzó szerepét. A férfiak közül Sándori, Tukorai és Gömöri igen jók voltak alakításukban. F. hó 25-én a „Mária bátyja” népszínművet adták, melynél kissé hirtelenül fellépő betegség folytán szerepváltozás történt, ami az előadásnak rovására ment. Benedek perfekt szalon színész, de a paraszt szerepek nem az ő genrejéhez illők. Baranyai Szidi törekvő fiatal színésznő, de nagyobb szereppel még nem birkózhat meg kellőleg. B. Némethy Jolán helyesen alakított, S. Berczik Margit meg valósággal brillírozott szerepében. A jó lelkű csacska menyecskét oly természetesen, élethűen és finom distingtióval játszotta, hogy valóságos tapsvihart idézett elő. Csáky mindig jó paraszt szerepekben, Fejér túl hangosan deklamált. Vasárnap azaz 26-ikán a „Geleji kis király” cz. népszínművet játszották általában jó előadással. Hétfőn pedig, vagyis 27-ikén Follinus Aurél „Öreg” cz. vígjátéka került sorra. Ennek a darabnak erőssége egy-két híven megrajzolt alak, kik elmókáznak a színen ügyes színpadi routinnal. Cselekményről nem lehet ugyan benne szó, mert a lejátszódó kis esemény csupán a főalak jellemzésére szolgál, de a darab mulattat és leköt. A főalak maga kitűnő, különösen oly alakításban, mint azt Benedek adta. Ezt az estét valósággal Benedek estének lehetne nevezni, mert Benedek összes színpadi tusását bemutatta a közönségnek. Valóban sajnáljuk, hogy oly finom és elsőrangú színésznek, mint Benedek, vidéki színpadokon kell elfecsérelnie művészetét. B. Némethy Jolán szintén jó volt, bár a tűzről pattant özvegy alakja nem tartozik szerepköréhez; az alakítás nem fordult kellő természetességgel és megerőltetésbe került szemmel láthatólag. Ennek daczára a Benedek házaspár együttes jelenései igen sikerültek voltak. A férfiak közül Tukorai most is kiváló volt, valamint Sándori is. Tóth Antalnak háládatlan szerepe volt, mert a lármázó és sohasem anekdotázó alak a legrosszabb az egész darabban. Szabó Ferencz sikerrel játszott, a többi szereplő is hozzájárult az est sikeréhez. F. hó 28-ikán általános csodálkozásra „Deborah” került színre, a mit minden esetre nem tartunk szerencsés választásnak, mivel eltekintve a darab közismertségétől, csak tavaly is Jászaitól látta ezt a trencséni közönség. Különben az üres ház is igazolta a fentieket, bár B. Némethy Jolán játéka többet érdemelt volna. Némethy Jolán összes itt bemutatott szerepei közül határozottan Deborah szerepében a legjobb, különösen a II. és III. felvonásban és alakítása ezúttal teljes méltánylásra talált. A többi szereplő közül Tóth Antal tűnt ki, a neki megfelelő szerepkörben; alakítása művészi volt. 29-ikén S. Berczik Margit jutalomjátéka gyanánt ismét a „Boszorkányvár” cz. operette jött színre, a mit meglehetősen furcsa dolognak tartunk az igazgatótól, mivel e darabot a társulat egy ízben már előadta. Ha ennek daczára nem volt üres a ház, az S. Berczik Margit iránt általában érzett rokonszenvnek tulajdonítható. Berczik Margit ezúttal is kiváló volt. A többi szereplőket a régiek töltötték be, csak Verust osztotta ki Kápolnai Irén helyett Feledi Boriskának. A két Verus közötti különbség észlelhető volt, mert ha Feledi jobban is énekelt - Kápolnai a múlt ízben jobban játszott. 30-ikán búcsúelőadás gyanánt az „Oroszlánvadász” cz. operettet adták. -ff.- Zsolna és Vidéke 1897-1899 Braunberg Berta okleveles tanítványa, a híres bécsi Schack Adolf Vilmos-féle szabászati- rajz- és ruhakészítési tanintézetnek ajánlja magát a nagyérdemű hölgyvilágnak toilettek és confectiók készítésére és mindenképpen igyekezni fog, hogy a tisztelt megrendelőket tartós munka, ízléses kivitel, nemkülönben figyelmes és gyors kiszolgálat által teljesen kielégítse. Lakás: Zsolnán, Felső Kálov utcza 256. I-ső emelet. 1-3 Berta Braunberg diplomirte Schölerin der Berühmten Adolf Wilh. Schak’-schen Lehr-Anstalt für Schnittzeichnen un Kleidermachen in Wien, empfiehlt sich Der sehr geehrten Damenwelt zur Anfertigung von Toiletten und Confections- Gegenständen und wird bestrebt sein, ihre geehrten Kunden durch Solide Arbeit, geschmackvolle Ausführung sowie aufmerksame und promte und prompte Bedienung bestens zu befriedigen. Wohnung: Zsolna Ob. Kálovgasse 256. I-tem Stock /// //// Bérbeadás! Zsolnán egy bárminemű üzlethez alkalmas ház, kerttel, istállókkal és csűrrel azonnal bérbe adatik. -Bővebb felvilágosítás ad Weil H.N. Zsolnán Verpachtung! Ein, zu jedem Geschäft geeignetes Haus, ist nebs Garten. Stallungen u. Scheuer, in Sillein per sofort zu vermiethen. Näheres zu erfragen bei H.N. Weil Zsolna ///// Trágya-gipsz. Vidékünk t. gazdáinak figyelmét felhívjuk Drucker Hugó úr mai számunkban megjelent hirdetésére. A trágya-gipsz, melyet a nevezett trencséni vegyész ajánl, kitűnő minőségű és semmi tekintetben sem silányabb a legelterjedtebb más fajoknál. A Trencsén város szomszédságában nyert trágyagipsz a bécsi cs. kir. vegyészeti próba állomás elemzése szerint 98-49 ^ % tiszta gipszet tartalmaz, úgy hogy teljes megnyugvással ajánlhatjuk azt gazdáink szíves figyelmébe. /// A Singer-féle varrógépek A legkedveltebb és legtartósabb gépek, úgy a házi mint mindennemű ipari czélra, és ezért kívállóan alkalmasak. Karácsonyi ajándék. Az eladás kényelmes részletfizetés mellett, az ár felemelése nélkül történik: készpénzes fizetésnél 10% engedmény. Régi gépeket fizetésként fogadunk el. A Singer-féle varrógépek világhíre azok kitűnő minősége és nagy tartósságának köszönhető, ezek a tulajdonságok különböztették meg régtől fogva Singer és Tsa gyártmányait. Singer és tsa. varrógépeinek karján a Singer név olvasható, azonkívül a társaság teljes czégjelzését és csakis saját üzleteinkben kaphatók. Ingyenes tanítás a műhímzésbe. Singer és Tsa részv.-társ. Zsolna körtér 14. szám Előbbi czég: Neidlinger G. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna II. évfolyam 2. szám 1898. január 8. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Felhívás előfizetésre. Múlt számunkkal kezdtük meg lapunk új évfolyamát és midőn megragadtuk ezt az alkalmat, hogy lapunk barátainak eddig tanúsított jó indulatukért hálás köszönetet mondjunk, egyúttal kérjük is őket, szíveskedjenek a lap továbbra való megküldetése iránt rendelkezne és kérjük ezt azért, nehogy esetleges késedelmük miatt a lap szétküldésében zavar álljon be. Mély tisztelettel A "ZSOLNA és VIDÉKE" szerkesztősége és kiadóhivatala. //// Állameszme - nemzetiség. Mintha látnám e czím elolvasása után a mosolygó arczokat, mintha hallanám a félig szánakozó megjegyzést: „kár a Dunára-vizet hordani”. Igazuk van, amennyiben oly thémát választottunk ezúttal, melyet előttünk igen sokan, elismerjük hivatottabbak, bőven és alaposan dolgozták fel de nekünk e tárgyban az a nézetünk, hogy nem lehet ezt elégszer ismételnünk, míg testté és Vérré nem válik. A kérdés, oly egyszerű, az ideális czél, a mely felé törekszünk, oly világos, oly jogos dm egyszersmind oly magasztos, hogy ahhoz kétség árnyéka sem férhet: egységes nemzeti államot akarunk. Egyetért ebben az eszmében mindenki széles e hazában, sőt: a legzöldebb szász, a legtúlzóbb dákoromán , meg a legravaszabb pánszláv sem tapadja meg jogosultságát, és ha küzd ellene minden lehető fegyverrel, érzi küzdelme alaptalan voltát és ez az egy tény gyengíti meg, tompítja el fegyverét. Meddő és eredménytelen lesz tehát harcza a magyar állameszme ellen, ha mi nem szaporítjuk híveit, ha mi nem hajtjuk a tömeget elleneink táborába. Visszásnak, csaknem a lehetetlenséggel határosnak látszik ez és a mindennapi tapasztalat mégis megerősíti e tételt. A túlzók mindig ártottak az ügynek, melyet szolgálni véltek; ha a felfokozott erőkifejtés sikeresnek is mutatkozott egy pillanatra, annál erőszakosabb lett a visszahatás; ha rohammal is tolták fel ideájukat a képzelet magaslatára, ép a roham gyorsasága ragadta el őket a mélységbe - önmaguk ásta sírjukban. A faj, a nemzetiségi vallás és számos más ellentét szülte sovinismus intő példáitól hemzseg az emberiség történelme Cambysestől Boulangerig, de tanulni csak nem akarunk belőlük. Pedig közelebb álló példáink is lehetnének, ha akár csak a nemzetünkért önmagát feláldozott Thököly Imrére - akit pedig tót királynak csúfoltak - gondolnánk, akár nemzetünk bölcsére, ki átnyújtotta „fehér lapját” a horvátoknak. Ez az egyetlen helyes út, mert csak a belső béke és egyetértés hidalhatja át az űrt a szeretethez, mely a haza magas fogalmához köt minden honpolgárt. Ha Isten szent nevét ezer nyelven lehet dicsérni, úgy a haza iránt lerovandó kötelesség és hű ragaszkodás sem ütközhetik meg a nyelvek különféleségén - Tisztelnünk kell tehát más ajkú polgártársunkat, akkor, ha tapasztaljuk, hogy gyermekeiben igyekszik jóvátenni önkéntelen fogyatkozását, a magyar nyelvet illetőleg. Lassú átalakulás ez, bízzuk ezt a nemzet sokszor lenézett napszámosaira, a tanítókra, kik már eddig is bámulatos munkát végeztek. A jövőben pedig minthogy a kezdet nehézségein már túl vagyunk, még sikeresebben fognak munkálkodni. Támogassuk őket a társadalmi élet minden rendelkezésünkre álló eszközével, de a béke, a türelem, a felvilágosítás szellemében. A magyar faj túlsúlyát e hazán féltetnünk már nincs ok, számunk és kultúránk oda fejlődött, hogy természetes vonzóerőt kell, hogy kifejtsen a más ajkúakra. Ha erőnk türelemmel és nyugodt méltósággal fog párosulni, ha azon leszünk, hogy nemzetiségeinket magunkhoz emeljük, - ez kívánatossá is lesz szemükben és akkor nevetségesekké válnak a nemzetiségi agitátorok. A nevetséges helyzet viszont örök időktől fogva volt megölő betűje a komolyabb törekvéseknek is, mint aminőknek hajlandók volnánk az övéket elismerni. Minden állam, mely polyglott elemekből áll, ma azon van, hogy egységet teremtsen határai között. A czél egy, ám az eszközökben változatosságot látunk. Az oroszok nyomása nem apasztotta a lengyeleket, sőt ott a közömbösök is rajongókká lettek; arra pedig hiteles adatok vannak, hogy a beszarábiai románság nem fogy, hanem terjed. Az ír hazájában csak a esetben tanul meg angolul, az amerikai egyesült államokban pedig fel sem lehet fedezni a közéletben azt a tizenegy millió embert, ki magát hivatalosan írnek vallja. Számos hasonló példát hozhatnánk fel, de nem akarjuk az olvasót ezzel fárasztani, elég ez is, hogy láthassa mindenki, hogy csak szelíd szközökkel lehet nemzeti tekintetben hódítani s az erőszak csak ellenállást idéz elő és többet ront, mint használ. Még megvetendőbb fegyver a sovinista türelmetlenség megnyilatkozása: a gúny és gyanusítás. Ez bánt és sért gyakran oly helyen, hol a legjobb hajlandóság megvan, és elidegeníti a barátot is, mert nem akarjuk annak elismerni - csekély fogyatkozásai miatt. Önkéntelenül jut itt eszünkbe nagyemlékű főispánunk, Kubicza Pál, ki a magyarság hatalmas szóvivője volt e megyében, ki egymaga többet tett a magyar állameszme megerősítése érdekében, mint hősködők egész serege. Hányszor láttuk bizalmas körben és hallottunk ajkairól jóízű tót mondásokat, kaczagtató tót adomákat. Ki merte volna kétségbe vonni hazafiságát? Érezzük azt, hogy egész fejtegetésünkben talán egy új eszmét sem pendítettünk meg, talán egy szót sem írtunk, mely új lett volna az olvasó előtt. Ámde ez legkevésbé sem érinti, sem a dolog időszerűégét, sem szükséges voltát. Úgy vagyunk ezzel, mint akár a legegyszerűbb egészségi óvó intéssel, melyet százszor hallottunk már, de ugyanannyiszor elhanyagolunk. Ha igaz az, hogy nyelvében él a nemzet, ép oly igaz az is, hogy azt másra erőszakolni nem lehet, de megkedveltetni annál inkább. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Petrovszka partján télen. Mottó: Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. Petőfi. A hócsillagok miriádjai ott hevernek az úton lelketlen lábaktól eltiporva; ott csüggnek, függnek a fák gallyain, hol tavasszal és nyáron levelek zöldelltek s virágok pompáztak illatot lehelve. A Petrovszka keble jég, s mintha elakadt volna vérkeringése, olyan Olyan csöndes, olyan élettelen. Partjain az akáczok, ezek az igazi magyar fák is olyan kísértetiesen hallgatagok; kiről is, miről is susognának, hisz alattuk most nem sétálnak a szép leányok s ifjak, kiknek szíve- egy-egy kis vulkán, mely olykor kitör és - csókot kér. A madarak dalnokai nagy urak; a telet tropikus éghajlat alatt töltik, csak a kontárénekesek, a verebek maradtak itt nagy számban, de ezeknek legalább jó kedvük költözött el az utolsó meleg őszi napsugarakkal. Milyen mások ők lombzöldellésnek idején! Akkor oda telepednek seregestül az akáczok ágaira s lenézik, csúfolják az alattuk elhaladókat. Mintha csak érteném gúnyos megjegyzéseiket: Az 1-ső: Csörgesd fukar gazdag, aranyaidat, csörgesd henczegőn; rosszul nevelt fiad majd eltékozolja. A 2-ik: Oh charlatán, csak válogasd össze kifejezéseidet, majd tudósnak tart - a tudatlan. A 3-ik: Oh, szép hölgy, csak illegesd billegesd magad s kacsints a szép urakra; elhervadsz, elrothadsz te is, mint szép anyád. A 4-ik: Reméljetek csak fiatalok, mert ki nem remél, az nem csalatkozik. Az 5-ik: Úgy-úgy diákok, csak barátkozzatok, míg tapasztalatlanok vagytok: megnő a tekintély, megfogy a szív. A 6-ik: Azt a túrócz-szentmártoni novinkit égessétek el; azt itt olvasni hazaárulás. A 7-ik: Hi-hi-hi! Politika, hitvita. E politizálásból keletkeznek a ragályos kórt fejesztő baczilusok. Isten csöppet sem haragszik, hogy ez így, vagy úgy imádja. Ne gúnyoljátok Istent, hogy véditek, ti gyarló emberek. Isten nevében nem szabad gyűlölni, csak szeretni, szép papom! Ilyen s ehhez hasonló máskor a társalgásuk; most semmi kedvük a kedélyeskedésre, hanem összegubbaszkodnak s elgondolják magukban, hogy mennyivel boldogabbak voltak a meleg évszakok, évszakok, s hogy mily bölcsesség lett volna alatt s hogy mily bölcsesség lett volna az áldott áldott időben eleséget gyűjteni a sanyarúság évszakára. A vén Javornik felől halk léptekkel, mint egy orgyilkos, közeleg élesre fent késekkel az esti szél, s mindenképen meg akarja borotválni az emberek arczait. A verebek jajongó csiripeléssel szöknek előle a kétségbeesett s kétségbeesett nyugtalansággal keresnek rozzantabb háztetőt, hogy alatta fészket rögtönözzenek. Mily boldog az, kinek meleg fészke van! Az emberek is tanyáikra sietnek, mert az est a nappallal már birokra kelt és Szulyó mogorva szikláiról segítségére siet szürke köpenyében a köd az éj diadala bizonyos. Én is hatványozott gyorsasággal sietek haza s midőn alacsony, szerény hajlékomba toppanok, egyszerre két angyali hang édes zenéje fogad: „Papa, papa, papa!” A kis Elemér és a még kisebb Boriska szólnak így felém nyújtva kerekded, lágy kacsóikat, mint a hogy a támasztó tölgynek nyújtja indáját a repkény. Karomra veszem, s megcsókolom mindkettőjüket, s mind ketten megcsókolnak engem. „És felejtem egyelőre, Gondjaimat a jövőre” És feledem a hideg téli világot, s azt képzelem, hogy leereszkedett rám a magas mennyország minden csillagával, fényével s angyalaival. Egy ilyen percznyi nemes üdv, az egész nap küzdelmeért kártalanít. El is felejteném, hogy éhes vagyok, ha eszembe nem juttatná kedves, jó feleségem édes szózata: "Tálalok, tányérozok!” A kicsinyek már bekebelezték szelídebb természetű vacsorájukat, de azért újból kérnek édes nyafogassál s az igénytelen, törpe falatnak örülnek végtelenül. Étkezés után imádkoztatom s levetkőztetem őket s borzongatom, simítom hajukat, melynek arany, ezüst fürtjeiből kéjes, villamos áram ömlik át idegeimre. Nincs hiány bajusz- és szakállhúzás, sőt fülrángatás és orrczibálás élvezetében sem, de e fajdalomért bőven kárpótol a lioni bársonynál finomabb kezecske „ciróka-marókája”. Egyenesen az Olympusban érzem magamat, hol az istenekkel nektárt szürcsölök. Elkalandozik lelkem az ábránd és remény tündérbirodalmába s kis fiamat felnőni látni vélem épen abban ez ünnepélyes momentumban, melyben „sub auspiciis regis” doktorrá promoveálják; felnőve látni vélem kis leányomat, éppen az ünnepélyes pillanatban, midőn végtelen szeretet s a soha nem szűnő hűség jelvényeképp egy tekintélyes állású ifjú gyűrűt nyújt neki. De az ábránd ködfátyolképeivel ékesített jövőből vissza ránt a rideg jelenbe jó hitvesem jelentése: "A gyermekeknek czipő kell, ha mindjárt adósságra is." Én mint édes álomból felrezzenve, mondom tudomásvétel kifejezéseképen: czipő, czipő, ez háztartásunk circulus vitiosusa. Aztán egy pénzügyi egyensúlyt balancirozó finánczminister előrelátásával terjesztem előrelátásával terjesztem elő a következő javaslatot: Édeském! Akklimatizálódnunk kell! Honnan nem lehet megszökni, ott meg kell szokni. Az itteni életmód sajátságát kell elsajátítanunk. A közmondás azt mondja: "Olcsó húsnak híg a leve". Hát mamuskám itta drága húsnak is híg a leve, miért is csak ünnepeken szerepeljen a menün. A kenyeret nagy részben pótolja ezentúl a krumpli, mely mégis valamivel olcsóbb a roppant drága gabonalisztnél. A krumpli - áldassék Drake Ferencz emlékezete - zsír és vaj nélkül, csak úgy sóba kötözve is felséges eledel. Rizskása és tarhonya helyett tönköly és hajdina is megfelel. Italul pedig egészséges kútvíz kínálkozik s bátran s bátran száműzhető úgy az erélyesebb szilvórium s borovicska, mint a gyengédebb liquörök: legfőlebb a bornak kegyelmezünk heti 3 deczi erejéig, mert jól tudod hogy iszonyodom az adósságcsinálástól, nem csak azért, mert igen szeretem a tekintélyt egyedül fenntartó függetlenséget, hanem azért is mert jogosulatlanak tartom magamat arra, hogy elköltsem azt, a mit még meg sem szereztem. Istenem, de nehéz becsületes embernek lenni! - Oh édes véreim, hát a nyomornak szültelek benneteket? Nem nagyobb vétek-e ez, mint az, ha egyáltalában nem nevelünk gyermeket a hazának? Hát nincs igazuk azoknak,a kikazt állítják, hogy ma gyermeket nevelni luxus? De nem, nem; távozzatok ti pessimistikus, czinikus gondolatok! Ne hagyjatok itt szennyet lelkemen; ne zúdítsátok a káromlás átkát fejemre! „Oh, jertek ölembe szép magzataim!” Mintegy bűnbánólag csókolom kicsinyeimet s a legfenségesebb, legtisztább szeretet mámorával fektetem le őket éji nyugalomra. „Papa, nem fog rám nézni a kutya?” - Nem édes kisfiam, melletted alszom, elűzöm a kutyát, a csúnyát; imádkozzál! Az imádkozásnál annyit botlik a nyelvecskéje, de e botlás olyan kedves, olyan ártatlan! Nem sokára az álom méze leragasztja a kisdedek árnyas szempilláit s mialatt boldogan végig tekintek arczukon, úgy tetszik nekem, mintha tekintetem ott azonnal mosollyá változot volna, mely elűz rémes álmokat s tündérképeket varázsol. Oh, mennyi boldogság e kis ágyban! Hogy is tudtam egy pillanatig is ingadozni! Jer hitvesem, te gondos szerető anya! Három csókot kapsz: egyet kezedre, egyet ajkadra s egyet homlokodra. Tisztellek, szeretlek s nagyra becsüllek! Ám téged, de megvetéssel gondolok azon férjezett nőkre, kik szándékosan nem anyák: utálom őket, mint a prostitutiónak undok hölgyeit! Fogadd meleg köszönetemet javaslatom elfogadásáért s ama határozott kijelentésedért, hogy a nélkülözhetetlennek korlátain belül a takarékosság elvét mindenkor fogod érvényesíteni! Ezek után én is nyugodtan alhatom s átengedhetem magamat az optimismus könnyelműségének a mint egykor a minta-családapa s minta-költő, Arany János, úgy én is „Gyermekszívvel, öntudatlan Nyugszom meg a gondolatban, Hogy övéit el nem hagyja, Ki mindnyájunk édes atyja!" Vándor Soma. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Szükséges-e Zsolnán egy főgymnasium ? II. Azon kérdéssel záródott le a minapi értekezésünk, hogy kinek van nagyobb szüksége Zsolnán a főgymnasiumra, a városnak-e vagy az álamnak? A felelet egyszerű: Mind a kettőnek egyaránt szüksége van rá. Zsolnának saját kulturális és anyagi érdekeinél az államnak pedig szintén kulturális de magasabb állami szempontoknál fogva is. A zsolnai gymnasium népesedési viszonyai azt mulatják, hogy az erősen látogatott Gymnasiumnak 27.5% zsolnai és 49.5% trencsénmegyei és 23% más megyebeli vagy külföldi születésű növendéke van. Zsolnai születésűek és nem trencsénmegyeiek, a mennyiben ez utóbbiak állandó tartózkodásuknál fogva már is zsolnai lakosok, e gymnasium népesedésében 50.5% képviselnek. Zsolna városa érdekében fekszik tehát, hogy minél több tanuló látogassa a gymnasiumot, s így kell, hogy ezeknek teljes másod oktatásául gondoskodva is legyen. A Zsolni gymnasiumot látogató trencsénmegyei tanulókra, az mellékes kérdés lehet, hogy van-e Zsolnán főgymnasium, vagy nincs mert: nagyobb költséggel látogatván a középiskolát mehetnek ugyanezen költséggel a Felvidék bármely más középsikolájába is, de a szülők mégis érdeklődéssel viseltetvén gyermekeik neveltetése iránt, inkább szertik, ha közelben adhatják gyermekeiket a középiskolába, a hol szemmel tarthatják és könnyebben ellenőrizhetik is tanulmányi előmenetelüket. Zsolna városának tehát kétszeres érdeke kívánja azt, hogy legyen itt főgymnaium. 1. Hogy saját bennszülött és ide származott gyermekeit nagyobb műveltségre képesíthesse s 2. érdekkörébe vonja be a vidék tanuló ifjúságát. Figyelembe veendő azon körülmény is, hogy Zsolna városa, az utóbbi 10 év alatt a melyre megfigyelésemre kiterjednek, észrevehető rohamossággal népesedik és vagyonosodik is, és azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy nincs messze az ,az idő, hogy maga Zsolna városa a vidék nélkül is fog annyi tanulót adni, mely egy tisztességes középiskola normál látogatottságának megfelel. A népesedés észrevehető gyarapodást és az anyagiakban való kedvező fellendülését szerencsés geografiai helyzetéből folyólag annak tulajdoníthatni, hogy itt helyütt megvetette lábát a gyári ipar, mely napról-napra még újabb tért fog hódítani. Itt van a Löw Károly nagy posztó gyára; a "Hungária" műtrágya gyár; a "Helios" electro-technikai gyár és Löwy Adolf gőzfűrésze mint nagyobb szabású telep. Ehhez járul a M. Á. vasutak új-zsolnai telepe melyen hatvan család van elhelyezve. Budatin, Sztrecsnó és Závodje községekben is laknak családok, melyek gyermekeiket a zsolnai kir. kath. gymnasiumban iskoláztatják, E gyárak és telepek több ezer munkást foglalkoztatnak és bennök nagy számú magántisztviselő nyer alkalmaztatást, a kik, a mennyiben nem magyar eredetűek de magyar honosságot keresnek és állandóan itt helyütt megtelepedtek, gyermekeiket itthon, magyar neveléssel és oktatással akarják felnevelni és ha a gymnasium csonka tanintézet marad, a magyar nevelés nem leszen teljessé, mert egyik-másik magán-tisztviselő Sziléziában, Morvaországban kénytelen majd neveltetni gyermekét, a hol előnyös összeköttetései vannak. E pontnál tehát Zsolna város érdekei kongruensek a magyar állam érdekeivel. Egy másik súllyal bíró érvem, e tanintézet kiegészítésének szükségességét illetőleg az, hogy csak nagyon kis idő kérdése az, hogy a közigazgatás államosíttatni fog. A közigazgatási pályának ez idő szerint Trencsén megyében csekély a succrescentiája, ezt nevelni kell a szegényebb elemből is és e tekintetben végtelen nagy szolgálatokat tehetne a 8 osztályra kiegészített főgymnasium. A vallás és közoktatási m. kir. ministerium az országgyűlés elé terjesztett jelentéseiben gyakran hangsúlyozta azt, hogy megvan a tanárhiány, és ezt most tényleg tapasztaljuk is. Az Eötvös kollégium hivatott e bajon némileg segíteni, de nézetem szerint arról is kell gondoskodni, hogy ez internatus a hazai középiskolák legjelesebb tanulóit készítse elő a tanári pályára. Ha tehát e csonka tanintézet kiegészíttetnék az itthoni szegény, de tehetséges és szorgalmas elemek itthon könnyen elvégezvén iskoláikat, jó anyagot szolgáltatnának a tanárképzésnek, míg így a mostani állapotok mellett kényszerűségből tereltetnek oly pályákra, melyekre hivatásuk nincs. Csáka Károly Zsolna és Vidéke 1897-1899 Baumgartner Libor ünneplése. Örömünkre szolgál, hogy a hivatalától elbúcsúzott főszolgabíró tiszteletére tervezett lakoma, bár azt ő maga ellenezte, legjobban ok az ő informácziója alapján írtuk meg kételyünket annak létrejötte iránt is, mégis fényesen sikerült. Baumgartner engedett barátai kérésének és hogy, ez a szó barátai ezúttal nem üres frázis, a legékesebb szavaknál is szebben bizonyította a f. hó 5-én a „Kaszinó” termeiben összegyűlt válogatott társaság és a lelkes hangulat, mely egyre fokozottabb mértékben nyilatkozott meg. - Nemcsak Zsolna városa és közvetlen szomszédsága, hanem a távolabbi vidékről is összesereglett tisztelői csaknem zsúfolásig töltették meg a nagy termet. Régi jó barátokat és ismerősöket üdvözöltünk ez alkalommal, kik máskor csak ritkán keresik fel városunkat, most azonban csoportosan jelentek meg, hogy az ünnepelt főszolgabíró előtt meleg rokonszenvüket tolmácsolhassák. Vidám hangulatban foglalta el a társaság, melyet felületes számítással is bátran száz főre lehetett tenni, a fehér asztalt és kellemes társalgás folyt a zeni, danái mellett, míg Rudnay István szimpathikus hangja magára a szólóra nem terelte a figyelmet. Állva hallgatta meg a vendégsereg az ünnepies alkalomhoz mért szavakat, melyekkel Ő Felsége és a királyi ház összes tagjaira emelt poharat. Ezt követte csakhamar a második toaszt, melyet ugyancsak Rudnay egykori főnökére, Baumgartner Libor nyug. Főszolgabíróra mondott, kinek ő lépett most hivatalos örökébe és kinek működését méltatva azt saját útmutatója gyanánt kívánja tekinteni nehéz és gondterhes napjaiban. Élénk tetszészaj között fejezte be szavait és számosan siettek az asztalfőhöz, hogy egyrészt az ünnepeltet, de a szónokot is üdvözöljék. - a felköszöntők egész sorozat a követte ezt. Elsőnek Dualszky Béla városunk h. bírája város közönsége, majd Sztrányavszky Ferencz várnai ügyvéd, a zsolnai járás szónoka gyanánt emelt szót, közfeltűnést keltett azonban Mráz Pál roszinai körjegyző élénken előadott, igazán szép szavakba foglalt szónoklata, ki a járás jegyzői karának képviseljekép búcsúzott egykori tisztelt főnökétől és vezérétől.- Most Baumgartner Libor emelkedett fel és a megindulástól elfátyolozott hangon mondott köszönetet a rokonszenv e tüntetésszerű megnyilatkozásáért. Visszatekintett hosszú, 40 éves hivatalos pályájára és kiemelte azt a legszebb 24 évet, melyet Zsolna város polgársága között töltött. Belefáradt a hosszú fáradságos munkába, de nem elégelte meg az itt való tartózkodást, ezért ha búcsúzik is hivatalától nem búcsúzik a várostól. A közjójét és minden nemes törekvés harczosa óhajt maradni ezután is és éltetve barátait, élteti ezzel a város polgárságának minden egyes tagját, kik egyaránt közel állanak szívéhez! Alig írhatnók le a tetszés és őröm kitörő áradatát, mely e szavakat követte, a már előbb is élénk hangulat magas hullámokat vert és ezt mondhatjuk az összejövetel fénypontjának, - A toasztok egész sorozata következett még ezután, legyen azonban elég, ha ezek közül kiemeljük Spotkovszky József budatini főerdész, kitűnő beszédét, Dr. Ring Mór, kir. közjegyzőjét, ki a „kaszinó” nevében aposztrofálta az ünnepeltet, mint annak szeretett alelnökét és Rutsek János telekkönyvezető élczes, rímes mondókáját, -jók voltak mind e szónoklatok és hisszük, hogy igaz érzelmeket is tártak fel. Az idő már éjfél felé közelgett, itt is, ott is már szökdösni kezdett egy-egy gondos családapa, ki kapukulcsát otthon - felejtetté, a kedélyes mulatságot azonban nem zavarhatták távozó, halk léptei. Ekkor okozott a társaság egyik tagja - úgy látszik valami manio de grandeur lehet a baja - oly kellemetlen inczidenst, mely akár komolyabb következményekkel is járhatott volna, hacsak egy közkedveltségű úri ember élczes felszólalása el nem oszlatta volna a pillanatnyi felhevülést. A pityókos úr eltűnt és a mulatság zavartalan jó kedvvel folytatódott a hajnali órákig. Megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy városunk és a vidék intelligencziája méltó módon búcsúzott el Baumgartner Libor főszolgabírótól és végül mi is csak ahhoz a kívánsághoz csatlakozhatunk, mely az elhangzott sok beszéd refrainje volt: adja a jóságos ég, hogy még számos esztendeig békén és egészségben „procul negotiis” élvezhesse a derék munkával kiérdemelt nyugodalmat!” Egy jelenvolt. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Otthonunk. A szerelem - bármit is állít róla a szerelmes világ - nem egyéb, csak szennyes és bűnös szenvedély, mely az ifjú és leány szemeit vaksággal veri meg, - lágy, olvadékony szívüket kéjjel varázsolja el ábrándossá, merengővé kuruzsolja át eszük járását, tűzbe borítja érzelgő lelküket, egész énjüket mintegy hypnotizmusba meríti el, melyen teljes mivoltuk a felfoghatatlan delejes erő hatalmának kínzó bilincseiben vergődik, mint egy szárnya-szegett is madár, mely a szűzi-szent és égi örökké tartó „Szeretetnek” örök oltárához nem szálhat. A szerelem olyan elem, Mely az ifjú szívében terem; Csak egy csöpp kellene belé, A szeretet olajából, Amely egy szent tűzre lángol, Hogy az Isten oltáránál, Ifjú s lány - egymásé legyen! Trencsén 1898. január hó 4-én. Gerő Gyula Tisztelt szerkesztő Úr! Önök fölvetették az örök szerelem problémáját és mint eddig láttam, többen hozzá is szóltak e tárgyhoz, mely vélemények éppen ellentétes voltuknál fogva bizonyítják a megoldandó kérdés kiapadhatatlan tartalmasságát. Ez utóbbi körülmény késztetett engem is, hogy a théma fölött gondolkozzam, helyesebben, hogy keressek emlékeimben, valjon találhatnék-e valamit mi fénysugárként, bár pillanatnyi világosságot vethetne e tárgyra. Kerestem, és jutott eszembe nem egy jelenet. Leírok egyet-kettőt, nem mintha ezzel megoldást adnék, de talán inkább, hogy - a való életből vevén alakjaimat - kissé realisztikus irányba tereljem az „örök szerelem” poétikus kérdését. Kicsi gymnasista koromból veszem az első emléket. A budai - akkor még nem budapesti „egyetemi” - gymnasium tanulói a 70-es évek elején még vígan labdázhattak a bécsi kapu melletti alsó bástyán. Nem is zavarta mulatságunkat soha senki, csak néha egy vad külsejű torzonborz szakállú ember, ki estefelé rendesen támolyogva jött felénk és kitől mindnyájan féltünk. Nem egyszer kergetett szét bennünket szitkozódásaival, sőt volt eset, hogy egyik vagy másik társunkat tettleg is bántalmazta. Mi csak annyit tudtunk róla, hogy valami részegeskedése miatt elcsapott hivatalnok. Egy ízben meglátogattam egyik távolabb lakó osztálytársamat, ki ritkán járt el délutáni mulatságainkra, akkor beteg volt. Régi, kopott házban lakott s én valahogyan észrevettem a sok ajtó között a helyeset és benyitva, rémüléssel szembe találtam magam a borzasztó emberrel, ki annyiszor megijesztett bennünket. Sietve hátráltam, de annyit mégis láttam, hogy varrógép fölé hajolva siránkozik ott egy asszony, és az egyik szögletben két síró gyermek búvik össze. Szegények, ilyen ember mellett! Később tudtam meg a család belsőbb dolgait: barátom nagyobb testvérei mondták el hogy ezek voltak a legboldogabb emberek, amíg a pálinka meg nem rontotta az embert. „És az asszony mégis szereti, bárhogyan kínozza őt is, gyermekeit is. Éjt nappallá téve varr és varr és a legiszonyatosabb lármából is kihallik esdő szava, hogyan kérleli az urát. Senki sem érti ezt a dolgot, bámulja mindenki a házban. Gyermeki gondolkodásomat sokat foglalkoztatta ez a család és meg sokszor elszorult a szívem ha megint láttam ezt a szitkozódó, durva alakot. Mi lesz most náluk odahaza? És mégis szerette az asszony ezt az emberi szörnyeteget! - Szerelem volt ez? Bécsi emlék a másik, bálteremhez fűződik. Érettebb korú úr, fiatal kaczér asszony. A jenesse dorée ideált látott benne és állandóan körülrajongta. Voltak különböző fokú udvarlói, távolabbról, közelebbről, ismerősök, tisztelők - igazi barátok. Válogatott bennök és az ellentállás - ritkán tapasztalta - érdekesebbé, vonzóbbá tett előtte; egy-egy alakot magához csalta, eltaszította, sokat beszéltek róla, talán többet a valónál. És a férje - Szerette. Tarokk asztal, thea asztal mellett nem egy pikans mesét hallott feleségéről és -mosolygott. Ő hit neki, holott az egész elegans világ kételkedett! - Szerelem volt ez? Olaszországból a harmadik. A télen is napmeleg Nerviben történt. Rút, vörös hajú, magas angol úr, kicsi, kövéres orosz nő. Csaknep naponta kicsónakáztak a tengerre, és akkor a távolból hallottuk a nő gyönyörű alt hangját - szerelmes olasz dalokat énekelt, és ha valaki szemügyre vehette őket, ot láthata a mereven ülő angolt üres tekintettel a távolba bámulva. Kik voltak? Egy orosz herczegnő és gyermekei angol nevelője - szökésben; ma azt mondanám: az első Chymai herczegnő. S ők boldogok voltak. - talán ez a szerelem? Hajó emlék az utolsó. Kivándorlókat akartam látni, tehát egy ilyenekkel telt hajón tettem meg az utat Marseilletől Nápolyig. Sok érdekes alak, a nyomor százféle változatban a fedélközön, boldog, reménytelt arczok mellett búskomor ábrázatok s ez mind Ausztráliába tört, az akkor híres aranymezők édene felé. - Csak egy fiatal pár - franciák - vált külön a tarka sokaságtól csendesen, kart karba fűzve üldögéltek, és órákig néma együttérzésben merengtek. Kilestem egy pillanatot, mikor egyedül láttam a fiatal nőt, ki provencal ártatlan csacskasággal egy negyedóra alatt elmondotta, boldogsága történetét. Egyszerű história volt. Ő varróleány, „most férjem” géplakatos. Szegények és szerelmesek. A férfi új és jobb életet keresve kivándorolt, három évig nyomorgott; hírt sem hallott róla, de bízott benne és várt. "Tíz kérőm is volt, de én csak egyet szerettem és lássa uram a negyedik év meghozta őt, s én nem sírtam többé” Oly egyszerű volt előadása és mégis oly szívre ható, hogy észre sem vettem a már perczek óta mellettünk állót, míg a nő egy ügyes mozdulattal be nem mutatta. Megfogtam kérges tenyerét, és gratuláltam neki. - mihez, magam sem tudom. De annyi igaz, hogy még Nápolyban is sokat gondolkoztam az „őrök szerelem” létezésén. Futó emlékek ezek. Ha Mantegazza tollával írhattam volna meg, hiszem meggyőzőbb volna érvelésem, így azonban keresetlenségében - igazabb. Tisztelője Békesi. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Újdonságok. - Kitüntetés. Dualszky Gyula, kassai ítélő táblai bíró, városunk bírájának atyja, kit előnyös tulajdonairól Zsonán is jól ismernek és tisztelnek, hosszú bírói szolgálat után saját óhajára nyugalomba vonult. - Ez alkalomból a király Ő Felsége legfelsőbb megelégedését fejeztette ki az érdemes férfiúnak. - A család öröme annál nagyobb, mivel Dualszky Gyula nyugalma idejét Beczkén, családi birtokán fogja tölteni. Őszintén csatlakozunk számos barátaihoz, kik őt ezúttal szerencse kívánataikkal halmozták el! - Búcsúzó ünnepély. F. hó 5-én a zsolnai járáshoz tartozó jegyzői és bírói kar Baumgartner Libor főszolgabíró lakásán tisztelgett, hogy búcsúzzanak kedvelt főnöküktől. Zahoránszky Károly t. főszolgabíró megható szép beszédet mondott a búcsúzó főbíróhoz, a községi elöljárók nevében pedig Zavodszky Károly závodjei bíró a jegyzői kar nevében, e karnak nesztora Pokorny József rajeczi jegyző búcsúzott meleg szavakban. - A tekintélyes számú társaság az ünnepély után a fényképészhez ment, hol csoportképen lefényképeztette magát. Magának a főszolgabírói hivatalnak átadása tisztán jegyzőkönyvileg történt, minden ünnepélyes szín nélkül. - A járásbíróság főnökének székfoglalója. Hajdú Géza kir. ítélőtáblai bíró, a zsolnai kir. járásbíróság új vezetője január 3-án a délutáni gyorsvonattal érkezett városunkba. -Az állomáson bírótársai üdvözletét fogadta s nyomban a kir. járásbírósághoz ment, hol Pribis László kir. járásbírótól átvette a bíróság vezetését. Ugyanekkor a kir. járásbíróság testületileg tisztelgett új főnökénél, ki rövid, de határozott beszédbe öntett azon elveket, melyeket követni fog, melyek úgy a szolgálati viszony, mint nagyközönség érdekeinek előmozdítására vonatkoznak. - Különösen kiemelendő beszédének azon része, melyben a kir. járásbíróság személyétől elvárja, hogy soha se feledkezzenek meg arról, hogy egy magyar bíróságnak a tagjai. - Ennek következtében nem csak a bíróság falai között követeli meg, hogy az egymással való érintkezés kizárólag a magyar nyelven történjen, hanem megkívánja, hogy ily exponált vidéken, a magyar nemzeti eszmének a közéletben is támaszai, lelkes bajnokai legyenek. A tisztelgés megtörténtével a bíróság átvételét foganatosította, a mi késő estig tartott. Mindenesetre a jogkövető közönségnek érdekében történt az, hogy Hajdú Géza bízatott meg a zsolnai kir. járásbíróság vezetésével, kinek pontossága, erélyessége, tapintatos modora, úgy felettes hatóságai előtt, mint Nyitra megyében, - hol a szakolczai, majd a vágújhelyi kir. járásbíróságoknak volt a vezetője - általánosan ismeretes. - Csáka Károly, a zsolnai gymnasium ny. igazgatója, a tegnapi napon hagyta el városunkat, hogy állandó tartózkodásra, Váczra utazzék. -Számos barátja és jóakarója kísérte a vasúti állomásra hogy még egy búcsúszót mondhasanak. - Mi részünkről kívánjuk, hogy új otthonába annyi jó barátot szerezzen, mint a menyit itt hagyott! - Eljegyzések. Dr. Kobut Milán, vágújhelyi ügyvéd eljegyezte Milecz János zsolnai tekintélyes ügyvéd kedves és szellemdús leányát, Ilonka kisasszonyt. Dr. Orván Ede, helybeli kedvelt orvos, a napokban jegyezte el ChotzenVilomos ziegenhalsi gyártulajdonos kedves leányát, Ella kisasszonyt. Kapp Vilmos, liptoszentmihályi fakereskedő eljegyezte Trosztler Károly sztrazsui lakos kedves leányát, Etelka kisasszonyt. - Előléptetés. A vallás és közoktatási m. kir. minister, Dr. Vas Antal zombori áll. főgymnasiumi rendes tanárt jelenlegi minőségében a baltlai állami gymnasiumhoz helyezte át, s őt egyúttal az igazgatói teendők helyettes ellátásával megbízta. A hivatalos lap száraz szövegezésében adta e hírt, nem mintha ezzel a magunk részéről csak száraz tényt akartunk volna regisztrálni, hiszen Vas Antal, ki több évi zsolnai működése alatt kivalló társadalmi tehetségével oly sok barátot szerzett, - kikhez magunkat is számítjuk ,- ezt legkevésbé sem érdemelné meg. Tudamására akartuk hozni ezt az örvendetes hírt, mely kétségtelenül kellemesen fogja feleleveníteni a jó emléket, melyet számosan őriztek meg irányába. - Csacza járásának újévi ajándéka. A múlt évi deczember hó 31-én esti 5 órakor három, nagy ládákkal megrakott jármű hagyta el a zsolnai kir. járásbíróság épületét. - A jó táltosok, mintha tudták volna, hogy ezúttal a közügynek tesznek hasznos szolgálatot, vidám nyerítéssel indultak el éjszakai útjokra. - Ezen sylveszteri kirándulás nem volt más, mint a csaczajárási telekkönyvtárnak Csaczára való szállítása. Örömmel engedtük ezt át a csaczaiaknak, mert bíróságunk egy nagy tehertől menekült meg, s örömmel üdvözölték január 1-én reggel a csaczaiak az ottani kir. járásbírósághoz bevonuló fogatokat, mert hiszen egy régi óhajuk teljesült akkor, midőn vagyoni és hiteli viszonyaiknak egyik garantiáját képező telekkönyvtár járásbíróságuk falai között elhelyeztetett. - Üdvözöljük mi is a csaczai új telekkönyvi hatóságot s kívánjuk, hogy mint a közügy előmozdításának egyik hathatós tényezője, sikerrel oldja meg feladatát. - Kaszinói közgyűlés. A zsolnai közgyűlés vasárnap f. hó 16-án, este 6 órakor tartja meg évi rendes közgyűlését. - E gyűlés tárgya - a folyó ügyek mellett - kiváltképp a kaszinói tisztikar az választmány újból való megválasztása. - Kívánatos volna, ha a kaszinó tagjai minél teljesebb számban jelennének meg, mert e testület ügye első sorban a magyarság ügye is, és ez a legfőbb érdeklődést nem csak, hogy megkívánja, de egyenesen megköveteli. - Kalikó tánczestély. A mint a kalikó tánczestély rendezőségétől értesülünk, a f. hó 15-ére tervezett kalikó tánczestély feltétlenül meg fog tartatni. A rendezőség kéri a t. közönséget, hogy méltóztassék minél előbb megrendelni a szükséges kalikó jelmezt, mely mint már múltkori jelentésünkben említettük, Kux Dávid helybeli kereskedőnél rendelhető meg. - A mint az eddigi előkészületekből következtethetünk, az estély nagyon fényesnek, látogatottnak és különösen vidámnak ígérkezik. - A várnai mandátum ügye. Másfél éve húzódó ügy ez, mely végre most kerül végleges elbírálás alá. A képviselőház II. bíráló bizottsága január 8-ára tűzte ki Sipeky Sándor oly élesen megtámadott mandátumának a tárgyalását. Nemcsak nálunk, de országosan nagy érdeklődéssel várják a bizottság ítéletét, melyet a képviselőház is bizonyosan magáévá fog tenni. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Rakovszky István képviselő párbaja. Rakovszky István egyik f. hó 4-én tartott képviselőházi beszédében a közbeszóló Gajári Ödön képviselőt a Bettelheim rabbi históriájával akarta elhallgattatni, - Gajári ezt sértő czélzásnak vette, s ebből lovagias ügy lelt, melyet a felek karddal igazítottak el. A párviadal Rakovszky súlyos megsebesülésével végződött. - Felemlítjük ez esetet, mivel Rakovszky István vidékünk a múlt választások és az azt megelőzött népgyűlések idejéből áltanosan ismert alakja. - Meghívó. Szállongnak már a farsangi fecskék, a báli meghívók, örömöt keltve a fiatalok keblében, szomorúságot itt-ott, hol egy „sok tagú családapa” lapos erszényét sóhajtva tapogatja. Január 22-én az ó-beszterczei ifjúság a Lőwy N.-féle vendéglőben jótékonyczélú tánczmulatságot rendez, melyre az érdeklődő közönséget hívják meg. Belépti díj 1 frt, családjegy 2 frt, Felülfizetéseket köszönettel fogadnak a jótékony cél érdekéből. Kezdete esti 8 órakor. - Egy új momentum. A helybeli sociademokrata párt egyik tagjától, Spitz S.-től nyilatkozatot vettünk hogy ő, valamint rokonai politikai meggyőződésének nyílt bevallása miatt, zaklatásoknak vannak kitéve. - Minthogy ezek a zaklatások elviselhetetlenek, sőt rendes keresetét megbénítva, egyenesen a becsületes megélhetés módját akarjak tőle elzárni, a jogtalan pressziónak kénytelen volt engedni és azért, elveinek épségben tartása mellett visszavonul a párt vezetőségétől, és csak mint buzgó, de csöndes elvtárs kívánja a szerinte igazságos és nemes eszméket szolgálni, melyek a social-demokrata párt zászlajára vannak írva: abban a reményben teszi ezt, hogy azok nemsokára diadalmasan fognak utat törni minden akadályon és gáton keresztül, melyeket a hatalom jelenlegi birtokosai indokolatlan félelmökben ellenök felemeltek. *** Közöltük a nyilatkozat tartalmát; hadd lássa a párt egy oszlopos tagja, hogy mi nem félünk elveiktől és nem kívánunk gátakat emelni világmegváltó tanaik érvényesülése ellen. - De igenis tiltakozni és védekezni fogunk a hang és modor ellen, melyben a harczot folytatják; mert nem fogjuk megengedni, hogy mindent a sárba harczoljanak meg, a mi nekünk szent; nem fogjuk tűrni, hogy doronggal támadjanak bárkire, a ki bátorkodik más véleményen lenni, és valahányszor észrevesszük, hogy fellengzős ideáikkal megvesztegették híveik gondolkodó képességét, és elérhetetlen vágyakat keltettek szíveikben: mi mindig lerántjuk a leplet és megmutatjuk, hogy mi lappang alatta: semmi! Avagy mondják meg nekünk pártvezéreik, hogy mi jót akarnak ők, a mit mi nem óhajtunk, nem akarunk? //////////// Színházi rovat. Puchó, 1898. január hó 5-én Mi vidékiek úgy vagyunk a világgal, hogy a mint egy kis kellemes mozzanatot veszünk észre falusi csendéletünkben, ezt dicsekvésképpen elmondjuk fűnek-fának, hogy hát znakunknak is szokott lenni néha napján „nagy kanalunk” Ha most már olyas valami történik, a mi kicsiben véve nagyvárosi külsőt ad csendes falunknak, ezt meg már pláne nem hallgatjuk el, ilyen valami például a színház! Igen is kérem, nekünk most egy csomó esten át színházunk volt, a hol szebbnél szebb darabokat, szebbnél szebben játszott Bányai Lajos színtársulata, melyről ha kritikát kell mondani, akkor elfelejti az ember az apró cseprő kis hibákat s végeredménykép akarva nem akarva kénytelen kijelenteni, hogy ez a társulat jobb sorsot érdemel, mert míg egyrészt színipadon kívül szerény, tisztességes, becsületes honpolgárok, - a színpadon szerepeiknek művészi kezelői, kik bármely nagy társulatnak s bármely díszes színháznak is csak jó hírnevet tudnának szerezni. - A ki látta a „Méltóságos csizmadiát”, a „Gyimesi vadvurágot”, az meggyőződött arról, hogy az itt elmondottakban csak parányi elismerés nyilatkozik a nevezett színművek szereplői iránt. A színigazgató, ennek neje Kardosné, az öreg Baranyai oly erők, kiknek művészies korrekt játéka előtt talán a legszigorúbb kritikus is levett kalappal áll meg. Tegnap (4-én) búcsuelőadáskép a „Dolovai nábob leánya” került színre, mely Cary Róbert itteni posta-távírda kiadó közreműködésével adódott a ki 2Loránd hadnagynak” oly pompásan bevált nem csak azzal, hogy jól betanulta szerepét, de a mi fő - tekintve azt, hogy a világot jelentő deszkákon most első ízben lépett fel - nem, ismerkedett meg a lámpalázzal, s szerepét sans géne játszotta el, a mit a hallgatóság tapsvihara lépten, nyomon meg is jutalmazott, s ez a tapsviharjutalom bizony meg is volt érdemelve Thalia isten asszonynak fenntnevezett műkedvelő kispapja által. Egy szóval összesítve az egészet, tíz estén át élvezetes előadások űzték ,a tőlünk a hosszú téli estéknek faluhelyen agyon nem bunkózható unalmát, s most bizony még hosszú ideig fogunk mulatni az élvezetes esték - emlegetésével - egészen addig, míg a bankettezés és Carnevál vidám zaja új hangulatba hoz. Miticzky Gyula. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Cs. Kir. Szab. Kassa-Oderbergi vasút menetrendje Érvényes 1897. október hó 1-től Kassa-Oderberg. (Állomás: Zsolna). Személyvonat érk. 8.29 este. Ind. 8.54 reggel Gyorsvonat érk. 2.19 indul 2.31 délután Személyvonat érk. 3.00 indul 3.14 délután Vegyesvonat érk. 8.20 indul 8.50 este Személyvonat érk. 11.30 indul 11.48 éjjel Oderberg-Kassa Személyvonat érk. 4.04 indul 4.20 reggel Vegyesvonat érk. 8.53 indul 9.10 reggel Személyvonat érk. 1.14 indul 1.26 délután Gyorsvonat érk. 2.30 indul 2.40 délután Személyvonat érk. 8.29 este /////// Magyar kir. államvasutak menetrendje Érvényes 1897. október hó 1-től Budapest-Zsolna Gyorsvonat ind. 7.30 reggel, érk. 2.12 délután Személyvonat ind. 9.15 reggel, érk. 8.40 este Zsolna-Budapest Gyorsvonat ind. 2.45 délután, érk. 9.20 éjjel Személyvonat indul 5.35 reggel, érk. 5.55 délután Pozsony-Zsolna Személyvonat indul 6.00 reggel, érk. 1.05 délután Zsolna-Pozsony Személyvonat indul 3.38 délután, érk. 11.30 éjjel ///// HÍRDETÉSEK. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó, az 1881. évi LX t.cz. 102. §-a értelmében közhírré teszi, hogy néhai Loha János volt papradnói czímzetes kanonok után maradt és a papradnói kerületi jegyző által 200/97. szám alatt felvett leltár szerint arany és ezüst neműekek, bútorok, háziszerek, ruhanemű, szarvasmarha és takarmánybó álló ingóságok nyilvános árverésen eladatnak a vágbeszterczei kir. járásbíróságnak 5611/97 sz. végzése folytán 400 frt. Hagyományozott tőke és eddig összesen 14 frt. és 36 kr. Bíróilag már megállapított költség erejéig Papradnón a papi lakban 1898. évi január hó 12-én d.e. 9 órája határidőül kitűzetik, és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hívatnak meg, hogy a fenti ingóságok az 1881. évi LX. tcz. 107. és 108.§-a értelmében készpénzfizetés melletta legtöbbet ígérőnek becsáron alul is el fognak adatni. Vágbeszterczén, 1898. január 5-én Ugrosdy Géza Kir. bir. Végrehajtó /////// Braunberg Berta okleveles tanítványa, a híres bécsi Schack Adolf Vilmos-féle szabászati- rajzés ruhakészítési tanintézetnek ajánlja magát a nagyérdemű hölgyvilágnak toilettek és confectiók készítésére és mindenképpen igyekezni fog, hogy a tisztelt megrendelőket tartós munka, ízléses kivitel, nemkülönben figyelmes és gyors kiszolgálat által teljesen kielégítse. Lakás: Zsolnán, Felső Kálov utcza 256. I-ső emelet. 1-3 Berta Braunberg diplomirte Schölerin der Berühmten Adolf Wilh. Schak’-schen Lehr-Anstalt für Schnittzeichnen un Kleidermachen in Wien, empfiehlt sich Der sehr geehrten Damenwelt zur Anfertigung von Toiletten und Confections- Gegenständen und wird bestrebt sein, ihre geehrten Kunden durch Solide Arbeit, geschmackvolle Ausführung sowie aufmerksame und promte und prompte Bedienung bestens zu befriedigen. Wohnung: Zsolna Ob. Kálovgasse 256. I-tem Stock //////// Szép fogatokat ajánlok a nagyérdemű közönségnek úgy, mint a vasúti vonatokhoz, valamint magán használatra. A vendéglős urak becses figyelmébe, hogy kitűnő fogatokat mindig készletben tartok és azokat a t. kereskedelmi utazó uraknak nagyobb kirándulások alkalmával kiváló kedvezményes áron rendelkezésre bocsátom. Új vállalkozásomat a t.cz. közönség kegyes jóindulatába ajánlva és azt a magam részéről a legpontosabb kiszolgálásról biztosítva, vagyok mély tisztelettel. Glasel Jakab, Zsolnán, a Wittmann-féle házban. Schöne Equipagen. Offeriere ich einem geehrten Publicumzu allen Bahnzügen sowie für den Privat-gebrauch. Den Herrn Hoteliers gefälligen Kenntniss, dass ich vorzügliche Gespanne stets in Bereitschaft hale und den Herrn Geschäftsreisenden, bei grösseren Wagentouren Besondere Bagünstigüng gowähre. Mein neues Unternehmen dem Wohl-wollen eines p. t. Publicums bestens empfehlend, halte ich mich für exacte Bedienung verplichtet und zeichne Achtungsvoll Jakob Glasel, Zsolna, Wittmann’sches Haus Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna II. évfolyam 3. szám 1898. január 16. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán A leánynevelés Zsolnán. A leánynevelés a magyar népoktatás mostoha gyermeke. Míg a középiskolák, különösen a gymnasiumok, évről évre szaporodnak és a versengő városok áldozatkészsége, a mikor egy ilyen új intézet felállításáról van szó, majdnem megmérhetetlen és a küzdelemben tanúsított kitartás bámulatra méltó: midig a serdülő leánygyermekek jobb nevelése és tanítása érdekében nem történik semmi erőmegfeszítés. Még csak becsületes hajlam sem mutatkozik arra, hogy az alkotmányos élet föllendülése óta minden téren, különösen pedig a magyar kultúrának sok időn át parlagon heverő mezején örömmel észlelhető felvirágzás mellett, leányaink intenzívebb, a kor igényeinek megfelelő, a hazafias érzést fejlesztő, valamint a magyar nyelv gyorsabb terjedésnek széles utat nyitó tanításáról is gondoskodjunk. Mert, nem csak a klassikus ó kor szenvedett abban a hibában, hogy a kevés tekintélyben részesített nőnek a férfi műveltségéhez hasonló, vagy azt csak megközelítő általános műveltségre szüksége nincs. A romantikus, különben a nők iránti tiszteletet és bódulatot lovagias kötelességül ismerő, középkor is leledzett abban a téves felfogásban, hogy a nő egy csekély értékű aesthetikai képzettségen, nyelvbeli ügyességen és világi modoron kívül egyéb hasznos tudnivalókra nem szorult: hanem még a felvilágosodott, a nők jogaiért küzdő és azokat érvényesítő századvégi társadalom nagy tömege sem tud átöröklött balhitéről lemondva egy magasabb álláspontra emelkedni, hogy belássa, miszerint a jövő nemzedékek boldogsága a nőkérdés helyes megoldása, ez pedig a nőnevelés korszerű fejlesztésétől függ. Azért a leánynevelés mai állapotában fönn nem tartható. Ez a közoktatási kormány nyíltan bevallott meggyőződése; ez a hazai kiválóbb tanférfiak hangosan hirdetett véleménye. Ez s tudat vezérelte Zsolna város képviselő testületét is, a midőn egy polgári leányiskola felállítása iránt folyamodott és a folyamodvány kedvező elintézése érdekében Budapestre küldöttséget menesztett, mely azonban, fájdalom! semmit sem tudott kieszközölni - a bíztató ígéreten kívül. De mi, türelmes természetünk daczára sem tudunk várni, míg egy polgári leányiskola Isten kegyelméből vagy talán valami nagylelkű Mecenas jóvoltából, megnyílik. Ez az iskola már nélkülözhetetlenné vált, mint a mindennapi kenyér. Itt kell a mi leányainknak a mainál alaposabb szellemi kiképzést nyújtani, hogy a családi és nyilvános életre gazdag tehetségüknek, a rendszeres kifejtés által, hatványozott erejével nagyobb befolyást gyakorolhassanak és természetszerű hivatásuk teljesítése mellett a férfiaknak, minden harczaikban és küzdelmeikben, hivatott bajtársai lehessenek. Az ismeretek gyarapítása, a szellemi erő fokozása nem fosztják meg a női kedélyt gyöngédségétől, nem irtják ki a női szívből a szenvedés, a bánat és boldogtalanság iránti meleg részvétet, mely az emberiségnek megbecsülhetetlen közkincse. Ebben az intézetben szerezhetik meg nemcsak a szükséges ismereteket, hanem a minősítést is, ha családi viszonyaik kenyérszerző pályára kényszerítik, vagy önszántukból, vagy valamely pálya iránti nemes szeretetből kivannak a versenytérre lépni. Módot kell nekik nyújtani a női méltósággal összeférő tisztességes keresetre, alkalmat adni oly hivatás szabad választására, melyre hajlandóságuk van, rátermettséget éreznek és árulnak el Szóljunk-e még a jobb - leánynevelés politikai fontosságáról? Hiszen a szomszédos, velünk 350 éves kapcsolatban élő államban dúló nemzetiségi harczok, melyek gazdag és művelt tartományok népességeiben izzó gyűlöletet érleltek meg és egy kipróbált közigazgatás által teremtett rendet forgattak fel, sőt az állam legerősebb oszlopait ingatják meg: eléggé erős bizonyítékot szolgáltatnak nekünk arra, hogy a különféle fajoknak egységesen érző politikai nemzetté való tömörítése és lassankénti teljes assimilatioja reánk nézve „a lét, vagy nem lét kérdése”. Pedig kik volnának hivatottabbak ezt az assimilatiót létrehozni, mint a magyar szellemben nevelt, magyar nyelven oktatott nők. Az elemi képzéssel, bármily sikeres legyen az, ilyen magas czélokat elérni, ehhez hasonló szándékokat megvalósítani nem lehet. Ezt nem panaszképpen hozzuk fel a Zsolnán fenntartott népiskolák ellen, melyek nehéz viszonyok közt, szűk és különben is alkalmatlan dicséretre méltó eredményeket értek el; különösen az utolsó tíz évben, úgy általános műveltségi, de főleg magyar nemzeti szempontból is. Távol van tőlünk azt követeim, hogy ezek az intézetek egy jól szervezett polgári leányiskola nívójára emelkedjenek, vagy azt pótolják. Ki fogjuk mutatni, egy következő számban, hogy ez lehetetlen. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A "Zsolnai Vidéke" Tárczája. Amennyit én akarok. Farkas Józsefnek nagyon rosszul ment a dolga. Az egész faluban nem volt senki, akinek nagyobb szüksége lett volna pénzre, mint ö neki. Felesége, akit imádott, néhány hónap óta betegeskedett, gyermekei, két fiú és két leány, akiken szívének égész melegével csüggött, oly rossz színben voltak, hogy fájt az embernek a szíve, ha reájuk nézett. Hiába B-plt éa szorgalmasz ritkán akadt valaki, aki munkát adott, volna neki. Hiába volt ő józan és takaros, keveset keresett s így még kevesebbet takaríthatott meg. Szomszédja, Asztalos János, akinek gyakran elpanaszolta baját, azt tanácsolta neki, hogy menjenek ki együtt Amerikába, oda, ahol már oly sokan meggazdagodtak. - Látja kend szomszéd, a Varjas Gyuri is nagy bajban volt itten, s odaát egy-két év alatt úgy megszerezte magát, hogy bizony ezer pengő forint is nyomta a markát, midőn tavaly kukoricza fosztáskor haza jött. - Hogyan hagyjam én itten az én beteg anyjukomat? Nélkülem elpusztulnának azok az ártatlan apróságok. - Küldhet kend nekik onnan is minden hónapban néhány forintot, amint Gyuri tette, s ha az Isten megáldja keze munkáját, akkor még kend lehet a falunak legnagyobb telkes gazdája. Farkas József lassan-lassan megbarátkozott ezzel a gondolattal, de nehéz volt feleségét e tervnek megnyerni. Végre az is sikerült s a két szomszéd a legközelebbi vasárnapon útnak indult s szerencsésen meg is érkeztek az új világban.Három hét múlva érkezett a legelső örvendetes hír a búsuló asszony számára. Azt írta az ura, hogy tisztelteti és jó egészséget kivan neki s gyermekeinek, továbbá tudtára adja, hogy nem sokára megérkezésük után munkát kaptak egy vasgyárban. Nehézen kell ugyan dolgoznia, de örömest teszi, mert három tallér a napi bér. Költeni keveset költ, mert a sör is, a szalonna is nagyon olcsó. Ha úgy folyik a dolga, néhány esztendő alatt szép vagyonkát szerez s akkor azután haza jön övéihez, megveszi a Szegőék földjét, s szántó-vető ember lesz, mint az édes apja volt. Mint most, úgy majd minden hónapban tíz pengőt küld haza megtakarított pénzecskéjéből, s csak arra kéri, viselné jól gondját az ő gyermekeinek. Hét évig dolgozott Farkas József abban a gyárban. Megtakarítani megtakarított ugyan öt ezer forintot: de az az óhaja már nem teljesült, hogy övéit még egyszer láthatta volna. Azon a héten, melyben már haza volt utazandó, nagy kazánrobbanás történt a gyárban. Ez alkalommal Farkas József is oly halálos sérüléseket szenvedett, hogy felgyógyulásához semmi remény nem volt többé. - Leginkább az bánt, úgymond Asztalos Jánosnak, aki meglátogatta, hogy nem láthatom többé az én édes feleségemet, az én szép gyermekeimet. De ha nem is láthatom többé őket, vigasztalást lelek abban a tudatban, hogy gondoskodhatom jövőjükről tőlem telhetőleg. 5000 forintot takarítottam meg nagy nehezen. Hallottam, hogy Tóth Péter még e héten haza utazik. Küld el hozzám, Hogy átadhassam neki szegény családom számára. - Miért bíznád másra: megteszem én is neked ezt a szívességet. Tudod, régi barátod vagyok, ismerem jól családodat. Nem akartam ugyan még haza menni. De a te és családod kedvéért már holnap utazom. Bízd rám pénzedet, átadom én nekik egy karjczár hiány nélkül. - Csak arra bízom, aki ezt az írást aláírja. Ezzel Farkas József kivett a vánkosa alól egy összehajtott papírost és odaadta barátjának. A papíros a következőket tartalmazta: „ Én, alulírott kötelezem magam, hogy a Farkas Józseftől átvett 5000 frtból annyit adok az ő.lakó családjának a mennyit én akarok.” - Mit gondolsz. Méltatlankodék Asztalos uram. én tartsak meg valamit abból, amit te oly keservesen összekuprgattál? - Hiába barátom, szólott nagy nehezen a beteg, én csak arra bízom, aki aláírja. - Jól van no. Engedek szeszélyednek. Ezzel oda ült az asztalhoz és aláírta. E közben sajátságos- mosoly vonult végig a haldokló arczán. Annyi ereje volt csupán még, hogy a pénzt átadhassa, mert a következő perczben nem volt többé az élők között. Asztalos János szavának állott, mert a következő nap igazán hajóra szállt. Útban azonban az irigység ördöge szállottá meg lelkét. Már minek is adná át az egész összeget. Azt de tudja az özvegy, férje mennyit hagyott hátra. Hátha csak 2000 frt-ot küldött volna. Különben az írása is úgy szól, hogy annyit adjon, amennyi neki tetszik. Az első gonosz gondolat a másodikat szülte, a második a harmadikat, míg végre, hazaérkezvén, az özvegynek csak 100 forintot adott, a többit megtartotta magának. - Hát csak ennyit küldött. Isten nyugosztalja szegényt, hisz azt írta utolsó levelében, hogy 5000 frtja van már. Asztalos uram meghökkent egy kicsit erre a szóra, hímezett-hámozott egy darabig, végre megmutatta az írást, hogy ő bizony annyit adhat, amennyit akar. Az özvegy nem nyugodott bele, hanem a bíró elé vitte az ügyet. Ez elolvasván az írást óvatosan, rögtön felfogta az elhunytnak eszejárását, mely szerint nem az „akarok”, hanem az én- szót kell hangsúlyozni, s így nem annyira az átadás tényét, mint inkább az összeg nagyságát akarta biztosítani. A bíró az asztalra tétette a peres 5000 frtot, azután 100-at odaadott Asztalos Jánosnak, a többit pedig az özvegynek. Midőn Asztalos zúgolódni kezdett, a bíró rendre utasította. - Az írás értelmében nem köteles az özvegynek annyit adni, a mennyit kend akar. No kend 4900 frtot akar, az tehát az özvegyet illeti, s 100 frt pedig a kendéd Mindenki dicsérte a bírónak bölcs ítéletét. Az özvegy pedig áldotta Istenben boldogult férjét, hogy utolsó óráján is ily okosan gondoskodott édes övéiről. - F-n - Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna városa és a főgymnasium kérdése. Sokat panaszkodnak a zsolnaiak, hogy nincs főgymnasiumuk: panaszuk méltó is, meg jogos is. Méltó a mennyiben számtalan szülő kénytelen gyermekét távolabbi városokba elküldeni, hogy a főgymnasiumnak felsőbb osztályait végezzék, míg ha ott volna főgymnasium, e bajon segítve volna s a szülők kétsége és aggdalmain kívül a város nívója is tetemesen emelkednék; jogos, a mennyiben Zsolna a felvidéknek egy élénk góczpontja, a mi az ipart és kereskedelmet illeti. De, hogy a panaszkodók elérhessék a czélt, nem elég a panasz, a jámbor óhajtás, nem elég megvárni, a míg a sült galamb szánkba repül: tett is kell ahhoz, meg pedig jól meggondolt és férfiasan tervezett és még férfiasabban véghez vitt tett. Kérni, sürgetni kell ezt azokon a helyeken, s hol tudnak segíteni és segítenek is a bajon, ha átlátják, hogy egy város környékével együtt érdeklődéssel kíséri a kultúrális fejlődést. "Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát".S néma gyerek volt eddig Zsolna, csak sírt, de soha sem mondta meg komolyan sírásának okát, vagy ha talán azt el is mondta néha-néha, nem tudta elég meggyőzőleg kifejteni az abból kifolyó szellemi kárt. Talán voltak alkalmak, midőn nem nagy önmegtagadás, együttérzés és ebből folyó együtt munkálkodással kivívhatták volna e város a díszítő gyöngyöt is, de mindig a város szegénységével hozakodtak elő, és mentegetőztek; lehetett nem tudom, annyi bizonyos azonban, hogy soha oly kedvező alkalom nem jelentkezett erre, mint most, midőn nekünk csak hozzá kell járulnunk eme felséges és humánus eszmének életbe léptetéséhez, a melyet a kassa-oderbergi vasúti társaság igazgatósága egy internatus alapításával meg akar valósítani. - A czél: magasztos, a szándék: humánus, szegény szülőkre jótékony hatású, azoknak gyermekeire pedig boldogító és gyümölcsöző lesz. Lássuk röviden ezen igazgatóság határozatát, a felépítendő és 150 fiatalt befogadó internatust illetőleg: 1. a kassa-oderbergi vasúti társaság igazgatósága egy internatus felállítását határozta el, a melynek czélja a vasútnál alkalmazott szegény szülőknek gyermekeit befogadni. Ma, midőn oly rohamosan haladunk a kultúrában, midőn a világ annyit kíván tőlünk, s midőn a szegénynek épen oly jogai és kötelességei vannak, mint a gazdagnak, vajon a szegény kárhoztatva legyen a sötétségre azért, mert az anyagiakban szűkölködik?! Nem! és ezen nemre nemes példával és dicséretre méltó tettel felel a kassa-oderbergi igazgatóság az ő internátusa alapításával. 2. A kassa-oderbergi vasúti igazgatóság ezen internatus felépítésénél nem kíván egyebet az illető várostól, a hová a jótett ezen palotáját emelni akarja, mint azt, hogy egy telekkel ajándékozzák meg. Ez bizony nagyon szerény egy követelést, midőn oly magasztos czélról van szó, mint a minő a felállítandó internatusnak czélja: ápolni testileg, nevelni szellemileg, hogy így idővel erős testű s minden nemesért és szépért lelkesülő jellemeket szolgáltasson bérczes Kárpátoktól koszorúzott édes hazánknak. S midőn ilyen nemes tettről van szó, a főgymnasium hiánya miatt panaszkodó Zsolna megtagadná e kis áldozatot: egy teleknek ajándékozását rideg közönnyel, egoistikus mogorvasággal nyugodtan nézné, hogy kapja el orra elöl az internatust s vele kapcsolatban a főgymnasiumot Igló, vagy Rózsahegy?! Igen Igló, vagy Rózsahegy, mint a melyek Zsolnán kívül a vasúti igazgatóságnak kombinácziójába esnek. Nem, nem hiszem, hogy olyan indolensek tudnánk lenni. Ha eddig aludtunk, ébredjünk fel legalább a 11-ik órában, gondoljuk és fontoljuk meg jól, hogy minő előnyök hárulnának ránk, ha ezt sikerűl városunknak megnyerni. 3. Zsolna már fekvésénél fogva is előnyökkel bír Igló és Rózsaheggyel szemben, de előnyökkel bír kulturális és a magyar nyelv terjesztése szempontjából is, fekvésénél fogva, mert a felvidéknek úgy kereskedelmi, mint ipari szempontból góczpontját képezi: kulturális szempontból, mert hivatva van a felvidéknek mintegy hatalmas ellenbástyáját képezni a pánszláv elemmel szemben; a magyar nyelv terjesztése szempontjából, mert hivatva van a pánszláv érzelmeket kiirtani s a fiatal nemzedékben beoltani a magyar nyelv és haza meleg szeretetét, azt hatalmas és a legzordonabb viharokkal daczaoló falanx-szá növelni. Mert hisz valamint haditéren, úgy nyelvi szempontból is különösen a határok vannak kitéve az idegen elemek megrohanásának. Hol szenved többet egy nyelv, mint épen a határszéleken, a hol a szomszédos nyelvek hatásának van kitéve s ha a nyelv nem elég erős ellenhatással ez idegen elemeket távol tartani, akkor lassan-lassan, - de biztosan, - elenyészik, elvész, a másikba olvad. Hol szükséges tehát éberebb őrökre, jobban és tökéletesebben szervezett tanintézetekre, főgymnasiumokra, mint épen a határszéleken! S valamint hadi szempontból különösen határszéleken emelnek hatalmas erődítvényeket, ott központosítják a hadsereg zömét, úgy szellemi téren is arra kell törekedni, hogy a határőrvidék városai ne szűkölködjenek a szellemet, tudományt s nyelvet ápoló Múzsák erőditvényeiben: iskolákban. Zsolna is ilyen határszéli városnak tekinthető a melynek vannak ugyan elemi iskolái, egy 4 osztállyal bíró gymnasiuma, de a melynek főgymnasiummá való emelése égető, elnapolhatlan, mindenki által érzett szükség. Most már, ha az említett internatus itt épülne fel, ez maga után vonná a tanulók számának tetemes növekedését és ez szükségessé tenné a gymnasiumnak főgymnasiummá való emelését. Csakhogy ez ügy iránt érdeklődni, fáradni kell, nehogy abba a hibába essék Zsolna városa, a melybe esett akkor, midőn elvették tőle a törvényszéket, el vitték katonaságát, a gymnasiumot 6 osztályról redukálták 4-re, s a ruttkai vasúti telep Zsolnára nézve csak terv "piam desiderium” maradt, s a való, a reális másoknak hajt hasznot. Különben az, a ki nem tud valamit megőrizni, sőt tőkésíteni is, méltó hogy büntetéskép elvegyék tőle. - Szép példája erre a Szentírásnak a talentumokról szóló hasonlata. Nem kell aludni akkor, midőn a dolog ideje van! Nem kell mindent csak magánérdekből tenni s akkor, midőn magánérdekeinkre valami nem kedvező, azon törekedni, hogy egyenetlenséget támasszunk, így természetes, a legszebb tervek is kivihetetlenek lesznek. Szép és nagyszerű tettek véghez viteléhez lelkesedés, odaadó munkálkodás s mindenek felett haza jóléte kell, hogy szem előtt lebegjen. Lelkesedés, odaadó munkálkodás és a haza virágzását előmozdító eszméjétől van áthatva az internatus építésének tervezője s e tervnek keresztül vivője: Ráth Péter a kassa-oderbergi vasúti vezérigazgató és képviselő. Ezért a legnagyobb dicséret a legmélyebb elismerés illeti őt, mindazok részéről, a kik meg tudják ítélni, hogy minő jótékony ez a hazai kultúrára. Remélhetjük, hogy ez a nemes gondolatoktól áthatott ember azon is fog törekedni, hogy ezen internatussal városunkat ékesítse. Nemkülönben remélhetni, hogy Zsolna városának érdemes képviselője is buzgón fog fáradozni eme ügy sikeres előmozdítására. A mi a gymnasiumi tanári testületet illeti, az határozott a megteendő lépéseket illetőleg. Írni fog egy memorandumot a vallás és közoktatásügyi ministerhez, a melyben a legerélyesebben érvelni fog és hangsúlyozni fogja a főgymnasium szükségességét. A tanári testület megteszi a maga részéről mindazt, a mit tehet, de ebben támogatásra szorul. S támogathatják első sorban a városi polgárok. Hány szülő van Zsolnán, a ki szívesebben nevelné, iskoláztatná itthon gyermekeit, úgy financziális, mint nevelési és oktatási szempontból! S hány van olyan a polgárok közt, a kiket más oldalról érdekelhet ez ügynek sikeres kimenetele! S ha már most vállvetve közös erővel fogunk munkálkodni, fáradozásunkat bizonyosan siker fogja koronázni. Mily szép, mily lélekemelő lesz az, midőn látni fogjuk Zsolna rohamos haladását: kulturális és társadalmi, kereskedelmi és ipari irányban. Hisz izoláltan nem élhetni, mint nem lehet képzelni egy élő fát, a melynek hiányoznék a gyökere, vagy a törzse, avagy koronája. Egyik társadalmi réteg a másikára van utalva, az összekötő kapocs pedig az iskola. S hogy mily hatalmas tényező az iskola, a nemzetek életében, eléggé bizonyítják Moltke szavai, a kit, midőn azért dicsőítették, hogy megverte a francziákat, azt felelté "nem én, hanem a német schulmeisterek verték meg”. Az ügy érdekében remélem, hogy Zsolna városa nem fog indifferens maradni, meg fog tenni minden tőle telhetőt: elő fogja adni jogos kívánalmait írásban s ha kell küldöttség útján szóban is, azok előtt, a kik hivatva vannak e dolog felett dönteni. Érett megfontolás, határozott férfias tett: s a dolog sikerének fele biztosítva van. Remélem, hogy szerény szavaim nem lesznek a pusztában elhangzott szavak, de lelkesítő, nemes munkára buzdító igék. Fel tehát a nemes munkára! Dr. Nicóra János Zsolna és Vidéke 1897-1899 OTTHONUNK. Tisztelt Szerkesztő Úr! A nekem oly kedves magyar földön a szerény, de gyönyörű fekvésénél és barátságos lakóinál fogva oly pompás Zsolna városában való utolsó tartózkodásom alatt, azt a hízelgő felszólítást intézték hozzám, hogy én is vegyek részt a szerelem problémájáról szóló pályadíjas versenyen, melyet a "Zsolna és Vidéke” szerkesztősége kezdeményezett. Szent félelemmel szólamlok meg, - kijelentvén, hogy én csupán csak egy szerelmet ismerek és ez a férfi szerelme imádott feleségéhez és fordítva. A szerelemnek más válfajait nem illeti már a szerelem neve többé, csak annak nevezzük más elnevezés hiányában, így a szülő és gyermeke közötti szeretet nem egyéb, mint a ragaszkodásnak természetes meleg érzeménye; az emberek egymás iránti szeretete nem egyéb, mint barátság, vagy pártfogás, a haza iránti szeretet ragaszkodás a hazához, melyben születtünk és felnevelkedtünk, lelkesülés a történelem dicső tetteiért és művelődésbeli előrehaladásáért. Az egyedüli és való szerelem tehát, mint mondám, csupán két különböző nemű idegen személynek egymáshoz való vonzódása azon czélból, hogy egymással közös életre egyesüljenek, de e fogalom lényege ezzel messziről sincs kellőleg megmagyarázva és kimerítve. A szerelem fogalmáról egyáltalában egy nyelvnek sincs megfelelő, a fogalom tartalmát rézékítő kifejezése; magának a szerelemnek nyelvezetre nincsen szüksége. Hogy mi a szerelem, a felett az összes népek legnagyobb tehetségei és költői nyilatkoztak; törték fejeiket és szíveiket a felett, de a dolog velejére nem jutottak. Magam sem tudtam több évi fürkészés daczára szerelem különös érzetének lényegére jutni és amit erről most leírok, azt mások sokkal előbb és jobban tették meg. Én mindjárt Zsolnán, midőn erről kérdeztek, mondám, hogy azt hiszem, miszerint a szerelem betegség. A szerelem szenvedés, mely szenvedés a viszonyokhoz képest édes vagy fanyar, a szerelem indító okis nagy erényüknek, dicső tetteknek, de nagy bűnöknek is; a jótékonyság nemtője, de ellenséges démon is; életet és halált egyaránt rejt magában! A szerelem betegség, melybe orvosok is esnek, megzavarja az elmét, megrontja az étvágyat, elrabolja az álmot, szédít és vakít, mint a gyűlölet. A gyűlölet tudvalevőleg nem egyébb, mint megmérgezett szerelem; s legnagyobb szerelem néha a legnagyobb gyűlöletet szüli. Shakespeare mondja, hogy a szerelem a legtisztább téboly, és ha az ebbe a betegségbe esőket nem kezelik mint őrülteket, annnak az az oka, hogy ez a betegség általános, még az ápoló személyzetre is kiterjedő jellegű. Eötvös, a nagy magyar költő, sokkal költőiebben fejezi ki magát, mondván, hogy a szerelem az embernek az, a mi a kagylónak a gyöngy: kincs, de egyszersmind gyógyíthatlan betegség is. Igen is, ez a betegség gyógyíthatatlan és egyaránt lepi meg a fiatal és öreg embereket; az utóbbiaknál még veszélyes is. Mint első szerelem igen makacs tünetek között jelentkezik. A kór hosszas lefolyású és a látszólag gyógyult is gyakran visszaesik bajába. - Ki azt hiszi, hogy a szerelem a házasság által minden esetben alaposan meggyógyulhat, az eme betegségnek természetét nem ismeri. A házasság a legtöbb esetben csak védő szer. Különben, mint mondám, a szerelem lényege alapjában véve ismeretlen, mert ha ismeretes lenne, akkor a "Zsolna és Vidéke” e thema fölött pálya-versenyt nem kezdeményezhetett volna. -Talán most sikerülni fog és előre is üdvözlöm azt a szerencsés írótársamat, vagy társnőmet, ki e rejtélyt megfejti, és a pályadíjat megnyeri. Teschen, 1898. január havában. Stanislawski Kázmér lovag. Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. - Előléptetés. A zsolnai kir. kath. gymnasium, mely a folyó iskolai évben a sok tanárváltozás miatt elég nehézséggel küzdött, végre állandó jellegű állapot örvendetes stádiumába lép. - A vall. és közokt. m. kir. minister Bicsovszky Károly, beszterczebányai főgymnasiumi rendes tanárt ugyanily minőségbon helyezte át Zsolnára és őt egyúttal az igazgatói teendők ideiglenes ellátásával bízta meg. - Örömmel üdvözöljük Bicsovszky Károlyt ez intézet élén, mely ép most erélyes veszetés mellett kiléphet szűk határaiból - Zsolna városa szép reményekkel tekint gymnasiuma új vezetője elé és - adja az ég, - hogy a rég óhajtott főgymnasium az ő nevéhez fűződjék. - Kinevezés. Miticzky Gyula, puchói adótiszt, lapunk tevékeny dolgozótársa, a napokban kapta meg adósegéddé való kineveztetését Máramaros-Szigetre. - Bármint örvendünk egyik jó barátunk megérdemlett, hivatali haladásának, mégis, igen sajnáljuk, hogy elveszítjük őt közelünkből. Őszintén kívánjuk, hogy találja megelégedését új állomásán, melyet e hó végén fog elfoglalni és ne nélkülözze ott sem a meleg barátságot, mellyel itt körülvették. - Lapunk érdekéből kijelenthetjük, hogy bár testileg távozik körünkből, lelkileg velünk marad és ezután is fogunk vele találkozni lapunk hasábjain. - Ismételve szívből gratulálunk neki! - A korcsolyázó egyesület bálja. Bevonult Zsolnára a farsang első fecskéje, ezúttal kaczér kék -fehér és rózsa - fehér, túlfelől komolyabb píros - fehér sávos kalikóban. Oda künn nem a legbarátságosabb időjárás kísérte a kaszinó felé törekvő fiatalságot és nem egy komoly mama sóhajtozott féltve bájos leánykáját a zord tél fuvalmától. Annál barátságosabb volt a hangulat bent a teremben és élvezet volt végig tekinteni a gyönyörű lánykák szebbnél szebb toilettején. Mégis szép az egyformaság, ha egy alapszín mellett oly változatos, kedves apróságokban mutatja az eltéréseket és ebben finom ízlést. Igazán jó eszméje volt a rendezőségnek, mikor kiadta a jelszót a kalikóra, mert nem csak a közönségestől elütő és azért vonzóbb, hanem a finomabb aesthetikai érzést is kielégítő képe nyújtott a szemlélőnek. Ilyenekben pedig nem volt hiány, a kaszinó nagy terme hamar telt meg. Csudálkozva állott ott egy távolabbi sarokban két úri ember, régebben otthonos alakok a zsolnai mulatságokon, most meglepetéssel pillantottak a tánczosok karján tovarepülő fiatal hölgyekre -hiszen ezek még gyermekek voltak akkor, pedig még nem is olyan régen. - „Öregszünk barátom, súgta az egyik, íme, ezek nem is korunkból valók” és tovahúzódtak a mellék termekbe. Pedig még sem volt egészen igazuk, ott voltak a fiatal menyecskék, a régebbi tánczmulatságok csillagai, fess tánczosnők ők most is, nem igen fognak ki rajtuk a fiatal nemzedék virágai. Szép a feslő rózsabimbó, de tökéletesebb a teljes virág, bájos mindkettő a saját díszében. - A zenekar derekasan húzta, ki is pirult a vonó forgatásában, gyöngyözött a verejték a mosolygó prímás homlokán, de a farsang első mulatságának közönsége fáradhatlannak látszott. Kárpótolták magukat a fürge korcsolyázók a mulasztásért, melyet a sík pályán megvont tőlük a mostoha tél apó idei szeszélye. - A rendezőség feladata magaslatán állott, ahol a legcsekélyebb hibácska keletkezhetett volna, rögtön ott termett egy-két kokárdás, kalikó jelmezes rendező és egy pillanat múlva nyoma sem volt a fennakadásnak, zavartalan víg hangulat járt nyomukban. A hölgyek tánczrendei, kék peluche táska alakú csinos, apró jószágok, sűrűn kerültek kézbe: előjegyzés kellett annak, a ki biztos tánczosnőt óhajtott. - És a jókedv nem lankadt. A késő éjjel óraiban, midőn e sorokat írjuk, még vígan forognak a párok, a mamák és gardense-ök nem bóbiskolnak helyeiken, hiszen idejök sincs reá, büszkék lányaik sikerére és talán jobban mulatnak azoknál is, kik gyors és könnyű léptekkel, siklanak át a termen. - A mulatság kitűnően sikerült, bár nem hallgathatjuk el ezt, hogy szélesebb körű pártfogást érdemelt volna ez a tevékeny egyesület. -- Ki ez? - A szedőgyerek itt áll a hátam mögött! - Én édes Istenem, oly themába fogtam, hogy el nem fáradnék még vagy egy óráig az írásban, de nem lehet, nagyobb úr az, ki íme int a sietésre. - Nos, hát engedelmeskedem; de azt az elégtételt még sem tagadom meg magamtól, hogy ide ne igtassam azok neveit, kik a mai estét oly széppé tették; ha megbántom őket ezzel, ám előre is engedelmet kérek, de higyjék el nekem: ez kötelességem! - Asszonyok: Vogel Samuné, Mráz Frigyes drné, Schauer Gyula drné, Lombardini Arthúrné, Halmay Gézáné, Seheffner Ottóné, Klausz Jánosné, Pilarz Rajamundné, Zahoránszky Károlyné, Kun Imréné, Reviczky Aurélné, Wix Gyula drné, Rada Ignáczné, Roth Vilmos drné, Zahuménszky Istvánné, Foit Gyuláné, Weider Árminné, Babusenek Adolfné, Kloch Károly báróné, Schaller Józsefné. - Leányok; Vogel Zsófíka, Lombardini Valéria Pistike, Schadek Hermina, Kubicza Mariska, Herzfeld Anna, Pollák Leona, Weider Erzsike, Váray Emma, Schaller Margit. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Közgyűlések. Múlt lapszámunkban jeleztük már a zsolnai kaszinó f. hó 16-án esti 6 órára kitűzött tisztújító évi közgyűlését. Ezúttal csak a folyó ügyekre vonatkozó tárgyakat, amennyiben azok is közérdekű jellegűek, akarjuk pótlólag ismertetni. - Ezek lesznek; A háznagy, pénztáros és könyvtárnok évi jelentései; a számvizsgáló bizottság jelentése és a felmentvény megadása; az 1898. évre szóló előirányzat megállapítása, ezeket követi a tisztújítás és esetleges indítványok tárgyalása. - A zsolnai kir. kath. gymnasium segélyező egyesülete f. hó 23-án, d. u. 3 órakor a gymnasium rajztermében tartja meg rendes évi közgyűlését, melyre Podivinszky Ferencz, választmányi elnök az egyesület alapító és rendes tagjait hívja meg. A tárgysorozat a következő: elnöki jelentés az egylet ügyállásáról és múlt évi működéséről; az alapszabályok kiegészítése a vall. és közokt. magy. kir. ministerium 14870-1897. számú rendelete értelmében; két egyleti tag megválasztása a számadások megvizsgálására; a választmány megalakítása (9 esetleg 16 tag); esetleges indítványok, végül a jegyzőkönyv hitelesítők kiküldése. - A "Kereskedők köre" is ugyancsak f. hó 16-án d. u. 3 órakor tartja meg saját helyiségében rendes évi közgyűlését a következő tárgysorozattal: Az elnök, a pénztárnok és a számvizsgáló bizottság jelentésé a felmentvény megadása a tisztviselők részére; a tisztviselők és a választmány megválasztása; esetleges indítványok. - Kereskedők tánczvígalma. Tegnap folyt le a zsolnai korcsolyázó egylet bálja, - melyet érdeme szerint lapunk más helyén méltattunk - és már előttünk fekszik városunk egy másik igen figyelemre méltó körének mulatságára szóló meghívója. - A mióta Zsolna kiemelkedett régi keretéből, azóta alakult meg a kereskedők életre való testülete mint önálló társadalmi tényező és ez magában véve már nagy haladásnak a jele vidéki várósban. A kereskedők alkotják városunk egyik legagilisabb elemét és ha törekvésök oda irányul hogy szorosabban értett hivatásukon túlterjeszkedve a társadalomban is meg akarják állani az intelligencziájuknak megfelelő helyet, úgy ez csak örvendetes lehet mindenkire, ki szívén hordja városunk fejlődését. - Kétség nem fér ahhoz, hogy a kereskedők köre megérdemli minden komoly ember rokonszenvét, ha hozzávesszük a rendező bizottság szép törekvését, úgy bátran élvezetes mulatságnak jelezhetjük a f. hó 23-ára tervezett tánczestélyt. -A meghívó különben a következő: „A zsolnai kereskedők köre” f. évi január hó 23-ára a „Vasutasok köre” helyiségeiben jótékéonyczélú tánczmulatságot rendez. Kezdete 8 órakor. Belépő díj személyjegy 3 korona, családjegy 3 személyre 5 korona. Felülfizetéseket köszönettel fogadnak és hírlapilag nyugtáznak. - Halálozás. F. hó 14-én a késő éjjeli órákban halt el városunkban Tvrdy Maternus az irgalmas rend volt házfőnöke, 79 éves korában. A boldogult egy hosszú életen át szolgálta szerzetes rendjét, melynek tevékenysége a szenvedő emberiségnek van szentelve. Előbb Kis-Mártonban majd 10 éven át Egerben volt a rendház főnöke és kivált utóbbi alkalmaztatásában fejtett ki áldásos munkásságot Harmadfél éve vonult vissza Egerből és betegeskedése miatt rokoni házban keresett enyhülést. Az utóbbi időben, bár szokott beteges állapota mindig tartott, még sem érezte rosszul magát. Utolsó este is kedélyesen elmulatott a család körében midőn hírtelen szívszélhűdés vetett véget életének. Nagyszámú rokonság gyászolja az öreg úr elhunytát és mi is igaz részvéttől, csatlakozunk ehhez. Temetése ma délután lesz. Legyen könnyű neki az anyaföld! - A „Vasutasok köre”, mely társadalmi életünkben nem csak előkelő helyet tölt be, hanem friss erőtől pezsgő vezetése alatt mind határozottabban foglal teret, az idei farsangban sem marad el más testületektől - Február hó 1-ére tervezik a vasutasok ez idei első tánczmulatságukat, melyre a meghívókat nem sokára ki fogják bocsájtani. A vidám és kedélyes hangulatnak soha sem volt fogyta a kör termeiben és most is, a legsikerültebb mulatságra lehet biztos kilátásunk. - Ezzel azonban még nem merített ki a kör ez idei farsangi terveit, mert - mint értesülünk - a tánczvigalmat rövid időn belül egy nagyobb szabású hangverseny fogja követni. A hangverseny egyes pontozataira még nincs ugyan végleges megállapodás, de aligha nem lesz alkalmunk többek között ismét egyszer Reisz Ottóné, a „Heliosz” gyár igazgatója kedves nejének szép énekében és Nevorál Valéria kisasszony kitűnő zongora játékában gyönyörködni. Ily közreműködők mellett a hangverseny kiváló sikere elmaradhatatlan. - Embertelen brutalitás. Lapunk egyik barátja ki véletlenül tanúja volt ez esetnek, beszéli el, hogy tegnap délután a Kállóról a vasút felé vezető közben ingerült hangok keltették fel figyelmét. Oda pillantva látta Hrobár István feleségét: amint szitkozódva seprővel kezében űz ki egy vén koldusforma embert, majd azt a több mint 3 méter magas partról letaszítja az útra. A szegény öreg iszonyú módon zuhant le a magasból és hanyatt esve tetemes sérüléseket szenvedett. Érdemes volna, ha hatóságaink figyelmükre méltatnák azt a brutális asszonyt. - Vasúti baleset. Tegnap a korai délutáni órákban az a hír volt elterjedve városunkban, hogy a kassa-oderbergi vasút állomásán vasúti szerencsétlenség történt. Mint a helyszínén megjelent tudósítónk értesít, az egész dolog arra redukálódik, hogy a trencséni személyvonat beérkezése pillanatában egy arra hívatlan munkás a váltó körül bíbelődött, minek folytán a személyvonat vezetője hírtelen megállította vonatát. Semmi kár nem történt sem emberben, sem anyagban; üres híresztelés az is hogy itt a helybeli szociáldemokraták valami merényletet próbáltak volna a vasút ellen. - A F. M. K. E. igazgató-választmányi ülése. F. évi január 18-án, d. u. 4 órakor tartja meg a "Felvidéki magyar közművelődési egyesület központi igazgató-választmányi ülését, még pedig Nyitrán, a vármegyeház nagy termében, mely gyűlésre az igazgató-választmány tagjait tisztelettel meghívják. - Egy pillantás a megívóhoz mellékelt tárgysorozatra meggyőzhet bárkit arról, hogy e gyűlés jelentékenyebbnek készül a rendeseknél és magában elég ok arra, hogy az érdekeltek figyelmét a legnagyobb mértékben fölkeltse. Ha nem is volna közművelődési egyesületünkről szó ezúttal, mégis kötelességünk volna a magyarság legcsekélyebb szíve dobbanásra is ügyelünk, így azonban kétszeresen kell ezt tennünk, hiszen ez az egyesület lobogtatja előttünk legszentebb ügyünk, legféltettebb kincsünk: a magyar voltunk tiszta zászlaját. Ha ez a zászló elhullnék, vele hullanánk a porba mindnyájan, kik e nemzetiség lakta földön küzdünk nemzetünk érdekében: életünk-létünk összeforrott a közművelődési egyesülettel, vele haladhatunk a győzelem felé, - nélküle szétoldott kéve gyanánt elsodor az ellenséges vihar. - Íme az ülés főbb pontjai: 1. az ügyvezetőség negyedéves jelentése az egyesület tevékenységéről. 2. Az Árva megyei 16.511 frt 80 kr. tárgyában kelt belügyministeri leirat. 3. Üdvözlések és részvétiratok. 4. Könyvtárak szervezése érdekében történő intézkedések. 5. Az állami javadalmazás felemelése érdekében intézendő felirat. 6. Az alapszabályok módosítása és ügykezelési szabályok megalkotása. 7. A körmöczbányai vagyon értékesítése érdekében szükséges intézkedések. 8. Egyéb az ülésig esetleg még beérkező ügyek. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Színházi rovat. Csacza 1898. január 11-én Egy német közmondás úgy szól „länlich, sittlich”: ez alkalommal hozzá kapaszkodom, amidőn Bányai Lajos színigazgató társulatának bemutató előadásairól kívánok becses lapjukban megemlékezni. Nincs szándékom kritizálni, hanem mint hálás színházlátogató teszem értekezésem tárgyává ezen valóban jeles társaság eddig kifejtett működését. Tisztelt közönségünk hangulatáról egy figyelő szem gyors és biztos meggyőződést szerezhet, és így valamennyiünk érzelmeit vélem tolmácsolni, amidőn eddigi előadásaikat minden tekintetben sikerültnek, aesthetikai igényeinket kielégítőknek találom. Tudva levő dolog, hogy a kis vidéki színészetnek hiányokkal mindig kell küzdenie, s ez sokszor az egyedüli oka annak, hogy bármily ügyesek és tehetségesek is a szereplők - a darab előadása technikai hiányok miatt téveszti el hatását. Épen ezen technikai hatást rontó körülmény mellőzésére szolgáljon a bevezetésemben használt közmondás. Bemutató előadásul Csiky Gergely jeles vígjátéka „A nagymama” került színre, a mellyel igazán kellemes estében volt része műértő közönségünknek. K. Gáspár Anna oly természetességgel és bájjal játszotta végig „Mártha” nehéz szerepét az érzelem-mozdulatok gyors változásában oly ügyességet tanúsított, hogy alakítása nem válnék szégyenére bármely nagy városi színpadnak. A közönség szűnni nem akaró tapsviharral nyilvánította elismerését a jeles színésznőnek. Katonáné hűen és nagy hatással tükröztette vissza a jóságos nagymamát, a gazdasszony komikus szerepében jól tűnt ki Benyóné valamint Várai és Mecséri is jó erők. Ha illem szempontjából a női kart méltattam előbb, kedves kötelességnek tartom az urak sorában Bányai Lajos, Katona Zsigmond, Bányai János, Vétesi Dániel valamint Kardos J. urakról, mint kitűnő erőkről megemlékezni. Az elsőhöz hasonlóan jó eredménnyel folyt le a „Parasztkisasszony” czímű második előadás is, a melyben a czímszerepet Bányai Lajos igazgató neje nagy elevenséggel és kitűnő eredménnyel játszotta, minél fogva rendületlen érdeklődéssel várjuk a jól összeállított program alapján következő színdarabok bemutatását. W.L. Hirdetmény. Alulírott községi elöljáróság közhíré teszi, hogy a város „Sefranicza” nevű temetőnek 3550 frtra előirányzott kibővítése, illetve körül falaztatása, valamint az utaknak helyreállítása az 1898. évi február hó 1-én délutáni 3 órakor a városházánál megtartandó zárt ajánlatú árverés útján biztosíttatni fog. Felhivatnak mindazok, kik a fent jelzett munkálatokra vállalkozni óhajtanak, hogy zárt ajánlataikat f. évi január hó 31-éig bezárólag az alulírott községi elöljáróságnál adják be. A fent említett munkákra vonatkozó költségvetések és tervek a városi irodában a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Kelt Zsolnán, 1898. évi január hó 15-én. Kardos Arnold h. jegyző, Dualszky Bála h. bíró ///////// Kunyerád község elöljárósága 45. szám Feladási hirdetmény. Trencsén vármegye zsolnai járás Kunyerád község határában „Domcsicza” nevű erdőben fekvő s ugyanazon község közbirtokosság tulajdonát képező 18.37 kat. Holdnyi hozam területen lévő 494 drb. Luczfenyő, 1239 drb jegenyefenyő, 162 drb erdei fenyő, 370 drb erdei lecz, összesen 2265 drb. 773.85 m3 becsült tiszta haszonfa tömeggel fog 1898. január hó 25-én délelőtt 10 órakor Kunyerádon a község házánál zárt ajánlatokkal egybekötött nyilvános árverésen eladatni. Kikiáltási ár 1357 frt. 28 kr. ennek 10%-a mint bánatpénz az árverés megkezdése előtt befizetendő az írásbeli zárt ajánlathoz pedig melléklendő. Az árverési feltételek Köporubán a körjegyzői irodában, Zsolnán a szolgabíróságnál és Budatinban a kir. erdőgondnokságnál megtekinthetők. Kelt Kunyerádon, 1898. évi január hó 4-én. Uhlyárik László, körjegyző Hornik János, közs. bíró Braunberg Berta okleveles tanítványa, a híres bécsi Schack Adolf Vilmos-féle szabászati- rajzés ruhakészítési tanintézetnek ajánlja magát a nagyérdemű hölgyvilágnak toilettek és confectiók készítésére és mindenképpen igyekezni fog, hogy a tisztelt megrendelőket tartós munka, ízléses kivitel, nemkülönben figyelmes és gyors kiszolgálat által teljesen kielégítse. Lakás: Zsolnán, Felső Kálov utcza 256. I-ső emelet. 1-3 Berta Braunberg diplomirte Schölerin der Berühmten Adolf Wilh. Schak’-schen Lehr-Anstalt für Schnittzeichnen un Kleidermachen in Wien, empfiehlt sich Der sehr geehrten Damenwelt zur Anfertigung von Toiletten und Confections- Gegenständen und wird bestrebt sein, ihre geehrten Kunden durch Solide Arbeit, geschmackvolle Ausführung sowie aufmerksame und promte und prompte Bedienung bestens zu befriedigen. Wohnung: Zsolna Ob. Kálovgasse 256. I-tem Stock ///// Trágya-gipsz. Vidékünk t. gazdáinak figyelmét felhívjuk Drucker Hugó úr mai számunkban megjelent hirdetésére. A trágya-gipsz, melyet a nevezett trencséni vegyész ajánl, kitűnő minőségű és semmi tekintetben sem silányabb a legelterjedtebb más fajoknál. A Trencsén város szomszédságában nyert trágya-gipsz a bécsi cs. kir. vegyészeti próba állomás elemzése szerint 98-49 ^ % tiszta gipszet tartalmaz, úgy hogy teljes megnyugvással ajánlhatjuk azt gazdáink szíves figyelmébe. //// Eine elegante Wohnung bestehen aus 3 grossen 2 fenstrigen Gassenzimmern, 2 geschlossenen Vorzimmern, lichter Küche, Dienstbotenzimmer, Speise und sonstigen Nebenlocalitäten ist vom 1-ten April. Jahres zu vermiethen. Näheres zu erfragen beim Eigenthümer: Schächter Markus Sillein 1-3. //// Steinbrucher Bier! Ich erlaube mir einem P.T. Publicum die ergebene Anzeige zu machen, dass ich in meinem Hause SILLEIN, Bahahofstr. ein Haupt-Depot von echtem Steinbrucher Bier eröffnet habe. Ich habe den Alleinverkauf dieses allgemein bekannten und beliebten Bieres übernommen und bin in der Lage eine Kiste, enthaltend 50 Stück ein halb Liter Flaschen incl. Consumsteuer zum Preise von Fl. 5-25 frei ins Haus zu lieferen. - Um geneigten Zuspruch bittend, zeichne. Hochachtungsvoll Hecht Jakab. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna II. évfolyam 4. szám 1898. január 23. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Nemzetiségi manifesztum. Csak a minap írtunk egy czikkelyt, melyben utalva az utóbbi évek alatt a nemzetiségi túlkapásokkal szemben észlelhető higgadtabb felfogásra, a magunk részéről is a békés megférhetés lehetősége és szükségessége mellett foglaltunk állast. Ez a nézet hódít nálunk is, túl is az ellenfelek táborában és így csak természetesnek vehetjük, ha ezzel szemben a túlzók, meg a külföldi bérenczek hangulatot akarnak csinálni a saját érdekökben. Kell ezt tenniök, mert máskép nem sokára egyedül fognak állani év már nem fog találkozni, ki hallgasson az ő boldogító tanaikra. A régi frázisok már elkoptak. Az elnyomatásról szóló regék, a magyarok emberfaló barbarismusáról terjesztett rémmesék, a nálunk dívó maszkírozott absolutismusról koholt rágalmak szétfoszlottak és a külföld szánalmas mosollyal tért fölöttük napi rendre, - idehaza pedig a buzgó hívek is kezdettek elfordulni az ámítóktól. Átlátták ezt a nemzetiségi agitáczió motorjai is, tehát új formát kerestek rágalmaikra. Az új alak nem lett volna elég vonzó, mert legföljebb igen hamar múló hatást kelthetett talán, de ép oly hamar követte volna a kijózanodás is, ezzel pedig ismét csak előbbi jelentéktelenségére törpült volna le. Így tehát egy nagyon merész lépésre határozták magukat: átterelni a nemzetiségi mozgalmat a politikai térről az egyházi, a felekezeti térre, letagadni az egységes magyar állam létezését: összmonarchiát külön érdekkel tolni nyakunkra és ismét a külföld - ezúttal Németország - támogatását keresni. A terv ép oly műrész, mint aminő tetszetős az első pillanatban: ép oly magasan szálló, mint erkölcstelen: ép oly furfangos, mint alattomos, - koronája pedig a titokzatosság, mert ezzel akarnak tüntetni saját martyromságuk mellett. Lássuk azonban közelebbről a szép folyamatot! Mindenek előtt érdekes az, hogy a Budapesten tirkon összeült urak, magukat „Az 1895-iki nemzetiségi kongressus végrehajtó bizottságá”-nak nevezik: magyarul tanácskoztak és német nyelven szerkesztették manifesztumjokat. De kik ők, kik magukat egy törvényesen betiltott - tehát semmiféle mandátumot nem adhatott - gyűlés bizottságának mondják? A lapok útján csak ötnek a nevét ismerjük, bár közel fekszik a föltevés, és vannak rá jelek is, hogy többen lehettek, köztük két itt is jól ismert férfiú, Mudron Pál és Vanovics János dr. T.-Szt.- Mártonból, azután Stefanovics Pozsonyból, ezek a tótok nevében, Gavrila Emil Újvidékről, a szerbek és Coroianu Kolozsvárról a románok képviseletében. Ismerjük őket, kivált Coroianu Gyulát, ki a „Tribuna” és a „memorandum” perekben kifejtett merész és minden erkölcsi alapot lábbal tipró fellépésével még elvtársainak tisztességesebben gondolkodó részét is elpirította. Bár nem áll rajta neve, mégis a manifesztum minden mondata az ő tollára vall. Minő erkölcstelenség az tőle, hogy ő tiltakozik tótok és szerbek társaságában a szászok nevében, és az elnyomott németség nevében a magyar állammal szövetségben álló német államra és parlamentjére hivatkozik, és azt állítja oda a mi ítélő bíránknak! Ők beszélnek az erdélyi szászok nevében, épen akkor, mikor azoknak szebeni gyűlése elvetette a brassaiak indítványát, hogy a helynevekről szóló törvény tárgyában a királyhoz küldöttséget menesszenek és utasítja képviselőit, hogy ha ki is léptek a kormánypártból, mégis támogassák a kormányt oly kérdésekben, melyek a szászokat nem sértik. A szászok ismét közeledést keresnek a kormányhoz, és Coroianu úr és társai tiltakoznak az ő nevökben. Nem operettbe való jelenet ez? Ily erkölcstelen, ily frivol fellépésű csak az lehet, ki maga is ilyen. Ám regéljenek a memorandum per hőseiről, közöttük Coroianu úrról, a Bécsbe czipelt és ott koplalt szegény román parasztok, míg a román urak hűségesen elmulatták a román liga ezreseit: ám regéljenek Coroianu „martyr” úról, és a szegedi csillag börtönben viselt dolgairól azok, kik ismerik második házassága dolgát. Most is Bukarestből jövet hívta össze elvtársait a titkos gyűlésre, de senki se higyje, hogy vagy a pénzt konvertikumra onnan hota volna, avagy az elveket ott dktálták ott diktálták volna neki, hogy azokat Budapesten világgá kürtöljék! - Nem, ők nemzetiségök vértanúi, és tista, őszinte szeretetből és lelkesedésből áldozzák fel mindenöket és önmagukat is nemzetiségökért, melyet mi barbárok el akarunk pusztítani a föld színéről! Ilyen forrásból fakad a keserves jajszó. De azért a leghatározottabb formában tiltakoznak az urak az ellen is, hogy ők nemzetiségi agitátorok volnának. „Ellenkezőleg, a román, tót, és szerb vezérférfiak czélja e találkozóval a nemzetiségek folyton növekedő elkeseredését csillapítani. Visszaemlékezve az 1848/49-iki szerencsétlen polgárháborúra, a nép minden igaz barátja kötelességének tartja az agitácziótól tartózkodni. A hatalom azonban a nemzetiségi kérdésből egyenesen hatalmi kérdést csinált és az összmonarchia érdekeit figyelmen kívül hagyta...” Ó a jámbor báránykák! Fáj nekik, ha nevükön szólítják őket, és hogy mosakodjanak, egyenesen a hazaárulás alapos vádját idézik fel magukra! Mi maszkírozott abszolutizmussal uralkodunk, az ő állításuk szerint: renegátok azok, kik magukat az uralkodó fajjal azonosítják, de nekik összmonarchia kell az 50-es évek intézményeivel, sőt úgy látszik, hogy még azt sem akarják tudomásul venni, hogy a magyar alkotmányos jogok élvezete teszi csak lehetővé egész fészkelődésüket. Kívánnék a tisztelt nem agitátor uraknak, hogy bár próbálnák meg az ő hazafias fellendüléseiket eszményök ígérete földjén, Oroszországban vagy Romániában. Méltatlan játék ez, mely csak tudatlanok megtévesztésére számíthat. Érzik ezt maguk is, ezért játsszák ki a végén a nagy tronfot: „Tiltakozunk az államhatalom ama törekvése ellen, mellyel Magyarországból etnikai viszonyai és történelmi és történelmi fejlődése ellenére egységes magyar nemzeti államot akar teremteni!” Ez a vakmerőség nem csak megdöbbentő, de fölháborító. Ez volt az egyetlen pont, melyet eddig tagadni egy agitátor sem mert nyíltan: titkon emlegethették az „okolp” és más nemzetiségi ideálokat, de a magyar történelem minden tényének megtagadásával még sem mertek fellépni. Ehhez képest gyermekjáték a sok elferdített tankönyv, térkép és magát tudományosnak is nevező egyes munkák, - Coroianu úré és a vele a József-főherczeg szállóban tanácskozott uraké a dicsőség, ők döntötték meg az egységes magyar államot - mert tintával mocskolják manifesztumban. És mit szól ehhez a magyar államhatalom? Zsolna és Vidéke 1897-1899 A „Zsolna és Vidéke” Tárczája Egy kaczér asszony Alig néhány hete lőtte főbe magát Dálnokyné miatt a garnizon egyik legkedveltebb huszártisztje. Tallián Aladár, s most ismét egy párbaj kavarta fel a már talán lecsillapult kedélyeket. Halmay szolgabíró súlyosan megsebesítette Roland Gidát: azt hitte szerencsésebb vetélytársa. Dálnokyné pedig hideg maradt és hozzáférhetetlen. A párbaj után nem látták sehol vagy egy hétig, s nem is fogadott senkit lakásán, még Orbán Jenőt sem, a ház régi barátját. Pedig ettől senki sem félthette a szép asszonyt, mert a milyen gazdagon megajándékozta a természet szellemileg, oly mostoha volt irányában a külsejét illetőleg, púpos volt, vörös haja pedig szeplős arczát még rútabbnak mutatta. Vagy két hét múlva Orbán mégis ellátogatott Dálnokyhoz. Csak az asszony volt honn, épen a lugasban olvasgatott: örült e látogatásnak, mert már régen nem halott semmit a társaságból. El is halmozta kérdésekkel Orbánt. - Hogy van Roland? Nem tudja? Nem hallott hírt róla? - Jobban van asszonyom, Halmayval már ki is békültük s most ismét jó barátok: persze, hogy egy harmadik személy rovására. - Értem, Orbán, felelé Dálnokyné, de nem tehetek róla. Vannak napjaim mikor jól esik, ha valakit elbolondíthatok; szükségem van rá: másokon akarom megbosszulni saját boldogtalanságomat. Igaz ha azután látom, hogy komolyra fordul a dolog: megbánom, de már rendesen késő. Miért udvarolnak nekem, mikor undorodom a bókoktól, s a mézes-mázas ömlengésektől. - Csodálatos, felelé Orbán gúnyos mosollyal, s mégis ragyog az arcza, ha számos udvarlóitól körülvéve látja magát. - Hiszen nő vagyok, bennem is van hiúság: de csak nem kívánhatják, hogy odadobjam magam, becsületemet tőnkre tegyem, és bemocskoljam annak nevét, aki imád engem. - Miért boldogtalan akkor? Férje imádja, teljesül minden kívánsága. Miért udvaroltat akkor magának? s ha udvaroltat, udvaroltasson egyetlen férfi által és nem feltűnően. - Szerencsétlen vagyok! Férjem, igaza van önnek, imád, megtesz mindent, amit kívánok, de ezzel vége. Más kell nekem, táplálék. Erősödik-e az a csecsemő, a kit nem szoptatnak? Felnő az oly fa melyet nem öntöztek? Látja: ez az ami hiányzik énnálam. Nem látom férjemet egész nap, sokszor éjfélig. Ilyenkor jó éjt kíván, mert fáradt s lefekszik. Elhanyagol engem, poros utálatos aktái miatt. Csoda-e ha egy, elhanyagolt lélek táplálékra vágyik, a melyhez joga van, de amit nem adnak meg neki. Ez tett engem azzá, a mi vagyok szívtelenné s egyszersmind kaczérrá. - keressen magának karpótlást, asszonyom, de ne bátorítson fel mindenkit kaczérságával. S ha valakit elbolondított: kaczag örömében: ez asszonyom, bűn, még pedig nagy bűn. A szép asszony ajkába harapott. Ez a férfi merte őt, előtte hiába színészkedett volna. Egyetlen vágya volt: őt is leigázni és kikaczagni, mint a többit, hanem eddig nem sikerült. - Tagadom! Felelé Dálnokyné hevesen; azzal kaczérkodom, aki elég gyenge, hogy egy nő által elbolondíttatja magát. Miért nem bolondítottam el magát, Orbán? Orbán e kérdésre nem volt elkészülve: zavarba jött. A szép asszony észrevette s örült, hogy terve sikerülni fog. - Legjobb úton van asszonyom, felelé Orbán, egy pár percznyi szünet után, - hogy velem is azt legye amit a többivel ... de akkor ... - Nos akkor? kérdé mosolyt erőltetve. - Hát akkor, felelé Orbán, mindenesetre nem magamat lőném főbe. A szép asszony összerezzent s zavarában a könyvben kezdett lapozgatni. Kínos szünet állott be. Orbán hirtelen felállt s búcsúzott. - Isten önnel asszonyom, mondá. - Már megy? kérdé a szép asszony szemeit fölemelve. - Igen mert még valami bolondot találnék tenni. - Maradjon még, kérem! férjem nincs itthon, s unatkozom. Orbán engedett az óhajnak és leült Dálnokyné közvetlen közelébe. Egyikük sem szólt egy szót sem. Szemeik találkoztak, s merően nézték egymást. - Orbánt hirtelen ördögi vágy fogta el, gyorsan átkarolta derekát a szép asszonynak s lázasan suttogá: Nem bírom tovább.. imádom ... Szeretem .. S a szép asszony merő kaczérságból hozzásimult gyengéden, s engedte magát a csúf ember által csókolgatni. S mikor Orbán ki akart bontakozni a karjai közül: a nő szorosabban tartá őt. A kígyó nem engedte el áldozatát: meg akarta őt egészen ölni. Amint Dálnokyné szemeit felemelé, tekintete férje szemeivel találkozott, ki a lugas bejáratánál mozdulatlanul és sápadtan állt. A következő pillanatban eltaszítá magától Orbánt, s felkiáltott: Távozzék nyomorult!.. Orbán nem tudván mire vélni a dolgot, fölegyenesedett és megpillantotá Dálnokyt. Zavartan kalapját vette, és távozni készült. Dálnoky még mindig mozdulatlanul állt, és engedte őt távozni, mikor Orbán eltűnt a szemei elöl, figyelemre sem méltatva nejét, lakosztályába vonult vissza, vacsoráját is oda hozatta. A nap lenyugvóban volt, s a fülemilék mélabús dalaiba vegyült az esti szellő lágy zenéje s a hazatérő munkásnők éneke. A szép asszony még mindig a lugasban ült, némán, mozdulatlanul. Szemei a semmiségbe meredtek, dúlt arcza nagy belső vihart árult el. Belátta tettének egész súlyát; tudta, mi fog következni. Két embert tett ismét szerencsétlenné, s talán kaczérsága áldozatává. Felkelt, s lassú léptekkel lakosztályába vonult. Egész éjjel nem hunyta be szemét. A hajnal úgy találta őt egy zsöllyében felöltözve. Folyton rémképek üldözték. Megjelent előtte Talbán Aladár sápadt alakja, Roland Gida, majd Orbán Jenő véresen. Sápadt arcza ijesztővé változott, a szenvedés, a kimerültség alélttá tette. Ajtónyikorgás és kocsizörej ébresztette fel. Felugrott, s kitekintett. Férje távozott két barátjával. Egy pillanat alatt határozott. Befogatott kétkerekű gig-jébe, s elhajtatott. A t.....i erdő egyik tisztásán két kocsi állt meg csaknem egyszerre. Az egyikből Dálnoky, a másikból Orbán szállott ki, mindegyik három férfi kíséretében. Huszonöt lépés kimérve, a felek felállítva. A párbajvezető segéd számolt: Egy .. kettő .. három. A következő pillanatban a sűrűből egy nő rohan elő, s a két fél közé veti magát. A segédek annyira meg voltak lepve, hogy mire oda akartak ugrani, már eldördült két lövés majdnem egyszerre.... Mind a két fél lövése talált. Orbán golyója a kaczér asszonyszívét fúrta keresztül, s a következő pillanatban ő maga is Dálnoky golyójától találva összerogyott. * * * Rövid idő múlva csendes lett a tisztás. A helyet, hol a nemezis a kaczér asszonyt utolérte, a nap arany sugarai világították meg, a harmatos fűből eltűntek a nyomok. Semmi sem árulta el az imént folyt istenítéletet. Egyik lombos fa ágai közt a sárgarigó csicsergett élete párjával, talán intő például hozta föl neki a kaczér asszony tragédiáját. ifj. Oberschall Viktor d Zsolna és Vidéke 1897-1899 Miért szükséges zsolnán a főgymnasium? Mielőtt fejtegetném a főgymnasium szükségességét Zsolnán, legyen szabad egy pár szót mondanom bevezetésül. A főgymnasium eszméje nem új és mindenki előtt ismeretes. Többen és többször írtak erről előttem is. Hogy mi czélt értek, azt nem tudom, de nem is kutatom. Annyi bizonyos azonban, hogy szép és nemes eszme mellet küzdöttek. Ez eszme életben tartásáért fogtam tollat magam is. Az eszme tetszett, lelkesített: lelkesíteni akartam másokat, s így felhívtam a nemes munkára. Azonban a szép és magasztos czélokért küzdőket soha sem szabad megítélni, annál kevésbé elítélni, hogy eszméiket, hol tárják fel. Mert ez éppen olyan volna, mintha egy festőt azért ítélnének el, miért festette le kélpét ilyen vászonra és nem olyanra, vagy egy szobrászt, hogy miért faragta ki szobrát és benne és általa az eszméit ilyen kőből és nem amolyanból. Ez kicsinyességre mutat. Én azonban, aki magasztos eszméknek életbe léptetéséért mindig küzdöttem, és küzdeni fogok a míg csekély erőm megengedi, fölülemelkedve minden személyi és pártérdek fölött, eszméimet hirdetni fogom erélyesen mindaddig, míg azokat nem sikerül az életbe átültetnem, vagy amíg meg nem győződöm teljesen, hogy azok terméketlen, kopár talajra találtak, a hol hiába való minden törekvés. Elveimben határozott vagyok, és azok szerint dolgozom. *** Most röviden lássuk, mennyiben volna szükséges, hogy itt épüljön meg a kassa-oderbergi vasút igazgatósága által tervezett internátus, és mennyiben szükséges az algymnasiumnak főgymnasiummá való emelése? Erre vonatkozólag általánosságban elmondtam nézeteimet múlt czikkemben. Szükséges tehát, hogy azokat részletesebben is fejtegessem. A részletes fejtegetés még világosabban fogja mutatni, hogy állításom helyes voltát. Először is kezdeni fogjuk az algymnasium statisztikájával, azután át fogunk térni a város földrajzi fekvésére s végre a szellemi életére, a mely a város és környéke anyagi fejlődésére és társadalmi életére nagy befolyást gyakorolna. 1. A Zsolnai algymnasiumban 15 év óta a tanulók számának középszáma 200. A párhuzamos osztály soha nem szünetelt. Átlag véve egy-egy osztályra 40-40 tanuló esik. Az igaz, hogy a 4. osztályban van a legkevesebb tanuló, de ezt nagyon természetesnek fogjuk találni, hogy itt csak azok maradnak, a kiknek anyagi körülmény nem engedi, hogy már a harmadikból olyan városokba menjenek, a hol főgymnasium van. Azonkívül az itt maradottak nagyobb része is, ha elvégzi a IV. osztályt elmegy vagy szerzetesnek, vagy tanító képezdébe, - ha főgymnasiumunk volna, még szűk anyagi körülményei mellet is tovább folytathatná osztályait s nem egy kiváló tehetségével és szorgalmas munkájával tágabb munkakörben és nagyobb sikerrel járulhatna hozzá a nemzet nagy kulturális épületében. Hogy ez az algymnasium milyen eredménnyel működött a magyar nyelv tanításában, mutatja az a körülmény, hogy a míg eddi az 4. osztályban 10-20 olyan tanuló is találkozott, aki egy árva magyar szót sem tudott, jelenleg csak egyetlen egy ilyen találkozik: s mily kedvező fordulatot venne e körülmény e vidékre nézve, ha itt a főgymnasiumban összeverődnének tökéletesen jól magyarul beszélő fiatalok olyanokkal, a kik egyáltalában vagy nem beszélik vagy csak rosszul beszélik a hazai nyelvet. AZ együtt társalgás a leghathatósabb eszköz egy nyelv megtanulásánál, különöse fiatal korban. A főgymnasium számát gyarapítaná nem csak a felépítendő internátus, de gyarapítaná azon új vasúti telep, a melyet a kassa-oderbergi vasúti társaság 100-120 család részére itt akar alakítani. Ezen felül nem kell figyelmen kívül hagynunk a magyar államvasutak telepét Új-Zsolnán, amely folyton terjeszkedik, úgy hogy rövid idő alatt össze fog forrni magával Zsolna városával. Aztán Teschenig és magában Teschenben is több magyar család van, akik bizonyosan szívesebben fogják gyermekeiket ide küldeni tanítatás és neveltetés végett, mint távolabbi s esetleg külföldi tanintézetekbe. Erre nagyon kedvező a vasúti összekötetés, a mi rájok nézve nagy előny. Ha már most ezekből az adatokból levonjuk a consequentiát és egy kis statisztikát akarunk összeállítani, azon tanulók számáról, a kik az esetre, ha főgymnasiumot kapnánk, ezt látogatnák, nagyítás nélkül mondhatjuk, hogy 400 lesz mindig. Jelenleg van 200, az internátus adna 150-et bizonyára, 50 jönne még a környékről. Így az országban egyike volna a leglátogatottabb főgymnasiumoknak, a nélkül azonban, hogy a szomszédos főgymnasiumoknak létszámát apasztaná. Az igaz, hogy talán a város részéről is fognak kelleni egyes áldozatok, de hát ez mit sem tesz, mert hisz Zsolna nem épen olyan szegény, a mint azt maga képzeli, vagy talán el is hiszi magáról. Zsolna még nem aknázta ki természetes javait, a melyek nagy hasznot hajthatnak, csak egy kis körültekintés szükséges hozzá. Aztán az internátus s főgymnasium a szellemi haszon mellett mind nagy anyagi hasznot is hajtanának a városnak: egyrészt az új építkezések által a telkek árainak felemelkedése miatt, azután a kereskedésben és iparban nagyobb mozgalom, élénkebb forgalom állana be. Vegyük átlag, hogy az internátus évente 20.000 frtot költene, a főgymnasium 10.000 frtot, a tanárok 15.000 frtot, körülbelül 40-50 ezer frt körül volna a forgalom, melyet megteremtene a város részére. Aztán arra az eshetőségre is számítanunk kell, hogy ha beáll a vámsorompó Ausztria felé, új gyárak is fognak felépülni, amire Zsolna már fekvésénél fogva is nagy előnnyel bír más felvidéki városok felett. Mert, ha zsolnát földrajzilag topographive vizsgáljuk, a terjeszkedésre nagyon alkalmas helyen fekszik, körülötte mindenfelé lapály, s a háttérben minden oldalról természetes védőfalak, a melyek azonban nem zárják el, s nem nehezítik közlekedését, hisz mindenfelé nyílt természeti kapui vannak. Erről különben fényesen tanúskodik a vasúti hálózat, a mely keletnek, nyugatnak, északnak vezet, s talán idővel délnek is, ha Rajecz felé kiépül a vonat. Kevés Magyarországon az olyan város, különösen a hegyes vidékéken, a melynek Zsolnával e tekintetben versenyezhetnének. Aztán Zsolna stratégiai szempontból is hatalmas egy pont. Így Zsolna fekvésénél fogva, kedvező körülmények közt a felvidéknek minden tekintetben szép fővárosa lehetne, ha szabad e hasonlattal élnem. De székvárosa lehetne egy megyének is, a mely nagyon könnyen szervezhető volna. Ha meggondoljuk, hogy Trencsén adminisztraczionális szempontból túl nagy, míg Turócz meglehetősen kicsi s a mellett meg pánszláv fészek is. Tehát Felső-Trencsén és Turócz megye egy szépen kikerekített megyét adnának, a melynek fővárosa lehetne Zsolna. Ez nagyon előmozdítaná a gyors adminisztracziót is, csökkennének a nehézségek, de nagyon elősegítené a magyar állameszme terjesztését és megerősödését is. Szíve volna a felvidéknek, mely kulturális intézményeivé terjesztené a hazaszeretet melegét, kereskedelmével és iparával az anyagi jólétet s ilyen körülmények közt a kivándorlók száma is apadna. Egy ország annál virágzóbb, mentől több és virágzóbb központja van, ha szabad így szólanom. Aztán soha sem szabad felednünk, hogy határvidéki város vagyunk s ezeknek hivatása mindig magasztosabb, mint az ország közepében levő városoknak. Ki ügyel a hadsereg zömére? az örök! S ha az örök nem éberek, nemcsak ők vesznek el, de velők az égész sereg megsemmisül. Azt hiszem, hogy az elsoroltakból is eléggé bizonyossá válik a főgymnasium szükségessége Zsolna városa és környékére nézve. A mi a szellemi élet és az, azt érintő előnyöket illeti, melyek okvetlenül be kell hogy következzenek, a város és környékére nézve, ezeket egy következő alkalommal fogom kimutatni. Nem mulaszthatom el azonban, hogy rá ne mutassak, és dicsérőlég ne emeljem városunk elöljáróságának finom érzékét és lelkesedését minden szépért és jóért, mely tudomásom szerint, már is felhasználta a minap kínálkozó kedvező és szerencsés alkalmat hogy a főispán úr Ő Nagyméltósága színe előtt megjelent, előadván saját óhaját ez ügyben, melegen kérvén, hogy közbenjárásával és támogatásával ez ügynek sikeres kimenetelét mozdítsa élő. Ő nagyméltósága kegyesen megígérte, hogy érdeklődvén ez ügy iránt tőle lehetőleg mindent megtesz a város érdekeinek előmozdítására nézve. Most pedig mondom városunknak: „Zörgessetek és megnyittatik, kérjetek és megadatik” Dr. Nicóla János Zsolna és Vidéke 1897-1899 Újdonságok - Személyi hírek. Szalavszky Gyula b.b.b.t. megyénk főispánja f. hó 17-én városunkba a érkezett és a Lőw-féle gyárba szállott. Városunk képviselő testületének egy 8 tagú küldöttsége felhasználta az alkalmat, hogy Dualszky Béla h. bíró vezetése alatt tisztelegjen Ő nagyméltósága előtt, és támogatását kérte a város részére hogy a kassa-oderbergi vasúti internatusa itt nyerjen elhelyezést. A főispán előzékenyen fogadta a küldöttséget és megígérte, hogy tőle telhetőleg mindent megtesz, hogy a város óhaja teljesedjék. - Képviselő-jelölés. A kiszucza-újhelyi polgárság számos tagja ma délben kérte fel Dr. Roszivál István esztergomi kanonokot a jelöltség elfogadására, a ki köszönettel elfogadván a jelöltséget, válaszában kijelentette, hogy mindig a kerület érdekeit fogja szem elölt tartani s mindjárt az újhelyi híd felállításáért garantiát vállal: czélja a felekezeti türelmesség, nem a türelmetlenség ápolása. Hisz: „Egy Isten teremtett mindnyájunkat valláskülönbség nélkül!” - Visszarendelés. A pozsonyi kir. ítélő tábla elnöke Schvarczer Károly trvszéki aljegyzőt zsolnai kiküldetéséről a trencséni törvényszékhez visszahívta. Igen sajnáljuk távozását nem csak mivel lapunk belső barátaihoz tartozik, de társadalmunk körében is igen érezhető űrt hagy maga után. - Zsolna városának képviselő testülete f. hó 20-án gyűlést tartott, melynek legfőbb tárgyát a város állásfoglalása a városon létesítendő vasúti internátus kérdése képezte. A város képviselői nem zárkóztak el a kérdés fontossága elöl, sőt elhatároztak, hogy a maguk részéről mindent megtesznek, mi e kulturális nagy következményekkel egybekötött ügynek a város szempontjából való megoldását elmozdíthatná. - A város hajlandó arra, hogy megadja a tervezett internatusra a szükséges telket és az esetleg megkívánható követ és homokot. Meg is választott nyomban egy három tagú bizottságot a város h. bírája. Dualszky Béla, Milecz János és Kubicza János Dr. ügyvédek személyében, mely bizottság a további lépéseket megteendő, már a legközelebbi napokban Budapestre fog rándulni és összeköttetésbe fog lépni az irányadói körökkel - Értesülésünk szerint a város elöljárósága átiratot is intézett a helybeli gymnasium igazgatóságához, kérve azt, hogy a mennyiben ez ügy, első sorban kulturális és a gymnasium fejlődését is előmozdító hatással lehet, mozdítsa elő a saját hatáskörében a dolog kedvező elintézését. - Mint múltkori számunkban már jeleztük, termékeny talajra fog találni városunk ez átirata, mert a gymnasium vezetője és a tanári testület élénken foglalkozik a szóban forgó kérdéssel, és már készül a memorandum, mellyel ez ügyet a közoktatási kormány figyelmébe akarja ajánlani. A vasúti internatus kérdésével kapcsolatban még fel akarjuk említeni, hogy a város elöljárásága elhatározta, hogy végre életbe lépteti - ha lehet ezzel a kifejezéssel élnünk - a városi képviselő testület 1897. január 10-iki határozatát és Ő Felségéhez folyamodik első sorban szerzett és 1806-tól 1851-ig élvezett jogának felélesztése, t. i. egy hat osztályú nagy gymnasium helyreállítása iránt. - Ez intézet alapítványos intézet volt, ez alapítványok ma is léteznek a tanulmányi alap kezelésében, a város soha le nem mondott jogairól s azokat most sürgetni, épen nem megvetendő megerősítése a kérdéses, üdvös fejleményeknek. Ezzel kapcsolatosan a közoktatási kormánynál a gymnasium 8 osztályra való kiegészítése iránt is óhajtanak lépéseket tenni. - Városunk, a vidék, sőt egész megyénk és minden jó hazafi nevében csak azt kiálthatjuk a város érdemes elöljárósága felé: „Isten áldása kísérje vállalkozátokat!”. - A zsolnai kaszinó közgyűlése. A kaszinó f. hó. 16-án tartotta meg évi rendes közgyűlését. A pénztáros ama jelentése, hogy mintegy 542 frtnyi tagsági díj vár behajtásra élénk eszmecserét idézett elő. Többen a hátralékosok névszerinti felolvasását kívánták, utóbb elállottak e kívánságtól, de a hátralékok feltétlen behajtását, szükség esetén még peres úton is, határozták el. - A könyvtár állapota is, melyre évek óta alig fordíthattak valamit, igen silánynak mondható. E tekintetben is üdvös újításokat fognak eszközölni. - A felmentvények szokásos formában való megadása után következett a tisztikar és választmányi tagok megválasztása, ennek eredménye a következő. Elnök egyhangúlag Edránszky Péter, alelnök Rudnay István, háznagy Dualszky Béla, pénztáros Lord István, könyvtáros Mátrai Jakab, jegyzők Spierer Ignácz Dr. és Mednyánszky Tivadar, választmányi rendes tagok: Baumgartner Libor, Hibbján János, Hulyák Bertalan, Kloch Károly báró, Kovács I. Lajos, Mayer György Dr., Mráz Frigyes Dr., Ring Mór Dr., Schauer Gyula dr., Spotkovszky József, Tombor Győző, Vogel Samu; póttagok: Friedner Dávis dr., Kardoss Arnold, Rosenfeld Ignácz és id. Tvrdy István. Már fönt a gyűlésen hangoztatták néhányan, hogy ha jelöltjeikkel kisebbségben maradnak, ki fognak lépni a kaszinó kebeléből. A hír a városban is elterjedt, de ez ideig még egy tag sem jelentett be hasonló szándékot. Úgy véljük, helyesebb is, ha ezt nem teszik, mert az alkotmányos életben semmiféle kisebbség sem élhet retorziókkal - a közügy kára nélkül. - A várnai mandátum. Ez a rég vajúdó kérdés végre eldőlt. Nem a képviselőház bíráló bizottsága döntött az ügy sorsa felett minthogy ez csak odáig juthatott, hogy felolvastatta Ruffy Pál vizsgáló biztos jelentését és e főlőtt, minthogy a felek részéről megjelent képviselők: Günther Antal Dr., a kérvényezők, Reiner Gyula és Stern Rezső dr., a választást védők nevében kifogást nem tettek, határozatot hozott. A határozat új pótló vizsgálatot rendelt el mintegy 140 tanú kihallgatása végett. E vizsgálat azonban tárgytalanná lett, mivel a várnai kerület képviselője, Sipeky Sándor, önkéntesen mondott le mandátumáról, s így a bíráló bizottság csak a vizsgálat óriási költségeiről fog még határozni. Sipeky Sándor a kővétkező levelet intézte a képviselőház elnökéhez. Nagyméltóságú elnök úr! Mintán a második bíráló bizottság a Kiszucza-újhely-várnai kerületben történt megválasztásom benyújtott kérvényre a már félesztendőnél tovább tartott vizsgálat után - e vizsgálatnak hiányos volta miatt - most még pótvizsgálat is rendelt el, minek foganatosítása pedig a kerületben kétségkívül igen nagy izgatottságot okozna: ezt megelőzendő, az országgyűlésre nyert képviselői megbízatásomról ezennel lemondok. Kitűnő tisztelettel vagyok nagyméltóságodnak Budapest, 1898. január 20. Kész szolgája Sipeky Sándor Mint hírlik, Roszival István esztergomi kanonok pártonkívüli programmal akar fellépni a kiszucza-újhely-várnai kerületben, vele szemben a néppárt volt jelöltjét, Markovics Jánost, lépteti fel újra. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Képkiállítás. Városunk képviselő testülete elhatározta, hogy a városháza díszterme számára megrendelt és immár elkészült királyunkat és a felséges királyasszonyt ábrázoló két képet a legközelebbi napokban közszemlére állítja ki, a képeket gymnasiumunk előnyösen ismert rajztanára Obendorf Gusztáv festette és mától kezdve 8 napon át a város dísztermében már láthatók. A város elöljárósága kéri az érdeklődőket, hogy mentől nagyobb számban tekintsék meg a sikerült képeket. - Türelem és sovinismus. Lapunk élén foglalkozunk nemzetiségeink legújabb fészkelődéseivel, nem is akarjak ezt e helyen újból szóvá tenni, csak is egy-két kicsi adatot adunk itt vissza, mintegy ízelítő gyanánt a jövőre. - Sok port vert fel annak idején Versecz városa közgyűlésének az a határozata, hogy az ottani hazafiatlan irányú szerb népiskolától megvonta a 12 ezer forintnyi segélyt mellyel azt támogatni szokta. És mi az eredmény? - A fizetésüktől elesett szerb tanítók, be nem várva a közigazgatási bíróság ítéletét, oly veszedelmes izgatást visznek véghez a szerb lapokban és a város szerb lakossága között, hogy a legkomolyabb aggodalommal tekint a város hazafias polgársága a fejlemények elé - s ez lehetséges a barbár magyar földön, hol tűzzel-vassal és jogfosztással pusztítják a békés, hű nemzetiségeket, mert nem akarnak egy csapásra a magyar kisebbségnek meghódolni! Ellenben mily atyai módon gondoskodik a szomszéd Románia angyali türelmű népe az ő országában lakó más ajkú polgárokról. A Dobrudsában, hol a lakosság fele csaknem bolgár, tavaly záratták be az összes bolgár ajkú népiskolát, mert zugiskolák voltak, képzett tanítók nem voltak, de még a román foglalás előtti időből fennállottak. És most - Nos most a magyar népiskolákra került a sor. Tudvalevő, hogy Romániában vagy 200 ezer magyar lakik, többnyire szegény székely ember, kik saját hegyeik sanyarúságát jövedelmezőbb leesettel cserélték fel. Eddig még elvoltak valahogyan a románok között, iskolákat tartottak fenn, de elég volt a panaszuk, mert a román tanhatóságok ezer apró kifogást találtak ellenök, ők tűrték, mert legalább gyermekeik teljesen el nem felejtették az édes magyar szót. Most új kifogást fedeztek fel: A magyar népiskolák tankönyvei eltérnek a román iskolák tankönyveitől. Persze ott lakó testvéreink nem alkalmazkodtak a külön román történelemhez és földrajzhoz, mely csak Meseországban felelne meg a valóságnak, ennél fogva elrendelte a román kormány, hogy a jövő iskolai évtől kezdve minden magyarajkú iskolát egész Romániában be kell zárni. Azt mondják „Verba volant, exempla trahunt”, ha igaz e közmondás nem lehetne e szép példa reánk is egy kis vonzó erővel? Nem találhatnánk mi is módot, hogy visszaadjuk a kölcsönt? Eléggé kiabálnak, eleget rágalmaznak bennünket amúgy is, így legalább adnánk nekik okot is reá. Vajha úgy volna! - Meghívó. A csaczai izr. nőegylet az ottani kaszinó helyiségeiben, saját jótékony czéljaira február hó 12-én tánczmulatságot rendez. Személyjegy 1.50 frt., családjegy 2.50 frt. A csaczai izr. nőegylet, mely humanismusáról tág körben a legelőnyösebb hírnek örvend, bőven szolgált már reá, hogy minden tekintetben támogassuk törekvését. Ez idei mulatsága - mint csaczai levelezőnktől értesülünk - a legjobb auspiciumok között indult meg és a jó sikernek legjobban örvendhetnek, - az egylet pártfogoltjai. - Tűzvész Várnán. Három éve annak, hogy a gyakori tűzeseteiről hírhedté vált Várnán, nem volt tűzvész. Azonban a mi késik nem múlik, f. hó 16-án éjjel ismét tűz ütött ki. Martincsek Károly árvagyám, útszéli pajtája a benne volt takarmányával égett el: utóbbi nem lévén biztosítva, a tűz által okozott kár mintegy 100 frt-ra rúg. A helybeli tűzoltóknak, de még inkább a szélcsendnek köszönhető, hogy a tűz tovább nem terjedhetett. - A tűz, mint mondják, bosszúból eredő gyújtogatás műve. - Korcsolya tolvajok. Derék csendőreink végre elfogták a korcsolyázó egyesület múltkori hívatlan látogatóit. Ribarszky Mihály 21 éves és Majerik István 18 éves kályhás munkásokat. A lopott 5 pár korcsolyát és 4 pár czipőt 21 frt értékben munkaadójuk Bartáky Pál úr padlásán szalma közé rejtve meg is találták. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Felhívás! Mindazok, kik makacs csúzos és köszvényes bántalmakban szenvednek, s hiába használnak szereket avagy gyógyfürdőket, küldjék be czímeiket Zoltán Béla gyógyszertárának, (Budadapest, Széchenyi tér) s ingyen megkapják a csodahatású Dr. Johnsen kenőcs (1 üveg ára 1 frt) használatának leírását. - E szer hatása kitűnő, mert még a legrégibb csúzos és köszvényes bajokat is bizton meggyógyítja. - A Fővárosba utazó t. olvasóink figyelmét felhívjuk Kövesi Nándor előkelő nagy éttermére (VII. Erszébet krt. 27.) a hol kiváló ételek és italok, pompás kiszolgálás biztosítják a vendégek teljes megelégedését, ezenkívül nagy katona zene kar játszik esténként szabad bemenet mellett. Kövesi most egy gyönyörű szép télikertet is létesít, mely Budapest egyik látványosságát fogja képezni. - Orvosi szaktekintélyek véleménye szerint a Keleti J. budapesti elsőrangú czég által gyártott és feltalált cs. és kir. szab. sérvkötők. orthopaediai gépek, műlábak, egyenestartók (ferdenövésűeknek) a legjobbak és a legmegbízhatóbbak. Keleti évek óta azon fáradozik, hogy ezen a téren a legkiválóbbat és legtökéletesebbet nyújtsa, a külföldet és a legelső klinikákat tanulmányozta, miért is a legmelegebben ajánlhatjuk e kitűnő speczialistát az érdeklődőknek. - Szerkesztői pósta. K. J. Csacza. Ne vedd rossz néven, ha kedves soraidra sem felelhetek a helyreigazítás szokott formájában. - Ha megnyugtatásodra szolgál, kérlek, vedd tudomásul, hogy nem csak P. Istvánné őnagysága, de mi talán kellemetlenebb, G. Lajosné is kimaradt, sőt egyik legkedvesebb lánykánk nevét is megcsonkították. Az egész hiba az éjféli munka rovására esik, - de minket ütnek érte. - Légy szíves kérj nevünkben engedelmet a nevezett hölgytől. Kiadó lakás f. évi május 1-től egy igen szép lakás kiadó. Közelebbi felvilágosítást ad a kiadóhivatal. Zu vermiethen pro 1-ten Mai eine sehr schöne Wohnung. Näheres die Administratio. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Árverési hirdetmény. A zsolnai kir. Járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré téteszi, hogy Dr. Kubicza János h. ügyvéd által képviselt Oblidalovich Mária l. végrehajtatónak Vaskó illetve Vascsik István és neje Michalovics Mária, úgy Michalovich János és neje szül. Zelnik Erzsébet haorki lakosok végrehajtást szenvedettek ellen 450 frt - kr. jár. iránti végrehajtás ügyében a trencséni kir. Törvényszék területéhez tartozó Haorki község 7. sz. tjkvében felvett A I. 1-3. 13. ssz. 4. házsz. birtokról Vascsik Istvánt és nejét Michalovics Máriát úgy Michalovich János és neje szül. Zelnik Erzsébet valamint Vaskó jános neje szül. Michalovich Erzsébet % részben felvett és 1131 frta becsült ingatlanokra a végrh. árverés elrendeltetik és annak megtartására 1898. évi február hó 7-ik napjának délelőtti 10 órája Haorki község házánál kitűzetik azzal, hogy ezen határnapon az ingatlanok becsáron alul is fognak eladatni. - 1. kikiáltási ár: 1131 frt. - Minden árverező tartozik a becsérték 10%-át vagyis 113 frt 10 kr a bírósági kiküldött kezeihez letenni. Kelt Zsolnán, a kir. jíróság, mint tkkvi hatóságnál 1897. évi november hó 10-én Dr. Zsámbokréthy Tivadar, kir. aljrásbíró ///// Eine elegante Wohnung bestehen aus 3 grossen 2 fenstrigen Gassenzimmern, 2 geschlossenen Vorzimmern, lichter Küche, Dienstbotenzimmer, Speise und sonstigen Nebenlocalitäten ist vom 1-ten April. Jahres zu vermiethen. Näheres zu erfragen beim Eigenthümer: Schächter Markus Sillein 1-3. /// Gummi és halhólyag elsőrangú orvosi tekintélyek nyilatkozatai szerint a legmegbízhatóbb és feltétlenül ártalmatlan óvszer urak és hölgyek számára. Ára tucantonkét eredeti párisi csomagolásban 80 krtól r forintig. Megrendelések pontosan és discreten eszközöltetnek. Keleti J. cs. és kir. szabad kötszesz-gyár. Budapest, IV., koronaherczeg-utca 17.sz. Árjegyzék ingyen és bérmentve zárt borítékban. 10 forintnyi megrendelésnél 15 % árengedmény. Az összes betegápoláshoz szükséges szerek és czikkekről képes árjegyzék kívánatra szintén díjmentesen küldetik. //// Hirdetmény. Van szerencsém a nagyérdemű közönségnek tisztelettel jelenteni, hogy a sok oldalról kifejezett kívánságnak megfelelve, a királysörön kívül a kőbányai első magyar részvény sörfőzdének legkedveltebb és legízletesebb udvari sörét naponta friss csapolással fogom kimérni. Minden vasár-és ünnepnapon villásreggelire pedig a híres bajor baksör is lesz kapható. Szíves látogatást kérve, vagyok kiváló tisztelettel, Tóth Antal Pályaudvari vendéglős KUNDMACHUNG. Endesgefertigter erlaube mir die höfl. Anzeige zu machen, dass ich um vielfach geänsserten Wünschen des hochgeehrten Publikums nachzukommen, ausser dem Königsbier noch das beliebteste un schmackthafteste der Biere, das Hofbier der Ersten Ung. Actien-Bierbrauerei in Steinbruch, täglich frisch zum Ausschank bringe. Jeder Sonn- und Feiertag zum Frühschoppen Bairisch Bockbier-Anstich. Um zahlreichen Zuspruch bittet hochachtungsvoll Anton Tóth Bahnrestaurateur //// Vendéglő megnyitás. Mély tisztelettel bátorkodom a n. é. Közönség becses tudomására hozni, hogy vasárnap f. hó 23-án Csaczán a főtéren levő újonnan átépített vendéglőmet megnyitom. Azon leszek, hogy ízletes jó ételekkel, kitűnő boraimmal és csinosan bútorozott vendégszobákkal kiérdemeljem a t. cz. közönség megelégedését. Kocsijaim minden vonathoz fognak közlekedni. A nagyérdemű közönség becses támogatását kérve vagyok, mély tisztelettel, Munk Adolf Gasthaus Eröffnung Ich erlaube mir einem P.T. Publicum die höfl. Anzeige zu machen dass ich Sonntag den 23-ten d. Monates ein Gasthaus am Hauptplatze in Csacza eröffne. Ich werde bestrebt sein, durch gute, schmackhafte Küche, vorzügliche Weine, gut möblierte Zimmer die Zufriednheit eines geehrten Publicums zu erwerben. Wagen werden zu allen Züge gestellt. Um geneigten Zuspruch bittend zeichne. Achtungsvoll Munk Adolf. //// Steinbrucher Bier! Ich erlaube mir einem P.T. Publicum die ergebene Anzeige zu machen, dass ich in meinem Hause SILLEIN, Bahahofstr. ein Haupt-Depot von echtem Steinbrucher Bier eröffnet habe. Ich habe den Alleinverkauf dieses allgemein bekannten und beliebten Bieres übernommen und bin in der Lage eine Kiste, enthaltend 50 Stück ein halb Liter Flaschen incl. Consumsteuer zum Preise von Fl. 5-25 frei ins Haus zu lieferen. - Um geneigten Zuspruch bittend, zeichne. Hochachtungsvoll Hecht Jakab. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Memorandum a vasúti internatus és a főgymn. érdekében. Életkérdés városunk és vidékén, az az internatus és a vele kapcsolatban létesíthető főgymnasium, mellyel a zsolnai gymnasium tanári testülete jelen memorandum keretében foglalkozik. Az ügyet véljük szolgálni, ha ezt egész terjedelmében ide igtatjuk. Nagyméltóságú M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minister Úr! Kegyelmes Urunk! A zsolnai kir. kath. gymnasium tanári kara mély alázattal s a legteljesebb bizalommal járul Nagyméltóságod kegyes színe elé meghallgatásért és pártfogásért esedezve oly ügyben, melynek létesülése úgy az intézetre, melyet képvisel, valamint a város által a haza egyik kiváló fontosságú környékének anyagi, de kiváltképp intellektuális fejlődése tekintetéből nemcsak kiváló előnyös, de érett megfontolással elmondhatjuk, hogy gyümölcsöző hatású volna. - Ezen hatás eredménye nagyon elő volna segítve az áltat, ha a cs. és kir. szab. kassa-oderbergi vasúti társaság azon határozata, melynek értelmében egy 150 tanuló részére felállítandó internátus Zsolnán épülne fel. Hogy mily kiváló fontosságú tényezővé alakulna ezen internatus itteni felépítése által tanintézetünkre is, ennek felette könnyű bírálat alá vételét Nagyméltóságod bölcs belátásával szemben úgyszólván szerénytelenség is megkísérelnie, s ha mind a mellett mégis megteszi, mentségére csak ügybuzgalmát hozhatja fel, mellyel a kérdés részleteit s annak minden irányú hatását kerekded egészben akarja bemutatni. Ennélfogva midőn Nagyméltóságodat a zsolnai kir. kath. gymnasium tanári kara a legmelyebb alázattal kért, hogy akár a nagyméltóságú m. kir. kereskedelemügyi ministerium útján, akár közvetlenül a cs. és kir. szab. kassa-oderbergi vasúti társaságnak megkeresésével odahatni méltóztassék, hogy a nevezett internatust Zsolnán építse fel: a fennforgó kérdés bővebb megvilágításaként röviden ki fogja fejteni azon főbb okokat, melyek úgy az internátusra, mint Zsolna városára nézve is kívánatossá teszik annak épen Zsolnán való felállítását. Ki fogjuk fejteni röviden továbbá ezzel kapcsolatban a Zsolnán lévő gymnasiumnak főgymnasiummá való emelésétiek szükségességét is. Kegyelmes Urunk! A cs. és kir. szab. kassa-oderbergi vasúti társaság által felállítandó internátus elhelyezése tekintetéből legalkalmasabb helynek bizonyul Zsolna városa,. A cs. és kir. szab. kassa-oderbergi vasút vezérigazgatósága négy várost vett tervbe a felépítendő internátust illetőleg: Iglót, Rózsahegyet, Kassát és Zsolnát. Az igaz, hogy úgy Iglón, mint Rózsahegyen és Kassán van már főgymnasium, amiben Zsolna szűkölködik, de kárpótlásul Zsolna Nemcsak fekvésénél fogva nagyon nagy előnyökkel bír a versenyző három város társával szemben, hanem előnyökkel bír kulturális és a magyar nyelv, - s vele kapcsolatban a magyar állameszme terjesztése s szilárdítása szempontjából is, a mely fontos tényezők mind a mellett beszélnek, hogy ezen internátus fölépítésé az említett három város egyikében sem volna oly áldásos hatással, mint épen Zsolnán. a) Fekvésénél fogva nagy előnnyel bír Zsolna azért, mert a felvidéknek úgy kereskedelmi, mint ipari szempontból góczpontját képezi. Erről fényesen tanúskodik a vasúti hálózat: a mely keletnek, nyugatnak, északnak s talán délnek is fog vezetni rövid idő alatt, ha kiépül Rajecz felé is a már tervezett vonal. Magyarországon kevés az olyan város, különösen a hegyes vidékeken, a mely Zsolnával e tekintetben versenyezhetnék. b) Kulturális szempontból, mert hivatva van a felvidéknek mintegy hatalmas ellenbástyáját képezni a pánszláv elemmel szemben, a mely a környező szlávoktól lakott tartományokból bőven szívja a magyar nemzet elleni gyűlöletet. C/ A magyar nyelv - s vele kapcsolatban a magyar állameszme terjesztése szempontjából, mert hivatva van a hazára veszély és egyenetlenséget hozó pánszláv érzelmeket kiirtani s a fiatal nemzedékbe a magyar nyelv s a haza meleg s őszinte szeretetét beoltani, azt edzett s minden körülményekkel számolni tudó s a legzordonabb viharoknak ellentállni képes s magyar nemzeti meleg érzületből áthatott sereggé nevelni. Hisz ma már elvitázhatatlan dolog, hogy a nevelés és oktatásban helyezik a világ összes művelt nemzetei a legfőbb hatalmat. Ennek zászlaján e jelmondat áll: "In hoc signo vinces". A haza minden városának missioja terjeszteni minden erejéből a hazai kultúrát. De ezt nem minden város teljesítheti egy és ugyanazon mértékben: könnyebb az olyan városoknak, a melyeket homogén elemek laknak. S különösen nehéz a harcz a határvidéki városokra nézve. Nehéz a harcz, de magasztos! S hogy e harczban ne legyünk a vertes fel, az erődöt sokszorosbítani kell, támogatni a harczolókat. Hazai kulturális érdekeink megvédésében s az azokat előmozdító eszmék terjesztésében nagyon elő volna segítve zsolna városa, ha ide építenék az internátust s aztán hozzá főgymasiumot kapna. Soha sem kell elfeledni, hogy Zsolna határvidéki város, s a határvidéki városoknak hivatása mindig magasztosabb, mint az ország közepén levőknek. A nyelv, az állameszme sehol sem olyan exponált, mint épen a határvidékeken, épen ezért ezeknek védelmében és terjesztésében résen kell lennünk mindig, hogy a perczek repülésében megragadjuk, s hasznunkra fordítsuk a kincseket, melyeket tartalmaznak - mielőtt örökre elsikkadnának előlünk. Hol szükséges tehát éberebb őrökre,- tökéletesebben szervezett tanintézetekre, számosabb főgymnasiumokra, mint épen a határszélen?! Zsolna is ilyen határszéli városnak tekintendő, a melynek vannak ugyan elemi iskolái, egy 4 osztállyal bíró gymnasiuma, de, a melynek főgymnasiummá való emelése égető, elnapolhatlan, mindenki által érzett szükség. Most már, ha az említett internátus itt épülne fel, ez maga után vonná a tanulok száma tetemes növekedését s ez szükségessé tenné a gymnasiumnak főgymnasiummá való emelését. A főgymnasium tanulóinak számát gyarapítaná nemcsak a felépítendő internátus, de gyarapítaná az az új vasúti telep is, a melyet a kassa-oderbergi vasúti vezérigazgatóság 100-120 család részére itt akar alakítani. Ezenm felül nem kell figyelmen kívül hagynunk a magyar államvasutak telepét sem ÚjZsolnán, mely folyton terjeszkedik, úgy hogy rövid idő alatt össze fog forrni magával Zsolna városával, a mely nagyon alkalmas a terjeszkedésre, ha topographice vesszük. A forrás, mely a hegyi sziklából mint csermely lép ki, az erek összegyűjtésével folyócskává, azután hömpölygő folyammá lesz s következetesen a végtelen óczeánba folyik, egyszerűen azért, mert kitartóan s állhatatosán halad előre. Továbbá Teschenig és magában Teschenben is több magyar család van, a kik bizonyosan szívesebben fogják gyermekeiket taníttatás és neveltetés végett ide küldeni, mint távolabbi s esetleg külföldi tanintézetekbe. Erre nagyon kedvező a vasúti összeköttetés, a mi a szülőkre nagy előny. Ha már most egy kis statisztikát akarunk összeállítani ama tanulok számáról, a kik arra az esetre, ha főgymnasiumot kapnánk, ezt látogatnák, nagyítás nélkül mondhatjuk, hogy minimum lesz 400. Jelenleg van 200, az internatus adna 150-et és bizonyára a legrosszabb esetben is még 50-et kapnánk a vidékről. Így az országban, - ha középszámot viszünk, - egyike volna a leglátogatottabb főgymnasiumoknak, anélkül azonban, hogy a szomszédos főgymnasiumoknak létszámát apasztaná. Azonkívül mennyire elő volnának segítve az e vidéki szegényebb sorsú szülök, a kiknek nem kerülne annyi költségbe gyermekeik iskoláztatása. Hány szülő van csak Zsolnán, a ki szívesebben iskoláztatná gyermekeit úgy financziális, mint neveltetési és oktatási szempontból! A főgymnasium égető szükségességét a városra és környékére nézve, mutatja a városi képviselő testületnek január hó 20-án ez ügyben hozott határozata, melynek értelmében oda fog törekedni, hogy az internátus s vele kapcsolatban a főgymnasiumot megnyerje. A mi az internátust illeti, elhatározta ugyanis, hogy a tervezett internátusra a szükséges telket, a megkívántató követ és homokot is adni fogja. De elhatározta továbbá azt is, hogy a városi képviselő testület 1898. évi január 10-iki határozatának érvényt szerezzen, ezért Ő Felségéhez folyamodik első sorban szerzett, és 1806-tól 1851-ig élvezett joga felélesztése, t. i. egy hatosztályú nagy gymnasium helyreállítása iránt. Így Zsolna nem csak fekvésénél fogva, de minden tekintetben szép fővárosa volna a felvidéknek szíve volna egy országrésznek, a mely kulturális intézményeivel terjesztené a hazaszeretet melegét s nagyon elősegítené a magyar nyelv s a magyar állameszme erősödését. A gymnasium gyermekeket nevel, a nevelés alakítja a férfit, a férfi igazi nagysága élete becsületes szándékának öntudatosságában rejlik. A modern társadalom története bőven szolgál reá bizonyságul. Az elméletek emberiek, de a tények isteniek! Azért tulajdonit korunk oly nagy fontosságot a nevelésnek s lázasan iparkodik mentől számosabb középiskolát felállítani. Egy ország annál virágzóbb, mentől több és virágzóbb középpontja van. Mindezeknek alapján a legmélyebb alázattal kéri a zsolnai kir. kath. gymnasium tanári kara Nagyméltóságodat, hogy tekintettel azon viszonyokra, melyeke városban az internátus felépítését s vele a gymnasiumnak főgymnasiummá emelését sürgetik, továbbá tekintettel a főgymnasiumnak főleg azon missiójára, melyet a magyar nyelv terjesztése érdekében tenne ezen a polyglott vidéken, ahol a nyelv terjesztése kedvező fordulatot venne az által is, hogy itt a főgymnasiumban össze verődnének tökéletesen jól magyarul beszélő fiatalok olyanokkal, akik egyáltalában vagy nem beszélik, vagy csak rosszul beszélik a hazai nyelvet, mert az együtt társalgás a leghatásosabb eszköz egy nyelv megtanulásánál, különösen fiatal korban kegyeskedjék alázatos kereset meghallgatni, s annak teljesítése iránt bölcs belátása szerint intézkedni. Maradunk Nagyméltóságodnak, Zsolnán, 1898. január hó 27-én legalázatosabb szolgái: Bicsovszky Károly id. igazgató, Örvény Iván, Mayer György, dr. Obendorf Gusztáv, Péterffy Gyula, Nicóra Jánot dr.. Kern Antal tanárok. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A leánynevelés Zsolnán. A zsolnai tanköteles leányok nagyobb része az árvaházban berendezett iskolába jár, kisebb része az izr. hitközség által fenntartott vegyes iskolát látogatja. Eltekintve attól, hogy ezen iskolák kényelmetlen voltuknál, valamint a nagyon szerény berendezés- és felszerelésnél fogva magasabb igényeknek meg nem felelhetnek, még az említett hiányok pótlása mellett és a tanítók elismerésre méltó igyekezete és az annak megfelelő dicséretes eredmény fokozása esetén sem volnának képesek az elemi képzésnél, a mindennapi élet szükségleteit fedező nélkülözhetetlen ismereteknél egyebet nyújtani. Nem volnának arra képesek, nem tartozik feladatuk- és hivatásukhoz, sőt ha szigorúan akarnak ragaszkodni a tőrvény betűjéhez, az egészen ki van zárva. A négy alsóbb osztály annyira túl van terhelve, a gyermekek a legelemibb ügyességek elsajátításával oly nagyon el vannak foglalva, hogy a szellemi és lelki tulajdonságok alaposabb kiművelésére gondolni sem lehet. Az ötödik és hatodik osztályban pedig az időnek nagy része a tanultak állandó ismétlésére és javítására fordíttatik, úgy hogy egy szerény polgári műveltség megszerzése csak ritkán és csak a legjobbaknak sikerül. Ennek megtartása azonban mindig igen kétséges, ha meggondoljuk, hogy a leánygyermekek oly korban kénytelenek az iskolát elhagyni és a nyilvános oktatásnak áldásait nélkülözni, midőn a nagy szorgalommal és sok verejték árán szerzett ismeretek és ügyességek, a zsenge kor fejletlenségénél, a sikeres önképzés feltételeinek hiányánál fogva, a társadalmi életben, a legelőnyösebb érintkezések szerencsés esetében sem válhatnak tartósakká, sem szilárdulhatnak meg elidegeníthetlen tulajdonná; s mivel az, a mi nem gyarapszik, a dolgok természetes rendje szerint fogyni, veszni szokott: előre látható, hogy ezek az ismeretek és ügyességek, még mielőtt a gyakorlati élet számára megérlelődek volna, a feledésnek esnek áldozatul. S velök együtt, halványodnak el a velük egy időben, egyszerre felgerjedt szebb érzelmek, nemesebb indulatok melyek a gyermeki kedélyt drága kincsekkel gazdagítva, a jövőbeli boldogságnak biztos alapját vetnék meg. A képzetekkel és fogalmakkal együtt pusztulnak a szavak is, melyek hozzájuk tapadnak, múlnak a mondatok, melyeknek tartalmát képezik és kihal lassúnként a nyelvnek emlékezete, melyen szereztettek. Idegen ajkú vidéken, kedvezőtlen társadalmi viszonyok közepette, a magyar nyelvi ismeretek az iskola falain kívül csak úgy válhatnak állandókká és általánosakká, ha jobb magyar műveltséggel párosulva és annak mintegy termő talaját képezve az intelligensebb és vagyonosabb polgárságnak érintkezési eszközévé lesznek. Ennek legnagyobb akadályát képezi mai napig az a sajnos körülmény, hogy leányainknak nem volt alkalmuk jobb magyar műveltséget itthon megszerezniük; idegen városba pedig, a vele járó költség s az anyai szívnek, nem egészen indokolatlan aggodalmai miatt, csak nagyon ritkán és akkor sem igen örömest küldték őket. Városunknak ezt a nyílt sebét behegeszteni, tanügyünk ily sajnosán észlelt hiányát pótolni lenne hivatva egy polgári leányiskola, melynek felállítását a város, a megyei közigazgatási bizottság nagyon meleg pártolása mellett, a közoktatási miniszteriumtól kérelmezte. Valjon kevés áldozatkészségről tanúskodott-e a folyamodványhoz csatolt ajánlat, vagy kellő pártfogás híján szerencsésebb versenytárs lett-e győztes a küzdelemben: nem tudjuk. Csak az világos előttünk, hogy a város, erkölcsi kényszer helyzetének nyomása alatt és latba vetve az ügy érdeméhez mért akaratának teljes súlyát, sem volna jelenleg képes, terhes vállalatok előtt és újabb anyagi forrásuk nélkül állván,. leányainak magasabb műveltségéről gondoskodni. Ennek a keserű tudatnak daczára sem csüggedünk el és nem mondunk le a reményről, hogy már a közel jövőben megnyílik egy minden izében magyar szellemű és magyar nyelvű polgári leányiskola. Annyi derék és hazafias tanférfiú közül, mint a mennyi Zsolna városában működik, bizonyára találkozik még egy, a ki hazafias felbuzdulásából erőt és bátorságot merít az anyagi koczkázattal járó, de egy kis szerencse mellett sikerrel és a közelismerés fényes jutalmával, sőt meglehet, hogy haszonnal is kecsegtető vállalathoz. Szeretnők hinni, hogy Zsolna város képviselő testülete egy ilyen vállalatot nemcsak a polgárság bizalmából nyert erkölcsi tekintélyével, hanem a vállalat értékéhez mért anyagi áldozatkészséggel is támogatni fog. Szeretnénk azon meggyőződésünknek kifejezést adni. hogy városunk intelligencziájának vezérlő tagjai felkarolva ezt az életre való eszmét, minden befolyásukat érvényesíteni fogják, hogy tért hódítson, és valósággá váljék. Befejező czikkünk feladata lészen kimutatni, hogy a gondolt vállalat, ilyen tényezőkre támaszkodva, megállhat és feladata magaslatára emelkedve, felvirágozhatik: mert hiteles adatok nyomán állítjuk, hogy a 10-14 éves leányok száma egyedül Zsolna városában, meghaladja a kétszázat. Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. - A zsolnai kir. kath. gymnasium új id. igazgatója, Bicsovszky Károly, f. hó 26-án érkezett városunkba, és a tanári testület másnap tartott értekezletén el is foglalta hivatalos állását. Bemutató beszédében, melyet ez alkalomból a tanári karhoz intézett, a testület és kivált az intézet minden életbe vágó kérdésére terjeszkedett ki, ígérve, hogy azokat nemcsak szívén fogja hordozni hanem minden erejével a megvalósítás felé fogja vinni. A testület élénk tetszéssel fogadta új vezetője szavait. - Mi is kívánjuk, hogy a mondott szó minél elébb testté váljék! - Zsolna küldöttsége Budapesten. Hiteles forrásból vett értesülésünk szerint elég biztató az eredmény, mellyel városunk küldöttsége a vasúti internátus és a főgymnasium ügyében eljárt. A küldöttség mindenek előtt Dr. Wlassics Gyula vall. és közokt. ninisternél tisztelgett a Zsolnán tervezett főgymnasium érdekében. Ő Nagyméltósága válaszában azt az elvi álláspontját hangoztatta, hogy a csonka intézeteket egyáltalában be akarja szüntetni és vagy főgymnasiumokká, vagy más intézetekké átalakítani. A zsolnai gymnasiumra vonatkozó Szelepcsényi érsek-féle alapítvány természetét pedig, tanulmány tárgyává kívánja tenni. Kedvező elintézés, esetében azonban számit a város hazafias áldozatkészségére is a főgymnasiumot illetőleg. - Zsilinszky Mihály államtitkár és Hómann Ottó min. tanácsos, kiknél szinte előterjesztették kérésüket, oda nyilatkoztak, hogy meg fogják fontolni a főgymnasium ügyét, úgy hogy az esetleg ez év május havában a jövő 1899-iki költségvetés összeállításánál, már tárgyalás alá kerülhessen. Kívánatosnak jelezték azt is, hogy a zsolnai tanári testület is indítson mozgalmat ez ügyben, esetleg sürgesse meg Zsolna városa a 2 év előtt felterjesztett kérvényét a főgymnasium felállítása iránt. A tanári kar, mint azt t. olvasóink lapunk mai számából kivehetik már meg is előzte a mérvadó körök ebbéli óhaját és biztosak vagyunk arról, hogy ezután is meg fog felelni a beléje helyezett bizalomnak. — A kassa-oderbergi vasúti internátus ügye eddig még csak a tervezés stádiumában van, ezt nyerték válaszul a vasút vezérigazgatóságánál jelenleg a kormány jóváhagyását igényli még. - Mihelyt ezt megnyeri, végleges döntés előtt kérdést fog intézni az érdekelt városokhoz s így Zsolnát is fel fogja szólítani álláspontja nyilvánítására. - A Teschenben lakó vasúti altiszteknek Zsolnára való áttelepítése tisztán a megfelelő lakások megszerzésétől függ, ha ezek meglesznek, ez ügy már ez év tavaszán el is intézhető. - A tescheni üzletvezetőség áthelyeztetése még ma korai, mert ez iránt folynak a tárgyalások a magyar és osztrák kormányok között; döntés ez ügyben még csak a jövőben várható. — Ez röviden eme ügyeknek mai állása: ha meglesz bennünk, és kell, hogy meglegyen a komoly akarat, úgy minden javunkra dönthető el és ezzel Zsolna nagyobb jövője és fejlődési biztos zálogát veheti kezébe. - Így legyen! - Képviselő választási mozgalom. Várna és vidéke néhány nap óta lobogódíszt öltött a Roszivál István (pártonkívüli) és Markovics János (néppárti) képviselő jelölteket éltető zászlók sokaságától. A választási mozgalom megkezdődött.- F. hó 24-én mondta el Koszivál István, esztergomi kanonok, Várnán programmbeszédét. - A szónok kijelenté, hogy ö a hercegprímás és a megyés püspök tudtával és küldetésében jött ide, a hercegprímás „pax” jelszavához híven a béke magvait elvetni és a nyugalmat helyreállítani. -Kijelenté, hogy ő mint pap és papnevelő mindig alkalmazója lesz a kath. vallásnak, de a mások vallását és meggyőződését is meg fogja becsülni. — Felemlíté hogy a közel múltban mindenki meggyőződhetett a néppárti híresztelések valótlanságáról; templomaink nem lettek magtárakká, senkit sem akadályoztak meg abban, hogy vallásos meggyőződésének eleget tehessen. — Végül kijelenté, hogy mindenkor a kerület érdekeiért fog küzdeni. —A nagyszámú szabadelvű hallgatóság nagy lelkesedéssel fogadta a rokonszenves pap fejtegetéseit. — Roszivál István megválasztatásában nem is késlekednek, annál kevésbé, mert a néppárti tábor hívei közt is, minthogy 2 papjelölt állanak szemben, a sötétség oszladozni kezd. - A néppárti jelölt még nem tartott programmbeszédét, talán nem is tart, azt hívén, hogy a néppárti programm úgy is eléggé bevésődött a hívők elméjébe. - Katonai bizottság Zsolnán. F. hó 26-án és 27-én a pozsonyi cs. és kir. 5. hadtestparancsnokság egy bizottsága, mely Kvergic György 72. gyalogezredbeli őrnagy, Hollerung Ervin dr., törzsorvos és Czadek Mátyás lovag, százados és katonai építő mérnök urakból állott, felkereste városunkat. A bizottság czélja az volt, hogy tájékozást nyerjen, valjon lehetne-e mozgósítás esetére városunkban 300 beteg és 75 ápoló részére alkalmas elhelyezést találni. A város elöljárósága fel is ajánlotta a nevezett czélra a helybeli róm. kath. és az izraelita elemi iskolák helyiségeit, valamint a szegények házának egy részét. Mindezek azonban elégtelenek, mivel legfeljebb 109 beteget és 21 ápolót fogadhatnak be; ha hozzászámítjuk még a kórházi czélokra már régebben felajánlott régi és új gymnasiumi épületet és a szent-ferencziek zárdájában rendelkezésre álló 2 szobát, még mindig nem közelítjük meg a szükséges helyiségeket. Ez késztette a bizottságot arra, hogy Teplicskára ránduljon át és az uradalmi kastélyt kérelmezze D'Harcourt grófnétől, hol is vagy 200 beteget és 50 ápolót helyezhetnének el. - Sokan hamar bekövetkező mozgósítási hírekkel akarták kapcsolatba hozni a bizottság itt váló ténykedését, pedig az egész csak a katonai óvó intézkedések évről évre ismétlődő egyik közönséges eljárása. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - A kaszinó választmányi gyűlése. Igen látogatott gyűlése volt a helybeli kaszinó választmányának f. hó 23-án. Az ülés szenzácziója Kloch Károly báró és 18 más kaszinói tag ama beadványa volt, mely szerint, ha az egyesület „az észlelt normális állapotokon” életbe léptetendő reformokkal segíteni nem volna hajlandó, kénytelenek volnának az egyesületből kilépni. - Többen szóltak a tárgyhoz, mivel azonban az elégedetlen tagok megbízottja a sérelmekről ott, nyilatkozni vonakodott, bizottságot küldöttek ki, hogy az az illető urakkal tárgyaljon és a február 6-án tartandó újabb gyűlésen tegyen jelentést. Addig ez ügy függőben maradjon. Ezt megelőzőleg megállapította a választmány a folyó évi költségvetést. Minthogy a múlt évi záró számadás 53 frt 07 kr. többlettel záródott, ez összeget átírták a folyó évre, majd az 1898. évre a bevételket 1207 frt 77 krral., a kiadásokat 1162 frt. 6 krral határozva meg, az idei előirányzat bár a bevételi tételek a valószínűség szerint, befolyó összegeknél csekélyebbre vannak téve mégis 45 frt 13 kr. többletet tüntet fel. A gyűlés határozatba ment többi tárgyára még visszatérünk e lap hasábjain. - Előléptetés. A vall. és közokt. m. kir. minister Révész Lajos t.-sz,-mártoni polg. isk. tanítót a huszti polg. iskolához helyezte át és ott az igazgatói teendők ellátásával is megbízta. - A zsolnai gymnasiumi segélyegylet. F. hó 23-án tartotta meg a gymnasium szegény tanulóit segélyező egyesület évi közgyűlését. Ez idő szerint még kevés tagja van ennek az igazán nemes törekvésű egyesületnek s ezek sem jelentek meg teljes számban a gyűlésen. Ennek oka valószínűleg az ugyanakkor megtartott kaszinói választmányi ülés volt, mely iránt igen élénk volt az érdeklődés. Podivinszky Ferencz, apát-plébános, az egylet elnöke nyitotta meg jelentésével az ülést, többek közt felemlítette azt is, hogy az egyesület védnöke, Szalavszky Gyula. v.b. t. t. főispán, táviratilag mentette ki távolmaradását, de egyúttal alapító tag gyanánt jelentette be meleg érdeklődését. A pénztárosi jelentése szerint az egyesület vagyona ez idő szerint 460 frt. - kr., mit 7 frt 50 kr. tartozás terhel. Ezután következett az alapszabályoknak a vall. és közokt. m. kir. ministerium kívánta csekély módosítása: végül a választmány megválasztását egy később megtartandó ülésre napolták el. - Elég kedvező eredmény ez. ha a rövid időt tekintjük, mióta ez egyesület fennáll: kívánatos volna, hogy mentői többen karolnák fel ügyét, hiszen ez a legönzetlenebb jótékonyság mit ember gyakorolhat. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - A kaszinó kedélyes estélye. A zsolnai kaszinó f. hó 23-án megtartott választmányi gyűlésben elhatározták, hogy az egyesület könyvtárának gyarapítására ez idei február 19-én saját helyiségeiben kedélyes estélyt rendeznek. - Az estély rendezésére a választmány a saját kebeléből Mráz Frigyes dr., Mayer György dr., Spierer Ignácz dr. és Mednyánszky Tivadar urakból alakított bizottságot küldött ki. - A nevezett urak folyó hó 28-án megtartott értekezletükben e vigalmi bizottságot — megbízatásuk értelmében -20 tagra egészítették ki s elhatározták, hogy az estélyt tréfás tombolával kötik össze, hogy ezzel is vonzóbbá tegyék. - Mint máskor, úgy ez alkalommal is tisztelettel kérik hölgyeinket, hogy csak házi ruhában szíveskedjenek megjelenni, hiszen maga a tervezett mulatság is tisztán kedélyes, családias jellegű akar lenni. — Előre látható, hogy a társadalom minden számot tevő tagja ezúttal is megjelenésével tiszteli meg e vigalmat, mely az idei farsang kapuzárójának készül. - A belépő dijat személyenként, az ezért kiszolgáltatott öt darab tombolajegy árában, egy forintban állapították meg: a kedélyes estélyt pedig pontosan esti 8 órakor kezdik meg. — Tánczmulatság Csaczán. A csaczai szabadelvű kör, saját helyiségében, f. évi február hó 10-én tánczestélyt rendez, melynek tiszta jövedelmét a Csaczán felállított ezredéves emlékre szándékozik fordítani. Kezdete este 8 órakor, belépő díj: személy-jegy 1.50 frt. családjegy -2.50 frt. — Halálozás. Az alábbi gyászjelentést vettük, mely széles körökben megilletődést fog kelteni: Özv. hajnácskeöi Gróf Vécsey Edéné szül. Blankenstein Vilma grófné saját, valamint leánya hajnácskeöi gróf Vécsey Auguszta, férj. Cavriani grófnő és ennek férje gróf Cavriani Miklós nevében mélyen szomorodott szívvel jelenti szeretett sógornéja, illetve nagynénjöknek Méltóságos hajnácskeöi Vécsey Karolina grófnőnek f. hó 24-én éjjeli 3/4 12 órakor hosszabb szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hűlt tetemei f. hó 27-én délelőtti 1/2 9 órakor fognak a prépostsági templomba átvitetni és ott az engesztelő szt. miseáldozatot bemutatása után ünnepélyesen beszenteltetni. A drága halott földi maradványai a beszentelés után Heintzingbe (Bécs mellett) fognak átvitetni, és ugyanott f. hó 28-án de 1/2 4 órakor örök nyugalomra helyeztetni. Vágújhelyen 1898. évi január hó 26-án. Nyugodjék békében és az örök világosság fényeskedjék neki! - Fillér estélyek. Dr.. Mráz Frigyes kaszinónk választmányának e tevékeny tagja, egy igen életre való eszmét pendített meg, melyet a választmány el is fogadott és a legközelebbi napokban meg is fog valósítani. — Fillér estélyek neve alatt rendes szombati összejöveteleket terveinek, melyeken két-két, hölgy és két leány mint házi asszonyok. illetve kisasszonyok szerepelnének. Ők gondoskodnak valami érdekes kis estélyi műsorról ők eszközlik saját körükben a meghívásokat és a kedélyes, családias összejövetel egy rögtönzött tánczmulatsággá alakul, míg az idősebbek a melléktermekben szórakoznak. —A résztvevő urak fedezik filléres hozzájárulással az estély költségeit - s a kölcsönös bizalom, összetartás és derült jó kedv forrasztja össze a mulatók kedélyét. Új nálunk e terv, legalább ebben az alakjában és amily figyelemre méltó. úgy óhajtanok is. hogy ne csak sikerüljön, de valósággal testté és vérré váljék társas köreinkben. — Közgyűlés. Az izr. nőegyesület vasárnap f. hó 30-án d. u. 2 órakor fogja tartani rendiközgyűlését, melyen az évi tevékenységről szálló kimutatás tárgyalása utána választások fognak megejtetní. Ezen jótékony egyesület a lefolyt évben több mint 500 frt segélyt nyújtott, a mi a jó vezetésről és nem mindennapi áldozatkészségről tanúskodik - Tánczestély Várnán. A várnai ifjúság f. hó 5-én Klein Adolf vendéglője nagytermében tánczestélyt rendez. Az estély szegény iskolás gyermekek segélyezésére, vallás különbség nélkül akarják fordítani, kezdete 7 1/2 órakor, belépő díj személyenkint 1 frt. családjegy 2 frt. A nemes czél érdekében kívánatos volna, hogy a legfényesebb siker jutalmazza a rendezők fáradozását. — Esküvő. Gönczi Miksa úr, könyvelő Rajeczfürdőn, f. évi február hó 7-én tartja meg esküvőjét Kandel Irénke kisasszonnyal Budapesten, a dohány utczai izr. templomban. — Helyreigazítás. Múlt lapszámunkban egy kellemetlen sajtóhiba fordult elő. A csaczai izr. nőegylet táncmulatságáról szóló hírünkben t. i. az áll. hogy e mulatság f. hó 12-én lesz, — holott csak február 19-én fogják azt megtartani, mit most az érdeklődök szíves figyelmébe, ajánlunk. - Haláleset. Hliniken vasárnap virradóra f. hó 23-án hunyt el községünkben hosszas gyötrő betegség után Novák Samuné. szül. Neubauer Anna életének 64-ik. házasságának 42-ik évében. Az a köztisztelet, melyben a boldogult gondolkodásának nemessége, szívének jóságáért részesült, impozáns módon nyilatkozott meg, hétfőn d. u. 2. órakor, midőn a temetése végbement. Végtisztességén nemesük messze földről hazasietett előkelő állású gyermekei vettek részt, hanem részt vettek azon a község lakói is igen nagy számban. A viszontagságos időnek daczára annyian gyűltek egybe a halottas ház előtt, hogy alig fértek el a nagy téren. A gyászbeszédet Friedmann Dávid dr. zsolnai pap mondotta, mely az egész közönségre nagy hatást gyakorolt. — Képviselő jelölés. Városunkban is elterjedt a hír, melyet különben néhány fővárosi lap is említett, hogy a k.-újhely-várnai kerület nemzeti párti választói Dr. Stern Rezső, zsolnai ügyvédet képviselő jelöltjük gyanánt akarják kiléptetni a közeledő választás alkalmával. — A zsolnai kereskedők tánczestélye. Sikerült mulatságnak mondhatjuk a kereskedők vigalmat, mely f. hó 23-án a vasutasok körének helyiségeiben folyt le. Míg máskor nagy a panasz a tánczosok csekély száma miatt, itt fordítva állott a dolog és ez a körülmény a legélénkebb hangulatot keltette, de még a hajnali órákban sem lankadott el a mindenkit felüdítő jó kedv. Oly számos volt a nagy teremben a fiatalság, hogy a tánczos-tartalékot képviselő urak jónak látták, hogy a mellékhelyiségekben csoportosuljanak s ott dicsérték Glasel Bernát vendéglős ízletes ételeit és jó borait. Jelen voltak többek között: Asszonyok: Braunberg Manóné, Brichta Samuné, Fischer, Felixné. Dr.Glasel Árminné,. Grosz Benőné, Hecht Jakabné, Hecht Márkusné, Hlertzka Adolfné, Kohn Samuné. Neumann Náthánné, Reisz Zsigmondné, Rosenzweig Samuné. Roth Henrikné, Schlesinger Bertalanné. Özv. Weinerné, Zug Adolfné. —Leányok: Braunberg Berta, Eichenbaum Róza, Hegedűs Gizella, Neumann Róza, Pfeiffer Ida és Miczike, Ripper Leonka, Rosenzweig Regina, Roth Róza, Stiglicz Ilonka, Weiner Hermin, Zug Fanny — Felülfizetések: Klein Simon: 3 frt 50 kr., Rosenfeld Ignácz 1 frt 50 Kr, Áldori Manó és Reisz Zsigmond 1-1 frt., Braaunberg Manó, Fracz Bohumil, Kostyál Ferencz, Langer N., Rudnay István, Schlessinger Bertalan, Spanyol Gábor, Weider Sándor 50-50 kr. Fogadják a nemes czél tekintetéből a kör hálás köszönetét. - Évi bérletjegyek kiadása a kassa-oderbergi vasút magyar vonalain. F. évi február hó 1-től a kassa-oderbergi vasút összes magyar vonalaira, az e vasút üzemében álló h. é. vasutak kivételével érvényes bérletjegyek fognak kiadatni a következő árak mellett: 1. osztály 200 frt N. osztály 130 frt, NI. osztály 100 frt. Ezen kívül minden jegyért 1 frt kiállítási meték és a bérletjegy lejárta után való visszaszolgáltatása biztosítékául az I. oszt. jegynél 10 frt. a N. oszt.-nál 7 frt., a NI. oszt.-nál 4 frt letéti összeg fizetendő, mely utóbbi a jegy visszaszolgáltatása után a félnek visszafizettetik. A jegyek bérletára teljes összegben fizetendő akkor is, ha a jegy évközben váltatik. A bérletjegyek valamennyi menetrendszerű személyszállító vonathoz érvényesek. A bérletjegyek a kassa-oderbergi vasút igazgatóságnál: (Budapest, Mária Valéria utcza 11. sz.) rendelhetők meg a fenti összegek és látogatójegy nagyságú arczkép beküldése, valamint a megrendelő nevének és foglalkozásának közlése melett. - Nyilatkozat. Fried Ármin helybéli kereskedő fölkérte lapunkat, adjon helyet ama nyilatkozatának, hogy ő csupán téves informáczió alapján írta alá a kaszinói tagok közt köröztetett ívet, melyen több tag a kaszinóból való kilépését bejelentette. A hiteles forrásból nyert felvilágosítás után azonban visszavonja aláírását, minthogy ő teljes bizalommal viseltetik a kaszinó vezetősége iránt. - Nemzetközi kiállítás Budapesten. Bécset ebben az évben a császári jubileum alkalmából az idegeneknek nagy tömege fogja felkeresni. Ezt az alkalmat felhasználni arra, hogy a Bécset felkereső külföldiekét arra indusuk, hogy a magyar székesfővárost fölkeressék, hazafias kötelesség. Ez indította Budapest vezető iparos és kereskedő körét arra, hogy „Nemzetközi Kiállítást” rendezzen Budapesten, az egészségügy, nép és hadsereg élelmezés, sport és idegen forgalom részére, találmányok és újdonságok külön kiállításával kapcsolatban. A kiállítás a városligetben lesz és május 15-étől szeptember 30-áig tart. Az eddigi nagy belföldi, mint külföldi bejelentések után ítélve a kiállítás kiváló sikerűnek ígérkezik. - Fevilágosításokkal szívesen szolgál szerkesztőségünk. - Előkelő szülők figyelmébe. Somogyi Mór hírneves konservatoriumi igazgató intézetét magasabb kiművelési osztályokkal, internatussal, (leányok részére) mely egyedüli a maga nemében, bővítette ki. Így most ott zongorán, éneken és más e szakba vágó tárgyakon kívül drámai előadást, irodalomtörténetet, aesthetikát, festészetet, tornászatot és idegen nyelveket is tanítanak. Rendkívül előnyös ezen elsőrangú intézet, különösen a vidéki szülök részére, mert a növendékek onnan esetleg más iskolát is látogathatnak: az internátusban pedig a sokoldalú kiképzés mellett megbecsülhetetlen, bennlakásban és gondos felügyeletben részesülnek. Bővebb felvilágosítást készséggel nyújt az igazgatóság, (Budapest,VII. Erzsébet körút 14.) hol felvétlek mindenkor eszközölhetők. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Orvosi szaktekintélyek véleménye szerint a Keleti J. budapesti elsőrangú czég által gyártott és feltalált cs. és kir. szab. sérvkötők, orthopaediai gépek, műlábak, egyenestartók (ferdenövésűeknek) a legjobbak és a legmegbízhatóbbak. Keleti évek óta azon fáradozik, hogy ezen a téren a legkiválóbbat és legtökéletesebbet nyújtsa, a külföldet és a legelső klinikákat tanulmányozta, miért is a legmelegebben ajánlhatjuk e kitűnő speczialistát az érdeklődőknek. - Eine elegante Wohnung bestehen aus 3 grossen 2 fenstrigen Gassenzimmern, 2 geschlossenen Vorzimmern, lichter Küche, Dienstbotenzimmer, Speise und sonstigen Nebenlocalitäten ist vom 1-ten April. Jahres zu vermiethen. Näheres zu erfragen beim Eigenthümer: Schächter Markus Sillein 1-3. Eine 8 Pfrdkrftg.horizontale DAMPFMASCHINE in bestem Zustand ist preiswerth zu kaufen bei Brüder Horn. in Nagy-Bittse. A legjobb minőségű Trágya-gipsz. Jótállás mellett 98% kristályos gipszet tartalmaút ajánl Drucker Hugó Trencsénben. 100 klgrját 90 kor. Tr.-Isztebnik állomásról. Kérem t. vevőimet, hogy jókor eszközöljék megrendeléseiket, hogy minden kívánságnak megfelelhessek. 3-10 Specialista sérvkötőkben Alapítva 1878. Cs. és kir. oszt.-magy. és belga kir. szabad. Kitüntetve Brüssel 1893 aranyéremmel és díszokmánnyal Keleti-fele sérvkötő orvosi tekintélyek véleménye szerint a legtökéletesebb ezen nemben, nem csúszik, nem gyakorol kellemetlen benyomást eltávolítja czélszerű szerkezeténél fogva az eddigi sérv kötők hiányait. Keleti-fele gummisérvkötő idomítható pelottaval, szarvasbőr-védővel és biztonsági övvel. Árak: egyoldalú 6 frt., kétoldalú 12 frt. Készülnek ezenkívül: műlábak, műkezek, egyenestartók (Hessing-féle rendszer) orthopadiai fűzők, haskötők, görcsérharisnyák és mindenféle gummiáruk. Megrendeléseket pontosan és discréten eszközöl Keleti J. orvos, sebészeti, mű és kötszergyáros BUDAPESTEN, IV. Koronaherczeg utcza 17. Sebészeti, műszergyár: IV. Rostély utcza 15. Nagy képes árjegyzék ingyen és bérmentve. Vendéglő megnyitás. Mély tisztelettel bátorkodom a n. é. Közönség becses tudomására hozni, hogy vasárnap f. hó 23-án Csaczán a főtéren levő újonnan átépített vendéglőmet megnyitom. Azon leszek, hogy ízletes jó ételekkel, kitűnő boraimmal és csinosan bútorozott vendégszobákkal kiérdemeljem a t. cz. közönség megelégedését. Kocsijaim minden vonathoz fognak közlekedni. A nagyérdemű közönség becses támogatását kérve vagyok, mély tisztelettel, Munk Adolf Gasthaus Eröffnung Ich erlaube mir einem P.T. Publicum die höfl. Anzeige zu machen dass ich Sonntag den 23-ten d. Monates ein Gasthaus am Hauptplatze in Csacza eröffne. Ich werde bestrebt sein, durch gute, schmackhafte Küche, vorzügliche Weine, gut möblierte Zimmer die Zufriednheit eines geehrten Publicums zu erwerben. Wagen werden zu allen Züge gestellt. Um geneigten Zuspruch bittend zeichne. Achtungsvoll Munk Adolf. Zsolna és Vidéke 1897-1899 9400 sz Árverési hirdetmény. l897 A zsolnai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírre tétetik, hogy a "Zsolnai kölcsönös segély egyletnek" Schlesinger Márk zsolnai és Schlesinger született Eppstein Júlia szucsányi lakos elleni 1000 frt és járul, iránti végrehajtás ügyében Folkmann Salamom budapesti lakos érdekeinek kérelme következtében Spanyol Gábor zsolnai lakos késedelmes vevő ellen ennek veszélyére és kárára a trencséni kir. törvényszék területéhez tartozó Zsolna nagyközség 6l. sz. tjkvben felvett A 4 sorsz. 34. házszámú birtokból Schlesinger Márkot és Schlesinger született Eppstein Júliát illető 2/4-ed részbeni jutalékukra 1840 frt becsárban a bírói visszárverés elrendeltetett, annak megtartására határidőül 1898. évi február hó 8-ik napjának délelőtti 10 órája ezen hivatal árverési helyiségében kitűzetik azzal, hogy ezen határnapon az ingatlanok becsáron alul is eladatni fognak. Kikiáltási ár a becsár. Minden árverező tartozik a becsérték10%-át vagyis184 frtot a bírósági kiküldött kezeihez letenni. Kelt Zsolnán a kir. jbiróság mint tkkvi hatóságnál 1897. évi november hó 19. napján Pribis László, kir. járásbíró. 6484 sz Árverési hirdetmény. 1897 A n.-bittsei kir. járásbiróság mint tkkvi hatóság közhírre teszi, hogy Tabacsik András végrehajtatónak Tabacsik István végre hajtást szenvedett elleni 500 frt töke s járuléka iránti végreh. ügyében a rovnei 277. sz. tkben A. 1. 10-22. ssz. a. és áz ehhez tartozó 11757. 12403. 12106. 12407. tvi. szám alatt foglalt 668. sz. házzal bíró B. 1. alatt Pabacsek György nevére. 1/2 részben irt összesen 275 frtra. u. o. A l. 1 18. sor, és ehhez tartozó 1S86. 2601. 2655. 2937. 3022. 3403. 4193. 4202. hzsz. alatt foglalt 215. számú házzal bíró Pabacsek Györgyre 1 2 részben irt összesen 440 frtra becsült ingatlanokra bírói árverés elrendeltetvén megtartására határidőül 1898. évi február hó 22-ik napjának délelőtti 10 órája Rovne község hazánál a következő feltételek mellett kitűzetik. — Kikiáltási ár a becsár, de melyen alul is az árverésre kerülendő birtok el fog adatni. Árverezni szándékozók tartoznak a becsár 10 %-át, vagyis 27 frt 50 krt. és 44 frt készpénzben vagy óvadékképes papírban a kiküldött kezéhez letenni. Kelt Nagy-Bittsén. a kir. járásbiróság mint tkkvi hatóságnál 1897. évi november hó 25-én. Dr. Sporzon Gyula, kir. járásbiró. Steinbrucher Bier! Ich erlaube mir einem P.T. Publicum die ergebene Anzeige zu machen, dass ich in meinem Hause SILLEIN, Bahahofstr. ein Haupt-Depot von echtem Steinbrucher Bier eröffnet habe. Ich habe den Alleinverkauf dieses allgemein bekannten und beliebten Bieres übernommen und bin in der Lage eine Kiste, enthaltend 50 Stück ein halb Liter Flaschen incl. Consumsteuer zum Preise von Fl. 5-25 frei ins Haus zu lieferen. - Um geneigten Zuspruch bittend, zeichne. Hochachtungsvoll Hecht Jakab. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna II. évfolyam 6. szám 1898. február 6. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Márczius 15. megünnepléséhez. „A nép örök és öröknek kívánjuk a nép hazáját s öröknek ama dynastia fényét, melyet uralkodónknak ismerünk”. Kossuth Lajos 1848. márczius 3-án mondott nagy beszédének eme szavaihoz fűzzük gondolatainkat, midőn ma, a nagy események 50-ik évfordulójának hajnalán, csaknem szent félelemmel hozzá szólunk e tárgyhoz, indokolt a félelem, mert maga kiindulási pontunk is olyan, hogy a legellentétesebb felfogásoknak szolgált alapjául. Elleneseink „a forradalom bölcsődalának" nevezték el az említett beszédet, a mieink pedig „az új Magyarország talpköve" gyanánt dicsőítették: ha pedig mai közviszonyaink tükrében tekintjük, azt kell mondanunk: egy korát meghaladó, átszellemült próféta előrelátása, ki az isteni ihlet hatása alatt felül emelkedett az anyag szűk korlátain. Tiszteletlenség az, ha a nagy korszakok óriásait a mi köznapi mértékeinkkel akarjuk mérlegelni, ha küzdelmeinket a mi apró bajainkkal vetjük össze, ha törekvéseiket bonczolgatjuk és a mi korlátolt felfogásunk kicsinyes szálaira akarjuk visszavezetni. Mint egész egy ideális czél felé törve, nagy lehet egy nép, egyes alakjai széthúzó czélzatokkal egymás ellen agyarkodva, el nem kerülhetik a nevetséges benyomást, - hatalmas a százados csőr, ha küzd a tomboló viharral, forgáccsá aprítva, éretlen gyermekek játéka. Így állsz előttünk 48, így állsz előttünk márczius nagy idusa! Hiába való és meddő vita, hogy hol a kiben virradt fel a közszabadság első sugara: hogy Piemontban, vagy a fraucziák földjében, hogy az egységre törekvő Németországban, vagy Bécsben csirázott-e ki legelébb az eszme, mely megremegteté a vén Európát: mint czéltalan törekvés a földet megingatott rengés szívet tépő dúlásainak láttára, a földindulás kiinduló pontját keresni. Az a felfogás is téves, ha az események közvetlen hatásaiból akarjuk azokat megítélni. Szökés nincs a természetben, mindennek időre van szüksége, hogy megérlelődjék, és gyümölcsöt hozzon létre. Ámde a fejlődés természetes menetét, ha nem is lehet végképen megakasztani, de lehet egy pillanatra megkésleltetni; lehet a fát, túlnyesni s e pillanatok hosszú évek sorát jelenthetik a népek életében. Akik pedig a mesterséges visszafejlesztés nehéz korszakában küzdötték át fájdalmas napjaikat, utódaikra is átörökítik saját szenvedéseik hagyományát és még azokat is bizalmatlanokká teszik a nagy idők és a szellemi harczosok eszméinek megítélésében. Bár túl vagyunk már a szenvedés és a gyanúsítás korán, még sem mondhatjuk még azt, hogy teljes hű valóságában ítéljük meg az eseményeket. Még nagyon közel vagyunk az átszenvedett napokhoz és az idők tanúi még nem múltak el körünkből. De tisztul a felfogás nem csak idehaza, hanem határainkon túl is. A józan és pártatlan felfogás mind egyre terjeszkedik. „A szabadságért lángoló hévvel küzdő magyarok, nem akarták a forradalmat, szól Renchlin az olaszok szabadsagharczáról írt művében, de ez magától szakadt le rájuk az udvari körök tartózkodása folytán. Vágyaik forró italként hatottak, melyet hideg edénybe töltenek, - szétrepesztették ezt" Az, kinek nevében akkor hadak keltek ellenünk, ma koronás, mi több, rajongó szeretettel körülvett királyunk. Annak unokája pedig, ki letiporta népünket, visszaadta a Bem apó kezéből kicsavart Rákóczy kardját. A béke, a tisztult ítélet, a szenvedély nélkül egymás megértésére törekvő nemzetkőzi szellem korszakában még ellenfeleink részéről sem érhet gáncs, vagy gyanúsítás, ha meg fogjuk ünnepelni nagyjaink emlékét. És mégis hallható itt is, ott is egy-egy szó, mely óvatosságra, mely mérsékletre int: ne bolygassuk az alvók nyugalmát. Kishitűség ez? Bátortalanság? Ha az, úgy annál bátrabban ki kell államok a síkra azoknak, kik az írás szavai szerint, nem akarják véka alá rejteni a világosságot, kiket meggyőződésük a tett mezejére vezet, kiknek példáján indulhatnak a túl óvatos rémlátók. Avagy tévednénk ezúttal - a félénkség külszíne a túljózan felfogás hűvössége csak tatkaró? - Takarója a be nem vallható, vagy ügyesen elpalástolt ellenzékiségnek ? Ellenzékiség ott, hol nem pártszempontról, hanem a magyar nemzet, avagy ha úgy tetszik, Európa minden művelt népének szabadságra való ébredésének ünnepéről van szó? Az ily ellenzékiségre csekély volna a hazafiatlanság jelzője, mert nem csak bennünket sérteget legszentebb kötelességünk teljesítésében bárdolatlan, durva műveletlenség volna az, — pedig ezt a bélyeget reánk szokták sütögetni a művelt urak az ő szellemes kifakadásaikban. Kísérjük őket figyelemmel. Legyünk azon, hogy a nagy idők évfordulóját a nagy alkalomhoz méltón ünnepeljük meg. Ne kíméljünk fáradságot; ne nézzük kicsinyes, személyes ellentéteinket, melyek elválasztanak, hanem hazafias buzgalommal, ha kell, önmegtagadással keressük azt, mi egymáshoz közelebb vezet, hogy a nagy napon egy czélért lelkesedve együtt legyünk! E nagy napon össze fog olvadni az, mi magyar nemzeti, azzal, mi közös értelemben emberi: bele fog olvadni a magyar hazafias ünnepbe mindaz, mi közös czél gyanánt lelkesíti a művelt emberiséget és mit ötven éve épp e napon hirdettek oly találóan a pesti fiatalok: „Polgártársak! Jelszavaink, éljen a király ellen a király! Alkotmányos reform, szabadság, egyenlőség, békés rend!” Kísérjük őket figyelemmel, kik távol lesznek a népszabadság ünnepén. És most jövel közénk márczius idusa! Dr. Mayer György Zsolna és Vidéke 1897-1899 Beksics panasza. Fülembe cseng még Beksics panasza, Hogy fogy fajunk, hogy pusztul a haza, pedig örök életre érdemes. Hisz utolsó parasztja is nemes Gyönyrben úszva nézem termetét. A barna lángban égő szép szemét És jellemét, mely nyílt és egyenes: Nem is magyar, ki nem becsületes! Beksicsnek fáj s kinek is ne fájna, Hogy elpusztul fajának törzsfája: Az én szívem is úgy fáj, úgy sajog, De ah mit ér, ha tétlen jajgatok! Ti módosak, kik szintén érzitek, Hogy pusztulásnak indul véretek, Ti álljatok ma tettekkel elő! De gyorsan ám, a vész sietve jő. Már itt a sztrájk, a vihar követe, még csak morogja, hogy nincs kenyere. Ma még idétlen, síró csecsemő. De holnapig már sárkány-feje nő. A röghöz ragadt proletár-sereg Ma még balsorsán halkan kesereg De jajja, holnap már orkán lehet. A mely vadul üvölti: kenyeret! Ma rend ellen még dehogy vétene. Inkább családja fáját dönti le. Nem akarván már szülni gyermeket, Mert kisdedének nem kap kenyeret. Hamar, hamar hát kenyeret neki. Hogy szaporodjanak meg gyermeki: Csak úgy marad meg szép, dicső fajunk. Ha számban itt minél többen vagyunk. Oh hamar, hamar kenyeret neki! A míg karját kérően nyújtja ki: Töltsük a markot, míg az nem ököl. A míg nem döng, nem sújt, nem öldököl. Ti gondnélküli gőgös gazdagok. Ti kincseket a hontól kaptatok: Övé a föld, a fű, a vár, a vér; Odaadnotok kell, a mit visszakér. Mint a hajós, hogy népét mentse meg, A hullámokba dob nagy kincseket. Ti nektek is ekép kell tennetek: Így megkímél talán a fergeteg A rendet rontó ártó fergeteg, Mely fenyegetve felénk közeleg S azt is, mi tán irgalmat érdemel. Majd elsöpörjön féktelen dühvel. Vándor Soma. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Farsangi hangulat. Itt vagy, Carnevál apó! Mit apó? Nem, jővel felséges úr, hatalmas herczeg, a herczegek közt is egyetlen igazán uralkodó herczeg, légy üdvözölve, köszöntve általunk, kik férjhez akarunk menni, de akik előtt ez csak másodrangú kérdés, első a bál, a táncz. Hát itt vagy csakugyan fenséges carnevál herczeg! Ugyebár két hónapig nem távozol körünkből, szívesen tartunk, meghódolunk előtted, elismerjük hatalmadat, csak kérünk, mikor bevonulsz bájos udvaroddal, melybe beállunk mi mind, aranyszőke, hollóhajú, gesztenyebarna fürtű szép leányok: érezd magad jól közöttünk: óh mindig át fogjuk virrasztani veled az éjszakákat s a te örömedre még hajnalhasadáskor is lejteni fogjuk a táncot, csak maradj, légy velünk s osszál igazságot. S mikor téged fenséges hcrczegem, az igazság osztására kérlek, hadd mondjam el, mi történt azóta, hogy te ott hagytad birodalmadat. A Darvas fiú házasodni készül. Mama azt mondja, kitűnő parthie, de ezt én már akkor is tudtam, mikor még mama azt mondta, hogy a Darvas ficzkót nem lehet számba venni. De képzeld, herczeg, ez a fiú szőke bajuszát 50 ezer frton alul nem adja oda. Kérlek jó Carnevál apó, ne is adhassa oda senkinek, ö nehezen várta a te jöveteledet, de légy igazságos: ne segítsd elő a szerencse vadászt. A cousinomra is van panaszom, fenséges úr. Oly feltűnően s koketten viselkedik zsúrjainkon, hogy meghűl bennem a vér. De a fiatal emberek vére nem olyan könnyen hűl meg Carnevál apó, sőt felvillanyozódik és én félek, hogy Ella el találja hódítani udvarlóimat. Carnevál apó, fenséges herczegem, nem kívánom, hogy termedben Ella halálra hűtse magát, de ugyebár, csak hoztál neki elárusításra egy nagy kosár petrezselymet? De más kérésem is van a kegyelmes hercegtől. A mamák a bálban éjfél el szoktak szundikálni, csak az én anyuskám az olyan éber, hogy a múlt farsangon is észrevette, hogy Hidveghy báró - ez azóta jegyet váltott a Dalmadi Sárikával, kinek vörös haja lángra gyullasztotta, - megcsókolta a hajamat s olyan krvált csinált, hogy a bálrendezők "tüz"-et kiáltottak - engem nem akartak többé bálba vinni. Hát most arra kérlek uralkodó herczeg, hadd hátha akad egy udvarló ki szerelmében megcsókolja a hajamat. Ha Hidvéghy báró lesz azt úgy is pofon csapom. Még van ám sok más kérésem is hozzád. Jaj' most jön a legkényesebb. A papa annyira fösvény, és képeld herczeg, nem szereti a te uralmadat, sőt fel is lázad ellene, sokszor nem is akar bálba küldeni, csak a toilette miatt. Kifosztasz, te ördög, egészen, szokta mondani mikor a harmadik báli ruhát kérem. A mama ugyan mellettem van, s így szól apához: hát magadnak akarod itthon tártani, mit? De papa alig-alig engedékeny és ha már engedékeny is, olyan pontosan számítja ki a ruha költségét, hogy tiz hónap tűpénzét, kártyanyereségét, pedig kibiczelésbe is megkeresek 150-170 frtot, kell előszednem, hogy valóban teljék mindenre. Győzd le hát Carnevál herczeg papa fösvénységét is, és nyittasd meg vele erszényét, hogy teljék ruhákra, mert én illőn akarok bevonulni mindég a te trónusod elé. Itt említem még meg hogy a papa különben sem érdemel semmi jót. Mindig politizál. S most már esti ülésekre is jár. Mama retteg, azt mondja, nem a képviselőházban van ilyenkor, hanem másutt. Én nem hiszem Carneval apó, mert apának kopasz, mert apának kopasz a feje; én különben sohasem leszek féltékeny, hanem én reám legyen féltékeny az uram. De annyi igaz. hogy a képviselő urak az idén nagyon rosszul viselték magukat, sokat ellenségeskedtek: papa is sokszor olyan dühösen és elcsigázottan jött haza, hogy kérésemet sem teljesítette. Mindig azt mondta, majd obstrukczió után: ez ellen én hiába obstruáltam, hat elhatároztam, hogy az idén nem megyek a képviselők piknikjére. Elmennék, de most az új házban, a karzatról elégszer láttam, mikor mamát elvitte a féltékenysége s engem meg a mama, hogy annyi ott a kopasz fej, meg az ősz szakáll, hogy nem is érdemes erre a murira elmenni. De képzeld csak Carnevál, még mi van készülőben. Az alföldön lakik egy nagybácsink, körös-körül eltemetve sok ezer hold földje által él ott az az iszonyatosan gazdag ember családjával, s most egyszerre mit is gondolt magában. Irt papának, hogy legidősebbik leányát, Tercsit (hogy is hívhatnak valakit Tercsinek!?) felküldi a farsangra hozzánk, a derék, istenfélelemben felnevelt jó leánynak, így ír az a földmíves nagybácsi, hadd teljék egy kis öröme a farsangban, vigyétek el mindenhová, minden bálba, hátha. felcsíp magának valakit. Már most képzeld el, Carnevál, hogy az én mamuskám gardirozza azt a falusi libát és én vele vonuljak be a te birodalmadba, hogy a Giczy nővérek, a kik oly epések, meg a Horváthék, meg a Romhányi Adél, meg mindenki kaczagjanak rajtunk. Nem, százszor nem, ugyebár te is azt mondod fenséges herczeg, százszor nem? Ezt meg fogod akadályozni. S most még csak azt akarom tudomásodra hozni, hogy Fóthy Jóskából csakugyan jogvégzett ember lett, s mindjárt kinevezték a ministeriumba. Nagyon tetszett nekem, de hogy most jó parthie is, hát kétszeresen tetszik. Azt szemeltem ki a magam számára. Ó légy segítségemre, Carnevál apó! De ha ennél is ötvenezer forintnál kezdődik az alkudozás, (papa csak harminczat akar adni) hát azért nem halok meg, gyöngyház, ha leszakad, lesz más - s te leszel az biztosan. Carnevál, ki ez évi uralmad alatt okvetlen megszerzed ezt a mást. No mert mama is aggódik, papa is türelmetlenkedik, 18 éves lettem, s nem akarom, hogy megelőzzenek a Giczy Lányok, a Horváthék, meg a Romhányi Adél. Ezért hát kedves jó karnevál apó, fenséges herczegem . _ légy velümk. Juliette Zsolna és Vidéke 1897-1899 A leánynevelés Zsolnán. Egy jól szervezett polgári leányiskola elhelyezése nehéz, de nem megoldhatatlan kérdést képez. A városi képviselő testület már hajlandó volt a régi gymnasiumi épület átengedni ilyen vállalatnak. A közoktatási ministeriumnál benyújtott folyamodványában ezen időközben javított és részben átalakított épületet szintén önként felajánlotta. Reméljük, midőn hasonló intézet felállítása a leánynövendékek folytonosan növekedő száma és a gyorsan haladó kor rohamosan emelkedő igényei folytán valóban égetővé vált, a város nem fogja megmásítani nézetét, és ha komolyan fogja tőle kérni olyan ember, kinek személyében kellő biztosítékot talál a vállalat létrejöttére, kinek szakképzettsége, buzgósága és becsületes igyekezete szilárd alapokra fektetheti az intézetet, és kinek szemei előtt a fáradságos munkának jól megérdemelt jutalma csak mint távolabbi, a kulturális és hazafias czél pedig mint legközelebbi czél fog lebegni: akkor készséggel fogja átengedni, sőt még valamivel nagyobb áldozattól sem fog visszariadni. Az óvodát pedig, mely jelenleg a nevezett épületet elfoglalja, sokmindenféle okból helyesebb lesz csöndesebb utczába áttenni, vagy olyan házba, ahol a nélkülözhetetlen kert megvan, vagy legalább közel esik hozzá. Az óvoda felügyelő bizottsága már több ízben tanácskozott erről és a városi képviselő testületben is megpendítették az eszmét. Sok, mondhatnók talán, hogy a legtöbb attól függ, milyen tanerők alkalmaztatnak az iskolában. Egy leányiskola vezetése sok tapintatot, minden csekélységre kiterjedő figyelmet kíván az igazgatótól és a lankadatlan munkakedv és ennek forrásául tekinthető alapos elméleti és gyakorlati képzettségen kívül jól kifejlett aesthetikai érzéket minden tanítótól; mert itt nem annyira a tanítás, mint inkább a nevelés képezi a feladat legfontosabb és legnehezebb részét. Erre illik az a jeles mondás, hogy : proficit in artibus, deficit in moribus, plus deficit quam proficit. De ez nem aggaszt minket. Ha az áll a vállalat élére, a kit a közvélemény hivatottnak tart és arra mintegy kiszemelt, jó kezekben lesz a gyeplő. Ma meglehet nyerni azokat a tanférfiakat. a kiknek közreműködésére számítanak, mindenképen munkabíró és előre látott vagy nem is sejtett akadályokat és nehézségeket leküzdő lelkes tanító testület fog létre jönni. Ezeken a helybeli tanerőkön kívül szükség lesz ugyan kizárólag ez intézetnél alkalmazott, és csakis ezen intézetben működő tanítónőkre is, kiknek szerencsés megválasztása a prosperitás egyik előfeltétele, mondhatni: sine qua nonja. Régebben ez nagyon nehéz dolog volt és sok fáradságba került; de jelenleg oly sok kitűnően képesített polg. iskolai tanítónő keres még állást, hogy egy üresedésben lévő helyre tízen is jelentkeznek, sőt még többen, ha az állás jól van fizetve és tisztességes megélhetést nyújt. Erre természetesen nagy súlyt kell fektetni, mert olcsó húsnak híg a leve. Csakhogy egy magánvállalatnál nem nyílnak ám meg az állam, vagy a község, vagy más módos testület pénztárai: itt nem lehet a térdeket adóképpen kiróni és a deficitet pótlékok kivetésével eltüntetni. A magánvállalatot a jövőben remélhető segélyezéstől eltekintve, egyedül az érdekeltek száma és áldozatkészsége képes fenntartani. Zsolnán már most több mint kétszáz olyan leánygyermek van, a ki a polgári leányiskolába eljárhatna, mert 10-ik életévét befejezte és a népiskola 4-ik osztályát látogatta. Ha csak 40% találkozik ezek között, a kik szülei egy 40-50 frtos évi tandíjat bír és gyermekéért szívesen áldoz is; akkor a jövedelem a fenntartási költségeket és a felszerelés fedezetét kifutja: de tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy a vállalkozó ilyen jövedelem mellett nagy haszonra számíthatna. Egy jól berendezett és csak kellőképen fölszerelt polgári leányiskola személyi és dologi kiadásai, nem számítva a lakbért, évi 3500-1000 frtra rúgnak. A nyereség tehát nem a vállalkozó, hanem a szülök részén volna: övék volna az anyagi és erkölcsi haszon: mert megtakarítanák az idegen városba adott gyermek után fizetett tetemes összegeket és leányaik a szülei háznak éltető szeretetében, a gondos anya körültekintő felügyelete alatt és minden léptöket híven őrző szemei előtt serdülnének fel. Azért ocsúdjék fel valahára a városi képviselőtestület hosszú tespedéséből; ragadja meg az initiativat, mely őt megilleti: szóljanak hozzá és tegyenek meg érte az érdekeltek mindent, a mi tőlük telik. Ha kiki teljesíti kötelességét, akkor a siker el nem maradhat. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Az ismeretlen a mathematikában. Mindenki, aki valaha algebrával foglalkozott, tudja, hogy az ismeretlen számnak a megjelölésére az „x” betűt használjuk. De azt bizony már nem mindenki tudja, miért választották épen „x” betűt. A kérdés mindenesetre jogos. Az „x” sem az első, sem az utolsó betű az abc-ben. Tehát sem azt nem mondhatjuk, hogy azt vették, mely legközelebb állott, sem azt, mivel a legtávolabb inkább megfelel az ismeretlen fogalmának, tehát azt választották. Némelyek, akik külső formákkal nem igen sokat törődnek-, puszta véletlenségnek tekintik az egész dolgot. Ezer meg ezer dolognak a véletlen volt a szülei anyja. Ne keressünk itt semmi okot. Véletlenségből ezt a betűt írta könyvébe az első betűszámtani tanár, a többiek pedig követték. -Minek is változtattak volna rajta, mikor teljesen mindegy, akár így, akár úgy jelöljük meg az ismeretlent. Ha az első mathematikus véletlenül más betűt használt volna, akkor az vinné most az „x” szerepét. Mások, akik azt vallják, hogy véletlenségből nem történik semmi, hanem a legegyszerűbb dolognak is megvan a maga oka, azt mondják, az ismeretlen megjelölésére legalkalmasabbnak tetszett az a betű, melyet a beszédben, illetőleg az írásban legritkábban szoktak használni. Ez a betű pedig nem más, mint az „x”. És minthogy az első ismeretlent „x” -szel jelölték, kénytelenek voltak már az abc sorrendje kedvéért is a másodikat „y”-nal, a harmadikat „z”-vel megjelölni. Ez a magyarázat ép oly kevéssé meggyőző, mint amaz. Ha igaz is, hogy az „x” a modern nyelvekben ritkán használtatik, de azért döntő momentumnak ezt nem lehet venni. Kitekintve attól, hogy egy-két modern nyelvben az „x” használta különösen az írásban igenis elég gyakori, itt főleg a régi nyelvek jönnek tekintetbe. A latinban pedig, főként a görögben az „x” bizony nagyon gyakran fordul elő. Egyébiránt e kérdésben csakis annak a népnek a nyelve adhat fölvilágosítást, mely legelőször foglalkozott algebrai számításokkal, vagyis amely e tudományt elsőnek alapította meg. E szempontból indult ki néhány évvel ezelőtt De le Gard Pál, a sémi nyelvészetnek híres német tanára, s bátran állíthatjuk, hogy ő neki sikerült e kérdésre oly választ adni, mely mindenkit teljesen kielégít. Hogy röviden megmondjuk, az ö nézete szerint az egész egy sajátságos félreértésből eredt. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy minden nyelv géniusza gondoskodott róla, hogy beszédünkben fönnakadás ne történjék, még akkor sem, ha nem is jutna eszünkbe rögtön az a szó, melyet keresünk. Ha a magyar ember nem tudja hamarjában megnevezni azt a tárgyat, a melyre czéloz, akkor az „izé” szócskát használja. Ha ez némettel esik meg, akkor „Ding”-et mond. Szóval minden népnek nyelvkincsében van egy határozatlan fogalma, de mindenre, személyre is, tárgyra is alkalmazható szó, mely arra való, hogy a beszélőnek mindannyiszor segítségére siessen, valahányszor nem találja meg hamarjában azt a kifejezést, a mellyel a dolgot határozottan, szabatosan megnevezhetné. A magyar „izé”-nek az arabs nyelvben a „sajun”-szócska felei meg. Minden alkalommal midőn a magyar az „izé”-vel él, az arab a „sajun”-t használja. Így van ez most, így volt ez régente is, amint régi arabs könyvekből kitűnik. Az algebrai számítás, miként az elnevezés is bizonyítja, az arabok találmánya. A mórok hozták Spanyolországba, s tőlök vették át az európai keresztények, amint átvették az orvosi, csillagászati tudományt, a görög bölcseletet az arabs philosophusok értelmezésével együtt. Az arabs mathematikus az ismeretlent nem jelölhette meg másként mint a „sajun” szócskával. Könyvbe pedig, hogy ne kelljen sűrűn kiírnia az egész szót, rövidség okáért csak az első betűjét, az az csupán az. „s” betűt írta. A míg a mórok hatalma Spanyolországban virágzott, nem kellett tőle tartani, hogy ezen „s” jelentőségét félre fogják érteni. Az arabs műveltség oly annyim uralta az országot, hogy mindenki, aki művelt ember hírében akart állani, becsületesen elsajátította az arabs nyelvet. Miután azonban a mórok kénytelenek voltak kitakarodni az egész pyreneusi félszigetből, az arabs nyelvnek az ismerete nemcsak hogy mindegyre szűkebb körre szorítkozott, de abban a mértékben fogyatékosabb is lett, úgy hogy midőn későbben az arabs mathematikai könyvet le akarták fordítani, többé már nem voltak tisztában a kérdéses „s” jelentősége felől. Mit csinálhattak tehát egyebet, minthogy egyszerűen gépiesen bántak el vele. A hol valamely arabs tulajdonnévben „s” mássalhangzót találtak, azt a spanyolban mindenütt egyszerűen X betűvel írták át. Így lett, amint tudjuk, az arabs „Serez”-ből a spanyolban egyszerűen Xerez, az arab „Cadis”-ból a spanyolban Cadix, s így került természetesen a spanyol mathematikai könyvekbe mindenüvé X, ahol az eredetiben „s” állott. Eleinte, ha már nem is tudták, hogy itten voltaképen a „sajun” szócskának a rövidítéséről van szó, de annyit mégis tudtak, hogy a betű az arabs „s” betűnek az átírása. Idők múltán, különösen mióta a latin nyelvnek az ismerete kezdett tért hódítani az iskolákban, egészen elfelejtették az X betűnek a származását, s egyszerűen „iksz”-nek olvasták, mint más hasonló latin betűt. Persze nem ütköztek meg rajta, mert a számítás, ha ugyan jól számoltak, helyes volt, s ez, valljuk meg őszintén, a fő dolog. F.-n. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Otthonunk Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Mint becses lapjának egyik legbuzgóbb olvasónője, úgy tekintem az Önök felszólítását, hogy a "Szerelem problémájáról" nyilatkozzanak az olvasók, mint a melyet hozzám is intéztek. Valamint minden emberfia színészeti tehetséget érez magában és él benne a vágy, hogy embertársai legalább egyszer életében bámulhassak a színpadon, úgy én is elég hiú vagyok ahhoz, hogy szépnek tartsam, ha egyszer nyomtatásban olvasom saját meggyőződésemet. Így tehát próbára akarom tenni önmagamat, illetve Önt, tisztelt Szerkesztő úr, hogy el és befogadja —e soraimat. Lapja f. évi 3. számában olvastam, hogy a szerelem betegség, mely egyaránt gyötri a fiatal és üreg embereket. Ez azt a hiedelmet keltheti, mintha ez teljesen a véletlenségtől függne. Az én szerény felfogásom szerint máskép áll a dolog, úgy t. i., hogy ezen a bajon mindenkinek át kell esnie, amint 10 éves koráig minden gyermeknek ki kell állnia a himlő valaminő faját. Nos hát, tudja meg, hogy én is esküszöm e jeligére: a szerelem szenvedés! Mily nagyszerű szó, mily magasztosan áll szemben minden sokértelmű változattal, minő tisztán, minő szabatosan fejezi ki azt, mit mások vaskos kötetekben mondanak el, vagy el akarnak mondani. Nem lehet tehát csodálnunk, ha példaszóvá lett és ha minden nyelv ismeri. A kitűzött jutalom, bárminő csábító is az, még som serkentett volna arra, hogy e sorokat megírjam és ezzel mintegy az írók közé merészkedjem, ezt kérem, semmi áron se tegyék fel rólam. Ha mégis megteszem, teszem azért, hogy szent meggyőződésemnek adjak kifejezést, mely nem más, mint hogy a szerelem szenvedés, melynek csirája már születésekor belé van oltva az ember kebelébe. Hogyan esnek meg, másképen az, hogy minden egészséges embert széles a föld kerekségén és állására és rangjára való tekintet nélkül elfog ez a kór? Áll az, hogy az éghajlat, a mely alatt születik és fejlődik a szerelem, hatással van jellegére és a szenvedést is irányítja: de nincs az az erős férfiú, ha aczélizmaival legyőzetlenül áll is az ellenséges elemekkel való harczban, ki ellenállhatna a szerelem szenvedéseinek. Csakhamar észreveszi, hogy ereje csak képzelődés volt s megadja magát annak, mit végzetnek nevez. Itt elmondott feltevésemet még megerősítette bennem az a tény, hogy a természet mostoha gyermekei, a szellemi vagy testi nyomorékok, csak nagyon ritkán ébresztenek szerelmet, ennélfogva nem is érezhetik azt. Bölcs vagy te isteni gondviselés, mily mély értelmű előrelátásod, hogy nem sújtod a szegény földszülöttét, ki amúgy is elég súlyosan hordozza nyomorult élete terhét, még a szerelem kínjaival is. Találkoznak, kik azt állítják, hogy a szerelem öröme kártalanít a szenvedésért, örültek ezek, kik még örjöngenek és kiket megfigyelés alá kellene helyezni. A bibliából tanultuk, hogy Ádám és Éva öröm boldogság között éltek a paradicsomban. Mindennel, mi az életet kedvessé teheti, megáldva, nem ösmerhettek más vágyat, mint hogy így tölthessék napjaikat az idők végezetéig. És e kettőre súlyosodott a bűn, hogy kiűzze őket boldogságukból. Mi pedig, mi gyarló halandók, kik az éden örömeit soha sem sejthettük, még kevésbé élvezettük, mi nekünk szeretnünk kell! Az ifjú ki a test és a szellem minden előnyével ékeskedve lép az életbe, el van telve a legmerészebb tervekkel, a legszebb reményekkel. Elismerés, tehetségét bámuló nagyrabecsülés még gyorsabban viszi czélja felé, mint maga is remélhette, akkor támadja meg orvul élete átka, a szerelem. Mi neki haladása, mi a vagyon, mi az állás, szeretnie kell. Ifjú ereje egész rugékonyságával, szenvedése (szerelme) forró lázától hajtva küzd le minden nehézséget, áttör minden akadályon. Merész álma valósággá válik, szíve választottját, vágyakozása szerelmét saját honába vezeti. De csakhamar dereng a hajnal, ébredeznek a szerelmesek, elszáll kábultságuk és szemdörzsölve bámulnak egymásra: beh józanok most, mily csodálatosan józanok. Mintha ólomsúly terhelné tagjaikat: nehéz álom szüleménye, lankadt nyűg az életök: be nem vallják e gyengeségüket, és titkolt teher nyomta létüket egy örömtelen, hosszú életen át vonszolják. S a bátrabbak — az örök álom karjaiba menekülnek. Zsolna, 1898. február havában. Lola. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A passió-játék. Tegnap volt első alkalma, hogy Zsolna város művelt közönsége a külföldön eléggé ismeretes passió-játék előadását élvezhette. Magával az előadással lapunk más helyén foglalkozunk, e helyütt csak arra akarunk szorítkozni, hogy tájékoztassuk közönségünket e játékok iránt. Azt hisszük, hogy nem végzünk ezzel haszontalan munkát, mert ezek az előadások nagy részt oly távol esnek hazai légkörünktől, hogy megértésük kissé nehézkes, más részt, ha léteztek is nálunk, ma már elhomályosodtak a köztudatban, így tehát mindenképen megérdemlik, hogy foglalkozzunk velők. Az ókori isteni tiszteletnek voltak már sajátszerű titkos részletei, melyekben rendesen valamely istenségnek életéből vett titokzatos mozzanatokat drámai vagy néma játék alakjában adtak elő. Ezekben természetesen csak beavatott személyek vehették részt, ezek is csak fokozatosan. A résztvevők a legszorosabb titok megőrzésére voltak kötelezve, innen van, hogy a részletekből vajmi kevés jutott az utókorra. Tény az, hogy főképen nők avatták be magukat a misztikus dolgokba, hogy a régi írók erkölcstelenséggel vádolják őket, de tény az is, hogy a rómaiak révén eljutottak ezek tartományaiba is. Nálunk a Dunántúl ép úgy, mint Erdélyben fenntartották magukat az ázsiai Mitras kultusz nyomai, bár azt közelebbről nem ismerjük, mint nem ismerjük a széltében tisztelt Jupiter Dolichenis titokzatos istenségét. Kétségen kívül léteztek oly pogány istentiszteleti szokások is, melyeket a terjedő kereszténység magába nem olvaszthatott, ezek tehát a rejtek magányában, hol biztosabbak lehettek az üldöztetéstől, tengődtek, míg végre vagy teljesen elenyésztek, vagy alakot cseréltek. Ilyen pl. vidékünkön a sz. Iván-éji tűzugrása. A kereszténység hitéletében kivált a húsvéti szertartások voltak alkalmasak arra, hogy dramatikai alakba öntsék. Már a legrégibb időben dívott az, hogy a virágvasárnapi és a nagypénteki evangéliumokat, vagyis Krisztus szenvedésének leírását egyes hivők énekelték, míg a miséző pap csak az evangélista elbeszélését adta elő. Az élénk görögök már a IV. században valóságos drámai előadást csináltak ebből és máig is létezik egy ilyen, melynek czíme: A szenvedő Krisztus. Igen következetesen jártak el, ha a húsvéti előadásokhoz hasonlóan dolgozták fel az evangélium más részleteit, így a Krisztus születése jeleneteit, a szent család menekülését egyiptomba, vagy Krisztus egyes példabeszédeit. A görögöktől vették át e szokást a nyugati keresztények. Ezeknél főként a passió, annak drámai előadása és megzenésítése lép előtérbe. Papok adják elő magában a templomban, a népet a kórus helyettesíti, a szöveg pedig lehetőleg az evangélium szavaihoz ragaszkodik. Ilyen dramatizált passiok nagy számmal maradtak reánk, még pedig olasz, franczia és német nyelven. Többnyire a XV. és XVI. Századból valók; irányukat véve kétfélék, vagy meg akarják értetni a néppel a keresztény ünnepeket, hogy kiszorítsák a még akkor létezett pogány vallási szokásokat —mi régebbi keletkezésük mellett bizonyít, — vagy egyszerűen vallásos mezbe öltözött farsangi mulatságok. Egyes jelenetek még most is dívnak a nép körében, avagy szóljunk itt külön a Betlehem-, a Mikulás- és a Luczu-járásról, a Pilátus-verésről, a Herodes-kergetésről ? A templomi előadások mind hosszabbra nyúltak, ennélfogva víg jeleneteket is kezdtek beléjük fonni, hogy a hivők el ne unják az egyhangú előadást. Ilyenek voltak Mária Magdolna megtérése, Krisztus leszállása a poklokra, a három Mária kenetvásárlása egy süket vagy egy csaló kereskedőnél, Júdás árulása és mindezek ördögök tarka kíséretében. Mi természetesebb, mint hogy az egyház komolyabb férfiai ezt nem sokára kiszorították a templomból, a reformáczió pedig élesen gáncsolta; így tehát kiszorult a passio-játék a piaczra és mindjobban a világi elem kezébe került. A piaczi, vásáros előadás egyre távolabb esett e játékok eredeti czéljaitól, előkerült az olasz buffo, a bajazzo, a pulcinello; az angol pukk; a német armer Heinrich és Schinderhannes, szóval a passió-játékot mindenfélének nézhette az ember, csak épen Krisztus kínszenvedése színpadi előadásának nem. Az elfajulás ellen léptek fel azután a jezsuiták. Ők elevenítették fel a régi, kegyeletes passio- játékot Németország több vidékén, ők vitték be iskoláikba is, melyek némelyikében máig sem mondottak le róla. A népies játékok lassanként elavultak, alig két-három helyen léteznek még és ezek között világra szóló hírű a felső bajor, melyet tíz évenkint mutatnak be Oberammergau községben. Ez utóbbi rövid története a következő: 1633-ban valami pestisszerű betegség dühöngött e vidéken és 3 hét alatt magában a kis faluban 84 ember halt el. Ekkor tette a község azt a fogadalmat, hogy a hivők épülésére tíz esztendőnkint fogja Urunk kínszenvedésének jeleneteit jámbor hűséggel előadni. A betegség megszűnt és már a következő évben be is váltották ígéretöket. Benczések állították össze, a játék szövegét, ők írták meg zenéjét is, ez az idők folyamán csak egyszer módosult, 1811-ben és ezóta hű változatlan ragaszkodással ismétlik művészeti becsű előadásaikat. A szereplők kivétel nélkül Oberammargal faluból valók és vannak egyes szerepek, melyek tiszteletbeli hivatalok gyanánt egy-egy családban átöröklődnek. A játékokat egy a községtől választott igazgatóság a helybeli plébánossal rendezi. A színtér a falu közelében van és 6000 nézőt fogadhat be, a színpad is igen tágas, hiszen vannak jelenetek, melyekben 500-600 ember, köztük több mint 100 gyermek lép fel egyszerre. Megemlítjük még azt a sajátságukat is, hogy évekig szoktak előkészülni szerepeikre. A legapróbb részletekig nem csak korhű jelmezekre, de a régi időnek megfelelő haj- és szakállviseletre is ügyelnek és a szereplőket a jellemöket külsőleg is leginkább feltüntető alakokból válogatják össze. A legnagyobb művészek képei adják nekik a mintákat és - mint például egy ]890-ben a passiójátéknál ott járt művészünk megírta - Munkácsy Mihály „Krisztus Pilátus előtt” című képének számos alakját élve láthatta maga előtt. Erről a vidékről kerültek hozzánk is Allesch úr és társai. Ők is az eredeti ammergaui minta szerint jelenítik meg az ó- és új testamentum Jézus szenvedésére vonatkozó részeit, Budapesti szereplésük idejéből jó hírnevük előzte meg őket és ennek itt is derekasan megfeleltek. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A „Zsolna és Vidéke" Tárczája. Hulló csillag. Kis leányainknak meséli Zaza néni. Kint, mélyen az erdőben, sűrű magas fenyők között elrejtve, állott egy szegényes kis viskó. Benne lakott Borsos János, Rózsika édes apja, egy igen becsületes, szorgalmas napszámos, ki reggeltől késő estig nem szűnt meg dolgozni, hogy megszerezze feleségének és gyermekének mindennapi kenyerét. Az asszony sem henyélt egy pillanatig sem, mindig azon volt, hogy szegényes háztáját tisztán és rendben tartsa. A kis Rózsát is korán szoktatta munkához: az ő kötelessége volt, hogy kecskéjökről gondoskodjék, ennek hordjon abrakot-almot, a kis veteményest gyomlálja és kint az erdőben gyógyító füveket gyűjtsön. Búza és margerit virágot is szedegetett a kis leány, -hogy ezeket csokrokba kötve a városban a hetivásárokon eladja. Serényen ugrált kis meztelen lábaival ide s tova, apró barna kezei még serényebben láttak a munkához, a mellett pedig ártatlan, édes gyermeki hangjával dalolgatva anyjától tanulta dalait. Szép is volt az erdő: különösen elragadó szép reggelenkint, mikor még a harmatcsöppek ragyogtak a zöld leveleken s a madárkák csicseregve rebegték el reggeli imájukat fent a magas fenyők galyjain. Ilyenkor Rózsika, a természet szépségétől áthatva, egy mohos kövön vagy fatörzsön ülve elmélázott, álmodozott mindenféle szépről, a mit a jövő talán számára is fenntartott. Anyja egyszer nagyon szép mesét mondott néki. A rege egy aranyos csillagról szólott, mely a földre hullott le, egy kis leány megtalálta és azontúl ami kívánsága csak volt, a szép csillag mindent teljesített. Persze minden éjjel nem hullanak ily csillagok: soká kell a kis Rózsinak is várnia, míg ily csillagra talál, akkor aztán segít az mindnyájukon. Először is szép ruhát kívánna magának, apjának meg új szűrt, anyjának jú nivleg felsőt; azután a kecske mellett szeretne egy szép, tarka tehenet látni, olyant, mint a tanító úré lent a faluban. Aztán — aztán, sohajtá Rózsika, — maga sem tudta tulajdonképpen mit is kiválnia még, ha a csillagocska az övé volna! Hej, de mikor teljesedik kívánsága? Most jő csak a hosszú ősz, azután majd puha fehér lepel borítja a földet, akkor hullanak a fénylő csillagok és addig szép türelemmel kell lennie. Titkos reményét a virágszedés közben suttogva mondotta el a tarka lepkéknek, a kis gyíkoknak, melyek vígan ficzkándoztak körülötte. A nyár eltelt. A szép tiszta napokat ködös-esős idő váltotta fel, az égboltozat tiszta színe haragos kékké változott. Ezüst szállakat szőtt a természet a szép zöld szántókon, a forgó szél pedig irgalmatlanul korbácsolta a fákat és bokrokat s a vöröses-sárga leveleket fölkavarta a magasba. Borsos János búsan nézte a természet változását. Aggódva szólott a feleségéhez: „Asszony kezdődik a rossz idő. A karácsony közeledik, mi lesz velünk a nagy hidegben.- A kis Rózsa azonban más színben látta a világot. Mosolyogva hallgatta apja szavait megelégedve gondolt a nemsokára hulló hópelyhekre, a forrón várt csillaghullásra, kicsi szíve lázasan dobogott, mikor apja-anyja örömére gondolt, ha a kecske mellett az új tehenet látják. Esthajnalban kiosont a viskóból nézni, feljöttek-e mar a csillagok? Ha felhők kergetőztek az ég boltozatán, szomorúan tért meg szülei mellé, hogy ismét várjon. Vejre egy reggel, mikor szemeit felnyitotta, édes anyját látta ágya mellett, figyelmeztetve őt az első hópelyhekre. Sikoltva ugrott fel Rózsika, kis ingecskéjében az ablakhoz rohant, hogy lássa a várva várt vendéget. Apró keze tapsolt, mikor látta, hogy kavarognak a pelyhek sűrűbben és sűrűbben: a sötét galyak a bokroknak sapkáik képződnek, az udvaron álló kút, dr a kis pad a házikó előtt is felöltötte már téli új köntösét. Anyám, édes anyácskám, beh szép is ez! Ugye sokkal szebb a fehér tél a forró nyárnál? — Nem édes gyermekem, felelé az szomorúan, nekünk szegény embereknek nagyon nehéz időszak a tél, a jó Istennek segítenie kell rajtunk, hogy valamiképp keresztül vergődjünk rajta. Igazad van anyus, - mondá Rózsa nagybölcsen. - a jó Isten fog is rajtunk segíteni csak te is bízzál benne! Jól tudta, hogy miért mondja ezt hisz nemsokára kell a csillagnak is jönnie . _ Este nagy fáradtan haza érkezett Borsos János. Alig tudott a házba vánszorogni, erős láz vett rajta erőt, teste lángban égett. - Feleség, főzzél jó forró theát, aligha át nem fáztam: ne aggódj, reggelre jobban leszek, mehetek ismét munkába. A reggel azonban nem hozott semmi javulást; a szegény napszámos még erősebb lázban félrebeszélve nyomta az ágyat. Az asszony kétségbeesve, tehetetlenül állott ura mellett, látta, hogy óráról-órára rosszabbodik a beteg állapota. — Rózsám, szólítá elő kis leányát, dél felé el kell menned a városba az orvos úrért, sokszor látom erre hajtatni; arczából olvastam szíve jóságát, talán a te kérésedet is meghallgatja és ide néz apádhoz. — Kifutok én édes anyám, felelé Rózsa, addig is becsomagolom összegyűjtött fenyőbogyómat, hogy a patikában eladjam; hozok is valamit a városból. Megszűnt a havazás. Fehér sörű lepel borította az egész tájat, a leáldozó nap ferde vörös stigmákkal aranyozta be a természet szépségét. Borsos Rózsi örömtől sugárzó arczczal lépett ki épen a patikából, erősen szorongatva kis kezében a 20 krajczárt, mit a könnyűi szerrel, fáradság nélkül szedegetett fenyőborókáért kapott. Nemsokára ott állott az orvos kapuja előtt, hol aranyos betűs táblán Kemény dr. nevét olvashatta: ettől jobbra csengő volt alkalmazva a bekívánkozó pacziensek számára. Rózsika szinte megijedett, mikor a csengő gombját megnyomva, annak éles hangját hallotta és mindjárt ki is nyílott az ajtó. - Nincs itthon az orvos úr, felelé Rózsa kérdéseire egy rikácsoló női hang, azt sem tudom mikor jő haza. - De nem jöhetne azután édes atyámhoz? Szegény oly nagyon beteg. - Alig hiszem. Most nincs itt a városon; mire haza jön, késő lesz már. No meg sokkal több a dolga, sem hogy elmehessen minden szegény emberhez a környéken. - Hát nem jöhet Apám a Borsós János, ott lenn az erdőben. - Ah mit! oda is elmenjen? Te meg hamar fuss haza, mert besötétedik egészen, apádnak pedig rakjatok borogatásokat. Az ajtó recsegve zárult be Rózsa előtt. Remegve, minden reménytől megfosztva, állott ott a kis ártatlan. Menjen haza, mondja meg anyjának, hogy az orvos nem jöhet, mert messze az útja - nem, sohasem! — Mond gyermekem, mi bánt hogy olyan keservesen zokogsz? - Ah, a doktor úr nem jöhet hozzánk oly messze lakunk, pedig olyan nagyon beteg édes apám. A fiatal hölgy még kérdezgetett egyet-mást, azután barátságosan nyújtotta felé kezét, miközben egy fényes pénzdarabot csúztatott a markába: „Ne búsulj gyermekem monda, én az orvos leánya vagyok, te csak menj hamar haza és mond meg anyádnak, hogy még ma eljő a doktor.” Hangosan dobogott Rózsika szíve, boldogságában alig tudott néhány köszönő szót eldadogni. Egészen besötétedett; a csillagok egyenkint bujdostak elő az égen. Rózsika nem félt, tudta a jó Isten nem engedi, hogy baj érje. Mikor a csillagok fényesebben csillogtak, Rózsikának eszébe jutott, ha most hullana le az ő csillaga? És íme, alig hogy végzé gondolatát, már is beteljesedett óhaja; az égről fényes, aranyos sugár futott le Rózsi szeme előtt a földre, épen a hótól borított tisztásra, alig pár lépésnyire kellett annak lennie, ő megleli, hogy dobogó szívéhez szorítsa a csillagocskát ... Határozott biztos lépésekkel közeledett a vélt helyhez botorkálva a magas hóban. De mily fáradt egyszerre! Ha majd felveszi a csillagot, sietni fog haza, hogy kis ágyában kipihenje fáradságát és édesen álmodjék vele. — Váljon mit csinál édes apja? Még mindig oly rosszul van, mint a reggel? Oh! mily háládatlannak érezte magát most Rózsika, hogy előbb gondolt magára, mint ő reá. Nem, először azt az imát kell, hogy elrebegjék ajkai: „Édes jó menyet atyám, gyógyítsd meg szülémet”! Mindig mélyebbre hatolt be a kis lány a magas hóba, azért mégsem tévedhetett — itt a közelben van a keresett csillag. Szinte összeragadott a szeme a nagy fáradságtól és még mindig nem tudta az Isten küldte adományt megtalálni. *** - De most mondja meg Trézsi, hogy képes maga valakit apám nevében innen elutasítani, anélkül, hogy erről valakinek egy szót is szólna? Ő még soha sem tett külömbséget szegény és gazdag között és egyedül ö van hivatva arra, hogy megítélje az út távolságát Borsos Jánoshoz. - Édes kisasszony! dadogta Kemény dr. vén cseléde megijedve, én azt hittem — azt gondoltam — a nagyságos úr igen fáradt lesz és ... — És azért küldte el azt a szegény gyermeket ügye? Szegény leányka ott zokogott a bejárat előtt! Ne is tudjon erről apám, ismeri őt, ezért képes lenne magát elbocsátani a háztól. Trézsi fejhorgasztva ment ki a konyhába a leczke után. Most hirtelen ö is nagy szánalmat és részvétett érzet a kis leányka iránt és sokért nem adta volna, ha megmásíthatta volna a történteket. Nemsokára megállott háza előtt Kemény dr. kocsija. Leánya elébe sietett, hogy tudtul adja Borsosék kérelmét. Rövid tíz perez múlva úton volt a jó ember az erdő felé. Elmúlt már nyolcz óra, az orvos összébb húzta bundáját a csikorgó hideg éjben. Fehéren szótlanul borult a hótakaró a földre, sehol semmi nesz sem volt halható, csak lovainak csöngői hangzottak élesen a messzeségbe. De mi ez? — Lovai visszahőkölnek; megijedtek valami az út szélén mélyen a hóban fekvő sötét tárgytól. Kemény dr. maga fogta meg a gyeplő szárát, hogy erős kezével megállítsa a toporzékoló lovakat, azután előbbre hajolt. — Ez ember! mormogta, hozzá meg gyermek és úgy látszik elaludt. Hála néked jóságos ég, hogy még idejekorán érkeztem ide, szegény megfagyott volna. Kevéssel rá az orvos szánjában nyitotta fel Borsos Rózsika csodálkozó szemeit - Hol is vagyok? kérdé végre, mégis csak megtaláltam hulló csillagomat? - Miféle csillagot gyermekem és mi is a neved? kérdé az orvos. - Hisz én vagyok a Borsos Rózsi, az erdőből. A városban voltam a doktor úrért, visszajövet az Istenke egy szép csillagot dobott le számomra - monda sírva a kis leány - ennek keresésére indultam, mert aki ily csillagot talál, annak teljesül minden kívánsága. Pedig én azt akartam kívánni, hogy az Istenke segítse meg beteg apámat, azután adjon elegendő fát a télre - és most mindennek vége, elvesztettem az én aranyos, szép csillagomat. Az öreg úr könnyes szemmel hallgatta az ártatlan gyermek szavait, elérzékenyülve simogatta arczát és haját. -Hagyjad csak jó gyermekem, mondá szívélyesen, te megkaptad csillagodat persze azt kis szívedben hordozod, de légy csak mindig jó és fordulj imáiddal a menyei atyához, ez bizonyára teljesíti kívánságodat. - A mi édes apádat illeti, azt bízd rám, meg fogom őt gyógyítani, mert én vagyok az orvos, a kit kerestél. Lesz mindenetek, fában sem lesz hiány, a lehullott csillag már minden óhajodat elmondta. Büszkén és boldogan ült most Rózsika a jó doktor úr mellett. Kis szíve hálás volt a jó Isten és csillaga iránt, hogy forró kívánságai ily hamar teljesedtek. Az orvos Borsosékhoz érkezve orvosságot irt elő a betegnek és biztosította, hogy rövid idő múlva teljesen helyreáll egészsége. Búcsúzáskor magához inté Rózsit, egy szép nagy ragyogó aranyat nyomott a kezébe azzal a megjegyzéssel: „Ezt. az aranyos csillag külön a számodra adta át nékem, mikor kint találtalak a szabad mezőn." Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. - Személyi hírek. A várnai választás sok idegent vonzott körünkbe, ezek között kivált több képviselő fordult megg városunkban. Megemlítjük itt ruttkai Ráth Pétert, a kassa-oderbergi vasút vezérigazgatóját. Ruffy Pál drt, Molnár János apátot, a néppárt országgyűlési vezetőjét, Zichy Nep. János grófot, Szabó Istvánt, Buzáth Ferenczet, Páder Rezsőt, Zmeskál Zoltánt és Lepsényi Miklóst. - A zsolnai kaszinó választmányi ülése. A f. hó 6-án megtartott kaszinói vál. ülésen csaknem teljes számmal jelentek meg a tagok, a tárgysorozat meg is érdemlette ezt az élénk érdeklődést. - Először is Spotkovszky József úr adja elő a kilépni szándékozó tagok ügyében kiküldött bizottság jelentését. Panaszaik három pontba fogadhatók: új tagok felvételénél nagyobb körültekintést óhajtanak; kívánják, hogy R.I. tag úr a Fulv. Ujs. ellen intézett támadásaival szemben igazolja magát: végül szüntessék meg a kaszinó számadásai körül vélt rendetlenségeket. - Az első pontra rövidesen azt határozták, hogy kívánatra ezentúl titkos szavazással fogják felvenni az új tagokat. A második pont élénk megbeszélés tárgya lett: többen szóltak hozzá, végre 12 szóval 2 ellen kimondották, hogy miután a nevezett úr a nyilvánosság előtt már akkor igazolta magát, mikor először támadták meg és eljárásban inkorrekt dolgot nem fedezhettek fél, újabb igazolásoknak helyet adni nem lehet. - A harmadik ponttal összefüggőleg legelébb megállapították a kaszinói tagok hiteles névsorát, mely 80 helybeli és 21 külső tagot tüntet fel; ezután meghatározták a Kaszinó követeléseit és behajtás végett átadták az egylet ügyészének: majd több tag nyilatkozatát olvassák fel, kik visszavonják szándékozott kilépésöket. Végül Rudnay István, választmányi elnök indítványozza, hogy a kaszinó tiszti kara és a választmány, minthogy megfelelt már az, adott nehéz körülmények között a békítés és az egylet viszonyainak végleges rendezése körül reá hárult kötelességének és hogy egyesek még a látszat fegyvereivel sem harczolhassanak ellene, terjessze be egy legközelebb összehívandó rendkívüli közgyűlésnek egyetemleges lemondását. A gyűlés némi vita után ez indítványt elfogadta és nyomban ki is küldötte ez új választást előkészítő szűkebb körű bizottságát. - A választmány ennél fogva folyó hó 13-ára, d. u. 6 órára újabb gyűlést tart a folyamatban lévő fontos ügyek elintézésére és ugyanekkor - mint halljuk - a márczius 15-én megtartandó közvacsora részleteivel, illetőleg ennek részletes tervezetének megbeszélésével is fog foglalkozni. - A zsolnai kir. kath. gymnasium tanári kara, mint azt már régebben tervezte, szintén meg akarja ünnepelni márczius 15-ét, mint hazánk szabadságának korszakot alkotó momentumát. - Iskolai ünnepély készül, - mint értesülünk -mely iránt kétségtelen most is nagy lesz az érdeklődés, ahogy azt eddig is tapasztalhattuk. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Fillér estély. A f. hó 5-én megtartott első fillér estély kedvező sikere, - melyen 7 hölgy és 20 úr vett részt, - arra indította a rendezőket, hogy csakhamar megismételjék azt. Oly fesztelen, családias jó kedv, zavartalan együttérzés mutatkozott, hogy ez csak nagyon biztató előjelnek vehető a jövőre nézve. Meg is érdemelnék e kedves estélyek, hogy a közönség osztatlan támogatásban részesítse. A közelebbi fillér estély f. hó 16-án, szerdán, este 8 órakor lesz Kaszinó helyiségeiben, - Felső bírósági Ítélet. Folyó hó 12-én d. u. 3 órakor hirdette ki Gyúk Ferencz kir. aljárásbíró a pozsonyi ítélő tábla ítéletét Rosenfeld Ignácz Leimdörfer Adolf elleni ismert ügyében. - A kir. tábla ítélete felmenti Leimdörfer Adolfot a rágalmazás vétsége alól, de becsületsértésben mondja bűnösnek és ezért 40 frt pénzbüntetésben marasztalja el. - Mindkét fél fellebbezést jelentett be, ennél fogva ez ítélet még nem jogerős: különben jogerőre emelkedése után úgyis egész terjedelmében közzé lesz téve - a kir. tábla határozata értelmében - lapunk hasábjain. - Csehországba szállított magyar gyermekek. Megbotránkozással vettük azokat a tudósításokat, melyekről ismételve meg is emlékeztünk, hogy egy szomszéd városkának plébánosa, megfeledkezve az egyháza és hazája iránt tartozó hűségről, idegen országban alakult magyarellenes egyesületnek eszközévé szegődött és ennek czéljait szolgálva, összetoborzott egy sereg zsenge gyermeket, a kiket, még mielőtt a hatóságok megakadályozhatták volna, útnak indított. - Reméltük, hogy e híreket illetékes helyen meg fogják czáfolni; de éppen az ellenkezője történt. - Az egyházi hatóság megindította a vizsgálatot és mint biztos forrásból értesültünk, felsőbb helyen is olyan bizonyítékok birtokában vannak, melyek ezen bűnös cselekedet megtörténtét kétségtelenné teszik. - A legkomolyabb intézkedéseket kívánjuk és - ha kell - a legszigorúbb, megtorlást! Nem engedjük hazánk földjét honunk népét kisajátítani, sem fegyverrel, sem ravasz praktikával! - Kezdet és vég. Ismét láthattuk, hogy mily közel való testvér az élet és halál fája, mily közel éri a mély bánat a fakadó örömöt. A minap ajándékozta meg Obendorf Gusztáv, gymn. tanárt neje ikergyermekekkel. A család öröme azonban nem tarthatott soká, mert még az nap el is halálozott a testvér párocska egyikéje. Febr. 7-én kísértük a kis angyalt az örök nyugalom helyére s oly melegen érzett részvét mellett, oly szép előkelő kísérettel, hogy ez a megszomorodott szülők közkedveltségének legszebb bizonyítéka. Isten adjon nyugodalmat annak, ki még nem is ismerhette e földi nyomort. - A várnai választás kapcsán némi epizódról akarunk még megemlékezni, mert azt hisszük, hogy a nagy közönséget is érdeklik. Érdekes pl., hogy a visszalépett nemzeti párti jelölt, Stern Rezső dr. az utolsó napon már Roszival István érdekében fejtett ki tevékenységet. - Popper Ármin báró is élénken vett részt a választási mozgalomban és a választás befejeztével szíves vendégeiként várta bitsiczai kastélyában a sajtó Várnán működött képviselőit. - Főispánunk, bár személyesen nem jelent meg a választás színhelyén, mégis sűrű távirati tudósításokkal folyton informáltatta magát a dolgok állásáról. -Beszélik, hogy a választásnál jelen volt néppárti országgyűlési képviselők igen agilis mozgalmat csináltak pártjuk jelöltje érdekében s egyiköknek ezért egy kis incidense is volt, az egyik hírlap állítólag a Pesti Napló tudósítójával. Az a hír is el van terjedve, hogy egy választó a nagy tolongásban hirtelen rosszul lett és mire orvosi segélyben részesíthették, az későn volt, egy szívszélhűdés érte. Így tehát mégis volna, ha nem is erőszakos halottja a várnai csatának. - Érdekes jelente folyt le f. hó 11-én délután a zsolnai pályaudvaron. Két jó módnak örvendő, vastag aranyóralánczos, kék mándlis nagy-sallói palócz ember sétálgatott a perronon. A szokatlan alakok kissé felköltötték a közönség figyelmét, de ez igazi bámulattá fokozódott, mikor Roszival, az új képviselő jelent meg ott és atyafiságos jókedvvel csókolózott össze velök. Édes vérei voltak, kik ide jöttek elébe, hogy elsőként üdvözölhessék új méltóságában. A három testvér min sokára együtt utazott el a trencséni gyorsvonattal. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Halálozás. Ismét nagy csapás érte Kohn Adolf kedvelt levélhordónkat. Egy évvel ezelőtt 20 éves hát veszítette el, s az alig behegedt seb ismét fölszakadt. f. hó 8-án a midőn 15 éves leánya is jobb létre szenderült. Öt gyermek közül a kedves Hermin volt még szüleiknek egyetlen reménységük, ezt is elvitte tőlük a kérlelhetlen halál. - Temetése impozáns módon ment vénbe szerdán ^ 4 órakor. Roppant sokan kisérték ki a boldogultat utolsó pihenőjére. Ott voltak tanítónéja, barátnői, a tanítótársak is mind, akik gyászuk jeléül szép koszorút helyeztek a ravatalra. Gyászbeszédet Friedmann D. dr. főrabbi mondott, mely a kesergő szülőkre vigasztaló hatással volt. - Hamis bukás. A trencséni kir. törvényszék helybenhagyta a vizsgáló bíró elfogatási határozatát Popper Kálmán zsolnai kereskedővel szemben és elrendelte, hogy őt, mint vizsgálati foglyot a trencséni fogházba kísérjék át. - Ezt a rendeletet folyó hó 12-én már végre is hajtották és Popper ott fogja bevárni ügye további fejlődését. - Mint értesülünk a hitelezők már be is jelentették követeléseiket a csődtömeggel szemben, de igényeik csak igen csekély részben nyerhetnek fedezetet. Mulatságok. - A farsang utolsó hetében szaporodnak a mulatságok is. - A kaszinó kedélyes estélye iránt nagy érdeklődés mutatkozik. A fillér estélyek, melyek jó sikerüknek bizonyulnak, mintegy hangulat keltő bevezető gyanánt szolgának a febr. 19-i estélyre. Megnyugvással vesszük tudomásul a közönség figyelmét a kaszinó törekvései iránt, mert ez csak újabb bizonyíték arra, hogy ez az egyesület hivatása magaslatán áll és meg tud felelni a beléje fektetett bizalomnak. - A vasutasok köre f. hó 12-ére tervezett hangversenyét áttette 13-ára: ez a mulattság igen látogatott lesz, mert -értesülésünk szerint- már eddig is csaknem minden jegy elfogyott. Még meg sem tartotta a vasutasok köre fényesnek ígérkező hangversenyét és már újabb meghívót vettünk a vasutasoktól. - Farsang hétfőjére, f. hó 21-ére. bohócz estélyt terveznek, melynek tiszta jövedelmét egy vasúti szerencsétlenség következtében elhalt három mozdonyfűtő hátramaradt családjának szánja.- Már maga ez a nemes czél is megérdemli, hogy a legszélesebb támogatásban részesítsék ezt a mulatságot. Az estélyre lehetőleg jelmezben jelenik meg a közönség. - A várnai ifjúság által f. hó 5-én rendezett tánczmulatság fényesen sikerült. - A bál kitűnő hangulatban kezdődött és folytatódott hajnalhasadtáig. A tánczmulatság alkalmából Várna és vidéki-lakosságának színe-java gyűlt egybe. Az első négyest 45 pár tánczolta. - Cseh Újságok.A b- i plébános úr., a ki már többször kimutatta a Dobzse László országa iránti különös rokonszenvét, megint jelét adta az érte lángoló kiolthatatlan szerelmének, mely a meddig saját szívében lobog, az ő lelkiismeretének privát ügye; de a mint kicsap és a szomszéd ház födelét gyújtja meg, mely most véletlenül - a népiskola, neki állunk egy becsületes vízi puskával és biztosítjuk róla, hogy oltás közben a reverenda - akartuk mondani a suba - alatt becsempészett cseh újságokat is, melyek hódító maszlagával a tót iskolás gyermekek lelkét akarja megmérgezni, eláztatjuk. - Jobb lesz tehát, ha a tisztelendő úr ezt a szellemi kosztot nem portálja, mert végre a sok víz áradattá dagadhat és iskolaszéki elnökségének összes állását is elúsztathatja. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Passio-játék Zsolnán. Allesch Ede igazgató társulata tegnap este mutatta be nálunk első ízben passió-játékát, mely minden tekintetben méltó volt a társulat régi hírnevéhez. Gymnasiumunk tornaterme ezúttal egész szokatlan külsőt öltött, a hátterében felállított színpad, a széksorok, az egészet betöltő szép közönség - azt a vágyat keltette az emberben, bár ne a tudomány csarnokában volnánk most, hanem valami külön e czélra épült teremben. Bizony ideje is volna már, hogy városunk közönsége e tekintetben is gondolna egy kissé a haladó korral. - De térjünk vissza tárgyunkhoz. Ha Az előadást magát, a mimikai fellépés elevenségét, az élőképek csoportosítását vesszük, úgy csak is a legteljesebb elismerés hangján szólhatunk az előadókról. A jelenítés tökéletes, egyes képekben épenséggel megkapó. A társulat jelmezei mintaszerűek, olyanok, hogy nem csak a szentírás és a hagyomány idevágó emlékeinek felelnek meg, hanem úgy látjuk Üdvözítőnket, keresztelő sz. Jánost, Pétét apostolt, mint a renaissance kor legjobb festői örökítették meg alakjaikat. — Valami jól eső melegség és méltóság ömlik el az egész előadáson, szó sem lehet itt a vallásos érzület profanálásáról, ellenkezőleg a néző belemerül ifjú kora emlékeibe, megelevenedik előtte mit régen tudott ugyan, de aztán át nem érezhetett soha, mert más a kép és más az eleven valóság. Nem árt az előadásnak, hogy néma jelenetekben folyik le szemünk előtt, hiszen oly világosan érthető minden mozdulat és épen ez teszi az előadást művészi értékűvé, hogy a magyarázó szöveg zavarná az összhangzást. Ily formán kiváló jelentőséget nyernek e képek, még mint a serdülő ifjúságnak is szánt szemléleti tanulmány. A gyermek ismeri már az iskolából azt, amit itt lát, de az élő alakok méltóságos, korhű és művészies jellemzetesen igaz fellépésekkel ezt a tudást soha el nem múló emlékké fogják tenni, mely nem, hogy elhomályosítaná, de csak mélyebbé teheti vallásos érzését. Nem ajánlhatjuk azért eléggé tisztelt polgártársainknak, tekintessék meg gyermekeikkel - igen alkalmas lesz erre a vasárnap délelőtti külön gyermek előadás — Krisztus urunk kínszenvedését, mert ennél alig létezhetik valami, mi inkább nemesítené a gyermekek szívét-lelkét. Nem fog ártani, ha előzőleg kissé felelevenítik bennök a látandókat, hogy gyermek teljesen átadhassa magát érzésének és ne vesződjék a jelenetek megértésével. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Orvosi szaktekintélyek véleménye szerint a Keleti J. budapesti elsőrangú czég által gyártott és feltalált cs. és kir. szab. sérvkötők, orthopaediai gépek, műlábak, egyenestartók (ferdenövésűeknek) a legjobbak és a legmegbízhatóbbak. Keleti évek óta azon fáradozik, hogy ezen a téren a legkiválóbbat és legtökéletesebbet nyújtsa, a külföldet és a legelső klinikákat tanulmányozta, miért is a legmelegebben ajánlhatjuk e kitűnő speczialistát az érdeklődőknek. A legjobb minőségű Trágya-gipsz. Jótállás mellett 98% kristályos gipszet tartalmaút ajánl Drucker Hugó Trencsénben. 100 klgrját 90 kor. Tr.-Isztebnik állomásról. Kérem t. vevőimet, hogy jókor eszközöljék megrendeléseiket, hogy minden kívánságnak megfelelhessek. 3-10 Gummi és halhólyag elsőrangú orvosi tekintélyek nyilatkozatai szerint a legmegbízhatóbb és feltétlenül ártalmatlan óvszer urak és hölgyek számára. Ára tucantonkét eredeti párisi csomagolásban 80 krtól r forintig. Megrendelések pontosan és discreten eszközöltetnek. Keleti J. cs. és kir. szabad kötszesz-gyár. Budapest, IV., koronaherczeg-utca 17.sz. Árjegyzék ingyen és bérmentve zárt borítékban. 10 forintnyi megrendelésnél 15 % árengedmény. Az összes betegápoláshoz szükséges szerek és czikkekről képes árjegyzék kívánatra szintén díjmentesen küldetik. A zsolnai kir. kath gymn. Tornatermében ma vasárnap 13 ás hétfő 14. még csak két előadás a nagy kiengesztelődési áldozat Golgotán, Jézus szenvedése és halála. I. SZAKASZ. Ábrahám áldozata. Az elbujdosás Egyptomba. Jézus gyermekkora. Jézus megkeresztelése a Jordánban. A bevonulás Jeruzsálembe. Az utolsó vacsora. Krisztus az olajfák hegyén. II. SZAKASZ. Krisztus Kaifás előtt. Péter megtagadja Krisztust. A megkoronázás és megostorozás. Krisztus Pilátus előtt. A fájdalmas út. A keresztrefeszítés. Leemelés a keresztről A sírba tevés. Záradékul KRISZTUS ÜNNEPÉLYES FELTÁMADÁSA, BELÉPTI DIJ: I. hely 80 kr. II. hely 60 kr. III. hely 40 kr. állóhely 20 kr. Jegyek előre válthatók: Áldori Manó úr könyvkereskedésében. Pénztárnyitás 7 órakor este. Az előadás kezdete pontban 7 ^ órakor. Ma Vasárnap 13-án, dél-után 4 órakor RENDKÍVÜLI ELŐADÁS. Ezen előadáson deákok és gyermekek fél árat fizetnek. Tisztelettel Allesch E., a passio-társaság igazgatója. A Mauthner féle hírneves konyhakerti- és virágmagok zárt -s hatóságilag védett csomagokban, törvényesen bejegyzett medve -védjeggy valamennyi nagyobb fűszer- és vaskereskedésekben kaphatók. Budapésten Andrássy-út 23. szám alatt létező Mauthner Ödön czég csakis olyan csomagoknál vállal teljes jótállást egeszén friss és valódi magvakért a mely csomagok ragasztva, a medveábrával és a Mauthner névvel jelölve, ugy a mint a mellékelt rajz is mutatja. Vetés ideje: Augusztus és szeptember. Ültetés távolsága 15—20 cm. Talaj minősége: Jól trágyázott. Mauthner féle magvak. Aussatzzeit: Auguszt und September. Pflanzweite: 15—20 Cm. Bodenbeschaffenheit: Gut gedüngt Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna II. évfolyam 8. szám 1898. február 20. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán A magyar hírlapirodalom. Nem élünk nagy időket. Még a millennium szép, nagy évét is elfeledtük, a hétköznapok igáját vonjuk mindnyájan. „Önálló vámterület” és „katholikus autonomia" csak jelszavak, akár az irodalomban a „modernség", a „színművészetben” - jellemző idegen nevén a „verismus” vagy a jótékonyság terén például a terén például a „mensa academica”. Országunk szellemi és erkölcsi életének egyik ágában sincs olyan uralkodó, oly mindent delejes erővel magához vonzó eszme vagy jelenség, semmiféle téren sincs olyan nagy ember, hogy az ország zömét a lelkesülés heve járja át már nevének említésére is. Az egy kivétel a Jókai . . . volna, ha gazdag képzeletének kaleidoszkópját nem rázná fel ma is olyan sűrűn, mint évekkel ezelőtt, mikor még nem egyetlen hírmondója volt a Petőfi, Pálffy, stb. tizek társításának. És mi lehet oka meddőségünknek? Miben kereshetjük magyarázatát, hogy anyagi érdekeink gondozói közt úgy, mint a legszellemibb működés terein, nem magasodik ki egy-egy korszakalkotó alak - nem beszélve Jókairól, a ki már rég korszakot kezdett és nemzedékeket lelkesített. Miért nincs a politikában Széchenyi Istvánunk, vagy Deák Ferenczünk, a kinek a szavára mindannyian esküdtünk, a tudományban egy Brassai Sámuelünk, vagy Pulszky Ferenczünk, a szépirodalomban egy új Jókaink? Úgy hisszük, hogy az e kérdésekbe foglalt gondolatok nem oly sivárak, Nem olyan vigasztalanok, hogy feleletükben ne lenne ott a nyugtató elem; sőt annak idején, mondjuk hetven évvel ezelőtt, még olyan mélyen bele voltunk ásva a szellemi jobbágyság szomorú állapotába, hogy csak az egyetlen Széchenyinek hatalmas, villámszerű hírtelenséggel és fényűvel feltűnt szelleme rázhatott fel s ébreszthetett öntudatra, lelkesíthetett önképzésre, munkára és mind arra, a mi együtt jár az emberi méltósággal. A vezér nyomában aztán támadtak kapitányok, támadt ugyan lázadó is, a ki a maga reformátori egyéniségével a dicső emlékű szabadságharczot idézte fel de akkora már megvoltak mutatva a hazai ipar, kereskedelem, a szellemi fejlődés sokféle ágazó útjai. Még a „fátyol alatti idők” is. bár lassan érlelték a magyarság boldogulásának gyümölcseit. Bármennyire volt is kárhoztatva a sajtószabadság; az írott és nyomtatott betű messze és mélyen hatott. Ma nincs Magyarországon közlönye a művészetnek, a hatvanas években bizony volt, s akkorra esik művészetünknek a közönség szeretetében megszilárdulása. 1867, a kiegyezés, a koronázás éve, végkép felszabadította a szellemeket: ezóta csak mondva csinált nagy emberünk van sok. valódi nagy pedig kevés; de azóta tart időszaki sajtónknak minőségben és mennyiségben való gyarapodása, kifelé hatásának és belső erejének óriási emelkedése. Íróink egyszersmind hírlapírók. A sajtó még ott is életet teremt mesterségesen, a hol egészséges, intenzív élet nem volt. A sajtóra múlhatatlan szüksége van az emberi működés minden ágának: ez veszi elejét a hűtelen sáfárkodásának: ez közli az eredeti eszméket a lassúbb gondolkozású tömeggel: az időszaki sajtó, a szaklapok özöne egészíti ki az újabb tudás és figyelmesebb gondolkodás anyagával azokat az ismereteket, a melyeket az illető szakívelői a maguk iskolájában, vagy önképzésükre szolgáló könyveikben szereztek. Ezt a sokoldalú és aprólékos, különben pedig rendkívül fontos szolgálatot csak olyan erők tehetik, a melyek a hozzávaló aprólékos munkát, a szakmák al-szakcsoportjainak hangyaszorgalommal való feldolgozását szinte mikroszkopikus vizsgálattal elmélyedve nézik. Ezek az erők nem mozoghatnak nagy vonalakon. Nagy, égre törő szellemeket viszont az apró munkára nem lehetne befogni. Hálával tartozunk azoknak, a kik a külön mezőket, a tudás, vagy bár az ipar specziális szakmáit lelkiismeretességgel művelik. Büszkék lehetünk sajtónknak oly sokoldalú elágazott voltára: arra a száz meg száz szaklapra, a mely csupán magyar nyelven több mint 1160 hírlapunk és folyóiratunk óriási tömegét teszi. Tiszteljük tehát a sajtót, a míg hivatott kezekben van! Legyen bár a legkisebb vidéki lap, mely a maga körében hasznos tudást terjeszt, több áldás tapad hozzá, mint akármilyen lángelméjű, hódító Napóleonok világraszóló, de siralomfakasztó nagy gondolataihoz. A hangya szorgalommal összehordott kövecsek a jövendő, alkotó lángelmét várják, mely képes lesz belőlük összealkotni azt az óriási mozaik-képet, melyet a késő utókor a XIX. század — a találmányok századának — hű történelmének fog nevezni. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A "Zsolna és Vidéke" Farsangi képek. Kedves olvasóim nehogy azt higyjék, hogy valami fotográfus, vagy karrikaturkép rajzoló vagyok, a miért e czímet választottam, a különféle mulatságokban támadt érzelmeim és gondolataim megörökítésére. Őszintén bevallom, nem tudtam, hogy minő czím felelne meg legjobban a különféle érzés áramlatok behatása alatt írt sorok elejére. Minthogy e czím tág keretű, a melybe nagyon beillenek a farsangi mulatságok, különféleségek, fogadjuk el s lássunk azok leírásához. Ha esetleg nem fogok tudni elég jól megfelelni mindannak, ami különösen farsang idején az ember szívét és fejét eltölti, bocsássanak meg, mert e téren meg csak fiatal kezdő vagyok. Különben, a ki tud, írjon jobbat, én nagyon szívesen elolvasom, mert az ember természeténél fogva szívesebben olvas, mint ír. De hol is kezdjem. Hiszen eddig Zsolnán és a környéken már annyi kedélyes és jól sikerült mulatság volt, hogy az ember tényleg zavarban van, melyiket tegye előbbre s melyiket tartsa legsikerültebbnek. Volt itt kalikó bál, volt itt kereskedői, vasutas, építők, a csaczaiak és isten tudja még minőféle bál és mulatság. Hát a vidéken: egy egész özönnel. Az ország határain kívül a tescheni, mely talán a legfényesebben sikerült valamennyi között. De mi nem is versenyezhetünk Teschennel bálok és mulatságuk rendezésében. Minthogy mindezekről már szólottak mások, én kezdeni fogom e hó 13-án a vasúti kör nagytermében tartott konczerttel. Az igaz, hogy erről is írtak már mások, a kik ügyesebbek lévén nálamnál, megelőztek. No de se baj! Azt hiszem, hogy nekem is maradt még valami. A programm nagyon gazdag volt, talán egy kissé igen sok pont volt belé foglalva, a mi azt eredményezte, hogy nagyon hosszúra nyúlt, úgy hogy nem kevesen voltak azok, a ki abban a nagy hőségben elkezdték már veszíteni türelmüket. Konczertek rendezésénél mindig arra kell tekintettel lenni, hogy azoknak fényes sikere nem a soktól mennyiségben, de a soktól minőségben függ. Különben e konczert általában véve nagyon sikerült volt. A zenekar darabjai elég ügyesen voltak előadva, a miért első sorban dicséret illeti a buzgó karmestert. Kiemelendő pontjai, voltak azonban: Nevorál Valéria kisasszonynak zongorajátéka, Reiss Ottoné és Kloch báróné úrhölgyeknek éneke, és Hahn Lajos úr hegedű solója. A többi pontok is nagyon sikerültek voltak, de az elősoroltak majdnem minden tekintetben megütötték a művészi tökélyt. Lássuk részletesen: Nevorál Valéria kisasszonynál valóban bámulni kell azt a technikai ügyességet, a mellyel eljátszotta azokat, a szép és nehéz, darabokat. Szerény véleményem az volna, hogy néki nagy ügyességével párosítani kellene az érzelmek nagyobb melegségét is. Azaz: ha a huroknak kölcsönözne valamivel többet a szívből; ha a huroknak a hangjaiból éreznők azt a valódi érzelmet, a melyet érzett a kompositor akkor, a midőn szerzetté zene darabját s a melyből feltétlenül áthatva kell lennie annak, a ki azt játsza. Evvel nem akarom semmi esetre sem kétségbe vonni, hogy az említett kisasszony ne lett volna áthatva a mély érzelmektől, csak talán nem érvényesültek azok ép oly tökéletesen, a mint azt a technikai ügyesség kívánatossá teszi. Tekintve azonban azt a szép sikert, a melyet az este aratott, arra enged következtetni, hogy idővel nagyobb szabású konczerteken is elfogja nyerni a babér koszorút. Reisz Ottanié úrnő ez este is megmutatta szépen sikerült ének darabjaival, - hogy nemcsak kitűnő oskolája van e téren, de hogy -és a mi legfőbb tökéletesen átérezte és átértette a legfinomabb árnyalatukig, az érzelmek változatosságát, a melyek az „Erlkönig” tenedarabban oly művészien vannak csoportosítva, kezdve az édes megnyugtató hangtól felfelé a hanglajtorja minden muancain át a kétségbe esés dissonans harmóniájáig. Ezt énekében valóban bámulatra méltó ügyességgel színezte is, és tiszta, csengő, édesbús hangjával a hallgatóban azt az érzületet keltette föl, a melyet e zenedarab szerzője maga is érezhetett, avagy éreztetni akart. Ez olyan érdem, a mely nemcsak tapsözönt, de legnagyobb elismerést is érdemel. Nem kevébbé sikerült volt a „magyar népdalok” is. Ez a magyar nép érzés világába engedett bepillantanunk. Magyar szívvel, magyar érzéssel volt énekelve. - A „Barcarole” cz, duettet hallva, az ember Nápolyban, vagy Velenczében képzelte magát a könnyű gondolákon, melyek csak amúgy repülnek tova a tengernek ritmikusan tánczoló habjain, s mintegy képzeletben füleibe csengettek a szép olasz „barcarole” dalok, a melyeket oly mélabús, oly sentimentalis hangon csak azok tudnak énekelni, a kik megbarátkoztak a tengerrel s a tenger velők, csak azok, s kiknek feje fölött mindig tiszta az ég. Tiszta, mint az olasz ég, és csengő, mint az olasz dal: olyan volt a duett. E darab sikeréért nagy dicséretet érdemel Kloch báróné ő méltósága. De mit szóljak a „Faust” cz. zenedarabról? Ebben, de különösen a szóló darabban Hahn úr kimutatta művészi tehetségét, kimutatta azt, hogy a klassikus zene az ő eleme, mint eleme Ripper úrnak a népzene. Mindketten valódi élvezetet nyújtottak a hallgatóknak: az egyik Kárpátoktól koszorúzott hazánk dalainak édes-bús hangjaival, a másik a nagy világ klassikus darabjainak játszásával: egyik is, másik is megnyerte a közönség tetszését és méltánylását miről eléggé tanúskodott a zúgó s perczekig tartó taps vihar. Nem hagyhatom említés nélkül a czitera játékot sem, a mely szintén igen sikerült volt. Az Alpok regényes vidékein képzelhette magát az ember ez accordok hallatára, a melyek hasonlók az Alpokról lerohanó tiszta patakok habjainak csevegéséhez, az ott tanyázó pásztorok érzésteli bús dalaihoz, a virágokról mézet gyűjtő méhek döngicséléséhez, szóval az ember képzeletben élvezhette azon tájék megszámlálhatlan szépségeit. El akartam volna hallgatni a szavalást, de nem tudtam ezt tenni, azért mert gondoltam, hogy talán jó lesz egy kissé megmondani a hiányokat is. A théma, a költemény magában véve nagyon jól volt választva, csakhogy nem épen oly szerencsésen volt elszavalva. Jó költeményt jól elszavalni, majdnem olyan művészet, mind egy jó költeményt megírni. A többi közreműködő is a tőle telhető legjobb igyekezettel lépett fel s így járult hozzá az est sikeréhez. *** Egy kis karczolatot e hó l6-án megtartott fillér estélyről. Az öreg kaszinóban fiatal kedv pezsgett az említett estén. Itt is talál az a hasonlat, hogy minél öregebb valamely tölgy, annál inkább ki bírja állani a viharokat s annál üdítőbb árnyékot nyújt az utasnak. Gyönyörű hölgy és férfi koszorú övezte a kaszinó nagytermében terített asztalokat s mindenki úgy érezte ott magát mint otthon családja körében. Jó kedv sugárzott minden arczról, a beszéd csak amúgy folyt mindenki ajkairól. Sok szépről, sok jóról s talán szerelemről is: a legtöbb szép, a legnagyobb jó. Majd a czigány ropogós csárdásaival tánczra csalogatta a fiatalságot. Ez csak fokozta a jó kedvet, s lett is olyan táncz, amely csak reggel 3 óra felé szűnt meg. A négyest 16 pár járta vígan. Fesztelen mulatság, jó kedv, kedves társalgás jellemzik ezeket a fillér estélyeket. Reméljük, hogy valahányszor ismétlődni fognak az estélyek, a jókedv mindig meg lesz s mindenki kedvvel fog visszaemlékezni az ott töltött pillanatokra. - Úgy legyen! Mughetto. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Még egy pár szó a főgymnasium szükségességéről Zsolnán. Utolsó czikkemben megígértem volt, hogy kifogom fejteni azokat az előnyöket is, melyeknek szellemi téren is okvetlenül be kell állaniok, úgy Zsolnán, mint környékén arra az esetre, ha a gymnasiumot főgymnasiummá emelik. Lássuk már most röviden ez oldalról is az előnyöket, melyek csak természetes kifolyásai lesznek ama üdvös mozgalmaknak, melyek a társadalmi életben. - úgy tágabb, mint szűkebb értelemben, -mindannyiszor jelentkeznek, s új lökést nyernek, valahányszor azt a mindennapi gondolkodáséi cselekvés módjáról egy magasztosabb czél felé veszi útját. Hisz szellemi téren is ép úgy, mint anyagi téren. pl, a kereskedelemben, a mozgalmasság, a forgalom, a kombináczió változatossága szüli a nagyszerű eredményeket melyek nemcsak egyes nemzetekre, de legtöbbször az egész emberiségre üdvös és hasznos befolyással vannak. Értem azonban, hogy ez az eredmény csak akkor hasznos és üdvös, csak akkor emberiség boldogító, ha az eszmék erős erkölcsi alapon emelkednek hatalmas szellemi épületté, ha az eszközök, melyeket ez eszmék terjesztésén felhasználunk, erkölcsi szempontból nem eshetnek semmi kifogás alá. Egy szemer erkölcsiség többet ér egy megérhetetlen tudománynál, a mely erkölcsökben szűkölködik. S mi az erkölcs, ha nem alap - s legfőbb feltétele a valódi szilárd jellemnek?! S mi a valódi, tiszta jellem, az ész és szív harmonikus működése, megvetése mindannak, a mi egyedek, erkölcsi testületek, nemzetek megrontására s ezzel végveszélybe döntésére tör. Ész és szív, azaz érzelem, érzet és gondolat egyöntetű működésé magasztos czélok elérésére, üdvös dolgok megvalósítására, nemcsak az egyeseknél szükséges, sőt feltétlen kellék, ha sikert akar aratni szellemi tökéjével, hanem különösen szükséges ama egyedek összesesénél, a melyet: nemzetnek nevezünk. Ezért fektet oly nagy súlyt korunkban a paedagogia serdülő nemzedéknek oly nevelésére, hogy az nem csak testileg ép, erős és edzett legyen, hanem erkölcsileg is megüsse azt a mértéket, melyet jellemnek, szilárd jellemnek nevezünk. Igen, lenyugvó századunknak nagyon nagy szüksége van szilárd jellemekre, azaz olyan erőre, a mely ellensúlyozni tudja az alapjában nagyon is ingadozó társadalmat. S a mi áll az általánosságra, az áll annak részére is: az egyes nemzetekre. S mikor nevelhetjük különösen a jellemeket, ha nem épen a zsenge korban: „addig hajlítsd a vesszőt, a míg fiatal" mond az ismeretes közmondás. Az iskolákat, de különösen a közép iskolákat a főgymnasiumokat mind meg annyi virágágyaknak kell tekinteni, a hol a tanár-kertész a legnagyobb gonddal ápolja a reá bízott ártatlan csemetéket. Óvja, gondozza, s nemcsak arra törekszik, hogy szép illatos virágot, de egyszersmind hasznos és értékes gyümölcsöt is teremjenek idővel csemetéi. A nehéz, de szép munka kezdődik a szülői háznál: folytatódik az iskolában, a hol nagyobb fáradságot igényel a megkezdett munka: s a bevégzést csak az életben érjük el, az életben, ott, a hol mindenki hivatva van saját erejéhez képest küzdeni és előmozdítani ama nemzet javát és nevelni nem csak anyagi, de szellemi, s főleg szellemi tőkéjét, a melynek részét képezi. Ezen kitérés után, a mely csak megvilágításul fog szolgálni a kifejtendőkre, - lássunk a tárgyhoz. Tudom, hogy soknak furcsának fog tetszeni az az állításom, hogy Zsolna és környéke szellemi életében is nagy változás és haladás állana be, arra az esetre, ha a gymnasiumot főgymnasiummá emelnék, s az internatust ide, építenék, Furcsa - de igaz! Hány olyan dolog nem történik meg ma, a melyek első látszatra nemcsak furcsáknak, de egyenesen lehetetleneknek tűnnek fel s áldásos voltukat csak akkor tapasztaljuk, ha végükre jártunk; nem egyszer a legnagyobb ellentállás legyőzésével és titáni küzdelmekkel. - Aztán állításom csak akkor, s csak azoknak fog furcsának tetszeni, kik a kérdésben forgó dolgot felületesen és közönyösen veszik. Ellenben, ha bele mélyülünk a kérdés mi voltába, ha azt minden oldalról meghányjuk-vetjük, ha szóval, avatott kritikai szemmel elemezzük, aztán a múltban megtörtént hasonló esetekből levonjuk a consequnentiákat, nem hagyjuk fgyelmen kívül a hasonló körülmények szülte változásokat, továbbá, ha a múlt ezen eredményeit összefüggésbe hozzuk a jelennel és ebből, emberi ész és számítás szerint következtetést vonunk a jövőre: arról fogunk meggyőződni, hogy nem egyszer ilyen csekélynek látszó körülmény nagy befolyással volt nem egy városra, nem egy vidékre, de egy nemzetre. Mert valamint a természetben az egyes atomok mozgása által a szomszéd atomok is mozgásba jönnek, s így következetesen az összes atom tömeg, úgy a szellemi téren is nagy a hasonlatosság az atom mozgáshoz, egyes kisebb körök hatást gyakoroltak eszméikkel nagyobb körükre s így következetesen sokszor egy egész nemzetre, sőt nem egyszer az emberiség nagy részére. Így kis szellemi erőparányokból, - ha szabad e hasonlatot használnom - keletkezik az a nagy és megtőrhetlen erő, melyet nemzeti erőnek nevezünk, a melynek a nagyságától, szívósságától függ az illető nemzet élete. Ezt az erőt fejleszteni és egy bizonyos fokig növelni szintén a középiskolák hivatása. Itt a tanár már az oktató szerepét viszi, de mindig párosítva a neveléssel. - Jól oktatva és nevelve, szóval minden tekintetben előkészítve az életbe lép ki a múzsák falai közül az ifjú, a ki idővel saját körében, a vidéken a hol hivatása leköti ugyanezt a szerepet tölti be azokkal szemben, a kiknek körében megforog. Lelkesedve fogja ápolni és terjeszteni a nemzet kincseit az, a ki lelkesedni tudó egyénektől nyerte ifjú kora szellemi táplálékot. „L'homme, qui tend toujours vers le méme but tinit par acquérir une force murale immense”. (Az az ember, a ki mindig ugyanazon egy czél felé tör egy megmérhetetlen erkölcsi erőre tesz szert.) S ha ez áll az egyesekről, miért ne állana az egyesek sokaságáról: egy társadalomról egy nemzetről?! Egy nemzet akaratának, erkölcsi erejének, szellemi kincses házának s főfőképen irodalmában lerakott nemzeti érzésének és gondolatjai, - szóval nemzeti ideáljainak értékesítése különösen a határszéleken igényel főgondot, kitartást és nagy akaratot. Valóban nagy akaratot és türelmes bátorságot igényel e nagy munka, ha kívánt eredményekre akarunk jutni. Itt a határszélen, kell különösen felhasználni a szellem éles fegyvereit ha a kitűzött czélt el akarjuk érni. Legyenek a középiskolák, mind meg annyi fokuláriumok, s azok élén álló tanárok fáradalmat nem ismerő őrök. Az iskolában és az iskolán kívül, az élet minden mozzanatait kell megragadni eme czél elérésére. Ha már most a gymnasiumot főgymnasiummá emelnék, egy részről a tanulók számának növekedésével növekednék ez a nemzeti eszme és szellem terjedése is, más részről a tanári kar megkétszereződnék számban, de hatványozódnék szellemi erőben, a mi nagy nyereség volna a városra és környékére. A hol nagyobb az erő többet és több irányban is működhetnek, a munka több vállon oszlik meg s az eredmény biztosabb. Ezzel azonban korántsem akarom azt mondani, hogy Zsolna városa és környékének társadalmi átalakítására szellemi szempontból csak a főgymnasium és ennek élén álló tanári kar folynék be, hanem csak azt hogy első sorban ő volna erre hivatva. - Állásánál fogva minden művelt ember köteles egy vagy más irányban előmozdítani a társadalmi élet szellemi irányát; az orvos, az ügyvéd, a bíró stb. stb. mind, mind hivatvák erre. - Minthogy azonban a tanárok már foglalkozásuknál fogva is erre utalvák, senki sem tagadhatja, hogy ők inkább kötelesek erre, mint akárki más. S azt hiszem, hogy nemes munkát végezünk akkor, midőn az irodalom kincses tárházából szellemi táplálékot nyújtanak, irányt adnak nemcsak az iskolában, de az iskola falain kívül azoknak is, a kiknek nem volt alkalmuk a nemzet szellemi kincseivel, híresebb írók életrajzaival, a költészettel, drámával stb. megismerkedni, vagy talán csak rosszat hallottak róluk. Az életrajz, költészet, dráma stb., mind telve lebilincselő érdekességgel és eszmékben gazdag tanulságokkal. S különösen szükséges egy egészségesebb irány most, midőn a socalismus mély gyökereket kezd verni nem csak fővárosunkban, de kisebb vidéki városkákban, sőt falu helyeken is. A socialistikus-demokrata eszméktől szaturált emberek első sorban maguk élete, - s azután azon nemzet élete ellen törnek, a melynek kebeléből valók. Ezeket a, gonosz eszméket hintő iratokat és beszédeket ellensúlyozni kell, sőt nemcsak ellensúlyozni, hanem örökre elnémítani, de nem fegyverrel, nem erőszakkal, mert tudvalevő dolog, hogy az akczio mindig reakcziót szül, hanem a nemzet természetéből kifolyó és ennek mindenben megfelelő neveléssel és oktatással és ennek kiegészítéséül - az iskola falain kívül - nemzeti szellemben, a szó nemes értelmében vett, humánus és magasztos eszméktől áthatott iratokkal és beszédekkel. Nemesíteni kell a szívet s felvilágosítani az észt: nemesíteni és felvilágosítani a nemzet, múltjából vett példákkal. Hadd melegedjenek nemzeti érzület melegétől áthatott munkák olvasásával; hadd lássák előttük folyton ama emberek tetteit, a kik üdvöset cselekedtek nemzetük érdekében, semmit sem várva jutalmul. Hadd lássák, hadd érezzék, mit jelent e szó „hazaszeretet." Ilyen példákkal kell szolgálni folyton azoknak, a kik talán akaratukon kívül tévútra terelődtek olyanok által, a kik számításból és önzésből gonosz czéljaik elérésére akarják őket felhasználni. Erősíteni kell a nemzetet s nem gyöngíteni: erősíteni kebeléből vett példák által. Erre nagyon alkalmasak a minél gyakoribb társas összejövetelek, a hol eszmecsere következtében tisztulnak a szempontok s nem egyszer veszéllyel fenyegető tervek összeomlanak. Ez irányban azonban különösen ott látunk nagyobb eredményt a hol nagyobb számú a valódi szellemi aristokratia. A felvidéknek egyik szellemi góczpontja kellene, hogy legyen Zsolna városa is, a honnan kiterjedhetne környékére is a szellemi munka áldása. Hogy szellemi góczpont lehessen, nagyon előre volna segítve azáltal is, hogy ha főgymnasiumot nyerne! Reméljük, hogy meglesz s tegyük hozzá, hogy soha, semmi nagy nem kezdődött mint nagy. Dr. Nicóra János. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Anyakönyvi kivonat. - F. évi február hó 1-15-ig. - Új rovatot nyitunk lapunkban. Tesszük ezt azért, mert városunk számos, de kiváló polgári köréből azt a kérelmet nyilvánították lapunk szerkesztősége előtt, hogy tájékoztassuk a közönséget, úgy az anyakönyvi hivatalban jelentkező népesedési mozgalmakról, mint a közelebb eső vidék vásárairól. Szívesen felelünk meg ennek az óhajnak és ezentúl havonta kétszer fogjuk ismételni ebbéli közléseinket. Egyedüli törekvésünk, hogy városunk javát, mozdítsuk elő, és el ne veszítsük a polgárságunkkal minket összekötő szoros kapcsolatot: ezt a czélt véljük most is szolgálhatni. Születések száma: 1. Ring Mór gyermeke Júlia 2. Strasser László gyermeke Károly, László 3. Weisz Mór - Oszkár 4. Obendorf Gusztáv - Mária, Ern., Ant. 5. -- - Antal. Béla 6. Holba Endre - - Veronika 7. Hrenszik Katalin - halva született 8. Pekarik Ignácz - Mária 9. Kianicska Mór - József 10. Spitzer Miksa - Gábor 11. Fidicziny László - halva született Házassági esetek száma: 1. Raiszkup Ferencz — Gender Anna, Auguszta. 2. Elzer Rezső (Rudolf) - Kurhajecz Mária. Halálozási esetek száma: 1. Janda Etel 2. Ring Júlia :i. Özv. Sclnvartz Jánosné sz. I'oltzer Francziska. 3. Özv. Schwartz Jánosné, szül. Poltzer Francziska 4. Staffen Róza 5. Beles Matild 6. Obendorf Antal, Béla 7. Jnnsek Alajos 8. Kohn Hermin 9. Hrenszik, halva született 10. Preisz Simonné szül. Rosenzweig Róza 11. Fidicziny, halva született. Házassági kihírdetések száma: 1. Pasztyrka Károly - Özv. Hiczik Pálné szül. Bardy Zsófa. 2. Hercz Samu - Weil Mária. Legközelebb eső vásárok: Rajecz: marha vásár február 24. kirakó vásár- február 28. Várna: együttes vásár márczius 21. Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek. Popper Ármin báró, ki hosszabb ideig tartózkodott, bittsiczei kastélyában és a vidék társadalmi mozgalmaiban is részt vett ismét állandó tartózkodásra Budapestre utazott -Roszival István, orszggy. képviselő, választókerületébe való utaztában, f. hó 17-én Várnára érkezett. A szabadelvű polgárság impozáns fogadtatásban részesíté szeretett képviselőjét - Kinevezés. Ladon Gyula kassai alügyészt ő felsége a király törvényszéki bíróvá nevezte ki a trencséni m. kir. törvényszékhez. - Sokan fognak még kellemesen visszaemlékezni Landon Gyulára, kit városunkhoz nem csak rokonsági kötelékek fűznek, hanem aki még néhány év előtt vezérszerepet vitt Zsolna társadalmi köreiben. - Eljegyzés. Franz Bohumil, a zsolnai „Hungária” műtrágyagyár közkedvelt igazgatója -mint értesülünk - eljegyezte Özv. Bahrné úrnő, bánya-tulajdonosnő kedves leányát, Teréz kisasszonyt Kremsből. - Őszinte rokonszenvvel fogadjuk e hírt, mely alkalmas, hogy a legszélesebb körökben kellemes meglepetést idézzen elő. - A zsolnai kaszinó választmánya f. hó 13-án tartott gyűlésében több közérdekű tárggyal foglalkozott úgy hogy azokat e helyen sem mellőzhetjük. Lapunk olvasói ismerik már a kaszinó újabb időben örvendetes fellendülésnek indult mozgalmait, azért tájékozásul csak egész röviden említjük meg, hogy a rendkívüli közgyűlés napjául február hó 27-ét tűzték ki. E gyűlés tárgyai lesznek: 1. a választmány ismerteti a közgyűléssel a folyó évre megállapított költségvetést: ezt annak idején már részleteztük, tehát most nem ismételhetjük. Kétségtelen, hogy a közgyűlés megnyugtató tudomásul fogja venni ezt az előirányzatot, mert ez nem csak igen kedvező a fennálló viszonyok között, hanem, mi fő érdeme, reális alapra van fektetve. 2. A választmány beterjeszti úgy a tiszti kar, mint a saját lemondását. E pontra sem lehet új megjegyzésünk, ezt is fejtegettük már. 3. A közgyűlés megejti az újabb választásokat. - A bizalmi kérdést ily módon akarja tisztázni a kaszinó vezetősége. Ez szép, de mindenek fölött önzetlen és lojális eljárás. Bár vannak sokan, kik elvi szempontból nem helyeslik a kaszinó vezetőségének eme határozatát, mert félnek az alkotandó praecedens esetleges következményeitől a jövőre nézve, - hiszen dissidens elemek mindig és mindenütt találkozunk, - mi mégis azt hisszük, hogy e lépés most csupán a helyzet tisztázására való tekintettel, nem fogja eltéveszteni a kívánt hatást - Ha következtethetünk a mérvadó személyek erre vonatkozó nyilatkozataiból, úgy azt véljük, hogy úgy a kaszinó tiszti karában, mint a választmányban alig lesznek számba vehető eltérések a mostaniakhoz képest - Úgy tudjuk, hogy a rendkívüli közgyűlésre szóló meghívókat már szét is küldötték. - Adomány ínségeseknek. Az emberbaráti érzelmeiről ismeretes Popper Ármin báró múlt héten 100 frtot küldött a várnai izr. hitközség elnökének, hogy ez összeget a hitközség ínségesei közt ossza szét. - Ugyancsak a kiszucza-újhelyi izr. szegényeknek is juttatott a báró 100 frtot - Fogadja a nemesszívű adományozó ez úton is a hitközségi elöljáróságok és az adományban részesültek mély köszönetét — A kaszinó kedélyes estélye. Mire e sorok napvilágot látnak, bizonyos, hogy kellemes visszaemlékezést keltenek már csak azokban, kik a kedélyes estélyen, kivilágos-kivirradtig élvezték a letűnő farsangot. Bizonyos az, hogy a kaszinó mulatsága igen látogatott lesz, mit nem csak az eddig már igen szép számmal elkelt tombola jegyekből következtetünk, de a nagyszámú érdeklődő és mulatságra készülő úri társaságból, melyről tudomást szereztünk. Örvendünk ezen, mert a kaszinó, minden ellene irányult gáncsoskodással szemben, egyrészt életrevalóságát bizonyítja be fényesen, másrészt pedig, hogy helyzete magaslatán áll és ezután is a város művelt közönségének gyúpontja lesz. - Zsolnai takarék és hitelintézet. A helybeli takarék és hitelintézet f. hó 17-én d.u. 2 órakor tartotta meg a Baumgartner Libor nyug. főszolgabíró elnöklete alatt ez évi közgyűlését. A gyűlés a meghatározott napi rend szerint folyt le, majd újból választották meg az eddigi felügyelő bizottságot - Az intézet l897-re szóló szelvényét február 18-ától kezdve hat forintjával váltják be takarék és hitelintézet hivatalos helyiségeiben. - Fillér-estély. A f. hó 16-án megtartott fillér-estély nem csak megfelelt, de meg is haladta a hozzá fűzött reményeket. Ez az új intézmény mind nagyobb érdeklődést kelt és ezt az utolsó estély sikere csak megerősítette. - Nem foglalkozunk itt ezzel bővebben, hiszen lapunk más helyén, úgy is méltatjuk. - E helyütt csak azt kívánjuk a t. közönség tudomására hozni, hogy a legközelebbi ilyen estély szombaton, márczius 5-én lesz és — mint értesülünk — csinos kis programmal lesz egybekötve. Zsolna és Vidéke 1897-1899 — Halálozás. Özvegy Brauner Ábrahámné Csaczán, f. hó 16-án élte 63-ik évében elhunyt és f. hó 17-én általános részvét mellett, kísértetett örök nyughelyére. — A gyászbeszédet és búcsúztatót melyek a nagyszámú közönséget és mindenek fölött a hátramaradt gyermekeket és rokonokat mélyen megindították. Dr. Friedmann a Dávid zsolnai rabbi mondotta. — Áldás és béke az elköltözött hamvaira. - Új ág. hitv. ev. vikárius Zsolnán. Tudva levő, hogy a zsolnai ág. hitv. ev. egyházközség lelkésze, Maschtena János, elfoglalta új állomását, Puszta-Födémes pozsonymegyei községben. - A zsolnai megüresedett állásra az ev. püspök úr, ö méltósága, Mágócsy István fiatal lelkészt nevezte ki. Ez el is foglalta már itteni állomás helyét és rögtön első fellépésével, nem csak hívei, de a közönségnek rokonszenvét is megnyerte. - Őszinte örömmel üdvözöljük őt, mert nem csak hazafias lelkű derék papot nyertünk benne, de a társadalmi életnek is egy mozgékony, ügyes új tagját véljük láthatni. - Esküvő. Herz Samu zólyomi hivatalnok f. hó 27-én tartja egybekelését Özv. Weilné kedves leányával Mariska kisasszonnyal. - Földcsuszamlás. A korai olvadás és ismételt esőzés annyira meglazította Pozsony-Sz.-György állomás közelében a talajt, hogy váratlan földcsuszamlás következett be, mely a vasúti síneket is megrongálta. Bár a tényleges kár csekélynek mondható, mégis forgalmi zavarokat idézett elő, mivel a Pozsony felöl közlekedő vonatok csak kerülő úton és ennélfogva tetemes késéssel érkeztek be. - Tánczmulatság elhalasztása. A csaczai izrlt. nőegyesület f. hó 19-ére kitűzött bálja, járványos betegség miatt elhalasztatott, de föl nem adatott. Sőt remélhető, hogy a később megtartandó mulatságnak ép oly szép eredménye lesz, mint az eredetileg megállapítottnak minden bizonnyal lett. volna. - A várnai választás utójátéka. F. hó 14-én Bucskó Karoly várnai sekrestyés, ex offo néppárti izgató és kocsisa, Maczák János Zsolnáról hazafelé utazván, a szintén hazafelé utazó Kana János bellai lakossal találkoztak. Bucskó Károly, a liberális Kana János láttára vérszemet kapván, így rivallt rá: „Ez is tatár"! Erre aztán kocsisa, mintegy vezényszóra, addig ütötte Kanát míg véresre nem verte. A brutális kocsis, nehogy rábizonyíttassanak, a hegyek felé szökött, humánus gazdája pedig sietve hazafelé vágtatott de így is mindkettőre ráismertek és az ügy már átadatott a bíróságnak. - Aligha nem a néppártiakban van tatárérzelem és tatárhajlam! - Különös természeti tünemény történt f. hó 16-án este 7 órakor Vágbeszterczén. Mint ottani levelezőnk írja, hirtelen nagy szélvihar és eső keletkezett a mondott időben, melyet a nyári kánikulába is beillő villámlás és menydörgés kísért. A szokatlan zivatar egy negyed óráig tartott. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Védekezzünk! Az O.M.G.E. szaklapja a „Köztelek" többször figyelmeztette gazdaközönségünket az amerikai luczerna káros, sőt veszedelmes voltára. Az amerikai luczerna beözönlése ellen tudvalevőleg Mauthner Ödön budapesti magkereskedő vette fel a harczot és ugyancsak Mauthner heti jelentéseiből olvassuk, hogy az amerikai luczerna mag még folyvást oly nagy tömegben özönlik hazánkba, hogy az ilyen mag forgalmazói áraikat 4-5 forinttal leszállították és ezt körlevelekben tudatják a gazdákkal. Kötelességünknek tartjuk gazdáinkat figyelmeztetni, hogy óvakodjanak az amerikai luczernamagtól, a melyet igazi származása letagadásával tisztán, sőt európai luczernamag közé keverve árusítanak. - Teljes üzletfeloszlatás miatt rendkívüli alkalom nyílik ékszerek, arany-, és ezüstárúk, órák bámulatos olcsó beszerzésére a 30 év óta Budapesten, Kossuth Lajos utcza 17. sz. alatt fennálló Benedek Gábor és Testvére ékszerész és órás czégnél. A legdivatosabb ékszerek, ezüstáruk, gyertyatartók, girándolok, tálak, kávés- és teáskészletek, mind 13-próbás ezüstből ezüstből, továbbá valódi -svájczi órák minden elfogadható áron adatnak el. Ezüst evőeszközök grammja 5 és fél kr., telje 12 személynek evőkészletek bőrtokban 150 frt és feljebb. - Dr. Johnsen híres orvos hagyatéka azon recept, mely szerint a Dr. Johnsen kenőcs készül. E szer használatának leírását ingyen küldi meg a Zoltán-féle gyógyszertár, Budapest, Széchenyi-tér mindazon csúz és köszvényes betegeknek, kik czímeiket beküldik. Az elismerő levelek ezrei bizonyítják a szer páratlan, csodás hatását. Kisgazdaság. Résen legyünk! A mezei gazdálkodásának csak akkor van meg az igazi haszna, ha oda törekszünk, hogy évi termésűnket fokozzuk. Két szemet kell termeszteni ott, a hol eddig csak egy szem termett. Annyi bizonyos, hogy ez nem egészen rajtunk áll: mert nagy beleszólása szokott itt lenni az időjárásnak is. De meg aztán a jó Istennel sem csináltunk szerződést hogy valami csapást ne küldjön. Hanem viszont annyi is elvitázhatlan tény, hogy okos előrelátással sok bajt és veszedelmet ki lehet kerülni. Különösen csapás az, ha az ember egészséges és tele kalászt vár s kap helyette egy csomó fekete port. A gazdák ezen rémét porüszögnek szokták nevezni, s oly kimondhatatlan károkat okoz a termésben, hogy a gazda szinte sírva nézhet utánna. Megfelezi a mennyiséget s alaposan megrontja a minőséget is. Hála azonban a tudományos megfigyelés és kutató észnek, mely reávezette az embert, hogy miképp lehet ellene alaposan és biztosan védekezni. Szóval rájöttünk a módjára, hogy e bajnak elejét vehetjük. Sikerült ugyanis Schönbeck Imrének Esztergomban oly szert előállítani, amelynek használata által egészen nyugodtak lehetünk az üszög felöl. Ez megöli a porfinomságú spórákat anélkül, hogy a vetőmagnak ártalmára volna. Nem volt még eset reá, hogy e csávázó szer helyes alkalmazása mellett az üszög mutatkozott volna. Aki tehát a veszedelmes ellenségtől biztosítva akar lenni, az használja a fenebbi szert, s meg fog győződni róla, hogy olcsó pénzért teljes nyugalmat szerzett magának. Mert e szer nemcsak hatásában teljesen biztos, hanem e mellett oly olcsó is, hogy valami érezhető kiadást vagy költséget még a kisgazdának sem igen okoz. Egy 50 dekás csomag, mely 300 liter vetőmagra elegendő, csak 28 krajczárba kerül. Öt kilós postacsomagnál pedig a portót is a küldő viseli s így a megrendelő azt teljesen bérmetve kapja meg. Különösen figyelmet érdemel továbbá azon körülmény, hogy különösen a tavali árpa és zab a volt nagyobbmérvű nedvesség következtében a porüszög által meg van mételyezve s a talaj szintén fertőzve lévén, minden valószínűség szerint az üszög is az idén nagyobb mértékben fog mutatkozni s így annak becsávázása nemcsak kívánatos, de határozottan szükséges is. Saját jól felfogott érdekében cselekszik tehát minden gazda, ha a közelgő tavaszi vetéskor a be-sávázást el nem mulasztja és olyképp teljesíti, hogy egy magból egymás mellé vetett csávázott és csávázatlan állapotban is: úgy meggyőződik a rendkívüli jő hatásáról. Használati utasítás minden csomagon rajt van. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Szerkesztői posta. B. J. Csacza. Engedelmet kell kérnünk, hogy be tudósítása ezúttal helyszűke miatt kiszorult lapunkból. Abschiedsgruss! Allen Freunden Bekannten und Gönnern von denen es uns anlasslich unserer Übersiedelung nach Oedenburg Mangels an Zeit nicht gegönnt war, persönlich Abschied zu nehmen, sagen wir aut diesem Wege herzlichst Lebewohl und bitten uns auch fernerhin in gutem Angedenken zu behalten. Sillein, den 18-ten Feber 1898 Familie Samuel Rosenzweig. Hermán Barber u. Frau. 981/1898.sz. Pályázati hirdetmény. Az 1896. év folyamán lemondás folytán megüresedett XVIII-ik bittsiczai körorvosi állásnak véglegesen választás útján leendő betöltése czéljából pályázatot hirdetek. A választás idejéül f. évi márczius hó 15. napjának d. e. 9 óráját tűzöm ki és ahhoz az érdekelt községek kiküldötteit, utalással a vármegye alispánjának 12732/94. számú rendeletére -hivatalomba meghívom. A körorvos székhelye Zsolna, évi fizetése 300 frt, valamint a szabályrendeletileg megállapított fuvar és látogatási díjak. A kellően felszerelt pályázati kérvények f. évi márczius hó 10-ig nálam benyújtandók, mert a később érkezőket figyelembe nem veszem. Zsolnán, 1898. évi február hó 16-án. Rudnay István, főszolgabíró. /// Specialista sérvkötőkben Alapítva 1878. Cs. és kir. oszt.-magy. és belga kir. szabad. Kitüntetve Brüssel 1893 aranyéremmel és díszokmánnyal Keleti-fele sérvkötő orvosi tekintélyek véleménye szerint a legtökéletesebb ezen nemben, nem csúszik, nem gyakorol kellemetlen benyomást eltávolítja czélszerű szerkezeténél fogva az eddigi sérv kötők hiányait. Keleti-fele gummisérvkötő idomítható pelottaval, szarvasbőr-védővel és biztonsági övvel. Árak: egyoldalú 6 frt., kétoldalú 12 frt. Készülnek ezenkívül: műlábak, műkezek, egyenestartók (Hessing-féle rendszer) orthopadiai fűzők, haskötők, görcsérharisnyák és mindenféle gummiáruk. Megrendeléseket pontosan és discréten eszközöl Keleti J. orvos, sebészeti, mű és kötszergyáros BUDAPESTEN, IV. Koronaherczeg utcza 17. Sebészeti, műszergyár: IV. Rostély utcza 15. Nagy képes árjegyzék ingyen és bérmentve. /// Danksagung! Anlässlich des Hienscheidens unserer einzigen, unvergesslichen Tochter Hermine, sind uns von allen Seiten so zahlreiche Beweise von Teilnahme zugekommen, dass wir äusser Stande sind, Jedem unsern Dank abzustatten. Wir sprechen daher auf diesem Wege, allen Freunden u. Gönnern, insbesondere der Lehrerin Frl. Rosa Strauss, sowie, den Freundinen der Dahingeschiedenen, für die prarchtvolle Kranzspende, ferner dem Hernn Oberrabbinen Dr. Friedmann für seine trostreichen Worte am Grabe,unseren wärmsten Dank aus. Sillein, hu Feber 1898. Adolf Kohn u. Frau. //// A Mauthner féle hírneves konyhakerti- és virágmagok zárt -s hatóságilag védett csomagokban, törvényesen bejegyzett medve -védjeggy valamennyi nagyobb fűszer- és vaskereskedésekben kaphatók. Budapésten Andrássy-út 23. szám alatt létező Mauthner Ödön czég csakis olyan csomagoknál vállal teljes jótállást egeszén friss és valódi magvakért a mely csomagok ragasztva, a medveábrával és a Mauthner névvel jelölve, ugy a mint a mellékelt rajz is mutatja. Vetés ideje: Augusztus és szeptember. Ültetés távolsága 15—20 cm. Talaj minősége: Jól trágyázott. Mauthner féle magvak. Aussatzzeit: Auguszt und September. Pflanzweite: 15—20 Cm. Bodenbeschaffenheit: Gut gedüngt //// Gummi és halhólyag elsőrangú orvosi tekintélyek nyilatkozatai szerint a legmegbízhatóbb és feltétlenül ártalmatlan óvszer urak és hölgyek számára. Ára tucantonkét eredeti párisi csomagolásban 80 krtól r forintig. Megrendelések pontosan és discreten eszközöltetnek. Keleti J. cs. és kir. szabad kötszesz-gyár. Budapest, IV., koronaherczeg-utca 17.sz. Árjegyzék ingyen és bérmentve zárt borítékban. 10 forintnyi megrendelésnél 15 % árengedmény. Az összes betegápoláshoz szükséges szerek és czikkekről képes árjegyzék kívánatra szintén díjmentesen küldetik. //// Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna II. évfolyam 9. szám 1898. február 27. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Szennyben csírázik a ragály. Gyakran eszembe jutnak e baljóslatú szavak, ha a köztisztaságnak nyomorúságos állapotára gondolok Zso1nán. Kiválóan gunyoros toll kellene ahhoz, hogy a köztisztaság, azaz jobban mondva annak hiánya tekintetében a valóságnak csak megközelítőleg is hű képét adjam s ez annál is inkább elszomorító, mert főkép arról tanúskodik, hogy a lakosság jó része úgyszólván nyomorban sínylődik, a nyomor pedig ellensége a tisztaságnak. A tisztaság az egészségnek egyik legfőbb föltétele. Az egészség az ember legbecsesebb kincse. Az emberi élet, az állam legértékesebb vagyona. Oly lánczszemek ezek, melyek a legbelső oksági összefüggésben vannak egymással. Nem czélom ezúttal bővebben belebocsátkozni az egészségügy fejtegetésébe, noha okainál és következményeinél fogva nagyon kevés tárgy méltóbb ennél, ámde nem találom alkalmasnak erre e lap hasábjait. Néhány egészségügyi kérdést az itt kifejthető terjedelemben, mindamellett megbeszélés tárgyává teszek, megkezdve az alkalom adtával folytatni szándékolt sorozatot a köztisztasággal. A köztisztaság olyan egészségügyi tényező, a melynek megteremtése, daczára annak, hogy eszközei a seprő, víz, szappan, poroló pálcza, kefe és napsugár, a lehető legközönségesebb dolgok, alkalmazásuk sem költséges, még sem tartozik a könnyű feladatok közé. Nem pedig azért, mert csak közös közreműködéssel és állandó kitartással lehet megteremteni. A közös közreműködés és állandó kitartásra az embert két dolog sarkalhatja, a természetté vált tisztaságérzet, vagy a kényszer. Sajnos ugyan, ha a köztisztaságot az utóbbi van hivatva megteremteni, mert ez csak a külsőségekben fog mutatkozni, de a semminél ez is jobb s elvégre szórványosan az igazi, a szó nemesebb értelmében vett, tisztaságérzetre is vezethet. Mennyivel nemesebb, mennyivel eredményesebb, mennyivel inkább méltó az emberhez ezzel ellenkezőleg, ha életmódjában, ruházatában s lakásának berendezésében a természetté vált tisztaságérzet vezérli. Itt már erkölcsi értékre emelkedik a tisztaságérzet, és nemes irányban képes átalakítani az embernek tetteit, gondolat és lélekvilágát egyaránt. A tisztaságérzet ugyanis rendszeretetre szoktat, a rendszereiét munkásságra buzdít, a munkásság pedig a mértékletes élet megteremtője. A tisztaságérzet ugyanis rendszeretetre szoktat, a rendszeretet munkásságra buzdít, a munkásság pedig a mértékletes élet az indulatok megfékezésére, önbecsülésre s igazi emberszeretetre vezet. Tovább is folytathatnám a következtetést. Kiindulási alapom minden kétséget kizárólag helyes, tehát következtetéseim is helyesek s minden tétele teljes mértékben kiállja a kritikát. A köztisztaság azonban Zsolnán alul van a kritikán. Sajnos, hogy ezen állításom kiállja a kritikát. A ki valaha megfordult városunkban, behunyt szemmel is igazolni fogja állításomat. A szélrózsa bármely irányából jöjjön valaki a városba, vegyelemezhetetlen bűz üti meg orrát, a mit dögletesnek lehetne helyesen elnevezni. Eredetére ugyan nem kíváncsi az ember, de ha okát akarja kutatni, megtalálhatja ama sárgásbarna félfolyékony lében, mely az utczák közepén szivárog lefelé, hogy végre a Vág habjaival egyesüljön. Ez még a jobb eset. Ámde hellyel közzel meg is áll ez a kimondhatatlan valami, a hol csendes folydogálásában akár az utczák rossz kövezete, vagy a természettől vájt mélyedések megakadályozzák. Ennek természetes következménye az, hogy elönti a legtöbbnyire néhány lépésnyi utczát egész széltében. Tessék már most az ilyen helyeken a vörös tengeri csuda megújulása nélkül száraz lábbal keresztül gázolni. Egybe ugyan alaposan begyakorolhatja magát az ember, a lábakkal való háromszögelésbe, de ha valami csekély hiba esik a kathetusok vagy a hypotenusának a szemekkel való fölmérésében, kész a veszedelem. Az utczák képe kevés változatossággal mindenütt, ilyen, azaz sok helyen még ilyenebb. A mi a házak belsejét, különösen pedig az udvarok tisztántartását illeti, erre nézve kevés positivumot mondhatok, mert kevés helyen fordultam meg, de ha a logika nem csal, ott kell keresni a köztisztaság nyomorúságának okait. Ha a trágyalé, mosogató lé és más egyéb lé folyása nem az utczákra volna irányítva, hanem minden udvarban erre különös gonddal készített s állandóan fedővel ellátott gödrökbe, első sorban nem fertőznék meg az udvarok s ez által a lakások levegőjét, s nem tennék oly hűzhödtté a különben az oly szűk utczákat, a melyekbe a napsugár is csak elvétve juthat Zsolnán a különben a szűk utczáknál csak az udvarok szűkebbek, s ez öreg hiba, mert ha a szellő nem járhatja az udvart, a házak s a melléképületek falait, ez magában véve is képes a levegőt megrontani, hát ha még szanaszét hever az udvarokon mindenféle rothadó anyag, s folydogál kifelé udvarhosszanta trágyalé? A szűk udvarukon segíteni alig van mód, de beosztásában a józan felfogás sok üdvös dologra rávezet. Az oly udvarok, a melyekben kút is van, különösen gondozandók, óvni kell a kutakat mindenek fölött a trágyalé beszivárgásától, mert ellenkezőleg igazi hashajtó lesz bennük a víz, csak hogy nem olyan mint a budai. A szűk udvarokban a trágya é peczegödrök rendben tartása különösen fontos tisztasági, de egyszersmind egészségügyi kérdés is. A trágya magában véve ugyan szükséges dolog, különösen az oly helyen, a hol a föld bőséges javításra szorul, s minthogy minden lapát trágyát nem lehet rögtön kiszállítani a szántóföldekre, kívánatos volna, hogy a trágyagödör állandóan fedve tartassék, s az udvar szemetével különösen pedig annak porával, időközönkint befödessék. E tekintetben a legkérlelhetlenebb szigorral kellene eljárnia a hatóságnak, mert méltán megérdemli a büntetést az, a ki hanyagságával embertársai egészségét is veszélyezteti. Az a majd mindenütt megengedett rossz szokás, hogy a házi szárnyasokat eltűrik a trágyadombon, nem Íítélhető el eléggé. Ellenkezik ez az udvar tisztántartásával, meg azután minő élelmet ád a baromfi, a mely onnét veszi eledelét? Az udvarképe a házigazda tisztaságérzetének mérője. Ha az udvar tiszta, czélszerűen berendezett, fás sőt esetleg virágos, ez értelmes és józan házigazdára vall. A szemetes nem. S mi következik ebből? Az, hogy ott az egészség, emitt a betegség az otthonos, mert szennyben csirázik a ragály. Zsolnán a házak szűkek, bejárójuk valóságos labirintus, a kaszatömlöczök rémmeséi jutnak az ember eszébe, míg keresztül Hatol az útvesztőn, eltekintve attól, hogy a sötétben elrejtett egyes lépcsőkön a nyakát törheti ki, míg a zergének való emeleti följáróhoz eljut. Az élelmesség, no meg a szükség még a bejáratokat is bolthelyiségekké alakítja át. Megvilágításról természetesen szó sincs, pedig a hova a világosság és a tiszta levegő bejut, oda csak kivételesen jut be az orvos. A lakások hasonlókén szűkek, szellőztetni vagy egyáltalában nem lehet, de a legtöbb esetben nem is kívánatos, mert az utczáról vagy az udvarról betóduló bűz nem ritkán penetránsabb, mint maga a szoba dohos levegője. Pedig a szellőzetlen és romlott levegőjű szobában való tartózkodásra mondja egy hírneves német orvos: „A ki lakásának levegőjét nem iparkodik szellőztetés által tisztává tenni, majdnem úgy tesz, mint a ki az elhasznált mosdó vizet inná meg." A köztisztaság hiányát tehát még az is megkeserüli, aki saját házi körében árgus szemekkel ügyel a tisztaságra. Ám egy fecske nem csinál nyarat. A köztisztaságot csak közös közreműködéssel lehet megteremteni. A mi a test, főkép pedig a ruházat tisztántartását illeti, erre nézve tapasztalataim a köznépet illetőleg nagyon is szomorúak. Pedig a test és a ruházat tisztántartása olyan fényűzés, a melyet a legszegényebb ember is megengedhet magának. Vizünk elvégre is elég van, csak használni kell. Sajnos, nem messze járhatok a valóságtól, midőn azt állítom, hogy köznépünk több pálinkát fogyaszt el naponkint, mint a mennyi vizet a mosakodásra felhasznál. Különben ere a kérdésre a közeljövőben rátérek. A köztisztaság kérdésén ilyen miseriák mellett Zsolnán okvetetlen javítani kell és pedig alaposan és minden áron, legyen bár az költséges, legyen bár a hatóság részéről akár drákói szigorral is a lakosság arra rákényszerítve. A kényszer azonban mint említettéin csak fél intézkedés. A népet egyébként kell rászoktatni a tisztaságérzetre és pedig felvilágosítással, példával. A jó ivóvíz, az egészséges levegő, a test külső gondozása, a helyes táplálkozás, a mértékletes és munkás élet, végre a lelki nyugalom áldásos hatását törekedjék a néppel megértetni mindenki, a ki azzal állásánál fogva érintkezik. Ha ezt sikerül a néppel megértetni, akkor nem riad vissza az áldozatkészségtől sem. s meg fog szűnni a ragály melegágya, a szenny. Úgy legyen. Örvény Iván. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A „Zsolna és Vidéke" Tárczája. ZELMA. Elbeszélés, írta Zaza néni. Késő délután van, szinte sötétedik. A kastély parkjának sétányain nagy a sürgés-forgás, keresnek valakit minden lugas vagy sűrűsödésben lehorgasztott fővel, - reménytelenül. Ismételve keresik fel az egyszer átkutatott helyeket, pedig reggel óta ki tudja hányszor járták meg már ezeket az utakat, hogyne tennék oly lelkiismerettel, hisz drága uruk egyetlen leányát, a ház angyalát keresik! Bent a kastélyban halotti csend; Csak a lakosztály egyik részében hallható itt ott lassan nyíló ajtó nyikorgása, közbe tompa beszéd. A ház ura rendelkezik embereivel, nyergeltet, hátha utolsó reménye örömmé válik? Sürgönyt nyom a küldöncz kezébe: Lomkay úrnő részére B-be. „Ha valamit tud, adjon fölvilágosítást drága leányom holléte felől." Lomkayné ugyanis egykori iskolatársnéja leányának, kivel utóbbi időben ugyan nem igen érintkezett, de lehetséges, hogy ez tud valamit Zelmája felől. Néha kihallatszik a belső szobából egy nő kétségbeesett sírása, - jajgutása. „Én öltem meg gyermekemet, Isten megbüntetett gőgömért. Zelmát soh’se látjuk többé.” Egy éltesebb nő, kinek a mély fájdalom és visszafojtott aggodalom eltorzította arczát, nem fakad panaszló szavakra, jól tudja, menyje gőgje nem törött még meg egészen, nagy fájdalma közepette is éreztetné vele fölényét. Unokája íróasztalát kutatja át szorgosan, azután emlékkönyvében lapozgat, minden papírdarabot átnéz, nem találna egy sor írást, mely nyomra vezethetné őket? Sehol semmi. Az öreg nő tudja legjobban, mit szenvedett unokája anyjától, hogy apja természetét örökölve szerény és alázatos volt, nem is csodálkoznék, ha a leányka a legvégső lépésre határozta volna el magát. Menyje indulatos szavaiból sejteni kezdé, hogy reggel történnie kellett valaminek, mi unokáját ily gyors eltűnésre késztette. Nem meri azonban kérdezni fiának nejét, ki feldúlt arczczal kezeit tördelve jár fel és alá, hol pedig a kerevetre veti magát kétségbeesetten. Végre visszatér a férj, - kérdő tekintetét feléje fordítja a nő, mintha belső kínjainak megváltását tőle várna. Ez megtörten fejét rázza, nemmel felel. Ismét kezdődik a borzasztó csend. Büskössyék birtoka a leggyönyörűbb fekvésű. Fenyőerdők közepette egy szépen rendezett parkban áll az ősi udvarház. A gondozott mezők és retekből, valamint, a ház belső berendezéséből is látható, hogy nem csak a jó kezelés ennek az előmozdítója, de anyagilag is a legrendezettebb viszonyok között él a birtok tulajdonosa. Szomszédjával Váray báróval versenyezik. Büskössy, különösen gazdasági kérdésekben, a mellett azonban a két család évek óta a legjobb egyetértésben és benső barátságban él, számítva arra, hogy a két birtok, mely sok évvel ezelőtt egy tulajdonosé volt, rövid idő múlva ismét egy kézbe kerül. Váray bárónak egyetlen örököse Elemér, azzal a gondolattal serdült fel, hogy jövendőbelije csak Zelma lehet; szülei úgy akartak, ő nem is igyekezett ezt megmásítani. Bárói rangja elég garanczia volt, hogy kosarat nem kap, arra nem is gondolt, hogy a leány érzelmeit megnyerje, néki fő volt a vagyon, a családi érdek. Zelma atyja, szintén így gondolkodott; máskép a leány. Ő anyja részéről soha mást csak parancsot és szigort ismert. Szelíd természete nem ismerte az ellentmondást, csak tűrt, szenvedett. Atyját imádta, de tudta, ö is magasabb parancs alatt áll, feleségénél lánya nevelése dolgában beleszólása nem volt. Csoda-e, ha Zelma vágyott el ősei birtokából, el valami csendes, szegényebb fészek után, hol első sorban egy szívet talál? - Ezt meg is merte végre mondani, mikor rendes reggeli sétájából hazatérve, anyja szobájába hivatta és közölte vele, készülődjék két nap múlva báró Váray Elemérrel megtartandó hivatalos eljegyzésére. Zelma el volt készülve erre. „Inkább a halálé leszek" -mondotta határozottan. „Anyám hallgass meg! Tudod kit szeretek, ne kényszeríts máshoz, kivel boldog nem lehetek. Szegény akarok lenni, de megelégedett. Ö mindent megtesz értem, mert csak engem szeret, nem a vagyonom, mint Váray.” - Még mersz ellentmondani? Ugye nem mered a koldus nevét előttem kimondani? - Ha, ha -ha egy Büskössy lány és egy nyomorult jogtanácsos? Nevetséges. Ha meg nem fogadod szavam pusztulj szemeim elöl! Inkább halj meg, mint hogy ellenszegülj kimondott szavamnak. Nesze itt a fegyver, vess véget nyomorult életednek: inkább elterülve lássalak, mint egy hitvány oldalán. Ezzel egy kis zsebrevolvert dobott gyermeke lábai elé. Őrültként kapta fel Zelma a fegyvert, megcsókolta, szívéhez szorította és elrohant. Czéltalanul futott ki szülei házából. A nagy küzdelem gondolathoz sem jutatta a szerencsétlen leányt. Az erdőnek tartott s rövid idő múlva kedvenc helyén találta magát, hol oly gyakran találkozott ö vele, hol életének boldog perczeit élhette. Itt megpihent. Egy kézi könyvéből kitépett papírlapra néhány sort vetett egy kő alá rejtette, hogy a szél el ne sodorja, tudta nemsokára jő erre, a kitől most örökre búcsúzik. Újólag átrezzent lelkén az átélt fájdalom, eszébe jutottak anyja borzasztó szavai ... Imára kulcsolta kezeit Istent kérve, erősíts meg lelkét most utoljára nehéz elhatározásában. - Nagy volt a csapás, mely a Bürkössy családot érte. Éjjel nappal mással sem foglalkoztak, mint Zelma holttestének keresésével. Az erdőkben, közeli vizekben, sziklák között, mindent átkutattak, de hasztalanul. A két birtokot elválasztó patak vízesésénél mély gondolatokba merülve találunk naponta egy magas barna alakot, erős arczélét talán szépnek is mondaná az ember, ha tekintete nem lenne oly borzasztó merev, egész megjelenése oly zilált. Néha mintha szikrákat hánynának szemei; dúlt vonásokkal rohan fel és alá, kezében üres kis revolvert szorongat, néhány nappal ezelőtt itt találta a zuhatag alatt. Ismét lecsendesül, zsebébe nyúl, onnan egy esőtől átázott papírdarabot vesz elé, mélázva olvassa át talán ezredszer az utolsó „Isten hozzádot” és keserű mosolya ismét merevséggé válik és nézi, nézi a szökdelő habokat. *** (Folytatása következik.) d Zsolna és Vidéke 1897-1899 Farsang vége. Városunkban az idei karneválban szebbnél-szebb és sikerültebbnél sikerültebb tánczestélyek voltak. De különösen kijutott ezekből a farsang vége felé s mintegy jól esik most a nagyböjtben, megpihennünk. Az öreg kaszinóban megtartott pár fillérestélyből nagyon biztosra lehetett venni, hogy fényesen fog sikerülni a kedélyes estély is. Fényesen is sikerült, minden szempontból tekintve. A szépen berendezett termet nagy számú és válogatott közönség töltötte meg. A tombola játék alatt minden arczról csak az örömnek és jól érzésnek kifejezését lehetett leolvasni, a mely a táncz megkezdődésével csak fokozódott. A tombola játék befejezésé után a ropogós csárdással rögtön megkezdődött a fiatalság nagyon óhajtotta táncza, a mely a legvirágzóbb kedvben tartott kivilágos kivirradtig, midőn a halvány és kifáradt lámpafény sugarait a hajnal sárgás-pirosas szende sugarai váltották fel. Ezek belopódzva a redőnyökön át boldogan köszöntötték a még boldogabban mulatókat. Mennyi szép emlék, mennyi magasztos gondolat nem fűződik ilyen mulatságokhoz, a nem ritkán mennyi keserűség! Ha az ember tudná a sóhajtások nyelvét, s értené a szemek beszédjét mennyi szépről, mennyi boldogságról és talán boldogtalanságról is volna alkalma meggyőződni! ... No, de ne térjünk el a tárgytól. Mondám, hogy mulattok kiváló jó kedvben kivilágos virradtig. Gyönyörűség és egyúttal boldogság is volt nézni a kék, rózsaszín, fehér stb. stb. színű csinosabbnál csinosabb toiletteket viselő szebbnél-szebb rózsás arczokat, a melyeken az ártatlanság, a boldogság fehér színe a vidámság pírjával a legharmonikusabb vegyülékben ömlött el. A jelenvolt hölgy közönség névlajstromának közlését szerkesztő barátomra hagyom, mert félek a sorrend megállapításától. Hiszen kell, hogy valaki második, tizedik és utolsó legyen, én pedig mindegyiket elsőnek írnám, nem csak mert szeretem a szépet, de mert annyi finom válfajban jelentkezik, hogy fájna a szívem a válogatásban. Nem kevésbé fényesen sikerült a kedd estélyi rögtönzött összejövetel is, a melyet igazán csak kedves Mráz doktorunk buzgólkodásának köszönhettünk, a ki még a szombati tombola estélyen hívott össze, hogy mennyire szeretik, megmutatta a keddi összejövetel. Talán még visszhangzottak a terem falai a csapongó víg kedvtől, mely ott uralkodott szombaton este, s már újból megzendültek a hegedű húrjai, újra válogatott hölgy és férfi közönség ülte körül az asztalokat, hogy vidáman elcsevegjen, majd tánczra kerekedjék a karnevál utolsó estéjén. Az estélyt a legnagyobb vidámság jellemzi, úgy érezték magokat az összejöttek, mintha egy család tagjai lettek volna. A tánczból most is jutott elég, s most is csak a hajnal kedves mosolygása űzte haza a már böjtben mulatozókat. Éjfélkor pontban, midőn a víg karnevált a komoly böjt váltotta fel, a zene temetési gyász éneket játszott, mellyel a nagybőgőt sírjába kísérte. A karnevál temetése volt ez, a melyen meghatottsággal vett részt az egész közönség. A gyász azonban rövid ideig tartott s a bőgő ismét folytatta előbbeni szerepét. Itt is érvényesült, hogy a „végletek érintkeznek”. A vasutasok arról is gondoskodtak, hogy városunk a kicsapongó farsangi kedvből is kivegye részét „bohócz” estélyt rendeztek. Az estély elég jól sikerűit s a kicsapongó kedv teljesen megfelelt a „bohócz” "estély kívánalmainak. *** A karnevál utolsó napjaiban alkalmam volt látni az utczákon szálingózó álarczos csoportokat. Kire vonatkozólag rövid a megjegyzésem: mint minden ilyen fajta dolognak, úgy ennek is nemcsak akármilyen jelképnek, hanem a mennyire lehet harmonikus jelképnek kell lennie. Ezek a maszkarák, a miket t. i. én láttam, inkább botrányt szereztek, mint mulatságot. Egyáltalában annak a híve vagyok, hogy inkább semmi, mint valami rossz, sőt tálán erkölcsrontó is. - Emelkedjünk e tekintetben is egy kissé magasabb niveaura. A jóban haladjunk a korral, a rosszat pedig ne csak vessük meg, de erőnkből telhetőleg akadályozzuk is meg. Ne féljünk a jó szívből jött kritikától, az mindég csak áldásos lehet még akkor is talán, midőn azt sokan czélzatosnak látják: a szigorú de méltányos kritika, mindég áldásosabb gyümölcsöket hozott, mint az önző hízelgés, s a hibák elnézése, vagy esetleg támogatása. Legyünk mindenben szilárdak és következetesek! Mughetto. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Otthonunk Irmámhoz. Hej de nagyon messze vetett Tetőled a végzet! Nem tudom én elmondani mi az, a mit érzek! Azt az egyet tudom én csak, azt az egyet érzem, Ha még soká nem láthatlak, meghasad a szívem. Azóta, hogy kemény sorsom messze vetett Tőled, Olyan unott, olyan sivár én nekem az élet..! Mint fövény szőke Tisza partjainak szélén Úgy nő a bú, a búbánat árva szívem mélyén! Te kemény sors! mit vétettem olyan nagyot néked Szegény szívem boldogságát hogy így széjjeltéped?! Hiszen az én büntetésem, mellyel sújtasz oly nagy, Súlya alatt nem szív de egy világ összeroskad! Te jóságos Mindenhatóm a csillagos égen! Jóságodat, kegyelmedet kéri szegény szívem: Vezéreld őt kavjaimba , ez az a mit kérek; Mert nélküle nem kell nekem soha ez az élet!! Miticzky Gyula. /// Anyám könnyei. Életet, jó anyám! Hét gyermeknek adál, Hét fájdalom tőre, Járta át szívedet, S Te a legkínosabb Fájdalom közt engem Szültél? Az meglehet. Magad beszélted el, Féltő szeretettel, Hogy könnyzáporod Volt első keresz-tvizem; Létemet majd önön Élteddel fizetted, . . . Te mondád, s én hiszem. Könnyed alig száradt - Voltál soká bágyadt. Soká szenvedhettél Beteg nyoszolyádon; Máskép nem tűrted vón; Sovány dajkaemlőn Majd halálra válnom. Később is, oh hányszor! Beh fájó egy számsor! Könnyekben virrasztál, Szerelmem! felettem; Valóban! hisz zsenge Gyermekkorom óta O Oly sokat szenvedtem. Könny úszott szemedben, Ahogy búcsút vettem Először éltemben Szerény hajlékunktól; S forró anyakönnyel Szenteled a lapot, Mit kaptam „hazulról”. S a mely utón magam Könnyezve haladtam, Drága könnyeidnek Gyémántharmatával Magad is öntözted. Így, bölcsömtől kezdve. Kísértél könnyezve Egészen az Isten Dicső oltáráig, Hol most fiad könnytől, Örömtől reszketve Örömben szétmállik. Ennyi drága könnyért, Ha mit Isten rám mért, El volna siratva Boldogtalanságom. Ennyi hű könny után Csodaszámba nem jő -Üdvöm föltalálnom! Oh te üdvek telje, Te vagy az ég-szülte, Te vagy gyöngyvirágom! Anyai szeretet A föld nagy csodája! Add, oh jó Istenem! Üdvöd' meghálálnom!... Gerő Gyula. Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. - Előléptetés. Csak nem régen ünnepelte meg Siebenfreud Béla, a trencséni kir. törvényszék érdemdús elnöke, hivataloskodása 30. és elnökségének 10. évfordulóját. Annak idején bőven méltattuk az ünnepélyeket melyekkel úgy a hivatalos, mint a társadalom széles körei tüntetésszerű egyértelműséggel halmozták el. Most Ö felsége kegyes királyunk is mintegy az ünneplők közé sorakozik, midőn Siebenfreud Bélát a VI. fizetési osztály első fokozatába léptette elő. Megérdemlett kitüntetés ez és óhajtjuk, hogy még sokáig épségbe és egészségben élvezhesse azt - Várna mégis peticzionál. Említettük már a várnai legújabb választásról szóló jelentésünkben, hogy ezt a választást is peticzióval akarják megtámadni. Nem hittünk akkor e hír komolyságában, mert abban a meggyőződésben voltunk és vagyunk ma is, hogy elég már ebben a kerületben áldatlan pártharczból és itt volna az ideje, hogy közös erővel fogjanak hozzá, a szenvedély dúlta kedélyek lecsillapításához és a sebek behegesztéséhez. Ámde tévedtünk: - a fővárosi lapok világosítanak erről - kész a peticzio a néppárt központi irodájában. - Rövid az egész és azon alapszik, hogy Petrás Károly választási elnöknek a záró órában tanúsított törvény ellenes eljárása, - többeket visszautasítatott ekkor, - azonkívül a sokszor hangoztatott hivatalos nyomás és a vesztegetések buktatták meg Markovics János kanonokot. — A zsolnai kaszinó kedélyes estélye. Minthogy egyik munkatársunk lapunk más helyén méltatta már a farsang utolsó hetének eseményeit ezúttal csak örömünknek adhatunk kifejezést hogy a „vén kaszinó” tája még oly friss hajtásokkal ékeskedik, mint aminőket e pompásan sikerült estélyen láttunk. Ott voltak: Babuschek Adolfné, Balogh Ignáczné, Glasel Ármin drné. Halmay Gézáné, Hibbján Jánosné, Hulyák Bertalanné, Khádé Béláné, Kohn Józsefné, Kohn Mórné, Kosztrabszky Istvánné, Kubicza János drné, Kummer Istvánné (Budapestről), özv. Marmorsteinné, Mátrai Jakabné, Mráz Frigyes drné, Nevorál Gusztávné, Örvény Ivánné, Pilars Rajmundné, Pollák József drné, Rada Ignáczné, Rosenfeld Ignáczné, Roth Vilmos drné, Scheffner Ottóné, Schlesinger Bertalanné, Singer Berta, Spanyol Gáborné, Spotkovszky Józsefné, Vogel Samuné, Zahuménszky -Istvánné. Leányok: Balog Anna, Folkmann Ludmilla, Halmay Pistike, Hegedűs Gizella, Holcz Anna, Hulyák Anna és Irén, Kohn Margit, Kosztrabszky Anna, Kubicza Helén és Mariska, Marmorstein Irén, Nevorál Valérka, Neuberger Józsa (Jászberényből), Poradovszky Mariska, Ripper Anna és Leontine, Spanyol Margit, Strausz Róza, Vogel Zsófika. Az estély megérdemelte „kedélyes” nevét, mert ritkán vehettünk még részt oly fesztelen és mégis oly elegáns mulatságon. Az anyagi siker is megfelelt a hozzákötött várakozásnak, mert 72 frt 10 krt juttatott a kaszinó könyvtára javára. Zsolna és Vidéke 1897-1899 — Helyreigazítás. Lapunk egyik barátja figyelmeztet arra, hogy múlt lapszámunkba, hol Franz Bohumil gyárigazgató úr eljegyzéséről emlékeztünk meg, egy kis sajtóhiba csúszott be. A nevezett úr arájának vezetékneve ugyanis Bahrnak volt mondva, holott Rahn kisasszonyt akartunk írni. Midőn ezt a hibát készséggel helyreigazítjuk, kívánjuk, hogy ez legyen a mátkapárra nézve az egyetlen kis tévedés, mellyel jövendő utaikon fognak találkozni. - A márczius 5-iki fillér estély az eddigiek után ítélve nem csak igen látogatott lesz, de azon kívül igen érdekes is, mert értesülésünk szerint ez estélyen más pontok mellett még szkioptikoi képek bemutatása is szerepel a műsoron. Városunkban még alig ismerik e szép képeket és ezért hiszzük, hogy érdeklődéssel néznek elébe eme előadásnak, melyet Obendorf Gusztáv tanár fog megtartani. - A zsolnai dal és zeneegyesület. Városunk régibb polgárai még élénken emlékeznek az időre, midőn a zsolnai dal és zeneegyesület nagyban vett részt társadalmi mozgalmainkban, sőt nem egyszer vezérlő szerepet vitt e tekintetben. - Többféle nehézség egykét évi stagnatiót eredményezett ez egyesület működésében, de azért mégsem oszlott fel egészen. A kaszinó kebelében a legújabb időben észlelhető kedvező fellendülés, ez egyesületre is átterelte a figyelmet és örömmel vesszük tudomásul hogy újból életjelt ád létezéséről. Az egyesület karmestere, Nevorál Gusztáv f. hó 27-ére, d.u. ^ 4 órára gyűlésre hívja össze a dal és zene iránt érdeklődő közönséget hogy az egyesület újból szervezve méltóképen foglalhasson helyet városunk művelt köreiben. - Mint értesülünk, azt is tervezik, hogy ha az egyesület némileg megerősödött, hölgyek belevonásával vegyes énekkarral is kiegészítik. - Életre való eszme ez és csak gratulálhatunk a tervezőknek, mert ez nem csak érdekességet fog adni a dalkörnek, de igazi erőt is. Felkértek bennünket, hogy azokat a t. urakat, kiknek az írásbeli meghívó nem jutott kezökhöz, de mégis érdeklődnek az egyesület nemes törekvései iránt, e sorainkkal külön is kérjük meg a gyűlésen való megjelenésre. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - A csaczai „liberális kör" tanczestélye. Vidéki városkában ritkaság számba megy; az oly sikerült mulatság, mint a melyről csaczai tudósítónk jelentéséből - mely azonban helyszűke miatt kiszorult múltkori lapszámunkból értesülünk. Emelte az estély díszét, hogy arra több érdeklődő vendég érkezett Csaczára, közöttük a kerület képviselője, ruttkai Ráth Péter, Gajári Géza képviselő, báró Popper Ármin, Köry kir. tanácsos és számos tagja a vidéki intelligencziának. A vendégek nem csak puszta megjelenésükkel tüntették ki a csaczai közönséget, de valamennyien serényen részt is vettek a tánczban, úgy hogy még haladottabb korú urak is próbálgatták rég nem gyakorlott ügyességöket a ropogós csárdás hívogató hangjai mellett. Az első a négyest vagy 80 pár tánczolta. A megjelentek közül a következő hölgyeket jegyezhettük fel: Altmann Náthánné, Boczek Ferenczné, leányával, idősb és ifjabb Braun Józsefné, Buchbaum Jakabné, Dorcsik Józsefné, Hochfelder Károlyné, Klappholz Józsefné, Kohn Mórné leányával, Kún Imréné, Kakuk Samuné, Löewe Albertné, özv. Moravszky Jánosné, Pénzes lstvánné, Pericht Gyuláné, Reviczky Aurélné, Rufeisen Alajosné, Schaller Józsefné, Semsey Miklósné, Steiner Jakabné, Sughó Ignáczné nővérével, Szeghy Jánosné leányával, Wix Mór drné. Leányok: Aleithner Jolán, Alexy Mariska, Hlava Anna, Menkina Mariska, Neuberger Etelka, Rózsa Ferike és a Szecsánszky nővérek. A víg mulatság a hajnali órákban ért véget, de jótékony czélnak is szolgált mert a bevétel körülbelül 250 frtot tett ki. E kitűnő sikerhez többen tetemes felülfizetéssel járultak hozzá, nevezetesen báró Popper Ármin 50 frt, ruttkai Ráth Péter 20 frt, Gajári Géza 5 frt, Grűn Gyula 3.50 frt, Moravszky Rezső és Schaller József 2.50 frt, Brauner Mór és Simonffy János 1.50 frt, Garai Lajos, Kepf Jakab, Kompanek János és Tandlich Mór dr. 50-50 krral. Sokáig fognak még a csaczaiak erre a jól sikerült mulatságra visszaemlékezni és dicsérni Szeghy János főszolgabírót, mert az ő fáradozása hozta létre az egészet. — Halálozás. Egy még fiatal, a reményteljes élet ért hirtelen véget f. hó 24-én. Schunn Károly mérnök, a helybeli „Hielios” elektro-technikus gyár hivatalnoka néhány napi kínos betegség után tífuszban halt el, ifjú nőt és nagyszámú rokonságot mély gyászba borítva. A messze Erdély szőlőkoszorúzta dombos vidékéről, Sz. Ágota városkából származott ide e csendes természetű, rokonszenves férfiú, kit közelebbi ismerősei meleg szeretettel környeztek. - Szerette szülőhazáját, vissza is kívánkozott oda, porait el is szállították oda, hol családja szeretettel ápolhatja emlékét. Legyen könnyű neki az anyaföld. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - A k-úlyhelyi farsang. Az idei farsangon Kisz-Újhelyen Karnevál herczege és a Politika istennője vívtak harczot egymással, a melyen az Istennő annyira legyőzte Karnevált, hogy azt hittük az idei farsangon a mulatság patronusa nem is mutatja magát. De a győző liberális politika megkönyörült az ellenségen és húshagyó hétfőjén egy rögtönzött tánczmulatságot rendezett, a mely nem sikerülhetett volna fényesebben, ha egy havi előkészület előzte volna is meg. Ez ugyan nem a liberalizmus érdeme, csak azé az egyszerű körülményé, hogy a meghívók alatt e név Haydin Imre állott. - E név ma a legnépszerűbb az újhelyi járásban s a mely név tulajdonosának kívánsága parancs az újhelyi kerület józan polgársága körében. Ott is volt a mulatságon minden ép kézláb liberális. Már reggel hétre járt az idő, mikor a turócz-szt-mártoni zenekar hangjai mellett egy fényes mulatság után elszéledt a Porgesz-féle vendéglő helyiségéitől a társaság. - Haydin a bál elnöke az újhelyi jelenvolt polgárokat gazdagon meg is vendégelte. Az első négyest több mint 40 pár tánczolta. Jelen voltak: Asszonyok: Sztrányavszky Ferenczné, Fliegel N-né (Várna). Özv. Khádéné, Khádé Béláné (Zsolna), Özv. Kuncser Stefánia, Vondrácsek Gyuláné, Schoszthy Andrásné, Neumann Henrikné (Ochodnicza), Schertl Zsigmondné, Policzer Dezsőné, Brezsny Pálné, Neumann Samuné, Neumann Náthánné, Özv. Klozsny Mária, Bélák Mórné, Stern Henrikné, Porgesz Bernátné. Porgesz Mórné, Weil Manóné, Menyhárt Józsefné, Schlesinger Árminné, Holczmann Simonné. (Ó-Besztercze), Braun Adolfné, Láng Samuné, Pollák Bernátné, Hruska Jakabné, Harnay Jánosné, Mellis Jánosné, Weil Henrikné (Kis-Rudina), Brezsny Ignáczné, Pakos Józsefné, Hromeczné, stb. Leányok: Lukácsy Irma, Rietzky Eufénia (Ó-Besztercze), Pápán Mariska és Anna, Hlozsny Adél és Valéria, Mellis Erzsike, Hruska Tinka, Weil Anna, Glasel Cili (Zsolna), Schoszthy Anna, Braun Mari (Krásznó), Holczmann Babet (Ó-Besztercze), Porgesz Jozefin, Porgesz Aranka, Neumann Jozefin és Adél, Schlesinger Hermin, Steiner Irma stb. - Bál Kisz-Újhelyen. A kisz-újhelyi izr. nőegylet f. hó 7-én bált rendez, melynek védnökéül Haydin Imrét a járás népszerű főszolgabíróját kérték fel, ki e megtiszteltetést el is fogadta. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Tűzeset Nagy-Bittsén. Nagy-Bittse lakóit csütörtök reggeli 1 és 2 óra között kitartó kürtszóval ébresztgette egy tűzvészt jelző tűzoltó-kürtös. - Az egész nagy piacz rémes kivilágításban részesült s vagy kiváncsiságból vagy mentés szándékából mindenki sietett a tűz színhelyére. A „Tátra” ég! mondák de a „Tátrának” semmi baja s pléhfedele alatt a boldogok álmát alussza házi ura Dr. Rebák ügyvéd udvar belsejében különálló Truszina tanító által lakott ház szór tűzkígyókat a csillagtalan éjszakába. A tűz tovább harapózván Zsigárdy lakásáról leemészté a tetőt. A tűzoltóság ügyességének s buzgalmának köszönhető, hogy a „Tátra” díszes homloképülete s a veszedelmes tőszomszédságban lévő igénytelen házikó megmentette. A tűz oka favágók gondatlan pipája. - Házasság. Novák Sándor hliniki fakereskedő, ki értesülésünk szerint közelebb városunkba akarja áttenni üzletét, márc. 6-án kel egybe Bielitzben Schindel Ida kisasszonnyal. - Meghívás. A zsolnai kaszinó mára, vagyis febr. 7-ének d. u. 5 órájára összehívott rendkívüli közgyűlésének tárgysorozata a következő: 1. A választmány által megállapított 1898-ik évi költségvetési előirányzat ismertetése. 2. A választmány és tisztikar lemondása. 3. A választmány és tisztikar megválasztása. A tagokat ez úton is mentül teljesebb számban való megjelenésre kérjük fel. - Haláleset. F. hó 20-án halt e1 agyszélhűdés következtében Radlinszky Henrik, bellai plébános 55 éves korában. Az elhunytat, kinek rokonai városunk legjobb polgárai köréhez tartoznak - úgy egyházi, mint társadalmi téren köztiszteletnek örvendett és halála általános részvétet keltett. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A legjobb minőségű Trágya-gipsz. Jótállás mellett 98% kristályos gipszet tartalmaút ajánl Drucker Hugó Trencsénben. 100 klgrját 90 kor. Tr.-Isztebnik állomásról. Kérem t. vevőimet, hogy jókor eszközöljék megrendeléseiket, hogy minden kívánságnak megfelelhessek. 5-10 n Specialista sérvkötőkben Alapítva 1878. Cs. és kir. oszt.-magy. és belga kir. szabad. Kitüntetve Brüssel 1893 aranyéremmel és díszokmánnyal Keleti-fele sérvkötő orvosi tekintélyek véleménye szerint a legtökéletesebb ezen nemben, nem csúszik, nem gyakorol kellemetlen benyomást eltávolítja czélszerű szerkezeténél fogva az eddigi sérv kötők hiányait. Keleti-fele gummisérvkötő idomítható pelottaval, szarvasbőr-védővel és biztonsági övvel. Árak: egyoldalú 6 frt., kétoldalú 12 frt. Készülnek ezenkívül: műlábak, műkezek, egyenestartók (Hessing-féle rendszer) orthopadiai fűzők, haskötők, görcsérharisnyák és mindenféle gummiáruk. Megrendeléseket pontosan és discréten eszközöl Keleti J. orvos, sebészeti, mű és kötszergyáros BUDAPESTEN, IV. Koronaherczeg utcza 17. Sebészeti, műszergyár: IV. Rostély utcza 15. Nagy képes árjegyzék ingyen és bérmentve. m - Teljes üzletfeloszlatás miatt rendkívüli alkalom nyílik ékszerek, arany-, és ezüstárúk, órák bámulatos olcsó beszerzésére a 30 év óta Budapesten, Kossuth Lajos utcza 17. sz. alatt fennálló Benedek Gábor és Testvére ékszerész és órás czégnél. A legdivatosabb ékszerek, ezüstáruk, gyertyatartók, girándolok, tálak, kávés- és teáskészletek, mind 13-próbás ezüstből ezüstből, továbbá valódi -svájczi órák minden elfogadható áron adatnak el. Ezüst evőeszközök grammja 5 és fél kr., telje 12 személynek evőkészletek bőrtokban 150 frt és feljebb. m 69.sz. Árverési hirdetmény. 1898. Alulirt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. tcz. 102.§-a értelmében ezennel közhírré teszi,, hogy a zsolnai kir. járásbíróság 1897. évi 1456. számú végzése következtében Czuczka Zsigmond javára Klingler János ellen 300 frt kr. s jár. erejéig foganatosított kielégítési végrehajtás útján lefoglalt 348 frt -krra becsült szobabútor stbből álló ingóságok nyilvános árverés útján eladatnak. Mely árverésnek a zsolnai kir. jbíróság 16302/1897. p. sz. végzése folytán 300 frt - kr. tőkekövetelés, ennek 1896. évi november hó 10. napjától járó 6% kamatai és eddig összesen 40. frt. 60 krban bíróilag már megállapított költségek erejéig Zsolnán leendő eszközlésére 1898. évi márczius hó 2. napjának d.e. ^ 12 órája határidőül kitűzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hívatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. tcz. 107. és 108.§-a értelmében a készpénzfizetés mellett, legtöbbet ígérőnek becsáron alul is el fognak adatni. Kelt Zsolnán, 1898. évi február hő 15-én. Russel József kir. bir. végrehajtó. /// A Mauthner féle hírneves konyhakerti- és virágmagok zárt -s hatóságilag védett csomagokban, törvényesen bejegyzett medve -védjeggy valamennyi nagyobb fűszer- és vaskereskedésekben kaphatók. Budapésten Andrássy-út 23. szám alatt létező Mauthner Ödön czég csakis olyan csomagoknál vállal teljes jótállást egeszén friss és valódi magvakért a mely csomagok ragasztva, a medveábrával és a Mauthner névvel jelölve, ugy a mint a mellékelt rajz is mutatja. Vetés ideje: Augusztus és szeptember. Ültetés távolsága 15—20 cm. Talaj minősége: Jól trágyázott. Mauthner féle magvak. Aussatzzeit: Auguszt und September. Pflanzweite: 15—20 Cm. Bodenbeschaffenheit: Gut gedüngt ///// Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. /// Árverési hirdetmény. 1898. márczius 6. Ezennel közhírré teszem, hogy Kohn Kati és foglaltató társainak Kohn Lajos elleni végrehajtási ügyében lefoglalt összes ingók u.m. szövetek, vásznak. chiffonok stb. f. évi márczius hó 23-ik napján d. e. 10 órakor nyilvános árverésen a zsolnai főpiaczon levő bolthelyiségben eladás alá kerülnek. Zsolnán, 1898. febr. hó 26. Dr. Stern Rezső, ügyvéd mint Kohn Kati és Winkler Ignácz képviselője. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna II. évfolyam 10. szám 1898. márczius 6. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Márczius 15. vagy április 11.? Nagy port vert fel az utóbbi időben országszerte az a kérdés, hogy minő álláspontot foglaljon el a nemzet a czímünkben felvetett kérdéssel szemben. Az országgyűlés állást foglalt április 11-kie mellett és mivel ezt természetesen csak a szabadelvű többség tehette, ki volt adva a jelszó, hogy ez politikai kérdés. Ezzel megindult a közvélemény politikai pártszempontok sugallta harcza. Sajnos, hogy korunk oly szűk látkörű, hogy kiki saját pártálláspontja fölé nem emelkedhetik, a saját szemüvegén át tekinti az eseményeket és mindent belerántunk a politikába, még akkor is, ha ettől messze távol eső dolgokról van szó. Így vagyunk jelenleg április 11-ének megünneplésével is, noha ez a lehető legnagyobb tévedés. Ez nem politikai kérdés, ezt nem lehet politikai vitákkal tisztázni: itt társadalmi ügyről van szó, melyet csakis maga a hazafias érzelmű társadalom dönthet el jobbra vagy balra. Törvény és rendelet ily esetben mellékes valami. Nemzeti jellegű, széles e hazát egy közös táborba gyűjtő fogalom, másképen kifejezve a nemzeti öröm,- vagy gyászünnep csak a közös tudatból fakadhat, abból a nemzeti tudatból, mely közös kincse valamely nemzetnek, melyet akkor is érez a hazafi, a mikor talán pártszenvedélye, avagy eszélyessége más irányba tereli, melyet még akkor sem vethet ki szívéből, ha esetleg - mert erre is volt már eset - érdeke oda vitte, hogy megtagadja. Ezt a nemzeti közös tudatot megmásítani nem lehet; valamint rövid pár év alatt ki nem fejlődik, úgy csak későre homályosodhatik el, de csak is abban az esetben, ha valami új megrendítő, vagy felmagasztaló érzület foglalja el helyét. Az ész, a tudomány, a rábeszélés fegyvereivel ily tudathoz hozzá nem lehet férni, a parancsszó nevetségessé válik vele szemben, a törvény pedig nyomatott papiros marad. Bizonyítsa be bárki napnál is világosabban, hogy pl. a székelyek nem a hunok maradékai, - pedig ezt már meg is tették - a csíki vagy háromszéki ember csak mosolyogni fog e fölött. Ő ezt jobban tudja, nála ilyent ne mondjanak. Avagy elhiszi-e a jászberényi ember, hogy a Lehel kürtje soha sem volt Lehel vezéré, hogy sokkal később készült, hogy a csorbálya nem a német császár koponyájának a nyoma rajta? Ilyformán vagyunk márczius 15-ével. A nemzeti közös tudat ezt a napot avatta a nemzeti ébredés, a szabadság, a modern Magyarország születése napjául - ezt megmásítani nem lehet. De valóban az 48márczius 15-ike, aminek mondjuk, aminek érezzük? E kérdés fölött lehet vitatkozni, de meddő lesz a vita, mert a szív és az ész két teljesen külömböző dolog. Ha találkozik a kettő egy közös felfogásban úgy megdönthetlen lesz érvelése; de ha vitára kél egymással, lehet győző valamelyik és legyőzött, de soha harmonikus nem lehet e harcz eredménye. És miért avatta fel a nemzet ép ezt a napot, miért nem a nagy napok valamelyikét, pl. márczius 3-át, melyen Kossuth független felelős kormányt Követelt, vagy márczius 17-ét, melyen a király ezt elfogadta, vagy márczius 31-ikét, melyen szentesítette a szóban forgó törvényes alkotásokat? Miért a pesti ifjak békés tüntetése napját? - A kérdésben a felelet: az ifjak, a lángoló fiatal szívek felbuzdulása, mely magával ragadta a komoly öregeket, ez ragadta magával a nemzet öntudatát! Nem új az, mit a márczius 15-iki ifjak hirdetnek, de oly kitörő hévvel, oly meggyőző lelkesedéssel, oly hatalmas erővel teszik, hogy ez kötötte le a nemzet minden velök rokonszenvező tagját és ez adta meg a népfelség szentesítését márczius 15-ére. Így lett márczius 15-ike nemzeti ünnepe és ez fog maradni, a míg lesz e hazán lelkesedni tudó ifjú, a meddig lesz öreg, ki fel tud melegedni az ifjak lelkesedésén. Ebből tehát az következnék, hogy forduljunk el április 11-étől, vessük meg ezt, mert tán reánk akarják erőszakolni? Avagy, ha a kormány rendeletéből azt fogjuk látni, hogy a hivatalos körök megünneplik, vagy helyesebben szólva ezt a napot is megünneplik, kísérjük őket gúnyos, avagy szánakozó mosollyal? Nem, távolról sem. Hiszen április 11-ike komoly jelentőségű, fontos esemény emléknapja: egyetlen hibája, hogy hivatalos ünnepség napja volt, melyen lelkesedett Pozsony városa, lelkesedett az országgyűlés két háza: de fel nem karolta a közös nemzeti tudat, maradó nyomot nem hagyott a nagy közönség érzületében. Pedig megérdemlette volna, mert e napon hirdette ki boldog emlékű V. Ferdinand királyunk az új törvényeket, e napon rekesztette be Magyarország utolsó rendi országgyűlését. Ez tehát határnapja a régi harcznak, ez hajnala az új kornak; ez kísérte sírjába a régi, elavult országot és ez jelölte ki a mai egységes állam friss szárnyra kelését. Ily emlék fűződik 48 április 11-éhez. A komoly emberek, a gondolkodó, a hazáért aggódó és érte küzdő férfiak dicsőséges munkájának betetőzést jelenti e nap, tehát mindenképen rászolgált arra, hogy nemzeti ünneppé avassuk. A nagy események évében 1848-ban, nem vívhatta ki magának azt az előkelő helyet, mely jogosan megillette volna; lehet hogy most, lehet 1898-ban, mikor a 48 tanúi őszfürtös pátriárkák gyanánt állanak már csak előttünk, most lehet, hogy nemzeti ünneppé lesz, de nem egyszerre! Hivatalos jellege - ez már gyengesége a magyarnak - ma sem válik előnyére,de azért lehetséges, hogy a jövő neki ád igazat: átmegy a nemzeti felfogás közösségébe, ámdee soha ki nem fogja szorítani márczius 15-étt. Lehetnek ők békés testvérek más és más alapon. más és más köntösben, de mind a kettő vérünkből fakadt vér, életre való joggal. Végül még egy szó a 48 jegyében. A király kormánya, kezdeményezte ennek a napnak a megünneplését. Itt tehát a legalkotmányosabb király szól lovagias népéhez és április 11-ike előzi Magyarországon deczember 2-ikát Ausztriában. Értsük meg e szót: itt fejez ődik be igazán az a hosszú út, melyet egymás megértése felé tett király és nemzet 1867 június 8-ika óta, itt szűnik meg a 48 különböző értelmének nem ugyan a szíveket, mert erről régen letettünk, de az elméket még elválasztó utolsó kellemetlen emléke is. Ez a kapocs fogja ezt a napot nemzeti ünneppé tenni, de alig ha nem 1848 április 11-ikét. Dr. Mayer György. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A „Zsolna és Vidéke" tárczája ZELMA. Elbeszélés - irat Zaza néni - (Folytatás.) A postakocsi végre nagy késéssel megérkezett B. falunak állomására. A borzasztó zivatar megakasztotta a rendes közlekedést: egy útba eső kis faluban kellett a néhány utasnak az éjjelt töltenie. A falu vendéglőse szívesen bocsátotta volna egyetlen vendégszobáját az idegenek rendelkezésére, ha éppen az nap a gólya nem tisztelgett volna házában és ilyenkor, persze a jobb szobát kell hogy igénybe vegyék, a sok falusi asszony kedvéért. A férfi utasok meghúzódtak a pálinka és gőztől átjárt söntés egyik szögletében: kvaterka és adomázás mellett meglehetős tűrhető volt a helyzet. A nők azonban kimerülve kerestek oltalmat egy-egy jobb parasztházban. A hajnali órákban a postás kürtje figyelmeztette őket a tovább utazásra. Örömmel siettek a korcsma elé, hol a postakocsi készen várt reájuk, hogy valahára czéljuk felé közeledhessenek. Együtt lettek volna jó rég mind, csak egy fiatal nő hiányzott még a társaságból, kinek sápadt arcza és feltűnő hallgatagsága már előtte való nap sok gondolkozni valót adott a kíváncsi utasoknak. Egy szemre való lányka sietetett most feléjük és szapora szóval magyarázta meg nekik, hogy bizony csak induljanak, mert az az úri dáma, vagy micsoda, ki hozzájuk szállt, betegen fekszik; egész éjjel úgy rontotta a hideg! Sajnálkoztak a szegényen, különösen a nők igen élénken beszélték meg az esetet s ilyformán volt tárgyuk az általános diskurzusra az amúgy is unalmas úton. A parasztházban nagy volt a gond a beteg körül. A vén asszony sopánkodott, az ember összehordta e néném asszonyoktól a gyógyító gyökereket füveket, a ház lánya pedig rakosgatta szorgosan a hideg borogatást a beteg fejére, mit ez egyedüli enyhítőül használni akart. Dél felé alább hagyott a láz: a gazda nagy alázattal megrostálta vendégét, nem-e kívánja, hogy betegségéről talán rokonait értesítse? Ékszereiről, valamint ruháiról sejtette az öreg úri famíliáját, csak azon töprenkedett, hogy ily szép gyűrűkkel a kezén, miért is nem utazik a saját négyesén. A beteg megértette kíváncsiságukat és ki is elégítette a maga módja szerint. — Uram bátyám, kegyelmetek rám pazarolják szeretetöket, jók velem, mert azt hiszik, ki tudja miféle csuda hozott vidékükre. Isten fizessen meg jóságukért, mit egy szegény elhagyatottal tettek. Senkim sincsen, az ég viseli gondom. A mit rajtam látnak, az egész örökségem, vagyonom. Ez azonban enni nem ád, kell hogy kenyerem más módon keressem. Szeretnék dolgozni, de félnek kinézésemtől, még jobban öltözetemtől. Félek, hogy még soká fogok így nyomorogni, ha utolsó reményem sem teljesül. - Kigyelmetek jó emberek, segítsenek rajtam! Az öreg gazda könnyes szemel hallgatta a fiatal nő esdő szavait. Hirtelen felugrott, feje búbját vakarta, mint ha valakinek jó gondolata támadt, de röstelli kimondani. Lánya biztatta a szólásra, örömtelt arczczal leste szavát. Ez még mindig vonakodik; a lány közbevág: Édes apám! - én kitaláltam gondolatját. Ugye az új földes úrra gondolt, ki öreg grófnénktól megvette minap a birtokot? A méltóságos asszony sok fehér népet szegődtet szolgálatába, hát ha itt kapna jó helyet a kisasszony ? Erre gondoltam biz én lányom, csakhogy . _ Csakhogy ismét úri kinézésem és ruhám tartották vissza uram bátyámat az őszinte szótól. Istenem, miért is van ez átok rajtam! Bár volnék inkább parasztember gyermeke, minthogy mindenki rettegjen tőlem! Ha csak ez a baja a kisasszonynak, ezen menten segíthetünk. Van Julcsámnak elég felsinge, surcza, meg lajbija, vegye fel csak magára, pár nap alatt oly paraszt leányt faragok a kisasszonyból, hogy a Lomkay méltóságos tudom két kezével . _ De mi lelte a kisasszonyt? Anyjuk, az Istenért segíts, hisz a lába sem bírja az árváját és még paraszt munkára gondol, pedig alig jár haza lelke. Ide édes fiam, pihenje ki magát, majd csak ellesz nálunk így is valahogy. — Elszédültem egy kissé, lássa bátyám uram ez a láz. Folytassa csak, kérem, a szavát. Boldoggá tett ígérete és higyje el, egészséges leszek, ha megszabadulok úri ruhám terhétől. Cserébe odaadom Julcsának összes ékszereimet, felérnek azok a ruha értékével; csak egy feltételt szabok, fogadják meg, hogy három évig hallgatnak a dologról, meg a holmikat nem mutogatják senkinek. -Kigyelmetek becsületes emberek, gondolják el, hogy most hal el egy úri leány azokra nézve, kik eddig atyafiai voltak és kendtek egy haldokló utolsó kívánságát teljesítik. Áll az alku édes lelkem, de maradjon ám most köztünk: annyira megszerettem egyenes beszédét, hogy nehezen tudnék megválni. Egyetlen lányunk mellett jól fog majd a másik is. — Köszönöm jó bátyám, marasztaló szavát, de csak el nem fogadhatom ajánlatát. Azt azonban megígérem, egyedül magokat értesítem dolgaimról és ha nem találnám fel azt a mit most keresek, megint csak egyszerű hajlékukban keresek menedéket és oltalmat. Ide hát Julcsa a ruháddal, de csak egyszerűt és kopottast kérek. A meddig öltözködöm, uram bátyám hozza rendbe a szekerét hogy a legközelebbi állomáshoz vigyen. Erősnek érzem ugyan magam, mégis félek a hosszabb gyaloglástól. Új szerencsét akarok próbálni tovább innen, csak még egyszer kérem, Isten megfizeti, felejtsék el a pár órát, mit házukban töltöttem és ne említsék soha a boldogtalan úri leányt. Nem sokára paraszt szekeret látunk az úton vígan hajtani az állomás felé. A kocsis egy jómódú parasztgazda maga, az ülésben pedig két fiatal szép paraszt leány ül mély beszélgetésbe merülve. (Vége következik.) Zsolna és Vidéke 1897-1899 Egy levél. Mughettohoz! Ismételt kritikád olvasása késztet arra hogy néhány sorral próbáljak szerencsét és kitudjam kilétedet. Utolsó czikked gondolkodóba ejtett; nem titkolhatom, fáradtam eleget cselhez is folyamodtam, hogy állarczodat fellebbentsem, de mikor legbiztosabb talajon éreztem magam, találkozott valaki, a ki összekuszálta szálaimat. Legelőbb, - szőke, magas alakunk képzeltelek, a természet rendje szerint ezek tudnak legjobban ábrándozni, de viszont szavaid tüzességét és a lelkesülést véve, mely czikked minden sorából kitetszik, megczáfoljak feltevésemet — Öregnek is gondoltalak, kinek érett korához képest van annyi türelme, hogy részletekbe bocsátkozva minden apróságra ügyeljen és azután érdem szerint mondjon kritikát; de lelkesülhet-e vén, elaggott szív annyira, mint te teszed? Ily elevenen csak fiatal lélek írhat. Czikkeidben összpontosul a szív az igazságérzettel; nem is képzeled, mily jól esik manapság, az ismert „mézesmadzag” virágkorában, az ilyen őszinte szó! Nyújts továbbra is élvezetet az olvasóközönségnek kritikáiddal, aláveti magát mindenki szívesen az igazságos bírálatnak. - Vagy ne, ne tedd! - félek tőled, én is sorra kerülhetnék és talán legjobban fáznám a finom lepelbe burkolt alakodtól, éles hegyű tolladtól. Légy azonban elkészülve Mughetto, bár meghajolok bő és minden tekintetben alapos ismereted előtt, de viszonzásra nálam is találsz! Avagy kíváncsi vagy már te is, szeretnéd hallani előzetesen a kritikát magadról? - Jól van, tehát halljad. - Magad biztattál fel erre utolsó czikkedben írt soraiddal: „Ne féljünk a jó szívből jött kritikától stb.” Személyedet nem sikerült felkutatnom, annál nagyobb gondot fordítottam álneved jelentőségét kiböngészni. Mondhatom, elég ügyességgel választottad azt; nemcsak hogy választásánál az idegenszerű titokzatosságának nagyobb biztonságával vélted magad eltakarhatni, de önnönmagad iránt táplált szeretetedről sem feledkeztél meg. No ne rázd fejed, - legyen több bizalmad hozzám! Ugye ártatlan vagy abban, hogy az illatos tavaszi virágot nemcsak az olaszok zengzetes nyelvén ismerjük; voltak más ajkú bölcsek is, kik nagyon nélkülözték volna ennek fordítását ki-ki a saját nyelvén? Jártasságodat soraidból ismerve kételkedem, hogy első gondolatod az olasz Murghettora esett volna. De te szerelmes vagy! És éppen ez az érzés vezetett álneved használatához. Megmondjam kibe? - Dehogy is mondom, jól tudod te azt, azért is takargatod oly erősen, hogy találkozzék valaki, a ki mélyen rejtett titkodról a sűrű fátyolt lerántsa! Csak annyit engedj kérdeznem, jól tudom-e, hogy egy görög istennő fia a forrásban látta képmását, beleszeretett halálosan, s öngyilkos lett epedésében elérhetlen énje után? Te Mughetto, hol láttad magad, kinek a szép szemébe mélyedtél a „Zsolna és Vidékébe” irt két kritikád előtt?... Ibolya. Zsolna és Vidéke 1897-1899 OTTHONUNK. Mi a szerelem? Tisztelt szerkesztő úr! Többek felszólítására íme ráadom a fejemet, - pedig inkább a szívemet kellene ráadnom, - hogy írjak én is a szerelemről, valóban nagyon szép és érdekes thémáról. A szerelemről, a mely Ádám és Éva ősszülőinktől napjainkig általános, gyógyithatlan betegsége az emberi szívnek: a szerelemről, a melyről, már annyian s annyi féleképen írtak, de azért még senki sem oldotta meg theoretice, s annál kevésbbé fogom megoldani én, a kinek e téren nincsenek tapasztalataim, legfeljebb egy nagyon régi, a kamasz évekből, mert akkor vagyunk legfogékonyabbak a szerelem iránt, a mi nagyon természetes, mert akkor még mindent rózsaszínben látunk. De hát hol is kezdjem s hogyan? Szerelemről írni?!... A szerelemnek mineműségét ép oly lehetetlen megírni, mint lehetetlen az égi symphoniákat kottára tenni. Mert hisz a szerelem nem egyébb, mint szívünk édesbús érzelmeinek oly symphoniája, a melyben mennél nagyobb a disszonanczia, annál nagyobb a szerelem tüze. - Hogy a szerelem égi symphonia, mutatják egy népdalnak eme szavai: „Béla czigány, jó barátom, ne kíméld a hegedűt. Szerelemről, mennyországról, húzz nekem egy gyönyörűt...” hol a mennyország és szerelem egymás mellé vannak téve mint synonimek, vagy jobban mondva mint egy és ugyanazon fogalom; vagy Petőfinél: „Isten veled, égi virág . szerelem” A szerelem az ég virága. S hogy a szerelem annál inkább fokozódik minél nagyobb az egymással küzdő ellentétes érzelmek disszonancziája, igazolja a majdnem minden szerelemben előforduló eset hogy pl., ha azt a személyt a kit szeretünk, más is szereti, akkor a szerelem annyim fokozódik, hogy benne majdnem az őrültséggel szomszédos extasist érünk el, s ezt annál inkább, minél jobban le akarunk mondani a szeretett személyről. Erre például; idézhetném Petőfit: „A mióta szerelembe estem, Igazán, hogy féleszű vagyok, Szemkötősdit játszanak fejemben, S falnak mennek a gondolatok.” Az ember nem ura magának akkor, midőn leginkább annak akar feltűnni. Ez a leghatározottabb disaccord, s mégis mennyire emeli a szerelem értékét, vagy jobban mondva ebben áll a szerelem valódi becse, értéke. Ezen disaccord alapján érthető meg, hogy a mennyiben meg lehet érteni, a szerelem édes keserűsége is, a melytől nagyon szeretnénk megmenekülni, s mégis annyira szeretjük, ha attól gyötörtetünk, sőt mondhatnám, hogy szerelmes állapotban „én”-ünk kiegészítő részét képezi s szívünk mindennapi táplálékát. S ezt még akkor is szeretjük élvezni, mikor a legkeserűbb pillanatokat okozza. A szerelmet meghatározni lehetetlennek tartom. Igen, azt lehet érezni, abban lehet szenvedni, s ezen érzelemből szenvedésből eredt egyes mozzanatokat - ha szabad így mondanom talán -halványan körülírni, de soha és senki nem volt képes azt kimerítően leírni és minden szempontból meghatározni. Nem lehet azt meghatározni, mint nem az égboltozaton lévő csillagok milliárdjainak számát, s nem lehet azt tökéletesen megírni, mint a tenger fenekén lévő szebbnél szebb gyöngyök tulajdonságait. Magas az mint az ég, s mély mint a tenger mélysége. Igazolják állításomat a különféle költők külömböző hasonlatai, a melyekből kilátszik, hogy minden hasonlat a szerelemnek csak egy-egy porczikájára vonatkozik és soha sem fejezik ki magát az egész szerelmet. A hasonlatok pedig a legmagasztosabb körből vannak véve, a mi arról tanúskodik, hogy ezt mégis egy hasonlat sem fejezi ki teljesen. Minden hasonlattal mondunk valamit, de egyikkel sem merítjük ki, minden hasonlat egy parányi részecskéjét írja le, ismerteti meg eme labyrintnak, de nem magát a labyrintot egészében. Kaleidoskopja ez az emberi életnek, a melyben az édeskeserű érzelem oly komplikált érzelmeket szül, hogy még az sem képes azt helyesen magának megmagyarázni, a ki benne szenved, ezért nagyon találóan mondja az olasz, hogy a szerelem: „é non so ché. e non so come”, vagy Arany szavaival élve: „Valami - nem tudom én azt kimondani.” A chemikus tudja az aranynak, gyémántnak tulajdonságait de azért nem tud aranyat vagy gyémántot előállítani, így vagyunk a szerelemmel is, érezzük azt, néha szenvedünk benne, de azért nem hiszem, hogy valaki híven le tudná azt írni, vagy minden szempontból helyesen és kimerítően meghatározni, legfeljebb körülírhatja a hasonlatok özönével. S mégis hányan filozofálnak a szerelemről, meghatározzák épen úgy, mint bárminő dolgot, vagy tárgyat. Ezenfelül még kategóriákba is osztják, jóllehet a szerelem csak egy lehet, mert nem ismer fokokat, legfeljebb az emberi természetek szerint tűnik fel az más és másnak, a mi pedig a szerelem lényegén mit sem változtat. Tehát az igazi szerelemről nem lehet sem filozofálni, nem lehet azt sem meghatározni kimerítően, annál kevésbbé osztályozni fokok szerint. Filozofálni a szerelemről? Szerelem és filozófia ép oly ellentétek, mint tűz és víz, mondhatnám paradoxon. Talán azt még lehetne mondani, hogy a szív filozófiája: a szerelem. Hisz mit kutat a filozófia: igazságot, s mi az igazság: a szépnek, jónak és igaznak tartalma; s mi után epedez a szív a szerelemben: a szépért, jóért és igazért szóval ideáljáért, legyen az élő személy, vagy képzelt ideál. De mit fűzzem tovább gondolataimat! Hisz elvégre is csak annyit mondhatok, hogy a szerelmet érezni lehet, sőt szenvedni is benne, s hozzá azt legfeljebb még körülírni is, de meghatározni soha. A szerelem megoldhatlan enigmája az emberiségnek, de olyan enigma, a melynek megoldásával mindenki akarva nem akarva előszeretettel foglalkozik, jóllehet mindenki tudja, hogy nem oldhatja meg. A szerelem isteni tüze az emberiségnek. Ez isteni tüzet nagyon szépen jellemzi Petőfi „Matildhoz” cz. költeményének utolsó strófájában, a hol mondja: „ Oh szerelem, forró szerelem, Forróbb, mint a dél nyárközépen! Ha a nap ily tűzzel sütne ránk, Rég elégett volna a világ. ” Nino. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Aggszűz siralma. Tréfás magánjelenet, irta Króner Ede. Színhely: Szépen bútorozott szoba. Középen asztal, rajta munkakosárka kötéssel; virágváza csokorral. Falon Rómeo és Júlia képe. Szereplő: Egy 17-45 év közti nő. Toilette: kivágott ruha. (Kifakadva) S még találkozik ember aki azt mondja, hogy „öröm az élet!” (Kezével tagadólag int) Puszta frázis! (Fenyegetőleg és vontatva) Okulsz majd te is károdon: s rajtad teljesedik be ama közmondás, hogy „sírva vígad a magyar!” (Csillapulva) A könny tisztítja, megkönnyíti a szívet és felemel. A szem, csatornája a testi fájdalmak, és lelki indulatoknak, a melyeket víz alakjában elvezet (Hetykén) Szinte gondolom, hogy mily ragyogó lehet az én szempárom is! (Szomorúan) Magányomban a kétségbeesés szűri rajta át -nagyon gyakran - az őt szépítő mirigy váladékot (Hangsúlyozva) Agyamban czikáznak olyankor az aggszüzesség, leánypárta és a kolostor fogalmai. (Fejéhez kap.) Mily borzasztóan és elkeserítőleg hangzanak ezek?!! .. (Kérdés alakjában a közönséghez.) Szenvednek talán önök is hason rémlátományokban, hallomásokban ?!! Bocsánat! . . . Miért is fecsegek, csacsogok ennyit; miért faggatom önöket mindezekkel?! (Kérve) Legyenek elnézők! ... Jól esik megkínzott szívemnek keservét-búját önök előtt feltárnom! (Méltatlankodva) Igen! . . . Önök nevetnek. .. de ezzel bajomon segítve nincsen. Kíméljenek meg ettől; mert úgyis csordultig megtelt keserűségem pohara! Eléget, gúnyolódnak volt leány barátnőim! . . . (Érzékenyen.) Én nem teszek úgy, de nem is tehetem, mert örökös sírhatnám osztályrészem. Egyik másik kevésbbé pöffeszkedő, de hiszem is, hogy ezek a családi élet keserű könny kenyerével táplálkoznak. (Erélyesen.) No de mindegy, én is nő vagyok és kíváncsi! Javamra írandó, hogy teljen világosság után török; és az eddig előttem ismeretlen élvezetek fátylát föllebbenteni kívánom!! Amennyire ujjongva tomboltam és őrültem hajdan, - jég lezajlása után - a hullámokat szelő első „Fecske” kikötésének, értsenek személy szállító hajót; úgy aggaszt most és félemít „Hildegarde” - zakatolást hallató - közeledése! (Nyomatékkal) Hullámokat vernek és barázdákat szelnek ezek a csöndes Duna vizén; s hullámzásba jön ilyenkor az én keblem is! (rá mutat.) Árdagályt rögtönöz a bizonytalanságtól zaklatott szívemnek vérkeringésre való vonzása, vagyis azon körülmény, hogy eszményem eddig határozottan nem nyilatkozott! Hogy mi szüli bensőmben eme természeti tüneményt jobban mondva állapotot, azt önök t hölgyeim és uraim könnyen kitalálhatják: de én tudom és el is árulom, hogy szerelmes vagyok..nagyon szerelmes!! Ez, reménylem, csak nem lehet kárhoztatni való dolog? „A virágnak megtiltani” dal is elvem mellett szól! (Mohón.) Nemde a szép természet, —bár mostohán bánt el virágzás dolgában az aloéval, még sem fosztotta meg tőle végkép?! (Föléledve) Miért nem viríthatnék én is már valahára, választottam zöld oldalán férjhez nem mehetnék?! (Elragadtatással.) Oh, ez a színvegyülék! Az a színpompa! Az az ibolyát megszégyenítő csokor: amidőn egymást átkarolva, kölcsönösen sugdossuk egymásnak ... „örökké a tied" . (Tűnődve) Thales görög bölcs az a thézist bizonygatja, hogy „vízből lett és vízzé lész minden” (Kitöréssel megszeppenve) Úr Isten!! Hátha ez a tétel a szerelemre is vonatkoztatható!!? A vérrel való processus hasonlóan érvel. Vérmes reményim vízzé lesznek, s ő az első „Hildegarde”- val örökre elvitorlázik. (Szívéhez kap s kétségbe esetten.) Csak még most ne hasadj meg!! (Kedvetlenül) Semmi sem lehetetlen! De talán csak nem?! (Nyugodtságot színlelve egy kedvűen.) Szerelmem foglalkozására nézve gőzhajózási alkalmazott. Mint ilyen a természetrajz szerint, inkább gázló, mint hüllő. (Erélyesen.) De e rokonság még nem jogosítja fel, hogy becsületembe gázolhasson!? Örökre széjjeltépje ama hálót, mellyel szívemet megkerítette! Utamat férjhezmenetelemtől örökre elvágja!! Mit mondana ehhez a világ?! Mit anyám, ki leendő anyós létére oly gyöngéd-figyelmes hozzá?! Mit, te érzékeny húsdarab (szívéhez kap) te igényeket támasztó örökmozdony!! (Tagadólag int.) Nem! Nem!! A hüllőkhöz nem tartozhatik. Mint özvegy - mert az, - tanújelét adta már annak, hogy meleg vér pezseg ereiben. (Önelégülten) Mint férj figyelme és előzékenységével rászolgált már a pálmaágra, hogy gyöngéd férj lesz, az kétségtelen, mert hisz neje vezetése mellett átsiklott már az élet iskoláján, (Benső, örömmel). Mily előny az a második feleségre, midőn az első érvényesítette tekintélyét? Tőle kapta az oktatás elemeit; mi indulatoskodva csak a szépség rovására megyen. (Homlokához kap) Ohó!! Jó lesz e tárgynál meg is állapodni! Fele sem tréfa annak, hogy nem szabad a női hiúságból, -a szépségből erővel gyököt vonni, de azt lehetőleg óvni, ápolni . _ Persze!! ... Hiszen okom sincs emészteni magam, kételkedni férfi jellemében! Légváraimat gyakori látogatással és czélzásai laza alapjára építettem csupán! Hittem, bíztam, reméltem! (Síró hangon égnek szegzett szemekkel.) De oh Ég!! Ez legyen az érdem sora, hogy utóvégre is a szomorú valóra ébredjek; midőn - őt sok megpróbáltatás érte szívemmel boldogítani határoztam?!! (Őrült lemondással.) Ha csalódnom kellene s reményeimet a semmiségbe oszladozni látnám, elkísérném őt utoljára vízi útján, míg elmerülve a habokban föl nem találom keresett boldogságomat! Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. - Személyi hír. Löw Károly, gyára üzemének megtekintése végett, városunkban tartózkodik. - Márczius 15. Országszerte, készülnek a népszabadság 50 éves jubileumának méltó megünnepléséhez. Örvendetes jelenség, hogy Trencsén megye minden számba vehető községe is ki akarja venni a maga részét a közös örömárból, mely napon végig fog hömpölyögni e hazán. Városunk hazafias polgársága is meg fogja ülni e nagy emléknapot és mi természetesebb, mint, hogy a kaszinó, a társadalom e vezérlő tényezője, áll a mozgalom élére. Az ünnepség rendezésére kiküldött bizottság már szét is küldötte meghívóit melyek nem csak az egyesület tagjainak, de városunk minden intelligens polgárának szólanak, mert az ünnepély nem is akar szűk körű zárt társaság megnyilatkozású lenni, hanem fel akarja ölelni a legszélesebb értelmében vett társadalmat a kaszinó vezetése mellett. Az ünnepség fénypontja a kaszinó nagytermében tartandó díszvacsora lesz, melyen előre láthatólag hölgyeink is szép számban fognák részt venni. A teríték ára 2 frt. A részletes programm különbén a következő: Este 7 órakor a város kivilágítása, térzene, az ifjúság ünnepies felvonulása, beszéd az egybegyűltekhez. Díszvacsora a kaszinóban (kezdete 8 órakor), ott beszédek, zene, esetleg táncz. - A zsolnai kaszinó rendkívüli közgyűlése. A kaszinó február 27-én tartotta meg, mint azt már jeleztük, rendkívüli közgyűlését A gyűlés ezúttal igen látogatott volt, mit az érdekes tárgysorozat magyarázott meg. Udránszky Péter úr, a kaszinó ősz elnöke nyitotta meg a jelenlevők élénk tetszés nyilatkozatai között a közgyűlést, átadva a szót Spierer Ignácz dr. jegyzőnek, ki a választmány összeállította idei költségvetést terjesztett elő. Majd Sptkovszky József szólalt meg, ki hosszabb beszédben számolt be a kaszinó vagyoni állapotát, a tagok végleges összeírását és a kaszinó követeléseit megvizsgált bizottság munkálataival. Beszéde folyamán kimutatta ama híresztelések alaptalanságát, melyeket az utóbbi időben annyiszor hallottunk, és hangsúlyozta kivált az idei költségvetés reális voltát, melynek egyes bevételi tételei az előreláthatólag befolyó összegeknél sokkal csekélyebbre vannak előirányozva, és mégis többlettel záródik a költségvetés. - A gyűlés éljenzéssel fogadta az előadást, és jóváhagyta a választmány munkálatát. - Most emelkedett fel a kaszinó elnöke és mielőtt a tárgysorozat második pontjára a választmány és a tisztviselők lemondása tért volna, hivatkozással hajlott korára kijelentette, hogy végleg lemond annyi éven át viselt elnöki hivataláról. A szavait követő mély csendben Dualszky Béla azt az indítványát terjeszti elő, hogy méltassa a gyűlés az elnök okait, de fejezze ki iránta sok évi buzgó fáradozásáért köszönetét és háláját, valamint rendületlen ragaszkodását olyképen, hogy megválasztja Udránszky Pétert örökös díszelnökéül. - Lelkesült taps és éljenzés között fogadta el a közgyűlés ezt az indítványt. - Majd áttértek a második pontra, Rudnay István választmányi elnök tolmácsolta az okokat, melyek a választmányt és tisztikart a lemondásra késztették. - Vádakat emeltek az utolsó választó gyűlés eljárása ellen, ők azonban minden kételyt kizáró világosságot óhajtanak; különben is megfeleltek már a nehéz körülmények között rájuk háromlott kötelességöknek, ennél fogva legyen a közgyűlés hivatott bírájuk. A most következett új választás mindenben igazolta azok feltevését, kik a kaszinó vezetőségének korrekt és lelkiismeretes eljárását hangoztatták. - Az eredmény mely csaknem egytől-egyig a volt tagokat jutatta előbb elfoglalt bizalmi helyökre, a következő: Elnök Baumgartner Libor, alelnök Rudnay István, háznagy Dualszky Béla, pénztáros Lord István, könyvtáros Mátrai Jakab, jegyzők Spierer Ignácz dr. és Mednyánszky Tivadar. Rendes választmányi tagok: Hibbján János, Hulyák Bertalan, Kloch Károly báró, Kovács I. Lajos, Mayer György Dr., Mráz Frigyes dr., Pribis László, Ring Mór dr., Schauer Gyula dr., Spotkovszky József, Tombor Győző, Vogel Samu. Póttagok: Friedner Dávid dr., Hajdú Géza, Rosenfeld Ignácz, és id. Tvrdy István.. Hősen féld Ignácz és id. Tvrdy István. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - A zsolnai gymnasium is meg fogja ünnepelni márczius 15-ét. Az ünnepség hálaadó sz. misével fogja kezdetét venni, innen bevonulnak a tornacsarnokba, hol a műsor ének, zene és szavalásból fog állani, mig Örvény Iván, gymn. tanár alkalmi beszédben méltatja a nap jelentőségét. - Az ifjúság ünnepélyére a helybeli hatóságok, hivatalok és testületek meg lesznek hívva, ellenben egyesekhez külön meghívásokat nem fognak intézni. A gymnasium igazgatósága azonban ez úton kéri úgy a tanulók szüleit és hozzátartozóit, mint általában városunk polgárait kik a hazafias ügy iránt érdeklődnek, hogy szíves megjelenéseikkel támogassák az intézet törekvéseit a nemes honfi erények megérlelésében. Hasonló ünnepségeket rendeznek mint értesültünk a trencséni és rózsahegyi főgymnasiumok is. - Eljegyzés. Fényes családi ünnepségre gyűlt össze f. hó 3-án Ring Mór dr. kir. közjegyző házánál egy igen díszes úri társaság. A házi gazda kedves Ilka leánya, Özv. Roth Vilmos drné. a zsolnai posztógyár hivatalnokával, Hahn Lajos úrral, kit művészi hegedű játéka a műkedvelő körök igen kedvelt tagjává tett, váltott jegyet. A nagyszámú társaság derült hangulatban sokáig volt együtt: őszinte szívből tartós boldogságot kívánunk az ifjú párnak. - A dal és zene egyesület február hó 27. tartotta meg újabb alakuló gyűlését. A szép számmal megjelent érdeklődök beható megbeszélés után elhatározták, hogy első sorban a zenei élet és a műének felélénkítését tűzik ki czéljuknak. Ez annál inkább lehetséges, mert az egyesület számos szakképzett tagot számlál és közönségünk mindig finom érzékkel viselkedett hasonló törekvések iránt. Bár rövid az idő, mégis elhatározták, hogy már f. hó 15-ének megünneplését mindenképen elő akarják mozdítani és e napon fog a dalkör első ízben fellépni a nyilvánosság előtt. Fellépése módozatait illetőleg a kaszinó vezetőségével fog érintkezésbe lépni. - A próbák már rendesen folynak, az eddigi szép kezdetből remélhető, hogy az egyesület megerősödése csak rövid idő kérdése lesz s akkor fogja megtartani az alapszabályok előírta választó közgyűlését is. Az ügyek ideiglenes vezetésére Mayer György dr., Nevoral Gusztáv és Kern Antal urakból álló küldöttséget küldtek ki, mely az érdeklődő közönségnek minden felvilágosítással szívesen szolgál. - Esküvő. Pikler Ármin előnyösen ismert kereskedő Rajeczen f. hó 15-én tartja meg déli ^ 1 órakor egybekelését Schläfer Róza kisasszonnyal Csernoviczról.- Az esküvő a rajeczi fürdőben lesz, mely ezúttal bizonyosan élénkebb külsőt fog ölteni, hiszen amúgy is ünnepet ülne a szabadság napja évfordulóján. - Csendőrség Várnán. Mint megbízható forrásból értesülünk, tervbe van véve a tyerehovai csendőrségnek Várnára való áthelyezése. Óhajtandó volna, hogy a terv úgy közrendészeti, mint czélszerűségi szempontból minél előbb megvalósuljon. - Halálozás. Pápezsik István, ternyei plébános (Sáros megyében), városunk szülötte, hosszú szenvedés utón, mint részvéttel értesülünk, f. hó 4-én délben elhalálozott. A boldogultat ki Kemény István, zsolnai posta és távíró tiszt sógora volt számos rokonsága és ismerőse gyászolja. Nyugodjék békében az élte virágában elhunyt derék pap. - Tánczkoszorú. A farsang letűnt, helyet adva a komoly böjtnek, de a szórakozni vágyó fiatal szívek mégis azt tartják, hogy jó lesz ebből is vagy egy pár órát elcsenni a mulatságra. - Így tesz a csaczai ifjúság, mely f. évi márcz. 8-án Munka Adolf új vendéglőjének termében jótékony czélú tánczkoszorút rendez. - A belépő díj személyenkint 1 frt, családjegy 2 frt. Annak időjén vissza fogunk térni e mulatságra. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Iskolai ünnepély N-Bittsén. Az izr. el. népiskolában f. hó 27-én d. u. Dr. Molczmann Lajos elnök lendületes megnyitásával, sikerült hazafias ünnepet tartott a haza 1000 éves fennállásának, az 1848-iki reformeszmék diadalának s világbámulta szabadságharczunk emlékének alkalmából.— Hymnus zengett legalkotmányosabb királyunk üdvéért, azért is, hogy nemzetünk 10 kiváló nagyjának a saját költségén szobrot emelni rendelt. Az ünnepi díszben pompázó nagy teremben értelmes közönség s a polgári iskola növendékei gyűltek egybe s élénk tetszéssel jutalmazták a csinosan öltözött gyermekek szép szavalatait s fűszerező énekeit, valamint Vándor Soma tanító felolvasását. - A politikai elöljáróságot az ünnepélyen való megjelenésben akadályozta a - vasárnapi munkaszünet. - Filléres estély. A kaszinói kedélyes mulatságok már meghonosodtak ím nálunk. A tegnapi is díszes közönséget gyűjtött egybe, mely élvezettel mulatott Obendorf Gusztáv gymn. tanár szkioptikon- és árnyék képein. Az előadott, zenedarabok is tetszést aratták: jókedvben, víg, fesztelen hangulatban nem volt hiány és a késő éjjel óráiban sem gondolt még senki a hazatérésre. Ha olvashattunk volna a vigadók pillantásaiban, úgy kétségtelenül ezt betűzhettük volna ki: éljen a következő! - Figyelmeztetés. T. olvasóinktól engedelmet kell kérnünk, hogy ezúttal tér szűke miatt ki kellett hagynunk „Anyakönyvi kivonat” és „vásárok” cz. rovatainkat. — Közelebb pótoljuk. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Felhívás! Mindazok, kik makacs csúzos és köszvényes bántalmakban szenvednek, s hiába használnak szereket avagy gyógyfürdőket, küldjék be czímeiket Zoltán Béla gyógyszertárának, (Budadapest, Széchenyi tér) s ingyen megkapják a csodahatású Dr. Johnsen kenőcs (1 üveg ára 1 frt) használatának leírását. - E szer hatása kitűnő, mert még a legrégibb csúzos és köszvényes bajokat is bizton meggyógyítja. - Teljes üzletfeloszlatás miatt rendkívüli alkalom nyílik ékszerek, arany-, és ezüstárúk, órák bámulatos olcsó beszerzésére a 30 év óta Budapesten, Kossuth Lajos utcza 17. sz. alatt fennálló Benedek Gábor és Testvére ékszerész és órás czégnél. A legdivatosabb ékszerek, ezüstáruk, gyertyatartók, girándolok, tálak, kávés- és teáskészletek, mind 13-próbás ezüstből ezüstből, továbbá valódi -svájczi órák minden elfogadható áron adatnak el. Ezüst evőeszközök grammja 5 és fél kr., telje 12 személynek evőkészletek bőrtokban 150 frt és feljebb. - Szerkesztői posta. P. K.-Ujhely. Szíves köszönettel vettük és azon leszünk, hogy minél hamarább megfeleljünk kívánságának. Tiszteljen meg máskor is. V. N-Bittse. Küldeménye igen megörvendeztetett. Annál inkább, mert nem csak alkalomszerű, mert önállóan is becses - Üdvözlet. //// Gummi és halhólyag elsőrangú orvosi tekintélyek nyilatkozatai szerint a legmegbízhatóbb és feltétlenül ártalmatlan óvszer urak és hölgyek számára. Ára tucantonkét eredeti párisi csomagolásban 80 krtól r forintig. Megrendelések pontosan és discreten eszközöltetnek. Keleti J. cs. és kir. szabad kötszesz-gyár. Budapest, IV., koronaherczeg-utca 17.sz. Árjegyzék ingyen és bérmentve zárt borítékban. 10 forintnyi megrendelésnél 15 % árengedmény. Az összes betegápoláshoz szükséges szerek és czikkekről képes árjegyzék kívánatra szintén díjmentesen küldetik. /// ÁRVERÉSI ELADÁS. Roszina községben 1898. évi márczius 16-án d. e. 9 órakor fognak a trnovoi Lord-féle lak és gazd. épületeit az azokhoz tartozó beltelekkel és vagy 25 kataszt. holdnyi földekkel roszinai tulajdonosaik által nyilvános önkéntes árverésen eladatni. Közelebbi adatok a roszinai bírónál vagy a körjegyzőnél tudhatók meg. Lititation Verkauf in Roszina am 16-te März 1898. Vorm. um 9 Uhr werden die Lord-sehen Wohn und Wirtschaftsgebaude sammt Intravillanen und circa 25 Cat. Joch Feldern im Wege freiwilliger, öffentlicher Licitation verkauft. Näheres ist beim Rnszinaer Richter oder Notär zu erfahren. //// A Mauthner féle hírneves konyhakerti- és virágmagok zárt -s hatóságilag védett csomagokban, törvényesen bejegyzett medve -védjeggy valamennyi nagyobb fűszer- és vaskereskedésekben kaphatók. Budapésten Andrássy-út 23. szám alatt létező Mauthner Ödön czég csakis olyan csomagoknál vállal teljes jótállást egeszén friss és valódi magvakért a mely csomagok ragasztva, a medveábrával és a Mauthner névvel jelölve, ugy a mint a mellékelt rajz is mutatja. Vetés ideje: Augusztus és szeptember. Ültetés távolsága 15—20 cm. Talaj minősége: Jól trágyázott. Mauthner féle magvak. Aussatzzeit: Auguszt und September. Pflanzweite: 15—20 Cm. Bodenbeschaffenheit: Gut gedüngt /// Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A népszabadság ünnepén. „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, Te a népek vezércsillaga” Méltóbb szavakat alig vehetünk ajkunkra, ha végig futunk gondolatban a nagy napokon, mint az idők tanúja és lelkesült dalosa, Petőfi Sándor eme sorait. Többen voltak ők, kik előkésztették az, események talaját, sokan voltak, kik merész rohammal törtek előre és széjjel tépték a szellemi bilincset, mely lenyűgözte a hazát, — de egy sem, ki azt mélyebben érezte volna át mint Petőfi, vagy legalább is, ki fájdalmát-örömét búbánatosabban-tombolóbban fejezhette volna ki, mint ő. Csupa szív a költő, csupa érzés, rajong ideálokért és midőn felderül a hajnal, határt nem ismer örömmámora: „Nagy idők, beteljesült az Írás Jóslata: egy nyáj, egy akol, Egy vallás van a földön: szabadság!” Nem Petőfit kívánjuk e sorainkkal jellemezni, megtették ezt már hivatottabbak, de a kor szellemét, a 48 érzése világát akarjuk föleleveníteni, hogy éreztessük azt a mai realisztikus világgal. Leírni e kort ily szűk keretben nem lehet. A szabadság a 48 embereinek királya, vallása, eltölti egész valójukat, felemeli őket a mindennapi gondok és terhek fölé: az önfeláldozás akkor nem erény, de kötelesség; rokonság, vérség csak kötelék a haza buzgóbb szolgálatára s végül az élet csak eszköz a czél felé s a czél a hon üdve; az élet árán ez olcsó; a vigasz pedig: „S ha elesnénk egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sírbul éjféltájban, S győztes ellenségednek megint kell, Küzdeni - kísértő lelkeinkkel!” Az égre törő lelkek vasnyűge, a czenzura, bénította meg szabad szárnyalásukat. Nem volt gyűlöltebb ellenség a pápaszemes vadállatnál, ki kiszívja-tépi a gondolatok velejét, összezúzza formáját, meghamisítja lényegét és torzszülöttet dob a nép elé, melyet senki meg nem ért, de az kaczag ki legjobban, aki szülte, mert maga sem ismer szelleme szülöttjére! Márczius 15-ike ölte meg a czenzurát s a „Talpra magyar” a szabad sajtó első terméke, nem egyszerű dal azóta, átment az a nemzet vérébe, s úgy összeforrtunk a szabadság, a márcziusi szabadság szellemével, hogy azt a századok viharai sem téphetik i lelkünkből.” A márcziusi ifjak, mint egy szemtanú írja: „köcsög-kalappal, redingotban, ernyők alá bújva lelkesedtek, és lelkesedésök mégis átragadt a honra, és megtermékenyítette azt. Az ö lelkesedésök állította talpra azt a halált megvető sereget, mely, ha fegyveré nem volt, elszedte az ellenségtől: ha éhezett-fázott, a szabadság igéit szavalta-dalolta: ha szemközt állott a halállal, kaczagott; ha elvérzett a csatatéren, éltette a hazát! Ismét csak az ihletett dalos találta meg a szót a hazafias extasis kifejezésére: „Egy szóvá, s egy érzelemmé Olvadt össze a haza: Az érzelem „lelkesülés” A szó „szabadság” vala.” ... S ezóta 50 év telt le az idők végtelenébe. Hol voltak a hősök hősei, a haza feltámasztói, a márcziusi ifjak a bekövetkezett gyászévek alatt? Ne kutassuk ezt ma, ne lebbentsünk fel a jótékony fátyol redőit, hiszen megfogadtuk ezt: álljunk szavunknak. Felderült ismét a hajnal pirja, öszladoztak a sötét felhők, ismét szabaddá lett nem csak kezünk, de szellemünk is. Kiket csak titkon, még a házi tűzhely szentsége mellett is árulótól félve tisztelhettünk, de kiknek neveit sem mertük nyíltan kiejteni, ma próféták ők a magyar szívében. A lelkesedés, mely e próféták nyomán kelt, csodákat művelt; ez edzette meg a szenvedés hosszú évei alatt a nemzetet, hogy bízott magában és bizalma egy pillanatra sem hagyta el a tűrés napjaiban. Ez adta meg a friss tetterőt akkor, mikor szabad nemzet gyanánt, állhatott ismét a népek sorába, versenyébe és rövid három évtized alatt többet haladt, a művelős útján, mint azelőtt, ugyanannyi század alatt. A márcziusi napok csodája ez, bámulja ezt minden barátunk, irigyli minden ellenségünk, átérteni azonban csak az képes, ki maga is a csoda varázskörében él és működik. A szorgos munka, az anyagiakban megkövetelt haladás óriási erőfeszítése a létezés és megélhetés fokozott nehézsége, az elért siker biztosítása oda terelték ma a nemzet nagy részét, hogy e gondok és törekvések tömkelegébe bonyolódva alig veszi észre az egyéni szellemet megőrlő vasfogat, mely a művelt osztályt a kosmopolitismus, a tanulatlant a hamisan értett és értelmezett socialismus felé sodorja. A mi viszonyaink között pedig ez a magyarság legnagyobb veszedelme, hiszen ki tagadhatná, hogy százados megpróbáltatásai között egyedül faja szívóssága, nemzeti szelleme megtőrhetlen volta és példátlan ragaszkodása nemzeti hagyományaihoz mentették meg a pusztulástól. A kívülről ránk nehezedett nyomás ellenhatásként növesztette bennünk naggyá és legyőzhetetlenné ezeket a nemzetet fenntartó erényeket; most pedig, a szabadság, a korlátoktól ment fejlődés korszakában ernyednénk el és ép ez alapvető tulajdonainkról mondanánk le ? — Nem, ez nem lehet: ettől megóv a magyarok Istene! S e ponton kezdjük újból a márcziusi próféták csudáit érezni, ők sugallják tetteikkel, szavaikkal az irányt a kötelesség teljesítéséhez, az utat a boldoguláshoz, a módot, hogy erősödjék ugyan a magyar hatalomban, műveltségben, gazdagságban és jólétben, de maradjon azért magyarnak minden ízében. Emelkedjék felül szellemi erővel a hazáját véle megosztó más ajkú testvérein és ezzel emelje fel őket a saját magaslatára, szeretesse meg velök kultúráját - s akkor nem csak jogos lesz vezető szerepe hatalmi körében, hanem mélyen fog gyökerezni a szellemekben és szívekben. A márcziusi napok tették meg ez irányban az első lépéseket, midőn megszüntették a születés adta privilegiumokat és felszabadítottak a milliónyi jogtalan jobbágyot, pedig ezek jórészt nemzetiségeink tagjaiból teltek ki. De ugyanakkor adták kezünkbe a fegyvert a fentebb jelzett tovább haladásra: a szabad sajtót. Ez tehát az árkánum, az a csodaszer, mely egyedül képes fenntartani a nemzetben a hűséget önmagához, a bizalmat nemzeti haladásához, mely utat nyit ugyan az egész világ művelődési vívmányának, de nem adja érte cserébe saját nemzeti egyéniségét. A mai sajtó pedig nemcsak felismerte, de teljesíti is kötelességét. Terjedése, hódítása térben és olvasó közönségben viszont kétségtelen bizonyíték Arra, hogy minden anyagi gond és realisztikus verseny mellett fogékony nemzetünk ideális czéljai iránt és azokról le nem mond, nem felejtkezik meg róluk. Ez a márcziusi próféták mai, de talán még nem utolsó csodatétele. És mi lesz márczius 15-ike? Alkalom arra, hogy összefűzzük az 50 év előtti lelkesedés szálait a mai erő és haladás fonalaival; alkalom arra, hogy egy napra bár, de feledkezzünk meg mindennapos küszködésünkről és szenteljük e napot a nagy próféták emlékének: alkalom arra, hogy idézzük fel a nemzeti szentek emlékével a hálaérzetből kifolyó kötelesség érzetet irántuk és önmagunk iránt; alkalom arra, hogy megtisztulva az ö lelkesedésük tüzében bűneink salakjától, hogy tisztulva és erősüdve törhessünk előre azon az úton, melyet a szent haza java ír élénkbe, a szellemiekben is kiáltva: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk” Dr. Mayer György. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A „Zsolna és Vidéke" tárczája ZELMA. Elbeszélés - irat Zaza néni - (Vége.) István gazdáméknál nagy dolog van készülődőben. Mióta falu bírája lett, nem is közönséges parasztembernek gondolja magát. Csak félvállról bánt a falu legénységének színe-javával, míg végre találkozott egy Julcsához való minden tekintetben illő legény. Egy uradalmi csősz. Hisz ez nem paraszt! Jutka néni a plattén körül forog, készül a híres kürtös kalács, mi eljegyzés alkalmával elmaradhatlan. A házi gazda türelmetlenül jár az udvaron, ki-kinézeget a czifra székely kapun, jönnek-e már a fiatalok? Mint ilyenkor szokás, az uraságot is még kell hívni, oda mentek tehát Julcsáék. Vajjon mit is mondanak a méltóságos úrék? Talán meg sem ígéri a násznagyasszonyi tisztet — töprenkedik az öreg: pedig oly czifrán öltöztette fel az anyjuk ez alkalommal Julcsát, még a szép ékszereket is felrakatta vele, a mit az a szegény, talán rég elhalt úri kisasszony néki hagyott, hogy elállhat még a méltóságos asszonynak is a szeme az ő gyönyörűséges leányán. Hát még, hogy tudta szép mondókáját mindkettő! Nem hiába tanította vőfélyestől őket vén fejével ezekre! De ni, éppen befordultak az utcza sarkán! — Lássam csak —biz összeillenek a góbék! — - No, mit végeztetek? -Mit is bámulsz oly ijedten rám? - Jaj édes apám még meggyűl a bajunk. - - Hát ne kerülgesd, ki vele, mi a baj ? Nem fogadtak szívese? —A méltósága mindent megígért szebbnél-szebb szobákba vitt meg-megczirógatott, tetszett a szép ruhám, mig végre... — Nos? — Meglátta gyűrűimet. Akkor elsápadt, szeme villogott és mindenfélekép vallatni kezdett, honnan vettem azokat? Én biz azt sem tudtam félelmemben, hol vagyok. Erre kérésre fogta a dolgot, biztatott, mondjam meg a valót. Nem tudom, édes apám megharagszik-e rám, de én elmondtam az idegen kisasszony vendégünk egész dolgát. Attól tartottam, ha meg nem mondom, úgy rajtunk lehet a gyanú, hogy utóvégre loptuk is. — Igazad van gyermekem: úgyis maholnap telik be a három év, adja Isten, hogy ne ártsunk vele annak a jámbornak, ha ugyan még él a lelkem. —De most siessünk ám édes apám, mert az uraságék is megígérkeztek a kézfogónkra. Lomkaynén már több napja ideges nyugtalanság vett erőt. A cselédek, kik soha sem látták asszonyukat ily szeszélyesnek, fejcsóválva beszélték meg maguk között a változást, de azt is, hogy mi lehet az oka, hogy most annyi felé levelezik és százszor is elküldözgeti őket a pástára, hogy neme érkezett valami levele. Mindezt a Julcsi menyegzője okozta, vagy helyesebben az a beszélgetés, mely akkor a méltóságos asszony és a bíró családja között esett meg. Most is nyugtalanul jártkelt szobájában: asztalán egész csomó levél hevert és hol ezek közt lapozgatott, hol az órát nézte, hol megint, az ablakon tekintett ki az ország útra. ... „És mégis el kell jönnie, itt írja világosan, hogy sürgős teendői tartóztatják ugyan, de ma délelőtt okvetlenül rendelkezésemre fog állani." Egy pillanatig gondolkozott, azután becsengette komornáját. Ez kérdezetlenül is jelentette, hogy megtett már minden előkészületet az útra, csak méltóztasson az időt meghatározni az indulásra. - Jól van, tehát a 10 órai vonathoz megyünk, te is velem jössz. Kezébe hajtotta fejét, egy darabig mélán nézett maga elé, majd megint a leveleket forgatta. Az egyiket felvette, és ki tudja hanyadszor olvasta újból: ... „Ha nem is ismerném Önt, kedves Melanie, gyermekkorától fogva, mégis megírnám Önnek a tiszta valót, mert ez lelkiismeretem sugallata. Rendünk szigorú, -közöttünk csak az találhat megnyugvást, kit nem világi okok vezetnek hozzánk, hanem kit a lélek tiszta ihlete és a legmagasabb értelemben vett isteni szeretet szentsége emel a tömeg fölé. Ez az eset, fájdalom, be nem válik Margit testvérünknél, az Ön Zelmájánál. El kell ismernem, hogy Margitnál buzgóbb, kötelességét hívebben teljesítő tagja alig van házunknak, és még is el kell hinnem, hogy öt nem lelki vágya tartja itt. Feltalálta ugyan egy időre belső nyugalmát, de minél inkább közeledik végleges ittmaradásának időpontja, annál jobban törik meg testben, lélekben .. Panaszló szavát sem én, sem testvéreink nem hallottuk, de látjuk lelki küzdését és imádkozunk védő Asszonyunkhoz, hogy erősítse meg őt, öntse szívébe az igazi hivatottság világosságát . . . Melanie könnyezett. — Talán el nem késtem még, — fűzte tovább gondolatát - a jó főnöknő meg fogja engedni, hogy beszélhessek Zelmával, ki tudja, talán jóra fordul még minden... De hol is késik ily soká Adorján? Igaz, hogy óriási munkát végez, amióta azt a „tatár-dúlta jószágot” mint uram mondja, a bácsija után örökölte. De ilyen esetben mégis csak első a kötelesség! . Avagy elhidegült volna? Efelejthette Zelmát? - Méltóságos asszonyom, a kocsi már vár oda lenn. Lomkayné feltekintett, elzárta leveleit és néhány percz múlva már útban volt a vasút felé. Csaknem ugyanabban az időben egy igen élénk jelenet folyt le a Bürkössyék kastélyában. Adorján, a Bürkössy család volt jogtanácsosa köszöntött be oda. Jobb lesz, ha le sem írjuk azt a fagyos fogadtatást, melyben részesült. Ő azonban nyugodt méltósággal állott meg a még mindig gyászba borult házi asszony előtt. Röviden adta elő jövetelének okát. A büszke asszony csak kettőt fogott fel beszédéből: Zelma él, de halott lesz reá nézve, ha ez a gyűlölt ember ki nem menti, — de meg nem teszi az ő akaratán kívül, mert nem avatkozhatik be erőszakosan a szülők jogába. ... Rémséges! Ő hatalmazza fel Adorjánt? Ő alázza meg magát? Kegyelmet könyörüljön ettől az embertől, ki szívét mi több, büszkeségét lábbal tapadta . . . Nem, azt Bürkössyné meg nem teheti ? Iszonyú harcz dúlt kebelében. Mindkét tenyerébe hajtotta le arczát, ö maga sem tudta, hogy lassú cseppek peregnek át ujjai között. Adorján emelt fővel állott előtte, várta a választ. Ekkor nyílt meg az ajtó, és Bürkössy egy írással kezében lépett be azon. Senki sem vette észre, hogy mikor hagyta el a szobát, most oda sem tekintett nejére, hanem egyenesen Adorjánhoz fordult és vállára tette kezét. - Elég volt már ebből a kegyetlen játékból, szólt mély, de a felindulástól reszkető hangon, vedd ez írást öcsém, nem úgy, azt akartam mondani édes fiam és siess el oda, hová szíved vezet és áldásom kísér. A többit megmondja az írás maga. Tágra nyílt szemekkel, mintha nem értené a dolgot, hallgatta Bürkössyné férje szavait. Egyszerre elfakult arcza: „ Uram, Ön engem sérteget, ez lehetetlen . . . „ - sikoltott fel, de szava görcsös rángatózásban fúlt el s a következő pillanatban aléltan terült el a földön. Bürkössy szelíd erőszakkal tuszkolta ki Adorjánt az ajtón, még egyszer intett feléje, azután bekiáltva a cselédeket ájult nejéhez sietett vissza. ' Másnap délben szemben áll a két ifjúkori barátnő a zord kolostor fogadó szobájában. Már félórája vallatja Lomkayné testvér Margitot, de nem a várt eredménnyel. — Nyugodt vagyok, meg vagyok elégedve sorsommal, boldog leszek, ha teljesen elfelejthetem éltem nyomorúságát; nincs más óhajom, csupán a lemondás; szent hivatásom oly édes, oly magasztos. Vigasztald drága szüléimet ha megbántottam őket, de mondjanak le rólam, hisz úgy sem találnám már helyemet a tőlem idegen világban. Ez és hasonló szó volt minden válasz, mit Lomkayné kicsalhatott belőle. Sápadt, kissé, beesett arcza szenvedélyt nem mutatott, csak néha futott át azon némi pír, ha egykori közös boldog óráit idézte fel előtte. Ha szüleiről, ha Adorjánról szólott előtte, csendesen és bánatosan intett fejével, de oly nyugodtnak látszott, hogy Melanie már kezdett lemondani tervéről. Már búcsúzni akart, mikor egy hirtelen előrobogó kocsi zöreje vonta magára figyelmét és ugyanabban a pillanatban ismerték fel mindketten Adorjánt. A zárda csengője élesen szólalt meg. Hirtelen borzongás futott végig testvér Margiton, reszkető kezekkel az üldözött őz kegyelmet esdő pillantásával borult barátnőjére és keserves zokogás között rejtette el arczát annak kebelén. Lomkayné sem állhatta meg könnyek nélkül. Egyetlen szót sem váltott a két nő, de Lomkayné érezte, hogy már nem testvér Margitot, de az ő régi, kedves Zelmáját tartja karjai között. Perczek teltek el úgy néma csendben, de a megkínzott lélek fuldokló zokogása egyre enyhült, egyre csillapodott, — győzött benne az élet, az elfojtott természetes indulat. Ebben a pillanatban lépett be az öreg főnöknő Adorjánnal. — Testvér Margit, ez az úr atyja küldötte; szülei csak most tudták meg ittlétét és bár ellenzik azt és óhajtják visszatérését otthonába, mégis saját elhatározására bízzák választását. Önt még fogadalom nem köti e küszöbhöz, mi kényszert nem ismerünk, nyilatkozzék tehát szabadon, mint lelkiismerete sugallja. Zelma könnyes szemekkel borult le a főnöknő előtt, annak minden ellenzése daczára csókokkal halmozta el kezeit .... „Anyám, szólott, gyenge vagyok e szent hivatásra, alávetem magam szüleim óhajának." — Harmadnap ott látjuk Zelmát ősei kastélyában, — anyja betegágya mellett. A beteg még mindig eszmélet nélkül fekszik, az orvosok tudománya, imádsága eddig kárba veszett, már kételkedtek felépülésén. — A hirtelen idegroham oly lesújtó volt, ez volt véleményük, hogy csak alig kerülte el az agyszélhűdést és valószínű most is, hogy hosszas idegláz fejlődik ki belőle. És íme, mintha a beteg erezné új ápolónéja jelenlétét, lélegzete nyugodtabb lesz, az ideges rángatózások szünetelnek; — mintha csöndesen aludnék. Zelma egy perczre sem távozik mellőle; délután, éppen mikor öreg anyja lépett be halkan, hogy Zelmát rövid időre felváltsa, hirtelen felült ágyában Bürkössyné és első, kérdő pillantása leányára tapadt. Zelma szeme találkozik anyjáéval és a leány önkénytelenül térdre ereszkedik a beteg mellett. Egyetlen szó sem hangzott. Bürkössyné arczát könnyzápor áztatja és kezét gyermeke fejére teszi, ajkai mozognak, — míg a néma jelenet az öreg asszony boldog mosolya aranyozta be. . . Zsolna és Vidéke 1897-1899 Anyakönyvi kivonat. F. évi február 16-28-ig Születések Pollacsek Anna gyermeke Veron törvt. Seidel István , Konecsny Gusztáv „ Drabek Flórian r Kolár Martinecz M. , Pokorni Ferebcz „ Kadlecsik István Matlák Vincze ,, Matejcsik Gáspár _ Hölldampf János , Reck Pál „ Gyurana István . Behmy Fülöp , Mária József, Géza Flórian Sándor János, Alajos ikrek holt fiú gyermek Gizella Mária Sándor József Mária József Halálozások: Pollacsek Anna Rudinecz József Schun Károly Kadlecsik halva született Pekarik Mária. Házasságok: Zelny István — Zahradnik Amália Janosik József— Mittuch Mária Pastyrka Károly — özvegy Hicik Pálnés szül.: Bárdy Zsófin Hercz Samu — Weil Mária. Kihirdetés a fenti időben nem foganatosíttatott. A legközelebb eső vásárok: Vág besztercze: marha vásár márczius 31. kirakó vásár április 4. Csacza: együttes vásár április 4. Várna: együttes vásár márczius 21. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Újdonságok — Felhívás. Városunk elöljárósága ez úton is felkéri hazafias polgárságunkat, hogy márczius 15-ének megünneplése alkalmával, esti 7 órakor, utczai ablakait kivilágítani szíveskedjék, valamint tehetsége szerint lobogó dísszel is lássa el házait. - Márczius idusa Trencsénben. Mint tudósítónk írja, ez évben szokatlan fénnyel fogják megünnepelni márczius 15-ét a trencséniek. A mozgalom impozáns jellegét kétségtelenül előmozdította ama körülmény, hogy az ünnepségek rendezését oly előkelő társadalmi tényező vette kezébe, mint a trencséni „társaskör”. A rendezőbizottság a napokban tartotta meg alakuló gyűlése és megállapította a részletes programot, mely szerint f. hó márczius 15-én tömeges kirándulást rendeznek a kosztolnai honvédemlékmű, hol Nemák Imre vármegyei közigazgatási gyakornok egy alkalmi orologot adva elő, Jaskalu Sándor kir. törvényszéki aljegyző megkoszorúzza a társaskör nevében az emléket. Este 6 órakor az „Arany-Bárány” szálló nagytermében a kaszinó hazafias ünnepélyt rendez, mely alkalommal Rédeky István, kir. törvényszéki bíró, megnyitó beszéde után Vlahovics Emil tanár, megtartja alkalmi felolvasását. Wolff Károly törvényszéki joggyakornok pedig szabad előadásban a nők helyzetét fogja ecsetelni a közéletben. Az egyes számokat a dalegylet előadásai előzik meg, majd az ünnepélyt hölgyekkel együtt rendezett társasvacsora követi és utána a fiatalság tánczmulatságot rendez. Az ünnepélyen Trencsén vármegye égész intelligencziája részt készül venni és így a megye székvárosa méltóan képviseli magát: a szabadság napjának 50 éves évfordulója alkalmából országszerte rendezett ünnepélyek sokaságában. Zsolna és Vidéke 1897-1899 — Márczius 15-ike Zsolnán. Jóllehet már előzetesen tájékoztattuk tisztelt olvasóinkat a népszabadság 50 éves évfordulója alkalmával készülő ünnepségekről, mégis kötelességünknek ismerjük, hogy most már az ünnepélyek végleg megállapított programmját is közzé tegyük. — Délelőtt lesz a helybeli kir. kath. gymnasium ünnepélye, mely ^ 10 órakor a sz. ferencziek templomában bemutatott ünnepélyes sz. misével kezdődik. Innen az ifjúság és a vendég közönség a gymnasiumba vonul, hol az ifjúság éneke, szavalása következik, majd Örvény Iván gymnasiumi tanár, alkalmi ünnepi beszédet mond. — Ugyancsak reggel 9 órakor a helybeli ág év. egyház imaházában ünnepélyes istentisztelet fog magyar nyelven megtartatni. — Délelőtt 11 órakor ünnepélyes istentisztelet az izraelita templomban, mely a következőleg folyik le: Egy megnyitó héber ima után, az ifjúság márczius 15. czímű ódát énekel. Majd magyar hitszónoklat következik; melyben főtisztelendő Dr. Friedmann D. főrabbi úr, Magyarország megújhodásának örökké emlékezetes napját méltatja. Az ünnepélyt Kölcsey hymnusa rekeszti be, melyet az egész gyülekezet állva énekel. Külön meghívók nem küldetnek szét, de a hitközség elnökséggel szívesen látja, ha városunknak polgársága megjelenésével ez ünnepély fényét emelné. — Az ünnepségek fénypontja azonban a kaszinó rendezte esti ünnepély lesz. — Ennek lefolyása a következő: Este 7 órakör a város kivilágítása, ezalatt térzene, melyen felváltva a városi zenekar és a díszben kivonult tűzoltóság zenekara alkalmi darabokat ád elő. Ezalatt tűzijáték gyönyörködteti a téren jelenlevőket. A közönség és az ifjúság felvonulása a városháza elé, az ifjúság lampionokkal. A kaszinó erkélyéről beszédek az egybegyűltekhez. A közönség és az ifjúság a szózatot énekli el. - 8 órakor kezdődik a kaszinó nagytermében az ünnepélyes díszvacsora, mely az eddig jelentkezettek tekintélyes számából ítélve, igen fényesnek ígérkezik. A kaszinói ünnepélyt a zsolnai dal- és zeneegyesület a Hymnuszal nyitja meg, ezt követi a kaszinó elnökének felköszöntője Ő Felsége dicsőségesen uralkodó királyunkra. —Az ünnepi beszédet Spotkovszky József, budatini főerdész tartja meg végül a dalegyesület elénekli Szózatot. — Magától értetődik, hogy a lakoma alatt toasztokban nem lesz hiány és a zenekar is megfogja tenni kötelességét. - Új tanfolyam. Terjed a sablonszerűség. Alig múlik el hét, hogy valamely újabb tanfolyamról ne szóljon a krónika. A ministeriumok végtelen sorban kreálják a tanfolyamokat: nemsokára az éjjeli bakter, meg a falusi kézbesítő is szaktanfolyamba fogja elsajátítani fontos állásának ügykörét. Mint tudósítónk írja, nem rég ló-patkolási tanfolyam volt Trencsénben, - legutóbb pedig a kir. törvényszéknél lajstromozó tanfolyam. Ezen ugyan megakad a jámbor gondolkozó esze, de csak addig, míg megtudja, hogy ma már odáig ment a hatóságoknál használt iktatás és kiadás művészete, hogy elsajátítása végett tanfolyamot szükségelünk. Május 1-én ugyanis a kir. járásbíróságok ügyviteli szabályai változnak és az e tárgyban kibocsátott rendelet megérthetése végett a ministerium tanfolyamot látott szükségesnek létesíteni Budapesten a kezelőszemélyzet részére, melyen minden kir. törvényszék egy-egy kezelő-tisztviselője vett részt, kik viszont a kir. törvényszéknél összegyűlt járásbírósági kiküldötteknek tartottak 8 napon át népszerű előadást. A trencséni kir. törvényszéknél a most jelzett tanfolyam már véget ért és a hallgatók már visszatértek székhelyükre lajstromozni. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - A kaszinó választmányi ülése. A f. hó 6-án megtartott vál. gyűlés első sorban az idei nyárra tervezett Jászay Mari és Somogyi Mór közreműködésével tervezett estély módozatainak megállapításával foglalkozott. Az estély megtartását, még pedig a kaszinó kezdeményezésével, egyhangúlag elhatározta, annak részletes keresztülvitelével pedig az állandó vigalmi bizottságot bízta meg. Örvendetes hír ez mindenképpen, mert ritkán van alkalmuk a kisebb vidéki városoknak, hogy nemzetünk nagy tragikáját láthassák s teljes nagyságában bámulhassák. Somogyi úr nem új vendég nálunk, jó hírneve előzi meg az itteni közönségnél. - A második tárgy Hajdú Géza, kir. táblabíró úrnak a kaszinó elnökségéhez intézett levele volt, melyben választmányi póttagságáról lemondott. Ezt a választmány sajnálattal vette tudomásul. - Új tagok felvétele után a gyűlés véget ért. - Köszönetnyilvánítás. Valódi részvettel kísérte városunk közönsége a rövid időközben ismételt súlyos csapásokat, melyek Obendorf Gusztáv gymn. tanárt és családját két gyermeke halála által érték. A sors csapásai által lesújtott család, mely f. hó 8-án helyezte örök nyugodalma helyére kis Mariska leányát, a következő sorok közlésére kér fel bennünket: Fogadják mindazok a tisztelt barátaim és jóakaróim, kik a családomat ért súlyos csapósok alkalmából őszinte részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni szívesek voltak, mélyen érzett hálám és köszönetem kifejezését. - Obendorf Gusztáv. - Halálozás. N.-Bittsén f. hó 7-én impozáns kíséret adta át örök nyugalmának Leimdörfer Áron jó nevű kereskedőnek 57 évet élt sokat szenvedett nejét. -Nagyszámú család siratja. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A kisucza-ujhelyi izr. jótékony nőegyesület f. hó 7-én megtartott tánczmulatsága várakozáson felül jól sikerült s szép összeget is juttatott a jótékonyság oltárára, daczára annak, hogy a rendezőség sem költséget, sem fáradságot nem kímélt, hogy a mulatságot sikerültté tegye; be is kell vallanunk hogy ízlés dolgában messze felülmúlják hölgyeink az urakat; legszebben bizonyítják ezt szebbnél-szebb kotillion-rendek, melyeket ugyancsak büszkélkedve hordtak melleiken egyes fiatal emberek. Szünórakor egymásután hangzottak el a lelkesült toasztok, melyek éltették Haydin Imrét, mint a bál elnökét a bálanyát Neumann Henriknét, majd a nőegylet tisztikarát, annak minden tagját fáradhatlan titkárát Neumann Náthánt. Már reggel 6 óra múlt, mikor még mindég hévvel aprózták a csárdást. - Felülfizettek: Haydin Imrét 9 frtot, Dr. Roszivál István országgyűlési-képviselő, Khádé Géza 5-5 frtot, Schlesinger Jenő 3 frtot, Neumann Bernát, Marsovszky Kamilló, Pollacsek Vilmos, Seide Róbert 2-2 frfot, Weil Henrik l,50 frt, Belák Mór, Hruska Jakab, Kvassay Attila, Mausz Adolf, Neumann Náthán, Palovics Antal, Riesz Ede, özv. Schlesinger Sarolta, Weider Sándor, Weil Emmánuel, Weiszenstein Mór, 1-1 frtot - A nemesszívű adakozók fogadják ez úton is a jótékony nőegylet hálás köszönetét. - Köszönetnyilvánítás. A zsolnai izr. nőegyesület elnöksége szép tombolát rendezett, melynek húzása f. hó 8-án történt. Az eladott sorsjegyek után 100 frt bevétele volt, mely szép eredmény a sorsjegyeket elárusító kedves leányoknak köszönhető, kiknek a tündérujjai készítették a szebbnél szebb nyereménytárgyakat is. - Fogadják érte az elnökség elismerését és fogadják az egyesület nemes czéljait támogató közönség őszinte háláját. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Helyreigazítás. Múlt heti számunkban nagy-bittsei tudósítónk az ottani izr. el. népiskolában lefolyt hazafias ünnepről számolván be, tudósítását - azon körülményből kifolyólag, hogy a „politikai-elöljáróság” az ünnepségről távol maradt - oly megjegyzéssel toldotta meg, melyből esetleg a hazafiság fogyatékossága volna kimagyarázható. - Ezen ironikus megjegyzést nem a rágalom s nem a sértés szándéka sugallta, hanem azon jóhiszemű meggyőződés pattantotta ki, hogy exponált vidékünkön a közszolgálat minden tényezőjének kötelessége a hazafias törekvést támogatni, a honfiúi ténykedést a közönség előtt szankczionálni. - Kiderülvén azonban, hogy az iskolaszolga hanyagsága folytán a meghívó körív a „szolgabírói-hivatal”-lal nem közöltetett, tudósítónk tartozik az igazságnak s a politikai elöljáróság reputácziójának azzal, hogy kijelentse miszerint a bírálat éles színezetével bíró megjegyzést téves értesülés útján szerzett inspiráczióból -tehát jogtalanul használta. - Örömmel hisszük, hogy a „politikai-elöljáróság” indignáczójának lángja a tiszta magyar érzelem tüzéből nyeri táplálékát. - Megrendítő szerencsétlenség történ e napokban Tordán. Vauvert úr, az ottani cellulose gyár igazgatója vadászatról hazatérve a mögötte menő vadásztársa fegyverének véletlen elsülése folytán megsebesíttetett és rövid néhány órával ezután belső elvérzés következtében elhalt, fiatal özvegyet és két kis gyermeket hagyván hátra. Vauvert csak 29 éves volt és gyorsan emelkedő pályáján a legszebb reményekre jogosított. Ebben a megható szerencsétlenségben csupán az a körülmény volt képes a családnak némi vigaszt nyújtani, hogy Vauvert biztosítva volt a „Nemzetinél” (lásd köszönetnyilvánítást) a mely társaság 30.000 koronát tevő biztosítási összeget haladék nélkül kifizette. Annál a körülménynél fogva, hogy baleset érhet bárkit, legyen az bármilyen foglalkozású, hírlapírói kötelességet vélünk teljesítőm közönségünkkel szemben, a midőn felhívjuk a figyelmet a balesetbiztosítás kétségtelenül üdvös intézményére, illetve a legmegbízhatóbbnak és kulánsnak ösmert „Nemzeti” balesetbiztosító-részvénytársaságra. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Orvosi szaktekintélyek véleménye szerint a Keleti J. budapesti elsőrangú czég által gyártott és feltalált cs. és kir. szab. sérvkötők, orthopaediai gépek, műlábak, egyenestartók (ferdenövésűeknek) a legjobbak és a legmegbízhatóbbak. Keleti évek óta azon fáradozik, hogy ezen a téren a legkiválóbbat és legtökéletesebbet nyújtsa, a külföldet és a legelső klinikákat tanulmányozta, miért is a legmelegebben ajánlhatjuk e kitűnő speczialistát az érdeklődőknek. Mezei egerek tömeges és biztos kipusztítására legbiztosabb szer a már eddig is sok előkelő uradalom, nagyobb gazdaságokban, több községben a legjobb sikerrel használt javított egérméreg labdacs alakban. 1 holdra 1-2 kiló elegendő, 100 kiló ára 45 frt, 10 kilós csomag ára 5 frt, 5 kilós csomag 3 frt. Megrendelések Antal Gyula gyógyszertárához Pécsre intézendők. - Lapunk zártakor mély részvéttel vesszük a megrendítő hírt, hogy Szalavszky Gyula v . b. t. t. megyénk főispánja az Ivánka Oszkár orszggy. képviselővel vitt pisztolypárbajban súlyosan megsebesült. F. hó 11 -én délelőtt 11 órakor folyt le a viadal a budapesti József laktanyában; feltételei voltak: harmincz lépés távolság. 5-5 lépés avance, simacsövű pisztolyok, kétszeri golyóváltás, 15 mp. czélzási idő. Az első lövést Szalavszky Gyula tette, de nem talált, erre Ivánka lőtt és ellenfele ballábának sípcsontjába talált a térdizület alatt. A golyót még nem sikerűit a csontból eltávolítani. A beteg a Vöröskereszt kórházban fekszik. Nyílt tér (Ezen rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk.) Köszönetnyilvánítás, Bécs, 1898, február 22. A „Nemzeti" Balesetbiztosító Részvénytársaságnak Budapesten. Tordai cellulosegyárunk igazgatója, Vauvert Nils Duchesne úr. F. évi február hó 5-én vadászatról visszatérve egy véletlenül elsült serétlövés által megöletett. A „Nemzeti" balesetbiztosító részvénytársaság Budapesten a tényálladék felvétele után azonnal bekérte a szükségelt okmányokat, és ezek vételével haladék nélkül kifizette készpénzben a teljes biztosított összeget, azaz 30.000 koronát, miért is készségesen ragadjuk meg az alkalmat a „Nemzeti”-nek gyors és előzékeny eljárásáért teljes elismerésünket kifejezni, kivalló tisztelettel Tordai cellulosegyár, Schoeller és Társa, p.p. Neufeld Károly A „Nemzeti" balesetbiztosító részvénytársaság Budapesten (Erzsébet krt. 13. sz.) biztosítást nyújt mindennemű baleset anyagi következményei ellen, úgymint egyes egyéneket (polgár és katona) gyári és iparvállalati alkalmazottakat (munkások és tisztviselők), valamint bárkit, hivatás teljesítése kőiben vagy azon kívül, utazás alatt, vadászaton bármely más alkalommal érhető baleset ellen a legszabadelvűbb biztosítási feltételek és a legjutányosabb díjtételek mellett. Közelebi felvilágosítást a a legkészségesebben nyújt a „Nemzeti”, az „Első magyar általános biztosító”, "Magyar-franczia" és a "Bécsi biztosító” minden fő és alügynöksége az ország bármelyi helyiségében. Megbízható és ügyes üzletszerzőit felvétetnek Zsolna és Vidéke 1897-1899 Fedélcserép, alagcsövek és Chamotte-tégla mindig készletben és jutányos árakon kaphatók Schulz Lajos gőztégla-gyárában Turócz-Szucsány. Dachziegel Drainageröhren und Chamotte-Ziegel stets vorrätig und biliig erhältlich in der Ludwig Schulz'sehen Dampfziegelei. Turócz-Szucsány. A legjobb minőségű Trágya-gipsz. Jótállás mellett 98% kristályos gipszet tartalmaút ajánl Drucker Hugó Trencsénben. 100 klgrját 90 kor. Tr.-Isztebnik állomásról. Kérem t. vevőimet, hogy jókor eszközöljék megrendeléseiket, hogy minden kívánságnak megfelelhessek. 6-10 Csődtömegeladás Vagyonbukott Popper Kálmán zsolnai czég csődtömegéhez tartózó és a csődleltár 4-1188 tételei alatt foglalt 17,455 ft 61 kr. beszerzési és 9377 frt 16 kr. becsértékű úri-, női-, divat-, czipő- és rőfös áruczikkek, végül boltberendezés és felszerelésnek nyilvános árlejtés útján leendő értékesítése, a csődbíróságnak 1160/1898. számú végzésével elrendeltetvén, ezennel felhívom a venni szándékozókat, hogy ajánlataikat hozzám (Zsolna, Trencsén megye) f. é. márczius hó 20-ig adják be: Az ajánlati feltételek a következők: 1. Az ajánlatot tevő köteles 1000 frt, azaz ezer forint bánatpénzt készpénzben, vagy óvadékképes értékpapírokban a tömeggondnok kezéhez ajánlatával letenni. 2. Az ajánlat az azt tevőre nézve kötelező ugyan, de annak elfogadása fölötti határozás joga az ideiglenes csődválasztmánynak tartatik fönn a beérkezeti ajánlatok tekintetében évi márczius hó 21-én délután fog határozni. Megjegyeztetik, hogy a választmánynak jogában áll az árlejtést a megjelölt napon megjelent bánatpénzt letevő venni szándékozókkal szóbeli tárgyalás útján folytatni. 3. A csődtömeg sem mennyiség, sem minőség, sem pedig más tekintetben szavatosságot nem vállal. 4 Az ajánlat elfogadása esetén a vételár a tömeggondnok kezéhez az áru átvétele előtt azonnal lefizetendő; a megvett tárgyak 8 nap alatt okvetlenül átveendők. 5. Ha az ajánlatot tevő, a kinek ajánlatát, ígéretét elfogadták, a felsorolt feltételek bármelyikének eleget nem tenne, elveszti bánatpénzét és jogában áll a választmánynak az eladás alá bocsátott árut és bolti berendezést, azonnal másnak akár nyilvános árverés útján, akár pedig szabad kézből a szerződésszegő vevő veszélyére és költségére újból eladni és ezen esetben utóbbi természetesen a netáni vételár különbözetért felelős. Megjegyeztetik, hogy az esetben, ha az árlejtés sikerre nem vezetne, úgy az áruraktár, mint a bolti berendezés az ajánlati tárgyalást követő napokban árverés útján tételenként fog eladatni. Kelt Zsolnán 1898. év márczius 8-án. Dr. Spirer Ignácz Ügyvéd-tömeggondnok Zsolna és Vidéke 1897-1899 Felhívás a magy. kir. szab. Osztálysorsjáték II. kisorsolásán való részvételre. Rendkívül kedvező esély a nyeréshez, minden második sorsjegynek nyernie kell. Eredeti sorsjegyeket hivatalos áron és pedig 10 gészet 6 frt, 1/2 3 frt, 1/4 1'50 frt, 1/8 0'75 frtért ezen felül 15 kr portó és a sorsolási jegyzék fejében ajánl Klappholz József, a m. kir. szab. osztálysorsjáték főelárusítója, Csaczán Első osztály. Betét 12 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, máj. 11 és 12. Nyeremény Korona Nyeremények Korona 1 á 1 á 1 á 3 á 8 á 30 á 50 á 60 000 20 000 10 000 2 000, 6 000 500, 4 000 300, 9 000 100, 5 000 2900 á 40, 116 000 3000 nyer. K. 240 000 Második osztály. Betét 20 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, jún. 7 és 8. Nyeremények Korona 1 á 70 000 1 á 25 000 1 á 10 000 1 á 5 000 3 á 3 000, 9 000 5 á 2 000, 10 000 8 á 1 000, 8 000 20 á 500, 10 000 60 á 300, 18 000 3900 á 80, 312 000 4000 nyer. K. 477 000 Harmadik osztály. Betét 32 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, júl. 6 és 7. Nyeremények Korona 1 á 80 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 4900 á 130, 637 000 5000 nyer. K. 898 000 Negyedik osztály. Betét 40 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, aug. 3 és 4. Nyeremények Korona 1 á 90 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 3900 á 170, 663 000 4000 nyer. K. 934 000 Ötödik osztály. Betét 32 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, aug. 24 és 25. Nyeremények Korona 1 á 100 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 3900 á 200, 780 000 4000 nyer. K. 1.061.000 Hatodik osztály. Betét 24 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, szept. 14 október 13-ig. A legnagyobb nyeremény szerencsés esetben Korona 1.000.000 (Egy millió) Nyeremények Korona 1 jutal. Kor. 600.000 600.000 1 nyer á. 400.000 400.000 1 á 200.000 200.000 1 á 100.000 100.000 1 á 60 000, 60 000 1 á 40 000, 40 000 2 á 30 000, 60 000 3 á 20 000, 60 000 20 á 10 000, 200.000 50 á 5 000, 250.000 400 á 2 000, 800.000 720 á 1 000, 720.000 1000 á 500, 500.000 27800 á 200, 5.560.000 30 000 nyer. És jutal. Kor. 9.550.000 Mérleg Bevétel 100000 sorsj. I. oszt. á. or. 10 97000 II. 18 93000 III. 30 88000 IV. 38 84000 V. 30 80000 VI. 22 Kor. gyűjtődíj levonásával Kiadás 3000 nyerem. I. oszt. 240000 4000 II. 477000 5000 III. 898000 4000 IV. 934000 4000 V. 1001000 30000 VI. 9500000 50000 nyeremény Kor. 13,160,000 Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. Zsolna és Vidéke 1897-1899 A népszabadság ünnepe Márczius 15-ike Elmondatott a kosztolnai honvédeknél, Üdvözöllek te néma sírhalom. Mely itt domborulsz a bércz alatt. Üdvözlöm benned a dicső múltat. Melyhez vezérel az áhítat. Halld a jelen szavát, az szól feléd. A hála adóját róvja le - S míg imája az egekbe száll. Erőt nyer jövő küzdelmire. E hant alatt nyugosznak csendesen Martyrjai a nagy eszmének, Áldozatul a legtöbbet hozták: Életüket - hogy teremtsenek, Fegyvert ragadtak, feledtek szülőt Nőt, fivért, gyermeket, - Elhulltak végül és megteremték A mát-t a múlt romjai felett, Mert elestek bár, sírba hulltak. Velük mások még - ezeren. - A szent ügy feltámadt, el nem veszett: Az eszme örök és legyőzhetlen. A bérczek alján a völgy ölében, Hol kard csattogott, harcz dúlt egykoron. - Csend van -- unokák dolgoznak békén. Kis madárka zeng a lombokon. - - Ti meghaltatok, de virul a hon És ez a ti művetek csupán: Az oly epedve, régen várt gyümölcs Megtermett a vértől ázott fán. Ha por is lett a véges emberi, Fennmaradt köztünk emléketek: Testetek meghalt de lelketek él: Álmotok, hősök, nyugodt lehet. Édes hazám! Határod széléről S e hant mellől üdvözöl fiad! Remélj, - míg o helyt szól a zsolozsma, Addig a magyar, magyar marad, Oly nemzet, mely tiszteli halottit, Szolga nem lesz, - örökre szabad, Mert meg tud halni, mint ők haltak meg, Kik itt nyugszanak e hant alatt. Wolff Károly. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Trencsénben. Tréncsén sz. kir. város hazafias közönsége nagyságához méltóan ünnepelte meg a napot, midőn a XIX. Század modern eszméi megkezdették átalakító munkájukat. - Délután 2 órakor a Társas-kör helyiségei elöl indult az impozáns kocsisor, mely kivitte a nagy számban megjelent hölgyeket és urakat a kosztolnai honvédemlékhez, hogy, mint a társaskör megbízásából Jaskula Sándor kir. törvényszéki aljegyző beszédében mondá, azzal az, egyszerű babérkoszorúval, melyet letesznek a sírra, leróvják a jelen hála adóját a nagy eszmék martrjai iránt. Szavai messze hallhatólag csengtek és az egybegyűlt közönség áhítattal hallgatta öt, amint előkelő, nyugodt modorban ecsetelte a megkoszorúzás symbolumának jelentőségét. A nagy hatású beszéd végeztével Nemák Imre közigazgatási gyakornok elszavalta sikerült előadással Ábrányi egy alkalmi költeményét, majd Misz Rezső káplán megható imája után a trencséni dalegylet énekelte a szózatot, melynek dallamai szellő szárnyára keltek, és tova szálltak a bérczek alján a völgy ölében, hogy hirdessék fennen -dicsőn: virágzani fog a hon, míg a határ szélén ilyen ünnepet ül a magyar! Este 6 órakor kezdődött az ünnepély az „Arany Bárány” szálló nagy termében, melyet díszes közönség töltött meg. A trencséni dalegylet, mint mindig, most is minden tekintetben emelte az ünnep fényét: hazafias dalokkal megcsinálta az ünnepi hangulatot - a melynek befolyása alatt álló közönség előtt mondotta el Rédeky István kir. törvénysz. bíró a trencséni társaskör igazgatója ünnepi magas színvonalon álló megnyitó beszédét, mely a múlthoz méltó komoly és méltó hangon ecsetelte az ötven év előtti márcziusi eseményeket. Utána Vlahovich Emil főgymn. tanár történelmi szempontból méltatta 1848. márczius 15-ét. Felolvasása végén pedig megyénkre vonatkozó érdekes adatokat közölt. Szakavatott jártasság és kiváló tudás jellemezték a fölolvasást, melynek befejeztével a közönség éljenzés és tapssal fejezte ki elismerését. Rövid szünet és a dalegyletnek hazafias éneke után Wolff Károly kir. törvsz. joggyakornok lépett a szónoki emelvényre és beszélt a nők szerepéről a közéletben különös tekintettel a szabadságharczban kifejtett tevékenységükre. A tárgy, melyhez szólt, a közönség számára újdonság volt és így nem csoda, hogy csendben kezdhette beszédét. Csengett a hangja és egy-két pompás hasonlattal megragadta a közönség figyelmét, melyet mesteri módon tudott mindvégig lekötni. Nem e helyre való a beszéd méltatása, csak annyit jegyzünk meg, hogy a gondolatok tömöttek, de könnyen megérthetők: - az előadási modor kitűnő, a színezés mesteri - ez jellemzi röviden a szónoklatot. Jól tudja a szónok, mit mondjon a matrónának, mit az anyának, mit a fiatal feleségnek és a leányoknak: - nem maradt szárazon szem, nem maradt érintetlenül szív. A hatás. - melyet elért -arányban állott azzal, amit nyújtott. A dalegylet éneke fejezte be ezután az ünnepélyt és a nagy számú közönség letelepedett a fehér asztal mellé, hol együtt maradt a késő hajnali órákig, miközben a fiatalság tánczra perdült és vígan járta a csárdást, úgy mint azokban a ragyogó szép- napokban, midőn csárdás mellett toborozták össze a szent ügy katonáit . Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolnán. Kimondhatatlan öröm tölti el szívünket, ha visszaemlékezünk amaz örökké nagy és dicső márcziusi napokra, melyeknek ötvenéves fordulóját széles e hazának minden városában és falujában, a paloták ragyogó termeiben úgy, mint az egyszerű ház fehér falai közt Hol magyarok laknak, magyarul érző szívek dobognak és hosszú, majdnem háromszáz éves elnyomatásból felszabadult honunk függetlenségének pirkadó hajnaláért lelkesedni tudnak, a büszkeségtől dagadó kebel ünnepi hangulatában, a mámortól elragadott bátorság ujjongó kitöréseivel ülnek meg. És rajongó imádásig fokozott kegyelet és mély megilletődés fogja el lényünket, vesz erőt egész valónkon, ha csodálkozó lelkünk látó szemei előtt, mint a mesebeli phoenix haló poraikból feltámadnak az igaz valóra vált igék, a testet öltött eszmék merész harczosai: a haza vértől ázott szent földjét védő halhatatlan seregnek rettenhetetlen hősei, névtelen félistenei. A nemes fájdalom és büszke öröm ezen vegyes érzelmeivel keltünk fel, midőn ezernyolczszázkilencvennyolcznak márczius tizenötödike reánk virradt: és mintha a téli álmából feltámadó természet is velünk örülne; és mintha a hólepte hegytetőket aranyba mártó napnak mosolygó képe a jövőnek boldogító reményét akarná elénk varázsolni: olyan szép, olyan andalító volt e reggel. S szép volt a város is, mely díszt öltött, melynek lakossága ünnepi ruhát vett fel, s megmutatta, hogy különbnek tartja e napot más napnál. S a keretnek, mint a testnek a lélek, ahogy a szónak a gondolat, a nap eseményei: az iskolákban, templomokban és a művelt közönség gyűlőhelyén, a Kaszinóban rendezett ünnepek és az ifjúságnak lampionos-fáklyás menete, és az alkalmat magyarázó, méltató, dicsőítő kitűnő beszédek kölcsönöztek tartalmat,. adtak életet. Milyen lélekemelő, mennyire vigasztaló volt a tornacsarnokban összegyülekezett gymnasiumi ifjúságnak lelkesedése és a szívet-lelket melegítő, hazafias érzésre buzdító, hazafias tettekre indító beszéd, melyet az intézet egyik derék tanára, Örvény Iván, igazán szépen előadott, milyen nagyszerű hatást tudott az kelteni! Valóságos áhítattal csüngtek ajkain, amint a márcziusi nagy napokat megelőző, azokat megteremtő korszakról szólott és mondott, ma már a regének fényes mezében tündöklő, történeti eseményeket, melyek akkor Pest városában lejátszódtak: elfojtott lélegzettel hallgatták, a mikor az új Magyarországot megalkotó szellem-óriásokról beszélt és arról a páratlan márcziusi ifjúságról, melynek lelkesedése, szárnyat adva a nemzet közóhajtásának, egy rövid nap alatt szállott át a haza bérczein és völgyein, mindenütt zengve a „szabadság”, „egyenlőség”, „testvériség” dalát. Ilyen tanításokat a magyar ifjúságnak és a múlt iránti hálás tisztelet nem fog csökkenni, és nem fog kihalni a nemzet mely a szebb jövőnek biztos záloga. Ugyanily szép, ékes szavakkal emlékeztek meg a nap jelentőségéről az evangelikus, és izraelita templomban is, különösen az utolsóban az izr. iskola ifjúsága és a nagy közönség, mely a templomot zsúfolásig megtöltötte élénk figyelemmel hallgatta a régi és új Magyarország közt vont párhuzamot és meleg érdeklődéssel kísérte az új Magyarország megalkotóinak elévülhetlen érdemeiről mondott szavakat és a szívreható buzdítás, mely szegényt és gazdagot, kicsinyt és nagyot egyetértésre összetartásra intett, oktatott nem maradhatott nyom nélkül a szívekben és nem fog elhangzani mint puszta szó a sivatag végtelenében. És alig hogy az est homálya a városra borítá sötét árnyait, kinyúltak ablakaiban a gyertyák lángjai, felhangzottak a főtéren a zenekartól előadott hazafias daloknak a szívek húrjait megrezgető hangjai; azok a régi nóták, melyek egykor harczba kisérték a nemzet fiait, s mikor a megtépett zászló a lehanyatlott, vigaszt és reményt öntöttek a bánkódókba, bujdosókba. Azután megindult a gymnasiumi ifjúság lampiónos menete, melyhez a vasutasoknak száz fáklya vivője csatlakozott és Kloch Károly báró és dr. Mayer György tanár, ünepély főrendezőinek vezetése alatt megkerülte a főteret és végig menve a főutczákon visszatért a városháza elé: útjában bevilágítva a házakat bevilágítva a szíveket, melyekből a lelkesedés orkánszerű "éljenei" fakadtak. A városház erkélyéről Dr. Nicóra János gymn. tanár megmagyarázta az ifjúságnak és az ezrekre menő közönségnek az ünnep jelentőségét, magasztalva a nap eseményeinek a nemzet fejlődésére és felvirágzására kiható fontosságát. Ez volt az első alkalom, hogy a nyilvánosság előtt hallhattuk ezt a tehetséges, fiatal szónokot ki szép nyelvezetével, szívéből fakadt magasztos eszméivel elragadta hallgatóságot és valóságos örömrivalgásra emelte a kedélyeket. Kardosa Arnold, városi h. jegyző tót nyelven szólott a néphez, magvas, szép szavakkal hazaszeretetre buzdítva azt. A város és környék intelligencziája este 8 körül a kaszinóban gyűlt össze bankettre. Ez a dalárda által elénekelt "Szózattal" kezdődött, mely után az egyesület ősz, örökös díszelnöke Udránszky Péter, a ki tanúja volt u nagy napoknak, a megindultságtól reszkető hangon mondott felköszöntést a legalkotmányosabb királyra. Az ünnepi beszédet a kaszinó egyik legeloquensebb tagja, Spotkovszky József tartotta, kit méltatni oly sok szép beszéd után, miket tőle már hullottunk, nem tartjuk szükségesnek: de nem fölösleges amaz óhajtásnak kifejezést adni, vajha mindnyájan, akik ott voltak, megszívlelnék a beszédből folyó tanulságot, hogy szép és nemes megemlékezni a multról, áldozni a nagyok szellemének: de még sokkal szebb, követve az utat, indulva a példán, teljesen megvalósítani a múltnak álmait, mert a jelenben rejlik: a jövő. Fogjanak tehát kezet és egyesült erővel tetőzzék be az ötven év előtt lerakott magyar alkotmánynak épületét: legyenek igazán szabadok és függetlenek: szeressék egymást tiszta szívből, mint hű testvérek rontsák le végkép a falakat, melyek osztály az osztálytól, felekezetet a felekezettől, nemzetiségeket az egysége nagy nemzettől elválasztanak: akkor majd áldva fogja említeni nevőket a késő utókor. Ha lehetett még fokozni a magas hullámokat vető lelkesedést, mely e beszéd után eltöltötte a termet, úgy megtettek az Dr. Kubicza János, ki a 48 jelenét Zsolna és Vidéke tanúivá és Vöczköndy László, ki a szabadságharczot végig küzdött honleányokra emlékeztetve, kik vérőkkel és életökkel áldoztak a hazának: áttért, a jelenkor és kivált a jelenlevő hölgyekre, esdő szavakkal kérve őket, legyenek méltók e női hősökhöz és az ő szellemökben neveljék az új nemzedéket. Több beszéd nem volt— nem is lehetett, hiszen érezte mindenki, hogy volt mindaz, mi drága a magyarnak, élteti ma, mi naggyá teheti jövőjét! Büszkén tekinthet Zsolna városa e napra, méltó volt önmagához és az ősökhöz: adja Isten, hogy e nap termékenyítse meg a késő unokák érzületét! M—i. Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. - Személyi hír. A pozsonyi tankerület kir. főigazgatója, Pirchala Imre, hivatalos kőrútján f. hó 17-én városunkba érkezett. A gymnasium tanári testülete a vasútnál fogadta az érkezőt, ki az intézet ügyeit vizsgálva, ez idő szerint még Zsolnán időzik. - Szalavszky Gyula állapota. Megyénk főispánja mén mindig betegen fekszi- a budapesti, vöröskerseszt kórházban. Állapota, az orvosi jelentések szerint kielégítő, ámbár a golyót még nem sikerült a sérült lábból eltávolítani, de ez a körülmény sem ad okot az aggodalomra. — Nemcsak budapesti barátai látogatják sűrűn a beteg főispánt, hanem százával érkeznek hozzá a táviratok. Legújabban Pozsony megyéből három küldöttség kereste fel, részvétét fejezve ki balesetén és örömét kedvező javulása felett. - Úgy értesülünk, hogy hasonló czélú a f. hó 20-ára városunkba összehívott körjegyzők és megyebizottsági tagok gyűlése is, melyet a jelzet. napon Zsolnán a városház termében tartanak meg. - A megyei tanítótestület választmányának ülése. A Trencsén megyei tanítótestületnek f. hó 17-én igen fontos választmányi ülése volt, melyen elhatároztatott, hogy a testület a f. hó 11-én. Budapesten megalakuló „Orsz.-Tanítói-Bizotrság" első ülésén a kir. tanfelügyelő vezetése alatt küldendő képviselettel részt veend. — Megbeszéltetett egyúttal a május vagy június hóban Zsolnán tartandó testületi közgyűlés napirendje a rendezés módozataival együtt. - Ez ügy végleges megállapítása végett a kir. tanfelügyelő a választmány küldöttségével a legközelebbi napokban meg fog jelenni Zsolnán, hogy a város pártfogását kikérjék és a közönség érdeklődését megnyerjék. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Esküvő, Dr. Friedmann a Dávid, zsolnai rabbi, kit jeles tulajdonai itt működése rövid tartama daczára is általánosan kedveltté tettek, f. hó 29-én. d. u. 4 órakor tartja meg a csaczai izr. templomban esküvőjét Wolffsohn Klára kisasszonynyal. Nemeslelkű adomány. Kuffler Viktor, bécsi gyáros, a márcziusi napok emlékén hevülve, szülővárosa, Rajeczra, izr. szegényeinek 100 frtot adományozott. - Dicséretes példa ez, mely azok körében, kiket a sors bőrén áldott meg földi javakkal, méltán találhatna utánzókra. Öngyilkosság. Schusztek ruttkai sütőmester Regina nevű 18 éves leánya, f. hó 16-án az ottani temetőben nyugvó édes anyja sírhalmán főbe lottó magát. A lövés zajává odasietett emberek már halva találták a fiatal leányt, kit állítólag családi viszályok késztettek végzetes tettére. Kétfejű torzszülött. Zsolnán a Predmesztyén egy nő kétfejű torzszülöttet (dicephalus) szült, azonban nem különálló két tejjel, hanem az egyik a másikba nőt olyképpen, hogy az egyik fej tarkójára egy másik hátulsó fejfél odanőtt. —Az ilyen "Monstra duplicia" életképtelenek és halva születnek, említett torzszülött néhány napot élt. — Az ilyen fejlődési anomáliák f. ritkaságok közé tartoznak. Újabban Gerlach nevű tudósnak kísérleti úton sikerült kettős torzszülötteket. előállítani olyképpen, hogy tyúktojásokat kiköltés előtt, firnissel bevont, csak egy Y alakú helyet hagyott szabadon az első sejt-képződés helyének (Stria primitíva) megfelelőleg. Ily módon sikerült külömbözö kettős torzképződést előállítani, egyebek között egy kétfejű tyúkot. — Miután minden esetre ártatlanabb lény, mint a kétfejű sas, melynek szaporításával nálunk senki sem fog foglalkozni. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Jótékonyság. Ha résztvevő kebelre van szükség, hogy rokonérzelmeinek melegével vigasztalja a szerencsétleneket, édes szavának biztató reményével enyhítse a testnek, a léleknek sajgó fájdalmát és letörölje a búbánatnak forró könnyeit: ha gyöngéd ápoló kezet keresel, mely leköti a harcz öldöklő zajában, az élet ádáz tusaiban ejtett sebet, sérelmet és visszavarázsolja a test viruló egészségét, a szellem üde frisseségét, erejét: megtalálhatod ama nők között, kiket Isten azért teremtett a világra, hogy boldogítsanak, hogy áldást osztva a szenvedő emberiség nemtőivé, a jótékonyság oltárának felszentelt papnőivé avattassanak. Fényesen igazolja a nők iránti ragyogó tiszteletnek ezen hymnusát a csaczai izr. nőegyesület keletkezésének és rövid időn át kifejtett működődének eredményekben gazdag története. — Alig négy éve, múlt, hogy egy röpke szóból, egy alkalommal felbuzdult vágy szülte eszméből egy alkotna teremtődött meg, mely szerény kezdetből, mint makkocskából a terebélyes tölgy, csakhamar tekintélyes alappá növekedett fel. — Ívét áldott lelkű csaczai nő, Kukuk Samuné és Braun Márkné, persellyel fogtak a gyűjtéshez, midőn az egyesület életre kelt és ma 1500 frtnyi összeg képezi a törzsvagyont. És ezt nem fukarkodással szerezték, nem, a szegények megrövidítésével gyűjtötték halomra. Bő kezekkel adták, mindenkinek, a ki kopogtatott, s a kit a szégyenkező szemérmetesség nem engedett könyörögni, felkeresték saját házában, betegségének rideg magányában. Négy év alatt 3000 frtot fordított ezen 50 tagból álló egyesület szűkölködők segélyezésére, betegek gyógyíttatása, — szegény gyermekek felruházására és soha sem kérdezte, hogy ki milyen nyelven beszél, vagy hol imádja Istenét, hanem adott mindenkinek, a ki hozzá folyamodott. Az elmúlt évben is nagy összeg fordíttatott a jótékonyság műveire és midőn közgyűlésnek be kellett rámolni, mégis 205 frt fölösleget mutatott ki a mérleg, mely összeg a jelenlevők egyhangú határozata szerint 16 szegény gyermek felruházására szolgál. A fent említett hölgyeken kívül sok érdemet szerzett az egylet, felvirágoztatása körül Dr. Lipscher Kálmánné mint elnök és nagyban hozzájárultak az alaptöke gyarapításához: Báró Popper Ármin, Braun Mór, Braun Márk, Kukuk Lipót, Politzer Adolf, Löwe Albert és a kiket, első helyen kellett volna említenem. Neuwirth Jakab és neje, mert egyszerre 500 frtot ajánlottak fel a nemes czélra. — Köszönet a nagylelkű adakozóknak. — Áldás az egyesület üdvös működésére! Zsolna és Vidéke 1897-1899 Egy őrült garázdálkodása. Brichta Samu, helybeli terménykereskedő szolgája, Kotesovecz József, ki hosszú évek során állott már gazdája szolgálatában, és kit mindig józan életű és megbízható embernek ismertek, hirtelen való őrületi rohamában csaknem gyilkosságra vetemedett. Ugyanis feleségével kezdett czivódni, majd fejszét ragadt és a menekülő asszonyt, súlyosan megsebesítette, azután gazdáját támadta meg és csak nehezen sikerült többek segélyével a veszedelmes őrültet megfékezni. Egyelőre még a család ápolja és reményük, hogy e roham csak pillanatra zavarta meg a szegény ember elméjét. Legújabb az amerikai here ellen. Azon magkereskedők, kik elárasították hazánkat amerikai luczerna- és lóheremaggal ellentétbe jutottak végre kormányunkkal is. Ugyanis a földmivelési ministernek 1894. eln. szám alatt tegnap kelt rendelete érkezett az állami magvizsgáló állomásokhoz., melyben ezeknek meghagyja, hogy tartózkodjanak az amerikai luczerna és lóheremag leplombozásától, és így jóváhagyta a miniszter a magvizsgáló állomások azon eljárását, mely szerint az amerikai heremag ólomzárolását eddig is visszautasították. Azon körülményből pedig, hogy a magyar kormány szükségesnek látta az amerikai heremagot az állami ólomzárolástól eltiltani, világosan kitűnik, mily alapos jogosultsága volt azon mozgalomnak, melyet úgy a budapesti magvizsgáló állomás, mint az országos magyar gazdasági egyesület, de különösen Mauthner Ödön magnagykereskedő czég indított, az amerikai lóhere és luczerna ellen. E törekvésében Mauthner nem tántoríttatta el magát sem a többi magkereskedő egy részének (Haldek, Deutsch. Frommer) nyílttéri nyilatkozatai, sem a száz és százezrekre menő szépítgetést és támadást tartalmazó körleveleik által. Kívánatos, hogy a föntemlített rendeletnek meg legyen ez üdvös hatása és úgyszólván, kötelessége minden tisztességes és hazafias kereskedőnek, hogy kivegye a maga részét abból a küzdelemből mely a veszedelmes és káros amerikai luczerna és lóhere ellen irányul. A nagybittsei híd. A hídépítési engedély másolata már beérkezett. - Senki sem örül ennek talán jobban, mint Tombor László, ki legkitartóbban buzgólkodott azon, hogy a hidat a remény birodalmából a mi pajkos Vágunkra tényleg áthelyezzék. d Zsolna és Vidéke 1897-1899 Fedélcserép, alagcsövek és Chamotte-tégla mindig készletben és jutányos árakon kaphatók Schulz Lajos gőztégla-gyárában Turócz-Szucsány. Dachziegel Drainageröhren und Chamotte-Ziegel stets vorrätig und biliig erhältlich in der Ludwig Schulz'sehen Dampfziegelei. Turócz-Szucsány. Árverési hirdetmény.1898. Alulírt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. tcz. 102.§-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a zsolnai kir. járásbíróság 1897. évi 2872. végzése Aoger József és fia javára Petykó Cyril ellen 184 frt. 30 kr. erejéig foganatosított kielégítési végrehajtás útján felül foglalt és 455 frtra becsült bolti áruból álló ingóságok nyilvános árverés útján eladatnak. Mely árverésnek a zsolnai kir. jbíróság 2116/1898. sz. végzése folytán 184 frt 50 kr. tőkekövetelés, ennek 1895. évi július hó 21. napjától járó 5% kamatai eddig összesen 34. frt. 60 krban bíróilag már megállapított költségek erejéig Zsolnán leendő eszközlésére 1898. évi márczius hó 29-iki napjának d.u. 3 órája határidőül kitűzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hívatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. tcz. 107. és 108.§-a értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is el fognak adatni. Kelt Zsolnán, 1898. február hó 15-én. Garai kir. bir. Végrehajtó Specialista sérvkötőkben Alapítva 1878. Cs. és kir. oszt.-magy. és belga kir. szabad. Kitüntetve Brüssel 1893 aranyéremmel és díszokmánnyal Keleti-fele sérvkötő orvosi tekintélyek véleménye szerint a legtökéletesebb ezen nemben, nem csúszik, nem gyakorol kellemetlen benyomást eltávolítja czélszerű szerkezeténél fogva az eddigi sérv kötők hiányait. Keleti-fele gummisérvkötő idomítható pelottaval, szarvasbőr-védővel és biztonsági övvel. Árak: egyoldalú 6 frt., kétoldalú 12 frt. Készülnek ezenkívül: műlábak, műkezek, egyenestartók (Hessing-féle rendszer) orthopadiai fűzők, haskötők, görcsérharisnyák és mindenféle gummiáruk. Megrendeléseket pontosan és discréten eszközöl Keleti J. orvos, sebészeti, mű és kötszergyáros BUDAPESTEN, IV. Koronaherczeg utcza 17. Sebészeti, műszergyár: IV. Rostély utcza 15. Nagy képes árjegyzék ingyen és bérmentve. Felhívás. Magy. kir. szab. Osztálysorsjáték II. kisorsolásán való részvételre. Rendkívül kedvező esély a nyeréshez, minden második sorsjegynek nyernie kell. Eredeti sorsjegyeket hivatalos áron és pedig: 1 egészet 6 frt, 1/2 3 frt, 1/4 1'50 frt, 1/8 0'75 frtért ezen felül 15 kr portó és a sorsolási jegyzék fejében ajánl Klappholz József, a m. kir. szab. Osztálysorsjáték főelárusítója, Csaczán Első osztály. Betét 12 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, máj. 11 és 12. Nyeremény Korona Nyeremények Korona 1 á 1 á 1 á 3 á 8 á 30 á 50 á 60 000 20 000 10 000 2 000, 6 000 500, 4 000 300, 9 000 100, 5 000 2900 á 40, 116 000 3000 nyer. K. 240 000 Második osztály. Betét 20 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, jún. 7 és 8. Nyeremények Korona 1 á 70 000 1 á 25 000 1 á 10 000 1á 5 000 3 á 3 000, 9 000 5 á 2 000, 10 000 8 á 1 000, 8 000 20 á 500, 10 000 60 á 300, 18 000 3900 á 80, 312 000 4000 nyer. K. 477 000 Harmadik osztály. Betét 32 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, júl. 6 és 7. Nyeremények Korona 1 á 80 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 4900 á 130, 637 000 5000 nyer. K. 898 000 Negyedik osztály. Betét 40 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, aug. 3 és 4. Nyeremények Korona 1 á 90 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 3900 á 170, 663 000 4000 nyer. K. 934 000 Ötödik osztály. Betét 32 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, aug. 24 és 25. Nyeremények Korona 1 á 100 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 3900 á 200, 780 000 4000 nyer. K. 1.061.000 Hatodik osztály. Betét 24 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, szept. 14 október 13-ig. A legnagyobb nyeremény szerencsés esetben Korona 1.000.000 (Egy millió) Nyeremények Korona 1 jutal. Kor. 600.000 600.000 1 nyer á. 400.000 400.000 1 á 200.000 200.000 1 á 100.000 100.000 1 á 60 000, 60 000 1 á 40 000, 40 000 2 á 30 000, 60 000 3 á 20 000, 60 000 20 á 10 000, 200.000 50 á 5 000, 250.000 400 á 2 000, 800.000 720 á 1 000, 720.000 1000 á 500, 500.000 27800 á 200, 5.560.000 30 000 nyer. És jutal. Kor. 9.550.000 Mérleg Bevétel 100000 sorsj. I. oszt. á. or. 10 97000 II. 18 93000 III. 30 88000 IV. 38 84000 V. 30 80000 VI. 22 Kor. gyűjtődíj levonásával Kiadás 3000 nyerem. I. oszt. 240000 4000 II. 477000 5000 III. 898000 4000 IV. 934000 4000 V. 1001000 30000 VI. 9500000 50000 nyeremény Kor. 13,160,000 Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna,II. évfolyam 13. szám 1898. március 27. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Térjünk vissza Istenhez. Hivatalosan még nem állapították meg ugyan, de azért napról-napra több panaszt hallunk és a földmívelő néppel érintkezők mind sűrűbben hangoztatják: nagy a nyomor megyénk fölső részeiben. Ez már nálunk megszokott dolog; egy kissé több vagy kevesebb, az mindegy. Itt a tavasz, de vetőmag nincsen: a tél felemésztett minden készletet. Mit is eszik a szegény paraszt ez idő szerint ott fönn a hegyek között? Azt mondják kenyeret; igen is azt, de csak ízlelnéd meg bár egyszer is, jámbor olvasó azt, mit ott kenyérnek neveznék, tudom, soha sem felejtenéd el és csudálkoznál ezen az érthetetlen fogalomzavaron. Pedig ez nem is annyira két különböző fogalom összetévesztése, mint inkább a nyomor borzasztó, de itt már meg is szokott, - mondhatnám, természetes kifejezése. Növeli a bajt, hogy a szegény parasztnak hitele nincsen, vagy ha van, úgy uzsorahitel az. Jaj neki, ha igénybe veszi a kínálkozó falusi hitelező segélyét: neki vet, neki fárad, neki arat; elvesztegeti évi munkáját, de tartozása még fennáll, mert az esetleges hasznot beleölte a búfelejtő pálinkába. E kettő sorvasztja, emészti addig, míg jő az aranyhegyeket ígérő kivándorlás ügynök s a haza egy munkás emberrel szegényebb. Ez mindennapos minálunk, s ha az idén nagyobb mérveket fog ölteni a baj, így talán több csendőrt fognak mozgósítani a kivándorlók visszaterelésére, de a betegség orvoslására nem gondol senki. Túlfelől borzasztóan vonaglik az erőszakosan lenyűgözött "czoczialista" tömeg. A föld-éhség régi magyar baj, tévedtek azok, kik azt vásárhelyi különlegességnek elhíresztelték. Igaz, Hódmezővásárhely lett e sajátságos betegség melegágya, de ez a város azért, mivel ott érintkezik legközelebbről a kötött nagybirtok s a kincstári latifundium a kincset érő szabad parasztbirtokkal. Ez utóbbi azonban a tanyákból alakuló községek csoportosodása folytán lassanként különvált a túlterhelt városi határtól s így élvezi minden előnyét, de nem osztozik terheiben. A terhek pedig igen nagyok. Ha nem is hallanók folyton agráriusainktól, mégis régen tisztában lehetnénk azzal, hogy az adóteher a fekvő a mozgó tőke között igen aránytalanul felosztva. A fogyasztási adók is összehsonlíthatlanúl súlyosabban nehezednek a polgárság szegényebb részére, a jövedelem adó is csak azokra, kik azt el nem titkolhatják. A föld-éhes magyar paraszt a socialis forradalom szélen áll, mert beléje oltották a gazdasági socialismust, a közös tulajdon, a communismus tanát és a remélt földosztásban látja jövendő boldogulását: a papok és az urak rovására. Az igazán éhező tót paraszt pedig itt hagyja öröklött földjét, mely már nem táplálja és a távolban keresi Eldoradóját: a magyar haza rovására. Szomorú jelenségek ezek és méltók arra, hogy legjobbjaink foglalkozzanak velők. Vigasztaló némileg, hogy ezt meg is teszik, hiszen épen most hangzik felénk bíboros prímásunk a Szent-István társulat gyűlésén mondott szava: "Térjünk vissza az Istenhez!" Az ő szájából hallva e szavakat súlyosak azok, mert tudja róla mindenki, hogy a legjobb magyarok, a legjobb hazafiak egyike, ki e hazában, nem Rómában keresi honát. Még súlyosabbak azonban a vádak, melyekkel a magyar társadalmat illeti: "Rombolás, pusztulás, süllyedés mindenütt, erkölcs, haza, Isten üres fogalmak". Sokkal bölcsebb Magyarország herczegprímása, semhogy meggondolatlan szavakat ejtsen; állása, kora, tekintélye pedig oly magas, hogy pártérdeket nem szolgálhat. Itt tehát feltétlen, milyen átgondolt igazság hangzik felénk, - de igazán mi felénk? Reánk, a középosztály munkás tagjaira czélzott a fennkölt szellemű főpap? Avagy az alsó néprétegeket vádolja, melyekről fentebb szólottunk, melyek Amerikában vagy czoczilistaságban keresik boldogságukat? Alig hihetjük, másra látszanak mutatni legalább később mondott szavai, hol a nagy vagyoni haladásról és a korlátlan egyéni szabadságról és ezek visszaéléseiről szól. Sem reánk nem illenek e jelzők, de még kevesebbé az alsóbb néposztályra: itt a herczegprímás csakis az úgynevezett "felső tízezret" tarthatta //// A "Zsolna és Vidéke" Egy prédikáczió. „És akkoron majd az igazságosak tündökölnek, mint a nap Atyjuk királyságában." Máté XIII. 43. Csak úgy betévedtem az Isten házába, mint legtöbbnyire mi elegáns ficsúrok, - a, korcsolya térről hazatérve, kaczkiásan oldalra csapott kalappal. Daczára annak, hogy az ünneplő közönség tarka sokasága színültig megtöltötte a templomot, zord képet mutatott az. Hideg ködös januári délután volt, az erős szélvihar, mely odakünn kerekedett félelmesen döngette a dóm hatalmas, íves ablakait. Rossz hangulatban voltam, elégedetlen önmagammal és az egész világgal. Szokásom ellenére tépelődtem és gyötörő gondolatok kavarogtak a fejemben a nélkül, hogy pozitív okom lett volna rá. Előttem egy gárdafőhadnagy ült, jobbján fülig drága prémes bundába burkolt, szőke fitos orrú szépséggel. Öt-nyolcz percznyi időközökben oda hajolt a hölgyhöz és roppant csendesen és diszkrétül egy-két szót súgott a fülébe. Ők talán megfeledkeztek az odakünn tomboló téli viharról, -ők valószínűleg a nyárra gondoltak. Némileg felvidított, hogy kedvem szerint bámulhattam a gárdista szőke szomszédnőjének bájos profilját és elfogadható szórakozást nyújtottak a tőlem nem messze ülő, szégyenkező kis backfisch leány érdeklődő pillantásai, melyeket sűrűn és erősön viszonoztam. Beláthatja mindenki, hogy ha egy hétköznapi megjelenésű pap kilép a szószékre, rossz hangulatomat és az említett körülményeket tekintve minden egyébbel gondoltam volna, csak arra nem, hogy meghallgassam. De ez az aszkéta alak korán elhervadt idomaival, beteg, roskadozó fiatal testével részvétemet felkeltette. Ez az ember áttetsző, finom arczvonásaival, szelíd tűzben ragyogó szeretetteljes kék szemével egy élő lemondás és kiengesztelődés, megnyugvás, isteni béke és megdicsőülés. Eszembe jutott Rembrandt egyik képe, melyen az Isten-ember szívfacsaró tragédiája oly mesterileg van feltüntetve. A földi mártíromság megfelelő modellje ez a pap. Kiért-miért szenved - gyötör a kislelkű kíváncsiság. Elkezd beszélni. Hangja lágy, fuvolaszerű, oly tisztán cseng, mint az üvegharang. Milyen hatást keltene e hang a színpadon, gondolám magamban világias térre átcsapva. Bírálja a hazugságot csodálatos energiával, nem dogmatikus szempontból, de az érvek sokaságával. Rajongó hévvel beszél az igazságról, bonczolgat, tanácsol, miközben halvány arczai kipirulnak; erősen kihajlik a szószékről hol szeretettel kitárja karjait hallgatósága felé karjait a hallgatóság fölé, hol esdeklőn felemeli éghez és beszél - fáradhatlanul beszél. Meglep ez a lelkesedés ez a sziklaerős meggyőződés, mellyel az öreg igazság védelmére kel. Modern ember vagyok, de a hazugság szokatlan thémája, amint ez a páter tárgyalja, mintha bizonyos nemű visszhangot keltene szívemben, és feszült figyelemmel hallgatom. A hazugság az a bűn, melyet legtöbbször követünk el életünkben. Ki állítja össze a hazugságok bizonyára csinos regiszterjét, melyeket egy halandó a születés perczétől lelke elszálltáig elkövetett. Pedig talán érdemes volna megtudni, hányszor, mily alakban süllyedünk e hibába, ép most, a 19. század végénl mikor az igazságszolgáltatásnak mesés fényű palotákat emelünk, mikor nagy garral és önbizalommal mellünket verve körülhordozzuk a tiszta és igazságos elvek egész sokaságának zászlaját. Erkölcs, tisztaság, jóindulat, nemes gondolkodás, önzetlenség, felebaráti szeretet? ma már csupán felső kabátnak használjuk; hogy lelkűnk és szívünk tetszetős és a tökély felé érező színben tűnjék föl a világ előtt. Csodálatos és megdöbbentő, mennyire süllyedtünk a hazugságok posványába. A mai kor gyermeke elég vakmerő nemcsak lenézni és kaczérkodni az igazsággal, - de még meg is tréfálja; hazudik, a mikor igazat érez és igazsággal kedveskedik környezetének, mikor voltaképp az esze hazugságon jár. Erősön ragaszkodunk a jóhoz és nemeshez, de talán azért, mert a szívünk így diktálja?! Nem. Csakis a dekórum kedvéért. A lélek igazsága ma már senkinek sem ambicziója, ki kutatja a belső értéket mikor már minden csak szimbólum. - Úgyszólván mindent hazudunk. Vannak köztünk csalók és szélhámosok, ámítók és csalfák, ravaszok és farizeusok, diplomaták és politikusok. Azt a szegény asszonyt, kit a hideg és az éhség az idegen tulajdonába kerget az igazságos társadalom; kilöki kebeléből; de az az úr ottan, ki megcsalta feleséget, - közérdeklődés tárgya, lovagias gavallér, szívesen látott vendég mindenütt. Vajjon ki mondana ítéletet, hogy a bűncselekmény motívuma melyik esetben volt aljasabb? A művelt világ nevet és mulat a tartuffe esetén, ez az igazság tragikuma. Dicsekszünk azzal, hogy tökéletesedünk. Pedig valóban hanyatlás erkölcsi életünk, - a tökély az Isten. Minél jobban elmerülünk a hazugságok mocsarába, annál távolabb esünk az Istentől, mert igazság az Isten. Nincs vallásosabb nép a buddhistáknál, és mégis csupán az ő nyelvük speczifikuma az a megbélyegző szó pária, mely égbekiáltó nyomort, elnyomást, szegénységet jelent. Itt látszik a legpregnansabban kifejezve, hogy vallásos ember nem mindig igazságos, és figyelmeztetlek titeket kedves híveim Zsolna és Vidéke 1897-1899 szem előtt és talán ezeknek szövetséges társait; saját papjainak jó részét. Ezeknél láthatunk egyik részről nagy vagyoni haladást, - a másiknál pedig korlátlan egyéni szabadságot, mely a politikát az egyházba viszi, embert ember ellen, magyart magyar ellen uszít. Térjünk vissza az Istenhez! Igaza van Magyarország herczegprímásának, igaz és bölcs szó ez. Térjünk vissza hozzá, mert ez az igazság. Legyünk először is igazságosak a terhek felosztásában, viselje arányosabban, ki jobban bírja. Térjen vissza az, ki Isten hivatott szolgája a maga igazi helyére: az oltárhoz, oktassa és világosítsa fel nyáját, térítse vissza kötelessége tudatához és teljesítéséhez: az isteni igazsághoz. De térjen vissza a magyarok Istenéhez, a hazafias törekvések kötelességéhez, a büszke főúr is, ki az ország színe előtt tagadja meg magyarságát. De vegyünk ki mi is a magunk részét az intésből, ne térítsenek el Istenünktől, az igazságtól, a szeretettől, a méltányosságtól a tapasztalt rossz példa, sem a jogos felháborodás: mert Istenük nem a bosszú Istene. Egyesítsen pedig fennkölt főpásztorunk ugyanott mondott másik intése: "magyarok vagyunk, magyarok maradunk! Legyen úgy, ahogy ő mondotta és ebben az értelemben: "Térjünk vissza Istenünkhöz!" Részvét Szalavszky Gyulának. Megyénk egyes kézségei és testületei vetélkedve lépnek elé, hogy mély részvétöknek és ragaszkodásuknak adjanak kifejezést megyénk főispánja iránt az őt ért baleset alkalmából. Most is két hasonló nyilatkozat fekszik előttünk, melyeket oly közérdűeknek tartunk, hogy egész terjedelmükben közöljük. Az első Zsolna város közönségének távirata, melyet az márcz. 14-én intézett Ő nagyméltóságához, ez a körvetkező: Szalavszky Gyula főispán Budapest Erzsébet kórház. Fogadja nagyméltóságod Zsolna város közönségének mély részvétét, valamint igaz szeretetét és ragaszkodását, mint rendíthetlen bizalma és mély tisztelete őszinte kifejezésének jelét. Dualszky, városbíró. A fentebbi sürgönyre a főispán ö nagyméltósága márczius 20-án a következő válasziratot intézte Zsolna varos közönségéhez: Tekintetes h. Bíró úr! Fogadja hálás köszönetemet azért a nagybecsű sürgönyért, melyet Zsolna város nagyérdemű közönsége nevében, hozzám, megpróbáltatásom nehéz napjaiban, intézni és annak során az engem nagyon kitüntető rokonszenvnek kifejezést adni szíveskedett. Kiváló tiszteletem kifejezésével vagyok tekintetes úr kész szolgája Szalavszky Gyula. Ugyanez alkalommal Kisz.-újhely nagyközség elöljárósága és polgársága az alább közölt részvétirattal fordult szeretett főispánjához. A szép irat Hlucsil Kajetán városi főjegyző avatott tollat dicséri s így hangzik: Nagy-méltóságú Főispán Úr! Kegyelmes urunk! Valamint az édes anya életének koczkáztatásával védelmezi az ellenség által megtámadott szeretett gyermekét, úgy Nagyméltóságod is drága életét kockáztatni méltóztatott szeplőtlen becsülete megvédelmezéséért, s ámbár az ellenség golyója testi sebet és fájdalmat okozott is, de Nagyméltóságod, szellemi győzelme és lelki megnyugvása annál nagyobb, minél inkább látja nemcsak Nagyméltóságod, de az ország-világ is azon általános részvétet és rokonszenvet, mely a legmagasabb koroktól kezdve az egyszerű polgárságig Nagyméltóságú főispán Urunk irányában szóval és írásban a legnagyobb őszinteséggel nyilatkozik. A legőszintébb részvét ihletétől áthatva, mi alázattal alulírottak is bátorkodunk azon tisztelői közé sorakozni, akik Nagyméltóságú főispán Urunk irányában táplált rokonszenvük kifejezésével balzsamot önteni sietnek testi sebének meggyógyítására bár természetben távol is, de szellemileg annál közelebbről kívánjuk, hogy az isteni gondviselés mindenható hatalma által minél előbb állítsa helyre nekünk oly drága testi egészségét, s a világi hatnom az eddiginél még magasabb kitüntetéssel koszorúzza édes hazánk és nemes Trencsén vármegyénk felvirágzása érdekében tanúsított felejthetetlen érdemeit. Midőn a legőszintébb részvétünket és rokonszenvünket kinyilatkoztatni bátorkodnánk, szívünk legfőbb óhaja azon legforróbb kívánságunkban leli kifejezését, hogy Nagyméltóságú főispán Urunk ép egészséggel és derült kedéllyel minél előbb látogathassa meg nemes Trencsén vármegyénket és tisztelőitől környezve folytathassa félbeszakított áldásdús tevékenységét. Soha sem feledjük el azon jótéteményüket, a melyekkel bennünket és községünket elhalmozni méltóztatott s miután mi azokat kellőképen meghálálni képesek nem vagyunk, még dédunokáink is zengedezzék dicsőségét annak, a kinek magasztos szelleme és emberszeretete azokat tanúsítani kegyes volt. Magunkat és községünket Nagyméltóságod becses kegyébe ajánlani bátorkodván, legmélyebb tiszteletünk kifejezése mellett maradtunk, Nagyméltóságú Főispán úr, kegyelmes urunknak Kisucza-újhelyen, 1898. évi márczius 20-án. legalázatosabb szolgái és tisztelői Hlucsil Kajetán jegyző, Vondrácsek Gyula bíró.(Számos aláírás.) Idült öngyilkosság. Sokan és sokat írtak már az öngyilkosság kérdéséről, sajnos, egész irodalma van már ennek a rettenetes véteknek. A kérdés fejtegetése főkép a körül forog, vajjon az erkölcsi élet süllyedése, avagy az úgynevezett pillanatnyi elmezavar szolgáltatja-e az öngyilkosok nagyobb százalékát. Részemről az előbbi vélemény mellett foglalok állást. Az erkölcsi álét süllyedése a lehető legnagyobb szerencsétlenség, a mely az emberiséget érheti. Az isten képére teremtett embert állattá képes változtatni, a ki előtt nincs semmi szent, semmi magasztos, nincsen szép, igaz és jó. Megtagadja Istenét, megtagadja hazáját, vesztére tör családjának, ellensége lesz embertársának. Kultusa csak egy van, az élvezet és önzés. Elrémítő az erkölcsi süllyedés következménye, s ép azért minden téren a legmegfeszítettebb erővel kell küzdeni ellene. Bár volna csak egy oka, akkor a siker biztosra volna vehető, de, fájdalom, erkölcstelenség fertőjéhez ezer út vezet, nyilvános és titkos egyaránt. Az erkölcsi élet süllyedésének egyik legveszedelmesebb oka az iszákosság lévén, a jelen alkalommal ezt teszem fejtegetésem tárgyává. Az iszákosság, melyet helyesen neveznek idült öngyilkosságnak, a legtöbb rossznak szülő oka. Nem gonosz lélekre mutat-e, midőn a családfő öveitől az egészséget is elrabolja, megfosztván övéit a hasznos táplálékok élvezhetésétől s kiteszi még az éhezés keserves állapotának is? Az iszákos, hogy nemtelen szenvedélyét kielégíthesse, mivel fogyatkozó munkaképességével folyton kevesebbet produkálhat, képes még a társadalmi rendet is felforgatni, nem hiszem, hogy eltérnék az igazságtól, ha a társadalmat felforgatni készülő veszedelmes áramlatok fő indító okának az iszákosságot tartom. Az iszákosság az erkölcsi süllyedésen kívül anyagi veszteséggel is jár, s minél mélyebben befészkeli magát a nép életébe, annál jobban belé viszi azt a nyomorba. A nyomor hatását azonban az iszákos hozzátartozói még jobban megérzik, mint maga az iszákos. A család meg van fosztva a hasznos tápláléktól s ez által munkaerejétől, pedig éppen ebben rejlik megélhetésének föltétele. A szegénység és iszákosság édes testvérek. Az iszákosság nemzetgazdasági szempontból is káros. Az iszákosság által a munkaerő csökken, csökken tehát a nemzet ereje is; a betegség és halálozás pedig rohamosan növekszik. Az általános vagyonapadás legalább is annyit tesz, mint a menynyibe az elfogyasztott szeszmennyiség kerül. A veszteség tehát kétszeres. Az a körülmény, hogy az államnak a szeszes italok után tetemes bevétele van, számításba sem jöhet. Ugyan gazdaggá tett-e csak az államot is a szesztermelés jövedelme? Az iszákosság a test épségét megtámadván az ellenálló képességet is csökkenti. Azért mondja Adams, hogy a pálinkamérésekre kolerás időben ezt kellene felírni: "Itt kolerát árulnak." Zsolnán e tekintettben sajnálatos viszonyok vannak. Az italmérések száma, különösen a pálinka méréseké a lakosság arányához képest túlságosan nagy. A város területén van bejelentett 3 vendéglős, l borárus, 16 kismértékben árusító és 40 italmérő. Ha Zsolnának lakosságát kerekszámmal 5000-re tesszük, minden 125 lélekre esik egy italmérés, illetőleg pálinkamérés, ha pedig az összes számot veszem, italt 60 helyen árusítanak, tehát minden 93 lélekre esik egy ital árusító hely. Tekintetbe véve, hogy ezen számban, a gyermekek és csecsemők is bennfoglaltatnak, nemkülönben azt, hogy elvégre is vannak, a kik az italtól tartózkodnak, világos, hogy népünk között az iszákosság kétségbeejtőleg el van terjedve. Az a körülmény, hogy a fogyasztók számába a falvakról bejövő köznép is beszámítandó, nem sokat változtat a dolgon, mert ha a 60 italmérést egyedül ama 125, illetve 93 egyre-másra számított zsolnai tartaná fönn, akkor a végelszegényedésnek s az erkölcsi élet teljes tönkretételének kérdése csak napokon múlnék. Hogy mennyit képvisel az italra elfogyasztott összeg, arra nézve biztos számadatot hiába is keresnék, annyit azonban minden valószínűsséggel mondhatok, hogy húsban korántsem fogy el annyi árú, mint szeszes ital. Rámatattam a bajra, most az a kérdés merül föl, vajjon ki lehetne-e irtani a népből az iszákosságot. Ki lehetne irtani, de nagyon nehezen. Példa van rá: Norvégia. Norvégia népe még a közelmúltban is mértéktelen pálinka ivó volt. Ennek a gyalázatos, életölő és nemtelen szenvedélyének káros hatását szerencséjére belátván, mintegy ötven éve mozgalmat indítottak meg mértékletességi egyesületek alakítására. Az egyesületek üdvös hatásának eredménye már annyira meglátszik Norvégiában, hogy a lakosság egyenesen azt kezdi követelni, hogy a szesztermelés és elárusítás egyáltalában betiltásék. Norvégiában kiskorúak vagy részegesek nem kapnak italt. Vásár- és Ünnepnapokon a korcsmák be vannak zárva. A lakosság a gyenge sör ivására van utalva az által, hogy a gyönge sör, azaz a melynek szesztartalma 2%, teljesen adómentes, sok helyen korcsma sincs, másutt ismét úgynevezett korcsma-részvénytársaságok keletkeztek. A társaság az italárusítás tiszta jövedelmének 5%-a után a jövedelem többletét jótékony czélokra fordítja. A társadalom üdvös mozgalma az állam czélszerű intézkedéseivel párosulva így mentette meg Norvégia népét az iszákosságtól, ettől az idült öngyilkosságtól s az erkölcsi süllyedéstől. Folytatás a mellékleten /// hogy a hazugság ujjat húz az igazsággal, az Istennel és így nem üdvözülhet. Igen az emberszeretet az igazság fajának legdíszesebb hajtása. Elisé Reclus hirdeti a szeretet anarkiáját. Ö nemcsak azt kívánja: adjatok kenyeret a szűkölködőknek, gyámolítsátok a betegeket és szegényeket hanem azt is: oktassátok a tudatlanokat és adtok nekik lelket. Reclus, az önzetlenség e megtestesülése, ebben látja a maga igazságát, de vannak emberek, akik éppen ellenkező elvek követésében vélik az igaz utat találni. Ki fog hát üdvözölni? Kötelességünk keresni az igazságot mindig és mindenből - ha feltalálni véljük - ne nyugodjunk addig, míg fel nem találtak egészen. Mert valamint a vallás hit nélkül csak tiszteletre méltó tradíczió, úgy az igazság is csak szépen hangzó jelszó, ha a meggyőződés nem kiserei. Thoureau ötven évvel ezelőtt adóját megtagadta amaz amerikai kormánytól, mely rabszolga kereskedést támogatott; akkor az egész világ eszelősnek tartotta és megvetette, hisz daczolni mert a társadalom egy bevett sokasával. Elvei oda irányultak, megfosztani a zsarnok emberiséget egy lelketlenség árán szerzett kényelemtől. Ma már odáig haladtunk, hogy az igazságos közvélemény méltatlankodva felzúdulna, - ha valaki rabszolgát említ. Örvendetes javulás! - De az az egyén ottan, kiváló emberbarát hírében áll, az utcasarkokon kiáltja: szeretem ezt az éhező népet - Esténkint pecsenyékkel megrakott asztalnál, dőzsölő, czimborák közepette kocczint az urak egészségére, akik érdemeket szereztek a nép elnyomásánál: és végig kocsikázva aranyos hintáján az országúton, oda kiállt megvetőleg, gőgösen az előtte jámboran ügető atyafinak: Állj ki az utomból paraszt. Kedves híveim, az igazságos lélek alapigazsága: ember ismerd meg önmagad! Papán M. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Melléklet a "Zsolna. és Vidéke" 13.számához Vaj mikor következik bő az az idő, mikor a mi népünk is belátja, hogy a szeszes italokra kiadott pénzt hasznosabb befektetés volna akár a Vágba beledobálni, s még mindig nyereségben maradna, megmaradna neki t. i. jó egészsége. Adja Isten, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzék. És be is fog következni, ha első sorban a társadalom megteszi a maga kötelességét s teljes erővel fog küzdeni az iszákosság megszüntetésére. Örvény Iván. Városi közgyűlés. Kissé emelkedettebb hangulatban és ünnepélyesebb külsővel jelentek meg a f. hó 26-án megtartott gyűlésen városunk képviselői. Több fontos tárgy, mely rég óta vajúdik, mely régi, forró óhaja minden zsolnainak, forgott ma újból szőnyegen és örömmel konstatáljuk, hogy ezúttal egy komoly lépéssel haladtunk előre és most már reméljük, hogy ha nem is még a folyó évben, mint azt egyik vérmesebb városatya óhajtotta, de legalább a közel jövőben megvalósítva fogjuk látni. Alig gondoljuk szükségesnek külön felemlíteni, hogy a város vízvezetékről, csatornázásáról s az ezzel összefüggő egyébb munkálatokról volt szó. Oly kérdések ezek melyekhez többször hozzászóltunk és ez alapja ama véleményünknek, hogy mint itt is, úgy más téren sem lesz szavunk üres és elhangzó. Akarjuk városunk javát és ezt is feltétlenül szükségesnek véljük most ismételni, mert a mai gyűlés egybehangzó véleménye is megerősítette bennünk a törekvést a megkezdett úton. De térjük át a tárgyra. Dualszky Béla h. bíró üdvözli a szép szám mai megjelent képv. testületi tagokat, úgy a jelen levő járási főszolgabírót is és első tárgy gyanánt múlt évi november hó 23-iki gyűlés határozatánál megejtett végrehajtását jelenti be. (A gyűlés tagja felemelkednek) A h. bíró lelkes szavakban emlékszik még Ő cs. és kir. Felsége 50 éves uralkodói jubileumáról, a felséges királyasszony magas erényeiről és a város hő szeretető és törhetlen alattvalói ragaszkodása külső jeleként leleplezi Ő Felségeik életnagyságú képeit. A szóló szavai a viharos éljenzésbe vesznek el. Kardoss Arnold h. jegyző felolvassa a városi elöljáróság táviratát, melyet az Szalavszky Gyula v. b. t. t, megyénk főispánjához intézett és annak válaszát, melyről lapunk más helyén teszünk említést. Ezután következik az az indítvány, hogy a város tereit és utczáit felírásos táblákkal, ezzel kapcsolatosan új nevekkel is lássák el. Elhatározzák, hogy lehetőleg meg fogják tartani a régi elnevezéseket. A dolog végrehajtására négy tagú bizottságot küldenek ki, mely négy hét múlva tegyen jelentést munkálatáról. Helyeseljük e dolgot, csak akarnók a magunk részéről a t. bizottság figyelmébe ajánlani, hogy az új elnevezéseknél vegye tekintetbe első sorban a városunk fejlődése körül érdemeket szerzett férfiakat és ezek neveivel nevezze el utczáinkat, nem rossz példa lesz ez kivált az ifjú nemzedékre. Most következett a közérdeklődés főtárgya: a vízvezeték és az ezzel szorosan összefüggő csatornázás kérdése. Dualszky Béla h. bíró röviden előadja ez ügy eddigi állását. A régibb tervek lényeges változtatásra szorulnak, a mennyiben tervben volt Sztudnicska nevű forrásvizet nem lehet használni, mert könnyen ki van téve a megfertőztetésnek. A Frambor forrása szóba sem jöhet, mert ez mély fúrásokat tételezne fel s enné fogva túlságosan költséges. Majd felolvassák a bécsi Corte E. és tsa czég ajánlatát, mely rendre bírálja a lehető megoldásokat s végül a túró-tridvori patak forrása mellet foglal állást, melynek vízbősége oly nagy, hogy másodperczenkint 300 liter vizet ad, ezenkívül 200 méterrel magasabban fekszik Zsolna városánál, vezeték tehát aránylag egyszerűvé válik. Dr. Pollák József felszólalása után, ki a sztudnicskai forrás mellett állott sorompóba, Rudnay István főszolgabíró azt ajánlotta a képv. testületnek, hogy válassza külön a világítás kérdését a víz és csatornázás kérdésétől. Ez utóbbi égető szükség, városunk máskép a szenny fertőjébe süllyed. Emelje határozottá ez utóbbi kettőt és terjessze fel a megyei alispán révén a földmívelési miniszterhez ama kérését, hogy szakközege által vizsgáltassa meg úgy a sztudnicskai, mint a túrói forrást és beadott vélemény, terve, és költségvetése, mellett határozzon a kérdés felett véglegesen. Általános figyelem között emelkedett most fel Milecz János, zsolnai ügyvéd, túrói földbirtokos hosszabb beszédben teljesen ingyen ajánlja fel a túrói forrást és vizét Zsolna városának, csak esetleges tényleges kára megtérítését kéri. Lelkes éljenzéssel fogadta a gyűlés a nemes ajánlatot! Még több szónok szólt a tárgyhoz. A vélemények csekély részletkérdésekben tértek csak el, végül kimondhatta a város bírája Hudnay-féle indítvány egyhangú elfogadását. Világosság terjedt e pillanatban a teremben és a szívekben: lesz vízvezetékünk és vele egyetemben csatornahálózatunk és modern igényeknek megfelelő kövezetünk: halál tehát az eddigi macskafejekre! A hátra levő tárgysorozattal hamar végzett a gyűlés: Kárász József, regálé-ellenőr az 1896. és 1897. évekre szólólag összesen 300 frt remunerácziót kap; a regálé-szolga, Brommer Arnold 50 frtot. Végül a városi vendéglő peres ügyét Hulyák Bertalan ügyvédre bízzák. Derült hangulatban, élénken beszélgetve hagyták el városatyáink helyeiket, úgy érezték maguk is: derék munkát végeztünk! OTTHONUNK. A kik nem látnak színlapot. A jó múltkor találkoztam Guszti barátommal utczán. Színházi látcső volt a nyakába akasztva. - Hová? - kérdeztem tőle. - A Nemzeti színházba. - Mit játszanak ott? - Nem tudom. A válasz meglepett. . . . Sohse hittem volna, hogy vannak emberek, akik színházba mennek, mielőtt a színlapot megtekintenék. . . Pedig Gusztit úgy ismertem, mint lelkes műpártolót, aki gyakran vitatkozott velem a színművészetről. Jó mulatást kívántam neki és eltávoztam. Később úgy esett, hagy látom egy felvonásos megy s még a harmadikat megszakítás nélkül élvezhetem. Előadás után megint találkoztam Gusztival. Én nem értem, hogy miféle rendezés van itt megint! - szólt hozzám indignálódva. - Hogyan érted ezt? - Hát ügy, hogy X, színész az első felvonás végén meghalt, a második felvonásban megint más szerepet játszik? - Micsoda második fel vonás? - Hát a darab második felvonását. - De melyik darabnak, te szerencsétlen? - Hát a melyiket éppen most adtak! Erre mar kitört belőlem a kaczagás. - Hát nem tudod, mit adtak? - - Nem én! - - Három darabot, egy-egy felvonásban. . . Guszti elröstellte magát s köszönés nélkül tovább sietett. Azóta volt alkalmam tapasztalni, hogy nem Guszti az egyetlen, aki nem olvas színlapot. A minap, mikor kijöttem a színházból, egy öreg úr állott elém . . . Jól ismertem őt, azért majdnem naponként latom egy földszinti zártszékben ülni - és szundikálni. Ugyan, fiatal barátom! - szólt barátságosan. - Nem mondaná meg, hogy micsoda darabot adtak ma? - Hát nem tetszik tudni? - Nem én! Már százszor föltettem magamban, hogy megnézem a színlapot is, de mindig elfelejtem ... Hisz most már mindegy önnek! - Nem mindegy, mert otthon a fiam mindig megkérdezi tőlem s én sohasem tudom megmondani. - A „Bölcs Náthán" premierje volt ma! Ugyan kérem, írja be ide a jegyzőkönyvembe, mert elfelejtem, bizony isten elfelejtem . . . Sokkal mulatságosabb eset volt az, a mely velem a Pannóniában történt egy színházi eset után. Egy öreg barátom mellé kerültem, a ki rögtön az előadásra terelte az beszéd fonalát. Hát hogy matatott a színházban, bátyám? Kérdém tőle. Pompásan! Sohse láttam kellemesebb darabot ennél az „Egérnél”. Pailleron nekem már számos kellemes estét szerzett. - Pailleron kétségtelenül kitűnő színmű író, s az „Egér”-ben én is a legkedvesebb darabomat látom. - De ma nem azt adták. - Ne tréfálj, öcsém. - Eszemben sincs! - Na-na! Most az egyszer nem csavarod el az én öreg fejemet. Megnéztem a színlapot! Csillag Teréz pompás volt! - Hát megnézheti, bátyám, még egyszer. Itt van! - Nézzük hát, no! Kedd, november 5. „A kis szórakozott", Barrier és Gondinet. - Hát azok a hunczutok miért akasztották ki a Nemzeti színháznál az „Egér” színlapját. - Ott is csak ez volt kiragasztva! - De ne izélj öcsém, mondom, hogy előadás után megnéztem: ott láttam a saját szememmel! - Előadás után? - Igen! -No akkor az a holnapi színlap volt. - A holnapi? Az ördögbe ... az meglehet! Leggyakorib tévedések e vígjátéka darabváltozásoknál, különösen mikor X. Y. kisasszony hirtelen bereked. Egy operai előadás után, mikor Z. úrral találkoztam, aki nem szűnt meg előttem sajnálni Wagnert. - Szegény Wagner! Micsoda erőszak! Milyen otromba zenekar! - sóhajtota egymásután. - De miért mondja ezt? - kérdem végre. - Igazuk van a németnek, ha azt mondják, hogy barbárok vágyunk! Csárdás kell nekünk, nem Wagner zenéje. - Én nem értem, hogy mit akar mondani ? - Hat ön nem szörnyülködik el rajta! így elolaszosítani a világ legszebb operáját a „Lohengrint". - Most még kövesbe értem önt. - A mai előadásért megérdemli az operaház, hogy eltöröltessék a föld színéről. - De miért? - Hát ez „Lohongrin” volt? - Nem, a „Traviatát" játszották helyette. - Ugye? Mondtam! - Igen, mert a „Lohongrint” a primadonna rekedtsége miatt elhalasztották. - Elhalasztottak? - El! . . .A nagy Wagnerista elnémult s rögtön arra terelte át a beszedet, hogy mit szólok a pénzügyi expozéhoz. Utoljára hagytam azt a legérdekesebb esetet, mely egy kiváló színésszel esett meg.. Dani bátyánk a délutánt víg kompániában töltötte el, s egészen elfelejtette, hogy neki játszania kellett azon a napon. - Te Dani! - szólította meg valaki úgy fél hét óra tájban. - Nem mágy a színházba? - Minek ? - Ma este játszanod kell! Rajta vagy a színlapon. - Tyhű, az árgyélusát! - kiáltott az öreg s rohant a lakására, hogy összeszedje a szükségre holmikat. Mikor hazatért, akkor vette észre, hogy nem tudja mit játszanak . . Már az-az volt késedelmezésre idő. Felpakolt egy hamleti bársonyköpenyt, hosszú lovagcsizmát meg egy kardot s rohant a színházba. Pont hét óra volt, mikor odaért .... - Mit játszunk? - kiáltott lihegve a rendezőhöz. - Siessen már! A második jelenés az öné! - És miféle darabban? - A „Falu rosszá”-ban Gonosz Pistát. Az öreg kifordította a hamleti köpenyt s a bársonnyal befelé borította magára. A köpeny szörnyen összefoldozott bélése imponált a publikumnak, meg a lovagcsizma is, és Dani bátyánk eljátszotta a szerepét minden baj nélkül. Csak húsz forint bírságot kapott mert báránybőrsapka helyett egy kifordított parókát tett a fejére. Gelléri Miksa Anyakönyvi kivonat. F. évi március hó l-15-ig. Születések: Reck Pál gyermeke József Gyurana István " Mária Behmy Fülöp " József Koncsek Lajos " Anna Lelovics János " János, József Zsolna és Vidéke 1897-1899 Szabmerda P. rect. K. Rupnik Antal ” Irén Gyurkovszky István ” ” Mária Francziska Vajda Judit Király Sándor Hyrdel Dániel Francziska trvt. ” Katalin Josefin ” ” Halálozások Pekarik Ignácz gyermeke Mária Beles Jánosné sz. Ruczky Anna Férje: Beles János Obendorf Gusztáv gyermeke Mária Ern. Ant. Özv..Hulesz Imréné, szül, Singer Mária Hayn Lipót gyermeke Géza Özv. Beles Jánosné ” Anna Bittó Sándor ” József Házasságok: Bődi László - Török Mária A legközelebb eső vásárok: Vág besztercze: marha vásár márcz. 31. kirakó vásár április 4. Csacza: együttes vásár ápril. 4. Zsolna: marha vásár április 14. kirakó vásár április 18. Rajecz: marha vásár április 21. kirakó vásár április 25. Felhívás előfizetésre. 1898 április elsejével lapunk új évnegyedét kezdi meg. Ennek kapcsán tisztelettel kérjük ama t. előfizetőinket, kiknek előfizetése márczius vegével lejár, hogy azt megújítani szíveskedjenek, nehogy hibánkon kívül a lap pontos szétküldésében zavar álljon be. A "ZSOLNA és VIDÉKE" kiadóhivatala. ÚJDONSÁGOK. - A királyi család gyásza. Mély részvétet országszerte a váratlan csapás, mely Frigyes családját, negyed szülött gyermeke, a 14 éves Natália főherczegnő halálával érte. A kis herczegkisasszony hazánk földjén, Pozsonyban szülelett s már ez a körülmény is közelebb hozta őt a magyarok szívéhez, de még inkább az, hogy nem csak szülei, de kivált királyunk, Ó Felsége, rendkívül szeretettel környezték a kedves gyermeket. - A drága halott Pozsonyban van ravatalra téve, honnan ma este 7 órakor külön vonattal viszik el Bécsbe, hogy itt f. hó 28-án a kapucinusok ősi kriptájában tegyék örök nyugalomra. - Pozsony városa már gyászt öltött, a főherczegi családhoz özönnel érkeznek a részvétnyilatkozatok, az elsők között volt felséges királyunk, ki egyúttal 28-tól kezdve 12 nap udvari gyászt rendelt el. Főigazgatói látogatás. Pirchala Imre, a pozsonyi tankerület kir. főigazgatója, f. hó 21-én fejezte be hivatalos látogatását a zsolnai kir. kath. gymnasiumnál. 21-én d. e. tartotta meg a tanári testülettel a szokásos főigazgatói tanácskozást, amely alkalommal teljes megelégedésének adott kifejezést a tapasztaltak fölött. Ugyanaz nap délután hagyta el városunkat, hogy a vágújhelyi izr. elemi iskolánál folytassa hivatalos körútját. - Fillér estély. A kaszinó fillér estélyeket rendező bizottság elhatározta, hogy április hó. 12-én, húsvét keddjén tartja meg a közelebbi mulatságot. Ez alkalommal a saját alapja javára kis sorsolást szándékozik rendezni, melyen apró női kézimunkákat játszanak ki. Mint értesülünk, nagyban folynak már a készülődések a mulatságra, kivált hölgyeink és kedves lánykáink, kik mar eddig is annyira mkegkedvelték e kedélyes társas estélyeket, szebbnél-szebb kis meglepetéseken fáradoznak. - Ezekkel nem csak az estély díszét, és érdekességét akarják emelni, hanem köszönetöket is le akarják róni a kaszinó iránt, mely az összejövetelek révén új életet és barátságos összetartást létesített társadalmunkban. -* Kétségtelen, hogy az estély fényes sikert fog felmutatni, hiszen ez alkalommal a tánczosok tábora lényegesen megerősödik az idehaza ünneplő fiatalsággal, mely máskor főiskoláinkon tanulmányainak szenteli idejét és ezúttal először „fillérezik” közöttünk. Sötét gyanú. Nem régen adtunk hírt a bellai r, k. plébános. Radlinszky Henrik, váratlan elhunytáról, ki férfikora delén halálozott el. Az elhunyt plébános néhai Radlinszky Gáspár zsolnai városi bírónak fia volt és számos tápból álló rokonsága már kezdett belenyugodni a Mindenható végzésébe, midőn szállongó híresztelések zavarták fel nyugalmát. Fama asszonyság kósza kósza hírmondói azt rebesgetni, hogy Radlinszky Henrik nem múlt ki természetes halállal, hanem bűnös vagy könnyelmű kéz mééreggel emésztette el. Annyira terjedtek e híresztelések, hogy ma már úton-útfélen alig is beszélnek egyébről, mint a bellai állítólagos bűnesetről. Mint halljuk, legközelebb exhumálni is fogják az elhunyt plébános hulláját, hogy orvosi vizslatnak vessék alája. - Bár eddig nincs okunk arra, hogy e híreket túlságos komolyaknak vegyük, mégis figyelemmel kísérjük az ügy további fejlődését, kétszeresen azért, mert értesülésünk szerint az illetékes hatóságok még tudomásul sem vettek a széltében terjesztett hírt, pedig volna talán nekik is ehhez egy kis hozzászólásuk. Műkedvelő színi előadás. F. hó 19-én műkedvelő színi előadást tartottak a nagy-bittsei polgári fiúiskola növendékei tanszerek gyarapítása végett. A Heller-szálló nagyterme képezte ideiglenesen Thalia templomát, mely szépecskén megtelt érdeklődőkkel. Várakozásukban nem is csalatkoztak, mert a gyermekek derekasan oldották meg Freund Bernát intézeti igazgató és Varga Zsigmond rendes tanár által eléjük kitűzött feladatukat. Három gyermekdrámát: „Béla és Jenő” Józsa G-től "Csataterv” s „A kis kényúr” Ney Ferencztől. játszottak 7 ^-től 10-ig, mely időre teljesen lebilincselték a publikum figyelmét. A legtöbb tapsot aratta Pollak J. (inas), Neufeld J. (Oszkár), Ivanovszky S. (Itka), Weiss A. (anya mind 2 darabban) Szkotniczky J. (Szemes nevelő) a Freund testvérek (apa és fiú) és Domaniczky J. (Miska kertészfiú) szerepében. Tágulni érzi keblét a magyar, ha itt - magyarság tekintetében bizony dubiosus területen - a gyermekifjak abban a kellemes meglepetésben részesítik, hogy distingvált magyarsággal úgy társalognak, dikczióznak, mint akár Szegeden. Félre a paedagogusi pedanteriával, hogy „tettetést" tanúlnak, midőn sokszorta ellensúlyozóbb haszon ered a „cselekvésből” fakadt s így majdnem gyakorlati értékkel bíró erkölcsi tanulságokból s a sivár sivatag óázaként üdítő magyarságba, mert az élő magyarok legnagyobbikának, Jókai Mórnak "tágabb hazája" még mindig csak a saját szűk Magyarországunk hisz ő maga monda: "Magyarországot még egyszer meg kell hódítanunk a magyar nemzet számára s ez a hadviselés a néptanítókra vár.” E hódító hadjáratban a „nemzet napszámosai” derék közkatonák, de a nemzetiségi vidéken működő középiskolai tanárok egytől egyig vitéz hadnagyok. - A magyarok Istene áldja meg őket! - Közgyűlés. A zsolnai dal- és zeneegyesület f. évi április hó 3-án, virágvasárnap, d. u. 4 órakor a helybeli r. kath. népiskola tanácskozó termében közgyűlést tart, melyre az egyesület ideiglenes vezetősége ez úton is meghívja az egyesület úgy működő, mint pártoló tagjait. A gyűlés tárgya: az ideigl. vezetőség beszámolója, az egyesületi tisztikar és a választmány szabályszerű megválasztása esetleges indítványok tárgyalása. Nagy-bittsei fuvallat. A tavalyi képviselőválasztások vihara után itt még igen hűvös a levegő, s hogy egyhamar felmelegedjék, kiöli a hazafi keblében táplált reményt az u. n. néppárt viselkedése. A néppártnak, írja levelezőnk, legújabban az ország színe elé tálalt szellemi mócsingjait mohó étvággyal nyeli el mindenki, ki az önző irigység kajánságában meghamisítja a kereszténységet, mert nem hogy „ellenségét is szeretné", de még a barátot is gyűlöli. Ezen állítás dokumentálására a sok kőzül elég hivatkozni a f. hó 19-én d. e. 10 órakor megejtett urbariális bizottsági tagválasztásra, mely alkalommal szépen kibuktattak olyan érdemekben gazdag bizottsági tagokat mint id. Dr. Holczmann Lajos és Milch Zsigmond ügyvéd urakat s helyüket igénytelen emberekkel töltötték be. E választás azonban megczáfolhatlanúl bizonyítja azt is, hogy az antiszemitizmus speczialiter itt a mi vidékünkön két élű kard: az egyik éle a zsidót, a másik éle a magyart vágja, mert ugyancsak kibuktatták a liberális érzelmű Tombor Lászlót sőt Skotniczky bíró leszavazásában is buzgólkodtak, mi azonban nem sikerült. Nem jó szemmel nézték azt sem, hogy a „márczius l5”-ének félszázados fordulóját a polgárság élén az izraeliták jubilálták meg, s rájuk fogták, hogy opportunitásból ünnepeltek. Hát ugyan ki iránt való opportunitásból, hisz a közönség java része, hatóság nem ünnepelte? Különben ha az izr. vallásúak a magyarsághoz alkalmazkodnak, csak dicséretes kötelességet teljesítenek úgy politikai, mint vallási tekintetben, mert hisz Isten is parancsolja nékik Mózes által szólván: „ szenteljétek meg az 50-ik évet és hirdessétek a szabadságot a földön, annak minden lakóinak: jubileum legyen az, mert enyém a föld, ti pedig csak jövevények és zsellérek vagytok én nálam”. De épen azért, mert a zsidóság vallás elveinek erejével a magyar állameszméhez ragaszkodik, az antiszemitizmus itt nem csak kereszténytelen, hanem magyartalan is, melyet, mint ilyet első sorban a magyar állam kenyerét szorgalmasan fogyasztóknak kellene perhorreszkálniok, - különben könnyen bele eshetnek ama rájuk nézve kellemetlen gyanúba, hogy bár akaratlanul a pánszlávizmus taligáját tolják. - Haláleset. Glasel Izrael, rajeczi izraelita tanító, f. hó 23-án este szívszélhűdés következtében hirtelen meghalt - Temetése f. hó 25-én nagy részvét mellett történt. - A zsolnai izr. tanítótestület testületileg jelent meg Rajeczon, hogy örök nyugalomra kísérje a kartársat, a ki életének 54 véből több mint 30-at töltött a rögös tanítói pályán. - Béke legyen porai fölött! - A nagy-bittsei hídról örömmel jeleztük, hogy a megvalósulás stádiumába lopott, most pedig sajnálattal értesülünk, hogy a f. hó 22-én tartott megyei gyűlésen az építés ölé oly akadály gördült, mely a munkálatok megkezdését nem csak elnapolja, hanem el is hónapolja. Az akadály kövét most révjog tulajdonosa hengerítette oda újabban kieszelt feltételekkel, melyek majdnem egyértelműek a minisztérium színe előtt lemondott révjog visszakövetelésével. - Remélni azonban meg nem szűnünk, hogy midőn a magyar állam a Magyarországért éppenséggel nem nagyon lelkesedő lakosságnak építendő hídjára 105 ezer forintot áldoz, akkor a vízjog méltóságos birtokosa, mint a magyar államnál érdekeltebb fél, szűkmarkú nem leszen és távol tartja magától még a gyanúnak árnyékát, mintha a férfiatlan következetlenség azt sugalmazta volna: "Add vissza a babaruhámat!" - Gelléri Miksa jeles író és publiczista „Tárczák” czímű könyve az imént jelent meg Singer és Wolffner kiadásában. A díszes kiállítású kötetet, mely a szerző legsikerültebb dolgozatait tartalmazza, melegen ajánljuk t. olvasóinknak. Ára fűzve l frt, vászonkötésben 2 frt. - Pánszláv szemeényvesztés. Szent-Venczel birodalmának ékes fővárosában nagy mulatságot rendezett a pánszláv eszméket terjesztő bizottság, melyen Felvidékünk egynéhány bájos rózsája is virított fehér patyolatból készült, aranyzsinóros nemzeti dísztoilottjeiben és a vendégek különös figyelme és tetszésében, másnap reggel pedig az összes cseh újságok dicséretében részesültek. - Ez az egész pedig nem volt egyéb szemfényvesztésnél; mert egy véletlenül kezünk ügyébe akadt cseh levélben a bizottság egyik vezértagja kölcsön kéri azokat a ruhákat néhány rajeczvölgyi gazdától. A czél szembe ötlő; s csak azon csodálkozunk, hogy tót népünk hivatott vezetői végét nem vetik ennek a komédiának, mely korántsem olyan ártatlan, mint a milyen kaczagtató. Fatenyésztés - czímmel - a földművelésügyi m. kir. ministerium kiadásában egy igen hasznos és hézagot pótló szakmunka, jelent meg, melyet Molnár István orsz. gyümölcsészeti és fatermesztési ministeri biztos irt meg. A mű megismerteti az olvasót a fatenyésztés egész anyagával, eszközeivel és teendőivel; továbbá népszerűén és behatóan foglalkozik a gyümölcsös egyébb fák szaporítása, nevelése, kezelése és ápolásával. Minden fatenyésztő és gyümölcstermelő nagy hasznát veheti ezen hasznos szakmunkának; de különösön nélkülözhetetlen kalauza lesz az a községi faiskola-kezelő, tanítóknak és a pomalogiával foglalkozó lelkészeknek. A díszesen kiállított, 91 sikerült eredeti ábrával ellátott és 19 nyomott ívre terjedő könyv ára egy koronában lett megállapítva, hogy azt minél többen megszerezhessék. Ezenfelül a miniszter meghatalmazta a nevezett ministeri biztost arra is, hogy minden lelkész és tanítónak, ki e könyvért egyszerű levélben hozzá fordul - a művet ingyen megküldhesse. A "New-York" életbiztosító társaság, hogy milyen alaptalanul lett meghurczolva e napokban, ékesen bizonyítja a mai lapunkban közzétett nyilatkozat. A „New-York” a világ legnagyobb és legmegbízhatóbb biztosító intézeteinek egyike, s jó hírneve és szolidsága miatt közkedveltségnek örvend; minden józanul gondolkozó le tudja szállítani kellő értékükre a légből kapott és felfújt vádakat. - Teljes üzletfeloszlatás miatt rendkívüli alkalom nyílik ékszerek, arany-, és ezüstárúk, órák bámulatos olcsó beszerzésére a 30 év óta Budapesten, Kossuth Lajos utcza 17. sz. alatt fennálló Benedek Gábor és Testvére ékszerész és órás czégnél. A legdivatosabb ékszerek, ezüstáruk, gyertyatartók, girándolok, tálak, kávés- és teáskészletek, mind 13-próbás ezüstből ezüstből, továbbá valódi -svájczi órák minden elfogadható áron adatnak el. Ezüst evőeszközök grammja 5 és fél kr., telje 12 személynek evőkészletek bőrtokban 150 frt és feljebb. Mezei egerek tömeges és biztos kipusztítására legbiztosabb szer a már eddig is sok előkelő uradalom, nagyobb gazdaságokban, több községben a legjobb sikerrel használt javított egérméreg labdacs alakban. 1 holdra 1-2 kiló elegendő, 100 kiló ára 45 frt, 10 kilós csomag ára 5 frt, 5 kilós csomag 3 frt. Megrendelések Antal Gyula gyógyszertárához Pécsre intézendők. Nyílt-tér.(E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk. ) NYILATKOZAT. Az országgyűlésen a New-York életbiztosító realitása ellen emelt vádak folytán mi, kik ezen társaságnál biztosítva vagyunk és biztosítási díjban évek óta ezreket fizettünk be, saját megnyugtatásunk czéljából legtekintélyesebb európai pénzintézetektől informácziókat kértünk a „New-York” megbízhatósága és anyagi helyzete iránt. Ezen kérésünkre nyert informácziókban saját érdekeink teljes megnyugtatást találván, más ugyanezen társaságnál biztosították tájékozása végett a hozzánk érkezett informácziók eredeti szövegét czélszerűnek láttuk az alábbiakban közzé tenni. Budapest, 1898, márcziusában, Örley Kálmán országgy. képviselő, Dánlel Gábor, országgy. képviselő, Bornemissza Ádám országgy. Képviselő Magyar Általános Hitelbank: "Értesülésünk szerint a társaság a legnagyobb amerikai biztosító intézetek egyike és nagyon jó hírnévnek örvend." Pesti Magyar Kereskedelmi-bank: "1. Alapíttatott 1841-ben, üzemét fölvette 1845-ben, egyike a három legnagyobb és legrégibb amerikai biztosító intézeteknek. Rendesen dolgozik, hírnevét és pozíczióját, mint a három legelőkelőbb társaság egyike teljesen fenntartja. 2. Elsőrendűnek tekintjük. 3. Prima." K. k. priv. Oest. Creditanstalt, Bécs: "Értesüléseink szériát a társaság szakmájában a legjelentékenyebb társaságokhoz tartozik Amerikában, nagyon szolidan van vezetve és pénzeszközökkel bőven rendelkezik.” K. k. priv. Oest, Laenderbank, Bécs: "Egyike a legelőkelőbb amerikai életbiztosító intézeteknek, a mely minden kötelezettségeire jő és a mellyel teljes megnyugvássá] lehet biztosításokat kötni." Deutsche Bank, Berlin: "Kérdésére értesítjük, hogy a társaság a legelőkelőbb és legjelentékenyebb amerikai életbiztosító társaságokhoz tartozik." Credit Lyonnals, Paris: "A New-York akkuit 1845-ben. Biztosítási állománya------fcs 4,545,160,000 Járadékbiztosításai - — ” 9.000,000 Aktívái - - - - ” 1,040,000,000. 1897. decz. 31. vagyonbefektetései következők voltak: Ingó értékek---------fcs. 556.769,000 Ezek áremelkedése - — " 30.096,000 Jelzálogkölcsönök-------" 212.910,000 Ingatlanok — - - " 88.056,000 Készpénz és bankbetétek----" 53.089,000 Kölcsönök ingó értékekre és kötvényekre " 64.301,000 A társaság rendesen teljesíti kötelezettségeit, biztosítottjai irányában, jó hírnévnek és jó hitelnek örvend." Köszönetnyilvánítás, Bécs, 1898, február 22. A „Nemzeti" Balesetbiztosító Részvénytársaságnak Budapesten. Tordai cellulosegyárunk igazgatója, Vauvert Nils Duchesne úr. F. évi február hó 5-én vadászatról visszatérve egy véletlenül elsült serétlövés által megöletett. A „Nemzeti" balesetbiztosító részvénytársaság Budapesten a tényálladék felvétele után azonnal bekérte a szükségelt okmányokat, és ezek vételével haladék nélkül kifizette készpénzben a teljes biztosított összeget, azaz 30.000 koronát, miért is készségesen ragadjuk meg az alkalmat a „Nemzeti”-nek gyors és előzékeny eljárásáért teljes elismerésünket kifejezni, kivalló tisztelettel Tordai cellulosegyár, Schoeller és Társa, p.p. Neufeld Károly A „Nemzeti" balesetbiztosító részvénytársaság Budapesten (Erzsébet krt. 13. sz.) biztosítást nyújt mindennemű baleset anyagi következményei ellen, úgymint egyes egyéneket (polgár és katona) gyári és iparvállalati alkalmazottakat (munkások és tisztviselők), valamint bárkit, hivatás teljesítése kőiben vagy azon kívül, utazás alatt, vadászaton bármely más alkalommal érhető baleset ellen a legszabadelvűbb biztosítási feltételek és a legjutányosabb díjtételek mellett. Közelebi felvilágosítást a a legkészségesebben nyújt a „Nemzeti”, az „Első magyar általános biztosító”, "Magyar-franczia" és a "Bécsi biztosító” minden fő és alügynöksége az ország bármelyi helyiségében. Megbízható és ügyes üzletszerzőit felvétetnek A Mauthner féle hírneves konyhakerti- és virágmagok zárt -s hatóságilag védett csomagokban, törvényesen bejegyzett medve -védjeggy valamennyi nagyobb fűszer- és vaskereskedésekben kaphatók. Budapésten Andrássy-út 23. szám alatt létező Mauthner Ödön czég csakis olyan csomagoknál vállal teljes jótállást egeszén friss és valódi magvakért a mely csomagok ragasztva, a medveábrával és a Mauthner névvel jelölve, ugy a mint a mellékelt rajz is mutatja. Vetés ideje: Augusztus és szeptember. Ültetés távolsága 15—20 cm. Talaj minősége: Jól trágyázott. Mauthner féle magvak. Aussatzzeit: Auguszt und September. Pflanzweite: 15—20 Cm. Bodenbeschaffenheit: Gut gedüngt 1.000.000 korona Egy millió nyerhető 2. m. kir. szab. Osztálysorsjáték 50.000 nyereményének jegyzéke A játékterv 9.§ szerint a legnagyobb nyeremény 1,000,000 Egymillió korona. A nyeremények a következőleg vannak beosztva. Nyeremények Korona 1 á 600 000 1 " 400 000 1 " 200 000 2 " 100 000 1 " 90 000 1 " 80 000 1 " 70 000 2 " 60 000 1 " 40 000 5 " 30 000 1 " 25 000 6 " 20 000 3 " 15 000 31 " 10 000 67 " 5 000 3 " 3 000 432 " 2 000 763 " 1 000 1238 " 500 90 " 300 47350 " 200, 170, 130, 100, 80, 40 korona 50 000 nyer és jutalom 13 160 000 kor. ért., melyek hat osztályban kisorsoltatnak. A 2-ik magy, kir. szab. osztálysorsjátékban a sorsolási program szerint egy millió koronát, tehát hatalmas összegű készpénzt nyer a legnagyobb nyeremény a játékterv 9.§ szerint, ennélfogva ezen osztálysorsjáték nagyon előnyös nyerési esélyeket nyújt, és pedig 100.000 eredeti sorsjegy, 50.000 pénznyereményt. A sorsjegyek felének nyernie kell. Az összes 50,000 nyeremény a mellette álló jegyzékben fel van sorolva, és a kormány ellenörzése mellett hat egymásután következő rövid időközben kisorsoltatik, midön is a nyert összeg a szerencsés nyerőnek készpénzben kifizettetik. Eredeti sorsjegyeket következő eredeti áron adunk el: Egész eredeti sorsjegy 6 frt. - kr. Fél Negyed Nyolcad 3 1 0 50 75 Az összegnek postautalványon való vétele után azonnal megküldjük a rendes eredeti sorsjegyet az első húzásbani érvénnyel. Kívánatra utánvéttel is küldjük a sorsjegyeket. Minden sorsjegyküldeményhez az eredeti húzási programot is megküldjük és minden húzás után vevőnk azonnal megkapják az eredeti húzási lajstromot. Gyakran ezreseket kockáztatnak merész vállalatokba, a midőn a kilátásba helyezett nyeremény nagyon kérdéses. Ennél fogva koczkáztassunk egy sorsjegy vételével aránylag oly csekély összeget a mely által hirtelen nagy tőkét nyerhetünk. Sorsjegykészületünk nagyon csekély és gyorsan elfogyhat, tehát ajánljuk, hogy a rendelvénnyel ne késsünk, és kérjük azokat lehetőleg azonnal, azonban minden esetre folyó évi márczius 30-ig hozzánk beküldeni. Fehér Lajos és társa a m. kir. szab. osztálysorsjáték főelárusítói. Budapest V. Gizella tér 5-ik szám. A m. kir. államvasutak gépgyárának vezérügynöksége Budapest Váczikörút 32. szám Ajánlja a m. kir. államvasutak gépgyárában készült gőzcséplő garnituráit, iparos célokra alkalmas „Compound” lokomobiljait, teljesen vasból készült szalmakazalozó gépeit, gőz-kukoriczamorzsolóit, Stibor-féle körfűrészeit, Millenium kaszáló és arató- gépeit, boronáit és egyéb gazdasági gépeit. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Felsőmagyarországi képviselet: Hirschmann Kristóf, Pozsony. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Fedélcserép, alagcsövek és Chamotte-tégla mindig készletben és jutányos árakon kaphatók Schulz Lajos gőztégla-gyárában Turócz-Szucsány. Dachziegel Drainageröhren und Chamotte-Ziegel stets vorrätig und biliig erhältlich in der Ludwig Schulz'sehen Dampfziegelei. Turócz-Szucsány. A legjobb minőségű Trágya-gipsz. Jótállás mellett 98% kristályos gipszet tartalmaút ajánl Drucker Hugó Trencsénben. 100 klgrját 90 kor. Tr.-Isztebnik állomásról. Kérem t. vevőimet, hogy jókor eszközöljék megrendeléseiket, hogy minden kívánságnak megfelelhessek. 7-10 Gummi és halhólyag elsőrangú orvosi tekintélyek nyilatkozatai szerint a legmegbízhatóbb és feltétlenül ártalmatlan óvszer urak és hölgyek számára. Ára tucantonkét eredeti párisi csomagolásban 80 krtól r forintig. Megrendelések pontosan és discreten eszközöltetnek. Keleti J. cs. és kir. szabad kötszesz-gyár. Budapest, IV., koronaherczeg-utca 17.sz. Árjegyzék ingyen és bérmentve zárt borítékban. 10 forintnyi megrendelésnél 15 % árengedmény. Az összes betegápoláshoz szükséges szerek és czikkekről képes árjegyzék kívánatra szintén díjmentesen küldetik. Felhívás a magy. kir. szab. Osztálysorsjáték II. kisorsolásán való részvételre. Rendkívül kedvező esély a nyeréshez, minden második sorsjegynek nyernie kell. Eredeti sorsjegyeket hivatalos áron és pedig 10 gészet 6 frt, 1/2 3 frt, 1/4 1'50 frt, 1/8 0'75 frtért ezen felül 15 kr portó és a sorsolási jegyzék fejében ajánl Klappholz József, a m. kir. szab. osztálysorsjáték főelárusítója, Csaczán Első osztály. Betét 12 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, máj. 11 és 12. Nyeremény Korona Nyeremények Korona 1 á 60 000 1 á 20 000 1 á 10 000 3 á 2 000, 6 000 8 á 500, 4 000 30 á 300, 9 000 50 á 100, 5 000 2900 á 40, 116 000 3000 nyer. K. 240 000 Második osztály. Betét 20 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, jún. 7 és 8. Nyeremények Korona 1 á 70 000 1 á 25 000 1 á 10 000 1 á 5 000 3 á 3 000, 9 000 5 á 2 000, 10 000 8 á 1 000, 8 000 20 á 500, 10 000 60 á 300, 18 000 3900 á 80, 312 000 4000 nyer. K. 477 000 Harmadik osztály. Betét 32 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, júl. 6 és 7. Nyeremények Korona 1 á 1 á 1 á 1 á 3 á 5 á 8 á 10 á 70 á 80 000 30 000 20 000 15 000 10 000, 30 000 5 000, 25 000 2 000, 16 000 1 000, 10 000 500, 35 000 4900 á 130, 637 000 5000 nyer. K. 898 000 Negyedik osztály. Betét 40 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, aug. 3 és 4. Nyeremények Korona 1 á 90 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 3900 á 170, 663 000 4000 nyer. K. 934 000 Ötödik osztály. Betét 32 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, aug. 24 és 25. Nyeremények Korona 1 á 100 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 3900 á 200, 780 000 4000 nyer. K. 1.061.000 Hatodik osztály. Betét 24 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, szept. 14 október 13-ig. A legnagyobb nyeremény szerencsés esetben Korona 1.000.000 (Egy millió) Nyereményei c Korona 1 jutal. Kor. 600.000 600.000 1 nyer á. 400.000 400.000 1 á 200.000 200.000 1 á 100.000 100.000 1 á 60 000, 60 000 1 á 40 000, 40 000 2 á 30 000, 60 000 3 á 20 000, 60 000 20 á 10 000, 200.000 50 á 5 000, 250.000 400 á 2 000, 800.000 720 á 1 000, 720.000 1000 á 500, 500.000 27800 á 200, 5.560.000 30 000 nyer. És jutal. Kor. 9.550.000 Mérleg Bevétel 100000 sorsj. I. oszt. á. or. 10 97000 II. 18 93000 III. 30 88000 IV. 38 84000 V. 30 80000 VI. 22 Kor. gyűjtődíj levonásával Kiadás 3000 nyerem. 4000 5000 4000 4000 30000 50000 nyeremény I. oszt. 240000 II. 477000 III. 898000 IV. 934000 V. 1001000 VI. 9500000 Kor. 13,160,000 Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna,II. évfolyam 14. szám 1898. április 3. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Haladunk! A márczius hő 26-án megtartott városi gyűlésnek, a vízvezeték és csatornázás s ezzel kapcsolatos kövezés kérdésében hozott határozatát élénk örömmel üdvözöljük! Távol legyen tőlünk még csak gondolata is annak, hogy Zsolna város érdemes képviselői a -"Szennyben csírázik a ragály" - czímű czikkünkben foglalt bírálat behatása alatt határozták volna el az üdvös újítások foganatosítását; ellenkezőleg meg vagyunk győződve, hogy a helyzet tarthatatlanságával már régóta tisztában voltak azok, kiket a város közönségének bizalma az ügyek vezetésének élére állított. Hogy miért szenvedett ez ügy idáig is halasztást, azt most ne feszegessük, száz oka volt annak, s ezek egyike az, hogy nem volt rá pénz. A pénznek manapság sem vagyunk ugyan bővében s a közszólam szerint áldozatot kell hoznunk és pedig tetemes áldozatot, ha az üdvös tervezetet meg akarjuk valósítani. De vajjon áldozat-e az, a mit egészséges ivóvízre s a levegő tisztántartására fordítunk? Szerintünk ép úgy nem áldozat, mint a hogy nem mondhatjuk áldozatnak azt, ha egy kiló marhahúsért 48 krajczárt adunk a mészárosnak. Sőt nem habozunk kimondani, hogy a vízvezeték, csatornázás s ezzel kapcsolatban a kövezésre fordítandó pénz, uzsorás kamatra kiadott hasznos befektetést képez. Vizsgáljuk csak e kérdést ez alábbi szempontból. Köztudomású dolog, hogy ha az ember nem táplálkozik, elpusztul; ha pedig táplálkozása hiányos, avagy egészségtelen, elcsenevészedik. Az embernek tehát elégséges mennyiségű és egészséges táplálékra van szüksége, hogy munkaereje épségben maradjon. Oly igazság ez, melyet nem vont soha és senki kétségbe. De hogy a táplálékozásnak s az által a jó egészségnek különösen fontos tényezői a jó ivóvíz és a jó levegő, az sajnos nem ment még át teljesen a köztudatba. A tiszta és üde víz kérdése az még csak hódit, különösen a bornemisszák nemes nemzetségében, de a tiszta levegő megteremtésének kérdése csak szórványosan talál harczosokra, holott a levegő tisztasága már csak azért is elengedhetetlen föltétele az egészségnek, mert a levegő egyike az emberi test legfontosabb táplálékának. De hát nem tréfa ez? Nem. A legkomolyabb valóság. Minden felnőtt ember naponkint körülbelül 90 m3 levegőt használ el, melynek tápláló részéből az -okszigénből - circa 18 kilót, tehát legalább is háromszor annyit fogyaszt el az emberi test, mint a mennyi ételt és italt együttvéve magához vesz. Hát nem érdemli-e meg ez a fontos táplálék azt a felügyeletet, hogy az ember a lehetőségig tiszta állapotban vegye magához. Minden ételünket megszoktuk mosni, mielőtt tűzhöz teszszük, s épen a legfontosabb táplálékkal nem törődünk. S ha még csak az volna a baj, hogy a levegő piszkos, na meg hogy egy kissé szagos, még hagyján, hisz nem tudja az ember, mitől hízik; de meggondoljuk azt, hogy a legtöbb betegség csiráját a levegővel s természetesen inkább a bűzös és piszkos levegővel vesszük magunkba, mégis gondolkodóba kellene esni, mert legdrágább vagyonunk, egészségünk, sőt életünk forog állandóan koczkán. Megkísértem némi számadatokkal is támogatni e kérdést, megjegyezvén nyomban, hogy ezek nem határozott számítások, ámbár a statisztika igazolja azokat. Különben tisztelt olvasóim magúk is elbírálhatják s ítélkezhetnek fölötte. Tegyük föl, hogy városunk levegője, ivóvize s minden olyan tényezője, mely az egészségügyet mesterségesen előmozdíthatja, olyan - volna, mint a midőn némi áldozattal tenni lehetne, egyre-másra 15 emberrel kevesebb halna meg évenkint. Most átlag 33 ember hal el minden 1000-ből, nem vérmes tehát a remény, hogy javult viszonyok mellett minden 1000-ből 3 emberrel halna el kevesebb. A lakosságot 5000-re téve innét vettem a számot, a 15-öt. Mennyit ér első sorban e 15 ember élete? Pénzben kifejezni tíz ember életét anyagi, különösen pedig erkölcsi tekintetben teljes lehetetlen, sokféle számítás alapján a statisztikusok mégis megállapodtak abban, hogy nálunk egy ember élete 440 forint vagyon pusztulással egyenlő. Megmenthetnénk tehát évenkint 6600 frtot emberéletben. A számítás azt mutatja továbbá, hogy körülbelül minden 20-ik beteg hal meg, tehát ha 15 halálesettel több van, 20-szor annyi beteggel is több van egy évben, a mi 300 beteget ád évenkint. Tekintettel továbbá arra, hogy az minden beteg emberre 20 ápolási nap számítható, ez 6000 ápolási napot ad, mely alatt a beteg nemcsak hogy hasznot hajtó munkát nem végezhet, azaz keresni nem tud, sőt ellenkezőleg a kész vagyont fogyasztja; az általános vagyonveszteség minden bizonnyal fölér napi 50 krajczárral, tehát összesen 3000 forinttal. Tekintve végre, hogy 15 embernek temetési költségénél egyre másra 12 forint vagyonpusztulás nem is túlságosan számított összeg, e réven is elpusztul 180 frtnyi vagyon, tehát az összes veszteség a legenyhébb számítással 9780 frt. Azért mondom, hogy a legenyhébb számítással, mert hány ember van, a kinek kora halála, anyagi tekintetben többszörösen meghaladja egymagában véve is az itt kimutatott vagyonveszteséget, ha az erkölcsi értéket nem is vesszük számításba. Íme itt van uzsorás kamata a vízvezeték és csatornázásra fordítandó tőkének. Ez az érem egyik oldala. De más oldala is van ennek az érmének, még ennél is szebb. A ki a közegészségügy javításán fáradozik, a közerkölcsiség javításánál, a testi és lelki egészség összhangzatba hozatalánál pedig nincs magasztosabb czél, mert a lelki és testi épség adnak csak igazan egészséges embert, munkaképes haladó nemzedéket és nemzeteket. "Minden ország támasza, talpköve, a tiszta erkölcs" mondja Berzsenyi. A ki a közegészségügy javításán fáradozik, végül a hazafiság eszméjét is híven szolgálja az által, hogy a nemzet erejét növeli. A nemzet ereje, tehát jelentősége is az emberek számában, azok épségében s ezzel kapcsolatosan a munkaképességben rejlik. Minden alkotás tehát, a mit a társadalom a közegészségügy előmozdítására létesít, növeli a nemzeti erőt s a politikai jelentőséget is. Ezen szempontból vizsgálva üdvözöljük mi a legélénkebb örömmel a márczius 26-iki határozatot. A tervezetbe vett alkotás létesítői pedig legyenek róla meggyőződve, hogy vajmi kevés üdvösebbet tudnak létesíteni a jó ivóvíz és jó levegő megteremtésén kívül olyat, a mely szinte uzsorás kamatot biztosit a reáfordított befektetés után. A mi a tervezetek megvalósításának sorrendjét illeti, a vízvezeték fogna először létesülni. A vízvezeték kérdésében két nézet nyilvánult. Az egyik a "sztudnicskai" forrás vizét, a másik a "túrói" forrásét kívánná a városba vezetni. Az első tán olcsóbb, a második azonban minden valószínűség mellett jobb. Egy mű létesítése, a mely nem egy két évtizedre van számítva, mindig a legnagyobb körültekintést igényeli. Kezdve a víz vegyalkatán, bőségén és hőfokán, még ezeken kívül az összes mellékkörülményeket is tekintetbe kell venni, melyek a mű épségét, használhatóságát és czélszerűségét jobban biztosítják, avagy azt veszélyeztetik. Ily mű létesítésénél természetesen félre kell tenni a garasos gazdálkodást, mert a nagy jónak az ára is nagy. Czélszerű akkor lesz a vízvezeték, ha teljesen megfelel az egészség követelményeinek. Az egészség érdeke pedig az, mennél több és jobb vízhez jusson a város, mennél inkább ellegyen osztva a csőhálózat, a fölösleges víz segítségével pedig mennél hamarabb és mennél alaposabban eltávolíttassék a létesítendő csatorna hálózaton a város levegőjét megmételyező szenny. A víz jósága mellett legfőbb dolog a víz mennyisége. E tekintetben a túrói forrás páratlan vízbőségű, ha t. i. tény az, hogy másodperczenkint 300 liter vizet ad. Ha ilyen Zsolna és Vidéke 1897-1899 bővizű forrást a lehetőségig bő elosztással keresztül tudnánk vezetni városunkon, akkor oly áldásos, oly ideális alkotást létesítenénk, mely párját ritkítaná. Közel 26 ezer köbméter víz folyna keresztül a városon naponkint, a mely vízmennyiséggel a várost, nap nap után, a szó szoros értelmében véve, kívül belül kimoshatnók. Az ivóvíz, az annyira nélkülözött fürdő s a város tisztántarthatásának kérdése nemcsak évtizedekre, de mindenkorra meg volna oldva és pedig a legszerencsésebben. Örvény. OTTHONUNK. Mese a szerelemről. Hallgassatok ide. Oly régen, hogy már igaznak sem látszik, volt egy kor, és ebben a korban egy ország, ahol az emberek ismerték azt a nagy, magasztos, szent fogalmat, a mit e szó fejez ki: szerelem. Á Ajkatokon gúny mosolyt látok és arczotokon ül az elbizakodott tudat, hogy a mesét mondó őszbe borult agg bolondságokat regél nektek. Higyjétek, nem vagyok még eszelős és 90 évem tapasztalata, józan eszem és szent meggyőződésem szól hozzátok akkor, midőn azt állítom előttetek, hogy a mai kor ma nem ismeri a szerelem érzetét, és jogosult dolog mesélni nektek a boldog kor szerelméről. Jertek velem. Látjátok az elragadó tájat? Visszarepültetek velem az emlékek honába és a kép, mit elétekbe tártam, a szerelmet ismerő emberek országa. Csudálkoztok, hogy oly elragadó itt minden? Az azúrkék, verőfényes eget nem zavarja ökölnyi felhődarab sem: tavaszi szellő lengedez az ózondús atmoszférában; a csalitokból csalogány és fülemile dala szól felétek; mindenütt boldogság, sehol bánat, nyomor, vagy fájdalom és ti ámulva kiáltjátok: Eldorado és Utopia nem volt álom tehát?! De álom volt, mert nézzetek jól: itt is remény a göröngy és a munkás véres verejtékével szántja fel a napi kenyeret termő helyet. Itt is folyik a létért való küzdelem, itt is van vihar; nem más az ég, madárdal, levegő - csak az emberek szíve különbözik. Azt a látóhatárt, mit ti sötét szürkének láttok, biztatóbban látják ez ország lakói, mert tudnak szeretni eszményien, nem a mai kor ridegen számító anyagi szerelmével, hanem azzal a szent érzelemmel, mely édessé teszi a földmíves verejtéket fakasztó munkáját; tehetetlenné teszi a vihar dühét, a sárból való hitvány emberi lényt átalakítja Isten képmásává. Nézzétek, amott a nőt, ki vizet merít, majd fölemelkedik és junói termetén meglátszik, hogy királyi vér. Elhagyta ősei fészkét, a csillogást, fényt, pompát, és pár ruhát öltve szalmafödelű házikóba szállt, hol napestig dolgozik a férje oldalán. Azt hiszitek sírja a cserét az boldogtalan?! Kába hit. Otthona a boldogság fészke lett, mert szeret és a szeretet nem ismer válaszfalat, kort, társadalmi osztályt, vagyont, vagy köznapi érdeket, hanem egy igazán szeretni tudó szívet, mit ha feltalált, követi vakon sírja széléig és ott is zokogni fog özvegyi gyászban, míg végórája üt. Mondjátok e király leánynak, hogy férje útonálló, úgy szemetekbe nevet és követi szerelmét az erdő leshelyeire is; vigyétek férjét bitó alá, nem retten vissza, ott is megállja helyét; gúnyoljátok ki szerelme tárgyát, oda rohan a gúnyolok közé és karjaiba a földig alázott férfit, azt fogja kiáltani: - Még sem hagylak el, mert szeretlek életem végéig és megküzdök éretted az egész világgal is! Ez a szerelem. Nem ideig-óráig tartó futó érzet, melyet állandósítani csak a megszokás tud, nem is az érdekek összhangja, vagy félmeleg rokonszenv, hanem mindent betöltő és életre szóló hit, meggyőződés, korlátlan monarchia, mely nem ismer társadalmi kényszert, formalitást; nem ember ész alkotta jogot, akadályt, hanem csak egyet: a szerelem és szív jogát, mely összehozza az egymás szerető lényeket odysseusi hányattatások daczára is. De nem folytatom mesém, mert naivságnak nevezitek majd e felfogást, pedig lelketek üressége és sivársága az, mi elítélteti veletek nézetem. Ti az ésszel szerettek, jól, hasznosan, az érdekeknek megfelelőn; házasságtok után pénzszekrényeteket vizsgáljatok, mennyi érczet hozott nektek a szerelmi művelet; vagy múltatok számláit vonjátok elő, hogy hitvestársatok váltson meg maga számára a gyengéd hitelezők hadától. Az én országom órabérei a szívvel szerettek csak és nem a gazdagok számára hagyták meg a szerelem fogalmát; nem száműzték innen földhöz tapadt szegény gyermekét,- hanem megadták e jogot a föld minden leányának és ha szeretett, nem állították fel az örült korszellemet, hanem egyengették a két szív egyesülésének útját és meghajoltak a szerelem örök joga előtt. Azt hiszitek, ez a pár panaszkodott, ha szobája a télen át hideg volt és a szegényes főzelékről hiányzott a húsdarab; gondoljátok, hogy ez a férfi nem szerette többé nejét, ha a kór ágyához köté ezt és megsemmisítette testi szépségét?! Csak ma vélekedhettek így. Nem érezték az élet nyomorát, mert a megosztott gond nem oly nehéz többé; a férj holtáig híven ápolta beteg nejét és nem panaszkodott, nem lett „jogszerűen” hűtelen, mert nem a test képezte szerelme alapját, hanem a lélek, az isteni rész az ember fiában, mely nem változó és a régi marad az agg, lényében is. Így szeressetek. Élettársat keressetek, ki megosztja veletek a bánatot és örömöt; vigasztal, ha csüggedés ér, letörli homlokotokról a verejtéket, követ börtönbe, számkivetésbe, halálba is; nem zúgolódik, ha palotába, vagy gunyhóba vezeted is öt; nem vet meg, hisz neked és magasabb lényként tekint reád, kinek oda adja még gondolatait is- - mert szeret, szeret kimondhatatlanul, istenin, azzal a szent érzelemmel, melyet ma már csak a mesebeli embereknél találhatni fel. De fussatok tovább az élet chaoszaban. Mielőtt azonban elrohannátok e helyről, álljatok meg egy pillanatra. Nézzetek oda; látjátok azt a hegytetőt. Égbe meredő bérez, melynek orma fellegekbe ér és kaczag a dühöngő vihar szemébe is. A hegytetőn ércztábla áll és azon az emberiség evangéliuma: Ember, tanulj meg szeretni és boldog leszel! Olvastátok: mehettek már. Kund Edömér. ///// Hozzá. Szeretlek végtelen. Te rólad álmodom, - Nélküled gyötrelmes Volna minden napom. Szeretem szép szemed, Melyből érzelem szól S ha nézem, ment vagyok Gondoktól bánattól Szeretem lelkedet, Azt a nemes lelket, Mely érti szerelmem. Nem gúnyol, nem nevet Bámulom Szépséged És oly boldog vagyok, Ha körém fonódik Selymes bőrű karod. A csókod részegít, Agyamba mámort hajt, -Kebleden pihenve, Igézet fogva tart. Parancsolj s gyilkolok, Bitó aló, megyek, - Éretted bármi kínt Jaj nélkül szenvedek. Koldulok útszélén, hogy ha ez végzetem, -Élni fogok, ha kell, Csak puszta kenyerén. Te miattad mindezt, S így is boldog leszek, Mert imádlak szép nő, Végtelen szeretlek. eau. Felhívás előfizetésre. 1898. április elsejével lapunk új évnegyedét kezdte meg. Ennek kapcsán tisztelettel kérjük ama t. előfizetőinket, kiknek előfizetése márczius végével lejárt, hogy azt megújítani szíveskedjenek, nehogy hibánkon kívül a lap pontos szétküldésében zavar álljon be. A "ZSOLNA és VIDÉKE" kiadóhivatala ÚJDONSÁGOK. Személyi hír. A minap lefolyt katonai sorozás alkalmából több más előkelő vendégen kívül Baross Jusztin megyei alispánt is vendégül lattá Zsolna városa. Az alispán, mint értesülünk, az említett elfoglaltsága mellett is felhasználta ittlétét arra, hogy a hatósága alatt álló hivatalok ügykezeléséről és egyébb dolgairól informáltatta magát. - Házi versenyünk. Annak idején egy előkelő úri, hölgy kezdeményezésére versenyre szólítottuk fel lapunk tisztelt olvasóit, hogy írjanak a szerelem örök problémájáról és a kinek munkáját legjobbnak ítéli a bizottság, annak jutalomkép az említetett úri hölgy Arany János összes munkáit fogja megküldeni. A verseny megindult és számtalan válasz érkezett szerkesztőségünkbe bizonyságául annak, mennyire érdekes tárgynak tartja még mindig a szerelmet az emberfia. A válaszokból tekintélyes számban adtuk közzé a legjobbakat lapunk hasábjain és mai számunkban hozva a legutóbb beérkezettet, - közöljük az érdeklődőkkel, hogy pályázatunk határidejéül 1898. évi április hó 6-ikának déli 12 óráját tűztük ki; az ezentúl beérkezett válaszokat nem vehetjük figyelembe. - A jutalom kiadása tárgyában a zárlat után ül össze Trencsénben a bizottság, mely az ajándékozó úrihölgy elnöklete alatt lapunk szerkesztőéből és szerkesztőségünknek Trencsénben időző tagjaiból fog állani. - A bizottság döntését április 10-iki, vagyis húsvéti számunkban fogjuk közzétenni s a jutalmat azonnal elküldjük a nyertes válasz írójanak. - Huszár József trencséni kir. törvényszéki bírót, mint részvéttel értesülünk szélütés érte baloldalán; a közszeretetben álló bíró számos tisztelőjének és barátainak megnyugtatására azonban közöljük, hogy állapottá javult már és remélhető lesz, egy utókövetkezmény nélkül épül fel súlyos bajából. - A nagyhét Zsolnán. Úgy véljük, hogy kedves szolgálatot teszünk olvasóinknak, ha a közeledő ünnepnapokra vonatkozó ájtatosságok és vallásos ünnepségek sorrendjét közöljük. F. hó 7-én, nagycsütörtökön, reggeli 8 órakor úgy a plébánia mint a sz. ferenczrendiek templomában sz. mise, melyet a szokásos oltár lefosztása és a sz. ferenczrendiek nagy termében az aggastyánok lábmosása követ. 8-án nagypénteken 8 órakor csonkamise, ezután az oltári szentség sírba tétele mindkét templomban, majd alkalmi sz. beszéd a plébánia templomban. Délután 2 órakor körmenet indul a plébánia templomból, mely először az árvaházi templomot, azután a sz. ferenczrendiekét keresi fel és az utóbbiban ünnepélyes hitszónoklattal végződik. 9-én, nagyszombaton reggeli 7 órakor a sz. tűz élesztése, a húsvéti gyertyák áldása, a prófécziák, a keresztkút szentelés, végül sz. mise. - A feltámadás ünnepélye és körmenete délután 5 órakor lesz az árvaházi, 6-kor a sz. ferenczrendieknél és 7-kor a plébánia templomban. - A lamentácziók 6, 7. és 8-án d. u. 4 órakor a sz. ferenczrendiek kis kórusán, 7. 8. és 9-én délután 7 órakor a plébánia templomban több műkedvelő közreműködésével.- A húsvét vasárnapi nagy mise az árvaházi és ferenczrendi tomplomban reggeli 8 órakor, a plébánián 9-kor lesz, hol Seyler Károly C-dur miséjét és Bethoven offertoriomát műkedvelők és magánénekesek közreműködésével adják elő. - Az ág. hitv. evangélikus egyházban: nagypénteken az úrvacsorája 8 órától magyar, 9-től német, 10-től tót nyelven fog az azzal élni szándékozóknak kiszolgáltatni: húsvét vasárnapján pedig az istentisztelet 8-tól magyar, 9-tól német, 10-től tót nyelven fog végeztetni. - Radlinszky plébános esete. Múlt lapszámunkban utaltunk azokra a több mint gyanús híresztelésekre, melyeket Radlinszky Henrik, a boldogult bellai plébános halálával hoztak forgalomba.- Azt hittük, hogy egyszerű ráutalásunk elegendő lesz a dolog felvilágosítására, de tévedtünk; a hivatalos körök, úgy látszik, nehezen mozognak, pedig az erkölcsi közérzet több előzékenységre számíthatna. - Nem akartunk esetleg ártatlan embereket kompromittálni, nem kenyerünk a gyanúsítás, de ez esetben mégis világosságot kérünk, - avagy hozzuk saját, talán téves, de közforgalmú híreinket? - A legközelebbi fillér estély. A rendező bizottság kér fel bennünket, hogy a t. közönség tudomására hozzuk, hogy a legközelebbi estélyt nem mint eredetileg tervezték ápril 12-én, hanem csak a reá következő szombaton, vagyis 16-án este 8 órakor tartják meg a zsolnai kaszinó helyiségeiben. Rendzavarás a sorozáson. Hozzá vagyunk már szokva ahhoz, hogy a sorozás alkalmával nem csak felélénkül városunk képe, de szemet hunyunk akkor, ha a víg, vagy elbúsult hadfiak in spe hangosabban fejezik ki érzelmeiket. Az is elcsúszik még, - bár szükségét legkevésbbé sem láthatjuk be, - ha kurjongatva, ordítozva vonulnak végig a késő éjjel órákban a város utczáin, ezt is a fiatalság és pálinka révén mentegethetjük. Czifra volt azonban az a kis csetepaté, melyet márczius 29-én délután a rajeczi utczában rögtönöztök. Vagy Zsolna és Vidéke 1897-1899 tízen lehettek a félig ittas vitézek, kik zokon vették, hogy egyik városi rendőr rendre utasítani merészkedett őket, neki is estek nyomban és ütlegelni kezdték, sőt egy arra menő csendőrrel is rövidesen akartak elbánni, hogy az kénytelen volt oldalfegyveréhez nyúlni és végig is húzta az egyiken, úgy hogy rögtön elborította vér. Komolyabb következményei is lehettek volna az összetűzésnek, ha a közeli csendőr laktanyából gyors segély nem érkezett volna. A csendháborítók már a hűvösen elmélkednek jövendő hadi életük első próbája fölött. - Tanulmányúti kirándulás. A késmárki m. kir. áll. felsőkereskedelmi iskola 45 tanulója f. hó 4-én Belóczy Sándor igazgató és több tanár vezetése alatt városunkba érkezik, a Lőw Károly-féle posztó- és "Hungária" műtrágyagyár üzemének megtekintésére. - Halálozás. Múlt hó 30-án halt meg Marosán Mátyás, várnai állomási főnök a tescheni közkórházban. - Az elhunyt úgy is mint a társadalom tagja, valamint mint hivatalnok mindenkinek szeretetét és tiszteletét vívta ki magának, a mit a f. hó l-én végbement temetés alkalmával megnyilatkozott általános részvét is tanúsított. - A temetéshez Várnáról, az üzletvezetőség jóakaratából 15 tagú küldöttség utazott szabadjeggyel; az elhunyt ravatalára a tescheni üzletvezetőség, a várnai állomás tisztviselői és az elhunyt neje tettek koszorút, nyugodjék békében! - A kassa-oderbergi internátus. Fővárosi lapokból veszzük a hírt, hogy a kassa-oderbergi vasút 150 növendékre tervezett internátusának kérdése Igló városa javára dőlt el. Bár megerősítésre szorul még e hír, mégis alkalmas arra, hogy némi kellemetlen hatással legyen városunkra, mely őszinte jóakarattal iparkodott azt Zsolna részére megnyerni. - Nem foglalkozunk most bővebben e dologgal, de fönntartjuk magunknak, hogy még visszatérjünk reá. - Vihar, jégeső. Ritkaság számába megy az olyan természeti tünemény, mint aminőnek márczius hó 31-én voltunk tanúi. Az említett nap nem is volt valami melegnek mondható, délután 3 óra tájban csak 7 1/2° Reaumurt jelzett a hőmérő, mégis hirtelen szélvihar rohant végig vidékünkön s az amúgy is borús égboltozatot sűrű szürke felhő lepte el, nyomban megeredt a zápor, melyet csakhamar borsó nagyságú jég váltott fel. Vagy öt perczig tartott a heves jégeső, míg végre nyugati irányban haladva vonult el felettünk. A vihar még tombolt egy ideig, 5 óra tájban még hallatszott a távolt dörgés moraja, s a leáldozó nap áttörve a felhőkön még egy búcsúpillantással látszott végig tekinteni a csudálkozó emberiségen. Felhívjuk t. olvasóink figyelmét Platschek Vilmos elsőrangú férfiszabó üzletére és úri ruharaktárára (Budapest, Károlykörút, Károlykaszárnya.) Ezen üzlet egyike a legelőkelőbb fővárosi czégeknek, a legutóbbi londoni és nizzai kiállításokon, hol párisi és berlini czégekkel versenyzett, nagy arany éremmel lett kitüntetve. Folyton dús raktárt tart kész férfi és gyermekruhákban, valamint mérték szerinti megrendelések czéljából nagy választékot legfinomabb bel és külföldi szövetekben. - Teljes üzletfeloszlatás miatt rendkívüli alkalom nyílik ékszerek, arany-, és ezüstárúk, órák bámulatos olcsó beszerzésére a 30 év óta Budapesten, Kossuth Lajos utcza 17. sz. alatt fennálló Benedek Gábor és Testvére ékszerész és órás czégnél. A legdivatosabb ékszerek, ezüstáruk, gyertyatartók, girándolok, tálak, kávés- és teáskészletek, mind 13-próbás ezüstből ezüstből, továbbá valódi -svájczi órák minden elfogadható áron adatnak el. Ezüst evőeszközök grammja 5 és fél kr., telje 12 személynek evőkészletek bőrtokban 150 frt és feljebb. Dr. Johnsen híres orvos hagyatéka azon recept, mely szerint a Dr. Johnsen kenőcs készül. E szer használatának leírását ingyen küldi meg a Zoltán-féle gyógyszertár, Budapest, Széchenyi-tér mindazon csúz és köszvényes betegeknek, kik czímeiket beküldik. Az elismerő levelek ezrei bizonyítják a szer páratlan, csodás hatását. Orvosi szaktekintélyek véleménye szerint a Keleti J. budapesti elsőrangú czég által gyártott és feltalált cs. és kir. szab. sérvkötők, orthopaediai gépek, műlábak, egyenestartók (ferdenövésűeknek) a legjobbak és a legmegbízhatóbbak. Keleti évek óta azon fáradozik, hogy ezen a téren a legkiválóbbat és legtökéletesebbet nyújtsa, a külföldet és a legelső klinikákat tanulmányozta, miért is a legmelegebben ajánlhatjuk e kitűnő speczialistát az érdeklődőknek. KREIDEZEICHNUNGEN werden in Sillein nach eingesandter Photographie, bis zur Lebensgrösse, naturgetreu pro Stück Ft 4.50 prompt angfertig. Frucker Josef, Maler A Mauthner féle hírneves konyhakerti- és virágmagok zárt -s hatóságilag védett csomagokban, törvényesen bejegyzett medve -védjeggy valamennyi nagyobb fűszer- és vaskereskedésekben kaphatók. Budapesten Andrássy-út 23. szám alatt létező Mauthner Ödön czég csakis olyan csomagoknál vállal teljes jótállást egeszén friss és valódi magvakért a mely csomagok ragasztva, a medve-ábrával és a Mauthner névvel jelölve, ugy a mint a mellékelt rajz is mutatja. Vetés ideje: Augusztus és szeptember. Ültetés távolsága 15—20 cm. Talaj minősége: Jól trágyázott. Mauthner féle magvak. Aussatzzeit: Auguszt und September. Pflanzweite: 15—20 Cm. Bodenbeschaffenheit: Gut gedüngt 8-8 1.000.000 korona Egy millió nyerhető 2. m. kir. szab. Osztálysorsjáték 50.000 nyereményének jegyzéke A játékterv 9.§ szerint a legnagyobb nyeremény 1,000,000 Egymillió korona. A nyeremények a következőleg vannak beosztva. Nyeremények Korona 1 á 600 000 1 " 400 000 1 " 200 000 2 " 100 000 1 " 90 000 1 " 80 000 1 " 70 000 2 " 60 000 1 " 40 000 5 " 30 000 1 " 25 000 6 " 20 000 3 " 15 000 31 " 10 000 67 " 5 000 3 " 3 000 432 " 2 000 763 " 1 000 1238 " 500 90 " 300 47350 " 200, 170, 130, 100, 80, 40 korona 50 000 nyer és jutalom 13 160 000 kor. ért., melyek hat osztályban kisorsoltatnak. A 2-ik magy, kir. szab. osztálysorsjátékban a sorsolási program szerint egy millió koronát, tehát hatalmas összegű készpénzt nyer a legnagyobb nyeremény a játékterv 9.§ szerint, ennélfogva ezen osztálysorsjáték nagyon előnyös nyerési esélyeket nyújt, és pedig 100.000 eredeti sorsjegy, 50.000 pénznyereményt. A sorsjegyek felének nyernie kell. Az összes 50,000 nyeremény a mellette álló jegyzékben fel van sorolva, és a kormány ellenőrzése mellett hat egymásután következő rövid időközben kisorsoltatik, midön is a nyert összeg a szerencsés nyerőnek készpénzben kifizettetik. Eredeti sorsjegyeket következő eredeti áron adunk el: Egész eredeti sorsjegy 6 frt. - kr. Fél 3 Negyed 1 " 50 " Nyolcad 0 " 75 " Az összegnek postautalványon való vétele után azonnal megküldjük a rendes eredeti sorsjegyet az első húzásbani érvénnyel. Kívánatra utánvéttel is küldjük a sorsjegyeket. Minden sorsjegyküldeményhez az eredeti húzási programot is megküldjük és minden húzás után vevőnk azonnal megkapják az eredeti húzási lajstromot. Gyakran ezreseket kockáztatnak merész vállalatokba, a midőn a kilátásba helyezett nyeremény nagyon kérdéses. Ennél fogva koczkáztassunk egy sorsjegy vételével aránylag oly csekély összeget a mely által hirtelen nagy tőkét nyerhetünk. Sorsjegykészületünk nagyon csekély és gyorsan elfogyhat, tehát ajánljuk, hogy a rendelvénnyel ne késsünk, és kérjük azokat lehetőleg azonnal, azonban minden esetre folyó évi márczius 30-ig hozzánk beküldeni. Fehér Lajos és társa a m. kir. szab. osztálysorsjáték főelárusítói. Budapest V. Gizella tér 5-ik szám. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Felhívás a magy. kir. szab. Osztálysorsjáték II. kisorsolásán való részvételre. Rendkívül kedvező esély a nyeréshez, minden második sorsjegynek nyernie kell. Eredeti sorsjegyeket hivatalos áron és pedig 10 gészet 6 frt, 1/2 3 frt, 1/4 1'50 frt, 1/8 0'75 frtért ezen felül 15 kr portó és a sorsolási jegyzék fejében ajánl Klappholz József, a m. kir. szab. osztálysorsjáték főelárusítója, Csaczán Első osztály. Betét 12 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, máj. 11 és 12. Nyeremény Korona Nyeremények Korona 1 á 60 000 1 á 20 000 1 á 10 000 3 á 2 000, 6 000 8 á 500, 4 000 30 á 300, 9 000 50 á 100, 5 000 2900 á 40, 116 000 3000 nyer. K. 240 000 Második osztály. Betét 20 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, jún. 7 és 8. Nyeremények Korona 1 á 70 000 1 á 25 000 1 á 10 000 1 á 5 000 3 á 3 000, 9 000 5 á 2 000, 10 000 8 á 1 000, 8 000 20 á 500, 10 000 60 á 300, 18 000 3900 á 80, 312 000 4000 nyer. K. 477 000 Harmadik osztály. Betét 32 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, júl. 6 és 7. Nyeremények Korona 1 á 80 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 4900 á 130, 637 000 5000 nyer. K. 898 000 Negyedik osztály. Betét 40 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, aug. 3 és 4. Nyeremények Korona 1 á 90 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 3900 á 170, 663 000 4000 nyer. K. 934 000 Ötödik osztály. Betét 32 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, aug. 24 és 25. Nyeremények Korona 1 á 100 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 3900 á 200, 780 000 4000 nyer. K. 1.061.000 Hatodik osztály. Betét 24 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, szept. 14 október 13-ig. A legnagyobb nyeremény szerencsés esetben Korona 1.000.000 (Egy millió) Nyeremények Korona 1 jutal. Kor. 600.000 600.000 1 nyer á. 400.000 400.000 1 á 200.000 200.000 1 á 100.000 100.000 1 á 60 000, 60 000 1 á 40 000, 40 000 2 á 30 000, 60 000 3 á 20 000, 60 000 20 á 10 000, 200.000 50 á 5 000, 250.000 400 á 2 000, 800.000 720 á 1 000, 720.000 1000 á 500, 500.000 27800 á 200, 5.560.000 30 000 nyer. És jutal. Kor. 9.550.000 Mérleg Bevétel 100000 sorsj. I. oszt. á. or. 10 97000 II. 18 93000 III. 30 88000 IV. 38 84000 V. 30 80000 VI. 22 Kor. gyűjtődíj levonásával Kiadás 3000 nyerem. 4000 5000 4000 4000 30000 50000 nyeremény I. oszt. 240000 II. 477000 III. 898000 IV. 934000 V. 1001000 VI. 9500000 Kor. 13,160,000 Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. 7-10 Fedélcserép, alagcsövek és Chamotte-tégla mindig készletben és jutányos árakon kaphatók Schulz Lajos gőztégla-gyárában Turócz-Szucsány. Dachziegel Drainageröhren und Chamotte-Ziegel stets vorrätig und biliig erhältlich in der Ludwig Schulz'sehen Dampfziegelei. Turócz-Szucsány. 4-6 A m. kir. államvasutak gépgyárának vezérügynöksége Budapest Váczikörút 32. szám Ajánlja a m. kir. államvasutak gépgyárában készült gőzcséplő garnituráit, iparos célokra alkalmas „Compound” lokomobiljait, teljesen vasból készült szalmakazalozó gépeit, gőz-kukoriczamorzsolóit, Stibor-féle körfűrészeit, Millenium kaszáló és arató- gépeit, boronáit és egyéb gazdasági gépeit. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Felsőmagyarországi képviselet: Hirschmann Kristóf, Pozsony. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna,II. évfolyam 15. szám 1898. április 10. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Nemzeti húsvét. Nemzeti húsvétunk lesz az idén. A feltámadásnak lélekemelő, áhítatos ünnepét emelni fogják a nemzeti öntudat, a polgári önérzet megnyilatkozásai, mert a magyar nemzet országgyűlése törvénykönyvébe iktatta, hogy az 1848. törvények királyi szentesítésének napját, - április 11-ét, - időtlen időkig nemzeti ünnepének ünnepelje meg a magyar. És az első nemzeti ünnepnap összeesik a húsvét ünnepnapjával. Számítás-e az, vagy véletlen, nem kutatják. De nagyon szerencsésnek tartjuk, hogy a feltámadás ünnepével egybeesik ez a nap, melyen 50 évvel ezelőtt meg volt a magyar nemzetnek feltámadása. Igen, ez volt az igazi feltámadás napja. Lehetnek nézeteltérések az ünneplés időpontjára nézve, keresheti bárki rokon, vagy ellenszenvének nyilvánulásait a két nap akármelyikén, könnyű kihasználni a kettős alkalmat arra, hogy az együgyűekben és hiszékenyekben felköltsük a könnyen lobbanó nemzeti féltékenységet: de azt nem fogja senki bizonyíthatni, hogy nem méltó a nemzeti ünneplésre, a nemzeti megbecsülésnek és kitüntetésnek minden módjára április tizenegyedike! Akik márczius idusát állítják vele szembe, azok vagy szándékosan vezetik félre önmagukat, vagy nem képesek disztingválni az események jelentősége között. Márczius idusa ünnep, a nemzetnek ünnepe, de azt, amit márczius 15-e hatása alatt a nemzet országgyűlése alkotott, azt április 11-én tette vadóságos szentesített törvénynyé a királyi szó, s így a magyar nemzetnek, mely királyhűségben mindig és mindenkor elöl fog járni valamennyi nemzetek között, április ll-e az igaz nemzeti dindal napja, mert ezen a napon vált szent törvénynyé az, a mit lelke mélyében, mint benső, imádsághoz hasonló óhajtást hordozott sokáig. És ezt az óhajtást nem az erőszak tette törvénynyé, hanem, a királyi szív hajlandósága a magyar nemzet iránt. Most húsvét másodnapján lesz, ötven éve. Hogy mi minden, -történt ez ötven év alatt, azt nem szükséges itt a mai kor fiának magyarázgatnunk, látjuk ma, hogy a magyar nemzetnek, százszor inkább van oka felséges királyát körülövezni szeretetének melegével, ünneplésének fényével, mert háromszáz súlyos esztendő, után megint újjászülettünk az ő bölcs uralkodása, atyai jő szívének oltalma alatt. Ha nem is beszélnének napnál fényesebben az utolsó idők magasztos királyi tényei, akkor is kellene ereznünk iránta. De látjuk Budán új fényben ragyogni Mátyás fényes udvarát s érezzük, hogy a magyar király egészen közel férkőzött hűséges nemzete szívéhez csak a közelmúlt adományozott szobrokkal is, melyekben nemzeti történelmünk tíz hősét akarja megörökíteni az időknek! Ezért kell bölcsnek tartanunk a kormánynak azt az igyekezetét, hogy a 48-as nagy vívmányok ünneplésére olyan alkalmat keresett, amelyen a bizalmatlanságnak árnyéka nélkül együtt ünnepelhet a nemzet és a király. Ez az alkalom pedig április 11-ike, az 1848-as törvények királyi szentesítésének napja. Akár mit beszél hát az ellenzék, a nemzet ezt a napot buzgón fogja ünnepelni, buzgón, mint a húsvét ünnepet, mellyel összeesik, buzgón, mint a hosszú álomból, zsibbadt tetszhalálból való feltámadásnak igazi ünnepét. Hirdessék a harangok a feltámadás szent szózatát országszerte s millió magyar ember kérje a Mindenható áldását arra az ősz királyi fejre, aki a 48-as szabadsági törvényeket mint maga megtartja, mint másokkal megtartatja. Hála a királynak! Üdv a nemzetnek! Régi és új. Szomorú, de az életben gyakori ás épen azért a férfiú lelket nem elcsüggesztő, hanem ellenkezőleg fokozottabb tevékenységre ösztönző jelenség - a csalódás. Fájó akkor, ha jogos küzdelemben, a méltányosság fegyverével kezünkben és abban kell csalódnánk, mit ha elérnénk, nem a saját hasznunkat látjuk, hanem a közügy fellendülésén, városunk fejlődésén, vidékünk erkölcsi gyarapodásán és mi fő, drága magyar voltunk erődésén épülhetnénk. Mi megtettük a magunkét, hogy Zsolnára tereljük a mérvadó körük figyelmét akkor, mikor a kassa-oderbergi vasúti internátus elhelyezésének kérdése felmerült: városi hatóságaink is felfogták az ügy fontosságát, kopogtattak is a kellő helyeken, úgy látszott, hogy - az ige szavaival élve - meg is nyílik előttük a keresett út; a harmadik hivatott intellektuális tényező, a zsolnai gymnasium is kiállott a küz- A „Zsolna és Vidéke” Tárczája Az ügyes orvos, Dr. Sárkány Bélának hívták, így meséli már nem tudom melyik franczia író, azt az orvost, aki a 70-es évek elején M. városában telepedett le, nagyon komoly, ritka szorgalmú, magasra, törő férfiú volt. A tudományos könyvek úgyszólván sohasem kerültek ki a kezéből. Ha beteg ment hozzá, biztosra vehette, hogy az orvos urat a könyv mellett fogja találni. Még sétálni sem látták másként, mint olvasgatva, tanulgatva. M. város polgárai azonban, akik ilyesmihez nem voltak hozzá szokva, másként fogták fel a dolgot. - „Azért tanul, mondogattak, mert nem tud. Mert ha tudna, bizonyára nem tanulna oly sokat. Ha pedig nem tud, miért bízzuk drága egészségünket az ő tudatlanságára?" Ez a nézet mindegyre nagyobb tért hódított míg végre alig akadt valaki, aki bajában hozzá fordult volna. Minthogy azonban az orvosnak jóléte az emberek betegségétől függ, vagyis attól, hogy betegségükben hozzá forduljanak, nagyon természetes, hogy a mi orvosunknak nagyon rosszul ment a dolga. Tudta, hogy sorsán csak úgy javíthat, ha mindenek előtt polgártársait gyógyítja ki oktalanságukból, csak az nem volt világos előtte, hogyan fogjon hozzá. Végre a következő sajátszerű, talán merésznek is mondható lépésre szánta el magát. Egy meghitt barátja által elhíresztelteté, igaz ugyan, hogy ő azelőtt nem tudott semmit, de most már annyit tanult, annyira elsajátította magának az összes orvosi tudományt, hogy nemcsak mindennemű betegséget meg tud gyógyítani, hanem arra is merne vállalkozni, hogy a sírban nyugvó halottakat feltámasztja. Ki s tűzte a következő vasárnap délutánját, hogy pontban négy órakor jelenjenek meg polgártársai a temetőben, s akkor ő egy-két halottat, esetleg négyet is, amint éppen kívánják, új életre fog hívni. Nem hitt ugyan senki az orvos eme nagyképűségének, de azért csaknem az egész város ott volt a meghatározott időben, már csupa kíváncsiságból, vajjon hogyan vágja majd ki magát Dr. Sárkány uram. A temető előtt egy hosszú asztal volt fölállítva, fekete posztóval bevonva, jobb és baloldalt vagy harmincz szék, amiken a varos elöljárói, kitűnőségei foglaltak helyet. Az asztalfőn nagy karosszék az orvos számára, előtte egy koponya két égő gyertya közé helyezve. Az egésznek komor színezete volt, mint a helyzetnek komolysága azt megkívánta. Pontban 4 órakor jelent meg Sárkány dr. Oly nagy sokaság hullámzott a temető előtti nagy téren, hogy alig bírt átfurakodni rajta. Azt hitték, hogy valami fantasztikus öltözet lesz rajta, aminőt a mágusok, vagy a halottidézők hordtak az ókorban, s nagyon meglepődtek, midőn látták, hogy Sárkányon az a fekete szalonöltöny van, amelyét vasárnaponként szokott viselni. Az orvos helyére ment s meghajtva magát a közönség előtt azt mondta: azért jött, hogy beváltsa ígéretét és néhány halott felélesztésével bebizonyítsa az egész világ előtt az orvosi tudományokban való nagy jártasságát. Különös előkészületekre nincs szükség, tehát tüstént hozzá fog a dologhoz. Ha nincs senkinek kifogása az ellen, hogy az öreg Savanyú Jóskával kezdi, akkor őt fogja első sorban feltámasztani. A közönség ámult-bámult, s mikor látták, hogy Sárkány dr. fölemelkedik székéből, hogy az öreg Jóskának sírjához menjen, a gyülekezetnek kíváncsisága tetőpontra hágott. De alig tett az orvos két lépést megszólal a Savanyúnak legidősebb fia: Oh kérem, ne tessék ezt tenni. - Már miért nem? - Hát azért, mert nem volna senki, aki eltartaná. Amíg az apánk élt és a vagyon még nem volt szétosztva, az tartotta el őt fia közül, aki a vagyonnak a birtokában volt. Akkor is czivakodás volt e miatt közöttünk, szégyenlem ugyan bevallani, de hiába, az öregnek eltartására való tekintetből most már szólonom kell. Nagyon fájna az öregnek a szíve, ha látna, hogy feltámadása öröm helyett, bút és bánatot okozott nekünk. - Jól van no, nem ragaszkodom én éppen Savanyú Jóskához. Van halott elég. Majd feltámasztom a rektor urat, akit tavaly 50 éves korában ragadott el tőlünk a kérlelhetlen halál. - Oh ne tessék megengedni, édes apám, édes anyám, kiabáltak most a tanuló gyerekek össze-vissza. A rektor úr nagyon rossz ember volt. Ütött, vert bennünket szörnyű módon, ha nem tudtuk betéve a leczkét. Azt pedig nem lehetett tudni, mert sokat, nagyon sokat adott föl mindig. A mostani tanítónk azonban oly kedves, aranyos ember. Leczkét ritkán ad fel, akkor is csak keveset ha felelünk nála, mindig jól felelünk. És akitől virágot küld a Zöld utczában lakó szép néninek, annak még krajczárt is ad. - Tudja mit, orvos úr, szólalt meg áss özvegy Kóréné. Tamássá fel az én Juliskámat, az én imádott szép lányomat, akit a jó Isten éltének virágában vitt el közülünk. Zsolna és Vidéke 1897-1899 sorába s íme, ha hihetünk a fővárosi sajtó híreinek, elestünk e reményünktől. És nincs okunk arra, hogy kételkedjünk, szerencsés vetélytársunk, Igló elragadta elölünk a pálmát. Nem akarunk most e sorainkban elkeseregni az elvesztett javakon, nem akarunk jeremiádákat zengedezni „lehetett volna” "a volt és nincs" bús hangnemében nem illenék komolyságunkhoz, de még kevésbbé ama közvélemény méltóságához, melynek ha gyönge szószólói kell, hogy legyünk. Arra könnyelmű, hogy ne mondjuk léha álláspontra sem szabad helyezkednünk, hogy „gyöngyház ha leszakad, lesz más”, mert így csak éretlen felfogás érvelhet, mely önmagával nincsen tisztában, avagy fatalisztikus nembánomsággal tekint a jövőbe. Nekünk először is czélunkat kell szem előtt tartanunk és az nem más mint, hogy városunkat anyagilag erősítsük, erkölcsileg emeljük és nemesítsük, de mindezt a magyar kultúra fegyvereivel, mert magyarnak kell lennie Zsolnának, hogy ne csak fejlődő organismus legyen e területen, melyet a természet is mostohán gondozott élete feltételeiben, hozzá még határőrnek is állított oda minden fogyatkozása mellett, de vére keringésének, szíve verésének, élete nyilatkozásának minden lüktetésben magyarnak kell lennie, csakis így felelhet magasztos hivatásának. Hivatása pedig a képzelhető legnagyobbszerű, olyan az ma nemzeti tekintetben, mint voltak harmadfél évszázaddal ezelőtt végváraink. Keserű jajszó hangzott akkor végig e csaknem tönkre silányított hazán, ha egy-egy véghely, lett légyen az a legcsekélyebb is elbukott, és nem csak a krónikákban, de nép ajkán is élnek még a vitézek, ki vérök hullatásával küzdöttek akkor nemzetünk életéért. Mai korunk józanabb felfogású, a hideg, számító ész vezeti tetteinket és valljuk meg, több ma az önzés is, mely a béke műveiben elkapkodja a vetélytárstól a falatot, nem azért, mintha arra feltétlenül szüksége volna, de mert jól esik a több és nem gondolunk azzal, hogy a vetélytárssal együtt a magyarság érdekein is csorbítottunk egyet. Nem a jelen esetben, nem is szemrehányáskép akarjuk ezt felhánytorgatni, csak a közfelfogás egy általános hibájára, ferdeségére, hogy úgy mondjuk, egy modern betegségre akartunk utalni. Ezzel tehát számolnunk kell és számoltunk már akkor is, mikor szép tervünk megvalósításán fáradoztunk. Ez az oka annak is, hogy most, miden erről az útról, mely czélunk felé vezethetett volna, leterelődtünk, nyugodtan fogadják a csalódást és ép oly nyugodtan mérlegétjük erőnket és tehetségünket, mely más úton bár, ha lazábban is, de mégis czélunkhoz vezet. Bíztunk saját körünkön kívül álló, nem tőlünk függő erőkben, támogatást kerestünk oly helyen, melyről feltételeztük, hogy nem csak megérti törekvésünket hanem tanulgatni is fog belőle, mert azt hittük és hisszük még most is, hogy végső czéljaink azonosak: ha tévedtünk feltevéseink valamelyikében, -eddig még nem tudhatjuk, hogy melyikben, - úgy a hiba rajaink kívül áll, minket zsolnaiakat nem terhel a felelősség. Hátra van tehát, hogy rámutassunk azokra az eszközökre, melyek: saját kezünkben vannak, melyekkel tehát belátásunk szerint élhetünk. Annál dicsérendőbb lesz a kedvező eredmény, ha saját emberségünkből értük el és nem tartozunk értő senkinek sem hálával és köszönettel. Egyik nagy erőforrásunk e tekintetben az, mellyel egyik t. munkatársunk csak a minap bőven foglalkozott. - A létesítendő vízvezeték alkotó eleme, sőt feltétele lehet nem egy új iparvállalatnak, esetleg gyárnak is. Ezt felhasználni, hasznosítani, a felhalmozódó mozgó tőkét itt helyütt befektetésre indítani, nem lehetetlen törekvés. A belőle eredő haszon kézzel fogható, magyarázatra nem szorul és mi fő, erre elegendők vagyunk magunk is, ha, csak akarunk. Közgazdasági fejlődésünk legújabb változata a külön magyar vámterületre utal bennünket. Ezt lehet ugyan ideig-óráig elhalasztani, de feltartóztatni nem. Ha pedig - és hisszük, hogy a közeljövőben - bekövetkezik, nem szabad, hogy készületlen találjon bennünket. Vasa hálózatunk egyre fejlődik, ne fukarkodjunk tehát annak támogatásában, mert bőven kárpótolja áldozatainkat. Zsolna most is csomópontja az éjszaknyugati felföldnek és még inkább azzá kell erősödnie. Ebben a tekintetben tehát gondoljunk a jövőre, nyissunk teret a hozzánk közeledőknek, ők fogják képviselni a saját érdekeik felölelésével a mi anyagi haladásunkat. Védjük jogainkat. A hat osztályú nagy gymnasium a mienk volt, szerezzük vissza, hiszen önhibánkon kívül veszítettük el. Ez egészséges alapja, ha nem is betetőzése a viszonyainkhoz mért szellemi haladásnak. Ha elértük e közvetlen czélt, ne állapodjunk meg, és könnyebben fogjuka nagy gymnasiumot teljessé fejleszteni, mint azt első pillanatra hinnők. Végre gondoljunk a leány gyermekeinkkel is. Egész megyénkben csak egyetlen egy súlyba eső leánynevelő-intézet van. Nem szabad kicsinyelnünk e tényezőt, mellyel még nem szoktunk elég komolyan foglalkozni. Nem akarunk itt ismétlésekbe esni. Lapunk hasábjain kimutattuk már ennek szükségességét és kivált lehetőségét. Minden előfeltétel meg van nálunk egy kitűnő és életre való polgári leányiskolára, csak vállalkozó hiányzik. De nem is szükséges: vegye maga Zsolna városának közönsége ezt az ügyet kezébe adja, még hozzá az aránylag csekély eszközöket - s a kívánt siker meglesz! Íme van tér, van mód, vannak eszközeink a haladásra, pedig ki nem meríthettük e csekélyke helyen a még lehető tényezőket, csak akarnunk kell, komolyan és férfiasan tennünk kell. A czél nemes, a hozzá vezető eszközök kezünk ügyében vannak: tehát előre! -r. /// - Nekem teljesen mindegy, akár ez, akár az. Megyek s azonnal behozom Kóró Juliskát. - Azt se kérem, oh nem, nem, a világért sem, szólott most a Juliskának a húga. Tetszik tudni a Borják Ferkó, aki örök szerelmet esküdött neki, pimasz mádon hűtlenné lett hozzá. Még nem is temették el szegényt, s a Ferkó már ott legyeskedett a Szegőék Zsuzsija körül. A múlt vasárnap esküdött meg vele a gyalázatos. És ha a szegény Juliska ezt látni fogja, fájdalmában azonnal megreped a szíve. Oh, hagyják Őt nyugodni. Jobb neki ottan, mint itten. - Akkor tehát feltámasztom az öreg tisztelendő urat. Mondhatom nincs egy is közöttetek, aki úgy nem szerette volna, a mint a gyermek csak szereti édes apját. Meg is érdemelte bőven. Hisz egész élete csupa jóság, csupa nyájasság, csupa szelídség, csupa szentség volt. Mikor temettük, úgy hullott könnyötök zápora, mintha mindenki a legkedvesebb, a legdrágább rokonát veszítette volna el. Akárhányszor hallom még most is, nem lesz nekünk soha olyan jó papunk többé, mint az öreg tisztelendő úr volt. Meg akarom tehát nektek szerezni azt az örömöt, hogy ismét közibétek vezetem az áldott jólelkű papot. - Igen, igen, ez nagyon jó lesz, hangzott a közönségnek a szava. - Oh nem, az se lesz jó, kezdték most a kávénénikék. Most már fiatal papunk van, aki olyan szépen prédikál, hogy gyönyörűség hallgatni, és ha énekel avval az ezüstcsengésű hangjával, mintha isteni angyalok énekelnének a menyekben. Az öreg pap, valljuk meg őszintén, már nem tudott se prédikálni, se énekelni. Foga se volt, törődött is volt ő már igen nagyon. Szeretni, az már igaz, nagyon is szerettük. De két papot úgy se bír eltartani az ekklézsia. Tehát jobb lesz, ha a fiatal pap marad. Ezelőtt üres volt a templom, s most - tanúja az egész asszonysereg, hogy mindig zsúfolva van. Bizonyítsa be az orvos űr az ö mesterségét valaki máson. - Ilyenformán megpróbálom még eggyel. Látjátok ezt a hantot itten? Csecsemő, kis gyermek nyugszik alatta. Kár volna ugyan háborgatni szép csöndes álmát. Elhunyt, mielőtt még tapasztalhatta volna az élet csalódásait, kínlódásait, szenvedéseit. Ha most új életre hívom, meglehet, hogy ezzel kiszolgáltatom a sors kegyetlen csapásainak, meglehet az is, hogy jól fog folyni a dolga. Annyi bizonyos, hogy minden ételre sokkal jobb volna rá nézve, ha békében hagynók nyugodni a sírnak hű ölén. De minthogy valakit még is föl kell támasztanom, tehát rajta fogam bebizonyítani orvosi tudományomat. - Ezt sem engedhetem meg, szólalt meg most egy erős férfihang. - Vajjon miért? - Az édes anyjának, ismét kis babája van. Oly gyönge szegény, hogy egy gyermeket is alig táplálhat. Dajkát pedig nem találhatok, mert szegény ember vagyok. Ne háborítsuk annak a kis angyalnak a nyugalmát! Valamikor úgy is latjuk egymást ott fenn a csillagos egekben. - Én be akartam váltani ígéretemet. De ha lehetetlen, akkor engedjétek meg azt, hogy mos már csak annak éljek, hogy szenvedésetekben, betegségtekben gyógyíthassalak benneteket. Hogy bennem teljesen megbízhattok, abból láthatjátok, hogy még halottaitokat is fel tudtam volna támasztani. -Úgy van, úgy van, felelt az egész gyülekezet. Ettől a percztől fogva kezdődően Sárkány drnak a sorsa jobbra fordulni, s néhány év letelte után, ő volt az egész vidék legkeresettebb orvos; f-a. Anyakönyvi kivonat - F. évi márczius hó 15-31.-ig - Születések: Udicsány János gyermek János Szklencsik László ” Jozefín Bittó Sándor ” Sándor, József Klein Simon ” Anna Tóth Ferencz ” Sándor, Ferencz ikrek Koválcsik Arnold ” Mária, Magdolna Brezányi Antal ” Ignácz Bicsanovszky Mátyás ” József Radvaniak Anna ” József, törvt. Dr. Mayer György ” Erzsébet, Ilona Spitzer Sándor ” Olga. Halálozások: Chládeczky Mária gyermeke József, trvt. özv. Fuziman János Floriánné, szül. Baranik Mária férje Fuziman János Flórián, Szluka János gyermeke Pál, Bollan György " Magdolna Néhai Kral András neje özv. Kral Andrásné szül. Ovcsik Mária özv. Pokorny Bálintné, szül. Rock Mária - gyermeke Júlia Pokorny Ferencz gyermeke János. Házassági eset nem volt. Kihirdetés nem foganatosíttatott. A legközelebb eső vásárok: Zsolna: marha vásár április 14., kirakó vásár április 18. Rajecz: marha vásár április 21. kirakó vásár április 25. Predmér: marha vásár május 9, kirakó vásár május 14, Kiszucza-Ujhely: marha vasár május 5. kirakó vásár május 14. Nagy-Bittse: marha vásár május 5. kirakó vásár május 9. Anyakönyvi kivonat. Felhívás előfizetésre. 1898. április elsejével lapunk új évnegyedét kezdte meg. Ennek kapcsán tisztelettel kérjük ama t. előfizetőinket, kiknek előfizetése márczius végével lejárt, hogy azt megújítani szíveskedjenek, nehogy hibánkon kívül a lap pontos szétküldésében zavar álljon, be. A "ZSOLNA és VIDÉKE" kiadóhivatala. ÚJDONSÁGOK. - Kitüntetés. A király ő felsége, megyénk főjegyzőjének, Bangya Gusztávnak, buzgó és sikeres szolgálatait a közügyek terén a Ferencz József-rend lovogkeresztjével jutalmazta meg. - Ritkán ért a királyi kegy nyilatkozata érdemesebb férfiút, mint most, midőn egy 30 év óta a megye szolgálatában java korát és erejét feláldozott hivatalnok felé fordult. Megyeszerte halmozták el Bangya Gusztávot szerencse kívánatokkal, mert ő azoknak a tapintatos férfiaknak a sorából való, kik exponált helyen is oly pártatlanul igazságos álláspontot tudnak mindég elfoglalni, hogy ítélőszékök elől az vesztes fél sem távozik haraggal szívében. - Fogadja megyénk főjegyzője érdemekben gazdag, hosszá pályája eme örömnapján a mi jó kívánságainkat is, és fogadja azokat vármegyénk közönsége is, hogy e férfiú még ép erőben állhat meg fontos helyén, adja az ég, hogy még igen sokáig! Problémánk megoldása, ígéretünkhöz képest összegyűlt f. hó 6-án a bíráló bizottság, hogy „a szerelem őrök problémája" czímű versenyünkre beérkezett megoldások felett ítélkezzék. A bizottság lapunk szerkesztője és annak Trencsénben tartózkodó szerkesztőségi tagjaiból alakult és ott hozta ítéletét a pályadíjat adományozott hölgy elnöklete alatt. A mondottakon kívül még több érdeklődő is beadta írásbeli véleményét. Nehéznek mutatkozott a választás, mert a közlött tizenhat megoldás között a felfogás oly különböző irányú és sokoldalú volt, azon kívül több a maga nemében oly talpra esettnek látszott, hogy először a kiindulási pont minősége felett kellett döntenünk. A megegyezés "az általános emberi" "az örök való" felé hajlott. Ezen, az alapon vizsgálva az egyes megfejtéseket, Kund Edömér: „Mese a szerelemről" czimű czikke, mely lapunk idei 14. számában jelent meg, nyerte el a pályadíjat. Intézkedtünk az iránt, hogy a nyertes nyomban meg is kapja Arany János Összes munkáit, mit a magunk részéről őszinte szerencsekívánatainkkal kísértünk. Kötelességünk azonban, hogy azokról Zsolna és Vidéke 1897-1899 a jeles megoldásokról is tegyünk említést, melyeket a bíráló bizottság szintén igen sikerülteknek és azért dicsérettel jutalmazandóknak ítélt. Ezek a következők: Papán ki., Nino és Stanislawski Kázmér lovag dolgozatni. Végül fogadják mindazok a mélyen tisztelt hölgyek és urak, kik szíves hozzájárulásokkal kegyesek voltak a probléma fejtegetésével lapunk érdekességét emelni és minket támogatni ama törekvésünkben, hogy szerény lapunk olvasó közönségével össze is forrjon, hálás mély köszönetünket. Nem mi, de ők bizonyították be ezzel, hogy feltevésünk a vidéki sajtó hivatásáról és jövőjéről, melyet a probléma kitűzésekor fejtettünk ki, valójában alapos és ez a körülmény ád nekünk erőt és bizalmat, hogy megkezdett utunkon tovább is haladjunk, - Egy kedves ismerős kereste föl a húsvéti szünnapokon városunkat. Balugyánszky Béla fővárosi tanár az, ki évek során át működött a zsolnai gymnasiumnál és társadalmi finom modorával számos barátot szerzett körünkben, most pedig sógora Bicsovszky Károly, gymn. igazgató látogatására érkezett ide. A szombati fillér-estély iránt általános az érdeklődés, mit az a több oldalról hozzánk intézett kérdés is bizonyít, hogy ki gyűjti be a hölgyek ez estére szánt adományait. - Megfelelünk e kívánságnak és eláruljuk, hogy a buzgó rendező, a ki Mráz Frigyes dr. kedves neje volt oly szeretetre méltó, hogy e kissé kellemetlen munkára vállalkozzék. Ha pedig már belekóstoltunk ez ártatlan indiszkréczióba, úgy besúgjuk azt is, hogy a kisorsolási jegyeket több csinos leányka fogja árulni és hogy az utolsó két napon egy kis kiállítást is terveznek az adományokból. - Ez azonban elég, sőt annál is több; nem árulkodunk tovább, mert magunkra vonhatnók fiatal hölgyeink neheztelését s ez volna a legkegyetlenebb büntetésünk. - Eljegyzés. Őszinte örömmel fogadta városunk előkelő polgárságának java része azt az eljegyzést hírt, mely meglepetésszerűen futotta át a napokban városunkat, Harmos Kálmán, zsolnai adópénztárnok fia Béla, ki rövid látogatóra érkezett Orsováról, hol mint sóhivatali tiszt működik, szüleihez, megtalálta itt az életre szóló, hű társat Oblidalovics Ella kisasszonyban. Oblidalovics Antal járásbírósági hivatalnok leányában. Meglepetés volt, mert a fiatal ember, ki gyengélkedő atyját jött fölkeresni, maga is alig sejthette, ezt az eredményt, de az ifjú hölgy, sem gondolhatta, hiszen még be sem lépett hivatalosan a nagy leányok sorába - s az enyém-tied mihamar el fog hangzani ajkairól, szívből üdvözöljük a kötendő frigyet, nem egyoldalú elfogultságból, - mert e sorok írója is bevallja, hogy a család, de még inkább a fiatal menyasszony tisztelői, közé tartozik, -hanem azért, mert megerősít bennünket a mai materiális korban arról, hogy még létezik ideális irány, magasabb szellem és tiszta érzés, mely a szív tompíthatlan fegyverével küzd a számító ész silány okoskodása, hogy ne mondjuk, akadékoskodása ellen. E szellem képviseli az égi szikrát, a szellemi harmóniát e földön, és mennél ritkábban jelentkezik már, annál kedvesebb és vidítóbb fel-feltünedezése. - A zsolnai ének- és zeneegyesület f. hó 3-án tartotta meg közgyűlését. A szép számmal összegyűlt tagok élénk érdeklődéssel vitatták meg a tárgysorozaton levő kérdéseket s maga ez az érdeklődés és a csekélységekre is kiterjeszkedő gondos figyelem is biztató jel arra, hogy az egyesület hosszú pangás után erőteljes életre ébredt. Az egyetértés és összetartás érzése vezette a tagokat a megejtett választatnál is, mely egyhangú felkiáltással választotta meg elnökké Mayer György drt, alelnökké Rada Ignáczot, karmesterré Nevorál Gusztávot, jegyzővé Kern Antalt és pénztárossá Lord Istvánt. Választmányi tagok lettek: Bicsovszky Károly Dr. Zsámbokréthy Tivadar, Oblidalovics Antal, Margócsy István, Mednyánszky Tivadar, Reisz Ottó, Ifj. Tvrdy István, Vöczköndy László. - A Radlinszky ügy. Illetékes forrásból vet értesülésünk szerint megindult már a nyomozás az utóbbi lapszámainkban említett állítólagos bűnügyben. - Nem tartozik reánk, hogy a hivatott vizsgálatot irányítsuk, vagy arra befolyást gyakorolni igyekezzünk, - mi különben is nem csak illetéktelén, de hiába való törekvés volna, - hanem megnyugvással vesszük tudomásul a velünk közlötteket és örvendünk azon, hogy van érzék közhatóságainknál, mély felfogja és méltányolja a közvélemény nyilatkozatait. - Tanító gyűlés Budapesten. A nem rég alakult országos tanítói szövetség most tartotta meg a fővarosban bizottsági gyűlését melyre megyénkbe is, városunkból is siettek a részt vevők megjelenni. A népiskolai tanügy és tanítók legvitálisabb kérdéseivel fognak ott foglalkozni, miért is lesz még alkalmunk visszatérni e tárgyra. Ezúttal csak annyiból akarjuk e gyűlést felemlíteni, amennyiben értesülésünk szerint városunkba és vidékére akarják kitűzni első tanulmányi kirándulásukat, mely alkalom becsületbeli kötelességünkké teszi, hogy a sok vizsga szem ne találja tanügyünket teljes - készületlenül! - Magyar osztálysorsjáték sorsjegyeket eredeti árakon ad el a Pesti magyar kereskedelmi bank áltó-üzlete, Budapesten. Az itt vásárolt sorsjegyekre esett a legtöbb fő és melléknyeremény. Ezen intézet csak a tőle és a czégével ellátott nyerő sorsjegyeket váltja be. A sorsjegyeket utánvéttel is küldik. Mielőbbi megrendelés már azért is ajánlatos, mert a kereslet rendkívül nagy. - Meghívó. A zsolnai kerületi betegsegélyző pénztár t. cz. közgyűlési küldöttjei folyó évi április hó 17-én, délután 3órakor Zsolnán a városháza dísztermében tartandó V-ik évi rendes közgyűlésre teljes tisztelettel meghivatnak. Zsolnán, 1898. évi márczius hó 28-án. Az igazgatóság nevében Adamicza Ede, igazgatósági elnök. Árverési hirdetmény. 1642. 1898. A n.-bittsei kir. járásbíróság mint tkkvi hatóság közhírre teszi, hogy Buchczár János és társainak Heljenek György végrehajtást szenvedett elleni 200 frt végreh. ügyében a rovnei 670 sz. tkjben foglalt 586. sz. házzal bíró 419 frtra becsült ingatlanokra a bírói árverés elrendeltetvén, annak megtartására határidőül 1898. évi június hó 19-ik napjának d. u. 2 órája Rovne községben kitűzetik. - Kikiáltási ár a becsár. Árverezni szándékozók tartoznak a becsár 10%-át készpénzben vagy óvadékképes papírban a kiküldött kezéhez letenni. Kelt Nagy-Bittsén a kir. járásbíróság mint tkkvi hatóságnál 1898. évi márczius hó 22-én. Dr. Sporzon Gyula, kir járásbíró Árverési hirdetmény. A zsolnai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Dr. Kubicza János zsolnai ügyvédnek Gyuratny András és neje szül. Szidova Erzsébet bánovai lakosok ellen 32 frt - kr. é járul. Iránti végrehajtási ügyében a trencséni kir. Törvényszék területéhez tartozó bánovai 21. sz. tjkvb. A I. 1-12. sorsz. a foglalt ingatlanokból B. 7. a. kk. Gyuratny Andrást 1/3 részben illető és 17. számú ház 1/6 részbeni járulékára 327 frt becsárban, mely ingatlanok az 1897. évi november hó 4-én megtartott árverés alkalmával Szüsz Salamon bánovai lakos által 400 frt megvetettek Marsinek Lipót zsolnai lakos utóajánlata folytán újabb bírói árverés elrendeltetik s foganatosítására határidőül 1898. évi ápril hó 15-ik napjának d. e 10 órája Bánova község házánál kitűzetik azzal, hogy ezen határnapon az ingatlanok becsáron alul eladatni nem fognak. Kikiáltási ár az ajánlott 440 frt. Minden árverező tartozik a becsérték 10 %-át vagyis 32 frt 70 kr. a bírósági kiküldött kezeihez letenni. Kelt Zsolnán, a kir. jíróság, mint tkkvi hatóságnál 1898. évi február hó. 8. napján. Pribis László, kir. jrásbíró Árverési hirdetmény. Árverési hirdetmény. 1677. 1898. A n.-bittsei kir. járásbíróság mint tkkvi hatóság közhírre teszi, hogy Slotik József és társainak özv. Kozubik szül: Szapieta Veron és társai végrehajtást szenvedett elleni 400 frt. végrehajtási ügyében a rovnei 641.sz. tjkvben foglalt 537. sz. házzal bíró Belkó Kozubik Anna, Kozubik Mária és Kozubik György nevére égészben írt 310 frtra becsült ingatlanokra a bírói visszárverés elrendeltetvén határidőül 1898. évi május hó 16. napjának d.u. 2 órája Rovne község házánál kitűzetik. 1. Kikiáltási ár a becsár. 2. Árverezni szándékozók tartoznak a becsár 10%-át készpénzben vagy óvadékképes papírban a kiküldött kezéhez letenni. Kelt Nagy-Bittsén a kir. járásbíróság mint tkkvi hatóságnál 1898. évi márczius hó 23-én. Dr. Sporzon Gyula, kir járásbíró Specialista sérvkötőkben Alapítva 1878. Cs. és kir. oszt.-magy. és belga kir. szabad. Kitüntetve Brüssel 1893 aranyéremmel és díszokmánnyal Keleti-fele sérvkötő orvosi tekintélyek véleménye szerint a legtökéletesebb ezen nemben, nem csúszik, nem gyakorol kellemetlen benyomást eltávolítja czélszerű szerkezeténél fogva az eddigi sérv kötők hiányait. Keleti-fele gummisérvkötő idomítható pelottaval, szarvasbőr-védővel és biztonsági övvel. Árak: egyoldalú 6 frt., kétoldalú 12 frt. Készülnek ezenkívül: műlábak, műkezek, egyenestartók (Hessing-féle rendszer) orthopadiai fűzők, haskötők, görcsérharisnyák és mindenféle gummiáruk. Megrendeléseket pontosan és discréten eszközöl Keleti J. orvos, sebészeti, mű és kötszergyáros BUDAPESTEN, IV. Koronaherczeg utcza 17. Sebészeti, műszergyár: IV. Rostély utcza 15. Nagy képes árjegyzék ingyen és bérmentve. 6-10 A Mauthner féle hírneves konyhakerti- és virágmagok zárt -s hatóságilag védett csomagokban, törvényesen bejegyzett medve -védjeggy valamennyi nagyobb fűszer- és vaskereskedésekben kaphatók. Budapesten Andrássy-út 23. szám alatt létező Mauthner Ödön czég csakis olyan csomagoknál vállal teljes jótállást egeszén friss és valódi magvakért a mely csomagok ragasztva, a medve-ábrával és a Mauthner névvel jelölve, ugy a mint a mellékelt rajz is mutatja. Vetés ideje: Augusztus és szeptember. Ültetés távolsága 15—20 cm. Talaj minősége: Jól trágyázott. Mauthner féle magvak. Aussatzzeit: Auguszt und September. Pflanzweite: 15—20 Cm. Bodenbeschaffenheit: Gut gedüngt d Zsolna és Vidéke 1897-1899 Für eine Zündwaren-Fabrik im nordwestl. Ungarn werden friseh gefällte unentrindete ASPEN-STÄMME (Populus tremula) järlich 50 Waggon zu kaufen gesucht. Gen. Antränge sind an G. Reitter jun. Nagy-Bittse, Com. Trencsén zu richten. Árverési hirdetmény. 1898. 61.sz. Alulírott bírósági végrehajtó, az 1881. évi LX t.cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a vágbeszterczei zsolnai kir. járásbíróság 1898. évi 783. polg. Sz. végzése következtében Dr. Weisz Arnold ügyvéd által képviselt Bardach Mór javára M. Zelinka’s Schöne ellen 69 frt 12 kr. s jár. erejéig 1898. évi márczius hó 3-án foganatosított kielégítési végrehajtás útján lefoglalt és 350 frtra becsült 4 lóból álló ingóságok nyilvános árverésen eladatnbak - Mely árverésnek a vágbeszterczei kir. járásbíróság 1038/1898 sz. végzése folytán 69 frt 12 kr. tőkekövetelés, ennek 1894. évi január hó 1. napjától járó 5% kamatai és eddig összesen 161 frt 82 krban bíróilag már megállapított költségek erejéig Domanizs községben leendő eszközlésére 1898. évi április hó 25. napjának d.e. 11 órája határidőül kitűzetik, és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX t.cz. 107. § és 108.§-a értelmében készpénzfizetés mellett a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is el fognak adatni. Kelt Vágbesztercze, 1898. évi márczius hó 31-én Ugrosdy Géza kir. járásbíró. Fedélcserép, alagcsövek és Chamotte-tégla mindig készletben és jutányos árakon kaphatók Schulz Lajos gőztégla-gyárában Turócz-Szucsány. Dachziegel Drainageröhren und Chamotte-Ziegel stets vorrätig und biliig erhältlich in der Ludwig Schulz'sehen Dampfziegelei. Turócz-Szucsány. 5-6 A m. kir. államvasutak gépgyárának vezérügynöksége Budapest Váczikörút 32. szám Ajánlja a m. kir. államvasutak gépgyárában készült gőzcséplő garnituráit, iparos célokra alkalmas „Compound” lokomobiljait, teljesen vasból készült szalmakazalozó gépeit, gőz-kukoriczamorzsolóit, Stibor-féle körfűrészeit, Millenium kaszáló és arató- gépeit, boronáit és egyéb gazdasági gépeit. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Felsőmagyarországi képviselet: Hirschmann Kristóf, Pozsony. 3-10 Árverési hirdetmény. 1806. 1898. A n.-bittsei kir. járásbíróság mint tkkvi hatóság közhírre teszi, hogy kiskorú Komada Mária és Annának Komada Imre végrehajtást szenvedett elleni 287 frt 49 kr. végrehajtási ügyben a rovnei 65 sz. tkjben végrehajtást szenvedett nevére 1/6 részben írt 436. frtra becsült ingatlanokra a bírói árverés elrendeltetik, s annak megtartására határidőül 1898. évi május hó 20-ik napjának d. e. 10 órája Rovne községben kitűzetik. - Kikiáltási ár a becsár. Árverezni szándékozók tartoznak a becsár 10%-át készpénzben vagy óvadékképes papírban a kiküldött kezéhez letenni. Kelt Nagy-Bittsén a kir. járásbíróság mint tkkvi hatóságnál 1898. évi márczius hó 5-én. Dr. Sporzon Gyula, kir járásbíró Felhívás a magy. kir. szab. Osztálysorsjáték II. kisorsolásán való részvételre. Rendkívül kedvező esély a nyeréshez, minden második sorsjegynek nyernie kell. Eredeti sorsjegyeket hivatalos áron és pedig 10 gészet 6 frt, 1/2 3 frt, 1/4 1'50 frt, 1/8 0'75 frtért ezen felül 15 kr portó és a sorsolási jegyzék fejében ajánl Klappholz József, a m. kir. szab. osztálysorsjáték főelárusítója, Csaczán Első osztály. Betét 12 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, máj. 11 és 12. Nyeremény Korona Nyeremények Korona 1 á 60 000 1 á 20 000 1 á 10 000 3 á 2 000, 6 000 8 á 500, 4 000 30 á 300, 9 000 50 á 100, 5 000 2900 á 40, 116 000 3000 nyer. K. 240 000 Második osztály. Betét 20 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, jún. 7 és 8. Nyeremények Korona 1 á 70 000 1 á 25 000 1 á 10 000 1á 5 000 3 á 3 000, 9 000 5 á 2 000, 10 000 8 á 1 000, 8 000 20 á 500, 10 000 60 á 300, 18 000 3900 á 80, 312 000 4000 nyer. K. 477 000 Harmadik osztály. Betét 32 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, júl. 6 és 7. Nyeremények Korona 1 á 80 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 4900 á 130, 637 000 5000 nyer. K. 898 000 Negyedik osztály. Betét 40 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, aug. 3 és 4. Nyeremények Korona 1 á 90 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 3900 á 170, 663 000 4000 nyer. K. 934 000 Ötödik osztály. Betét 32 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, aug. 24 és 25. Nyeremények Korona 1 á 100 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 3900 á 200, 780 000 4000 nyer. K. 1.061.000 Hatodik osztály. Betét 24 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, szept. 14 október 13-ig. A legnagyobb nyeremény szerencsés esetben Korona 1.000.000 (Egy millió) Nyeremények Korona 1 jutal. Kor. 600.000 600.000 1 nyer á. 400.000 400.000 1 á 200.000 200.000 1 á 100.000 100.000 1 á 60 000, 60 000 1 á 40 000, 40 000 2 á 30 000, 60 000 3 á 20 000, 60 000 20 á 10 000, 200.000 50 á 5 000, 250.000 400 á 2 000, 800.000 720 á 1 000, 720.000 1000 á 500, 500.000 27800 á 200, 5.560.000 30 000 nyer. És jutal. Kor. 9.550.000 Mérleg Bevétel 100000 sorsj. I. oszt. á. or. 10 97000 II. 18 93000 III. 30 88000 IV. 38 84000 V. 30 80000 VI. 22 Kor. gyűjtődíj levonásával Kiadás 3000 nyerem. 4000 5000 I. oszt. 240000 II. 477000 III. 898000 4000 4000 30000 50000 nyeremény IV. V. VI. 934000 1001000 9500000 Kor. 13,160,000 A legjobb minőségű Trágya-gipsz. Jótállás mellett 98% kristályos gipszet tartalmaút ajánl Drucker Hugó Trencsénben. 100 klgrját 90 kor. Tr.-Isztebnik állomásról. Kérem t. vevőimet, hogy jókor eszközöljék megrendeléseiket, hogy minden kívánságnak megfelelhessek. 8-10 Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna,II. évfolyam 16. szám 1898. április 17. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Gazdák tanulsága. Itt a tavasz! Itt van már az április hó, melyet szeszélyes hónapnak is neveznek. Akár a szép asszonyúak, úgy változnak szeszélyei, hangulatai, hol borús, hol mosolygós az ábrázata. Ebben a hónapban a növény új életre kel, fejlődik az ifjú természet és a gazdák telve új reményekkel indulnak a czél, a mindnyájunkat osztó termés felé. Ez új reménynek a keletkezese az idén nagyon kellemetlen reminiszczeneziákat juttat eszünkbe, ha meggondoljuk, hogy milyen kevés mennyiségű élelem maradt fenn a múlt évi szűk termés után, a csekély készletből mennyi embernek kell még táplálkoznia az új termesig, kiürül e hosszú időn át minden embernek utolsó zsák búzája, lisztje... A tavalyi abszolút rossz termes után s a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok közepette az idei termés eredménye igazán életkérdés az egész országra, de különösen a mi sok csapástól elsanyargatott vidékünkre nézve, és ezért már rég nem várták oly feszült érdeklődéssel a vetések állásáról szóló híreket, mint most. Pedig most is úgy áll a helyzet, hogy nem kell kalapáccsal visszaverni a füvet, hogy ne teremjen, hanem inkább harapófogóval kell kihúzni, hogy nőjön és éppen ellenkezően alkalmazhatják az ismert népmondást, mert a száraz, enyhe tél folyamán annyira ártott a sok élősdi az elvetett magban, hogy abból nagyon sok kiveszett, a mi pedig kikelt: ritka, alig bokrosodott meg és a tavaszi nedvesség is oly sokáig elmaradt, hogy a téli hóhiány károsodásait idejében, nem pótolhatta. Most pedig oly tartósak az esőzések, hogy a tavaszi munkát széltében hátráltatják, a hóolvadás oly gyors, hogy általános nagy áradásoktól lehet tartanunk. Az új termés első kiindulási pontja tehát nem jó eredményre nyújt kilátást; és, habár sok függ még a további fejlődéstől: sajnos, nem kecsegtethetjük magunkat azzal a reménnyel, hogy még annyira javuljon a helyzet, hogy az idei ínséges esztendőt elfelejtesse velünk. Ez idő szerint nem csak az a gondolat foglalkoztatja, a gazdát, hogy milyen lesz a termés, hanem az is, hogy mi lesz egész évi fáradságának a jutalma, és milyen lesz a gabona ára, ha jó lesz is a termés, nem veszti-e el a réven a mit nyer a vámon; hát még, ha borzadva gondol csak a legutóbbi termésre, is! A mostani jó gabonaárak gazdaszempontból vajmi kevés hasznot nyújtanak, mert a vetőmag és a háztartási szükséglet után fennmaradt csekély hányadot -többnyire - már értékesítette oly időben, a mikor még 7-8 s legföljebb 9 frt volt a búza ára. De hát ki gondolta még tavaly június, július havában, hogy már aratás után 13 frtos búzaárak lesznek?! Akkor is eladtuk a külföldnek kevés, de jó minőségű búzánkat olcsó árban és most a belszükségletet külföldi, selejtes, drága áruval kell fedeznünk. Mit csinál azonban a szegény felvidéki parasztgazda? Ő is fedezi szükségletét, de vajmi keservesen. Oly keservesen, hogy ha állami segélyezésben nem lesz része, aligha vetőmagban el nem emészti termését is. Az 1897/8. év folyamán tehát oly jelenségek tárultak elénk, melyek komolyan megfigyelendők és a jövőben hasznosítandók, nem kell ugyanis attól tartanunk, hogy egyhamar nagy baisse fogja a piaczokat megrendíteni: ha csökkennek is az árak, az esés semmi esetre sem lehet oly jelentékeny, hogy a gazdáknak aggódniuk kellene miatta. Csak hadd adják el a tőzsdén az őszi búzát azok, akiknek nem terem búzájuk; a józan termelő, a ki számol a helyzettel: tudója, mibe került az elvetett mag, az adó, és a munkabér, s nem fogja magát megtévesztetni a tőzsdei contremine machinácziói által és nem adja el termését, illetve tisztán rostált, pótlékmentes 76 kilós minőségű búzáját, mint a hogy újabban a tőzsde megköveteli hogy legyen, 9 frtért Budapestre szállítva, legalább addig nem, míg előre nem látott körülmények nem kényszerítik rá később. Az alacsony ár legfeljebb előpostája lehet annak, hogy legközelebb már ismét javuljon. El sem képzelhető, hogy amikor a kész búzát 13 forinttal szétkapdossák, az új termést 4 frttal olcsóbban vesztegessék az ősszel, ez nem csak, hogy nem volna normális, hanem éppenséggel képtelenség; és nem hihető, hogy a búza ára egy csapásra oly nagyot essék: ellenkezőleg: kell, hogy az új búza ára a réginek poziczióját nyerje el, ha csak egyszeriben csodák nem történnek. A koldusasszony. Ha elmentek ti fővárosiak, vagy ha feljöttök a fővárosba ti vidékiek, s elmentek a lipótvárosi Szent István bazilika mellett, ott találtok a koldusok között egy beteg korhadt, öreg koldusasszonyt, szemeiből a könnyek egyre potyognak. Akár adtok, akár nem adtok neki alamizsnát, vigasztaljátok meg egy jó szóval s mondjátok neki a Miatyánknak, melyet ő egyre mormol, egy-egy mondatát. *** A legszebb leány volt a hetvenes években a fővárosban Körmöczi Adél. Ketten küzdöttek kezéért, két jó barát, Horvát Géza és Maróthy Pista. Egyiknek sem volt senkije. Egyik sem szeretett senkit, csak azt a szép leányt, de ez után mindketten egyformán bolondultak. Adél nem tudott választani. Kedvelte ezt is, amazt is, de ha kérdésekkel ostromolták, hogy melyikök tetszik mégis jobban, hallgatás volt a válasz. Egyszer azután borzasztó gyilkosság hozta lázba a főváros lakosságát. A dúsgazdag Maróthyt meggyilkolva találták hálószobájában. Öltöző-asztalkáján vérrel volt írva e pár sor: Minden vagyonom Horvát Gézát illesse. Kutattak a gyilkos utón, hasztalan. Gondoltak öngyilkosságra, de ez ki volt zárva. Egy ellensége szúrta agyon s mikor már halva hitte, ott hagyta s akkor az áldozat oda vánszorgott, hogy vérével megírja, végrendeletét s rokon hiányában legjobb barátjára essék az óriási vagyon. A halál ellen nincs orvosság. Nem lehetett feltámasztani Maróthy Pistát s így egyedül csak Horvát volt kedves Adél előtt. Barátja halála után hat hétre megkérte a kezét s Adél nem habozott odaadta a meggyilkolt örökösének. A rendőrség pedig már lemondott a reményről, hogy kézre kerítse a gyilkost. A nászéjszakát követő reggel halva, halántékát keresztül lőve találták Horvátot. Kezében pisztolyt szorongatott, mely kétségtelenül bizonyítá, hogy a fiatal férj öngyilkos lett. Ezt állították az orvosok s a vizsgálat is ezt derítette ki. *** Horvát Géza a Maróthytól örökölt pompás palotába vitte az esküvő s lakoma után szép feleségét. Alig értek haza, hirtelen beborult, felhő felhőre gyülekezett s villám villámot ért, pörgött az ég, majd zuhogott az eső, istenítélet napja volt. Legalább úgy érezte Horvát Géza, a gyilkos. A kis szalonba mentek s annak faláról bánatos, ijesztő arczczal nézett a fiatal párra Maróthy Pista képe. Horvát közelebb húzódott nejéhez, majd mintha bitorolná őt, hirtelen felugrott. Azután, mintha lidércz nyomástól akarna szabadulni, de azért gyáván a félelemtől, odaszólt nejéhez: - Takarja el azt a képet. Körmöczi Adél megdöbbent. - Mi baja az Istenért? Hörögve monda Géza: - Félek tőle. - Az Istenért, ön beteg, önnek láza van; küldjék orvosért? - Nem, ne küldjön ide tanukat Körmöczi Adél megrettenve ugrott fel helyéről. Egy iszonyatos gondolat szállta meg. Nem, nem, az lehetetlen! De mégis, meg akar bizonyosodni. Kirohant a szobából Horvát utána ment, félt magára maradni azzal az arczképpel. Neje csakhamar egy tőrrel tért vissza. - Ismeri ezt a tört? - Igen. Az enyém. - Az öné? - kérdé Adél. Hisz Maróthy mellében találták. - Nem, nem az enyém! -De a magáé, s így maga öltő meg azt az embert. - Nem, nem igaz, kiáltá Horvát. -Ez a kép azt mondja, hogy igen. - Mit, ez a kép? .... kiáltá őrülten Géza, kiragadta a tőrt a nő kezéből, egy székre kapott s összevagdosta az elhalt arczképét. - Most másodszor akarta megölni, szólt lesújtóan Adél. Azután ismét kirohant a szobából hogy egy fegyverrel térjen vissza. - Itt van, menjen szobájába és teljesítse kötelességét. Horvátot reggel halva találtak, Maróthy kepének foszlányait pedig Adél magával vitte a nyomorba. A nagy vagyont széjjel osztotta az özvegy a szegények között, oda adá nemes czélokra s azután ment dolgozni, kínlódni, végre eljutott a koldusbotra. *** Ezért kérlek én titeket, hogy ha elmentek a lipótvárosi bazilika kapuja előtt, adjatok alamizsnátokon kívül egy jó szót a koldusasszonyúak, s mondjatok el vele egy egész Miatyánkot vagy legalább belőle egy mondatot.... Lantos. Zsolna és Vidéke 1897-1899 OTTHONUNK. Az agglegény tűnődése. Magán jelenet írta: Króner Ede. Hűvös, füstös, szerényen bútorozott szoba. Megvetett ágy. Terítetlen nedves asztal, üres palaczkokkal, döntött poharakkal. Falon függő, ódonszerű tükör. Kályha mögött üres kutyafekhely. (Mámoros fejéhez kapva) Álom, avagy valóság-e ez? Lételem ádáz harczot vív a természet örök törvényeivel! Elhagyatottság, sanyargatás, nélkülözés, sivár életem. (Megvetéssel) Czéltalan lézengés s nem élet ez! Pedig okulhattam már! Hiszen áldozatokat szed rendszerint az enyiméhez hasonló életmód! Nincs miben örömemet lelném! (Töprenkedve) De ily rövidlátónak lenni! zeickert is hordtam! Avagy talán épen a monokli okozta a vakságomat!? Kedélyesen, mely hajdan magával ragadta a velem örvendett fiatalságot, most már kiégett kráter. Tavaszt hirdetnek a visszatérő költöző madarak. Jogburkolatából bontakozik ki az anyatermészet. Rügyezik a fa é cserje egyaránt! Csak az én éltem faja hullatja már levelét, díszét... vénülök! Meghasonlottam már igazmondó családi ereklyémmel a tőkörrel is, (reámutat) mely oly sokáig bíztatott. Hátat fordít a Fortuna minden vállalatomnak. Anyagi és erkölcsi tönk szélén állok! E papírjaim árhanyatlást mutatnak. Nőttön nő csak a gyógytári, és a duplakrétás korcsmai számlám. Csak a szesz tartja még bennem a szuszt! Ennek ugyan elejét vehetted volna (homlokára üt) ha gondos jó anyád gyöngéd tanácsára hallgatsz, midőn gyakran és intőleg hajtogatta: "Fiam nem sok jót jósolok kakuk életmódodnak!” Csak legalább ebben ne követtem volna Pató Pál úr elvét hogy: "ráérünk arra még!" - „Ideje volna már valahára asszony után nézni! E huzavona csak ártalmára lehet a gazdaságnak! A kert miveletlen, a pincze üres, a baromfi jó részének lába-szárnya kelt és a szőlőt is csak a vakond munkálja túrásával” mondja nekem a vén, rút és fogatlan takarítónőm. Ördögadta! Az asszony kiszámíthatlan! (Tűnődve) Mit takarhat a velem éreztetett részvétének leple? Csak nem akarja magát életpáromul föltolni és így könyörülni gazdaságomon?! Oh ez a gúny! Szép nemnek kegyencze Don Juanja! Hát erre kárhoztatott téged a végzet? (Sokat mondóan.) Igen! ütött a végóra! Itt tenni kell valamit...! De mit ... ? Hogyan ... ? (Kedvetlenül)Érzem, hogy későn van már minden! (Tépelődve) Rabommá csak nem tehetek egy ártatlan nőt, ki joggal megkövetelhet a boldog házasság mézesmadzagából - kötényére valót? (Nyőgve, hátravetett kezekkel) Jaj a hátam! ischiasos végtagjaim!! (Merengve) Hová tűntettek el a családi boldogságért elhangzott sóhajaim? Hol vagy Iduskám, te örök eszményképem? Mást boldogítasz te már! Másnak keblén nyílnak erényeidnek illatos virágai! (Páthosszal) Forró szerelmed, hozzám való vonzalmad miért nem perzselte meg, nem tette röphetetlenné a szíveddel csak játszott pillangó szárnyait!? hogy most szerető gondos apaként osztanám családi örömeidet! (Szelíden) Nem vádollak! Magam taszítottam el magamtól negédesen ama reám várt kincset, a melyet akkoron - hozomány alakjában - keveselltem. Jövőm . a reményem nem biztat többé! Pénzemmel elúszott pajtásaimnak sokáig színlelt barátsága is! Egyedül Narancsom (öleb) maradt még meg a régi hűnek tartott gárdából! (Eszébe jut, hogy az estebédre eltett húsdarabot vele megossza a kályha felé fordul) Narancs!! Semmi zaj.....semmi nesz! (Elérzékenyülten) Hát már te is oldottál kereket? Ej mit tépelődöm! . . . Ösztön - küzdelem a létért. A szomszédok melegére - konyhájára lettél utalva, szegény állat, ez neked megbocsátható! Anyakönyvvezetői állást kreáltak, nem engem jelöl ki erre a közbizalom? Nem nekem kell minden örömtől sugárzó szempárral farkasszemet nézni? Minden - boldogságért dobbanó szív verését hallanom! A párokat erkölcsnemesítőleg a házasság magasztosságára kitanítani? De szeretnék ilyenkor vak és süket lenni! (Önmagával meghasonlottan) Ez már tarthatlan állapot! Ezzel szakítani kell még áldozat árán is! ... De ki hozhat itt áldozatot? Nekem nincs veszteni valóm! Legföljebb az az ártatlan nő, ki szakítva élete ígérkezett örömeivel - hitelezőmnek csapna föl. (Fejével tagadólag int) Nem, nem! Fiatalt el nem vehetek, mert vén fának fölösleges a karó. Időssel czélt nem érek, mert az maga is - kíméletre szorul; és ispotályt berendezni nem szándékom. Kis hozomány ugyan még lendíthetne egyoldalulag bajomon! (Elmosolyodva) Ez volna még a legüdvösebb - Priessnitz-borogatás! (Tűnődve) De a szolgálmány ellenszolgálatot követel! Már pedig ez lelkiismeret dolga! Előbb-utóbb, de csak is rosszra vezethetne! (Kitöréssel) Maradj csak a megszokott hámban! Ne szaporítsd a boldogtalanok létszámát! Állapotod nem vehet már kedvező fordulatot! Hát még az anyunk! - Brr.! ÚJDONSÁGOK - Személyi hír. Löw Károly a zsolnai posztógyár tulajdonosa gyára üzemének megtekintésére s a f. hó 16-án megtartott évi gyári gyűlés megtartása czéljából több vendége kíséretében városunkba érkezett. - Április ll-ike Trencsénben. Trencsén vármegye törvényhatósága és megyénk székvárosa, méltóképen ünnepelte meg a 48-as törvényhozás emlékének félszázados évfordulóját. A lelkes hangon felszólított trencséni közönség minden igyekezettel felelt meg a beléje helyezett bizalomnak, a város külsején is meglátszott az ünnepélyes hangulat. - Az ünnepély a kegyesrendiek templomában a Mindenhatónak bemutatott Istentisztelettel vette kezdetét, melyen a közhatóságok csaknem teljes számmal jelentek meg. Ezután következett a megyei díszközgyűlés, melyet Baross Jusztin kitűnő szónoklattal nyitott meg. A közgyűlés fénypontja azonban Osztroluczky Géza megyebizottsági tag ünnepi beszéde volt. Sokkal ismeretesebb megyénk e kiváló férfiának ékesszólása, semhogy szükség volna arra, hogy itt bőven fejtegessük most is elért sikerét, mellyel elragadta hallgatóit - Este fényes kivilágítás zárta be az ünnepnapot. Ünnepély a zsolnai kir. kath. gymnasiumban. A 48-as törvények szentesítésének 50 éves fordulóját a zsoln. kir. kath. gymn. ifjúsága f. hő 15-én ünnepelte meg, minthogy a 11-ére eső nap a húsvéti szünetben foglaltatott. - Ünnepélyes istentisztelet után az ifjúság, a tanáritestület és vendégek, kiknek sorában csaknem teljes számban megjelent városi elöljáróság Dualszky Béla h. bíró vezetése alatt, a tornacsarnokban gyülekeztek, hol a „Szózat eléneklése” után, Bicsovszky Károly igazgató rövid beszédben magyarázta az ifjúsági ünnepélynek czélját és nemesítő hatását Zlattner Oszkár, IV. oszt tanuló, szépen elszavalta Petőfi „A rab” czímű megrendítő költeményét, azután Dr. Mayer György tanár megtartotta az ünnepet magyarázó és méltató előadását, melyben kimutatván a márczius 15-ike mellett április 11-ik napja megünneplésének jogosultságát, ékes szavakban ecsetelte 1823-ban megkezdett nagyarányú mozgalomnak váltakozó küzdelmek utón 1848-ik április 11-én szentesített törvények átadásával elért fényes diadalát és élénken rajzolta ama nagy, fáradságot nem érző, veszélytől vissza nem rettenő, minden kint és sanyarúságot megadással s büszkén elviselő férfiak lelkesedését, tetterejét és egyszersmind bölcs mérsékletét is kik ezt a diadalt kivívták. Utált a Budapesten megtartott április 11-iki ünnepélyre, melyet Ő Felsége, mint a 48-as törvények őre és új szentesítője avatott igazán nemzeti ünneppé. Intette az ifjúságot, hogy tartsa tiszteletben emléküket, vésse szívébe tanaikat és kövesse a 48-as törvények szellemét: legyenek mindig szabadok és magyarok!! A nagy tetszéssel fogadott előadás után Kern Ervin, II. oszt. tanuló, elszavalta Petőfinek „A ledőlt szobor" czímű költeményét, az ifjúság elénekelte a Hymnust és az igazgató néhány köszönő szóval bezárta az ünnepélyt. - Április 11-ike Nagy-Bittsén. Az 1848-iki államalkotó törvények szentesítésének 50-ik évfordulóját itt is megünnepelték. Itt-ott magyar zászló lobogott a légben, - A rom. kath. s izr. templomban díszistentiszteletet tartottak. Gyurinik Pál húsvéti predikácziója keretében óvatosan az egyházi főhatóság meghagyására hivatkozva emlékezett meg a történeti nagy nap jelentőségéről - Dicséretes dolog ez is, de az ünnephez méltóbbnak találtuk volna, ha Dr. Teszelszky ez a nagytehetségű pap beszél vala. Hát ő a kaszinó közvacsorájára tartogatta eloquentiáját. Egy pohárköszöntő bár mily rethorikai színvonalon áll is, igen messze esik a közönség zöméhez intézett templomi beszéd értékétől. - Emelte az ünnepséget a körpiacz kivilágítása. Az ablakok számtalan fénye bűvös csillagkoszorút rögtönzött a sötét elnyomatásból fényes szabadságra ébredt haza dicsőítésére. - Április 11-ike Brodnón. A szabadságharcz dicső emlékének 50 éves évfordulójának alkalmából április 11-én Brodnón lelkes iskolai ünnepély folyt le. A hálaadó istentisztelet után a közönség zsúfolásig megtöltötte a szépen földíszített tantermet, a hol Uskert János, helybeli esperes-plébános megnyitó beszedő után a tanulók alkalmi dalokkal és szavalatokkal, Priborszky Ferencz tanító pedig hazafias ünnepi beszédével méltatták a nap jelentőségét. Az ünnepélyt Riha Jenő, körjegyző zárta be lelkes beszédével, melynek végeztével úgy a tanuló-, valamint a felnőttebb ifjúság közt különféle emléktárgyakat osztottak szét. - Házi versenyünk ügye. Mint lapunk múltkori számában jeleztük, a bíráló bizottság határozatához képest a pálynnyertes "Mese a szerelemről" cz. válasz szerzőjének megküldöttük a kitűzött pályadíjat. Kund Edömértől a pályadíj beküldése után a következő sorokat vettük: "Tekintetes Szerkesztő úr! Szerfölött megtisztelő reám érdemetlenre nézve a bíráló bizottság döntése. A remek pályadíjat a mai postával átvettem, melyről Szerkesztő urat oly hozzáadással értesítem, hogy e díszes munkagyűjtemény könyvtáram polczain mindig intő gyanánt fog előttem állani arra nézve, hogy szerény erőmmel a jövőben is közreműködjem ama lélekemelő munkában, melynek czélja a "Zsolna és Vidéke” ügyének mint a nemzetállam eszméje önzetlen Sionjának diadalra juttatása. -Fogadja Szerkesztő úr kiváló tiszteletem nyilvánítását - Kund Edömér." Lapunk régi jó barátja sorainak közlésével egyidejűleg megköszönjük felajánlott támogatását és sietünk öt értesíteni, hogy mindig szívesen látott vendég táborunkban, - mert erőt ad küzdelmeinkhez a tudat, hogy az általunk kibontott zászló alatt nem állunk egymagánkban, - hanem mellettünk csoportosulnak barátaink is. - Halálozás. Posta János kiszucza-újhelyi plébános 50 éves korában f. hó 9-én este 8 órakor szívszélhűdés következtében kiszenvedett. Halála előtt egy fél órával az ünnepi körmenetben fungált. A megboldogult 22 évig volt kiszucza-újhelyi plébános; az előbbi időkben a megyei életben előkelő szerepet játszott, mint törvényhatósági, majd közigazgatási bizottsági tag; csakis a néppárt alakulása után húzódott vissza, mert egyik párt sem volt működésével megelégedve; a néppártnak nem volt elég néppárti, a liberálisnak meg határozottan néppárti volt. Temetése f. 11-én délután 4 órakor volt nagy részvét mellett, melyen megjelent Markovics János nyitrai szemináriumi igazgató, volt képviselőjelölt, a kit már a megürült plébánosi állásra emlegetnek. Mellette Czvincsek János segédlelkészt is említik, de eddig csak azok, kikre a plébánia betöltése nincs bízva. Sokkal komolyabb jelölt Tvrdy Ede frivaldi plébános. Még itt megjegyezzük, hogy a boldogult halála utón minden elmozdíthatót elvittek, ennek egy részét már -egyeseknél meg is találták, a mi annál elszomorítóbb, mert ezzel két kiskorú gyermeket néhai Posta Alajos zsolnai aljárásbíró két fiát rövidítik meg. Különben a vizsgálat ki fogja deríteni az igazságot. - Országos tanítószövetség. Az 1896-iki taíntókongressus által kiküldött végrehajtó-bizottság f. hó 7-éro hívta össze az országban létező összes tanítóegyesületek képviselőit, hogy a létesítendő tanítószövetség alakuló gyűlésén az előmunkálatok megtétethessenek. Trencsén megye tantestületét Bocsek, Mátrai, Tokula, Winkler és Gáli képviselték. Az érdeklődés azonban nem volt oly élénk, mint az ügy megérdemelné, a mit Lakits Vendel bizottsági elnök sajnálattal konstatált a szövetség eszméjének keletkezését és czélját méltató magvas beszédében. A bizottság eddigi működéséről Hajós Mihály titkár számolt be, mely után Péterffy Sándor kir. tanácsos a magyar tanítók nestora, érdekes előadást tartott a 48-as eseményekről. Ezek után a benyújtott indítványok tárgyaltattak, köztük Mátrai és Winkler indítványai a lakbérügy rendezése, illetve a tanulóknak évközben egy iskolából a másikba való átlépése tárgyában. - Az indítványokban szabályozni kért ügyeknek elintézése, azaz a ministeriumhoz leendő fölterjesztése végre az újonnan választott bizottság feladatává tétetett Ibolya saison. Vegyenek ibolyát! ibolyát vegyenek ... . Ez hallatszik szüntelen a napi korzón. - írja trencséni munkatársunk, - mit ellepnek a falubeli kis leánykák apró csokrokkal telerakott tányérjaikkal, miközben izgatottan csörgetik a részpénzt zsebeikben, mely olyan lassan akar gyülemleni a szálanként való virágszedés nagy munkája daczára. Lassanként azonban uralomra tőr az ibolya és megjelenik a gavallér gomblyukában meg a sétáló hölgyek keblén, hol rövid ideig pompázva s maga szerénységében, megkezdi változatos pályafu- Zsolna és Vidéke 1897-1899 tását. Azoknak sorsa legérdekesebb, melyek a szerelem szolgálatában állanak. A gavallér ibolyája, helyet cserél és vagy dobogó női szív felett találja meg frigylendő helyét, vagy az ártatlan leányka imakönyvébe kerül; mindkét helyen magasztos érzelem jele gyanánt tisztelik és titokban, kandi szemektől távol ellepik a szenvedély forró csókjaival. Más csokrok a békéltetés művét végezik; vannak olyanok is, melyek fájdalmasan emlékeztetik a múltra a kialudt krátereket, - hogy a boldogtalan szerelem. Azoknak sorsa a legköznapibb, melyeket a hiuság váltott magához, mert hervadás után szemétbe kerül az ibolya, és másnap új jön, szebb, illatosabb talán, mely feledteti gyorsan, mennyire gyönyörködtetett tegnap a ma már szemétbe került csokorka virág. Ezeknek nem kiáltják hiába a leánykák: Vegyenek ibolyát, vegyenek ibolyát . - Esküvő. Friedmann Dávid dr. zsolnai főrabbi f. hó 20-án tartja meg Csaczán esküvőjét Wolffsohn Klára kisasszonnyal. Az esküvőnek már múlt hó 20-én kellett volna megtörténnie, de családi körülmények akadályozták meg, ezért szenvedett halasztási - Fillér estély. A kaszinó termei igen szépen teltek meg az este. Érezhető. volt, hogy ezek a kedélyes, fesztelen összejövetelek már meghonosodtak, mert az egész nagy társaság oly vidám együttérzéssel társalgott, mulatott a vacsora alatt, a fiatalság oly derült jó kedvvel járta később a zene akkordjai mellett a tánczot, hogy öröm volt nézni s az idősebb urak sem húzódtak kártyaasztalok mellé. Egy volt az egész, közös a jó kedv, fesztelen a modor. Az estélynek két kiemelkedő pillanata volt s ezek vették igénybe kezdetben az összesség figyelmét. Az első a hölgyek adományozta igen csinos, részben valóban becses tárgyak kisorsolása volt. Nem egy humoros jelenet folyt le eközben, mert akárhány komoly férfiúnak, oly apró pipere-holmi jutott, mellyel hirtelen alig tudhatott mit kezdeni. Ez azonban csak akkor vált komolyabbá, midőn átadták járásunk érdemekben megőszült nyugalmazott főszolgabírájának, Baumgartner Libornak a díszes kivitelű emlékalbumot, melyet barátai és tisztelői ajánlottak fel neki. Elhangzottak a lélekemelő beszédek, a kitüntetett főszolgabíró megindult hangon mondott köszönetet, minden oldalról feléje törekedett a szerencsét kívánó jó barátok csapatja - s az éljenzés csillapodtával átalakult a terem tánczteremmé, hol vígan folyik a mulatás, mikor e sorokat írjuk. - Eljegyzés. Langfelder Márk, a helybeli Langfelder testvérek tekintélyes bornagykereskedő czég beltagja, eljegyezte Kohn Mór úrvölgyi kereskedő kedves leányát Olga kisasszonyt. - A várnai izr. hitközség hattagú küldöttségét f. hó 10-én fogadta Popper Ármin báró bicsiczei kastélyában. - A küldöttség a nemes érzelmű bárót mint felekezete felvidéki oszlopos férfiát üdvözölte és köszönetét fejezé ki ő méltóságának az érdekében a közelmúltban kifejtett működéséért. A nemesszívű báró igen szívélyesen fogadta a küldöttséget és válaszában kiemelte, hogy valamint a múltban, úgy a jövőben is, boldogult atyja hagyományához híven, a zsidóság érdekeit elő fogja, mozdítani. - Eljegyzés. Czinkó Cornél az német-palánkai adótiszti, Czinkó József zsolnai kath. el. tanító fia, eljegyezte Oszvald Karolin kisasszonyt német-palánkát. - Egy budapesti zsinórgyáros czég, mint értesülünk, Kisz.-Ujhelyen gyárat építene, ha a város többkevesebb kedvezményben részesítene őt, nem tudjuk eléggé a város képviselőtestének lelkére kötni, hogy minden lehetőt kötelessége megtenni ez irányban, hogy a szegény népet egy örökös jövedelmi forráshoz juttassa. Az illető czég a város feleletére nyolcz napig vár. - Eljegyzés. Tauszik Ráfáel trencsén-makói fiatal kereskedő f. hó 10-én jegyezte el Porgesz Mór kisz.-ujhelyi kereskedő kedves leányát, Stern Jozefín kisasszonyt. - Halálozás. F. hó 14-én halt meg Várnán 86 éves korában végelgyengülés következtében Grünbaum Józsefné. Grünbaum József néhai zsolnai rabbi özvegye. - Feltűnt, hogy sem a zsolnai izr. hitközség, sem az ottani „chevra kadischa” nem képviseltette magát a temetésnél. - Meghívó. A zsolnai vasutasok köre, folyó hó 24-én d. u. 4 órakor tartja meg rendes évi közgyűlését. A gyűlés tárgysorozata a kővetkőző: évi jelentés, a felmentvény megállása, a tiszti kar megválasztása, az 1898. évi költségvetés megállapítása, indítványok. Új levélbélyegek. Már nem sokára hivatalosan kötelezővé válik a koronaérték. Beleszoktunk ugyan már némileg az új fillér és koronába, - szegény embernek alig von alkalma a koronás aranyokkal való barátkozásra, - de mégis lesz még egy kis küzködésünk, ha „muszáj” lesz az új érték. - Ámde a kereskedelmi ministerünk előrelátó és talán előzékeny is, mert fillérre átszámított új fajta levélbélyeggel akarja meglepni az országot. Előrelátó, mert hát ilyen formán egy okkal több lesz a fillér-számításra s ez is szoktatón, no meg megörvendezteti újításával a bélyeggyűjtők nem épen kicsi csapatát, mely amúgy se vette jő néven a mostani bélyegek hosszú életű voltát. A minister tehát pályázatot hirdetett bélyegrajzokra, díjakat is tűzött ki a számukra, de ki is kötötte nagyon helyesen, hogy magyar motívumból induljon ki a rajz, mert ebből is következtet ám a külföld művészetünk fejlettségi fokára. - Találkozott is 56 pályázó összesen 166 rajzzal, el is bírálta már a kiküldött művészekből álló bizottság azokat, de a pályázók még mindig kétségben vannak az eredmény iránt, mert azt még nem tették közzé. A rajzuk ez idő szerint ki vannak állítva közszemlére a budapesti iparművészeti múzeumban és találkozik elég kíváncsi, ki sorra gusztálja a kedves apróságokat, - ez lesz-e szerelmem, bánatom szállítója, az állam egyik oszlopa, a levéltitok rideg őrzője, a magyar állam önállóságának hirdetője, a külföldön, mert bizony sokan oda-kinn, alig tudnak többet rólunk, mint hogy bélyegünk van, magyar bélyeg, tehát kell valami Magyarországnak is lenni valahol. Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. 1.000.000 korona Egy millió nyerhető 2. m. kir. szab. Osztálysorsjáték 50.000 nyereményének jegyzéke A játékterv 9.§ szerint a legnagyobb nyeremény 1,000,000 Egymillió korona. A nyeremények a következőleg vannak beosztva. Nyeremények Korona 1 á 600 000 1 " 400 000 1 " 200 000 2 " 100 000 1 " 90 000 1 " 80 000 1 " 70 000 2 " 60 000 1 " 40 000 5 " 30 000 1 " 25 000 6 " 20 000 3 " 15 000 31 " 10 000 67 " 5 000 3 " 3 000 432 " 2 000 763 " 1 000 1238 " 500 90 " 300 47350 " 200, 170, 130, 100, 80, 40 korona 50 000 nyer és jutalom 13 160 000 kor. ért., melyek hat osztályban kisorsoltatnak. A 2-ik magy, kir. szab. osztálysorsjátékban a sorsolási program szerint egy millió koronát, tehát hatalmas összegű készpénzt nyer a legnagyobb nyeremény a játékterv 9.§ szerint, ennélfogva ezen osztálysorsjáték nagyon előnyös nyerési esélyeket nyújt, és pedig 100.000 eredeti sorsjegy, 50.000 pénznyereményt. A sorsjegyek felének nyernie kell. Az összes 50,000 nyeremény a mellette álló jegyzékben fel van sorolva, és a kormány ellenőrzése mellett hat egymásután következő rövid időközben kisorsoltatik, midön is a nyert összeg a szerencsés nyerőnek készpénzben kifizettetik. Eredeti sorsjegyeket következő eredeti áron adunk el: Egész eredeti sorsjegy 6 frt. - kr. Fél 3 Negyed 1 " 50 " Nyolcad 0 " 75 " Az összegnek postautalványon való vétele után azonnal megküldjük a rendes eredeti sorsjegyet az első húzásbani érvénnyel. Kívánatra utánvéttel is küldjük a sorsjegyeket. Minden sorsjegyküldeményhez az eredeti húzási programot is megküldjük és minden húzás után vevőnk azonnal megkapják az eredeti húzási lajstromot. Gyakran ezreseket kockáztatnak merész vállalatokba, a midőn a kilátásba helyezett nyeremény nagyon kérdéses. Ennél fogva koczkáztassunk egy sorsjegy vételével aránylag oly csekély összeget a mely által hirtelen nagy tőkét nyerhetünk. Sorsjegykészületünk nagyon csekély és gyorsan elfogyhat, tehát ajánljuk, hogy a rendelvénnyel ne késsünk, és kérjük azokat lehetőleg azonnal, azonban minden esetre folyó évi márczius 30-ig hozzánk beküldeni. Fehér Lajos és társa a m. kir. szab. osztálysorsjáték főelárusítói. Budapest V. Gizella tér 5-ik szám. Zsolna és Vidéke 1897-1899 ASPEN-STÄMME (Populus tremula) järlich 50 Waggon zu kaufen gesucht. Gen. Antränge sind an G. Reitter jun. Nagy-Bittse, Com. Trencsén zu richten. 2-3 Fedélcserép, alagcsövek és Chamotte-tégla mindig készletben és jutányos árakon kaphatók Schulz Lajos gőztégla-gyárában Turócz-Szucsány. Dachziegel Drainageröhren und Chamotte-Ziegel stets vorrätig und biliig erhältlich in der Ludwig Schulz'sehen Dampfziegelei. Turócz-Szucsány. 6-6 Gummi és halhólyag elsőrangú orvosi tekintélyek nyilatkozatai szerint a legmegbízhatóbb és feltétlenül ártalmatlan óvszer urak és hölgyek számára. Ára tucantonkét eredeti párisi csomagolásban 80 krtól r forintig. Megrendelések pontosan és discreten eszközöltetnek. Keleti J. cs. és kir. szabad kötszesz-gyár. Budapest, IV., koronaherczeg-utca 17.sz. Árjegyzék ingyen és bérmentve zárt borítékban. 10 forintnyi megrendelésnél 15 % árengedmény. Az összes betegápoláshoz szükséges szerek és czikkekről képes árjegyzék kívánatra szintén díjmentesen küldetik. 5-10 Felhívás a magy. kir. szab. Osztálysorsjáték II. kisorsolásán való részvételre. Rendkívül kedvező esély a nyeréshez, minden második sorsjegynek nyernie kell. Eredeti sorsjegyeket hivatalos áron és pedig 10 gészet 6 frt, 1/2 3 frt, 1/4 1'50 frt, 1/8 0'75 frtért ezen felül 15 kr portó és a sorsolási jegyzék fejében ajánl Klappholz József, a m. kir. szab. osztálysorsjáték főelárusítója, Csaczán Első osztály. Betét 12 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, máj. 11 és 12. Nyeremény Korona Nyeremények Korona 1 á 1 á 1 á 3 á 8 á 30 á 50 á 60 000 20 000 10 000 2 000, 6 000 500, 4 000 300, 9 000 100, 5 000 2900 á 40, 116 000 3000 nyer. K. 240 000 Második osztály. Betét 20 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, jún. 7 és 8. Nyeremények Korona 1 á 70 000 1 á 25 000 1 á 10 000 1 á 5 000 3 á 3 000, 9 000 5 á 2 000, 10 000 8 á 1 000, 8 000 20 á 500, 10 000 60 á 300, 18 000 3900 á 80, 312 000 4000 nyer. K. 477 000 Harmadik osztály. Betét 32 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, júl. 6 és 7. Nyeremények Korona 1 á 80 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 4900 á 130, 637 000 5000 nyer. K. 898 000 Negyedik osztály. Betét 40 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, aug. 3 és 4. Nyeremények Korona 1 á 90 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 3900 á 170, 663 000 4000 nyer. K. 934 000 Ötödik osztály. Betét 32 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, aug. 24 és 25. Nyeremények Korona 1 á 100 000 1 á 30 000 1 á 20 000 1 á 15 000 3 á 10 000, 30 000 5 á 5 000, 25 000 8 á 2 000, 16 000 10 á 1 000, 10 000 70 á 500, 35 000 3900 á 200, 780 000 4000 nyer. K. 1.061.000 Hatodik osztály. Betét 24 korona. (beleértve 2 korona gyűjtődíj. Húzás 1898, szept. 14 október 13-ig. A legnagyobb nyeremény szerencsés esetben Korona 1.000.000 (Egy millió) Nyereményei c Korona 1 jutal. Kor. 600.000 600.000 1 nyer á. 400.000 400.000 1 á 200.000 200.000 1 á 100.000 100.000 1 á 60 000, 60 000 1 á 40 000, 40 000 2 á 30 000, 60 000 3 á 20 000, 60 000 20 á 10 000, 200.000 50 á 5 000, 250.000 400 á 2 000, 800.000 720 á 1 000, 720.000 1000 á 500, 500.000 27800 á 200, 5.560.000 30 000 nyer. És jutal. Kor. 9.550.000 Mérleg Bevétel 100000 sorsj. I. oszt. á. or. 10 97000 II. 18 93000 III. 30 88000 IV. 38 84000 V. 30 80000 VI. 22 Kor. gyűjtődíj levonásával Kiadás 3000 nyerem. I. oszt. 240000 4000 II. 477000 5000 III. 898000 4000 IV. 934000 4000 V. 1001000 30000 VI. 9500000 50000 nyeremény Kor. 13,160,000 A Mauthner féle hírneves konyhakerti- és virágmagok zárt -s hatóságilag védett csomagokban, törvényesen bejegyzett medve -védjeggy valamennyi nagyobb fűszer- és vaskereskedésekben kaphatók. Budapesten Andrássy-út 23. szám alatt létező Mauthner Ödön czég csakis olyan csomagoknál vállal teljes jótállást egeszén friss és valódi magvakért a mely csomagok ragasztva, a medve-ábrával és a Mauthner névvel jelölve, ugy a mint a mellékelt rajz is mutatja. Vetés ideje: Augusztus és szeptember. Ültetés távolsága 15—20 cm. Talaj minősége: Jól trágyázott. Mauthner féle magvak. Aussatzzeit: Auguszt und September. Pflanzweite: 15—20 Cm. Bodenbeschaffenheit: Gut gedüngt Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna,II. évfolyam 17. szám 1898. április 24. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán A nőknek a nőkről. Nem tagadom, hogy kényes dologhoz akarok fogni, úgy érzem magam, mint ki csupasz kézzel darázsfészekbe készül nyúlni; ha mégis megteszem, teszem azért, mert hiszem, hogy lányaink még nem mind „századvégiek" és talán lesz szavaimnak némi üdvös hatásuk. Ha beleszólok belső ügyeikbe, engedjék meg, mert ártani nem akarok nekik, sőt inkább az a szándékom, hogy használjak vele. Hölgyeim! Komoly dolgokról akarok ezúttal önökkel beszelni, olyanokról, melyekben semmi apró kalandok, semmi érdekes vagy pikáns epizódok nem fordulnak elő. Az önök szellemi világába tévedtem most, ezt akarom bonczolgatni az önök szeme láttára és ami burjánt itt-ott felfedeztem, ki akarom gyomlálni. Virágos kertnek, illatos, elbájoló tündérkertnek képzelem én az önök szelleme körét és fáj, ha egyebet is látok abban - s ez adta kezembe a tollat. Ha, Önök, kedves hölgyeim, ezt máskép tudják, ha önök előtt hívatlan és unalmas ez a beavatkozásom, ám tegyék félre e sorokat; örüljenek, ha tudnak vigadni, szívják tele tüdővel a jelen örömárjait, - mert majd fordul idővel a sors kereke, lesz módjuk még töprengeni a múlton, csakhogy vissza nem fogják idézhetni az elvesztegetett szép napokat. Tekintsenek oda. Büszkén emelt fővel jár a zajos világban a czifra léhaság, vágyó pillantások követik, észrevétlen lopózik be a fiatal leányka, ártatlan lelkébe s a társadalom elveszített egy igazi nőt, bábot cserélt helyébe. De hiszen oly „fess” volt, mondják önök, oly erélyes öntudattal lép fel, semmi mesterkélt sincs benne, mintha a legújabb franczia regények egyik hősnőjét szemtől szembe láttuk volna, így szólnak és nem veszik észre a hamis színben tündöklő világot, a természet felfordult rendjét, a férfias nőben a talmi szabadság csaló ragyogását. Csaléteknek is édes a nagyravágyás, de csaléteknek marad többnyire, mert ha a hozzá való alapos és hosszú évi kemény munka talaján nem épült, nem szellemi szabadságot nyújt, hanem rabbilincset, melyet csak akkor fognak felismerni, ha késő, avagy már haszontalan lesz annak lefejtése elfonnyadt karjaikról. Csúf tükröt tartottam, hölgyeim, önök szép arcza elé? Elferdíti, eltorzítja, önöknek vonásait? -Ne higyjék, tekintsenek bátran belé, mert hála istennek még ma kevesen vannak, kik iszonyattal fognak elfordulni saját képmásuktól, melyet ez a tükör tár eléjük. Ezeknek is azt mondom és ebben hivatkozom „erélyökre", mellyel amúgy is tüntetnek: „Segíts magadon, megsegít az Isten.” Túlfelől más valami különösséget látunk: unatkoznak. Lépten-nyomon halljuk, hogy számos hölgy nem tud mit csinálni. Hiszen ők akarnának valamit tenni, minden áron keresnek foglalkozást, de meg sem tudják, mihez kezdjenek. A tétlenség pedig felfokozza a nő amúgy is nagyobb képzelő tehetséget s egyszerre csak azon veszi magát észre, hogy az ő igazi hibatása az, hogy föléje helyezkedjék a férfiaknak. Azt képzeli, hogy ha feláldozza gyöngéd és ép ezért oly vonzó nőiességét és a férfiakkal egyenjogúságért küzd, akkor valami nagyszerűt cselekedett. Ezek sorából kerülnek ki azok, kik azt hiszik, hogy nevetségesekké lesznek, ha erényesek, hogy gúny tárgyává válnak, ha szerények; ellenben szeretetre méltóknak képzelik magukat, ha túlbarátságosak a férfiakkal; ha beszélnek mindenről, ha hozzászólnak mindenhez, ha könnyelműen ítélnek akármi fölött, akkor, igen akkor szellemesek. Végső eredményben pedig oda jutnak, hogy annál nagyobbaknak, annál hatalmasabbaknak képzelik magokat, mennél több férfit képesek meghódítani, ha csak játékszerül is. Csalódnak, kedves hölgyeim, végtelenül csalódnak! Önök azt képzelték, hogy ha ilyképen modorban, magatartásban, fellépésben utánozták a férfiakat, - mellékelve jegyzeni meg, hogy ezeknek sem a legjavát, - igazán férfiakká lettek? Igenis a férfiak kópiája, de nem szép, hanem szánalomra méltó utánzata lettetek, mert felcserélték természet adta bájaikat, költői nőiességöket egy képzeleti bálvány torzképével. De hiszen ez modern!? Van reá műszó is: flirt. Nem bolygatja meg a flirtelés rendre a férfiak eszét? Igenis, találkozik vagy egy, kinek elveszi az eszét, de higyjék el nekem, hogy a túlnyomó rész ép erre szokta feltalálni a magáét és bosszúból, még többször csak kedvtelésből már most ő ugratja be a nőt a maga teremtette ferde A „Zsolna és Vidéke” tárczája Chelonis. Spárta, a falak nélkül szűkölködő város, mintha kihalt volna, az asszonyok és gyermekek vagy a házakba, vagy a piaczon levő templomba húzódtak. Azon az úton pedig, mely Messene felé vezet, már kora reggeltől várakoztak az öregek és a papok a hazatérő harczosokra. Tegnap ugyanis érkezett már haza a gyorsfutó a kivonultak győzelmét hirdetve; nagy csatában arattak babért az ellenségen és ma kellett Kleonymosnak, a vitéz királynak megérkeznie. A nap már a Taigetos felé hanyatlott, hűvös esti szellő rezgette át az Eurotas nádját, mikor a fiuk, kik a fák tetejéről leskelődtek, hangos kiáltással jelentették az érkezőket. Csakhamar látszottak is a babérkoszorúzott vitézek ragyogó pajzsai és bíborvörös felöltői. Agesander király, kire a házi tűzhely védelme volt bízva előlépett, üdvözölte királytársát és a haza nevében köszönetet mondott neki. A harczosok pedig felvonultak a piacára és félkört képeztek az istenek oltárai körül, míg rendre rakosgatták le azoknak pajzsait, kik verőkkel szerezték a győzelmet. Sűrű füst emelkedett az oltárokról, akkor léptek az ephorok a körbe s a legidősebb a pajzsok felé fordult, így magasztalta azok, elhullott gazdáit. Miután elvégezte a halotti beszédet, Kleonymos királyhoz intézte szavát; „Vitézséged dicséretére válik szülővarosodnak, vedd íme kezemből jutalmadat", mondd és új pajzsot nyújtott neki, mert az övét széttépték az ellenség lándzsadöfései. A király pedig egy fiatal spártaira mutatott, ki három sebbel került ki a harczból és most is csak lándzsájára támaszkodva állhatott a körben: „Neki mondj köszönetet, ő tette a legtöbbet". Amaz csendesen intett: "Kötelességemet" felelte. A harczosok ellenben halkan mormolták! „Üdv Akrotatos, nagy királyunk leszel, Agesander fia!" Az ephorok visszahúzódtak, Kleonymos király pedig felemelte kezét és így szólt: „Spártaiak, míg én a harcz mezejét járom, házam régóta üres és hazatérve nincsen senkim, ki a küszöbnél levenné a sisakot fejemről, neked, Menippos van leányod, karcsú és hajlékony, mint az Eurotas nádja, hangja pedig édesebb a fülemilénél; ha az oly férfiút, kit mar tizedik éve fogadtak be sátrukba tábortársai, nem tartod igen öregnek, úgy én leszek vőd." Menippos felelé: "Még füstölögnek a szent oltárok, megülhetjük a nászt," Két fiú sietve rohant el és csakhamar ott volt a szép Chelonis. Arcza színtelen volt ugyan, de lehajtott fővel, engedelmesén közeledett az oltárhoz. Az ifjak fáklyákat gyújtottak és Kleonymos házából kisérték a fiatal asszonyt. *** Álom borult a városra, a téli hold szelid fénye áradt el az utczákon; de mi zörren ott? Egy dárda csörömpölése volt, Akrotatos ejtette el, mikor megpillantotta a menyasszonyt. Onnan, a vőlegény házából hangzott a csalogány dala. „Chelonis, suttogta az őrt álló fiatal harczos, Chelonis, Isten veled!" - Hajnalban felváltották az őrt. Czéltalan bolyongott a folyó partján. Ott az Eurotos hajlásánál játszadozott ö a hatéves Chelonissal ott susogott most is nád, amelybe rejtette a fiút, mikor a mastigophor kereste, mert ludat lopott. Itt fogadta nem egyszer a harcztérről hazatérőt ragyogó tekintettel; leborult a parton, erőt vett rajta a fajdalom, hogy elvesztette örökre azt, kire kardja minden villanásánál gondolt, leborult, álmodozott. A spártai nők a folyóhoz jöttek, vizet merítettek korsóikba, senki sem zavarta a nádas között ábrándozót. Hirtelen mélabús énekhangot hall, a vízre járó nők egyike dalolt elmúlt szerelemről, elhalt boldogságról. Akrotatos ismerte e hangot, így csak egy nő énekelt a városban. Felemelkedett és arra tartott, hol a vizet szokták meríteni. Chelonis állott ott, fején korsója és réveteg pillantással nézett az ifjúra. A korsó ingadozott fején, - vízcseppek hullottak fedetlen vállára. Akrotatos megállott szerelmes szavaktól dagadt keble, midőn intő szózatként villant meg agyában: „Spártai, a kötelesség!" Még egy pillantás s a nádasba vesztek siető léptei. *** A fegyvertársak alig ismertek már a víg Akrotatosra. Ábrándozva járt-kelt; nem örvendett a férfias vadászatnak és feleletei még a lakoni embert is akárhányszor meglepték. - Ekkor jött az argosiak békebontásának híre. A csapatok rendezkedtek és fuvolaszó mellett vonultak táborba. Kleonymos volt a vezér. Lakonia határán történt az összetűzés, sűrű sorban előre nyújtott lándzsákkal nyomultak előre a vitézek; a király vezette a jobb szárnyat, oldalán lépett Akrotatos. Összecsaptak a harczosok, súlyos volt a spártaiak döfése, az argivok hátráltak. Dárdák repültek, pajzsok dongtak, némán törtek előre a lakónak. Ekkor kísérelték meg az argivok a végsőt, balszárnyuk robajjal vetette magát a spártaiakra, állott az ütközet. Lándzsadöfés verte le Kleonymos sisakját, lándzsája eltörött, rövid kardjával védekezett. Több sebből vérzett már, újból támad az ellenség, a király elbotlik, kardja kiesik kezéből. Ujjongva rohannak rá az argivok, társai alig állhatnak már ellen, Kleonymos felemelt pajzzsal harítja Zsolna és Vidéke 1897-1899 helyzetébe, melynek a megbánás és sok titkos, keserű könny a vége. Azt fogják erre szememre vetni, hogy nagyon is sötéten látom ezt a most divatos könnyed, játszi, szóval századvégi társalgás hangját, hogy nagyon is túlozok állításaimban. Elfogadom az ellenvetést, hölgyeim, de kérem önöket, mondják meg nekem, mivel jobb az önök helyzete most, mint volt akkor, amikor anyáink fehér kötényt kötöttek maguk elé és nem röstelltek a tűzhely körül forgolódni? Avagy, amikor nagyanyáink még kizárólag a ház körül végezték teendőiket és tették ezt kedvvel, ambiczióval, versenyezve egymással? Amikor a szigorú és öntudatos nevelés a női tisztaság és szerénység glóriáját ragyogtatta a gyermekleányok feje fölött? Amikor nem volt még bátorságuk daczolni anyáikkal és nem mentették regényekből életnézeteiket? Amikor 15-16 éves leánykák még nem fordultak „szerelmi csalódás" okozta bánatukban - természetesen titokban - „a kedves, drága szerkesztő úrhoz" tanácsért? - Menjek tovább? Nem teszem, nem azért, mert csak rá akartam mutatni a divatos dőreségekre, de nem akarom azok feszegetésével önöket megbántaná hiszen újból ismétlem, hogy még nem tartom oly általánosnak a bajt, hogy magam is hiszem, kisebbség az, melyről szol a nóta. De ép a kisebbséghez szólok most, velök akarok közölni néhány jó tanácsot. Önök azok, tisztelt hölgyeim, kik vagy kényelmetlen nyugtalansággal, vagy talán épen daczból olvasták idáig ezeket a „fád" sorokat, önök azok, kikhez szólok. Önök most bosszankodnak rajtam, holott a nő természetes szerénysége és a nő szívében lakozó jóhoz való feltétlen hajlam épen most egy-egy könnycseppet akar lopni az önök ebben a perczben mosolygással küzdő szép szemébe, - lássák, hölgyeim, ép önök fognak talán egykor szívesen visszaemlékezni ezekre a kemény sorokra. Kérem önöket, legyenek első sorban és mindenek fölött: nők, a szó legnemesebb értelmében. Tanuljanak, hölgyeim, mentől többet tanuljanak és mennél alaposabban, de azért, hogy tudjanak, nem azért, hogy azt fitogtassuk, hogy okoskodjanak, vagy hogy vitatkozzanak, a férfiakkal szemben soha se feledkezzenek meg női magas méltóságukról, büszkeségükről. Ha szem előtt tartják ezt, legyenek meggyőződve arról, hogy jobban védik meg szerénységükkel, nemes egyszerűségükkel, mintha száz férfit igyekeznének lefőzni erőltetett szellemeskedéseikkel. Avagy hiszik önök, hogy mi műveletleneknek tartjuk önöket, ha nem tudnak bicziklizni, ha nem tudják idézni a sikamlós párisi regényeket és színműveket ? Félnek a megszólalástól, ha nem jelenhetnek meg minden alkalommal új toilettekben ? Pirulnak azért, hogy divatja múlt ruhákat maguk igazították át? Ugyan, kérem, engedjék át a pirulást azoknak, kik értenek az arczpirító dolgokhoz! Legyen a szívök, eszük mindig a helyén, kaczagjanak szeme közé az olyan férfiúnak, aki a második találkozásnál önöknek szerelmet vall, ... akkor, higyjék el, előbb utóbb mindegyikük meg fogja találni azt a férfiút, ki megérti önöket, kit önök is megértenek és aki érdemes egy derék nő kezére. Mert nem szabad elfelejteniük soha, hogy a szív világa az önöké, hogy önöknek büszkéknek kell lenniök nő voltukra, hogy a gyöngéd nő az, ki egyedül képes kimondhatatlanul boldogítani az erős férfiút kitárván előtte öröme és küzdelme magasztos jutalmát, melynek neve: család. És valamint ez a nő igazi hivatása, úgy legyenek önök is igazi lányok, mert a jó anya szeme, szíve mindent lát meg elébb, mindent érez meg elébb és csakis ő lehet valódi hivatott tanácsadójuk, ezt gondolják meg főképen akkor, ha daczolni készülnek vele. Bocsássák meg nekem, ha ferdeségeket, ha kinövéseket ostoroztam, nem akartam ezzel ártani önöknek, hanem emlékeztetni akarom a büszke szóra, melyet minden lelkében erős nő bátran mondhat ki: Ha nő nem volnék - nő szeretnék lenni! A kiegyezés Ausztriával. Pénzügyi, illetve kereskedelemügyi ministerünk egyszerre 18 törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlésnek, az egyik 15-öt, a másik hármat - s ezzel ott állnánk, hogy vegyes házassági szerződésünk a szomszéddal néhány évre meg lesz hosszabbítva. Meg bizony, ha kettőn nem állana, tudvalevőleg, a vásár. Túlfelől pedig olyanok a viszonyok, hogy alig van kilátás reá, hogy elfogadjak a tervezeti szerződést s ez a vigasztaló az egészben. Ausztriában megobstruálják a kiegyezést, mert ez az ő szempontjukból káros lenne, mi pedig ennek csak örvendhetünk, mert reánk nézve még károsabb. Nem tetszik nekik, hogy mi le akarjuk rázni nyakunkról azokat s terheket, melyek az igazságtalan fogyasztási adókból reánk háramlottak és bennünket 30 éven át évenkint több mint 3 millió forinttal megkárosítottak. Bántja őket, hogy nem akarunk továbbra is az ő gyarmatuk lenni, nem akarunk külön a számunkra kigondolt adókat - pl: gabonavámot Tirolban -fizetni, talán legjobban az, hogy merünk magunknak is kiviteli piaczokat keresni. Ám tegyék. Vessék el a kiegyezési javaslatokat, mi semmiképp sem fogjuk azokat erőszakolni. Miért is tennők? Úgy sem arany az, ami az aranyvaluta behozásának a fenekén lappang. Aranyat ígérnek évek óta és most ismét csak ezüstöt és papírt akarnak adni. Ezüstöt öt koronás váltópénz alakjában 32 millió forint értékben és 80 millióra papírt tíz koronás bankjegyekben. Ezzel, azt mondják, megszűnt az állami adósság fejében, tehát hitelre, kiadott még most 112 millió forintnyi tartozásunk, mely ma 5 és 50-es papírpénzben forog közkézen. Tréfa ez? Hiszen a banknál le nem teszik aranyban a papír tízkoronások ellenértékét; az új 5 koronások fejében pedig megfelelő ezüstforintost akarnak beolvasztani, nem arany valutát kapunk tehát, hanem megmarad a mostani felemás megifjodott alakban, ki is találták már a nevét: sánta valuta. Azzal vigasztalnak, hogy az egész terv úgy sem hosszú életű lesz, csak átmeneti, mint hivatalosan mondjak. Mi meg azt mondjuk, hogy adja Isten, - és talán kedves szomszédaink jóvoltából meg is adja - hogy még átmeneti se legyen, hanem érjen jótevő hajótörést az osztrák parlament valamelyik zátonyán. Ezt kívánja minden magyar ember, nem talán nemzeti ellenszenvből, vagy más a politikába vágó okból, de tisztán gazdasági szempontból, mert mégis csak jobb az, ha nem a szomszéd vájkál a zsebünkben. Van azonban erre még egy igen fontos okunk s ez is csak gazdasági; hivatalosan úgy mondják, hogy beszüntetik az őrlési forgalmat. Ez drága barátaink, a csehek kívánságára történik s azt jelenti, hogy malmaink a jövő évtől kezdve már nem hozhatnak be vámmentesen külföldi gabonát, ha azt lisztté őrölve a megfelelő mennyiségben ki is viszik a külföldre.. Más szóval annyit tesz ez az engedmény, hogy tönkre silányítja virágzó malomiparunkat, pedig ez volt eddig az egyetlen magyar iparág, mely komoly számot tett Európa, sőt a világ piaczain. És mit kapunk ezért az áldozatért? Azt, mi úgy is megilletett volna bennünket, csakhogy eddig megvontak tőlünk, a többi pedig - czikória. Avagy talán sikernek minősítsük azt, hogy be fogják hozni a koronákban való kötelező számítást? A jövő fogja csak megmutatni, - ha ugyan rá kerül a sor, - hogy beválnak-e azok a reformok, melyeket az állatforgalomnál, a biztosító társaságok körül és a bankügyben terveznek. Csak az az egy bizonyos, hogy a fogyasztási adókon fogunk valamit nyerni, de tartunk tőle, hogy ezt malmaink búsasan megfizetik. Az osztrák pártok úgy okoskodnak, hogy egy- //// el a csapásokat. Ebben a pillanatban verte le Akrotatos két ellenfelét, két ugrással ott terem királya mellett lesújtja az egyik argosit a másik súlyos sebbel tér ki előle, Kleonymos felemelkedik fektéből, felkapja az elhullott ellenség dárdáját; a spártaiak királyuk láttára még egyszer törnek elő, megfeszül minden ideg, - az ellenség enged s a következő perczben vad jutásnak ered. A spártaiak győzelmi jelt állítottak az ellenség zsákmányából, - azután ők is elvonultak, negyed napra otthon voltak. Győzelmi örömöket gyászhír zavarta meg, Agesander király halála híre. Akrotatos édes atyja sírhalmára tette le győzelmes lándzsáját. Lovasok vitték a gyászhírt helységről helységre. A következő holdtöltekor Akrotatos foglalta el atyja örökségét. *** Kleonymos meghívta királytársát, így találkozott hosszabb idő múlva ismét Chelonissal. De alig is tekintetek itt-ott egymásra s mikor egy hírnök véletlenül kiszólította Kleonymost, szótlanul ültek egymás mellett. Ekkor halk zokogás zavarta meg a csendet: „Chelonis, te sírsz?" kérdé Akrotatos és felemelte fejét, melyet kezére hajtott volt. - Akrokratos tudod-e, hogy mit szenvedek? Nem, te nem sejtheted, de ne is tudjad soha. - Ne szólj így, Chelonis. Minden titkodat ram bíztad leánykorodban, miért idegenkedel most? - Akrotatos, tudod te, hogy mi az: szeretni? A férfiú elhalványodva emelkedett fel. - Asszony, te kérted, hogy tudom-e, mi a szerelem? Még azt is tudom, hogy mi a boldogtalan szerelem. Chelonis, ilyet ne kérdezz többé, az utolsó csatában nem találkozott lándzsa az én számomra. - Akrotatos, - zokogott a nő és amaz némán karolta magához. Kis vártatva kibontakozott karjaiból és hátra lépett. - Akrotatos, te tudod, hogy a más felesége vagyok, távozzál! Akrotatos szótlanul hagyta el a házat. Midőn Kleonymos hazatért, észrevette neje kisírt szemét. Napról napra halványodott, fogyott, hiába kérdezte férje, hogy mi bántja. Akrotatos is alig bírt már kínjával, nem volt szabad, hogy viszontlássa, kerülte házát. *** Megjött az ősz, falon függtek a fegyverek, a férfiak vadászgatva töltötték az időt. Egy napon Kleonymos összehívta s gerusiát. "Spártaiak, monda büszkén, egy új Heraklida várja a trónt" ujjongva fogadták e hírt, de mialatt Kleonymos leült helyére, tompa zuhanás hallatszott. Akrotatos aléltan rogyott össze. Mire felocsúdott, félrehívta Kleonymost. Csudálkozva engedett ez a kérésnek, alig ismerte ki s fiatal embert, megöregedettnek látszott s az elfojtott bánat mély barázdákkal jelezte arczát. - Kleonymos, spártai vagyok, nyíltan szólok. Mielőtt királlyá lettem volna, mentettem meg életedet. Ez lakon kötelesség, akkor azonban nem mentettem meg a spártai, nem is fegyvertársam, nem is a király életét, de Chelonis uráét. Volt idő, mikor én még határőr voltam,- Chelonis meg akkor gerelyt dobott és birkózott leánytársaival. Ö volt ifjúságom barátnője és szerelme. Sokszor korholtatok, hogy nagyon ábrándozó vagyok, ez volt az ok. Mikor Chelonist feleségeddé tetted, csaknem megfeledkeztem spártai voltamról. Ma is ez epeszt, boldogságodat nem nézhetem tovább, elmegyek tehát Hesperiába, hogy ott keressem a spártaihoz illő halált. Zeus oltalmazzon féleséged és fiaddal egyetemben. Kezet fogtak és elváltak. Sokáig állott Kleonymos azon a helyen és észre sem vette, hogy egy könnycsepp folyt le szakállára. Hazatért; homlokon csókolta feleségét és sietve hagyta el házat. Az ephorok épen titkos tanácsot tartottak, midőn Kleonymos hozzájuk lépett. Halkan közlött velők valamit, ami ellen élénken tiltakoztak. Végre mégis megegyeztek és mikor a király eltávozott, ragyogó örömtől sugárzott arcza. *** Másnap népgyűlésre hívták a kikiáltók a férfiakat. Akrotatos kész volt az indulásra, Gythionban várta már a hármas evezős, hogy Itáliába vigye. Nagy vártatva jelent meg a gyűlésben Kleonymos. Mély csendben hallgatták beszédét: - Tudjátok már, honfitársaim, hogy új királytok született. Két királyt rendel számunkra törvényünk, most hárman vagyunk. Atyánkfiait Hesperiában szorongatják az italok, tőlünk kérnek segítséget. Vezért akarunk nekik küldeni és ez spártai, Zsolna és Vidéke 1897-1899 Általában meg nem szavazhatjuk a kiegyezést, ha csak Magyarország a neki engedett vívmányok fejében el nem vállalja a jócskán tetemes kvótát. Erősítse meg őket a magyarok Istene ebben a jó hiszemben; mi sem akarunk egyebet, mint, hogy buktassák meg a kiegyezési javaslatokat, - mind a tizennyolczat egy végtében - és legyen nekik is, legyen nekünk is saját külön vámterületünk: maradhatunk mi így is jó barátok, ha kissé távolabbról is, mint manapság. - x. Anyakönyvi kivonat. F. évi április hó 1-15-ig Születések Plesko József gyermeke Anna Ifj. Hrabovecz J.” József Tatár József ” Julius, Károly. Cselkó József ” Anna. Sztena Ferencz ” Gyula. Grün Gyila ” Valéria. Fuchs Jakab ” Rezső Halálozások: Schweiczpacher Lajos gyermeke, József. Koreny Józef gyermeke, Etel, Francziska. Pónya Károly gyermeke, Anna. Néh. Sztranyan Ignácz neje, özv. Sztranyan Ignáczné, szül: Mráz Anna. Tamborszky Ferencz neje, Tamborszky Ferenczné, szül: Chaladeczky Francziska. Veliky József gyermeke, Etel, Zsuzsa, Kohn Lajosné, szül: Brandeisz Rozália férje: Kohn Lajos. Ferzy Simon gyermeke, Teréz. Özv. Hulyák Antalné, szül: Jankovics Mária gyermeke, Ferencz. Hirdetés alóli felmentést kapott: Özv. Braun Salamon - Kohn Netti. Házassági etet nem volt. A legközelebb eső vásárok Rajecz: marha vásár május 12. kirakó vásár május 16. Predmér: marha vásár május 9. kirakó vásár május 14. Kiszucza-Újhely: marha vásár május 5. kirakó vásár május 9. Nagy-Bittse: marha vásár május 5. kirakó vásár május 9. A főispán köszönete. Zsolna város elöljárósága megragadta az alkalmat, hogy Szalavszky Gyula, v. b. t. t megyénk főispánját neve napja alkalmával táviratban üdvözölje. Ő Nagyméltósága erre a következő levelet intézte Dualszky Béla h. bíróhoz: „Tekintetes Bíró Úr! A névnapom alkalmából kifejezett szerencse kívánatokért fogadja kérem, hálás köszönetemet. Mindig élénk hálával fogok visszaemlékezni a zsolnai polgárság nagybecsű jóindulatára. Kész szolgája Szalavszky Gyula” //// - Akrotatos, hallatszott itt is, ott is egy-egy hang. De a király folytatta: -A mi hazánknak is védő karra van szüksége. - Az argivok már emelgetik pajzsaikat, a messeni lándzsák is újból élesednek. Az itthon maradó királynak ennélfogva fiatalnak és tetterősnek kell lennie. Akrotatos, te kiállottad már a próbát, te maradj idehaza, oltalmazd házam népét, én indulok Itáliába. Akrotatos indulatosan vissza akarta utasítani ezt a neki szánt új próbát, de meg kellett hajolnia az ephorok döntése előtt A készen álló hajón Kleonymos indult el. A sereg a kikötőig kísérte királyát, ki a fedélzeten búcsúzott csak feleségétől és királytársától. Itt Akrotatos kezébe tette a feleségéét: "Ha vissza nem térnék, hű társa légy, Chelonis!" *** Vagy fél évvel későbben egy idegen lovas vág Spárta piaczára. "Hol lakik Akrotatos király? vezették. E házban találta, karján fogadott fia. „Kleonymos a spártaiak királya, üdvözletét küld. Legyőzte az italokat. Pajzsán hoztuk ki a csatából. Kiszenvedett. Kívánsága volt, -hogy Spartába hozzam pajzsát. Itt van.” Ne sírj Charilaos, szólt Akrotatos a gyermekhez, apád pajzsa ez, melyet ez ember neked hozott.” Ariosto Előléptetés. A „Rendeleti közlöny” most hozta a m. kir. honvédség májusi előléptetéseit. A számos kinevezett között találjuk egyik régi ismerősünket, Tincz Rezsőt, ki most érte el az őrnagyi rangfokot. Tincz evekén át volt a budatini század parancsnoka és igen sok jó barátja volt Zsolnán, kik még most is szívesen emlékeznek meg róla. Az áldatlan harcznak vége. Rosszival István várnai képviselő mandátumát verifikálták. Jól eső megnyugvással veszzük e hírt, hogy végre valahára visszatér a csend és a béke a sokat zaklatott kiszucza-újhely-várnai kerületbe is. - Nagy szükség volt erre már, mert ily pyrrhosi győzelmek, bármelyik párt arassa is azokat, az amúgy is nyomorult köznép teljes romlását idézhetik csak elő. -Tudósításunk röviden ez: A képviselőház hetedik bíráló bizottságának f. hó 21-én délután 6 órakor megtartott gyűlésén Barcsay elnök kihirdette a bizottság ítéletét, melynek értelmében a benyújtott kérvényt mellőzik és Rosszival Istvánt igazolt képviselőnek jelentik ki. - A választás igazolására szavaztak: Aidinger, Pinkovics, Szerb és Tuba, a vizsgálat elrendelésére: Justh és Tomcsányi bizottsági tagok. - Jótékonyság. Báró Popper Ármin ismét szép jelét adta egyháza iránti áldozatkész érdeklődésének. - A csaczai. izr. hitközség a rabbi és más hivatalnokai számára új házat épít melynek költségeihez a nemes báró is 200 frttal hozzá járult. - Az ilyen tett maga magát dicséri. - A fillér estélyeket rendező bizottság kedves kötelességének ismeri, hogy azoknak a buzgó és lelkes hölgyeknek, kik a f. hó 16-án rendezett fillér estély fényes sikeréhez úgy szíves adományaikkal, mint a sorsolás körül oly kiváló szeretetreméltó fáradozással hozzájárultak, benső hálás köszönetét nyilvánítsa. Mert ha nem is tekintjük ezúttal a nagy erkölcsi eredményt, mely ez alkalommal is összegyűjtötte a kaszinó termeiben városunk díszes közönségét és a véletlenül itt időző előkelő vendégeket, anyagi tekintetben is a szerény hozzájárulásból kiindulva, mégis 114 frt 80 kr. tiszta jövedelmet hozott. - Régen volt Zsolnán ily sikerült estély és a siker oroszlánrésze kétségtelenül a hölgyeké. - A mint értesülünk, közelebbről még egy estélyt szándékoznak a kaszinóban megtartani, azután átteszik a vidékre nyári táborhelyöket: társas kirándulások alakjában. Az érdeklődés, ha az eddigiekből következtethetünk, akkor sem fog megcsappanni s a mostani fesztelen jókedv lesz a jelszó a kirándulásokon is. - Eljegyzés. Özv. Hulyák Antalné kedves leányát Gizella kisasszonyt eljegyezte Fábián János, pozsonyi posta és távíró tiszt. - Előléptetés. Klauber Pál, zsolnai posta és távíró gyakornokot a kereskedelemügyi minister posta tisztté léptette elő. - Új utczanevek. Városunk képviselő testülete - mint azt annak idején jelentettük - elhatározta, hogy a köztereket és utczákat új feliratos táblákkal fogja ellátni, illetve, amennyiben ennek szüksége mutatkoznék, megfelelő elnevezéseket is alkalmaz reájuk. Értesülésünk szerint az erre kiküldött bizottság el is járt már megbízatásában és tervezete a folyó hó 28-án megtartandó -képviselő testületi gyűlés napi rendjére lesz tűzve. - Amennyiben alkalmunk volt e tervezettel megismerkedni a következőket közölhetjük, nem annyira, hogy a magunk részéről bírálatot mondjunk, mert ez úgy is korai volna, hanem hogy a tárgy bővebb megbeszélésére némi anyagot szolgáltassunk. Helyes nyomon járt a bizottság, midőn első sorban is kerületekre osztotta a várost még pedig helyrajzi szempontból: I. kerület, vagyis Belváros, lesz a dombon fekvő városrész, melyet régebben úgyis erődítések vettek körül. Ezek helyét foglalja el az a körutcza, mely az új tervezett szerint a Felső és alsó sáncz utczára és a Rajeczi útra oszlik. A többi elnevezés a régi: Főtér, Városház utcza, Beniczky u., Teleki u., Deák u., Széchenyi u. és Rózsa utcza. Újak: Marsovszky utcza, Sugár út és Kapu utcza. - A II. kerület, vagyis Külváros a városnak a sóház és a Sztudnicska patak felé a domboldalon levő része. Igaz, hogy városunk ez a része zeg-zúgos apró utczácskák és átjárók halmaza, mely a maga idejében tervszerű rendezésre szorul; nehéz is mert ha összetartozást ebben a 12 vagy többre oszlott rendetlen tömegben meghatározni, de azért mégis keveselljük azt a három nevet, melyet erre a városrészre ajánlanak. Ezek volnának: az egykori kaputól a sóház felé vezető út Külvárosi út neve alatt, Liget utcza volna az út a mostani trachoma-kórház felé, mely javarészt még beépítetlen, Forrás telep neve alatt pedig szerepel az égész sztudnicskai domboldal. Ez utóbbi határozottan túlságos gyűjtő név és helyesebb volna annak pontosabb széttagolása. - AIII. kerület Alsóváros neve alatt magába foglalná kassa-oderbergi vasút felé eső új városrészt. Itt régi marad a Kálló út csakhogy meghosszabbítva a posztógyár irányában a hídig, megszoktuk már a Vasúti utcza nevét is. bér új: összeköti e kettőt a várna alatt a Kálló utcza és a vasúti töltés mentén a Vasúti út.- AIV. kerület Új-Zsolna neve alatt két telepre oszlik: Frambor és Új-Zsolna telepre. - Igen helyeseljük a városi elöljáróság ama határozatát hogy csak magyar nyelvű táblákat szándékozik az utcza sarkokra alkalmazni: felhívjuk azonban figyelmét arra is, hogy most volna helyén a házakat újra megszámoztatni, még pedig utczánként külön-külön. Egyöntetűség A gyorsabb végrehajtás szempontjából pedig helyes volna e házszámokat beszerezni és a háztulajdonosokat rövid határidőn belül azoknak kiváltására kötelezni. - A zsolnai lövő-egyesület már rendbe hozatja helyiségét, hogy rendes nyári lövész gyakorlatait mihamarább újból megkezdhesse. Minden esetre sokan örömmel fogjak tudomásul venni, hogy már vasárnap, május hó 1-én lesz az első gyakorlat. - Nemzeti színészet Zsolnán. A jelenleg Galgóczon működő Baranyai féle színtársulat néhány nap múlva városunkba érkezik, hol egy 16 előadásra terjedő műsorozattal kivan fellépni. A húsz tagból álló társaság, mely saját zenekara felett is rendelkezik, lapunk tisztelt olvasói előtt nem egészen ismeretlen, mivel a lefolyt télen Trencsénben kifejtett működését a legéberebb figyelemmel kísértük és beható kritikákat irtunk róla. -- Az előleges jelentés igen sokat ölel fel, nem kívánunk ennyit, megelégszünk mi kevesebbel is, csak elviselhető formában adják elénk. Színháznak a „Hungária” kertben lévő nyári színteret szemelték ki. - Bérlet árak: támlásszék 12 frt., zártszék 10 frt. - Képviselő-testületi ülés. A városi képviselő testület f. hó 28-án tartandó ülésén el fog dőlni a felállítandó polgári leányiskola sorsa. Nem kell e fontos kérdéssel újra foglalkoznunk, mert e tárgy már teljesen ki van merítve: még csak azt hozzuk fel mellette, a mit Dr. Hammerschmidt Alajos, járási orvos utolsó jelentésében a zárdai leányiskola egészségi viszonyairól elpanaszolt. A következtetés pedig igen egyszerű: Vagy felállíttatik a polgári leányiskola, vagy kénytelen lesz a város háromszorta nagyobb költségekkel alsóbb fokú leány-népiskolát szervezni. - Esküvő. Dr. Friedmann Dávid zsolnai rabbi f. hó 20-án Csaczán tartotta esküvőjét Wolffsohn Klára kisasszonnyal. Ez alkalomra a zsolnai izr. hitközség elnöke vezetése alatt nagyobb küldöttséget menesztett a szomszéd városba. - Tartós boldogságot kívánunk az új párnak! Öngyilkossági kísérlet. Junek János, helybeli tehetős mészáros, állítólag családi viszálykodások miatt öngyilkosságot akart elkövetni. - Felindulásában azonban rosszul irányozta a golyót és csak jelentéktelen sérültet ejtett magán. Magyar osztálysorsjáték sorsjegyeket eredeti árakon ad el a Pesti magyar kereskedelmi bank váltóüzlete, Budapesten. Az itt vásárolt sorsjegyekre esett a legtöbb fő- és melléknyeremény. Ezen intézet csak a tőle vett és a czégével ellátott nyerő sorsjegyeket váltja be. A sorsjegyeket utánvéttel is küldik. Mielőbbi megrendelés már azért is ajánlatos, mert a kereslet rendkívül nagy. Vasúti baleset. Hivatása áldozatául esett f., hó 21-én estes Vavrik János galgóczi vasúti éjjeli őr. Vavrik ép a vízsorompónál az ellenöző óra felhúzásával foglalkozott, mikor a Zsolnáról érkező személyvonat mozdonya leterítette és mindkét lábát letépte. A szerencsétlen ember életben maradásához kevés a remény, mi annál elszomorítóbb, mert 6 gyermeke veszítené el benne kenyérkeresőjét. Mezei egerek tömeges és biztos kipusztítására legbiztosabb szer a már eddig is sok előkelő uradalom, nagyobb gazdaságokban, több községben a legjobb sikerrel használt javított egérméreg labdacs alakban. 1 holdra 1-2 kiló elegendő, 100 kiló ára 45 frt, 10 kilós csomag ára 5 frt, 5 kilós csomag 3 frt. Megrendelések Antal Gyula gyógyszertárához Pécsre intézendők. Kitüntetett magkereskedő. Szép kitüntetés érte a magyar kereskedővilág legkiválóbb tagjainak egyikét: Mauthner Ödön magkereskedőt, a ki rendkívüli iparkodásával és üzleti szolidságával világhírt szerzett a magyar magvaknak és a magyar kereskedelmet oly magaslatra emelte, hogy nemcsak kiállja a versenyt a külfölddel hanem azt nem egy tekintetben felöl is múlja, Mauthner Ödönt az orosz czár kitüntette a Szent Anna rend III. oszt rendjével, ama érdemeinek megjutalmazásául, a melyeket Mauthner a pétervári ker Zsolna és Vidéke 1897-1899 tészeti egyletben, mely az orosz előkelő tarsaság legkiválóbb alakjait és gazdászati kitünőségeit sorozza a tagjai közé. Mauthnernek személyesen is nagy a népszerűsége, annyival inkább becses tehát e kitüntetés, melyben az érdemes kereskedő most részesült. Orvosi szaktekintélyek véleménye szerint a Keleti J. budapesti elsőrangú czég által gyártott és feltalált cs. és kir. szab. sérvkötők, orthopaediai gépek, műlábak, egyenestartók (ferdenövésűeknek) a legjobbak és a legmegbízhatóbbak. Keleti évek óta azon fáradozik, hogy ezen a téren a legkiválóbbat és legtökéletesebbet nyújtsa, a külföldet és a legelső klinikákat tanulmányozta, miért is a legmelegebben ajánlhatjuk e kitűnő speczialistát az érdeklődőknek. Ein intelligenter junger mann welcher ungarisch und slawisch flott correspondiren kann, wird fűr ein Hamburger Haus bei einem Anfangs Gehalt von 100 Mark monatlich zu sofortigen Antritt gesucht. Reisespesen werden vergütet. Nähere Auskunft erthefft die Adm. d. Bl. A legjobb minőségű Trágya-gipsz. Jótállás mellett 98% kristályos gipszet tartalmaút ajánl Drucker Hugó Trencsénben. 100 klgrját 90 kor. Tr.-Isztebnik állomásról. Kérem t. vevőimet, hogy jókor eszközöljék megrendeléseiket, hogy minden kívánságnak megfelelhessek. 3-10 9-10 Für eine Zündwaren-Fabrik im nordwestl. Ungarn werden friseh gefällte unentrindete ASPEN-STÄMME (Populus tremula) järlich 50 Waggon zu kaufen gesucht. Gen. Antränge sind an G. Reitter jun. Nagy-Bittse, Com. Trencsén zu richten. A m. kir. államvasutak gépgyárának vezérügynöksége Budapest Váczikörút 32. szám Ajánlja a m. kir. államvasutak gépgyárában készült gőzcséplő garnituráit, iparos célokra alkalmas „Compound” lokomobiljait, teljesen vasból készült szalmakazalozó gépeit, gőz-kukoriczamorzsolóit, Stibor-féle körfűrészeit, Millenium kaszáló és arató- gépeit, boronáit és egyéb gazdasági gépeit. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Felsőmagyarországi képviselet: Hirschmann Kristóf, Pozsony. 4-10 Ingatlanok eladása Kotteson Nagy-Bittse mellett, egy malom, fűrészmalom, lakóház a hozzátartozó tartozó istállókkal és pajtával, továbbá két nagy gyümölcskert és körülbelül 30 holdnyi I. és II. osztályú szántóföld szabad kézből eladó. Az ingatlanok kívánatra egyenként is eladatnak. Venni szándékozók bővebb felvilágosítás végett Dr. Weisz Arnold ügyvéd és Grünbaum Ármin, nagy-bittsei lakosokhoz fordulhatnak. Realitäten-Verkauf! Iu Kottesó bei Nagy-Bittse, gelangt eine Säge und Mahlmühle nebst einem Wohngebaude, Stallungen, Scheuer, 2 grossen Obstgärten und ein 30 Joch Ackerfeld I-ter und II-ter Classe aus freier Hand zum Verkauf. Die Objecte werden auf Wunsch auch einzeln verkauft. Nähere Auskunft ertheilt Herr Dr. Arnold Weisz Advokat und Herman Grünbaum, in Nagy-Bittse. Az idény előrehaladott volta folytán leszállítottam kitűnő minőségűnek ismert lóhere-luczerna takarmány és czukorrépa fűmag és egyéb magvaim árait. Mintázott ajánlattal szívesen szolgálok FROMMER A. HERRMANN utóda magnagykereskedése Budapesten Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. 9-10 Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna,II. évfolyam 18. szám 1898. május 1. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Készüljünk. Minapi czikkemben mutattam reá arra a valószínűségre, hogy aránylag igen rövid idő alatt ott fogunk állóni a közgazdasági válság kellő közepében. Be fog következni a nagy rendszerváltozás, mely akarva, nem akarva saját erőnkre fog utalni bennünket, mert más választásunk nem marad: vagy odavetjük egész gazdászati érdekeink összességét egy sem nem őszinte, sem nem méltányos szövetséges társunk önkényének, vagy megvédjük érdekeinket, ha kell áldozatok árán is. Így téve fel, a kérdést igen egyszerűvé válik a válasz. Áldozat kell, így is, úgy is, a különbség csak az, hogy az első esetben más aratja áldozatkészségünk gyümölcsét a másik esetben pedig az áldozat csak eszköz a czél felé, a cél pedig nem más, mint állami életünk egy újabb erőssége, nemzeti államunk hatalmas fellendülése. Ebben az esetben a hozandó áldozat nem mehet áldozat számába, hasznos, befektetés az, mely a közel jövőben fog már gyümölcsözni. Vannak azonban sokan, kik az átmeneti korszakban előfordulható többé kevésbbé káros és drága balfogásoktól rettegnek, kik azt hiszik, hogy túlságosan meg is fogjuk fizetni gazdasági önállóságunkat. Van ebben a nézetben is valami igaz, de éppenséggel nem elriasztó lehetőség, nem éljük már azt a szomorú kort, mikor még e műszaki képzett elemek teljes hiányában voltunk; van az önállóságra rátermett elméleti úgy, mint gyakorlati emberünk elég és ha lesz is itt ott valami baj, valami fennakadás, azt az úgynevezett "gyermekbetegségnél” többnek nem tarthatjuk. Egy sokszor emlegetett másik ellenvetés pedig ha, hogy csekély a belföldi tőkénk, mely új ipari czélokra volna hasznosítható. Feltéve, hogy ez az ellenvetés teljes mértékben való, még akkor sincs baj, mert annál óriásibb az a külföldi tőke, mely biztos értékesítést keres. A külföldi tőke beözönlésétől viszont nincs mit tartanunk, mert nem valami tulságos kormánybölcsesség kell hozzá, hogy az országra is gyümölcsözőleg helyeztessük el, sőt egy-két emberöltő elég lehet arra, hogy teljesen magyarrá váljék. Ha valamire, úgy ipari vállalkozásokra áll az a világpolgárias elv: ubi bene, ibi patria s ez esetben a mi javunkra fog súlyba esni. Van még egy szempont, mely hasonló válságos körülmények között vörös fonál gyanánt húzódik át a nemzetek történelmén s ez az, hogy nagy idők szülik a nagy embereket. Hiányzik talán a mi nemzetünkben az erre való képesség ? Múltunk tagadó választ ad e kérdésre, ne is tekintsünk oly messze hátra, elég ha az 50 év előtt lefolyt eseményükre gondolunk. Ha szabadságharczunk vitéz honvédjei az eke mellől kerülhettek elő, ha világ bámulta, hős vezéreink ismeretlen nevű alantas katonatisztek sorából meteorokként ragyogtak fel, most nem ismétlődhetik ez a jelenség? Nem kell csodákra számolnunk, valamint nem is vagyok hajlandó az akkori eseményéket sem csodáknak minősíteni, a magyar nép ős erejének szép megnyilatkozásai ezek és hisszük Istenünket, hogy fajunk ez ősi erélye és tehetsége még ki nem veszett a magyarból! Megkönnyíti választásunkat két más körülmény s ezek versenytársunk, eddig még szövetséges társunk magatartásából folynak. Az egyik az őszinteség és méltányosság fogyatékos, hogy ne mondjam hiányos volta túlfelől, a másik az önfenntartás kötelessége a magunk részéről. Nem üres frázisok most mondott szavaim. Becsüljük meg az osztrákok ama részét amely, mint például a csehek, nyíltan foglal állást ellenünk, mert bizony az enyém és tied, hasznom és károm kérdése oly mélyre vágó, hogy a közgazdasági harcz még a politikai egyetértést sem érintheti. De mit szóljunk a másik szerződő fél jóhiszemű eljárásáról, ha azt hivatalos vezetőinek. Avagy minek nevezzük a volt osztrák ministerelnök irántunk tanúsított barátságát, mint azt a „Reichswehr” botrányos pőre most elénk tárja? Igaz, hogy már az ő menthetetlen perfdiájára is alkalmazzák az idegbetegség, az őrület nagyon is modern mentsvárát, de igazán ki is menti ez őt? Személyét talán igen, bár e tekintetben is nagy lesz a kötelkedők tábora, hanem A „Zsolna és Vidéke” tárczája - Levél egy barátnőmhöz - Megígértem neked, Elluskám, hogy leírom első szerelmem történetét. Bocsáss meg, hogy ezzel az ígérettel, két hétig adós maradtam, de tudod, hogy sohasem volt jó alkalmam: mama, meg az angolkisasszony, mindig mellettem voltak, de most, hogy annyi, vendég érkezett házunkhoz, köztük Barsi bácsi is, a kiről azt állítják, hogy mama szerelmes volt belé, de nem engedtet hozzá menni nőül, mert az a kártyát s a bort igen szerette ? - mama el van foglalva, kisiklottam kezei közül és az angol kisasszonnyal elhitettem, hogy Jenő unokabátyám halálosan szerelmes belé, ezáltal elértem azt, hogy a kisasszony folyton a társalgó teremben tartózkodik, hogy Jenővel összekerülhessen; így tudtam magamnak alkalmat találni, hogy neked íme leírjam szegény kis első szerelmem történetét. Épp tizenötödik születésnapomat töltöttem be; az e napon kapott ajándékokról már beszámoltam neked, mikor papa este hazajövet tudatta anyámmal s velem, hogy a napokban egy unokabátyám, ki most végezte a gymnasiumot, érkezik házunkhoz, hogy atyám keze alatt elsajátítsa a birtokkezelés fortélyait. Nekem adatott ki a parancs, hogy gondoskodjam, s mire az unokafivér ide érkezik, kényelmes, jól berendezett szoba álljon rendelkezésre. Ez megtörtént. Gondoskodásomban, tudod Ellám, annyira mentem, hogy parfümös flaconjaimat mind beraktam a jövevény mosdóasztalára, sőt tovább mentem, atyám bajuszpödrőiből is elcsentem egy dobozkát, hogy elhelyezzem a sok üvegcse mellett. Engem persze a legnagyobb izgatottság, s kíváncsiság tartott megszállva. Hogy is ne! Te aki ismersz, jól tudod, milyen egyedül éreztem magam mindig, s hogy szerettem volna, ha a gólya el-elröpdös volna házunkhoz egy-egy ki9s ajándékkal. Most legalább lesz egy unokafivérem itt a házban, kivel elbeszélgethetek, az estéket, a kit apró szívességekre fel is használhatok, s a ki végre is bele is szerethet szép hajamba, mely hosszabb lett, mióta a tiedévél összemértem. Nehezen vártam a vasárnapot, mikorára jelezve volt érkezése. Beköszöntött a napi reggel mát; egy órakor felébredtem s azon tanakodtam, hogy hogyan lesz illőbb, ha korán felkelek és a reggelinél már felöltözve várom a vendéget vágy ha csak déltájban mutatom magamat. Végre is az utóbbira határoztam el magam. Könyvet vettem hát elő, meggyújtottam a lámpát s olvasni kezdtem, hogy elkergessem az időt, aludni már képtelen lettem volna. Mama, meg az angol kisasszony (minek is vannak az angoloknak ilyen csúnya bogaraik!) reggel hét órakor benyitottak hozzám s felkelésre sürgettek. Papa már kikocsizott az állomásra, unokafivérem mindjárt itt lesz. Én, hogy ágyban maradhassak, azt füllentettem, hogy igen rosszul érzem magam, mire anyám nem ellenezte ágyban maradásomat s a kisasszonnyal együtt kiment a szobából. Csakhamar kocsizörejt halottam s rögtön megismertem a szürkéink dohogását. Szívem hevesen kezdett dobogni s kiugrottam az ágyból, rohantam az ablakhoz, hogy legalább meglássam a jövevény arczát, hajat és bajuszát. De bizony nem láthattam semmit atyám hatalmas termetével úgy elfedte Gyulát, hogy mikor a kocsi az ablakom mellett elgördült, csalódottan tértem vissza ágyamhoz. Siettem hát felöltözni és úgy tíz órára előkerültem a szobából. Az ebédlőben reggeli mellett ült a társaság s én félénken nyitottam a szobába. Szemben találtam magam a várva várt vendéggel. Bemutattak, és én, édes Ellám, az arczába néztem, megnéztem haját, az szökő volt, megnézhettem volna a bajuszát, de annak még csak a helye volt meg, se baj, azért szép fiú volt. Csakhamar összebarátkoztunk. Elmondta, hogyan került ide, mint nyolczadik gymnasista, az utolsó évben ezer forintnak hágott a nyakúra s így atyja elhatározta hogy ő meg ennek a czéltalan, léha költekezésnek hág a nyakára s elküldte atyámhoz, hogy itt megtanulva a gazdálkodást, átvegye birtokuk kezdését. De abból, mondta ő, semmi sem lesz. Ő imádja, aranyos .... Budapestjét s ha itt szívesen is marad, mert aranyhajam ide bilincseli, haza nem megy a birtokra "eltemetni magát". Te, képzeld Elluskám, ötödik nap Gyula szerelmet vallott, hatodik nap neki ígértem a kezemet, hetedik nap,- óh ne gondolj semmi rosszat, egyszer megcsókoltuk egymást. A csók izében papa bajusz-pedrője szagát is megéreztem, rákente a bajusza helyére. Két hét múlt el s mi elhatároztuk, hogy egymásért élünk-halunk. E két hét alatt azonban a birtok egyszer sem látta az unokabátyámat. Délben kelt föl, a délutánt velem töltötte és éjjel vadászni ment. Egyszer azután mégis kora reggel kellett fölkelnie; atyámnak vagy 12 ezer forintot kellett beküldenie a megye székvárosába. A pénznek reggel kilencz órára ott kellet lennie, s „Gyulámat” már hét órakor elküldték vele. Én tálaltam fel a reggelit s talán ezért evett abból oly mohón az én drága szerelmesem. Ujjammal búcsúcsókot küldtem utána, mikor a kocsiból vissza-vissza nézett. Nehezen vártam a delet, mire visszaígérkezett. Ámde este lett, s a lovagom nem jött viasza. Mama összebúgott atyámmal s én a legnagyobb szerencsétlenségtől tartottam: kirabolták? megölték? talán halva fekszik az országúton . _ Zsolna és Vidéke 1897-1899 Rendszerét semmi esetre. Pedig utódai ott fogták fel a fonalat, hol ő hagyta el szövését, és az ő elveire támaszkodva az ő munkáját folytatják: más szóval az őrült ember munkáját okosnak és alaposnak ismerik el. Ez azonban nem más mint ámítás, és a legfontosabb ok arra, hogy az ő jóhiszeműségükben se bízzunk. Ez a mi alaptételünk, és ezt a hitünket csak akkor ingathatják meg, ha teljesen elvetik, halomra döntik Bádeni Károly gróf kieszelte kiegyezési javaslatokat és igazságosabban alapon újra kezdik a tárgyalást. A másik tényező pedig, a túlnan uralkodó ama felfogás, hogy még ezek a reánk nézve elégé súlyos javaslatok nagyon is rózsásak az ő szemökben, hogy úgyszólván a magyarfalás mindennapi kenyerük. Talán nem nevetséges is már az a legújabb hősködésük, hogy nem elégnek vélve politikai és gazdasági ellenségeskedésüket, most művészetünk ellen is fordulnak és nemzetközinek csúfolt jubiláris kiállításukról visszautasítják legjobb festőink képeit? Ily jelenségekkel szemben megszűnik minden béketűrésünk jogosultsága. Ha a mi jó barátaink meg vannak háborodva, kétszeres kötelességünk, hogy védekezzünk ellenük, és ez a védelem most már az önfenntartás, a nemzeti lét kérdésévé élesedik ki. Ha tudtunk áldozni nemzeti fennállásunk hosszú századai alatt vért és életet e szent hazáért, úgy meg lesz most is bennünk a hazafias erő, újabb, ezúttal csak anyagi áldozat fog kelleni a haza oltárán! Tehát készüljünk, közelebb vagyunk a válság napjaihoz, semmint hinnők. Mérlegeljük erőinket, vessünk számot tehetségünkkel, hogy a nagy gazdasági fordulópont ne érjen készületlenül. Újra mondom: készüljünk. X. //// De nem! Csakhamar jött egy fölvilágosító levél. Tőle volt. A levélben ennyi állott: „Kedves bácsi! Nem tudom megszokni a falu porát, a velem vitt 12 ezer forinttal visszamegyek a fővárosba. A pápának írjanak a pénzért, s egyúttal írják meg, hogy tiszteltetem. Gyula. Képzeld, a gazember megszökött a pénzzel! Nélkülem szökött meg, még csak nem is üdvözölt! Egy szóval sem emlékezett meg rólam, sem a hűség esküjéről, mit nekem tett. . Ez annyira elkeserített, hogy zokogásra fakadtam. Mama, papa, a kik eddig versenyt szörnyülködtek a fiatal sikasztó vakmerőségén, most elképedve néztek rám: mi történt veled Ilus? - Meg akarok halni. Az angolkisasszony felkiáltott: Ej! Az Istenért, Iluska szerelme! Én lehanyatlottam a pamlagra: Igen, szerelmes vagyok, meg akarok halni. Papa elnevette magát, máma szánakozva nézett rám, s csak a miss szörnyülködött. Végre is mama oda is jött hozzám, és megsimította aranyhajamat, melynél mégis aranyosabbnak találta Gyula az ő Budapestjét. Mivel kárpótoljalak, édes kis leányom? Kérdezte mamukám. Erre már felütöttem a fejem, s abbahagytam a sírást. Szerencsés gondolat villant át agyamon. Most akármit kérek, mama nem lesz képes megtagadni. Bátran mondtam tehát ki a kárpótlás árát. - Csináltassatok nekem hosszú ruhát! Most már a mama is nevetett, csak az angol kisasszony arcza nyúlt még hosszabbra. Én pedig megkaptam a hosszú ruhát, s azóta úgy elfelejtettem első szerelmemet (ne félj, lesz nemsokára második!), hogy Gyulára már csak megvetéssel bírok gondolni. De hát Te, Elluskám! Mikor írod le a magad első szerelmét? Csak mentől előbb! Addig is milliószor örökké hű barátnőd, Ilus un Leányiskola A f. hó 28-án tartott képviselő-testületi ülésen tárgyalták a polgári leányiskola felállítása dolgában benyújtott tervezetet. Nem sokat foglalkoztak vele: városatyáinknak szűken van kimérve az idő, melyet azért sokkal fontosabb ügyek tárgyalására kell fordítaniok. - A tervezetet általánosságban elvetették: mert - így okoskodtak - sürgősebb egy leány-népiskola létesítése, minthogy a leánynövendékek kiszorultak a zárdából. Már többször rámutattunk arra, hogy a zárdából azért szorultak ki a leányok, mivel polgári leányiskola hiányában az 5-ik és 6-ik osztályok is túl vannak zsúfolva; hogy a benyújtott tervezet megvalósítása esetén ez az állapot azonnal megváltoznék és a nagy kiadások előtt álló város időt nyerne a népoktatási viszonyok alapos, végleges rendezésére: nem kellene az elavultat megfejelnie, hanem összefoglalva a népoktatási kérdések egész komplexusát, olyan nép- és polgári iskolát teremthetne, melyek a műveltségben haladó lakosság jogos igényeinek teljesen megfelelnének. Ámde: a képviselőtestület más véleményen van. Ők még egyszer a ministerium elé akarnak járulni, hogy állítson fel polgári leányiskolát, hisz ez kötelessége a kimerült várossal szemben! Sok szerencsét kívánunk nekik: de nem sok sikert remélünk: sőt attól tartunk, hogy a ministeriumban végre-valahára emberükre akadnak, a ki felvilágosítva őket a város kötelességeiről kiábrándulva bocsájtja vissza a zarándokokat. Ennek a kijózanodásnak azonban lehet egy nagy haszna is. - Az urak majd belátják, hogy e tömkelegből kivezető út: az összes iskolák álamosítása. Ajánljanak fel az államnak olyan évi segélyösszeget, a mely néhány év múlva a népoktatás czímén a város költségvetését terhelni fogja, és mi biztosra vesszük, hogy ezen eltökélt lépéssel óhajtott czéljuknál lesznek. Addig is nem tesszük le a tollat, hanem serkenteni, buzdítani és ha kell - támadni fogunk, a míg a közoktatás terén nem történt meg a gyökeres átalakítás. Minket nem haszon, nem dicsvágy vezet, hanem egyedül a szent ügy érdeke, melyet szolgáim akartunk intra, de a amelyet lankadatlan hévvel fogunk hirdetni és előmozdítani extra muros is. OTTHONUNK. Nincsen csillag .... Nincsen csillag a nagy égen -Bánatosan folyik éltem, Úgy beborult nálam minden, Mint a nagy ég ott, oda fenn. Gyűlölöm már a szerelmet. Széttépte az a szívemet .... Megcsalt egy lány; - átok raja, Vesse ki őt a sír szája. Vagy ne vessen. Isten áldjon! Élj sokáig e világon .... Én ugróm majd a Tiszába. Engem vet ki a sír szája. Barna kis lány. Láttalak a múltkor Piczi barna kis lány. Ugráltál, csevegtél. Mint a kis csalogány. Kedved csapongó volt, Hangod andalító. Mért nem jöttél hozzám,-Mondsza csak kis bohó?! Szívem érted égett, Csókodra vágyódám. -Öleltelek volna, Mint most - kis tubiczám. Szomorú fűz .... Szomorú fűz árnya alatt Álltál mikor megláttalak: A szomorú fűznek lombja Borult le, a vállaidra. Sok idő telt el azóta, Kihervadt a fűznek lombja. Én borulok a kebled rá Mert enyém vagy lelkem gyöngye. -o. -a. ÚJDONSÁGOK. - Kinevezés. Mint értesülünk a- kassa-oderbergi vasút várnai állomása új főnököt kapott Schiller Géza Karwinban működött vasúti tiszt személyében. Schiller Géza városunkban sem ismeretlen alak, mert korábban hosszasabban állott alkalmazásban a zsolnai állomásnál. - A vasúti altisztek városunkban való letelepedése már régebben nyílt kérdés és sokoldalú megvitatás tárgya volt. A kassa-oderbergi vasút szívesen felelt volna meg városunk eme óhajának, csak a lakás kérdés, helyesebben az áthelyezendő számos család itt helyütt, való elhelyezkedésének módja okozott fennakadást. Most, mint halljuk, ez is a szerencsés megoldás felé halad, de ezúttal is polgárságunk, vagy ha úgy tetszik, annak intézői hozzájárulása nélkül. Szerencse, hogy találkoznak még vállalkozó és érdeköket, mely legtöbb esetben a varos érdekével is párhuzamos, szem előtt tartó férfiak. A jelen esetben Popper Ármin báró az, ki a város szélén, a bánovai út mellett fekvő telkén vagy ötven család részére szánt kisebb lakásokból álló telepet szándékozik építetni. Üdvözöljük a báró úr eme elhatározását, mely saját szempontjából is érdemes vállalkozás, de a közügy érdekéből is minden elismerésre méltó. - A zsolnai kaszinó vasárnapon május hó 1-én délután 6 órakor választmányi ülést tart, melyre a választmányi tag urak ez úton is meghivatnak. - Meghívó. A Trencsén vármegyei általános tanító-testület zsolnai járásának köre f. évi május 12-én délelőtt 10 órakor. Zsolnán a róm. kath. népiskola helyiségében tartja meg első rendes gyűlését. A gyűlés tárgysorozata: Elnöki megnyitó, Wiener Jakabné, zsolnai tanítónő minta-tanítása a történelemből, az 1898. évi tagsági díjak befizetése, esetleges indítványok tárgyalása. -Megjegyezzük, hogy a gyűlésen résztvevő összes tagok fuvar és napi díj megtérítésben részesülnek, a felekezeti és községi tanítók a községek, az államiak az áll. pénztár részéről. - Nevorál Gusztáv, a járási kör elnöke. - Az ág. hitv. evangélikus egyházközség, mely ügyes vezetése mellett oly szerény kezdetből szemeink előtt egyre gyarapszik és hazafias irányban is erősödik, a közelmúlt napokban egyik régi vágyat látta megvalósítva. Imaháza, lelkésze van ugyan, de sajnálattal nélkülözték eddig a hívőket ájtatosságra szólító, létüket hirdető harangot. Ezt is megkapták most, még pedig Kassa-oderbergi vasúttársaság jóindulatából, mely neki adományozta a zsolnai és várnai állomások használaton kívül helyezett harangjait. - Csekélységnek látszó dolog az egész, de morális oldalát véve igen is figyelemre méltó. - Eljegyzés. Schlesinger Jenő ochodniczai körjegyző eljegyezte Schoszty András k.-újhelyi kereskedő kedves leányát Anna kisasszonyt, - Lelkész változás. Társadalmunk egyik igen rokonszenves tagját fogjuk a közel jövőben elveszíteni. Margócsy István, ág. hitv. evangeli. lelkész ea. kit a vizesréti hitközség választott meg papjának és ezt az állását már el is akarja foglalni. Bár igen sajnáljuk, hogy Margócsy, ki rövid ittléte alatt nemcsak lelkiismeretes papnak, de a társaság igen élénk és művelt ízlésű tagjának bizonyult, és ép ezért igen szívesen látott vendég volt minden körben, távozik városunkból, mégis őszintén gratulálunk neki új állomásához, mely reá nézve tekintélyes előléptetésnek tekinthető. - Egy új könyv. Megjelent immár Schenk tanár, bécsi nagynevű hazánkfia, sokat hirdetett és várvavárt tudományos műve, melytől mély bepillantást remélt az emberiség a természet egyik legrejtelmesebb titkába, az emberi faj nemi keletkezésére, sokat, nagyon sokat vártak e műtől, - a pikantériákat hajhászók már csak lesték az élvezetes olvasmányt, - ám csalódtak, mert az egész igen komoly és az ő izlésök szerint meg nem emészthető dolog, - de csalódtak a komoly tudományos kutatók is. Ezek az évszázadok óta felvetett és sokat találgatott kérdés megoldását várták és kaptak egy új theoriát, mely hozzá- még nagyon ingadozó is, mert csak igen csekély számú példára, adatra és nagyon hiányos statisztikai tényekre támaszkodik. - Hosszasan tárgyalja Schenk tanár azoknak a kísérleteit és véleményét, kik előtte foglalkoztak a szóban forgó kérdéssel. Ezek közül legérdekesebb Ploss nézete, aki konstatálja, hogy ínséges esztendőkben, mikor nagy volt a drágaság, világszerte sok fiúgyermek született, ha pedig jó termés után olcsóbbak voltak az élelmiszerek, - nem csak bőséges isten áldása volt a földön, de leány áldás is követte ezt nyomon.- Schenk tanár szintén az élelmiszerekre, vagyis az ezek által az emberi szervezetben előállott anyagcserére. Zsolna és Vidéke 1897-1899 állapítja feltevéseit. - A veseváladék szerinte az anyagcsere ismertetője, - ez különben nem újság - és ennek elemzéséből deríti ki, hogy leányos mamák váladéka czukor tartalmú. - Tehát meg kell akadályozni azt, hogy a nő testében czukor fejlődjék, - nem szabad tehát tésztákat, czukros süteményeket ennie, -táplálkozzék bőségesen hússal, hallal - s akkor remélheti, hogy trónörökössel ajándékozhatja meg urát. Ennek a kúrának és szigorú diétának azonban legalább három hónapon át pontosan meg kell felelnie: de akkor is kétes lesz a kívánt eredmény, mert a tudós tanár végül azt mondja, hogy ez az életrend és nagyon egyéni hatásában. Minden egyes nőnél máskép mutatkozik a kiválasztott ételnemű átalakító vegyi hatása s így határozott étlapot meghatározni teljesen lehetetlen. - Szóval a léhák nem nyertek semmit Schenk tanár munkájával, a komoly tudósok legföljebb egy új vitatárgyat, a sok reklámtól felizgatott laikusok pédig felsülték borzasztóan, - ha valaki, úgy a humoristák kaptak élczük számára egy igen hálás és bő anyagot szolgáltató médiumot. - A k.-újhelyi plébánosi állásra egyre gyarapodnak a pályázók. A legújabb pályázók, mint ottani tudósítónk írja, Gáli József zsolnai és Becsány volt csaczai segédlelkészek. Czvincsek János ottani káplán saját érdekében aláírásokat gyűjtöget, de kineveztetése mégis igen kétséges, mert az által, hogy tanköteles gyermekek Csehországba való küldözgetésének gyanújába keveredett, elvesztette a magyarság bizalmát. - A nyári menetrend életbelépte folytán a zsolnai m. kir. posta és távírda hivatal tisztelettel értesíti a nagyérdemű közönséget, hogy május hó l-től az esti, éjjeli és reggeli postavonatokkal érkező mindenféle postaküldemény délelőtt 8 órakor, - a délelőtti vágvölgyi személyvonattal érkezők d. e. 10 órakor, - a délután folyamán érkezők pedig d. e. fél 5 órakor kézbesíttetnek ki. - Az innen este 8:55-kor Budapest felé induló személyvonathoz az az egyszerű leveleket este 7 óráig lehet feladni a postahivatal előtti levélgyűjtő szekrényben. - Nemzeti színészet Zsolnán. Baranyai Mihály színtársulata már megérkezett városunkba és mint előre jeleztük meg is kezdi működését. Bemutató előadásnak ápril 30-ára Milöcker - Berla Boszorkányvár czímű operettjét szánták. E választás helyesnek mondható, nem csak a hírneves színdarabra való tekintetből, de azért is, mert e darab keretében a társaság csaknem minden tagjának módjában áll tehetségét a közönség előtt bemutatni. - Vasárnap két színdarab kerül színre: délután % 4 órakor Kövessy "Vigéczek” nevű ismert mulattató bohózata. A gyermek előadás fél helyárak mellett vonzó lesz, míg az esteli darab, a „Gyimesi vadvirág”, mely Budapesten annak idején oly nagy feltűnést keltett, itt nem lesz egészen új, de hisszük, hogy jó szereposztás mellett, itt sem fogja eltéveszteni hatását. Hétfőre „Arthur kalandjai” áll a műsoron. - E szemelvények kétségtelenül a Baranyai féle színtársulat jó igyekezetéről tanúskodnak s midőn ezt készséggel elismerjük, egyúttal meg is ígérjük Zsolna műértő közönségének, hogy - mint korábban is megtettük - figyelemmel kísérjük az előadásokat és pártatlan kritikánkkal azokat meg is világítani lesz igyekezetünk. - Bútorok beszerzésére legjobban ajánlhatjuk t. olvasóinknak Landau Ignácz asztalos és kárpitosbútorüzletét Budapesten, IV. Károlykörút 22 (Röser bazár), hol mindennemű szobaberendezések, teljes menyasszonyi kelengyék stb. dús választékban, a legegyszerűbbtől a legdíszesebb és legszolidabb kivitelig olcsóbban mint bárhol vásárolhatók. Vidéki megrendelésekre különös gond fordíttatik és a szállítmányok biztosítva adatnak fel. Bővebb értesítés különben ingyen és bérmentve. Szerkesztői posta. Minthogy kiadóhivatalunk nincs abban a helyzetben, hogy a múltkori lapszámunkban, „Ein intelligenter junger Mann" czím alatt megjelent hirdetésre reflektált uraknak egyenkint válaszoljon, ez úton hozza az illetők becses tudomására, hogy a szóban forgott állás időközben már betöltetett. Magyar kir. államvasutak menetrendje. Érvényes 1898. május hó l-től Budapest - Zsolna Személyvonat érk. 1:00 délután ind. 5-35 reggel. Gyorsvonat érk. 2:12 ind. 2:45 délután, Személyvonat érk. 8:35 este ind. 3:38 délután, Személyvonat indul 8:44 reggel, érk. 8:55 este. Zsolna-Pozsony. Személyvonat érk. 1:42 délután, Gyorsvonat 6:57 este. - Személyvonat 11:30 éjjel. - Személyvonat 3:48 reggel. E vonatok csatlakozunk a Bpest felől és felé induló vonatokhoz. Cs. Kir. Szab. Kassa-Oderbergi vasút menetrendje Érvényes 1898. május hó 3-tól Kassa-Oderberg. (Állomás: Zsolna). Személyvonat érk. 8.30 este., ind. 8.55 reggel Gyorsvonat érk. 2.00, indul 2.31 délután Személyvonat érk. 3.00, indul 3.15 délután Vegyesvonat érk. 8.40, indul 9.05 este Személyvonat érk. 11.52, indul 12.10 éjjel Oderberg-Kassa Személyvonat érk. 4.04, indul 4.24 reggel Vegyesvonat érk. 8.34, indul 8.50 reggel Személyvonat érk. 1.17, indul 1.37 délután Gyorsvonat érk. 2.30, indul 2.40 délután Személyvonat érk. 8.45 este, indul 9,00 este Hirdetmény. 2426-4628/1898. szám Budatin-Lehota, Jilove és Túró község telekkönyve birtokszabályozás következtében átalakíttatott és ezzel egyidejűleg azokra az ingatlanokra nézve, a melyekre az 1886 XXIX., az 1889, XXXVIII. és az 1891. évi XVI. t.-czikkek a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzését rendelik, az 1892. évi XXIX. t.-czikkben szabályozott eljárás a telekjegyzőkönyvek bejegyzései helyesbítésével kapcsolatosan foganatosíttatott. Ez azzal a felhívással tétetik közzé: 1. hogy mindazok, kik az 1886.XXIX. t.-cz. 15. és 16.§-aiban- ideértve e §-oknak az 1889, XXxViII t-cz. 5. és 6. §-aiban és az 1891. évi XVI. t.-cz. 15.§-a 15. §. pontjában foglalt kiegészítéseit is - valamint az 1889. XXXVIII. t-cz. 7. §-a és az 1891. évi XVI. t.-cz. 15. §. b. pontja alapján eszközölt bejegyzések, vagy az 1886 XXIX. t.-cz, 22. §-a alapján történt törlések érvénytelenségét kimutathatják, e végből törlési keresetűket hat hónap alatt, vagyis az 1898. évi deczember 1-ső napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz nyújtsák be, mert az ezen meg nem hosszabbítható záros határidő eltelte után indított törlési kereset annak a harmadik személynek, a ki időközben nyilványkönyvi jogot szerzett, hátrányára nem szolgálhat. 2. Hogy mindazok, a kik az 1886 XXIX. t.-cz. 16. és 18. §-ainak eseteiben - ideértve az, utóbbi §-nak az 1886. XXXVIII. t.-cz. 5., 6. §-saiban foglalt kiegészítéseit is - a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése ellenében ellentmondással élni kívánnák, írásbeli ellentmondásokat hat hónap alatt, vagyis 1898. évi deczember 1-ső napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz nyújtsák be, mert ezen meg nem hosszabbítható záros határidő letelte utón ellentmondásuk figyelembe vétetni nem fog. 3. Hogy mindazok, a kik a telekkönyv átalakítása tárgyában tett intézkedések által, nemkülönben azok, akik az 1. és 2. pontban körülirt eseteken kívül az 1892. XXIX. t.-cz, szerinti eljárás és az ennek folyamán történt bejegyzések által előbb nyert nyilványkönyvi jogaikat bármely irányban sértve vélik, - ideértve azokat is, a kik a tulajdonjog arányának az 1889. XXXVIII. t-cz. 16.§-a alapján történt bejegyzését sérelmesnek találják - e tekintetben felszólalásukat tartalmazó kérvényükkel a telekkönyvi hatósághoz hat hónap alatt, vagyis az 1898. évi deczember hó l-ső napjáig bezárólag nyújtsák be, mert ezen meg nem hosszabbítható záros batáridő elmúlta után az átalakításkor közbejött téves bevezetésből származó bárminemű igényeiket jóhiszemű harmadik személyek irányában többé nem érvényesíthetik, az említett bejegyzéseket pedig csak a törvény rendes útján és csak az időközben nyilványkönyvi harmadik személyek jogainak nyilványkönyvi jogokat szervezett harmadik személyek jogainak sérelme nélkül támadhatják meg. Egyúttal figyelmeztetnek azok a felek, a kik a hitelesítő bizottságnak eredeti okiratokat adtak át, hogy a mennyiben azokhoz egyszersmind egyszerű másolatokat is csatoltak vagy ilyeneket pótlólag benyújtanak, az eredetieket a telek könyvi hatóságnál átvehetik. A zsolnai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság 1898. évi április hó 30-án. Pribis László, kir. járásbíró Kiadó szállás. 2 szoba mellékhelyiségekkel, bővebbet a kiadóhivatal. Specialista sérvkötőkben Alapítva 1878. Cs. és kir. oszt.-magy. és belga kir. szabad. Kitüntetve Brüssel 1893 aranyéremmel és díszokmánnyal Keleti-fele sérvkötő orvosi tekintélyek véleménye szerint a legtökéletesebb ezen nemben, nem csúszik, nem gyakorol kellemetlen benyomást eltávolítja czélszerű szerkezeténél fogva az eddigi sérv kötők hiányait. Keleti-fele gummisérvkötő idomítható pelottaval, szarvasbőr-védővel és biztonsági övvel. Árak: egyoldalú 6 frt., kétoldalú 12 frt. Készülnek ezenkívül: műlábak, műkezek, egyenestartók (Hessing-féle rendszer) orthopadiai fűzők, haskötők, görcsérharisnyák és mindenféle gummiáruk. Megrendeléseket pontosan és discréten eszközöl Keleti J. orvos, sebészeti, mű és kötszergyáros BUDAPESTEN, IV. Koronaherczeg utcza 17. Sebészeti, műszergyár: IV. Rostély utcza 15. Nagy képes árjegyzék ingyen és bérmentve. 6-10 Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. 10-10 Zsolna és Vidéke 1897-1899 Árverési hirdetmény. 2071. sz. A n-bittsei kir. járásbíróság mint tkkvi hatóság közhírré teszi, hogy Dr. ifj. Holczmann Lajos végrehajtatónál Filányi Ignácz végrehajtást szenvedett elleni 47 frt. végrh. ügyében a nemes-kis-kotessói 74. 128, 219, 268, 269, 345, 361, 364, 393 sz. tkjben foglalt 471 frtra becsült ingatlanokra a bírói árverés elrendeltetik, annak megtartására határidőül 1898. évi május hó 13. napjának d.u. 2 órája Nemes-Kis-Kotessó községbe kitűzetik. Kikiáltási ár a becsár. Árverezni szándékozók tartoznak a becsár 10 %-át készpénzben vagy óvadékképes papírban a kiküldött kezéhez letenni. Kelt Nagy-Bittsén, a kir. járásbíróság, mint tkkvi. Hatóságnál, 1898. évi április hó 9-én Pribis László Kir. járásbíró Feladási hirdetmény. 670. sz. Trencsén vármegye zsolnai járás Turótridvori község határában fekvő a roszinai volt úrbéresek tulajdonát képező „cservené" nevű erdőben található, összesen 4130:37 köbméterre felvett és 10935 frt 23 krra becsült lucz és jegenye-fenyőfa, 1898. évi május hő 9-én d. e. 9 órakor Zsolnán a roszinai körjegyzőség hivatalos helyiségében zár ajánlatokkal egybekötött nyilvános árverésen eladatni fog. Bánatpénz 1100 frt készpénzben vagy értékpapírban. Az árverési feltételek Roszinán a közs. Bírónál, Zsolnán a roszinai körjegyzőség és Budatinban a kir. erdőgondnokságnál megtekinthetők. Zsolnán, 1898. április 22. Roszinai elöljáróság. Árverési hirdetmény. 6762. sz. A n-bittsei kir. járásbíróság mint tkkvi hatóság közhírré teszi, hogy kiskorú Szloncsik Máté végrehajtatónak Masznicza (Zabradnik) József végrehajtást szenvedett elleni végrehajtási ügyében 151 frt tőke és jár. És kielégítése végett a viszokai 779. sz. tkjben A-I. 1-7. sorsz. alatt foglalt 686 számú házhellyel bíró Masznicza József nevére 1/19 részben írva volt, de a végr. zálogjog bekebelezése után Masznicza szül. Masznicza Éva nevére átírt viszokai 783. sz. tjkvben A-I. 1-2, 4-7 sorsz. alatt foglalt 682. sz. házzal bíró, egészben Masznicza József nevére írt, összesen 346 frtra becsült, viszokai 792. sz. tjkvben A-I. 1-3. sorsz. alatt foglalt 678. házhellyel bíró, Masznicza József nevére % részben írva volt a végr. zálogjog bekebelezése után nevéről özv. Cserch Györgyné szül. Hoffrik Anna és Cserch Jótzsef nevére átírt 42 frtra becsült ingatlanokra a bírói árverés elrendeltetik, s annak megtartására határidőül 1898. évi május hó 12. napjának d.e. 11 órája Viszoka község házánál kitűzetik. Kikiáltási ár a becsár. - Árverezni szándékozók tartoznak a becsár 10 %-át készpénzben vagy óvadékképes papírban a kiküldött kezéhez letenni. Kelt Nagy-Bittsén, a kir. járásbíróság, mint tkkvi. Hatóságnál, 1897. évi deczember hó 13-án Dr. Sporzon Gyula kir. járásbíró Árlejtési hirdetmény! Alulírott magy. kir. pénzügyigazgatóság kerületébe tartozó csaczai kincstári épületeknél átalakítási, tatarozás munkálatok szükségesek lévén, ezen munkálatokra engedélyezett 2400 frt 13 krnyi kiviteli költség erejéig leendő eszközlése végett, ezennel nyilvános árlejtés hirdettetik, tárgyalására határidőül az 1898. évi május hó 26. napjának délelőtti 9 órája a p. ü. igazgatóság hivatalos helyiségében kitűzetik. Pályázni kívánók kötelesek bánatpénz fejében 240 frt, készpénzben vagy óvadék képes értékpapírokban ajánlatukhoz csatolni. Az eszközlendő előmunkálatokról szóló részlet és előméret -költségvetés alulírott m. kir. p. ü. igazgatóságnál, valamint a csaczai m. kir. adóhivatalnál, a hivatalos órák alatt megtekinthető. Trencsénben, 1898. április hó 18-án. Mallász József kir. pénzügyigazgató Ingatlanok eladása Kotteson Nagy-Bittse mellett, egy malom, fűrészmalom, lakóház a hozzátartozó tartozó istállókkal és pajtával, továbbá két nagy gyümölcskert és körülbelül 30 holdnyi I. és II. osztályú szántóföld szabad kézből eladó. Az ingatlanok kívánatra egyenként is eladatnak. Venni szándékozók bővebb felvilágosítás végett Dr. Weisz Arnold ügyvéd és Grünbaum Ármin, nagy-bittsei lakosokhoz fordulhatnak. Realitäten-Verkauf! Iu Kottesó bei Nagy-Bittse, gelangt eine Säge und Mahlmühle nebst einem Wohngebaude, Stallungen, Scheuer, 2 grossen Obstgärten und ein 30 Joch Ackerfeld I-ter und II-ter Classe aus freier Hand zum Verkauf. Die Objecte werden auf Wunsch auch einzeln verkauft. Nähere Auskunft ertheilt Herr Dr. Arnold Weisz Advokat und Herman Grünbaum, in Nagy-Bittse. Az idény előrehaladott volta folytán leszállítottam kitűnő minőségűnek ismert lóhere-luczerna takarmány és czukorrépa fűmag és egyéb magvaim árait. Mintázott ajánlattal szívesen szolgálok FROMMER A. HERRMANN utóda magnagykereskedése Budapesten 2-2 1.000.000 korona Egy millió nyerhető 2. m. kir. szab. Osztálysorsjáték 50.000 nyereményének jegyzéke A játékterv 9.§ szerint a legnagyobb nyeremény 1,000,000 Egymillió korona. A nyeremények a következőleg vannak beosztva. Nyeremények Korona 1 á 600 000 1 " 400 000 1 " 200 000 2 " 100 000 1 " 90 000 1 " 80 000 1 " 70 000 2 " 60 000 1 " 40 000 5 " 30 000 1 " 25 000 6 " 20 000 3 " 15 000 31 " 10 000 67 " 5 000 3 " 3 000 432 " 2 000 763 " 1 000 1238 " 500 90 " 300 47350 " 200, 170, 130 , 100, 80, 40 korona 50 000 nyer és jutalom 13 160 000 kor. ért., melyek hat osztályban kisorsoltatnak. A 2-ik magy, kir. szab. osztálysorsjátékban a sorsolási program szerint egy millió koronát, tehát hatalmas összegű készpénzt nyer a legnagyobb nyeremény a játékterv 9.§ szerint, ennélfogva ezen osztálysorsjáték nagyon előnyös nyerési esélyeket nyújt, és pedig 100.000 eredeti sorsjegy, 50.000 pénznyereményt. A sorsjegyek felének nyernie kell. Az összes 50,000 nyeremény a mellette álló jegyzékben fel van sorolva, és a kormány ellenörzése mellett hat egymásután következő rövid időközben kisorsoltatik, midön is a nyert összeg a szerencsés nyerőnek készpénzben kifizettetik. Eredeti sorsjegyeket következő eredeti áron adunk el: Egész eredeti sorsjegy 6 frt. - kr. Fél 3 Negyed 1 " 50 " Nyolcad 0 " 75 " Az összegnek postautalványon való vétele után azonnal megküldjük a rendes eredeti sorsjegyet az első húzásbani érvénnyel. Kívánatra utánvéttel is küldjük a sorsjegyeket. Minden sorsjegyküldeményhez az eredeti húzási programot is megküldjük és minden húzás után vevőnk azonnal megkapják az eredeti húzási lajstromot. Gyakran ezreseket kockáztatnak merész vállalatokba, a midőn a kilátásba helyezett nyeremény nagyon kérdéses. Ennél fogva koczkáztassunk egy sorsjegy vételével aránylag oly csekély összeget a mely által hirtelen nagy tőkét nyerhetünk. Sorsjegykészületünk nagyon csekély és gyorsan elfogyhat, tehát ajánljuk, hogy a rendelvénnyel ne késsünk, és kérjük azokat lehetőleg azonnal, azonban minden esetre folyó évi márczius 30-ig hozzánk beküldeni. Fehér Lajos és társa a m. kir. szab. osztálysorsjáték főelárusítói. Budapest V. Gizella tér 5-ik szám. Zsolna, II. évfolyam 19. szám 1898. május 8. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Egy nyílt kérdés. Akarva, nem akarva halad városunk. Aki ismerte Zsolnát csak 12 évvel ezelőtt, a nagy tűzvész előtt, mely a város két harmadát elemésztette, csak nagyjából ismerhet külsejére. A fennállott városrész csinosodott, új házak, sőt új utczasorok keletkeztek. A forgalom pedig megkétszereződött, az iparnak nagy telepei, melyek ez évek alatt létre jöttek új megélhetési forrásokhoz juttatták a röghöz szokott föld népét, haladunk az anyaginkban és ha nem akarnánk lépést tartani e haladással, a kor szelleme, a kényszerűség magával sodorna bennünket. Igaz az is, hogy e téren is többre vihettük volna, ha mindig helyesen fogtuk volna fel helyzetünket, ha mindig megragadtuk volna a kínálkozó kedvező alkalmat; most azonban távol vagyok attól, hogy elsirassam a múltban elkövetett hibákat, érzi és tudja ezt mindenki, ki visszatekint a közelmúlt évekre, kár tehát ezekkel a dolgokkal most foglalkozni. Ha hosszú szünet után ma ismét nyúltam a tollhoz, azzal a szándékkal cselekedtem ezt, hogy városunk haladásának némely elhanyagolt pontjára tereljem a közfigyelmet, hogy néhány oly dologra vessek fényt, melyek iránt kevés nálunk a fogékonyság, szóval, hogy a szép haladás visszáját is ösmertessem meg azokkal, kik ha van bennök jóakarat - és én hiszem, hogy van -segíthetnek e bajokon. Minthogy azonban e nyílt kérdések száma sokkal nagyobb, semhogy jelen soraim keretében ki meríthetném azokat, két dologra fogok csupán kiterjeszkedni, még pedig a kórház és a szegények ügyére. Tisztelt olvasóim tájékoztatására eleve is kijelentem, hogy nem vagyok jogtudós, nem is akarom tehát a kérdés emez oldalát feszegetni, van jogász elég a mi városi képviselő testületünkben, legyenek ők szívesek az ügy jogi részével törődve, azt helyes mederbe, azaz kedvező megoldás felé terelni. Tehát a városi kórház. Tudjuk azt mindnyájan zsolnai polgárok, hogy van már kórházra szánt alapunk, azt persze, hogy mennyi e pénz és hogyan gyümölcsözik, azt csak hiányosan tudjuk, sokszor volt már szó egy városi kórházról, de komolyan még senki sem foglalkozott ezzel. Legújabban azt halljuk, de természetesen ez sem biztos értesülés, hogy az a terv merült fel, hogy a plébánia mostani csűre helyére a létező korházi pénzből bérházat fognak építeni, hogy az megfelelőbben kamatozzék. A terv, ha való, nem éppen rossz, hiszen csak örvendhetünk azon, ha közalapjainkat biztosan és hasznosan helyezik el: E terv következménye tehát az volna, hogy a jobb kamatozás mellett gyarapodjék a tőke annyira, hogy idővel meg lehessen alkotni magát a városi kórházat. Szépnek elég szép ez, de nekem úgy látszik, hogy túlságosan odázza el magát a dolgot, azt a dolgot, melynek minden józan gondolkodó előtt sürgős, nagyon sürgős ügynek kellene lennie. Avagy azt hiszik kedves polgártársaim, hogy ezzel bölcs takarékosságukról tesznek tanúságot? Avagy elfelejtkezik arról, hogy mibe kerülnek nekünk szegény betegeink a budapesti és más korházakban ? Nem volna helyesebb, ha ez összegeket a meglevő alaphoz csatolnék és volna saját, jól felszerelt kórházunk, mely nem csak valódi áldás volna városunkra, de jog és igazság szerint méltányos követelése szegénysorsú polgárainknak. Lehet, hogy még elhúzhatjuk a kórház építését egy darabig, de meg vagyok róla győződve, hogy ezzel nem nyerünk semmit, sőt ellenkezőleg rosszul alkalmazott takarékosságunk egyik részről igazságtalanokká tesz saját vérünkkel szemben, a másik oldalon azt annál drágábban fogjuk megfizetni a közel jövőben. Azt mondottam, hogy a szegények, helyesebben a koldusok dolgáról is szólok valamit. Szomorú és kellemetlen thémát érintek meg ezzel. Azt sem tagadom, hogy a mi esetünkben sok tekintetben még undorító is. Mennél undorítóbb azonban, annál nagyobb kötelességünk azt nemcsak megbeszélni, hanem feltétlenül orvosolni is. Jártál-e tisztelt olvasóm valaha vásárnapon a Zsolna utczáin ? Láttad-e azt a minden szögletházat, minden utczasarkot néha hármasával, négyesével is elfoglaló rongyos, piszkos, tüntetőleg nyomorát fitogtatót népséget, mely tolakodó lármával nyújt is feléd emberi formából kivetkőzött, csonka vagy nyomorék, de nagyon gyakran undok fekélyektől ellepett tagjait ? Mely imádkozik és könyörög, míg feléje közeledel, de ha el találsz mellette haladni, anélkül, hogy adnál neki, vagy elfordítod arczodat, mert undorodol a látásától, nem ritkán átkozódással kísér ? A "Zsolna és Vidéke" Tárczája. A gondolatolvasó. D. tanár urat, a híres fiziológust, nem lehet megcsalni. Ő kitalálta a gondolatolvasást, az igazit, mely messze túlhaladja Cumberland úr és társai mindennemű kísérleteit, melyekkel ezek néhány év előtt ámulatba ejtették a világot. Mert D. tanár úr nemcsak azt mondja, hová tetszett elrejteni a zsebkendőjét, vagy azt a bizonyos tűt, ő nem fogja meg a becses kezét, hogy ujjainak ideges rángatódzása vezérelje őt kutatásában, D. tanár úr egyszerű szempillantással belenéz az emberi agy mélyébe s ott a milliónyi sejtek közt úgy kibetűzi az átczikázó gondolatokat, akár csak nyitott könyvben olvasná. Talált is impresszáriót a fiziológia híres tanára, egy leleményes vállalkozót, ki körútra indult vele a világ nevezetesebb városaiba, hol D. uram majd csodálatos művészetével (vagy tudományával) majd zavarba hozza a józan észt. A szerződés néhány ezer fellépésre szól s minden fellépésért ezreseket biztosít a nagy tudósnak. Ebből könnyen kiszámítható, hogy D. tanár biztos léptekkel és rohamosan halad azon a pályán, mely óriási vagyonhoz vezet. Mindamellett a tudós feltaláló már bánja szerencsés találmányát. Mert neki magának éppenséggel nem hozott szerencsét. A gondolatolvasás tudománya hozhat ugyan neki milliókat, pénzt és mindent, ami pénzzel megszerezhető, de boldogságot nem, sőt attól a boldogságtól, mely a csalódásban rejlik, alaposan megfosztotta. Mert igen szép dolog ugyan, ha embertársaink agyában olvashatunk, mint a biblia sorai közt, vagy az újságok hasábjain. Ha kitalálunk minden gondolatot: ki milyen könyvet olvasott, mit evett tegnap ebédre, hova szándékozik ma este mulatságra és egyébb épületes dolgokat. Ámde ennek a gondolatolvasásnak kellemetlen oldala is van. A hazugság csúnya dolog ugyan, mindamellett némi tekintetben szépíti az életet. Nem hiába mondja a közmondás : szólj igazat s betörik a fejed! Az emberek jobban szeretik a csalódást, melybe udvarias füllentessél ringatják őket mint a nyíltan kimondott kellemetlen igazságot. Ez az udvarias hazudozás már átment vérünkbe, a műveltség törvényévé vált. Ez mondatja velünk a kelletlen látogatónak : Mily kedves, hogy eljött ? mikor azt óhajtjuk : vigyen el a f . . . ; ez késztet bókokban dicsérni egy hölgy szépségét, báját, ki különben meggyőződésünk szerint fényes sikerrel beállhatna madárijesztőnek. D. tanár úr számára ezek a jótékony hazugságok nem léteznek többé. Előtte mit sem lehet rejteni, ebből pedig csak szerencsétlenség származik rá és környezetére. A felesége csak nehezen tart ki még oldala mellett; a szolgáit hetenként többször kell változtatnia; a barátai már mind elhagyták. Nem is csoda. Én édes Istenem, evvel a tudóssal szemben kifogással élni, valami mesét feltalálni lehetetlen, úgy tenni, mint ha nem látnánk, mint ha aludnánk. Vele szemben hiába iparkodunk, hogy szórakozottnak tűnjünk fel, avagy szomorúnak, vidámnak, közömbösnek, buzgónak vagy szerelmesnek. Hiába, ő csak az igazat latja, mindig csak az igazat! Jaj annak, a kinek dolga van a kedves D. tanár úrral, kinek szeme jobban behatol a gondolatok fészkébe, mint a legügyesebb vizsgálóbíró. Jaj annak, ki jelenlétében nem vigyáz magara. Különben könnyen úgy járhatnak, mint a tanárnál, egyik kedves barátja, ki még nem igen tudott jeles felfedezéséről. Ebédre volt hivatalos D. házába, ki feleségével fogadta vendégét és székkel kínálta. A jó barát (leülvén): Bocsánatot kérek, hogy elkéstem, de néhány levelet kellett írnom ... (Szünet). A tanár (némi gondolkodás után): Igen, valami részletet kell törleszteni. A jó barát (zavarban): Kinek? A tanár: A szabónak! hogy az ismételt jeleneteket kikerüld. Annál inkább, mert nem lehet őt lerázni és ő mindig azt az időt választja látogatásra, mikor te épen el akarsz menni. Miatta jössz aztán későn ... A jó barát (megzavarodva): Igaz... különben nem tartozom neki sokkal - összesen ötven forinttal. A tanár nyugodtam: Kétszázhússzal. A jó barát (megsemmisülve): Igen, ötven, kétszázhúsz, nem többel . . . hisz adtam neki száz forintot a múlt héten. A tanár: A múlt esztendőben. A jó barát (izzadva): Igaz, tavaly, azt akartam mondani. (Elhallgat.) A tanár (szünet után}: Istenem, ne törődj a feleségemmel: hozzá van szokva a világhoz. Egészen szükségtelen, hogy dühösködjél, mert szánandó szerepet játszottál előtte. A jó barát: De .. hisz én nem gondoltam ilyet. A tanár: Bravó! Hát nem mondtad magadban: Ez a vad állat még idegessé tesz! Ilyen dolgokat egy hölgy előtt szellőztetni. Igaz, hogy a felesége egy csöppet sem hat reám.rettenetesen csúnya. . . és ostoba, mint egy liba . . Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna, II. évfolyam 19. szám 1898. május 8. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Egy nyílt kérdés. Akarva, nem akarva halad városunk. Aki ismerte Zsolnát csak 12 évvel ezelőtt, a nagy tűzvész előtt, mely a város két harmadát elemésztette, csak nagyjából ismerhet külsejére. A fennállott városrész csinosodott, új házak, sőt új utczasorok keletkeztek. A forgalom pedig megkétszereződött, az iparnak nagy telepei, melyek ez évek alatt létre jöttek új megélhetési forrásokhoz juttatták a röghöz szokott föld népét, haladunk az anyaginkban és ha nem akarnánk lépést tartani e haladással, a kor szelleme, a kényszerűség magával sodorna bennünket. Igaz az is, hogy e téren is többre vihettük volna, ha mindig helyesen fogtuk volna fel helyzetünket, ha mindig megragadtuk volna a kínálkozó kedvező alkalmat; most azonban távol vagyok attól, hogy elsirassam a múltban elkövetett hibákat, érzi és tudja ezt mindenki, ki visszatekint a közelmúlt évekre, kár tehát ezekkel a dolgokkal most foglalkozni. Ha hosszú szünet után ma ismét nyúltam a tollhoz, azzal a szándékkal cselekedtem ezt, hogy városunk haladásának némely elhanyagolt pontjára tereljem a közfigyelmet, hogy néhány oly dologra vessek fényt, melyek iránt kevés nálunk a fogékonyság, szóval, hogy a szép haladás visszáját is ösmertessem meg azokkal, kik ha van bennök jóakarat - és én hiszem, hogy van -segíthetnek e bajokon. Minthogy azonban e nyílt kérdések száma sokkal nagyobb, semhogy jelen soraim keretében ki meríthetném azokat, két dologra fogok csupán kiterjeszkedni, még pedig a kórház és a szegények ügyére. Tisztelt olvasóim tájékoztatására eleve is kijelentem, hogy nem vagyok jogtudós, nem is akarom tehát a kérdés emez oldalát feszegetni, van jogász elég a mi városi képviselő testületünkben, legyenek ők szívesek az ügy jogi részével törődve, azt helyes mederbe, azaz kedvező megoldás felé terelni. Tehát a városi kórház. Tudjuk azt mindnyájan zsolnai polgárok, hogy van már kórházra szánt alapunk, azt persze, hogy mennyi e pénz és hogyan gyümölcsözik, azt csak hiányosan tudjuk, sokszor volt már szó egy városi kórházról, de komolyan még senki sem foglalkozott ezzel. Legújabban azt halljuk, de természetesen ez sem biztos értesülés, hogy az a terv merült fel, hogy a plébánia mostani csűre helyére a létező korházi pénzből bérházat fognak építeni, hogy az megfelelőbben kamatozzék. A terv, ha való, nem éppen rossz, hiszen csak örvendhetünk azon, ha közalapjainkat biztosan és hasznosan helyezik el: E terv következménye tehát az volna, hogy a jobb kamatozás mellett gyarapodjék a tőke annyira, hogy idővel meg lehessen alkotni magát a városi kórházat. Szépnek elég szép ez, de nekem úgy látszik, hogy túlságosan odázza el magát a dolgot, azt a dolgot, melynek minden józan gondolkodó előtt sürgős, nagyon sürgős ügynek kellene lennie. Avagy azt hiszik kedves polgártársaim, hogy ezzel bölcs takarékosságukról tesznek tanúságot? Avagy elfelejtkezik arról, hogy mibe kerülnek nekünk szegény betegeink a budapesti és más korházakban ? Nem volna helyesebb, ha ez összegeket a meglevő alaphoz csatolnék és volna saját, jól felszerelt kórházunk, mely nem csak valódi áldás volna városunkra, de jog és igazság szerint méltányos követelése szegénysorsú polgárainknak. Lehet, hogy még elhúzhatjuk a kórház építését egy darabig, de meg vagyok róla győződve, hogy ezzel nem nyerünk semmit, sőt ellenkezőleg rosszul alkalmazott takarékosságunk egyik részről igazságtalanokká tesz saját vérünkkel szemben, a másik oldalon azt annál drágábban fogjuk megfizetni a közel jövőben. Azt mondottam, hogy a szegények, helyesebben a koldusok dolgáról is szólok valamit. Szomorú és kellemetlen thémát érintek meg ezzel. Azt sem tagadom, hogy a mi esetünkben sok tekintetben még undorító is. Mennél undorítóbb azonban, annál nagyobb kötelességünk azt nemcsak megbeszélni, hanem feltétlenül orvosolni is. Jártál-e tisztelt olvasóm valaha vásárnapon a Zsolna utczáin ? Láttad-e azt a minden szögletházat, minden utczasarkot néha hármasával, négyesével is elfoglaló rongyos, piszkos, tüntetőleg nyomorát fitogtatót népséget, mely tolakodó lármával nyújt is feléd emberi formából kivetkőzött, csonka vagy nyomorék, de nagyon gyakran undok fekélyektől ellepett tagjait ? Mely imádkozik és könyörög, míg feléje közeledel, de ha el találsz mellette haladni, anélkül, hogy adnál neki, vagy elfordítod arczodat, mert undorodol a látásától, nem ritkán átkozódással kísér ? A "Zsolna és Vidéke" Tárczája. A gondolatolvasó. D. tanár urat, a híres fiziológust, nem lehet megcsalni. Ő kitalálta a gondolatolvasást, az igazit, mely messze túlhaladja Cumberland úr és társai mindennemű kísérleteit, melyekkel ezek néhány év előtt ámulatba ejtették a világot. Mert D. tanár úr nemcsak azt mondja, hová tetszett elrejteni a zsebkendőjét, vagy azt a bizonyos tűt, ő nem fogja meg a becses kezét, hogy ujjainak ideges rángatódzása vezérelje őt kutatásában, D. tanár úr egyszerű szempillantással belenéz az emberi agy mélyébe s ott a milliónyi sejtek közt úgy kibetűzi az átczikázó gondolatokat, akár csak nyitott könyvben olvasná. Talált is impresszáriót a fiziológia híres tanára, egy leleményes vállalkozót, ki körútra indult vele a világ nevezetesebb városaiba, hol D. uram majd csodálatos művészetével (vagy tudományával) majd zavarba hozza a józan észt. A szerződés néhány ezer fellépésre szól s minden fellépésért ezreseket biztosít a nagy tudósnak. Ebből könnyen kiszámítható, hogy D. tanár biztos léptekkel és rohamosan halad azon a pályán, mely óriási vagyonhoz vezet. Mindamellett a tudós feltaláló már bánja szerencsés találmányát. Mert neki magának éppenséggel nem hozott szerencsét. A gondolatolvasás tudománya hozhat ugyan neki milliókat, pénzt és mindent, ami pénzzel megszerezhető, de boldogságot nem, sőt attól a boldogságtól, mely a csalódásban rejlik, alaposan megfosztotta. Mert igen szép dolog ugyan, ha embertársaink agyában olvashatunk, mint a biblia sorai közt, vagy az újságok hasábjain. Ha kitalálunk minden gondolatot: ki milyen könyvet olvasott, mit evett tegnap ebédre, hova szándékozik ma este mulatságra és egyébb épületes dolgokat. Ámde ennek a gondolatolvasásnak kellemetlen oldala is van. A hazugság csúnya dolog ugyan, mindamellett némi tekintetben szépíti az életet. Nem hiába mondja a közmondás : szólj igazat s betörik a fejed! Az emberek jobban szeretik a csalódást, melybe udvarias füllentessél ringatják őket mint a nyíltan kimondott kellemetlen igazságot. Ez az udvarias hazudozás már átment vérünkbe, a műveltség törvényévé vált. Ez mondatja velünk a kelletlen látogatónak : Mily kedves, hogy eljött ? mikor azt óhajtjuk : vigyen el a f . . . ; ez késztet bókokban dicsérni egy hölgy szépségét, báját, ki különben meggyőződésünk szerint fényes sikerrel beállhatna madárijesztőnek. D. tanár úr számára ezek a jótékony hazugságok nem léteznek többé. Előtte mit sem lehet rejteni, ebből pedig csak szerencsétlenség származik rá és környezetére. A felesége csak nehezen tart ki még oldala mellett; a szolgáit hetenként többször kell változtatnia; a barátai már mind elhagyták. Nem is csoda. Én édes Istenem, evvel a tudóssal szemben kifogással élni, valami mesét feltalálni lehetetlen, úgy tenni, mint ha nem látnánk, mint ha aludnánk. Vele szemben hiába iparkodunk, hogy szórakozottnak tűnjünk fel, avagy szomorúnak, vidámnak, közömbösnek, buzgónak vagy szerelmesnek. Hiába, ő csak az igazat latja, mindig csak az igazat! Jaj annak, a kinek dolga van a kedves D. tanár úrral, kinek szeme jobban behatol a gondolatok fészkébe, mint a legügyesebb vizsgálóbíró. Jaj annak, ki jelenlétében nem vigyáz magara. Különben könnyen úgy járhatnak, mint a tanárnál, egyik kedves barátja, ki még nem igen tudott jeles felfedezéséről. Ebédre volt hivatalos D. házába, ki feleségével fogadta vendégét és székkel kínálta. A jó barát (leülvén): Bocsánatot kérek, hogy elkéstem, de néhány levelet kellett írnom ... (Szünet). A tanár (némi gondolkodás után): Igen, valami részletet kell törleszteni. A jó barát (zavarban): Kinek? A tanár: A szabónak! hogy az ismételt jeleneteket kikerüld. Annál inkább, mert nem lehet őt lerázni és ő mindig azt az időt választja látogatásra, mikor te épen el akarsz menni. Miatta jössz aztán későn ... A jó barát (megzavarodva): Igaz... különben nem tartozom neki sokkal - összesen ötven forinttal. A tanár nyugodtam: Kétszázhússzal. A jó barát (megsemmisülve): Igen, ötven, kétszázhúsz, nem többel . . . hisz adtam neki száz forintot a múlt héten. A tanár: A múlt esztendőben. A jó barát (izzadva): Igaz, tavaly, azt akartam mondani. (Elhallgat.) A tanár (szünet után}: Istenem, ne törődj a feleségemmel: hozzá van szokva a világhoz. Egészen szükségtelen, hogy dühösködjél, mert szánandó szerepet játszottál előtte. A jó barát: De .. hisz én nem gondoltam ilyet. A tanár: Bravó! Hát nem mondtad magadban: Ez a vad állat még idegessé tesz! Ilyen dolgokat egy hölgy előtt szellőztetni. Igaz, hogy a felesége egy csöppet sem hat reám.rettenetesen csúnya. . . és ostoba, mint egy liba . . Zsolna és Vidéke 1897-1899 Tudva levő, hogy csak egyetlen sétatérünk van, hol egy kis friss levegőt szíhatunk s ez a posztógyár előtt terül el. De jártál-e erre felé tisztelt olvasóm, valami, szombatnap délutánján ? Ha nem tetted még meg, úgy kérlek ne is kíséreld meg ezután sem, mert nem üdülni, de futva el fogsz menekülni az ott látható koldus alakok elöl. Még érdekesebb azonban a szombat délelőttje, de ez már saját házadnál. Szemen szedett alakokat figyelhetsz meg akkor, de ha festő nem vagy és nem a nyomor ábrázolásával foglalkozol különlegességed gyanánt, úgy jobban teszed, ha elvonulsz legbelsőbb rejtekedbe. Adj, ha teheted, valamennyinek, - mert sokan lesznek ám, - de ha módodban van, úgy lehetőleg távol küszöbödtől nyújtasd nekik adományodat és söpörtesd ki alaposan pitvarodat, ha elvonultak, a seprőt pedig vettesd a tűzre, nehogy házad és esetleg kicsiny gyermekeid a legundokabb férgekkel teljenek meg, féreggel, melynek nevét is csak undorral hallod. Ha pedig végtől végig akarod élvezni koldus tanulmányodat, úgy sétálj ki a mondott napok valamelyikén, este felé az ország úton, ott láthatod ugyancsak a nappali alakokat vagy az útszéli árokban fetrengve, vagy hazafelé baktatva, de már akkor a pálinka állatias élvezete után: boldogságuk mámorában. De nem írok többet a tárgyról, mert attól tartok, hogy oly kellemetlen húrokat pendítettem meg, hogy vagy e1 sem olvasod tisztelt barátom, e sorokat, vagy messze dobod el azokat magadtól. Csak azt az egyet engedd még meg, hogy égész alázattal kérdezhesselek még, nem jártál-e már más városukban is ugyanily alkalommal? És ha igen, mindenütt tapasztaltad ezt az inváziót? Felelj őszintén e kérdésemre és ha azután van módod hozzá, kérdezd meg azokat az urakat, kiknek van szavuk ez ügyben, hogy Zsolnán, ebben a fejlődő, ebben a csinosodó, ebben a haladó városban kell-e ilyennek maradnia ez ügynek , nincs semmiféle eszköz a kezükben, hogy e tekintetben a mi közállapotaink is javulnának egy kissé? Egy bennszülött /// D. asszony (dühösen): Igazán! Ezt jó tudni! A jó barát (tiltakozva): De nem! Soha sem mertem volna! A kedves férje, nagysám, szeret tréfálni. (Szünet után) Ez a hachée felséges. D. tanár: Bátran eheted! Nem maradék húsból való. A jó barát {újabb zavarban): Nagyon jó ... azaz nem értem . A tanár: Ne törődj vele ... Azt kérded magadban, hogy lesz-e még egy fogás? Igen, tészta, sült tészta. D. asszony (gúnyosan): Jó étvágya van? - Még éhes? A jó barát (félénken): Dehogy! Én olyan keveset szoktam enni . _ hisz tetszett látni.. . (Szünet) A tanár (előzékenyen): Csak tedd meg... D asszony: Mi baj? A tanár: Azt mondtam barátunknak, miután a nadrágszíja szorítja, hát csak engedje bővebbre. D. asszony: Hogy lehet szíjat viselni? ... A jó barát (ki már nem tud mit mondani): Mantegazza ajánlja. . . nem tetszett olvasni... Én Mantegazza összes műveit olvastam. Rajongok a tudományért népszerű köntösben. (a cseléd felváltja a tányérokat) A tanár (halkan): Ne gondolj rá . . . tisztességes leány. A jó barát (ámulva): Kicsoda?! A tanár: A cseléd! Azt hiszed nem láttam mire gondoltál? (Feleségéhez.) Egy órája azon tör a fejét, hogyan lehetne ezt a cselédet megcsipkedni (A cseléd bámulatában elejti az összes tányérokat. Nagy csörömpölés.) A jó barát (búcsú nélkül elrohan.) Som Péter A polgári leányiskola ügye. Nem volt szándékunkban, hogy ez ügyhöz ez idő szerint újból hozzászóljunk, be akartuk várni, míg a hivatott tényezők mondják ki szavukat, de meg kell tennünk azzal az arczpirító és a valótlan állításoktól hemzsegő, csakis forrásához méltó közleménnyel szemben, mellyel egyik laptársunk megtisztelt. Nem velő vitázunk, erről régen lemondottunk, okainkat a maga idejében ki is fejtettük, hanem a be nem avatott köröket akarjuk a dolog lényege iránt tájékoztatni. Jól tudja mindenki, - s a képviselő testületben a tervezet ellen felszólalt szónokok maguk is beismerik - hogy a tervezett iskola a szándékolt alakban vajmi csekély hasznot hozott volna a vállalkozónak, ki ennek fejében legalább is a remélt haszonnal teljesen felérő, most is kezében levő jövedelemről mondott volna le. Itt tehát semmiféle „önző érdekek”, semmiféle „magán érdek előmozdítása” nem forgott szóban, mit bizonyít az az egyszerű tény, hogy ép az ellenzék szónokai most is hajlandók volnának a kért városi hozzájárulással felérő pénzbeli segélyt a vállalkozónak megszavazni. Itt tehát alak tekintetében van eltérő nézet. De a lényeget csak t. laptársunk czikkírójának sikerült kiforgatni a maga valójából. /// Azok a „kiváltságosok” kik ellen oly élesen kikel, az itteni gymnasium néhány tanára, kik munkájukkal valami kis mellékkeresetre szolgáltak volna reá és két - eleddig még csak gondolatban létező - tanítónő, kik ott foglalkozást nyertek volna. Mondhatjuk, nagy kiváltságokat élvező egyéniségek ezek, rendre meg is gazdagodtak már a paedagogiából, - mint a czikkíró úr. A szavahihetőség hasonló fokán áll a képv. testületi ülés leírása. A vázolt „apróbb ügyek” oly csekély érdeklődés mellett folytak le, hogy még az elnöklő bíró döntő szavazatára - vox Minervae - volt szükség; de az iskola ügyénél kitörött a „vihar”: három szónok alakjában, kik opportunitás szempontjából ellenezték a dolgot, mire az elnök a kérvény benyújtója akarata szerint azt visszavonta. Ez azért történt, mivel a folyamodó csakis egybehangzó elhatározással és semmiféle majorizálással nem akart czéljához jutni, ez természetesen a czikkíró szerint „önzés”, forma tekintetében pedig a tervezet „elvetése”, noha arról nem is határozhatott a városi képv. testület. Ennyit a közönség tájékoztatására. A dolog érdemére vonatkozólag ismételjük minapi kijelentésünket, hogy mi fogunk leginkább örülni annak, ha sikerül majd a városnak ezt az iskolát az államtól megnyernie, adja Isten, hogy attól csekélyebb áldozattal, mint a szóban forgott összeg volt. Hogy mennyi e tekintetben a valószínűség, azt bárki józan ítéletére bízzuk. A mi felfogásunk szerint ez a valószínűség közel áll - a nullához! A mi pedig a t. czikkírót illeti, ki a paedagogiában szakember, azonkívül tekintélyes magánvagyon fölött rendelkezik, sőt még igen tisztes állami nyugdíjat is élvez, kérjük őt, vonatkoztassa önmagára saját mondását: „tegye félre önző érdekeit s mutassa meg ön erejéből, hogy tud és akar a közjóért áldozni.” Szegény hivatalnokok, mint a tervezők voltak, ezt nem tehetik, de neki bőven van módja hozzá és akkor talán érdemet is szerez arra a czélra, amely felé evez hajója és méltán megütheti markát Zsolna városának - bírói pálczája! ÚJDONSÁGOK. - Országos nemzeti szövetség. Egy új és, ha a kezdetet bearanyozó gloriolában nem csalódunk, a jövőben hazánk sorsát szebb czélok felé segítő egyesület alakult meg, az „országos nemzeti szövetség”. Később adunk egy kis tájékoztatót ez egyesület törekvéseiről és meg vagyunk róla győződve, hogy minden hazafias érzelmű honpolgár az örömtől dobogó szívvel fogja azt üdvözölni. Oly egyszerű, oly természetes ez a tervezőt, oly magasztosak czéljai, oly magától értetődőnek látszik eszményi magyar törekvése, hogy az ember hajlandó azon csudálkozni, hogy miért is új ez az eszme, miért is születik meg csak most körünkben ? A Kolombus tojásának rejtvénye ez, tudja, érzi mindenki, a levegőben van, vér a mi vérünkből, csont a mi csontunkból, csak terjesszük ki feléje kezünket és itt van, érezzük melegét szíve dobbanását, - mert a miénk az minden ízében. - Az országos nemzeti szövetség tájékoztató íve, mely hozzánk is érkezett, a tekintélyek százával, a nagy nevek óriási súlyával lép elénk, nem kér bizalmat, de garancziát nyújt ép e nevekkel pártonkívüli, nemes és önzetlen, de csakúgy magas nemzeti czéljairól, nem ígér egyelőre semmit, de elmaradhat-e a siker ott, hol gr. Batthyányi Lajos, Péchy Tamás, Jókai Mór, Justh Gyula, Bartha Miklós, Falk Miksa, Semsey Andor, gr. Apponyi Albert, gr. Zichy Nándor és Jenő, Széll Kálmán, br. Prónay Dezső, Bittó István, Lőw Imánuel, Bubics Zsigmond, Herczegh Mihály, Rimely Károly, Szász Károly, gr. Csokonics Endre, Schuster Konstantin és az ellentétek ezrei egy hazafias czél körül csoportosulnak? Ily szövetség még nem létezett magyar földön: ha ezek a titánok, kik egymást gyengítették eddig, közös erővel vállvetve szállnak síkra a haza javáért, nagy és következményeiben századokra kiható eredménynek kell születnie. - Fenntartjuk magunknak, mivel most terünk nem engedi, hogy e fontos intézményre még visszatérjünk. A szövetség irodája mindennemű kérdezősködésre készségesen válaszol azonnal, úgyszintén kívánatra megküldi alapszabályait is. Czím: „Országos Nemzeti Szövetség” igazgatósága, Budapesten VII., József-kőrút 7. sz. - Pósta János hagyatéka ügyében még egyre tart a vizsgálat. A k.-újhelyi csendőrség tette meg, mint már jelentettük - a saját hatáskörében az előnyomozatot, majd a zsolnai járásbíróság elé került az ügy. Gyúk Ferencz vizsgáló bíró ennél fogva f. hó 4-én K.-Ujhelyen megindította a vizsgálatot és a vádlott gazdasszony Benkő Mária vallomása alapján több személyre terjesztette ki azt. A mondott napon éjfél után 2 órakor három egyént tartóztatott le: Benkő Máriát, az elhalt plébános gazdasszonyát, Galvanek Lajost, Pósta János egyik bizalmasát és Czvincsek János, k.-ujhelyi káplánt. Az utóbbi ellen több terhelő momentum, kivált az állásánál fogva tőle megkívánható elő vigyázat elmulasztása és úgy nála talált, a plébános tulajdonát képezett arany óra, merült fel. Mégis sikerült e vádlottnak magát az ellene emelt vád alól annyira tisztáznia, hogy a vizsgálóbíró őt 5-én este szabad lábra helyezte. - Az elemelt több száz frt értékű ezüstnemű és az elhajtott lábas jószág már megkerült ugyan, de még számosan keverődtek a vizsgálat során oly terhes gyanúba, hogy még több letartóztatás várható a közelebbi napokra. - Szomorú dolog ez nagyon, mert intelligens emberek dézsmálják itt az oly hagyatékot, mely részint az egyház, részint kiskorú árvák, az elhunyt Posta Alajos örökösei - tulajdona volna, dézsmálják azok, kik annak hivatott őrei kellene, hogy legyenek. - Egy válóper. Feltűnést okozott annak idején egy éveken át városunkban lakott házaspár meghasonlása, mely oda fejlődött, hogy a nő megindította férje ellen a válókeresetet. Pedig jól ismertük őket mindnyájan, sokan tudtuk, hogy nem egy nehézséggel kellett a fiataloknak megküzdeniük, míg szerelmök legyőzte az akadályokat és végre elmondhatták az oltárnál a boldogító igent, négy szép gyermekkel áldotta meg a gondviselés frigyüket és mégis, mégis beállott a szakadás. - Most, április 27-én, döntött a m. kir. kúriai harmadik polg. tanácsa, Asztalos Aba kúriai bíró referálása alapján ez ügyben, és elutasította a felperesnőt S.M.-ot, keresetével, ezzel erősítvén meg a két első bíróság hasonlóan hozott ítéletét. - Különösek a gondviselés utjai, ne fürkésszük a mélyebben lappangó okokat. - Legfelsőbb kitüntetés. Mauthner Ödön világszerte ismert budapesti magnagykereskedőnek, kinek az orosz czár által történt magas kitüntetésétől csak a napokban emlékeztünk meg, ő felsége a király a csász. és kir. udvari szállítói czímet adományozta. - Súlyos sérülés, sok a gyár Zsolnán, sok a gépezet, sok a munkás s gyakori a sérülés, különösen a sztrazsói Löwy-féle fűrésztelepen. F. hó Zsolna és Vidéke 1897-1899 Tudva levő, hogy csak egyetlen sétatérünk van, hol egy kis friss levegőt szíhatunk s ez a posztógyár előtt terül el. De jártál-e erre felé tisztelt olvasóm, valami, szombatnap délutánján ? Ha nem tetted még meg, úgy kérlek ne is kíséreld meg ezután sem, mert nem üdülni, de futva el fogsz menekülni az ott látható koldus alakok elöl. Még érdekesebb azonban a szombat délelőttje, de ez már saját házadnál. Szemen szedett alakokat figyelhetsz meg akkor, de ha festő nem vagy és nem a nyomor ábrázolásával foglalkozol különlegességed gyanánt, úgy jobban teszed, ha elvonulsz legbelsőbb rejtekedbe. Adj, ha teheted, valamennyinek, - mert sokan lesznek ám, - de ha módodban van, úgy lehetőleg távol küszöbödtől nyújtasd nekik adományodat és söpörtesd ki alaposan pitvarodat, ha elvonultak, a seprőt pedig vettesd a tűzre, nehogy házad és esetleg kicsiny gyermekeid a legundokabb férgekkel teljenek meg, féreggel, melynek nevét is csak undorral hallod. Ha pedig végtől végig akarod élvezni koldus tanulmányodat, úgy sétálj ki a mondott napok valamelyikén, este felé az ország úton, ott láthatod ugyancsak a nappali alakokat vagy az útszéli árokban fetrengve, vagy hazafelé baktatva, de már akkor a pálinka állatias élvezete után: boldogságuk mámorában. De nem írok többet a tárgyról, mert attól tartok, hogy oly kellemetlen húrokat pendítettem meg, hogy vagy e1 sem olvasod tisztelt barátom, e sorokat, vagy messze dobod el azokat magadtól. Csak azt az egyet engedd még meg, hogy égész alázattal kérdezhesselek még, nem jártál-e már más városukban is ugyanily alkalommal? És ha igen, mindenütt tapasztaltad ezt az inváziót? Felelj őszintén e kérdésemre és ha azután van módod hozzá, kérdezd meg azokat az urakat, kiknek van szavuk ez ügyben, hogy Zsolnán, ebben a fejlődő, ebben a csinosodó, ebben a haladó városban kell-e ilyennek maradnia ez ügynek , nincs semmiféle eszköz a kezükben, hogy e tekintetben a mi közállapotaink is javulnának egy kissé? Egy bennszülött /// D. asszony (dühösen): Igazán! Ezt jó tudni! A jó barát (tiltakozva): De nem! Soha sem mertem volna! A kedves férje, nagysám, szeret tréfálni. (Szünet után) Ez a hachée felséges. D. tanár: Bátran eheted! Nem maradék húsból való. A jó barát {újabb zavarban): Nagyon jó ... azaz nem értem . A tanár: Ne törődj vele ... Azt kérded magadban, hogy lesz-e még egy fogás? Igen, tészta, sült tészta. D. asszony (gúnyosan): Jó étvágya van? - Még éhes? A jó barát (félénken): Dehogy! Én olyan keveset szoktam enni . _ hisz tetszett látni.. . (Szünet) A tanár (előzékenyen): Csak tedd meg... D asszony: Mi baj? A tanár: Azt mondtam barátunknak, miután a nadrágszíja szorítja, hát csak engedje bővebbre. D. asszony: Hogy lehet szíjat viselni? ... A jó barát (ki már nem tud mit mondani): Mantegazza ajánlja. . . nem tetszett olvasni... Én Mantegazza összes műveit olvastam. Rajongok a tudományért népszerű köntösben. (a cseléd felváltja a tányérokat) A tanár (halkan): Ne gondolj rá . . . tisztességes leány. A jó barát (ámulva): Kicsoda?! A tanár: A cseléd! Azt hiszed nem láttam mire gondoltál? (Feleségéhez.) Egy órája azon tör a fejét, hogyan lehetne ezt a cselédet megcsipkedni (A cseléd bámulatában elejti az összes tányérokat. Nagy csörömpölés.) A jó barát (búcsú nélkül elrohan.) Som Péter A polgári leányiskola ügye. Nem volt szándékunkban, hogy ez ügyhöz ez idő szerint újból hozzászóljunk, be akartuk várni, míg a hivatott tényezők mondják ki szavukat, de meg kell tennünk azzal az arczpirító és a valótlan állításoktól hemzsegő, csakis forrásához méltó közleménnyel szemben, mellyel egyik laptársunk megtisztelt. Nem velő vitázunk, erről régen lemondottunk, okainkat a maga idejében ki is fejtettük, hanem a be nem avatott köröket akarjuk a dolog lényege iránt tájékoztatni. Jól tudja mindenki, - s a képviselő testületben a tervezet ellen felszólalt szónokok maguk is beismerik - hogy a tervezett iskola a szándékolt alakban vajmi csekély hasznot hozott volna a vállalkozónak, ki ennek fejében legalább is a remélt haszonnal teljesen felérő, most is kezében levő jövedelemről mondott volna le. Itt tehát semmiféle „önző érdekek”, semmiféle „magán érdek előmozdítása” nem forgott szóban, mit bizonyít az az egyszerű tény, hogy ép az ellenzék szónokai most is hajlandók volnának a kért városi hozzájárulással felérő pénzbeli segélyt a vállalkozónak megszavazni. Itt tehát alak tekintetében van eltérő nézet. De a lényeget csak t. laptársunk czikkírójának sikerült kiforgatni a maga valójából. /// Azok a „kiváltságosok” kik ellen oly élesen kikel, az itteni gymnasium néhány tanára, kik munkájukkal valami kis mellékkeresetre szolgáltak volna reá és két - eleddig még csak gondolatban létező - tanítónő, kik ott foglalkozást nyertek volna. Mondhatjuk, nagy kiváltságokat élvező egyéniségek ezek, rendre meg is gazdagodtak már a paedagogiából, - mint a czikkíró úr. A szavahihetőség hasonló fokán áll a képv. testületi ülés leírása. A vázolt „apróbb ügyek” oly csekély érdeklődés mellett folytak le, hogy még az elnöklő bíró döntő szavazatára - vox Minervae - volt szükség; de az iskola ügyénél kitörött a „vihar”: három szónok alakjában, kik opportunitás szempontjából ellenezték a dolgot, mire az elnök a kérvény benyújtója akarata szerint azt visszavonta. Ez azért történt, mivel a folyamodó csakis egybehangzó elhatározással és semmiféle majorizálással nem akart czéljához jutni, ez természetesen a czikkíró szerint „önzés”, forma tekintetében pedig a tervezet „elvetése”, noha arról nem is határozhatott a városi képv. testület. Ennyit a közönség tájékoztatására. A dolog érdemére vonatkozólag ismételjük minapi kijelentésünket, hogy mi fogunk leginkább örülni annak, ha sikerül majd a városnak ezt az iskolát az államtól megnyernie, adja Isten, hogy attól csekélyebb áldozattal, mint a szóban forgott összeg volt. Hogy mennyi e tekintetben a valószínűség, azt bárki józan ítéletére bízzuk. A mi felfogásunk szerint ez a valószínűség közel áll - a nullához! A mi pedig a t. czikkírót illeti, ki a paedagogiában szakember, azonkívül tekintélyes magánvagyon fölött rendelkezik, sőt még igen tisztes állami nyugdíjat is élvez, kérjük őt, vonatkoztassa önmagára saját mondását: „tegye félre önző érdekeit s mutassa meg ön erejéből, hogy tud és akar a közjóért áldozni.” Szegény hivatalnokok, mint a tervezők voltak, ezt nem tehetik, de neki bőven van módja hozzá és akkor talán érdemet is szerez arra a czélra, amely felé evez hajója és méltán megütheti markát Zsolna városának - bírói pálczája! ÚJDONSÁGOK. - Országos nemzeti szövetség. Egy új és, ha a kezdetet bearanyozó gloriolában nem csalódunk, a jövőben hazánk sorsát szebb czélok felé segítő egyesület alakult meg, az „országos nemzeti szövetség”. Később adunk egy kis tájékoztatót ez egyesület törekvéseiről és meg vagyunk róla győződve, hogy minden hazafias érzelmű honpolgár az örömtől dobogó szívvel fogja azt üdvözölni. Oly egyszerű, oly természetes ez a tervezőt, oly magasztosak czéljai, oly magától értetődőnek látszik eszményi magyar törekvése, hogy az ember hajlandó azon csudálkozni, hogy miért is új ez az eszme, miért is születik meg csak most körünkben ? A Kolombus tojásának rejtvénye ez, tudja, érzi mindenki, a levegőben van, vér a mi vérünkből, csont a mi csontunkból, csak terjesszük ki feléje kezünket és itt van, érezzük melegét szíve dobbanását, - mert a miénk az minden ízében. - Az országos nemzeti szövetség tájékoztató íve, mely hozzánk is érkezett, a tekintélyek százával, a nagy nevek óriási súlyával lép elénk, nem kér bizalmat, de garancziát nyújt ép e nevekkel pártonkívüli, nemes és önzetlen, de csakúgy magas nemzeti czéljairól, nem ígér egyelőre semmit, de elmaradhat-e a siker ott, hol gr. Batthyányi Lajos, Péchy Tamás, Jókai Mór, Justh Gyula, Bartha Miklós, Falk Miksa, Semsey Andor, gr. Apponyi Albert, gr. Zichy Nándor és Jenő, Széll Kálmán, br. Prónay Dezső, Bittó István, Lőw Imánuel, Bubics Zsigmond, Herczegh Mihály, Rimely Károly, Szász Károly, gr. Csokonics Endre, Schuster Konstantin és az ellentétek ezrei egy hazafias czél körül csoportosulnak? Ily szövetség még nem létezett magyar földön: ha ezek a titánok, kik egymást gyengítették eddig, közös erővel vállvetve szállnak síkra a haza javáért, nagy és következményeiben századokra kiható eredménynek kell születnie. - Fenntartjuk magunknak, mivel most terünk nem engedi, hogy e fontos intézményre még visszatérjünk. A szövetség irodája mindennemű kérdezősködésre készségesen válaszol azonnal, úgyszintén kívánatra megküldi alapszabályait is. Czím: „Országos Nemzeti Szövetség” igazgatósága, Budapesten VII., József-kőrút 7. sz. - Pósta János hagyatéka ügyében még egyre tart a vizsgálat. A k.-újhelyi csendőrség tette meg, mint már jelentettük - a saját hatáskörében az előnyomozatot, majd a zsolnai járásbíróság elé került az ügy. Gyúk Ferencz vizsgáló bíró ennél fogva f. hó 4-én K.-Ujhelyen megindította a vizsgálatot és a vádlott gazdasszony Benkő Mária vallomása alapján több személyre terjesztette ki azt. A mondott napon éjfél után 2 órakor három egyént tartóztatott le: Benkő Máriát, az elhalt plébános gazdasszonyát, Galvanek Lajost, Pósta János egyik bizalmasát és Czvincsek János, k.-ujhelyi káplánt. Az utóbbi ellen több terhelő momentum, kivált az állásánál fogva tőle megkívánható elő vigyázat elmulasztása és úgy nála talált, a plébános tulajdonát képezett arany óra, merült fel. Mégis sikerült e vádlottnak magát az ellene emelt vád alól annyira tisztáznia, hogy a vizsgálóbíró őt 5-én este szabad lábra helyezte. - Az elemelt több száz frt értékű ezüstnemű és az elhajtott lábas jószág már megkerült ugyan, de még számosan keverődtek a vizsgálat során oly terhes gyanúba, hogy még több letartóztatás várható a közelebbi napokra. - Szomorú dolog ez nagyon, mert intelligens emberek dézsmálják itt az oly hagyatékot, mely részint az egyház, részint kiskorú árvák, az elhunyt Posta Alajos örökösei - tulajdona volna, dézsmálják azok, kik annak hivatott őrei kellene, hogy legyenek. - Egy válóper. Feltűnést okozott annak idején egy éveken át városunkban lakott házaspár meghasonlása, mely oda fejlődött, hogy a nő megindította férje ellen a válókeresetet. Pedig jól ismertük őket mindnyájan, sokan tudtuk, hogy nem egy nehézséggel kellett a fiataloknak megküzdeniük, míg szerelmök legyőzte az akadályokat és végre elmondhatták az oltárnál a boldogító igent, négy szép gyermekkel áldotta meg a gondviselés frigyüket és mégis, mégis beállott a szakadás. - Most, április 27-én, döntött a m. kir. kúriai harmadik polg. tanácsa, Asztalos Aba kúriai bíró referálása alapján ez ügyben, és elutasította a felperesnőt S.M.-ot, keresetével, ezzel erősítvén meg a két első bíróság hasonlóan hozott ítéletét. - Különösek a gondviselés utjai, ne fürkésszük a mélyebben lappangó okokat. - Legfelsőbb kitüntetés. Mauthner Ödön világszerte ismert budapesti magnagykereskedőnek, kinek az orosz czár által történt magas kitüntetésétől csak a napokban emlékeztünk meg, ő felsége a király a csász. és kir. udvari szállítói czímet adományozta. - Súlyos sérülés, sok a gyár Zsolnán, sok a gépezet, sok a munkás s gyakori a sérülés, különösen a sztrazsói Löwy-féle fűrésztelepen. F. hó d Zsolna és Vidéke 1897-1899 6-án eszméletlen állapotban, a nagy vérveszteségtől csaknem félholton szállították be onnan a zsolnai ker. betegsegélyző pénztár betegszobájába Kiska József 17 éves munkást - A körfűrész szerencséjére bal kezének összes ujjait, a roncsokban visszamaradt mutató ujj kivételével, leszakította. A gyors orvosi segély, melyben Orván Ede és Makoviczky Dusán orvosok részesítették és az ő lelkiismeretes ápolásuk megmentették ugyan a szerencsétlent, de mégis nagyobb gondosságra kellene szorítani a gyári felügyelő személyzetet, hogy a szegény munkások ne, fizessék meg minduntalan testi épségükkel amúgy is szűk mindennapi kenyerüket. - Királyi kitüntetés. Schwabach Zs. G. pécsi bor-nagykereskedő, herczeg Montenuovo Alfréd borpinczéinek kizárólagos tulajdonosa, ő felsége, legmagasabb elhatározásából a császári és királyi udvari szállítói czímet nyerte. Ezen kitüntetés jelenleg annál inkább bír kiváló fontossággal, mivel tudvalevőleg a borkereskedelem az utóbbi idillien túl-elővigyázat, és irigység következményeképp sok oldalról méltatlan támadásoknak volt kitéve és így ezen legfelsőbb elhatározás folytán elismerését megtartja, Schwabach Zs. G. úr úgy személyes tulajdonságaival, mint kitűnő, tiszta és nemes minőségű boraival hazánkban, valamint, a külföldön is méltó hírnevet és nagyrabecsülést vívott ki. - A ruttkai dalárda kirándulása. Értesülésünk szerint június 9-én egy kis dalár-ünnepély készül városunkban. A ruttkai vasutasok dalköre és zenekara Zsolnára tervez kirándulást s ez alkalommal az itteni dalárda és a vasutasok köre együttesen készülnek azt fogadni. Városunkban ez a ritkább ünnepségek egyike lesz és hisszük, hogy jól is fog sikerülni. A részletes műsorra nézve még eddig nincs megállapodás, de annak idején ezt is fogjuk közölni. Színházi rovat. Lapunk múltkori számában jeleztük Baranyai Mihály színtársulatának fellépését városunkban. A színtársulat, mely a téli saison alatt Trencsénben működött, most nagyrészt, megújult erőkkel tért be hozzánk, úgy hogy ismertetéseinket kénytelenek vagyunk kissé részletesebben fogalmazni. Ha mindenek előtt a hét általános benyomását vesszük, ezt sok tekintetben igen kedvezőnek kell mondanunk. A személyváltozás a társulat előnyére vált, az összejátszás haladottabb, mint a télen volt. A díszítés javult, a toilettek jók, néha egyenesen meglepők, mi vidéki társulatoknál a ritkább esetek közé tartozik, szóval a jó törekvés, mely lépésről lépésre látszik, elismerésre méltó. Természetes, hogy vannak fogyatkozásaik is. Itt meg kell említenünk azt az annyiszor korholt anomáliát, hogy kivált az epizód-szereplők nagyon is a súgó kisasszony ügyességére bízzák magukat, nem gondolják meg, hogy mennyire zavaró és kellemetlen a hallgatóra, ha egy és ugyanazt néha jobb hanghordozással hallja a súgótól, mint a szereplőtől, vagy ha nyílt színen ismételgetik egymásnak jelszavaikat. Van egy úr közöttük, nomina sunt odiosa, ki a köhécselést zavara palástolására és a súgó figyelmeztetésére valóságos művészeti tökélyre viszi; nem volna ártalmukra, ha némi igyekezettel letennék e rossz szokásokat, nem csak az ensemble nyerne vele, de a jobb szereplőké sem akadályoznák folyton alakításukban. De térjünk át a részletekre. Április 30-án Berla-Milöcker "Boszorkányvar" cz. oporettejével mutatkoztak be. Maga a darab elég ismeretes, azzal tehát nem foglalkozunk. Az előadás teli ház mellett - jól sikerült, Berezik Margit (Coralie) fesztelenül otthon van a színpadon, hangja bár nem terjedelmes, de igen kellemes és mi fő, gyakorlott, úgy hogy méltán megérdemli a komoly figyelmet. Lónyai Piroska igen temperamentumos, kedves színpadi megjelenés. Verus szerepe megfelel hajlámának, ügyes alakító és könnyen siklik át szerep kényesebb helyein is. A férfiak közül kiváltak Sándori (Kanyavári) szép jelenítésével, kívüle Latabár, Gömöri és Gyárfás. A vasárnap délutáni ülő adás, "A vigéczek" csinos kis ostobaság, hatása ezúttal sem tévesztette el. Este a "Gyimesi vadvirág", Géczi pályanyertes népszínműve került színre. A darab maga elé gyönge, de az előadás a jobbakhoz tartozott. Lónyai Piroska (Magdolna) és Berczik Margit a legnagyobb igyekezettel állták meg helyüket, duettjük pedig oly sikerült volt, hogy fokozattabb igényeknek is megfelelt. Gyárfás, Füredi kivált Gömöri jól játszottak, Latabár feszes volt, a Fábián Gyurka szerepe, úgy látszik, nem neki való. Lorándi (Rab Prezsmer) nehéz szerepét is jól tudta kidomborítani. Május 3-án "Arthur kalandjai" cz. vígjáték adták. A színpadi fogások halmaza, mely e darab lényege, ritkán téveszti el hatását, ez mentette meg a darabot is. Az előadás kevésbbé sikerült. Ennek oka főkép az, hogy oly szerepek, mint Potitbrisé, Benoit, Madoulard csak a finóm czizelirozás, a legtökéletesebb alakításban élvezhetők. Ide tehát első rangú művészek szükségesek. Elismerjük Latabár, Gömöri és Sándori jó igyekezetét, de arról természetesen nem tehetnek, hogy erejükön fölül mertek. Jó volt Füredi (Ourzsikoff), igen sikerült pedig Szász Anna Hermosája. Baranyai Szidi (Jeanette) is csinosan játszott. Május 4-én Bokor „Kis alamuszi” cz. kitűnő operettejét adták elő. Ez az előadás volt eddig a legjobb, Lónyai Piroska remekelt, Gömöri pedig oly tökéletes Tomot alakított, hogy elragadta nézőit. Berczik Margit (Sarah) kitűnően találta bele magát szerepébe, éneke mintaszerű volt és játéka eleven. Jók voltak Füredi (Rettenetes) és Lorándy (St. Remy), Gyárfás (Tremoile) nem volt otthon egészen szerepében. F. hó 5-én Maurier „Rilby”-jét, az utóbbi évek legnagyobb színpadi szenzáczióját hozták színre. Trilby igen nehéz darab, kétszeresen azért, mert olyan híre előzi meg, hogy a közönség a legfokozottabb igényekkel szokta várni. Ezt a nagy várakozást ki nem elégíthették, mit annak a körülménynek is lehet java részt betudni, hogy Svengali szereplője hirtelen rosszul lett és Gyárfásnak kellett beugrania. Annál dicséretesebb Gyárfás előadása, aki kivált a két utolsó felvonásban valóban szép eredményt, művészi játékot tudott priodukálni. Szász Anna (Trilby) kezdetben indiszpozíczióval küzdött, később azonban kivált a hypnosis jeleneteiben, gyönyörű volt, az utolsó felvonás végső jelenete pedig épen megkapónak mondható. Jenőfi és Gömöri jól illettek szerepeikbe, csak Jenőfit kérnők, hogy kissé szokjék le a túlzó szavalástól. 7-én a „Bőregér” operette volt a műsoron. Kedves ez a színdarab, zenéje pedig óly kellemes, fülbemászó, mint aminő Straussnak sem sikerült mindig. Berczik Margit, Lónyai Piroska és Szász Anna igen kedvesek voltak, Baranyai Szidi ügyesen játszott, Sándori és Füredi (Frosch) pedig önmagukat igyekezték felülmúlni. Vasárnap délután „Ali baba”, este „Az ördög mátkája”. Hétfőn Sándori Kálmán jutalomjátékául a „Boszorkányvár” másodszor, kedden Füredi Károly jutalomjátéka „Niobe”. Kivált ez utóbbi bohózatot ajánljuk közönségünk figyelmébe, mert a klasszikus ó kor és a modern fin de siécle szembeállítása végtelenül kaczagtató hoborttá teszi Paulton e színművét, melyben Füredi komikumának tág tere nyílik az érvényesülésre, Szerdán Verő új operetteje „Az Oroszlánvadász”, csütörtökön „Nőszabó” a vígszínház kitűnő újdonsága kerül színre. Pique Árverési hirdetmény 9384. sz. / 1897 A zsolnai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Dr. Pollák József által képviselt Lukács János és Mariának, - ifj. Galvanek András kiszucza-ujhelyi lakosok elleni 50 frt és jár. iránti végreh. ügyében a trencséni kir. törvényszék területéhez tartozó Kiszucza-Ujhely község 273. sz. tjkvb. A I. 1-20. ssz. a foglalt és a 343. sz. házzal ifj. Galvanek András nevén ^ részben vezetett ingatlanokra 220 frt. becsárba, Blazsek Péter utóajánlata folytán és az ezen tjkvben A II. 1-15. ssz. A foglalt nevezett nevén ^ réstben vezetett ingatlanokra 120 frtra becsült, - és a III. 1-15. ssz. a. foglalt nevezett nevén ^ részben vezetett ingatlanokra 120 frt becsárban Zeljszko József utóajánlata folytán újabbi bíró árverés elrendeltetik, a foganatosítása határidőül 1898. évi május hó 26-ik napjának d.e. 10 órája Kiszucza-Ujhely község házánál kitűzetett azzal, hogy ezen határnapon az ingatlanok az ajánlott 990 frt. 55 kr., 352 frt. és 122 frt. 50 kr. kikiáltási áron alul eladatni nem fognak. Minden árverező tartozik a becsérték 10%-át vagyis 22 frt, 13 frt., 12 frt. a bírósági kiküldött kezeihez letenni. Kelt Zsolnán, a kir. jbíróság, mint tkkvi hatóságnál 1897. évi szeptember hó 16. napján. Pribis László, kir. jrásbíró A legjobb minőségű Trágya-gipsz. Jótállás mellett 98% kristályos gipszet tartalmaút ajánl Drucker Hugó Trencsénben. 100 klgrját 90 kor. Tr.-Isztebnik állomásról. Kérem t. vevőimet, hogy jókor eszközöljék megrendeléseiket, hogy minden kívánságnak megfelelhessek. 10-10 Gummi és halhólyag elsőrangú orvosi tekintélyek nyilatkozatai szerint a legmegbízhatóbb és feltétlenül ártalmatlan óvszer urak és hölgyek számára. Ára tucantonkét eredeti párisi csomagolásban 80 krtól r forintig. Megrendelések pontosan és discreten eszközöltetnek. Keleti J. cs. és kir. szabad kötszesz-gyár. Budapest, IV., koronaherczeg-utca 17.sz. Árjegyzék ingyen és bérmentve zárt borítékban. 10 forintnyi megrendelésnél 15 % árengedmény. Az összes betegápoláshoz szükséges szerek és czikkekről képes árjegyzék kívánatra szintén díjmentesen küldetik. Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. d Zsolna és Vidéke 1897-1899 6-án eszméletlen állapotban, a nagy vérveszteségtől csaknem félholton szállították be onnan a zsolnai ker. betegsegélyző pénztár betegszobájába Kiska József 17 éves munkást - A körfűrész szerencséjére bal kezének összes ujjait, a roncsokban visszamaradt mutató ujj kivételével, leszakította. A gyors orvosi segély, melyben Orván Ede és Makoviczky Dusán orvosok részesítették és az ő lelkiismeretes ápolásuk megmentették ugyan a szerencsétlent, de mégis nagyobb gondosságra kellene szorítani a gyári felügyelő személyzetet, hogy a szegény munkások ne, fizessék meg minduntalan testi épségükkel amúgy is szűk mindennapi kenyerüket. - Királyi kitüntetés. Schwabach Zs. G. pécsi bor-nagykereskedő, herczeg Montenuovo Alfréd borpinczéinek kizárólagos tulajdonosa, ő felsége, legmagasabb elhatározásából a császári és királyi udvari szállítói czímet nyerte. Ezen kitüntetés jelenleg annál inkább bír kiváló fontossággal, mivel tudvalevőleg a borkereskedelem az utóbbi idillien túl-elővigyázat, és irigység következményeképp sok oldalról méltatlan támadásoknak volt kitéve és így ezen legfelsőbb elhatározás folytán elismerését megtartja, Schwabach Zs. G. úr úgy személyes tulajdonságaival, mint kitűnő, tiszta és nemes minőségű boraival hazánkban, valamint, a külföldön is méltó hírnevet és nagyrabecsülést vívott ki. - A ruttkai dalárda kirándulása. Értesülésünk szerint június 9-én egy kis dalár-ünnepély készül városunkban. A ruttkai vasutasok dalköre és zenekara Zsolnára tervez kirándulást s ez alkalommal az itteni dalárda és a vasutasok köre együttesen készülnek azt fogadni. Városunkban ez a ritkább ünnepségek egyike lesz és hisszük, hogy jól is fog sikerülni. A részletes műsorra nézve még eddig nincs megállapodás, de annak idején ezt is fogjuk közölni. Színházi rovat. Lapunk múltkori számában jeleztük Baranyai Mihály színtársulatának fellépését városunkban. A színtársulat, mely a téli saison alatt Trencsénben működött, most nagyrészt, megújult erőkkel tért be hozzánk, úgy hogy ismertetéseinket kénytelenek vagyunk kissé részletesebben fogalmazni. Ha mindenek előtt a hét általános benyomását vesszük, ezt sok tekintetben igen kedvezőnek kell mondanunk. A személyváltozás a társulat előnyére vált, az összejátszás haladottabb, mint a télen volt. A díszítés javult, a toilettek jók, néha egyenesen meglepők, mi vidéki társulatoknál a ritkább esetek közé tartozik, szóval a jó törekvés, mely lépésről lépésre látszik, elismerésre méltó. Természetes, hogy vannak fogyatkozásaik is. Itt meg kell említenünk azt az annyiszor korholt anomáliát, hogy kivált az epizód-szereplők nagyon is a súgó kisasszony ügyességére bízzák magukat, nem gondolják meg, hogy mennyire zavaró és kellemetlen a hallgatóra, ha egy és ugyanazt néha jobb hanghordozással hallja a súgótól, mint a szereplőtől, vagy ha nyílt színen ismételgetik egymásnak jelszavaikat. Van egy úr közöttük, nomina sunt odiosa, ki a köhécselést zavara palástolására és a súgó figyelmeztetésére valóságos művészeti tökélyre viszi; nem volna ártalmukra, ha némi igyekezettel letennék e rossz szokásokat, nem csak az ensemble nyerne vele, de a jobb szereplőké sem akadályoznák folyton alakításukban. De térjünk át a részletekre. Április 30-án Berla-Milöcker "Boszorkányvar" cz. oporettejével mutatkoztak be. Maga a darab elég ismeretes, azzal tehát nem foglalkozunk. Az előadás teli ház mellett - jól sikerült, Berezik Margit (Coralie) fesztelenül otthon van a színpadon, hangja bár nem terjedelmes, de igen kellemes és mi fő, gyakorlott, úgy hogy méltán megérdemli a komoly figyelmet. Lónyai Piroska igen temperamentumos, kedves színpadi megjelenés. Verus szerepe megfelel hajlámának, ügyes alakító és könnyen siklik át szerep kényesebb helyein is. A férfiak közül kiváltak Sándori (Kanyavári) szép jelenítésével, kívüle Latabár, Gömöri és Gyárfás. A vasárnap délutáni ülő adás, "A vigéczek" csinos kis ostobaság, hatása ezúttal sem tévesztette el. Este a "Gyimesi vadvirág", Géczi pályanyertes népszínműve került színre. A darab maga elé gyönge, de az előadás a jobbakhoz tartozott. Lónyai Piroska (Magdolna) és Berczik Margit a legnagyobb igyekezettel állták meg helyüket, duettjük pedig oly sikerült volt, hogy fokozattabb igényeknek is megfelelt. Gyárfás, Füredi kivált Gömöri jól játszottak, Latabár feszes volt, a Fábián Gyurka szerepe, úgy látszik, nem neki való. Lorándi (Rab Prezsmer) nehéz szerepét is jól tudta kidomborítani. Május 3-án "Arthur kalandjai" cz. vígjáték adták. A színpadi fogások halmaza, mely e darab lényege, ritkán téveszti el hatását, ez mentette meg a darabot is. Az előadás kevésbbé sikerült. Ennek oka főkép az, hogy oly szerepek, mint Potitbrisé, Benoit, Madoulard csak a finóm czizelirozás, a legtökéletesebb alakításban élvezhetők. Ide tehát első rangú művészek szükségesek. Elismerjük Latabár, Gömöri és Sándori jó igyekezetét, de arról természetesen nem tehetnek, hogy erejükön fölül mertek. Jó volt Füredi (Ourzsikoff), igen sikerült pedig Szász Anna Hermosája. Baranyai Szidi (Jeanette) is csinosan játszott. Május 4-én Bokor „Kis alamuszi” cz. kitűnő operettejét adták elő. Ez az előadás volt eddig a legjobb, Lónyai Piroska remekelt, Gömöri pedig oly tökéletes Tomot alakított, hogy elragadta nézőit. Berczik Margit (Sarah) kitűnően találta bele magát szerepébe, éneke mintaszerű volt és játéka eleven. Jók voltak Füredi (Rettenetes) és Lorándy (St. Remy), Gyárfás (Tremoile) nem volt otthon egészen szerepében. F. hó 5-én Maurier „Rilby”-jét, az utóbbi évek legnagyobb színpadi szenzáczióját hozták színre. Trilby igen nehéz darab, kétszeresen azért, mert olyan híre előzi meg, hogy a közönség a legfokozottabb igényekkel szokta várni. Ezt a nagy várakozást ki nem elégíthették, mit annak a körülménynek is lehet java részt betudni, hogy Svengali szereplője hirtelen rosszul lett és Gyárfásnak kellett beugrania. Annál dicséretesebb Gyárfás előadása, aki kivált a két utolsó felvonásban valóban szép eredményt, művészi játékot tudott priodukálni. Szász Anna (Trilby) kezdetben indiszpozíczióval küzdött, később azonban kivált a hypnosis jeleneteiben, gyönyörű volt, az utolsó felvonás végső jelenete pedig épen megkapónak mondható. Jenőfi és Gömöri jól illettek szerepeikbe, csak Jenőfit kérnők, hogy kissé szokjék le a túlzó szavalástól. 7-én a „Bőregér” operette volt a műsoron. Kedves ez a színdarab, zenéje pedig óly kellemes, fülbemászó, mint aminő Straussnak sem sikerült mindig. Berczik Margit, Lónyai Piroska és Szász Anna igen kedvesek voltak, Baranyai Szidi ügyesen játszott, Sándori és Füredi (Frosch) pedig önmagukat igyekezték felülmúlni. Vasárnap délután „Ali baba”, este „Az ördög mátkája”. Hétfőn Sándori Kálmán jutalomjátékául a „Boszorkányvár” másodszor, kedden Füredi Károly jutalomjátéka „Niobe”. Kivált ez utóbbi bohózatot ajánljuk közönségünk figyelmébe, mert a klasszikus ó kor és a modern fin de siécle szembeállítása végtelenül kaczagtató hoborttá teszi Paulton e színművét, melyben Füredi komikumának tág tere nyílik az érvényesülésre, Szerdán Verő új operetteje „Az Oroszlánvadász”, csütörtökön „Nőszabó” a vígszínház kitűnő újdonsága kerül színre. Pique Árverési hirdetmény 9384. sz. / 1897 A zsolnai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Dr. Pollák József által képviselt Lukács János és Mariának, - ifj. Galvanek András kiszucza-ujhelyi lakosok elleni 50 frt és jár. iránti végreh. ügyében a trencséni kir. törvényszék területéhez tartozó Kiszucza-Ujhely község 273. sz. tjkvb. A I. 1-20. ssz. a foglalt és a 343. sz. házzal ifj. Galvanek András nevén ^ részben vezetett ingatlanokra 220 frt. becsárba, Blazsek Péter utóajánlata folytán és az ezen tjkvben A II. 1-15. ssz. A foglalt nevezett nevén ^ réstben vezetett ingatlanokra 120 frtra becsült, - és a III. 1-15. ssz. a. foglalt nevezett nevén ^ részben vezetett ingatlanokra 120 frt becsárban Zeljszko József utóajánlata folytán újabbi bíró árverés elrendeltetik, a foganatosítása határidőül 1898. évi május hó 26-ik napjának d.e. 10 órája Kiszucza-Ujhely község házánál kitűzetett azzal, hogy ezen határnapon az ingatlanok az ajánlott 990 frt. 55 kr., 352 frt. és 122 frt. 50 kr. kikiáltási áron alul eladatni nem fognak. Minden árverező tartozik a becsérték 10%-át vagyis 22 frt, 13 frt., 12 frt. a bírósági kiküldött kezeihez letenni. Kelt Zsolnán, a kir. jbíróság, mint tkkvi hatóságnál 1897. évi szeptember hó 16. napján. Pribis László, kir. jrásbíró A legjobb minőségű Trágya-gipsz. Jótállás mellett 98% kristályos gipszet tartalmaút ajánl Drucker Hugó Trencsénben. 100 klgrját 90 kor. Tr.-Isztebnik állomásról. Kérem t. vevőimet, hogy jókor eszközöljék megrendeléseiket, hogy minden kívánságnak megfelelhessek. 10-10 Gummi és halhólyag elsőrangú orvosi tekintélyek nyilatkozatai szerint a legmegbízhatóbb és feltétlenül ártalmatlan óvszer urak és hölgyek számára. Ára tucantonkét eredeti párisi csomagolásban 80 krtól r forintig. Megrendelések pontosan és discreten eszközöltetnek. Keleti J. cs. és kir. szabad kötszesz-gyár. Budapest, IV., koronaherczeg-utca 17.sz. Árjegyzék ingyen és bérmentve zárt borítékban. 10 forintnyi megrendelésnél 15 % árengedmény. Az összes betegápoláshoz szükséges szerek és czikkekről képes árjegyzék kívánatra szintén díjmentesen küldetik. Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Hirdetmény. 2426-4628/1898. szám Budatin-Lehota, Jilove és Túró község telekkönyve birtokszabályozás következtében átalakíttatott és ezzel egyidejűleg azokra az ingatlanokra nézve, a melyekre az 1886 XXIX., az 1889, XXXVIII. és az 1891. évi XVI. t.-czikkek a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzését rendelik, az 1892. évi XXIX. t.-czikkben szabályozott eljárás a telekjegyzőkönyvek bejegyzései helyesbítésével kapcsolatosan foganatosíttatott. Ez azzal a felhívással tétetik közzé: 1. hogy mindazok, kik az 1886.XXIX. t.-cz. 15. és 16.§-aiban- ideértve e §-oknak az 1889, XXXVIII t-cz. 5. és 6. §-aiban és az 1891. évi XVI. t.-cz. 15.§-a 15. §. pontjában foglalt kiegészítéseit is - valamint az 1889. XXXVIII. t-cz. 7. §-a és az 1891. évi XVI. t.-cz. 15. §. b. pontja alapján eszközölt bejegyzések, vagy az 1886 XXIX. t.-cz, 22. §-a alapján történt törlések érvénytelenségét kimutathatják, e végből törlési keresetűket hat hónap alatt, vagyis az 1898. évi deczember 1-ső napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz nyújtsák be, mert az ezen meg nem hosszabbítható záros határidő eltelte után indított törlési kereset annak a harmadik személynek, a ki időközben nyilványkönyvi jogot szerzett, hátrányára nem szolgálhat. 2. Hogy mindazok, a kik az 1886 XXIX. t.-cz. 16. és 18. §-ainak eseteiben - ideértve az, utóbbi §-nak az 1886. XXXVIII. t.-cz. 5., 6. §-saiban foglalt kiegészítéseit is - a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése ellenében ellentmondással élni kívánnák, írásbeli ellentmondásokat hat hónap alatt, vagyis 1898. évi deczember 1-ső napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz nyújtsák be, mert ezen meg nem hosszabbítható záros határidő letelte utón ellentmondásuk figyelembe vétetni nem fog. 3. Hogy mindazok, a kik a telekkönyv átalakítása tárgyában tett intézkedések által, nemkülönben azok, akik az 1. és 2. pontban körülirt eseteken kívül az 1892. XXIX. t.-cz, szerinti eljárás és az ennek folyamán történt bejegyzések által előbb nyert nyilványkönyvi jogaikat bármely irányban sértve vélik, - ideértve azokat is, a kik a tulajdonjog arányának az 1889. XXXVIII. t-cz. 16.§-a alapján történt bejegyzését sérelmesnek találják - e tekintetben felszólalásukat tartalmazó kérvényükkel a telekkönyvi hatósághoz hat hónap alatt, vagyis az 1898. évi deczember hó l-ső napjáig bezárólag nyújtsák be, mert ezen meg nem hosszabbítható záros batáridő elmúlta után az átalakításkor közbejött téves bevezetésből származó bárminemű igényeiket jóhiszemű harmadik személyek irányában többé nem érvényesíthetik, az említett bejegyzéseket pedig csak a törvény rendes útján és csak az időközben nyilványkönyvi harmadik személyek jogainak nyilványkönyvi jogokat szervezett harmadik személyek jogainak sérelme nélkül támadhatják meg. Egyúttal figyelmeztetnek azok a felek, a kik a hitelesítő bizottságnak eredeti okiratokat adtak át, hogy a mennyiben azokhoz egyszersmind egyszerű másolatokat is csatoltak vagy ilyeneket pótlólag benyújtanak, az eredetieket a telek könyvi hatóságnál átvehetik. A zsolnai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság 1898. évi április hó 30-án. Pribis László, kir. járásbíró Kert megnyitás. Tisztelettel jelentőm a n.é. közönségnek, hogy május hó 8-án nyitom meg a zsolnai vasúti állomás kerti helyiségeit. A megnyitásnál Bittó Gábor zenekara játszik - Jó konyháról és kitűnő italokról gondoskodva van, tisztelettel Tóth Antal vasúti vendéglős. Garten Eröffnung. Hiemit behre ich mit dem geehrten Publikum bekannt zu geben, dass die Gartenlocalitäten der hiesigen Eisenbahnrestauration am 8. Mai eröffnet werden. Concerte der Nationalmusikkapelle Bittó Gábor. Für gute Küche und vorzügliche Getränke ist bestens gosorgt. Achtungsvoll Anton Tóth Bahanrstaurateur. 1.000.000 korona Egy millió nyerhető 2. m. kir. szab. Osztálysorsjáték 50.000 nyereményének jegyzéke A játékterv 9.§ szerint a legnagyobb nyeremény 1,000,000 Egymillió korona. A nyeremények a következőleg vannak beosztva. Nyeremények Korona 1 á 600 000 1 " 400 000 1 " 200 000 2 " 100 000 1 " 90 000 1 " 80 000 1 " 70 000 2 " 60 000 1 " 40 000 5 " 30 000 1 " 25 000 6 " 20 000 3 " 15 000 31 " 10 000 67 " 5 000 3 " 3 000 432 " 2 000 763 " 1 000 1238 " 500 90 " 300 47350 " 200, 170, 130, 100, 80, 40 korona 50 000 nyer és jutalom 13 160 000 kor. ért., melyek hat osztályban kisorsoltatnak. A 2-ik magy, kir. szab. osztálysorsjátékban a sorsolási program szerint egy millió koronát, tehát hatalmas összegű készpénzt nyer a legnagyobb nyeremény a játékterv 9.§ szerint, ennélfogva ezen osztálysorsjáték nagyon előnyös nyerési esélyeket nyújt, és pedig 100.000 eredeti sorsjegy, 50.000 pénznyereményt. A sorsjegyek felének nyernie kell. Az összes 50,000 nyeremény a mellette álló jegyzékben fel van sorolva, és a kormány ellenörzése mellett hat egymásután következő rövid időközben kisorsoltatik, midön is a nyert összeg a szerencsés nyerőnek készpénzben kifizettetik. Eredeti sorsjegyeket következő eredeti áron adunk el: Egész eredeti sorsjegy 6 frt. - kr. Fél Negyed Nyolcad 3 1 0 50 75 Az összegnek postautalványon való vétele után azonnal megküldjük a rendes eredeti sorsjegyet az első húzásbani érvénnyel. Kívánatra utánvéttel is küldjük a sorsjegyeket. Minden sorsjegyküldeményhez az eredeti húzási programot is megküldjük és minden húzás után vevőnk azonnal megkapják az eredeti húzási lajstromot. Gyakran ezreseket kockáztatnak merész vállalatokba, a midőn a kilátásba helyezett nyeremény nagyon kérdéses. Ennél fogva koczkáztassunk egy sorsjegy vételével aránylag oly csekély összeget a mely által hirtelen nagy tőkét nyerhetünk. Sorsjegykészületünk nagyon csekély és gyorsan elfogyhat, tehát ajánljuk, hogy a rendelvénnyel ne késsünk, és kérjük azokat lehetőleg azonnal, azonban minden esetre folyó évi márczius 30-ig hozzánk beküldeni. Fehér Lajos és társa a m. kir. szab. osztálysorsjáték főelárusítói. Budapest V. Gizella tér 5-ik szám. A m. kir. államvasutak gépgyárának vezérügynöksége Budapest Váczikörút 32. szám Ajánlja a m. kir. államvasutak gépgyárában készült gőzcséplő garnitúráit, iparos célokra alkalmas „Compound” lokomobiljait, teljesen vasból készült szalmakazalozó gépeit, gőz-kukoriczamorzsolóit, Stibor-féle körfűrészeit, Millenium kaszáló és arató- gépeit, boronáit és egyéb gazdasági gépeit. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Felsőmagyarországi képviselet: Hirschmann Kristóf, Pozsony. 5-10 Zsolna és Vidéke 1897-1899 Hirdetmény. 2426-4628/1898. szám Budatin-Lehota, Jilove és Túró község telekkönyve birtokszabályozás következtében átalakíttatott és ezzel egyidejűleg azokra az ingatlanokra nézve, a melyekre az 1886 XXIX., az 1889, XXXVIII. és az 1891. évi XVI. t.-czikkek a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzését rendelik, az 1892. évi XXIX. t.-czikkben szabályozott eljárás a telekjegyzőkönyvek bejegyzései helyesbítésével kapcsolatosan foganatosíttatott. Ez azzal a felhívással tétetik közzé: 1. hogy mindazok, kik az 1886.XXIX. t.-cz. 15. és 16.§-aiban- ideértve e §-oknak az 1889, XXXVIII t-cz. 5. és 6. §-aiban és az 1891. évi XVI. t.-cz. 15.§-a 15. §. pontjában foglalt kiegészítéseit is - valamint az 1889. XXXVIII. t-cz. 7. §-a és az 1891. évi XVI. t.-cz. 15. §. b. pontja alapján eszközölt bejegyzések, vagy az 1886 XXIX. t.-cz, 22. §-a alapján történt törlések érvénytelenségét kimutathatják, e végből törlési keresetűket hat hónap alatt, vagyis az 1898. évi deczember 1-ső napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz nyújtsák be, mert az ezen meg nem hosszabbítható záros határidő eltelte után indított törlési kereset annak a harmadik személynek, a ki időközben nyilványkönyvi jogot szerzett, hátrányára nem szolgálhat. 2. Hogy mindazok, a kik az 1886 XXIX. t.-cz. 16. és 18. §-ainak eseteiben - ideértve az, utóbbi §-nak az 1886. XXXVIII. t.-cz. 5., 6. §-saiban foglalt kiegészítéseit is - a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése ellenében ellentmondással élni kívánnák, írásbeli ellentmondásokat hat hónap alatt, vagyis 1898. évi deczember 1-ső napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz nyújtsák be, mert ezen meg nem hosszabbítható záros határidő letelte utón ellentmondásuk figyelembe vétetni nem fog. 3. Hogy mindazok, a kik a telekkönyv átalakítása tárgyában tett intézkedések által, nemkülönben azok, akik az 1. és 2. pontban körülirt eseteken kívül az 1892. XXIX. t.-cz, szerinti eljárás és az ennek folyamán történt bejegyzések által előbb nyert nyilványkönyvi jogaikat bármely irányban sértve vélik, - ideértve azokat is, a kik a tulajdonjog arányának az 1889. XXXVIII. t-cz. 16.§-a alapján történt bejegyzését sérelmesnek találják - e tekintetben felszólalásukat tartalmazó kérvényükkel a telekkönyvi hatósághoz hat hónap alatt, vagyis az 1898. évi deczember hó l-ső napjáig bezárólag nyújtsák be, mert ezen meg nem hosszabbítható záros batáridő elmúlta után az átalakításkor közbejött téves bevezetésből származó bárminemű igényeiket jóhiszemű harmadik személyek irányában többé nem érvényesíthetik, az említett bejegyzéseket pedig csak a törvény rendes útján és csak az időközben nyilványkönyvi harmadik személyek jogainak nyilványkönyvi jogokat szervezett harmadik személyek jogainak sérelme nélkül támadhatják meg. Egyúttal figyelmeztetnek azok a felek, a kik a hitelesítő bizottságnak eredeti okiratokat adtak át, hogy a mennyiben azokhoz egyszersmind egyszerű másolatokat is csatoltak vagy ilyeneket pótlólag benyújtanak, az eredetieket a telek könyvi hatóságnál átvehetik. A zsolnai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság 1898. évi április hó 30-án. Pribis László, kir. járásbíró Kert megnyitás. Tisztelettel jelentőm a n.é. közönségnek, hogy május hó 8-án nyitom meg a zsolnai vasúti állomás kerti helyiségeit. A megnyitásnál Bittó Gábor zenekara játszik - Jó konyháról és kitűnő italokról gondoskodva van, tisztelettel Tóth Antal vasúti vendéglős. Garten Eröffnung. Hiemit behre ich mit dem geehrten Publikum bekannt zu geben, dass die Gartenlocalitäten der hiesigen Eisenbahnrestauration am 8. Mai eröffnet werden. Concerte der Nationalmusikkapelle Bittó Gábor. Für gute Küche und vorzügliche Getränke ist bestens gosorgt. Achtungsvoll Anton Tóth Bahanrstaurateur. 1.000.000 korona Egy millió nyerhető 2. m. kir. szab. Osztálysorsjáték 50.000 nyereményének jegyzéke A játékterv 9.§ szerint a legnagyobb nyeremény 1,000,000 Egymillió korona. A nyeremények a következőleg vannak beosztva. Nyeremények Korona 1 á 600 000 1 " 400 000 1 " 200 000 2 " 100 000 1 " 90 000 1 " 80 000 1 " 70 000 2 " 60 000 1 " 40 000 5 " 30 000 1 " 25 000 6 " 20 000 3 " 15 000 31 " 10 000 67 " 5 000 3 " 3 000 432 " 2 000 763 " 1 000 1238 " 500 90 " 300 47350 " 200, 170, 130, 100, 80, 40 korona 50 000 nyer és jutalom 13 160 000 kor. ért., melyek hat osztályban kisorsoltatnak. A 2-ik magy, kir. szab. osztálysorsjátékban a sorsolási program szerint egy millió koronát, tehát hatalmas összegű készpénzt nyer a legnagyobb nyeremény a játékterv 9.§ szerint, ennélfogva ezen osztálysorsjáték nagyon előnyös nyerési esélyeket nyújt, és pedig 100.000 eredeti sorsjegy, 50.000 pénznyereményt. A sorsjegyek felének nyernie kell. Az összes 50,000 nyeremény a mellette álló jegyzékben fel van sorolva, és a kormány ellenörzése mellett hat egymásután következő rövid időközben kisorsoltatik, midön is a nyert összeg a szerencsés nyerőnek készpénzben kifizettetik. Eredeti sorsjegyeket következő eredeti áron adunk el: Egész eredeti sorsjegy 6 frt. - kr. Fél Negyed Nyolcad 3 1 0 50 75 Az összegnek postautalványon való vétele után azonnal megküldjük a rendes eredeti sorsjegyet az első húzásbani érvénnyel. Kívánatra utánvéttel is küldjük a sorsjegyeket. Minden sorsjegyküldeményhez az eredeti húzási programot is megküldjük és minden húzás után vevőnk azonnal megkapják az eredeti húzási lajstromot. Gyakran ezreseket kockáztatnak merész vállalatokba, a midőn a kilátásba helyezett nyeremény nagyon kérdéses. Ennél fogva koczkáztassunk egy sorsjegy vételével aránylag oly csekély összeget a mely által hirtelen nagy tőkét nyerhetünk. Sorsjegykészületünk nagyon csekély és gyorsan elfogyhat, tehát ajánljuk, hogy a rendelvénnyel ne késsünk, és kérjük azokat lehetőleg azonnal, azonban minden esetre folyó évi márczius 30-ig hozzánk beküldeni. Fehér Lajos és társa a m. kir. szab. osztálysorsjáték főelárusítói. Budapest V. Gizella tér 5-ik szám. A m. kir. államvasutak gépgyárának vezérügynöksége Budapest Váczikörút 32. szám Ajánlja a m. kir. államvasutak gépgyárában készült gőzcséplő garnitúráit, iparos célokra alkalmas „Compound” lokomobiljait, teljesen vasból készült szalmakazalozó gépeit, gőz-kukoriczamorzsolóit, Stibor-féle körfűrészeit, Millenium kaszáló és arató- gépeit, boronáit és egyéb gazdasági gépeit. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Felsőmagyarországi képviselet: Hirschmann Kristóf, Pozsony. 5-10 Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna, II. évfolyam 20. szám 1898. május 15. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Országos Nemzeti Szövetség. Egy nagy, országra szóló egyesület ez, melynek jelentőségteljes czíme méltán fölkeltheti a figyelmet, emberséges és hazafias czéljai igazán megragadhatják az érdeklődést. Közéletünk oly általánosan ismert és tisztelt kitűnőségei buzgólkodtak megteremtésében és kölcsönzik ragyogó szellemi tehetségük, és családi czímerük, előkelő társadalmi és magas hivatalos állásuk fényét nemes törekvéseinek, hogy bizalommal sorakozhatunk a küzdők táborához, reménnyel nézhetünk az eszme diadala elé. Az érzést és gondolkodást nemesíteni; a felekezeti, nemzetiségi és politikai nézeteltérések szülte, különbségeket és a belőlük származó súrlódásokat mérsékelni és így a társadalmi egységet megbontó, a törvényes rendet megzavaró okokat és ezek káros hatását megszüntetni: ezt tűzte ki az "Országos Nemzeti Szövetség" feladatául és ilyen zászlóval kezében toborozza a híveket, gyűjti az áldozatra kész, közreműködni vállalkozó tagokat. Kevés az áldozat, melyet tőlünk kivan; a mindennapi életben meggondolás nélkül költünk el csekély dolgokra sokkal nagyobb összeget, mint a milyennel itt egy nagyszerű czélnak szolgálhatunk. Könnyű a munka, melyet nagynevű férfiak díszes társaságában teljesítenünk kell, hogy egy magasztos ügyet előbbre vigyünk; alig ér fel a fáradsággal és megterheléssel, melyet látható haszon nélkül is igen gyakran vállainkra rakunk. És milyen hatásköre van ezen egyesületnek ! Ébren fogja tartani a történelmi eseményeink iránti kegyeletet és azok ünnepléséről gondoskodni. Meg fogja akadályozni a tömeges kivándorlást és így megmenteni a nemzet munkás erejét békében, harczos kezét veszély idejében; lépéseket fog tenni illetékes helyen, hogy közegészségi bajaink orvosoltassanak és az aránytalan nagy gyermekhalandóság és testi elsatnyulás meggátoltassuk. Javítani fog a munkásosztály sorsán, támogatni kész jogos érdekeit, hogy emberséges megélhetést biztosítson számára. Figyelmet fog fordítani gyermekeik nevelésére és a saját magok tovább képzésére; így akarja megszűntetni a nagymérvű és immár közveszéllyé fajult elégedetlenséget. El fogja oszlatni azt a bizalmatlanságot, mellyel a nemzetiségek irántunk és államiságunk iránt viseltetnek és fel fogja világosítani a külföldet viszonyainkról, társadalmi érintkezés és a sajtó útján. Kiváló férfiak ezelőtt is sokat tettek már ez irányban; nagy tehetségű, tapasztalt vezéregyének komoly tudással foglalkoztak e fontos kérdések megoldása körül; de bármilyen becsesek voltak is ez ügynek tett szolgálataik: azt még sem nagyon vitték előre. Mert szűk volt a kör, melyben működtek, kicsiny azok száma, kikre hatni képesek voltak. Az „Országos Nemzeti Szövetség” azonban minél nagyobb számú, lehetőleg az összes becsületesen gondolkodó, higgadtan érző polgároknak egy impozáns szervezetté való egyesítésére törekszik. Csak azáltal, hogy ha a jóravalók hatalmas zöme a maga teljes egészében fog kilépni eddigi félénk és szerény tartózkodásaitól, lehet megmutatni az egyenetlenség szítóinak, a nemtelen szenvedélyek haszonleső fölkeltőinek a megtorló igazság erejét. Már eddig is óriási számmal csatlakoztak a szövetséghez, mely illetékesnek vallja magát mindenben, a mi egyesit és kizár hatásköréből mindent, ami szétválaszt, elkülönít; hogy milyen eredménnyel folytatja üdvös működését, arról számtalan hírben és tudósításban olvashatunk csudával határos dolgokat. Hiszen még olyan vidéken is, ahol a magyarság, mint csekély sziget a nagy tenger közepett, idegenkedő és gyakran ellenségeskedő népektől van környezve, örömmel és lelkesedéssel fogadták a szövetség küldötteit, midőn az igét hirdetni, az eszmét terjeszteni megjelentek köztük. Olvassunk csak azon ünnepélyekről, melyeket Erdély túlnyomó többségében románoktól lakott vidékein a szövetség igazgatósági elnökének és a vele lerándult igazgatósági tagoknak tiszteletére rendeztek és a lakoma alkalmával magyar és román nyelven elmondott felköszöntőkről: akkor egy boldog megelégedés támad kétkedő lelkűnkben, egy megnyugtató remény gerjed fel szorongatott szívünk mélyéből, hogy a mi szeretett hazánkra a viszontagságos múlt és kűzdelemteljes jelen után még szebb napok fognak a jövőben felvirradni; hogy soknyelvű, meg annyi hitű népünk a sok félreértés és félrevezetésből támadt viszályokat elfelejti és egymásnak testvéri jobbot nyújtva közös erővel fog működni közös boldogsága megalapításán, közös hazája fölvirágoztatásán. /// A "Zsolna és Vidéke" Tárczája. Fagyos világ. - Elbeszélés. - Valami szendergő, édes ábrándot húztak a czigányok. Melancholikus természetek rajonganak az ilyen altató nótákért. De a Dagoberti gróf vendégei nem igen hallgatták a mélázó akkordokat. Beszélgettek és hangosan nevettek, miközben durrogtak a pezsgős palaczkok. A csillogó szemű fiatal lányok alig vártak, hogy pezsgő, csattogós nóták mellett szédülten keringjenek, a fáradtságig. A nagyterem egyik ajtaján fehér ruhás, alig 12 éves gyermek surrant be. Leült egy szögletbe és üres, megvető tekintettel nézte a szép, körülrajongott asszonyokat. Egy mosoly nélkül ült ott, de arcza, amelyen eddig hideg, gyűlöletes lenézés látszott, egyszerre elborult. Két meleg könnycsepp hullott picziny kezére és megremegtek az ajkai. Eszébe jutott anyja ! Az anyja, a szép, büszke grófné, ki eddig ennek a palotának műremeke volt. A gyermek lehunyta a szemeit és mégis látta a szép asszonyt. Érezte az orrocskáján simogató kezeket és hallotta a fehér kebel lihegését. A következő perczben már tovalibbent a tánczosa karján. A gyermek szemével akarta követni a mama szép alakját, de csalódottan hunyta le ismét szemeit. Megremegett a borzasztó emlékezésre. - Neki már nincs mamája! - Meghalt. Egy évvel ezelőtt itt volt még. Akkor is ki voltak világítva a termek és akkor is belezúgott a hegedű hangja a különféle illatszerekkel összevegyült levegőbe. És akkor még itt volt a szép asszony! . . . Káprázatos szépsége tündökölt és őrült sebességgel és sajátszerű szilajsággal tánczolt, -fáradhatatlanul. Annyian szerették! Annyian jártak a kedvébe. Aztán beteg lett a szép Dagoberti grófné. A kis leányt odavezették az ágyához, nem lehetett megismerni. Csábító szép arcza megnyúlt, megfehéredet.t Odanyújtotta áttetsző kezeit a kis lánynak. Ügy-e, sajnálni fogsz, ha meghalok ? - kérdezte elgyöngült hangon. Még a hangja is milyen más volt! A gyermek megrémült a végtelen arcztól. - Nem halsz meg - mondta azután közömbösen és anyjára emelte hideg szemeit. Szegény kis leány! Soha nem érezte egy önfeláldozó anya szeretetét! Az ő anyja csillogó szépség volt, szellemes társalgó, páratlan tánczosnő - de nem volt anya. A gyermeke észrevétlenül nőtt fel mellette és szíve hideg, fagyos volt, míg az övé lángolt, a hódítások sikerétől és egy szép ifjú szemeitől. Ha néha jól kifáradt, lihegve, felmelegedve ment oda a leánykához és finom kezeivel megsimogatta a fehér, duzzogó arczot. És ilyenkor olyan boldog volt az a gyermek! Most, hogy ott állott az anyja ágya előtt, olyan rideg elzárkózottság zárta be a szívét. Valahogy nem hitte, hogy az ő vidám, szép mamája meg is tudna halni. - Miért nem halok meg? kérdezte a grónő a gyermektől. Aztán szomorúan tette hozzá: Rossz gyermek vagy, te még meg sem fogsz siratni ? - Nem halsz meg! ismételte a gyermek szilárdan. Én is voltam nagyon beteg és te is azt mondtad akkor, - nem halsz meg - és nem is haltam! - Igazságod van - monda a grófné. Te nem is sirathatsz meg. - Te hozzád nem jó anya voltam . . . De azért jöjj közelebb. Megcsókollak. Megcsókolta a leányka homlokát, aztán olyan boldog gondolat jutott az eszébe. - Megsirat a világ - és ő . . . A gyermeket azután kivezették. Másnap fekete ruhát adtak rá és az ajtókat is bevonták feketével. A szép grófné meghalt! A gyermek még csak most ébredt öntudatra. Összeszorított ajakkal nézte a lábujjhegyen járó, hivatalos komolyságú embereket. És leginkább egyhez vonzódott közülük. Halmosi Imréhez, a csinos fiúhoz. Mert úgy érezte ez a gyermek, hogy ez a jó ismerős bácsi legjobban sajnálja az ő szép mamukáját. Dagoberti gróf megtört alakkal nézett akkor hol a szép halottra, hol ő reá. A kis leány odament Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolnán, a városban, úgy mint vidékén is serényen foly a taggyűjtés; már eddig is annyian írták alá az íveket, hogy a szervező bizottság nem sokára megkezdheti az előkészítő munkálatokat. Pünkösdkor, a mint halljuk, városunkba érkeznek a szövetség képviselői, hogy a „zsolnavidéki kör” megalakulásán jelen legyenek. Jól ismerjük városunk elöljáróságát, derék hazafias közönségét, melyet bátorítani, buzdítani nem szükséges. Meg vagyunk róla győződve, hogy az a nap oly szép, oly fényes ünnepéllyé fog válni, melyre a nagynevű vendégek örömmel, mi pedig büszkeséggel fogunk emlékezni. Tegye meg kiki kötelességét és akkor nem fog elmaradni Isten áldása sem! M-i. A zsolnai leányiskola és a Felvidéki Újság. Engedelmet kell kérnem a t. olvasó közönségtől, hogy ezúttal nem a közérdek, de saját otromba módon megtámadott reputácziómnak szentelek néhány sort e lap hasábjain. Ha tudomásom lett volna arról, hogy a tervezett iskola ellen irányított első czikk nem hozzáértő férfi tollából eredt, bevallom, nem is szólaltam volna fe1 annak védelmére, mert a tudatlansággal kár vitatkozni. Aki azonban ismeri, habár csak felületesen is a nevezett lap belső ügyeit, be fogja látni, hogy felvetésem teljesen igazolt volt és igen sajnálom, hogy e tekintetben tévedtem. A mi a czikk személyemre vonatkozó megjegyzéseit illeti, azokra más válaszom nem lehet egy szánakozó mosolynál. Csík az „érdek, haszonlesés, tejfel” és mindenféle tisztázatlan haszonra való áldozás vádját akarom visszautasítani, mert az alkalmas arra, hogy a közönség ama részét, mely az iskolák alakítása és fenntartása követelményei körül tájékozatlan, félrevezesse. Mai soraim czélja tehát az, hogy t. polgártársaimat e dolgok iránt felvilágosítsam, nehogy hitelt adjanak a merészen hánytorgatott vádaskodásnak. De beszéljenek a számok: Én a várostól az iskolához való hozzájárulásként a régi gymnasium épületét, fűtést, évi egyszeri tisztogatást és az első berendezés mintegy 2000 frt értékben kértem, mindezek évi becsértéke 800, avagy magasán számítva 1000 frt; ennek felét azonban az épület lakbérértéke teszi. Az iskola fenntartásához számításom szerint vagy 80 leánynövendék lett volna szükséges, ezek évi tandíja 50 frtjával 4000 frt, beirtási díja 5 frt, vagyis 400 frt. Összegezve tehát e jövedelmi tételeket a meglevő épületen kívül, a város készpénzben való hozzájárulásával együtt, mintegy 4800 frtra tehető. Ezzel szemben állanak a következő kiadások: 2 állandóan alkalmazott tanítónő 600 frt fizetéssel és 100 frt lakbérrel, vagyis évente 1400 frt. E két tanítónő legfeljebb heti 48 tanítási órát láthat el, ha a tanítás alapos akar lenni és nincs a tanulók egyszerű érdekeinek kijátszására alapítva. Minthogy azonban egy magániskola csak akkor nyerhet nyilvánossági jogot, ha az állami tantervhez ragaszkodik, ez pedig hetenkint 108 tanítási órát ír elő, úgy marad hetenkint 60 óra, melyet óraadó tanárokkal kellene betölteni. Tudvalevő, hogy országszerte 36 tanítási hetet vesznek fel egy-egy iskolai évre, ennélfogva esik egy évre 2160 tanítási óra az óraadó tanárokra. Ha igen mérsékelt díjazást tételezünk fel, mégis minden tanítási óra egy-egy frt. Az állam jóval többet fízet, helybeli privátházak igen gyakran fizetik ezt a dijat, még pedig nem is tanképesített gymnasiumi tanároknak. Íme tehát a tanítási költség évente 3560 frt. Menjünk tovább. Az igazgató saját fáradsága díjában csak megérdemel 200 frtot: hiszen ezért köteles az egész intézetet anyagilag és tudományosan vezetni, az irodai dolgokat elvégezni és az állammal és a szülőkkel szemben minden felelősséget elvállalni. Szolga nélkül ily intézet képzelhetlen, számítsunk erre 240 frtot: irodai költség, igen szerény számítás mellett 100 frt: a tanári és ifjúsági könyvtárakra, a természetrajzi, természettani, chemiai, földrajzi, történelmi, tornászati szertárakra és apróbb fogyó szerekre évenkint 400 frt, mi sokkal kevesebb, mint a mit az állam szokott ugyanezekre, a czélokra fordítani. A jelen esetben pedig annál kevesebb, mert teljesen felszereletlen iskoláról van szó. Ide járul végül az épület fűtése, tisztogatása, a tanulók évi értesítőjének nyomtatása mi együttvéve legalább 300 frtra tehető. Tehát kiadás: személyi költség 4000 frt, dologi költség 800 frt; a tejfel tehát hol van? Szívesen átengedem ezt a czikkírónak! Avagy azt hiszi valaki, hogy e számításban bárhol, bármelyik tételnél is valami túlzás van? Kérem az illetőt, forduljon valami szakférfiúhoz, aki fel fogja világosítani a dologról. Igaz, hogy meg van az eshetőség, hogy több mint 80 fizető tanuló akad, a tandíj alól felmentendőkről nem szólok, ez a vállalkozó haszna volna. De ki biztosit engem erről? Megteszi ezt a „Felv. Ujs.” czikkírója, avagy szerkesztője? És fognak-e ugyanők vagyoni felelősséget vállalni, ha kevesebb lesz a fizető tanulók száma ? Mi lesz pedig akkor, ha valamelyik alkalmazott tanítónő betegség, vagy más valami okból néhány hetet mulaszt? Ki fedezi a helyettesítés költségét? Megteszik az urak? Könnyű Önöknek telekiabálni a világot, korrupcziót, erkölcstelenséget, haszonlesést és hasonló szép dolgokat dobálni az ember fejéhez, de hol van az Önök erkölcsi alapja? Úgy látszik, csak tudatlanságból és személyes gyűlölködésből keveredtek ebbe a dologba, így tehát csak azt tanácsolhatom Önöknek, maradjanak a mesterségük mellett, és ne szoljának hozzá olyan dologhoz, melyhez annyit értenek, mint a hajdú a harangöntéshez. Befejezésül néhány szót az 50 frtos tandíj rettenetes voltáról, íme néhány példa: a budapesti felsőbb leányiskolák, pedig ezek államiak, tandíja 60 frt (régebben volt 120 frt); a Zirzen-féle intézet évi költségű 1000 frt, a Naschitz-féle 800 frt egy növendékre; a bittsei trencséni polgári iskolák tandíja 50 frt; az állami és felekezeti magyar középiskolák 24 és 60 frt között váltakoznak; a porosz állami iskolák-é 75 m. és 100 márka; sőt, van akárhány felekezeti népiskola, ha jól tudom a helybeli izraelita hol 40 frt tandíj mellett a kézimunka tanításért még 10 frtot fizetnek, kérdem tehát, olcsóbbak ezek ? Ezt a t. közönség felvilágosítására; a magam részéről befejeztem ezt az ügyet. Dr. Mayer György. //// Az apukájához és azt mondta, most már szomorúan és sírva: Igazán meghalt! És a gróf csak némán intett igent. - Aztán eltemették a szép asszonyt és a világ elfeledte . . . A kis leányt egy tüzes csárdás riasztotta fel sötét emlékeitől. A karcsú párok szilaj kedvteléssel pattogtak a hurok után és a kis leány irigykedve nézte őket. Olyan csúnyáknak, igényteleneknek tartotta őket! Milyen szép volt az ő anyja ezekhez képest! Ragyogott az egész terem a szépségétől - s most olyan sötétnek tűnt fel ez az egész palota az anyja nélkül. Valami nagy, nehéz fájdalom ereszkedett a szívére. Hát már nem emlékezik senki az Ő mamukájára! Senki! . . . Arra a szép asszonyra, aki egy tekintetével földig tudott verni mindenkit? Arra a büszke szépségre, aki a legfőbb dísze volt palotájának! . . . A kedv, a sziporkázó jó kedv azt mutatta, hogy már nem emlékszik senki. El tud a világ lenni nála nélkül is, ő nélküle, aki dicsősége volt egykor a világnak! A gyermek önkéntelenül kutatni kezdett. Keresett egy sötét, fájdalmas arczot hogy látva annak fájdalmát, gondolja kisebbnek a magáét - kereste Halmosi Imrét. Halmosi Imre tüzesen udvarolt annak a szép leánynak, aki szép simulékony alakjával oly jól illett a fiatal emberhez. Az arcza ragyogott, a szeme delejes fényben égett mint egykor, - mikor a ragyogó szépségű Dagoberti grófnénak udvarolt. A leányka szívó elszorult. Hát még ő is elfeledte mamukát, sóhajtotta csendesen. Azután úgy érezte, hogy nem képes itt maradni, a hiú, léha, könnyűvérű emberek között. És olyan hidegnek, fagyosnak tűnt fel előtte ez a világ, a melyet az ő mamája úgy szeretett, hogy még őt is elhanyagolta érte. Úgy haragudott arra a pár szép asszonyra - a kik ő szerinte - az ő szép mamája helyét jogtalanul foglalták el. És a zene ujjongó hangjai megszédítették a fiatalságot lázasan, sebesen követték a zene ütemeit. A gyermek meg még egyszer egy sötét pillantást vetett a vidám népre, azután kiosont szép csendesen. Az erkélyen Dagoberti gróf állott, bizalmasan beszélgetve egy szép özvegyasszonnyal. Hat hónap múlva . . . Hat hónap múlva . . . azt mondta az a szép asszony. A gyermek összerázkódott és önkéntelenül is eltalálta, hogy mi történik hat hónap múlva . . . Elbújt egy sötét bokor mellé, mikor leért a parkba - és zokogott. Mindenki elfelejtette mamukát - mindenki!... És fájdalma közepette úgy érezte, hogy ő nem feledte el, hogy ő még most szereti igazán még jobban, mint akkor, mikor mindenki szerette!.. És vajjon mit szólna erre a szeretetre, ezekre a könnyekre a szép grófné, ha úgy véletlenül tudomást szerezne róla?! ... OTTHONUNK. Tárcza egy Tárczáról. A múltkor hogy szólt, szerkesztő úr, egy tárcza megírása ügyében haza mentem. Útközben gondolkodóba ejtett kijelentése s nem tudtam hamarjában mihez fogjak. Ugyanis arra a konklúzióra jutottam, hogy nehéz dolog egy tárczaczikket megírni, amikor az ember minden théma híján van. Eszembe jutott az a grófnő, aki hazajön, drága czobolyprémes felöltőjét a már ott várakozó komorna leveszi szoborszerű vállairól, mire ő (már mint a grófné) egy kerevetre dől, a minden jó nevelésű grófnéktól megszokott elegáns hanyagsággal. Olyan szép jelenetet írhatnék most le. A grófné duzzog, a gróf kesztyűit csapkodja az asztalra. Fel és alá jár a teremben (mert grófok csak termekben szoktak fel és alá sétálni), majd dühösen megáll: . . . pokoli kaczaj; . . , szivartárcza . . . czigaretta . . . rágyújt. . . fogja kesztyűt. . . csenget Jeannak . . . és elmegy. „A dien chére” veti oda arisztokratikus orrhangon . . . Ezt azonban Daudet kollegám oly szépen írta meg, hogy nem vágyódtam e jelenetet jobban „megcsinálni”. Menjünk odébb. Hali, megvan ! Szegény embert írok le, nagycsalád . . . kilencz gyermek . . . kevés kenyér. Gazdag házi úr ... gyermektelen . . . bús. Micsoda jelenet, amikor kéri szegény ember egyik gyermekét. Az apa megörül, legalább egynek lesz jó módja mondja. S én legalább egy szájjal kevesebbet leszek kénytelen etetni. A házi úr jön, a választásra kerül a sor. „Melyiket a kilencz közül” s végig fogdossa a szegény ember a gyermekeket, s íme egyiket sem akarja oda adni; egyik ezért, a másik azért kedves előtte. A házi úr bosszúsan távozik - finita la comedia. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Mondhatom ez az idea nagyon megtetszett, s meg is írtam volna íziben, ha eszembe nem jut, hogy szintén tehetséges írótársam, Jókai Mór, el nem írta volna előlem. Ez a világ sorsa! Egyszer van egy jó ideám, azt is Jókai írta meg. Majd Oroszországba csatangolt fantáziám a hetmanok és kozákok közé. Ott láttam egy pompás szép asszonyt, a fényes pétervári paloták egyikében, szeretett, szeretőjét megölték, s ő bosszút lihegve követte boldogsága szétdúlóját Parisig. A szajnaparti Bábel elég alkalmas volt, hogy rajta üssön szeretője gyilkosára, ki a röviden végző maszka hatalmasság elöl ide menekült, Fedora mert így hívták a szép asszonyt addig tanulmányozta áldozatát, annyit foglalkozott vele, míg végre maga lett áldozatának áldozatává, beleszeretett. Ez igen érdekes dolog: szinte láttam, amint oly szépen leírtam azt a szerelmi kettőst, amely minden drámába beillett volna, a mikor Fedóra megvallja, hogy mennyire szereti imádottját. Felséges dolog így mondja az egész világ, Sardou "Fedóra”-ját olvasva. Tehát ez sem lehet Tárczám tárgya. Amerikába vitorláztam hát. Pumákra vadásztam négy hétig, indusokkal, vérebekkel, karabélyokkal jól megrakodottan. Már két hétig álltam lesben a barlang nyílása előtt, amelyben egy egész pumafamília ült hadi tanácsban, megoldandó azt a problémát, hogyan lehetne bennünket elevenen megenni, amikor eszembe jutott, hogy erről meg a „Vadászlap”-ban olvastam egy érdekes czikket. . . Beláttam tehát, hogy ily módon nem sikerülend nékem ma tárczát írnom, tollat akartam fogni, s megírni, hogy bocsánatát kérem, de ezúttal lehetetlenséget követel tőlem szerkesztő úr amikor ideám támadt. Mondom olyan fölséges valami, a milyent még Európában és a közelfekvő falvakban eddig meg nem írtak. Mert már nem tartok semmitől, hacsak Amerika és a kapcsolt részek, vagy Afrika virányairól nem jelentkezik valaki, aki ideámért elvállalja a szerzői elsőbbséget. Ez esetben elállnék e théma megírásától. De nini, most veszem csak észre, mára már meg se írhatom a tárczát, mert szerkesztő úr tőlem csak egy Tárczát kért: ígérem azonban, hogy, ha három éven belül senki sem hajlandó megírandó tárczám thémáját a magáénak vallani, közelebb megírom azt én. Addig is türelmet kérek - cserébe a jelen tárczáért! Anyakönyvi kivonat. F. évi április hó 15-30-ig. Születések Grün Gyula gyermeke Valéria Fuchs Jakab „ Rezső Romancsik András " György Mihalusz János " Ilona Scheibert Károly " Mária Franciska Sehwarcz Ignácz, Em. " József Behne Pál " Irén, Ilona - ikrek Gyurkovszky György " Anna Margus János " Anna Niederberger Manó " Margit Halálozások: Stefányik Mária nővére, Stefányik Antónia, (mezőn talált hulla.) Truchly József anyja, Truchly Jakabné, született: Baltan Katalin. Komora Ferencz fía, Ferencz. Romancsik András fía, György. Hrabovecz Mária anyja, özvegy Albrecht Antalné, szül. Kubány Mária. Házassági eset. Vnuk Mihály - Bajer Auguszta. A legközelebb eső vásárok.: ÓBesztercze: marha vásár május 25. kirakó vásár május 20, Nagy-Bittse: marha vásár május 26. kirakó vásár május 31. Vág-Besztercze: marha vásár június 2. kirakó vásár június 6. ÚJDONSÁGOK. Személyi hírek. Baross Jusztin, Trencsén vármegye alispánja f. hó 13-án látogatta meg Baross János úr társaságában városunkat. Az alispán itt időzése több közügy elintézésével állott kapcsolatban. Polyik Imre kir. törvszéki bíró, Dr. Sirsich György tvszéki alügyész és Svarczer Károly aljegyző Trencsénből ugyancsak hivatali ügyekben jártak f. hó 12-én Zsolnán, honnan a nap folyamán Rajeczre is utaztak. Siebenfreud Béla, a trencséni kir. törvényszék elnöke, egészsége helyreállítására több heti szabadságra Karlsbadba utazott. Kinevezés. Ö Felsége a király dr. Schlesinger Dávid trencséni járásbitósági albírót, a trencséni kir. törvényszékhez bíróvá nevezte ki. A nemzeti szövetség, mely országosan hódit terhén, már sok fiók egyletet állított hazánk különböző, leginkább nemzetiségi vidékén. Kiváló fontosságot lehet azonban a szövetségek sorában azoknak tulajdonítani, melyek ott keletkeznek, hol azelőtt a magyar hazafias elem mozogni is alig mert, hol a nemzetiségi izgatás nem újság, hol, mint, pl. az erdélyi Brádon a román nemzetiségi lázadásoknak és felkeléseknek törzsfészke volt. Itt alakult meg a múlt vasárnapon, május 8-án a szövetség is ezt méltán országos jelentőségű eseménynek kell vennünk. A szövetség tagjait úgy, mint a czéljaival rokonszenvező testületek messze távolból üdvözölték ez alkalomból a brádi testvéreket s ezek között volt városunk elöljárósága, a zsolnai kaszinó és a dal és zeneegyesület, valamint a nálunk is alakulóban levő szövetségi tagok. -Tudomásunk szerint igen közel állunk már a nemzeti szövetség fiókjának a megalakulásához, a mennyiben az ehhez szükséges 52 tag már eddig is megvan, sőt remélhető, hogy néhány nap múlva több lesz a száznál. Alighanem a pünkösdi ünnepekre várhatjuk a megalakulás ünnepélyét, melyre nemcsak a budapesti, anyaegyesület képviselői fognak megjelenni, hanem a megyéből, kivált Trencsénből több előkelő vendég várható. Ez természetesen még végleg nincsen eldöntve; e kérdéssel fog foglalkozni f. hó 15-én d. u. 4-kor a kaszinóban megtartandó szervező bizottsági, gyűlés, melyre az eddig jelenezett tagokat személyenként meghívják ugyan, de az ügy érdekében már most is figyelmeztetjük e gyűlésre az érdeklődőket. - E helyütt még ki akarjuk emelni Dr. Barthos Andor ministeri titkár urat, ki mint a vasúti tanintézet jogi tanára és a munkásképző intézmény elnöke indította meg legelébb az üdvös szövetkezetet és szervezője, lelki vezére volt, míg hazánk nagyjai fel nem karolták azt. Az ő érdeme e nagy eszme, őt illeti a dicsőség oroszlán része. Halászati egylet Trencsén megyében. Mint hazánk számos törvényhatósága, úgy Trencsén megye is a halászati egylet, megalakításával foglalkozik. Ez ügyben értekezett f. hó 13-án Baross Jusztin alispán Zsolnán a városi elöljárósággal. Mint értesülünk Sipeky Sándor, volt képviselő áll e mozgalom élén. - Üdvözöljük az alakuló egyletet mely a gazdaság egyik eddig nagyon is elhanyagolt ágat akarja felkarolni és ezzel szegény népünket új kereseti forráshoz juttatja. - Fillér estély. F. hó 7-én, szombaton este a fillér estélyeket rendező társasag egész rögtönözve gyűlt össze, a kaszinó termeiben. A hangulat talán ép az előkészület hiányában a lehető legvidámabb volt és ez csak fokozódott 10 óra felé, midőn számos család és több fiatal ember a színházi előadás végeztével kereste fel a mulatságot. A billiard asztalok csakhamar helyet kellett, hogy adjanak a tánczolóknak és a fiatal párok még a késő éjjeli órákban hódoltak a zene víg danái mellett a táncz múzsájának. Rendkívüli közgyűlés: A zsolnai gymnasium szegény tanulóit segélyző egyesület f. évi május hó 19-én, áldozó csütörtökön, délelőtt ll.órakor a gymnasium rajztermében rendkívüli közgyűlést tart, melyre a t. tagokat ez úton mentől nagyobb számban való szíves megjelenésre kéri fel az egyesület elnöksége. A gyűlés főbb tárgyai az egyesület választmányának megválasztása, az eddig begyűjtött összegek elszámolása, esetleges indítványok. - A tárgysorozat második, pontjára való tekintetből kéretnek azok a tag urak, kik szívesek voltak gyűjtő ívek körözését elvállalni, hogy íveiket beszolgáltassák, illetve a gyűlésen gyűjtésük eredményével beszámoljanak Tanítógyűlés Zsolnán. A trencsénmegyei tantestület zsolnai járás körének ülése folyó hó 12-én tartatott meg a helybeli r. kath. iskolában. Ez volt. az újonnan megalakult egyesület e vidéki körének első ülése, melynek, látogatottsága elég érdeklődésről tanúskodott; ez a sikeres működésnek biztató jele, Nevorál Gusztáv, mint a kör elnöke, szívélyes üdvözlettel és a kör czélját méltató rövid beszéddel megnyitván az ülést, Wiener Jakabné megtartotta kitűzött mintatanítását IV. Béla királyról. Vita nem követte az előadást, de egyes, a kartársak közt tett megjegyzésekből azt lehetett kivenni, hogy ők valami mást vártak. Olyan anyagnak módszeres feldolgozását, melyet a gyermekek még nem ismernek, a melyről az eddig tanultak nyomán legföljebb homályos sejtelmök van; mert minta tanításnak a közlés, előmutatás vagy kikérdezés által a gyermekek lelkében végbemenő psychologiai folyamatot kell szemléltethetővé tenni. - Egyébiránt tanítónő, és tanítványok elég jól tartották magukat. Utána a bánovai tanító olvasott fel egy nagyobb, a tanításnál előforduló különféle kérdésekről jeles források felhasználásával irt munkából néhány részletet. - Élénkebb vita fejlődött ki a zsolnai tanítók által a júniusban tartandó közgyűlés rendezésének előkészítésére kiküldött: Nevorál Gusztáv, Mátrai Jakab és Tvrdy Jánosból álló végrehajtó bizottság működéséről fölvett, az egész fontos ügyre kiterjedő jegyzőkönyv felolvasása után. Végre az ülés elfogadta a tett javaslatokat: nevezetesen, hogy a közgyűlés Zsolnán, f. é. június hó 27-én tartassék meg, a rákövetkező napon, tehát 28-án a Trsinetzre és Teschenbe tervezett és ép oly kellemesnek, mint tanulságosnak ígérkező kirándulással. A f. évi közgyűlés helyének megállapításánál 13 tag Zsolnára és 13 tag Rajeczre szavazott, mire az elnök Zsolna mellett döntött. Tanítógyűlés N-Bittsén. Az „Általános tanítótestület” n-bittsei járás köre folyó hó 12-én a róm. kath. iskola hazafias symbolumokkal felékesített tantermében igen sikerült körülést tartott. A Hymnus, szózat kellemes acoordjai itt különösen kellemesen hatnak a magyar fülre s a nemzeti színeket, mint valami kedves, régi ismerősöket üdvözli az ember. Elsőnek és utolsónak a szónak mestere, Dr. Teszelszky beszélt, örömét fejezvén ki a fölött, hogy az ő plébániája területén a néptanítók üdvös működésre gyülekeztek össze s isten áldását kérve munkásságukra arra ösztönzi őket, hogy a kötelességek pontos teljesítése után a községek szűkmarkúsága, méltánytalansága el ne csüggessze, hanem a boldogító öntudatból merítsenek megelégedést, Truszina Pál tanító (elnök) hosszabb megnyitó beszédben a körülések igaz czéljai s a helyes működési irányokról szólott. Freund Bernát polg. isk. igazgató olvasta fel „Az iskola nagyobb nevelői kötelességeiről korunkban" czímű nagy paedagogusi látókörrel megírt szép értekezését, nyomtatásban fog megjelenni. Aztán Wunder József tanító (jegyző) az iskolai büntetésekről tartott hasznos, megszívlelendő gondolatokat tartalmazó fölolvasást. A felolvasásokat az előkelő vendégek is, a tetszés élénk kifejezésével fogadták. Elhatároztatott hogy a jövő gyűlés Rovnén lesz. Ketté oszlott a vélemény, (vagy az otthonmaradókkal hárommá oszlott a vélemény), hogy Teschenbe vagy Zólyom-Brézóra ránduljon-e a tanítótestület. Mi azokhoz csatlakozunk, akik a szorgalmi időt megcsonkítani nem akarják s honi tájakat, gyártelepeket akarnak megtekinteni, mert annak, ki a gyermekkel a hazát akarja megismertetni, első sorban magának kell ismernie. Hazánkat pedig ne keressük Sziléziában. Kofaháború. Ott állunk ma, hogy ha értesülésünk ugyan nem túlzott egy kis kofaháborúskodáshoz lesz szerencsénk. - Arról szól a nóta, hogy járásunk főszolgabírája egy igen helyes újítással akarta megörvendeztetni városunk közönségét, t. i. kiparancsolta a főtér körül lévő folyosókból az oda bizony nem való bolti árukat és árú asztalokat. Eddig a dolog igen örvendetes volna, nem örvendetes azonban az, hogy úgy az ott élelmi szereket és más egyebeket árulók, mint a háztulajdonosok közül többen ezzel a rendelettel szemben heves ellenzékiséget fejtenek ki. Értjük azt, hogy sértve érzik magukat rég gyakorlott jogukban, de viszont nem látjuk be azt, hogy miért szenvedjen a közönség egyesek érdeke miatt és miért szorongjon ott mint eddig is akárhányszor, boldog-boldogtalan ő miattok. Egy kis erély és kitartás és nálunk is sok dolog javulhat még! A trencséni pénzügyigazgatóság kér fel bennünket annak közlésére, hogy a nyári idény alatt, vagyis május hó 1-jétől szeptember hó végéig délelőtt 8 órától délutáni 2 óráig tartja meg hivatalos óráit. A jog kereső és sok ügyes-bajos dolgában ide utalt közönség érdekében szívesen adtunk helyet a kérésnek. Vonatkisiklásról is szól a fáma, mint n-bittsei levelezőnk írja. Egy teher vonat valami törés miatt kitört a korlátozó kerékvágásból. Ember életben kár nem történt. A zsolnai lövészegylet rendes szokása szerint a vasár és ünnepnapok délutánjait használja fel gyakorlataira. A lövő ház környéke ez idő szerint a legkedvesebb helyek egyike a város tőszomszédjába, s e körülményt óhajtja a fillér társaság is felhasználni, hogy saját hivatását t. i. a társas összejöveteleket kultiválja. Az első alkalom az utóbbi tervre a jövő hét csütörtökére eső ünnepnap leszen. Áldozó csütörtök délutánjára hívja tehát össze a rendezőség a társadalmi összejövetelek iránt érdeklődőket a lövő házba, hol egyúttal a jövő kirándulások Zsolna és Vidéke 1897-1899 és behozandó társas játékok tervezetét akarják megállapítani. Amint értesülünk, legközelebb a lawn tennis és a croquet játékkal kezdik a sorozatot. Panasz. Több oldalról hallottuk már, hogy a város egyik, kivált ünnepnapokon, igen élénk forgalmú pontján, a volt városi sörházban elhelyezett Freier Samu-féle nyersbőrszárító műhely kiállhatatlan bűzt terjeszt a környéken. Városunkban bizony kár szaporítani az egészségtelen miazmákat terjesztő telepeket van - sajna - ebből már úgyis elég. Felhívjuk erre is hatóságaink szíves figyelmét mert ha egyebet nem, de távolabbra lehetne az ilyet elmozdítani, hol nem botránkoztatja meg minduntalan a járó-kelő esthetikai érzékét. A bútoripar fejlődése napról napra nagyobb mérvű. Igazi élvezet végigtekinteni egy modern bútorkiállítást hol a legújabb háló, ebédlő és szalonberendezések mintaszerűen vannak összeállítva. Valódi látványosság ezért Nemes és Lengyel bútortermei Budapest, Kecskeméti-utcza 6. szám. 1. em. mert meglepő nagy választékban tartatnak állandóan raktáron a legremekebb bútorok. Nemes és Lengyel kitűnő jó hírnevének örvendenek, mert olcsóbban mint bárki árusítják a legszolidabb készítményeket. Színészet Nagy-Bittsén. Nagy Dezső színtársulata, valami 30 taggal oda érkezett s több hétig fog előadásokat tartani a nyári színkörben. Orvosi szaktekintélyek véleménye szerint a Keleti J. budapesti elsőrangú czég által gyártott és feltalált cs. és kir. szab. sérvkötők, orthopaediai gépek, műlábak, egyenestartók (ferdenövésűeknek) a legjobbak és a legmegbízhatóbbak. Keleti évek óta azon fáradozik, hogy ezen a téren a legkiválóbbat és legtökéletesebbet nyújtsa, a külföldet és a legelső klinikákat tanulmányozta, miért is a legmelegebben ajánlhatjuk e kitűnő speczialistát az érdeklődőknek. Színházi rovat. Baranyai Mihály színtársulata a lefolyt héten igen szorgalmasan tartotta meg előadásait. Ezt nem csodáljuk annyira, de inkább a helybeli közönséget, mely ép oly szorgalommal látogatta azokat. Ez mind a két részről örvendetes haladás Jel, mert míg a társulatnál a kedvvel és ép ezért a nagyobb sikerrel való munkát jelenti, a közönségnél a magyar szó térfogatának, hódításának, a magyar érzület erősbödésének kedves megnyilatkozás. Így tehát kölcsönos megelégedettséggel fejeztük be e hetet és készülünk confetti-cstára. Vasárnap, május 8-án „Az ördög mátkáját” adták. Vásárnapi hangulat, vasárnapi közönség, zajos taps. Hétfőn, 9-én Sándor Kálmán jutalomjátéka a „Boszorkányvár” következett. Sándori Kányavári grófja sikerült alakítás, Lónyai Piroska sziporkázott a Verus szerepétől a jókedvtől, Berczik Margit jó Coralio, mint mindig. Kedden, 10-én Füredi Károly jutalomjátékául a „Niobe” került színre. Füredi oly disztingvált modorban tudta Don Péter elég kényes szerepét előadni, minőt az eddig bemutatott szerepei után az ő ügyességétől nem vártunk, kitűnően állta meg helyét Szász Anna (Niobe) Füredi mellett. Lónyai Piroska kedves naiva. Majosházi Eszter pedig nagyszerű vénkisasszony volt. F. hó 11-én Herveé operetteje „Nebántsvirág” volt a műsoron. Ez a darab még eddig mindenütt tetszett, nálunk is ez volt a hét piéce de resisrence. A hölgyek közül Lónyai P. és Majosházy E., a férfiak közül Sándori, Latabár és Lórandi váltak ki. Igen élvezetes volt az előadás már csak azért is, mert sima, tudatos és mi fő az összejátszás mindvégig zavartalan volt Csütörtökön, 12-én volt „A nőszabó” bohózat. A főszereplők, mint rendesen, úgy most is beváltak. Feltűnt azonban Baranyai Szidi (Derblayné) ügyes játéka. Május 13-án a harmadik jutalomjáték a héten Gyárfás Ödön-é. Sokan balsejtelmeket tápláltak: pénteken 13-án, Bánk bán - ebből baj lesz! De mégsem lett, sőt ellenkezőleg, a régi műremek és az új szereplők nem tévesztették el hatásukat. A ház szépen telt meg, a karzatról a diákok kíváncsi buksi fejei sűrűn kandikáltak le. Nehéz darab, sok jó igyekezet, ezzel lehetne az előadást jellemezni. De mégis Gyárfás Bánk bánja több volt közönséges produkcziónál, meg is érdemelte a nyert sok tapsot. Szász Anna Melindája meglehetős színtelen volt - jobban sikerült neki pseudo-tragikus szerepe mint Niobe, Melinda különben igen nehéz szerep, és ha tekintjük Szász A. gyakori fellépését, úgy pénteki eredményét is igen meg kell becsülnünk, Latabár nagyszerű intrikus volt, a legnagyobb elismeréssel kell szólanunk e törekvő fiatal emberről, ki napról napra ügyesedik szemünk láttára Sándory Petur bánja jó volt. Sokat veszetett azonban a darab a rendező minden fáradozása daczára, mert az összejátszás vajmi gyenge volt. Ellenben igen csinosak voltak a jelmezek. Szombaton Verő György operetteje „Az oroszlánvadász” kerül színre, vasárnap nagy népünnepélyre készülnek a Hungária kertben. - Kedden, Berczik Margit jutalomjátékául „Az eleven ördög”-öt adják elő. Berczik Margitnak e darabban kitűnő szerepe (a vicomte) van, éneke, mely eddig is igen derék soubrettenek mutatta be őt, e darabban érvényesülhet teljesen, miért is hisszük, hogy ez az előadás meg is fogja neki hozni a kiérdemelt anyagi sikert is. Pique Cs. Kir. Szab. Kassa-Oderbergi vasút menetrendje Érvényes 1898. május hó 1-től Kassa-Oderberg. (Állomás: Zsolna). Személyvonat érk. 8.30 este., ind. 8.55 reggel Gyorsvonat érk. 2.00, indul 2.31 délután Személyvonat érk. 3.00, indul 3.15 délután Vegyesvonat érk. 8.40, indul 9.05 este Személyvonat érk. 11.52, indul 12.10 éjjel Oderberg-Kassa Személyvonat érk. 4.04, indul 4.24 reggel Vegyesvonat érk. 8.34, indul 8.50 reggel Személyvonat érk. 1.17, indul 1.37 délután Gyorsvonat érk. 2.30, indul 2.40 délután Személyvonat érk. 8.45 este, indul 9,00 este Magyar kir. államvasutak menetrendje Érvényes 1898. május hó 1-től Budapest-Zsolna Személyvonat érk. 1.00 délután, ind. 5.35 reggel Gyorsvonat érk. 2.12, ind. 2.45 délután Személyvonat érk. 8.55 este, ind. 3.38 délután Személyvonat indul 8.44 reggel, érk. 8.55 este Zsolna-Pozsony Személyvonat érk. 1.42 délután. - Gyorsvonat 6.57 este. - Személyvonat 11.30 éjjel. -Személyvonat 3.48 reggel. E vonatok csatlakoznak a Bpest felöl és felé induló vonatokhoz. HIRDÉTESEK. Hirdetmény. 2426-4628/1898. szám Budatin-Lehota, Jilove és Túró község telekkönyve birtokszabályozás következtében átalakíttatott és ezzel egyidejűleg azokra az ingatlanokra nézve, a melyekre az 1886 XXIX., az 1889, XXXVIII. és az 1891. évi XVI. t.-czikkek a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzését rendelik, az 1892. évi XXIX. t.-czikkben szabályozott eljárás a telekjegyzőkönyvek bejegyzései helyesbítésével kapcsolatosan foganatosíttatott. Ez azzal a felhívással tétetik közzé: 1. hogy mindazok, kik az 1886.XXIX. t.-cz. 15. és 16.§-aiban- ideértve e §-oknak az 1889, XXxViII t-cz. 5. és 6. §-aiban és az 1891. évi XVI. t.-cz. 15.§-a 15. §. pontjában foglalt kiegészítéseit is - valamint az 1889. XXXVIII. t-cz. 7. §-a és az 1891. évi XVI. t.-cz. 15. §. b. pontja alapján eszközölt bejegyzések, vagy az 1886 XXIX. t.-cz, 22. §-a alapján történt törlések érvénytelenségét kimutathatják, e végből törlési keresetűket hat hónap alatt, vagyis az 1898. évi deczember 1-ső napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz nyújtsák be, mert az ezen meg nem hosszabbítható záros határidő eltelte után indított törlési kereset annak a harmadik személynek, a ki időközben nyilványkönyvi jogot szerzett, hátrányára nem szolgálhat. 2. Hogy mindazok, a kik az 1886 XXIX. t.-cz. 16. és 18. §-ainak eseteiben - ideértve az, utóbbi §-nak az 1886. XXXVIII. t.-cz. 5., 6. §-saiban foglalt kiegészítéseit is - a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése ellenében ellentmondással élni kívánnák, írásbeli ellentmondásokat hat hónap alatt, vagyis 1898. évi deczember 1-ső napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz nyújtsák be, mert ezen meg nem hosszabbítható záros határidő letelte utón ellentmondásuk figyelembe vétetni nem fog. 3. Hogy mindazok, a kik a telekkönyv átalakítása tárgyában tett intézkedések által, nemkülönben azok, akik az 1. és 2. pontban körülirt eseteken kívül az 1892. XXIX. t.-cz, szerinti eljárás és az ennek folyamán történt bejegyzések által előbb nyert nyilványkönyvi jogaikat bármely irányban sértve vélik, - ideértve azokat is, a kik a tulajdonjog arányának az 1889. XXXVIII. t-cz. 16.§-a alapján történt bejegyzését sérelmesnek találják - e tekintetben felszólalásukat tartalmazó kérvényükkel a telekkönyvi hatósághoz hat hónap alatt, vagyis az 1898. évi deczember hó l-ső napjáig bezárólag nyújtsák be, mert ezen meg nem hosszabbítható záros batáridő elmúlta után az átalakításkor közbejött téves bevezetésből származó bárminemű igényeiket jóhiszemű harmadik személyek irányában többé nem érvényesíthetik, az említett bejegyzéseket pedig csak a törvény rendes útján és csak az időközben nyilványkönyvi harmadik személyek jogainak nyilványkönyvi jogokat szervezett harmadik személyek jogainak sérelme nélkül támadhatják meg. Egyúttal figyelmeztetnek azok a felek, a kik a hitelesítő bizottságnak eredeti okiratokat adtak át, hogy a mennyiben azokhoz egyszersmind egyszerű másolatokat is csatoltak vagy ilyeneket pótlólag benyújtanak, az eredetieket a telek könyvi hatóságnál átvehetik. A zsolnai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság 1898. évi április hó 30-án. Pribis László, kir. járásbíró 3-3 Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna, II. évfolyam 21. szám 1898. május 22. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Drágaság Olaszországban kitörött, a kenyérforradalom s a fegyveres hatalom csak több száz emberélet árán állíthatta helyre a nyugalmat. Így szólnak legalább a hivatalos értesítések. De valóban a nyugalmat, állították-e helyre, avagy vasmarokkal nyomták el a nép ajkán a kenyér, a mindennapi kenyér után való jogos sóhajt, kiáltást? Nem kényszerítik arra, hogy némán, tompa megadással, hangtalan kétségbeeséssel nézzen szembe az éhhalállal? Megfontolni való kérdések ezek. Annál inkább tolakodnak az élőtérbe, mert ez a rém nem csupán Olaszországra szorítkozik, hanem szerte egész Európában üti fel sápadt ábrázatát és földrészünk „Kánaánja”, Európa „éléskamrája”, ahogy jobb időkben szerettük nevezni hazánkat, is vonaglik az általános nyomorúság nyomása alatt.. El voltunk ugyan már az ősszel készülve arra, hogy szomorú esztendővel kell megbirkóznunk, de mégis megdöbbentő a sok felhangzó panasz, mely a kenyér és minden más élelmi szer drágulásáról szól. Egész vidékek népsége küzd a nyomorral és a miénk épen nem utolsó helyen, ez azonban még nem minden. Az iparos keservesen tapasztalja, hogy keresete fogy, termékeiben nincs kereslet, hiába apasztja a munkát, hogy legalább édes övéit láthassa el a legszükségesebbel, elbocsátott legényeivel szaporította a munka nélküliek újabb erősítésére a szocziáldemokrácziának, újabb veszedelmére az országnak. Mert a nagy áremelkedés daczára sem taksálják magasabbra a munka árát, fájdalmasan érzi ezt a hivatalnok is, kinek fizetése a régi marad ugyan, de költségei megkétszereződnek, úgy hogy aggodalommal teli szívvel néz a jövőbe, hiszen a legszerényebb megélhess módja is már alig futja ki. Valami rendellenes van ebben a borzasztó ínségben. Igaz, hogy magyarázatát könnyen meg lehet találni. Nem csak a tavalyi rossz termés idézte elő, hanem a tengeren való amerikai háború, mely elzárta tőlünk az egyedüli mentő reményünket: az amerikai gabona behozatalát, máskor ettől rettegett a magyar gazda, mert ez nyomta le nálunk a gabonaárakat; most ebben bízott és ez a csalódás teszi ínségessé életét. Hová jutunk, ha az állapot még eltart néhány hónapig? Palliativ rendszabályok nem elégségesek Erre világos példa Francziaország, mely néhány hónapra felfüggesztette a gabona vámot. Azt hitte, hogy ezzel nem csak 7 frank vámmal teszi olcsóbbá a búzát, de valóságos külföldi gabonaözönt zúdít az országra. Az eredmény azonban elmaradt és most Anglia példáján indul és a gabona spekuláczió szigorú ellenőrizésére szorítkozik, hogy egyesek kapzsisága százezreket ne rövidítsen meg. Ez a módszer jobb ugyan, de nehezen vihető keresztül különösen, ha azt halljuk, hogy a hivatalos budapesti próbasütések is csak 18 krajczáron tudták előállítani a fekete kenyér kilogrammját. Horribilis ár! Szörnyülködünk, de még nem jutottunk a végére. A tavasz közepén vagyunk. Más esztendőkben ilyenkor nyomott volt a hangulat a gabona tőzsdén, az árak lefelé hanyatlottak, mert mindenki leste az új termésre való kilátásokat. Az idén méltatlankodással hallotta mindenki, hogy a tőzsdén valóságos harczok folynak, mintha a gabonacsarnokban dúlna a spanyol-amerikai háború s az árak állandóan 15 forinton felül maradnak. Mesterséges tőzsde fogásokról, lelketlen spekuláczióról beszéltek az emberek s íme kijózanít bennünket a földmívelési ministerium hivatalos jelentése az idei termésről. A gazdasági tudósítók jelentései alapján készült kimutatás szerint aligha lesz Magyarországnak 33 millió métermázsánál többi búzája. Az összes többi gabonafélét még vagy 35 millió mmra becsüli. Tehát 68 millió a tavalyi ínséges esztendő 50 milliójával szemben. Ez bizony szomorú kilátás, mely kevés jóval biztat. Sőt tetézi még az a hír, hogy ép a legtermékenyebb déli megyékben még most is folyik sok helyen az őszi, teljesen megromlott búza és rozs vetések kiszántása. " Kivitelre alig fogunk gondolhatni, őr- A „Zsolna és Vidéke” tárczája A valóságos közvélemény. Gyönyörű, délczeg ifjú az a Jávori Gáspár. Mintha önkénytelenül így szólna a mellette elhaladóhoz: Csak ámulj - bámulj kedves barátom, én Adonis vagyok, úgy szakadtam ide a mythologiából. Ő maga, dehogy tudna ily kérkedőn beszélni magáról, sőt még azt sem látja, hogy igézően bájos úri hölgyek szívesen legeltetik rajta sóvár tekintetüket, mert ő a női bájnál, arczátlan fixirozásnál, léha szerelmi kalandoknál magasabb rendű dolgokat forgat agyában. Ő azon szerencsés kivételekhez tartozik, a kiket a szépség csábító tudata el nem butit s el nem tántorít, mert soha sem feledkezik meg arról a nagy szent kötelességről, mellyel sokat áldozó szülei, alapos tudású férfiakban szegény hazája s a mag józanul felfogott jövője iránt tartozik. A legszorgalmasabb diák volt mindég. Most egyetemi éveiben is ő colloquál legserényebben s legsikeresebben. Tanul fáradhatlanul s folyton olvas, de olvasásának tárgya soha sem más, mint a mit a szakirodalom történet, mint kiválót megdicsért s nem mulasztja el az olvasottunk lényeget lejegyezgetni. A „szépérzéket" ő nem a hölgyek társaságában fejleszti kizárólagosan, mint azok a nyegle fráterek, kik nem képesek „végezni", mert mindig új szerelmet kezdenek. A csábítás hullámai őt is csiklandozzák, mert a főváros tenger, melyben szemérem, hit, becsület elmerülnek, de az ő jelleme rendíthetlen sziklasziget, mely magasra emelkedik az óczeánban s melyen a csábító hullámok megtörve szerte omlanak. Mondják, hogy szögletes, mert ha véletlenül szép leányszemek kereszttüze közé kerül, mosolyt varázsol naiv bátortalansága, de a blazirtság irigyli, mert a feslett rózsa, melynek szirmai a sárba hullanak, a szögletes modorú naivság pedig zárt bimbó, melynek illatot lehelő szirmainak bontakozását mindenki gyönyörrel szemléli. Iskolatársaival szemben azonban biztos, szilárd fellépése, de távol minden büszkeségtől, gőgtől. Komolyabb kollegái nem csak becsülik, hanem szeretik is: vannak a kik rajongnak érette. Mint valami Deák Ferencz, úgy járkál ő kartársai között: ő az ifjak erénye, bölcsessége és mérséklete. A párbajkódexet nem ismeri, de a becsületérzés annyira ki van fejlődve lelkében, hogy Igazságnak nevezi istenét, s ezt imádja szíve szűz hevével. A higgadt mérsékletből nem tudja más kizökkenteni, mint a bántó igazságtalanság. Rendületlenül hiszi, hogy eljön még nagy-nagy sokára az idő, midőn egy vallás lesz csak e sártekén: az igazság. Sokszor úgy érzi magában, hogy az igazság védelmében fog meghalni. - Nincs annyi életed, ahányszor az igazság védelmében meghalni alkalmad lehetne - szólt Pista barátja, midőn ép azt a sejtelemszerű érzelmét előtte kifejezte - aztán az igazságot nem definiálja mindenki oly szigorú határok közt, mint te. Kivált az apróbb igazságok felfogása nagyon individuális: majdnem annyi, ahány fej. Innen van, hogy a lelkiismeret olyan mint a gummielasztikum: addig nyújtja, a meddig önzésének ereje feszíteni bírja. - Épen ez a bökkenő, barátom, hogy az egoizmus ereje az igazság gyengesége. - Már megengeded, hogy minden időnek, a hány a divatja, annyi az igazsága. A mi századunk mosolyog azokon a harczokon, melyeket a múlt századok vívtak ma napság már elavult intézményekért, olyan igazságokért melyek megdöntve hevernek a történet lomtárában. Csak egy kisded példa, mely még aktuális: eddig „márczius 15.” volt szabadságunk ujjá születésének évfordulója s most "ápr.11.” - A valódi igazságnak nincs divatja: a valódi igazság csak a sarkigazság, mely olyan, mint az álló csillag. Ilyen igazságokból épült fel az erkölcsi világ s fog fennállani mindörökké, mint hogy a fizikai s chemia világ soha meg nem szűnhet, mert idő által nem módosulható törvények, alkották. A „márczius 15.” és az „ápr. 11.” mindkettő igazság a magyar történet s politika szempontjából, de sarkigazság csak az, mi nem csupán egy nemzet vagy felekezet, hanem az általános emberiség érdekét szolgálja. - Hát e szerint kozmopolita vagy. - Csak az igazság kutatásában s ennek keresésében sohasem jövök ellentétbe hazámmal, hiszen a szabadság főnixtámadását eddig márczius 15-én ünnepeltük, a mely ünnepség dicsősége fényét most honatyáink „április 11” -ére ruházzák, általános emberi érdek, tehát axioma. Innen a részvét, mellyel egész Európa kísérte szabadságharczunk leverő kimenetelét. - Hát helyesled Wlassich rendeletét, mellyel az ifjúságot április 11-ének. mint iskolaünnepnek megünneplésére kötelezi ? Helyeslem, de csak is egyöntetűség szempontjából, hogy ifjú, öreg együtt ünnepeljen. Sajnálom, hogy 50 évig vártak a szabadság emléknapja törvénybeiktatásával, mely idő alatt a „márcz. 15.” Tradiczióvá, szent hagyománnyá gyökeredzett az ifjúság szívében. Nagy nyereség az „ápr. 11.”, mert jobb ha az öregek ezt ünneplik, mint semmit, hisz a szentesítés szentesítő hatással lesz az újonnan jel- Zsolna és Vidéke 1897-1899 vendjünk majd, ha saját belső szükségletünket födözhetjük. Talán egy kis takarékossággal segíthetünk bajainkon? Szó sincs róla. A fegyveres béke molochja csak úgy nyeli a millióit, mint eddig, sőt még mohóbban. A delegacziók megszavazták már az ő 143.5 millió forintját negyedfél millióval többet a tavalynál és még vagy 30 milliót rejtélyes nyíltan be nem vallott czélokat. Itt le ke11 tennünk a tollat. Kulcsoljuk imára kezünket. Emeljük fel a magyarok Istenéhez, könyörögjünk hozzá, hogy erősítsen meg bennünket, hogy kibírjuk ezt a megpróbáltatást is. Imádkozzunk Hozzá, mert csak ő háríthatja el rólunk azt a borzasztó vészt, mellyel szomszédaink már küzködnek: a kenyér forradalmat. - x. Városi közgyűlés. Érdekesnek ígérkezik a f. hó 19-én megtartott városi képviselő testületi közgyűlés, sőt ha az ily dolgokban járatos „jósokra” akaratunk volna hallgatni, egy kis égzengéssel, földindulással járó viharra lehettünk volna elkészülve. A nagy számmal megjelent városi atyák csak egy dolog iránt érdeklődtek: a fegyelmi bíróság határozata iránt a volt elöljáróság ismeretes ügyében innen volt, hogy a többi tárgyon hamar siklottak át s még az oly szomorú csapás számába menő ügy is, mint a zsolnára tervezett Internátus Iglóra való áttételéről szóló hivatalos hír sem kelthette föl a jelenvoltak figyelmét. Feszült figyelemmel hallgatták a fegyelmi ítéletet, jóllehet tartalmát már a legtöbbje az előre kiszivárgott híresztelésekből ismerte. Érdekes pillanat volt ez, mert az arczokon, az itt-ott látható kézmozdulatokon, a néha hallható elfojtott hangokon sokat tanulhatott volna valami véletlenül odavetődött psychologus. Ilyen azonban alig volt a teremben s a laikus nem olvashatott ezekből egyebet mint az amúgy is tudva levő pártálláspont, vagy a személyes indulat egy-egy megnyilatkozását. Az ítélet különben szószerinti szövegben a következő: Hrabovecz József Zsolna nagyközség bírája, Balogh Ignácz Zsolna nagyközség volt bírája, Gyuriss József Zsolna nagyközség jegyzője, Adamicza György Zsolna nagyközség pénztárnoka ellen elrendelt fegyelmi vizsgálati ügyben a járási főszolgabíró által az 1886. évi XXII. t. cz. 98.§-a értelmében bemutatott vizsgálati iratok: a tiszti főügyész véleményes jelentése és vádlottak nyilatkozata alapján következőleg határozok: Hrabovecz József Zsolna nagyközség hivatalától felfüggesztett bíráját és Gyuriss József ugyanazon község hivatalától felfüggesztett jegyzőjét az 1886. évi XXII. t. cz. 90.§-ának a) pontja; Adamicza György Zsolna nközség állásától felfüggesztett pénztárnokát a jelzett t. cz. és §. a) és c) pontjába ütköző és az 1886. évi XXII. t. cz. 95.§-a b) pontja szerint minősülő súlyosabb fegyelmi vétségben vétkeseknek kimondom és ezért: 1. Hrabovecz József bírót állásába leendő visszahelyezése mellett 300 frt pénzbírsággal, 2. Gyuriss József jegyzőt állásába leendő visszahelyezése mellett 200 frt pénzbírsággal, 3. Adamicza György pénztárnokot hivatal vesztéssel büntetem, s valamennyiüket valamint Balogh Ignácz volt községi bírót a Zsolna nközségnek hivataloskodásukból folyólag okozott károk megtérítése tekintetében felelősöknek kimondom, s egy utal őket 404 frt 42 kr. vizsgálati költségnek eyetemleges megfizetésére marasztalom azzal, hogy a rászabott pénzbírság és vizsgálati költség jelen határozat jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett, még pedig a pénzbírság a kör és községjegyzői nyugdíjalap javára lefizetendő. Továbbá elrendelem: hogy Hoffmann Alajos volt Zsolna nközségi pénztárnok és Podivinszky István községi írnok fegyelmi eljárás alá vonassanak, hogy a fegyelmi vizsgálatra vonatkozó iratok között fekvő számadási iratok, mint ide nem tartozók, a számadások tekintetében hozott képviselő testületi határozatok ellen leadott fellebbezésekkel együtt, a számadások felülbírálatára hivatott törvényhatósági közgyűlés elé terjesztessenek. Végül Hrabovecz Józsefet, lemondásának elfogadására vonatkozólag, nyilatkozatában kifejtett kérelmével elutasítom. Baross Jusztin s. k. alispán Elhangzott a szó, és zsongás futott végig a termen. Az ítéletet követő bő megindokolás már nem érdekelte az embereket, hiszen úgy is tudta mindenki, hogy ez az első fokú határozat, nem válik jogerőssé, hanem még átmegy a felsőbb fórum retortáján. Az indokolás felolvasása is befejeződött s a mély csendben Cselkó József emelkedett fel és bejelentette fellebbezését az ítélettel szemben. Itt egy kis controversia keletkezett, mert az elnöklő városi albíró ennek jogosultságát vonta kétségbe mit a felszólaló el nem akart ismerni. Milecz János ügyvéd indítványa fejezte be az ügy tárgyalását, ennek értelmében a gyűlés egyszerűen tudomásul vette a határozatot. Feloszlott a közgyűlés. Úgy a teremben, mint a lépcsőházban csoportok keletkeztek, melyek élénken vitatták a történteket, de a szenvedély annyira lehűlt már hogy semmi feltűnőbb jelenséget sem lehetett észrevenni. Az általános hangulat, nyugodt volt, a jósok tévedtek. -r. zett nemzeti ünnepre s az idő majd megadja lassan neki is az ünnepek tekintélyét. - Hát azt nem akarod tudni, hogy V. Ferdinánd milyen huzavona után szentesítette a reformtörvényeket s hogy később ezekkel ellentétes, ezeket megdöntő rendeleteket bocsátott ki? - Helyesen mondod, hogy nem akarom tudni mert úgy a szentesítés körül felmerült nehézségeket, mint az alkotmányos reformok megdöntésére czélzó rendeleteket nem a király, hanem a kamarilla név alatt lappangó herczegek, herczegnők, - s uszályhordozó tanácsadók eszelték ki. - Nem kell-e félnünk egy újabb kamarillától mely birkaengedékenységünkkel visszaél? - „Jobb félni, mint megijedni” kamarilla ugyan támadhat még, de az soha oly erős nem lehet többé, hogy Magyarországot legyűrje, mert a dinasztia minden tagja belátja ma már, hogy hazánk ereje az ő hatalma; honunk ereje pedig szabad alkotmányunk. Egy önérzet nélküli gyenge kormány kölcsönözhetne még némi erőt a kamarillának, de ilyen kormányt a közvélemény förgetege elsöpörne. - Ha ez így volna! De a közvélemény olyan mint a viasz, a hatalmasok tetszésük szerint formálhatnak belőle bölcset vagy bohóczot, nemest vagy rabszolgát. - Ez nem a valódi közvélemény, ez csak a kőzvélemény, fattyúhajtása. - Hát, hogy igazodjék el a közönséges ember, mikor egy Deák Ferenc is felette nehéznek tartá meghatározni, mi a valóságos közvélemény? Keresse mindenki azt a bizonyos jó barátot, kit a „haza bölcse” keresett s hordott szívében, kivel ő soha sem alkudott, mert parancsát szentnek tartotta, az önlelkiismeretet, akkor megtalálja a valódi közvéleményt. Vándor Soma. ---- A tanterv revisio. Előttünk fekszik a közoktatási tanács állami bizottságának jelentése a középiskolai tantervek revisiójáról. Nagy alakban 88 lapra terjedő munkálat mely egyaránt hívja fel a szakember figyelmét mint a szülőét, ki gyermeke jövőjével törődik. Feltett szándékunk, hogy bőven foglalkozzunk e tervezettel, bővebben, mint ezt egy kis czikkely keretében tehetnők. Indokoljuk az elhatározásunkat első sorban az általános, humanistikus érdekkel, mely hozzá fűződik és ép azért feltétlenül belevág a nevelés és oktatás minden korszerű kérdésébe, másodszor abból a különös szempontból, melynek Zsolna városa jövőjében sarkalatosnak kell lennie. A revideált tanterv t. i. alapigazság gyanánt a teljes középiskolán nyugszik. Ha eddig is természetellenes színe volt a befejezetlen négy vagy hat osztályú középiskolának, úgy ez az új tanítási terv keretében egyszerű lehete1enséggé válik. Ott fogunk tehát állani, még pedig igen hamar, hogy választhatunk majd vagy a meglévő gymnasium kiegészítése, vagy teljes elejtése között. Mind a két eset igen fontos és sajátos viszonyainknál fogva életbe vágó. Az első megoldás lehet drága, de legalább természetes és a megszokottból kifolyó; a második aligha olcsóbb és még akkor is kétes értékű, mert arányban állhat ugyan a község anyagi erejével, de lehet és ez igen valószínű, hogy távolból sem elégítené ki közművelődési jogosult igényeit. Ebből a kettős felfogásból indulva ki fokozott mértékben kell foglalkoznunk az új tervezettel. Hírlapírói kötelességünk az, hogy hívjuk fel a nagy közönség figyelmét az oly országos mozgalmakra, melyek ő reá is kihatással vannak, informáljuk közönségünket, még pedig oly időben, mikor saját közreműködésével még oly irányba terelheti a mozgalom őt érintő hullámát, hogy az éltető és termékenyítővé váljék reá nézve és ne rombolja szét esetleg csirájukban még a meglevő jó magvakat is. A revideált tanterv nem a pillanat szülöttje. Évek során át érlelődött az, sok oldalról világították már meg és most mint sok apró mozaikkövecsből összealkotott szép kép áll előttünk, mely csak a varázsszóra vár, hogy életet öltsön és életével századokra hasson ki következéseiben. Érdemes tehát foglalkozni ezzel a tervezettel és e sorok írója annál nyugodtabban teheti, mert foglalkozik már e kérdésekkel évek óta és kivált Zsolna városának érdekéből hozzá is szólott még 1890-ben. Akkor írott értekezésében hangsúlyozta, hogy állami és nemzeti kérdéseket nem szabad már ideális szempontokból megbírálni. Valamint a jól felfogott érdekek politikája vezeti már az összes nemzetek külső életét, úgy át kell ezt már ültetnünk a szellemi belső életbe is.” Ez oly axióma, mely az előttünk fekvő tervezetben is kifejezést nyer ott, hol (50. l.) „általános kultúrai okok, még különösebb didaktikai követelmények, nagy fontosságú nemzeti érdekek és a mindennapi élet parancsoló szüksége van odaállítva, mint a tervezet megokolásának sarkköve. Abban az elvben is találkozott az író a mostani hivatalos tervezettel, hogy az első azt állította, hogy az iskola „fejlessze ki egyaránt a lélek erőit, de legyen mindenek fölött tekintettel arra, hogy mire van szüksége a magyar embernek, hogy nemzeti szempontból magyar, internaczionalis szempontból művelt, állami szempontból pedig használható legyen." A másodikban pedig ugyanezek az elvek ismétlődnek csaknem lapról lapra. Azért tettük e kis összehasonlítást, hogy bebizonyítsuk vele azt a tételünket, hogy mit 8 évvel ezelőtt hasznosnak mondottunk általában és különösen itt helyben, most befolyásunkon kívül, magas helyről, mint a kor szükséglete áll elénk. Amit mi "egységes középiskolának" neveztünk, azt a tervezet „egységes jogosítású" középiskolának mondja; mi is fenn akartuk tartani a klasszikai és a modern reális irányt, a tervezet is ebből indul ki: mi a magyar nemzeti elvet akartuk a műveltség alapjául, a tervezet ugyanerre épít. Nincs semmi érdem ebben az előre látásban, mert a mi a kor szüksége, annak be kell következnie minden akadály ellenére. E tekintetben csak két eshetőség van: vagy meghajolunk a haladás követelményei előtt és akkor a haladás velünk és általunk halad tovább: ha áldozatunk valamit érdekében, bőven fogja kárpótolni talán anyagilag is, de feltétlenül szellemi téren, vagy nem hajolunk meg és szembú állítjuk a haladó eszmékkel a mi korhadt felfogásunkat, akkor is fog az haladni, de nélkülünk és fejünk fölött. Bennünket félre fog tolni a kor szelleme és be kell következnie a mi egyéni süllyedésünknek és akkor a fokozódó szellemi versenyben csakis mi leszünk a vesztesek. Ezeket kívántuk általánosságban a tantervek revisiója ötletéből megjegyezni. Sem időnk, sem terünk nincsen arra, hogy ezúttal a részletekkel foglalkozzunk. Ezt fenntartjuk a közelebbi alkalomra és ez újabb adatokkal fogja megerősíteni az előbbiekben felállított igazságot. A szövetkezeti törvényjavaslatról. A hitelszövetkezeti törvényjavaslat általános vitája alkalmából kivétel nélkül valamennyi szónok, tehát úgy a kormánypártiak, mint az ellenzékiek, az elismerés zászlóját hódolattal hajtották meg gróf Zsolna és Vidéke 1897-1899 Károlyi Sándor előtt, mint olyan ember előtt, a ki hazánkban a szövetkezetek ügyét kipróbálta, a ki szívvel-lélekkel a kisemberek sorsa javításán éveken át működött, a ki 370 községi hitelszövetkezetet alapított, mely szövetkezetek területén 926.956 ember javát szolgálja, a jegyzett üzletrészek száma 163.513, értéke 8.883.240 korona, melyből már 20 fillérenként befizettek 4.923.000 koronát és a mely szövetkezetek múlt évi összes vagyona 24.131.336 korona volt. A nagy vagyon gróf Károlyi Sándor vezetése alatt majdnem abszolút biztossággal kezeltetik, a 379 szövetkezetből egy sincs rossz, mindnyájan életképesek. Tehát méltó és igazságos volt, hogy ez alkalommal mindnyájan annak az embernek hódoltak, kinek a kisemberek egy jó része a vagyoni függetlenséget, a társadalmi békét és közgazdasági művelődést köszöni. Az erdélyi részekben 107 községi hitelszövetkezet működik a Károlyi Sándor gróf jóvoltából 183,000 ember javára; üzletrészük 1.279.986 korona, melyre már befizettek húsz fillérenként 4.556.280 koronát. Összes vagyonuk 4.556.280 korona. Ezen erdélyrészi hitelszövetkezetek nevében engedje meg a nemes gróf nekem is, hogy most mikor már az ország színe-java az ő munkatársai közé állott, hálámat fejezzem ki, mert itt az erdélyi részekben sokkal fontosabbak, sokkal szebbek az eredmények, mint hazánk bármely más részében, mert a nemzetiségi kérdés békés, barátságos megoldását készíti elő. Úgy látszik, a képviselőház minden pártja feltétlen híve a szövetkezeti eszmének és szívesen támogatják a gróf Károlyi Sándor elvei alapján készült törvény keresztülvitelét is. Mégis különös az, hogy bár mindnyájan elismerjük gróf Károlyi Sándor nagy tudását a szövetkezeti téren, sokan - kivált az ellenzéki szónokok közül - a törvényjavaslatnak éppen azon §-ait támadják meg, melyeket gróf Károlyi Sándor, az ő általa alapított központ alapszabályaiban szükségesnek tartott és a melyeket a törvényjavaslatba éppen az ő alapszabályaiból vettek át. Nem akarok mindnyájára kiterjeszkedni, csak mutatóul hivatkozom a "hazai szövetkezetek központi hitelintézete, mint szövetkezet" alapszabályainak 26. §-ára: „Igazgatónak üzletrésszel nem bíró egyén is választható" és a 44.§-ának második bekezdésére: "Az igazgatóság alapítja meg, hogy az egyes szövetkezetek elfogadhatnak-e takarékbetéteket és mily föltételek és mily kezelés mellett? továbbá, hogy miképpen helyezzék el a szövetkezetek fölösleges pénzeiket?” Ezeknek a §§-oknak felelnek meg a törvényjavaslat 30. és 59. §§-ok és ezeket a §§-okat nem akarják sokan elfogadni most azok, a kik a gróf Károlyi Sándor féle központ alapszabályaiban ezeket jóknak találták és a gyakorlat tényleg be is bizonyította, hogy helyesek és jók. Szükséges mindkét §.: egyik, hogy a szövetkezeti ügy iránt érdeklődő értelmesebb ügyén is részt vehessen, mert ellenkező esetben ki volna zárva pl. a lelkész, a kinek köre nem esik össze a körjegyzői körrel, nem folyhatna be mindegyik községben a szövetkezet dolgaiba, mert tényleg csak egy faluban lakik, s az elvet szigorúan fenntartva, csak egy szövetkezetnek lehet rendes tagja: éppen így a birtokos, tisztviselő stb. A másik §. nagyon lényeges és fontos, a szövetkezetek életképességét van hivatva előmozdítani. Ha a községi hitelszövetkezetnek a korlátlan takarék betétek elfogadása iránti joga volna még, ez egyrészt a takarék pénztáraknak ártana, másrészt, ha sok betét lenne, a hitelszövetkezeteket a humánus iránytól téríthetné el, mert a takarékbetétekkel okvetlenül gyümölcsöztetni kellene, így a könnyelmű hitelezésre vezetne, mert annyit adnának és ajánlgatnának a szövetkezetek a tagoknak, a mennyit az illető megbír, de ez a szövetkezeti elvvel ellenkezik mert csak annyit kell adni, mennyire az illetőnek szüksége van. Gróf Károlyi Sándor és társai a takarékbetéteket minden szövetkezetnek korlátlanul megengedték daczára e §-nak és meg fogja engedni az új törvény alapján alakuló központ is mindaddig, a míg ez nem válik veszélyessé. A hitelszövetkezeteknek üzleti tőkéje csak egy kisebb része lehet takarékbetét, mert ez minden perczben felmondható, kivehető és a legnagyobb veszedelembe sodorná a hitelszövetkezetet, ha ilyen rövid lejáratú betétekre építené fel üzletkörét. Azért szükséges a központ hozzájárulása a betétekhez, hogy azok fedezésére tartaléktőkét tartson készletben, hogy a mikor a betevő betétjét vissza követeli, ne az adós tagot kényszerítsék soron kívül fizetésre, hanem a szövetkezet vagy központ gondoskodjék a kifizetésről. Nincs tehát veszedelem e két §-ban sem. Ha gróf Károlyi Sándor nem látott ezekben veszedelmet, ne lássanak mások sem. A szövetkezeti gondolatkörbe máról holnapra teljesen beélni magát nagyon nehéz. Gróf Károlyi Sándor és társai tíz év óta foglalkoznak e dologgal, tíz évi munkájuk gyümölcsét helyezték el a törvényjavaslatba, nem volna helyes, ha ephemer babérokért a jól meggondolt munka erejét rontani engednék. Dr. Gidófalvy István. -- ÚJDONSÁGOK. Falk Miksa kitüntetése. A király mint illetékes forrásból értesülünk Falk Miksa dr. orsz. képviselőnek és hírlapírónak Szent István-rend középkeresztjét adományozta. Az erről szóló királyi kézirat a hivatalos lap mai számában fog megjelenni. - Országos nemzeti szövetség. Míg az orsz. nemzeti szövetség országos diadalútját tartja meg, nálunk is megindult a mozgalom a létesítésére kebelünkben. Május 15-én volt a szervező bizottság megalakulása, mely már akkor kimondhatta a szövetség szükségét és lehetőségét és ez alapon összeköttetésbe is lépett a központtal a közös erővel megejtendő lépések megtételére. Ezóta egy hét múlt el s ez a hét is meghozta gyümölcsét, mert a tagok száma ez idő alatt csaknem megkétszereződött, úgy hogy most nyugodtan várhatjuk be a központ intézkedéseit a megalakulás napját illetőleg, mely minden valószínűség szerint f. hó 30-án, pünkösd hétfőn lesz. Az ünnepélyre Herczegh Mihály dr. a tud. egyetem rektorának vezetése alatt vagy húsz tag készül hozzánk a központból. Ezek között Barthos Andor dr. min. titkár, Lehoczky dr. orsz. Képviselő, Hody dr. min. fogalmazó és több fővárosi hírlapíró, kikhez a trencséni vendégek is csatlakoznak. Bő alkalom lesz ez Zsolna város életre valóságának a kitüntetésér! - Országos jelentőségű a f. hó 22-én Szombathelyen végbemenő szövetségi alakulás, szívreható az újpesti hölgyek szövetkezete mely 19-én folyt le és útmutató akar lenni honleányaink nemes törekvései felé. - Bár az alakulás kezdő stádiumában, a kezdő munkálatok szorgos és sürgető zavarában, mégis talált már módot arra is, hogy igazi hivatásának, jeleit adja. Négy füzet fekszik előttünk, melyek közül kettő általános nemzeti jellegű: az egyik a szövetség emlékirata a magy. képviselőházhoz a sz. Gellérthegyen építendő nemzeti pantheon tárgyában, a másik a Sztojanovics Jenő és Katona Béla szerkesztette illusztrált emléklap, mely a szövetség alakulása titkaiba avat és a nagy czélnak áldozandó 40 fillérért szerezhető be. (Előjegyzéseket az emléklapra mi is elfogadunk) A másik kettő népies: Nagy Sándor a gazdasági munkások törvénykönyvét gyönyörű népies egyszerűséggel tárgyalja, Rosenberg Károly dr. pedig a szoczializmus alaptételeiről és tévedéseiről értekezik. -Szép kezdet ez, csak azt óhajtanók és ezt tudomásunk szerint már tervbe is vették - hogy e füzetkék ne csak magyar nyelven lássanak napvilágot mert sok, talán még több a teendő a nemzetiségek között, mint az agrárszocziális alföldön. A levélbélyeg pályázat nyertesei. Nem régen tettünk említést a készülő új levél bélyegekről, mely pályázatra annyi sok mintarajz érkezett be, hogy a képzőművészeti tanács a kereskedelmi ministerium és a m. kir. államnyomda képviselőiből összeállítatott jury csak most mondhatta ki ítéletét. Ez ítélet annyiból érdekes reánk nézve is, mert míg az első díjat (200 frt) Abt Sándor nyerte, a második díj (100 frt) gymnasiumunk rajztanárának, Obendorf Gusztávnak jutott. Obendorf úr mint festő és rajzoló nem először mutatja be ezúttal rendkívüli tehetségét és meg vagyunk róla győződve, hogy sikeres pályájának nem jutott még el delelő pontjára. - A nevezetteken kívül még Förk Ernő, Pap Henrik, Böhm János és Csizik Gyula egy-egy tervrajzát megvételre érdemesítették. Lovagló gyakorlat. Feltűnést keltett városunkban az utóbbi napokban itt járt több honvéd fő és törzstiszt. A városi fáma sokféle kombináczióval magyarázgatta itt való mulatósukat, holott az egész csak igen egyszerű katonai gyakorlatra vezethető vissza. A pozsonyi 4. honvéd kerület t. i. ez idén a mi vidékünkre terjeszti ki szokott törzstiszti lovagló, nagy gyakorlatát, s így f. hó 24-én vagy 33 tiszt és a hozzájuk tartozó kíséret 52 lovai érkezik ide, honnan másnap Rajeczre és onnan tovább tervezik a gyakorlatot. - Az ily gyakorlatok czélja egyrészt a kiszemelt vidék alapos tanulmányozása hadászati szempontból, másrészt pedig az urak és ménjeik kipróbálása erő és kitartás dolgában. Panasz. Ismételve történtek már felszólalások városunk szűk utczáira való tekintetből, kétszeresen közveszélyes sebes hajtás miatt. Kiválóan áll ez a kállói útra, melyen a facskói és más községbeli szálfákat szállító atyafiak különös előszeretettel szoktak kerékkötő nélkül is víg tempóban a lejtőn lefelé hajtani. Elhisszük az, hogy ez nekik „virtus”, de nem látjuk be, hogy miért veszélyeztesse a jámbor polgár és az iskolából haza igyekvő kis diák ép tagjait eme szűk forgalmú ponton. Odaállított tilalomtábla „írott malaszt” ebben az esetben, mert senki sem ügyel reá. Sokkal helyesebb és hatályosabb volna egy odaposztolt „drab”, kis esetleg nyomatékot szerezhetne a tilalomfának. Nem gondolják? - Nem utolsó művészet az sem, hogy miképp szokták tisztelt vidéki szekeres polgártársaink egy-egy szűkebb utczában megfordítani a bárkájukat. Befaroltatják - persze kellő állatkíméléssel - a szekeret valami közbe, emelnek egyet a hátulján, és aztán - vesdd el magad! Közbecsapnak, ostorral-nyéllel a lovaknak, ordítanak vagy egy-két rikoltó bíztatást: és ugratva nekivágnak a fordulónak. Te lássad, jámbor halandó, ha odavet sorsod halárul, mert az atyafi nem lát, nem hall, neki elébbre való a dolog. Ha pedig arra vetemedel, mint a minap egy kötisztelt úri hölgy, ki saját élete veszedelmével ragadta ki a lovak alól kis fiát, és megszólítod a szekeres honpolgárt, úgy te lássad megint a következményét. Nyelvét és a pálinkás torkából csakúgy pörgedező „áldásait”, finom „czélzásait”, nem kíméli tőled és a végén köszönd meg neki, ha ráadásul megkíméli tőled ostora nyelét. Nincs élvezetesebb a „zsolnai csendéletnél ”. Kinevezés. Spitzer Ármin, zsolnai segéd-telekkönyvvezetőt a vágújhelyi járásbíróságnál fennálló telekkönyv vezetőjévé nevezte ki a m. kir. igazságügyi minister. Keresztjáró napok. A szokott ünnepélyességgel és a közönség művelt részének is élénk részvétele mellett folytak le az idei keresztjáró körmenetek is. Lapunk egyik barátja figyelmeztet ez alkalomból arra a közjogi tévedésre, mely előttünk ismeretlen okból csúszott be az ekkor szokásos imák egyikébe. Ez ima a magyar királyról szól, de elfelejti „apostoli” jelzőjét. Hallottunk ugyan egy kis maliciózus magyarázatot is, de ennek hitelt adni nem vagyunk hajlandók: inkább azt hisszük, hogy az a külföldön nyomtatott szöveg hibája, ezt azonban könnyen pótolhatná hazafias lelkészeink figyelme. Lövőgyakorlat áldozó csütörtökön. A lövőház e napon kissé jobban élénkült meg a szokottnál, mert a fillér táraság több tagja, köztük hölgyek is, ott töltötték a délutánt, oly jól sikerült e kis kirándulás, hogy a vasárnapra, 22-ére tervezett díjlövészetre a kirándulás megismétlését határozták el. - Pünkösd másnapján nagyobb kirándulás a városi erdőbe, ennek részleteit még végleg nem állapították meg ugyan, de annyi bizonyos hogy batyu-mulatság formájára tervezik. A részt venni szándékozók szíveskedjenek ez iránt a főrendezővel, Mráz Frigyes úrral érintkezésbe lépni. Jegyzői vizsgálat. F. hó 16-18. napjain folyt le Trencsénben az évente megtartatni szokott körjegyzői vizsgálat. A vizsgálaton, mint értesültünk, Baross Jusztin alispán elnökölt, a jelentkezett tizenkét jelölt közül pedig kilencz sikerrel állottá meg helyét. Közgyűlés. A zsolnai gymnasium szegény tanulóit segélyező egyesület f. hó 19-ére tervezett gyűlése a tagok csekély megjelenése miatt nem volt határozat képes. Ennél fojtva f. hó 22-én d. e. 11 órakor e közgyűlést a megjelenők számára való tekintet nélkül újból meg fogják tártani. A jó ügy nagyobb érdeklődést érdemelne. Tanügy. Mint jól informált oldalról halljuk, f. hó 22-én a kir. tanfelügyelő a megyei tantestület elnöke és 2 választmányi tagja városunkba érkeznek, hogy a jövő hó végén itt megtartandó tantestületi közgyűlés érdekében a kiküldött végrehajtó bizottsággal értekezzenek és a városi elöljáróságnál az ügyet támogassák. Popper Kálmán vagyonbukott zsolnai kereskedőt, kit a vizsgálóbíró annak idején hamis csőd gyanúja miatt vizsgálati fogságra ítélt, most - mint Trencsénből értesülünk - tetemes biztosíték mellett szabad lábra helyezett a trencséni kir. törvényszék. A közelgő pünkösd alkalmából ajánljuk t. olvasóinknak, hogy alkalmi és nász ajándékok legjobban és legolcsóbban szerezhetők be Orlai Sándor Palais Royal Budapest legnagyobb áruházában, Koronaherczeg utcza 8. Gyémántutánzatok, ékszerek, china-ezüst áruk, valódi párisi legyezők, hölgyeknek aranyszövésű és bőrövek, finom bőrdíszmű áruk gyári áron kaphatók. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Színházi rovat. Megint egy hét. A színházi saison végéhez közeledünk és ezt erősen érezzük publikum és színészek. Az előbbi szárnyaszegett madárként eltévelyedve, fáradtan látogatja már a „sokat jelentő” színpadot, az utóbbiak már máshova gondolnak ittműködésük „derekán”. Ez a helyzet szignatúrája, mondaná valami honatya. De lássuk rendre. Vasárnap, 15-én, nagy olympusi népünnepély volt a Hungária kertben. A közönség számos volt, a jó kedv csapongó, az ének, konfetti dobálás, és felvonulások kaczagtatók. Legnagyobb sikerrel jártak a versenyek, sorsolások, és a befejező színi jelenetek is beváltak. A derült napfény - mely az egészet körülragyogta - „sok bajnak utána” - tette meg a legjobb hatást s ez adta meg a kívánt anyagi sikerre a legjava részt. Hétfőn Márkus „Kukta asszony” cz. bohózatja járta. Az előadás jó volt, Latabár kitett magáért, Berczik Margit és Lónyai Piroska kedvvel játszottak. Kedden 17-én „Durand és Durand.” Az előadás maga a gyengébbekhez tartozott. Megmentette az est becsületét Gömöri Jenő (Javanon) és Szász Anna (Paquerette), kiknek ötletes, csinos jelenítése mindenkép tetszett. Füredi nem való Caquqrdiernek, ez sokkal finomabban kontemplált szerep, semhogy az ő tehetségének megfelelne. Igen jó volt még Majosházy Eszter (Tronvellené). Szerdán volt Berczik Margit jutalomjátéka, „Eleven ördög”. Konti eme darabja igen sikerült már magában véve is, de Berczik Margit kitűnő alakítása (Letorieres) ezt tette a hét színi eseményévé. Felettébb sajnáltuk e derék operette énekesnőt, hogy fáradságos munkáját - első ízben lépett fel ebben a szerepben - oly gyér közönségnek mutathatta csak be, de ez mit sem vont le érdeméből. Lónyai Piroska is gyönyörűen állta meg helyét Berczik Margit mellett, duettjeik igen szépek voltak. Gömöri remekelt. Latabár és Sándori is helyesen fogták fel szerepeiket. Csütörtököm, 19-én délután „Hüvelyk Matyi”, este „Falu rossza”. Szegény Tóth Ede nem a zsolnai színpadra, nem is ilyen darabot írtál te! Aki most láta először e népszínművet és hallotta talán, hogy ez az a darab, mely valóságos forradalmat idézett elő, mely alapvető lett egy új, addig alig sejtett irányban, mely divatba hozta a "parasztdrámát”, melyért Blaha Lujza és a boldogult Tamási Jóska ideje óta lelkesedett mindenki: bizony vállat vonogathatta a magyar együgyűségén, ki ezen is lelkesedhetik. Minden volt ez az előadás, csak az nem, aminek mondta magát. Pénteken a "Két Kohnt” hozták színre. Zóna előadás, - ezzel minden meg van mondva. Szombaton Szász Anna jutalomjátékául „Trilby” másodszor. Szép igyekvése, mehet e darab első előadása alkalmával kiemeltünk, megérdemli, hogy a közönség mentől nagyobb számmal való megjelenésével tüntesse ki iránta érzett rokonszenvet. Vasárnap, 22-én délután „Az új honpolgár” kerül színre. E darab a vígszínház egyik repriseje, mely Gyöngyi Izsó nagy sikerei után felette nehezen kielégíthető igényeket támaszt a közönségben, ép ezért érdeklődéssel nézünk ez előadás elé. - Este Géczy István "Geleji kis király" cz. népszínművet adják. Ennél határozottan jobb és mar zenéjénél fogva is sokkal különb a hétfői színdarab, „Tiszturak a zárdában". Minthogy ezúttal mint Gy. Lónyai Piroska jutalomjátéka kerül színre: teljes joggal mulatságos estére tarthat számot a színház látogató közönség. A törekvő fiatal soubrette eddig is egyik kedvencze volt a zsolnai közönségnek, mely most sem fogja cserben hagyni, mikor megjutalmazásáról van szó. Végül megjegyezzük, hogy hallomásunk szerint f. hó 24. vagy 25-én akarják búcsúelőadásukat megtartani, és Füredi Károly, a társulat titkára már is Salgótarjánra távozott - szállást csinálni. Pique Hirdetmény. Alulírt községi elöljáróság közhírré teszi, hogy a 3. sz. zsolna város tulajdonát képező vendéglő f. évi július hó 1-jétöl 3 évre, 1000 frt évi kikiáltási bérösszegben, 1898. évi június hó 13. napján délutáni 3 órakor a városházánál megtartandó szóbeli ajánlati árverés útján bérbe fog adatni. Felhivatnak azok, kik a fent jelzett bérletre vállalkozni óhajtanának, 1898. évi június 13. d. u. 3 órakor a városháza bírói irodájában szóbeli ajánlataikat adjak elő. A fent említett bérletre vonatkozó árverési, illetve bérszerződési feltételek a városi irodában a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Kelt Zsolnán, 1898. évi május hó 21-én. Kardosa Arnold h. jegyző Dualszky Béla h. bíró --- Cs. Kir. Szab. Kassa-Oderbergi vasút menetrendje Érvényes 1898. május hó 1-től Kassa-Oderberg. (Állomás: Zsolna). Személyvonat érk. 8.30 este., ind. 8.55 reggel Gyorsvonat érk. 2.00, indul 2.31 délután Személyvonat érk. 3.00, indul 3.15 délután Vegyesvonat érk. 8.40, indul 9.05 este Személyvonat érk. 11.52, indul 12.10 éjjel Oderberg-Kassa Személyvonat érk. 4.04, indul 4.24 reggel Vegyesvonat érk. 8.34, indul 8.50 reggel Személyvonat érk. 1.17, indul 1.37 délután Gyorsvonat érk. 2.30, indul 2.40 délután Személyvonat érk. 8.45 este, indul 9,00 este Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. A m. kir. államvasutak gépgyárának vezérügynöksége Budapest Váczikörút 32. szám Ajánlja a m. kir. államvasutak gépgyárában készült gőzcséplő garnituráit, iparos célokra alkalmas „Compound” lokomobiljait, teljesen vasból készült szalmakazalozó gépeit, gőz-kukoriczamorzsolóit, Stibor-féle körfűrészeit, Millenium kaszáló és arató- gépeit, boronáit és egyéb gazdasági gépeit. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Felsőmagyarországi képviselet: Hirschmann Kristóf, Pozsony. --- Specialista sérvkötőkben Alapítva 1878. Cs. és kir. oszt.-magy. és belga kir. szabad. Kitüntetve Brüssel 1893 aranyéremmel és díszokmánnyal Keleti-fele sérvkötő orvosi tekintélyek véleménye szerint a legtökéletesebb ezen nemben, nem csúszik, nem gyakorol kellemetlen benyomást eltávolítja czélszerű szerkezeténél fogva az eddigi sérv kötők hiányait. Keleti-fele gummisérvkötő idomítható pelottaval, szarvasbőr-védővel és biztonsági övvel. Árak: egyoldalú 6 frt., kétoldalú 12 frt. Készülnek ezenkívül: műlábak, műkezek, egyenestartók (Hessing-féle rendszer) orthopadiai fűzők, haskötők, görcsérharisnyák és mindenféle gummiáruk. Megrendeléseket pontosan és discréten eszközöl Keleti J. orvos, sebészeti, mű és kötszergyáros BUDAPESTEN, IV. Koronaherczeg utcza 17. Sebészeti, műszergyár: IV. Rostély utcza 15. Nagy képes árjegyzék ingyen és bérmentve. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna,II. évfolyam 22. szám 1898. május 29. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Az alkoholismus. Ez is egyike azon kérdéseknek, melyeknek teljes megoldása a jövő századok programmját képezi. Ma még tehetetlenek, vagy legalább is e kérdéssel szemben túl lanyhán viselkedők vagyunk és így a megoldást fenn kell tartanunk a gazdasági átalakulás nagy korának, mely el fog seperni minden avatag intézményt és gyökeresen orvosol majd számos oly sebet, mely ma még ott rágódik a társadalom beteg testén. Ma annyira vagyunk, hogy nemcsak elhanyagoljuk az orvoslás komoly munkáját, de bizonyos mérvig el is ítéljük a fenti kérdéssel foglalkozókat, és régi tulajdona lévén a Pató-Pál alakoknak, hogy irtóznak minden újítástól és veszedelmeseknek tartják az újítókat. Hogy állításunkat kellően megvilágosítsuk, utalnunk kell arra, hogy az alkoholismus kérdésének megoldása a szoczialis eszmék rokona, mert ez a rákfene a gazdasági hátramaradottság átkát leginkább érező osztályok tagjait tizedeli rendesen. A szoczialis eszmékkel foglalkozni pedig, daczára annak, hogy a külföld már évek óta ezeket kísérli megoldani törvényhozása keretében, hazánkban bűn bizonyos fokig és habár a kérdéssel foglalkozókkal szemben felhozni szokott érvek kicsinyes személyeskedési motívumok sugallta csipkedések, vagy a korlátoltság tájékozatlanságának bélyegét magukon viselő állítások, nem tévesztik el még sem hatásukat, mert igen számos lévén a búzaföldön égnek meredő üres kalász, - ezeknek lármája igen nagyhangú szokott lenni. De foglalkozunk a kérdéssel. Sokkal veszedelmesebb, mint az ellenség pusztító hada, mert nem szegezhetjük ellene ágyúink torkát és ha már a végzet úgy akarja, nem bukhatunk el a vele való harczban azzal a tudattal, hogy mindent elkövettünk önvédelmünkre. Nem is nyíltan támad, hanem orozva, észrevétlenül a legérzékenyebb helyen: a család szentélyében; - mivel pedig a család a jelenleg fennálló erkölcs és jogrend mindent fenntartó alapja, -láthatjuk a maga rettenetességében pusztításának végeredményét is: a minden létező összeomlását. Társadalmi kihatásaival foglalkozni nem szándékozunk, ezt feltalálhatjuk a "L'Assomoir" idegborzasztó naturalismussal megírt lapjain, - de szándékunkban áll utalni államhatalom által megoldandó feladat vidékre és Felvidékünknek e tekintetben is tarthatatlan állapotára. A tulajdonképpeni és a szó tiszta értelmében vett lelki intelligentia nem ismeri az alkoholismus pusztító hatását, mert józan belátása az alkoholismus legveszedelmesebb ellene; sajnos azonban közműveltségünk ma még nem oly fokú, hogy általános lelki intelligentiáról beszélni lehetne. Ily körülmények között a védekezés, nem csak észszerű, de életszükségletté vált. A védekezés három főtényező feladatát képezi: az állam, egyház és társadalom feladatát. A társadalom feladatával mihamar végezhetünk: foglalkoznunk kellene e kérdéssel, mint a külföld foglalkozik. Angolország ipara és kereskedelme leghatalmasabb; ott van a munkás elem legnagyobb számban képviselve a lakosság számához arányítva és az alkoholismus csapásait nem érezi oly mértékben, mint házunk még midig fejletlen ipara mellett. Eme állítás hallatán nem szabad azonban felednünk, hogy az alkoholismus általános, emberi miseria, mely nincs kötve csupán egy ország határához. Az angol társadalom gondoskodott a munás, és köznép vasár- vagy ünnepnapi szórákozásáról, elvonta annak nagy részét munkás klubjai, társaskörei, könyvtárai és egyébb hasonló szórakozó helyei révén, a korcsmák bűzhödt légköréből. Az angol munkás a munkaszünetek napjain égész, családjával klubjába megy, mely leköti gyermekeit, foglalkoztatja neje kedélyét és kellemessé teszi a férfi pihenőjét is, úgy annyira, hogy rövid idő multán inkább üldögél a klubbok kávés poharai mellett, mint a szeszkimérők pálinkás üvegeinél duhajkodó, fékevesztett társasság közepette. Társadalmunkat e tekintetben még mulasztás terheli és ha ily irányban neki kellene, megkezdenie a működöst gyári városainkban: - a földművelő nép körében az egyházra vár a megoldás szerepe az állam segélye mellett. Papjaink - mindig tisztelet a kivételnek - igen sokat mulasztottak e téren. Eltekintve attól, hogy sokan önönmaguk szánalmas példát nyújtottak nyájaiknak, az ezt nem cselekvő rész is hibázott akkor, midőn lelki vezérlése feladatának ---- A "Zsolna és Vidéke" Tárczája. Két levél. Ketten voltak a szobában. A leáldozó nap sugarai megaranyozták a szőke fürtös gyönyörű leányfejet, a férfi egy félhomályos sarokba húzódva tágranyitott szemekkel, visszatartott lélegzettel, lázasan dobogó szívvel leste a szép jelenséget. - Ella! A leány összerezzent a szenvedélyes hangon kiejtett szóra, a melynek lágy rezgésében annyi minden foglaltatott s félve emelte ragyogó szemeit a lassan közeledő férfira. - Ella! kezdé ez nyugodtabb hangon, beszélnem kell magával, hallgasson meg! A mit mondani fogok, talán közömbösen fogja érinteni, de semmi esetre sem meglepni. Hiszen kitalálhatta már eddigi magaviseletemből, minden lépésemből, hogy szeretem forrón, igazán! Csak kevés ideje ismerjük egymást, de ez a kevés idő elég sok volt arra, hogy örökre rabjává tegyen! Látja, talán rosszul teszem, lehet, hogy ki fog érte nevetni, lehet, hogy sajnálni fog, de legalább tudni fogom, hogy mihez tartsam magam. - Kérem feleljen! ne hagyjon tovább e kínos bizonytalanságban! Mondja, szeret-e? remélhetek-e? Holnap letelik rövid szabadság időm, visszautazom a fővárosba, a hol nehéz, terhes munkák várnak reám, jövőmért kell küzdenem, azt kell megalapítanom! Mily véghetetlen boldoggá tenne, ha reményt nyújtana, hogy ezt a jövőt, a melyet oly nehéz lesz kiküzdenem, megfogja osztani velem. - Igen Ella, tegye azt! kétszeres kitartással és tevékenységgel fogok dolgozni, nem csak magamért, hanem magáért is. Nehéz lesz ugyan, talán intrikákkal, rosszakarattal, kenyér irigységgel kell megküzdenem, de ha tudni fogom, hogy van valaki, a ki érdekkel kíséri küzdelmemet - erős leszek s érzem, hogy győzni fogok! Ella, szóljon! A leány egy boldogságteljes tekintettel helyezte parányi kezeit az előtte álló férfiéba s halk szaggatott hangon rebegé: - Győzzön és reméljen. A férfi leírhatatlan boldogsággal zárta keblére a remegő s pihegő leányt - Igen Ella, most már győzni fogok, előbb vagy utóbb, de biztosan. - Hiszen tudom, hogy a maga imája és jóakarata fog kísérni utaimon. Most már reménnyel és bizalommal megyek, de várjon reám, míg eljövök magáért, talán nem sokára, lehet azonban, hogy évek múlva. A siker parancsolja így, írni nem fogok, talán hírt sem fog hallani felőlem, de arról nyugodt lehet, hogy szívem csak magáért fog dobogni örökké. ** Harmadnapra Kéry Pali már ott dolgozott a szerkesztőség füstös levegőjében. Tolla lázas sietséggel perczegett a papíron s az előtte meggyült kézirathalmaz mutatja, hogy jó ideje folytatja munkáját -Sietett! Időt akart nyerni, időt, hogy dolgozhasson többet, sokat. - Mert bizony nagy feladathoz fogott. - Mint fiatal kezdő hírlapíró, kit csupán a szerkesztőség tagjai ismertek s talán méltányolták szorgalmáért s tehetségéért - egyszerre akarta magát ismertté tenni az egész világ előtt. Hírt és nevet akart magának szerezni mielőbb, hogy emelt fővel léphessen az elé a leány elé, a ki nélkül nem tudta elképzelni jövő életét Úgy a szívéhez nőtt az a leány, hogy már csak egyedül abban és azért élt. - De hát mi értéke is lenne az életnek ő nélküle? Kéry Palinak a szíve úgy összeszorult már csak a gondolatra is, hogy elveszthetné. Ha az a leány nem szeretné s csak sajnálatból biztatta volna! Vagy talán szerette, de a mint szerette, úgy el fogja felejteni is! Hisz a mai világban oly könnyen felejtenek az emberek! Ezekre a kínos gondolatokra megállt a toll a kezében s nehéz izzadtság cseppek gyöngyöztek homlokán. - A szoba levegője egyszerre fojtó elviselhetetlenné lett neki. - Azt gondolta: megfullad. Gépiesen vette kalapját s kirohant. Az éjjeli friss levegő, a mozgás jótékony hatást gyakorolt agyára, felizgatott képzelődésére. -Kellemesebb gondolatai jöttek. Látta magát vágyai végpontján. Látta a zsúfolásig megtelt színházban a díszes előkelő közönséget s a sajtó kérlelhetetlen képviselőit - a kik kíváncsian néznek egy ismeretlen író első kísérlete elé. Látta képzeletben a függönyt felgördülni s a közönséget mely a szokásos hidegséggel fogadja a darabot, lassankint felmelegedni s a felvonás végén hallani vélte a ki-kitörő s megmegújuló tapsokat, a tomboló, lelkesedő kiáltásokat: Hol van a szerző? Éljen a szerző. S ő maga, még megilletődve udvariasan fogadja, kollegái, a színészek, a kritikusok s a direktor gratulatioit, gondolatban ott időzik Ő nála, a ki már az övé lett egészen s egyedül csak az övé, az ő mindene, élete, boldogsága. ** Három hó zajlott le az idő soha meg nem álló kerekén. - Három hosszú hó, a melyet azonban Kéry Pali jól felhasznált. Meglehet magával elégedve, nehéz volt munkája, de méltán reméli el Zsolna és Vidéke 1897-1899 inkább a nyáj politikai felfogásnak irányítását hitte, mint az erkölcsi alap javítását, nemesítését, sőt sajnos, nagy résznél meg csak a lélekbe való ültetését a nemes erkölcsi érzéknek. Ma még hallgat papjaira a nép a meghallgatás erős fegyver a javítás humánus munkájában. Ha papjaink szószékről gyóntató helyeikről vallás különbség nélkül oda hatnának, hogy korlátozzák a korcsmák üzemét, visszarántsák a pusztulás torkúból a könnyelmű családfőket kiszabadítsák az uzsorás korcsmárosok karmaiból a családi vagyonuk romjait, megszabadítanák a nemzet államfenntartó alapját, a földmívelő osztályt halálos mételyeitől: kivívnák maguk számára nem csak a nyáj, hanem a köz és államhatalom feltétlen tiszteletét és nem kellene panaszkodniuk többé a század tekintélyeket romboló szelleme miatt, mert tekintélyüket önönmaguk tennék megdöntetlenné. A két tényező most vázolt, működése mellett az államra vár a leghathatósabb és legkihatóbb intézkedés szerepe. Eme intézkedés alatt jogi és közgazdasági functiot értünk, szóval a törvényhozás munkáját. A munkás osztály és földmívelő nép nem ismeri a rendes táplálkozást. Számba sem vehető kotyvalék elköltése után, nehéz munkával szerzett garasait méreggel majdnem egyénlő italokra költi. Az államhatalom feladata a termelés és fogyasztás, nem különben a vámszövetségek olyatén irányítása, hogy az élelmi czikkek olcsók és a nép legalacsonyabb rétegei által is könnyen megszerezhetők legyenek. Népünk barmánál rosszabb módon él, mi fellázít minden erkölcsi érzéket és vádra készti a kutatót a jelen feladatot elhanyagoló államhatalommal szemben. A népnek mindenek előtt tisztességes kenyeret kell adni a kezébe, az után gondolhatunk az előrehaladottabb kultúrállamokkal való versengésre. További teendő az italkimérés összes törvényes szabályozásának gyökeres reformálása. A gyógy-, ipar-, és, gyári czélokra használt szeszen kívül drágítani kell mindennemű szeszt és korlátozni a kimérés lehetőségét. Ha képtelenek vagyunk oly műveltségi fokra emelni népünket, hogy az józan eszének ítélete folytán forduljon el a szesztől és ilyetén semmivé tegye annak rémes pusztításait, - úgy az alkalmat kell megsemmisítenünk, mely vétkezésre csábit. E tekintetben is az idegen államok példájára utalhatunk. Norvégia törvényhozása már évek óta kísérletezik az alkoholismus elleni védekezés terén és legutóbb elfogadott intézkedése szerint, a fenn jelzett czélokra fordítandó denaturált szesztől eltekintve garasos emberek által meg nem szerezhető módon drágította meg a szesz árát; majd évek számához kötve a szesz élvezési engedményt, megszabta korok szerint a naponta fogyasztható maximumot és a városok lakosságát kerületi korcsmák szerint osztva be, a szeszfogyasztó csak azon korcsmában hódolhat szenvedélyének, a hol hitelesített albumban arczképe van elhelyezve. A korcsma tulajdonosa csak arczképpel igazolt vendégeinek mér a megszabott maximumig terjedhetőleg italt, így az alkohol mértéktelen élvezése emberi lehetőség szerint korlátozva van. Megjegyzendő, hogy ezen intézkedések csak szavazás útján hozhatók be egy városba és az általános szavazásnál a nők is szavazati joggal bírnak, minek természetes folyománya, hogy a többség mindig az intézkedések behozatala mellett foglal állást. Idegenek, átutazók és betegekre nézve kivételes intézkedések vannak statuálva. Jók-e a fenn ismertetett szabályok és elérik-e kitűzött czéljukat, -statisztikai adatok hiányában el nem bírálhatjuk, iformatioink szerint azonban az alkoholismus, okozta bűnügyi statisztika lényegesen kisebbedett, - a mi kétségtelenül a reformok mellett argumentál. A kezdet mindig nehéz, - szokatlanságánál fogva nem nélkülözi talán a komikum vonásait sem, - de a jövő útja ezzel ki van jelölve és törvényhozásunknak is, foglalkoznia kell e kérdéssel, ha a nyomorúságos pusztulástól meg akarja menteni állampolgárainak százezreit. Csak az ismertetett három tényező együttes működése fogja elérni a várvavárt eredményt, mely az emberi józanságnak és humanismusnak az emberi gyengeség felett kivívott legfényesebb diadalát jelentené. Legközelebb felvidéki viszonyainkat tűzzük vizsgálódásuk tárgyává. Wolff Károly. érni vele a kitűzött czélt, a sikert. - Ma tudja meg mára ígérte a színigazgató a válaszát, hogy előadhatja-e a darabot, vagy nem! Kéry Pali ideges izgatottsággal lesi szobájában az óra mutatóját. -Tűrhetetlen neki a kínos bizonytalanság, a várakozás. - Szeretne már a végén lenni ezeknek a perczeknek, szeretne már oda repülni Ő hozzá, a kinek képe egész lelkét betölti s karjaiba zárva fülébe súgni: Eljöttem érteti! Itt vagyok! Győztem! Kopognak. A levélhordó, kezében két levelet tartva belép. Kéry Pali sietve ragadja meg azokat. Azonnal megismeri a színigazgató borítékját s gyorsan tépi fel. Arczán csakhamar teljes megelégedés s leírhatatlan boldogság tükröződik vissza. A megkönnyebbülés sóhajával ereszkedik a pamlagra - még egyszer átfutja a sorokat. Tekintetes Kéry Pál úrnak Helyben. Tisztelt barátom! Engedje meg, hogy így nevezzem. Művé egészen elragadott s önnek fiatal barátom nagy jövőt jósolok. Darabját három hét alatt színre hozzuk s remélem, sajtó és közönség egyaránt osztani fogja tetszésemet ... " Látogasson meg azonnal, hogy a színrehozatal módozatait megbeszélhessük. Vagyok stb. Végre! Kéry Pali százszor is elolvasta, összevissza csókolta azokat a sorokat, a melyek dicsősége útjának kezdetét oly hathatósan jelezték. - De a már nemcsak kezdet volt, hanem siker, a teljes siker. - A miről annyit ábrándozott, íme megvalósult. Most már ismertté lesz neve csakhamar, ünnepelni fogják, felkarolják s így mi sem fog útjába állani többé annak, hogy azt a leányt, magáévá tehesse örökre, részesévé örömeinek, boldogságának. Szeretett volna azonnal szabadulni a főváros nehéz légkörétől, le oda Ő hozzá, hol megtanulta ismerni szeretni, imádni. Oh, de még nem lehet! Még nehéz dolgok várnak reá! Ott kell lennie a szerep kiosztásánál, a darab betanulásánál, segíteni, igazítani, a színészek jóakaratát megnyerni, nehogy miattuk bukjék el a darab. Kéry Pali félre tette a rá nézve oly drága levelet s közömbösen vette kezébe a másikat. Finom női vonások, de teljesen ismeretlenek, kitől jöhet? Érdekkel nézi a bélyeget. Ah mi ez! Talán Ő küldi? Nem, nem lehet, hisz nem írhatott míg ő nem írt. Reszkető kezekkel dobogó szívvel bontja fel. Valami olyan furcsa, érzés lepi meg egyszerre a mi az egész vérét a szívére tódítja s úgy érzi mintha annak meg kellene hasadnia. Alig képes szétnyitni a lapokat: Kedves Kéry úr! Egy rám örvendetes eseményről kívánom tudósítani, mint a kit tudom érdekel boldogságom. A tegnapi napon jegyet váltottam P . . . s Géza helybeli ügyvéddel, a kit maga is ismer s azt hiszem barátok is. Teljes boldogságomat csak fokozni fogja ha továbbra is, - most már közös barátunk marad Örökre őszinte barátnője Ella. Kéry Pali előtt felfordult a világ, felordított mint a megsebzett oroszlán s egész hosszában terült el azon a pamlagon, hol kevéssel azelőtt oly szép színekkel festette ki magának az ő jövő életét, boldogságát. Kont -- Sensatios gyilkosság. Trencsénben rémes gyilkosság történt. Az esetről mindaddig, míg biztos értesülést nem nyertünk, nem akartunk hírt adni. Miután azonban azóta módunkban állott a gyilkosság tárgyában alapos értesülést szerezni, - alább veszik tisztelt olvasóink illetékes helyről nyert adatok alapján megirt részletes tudósításunkat. Titokzatos lelet, Egy trencséni gazda ember f. évi május hó 17-én a város határában levő úgy nevezett „bellai” patak mentén járkálva észrevette, hogy a patak partján nőtt bozót tetején egy női harisnya lóg. Közelebb ment a helyhez és rémülten vette észre, hogy a patakban egy női test fekszik élettelenül. Rögtön értesítette a városi rendőrhatóságot és ez kisietve a helyszínére, azonnal megállapította, hogy a fiatal leány brutális gyilkosság áldozata. Megejtették a helyszíni szemlét. A hulla körül a küzdelem semmi nyoma sem volt, észlelhető; a földön csupán egy körülbelül két tenyérnyi szélességű nagyobb és egy kisebb vértócsa volt látható. Az áldozat fejjel a patakban, arczczal lefelé feküdt, ruhái fejére voltak borítva. Teljesen fel volt öltözve, mellfűzőben, kék ruhában, míg czipői és harisnyái lábairól lehúzva, úgy szinte fekete napernyője mellette hevertek. Nem messze tőle egy darabka hurkát, mákos kalácsot és horgolást tűvel talált a rendőrség, míg a ruha zsebe ki volt fordítva; pénz, vagy értéktárgy nem volt nála. A városi orvos a hulla merevsége után azt is megállapította a szemle alkalmával, hogy a gyilkosság legfölebb 48 óra előtt történt. A leányt valószínűleg a patak partján ölték meg és már csak a hullát lökték a sűrű bozóttal benőtt patak vizébe. Az eset híre. Az eset híre villámgyorsasággal terjedt el a városban: mindenki a gyilkosságról beszélt: az utczákon vitatkozó csoportokat láthatott a figyelő, miközben pedig a legellentmondóbb és legképtelenebb combinatiók hallatszottak szerteszét. A bullát beszállították az új temető halottas kamrájába és egész vonalon a legnagyobb buzgalommal megindult a hivatalos vizsgálat. A csendőrség minden embere mozgósítva lett és a városi rendőrség közemberei is legalább annyiban járultak hozzá a nyomozás munkájához, hogy az utczasarkokon üldögélő kofaasszonyoknak mesélgettek nagy hallgatóság közepette idegfeszítőbbnél idegfeszítőbb részleteket. Ki az áldozat? A hullát nem tudták agnoszkálni. A hatóság számos nyomon indult, de egy sem vezetett eredményre. A jelen esetben is tapasztalható volt ama körülmény, hogy az utcza népe előtt jól értesült forrásként mesélő tanuk a bíróság előtt semmi biztos adatot sem tudnak mondani. Sztrechay Vineze, a trencséni kir. törvényszék nagy tapasztalatú vizsgáló bírája kettős buzgalommal indította meg a vizsgálatot, de ebbe a mystikus esetbe nem lehetett világosságot hozni. A trencséni helyőrség összes közös hadseregbeli, úgy szinte honvédlegénységét kivezényelték a hullához, mivel Novák szül. Országh Anna téglavetőnő azt vallotta, hogy f. évi május hó 15-én délutáni 5 óra tájban egy kék ruhába öltözött fekete napernyős leányt látott egy csákós katonával haladni a hulla találás helye irányában, így fel volt tehető, hogy a leányt katona ölte meg, vagy legalább is agnosczálni fogja a helyőrség valamelyik legénye. Ez sem vezetett eredményre. Végre május 19-én felismerték a leányt. Az nap érkezett a városba Szlavka József bornyáni (baáni járás) kovácsmester nejével egyetemben és ezek bejelentették a hatóságnak, hogy a hullában 11 éves Amália nevű leányukat ismerték fel, ki Bécsben szolgált, f. évi május hó 12-iki kelettől írt levélben tudatta szülőivel, miszerint szombaton (tehát feltehetőleg május hó 14-én) haza jön szülőihez, egyben a levél tartalmából kivehetőleg magával hozza takarékpénztárban elhelyezett pénzét, valamint kofferét is. Ezeket a hullánál meg nem találták; a ruha zsebe ki volt fordítva. Mit mond a bonczolási jegyzőkönyv? Eközben megtörtént a hulla felbonczolása. Az áldozat igen csinos, jól kifejlett erőteljes leány volt és testén, különösen pedig mellkasán nem kevesebb, mint 50-nél több szúrást számláltak össze az orvosok. - A sebek szélessége 1-2 cm. között váltakozik; a seb szélei élesen vágottak, mélységük 19-nél 6-7 cm; a tüdőben ejtett 10 sebnél, a szívben ejtett 3-3 sebnél pedig 14-15 cm. A sebek közül legalábbis 15 életveszélyes; 12-14 seb pedig feltétlenül halálos. Az orvosi szakvélemény szerint a sebek körülbelül 30 cm. hosszú, a markolatnál 3 cm. vastag, lefelé szü- Zsolna és Vidéke 1897-1899 Folytatás a mellékleten. Melléklet a "Zsolna és Vidéke" 22. számához. külő, nem nagyon éles, de legalább is lenn kettős éllel bíró késsel, vagy pedig katonai szuronnyal okoztattak. Ez utóbbi feltevést az is támogatja, hogy a mellcsontnál levő sebbe a katonai szurony saját súlyánál fogva 14 cm. mélységig belesüllyed. Nincs kizárva a vélemény szerint azonban az sem, hogy kétféle eszközzel ölték meg a leányt, mely esetben természetesen a gyilkos tettes társakkal követte el tettét. A sebek természete szerint a gyilkos igen biztos kézzel dolgozott és az áldozattal szemben állván jobb kézzel szúrt, miért is a hulla bal oldala valósággal sebektől borított. Azt is konstatálták, hogy a gyilkos hatalmas karú, izmos férfi lehetett mert a koponya csont több helyütt lemezesen le van repesztve, a szegycsont átütve, a mellfűző fölső vasa szúrás folytán meg van hajlítva és a bordacsontok is eltörtek több helyen. Ki a tettes? Ez a kérdés foglalkoztatja az összes illetékes hatóságokat, eddigelé azonban nem bírtak a gyilkos nyomára akadni. A katonai hatóság hadbírája napok óta folytatja vizsgálatát a helyőrség legénysége között; a törvényszéki vizsgáló bíró pedig a legszélesebb mederben indította meg a nyomozást és megkeresve a bécsi rendőrséget mostanáig a következőket sikerült felderítenie: A kimúlt Szlavka Amália f. évi május hó 13-án, tehát pénteki napon este 11 órakor induló vonattal utazott el Bécsből és így május 14-én vagyis szombaton 6 órakor reggel, esetleg délelőtt 10 ^ órakor érkezett Trencsénbe. Szlavka Amália Bécsből 8 forinttal indult útnak, melyből a 3 frt 65 kr. vasúti költség levonásával pénze már Bécsben 4 frt 35 krra apadt, le, mit azonban nála meg nem találtak. Ruha kofferét nem vitte magával, hanem a bécsi szállító által, maga után küldette Trencsén-Teplára, hová az május 16-án meg is érkezett, miért is nincs kizárva, hogy valamely ismerősének kedvéért Tr.-Tepláig utazott és ott kiszállva, Trencsénen át indult haza Hornyanba. Jogosan tehető fel, hogy az áldozat halála esti vagy éjjeli órákban, még pedig május 14. vagy 15-én okoztatott és így Szlavka Amália nem indult érkezése után mindjárt haza, hanem Trencsénben, vagy annak vidékén időzött május 14. esetleg 15-ik napjának estéig. A bécsi rendőrség arra nézve, volt-e a leányúak szeretője, vagy kísérője, mitsem bírt megállapítani, így a tettes személye egyelőre csak Trencsénben, Hornyanban vagy ezek vidékén puhatolandó. E czélból az összes intézkedések megtétettek, eredményre vezetnek-e, a jövő titka. Mindenesetre kívánatos, hogy hatóságaink munkáját siker koronázza és a páratlan brutalitással, állatias vadsággal elkövetett gyilkosság tettese elnyerje méltó büntetését. Utolsó értesülések. Mint jelenleg értesülünk, a csendőrség elfogott egy mészáros legényt, ki az arczán észlelhető karczolásra nézve azt adta elő, hogy egy pozsonyi borbély okozta, azt. E végből a gyanúsítottat Pozsonyba szállították, hol állítólag beismerte tettét, úgy szinte azt is, hogy még két tettestársa volt, kiket azonban megnevezni nem akar. A hír mindenesetre megerősítésre szorul és mi annak idején nem mulasztjuk el olvasóinkat e tekintetben is informálni. eau. Legújabban arról értesít bennünket egyik trencséni munkástársunk, hogy bécsi jó barátaink, -Lueger antiszemita tábora - már is felkapják ezt a gyilkosságot, hogy ismét rúghassanak egyet a magyarság becsületén. Leküldötték a helyszínére egyik főmesteröket, Schneider bécsi képviselőt, ki most azon fáradozik, hogy rovásunkra a zavarosban halásszon. El lehetünk tehát készülve arra, hogy a legközelebbi napokban már Bécsben fel fogják tálalni a rituális gyilkosság meséjét, mint azt egyes ottani antiszemita lapok már pedzik is. Csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy felülnek-e meséjöknek a hazai, velők rokonszenvező lapok is? ÚJDONSÁGOK. Előléptetések. A kereskedelemügyi miniszter a trencséni m. kir. államépítészeti hivatalnál Schidlay Lajos mérnököt a IX. fizetési osztály 2-dik fokozatából, Lakos Gyula és Mednyánszky Lajos kir. mérnököket pedig a IX. fizetési osztály 3-dik fokozatából ugyanazon fizetési osztály első fokozatába léptette elő. Az országos nemzeti szövetség helyi intéző bizottsága, f. hó 19-én tartott gyűlésében elhatározta, hogy a pünkösd hétfőjére tervezett alakuló szövetségi gyűlést több felmerült akadály miatt június hó második felére halasztja. - Ugyan csak e helyütt hozzuk tudomására lapunk szíves olvasóinak, hogy a fillér társaság folyó hó második felére halasztja. Ugyancsak e helyütt hözzuk tudomására lapunk szíves olvasóinak, hogy a fillér társaság folyó hó 30-ára szándékolt kirándulását a tartós esőzés miatt későbbi időre halasztotta el. A zsolnai gymnasium szegény tanulóit segélyző egyesület, f. hó 22-én tartotta meg rendkívüli közgyűlését, moly a folyó ügyek elintézése után a tiszti kar és választmány, több tag távozása folytán szükségessé vált kiegészítését ejtette meg. Elnök újból Podivinszky Ferencz apátplébános lett, alelnök Bicsovszky Károly gymn. igazgató, jegyző Kern Antal, pénztáros id. Tvrdy István. Választmányi tagok: Smialovszky Valér, dr. Hrabovecz József, Obendorff Gusztáv, Gyuriss József és Rosenfeld Ignácz a régiek és Turkovics Engelbert, Mayer György dr, Örvény Iván és Nicóra János dr. újonnan megválasztott tagok. Tanítói értekezlet. Kosztka Mihály kir. tanfelügyelő és Bocsek János tantestületi elnök e hó 22-én városunkban időztök, hogy a jövő hó 27-én tartandó közgyűlés módozatait megbeszéljék és annak sikeres lefolyása érdekében lépéseket tegyenek. Mintán Podivinszky apátplébános úrnál és a város bírájánál a végrehajtó bizottság kíséretében tisztelegtek és tőlük szíves támogatást Ígérő biztosítást nyertek, megjelentek a járási kör ülnöke, Nevorál Gusztáv által egybehívott rendezőbizottsági értekezleten, hol a programm, a benyújtott tervezett megvitatása után, végleg megállapíttatott. -Annak idején részletesen ismertetni fogjuk. Villámsujtás áldozatai. Pakán Mari 17 éves, Andel Zsuzsi 12 éves leányok és ki Maczus András 7 éves fiú. radolai gazdák gyermekei f. hó 26-án szüleik marháit a Sznazsnicza-felé eő réten legeltették. Délután 4 órakor megeredt az eső, mely elöl a gyermekek szerencsétlenségükre egy fa alá menekültek. Alig egy % óra múlva nagy robajjal belevágott a villám a fába, a mely alatt a gyermekek ültek. A két leány rögtön szörnyet halt, míg a fiú csak könnyű sérülést kapott. A Radolára szállított gyermekeknél megjelent Dr. Winter Mór járási orvos, a ki az életben maradt fiút vette gondozás alá. - Hasonló megrendítő eset mint turzófalvi levelezőnk írja - adta magát elő is Podviszoka községben (Csacza mellett), hol folyó hó 24-én a villám Szmizsik András viskójába csapott le. - A nyitott ablak mellett üldögélt a gazda 8 éves Zsuzsi nevű leánykája iskola könyvével kezében, mellette volt nagyanyja és kisebb leánytestvére. A villám a kis Zsuzsi arczát érte és végig perzselte ruházatát. A szegény kis lány életben van ugyan, de aligha nem szeme világát fogja elveszíteni. Újból tapasztaljuk, hogy mennyire szükséges a népet égi háborúval szemben való magatartása iránt felvilágosítani, hogy önokozta hasonló szerencsétlenségtől megóvjuk. Bár megszívlelnék ezt népünk hivatott vezetői. Hangverseny Baranyai színtársulata javára. Improvizált de, annál sikerültebb hangversenyt élvezett városunk közönsége f. hó 25-én. A nemes lelkű műpártolók Baranyai Mihály körünkből távozni készülő színtársulatát akarták felsegélyezni és eme szándékuk, ha a telt házból következtethetünk, teljes mértékben sikerült is. Még nagyobb volt azonban az erkölcsi siker, mert a közönség szűnni alig akaró tapssal, éljenzéssel és újrázással késztette, a közreműködőket újabb és újabb fellépésre. Nevorál Valéria kisasszony Godard mazurkájával nyitotta meg a műsort. Finomul átérzett és szabatos zongorajátéka annyira elragadta a közönséget, hogy a "Honvédsóhaj" czímű ábránddal kellett eleget tennie a tapsolók kívánságának. Őt követte báró Kloch Károlyné, ki Saffí dalát Strauss J. czigánybárójából élénk előadással és a terem kedvezőtlen akusztikája daczára is hatásos mélységgel énekelte Baranyai Mihályné zongora kísérete mellett. A közönség nem elégelte meg kedves énekét s így a "Remény” cz. keringővel kellett újból föllépnie, hol a szép éneket Nevorál Valéria ügyes zongora kísérete emelte igazi műbeccsé. Harmadiknak Wagner R. "Tannhauser”-ének nyitánya következett hegedű és zongora duettben. Hahn Lajos úr hegedűje, mintha az elhunyt mester szelleme zokogott volna belőle, oly mesteri tökéllyel varázsolta elénk Wagner legkevésbbé sem könnyen érthető gondolatait, míg Ring Stefánia kisasszony kísérete méltó társként szegődött a legnehezebb vaiacziókban is a klasszikus tökélyű hegedőshöz. A felhangzó tapsvihar szünetével lépett fel Reiss Ottóné, kit perczekig tartó éljenzés fogadott a színpadon. -Bezdek Emilia kisasszony első kísérő akkordjai halk dallamossága mellett indult meg Reissné bájos éneke, mely a kísérő hangok fokozódó erejét túlharsogó crescendóban emelkedve valóságos bűbájos hangulatba ringatta a közönséget. A „Trovatore” Verdi zengzetes nyelvén a Scala ragyogó termébe varázsolta az elmélázó emlékezetét, hol évekkel előtt Patti Adelina művészetét ugyane dallamok mellett. Édes csalódás! Frenetikus taps jutalmazta a művészi éneket, mit ő nagysága Grieg gyönyörű dalával „Ich hebe dich”, majd magyar dalokkal köszönt meg a lelkesedő közönségnek. A kíséret a szerzők és a génre hirtelen változatai daczári egyaránt biztosan követte az énekhangot. Most Ripper Jakab magyaros zamatú és a kísérő czigányok danái mellett kitűnő előadása következett. A közönség felvillanyozódott. E fülbemászó hangokat érti és érzi mindet magyar, innen az egyre fokozódó újrázás, mely Ripper űr zenéjére hangzott fel. Élvezetés volt, midőn Sprovacker "Verlorenes Glück” czímű dalával megmutatta, hogy nem csak a magyar zene terén tud remekelni. A hangversenyt Nevorál Valéria Bartalus egyik magyar ábrándjával fejezte be. Oly tökéletes technikával és teljes odaadással játszotta e darabot, hogy a közönség sokkal élénkebb tetszés nyilvánítását érdemelte volna meg, mint a minőben részesült. Utána még a "Ha elmegyek nemsokára messzire” kezdetű népdalt adta elő oly szép variácziókkal, melyek ritka gyakorlottságáról tanúskodnak. Ezúttal nem maradt el a méltó elismerés, melyre bőven rászolgált. Végül meg akarunk emlékezni báró Kloch Károly úrról, kinek áldozatokat sem kímélő buzgóságának köszönhettük e sikerült estét és ki a rendezés körül a legnagyobb odaadással fáradozott. - Az estélyt követte Murai Károly „Virágfakadás” cz. vígjátéka. A színészek a kitűnő hangverseny behatása alatt nagyszerű jókedvvel játszottak egyenkint és összesen. - Kivált azonban Latabár pompás ügyvédjelöltje és Baranyai Szidi kaczagtató cseléd öltözete. A közönség a legélénkebb megelégedéssel búcsúzott Baranyai színtársulatától Pique. Elkésett tudósítás. A kisz.-ujhelyi tanítói járáskör május 12-én tartotta gyűlését, a melynek eredményéről a tagok sem tudtak. Ma értesülünk arról, hogy egészben csak 5 tag jelent meg. Ez eset minden esetre megrovandó volna, ha nem tudnók, hogy a tagoknak egyszerűen megnehezítették a megjelenést azáltal, hogy a gyűlést nem Kisz.-ujhelyre, a mely nemcsak közigazgatásilag, de körülbelül földrajzilag is a járás központja, vasúti össze köttetése a lehető legkényelmesebb, hanem magyarán mondva az Isten háta mögött fekvő Ó-Beszterczére tették, a hol mindez nincs. Hogy miért? Azt nem tudjuk. Jótékonyczélú tánczmulatság Várnán. A várnai ifjúság június hó 12-én a koronázási évforduló alkalmából a Klein-féle vendéglő nagytermében jótékonyczélú tánczmulatsagot rendez. Kezdete ^ 9 órakor. Belépő díj: személyenkint l frt, családjegy l frt 50 kr. Szerencsétlenség. F hó 25-én délelőtt történt, hogy a báró Popper-féle kolecskói ház javításával foglalkozó munkások Belán György vámszedőt valami segédkezésre kérték fel. A szerencsétlen ez alkalommal súlyos sérülést szenvedett halántékán, sőt kezelő orvosa, Orván Ede dr., ki a beteget a betegsegélyző egyesület helyiségébe szállíttatta, agyrázkódást is konstatált nála. Belán négy kiskorú gyermek atyja. Iskolai vizsgálatok. A bagy-bittsei polg. fiú iskolánál június hó 23. és 24. napján tartják a magánvizsgálatokat. Folyamodók a vármegyei kir. tanfelügyelőhöz czímzett bélyeges kérvényeiket az iskola igazgatóságához kötelesek beterjeszteni. Felnőttek kérvényükhöz erkölcsi, foglalkozási bizonyítványt és keresztlevelet is kötelesek becsatolni. Nemzeti színészet. Be kell még számolnunk tavaszi színházidényünk utolsó hetével. Vasárnap. 22-én délután, „Goldstein Számi" került színre. Gömöri, kit mindig a társulat legügyesebb tagjai közé soroltunk, ezúttal is kitűnően állotta meg helyét. Köréje sorakozott a többi szereplő, az ő pajkos jó kedve ragadt át rajok is, szóval élvezetes délutáni előadás volt. Este a „Gleleji kis királyt” adták. A hölgyek közül ez este Kövesi Ilonka tűnt ki, a többiről nem akarunk hosszasabban értekezni csak Gyárfás pompás alakításáról a főszerepben dicsérőleg kell megemlékeznünk. Hétfőn 23-án, Lónyai Piroska jutalmául „Tiszturak a zárdában" operette volt a műsoron. Az előadás a legjobbak közé tartozott. A közönségen is meglátszott, hogy egyik kedvenczét akarja ünnepelni, volt is taps bőven. Kedden Latabár Árpád jutalmául „Blitzweisz Kóbi” bohózat. Ez a fiatal színész, ki első fellépései alkalmával még kissé bizonytalan és szögletes volt, rövid idő alatt oly ügyességre tett szert, hogy határozott tehetsége mellett kell állást foglalnunk. A kóser gyerek az ő alakításában igen élvezetes és mi fő, minden túlzástól ment volt. A szerdai előadásról külön emlékezünk meg. Akartak ugyan még csütörtökön is egy előadást tartani, de erről utólag lemondottak. Nyilvános köszönet. A következő sorok közlésére kértek fel bennünket: Elmulaszthatatlan kedves kötelességemnek tartom, hogy e helyen is hálás köszönetet mondjak báró Kloch Károlyné Zsolna és Vidéke 1897-1899 Ő méltóságának Reiss Ottóné úrnőnek, Nevorál Valéria, Ring Stefánia, Bezdek Emilia kisasszonyoknak, továbbá Hahn Lajos és Ripper Jakab uraknak a javunkra rendezett hangversenyen való szíves közreműködésükért. Különösen pedig Kloch báró ő méltósága, mint a magyar színügy páratlan pártfogója és istápolója fogadja alázatos köszönetemet, jóakaratú támogatásáért. - Egyúttal nem mulaszthatom el elutazásunk következtében, hogy Zsolna városa mélyen tisztelt műpártoló közönségének forró köszönetemet szíves pártfogásáért ki ne fejezzem. Becses emlékükbe ajánlom magamat, maradtam tisztelettel Branyai Mihály színigazgató. Közgazdaság. A triesti általános biztosító társaság (Assicurazioni Generali) f. évi április hó 12-én tartott 66-ik közgyűlésen terjesztettek be az 1897. évi mérlegek. Az előttünk fekvő évi jelentésből látjuk, hogy az 1897. deczember 31-re érvényben volt életbiztosítás töke összegek 110815677 korona 60 fillért tettek ki és az év folyamán bevett díjuk 17.282.135. korona 40 fillér rúgtak. Az életbiztosítási osztály díjtartaléka 8.225.896 korona 36 fillérrel 106.055.417 korona 10 fillérre emelkedett. A tűz és szállítmánybiztosítási ágakban a díj és illeték bevétel 26.059.779 korona 92 fillér volt, miből 11.051.256 korona 32 fillér viszontbiztosításra fordíttatott, úgy hogy a tiszta díjbevétel 15.005.523 korona 60 fillérre rúgott, mely összegből 12.079.205 korona 16 fillér mint díjtartalék minden tehertől menten, a jövő évre vitetett át. A jövő években esedékessé váló díjkötelezvények összege 68.189.768 korona 36 fillért tesznek ki. Károkért a társaság 1897-ben 24.466.461 korona 76 fillért folyósított. Ehhez hozzáadva az előbbi években teljesített kárfizetéseket a társaság alapítása óta károk fejében 613.962.236 korona 46 fillérnyi igen tekintélyes összeget fizetett ki. Ebből a kártérítési összegből hazánkra 113.406.607 korona 41 fillér esik, mely összeget a társaság 170.141 káresetben fizetett ki. A nyereségtartalékok közül, melyek összesen 14.769.224 korona 48 fillérre rúgnak, kiemelendők: az alapszabály szerinti nyereségtartalék, mely 5.250.000 koronát tesz ki, az értékpapírok árfolyamingadozására alakított tartalék, mely 1.560.000 korona külön tartalék, úgy szintén az évi nyereségből kihasított 44.315 korona 04 fillérrel 9.359.224 korona 48 fillérre emeltetett fel úgy, hogy az most az 1897. évi deczember 31-én meglévő értékpapírok értékének épen 10%-ának felel meg, továbbá felemlítendő még az160.000 koronára rúgó kétes követelések tartaléka. - Ezeken kívül fennáll még egy 400.000 koronát kitevő külön alap, melynek az a rendeltetése, hogy az életbiztosítási osztályban kamatláb esetleges csökkenését kiegyenlítse. A társaság összes tartalékjai és alapjai , melyek első rangú értékekben vannak elhelyezve, az idei áramlások folytán 132.348.020 korona 60 fillérről 143.645.142 korona 28 fillérre emelkedtek, melyek következőképen vannak elhelyezve. 1 Ingatlanok és zálogkövetelések .. 23.510.126 korona 14 fillér 2 Életbiztosítási kötvényekre adott kölcsönök .. 12.499.795 „ 64 „ 3 Letéteményezett értékpapírokra adott kölcsönök .. 568.842 „ 06 „ 4 Értékpapírok .. 94.373.963 „ 44 „ 5 Tárcza váltók .. 811.139 „ 70 „ 6 A részvényesek biztosított adásvételei .. 7.350.000 „ - „ 7 Banknál lévő rendelkezésre álló követelések .. 4.165.607 „ 26 „ 8 Készpénz és az intézet követelései, a hitelezők követeléseinek levonásával .. 365.668 „ 04 „ 143.645.142 korona 28 fillér. Ezen értékekből több mint 36 millió korona magyar értékekre esik. Nyílt tér (E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk.) Hivatalos közlemény 4054 b. 97 Bűnügyi tárgyalási jegyzőkönyv. Felvétetett a zsolnai kir. Járásbíróságnál 1897. évi deczember hó 17-én, délután 3 órakor. Ezen tárgyalásra alapul szolgál az 1897. évi szeptember hó 30-án 3146 sz. alatt beadott feljelentés. Leimdörfer Adolf ellen becsületsértés és rágalmazás miatt. Jelenlevők, stb. Ő felsége a király nevében! Ítéltetett: Leimdörfer Adolf 45 éves, izr., nős, 3 gyermek apja, vagyonos kereskedő, büntetlen zsolnai lakos, vádlott - a Rosenfeld Ignácz ellen elkövetett s a btkv. 258.§-ba ütköző rágalmazás vétsége miatt vétkesnek kimondatik s ezért a btkv. hivatkozott §-a alapján a foganatba vételtől számítandó két (2) napi fogházra s az 1892. évi 27. t.cz. 3.§-ban meghatározott czélokra fordítandó behajthatatlanság esetén további két (2) napra átváltoztatandó s 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő húsz (20) frt. Pénzbüntetésre ítéltetik. Tartozik a vádlott a felmerülő bűnügyi költségeket az államkincstár részére, úgy 20 frt eljárási költséget és 15 frt ügyvédi díjat Rosenfeld Ignácz sértett részére az elj. szab. 107. §-a alapján - 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Schvertner Gyula ügyvéd díjai 15 frt-ban, Hulyák Bertalan ügyvéd díjai 12 frt-ban állapíttatnak meg saját ügyfeleik ellenében. Ezen ítélet jogerőre emelkedése után a btkv. 277.§-a alapján a „Zsolna és Vidéke” vagy a „Vágvölgyi Lap”- ban a vádlott költségére. A vádlott költségére leendő közzététel végett - Rosenfeld Ignácz magánvádlónak kiadatni rendeltetik. Indokok: A tárgyalás során kifejtett tényállás szerint a Zsolnán megjelenő „Felvidéki Újság” czímű lapnak 1897. évi július 15. és 1897. évi július 29-én megjelent számaiban, melyek vádlott által eredetben becsatoltattak, egy névtelen szerző által beküldött czikkek jelentek meg, melyek rágalmazást foglalnak magukban és a melyeknek kivonata, s értelme az, hogy az 1891. évben a kormány által intézkedés tétetett, hogy a felvidéki szűkölködő lakosság számára árpa és élelmi czikkek szereztessenek be. Ennek elintézéséra egy bizottság küldetett, melynek tagja volt Rosenfeld Ignácz is, a ki azonban nem hirdetett pályázatot a kereskedők között, hanem egy czéggel bocsátkozott alkuba, - ezen czég az árpa szállításával meg is bízatott, minekfolytán 1000 frt tiszta haszon maradt, melynek felét Rosenfeld Ignácz tette el. Minthogy Rosenfeld Ignácz már 10 év óta a zsolnai izr. hitközség elnöke, ezen előzmények után történt, hogy egy névtelen bizottság által, az 1897. év augusztus hó 8-ik napjának délutáni 5 órájára a Glasel-féle vendéglőbe a zsolnai izr. hitközség tagjai értekezletre hivattak össze. A feljelentés szerint ezen ülésen vádlott elnökölt és az ott tartott beszédjében, mely panaszos ellen volt irányítva, a többi között azt mondotta, hogy: „Mi semmiképp sem tűrhetjük, hogy a mi hitközségi elnökünk, az állomásán maradjon, mivel nagyon lehetséges, hogy nemsokára az államügyész által éjnek idején az ágyáltól is elvezettetik, hogy a börtönbe csukassék”. Vádlott beismerte, hogy szónoklata a panaszos ellen volt irányítva és hogy abban éles hangon kelt ki vádló ellen, de azt azért tette, mert a fent érintett dolognak hírlapilag történt szellőztetése után, mint az izraelita hitközségnek egyik tagja erre magát feljogosítva érezte. A gyűlésen tartott beszédjét, melyet ott német nyelven mondott, a tárgyalási jkvhöz becsatolta. Beismeri abban a többi között, hogy azt mondotta: „hogy ha a hitközségi elnök ellen szellőztetett vádak valóknak bizonyulnának, nem sokára elérkezik azon idő, hogy az államügyész által éjnek idején az ágyból elvezettetik, hogy felelősségre vonassék.", de azt tagadta, hogy azt is mondotta volna: „hogy a börtönbe csukassék”. Védekezett továbbá vádlott azzal, hogy a fent említett beismerő nyilatkozatát csak feltételesen mondotta, vagy az esetre, ha a panaszos ellen a hírlapilag szellőztetett dolgok valóknak bizonyulnának. Továbbá, hogy mvádló a „Felvidéki Újság”-tól a rágalmakat eltűrte, és magát kellőleg nem tisztázta. Vádlottnak ezen előadott kifogásával szemben a bizonyítási eljárás során kétségtelenné vált, hogy ő a kérdéses értekezlet alkalmával nem úgy adta elő a dolgot, mint a „Felvidéki Újság”-ban közöltetett, és nem is azon feltételtől tette függővé nyilatkozatát, hogy a hírlapi szellőztetések valóknak bizonyulnának - hanem ténybeli állításokat közölt. Ugyanis Ripper Mór tanú azt vallotta, hogy ő csak az értekezlet végén jelent meg, és csak azt hallotta, midőn vádlott beszédjét ily módon fejezte be: "ilyen ember nem méltó, hogy tovább is hitközségünk elnöke legyen”. de hogy ezen nyilatkozatot miképp hozta összeköttetésbe panaszos személyével és a fent érintett hírlapi dolgokkal, azt nem tudja és a vádbeli állítások többi részét nem hallotta. - Lövenbein Ignácz tanú vallomása mit sem bizonyít, mert igaz ugyan, hogy ő az értekezleten jelen volt, de hogy ott mi történt és hogy vádlott mit beszélt, azt elfeledte. Ezekkel szemben azonban Nürnberg Ármin és Brichta Samu teljes hitelt érdemlő, és hit alatt kihallgatott tanuk vallomásával egészen bebizonyult, hogy vádlott minden feltétel kifejezés nélkül tényeket állított, mert azt mondotta: „az. izr. hitközségnek csak egy tiszteletbeli állása van és ez a hitközségi elnök állása, nem tűrhetjük tehát, hogy oly egyén viselje ezen állást, a kiről mindenféle hírek keringenek, mert ha azt tűrnök, megtörténik, hogy az államügyész által éjnek idején fog elvezettetni az ágyból”. Ugyanezen 2 tanú határozottan kifejezte azt is, hogy a vádlott ezen nyilatkozatát a „Felvidéki Újság”-ban megjelent hírekkel összefüggésbe nem hozta, és ezeket minden feltétel kifejezés nélkül mondotta. - Tekintettel már most arra, hogy vádlott azt állította: „nem sokára elérkezik azon idő, midőn az államügyész éjnek idején fogja panaszost ágyából kivezettetni”, ezen kifejezés a rágalmazást megállapítja, mert ez valóság esetén nem csak a panaszost a közmegvetésnek tenné ki, hanem kétségtelen, hogy vádlott büntetendő cselekménnyel gyanúsította panaszost, mert tisztességes embert és olyant, aki büntetendő cselekményt nem követett el, éjnek idején az államügyész nem vezethet el ágyából. - Igaz ugyan, hogy a „Felvidéki Újság” -ban rágalom jelent meg magánvádló ellen, és ez ellen talán nem is keresett törvényes úton mvádló elégtételt - a mi külömben is ezen bűnper keretébe nem is tartozik, de ezen körülmény mégsem jogosította fel a vádlottat arra, hogy panaszost ő is rágalmazhassa annál is inkább, mert a mvádló által becsatolt "Vágvölgyi Lap” 32. sz. példányából, a mely ugyanazon nap jelent meg, midőn a kérdéses értekezlet, Zsolnán tartatott a magánvádló egy hírlapi czáfolatot tett közzé a "Felvidéki Újság"-ban megjelentek ellen, és ugyanazon lapszámban megjelent a zsolnai izr. hitközség 1897. évi augusztus hó 5-én tartott üléséről felvett jkvi kivonat is, a mely az izr. hitközség választmánya előtt Rosenfeld Ignáczot rehabilitálta. Figyelembe véve még azt, hogy Rosenfeld Ignácz ellen a hírledt büntetendő cselekményért nem csak hogy marasztaló ítélet nem hozatott, nemcsak hogy vád alá nem helyeztetett, de az illetékes hatóságnak még feljelentés sem tétetett és ellene csak egy hírlapi közlemény jelent meg, a melynek sem valódisága sem valótlansága jogerős bírói határozattal eldöntve nem lett; továbbá, miután a rágalmazás egy nyilvános ülésen 25-30 ember előtt történt; mindezeknél fogva kétségtelen, hogy vádlott cselekménye a btkv. 258.§-ába ütköző rágalmazás vétségének tényálladékát megállapítja, miért is vádlott vétkesnek kimondandó és a kiszabott büntetéssel sújtandó volt. Enyhítő körülmény vádlott büntetetlen előélete és azon körülmény, hogy mint az izr. hitközség tagja méltán felháborodást érezhetett akkor, midőn az izr. hitközség elnökéről a "Felvidéki Újság”-ban ily rágalmazást megállapító hírek jelentek meg, de súlyosító körülmény, hogy a vádlott intelligens ember létére a ki tettének fontosságát fel tudta fogni - egy másik intelligens emberről a ki az izr. hitközségi elnöki állást már 10 év óta tölti be, - nyilvánosan, egy nagy számú értekezlet előtt illette rágalmazó kifejezésekkel. A bűnügyi és az eljárási valamint az ügyvédi költségekre nézve tett intézkedés vádlott elitéltetésének folyománya és az elj. szab. 107. §-án alapszik. A jogerő után az Ítéletnek hírlapi közzétételére vonatkozó intézkedés a btkv. 277. §-án alapszik. Ezen ítélet kihirdetvén, a fellebbezési jogra történt figyelmeztetés után vádlott úgy a minősítés, valamint elítéltetése, esetleg az ítélet súlyos volta miatt - mvádló pedig a büntetés szigorítása és felemelése végett fellebbezést jelentettek be. Kmf. Gyúk Ferencz kir. albíró, Michalusz Gusztáv jkvvezető. 13.sz.1898.Bűnt. Ő Felsége a király nevében a pozsonyi kir. ítélő tábla rágalmazás vétségével vádolt Leimdörfer Adolf elleni bűnügyet, melyben a zsolnai kir. járásbíróság 1897. évi deczember hó 17-én 4054 szám alatt ítéletet hozott a vádlottnak és és Rosenfeld Ignácz magánvádlónak fellebbezése folytán 1898. január hó 19-én tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vevén, következően ítélt: Leimdörfer Adolf vádlottat, a rágalmazás vétsége helyett a btkv. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében mondja ki bűnösnek és ezért, őt behajthatatlanság esetében 4 napi fogházzal helyettesítendő 40 frt pénzbüntetésre ítéli s ezt az ítéletet a „Zsolna és Vidéke” czímű lapban közzététetni. Ezzel a változtatással egyébként az első bíróságnak ítéletét helyben hagyja. Indokok: Leimdörfer Adolf beismeri ugyan hogy a zsolnai izr. hitközség több tagja által Zsolnán a Glasel-féle vendéglőben m. é. augusztus hó 8-án tartott értekezleten, mint ennek az értekezletnek elnöke, megnyitó beszédében Rosenfeld Ignáczról az izr. hitközség elnökéről akként nyilatkozott „nem vagyunk biztosak az iránt, hogy a mi hitközségi elnökünket nem fogja a kir. ügyészség ágyából is elővezettetni, hogy felelősségre vonja”; azzal védekezik azonban, hogy múlt évi július hó 15-én a "Felvidéki Újság” 28-ik számában Rosenfeld Ignácz az izr. hitközség elnöke egy névtelen czikkben azzal vádoltatott, hogy 1891-ben, mint az ínségesek felsegélyzésére alakult bizottságnak tagja. 1000 méter mázsa árpának beszerzésével megbízatván, csupán egy kereskedőt szólított fel ajánlat tételére, a szállítással ezt a kereskedőt bízta meg, és ezzel az elért nyereségen megosztozott. Ő tehát inkriminált nyilatkozatát hivatkozással a "Felvidéki Újság”-ban emelt vádra és azzal a hozzáadással, „ha a vád való”, sértési czélzat nélkül, az ügy érdekében tette. Brichta Samu tanú ugyan azt vallotta, hogy a vádlott inkriminált nyilatkozatát nem tette függővé a vád valótlanságától; mivel azonban ez a tanú ép úgy mint a többi kihallgatott tanú, a vádlott által elmondott beszéd egyéb lényeges tartalmára nem emlékezik vissza, és így nincs kizárva, hogy a vádlottnak nyilatkozatát tévesen fogta fel: a vádlottnak azt a védekezését, hogy ő a terhére rótt nyilatkozatot az általa előadott értelmében tette, valónak kell elfogadni. Minthogy e szerint a vádlott a "Felvidéki Zsolna és Vidéke 1897-1899 Újság”-ban fölmerült vádra csak mint ilyenre hivatkozott, de azt nem tényként állította, az a nyilatkozata pedig, hogy ha a vád való, megeshetik miszerint Rosenfeld Ignáczot a kir. ügyész az Agyból is elővezetteti, hogy felelősségre vonja, nem képez tényállítást, hanem csak vélemény nyilvánítást: a vádlottnak panaszolt nyilatkozatában a rágalmazás vétségének ismérvei fel nem lelhetők. Tekintve azonban, hogy a vádlott anélkül hogy a Rosenfeld Ignácz ellen, az egy helyi lapban felmerült gyanúsítás miben létéről magának meggyőződést szerzett volna a Rosenfeld Ignácz állítólagos cselekményét nagyobb számú tagokból álló értekezlet előtt oly súlyos természetűnek igyekezett feltüntetni, a melynél fogva megtörténhetik, hogy Rosenfeld Ignácz éjnek időjén is ágyából a bíróság elé fog hurczoltatni, a vádlottnak ez a nyilatkozata pedig kétségtelenül arra czélzott, hogy Rosenfeld Ignáczot mint az izr. hitközség elnökét a hitközségi tagok előtt, lealacsonyítsa, s ennél fogva a becsületsértés tényálladékát megállapítja: Leimdörfer Adolf a becsületsértés vétségében bűnösnek volt kimondandó. A büntetés kimérésénél a vádlott javára enyhit körülményként mérlegeltetett eddigi büntetlen előélete és az a körülmény, hogy a gyanúsító czikk a „Felvidéki Újság”-ban július hó 15-én jelenvén meg augusztus hó 8-áig sem Rosenfeld Ignácz, sem pedig az ínségi bizottság valamelyik tagja részéről meg nem czáfoltatott, minél fogva a hitközség jó hírnevére féltékeny hitközségi tagok állandó izgatottságban lehettek és Leimdörfer Adolf sértő nyilatkozatát ezen izgatottság befolyása alatt tette: ellenben súlyosító körülménynek csak az vétetett, hogy Leimdörfer Adolf a sértést nagyobb számú tagokból álló értekezlet előtt követte el. Az Ítélet azért, rendeltetett kifejezetten a "Zsolna és Vidéke” czímű lapban tétetni közzé, mert a btk. 277. §-a szerint az ítélet azon vidéknek valamelyik lapjában teendő közzé, a hol a büntetendő cselekmény elkövettetett, a „Vágvölgyi Lap" pedig nem a vádlotti cselekmény elkövetési helyén jelenik meg. Ezzel a Változtatással egyébként az első bíróságnak ítélete vonatkozó indoklásánál fogva hagyatott helyben. Pozsony, 1898. január 19-én. Lehoczky Kálmán s.k. Kubinyi Aladár előadó s.k. 2399. sz. B. 1898 Ő Felsége a király nevében a magyar kir. Curia rágalmazás vétségével vádolt Leimdörfer Adolf ellen a zsolnai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és ugyanott 1897. deczember hó 17-én 40584. sz. a. a pozsonyi kir. ítélőtábla által pedig Rosenfeld Ignácz panaszos és a vádlott fellebbezésére 1898. évi január hó 19-én 13. sz. a. elintézett bűnvádi ügyet ugyan azoknak fellebbezése folytán 1898. évi márczius hó 23-án tartott nyilvános ülésben vizsgálat alá vevén, következő végzést hozott: az 1883. VI. tcz. 7.§-ának egyik esete sem forogván fenn: a fellebbezések visszautasíttatnak. Budapesten, 1898. évi márczius hó 23-án. Czorda Bódog s.k., Nagy Sándor előadó s.k. Árverési hirdetmény. 2145. sz. 1898. A nagy-bittsei kir. jbság mint telekk. hatóság közhírré teszi, hogy özv. Neunbauer Szidónia s Neubauer Jakab végrehajtatónak Sutara József, végrehajtást szenvedett elleni 115 frt. tőke és jár. kielégítése végett a kollároviczi 249. sz. tkkvben foglalt 88 sz. ház és istállóval bíró végrehajtást szenvedett nevére egészben írt és 393 forintra becsült ingatlanokra a bírói árverés elrendeltetvén megtartására határidőül f. évi június hó 10-ik napjának d. u. 2 órája Kollárovicze község házánál kitűzetik. Kikiáltási ár a becsár. Árverezni szándékozók tartoznak a becsár 10%-át készpénzben vagy értékpapírokban a kiküldött kezéhez letenni. Kelt Nagy-Bittsén, a kir. járásbíróság mint telekkvi hatóságnál 1898. évi április hó 14-én. Dr. Sporzon Gyula, kir. járásbíró Árverési hirdetmény. 192. 1898. Alulírt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.cz. 102.§-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a bittsei kir. törvényszék mint csődbíróság 1897. évi 5541/p. 97. számú végzése következtében Dr. Pokorny Győző Bittsén lakó ügyvéd, mint „Marcus Leimdörfer Sohn” csődtömege gondnokának kérvénye folytán vagyonbukott Leimdörfer Marcus fia csődtömegéhez tartozó 537 frt. 16 krt. kitevő követelések nyilvános árverésen eladatnak. - Mely árverésnek a bittsei kir. jbíróság 2378/p. 1898. sz. végzése folytán N.-Bittsén a kir. járásbíróság 6. sz. hivatalos helyiségeiben leendő eszközlésére 1898.évi június hó 7. napjának d.u. 3 órája határidőül kitűzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.cz. 107. és 108. §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is el fognak adatni. Kelt Bittsén, 1898. évi május hó 2. napján. Veszely kir. bírósági végrehajtó Árverési hirdetmény. 2519.sz. 1898. A nagy-bittsei kir. jbság mint telekk. hatóság közhírré teszi, hogy Glasel Félix végrehajtatónak Czigányik Andrásné szül.: Vrancsik Chlebecz Zsuzsanna végrehajtást szenvedett elleni 86 frt. 47 kr. végreh. Ügyében a nagydivinai 173. sz. tkjben foglalt végrehajtást szenvedett nevére ^ részben u.o. 342. sz. tjkvben nevére egészben írt 305 frtra becsült ingatlanokra a bírói árverés elrendeltetvén megtartására határidőül 1898. évi július hó 13-ik napjának d. e. 11 órája Nagy-Divina község házánál kitűzetik. Kikiáltási ár a becsár. Árverezni szándékozók tartoznak a becsár 10%-át készpénzben vagy értékpapírokban a kiküldött kezéhez letenni. Kelt Nagy-Bittsén, a kir. járásbíróság mint telekkvi hatóságnál 1898. évi május hó 2-án.. Dr. Sporzon Gyula, kir. járásbíró Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. 4/10 Jubiläums-Ausstellung 1898. Wien Singer Pavillon in der Rotunde Zum Besuche unserer Ausstellung in der Rotunde erlaube wir uns hiermit ergebenst einzulanden. Dieselbe umfasst eine Auswahl unserer neuesten Constructionen von Nähmaschinenb für den Hausgebrauch, wie für die verschiedensten Special-Arbeiten der Industrie, Sämtliche Maschinen werden im praktischen Betrieb gezeigt. Eine reichhaltige Sammlung von Kunststiekerein, Applications- und Durchbrucharbeiten veranschaulicht unsere neue. mit so ausserordnentlichem Beifall aufgenommene Sticktechnik. Singer Mähmaschinen sind mustergiltig in Construction u. Ausführung. Singer Mähmaschinen sind unentbehrlich für Hausgebrauch u. Industrie. Singer Mähmaschinen sind in allen Fabriksbetrieb, die meist verbreiteten. Singer Mähmaschinen sind unerreicht in Leistungsfähigkeit und Dauer. Singer Mähmaschinen sind die moderne Kunstsickerei d. geignetsten. Kostenfreie Unterrichtscurse, auch in der modernen Kunststickerei. Die Nähmaschinen der Singer Co. werden in mehr als 400 Sorten von Special- Maschinen für alle Fabrikationszweige gelieferte und sind nur in unseren eigenen Geschäften erhältlich. Singer Co., Act.-Ges. Frühere Firma G. Neidlinger: SILLEIN, Ringplatz No. 14. 1-4 Zsolna és Vidéke 1897-1899 Triesti Általános Biztosító társaság Assicurazioni Generali Nyereség- és veszteség-számla az A mérleghez. Elemi biztosítási ág (1897) I. Kárfizetések (A kárfelvételi költségekkel együtt) korona fill. korona fill. 1 .Tűzbiztosítás levonva a viszontbiztosítók 2 . Szállítmánybiztosítás levonva a viszontbiztosítók részét.... II. Üzleti kiadások (levonva a viszontbiztosítók térítményeit) 1. Szervezési költségek (a folyó számlán teljesen törlesztve) 2. Járulékok 3. Folyó igazgatási költségek 4. Adók és illetékek III. Leírások és egyéb kiadások 1. Leírások kétes követelésekre 6.427.000 40 9.270.466 58 2.943.376 18 1.742.037 1.752.081 30 16 3.494.118 1.045.746 158.643 40 70 50 6823 18 151.820 32 2. Egyéb kiadások: Járulékok és kamat a hivatalnokok ellátási pénztárába IV. Tartalékok függő károkra 1. Tűzbiztosítás levonva a viszontbiztosítók részét 2. Szállítmánybiztosítás levonva a viszontbiztosítók részét 3. Jégbiztosítás levonva a viszontbiztosítók részét 831.473 1.331.830 988 V. A biztosítási alapok állása a számadási év végén 1. Díjtartalék: a) Tűzbiztosítás levonva a viszontbiztosítók részér b) Szállítmánybiztosítás levonva a viszontbiztosítók részét 6.136.673 836.591 2.264.291 6.973.265 64 2. Tőkésített nyereségtartalék 3. Étrtélpapírok árfolyamtartaléka 4. Kétes követelések tartaléka 2.625.000 2.418.455 80.000 52 12.096.720 56 609916 42 VI. Évi üzleti nyereség Összesen 28.939.903 40 I. Biztosítási alapok áthozata a múlt évről korona fill. korona fill. 1. Díjtartalék, levonva a biztosítók részét 6.630.122 78 2. Tőkésített nyereségtartalék 2.625.000 3. Értékpapírok árfolyamtartaléka 2.071.920 88 4. Kétes követelések tartaléka 80.000 11.406.443 66 II. Függő károk tartaléka a múlt évről (levonva a viszontbiztosítók részét): 1. Tűzbiztosítás 814.827 48 2. Szállítmánybiztosítás 803.875 96 3. Jégbiztosítás 1002 1.621.705 44 III. Díjbevétel (Levonva a törléseket) 1. Tűzbiztosítás, Kor. 17.168.485,26 le: viszontbiztosítás 6.947.174,78 10.221.310 48 2. Szállítmánybiztosítás, Kor. 7.720.462,22 362.2380 68 13.843.601 16 le: viszontbiztosítás 4.107.081,54 IV. Tőkebefektetések hozadéka 1. Kölcsön és leszámítolási kamat, továbbá hitelintézeteknél és takarékpéztáraknál eszközölt betétek kamata 80.328 70 2. Értékpapírok kamata 370.046 56 3. Ingatlanok tiszta hozadéka 102.720 80 559.006 06 V. Egyéb bevételek 1. Kötvény illetékek a) Tűzbiztosítás 1.120.384 28 b) Szállítmánybiztosítás 41.748 16 1.164.832 44 2. Könyvszerű árfolyamnyereség étékpapírokon 347.134 64 Összesen 28.939.903 40 Nyereség- és veszteség-számla az B mérleghez. - Életbiztosítási ág (1897) I. Esedékes biztosítások és járadékok fizetése: korona fill. korona fill. 1. Halálesetre szóló és vegyesbiztosítások, levonva a viszontbiztosítók részét 5246362 32 2. Elélés esetére szóló biztosítások, levonva a viszontbiztosítók részét 1116374 98 3. Járadékbiztosítások 296945 36 6659682 66 II. Fizetések visszavásárolt kötvényekért, levonva a viszontbiztosítók részét 1560651 06 III. Osztalék fizetések biztosítottaknak 359779 82 IV. Üzleti kiadások (Levonva a viszontbiztosítók térítményeit) 1. Szervezési költségek, a folyószámlán teljesen törlesztve 2. Szerzési költségek 3. Folyó igazgatási ügyek 1126806 26 4. Behajtási járulékok 1257111 78 5. Orvosi költségek 397657 34 2919435 08 6. Adók és illetékek 143859 70 313154 10 V. Leírások és egyéb kiadások: Leírások kétes követelésekre és ingatlanokra 26210 26 VI. Függő károk tartaléka: 1. Halálesetre szóló és vegyes biztosítások, levonva a viszontbiztosítók részét 832426 10 2. Elélési biztosítások, levonva a viszontbiztosítók részét 337352 02 3. Járadékbiztosítások 11427 34 1181205 46 VII. A biztosítási alapok állása a számadási év végén: 1. Díjtartalék a) Halálesetre szóló és vegyes biztosítások, levonva a viszontbiztosítók részét ... Kor. 89.013234,70 b) Elélési biztosítások, levonva a viszontbiztosítók részét 9.245.211,18 c) Járadékbiztosítások 3.022.008,66 101280454 54 2. Díjátvitelek a) Halálesetre szóló és vegyes biztosítások, levonva a viszontbiztosítók részét Kor. 4.109.032,22 b) Elélési biztosítások, levonva a viszontbiztosítók részét 265.930,34 4374962 56 3. Külön tartalék a kamatláb esetleges hanyatlásának kiegyenlítésére 400000 4. Tőkésített nyereségtartalék 2625000 5. Értékpapírok árfolyamtartalék és kiegészítő tartalék 6896453 92 6. Kétes követelések tartaléka 80000 7. A biztosítottak osztalékalapja 1385764 54 117042635 56 VIII: Évi üzleti nyereség 1831894 64 Összesen 131894638 64 I. Biztosítási alapok áthozatala a múlt évről: korona fill. korona fill. 1. Díjtartalék 93575878 98 2. Díjátvitelek (levonva a viszontbiztosítók részét) 4013641 76 3. Külön tartalék a kamatláb esetleges hanyatlásának kiegyenlítésére 240000 4. Tőkésített nyereség-tartalék 2625000 5. Értékpapírok árfolyamtartaléka és kiegészítő tartalék 5626888 40 6. Kétes követelések tartaléka 80000 7. A biztosítottak osztalékalapja 1693819 68 107855228 82 II. Függő károk tartaléka a múlt évről (levonva a viszontbiztosítók részét) 1012800 60 III. Díjbevétel 1. Halál esetére szóló és vegyesbiztosítások ... 15.882.870,08 levonva a viszontbiztosítók részét 748.699,84 15134170 24 2. Elélési biztosítások 944.068,62 (levonva a viszontbiztosítók részét) 8.356,56 935712 06 3. Járadékbiztosítások 455196 70 16525070 IV. A tőkeberuházások hozadéka: 1. Kölcsön és leszámítolási kamatok, valamint a hitelintézeteknél és takarékpéztáraknál levő betétek kamatai 25603 38 2. Kötvényre adott kölcsönök kamatai 537488 76 3. Jelzálogkölcsönök kamatai 296798 80 4. Értékpapírok kamatai 3488974 54 5. Ingatlanok tiszta hozadéka 589557 20 4938422 68 V. Egyéb bevételek 1. Kötvényilletékek 293542 02 2. Könyvszerű nyereség értékpapírokon 1269565 52 1503107 54 Összesen 131894638 64 Az Assicurazioni Generali vagyonállása 1897. deczember 31-én Folyószám A tétel neve A Korona fillér B Korona fillér Összesen Korona fillér 1 A részvényesek adóslevelei a tőke be nem fizetett részéről 3.674 000 3.673.000 7.350.010 2 Ingatlan birtok a) Városi ingatlanok b) Mezőgazdasági birtok 2.313.200 13.150.000 13.150.000 2.513.200 3 Építés alatt álló Intézeti ház Milanoban 913.252,86 973.158,86 4 Kölcsönök a társaság életbiztosítási kötvényeire 1.2199.793,64 12.499.795,64 5 Kamatozó jelzálogjogilag biztosítot tőkekölcsönök ingatlanokra 6.873.773,28 6.873.773,28 6 Kölcsönök értékpapírokra 568.842,06 568.842,06 7 Állam- és más értékpapírok 8.983.415,28 8.4608.826,46 8.3592.214,74 8 Folyó kamatok 248.306,14 583.112,46 781.718,70 9 Váltók a tárczában 811.139,70 811.139,70 10 Rendelkezésre álló pénzek hitelintézeteknél és takarékpénztáraknál 3.985.649,90 179.957,35 4.165.607,26 11 Készpénzkészlet az Intézet igazgatóságánál és fiókjainál 852.839,76 61.721,98 914.561,74 12 Maradvány a viszontbiztosítók számláiból 743.359,78 48.123,40 791.483,18 13 Maradvány az intézet fiókjainak számláiból 2.918.190,78 490.748,06 3.438.938,84 14 Maradvány az A mérleg folyó számlájából 2.264.618 04 226.4618 04 15 Adósok különböző czímek alatt 941.213,64 53.107,84 994.341,48 16 a) Letétek, kezesség és biztosíték gyanánt c)Letét Goldschmiedt alapítvány d) ” Besso József alapítvány e) ” Calabi R. alapítvány 3.311.664,04 6000 12.000 6000 4.587.368,08 7.899.032,12 6000 12.000 6000 17 Bútorzat és vasszekrényzet a társaság összes hivatalaiban, czégtáblák, papír-, nyomtatvány az összes raktárakban 18 Előlegezett jutalékok és szervezési költségek 29.605.844,18 129.999.005 ,46 159.606.449,64 1897. deczember 31-éna jövő évekre érvényben maradó díjkötelezvények értéke kor. 68.189.768,38 Folyószám A tétel neve A Korona fillér B Korona fillér Összesen Korona fillér 1 Alaptőke 5.230.000 5.250.000 10.500.000 2 Tőkésített nyereségtartalék 2.625.000 2.625.000 5.250.000 3 a) Tartalékalap az értékpapírok árfolyam ingadozásának fedezésére b) Kiegészítő tartalék 2.418.455,52 5.336.453,92 1.560.000 7754909,44 1.560.000 4 Tartalékalap kétes követelések fedezésére 80.000 80.000 160.000 5 a) Díjtartalék folyó biztosításokra az A mérlegen Díjtartalék folyó biztosításokra a B mérlegen b) Díjátvitel a B mérlegen c) Külön alap a kamatláb esetleges hanyatlásának kiegyenlítésére Tartalék függőben lévő kárfizetésekre az A mérlegen a B mérlegen (A viszontbiztosítók részének levonásával) 6.973.265,04 101.280,54 4.374.962,56 400.000 6.973.265,04 101.280,54 4.374.962,56 400.000 6 2.264.291,18 1.181.205,46 2.264.291,18 1.181.205,46 7 Osztalékalap az életbiztosításban nyereménnyel biztosítottak javára 1.385.764,54 1.385.764,54 8 A hivatalnokok ellátási pénztárjának vagyona 1.655.917,64 1.655.917,64 9 Jelzáloghitelezők 10 Egyenleg a viszontbiztosítók számláján 1.672.819,10 97.599,90 1.769.919 11 Egyenleg az intézet fiókjainak számláján 81.610,96 4.956,04 86.567 12 Egyenleg a B mérleg folyó számláján 2.261.618,04 2.264.618,04 13 Hitelezők különböző czímeken 351.330,02 3955,78 355.285,80 14 Betétek kezesség és biztosíték gyanánt 3.311.664,04 4.587.368,08 7.899.032,12 15 Gidoni alapítvány 10.948,86 10.948,86 16 Girard alapítvány 9.955 9.955 17 Goldschmiedt alapítvány 6.000 6.000 18 Besso József alapítvány 12.000 12.000 19 Calabi R. alapítvány 6.000 6.000 20 a) Nyereség előírás (A mérleg) .. kor. 3.552,36 b) B) Nyereség az üzletből .. kor. 609.916,42 613.468,78 1.831.884,64 2.445.368,42 29.606.844,18 129.999.605,14 133.606.440,64 A jövő években lejárandó tűzbiztosítási díjak Kor. 68.189.768,38 A cs. kir. szab. Assicurazioni Generali központi igazgatósága Triestben. Besso József. Besso M., Dr. Bozza Camillo, Dr. Levi J., Gróf Papadopoli Miklós, Romanin-Jacur Manó, Segré V., Vivante Fortuna; A vezértitkár: Richetti Ödön Hegedűs Sándor igazgatótanácsos, Magyarországi vezérügynökség: Steinhardt, Poór. Az intézet hivatalos helyiségei: Budapesten, Dorottya-utcza 10. szám alatt, az intézet saját házában Bővebb zárszámadási jelentések az alanti fő-ügynökségnél kaphatók. Ugyanott felvilágosítások a legnagyobb készséggel adatnak és élet, tűz, szállítmány és üvegbiztosítások az Assicurazioni Generali, jégbiztosítások A magyar jég és viszontbiztosító rész.-társaság és baleset elleni biztosítások az Első o. ált. baleset ellen, biztosítótársaság számára a legelőnyösebb feltételek és legolcsóbb díjak mellett fogadtatnak el. A zsolnai főügynökség: SCHLESINGER EDE. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna,II. évfolyam 23. szám 1898. június 5. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán F. M. E. E. és O. N. Sz. Két igen fontos nemzeti intézmény, mely kihatásaiban a mi szegény és ép ezért csekélyebb ellenállású, de mégis a legveszedelmesebb támadásoknak kitett vidékünk jövőjére nézve annál biztatóbban int felénk, két igazán magyar intézmény nevét írtuk e czikkelyünk homlokára. Abból az alkalomból tettük ezt, hogy az első most küldötte meg nekünk is időszaki jelentését az idei évről, a másik pedig: már megvetette erős lábát minálunk és legközelebb ünnepélyesen fogja kiterjeszteni szárnyait az itt való magyarság támogatására és tömörítésére. Nem leszünk már szétoldott kéve, mint aminek tekintettek eddig ellenfeleink és nem egészen a mi hibánkon kívül; nem sodorhat már a szélvihar bármily irányba, mint tette már akárhányszor: e két szilárd pontra támaszkodva daczolhatunk minden hányattatás és veszély ellenében. De szóljanak a tények. A F. M. E. E. ez idei első negyedére igen kedvező eredménnyel zárul. Alapítványai gyarapodtak, rendes jövedelmei fokozódtak, ami pedig mostoha viszonyaink között számot tevő jelenség, az állami segélyt is felemelik 1000 forinttal. Összes bevételei ez idő alatt 5555 frt, a pénztári helyzet tehát közel 3000 frttal javult. Erkölcsi tekintetben is kedvező momentum az, hogy az utolsó négy hónap alatt több mint száz új tag lépett az egyesületbe, kiváló szerepe volt a pánszláv „Národnie, Noviny” sajtóperéhez, mely alkalommal derekasan felelt meg magyar hivatásának. Említésre méltó az is, hogy a többi rokon magyar egyesülettel együtt részt óhajt venni az 1900-ik évi párisi világkiállításon, hogy ott méltán mutassák be közművelődési viszonyainkat. Ha meggondolják, mily ferde felfogások forognak a külföldön közkézen, mily gyarlón, gyakran ép nemzetiségi izgatóink által téves útra terelve, mily ellenszenvesen bírálják el közművelődési állapotainkat, nem fogjuk kicsinyelni ezt a nemes törekvést. Eközben szépen haladnak az egyesület könyvtárai is. A nép- és munkás könyvtárak szervezése, mely intézmény a külföldön ár igen s helyütt oly áldásosnak bizonyult, megérdemli e helyütt a legnagyobb figyelmet és támogatást. Kinek nincsen ócska könyve, melyre sok szegény ember vágyva tekintene? E mellett egy új és életrevalónak látszó eszmét karolt fel: gyermekkörök alakítását a népiskolák kebelében a magyar nyelv elsajátítására. N Nem találkoznék nálunk is vagy egy buzgó tanító, ki ez eszmét az F.M.E.E. támogatásával karolná? Azt hisszük, sok hasznosat művelhetne és és a hazafias elemek méltó hálájára is szám Folytassuk? Szóljunk érdemeiről a gyermekóvók létesítése és fenntartása körül? Azt gondoljuk, hogy az eléggé ismeretes erről új dicséretesebbet nem mondhatunk, megtettük ezt már a múltban. Örvendjünk most a F. M. E. E. kedvező jelentésének és tegyük hozzá, hogy bár működhetnék még sikeresebben a jövőben, mint teszi ma. Ha a felvidéki közművelődési egylet szép eredményeket mutat fel, úgy még sokkal nagyobb az országos nemzeti szövetség térfogata az országban és kivált a nemzetiségek lakta vidékeken. Ha általánosságban érezzük mi is az első áldásos hatását, a második azt közvetlenül fogja velünk éreztetni, mert nemzetiségi exponált helyen és hozzá még gyári város is vagyunk. Nem csak a nemzetiségi eszmék túltengése veszélyezteti magyar voltunkat, de a szoczialista eszmék vadhajtásai számára is igen termékeny Zsolna város területe. Oly bajok ezek, melyek minálunk a dolgok természetes fejlődése mellett idővel nem, hogy apadnának és veszítenének fenyegető jelegükből, ellenkezőleg növekednek, s a végén még a józan, de eddig még nem teljesen magyar elemeket is megmételyezik. Ezekkel az ellenségekkel akar szembeszállni az O. N. Sz. és ebben a munkájában vállvetve támogassuk. Nehéz munka vár tehát Zsolna városának intelligens elemeire, oly munka, melyet csak összetartással és a legügyesebb vezetés mellett végezhet el. Az eddig észlelt jelenségekből ítélve meglesz e két feltétlenül szükséges elem. Azt látjuk ugyanis, hogy megyénk közönsége helyesen fogta fel Zsolna veszélyeztetett állasát és a zsolnai nemzeti szövetség erősbítése czéljából lemondott több fiók alakításáról megyénk területén. Ide kell egyesíteni mind azt a nemzeti erőt, mely a megyében létezik, ezt a pontot kell megvédenünk minden tehetségünkkel. A hivatott vezér is megvan már: megyénk erélyes főispánjában. Őt kell megnyernünk ez ügy élére, mert egyedül ő lehet az, ki győzelemre vezetheti hazánkat. Hisszük is, hogy ezt meg fogja tenni, mert e tekintetben hivatkozhatunk saját szavaira, melyeket az O. N, szövetséghez intézett: „Azt hiszem, annak működése mindenütt, de főleg a felvidéken üdvös eredménnyel fog járni. Annyit megjegyzek, hogy reám csekély erőim A „Zsolna és Vidéke" Tárczája Az iskola nagyobb nevelői kötelességei korunkban. Freund Bernáttól. Világszerte megkondultak a vészharangok: a nyilvános élet őrtornya vészt jelez; íme a míveltségnek hatása! A nagykorú bűnösök száma apadt, de a kiskorúak bűnlajstroma gyarapodott. Ez utolsó, mint kórtünet leginkább Franciaországban tapasztalható; Azokkal, kik e tényből oda konkludálnak, hogy a műveltség általában nem javítja az embert, mert a gyermekek és ifjak, kik közelebb állanak a míveltség közvetlen hatásának köréhez, nem csak, hogy nem javultak, hanem rosszabbodtak is, s ez okból a régi mestereket, kik csak írni, olvasni s egy kis számolásra oktathattak s oktattak, a fenyítő pálczával együtt visszakívánják, röviden végzünk. Arra utalunk, hogy a modern iskola elég eredményesen működik, ha a nagykornak bűnstatistikája kevesebbet registrál: a kiskorúak a míveltség megszerzésének csak fele útján vannak még, azért ilyen felemás emberek. Az iskola semmi szín alatt nem tanít rosszra, ha a tanító maga nem neveletlen, nem erkölcstelen, nem vallástalan. Tanítónak csak olyan ember való, ki nemcsak jó nevelésű, erkölcsös és vallásos, habár nem teszik ki oklevelében, mint a belga iskolai bizonyítványokban „pieté trés bien" hogy jámbor, hanem a nevelési processust maga magán holtiglan folytatja is; tudatában lévén annak, hogy a jellemtelenség nem nevelhet a haza ifjúságában jellemest, a gazság nem nevelhet becsületességet, a kötelességmulasztó nem nevelhet kötelességtudót, a rest nem szorgalmasat, a hazug nem igazmondót. Intelligenczia párosulva gazsággal olyan, mint a templom egy rablóbarlang felett. Kivételek minden rendben, minden állásban, minden osztályban találhatók: nem csoda, ha a tanítóságba is belevetődik egy-egy silány egyén. De erről is azt szeretném hinni, hogy az anyagi rosszlét a szellemi táplálék hiánya, a sok zaklatás, mellyel a társadalom és egyik másik hatósága, a 120 különféle osztályú, egy kis iskolában összezsúfolt tanulója életét megkeserítik: ezek és hasonló tényezők vitték az elzüllés örvényébe. Ha van hiba a kréta körül, hogy a kiskorúak neveletlenek, szaporítják a bűnösök számát, ez csak a szülői házból eredhet. Megbomlott mai napság a családi élet, itt van a rákfene! - A nép gyermeke nem látja atyját, anyját csak késő este, mikor napszámából haza tér: a gazdag család gyermekének atyja folyton el van foglalva vállalataival, üzletével anyja meg nagy dáma, sok időt tölt a pipereasztalnál, a jour fixeken, látogatásban s egyebütt: a gyermek kiadatik az idegen szolgáknak, akár úgy mint a megfőzendő ebéd: honnan vegyen itt a gyermek jó nevelést? - Nagy kereskedőházban, vagy a hol egyéb okból sok a vendég, a látogató, a gyermek esze nem konczentrálódhatik kellőleg, nem tud elmélyedni, figyelmét egy dologra összepontoaitani; korán és mindent összevissza beszél, úgy, hogy az ember bámulja okosságát; de az iskolában csütörtököt mond a bölcsessége, szórakozott, nem türelmes, nem kitartó egy dologban, mintha itt is azt várná, hogy az egyik szórakozás váltsa fel hamar a másikat. Otthon csak extensive, külterjesen fejlődött, nem mélyedhetett el. Sajnos, a mint a mai gazdasági viszonyok mutatják, a középosztály mind inkább gyengül: csak a két szélsőség: a proletár és a gazdag marad: e körülmény megkettőzteti a mai iskola nevelői feladatát és oly felelősséget ró nyakába, melynek legnagyobb része eddig a szülök vállait terhelte. Az említett anyák nem csak oktatni nem tudják gyermekeiket, a mi Pestalozzi ideája volt, hanem nevelni sem tudják eszüket, kedélyüket: jellemüket nem fejleszthetik: jámborságot, erkölcsöt nem olthatnak beléjük, még ha értenének is hozzá és volna is következetességük, a mi feltétlenül szükséges a nevelésnél: egyszerűen nem érnek rá: a szegény anyát a kenyérkereset, a gazdagot a társadalmi ferdeségek akadályozzák. Az iskolát mint nevelő intézetet már régen ismerték. A gyermek hozzászokhatik a pontossághoz a rendhez, a tisztasághoz, a kötelesség teljesítéséhez, foglalkoztatják, dolgozik: a mi nemcsak óvja a henyéléssel járó rossz következményektől, hanem, ténylegesen jó tulajdonságokat plántál beléje. Ámde ezek mind csak közvetett erények, a mik mint eszközök szükségesek az emberi czél elérésére. E czél pedig magasabb, t. i. az ember legyen ember a szó szoros értelmében, a mi annyit jelent, legyen isten képmása, erkölcsös és vallásos: ez a közvetlen erény nevelésünk czélja, melyet nem elég tanítani úgy, hogy a tanuló eszmemenete e körben forog, hanem kell hogy az ethika tételei vérré hússá váljanak benne, énjével összeforrjanak, úgy hogy csak azt akarja, s mást nem, csak mit a vallás és ethika diktál neki. Hány ember tudja, milyen a helyes tett s mégis van Papakoszta és Atfendákisz! Az erkölcsi Zsolna és Vidéke 1897-1899 arányában mindenkor számíthatunk ... hogy lankadatlan buzgalommal iparkodjam eleget tenni ama feladatoknak, melyeket állásom a közéletben elém szab, - főleg pedig, hogy őszinte lelkesedéssel szolgáljam az Országos Nemzeti Szövetségnek nemes és szép ügyét.” Szalavszky Gyula mondá és ő mindig szavának embere volt. Ezért hisszük, ezért bízunk abban, hogy ő lesz vezérünk e téren. Megerősít bennünket eme hitünkben az a körölmény is, hogy értesülésünk szerint a zsolnai nemzeti szövetség megalakulásának elhalasztása is összefüggésben van főispánunk még tartó gyengélkedésével. ő nagyméltósága t. i. személyesen részt óhajt venni az alakulási ünnepélyen, ami azonban június vége előtt alig lesz lehetséges. Kedvező auspiciumok alatt indul meg ilyen formán a szövetség dolga vidékünkön. Ez a azért még nem a teljes siker, erre sok év fáradhatlan munkájára lesz szükségünk.. Ez a kilátás pedig csak vonzó azokra a derék férfiakra, kik magyar zászlóval kezőkben, nemzeti irányban akarjak vezetni ezt a népet, mely ma anyagilag a koldustarisznya, erkölcsileg az elzüllés fele közeledik. Mentsük meg ezt a nyomorult népet, emeljük fel emberi méltóságára, ragadjuk ki megrontói kezéből és nem csak a késő ivadékok, de a magyar haza hálájára is érdemet fogunk gyűjteni. Nagy munka ez, mely messze felülhaladja az egyes ember erejét. Ezért szövetkezzünk, ezért gyűjtsük össze minden erőnket a két nagy nemzeti lobogó szolgálatára, melynek neve fenn kell, hogy ragyogjon minden felvidéki jó hazafi lelkében, e kettő a F. M. E. E. és az O. N. Sz. Magyar ipari mozgalmak. Egy idő óta friss szellőt lenget a nagy politika fuvalma. Készül valami vihar, azt érezzük s mert érezzük, - igyekszünk jó eleve gondoskodni arról, hogy vetésünket kár ne érje. Az a közgazdasági kapocs, melyben hazánk 30 év óta kénytelen-kelletlen megfért Ausztriaval, erősen meglazult s már-már úgy érezzük, hogy kiszabadultunk nyomasztó hatása alól. Ez az érzés késztet bennünket arra, hogy körültekintsünk s lássuk, milyen helyzetben találja az új állapot a magyar ipart, melynek legelső sorban lesz oka örülni az új helyzetnek. Az az iparfejlesztési mozgalom, mely a 70-es évek közepén indult meg, hála Istennek elég erős volt arra, hogy a nemzet figyelmét a hazai beszerzési forrásokra irányítsa. Az igaz, van még ma is temérdek panasz! De tessék őszintén és igazságosan beismerni, hogy a Magyarországon készülő iparcikkek fogyasztása, a belszükséglet által a 20 év előttinek hatszorosára emelkedett általánosságban. Nem szólunk azokról az iparágakról, amelyek éppen az osztrák verseny, vagy lehetetlen helyi viszonyok, drágább munkaerő s egyébb okok miatt nem honosulhattak meg. A textiliparnak még csak a legkezdetén vagyunk. De van néhány hatalmasan kifejlett iparágunk, mely nem csak belső szükségleteinket fedezi teljesen és kielégítően, hanem a keleti és a tengerentúli piaczokon is képes állandó exportot fönntartani s van néhány nagyon fejlődésre képes iparcsoportunk, melyből a közel jövőben várhatunk hatalmas fejlődést. Ennek persze a feltétele az, hogy ne legyünk kényre-kedvre kiszolgálóvá a hatalmas osztrák ipar versenyének. Hiáába igyekszünk mi minden erőnkkel például magyar üvegipart teremteni, ha ismétlődik az a rút neme a konkurrencziának, melyet az osztrák üveggyárak szövetsége okozott a múlt esztendőben. A jeles urak ugyanis kartellre léptek az árak lenyomására s önköltségi árakon alul adták Magyarországon üveggyártmányaikat. Hogy lehetséges ez? Úgy, hogy a magyar pénzen meggazdagodott osztrák nagy ipar kimondta, hogy most három éven át ráfizet az üzemére, ez idő alatt majd a magyar gyárak elpusztulnak s megint ők lesznek az urak s szabhatják az árakat, ahogy nekik tetszik. Ez történt nem rég. És ez nem fog történni többé, ha a magyar iparnak módjában lesz védekezni a vámsorompókkal az ilyen harczmodor ellenében a lehető legerélyesebben. A legnagyobb figyelem illeti ezért az országos iparegyesületnek kettős irányú hazafias akczióját, melyet a legszélesebb körökben nemcsak e hazában, hanem a messze külföldön is méltó figyelem kísér. E mozgalom czélja: 1. Új iparág meghonosítása. 2. Az új ő a önálló vámtarifa előkészítése. Az elsőben a tanulmányozás elérkezett a zenitre s örömmel konstatáljuk, hogy a német, franczia és belga tőke részéről oly nagy számú ajánlkozás történt a nálunk még hiányzó iparágak meghonosítására, hogy abban a pillanatban, a mint a kedvező megoldásra kilátás lehet, egyszerre 30-40 új hatalmas ipartelep építését fogják megkezdeni az ország minden részében. De idő kérdése különben is, hogy meglegyen az eredmény, még az önálló vámterület nélkül is. Mindazonáltal párhuzamos tanulmányokat kezdtek meg az ország első iparegyletében az iránt, hogy melyek azok az iparczikkek, melyek védvámszerű és jellegű támogatásra rászorulnak s mely czikkek, milyen vámtarifával kezeltessenek. A mozgalom olyan jó kezekben van, hogy minden magyar iparos a legnagyobb bizalommal tekintheti, mert a míg a kormány opportunitási és udvariassági tekintetből egyelőre nem foghat hozzá e nyilvános munkához, addig az iparegyesület egyenesen erre hivatott fórum, hogy amikor a komoly szakadás bekövetkezik, akkor már előállhasson s kereskedelmi és iparügyi vezető minisztereink kezébe adhassa a védekezés módját és lehetőségét. Az a fuvalom hát csak hozzon friss szeleket. A magyar iparnak szüksége van egy új időszakra, melyben gyökeret bocsáthat a nemzeti talajba s végre félszázados elnyomatás után, önálló, erős, hatalmas fejlődés felé megindulhat. Erre van kilátás a közel jövendőben. X. OTTHONUNK. Az orgonáimkor virágzott és benne egy csalogány fütyült. A természet üde; -minden új életre kelt. Mohón szívtam magamba a tavaszi, illatos levegőt, és elgondolkodva hallgattam a csalogány dalát. Léptek zavartak meg. Egy fiatal leány közeledett a garde-damejával. A mama azt mondta, hogy 15 és fél éves, ő 16-nak mondta magát (egészen hosszú ruhát szeretett volna kapni) - a rossz világ azt állította, hogy 18. Idegen nyelven beszélgettek; - értettem is valamit, ügyeltem is. A bokor, melynek árnyékában ültem, jól elrejtett, nem vettek észre. A leány kezében egy-egy szál "férfihűséget" tartott; incselkedve kérdezte az "erkölcs baktertól" tudja milyen virág? Az őr sem lévén több 20-22 évesnél, igenlőleg bólintott és aztán elkezdtek kegyetlenül fújni arra az ártatlan virágra. Úgy látszott, nem tudnak diadalmaskodni, mert egészen bele vörösödtek. Ezt megelőzőleg gyakran láttam a leányt. Szemben laktam vele. Néha ő hímzett az ablaknál és én bámultam rá: máskor meg én találtam magamnak valami foglalkozást az ablaknál és ő nézett erre a hímzéséről. Ha sápadt volt az arcza, - nagyon piros volt az ajka; ha jó volt az arczszíne, akkor mindent szépnek találtam rajta, pedig majdnem mindig jó volt az arczszíne. Egy jouron találkoztunk. Én zongoráztam, - ő mellettem ült. Soká szótlan volt, majd egy nótát parancsolt: "Nézz rózsám a szemembe, mit olvasol belőle" -hogy ez a kedvencz nótája. Én nem mertem a szemébe nézni, - de azt hiszem ő rám nézett. Később ezt egyszer szóba hoztam - és akkor váltig azt állította, hogy én akkor nagyon merészen néztem a szemébe, ő erősebben lélegzeni sem mert - olyan szemtelenül néztem. - Isten tudja hogy volt. Mikor már a „férfi hűséggel” elkészültek, a gombjaikon számlálták „szeret, nem szerét?" s majd egy akáczfa bunkó levelein németül: "Er liebt mich!" - Nem tudtam tovább megállani, azt hittem, rám vonatkozik, kiugrottam a bokor mögül és azt kiáltottam: "Vom Herzen!" A garde-dame szigorúan végig mért, - a leány azt mondta, kérem ne okvetetlenkedjék; különben tudja meg, hogy csak azt akartam tudni, szeret-e - a papa? Ezzel hangos kaczaj között megszöktek. Én visszaültem új bokor mögé és szívtam tovább a tavaszi levegőt. Jaskula Sándor. ség ölelje át, karolja át az égész embert nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is; az ember vallásosan gondolkodjék és cselekedjék. Szánt szándékkal említem majd a vallást, majd az ethikát, bár én csak oly ethikát ismerek el, mely teljesen azonos a vallás erkölcstanával, s így annak a modern vitának, vajon az ethika nem külön tanítandó-e a vallástól, úgy mint Francziaországban, - szerintem nincs helye. Mikor Pestalozzi tiltakozott minden nemű mechanikai iskolai munka ellen, s a tanítást dynamikai munkának nevezte, erőébresztést, a lelki erők fejlesztését követelte, sőt az egész ember igénybevételét írta jelszóul zászlajára, mondván: a testet, a lelket, szívet és kezet kell kiképezni, hogy ne legyen az ember eszes és szívtelen, vagy csupa szív és buta: már előtte lebegett a nevelő-oktatás, mint legmagasabb czél. A maitól mégis távol áll, mert a lelki erők belülről kifelé való fejlesztését is csak eszköznek ismerjük, s még ezt is alárendeljük az erkölcsiségnek a jellemszilárdságnak. Pestalozzinál az oktatás, mint erőkifejtés, formális tartalom nélkül is lehetett; de nekünk materiális oktatásra szükségünk, tartalomra, mely bennünket tisztítja a salaktól, az önzéstől, vagy mint sokan nevezik: az örökölt bűnöktől. Ez emberi szenny nagy mosása folyik prophylaxsként az iskolában az élet bűneit megelőzőleg, ama általánosan elismert tétel szerint, melyet még az írásbeli dolgozatoknál is követünk: jobb a hibát megelőzni, mint a hibák hekatombjait leölni. Nem elég erényes egyént, erényes tagot a társadalomnak nevelni: e czél szabja ki egész oktatási és nevelői utunkat ennek minden fázisát az iskolában. Az utilitarismus minden egyes tanórában számol avval, hogy életre valót tanítson, minek a növendék majdan anyagilag hasznát veszi; az idealista nevelő ezt sem hanyagolja el, mert kenyeret keresni és nem koldulni: családot fenntartani: egyház és haza iránt kötelességét teljesíteni: Isten előtt is kedves. Tudomány és művészet: az igaz és szép, szóval a kultúrának e két nemes hajtása, valamint a magasabbra való törekvés az anyagi megélhetésben is gyökerezik. De az evés és minden anyagi élvezet csak eszköz: a fődolog: az ember „Ő Méltóságát" formálni; kijegeczesíteni. Ez okból csak nevelői oktatásról beszélhetünk: a főszak a vallásos ethika, melyet nem csak a hittanító, pl. a káplán, rabbi, vagy más hitoktató, hanem maga az iskola is gondoz: a többi tantárgy, történelem, olvasás. Írásbeli dolgozat s a mennyire lehet, még más tananyag is e centrum körvonalában csoportosuljon. E nevelői oktatás, mely az egész ember képzését veszi czélba anyagi s lelki működésének előkészítésére, oly tág birodalmú, oly nagy terű, hogy csak a legszorgosabb alkalmazkodás az emberi fejlődés természeti törvényeihez, a valódi psychologiai oktatás, biztathat némi sikerrel. Férczmunkával, kontárkodással, emlézés túlterhelésével, verbalismussal s mechanismussal, írásbeli büntetési feladatokkal, bottal, carcerrel butit az iskola és neveletlenít, magasztos hivatásától messze eltávozik, emberképzésről szó sincsen s a szellem és kedély gyilkolásának kátyújában fetreng. Ily torzképű tanítás és nevelés a gyermek akarat erejét nem élesztheti, nem serkentheti, sőt megbénítja. A hivatása, t. i. az emberképzés magaslatán álló tanító, áthatva isten, király, haza iránti kötelességeinek érzetétől, a kultúra, emberiség és emberség iránti fontos missiójától, abban a tudatban, hogy a jövő nemzedék alakulása, talpra állása az ő működésétől is függ, a gyermek nevelésére fog lelkesülten iparkodni, ezt összeházasítja az erkölcs és kultúra tanaival. Ne ékelje ő be magát békeháborgatónak e házasfelek közé úgy, hogy az ő rossz hangulata, morositása, perlekedése és veszekedése miatt a gyermeknek a tananyagba és erkölcsös gondolkodásba való elmélyedését, konczentrált figyelmét nem hogy elősegítené, hanem inkább ártalmára van. Minthogy a nevelés az alterismust, az egoismus ellenkezőjét akarja, az egész iskolai munka csak a másért való feláldozás jegyében győzedelmeskedhetik: az emberi, felebaráti szeretetet, mint a vallás alapkövét, mi növendékeink előtt mint élő példát mutatjuk be. A szeretetteljes elbánás tanítványainkkal nem ró ránk nagyobb terhet, mint a bot sűrű használása: inkább intek többször, mint vernék többször; ez utolsó engem megaláz saját szememben, ellenkezik a felebaráti szeretet erkölcsi végczéljával. Erre és nem a féktelen dühösségre akarunk nevelni; hadd lássa növendékünk ennek élő példáját bennünk mindaddig, míg az iskola padjait nyomja. Ez okból, mert tanulóinkat szeretjük, érdeklődésükre építsünk; legyenek ők működésünk központja, kiindulási pontjai. A tanuló mérvadó; felfogásához mérjük a tanítandókat mennyiségileg, minőségileg. Az ő tapasztalati köréből veszem tanításom alapját (apperceptio), az ő éleményeivel társítok össze mindent (associatio). A mit már tanult, éleményének, tapasztalatának veszem Zsolna és Vidéke 1897-1899 Anyakönyvi kivonat. F. évi május hó 1-31-ig Születések: Stottri Gyula gyermeke Miksa Brogyányi István " Alojzia Zahumenszky Gyula " Jenő, Gyula Vercsik János " Gizella, Alojzia Maczák Júlia " József Augusztiny Mária " Sándor Chovancsek Anna " Mária Adamiczn József " Ede, Imre Müller Bernát " Rózsa Tauber József " Mária, Czeczilia Vagács János " Pál Milch Rezső " Valéria Hloska Ferencz " Antónia Kanko János " Katalin Morvicz István " János, Ferencz Bartáky János " Emília Halálozások : Stefányik István leánya, Francziska, (mezőn talált hulla.), Szalay József fia, Milán, Steiner Ede. Lőwy Mór, Özv. Richter Józsefné szül. Dudek Antónia, Kankó Katalin. Házassági eset Özv. Braun Salamon - Kohn Netti ÚJDONSÁGOK. A Trencsén megyei általános tanító testület f. évi közgyűlését június 27-én tartja meg zsolna városában. Már is igen nagy érdeklődés mutatkozik e tanító gyűlés iránt, mint az a nagy számban eddig is beérkezett bejelentésekből látszik. A végleges programmra nézve még teljes megállapodás nem jött létre, de, mihelyest ez meglesz, részletesen ismertetni fogjuk. Iskolai vizsgálatok. Az évzáró vizsgálatok rendje a zsolnai kir. kath. gymnasiumban a következő lesz: június 18-án délelőtt r. k. vallástan mind a négy osztályban, délután 5 órakor tornavizsgálat versenyekkel: 19-én izr. vallástan; 20-án a III. oszt. a nyelvekből, a IV. oszt. a reális tárgyakból; 21-én az I. A. osztály a reális tárgyakból, az I. B. oszt. a nyelvekből; 22-én a II. oszt. a reális tárgyakból, a III. oszt. történelem, phys. földrajzból; 23-án az I.B. oszt. a reális a tárgyakban, a V. oszt. a nyelvekből, délután 2 órakor zenéből; 24-én az I. A. oszt. a nyelvekből, a III. oszt a reális tárgyakból; 25-én a II. oszt. a nyelvekből, a IV. oszt. a természetrajz és történelemből, délután 2 órakor franczia nyelv. - Június 29-én tartja meg az intézet záró ünnepélyét. - A rom. kath. népiskolában a záró vizsgálatok a következő rendben folynak le: június 20-án délelőtt 8-10 óráig az I. osztályban, 10-12-ig a II-ik osztályban; délután 2-4-ig a III. osztályban: 21-én délelőtt 8-12 óráig az egyesített IV. és V. osztály vizsgálata. - A r. k. leányiskolában a záró vizsgálatok az ezeket követő napokon lesznek. - A záró ünnepséget Te Deum-mal június 25-én tartják meg. -Minthogy minden iskolában nyilvánosak az évzáró vizsgálatok, szívesen látják ott az érdeklődő szülőkéi. Eljegyzés. Csak a minap emlékeztünk meg arról az igazán elismerésre méltó sikerről, melyet Nevorál Valéria kisasszony zongora játékával ért el az utolsó hangversenyen. Emberi gyarlóság, ha a társadalom egy ily jeles képzettségű és a mellett személyes tulajdonai miatt is rendkívül rokonszenves fiatal tagot nem szívesen nélkülöz soraiból és mentől tovább a megszokott körben szeretne megtartani. Ez azonban hiú törekvés és bele kell nyugodnunk, ha hivatása más felé vonzza, hot talán komolyabb és fontosabb kötelesség betöltése várakozik reá, hol a lenge leány nővé lesz a szó magasztos értelmében. Száraz szavakkal jelezve a tényt, Szadanovszky Lipót m. á. v. hivatalnok jegyezte el hitves társául Nevorál Valérkát. Ha nehezen is fog esni az elválás a közönség e kedvenczétől, mégis a legjobb kívánataival fogja kísérni választása új otthonába és biztatja a remény, hogy látja még társadalmi összejövetelei alkalmával, mert egyelőre legalább nem távozik messzire. Iskolai ünnepély a r. k. népiskolában. F. hó 8-án, felséges urunk megkoronáztatásának évfordulója alkalmából a helybeli r. k. népiskola ünnepélyt rendez, melyre a növendékek szüleit és általában az érdeklődő közönséget szívesen látja. Az ünnepély sorrendje e következő: reggel 8 órakor ünnepélyes isteni tisztelet a plébánia templomban, ezt követi a népiskolában 1. "Isten áldd meg” énekli az ifjúság, 2. Az iskolaszék ülnökének alkalmi beszéde. 3. szavalatok: Király és haza. A magyar zászló. Ébresztő. Hymnus stb., melyeket külömböző osztályok tanulói adnak elő, 4. „Hazádnak rendületlenül” énekli az ifjúság. Szívesen vettünk tudomást ez ünnepélyről, mert újabb bizonyítéka annak, hogy ez iskola igyekszik haladni a kor szellemével és be is akarja tölteni nemes hivatását hazánkkal szemben, bár elég nehéz a helyzete nemzetiségi viszonyaink között. Esküvő. Kapp Vilmos liptó-szt-mikiósi fakereskedő f. hó 21-én délután 5 órakor tartja meg esküvőjét a helybeli izr. templomban Trösztler Károly úr kedves leányával Etelka kisasszonnyal. Dalárda ünnepély Zsolnán. F. hó 9-én, úrnapján, fényes ünnepség készül városunkban, melyre az előkészületek serényem folynak. Jeleztük már, hogy e napon érkezik hozzánk a ruttkai dalos kör itteni dalos társai látogatására s ez útjában a ruttkai vasutasok zenekara is kíséri. A zsolnai dal és zene egyesület természetesen illő fogadtatásban óhajtja részesíteni vendégeit melyben a zsolnai vasutasok köre is kiveszi a maga részét, osztozván a rendezés minden teendőjében. - Délután 3 órakor fogadják közösen az érkező vendégeket a kassa-oderbergi vasút állomásán, honnan a menet a ruttkai zenekar danái mellett vonul fel e "Hungária” kertbe. Kedvező idő esetére itt folyik le az ünnepség a következő műsorral: 1. Ünnepi nyitány. Előadja a ruttkai zenekar. 2. Hymnus. Énekli a ruttkai és zsolnai dalkör. 3. Vasárnapi regg. Énekli a ruttkai dalos kör. 4. Pepi tante. Énekli a zsolnai dalegylet. 5. Hugenotten (részlet.) Előadja a ruttkai zenekar, 6. Nemzeti dal. Énekli a ruttkai és zsolnai dalkör. 7. Vadászok búcsúja. Énekli a ruttkai dalos kör. 7. Magyar egyveleg. Énekli a zsolnai dalegylet. 8. Hadapród. Előadja a ruttkai zenekar. 10. Viharban. Esti kár. Énekli a ruttkai dalos kör. 11. Falu végén. Énekli a zsolnai dalegylet. 12. Szózat. Énekli a ruttkai és zsolnai dalkör. 13. Fáklya táncz. Előadja a ruttkai zenekar. A műsor egyes számait felváltva a legválogatottabb tréfás mutatványok követik. Lesz ott ballon captíf, Phonograph, csodaelefánt. ördög lova, szamár verseny, díjtekézés, confetti és szerpentin dobálás s még akárhány kaczagtató tréfa. - A kerti mulatságot tánczmulatság követi a vasutasok körének helyiségeiben. Itt tartják meg kedvezőtlen időjárás esetében az egész ünnepélyt. Belépődíj egy korona lesz. Ritkán látott még városunk közönsége hasonló ünnepélyt mely a mulatságos szórakoztatást a komoly művészettel ily szerencsésen párosította volna össze. Ép azért joggal tehető fel, hogy óriási lesz a részvétel, mihez csak azt a kérést fűznők, hogy a közönség előkelő része, melynek úgyis szíves sétája a vasúti állomás, tisztelje meg mentől impozánsabb megjelenésével érkező vendégeinket. Csendőrség Várnán. Három hónappal ezelőtt jeleztük, hogy Várnán csendőrök létesítése van tervbe véve, most ottani tudósítónk arról értesít bennünket, hogy a trencséni csendőrkerületi parancsnokság már értesítette ifj. Sztanyik Imre várnai lakost, hogy a csendőrőrs elhelyezése iránti ajánlata elfogadtatott és hogy bérbe adandó épületén az átalakítási munkálatokat f. év július hó 21-éig eszközöltesse, hogy abba augusztus 1-én a tyerchovai csendőrőrs akadálytalanul bevonulhasson. - Ezzel a várnaiak egy régi óhaja teljesül, kik azzal a reménnyel is kecsegtetik magukat, hogy most már fokozatosan fejlesztik az illetékes körök egykor virágzó nagyközségük érdekeit. Meghívó. A „zsolnai kerékpár egyesület” rendes évi közgyűlését f. hó 6. napján d. u. 6 órakor a városi vendéglő 2 sz. termében tartja meg, a melyre a t. tagokat ez úton meghívjuk. - Ha a tisztelt tagok kellő számban nem jelennek meg, a közgyűlés f. hó 7-én d. u. 6 órakor a megjelent tagok számára való tekintet nélkül fog megtartatni. (Alapszabályok 27. §-a) Zahoránszky Károly, elnök, Grósz Árpád, j egyző. Balesetek. Növekszik, tágul városunk, de a balesetek szomorú krónikája is lépést halad fejlődésével, sőt azt mondhatjuk gyakoribbak a szerencsétlenségek, semmint kellő óvatosság mellett szabadna lenniük. A lefolyt héten három ily esetről értesítettek bennünket, csak az a sajnos, hogy a nálunk még dívó eltussoló rendszer mellett azoknak hitelesen alig lehet a végökre járni. Az elő őzv. Michaluszné házának javítása közben történt, hol Grünwald J. bádogos mester a tető javítgatásával foglalkozott. Nem tudni, hogy minő véletlen okozta lezuhanását a háztetőről, de elég szerencséről szólhat, mert egyik karja bánta csak meg, mely csonttörést szenvedett, így is hosszú időre keresetképtelen lesz. - A másik eset állítólag a zsolnai posztógyár r. t. -ban történt, hol az egyik gép egy munkásnőt a szó valódi értelmében megszkalpozott, t. i. feje bőrét hajastól lerántotta. -A harmadik egy fiatal napaszámos balesete, ki alighanem napszúrás következtében, ez ugyan mostani időjárásunk mellett kissé különösnek hangzik és ép ezért mások alkohol mérgezésről beszélnek, holtan rogyott ősze a szántóföldön. Az orvosi segély már későn érkezett. Ebben az esetben sem tudhattuk meg a szerencsétlen kilétét. de a vonatkozás az életből merített tapasztalatához, az élethez becsesebb. E vonatkozás az élethez sohasem nélkülözhető, még a vallástanítás terén sem: az olvasmány és a történelem tárgyalása mindig vonatkozzék a mai életre, - tanulónk a mai kor gyermeke, ez áll közel lelkéhez, ismeretes előtte, tölti ki a hézagot múlt és jelen közt, ő sem nem görög, sem nem római, mikor az ó kort tanulja, hanem a 19-ik század magyar fia. Helyes, ha a természettan tanításában is inkább a mindennapi tüneményeket hangoztatjuk, mint a mesterkélt kísérleti eszközt: oktatunk az életből az életnek. A szemléltetés szintén e keretbe vág, tapasztalatot szerez, megerősít; a tanuló személyes viszonyba lép a tapasztalandóval, van tehát vonatkozás, u. sz. részt vesz benne. Bizony mondom, ma, midőn a család bármily okból már nem olyannyira vagy csak csekély nevelési tényező, s az iskola fokozottabb mértékben kénytelen nevelői feladatára vállalkozni, szükséges volna az iskola beléletében valamelyes gyakorlati életet teremteni, mint a sikeres nevelés melegágyát. Miért nyargalnak annyit az iskolai takarékpénztárakon, hogy a gyerek a pénzkíméléshez szokjék: más erényhez, a közvetlen erényhez nem kell szoknia, nem kell öt szoktatnunk? A mi a tanításnál az inductio, 3-4 esetből levonjuk a szabályt, az a nevelés terén a példaadás. Ha a tanuló 3-4szer adott a szegény koldusnak alamizsnát s nem rivallt rá "tu je skola”, ebből tanul a fiú jótékonyságot. Direkte utasítom a szegényt, jöjjön az osztályba, majd ott adok neki: hadd oktassam így a gyermeket példámmal. Ha van alkalom, a jobb módúak e téren maguk közt is gyűjthetnek szegény gyermekek karácsony fájának díszítésére, pár lábbelijére s. t. b. Ha nem is tagjai valami állatvédő egyesületnek, az állatkínzást mégis gyűlölniük kell: télen, mikor nagy a hófúvás, etetik a madarakat nyáron tojásaikat nem szedik, fészkeiket nem rontják, bogár, lepke nem kerül élve gombostűre, növényeket nem rontanak czéltalanul, iczi-piczi halakat nem fognak kedvtelésből, mi nemzeti,- vagy világgazdasági kár. Ápolnak házi virágokat, szeretnek a kertben, faiskolában, műhelyben dolgozni, tisztességesen játszani, kiránduláson jól viselik magukat, érdeklődnek minden gyár, minden mesterség és a szép természet iránt, hol isten jobban fellelhető. Imádkoznak az iskolában nem sablonosán, de legalább a hét kezdetével s végével ünnepélyesebben, mikor a tanító vagy 10 perczet szán rá, hogy szívükre hasson. Meglátogatják beteg társukat, gratulálnak neki, ha felépül: részvétüket fejezik ki, ha egyik szüleje elhalálozott az egész osztály imádkozik beteg társáért. A gyermekek vegyenek tudomást a nemzeti s egyházi ünnepélyekről, sőt tanítójuk születése vagy neve napjáról is, csak az ajándékozást tiltsuk el, mert több tanítójú iskolánál egyik adakozás a másikat érné: viszont a tanító is érdeklődjük legjobb tanulóinak ilynemű örömnapja iránt, legalább szóval fejezze ki jó kívánatait. Ez a szülőket is hozzá fűzné az iskolához, de még a korrumpált sajtóval szemben is szükséges. Ennek illusztrálására szolgál a következő példa: Schweizban minap egy 11 éves tanuló atyjának a fegyverével bokorba húzódva, lesett tanítójára, ki az nap megdorgálta. Hogy le nem lőtte, csak annak köszönhető, hogy a gyermek nem tudott a fegy verrel ügyesen bánni. A sajtó kapva kapott az alkalmon, a tanítót Gesslernek, a fiatal gyereket pedig Teli Vilmosnak festette. E szerint a tanító a bűnös, a gazficzkó az igazságot szolgálja. A szülőket nekünk kell felvilágosítanunk, mert némely újság a 68 óta szerzett kis tekintélyünket ily és hasonló nyilatkozatokkal a sárba tiporná. A rosszabb tanulót látogassa meg a tanító, kutassa a családi bajokat, mikért a tanuló nem felelős, így legalább igazságosabb lesz ítéletében, mert lehet, hogy a tanulónak van hová hajtsa le fejét, de nincs otthon asztal, hová tegye le könyvét. Talán akad alkoholista szülőkre, vagy hallja a gyerek testi baját sanyarú házi viszonyait s elnézőbb lesz, segíthet. Még az is érdekes, mit olvasnak a szülői házban, mit olvas a gyermek, talán mételyező ponyvát. Ennek ellensúlyozása volna a vándorkönytár; a pár jó könyv, a mi van, faluról falura vándorol, cserélgetnek könyvet így könnyebben gondoskodhatni nép s iskolai könyvtárról. Éneket és tornát oktassanak jól; a tornánál rendkifejtések, pláne ha énekléssel is járnak, szépek, helyesek. Vigyázzunk a gyermek külsejére hogyan köszönt, hogyan beszél velünk, kezét zsebében tartja-e, nem néz szemünkbe stb. Ezekben a gyakorlati kicsi dolgokban fogamzik a nagy emberséges nevelési czél. Kartársak! 1000 meg egy a mi panaszunk: a tanítót az ág is húzza, de ne csüggedjünk, hintsük el a magot, bár a gyümölcsöt más szedi, de a mi gyümölcsünk az emberiség boldogítására feláldozott érdekünk, kényelmünk, sőt egészségűnk jutalmazása a mások boldogulásában megvan s megmarad. Zsolna és Vidéke 1897-1899 - Orvosi szaktekintélyek véleménye szerint a Keleti J. budapesti elsőrangú czég által gyártott és feltalált cs. és kir. szab. sérvkötők, orthopaediai gépek, műlábak, egyenestartók (ferdenövésűeknek) a legjobbak és a legmegbízhatóbbak. Keleti évek óta azon fáradozik, hogy ezen a téren a legkiválóbbat és legtökéletesebbet nyújtsa, a külföldet és a legelső klinikákat tanulmányozta, miért is a legmelegebben ajánlhatjuk e kitűnő speczialistát az érdeklődőknek. Árverési hirdetmény 2528. sz 1898 A nagy-bittsei kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Hubsch sz. Linksz Júlia végrehajtatónak néh. Linksz Dániel örökösei végrehajtást szenvedettek elleni 2000 frt. tőke és jár. iránt végrehajtási ügyében a nagy-bittsei 317. sz, tjkvben A. I. 1-3 sorsz. alatt foglalt 232. számú házzal bíró, A. 2. a. Linksz Dániel hagyatéka nevére ^ részben írt és 854 frtra becsült ingatlanokra, melyek az 1898. évi április hó 29-én megtartott bírói árverésen Rehák Jusztin nagy-bittsei lakos által 3301 frtnyi vételárban megvétettek, Kohn Vilmos nagy-bittsei lakos által beadott utóajánlata folytán az újabb bírói árverés elrendeltetik, s ennek megtartására határidőül 1898. évi július hó 18-ik napjának d.e. 10 órája a trencséni kir. törvényszék területén fekvő Nagy- Bittse község a jbíróság 6.sz. helyiségében következő feltételek mellett kitűzetik. -Kikiáltási ár a becsár, de a megajánlott összegen alul az árverésre kerülendő birtok nem fog eladatni. - Árverezni szándékozók tartoznak a becsár 10%-át vagyis 85 frt. 45 kr. Készpénzben vagy letételre alkalmas óvadékképes értéákpapírban a bírói kiküldött kezéhez letenni. Klelt, Nagy-Bittsén, a kir. járásbíróság, mint tkkvi hatóságnál, 1898. évi május hó 2-án Dr. Sporzon Gyula, kir. járábíró HIRDETMÉNY. 162/1898. sz. Néhai Jankovszky Ferencz trencséni volt lakos hagyatékában érdekelt alább megnevezett végrendeleti örökösök, jelesen: ismeretlen helyen meghalt Jankovszky János, egykoron állítólag Alsó-Motesicz községben lakó Rehák Mihályné szül. Jankovszky Katalin, valamint ismeretlen helyen el halt Fodor Jánosnak, ismeretlen nevű s tartózkodású örökősei. 1898. évi július hó 25-én reggeli 9 órakor Trencsénbe a közjegyzői irodámba kitűzött határnapra azzal idéztetnek, hogy meg nem jelenésük esetén örökösödési igényük a hagyaték tárgyalása során nem fog figyelembe vétetni. A netalán jelentkező örökösök egyúttal figyelmeztetnek, hogy a szóban álló s alább megnevezett végrendeleti örökösök, név szerint: néhai Jankovszky János, Rehák Mihályné szül Jankovszky Katalin, vagy Fodor János után, a családi összeköttetés igazolására szükséges adatokat beszerezni el ne mulasszák. Trencsénben, 1898. évi május hó 27-én. Décsy Lajos, Kir. közjegyző - Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. 5-10 A m. kir. államvasutak gépgyárának vezérügynöksége Budapest Váczikörút 32. szám Ajánlja a m. kir. államvasutak gépgyárában készült gőzcséplő garnituráit, iparos célokra alkalmas „Compound” lokomobiljait, teljesen vasból készült szalmakazalozó gépeit, gőz-kukoriczamorzsolóit, Stibor-féle körfűrészeit, Millenium kaszáló és arató- gépeit, boronáit és egyéb gazdasági gépeit. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Felsőmagyarországi képviselet: Hirschmann Kristóf, Pozsony. 7-10 Jubiläums-Ausstellung 1898. Wien Singer Pavillon in der Rotunde Zum Besuche unserer Ausstellung in der Rotunde erlaube wir uns hiermit ergebenst einzulanden. Dieselbe umfasst eine Auswahl unserer neuesten Constructionen von Nähmaschinenb für den Hausgebrauch, wie für die verschiedensten Special-Arbeiten der Industrie, Sämtliche Maschinen werden im praktischen Betrieb gezeigt. Eine reichhaltige Sammlung von Kunststiekerein, Applications- und Durchbrucharbeiten veranschaulicht unsere neue. mit so ausserordnentlichem Beifall aufgenommene Sticktechnik. Singer Mähmaschinen sind mustergiltig in Construction u. Ausführung. Singer Mähmaschinen sind unentbehrlich für Hausgebrauch u. Industrie. Singer Mähmaschinen sind in allen Fabriksbetrieb, die meist verbreiteten. Singer Mähmaschinen sind unerreicht in Leistungsfähigkeit und Dauer. Singer Mähmaschinen sind die moderne Kunstsickerei d. geignetsten. Kostenfreie Unterrichtscurse, auch in der modernen Kunststickerei. Die Nähmaschinen der Singer Co. werden in mehr als 400 Sorten von Special- Maschinen für alle Fabrikationszweige gelieferte und sind nur in unseren eigenen Geschäften erhältlich. Singer Co., Act.-Ges. Frühere Firma G. Neidlinger: SILLEIN, Ringplatz No. 14. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna,II. évfolyam 24. szám 1898. június 12. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán Felvidékünk jóléte. Tisztelt munkatársunk, kinek neve vidékünkön már széles körökben ismeretes, jelen czikkével egy érdekes sorozatot vezet be, mely közérdekű voltáért a legnagyobb figyelmet érdemli meg. Ennyit kívántunk a n. é. olvasó közönség tájékoztatására megjegyezni, a dolog érdemére nézve maga a szerző felel meg. Szerk. A kereskedelemügyi kormány oly kezdeményző lépést tett a kisipar érdekében, melynek jelentőségét elvitatni nem lehet. S ha az ország valamely részén ez a megindult akczió hivatni lesz egyfelől a kedvezőtlen közgazdasági helyzetet szanálni, s másfelől a nép értelmi fejlődését elősegíteni, úgy az a rész bizonyára Felvidékünk. A mi magát a kezdeményzést illeti, ez abból áll, hogy Dániel báró fölszólította az országos iparegyesületet, hogy az érdekelt szaktestületek megbízottaiból ankétet hívjon össze, a melynek főfeladata lesz megállapítani azokat, a legkedvezőbb módozatokat, a melyeknek alkalmazásával az állam nagyobb építkezéseit nem egy nagyvállalkozónak, hanem a munkanemek specziális természetéhez képest külön-külön az egyes szakmabeli kisiparosoknak adhatná ki. Természetesen ennek a módozatnak olyannak kell lennie, hogy érvényesítése, ne járjon az államra nézve valami nagyobb s különösebb anyagi terhekkel. Mellőzve azt, vajon a kereskedelmi kormányunk ez a szándéka mily módozat szerint volna az államra nézve legkedvezőbben megválasztható, mi tisztán csak a kormány intenczióját vizsgáljuk. És e tekintetben ezt az intencziót félrérteni nem lehet, mert czélja tiszta és határozott. - A kisipar versenyképességét óhajtja az állam fokozni, s mivel természetes eszközökkel a kisipar a nagytőkével szemben föllendülni képtelen, azért a helyes eljárás mesterséges eszközökkel, vagyis kedvezményekkel támogatni azt, hogy így ellenállási erőt nyerjen a nagyiparral szemben. A kisipar fölkarolása az alsóbb és szegényebb néposztályok sorsán javít. -Levezeti ezekbe az ingó tőkét, a melynek gyarapodása fokozza ezeknek az osztályoknak erő rezerváját. Hogy ez a szocziál-politikai akczió úgy közgazdasági, miként humanitáriusi érdekből mennyire kívánatos, erre szomorú indokolást nyújt ezeknek az alsaóbb néposztályoknak anyagi helyzete. Ha ez az akczió az állami élet égész vonalán s az ország égész, területén indul meg és ha hatásait mi is érezzük majd s áldásait mi is tapasztaljuk, akkor valóban Felvidékünk történetében egy új éra nyílik meg, mely jutalmazni fogja őseink nyomorát és türelmét. És bevalljuk, hogy számtalan auspicium az, mely fejjogosít bennünket ily reményre. Az állami hatalom akarata, az állam hozzájárulásával létesülő egy új instituczió a kis ipar iránt való általános érdeklődés, ezek mind oly jelenségek, melyekre építeni lehet. S hogy a kilátás még kedvezőbb s még jobb legyen, a gondviselés valóban kiváltságos jóindulatából egy oly férfiú áll megyénk élén, ki magas értelmi és szívbeli tulajdonainak, valamint megyéje iránt érzett jóindulatának számtalan tanújelét adta. A helyzet tehát határozottan kedvező s merőben tőlünk függ annak kiaknázása. Mezőgazdaságunk sötét perspektívát nyit. Népünk kedvezően szaporodik, minek eredménye az, hogy a föld képtelen a nagyobb számú családot fönntartani. Parasztcsaládaink ama része, mely a föld terményéből képes a maga létszükségletét fedezni, itt marad s szorgalommal műveli földjeit. Másik része , melynek existentiáját a föld képtelen biztosítani, kivándorol, a föld hátán bolyong s primitív iparczikkek készítéséből s árusításából tengeti életét. Ez a rész oly életviszonyok között nevelkedik, lelke oly körülmények befolyása alatt fejlődik, hogy ennek a nevelésnek és ennek a fejlődésnek eredményes sem a nemzetiségi, sem a kulturális, sem a hazafiassági igényeket ki nem elégíti, sőt annak a veszélynek teszi ki, hogy a patriotizmust belőle kiírtja s helyébe a kommunisztikus szellemet beplántálja. A helyzet évtizedről évtizedre rosszabbodik. Nem is javulhat. Javulna csak akkor, ha a népszaporodás csökken. Javulna, ha az örökség folytán több fiúra átszálló birtokot csak az elhalt apa egy fia nyerne tulajdonul s a többi fiú elhalna. De több fiú kapja örökrészül. Mi következik ebből? Következik a földbirtokok mindinkább apróbb részekre való oszlása. Hiszen egy birtok az apa halála után feloszlik két-öt fiú között 2-5 részre. Azt fogják mondani, hogy ehhez hozzájárni majdan a nő hozománya is és a közszerzemény, tehát a fiú örökölt vagyona emelkedni fog. Kétségtelenül hozzájárul, de azért a munkáért, a mit ez az új család végez, az a közszerzemény inkább csak borravaló szamba mehet. Ebből a borravalóból forgó tőkét takarékpénztárba elhelyezni: kétségtelenül csak theoretikus kívánság, mert itt a droktinér számításon kívül hagyja a megélhetést, mely bármily szerény legyen is, de mégis effektiv szükséglet. És evvel az effektiv szükséglettel számolva, a föld jutalmának egy része visszaszáll a földre, másik része fedezi a család egy részének a szükség- A "Zsolna és Vidéke" Tárczája. Kikergette .... Bózsár Emma nem szerette az urát. Már akkor sem szerette, mikor vőlegénye lett. Vagyis nem szerelőmből, hanem kényszerűségből ment hozzá. Apjának minden vagyonát elnyelte és felemésztette a politika: az egyensúlyt Kovácsy Géza hozta helyre, ki mikor oltárhoz vezette a bálkirálynőt, egyúttal lefizette új apósa régi adósságait. Pompás palotában lakott Bózsár Emma egyedül, azaz, hogy cselédeivel, a férjével, meg bánatával, - olyan véghetetlen egyedül érezte magát! A rideg pompájú termek, a pompás fogatok, a férj alázatos kedveskedései nem nyújtottak neki semmi, de semmi kárpótlást. A fényűzés tekintetében páratlan szalon, mely egy-kétszáz vendéget is könnyen befogadott, Emma férjhez menetelének hatodik hónapjában sem látott egyetlen vendéget, az esküvő óta még csak egy lángot sem gyújtottak fel. Hanem egyszerre, mintha csak kicserélték volna Emmát, nem sopánkodott, nem tépelődött, nem kesergett többé, régi kedélye visszatért, jókedvű E'II. . tudott már mosolyogni és mosolygása nem volt álarcz, mely alatt elfojtott könnyek, keserű panaszok rejtőztek volna. Mi okozta a változást? A búbánatos szépasszony reggel még igen bágyadtan kelt fel selyem párnáiról, belebújt csipkés pongyolájába, könnyed papucsába, és mintha az egész éjjelt keresztül tánczolta volna, alig vonszolta magát az ablak melletti puffra. Üres, érdektelen tekintetet vetett az utczára: nézett anélkül, hogy látott volna ott valamit. Egyszerre dobpergés riasztotta fel különös bénaságából, minden csepp vére a fejébe tódult, mohó érdeklődéssel nézte az elvonuló katonákat. Megérkezett az ezred Boszniából. A poros, elfáradt, bágyadt fiúk utolsó erejüket összeszedve vígan, katonás léptekkel haladtak keresztül a széles utczán kisérve az ujjongó néptömegtől, melyben apa, anya, testvér leste a pillanatot, mikor keblére ölelheti a drága visszatérőt. Jakabfy Ottót nem várta senki. A kapitánynak nem volt senkije. Bózsár Emma már 50 lépésnyiről észreveszi a tiszta sápadt arczát és kezét szívéhez szorítja. A tiszt szemei pedig végig futnak a palota első emeleti ablakain és megállnak ott, honnan egy szép, érdekes fő kandikál le a kövezetre. Szemeik találkoznak, a kapitány kardjával tiszteleg. Emma fejével int, és -és ezután elhajol az ablaktól. Könnyeit törli. Fél óra múlva ott volt a kapitány és Bózsár Emma tudta, hogy el fog jönni. E fél óra épp elég volt arra, hogy megfésültesse magát és felöltözködjék, mikor a kapitányt jelentették, csak egy rózsa hiányzott még a hajából. Egy szép thea rozsa. Pedig hat hónap óta nem tűzött magára virágot. A kis szalonban fogadta Emma a kapitányt. Igen egyszerű volt a viszontlátás. A tiszt néhány üdvözlő szót mondott gépiesen, öntudatlanul kezet csókolt és nem vette észre, hogy Emma keze forró és reszkető az övében. Szemben találták egymást s nem volt a régi viszonyról egyiknek sem egy szava a másikhoz. A kapitány nem kiáltott fel s nem kérdezte Emmától: Az Istenért, mit cselekedett! Hogy adhatta a szívét annak a pénzes zsáknak, hogy mehetett nőül ehhez az emberhez, mikor engem szeret. S ha a kapitány így szólott volna, Bozsár Emma nem-e ezt felelte volna: „Igen szeretett, viszont szerettem, noha soha be nem vallottuk ezt egymásnak. Hallgatásunk volt vallomásunk, némaságunk volt megegyezésünk, de hát soha sem lehettem volna az öné. Szegények vagyunk, mint a templomegerek, én is, ön is. Hajoltam hát atyám kívánságának és elmentem ahhoz az emberhez, kit nem szerettem és a kit most férjemül tisztelek. Rosszul tettem? De hát mit tehettem volna! De most sem szóltak szerelmükről egy szót sem. Emma, mint azelőtt mindig, most is leült a zongorához, eljátszotta az ő és a kapitány kedvencz dalait, egyikét másikát a tiszt énekkel kísérte. A hazatérő férj félhomályban találta őket, de azért a szemei rögtön észrevették a kardbojtos vendéget, s nagyon kellemetlenül hatott rá a látogató. Pedig azután minden nap eljött. Délután négykor bejelentette magát. Kezet csókolt az úrnőnek pár köszöntő szót váltottak és Emma mindjárt leült a zongorához. Így ment ez hónapokon keresztül. A kapitány, ha elment, izgatottsággal leste a holnapot, az éjjelt álmatlanul öltötte, a délelőttöt lázas izgatottságban és boldogan ugrott fel ágyáról, hova leheveredett. Zsolna és Vidéke 1897-1899 leteit. Ismétlem a család egy részének a szükségleteit, másik része tengődik hol mint tulajos, hol mint drótos, hol mint csavargó. És ha elismerném is, hogy a másik foglalkozása és. t. i. a drótosság, anyagi szempontokból nem is éppen megvetendő de mégis vagyok oly fiatal s rendelkezem annyi idealismussal, hogy inkább szeretem a hazafias koldusokat, mint a hazafiatlan bankárokat. Meglehet, hogy ez a patriotismusnak egy nevetséges nyilatkozata, de szívéből de senki ki nem tépheti azt, a mit oda maga a természet helyezett. Íme, látjuk a folyamatot. Látjuk, miként oszlik kisebb és kisebb részekre a föld. Látjuk, hogy a szaporodás emelkedésével miként csökken a föld relatív gyümölcse. Egy apát mutattam be, kinek halála négy részre osztja birtokát. A négy fiú négy családot alapít egy oly földtesten, mely előbb egy családot táplált. Ezek a fiúk kénytelenek a legelőkből réteket, a rétekből szántóföldeket alakítani. - Ezek kénytelenek a rejtett hegyoldalakat fölkeresni, s a hol előbb bozót nőtt, oda zabot elvetni. Minden áron iparkodniuk kell, hogy a föld termőképességét fokozzák, hogy létszükségleteiket leszállítsak. - De habár hajnaltól alkonyatig fáradnak, habár verejtékük csöppjeivel termékenyítik a talajt, habár koplalnak s nélkülöznek, a föld produktív ereje nem emelkedik. Tőkét kíván ez a föld, s tőkét követel. Mesterséges trágya, jobb s gyorsabb művelés kell ide. Tehát tőkét kell szereznie annak, ki a földből élni akar, mert a földbe tőkét kell befektetni. Hol kap olcsó s gyors hitelt? Talán csak nem fordul a magyar földhitelintézethez, vagy más záloglevél kibocsátásával foglalkozó intézethez? Hiszen ezen intézetek képtelenek még középbirtokos hiteligényeit is kielégíteni. Aki a pénzpiaczot ismeri, az állam rendkívüli intézkedései nélkül egyenesen felvételképtelennek tartja a záloglevelek azon mennyiségére, melyre itt a középbirtokosság hiteligényeinek nagyságával szemben szükség volna. Ezek az intézetek tehát nem képesek rövid idő alatta a konverzió szükségleteinek megfelelni. De neki mégis tőkét kell szereznie. Kihez forduljon? A vidéki takarékpénztárakhoz? Igen, ott kap hitelt, de a hitelnek azt a nemét élvezi itt, mely rövid időtartamú. Pedig ő földjéből nem sokat takaríthat meg. A föld nem olyan, mint az üzlet. Szerencsés üzlet egyszerre megtéríti az igénybe vett tőkét. Főldmívelésnél azonban ez másképp van. Itt a föld csak kisebb részletekben fizet. Itt a termés soha sem lehet oly jó, hogy egyszeri termésből megszüntetni lehetne az egész passzív vagyont. Új hitelt vész igénybe. S végre azt látja, hogy a föld termésének egy részét kamatok fejében, másik részét a földben elhelyezendő töke alakjában nyeri, házi szükségleteit pedig, hitelbe veszi a falust bankártól. Soha nem éreztem ellenszenvet sem más vallás sem más faj iránt és azt hiszem, hogy nincs megrovandóbb valami, mint a gyűlöletnek és intolerancziának ez a neme. De azt minden felekezeti egyoldalúságtól s minden ellenszenvtől menten kimondom, hogy ezek a falusi korcsmárosok és kiskereskedők túlságosan kihasználják népünk értelmi hátramaradottságát, a mit sem humanismus, sem a törvény meg nem enged. Itt aztán, ezeknél az ügyleteknél, melyek jogi formák megtartásával csak ott köttetnek meg, a hol a hitelezőre nézve azok kedvezők, ezeknél az ügyleteknél, melyek városuktól távol fekvő, elzárt, a jogi államhatalmi ellenőrzésből mintegy kivont helyeken köttetnek meg, itt működhetik s itt működik azután az uzsora a maga teljes és iszonyú nagyságában. Valahányszor egy faluban látom a korcsmáros szép és terjedelmes hazát emelkedni, szívem mindenkor megremeg, s lelki szemeim előtt latom a romba dőlt kunyhókat; az elhagyatott viskókat: a szegény nőt, ki könnyezve hagyja el szegényes házikóját: a síró kicsinyeket, kiket elszakítottak kedves kertjüktől; s a megtört apát, kinek durva, de romlatlan, műveletlen de érzékeny szívét összezúzta egy hideg, számító ügyes kéz. Tehát a hitelnek ilyen nemei, valamennyien alkalmasak arra, hogy a parasztot tönkretegyék. Ez irányban első lépés: az olcsó és gyors hitel megteremtése. Veszely J. Hangverseny Zsolnán. Ez a báró Kloch igazán egy ezermester, az ünneprendezések mindem technikájában és taktikájában kipróbált csalhatatlan bűvész! Csak kedve kerekedjék hozzá, - és kész egy hangverseny, egy tánczmulatság, egy műkedvelői előadás, egy gardenparty: mert jó lábon áll ő minden múzsával, de különösen Apolló ő felségével, a ki mosolyogva ragyog le Zsolnára, valahányszor báró Klochnak szüksége van rá, míg ha más ember fia rendez egy majálist, fogadni lehet rá, hogy elázik. Múlt csütörtökön is megbámultuk ezt a mesés szerencsét és derekasan meg is tapsoltuk a nagyszerű sikert, melyet a ruttkai vasúti dalárda és zsolnai dalosegyesület által báró Kloch protectiója alatt és Dr. Mayer segédkezése mellett rendezett és különféle kaczagtató bohóságokkal és Confetti dobálásokkal összekötött hangverseny és kerti ünnepély aratott. A ruttkai vendégek a délutáni gyorsvonattal érkeztek meg hozzánk a legjobb hangulatban. A pályaudvaron báró Kloch és törzskara. Dr. Mayer egyesületi elnök a zsolnai dalosokkal és Zsolna város színe-javából való vendégváró közönség gyűlt össze a fogadtatásukra, s midőn a vonat berobogott, harsogó éljenzéssel köszöntötte őket. Báró Kloch a vasúti kör nevében, Dr. Mayer a zsolnai dalegyesület képviseletében szívélyes szavakkal üdvözölték a kedves vendégeket; mindketten örömüket fejezvén ki a kirándulás által a két tesevéregyesület közt támadt barátságos viszony fölött, melynek ápolása szorosabb kapcsolatot, eredményes együttműködést is hozhat létre. Lux fűtőházi főnök, a ruttkai dalkör elnöke, talpraesetten köszöntő meg a nem várt ovátiót, mellyel őket kitüntették és elragadtatással szólott a hangoztatott eszméről, melynek megvalósítására minden erejéből törekedni fog. Megzendült most a ruttkaiakkal érkezett vasúti zenekar és a szép szavaktól neki bővült dalosok bevonultak a kertbe, hol két kőbányai hordónak friss árpa levével hamarjában megenyhítették tikkadó torkaikat és iparkodtak egymással megismerkedni és a szép hölgyeknek bemutatkozni; mert máskor ugyan csak terebélyes fákat látni a kertecskében, azt is csak gyéren, most pedig ruttkai meg zsolnai virágokkal és bimbókkal ékeskedett. Különféle ismeretségek és barátságok szerencsés megkötése utón az énekesek sorakoztak és megindultak a város felé. Elöl ment a zenekar tüzes indulókat játszva, utána büszkén lépdelt a menetvezető. Podivinszky és azután jöttek a dalosok, zárt sarokban, élükön báró Kloch, Lux, Dr. Mayer, Nevorál és Paulinyi karmesterek, s a piaczon át és Széchényi utczán keresztül a "Hungária” kertbe vonultak. A kert ez alkalommal fel volt díszítve zászlókkal és lampionokkal és öt óra körül már zsúfolásig tele volt látogató közönséggel, mely Zsolna város minden rangú társadalmi köreit képviselte és elejétől végig derült jókedvben mulatott és cseppnyit sem fukarkodott a nyújtott élvezetek elismeréséül nyilvánított zajos tetszésével. Valóban nem sokat ígértek a plakátok! Legelül a ruttkai vendégdalárda meglepte a közönséget kitűnő fegyelmezettségével, szabatos előadásával és a finom árnyékolás által a classicus, valamint a jóízű humor által a comicusan víg darabokkal elért hatással. Gratulálunk a temperamentumos karmesternek és az igyekező egyesületnek, valamint Moser úrnak a sólojával bemutatott gyönyörű baritonjához. Elismeréssel adózunk a ruttkai zenének, melyre a nap dicsőségéből nagy rész jut. A magyar ember hegedűért rajong, mert, sírva vigad: hanem ha olyan discrétül kezelik a fúvó hangszereket, mint a ruttkai zenekar teszi, akkor megmozdul a szíve, talán még a lába is. A zsolnai dalosegyesület, mely - ne fürkésszük most, miért? - több éven át pihent. Dr. Mayer buzgólkodása folytán új életre támadt és fáradhatlan karmestere, Nevorál Gusztáv vezetése alatt utolsó időben szorgalmasan tanult, a mit a közönség, különösen pedig a mi kedves vendégeink, a magyar egyveleg szép előadása után sok tapssal honorált. Bárcsak bátorításul szolgálna az első elismerés, hogy az egyesület, megszaporodva lelkes tagokkal, folytatná működését, mindig előre haladva a tökéletesség felé. Volt még szamárverseny, tréfás elefánt, phonograph, confetti és roppant sok mozsárdurrogás. Már lement a nap, midőn a közönség távozni kezdett, de még nem végkép búcsúzni, mert nagy része megjelent a vasutasok kaszinójában folytatáskép rendezett tánczvigalmon, mely éjfélutánig tartott és annyi szépséges tánczosnőnek szerzett örömet, hogy sok évadbeli bállal győzelmesen megmérkőzhetett volna. Vagy 50 pár tánczolta az első négyest és járta szinte lecsillapíthatatlan tűzzel a ropogó csárdást. Végül a ruttkaiak még két darabot énekeltek, aztán a helybeli közönség ment haza felé, ők pedig a vasútra. Reméljük, hogy kedves szomszédaink jól érezték magukat és kellemes emlékekkel távoztak: bár jól tudjuk, hogy az általuk nyújtott élvezetért hasonértékűekkel nem szolgálhatunk. Hanem igenis őszinte szívből fakadó köszönet és elismeréssel, melyeket szívesen fogadjanak. Köszönettel tartozunk báró Klochnak, Dr. Mayernak és a helybeli dalárdának is a nap erkölcsi sikeréért, mely mögött, mint hisszük, az anyagi sem fog nagyon bátra maradni. - i. Múlva a templomóra a félnégyet jelezte. Emma is izgatottan várta a négy órát. Eljön-e? Kérdezte önmagától. S ha nem jön el? Nagyot dobbant azután a szíve, mikor behozták a kapitány névjegyét. A férj sokat lebzselődött egy idő óta a feleség körül. Látszott, hogy nem tetszik neki Emma bizalmas barátja. Egyszer azután szóba is hozta neje előtt, hogy nem találja-e különösnek, hogy Jakabfyt minden nap elfogadja. Ő annak találja és a világ is annak fogja találni. Bózsár Emma olyan tekintetet vetett az urára, hogy annak torkán akadt a szó. Egyszer a kapitány nagyon izgatottan rohant Kovácsyékhoz, bejelentés nélkül futott be Emmához. Emma ijedten sikoltott fel, mikor a kapitány dúlt arczát meglátta. - Az Istenért mi történt? A kapitány egy székbe hanyatlott. - Áthelyeztek Zágrábba! A szomszéd szobában egy kis könyvet forgatva kezében gonoszul mosolygott az arany metszetű lapok közé az ördöngös mester, az áthelyezést kieszközlő pénzes zsák. - S mikor megy? - Öt nap múlva jelentkeznem kell az ezredparancsnoknál. Emma nagyon szomorú lett, lehajtotta fejét és nem jutott eszébe a zongora. Eltűnődött. A kapitány azonban ki volt cserélve, odahajolt a néma nőhöz és homlokon csókolta. A férj a szomszéd szobában úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre. Öt nap múlva úgy is megszabadultam tőled! Ezzel biztatá magát. Emma azonban bíborpiros arczczal szökött fel helyéről, ajkait sértő szó akarta elhagyni, de a kapitány kezével lefogta a fiatal asszony ajkait és lázasan, összefüggéstelenül beszélt ott neki régi, végtelen szerelméről. - Igen szeretem. Szeretem. S ön mit akar? Hagyja azt az embert. Mit törődik vele. Szeressük egymást, vigasztalódjék a vagyonában . . . Hallgasson meg Emma. . . Megölöm azt az embert . . . Megölöm . . . nem akar szeretni? Emma megsemmisülten hallgatá e szavakat, melyek forrón szerető szívéhez szóltak. De szívét körülpánczélozá a női tisztesség. Megvárta, míg a kapitány elhallgatott és azután így szólt élesen, lesújtóan: - Ön őrült vagy részeg. Nem tudom, mi hatalmazta fel ilyen kijelentésekre. Nagyon merész ember ön kapitány uram és nem számolt le, hogy ha egy nőt megsért, elégtétellel is tartozik, de én magam veszem meg magamon az elégtételt, kapitány úr. Távozzék innen, ha azt nem akarja, hogy férjemmel kergettessem ki! S Jakabfy Ottó, kitántorgott. A szomszéd szobában még kárörvendőbb arczczal vigyorgott a kis könyve lapjaira Kovácsy Géza, a férj, a pénzes zsák. Tövis. Zsolna és Vidéke 1897-1899 ÚJDONSÁGOK. - Főispánunk a megyei tanító testületnek, F. hó 8-án tisztelgett a Trencsén megyei általános tanítótestület küldöttsége, mely Bocsek György egyesületi elnökből, Tekula János, Groszmann Adolf és Suchter Károly tagokból állott. E küldöttség nyújtotta át a főispán ő nagyméltóságának az egyesület alapszabályainak díszkötésű példányát kérve öt, hogy támogassa az egyesület czéljait. Szalavszky Gyula, v. b. t. t. válaszolva az elnök üdvözlő szavaira, biztosította ez egyesületet, melynek oly nemes czéljai vannak, erkölcsileg és anyagilag is minden telhető támogatásáról és hogy tagjainak javát mindenkor kész előmozdítani. Ne lásson az egyesület benne idegent, s ennek határozott kifejezése gyanánt nyomban be is lépett annak örökös alapító tagja sorába. Szép példát mutat ezzel megyénk főispánja, mely nem csak buzdító lesz az egyesület jövő működésére, de méltán fog serkenteni az utánzásra. - Megyés püspökünk Baánban. Folyó hó 4-én érkezett Baánba Bende Imre püspök úr Ő méltósága, hogy másnap a bérmálás szentségét kiszolgálhassa. A kerületi papság Nyitra-Zsámbokréten s a főszolgabíró a járás határán üdvözölték. Délután 5 órakor kondultak meg a harangok, jelezve, hogy Ő méltósága a város elején felállított nagyszerű diadalkapuhoz érkezett, a hol a városi képviselő testület élén a bíróval fogadta. Innen a templomba vonult, a hol a helybeli apátplébános üdvözlése után rövid imát végzett. Majd szállásán, a nagyszerűen feldíszített parochián fogadta a különféle küldöttségek tisztelgését. Elsőnek tisztelegtek a kerület papsága, majd a városi képviselő testület, a kath. kör, a rom. kath. és állami isk. tantestületei, a megyei tanítótestület küldöttsége, s végül a tűzoltó egyesület tisztikara. Este Ő méltósága tiszteletére a rom. kath. iskola növendékei színielőadást, a polgárság fáklyás menetet rendeztek. Másnap 1450 hivőnek szolgálta ki a bérmálás szentségét. Délben fényes ebéd volt a plébániában, melyre 30 meghívót küldött szét a vendégszeretetéről híres apátplébános. Ebéd útán tovább utazott Ő méltósága, hogy 6-án Miticzen, 7-én Bobothon, 8-án Ribényben folytathassa tovább apostoli működését. - A koronázás évfordulója. Kegyeletes és méltó ünnepséggel emlékezett meg városunknak minden hivatott testülete felséges urunk megkoronáztatásának 31-ik évfordulójáról. A gymnasium és a r. kath. iskola tanulói ünnepélyes isteni tiszteleten vettek részt: a rom. kath. elemi iskola meg külön ünnepélyt is rendezett, mely igen sikerült volt, kivált a kis szavalók ügyességére való tekintetéből, az izr. elemi iskola kirándulást tett a szabadba, mintán előzőleg a tanítók a nap jelentőségét méltatták a tanulók előtt. A városnak is ünnepi színe volt számos nemzeti trikolor lengett a köz és magánépületekről. - Úr napja. Zsolnán csaknem hagyományos dolog már, hogy a katholikus világ ezt a szép ünnepét a lehető legrosszabb időjárás nyomorítsa meg. A lefolyt héten csalatkoztunk e hagyományos feltevésben és a legfényesebb derült ég mosolygott le a hívek ezreire, kik ájtatos szívvel vettek részt az Úr napja körmenetén. Impozáns volt a hatalmas menet, mely a plébánia templomból indult, hol elébb ünnepélyes isteni tiszteleten vettek részt hatóságaink és oly nagyszámú közönség, hogy még a templom előtti teret is sűrűn lepte el. Elől lépkedtek az iskolák növendékei zászlósan, ünnepélyesen; majd fehér ruhás leánykák szórták a virágot a fényes segédlettel czelebráló apátplébános útjára, kit a tűzoltóság sorfala díszőrség gyanánt kísért: végül sűrű sorokban a hívők serege, gazdag és szegény, kiki tehetsége szerint legdíszesebb ruhájában. Sokan ablakaikból nézték a sokaságot, mely ide-oda hullámzott a tágas téren énekelve, ünnepelve. Hiszen szent nap ez. szent a kereszténység legtágabb fogalmában, melyet együtt ünnepel hazánk minden katholikus polgára a rítus különbsége nélkül. Mily megható jelenet az, mikor Erdély városaiban a római, a görög ég az örmény katholikus papság együtt egy oltárnál egymásnak segédkezve és egymást felváltva teljesíti szent kötelességét, mikor a magyar, a román, az örmény, tarka, változatos ruhájában hull térdre az áldást osztó esperes előtt, mikor e pillanatban bőven megjutalmazottnak érzi magát fáradságáért, ki a messze havasokból, két napi járóra vándorolt a városba, csakhogy el ne mulassza e szent igét. Ott hazafias jellege is van e napnak, mert ehhez fűződik Erdély legnagyobb fiának, Hunyadi Jánosnak, zimonyi diadalának az emléke, nem is hagyná el egy sem, hogy imájában meg ne emlékezzék róla: ez büszkesége, ez bizalma a jövőhöz. Nálunk is díszesen folyt le az ünnepség, csak az a kár, hogy hát nem lehet nálunk semmi ügy kellemetlen mellékíz nélkül. E kellemetlenséget a besereglett koldus népség utálatos hada okozta, mely éktelen kéregetésével zavarta egyre a kegyeletes, lélekemelő pietást. Hát valóban nincs semmi mód arra hogy távol tartsuk városunktól ezt a rondaságával tüntető részeges népséget? kell, hogy a tisztességes ember minden lelki gyönyörűségét, még vallásos érzületét is zavarja meg folyvást az ily professzionális naplopók tömege? - A másik hiba, mely sokfele csípős megjegyzésekre is szolgáltatott okot, a zsolnai tűzoltóság távolléte volt. Elismeréssel adóztak a Závodjei derék csapatnak, dicsérték szép, fegyelmezett magatartását, parancsnokuk, a Sóska Antalnak biztos, ügyes vezetését és keresték a zsolnaiakat, kutatták hollétüket. - Hiába minden csűrés, csavarás, odajutottunk már ma napság, hogy Závodje is túltesz rajtunk, még pedig épen akkor, mikor mi azon gondolkozunk, hogy rendezett tanácsú várossá alakuljunk. Eddig csak szabadalmazott város voltunk: szabadalmunk volt úgy látszik, az ósdi maradiságra. Nem hagynók a rendezett tanácsot is inkább Závodjének? Juniális. A zsolnai kir. kath. gymnasium ifjúságának f. hó 11-én rendezett nyári mulatsága kitűnően sikerült. Reggel 6 órakor szent misét hallgatott az ifjúság, míg a zenekar ébresztőt játszott. Hét óra körül az ifjúság a tornacsarnokban gyülekezett; itt Dr. Mayer összeállította a menetet, mely 7 óra után megindult és festői sorban, zászlókkal és zeneszó mellett végig vonult a Széchenyi utczán, főtéren és Beniczky utczán keresztül, a közönség lelkes örömére, ki a szabadba, el a regényes fekvésű "Chrastba”, mely szépen fel volt díszítve és várta az ifjúságot és a vendégeket. Délelőtt játékok és versenyek mulattatták az ifjúságot; voltak: futóduplex, birkózás, molnárbukás, kakas viadal, síkfutás, távolugrás stb. A győztesek 24 díjjal jutalmaztattak, melyek kiosztása 2 órakor történt, számtalan narancs enyhítette meg a versenyzők tikkadó kebelét és az öröm és ujjongás hangjai hirdették a fölséges jókedvet. Négy órakor már nagy közönség volt, mely a diákok által tiszteletteljesen fogadtatott és a tanárok részéről a legfigyelmesebb bánásmódban részesült. - A táncz vígan folyt a gyönyörű idő mellett, tánczosnő sok volt: de egyik sem panaszkodott, mert mindnyájokra jutott az isteni mulatságból: örege-apraja fürgén forgolódott késő estig. Este bevonulás tartatott lengő zászlókkal, tarka lampionokkal és vidámsággal eltelt szívekkel. Impozáns látványt nyújtott a menet és felvillanyozta az egész várost. Köszönet a sikerült ünnepélyért a tanári karnak és főleg Dr. Mayer főrendezőnek. Polgári leányiskola Nagy-Bittsén. Mint tanügyi téren előnyösen ismert t. munkatársunktól, Freund Bernát, Nagy-Bittsei polg. fiúiskolai igazgatótól értesülünk, a közoktatásügyi ministerium megadta neki az engedélyt arra, hogy fennálló iskolája mellett már a jövő tanévben nyilvános jellegű polg. leányiskolát nyithassa. Freund urat dicsérni szükségtelen dolog, megteszi ezt eddig kifejtett sikeres működése, mellette bizonyít virágzó polg. fiú iskolája, kipróbált erő és szakavatott vezető, ki szilárdan áll a szülök bizalmában, nem kételkedünk abban sem, hogy új vállalkozását is jó siker fogja követni. Csak anyagi szempontból lesz nehéz helyzete, mert a leányiskola fenntartása aránylag még költségesebb, mint a fiú iskoláé, és nagy igényeket támaszt a mai kor egy jól felszerelt, jól berendezett iskolával szemben. Remélhetőleg felfogja a város saját szellemi érdekét és kellőleg segélyezni is fogja ez iskolát, valamint báró Popper is szívesen fogja átengedni helyiségeit olcsó házbér mellett. Őszinte örömmel vesszük szomszéd városunk ez új vívmányának hírét, hiszen felvidékünk haladása és felvirágoztatása az a tér, melyen mi is fáradozunk, mely felé mi is törekszünk. Ezzel az iskolával egy új erősséget nyer a felvidéki magyarság. Mentől több, annál jobb! közvetlen zsolnai szempontból kissé arczpirító az a tény, hogy halad körülöttünk minden kisebb, gyengébb község, csak mi stagnálunk. Mások dolgoznak és czélt is érnek a maguk erejéből, csak mi várjuk összetett kézzel a jó szerencsét. Szomorú, de való. Esküvő. Díszes esküvő folyt le városunkban f. hó 5-én, Hahn Lajos magántisztviselő esküdött hűséget Ring Mór Dr. zsolnai köztiszteletben álló közjegyző leányának, özv. Róth Vilmosnénak. A szertartás végeztével a nagyszámú társaság a rajeczi fürdőbe rándult ki, hol zavartalan jó kedvvel ülték meg az esküvői lakomát. Meghívó. A Trencsén vármegyei általános tanítótestület elnöksége az alábbi sorok közlésére kér fel bennünket: Trencsén vármegye általános tanítótestülete, első nagygyűlését 1898. évi június hó 27-én Zsolnán tartja meg, melyre a tanítótestület alapító, pártoló és rendes tagjai, úgyszintén a tanügy barátai s az érdeklődök tisztélettel meghívatnak. A nagygyűlés napirendje: I. Délelőtti 9 órakor: Istentisztelet a plébániatemplomban. II. Délelőtti 10 órakor: Közgyűlés a városháza dísztermében). A közgyűlés tárgysorozata: a) Elnöki megnyitó. b) Az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása. c) Felolvasások: 1. „Az óvodák fontossága a Felvidékén” tartja: Bellosics Blanka óvónő kisasszony 2. „A divatos nevelés hibáiról és káros következményeiről” tartja: Winkler Ágoston. 3. „Az unalom és szórakozottság lélektani okai s annak az iskolából való mikénti kiirtásáról” tartja: Háray Gyula, 4. „A népnevelés reformja” tartja: Timina János d) Az elnök évi jelentése, e) A "Magyarországi tanítók orsz. bizottságába kiküldött képviselők jelentése, f) Járásköri tiszteletbeli tisztviselők választása, g) Az évi költségvetés megállapítása, s a számadást vizsgáló bizottságnak jelentése, h) Pályatételek kitűzése s a jutalmazásra fordítandó összeg megállapítása, i) a következő közgyűlés helyének és idejének kitűzése, j) Indítványok. (Minden, a közgyűlésen tárgyaltatni kívánt indítvány, legalább 5 nappal a közgyűlés előtt, kellő indokolással a tantestület elnökéhez terjesztendő be). III. Délután ^ 2 órakor közös ebéd a Folkmann-féle szállóban. Egy teríték borral együtt l frt 60 kr. A közös ebéden résztvenni akarók szíveskedjenek f. hó 20-ig levelezőlapon Nevorál Gusztáv zsolnai jk. elnöknél jelentkezni. IV. Délutáni 4 órakor a zsolnai gyárak megtekintése. V. Este ^ 9 órakor tánczestély a zsolnai kaszinó helyiségeiben. Többet a közgyűlés előtti számban. Ünnepély. A várnai izr. népiskolában nagy lelkesüléssel ünnepelték meg a koronázási ünnep évfordulóját. A tanítóknak a haza és a király iránti szeretetre buzdító beszédei után a gyermekek alkalmi verseket és dalokat szavaltak, illetőleg énekeltek el. Az iskolában lefolyt ünnepély után a növendékek kirándultak a szabadba, hol nem csak játszottak kényök-kedvök szerint, hanem kedélyes lakomának is voltak részesei. Baleset. Egy előkelő és általánosan tisztelt zsolnai családnak egyik fiatal tagját, Kubicza Gusztávot véletlenségből súlyos sérülés érte. Fiatal lovait kipróbálandó, hajtott ki f. hó 8-án a délutáni órákban Béla öccsével. A fiatal állatok valamitől megbokrosodva ragadták el a kocsit, nem sokára fel is fordították és mag a fiatalabb Kubicza csekély sérüléssel menekülhetett, bátyja fennakadt a szekéren s így hurczolták még egy jó darabig, míg a mezőről odasiető emberek meg nem állították a lovakat és ki nem szabadították a szerencsétlent. Súlyos zúzódásokat szenvedett a fiatal ember, kinek állapota még egyre aggasztó. Fényes esküvő volt f. hó 5-én Csaczán, Deutsch Ármin fiatal kereskedő vezette oltárhoz Grünfeld Márkus tescheni kereskedő leányát Paulát. A város intelligencziája valláskülönbség nélkül részt vett, úgy szintén az este kezdődő tánczmulatságon is, a hol fiatalok, öregek fáradhatlanul aprózták a csárdást kivilágos kivirradtig. Eljegyzés. Potocsnik Antal, újzsolnai állomási felvigyázó eljegyezte Gerley István, hricsói állomási elöljáró kedves leányát, Jolánka kisasszonyt. Esküvő. Tauszik Ráfáel, téencsén-makói kereskedő f. hó 14-én tartja esküvőjét Porgasz Mór kiszucza-újhelyi kereskedő nevelt leányával, Stern Jozefin kisasszonnyal. Halálozás. Steiner Zsigmond, a budapesti állatorvosi akadémia III. éves hallgatója, Sterner Samu kisz-újhelyi lakos fia kínos, 3 havi szenvedés után f. hó 3-án jobb létre szenderült. Temetése vasárnap f. hó 5-én nagy részvét mellett ment végbe. A szülők gyászát ide s tova czélját elérő ifjú halála felett enyhítse az általános részvét. Helyreigazítás. Utolsó lapszámunkban többek között arról is emlékeztünk meg, hogy a zsolnai posztógyárban állítólag egy munkásnőnek komolyabb balesete történt. Hiteles forrásból vett utólagos értesülésünk szerint az egész dolog oda redukálódik, hogy a gép csakugyan elkapta az egyik munkásnő haját, de társnője ezt rögtön lemetszette s így semmi baja sem esett. Pár haja szálával fizette meg az illető a saját vigyázatlanságát, mi pedig csak örvendünk a dolog ily ártatlan megoldásának, távol állván tőlünk minden rossz szándék, mely a jó hírnevű gyárnak talán kellemetlenségeket akarna okozni. Változás a postautalványok kifizetésében. Tisztelettel értesíttetik a n. é. zsolnai közönség, hogy még ez év folyamán, de legkésőbb szeptember hóban a postautalványokat a kir. hivatal levélhordók által czímzett lakásán fogja kifizettetni. Azon magánfelek, a kik utalványaikat azontúl is a postahivatalban kívánják átvenni illetőleg kifizettetni, utalványaik külön kezeléséért havonként 3 frt raktárdíjat fizetnek. Az utalványok háznál való kifizetéséért utalványonkint 2 krt illetve ha ugyanazon czímzettnek egyszerre 5-nél több utalvány fizettetik ki, darabonkint l krt, de consignátionként legalább 10 kr. kézbesítési illeték jár. Zsolna, 1898. évi június hó 7-én. Günzel, hivatali főnök. Zsolna és Vidéke 1897-1899 Közgazdaság Villamosok statisztikája. A Siemens és Halske részvénytársaság az általa létesített villamos vasutak új összeállítását bocsátotta ki az 1898. január havi állomány alapján. Az érdekes jelentésből, mely világos képét adja a társaság e téren való működésének, a következőket vesszük ki. A társaság első villamos vasútja, mely egyúttal a világ első személyszállító vasútja volt. 1881 májusban nyílt meg Berlin mellett Lichterfeldén. Ezt követték az 1883 és 1884-ben a mödlingi és frankfurti Majna nevű vasutak felső vezetékei és ezek máig is változatlanul vannak forgalomban. Jóllehet e vasutak által a villamos vasúti üzem keresztülvihetősége technikai és gazdasági szempontból bebizonyult, Németországban a következő években még sem tudták elhatározni több ily rendszerű vasút építését, csak a mikor a Siemens és Halske a budapesti városi villamos vasút építését kezdte meg, mutatkozott élénkebb tevékenység e téren. A budapesti vasutak, melyeknek 180 kilométernyi hálózatát csak a hamburgi villamos vasutak hálózata szárnyalja túl néhány kilométerrel, annyiban érdekesek különösen, amennyiben itt nyert alkalmazást legelőször a földalatti vezeték Siemens és Halske rendszere alapján, egyformán kedvező technikai és pénzügyi eredménnyel. Ez idő szerint Budapesten 59.5 kilométer vágány van alsó vezetékkel, és ezeken felül az Európában eddigelé páratlan földalatti villamos vasút. A kilenczvenes évek elején gyors egymásutánban rendezte be Siemens és Halske a villamos vasúti üzemet Hannoverben, Drezdában, Lembergben, Mülhausenben, Bochum-Gelsenkirchenben, Bukarestben, Gross-Lichterfeldében. Az újabbak között említendők: Sarajevo, Basel, Kopenhága, Bahra, Berlin-Charlotenburg, Oberhausen, Darmstadt és a befejezés előtt levő olmützi és bécsi vasutak, valamint az átalakiítandó és kibővítendő gráczi hálózat. E vasutakon több mint 1000 villamos motorkocsi részben 1, részben két motorral ellátva és nagyszámú vontatókocsi van forgalomban. forgalomban. A villamos áram fejlesztésére 30.000 lóerő szükségeltetik. Jelenleg épülnek, illetve előkészíttetnek a következő vilamos közúti vasutak: Berlin, Bochum-Gelsenkirchen, Valdenburg, Bonn, Hagen, Kassel, Frankfurt (Majna melletti), Düsseldorf-Grefeld, Bécs, Budapest, Teplitz-Dud-Osseg, Gloggnitz, Schottwien, Bosen-Gries, Meran-Obermais, Weimar és Peking-Ma-Chia-Pu. A villamos világítás és erőátvitel terén a Siemens és Halske czég a villamosság fejlődésének kezdete óta sikerrel működik, és térszűke miatt csak az utóbbi négy év alatt nálunk létesítet és épülő telepek közül említjük a következőket. Központok: Salgó-Tarján, Kaposvár, Rozsnyó, Igló, Jolsva, Nagy-Szt.-Miklós, továbbá a következő magántelepek: „Danábius” hajógyár, kőbányai gőztéglagyár, városi téglagyár, Goldberger testvérek, Dreher sörfőzde, Riegler papírgyár, Metropole szálló, Pesti hengermalom, Gazdasági gépgyár, Wörner és Társa, Gutjáhr és Mütter, Schlick, tornai cellulosegyár, beocsini czementgyár, boiczai aranybánya, körmözi aranybánya, resiczai vasművek, Marillafürdő, Urizsány-zsilvölgyi kőszénbánya, lugosi szeszgyár, Wolfner Gyula és Társa, Mauthner testvérek és Társa Újpest, diószegi czukorgyár, Haggenmacher Henrik, „István” malom Debreczen, ungvári bútorgyár, losoncz-hatvani malom, Orenstein és Koppel, Szent-Lőrincz stb., mely telepek 4000 HP erőfogyasztást képviselnek. A "Dordrecht" életbiztosító-társaság tekintetes Magyarországi Fiókjának Budapesten. Kötelességemnek ismerem, hogy Önöknek őszinte köszönetet mondjak azért a coulans és humanus eljárásért, melyet velem szemben tanúsítottak. Férjem, Seichentein Ferencz, ki nem is egy éve, hogy életét 3000 frtra Önöknél biztosította, ez év április 19-én elhalálozván, Önök a biztosított összeget a szükséges okmányok beterjesztése után azonnal folyósították, úgy hogy én azt temesvári képviseletüknél, a "Temesvári általános takarékpénztár részvénytársaság” -nál a mai napon minden levonás nélkül már fel is vettem. Fogadják ezért meg egyszer hálás köszönetemet. Temesvár, 1898. május 25-én. Mély tisztelettel Özv. Seichenstein Ferenczné Wallner Johanna HÁZ ELADÁS. Zsolnán, a Beniczky utcza 54. számú Schlesinger-féle ház magán úton eladó. Felvilágosítást nyújt Hulyák Bertalan ügyvéd. Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. 6-10 Specialista sérvkötőkben Alapítva 1878. Cs. és kir. oszt.-magy. és belga kir. szabad. Kitüntetve Brüssel 1893 aranyéremmel és díszokmánnyal Keleti-fele sérvkötő orvosi tekintélyek véleménye szerint a legtökéletesebb ezen nemben, nem csúszik, nem gyakorol kellemetlen benyomást eltávolítja czélszerű szerkezeténél fogva az eddigi sérv kötők hiányait. Keleti-fele gummisérvkötő idomítható pelottaval, szarvasbőr-védővel és biztonsági övvel. Árak: egyoldalú 6 frt., kétoldalú 12 frt. Készülnek ezenkívül: műlábak, műkezek, egyenestartók (Hessing-féle rendszer) orthopadiai fűzők, haskötők, görcsérharisnyák és mindenféle gummiáruk. Megrendeléseket pontosan és discréten eszközöl Keleti J. orvos, sebészeti, mű és kötszergyáros BUDAPESTEN, IV. Koronaherczeg utcza 17. Sebészeti, műszergyár: IV. Rostély utcza 15. Nagy képes árjegyzék ingyen és bérmentve. 8-10 Jubiläums-Ausstellung 1898. Wien Singer Pavillon in der Rotunde Zum Besuche unserer Ausstellung in der Rotunde erlaube wir uns hiermit ergebenst einzulanden. Dieselbe umfasst eine Auswahl unserer neuesten Constructionen von Nähmaschinenb für den Hausgebrauch, wie für die verschiedensten Special-Arbeiten der Industrie, Sämtliche Maschinen werden im praktischen Betrieb gezeigt. Eine reichhaltige Sammlung von Kunststiekerein, Applications- und Durchbrucharbeiten veranschaulicht unsere neue. mit so ausserordnentlichem Beifall aufgenommene Sticktechnik. Singer Mähmaschinen sind mustergiltig in Construction u. Ausführung. Singer Mähmaschinen sind unentbehrlich für Hausgebrauch u. Industrie. Singer Mähmaschinen sind in allen Fabriksbetrieb, die meist verbreiteten. Singer Mähmaschinen sind unerreicht in Leistungsfähigkeit und Dauer. Singer Mähmaschinen sind die moderne Kunstsickerei d. geignetsten. Kostenfreie Unterrichtscurse, auch in der modernen Kunststickerei. Die Nähmaschinen der Singer Co. werden in mehr als 400 Sorten von Special- Maschinen für alle Fabrikationszweige gelieferte und sind nur in unseren eigenen Geschäften erhältlich. Singer Co., Act.-Ges. Frühere Firma G. Neidlinger: SILLEIN, Ringplatz No. 14. 3-4 d Zsolna és Vidéke 1897-1899 Zsolna,II. évfolyam 25. szám 1898. június 19. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán A Felvidék és a korcsma. II. Sajátságos czím és bizarr dolog e két fogalom egymás mellett, egymásra való vonatkozásban, de ép e bizarrságnak erőnkhöz képest eszközlött intensiv kidomborítása útján akarjuk felhívni az irányadó körök figyelmét arra a szánalmas állapotra, mely az alább kifejtettek szerint felvidékünkön uralkodik. Sokat mulasztottunk: ezért a mulasztásért a jelennek és múltnak a jövő előtt felelnie kell. A Felvidék népét éhség gyötri és mi Budapestre, vagy a többi városba sietünk, hol piskótát, cognacot, rumot, theát és egyéb a neszhisai neszlusai irtványos viskóban tengődő egyénre nézve hasznavehetetlen tárgyakat waggonszámra összegyűjtve jótékony hölgybizottságaink útján - ezt küldjük a barmával egy fedél alatt lakó parasztságnak burgonya, kenyér és rizs helyett. Szocziális bajokkal küzdünk: kétségbe esetten vesszük észre, hogy felvidéki népünk ijesztő számarányban vándorul ki és anquetteket hívunk egybe a székesfőváros burea-iban; tanulmányútra küldünk - a küldöldre miniszteri tisztviselőket, - a helyett, hogy Berlin, vagy Brüssel helyett Csaczára, vagy Árvamegyébe utaznánk; - felkarolnók a házi ipar kérdését, megteremtenők a Felvidék gyári iparát, és ott kezdenők a reformokat, a honnan a felvidéki nyomor legnagyobb részt származik: a korcsma kérdésénél Ha az államháztartás mindent felemésztő molochja a hadügyi budget, úgy a röghöz tapadt földmívelő nép vagyonának megrontója a falubeli kurta korcsma. Már a múltkori czikkünkben hangsúlyoztuk, hogy az alkoholismus pusztító rémétől valódi lelki intelligentiáról nincs okunk rettegni: ámde a faluk, különösen a felvidéki szánalmasan nyomorult faluk népénél lelki intelligentiáról álmodozni fantasmagoria. Ezt tudva el kell tiporni a vétkezésre csábító eszközöket és az államhatalom kötelessége megoltalmazni a műveletlen embertársat önön gyengeségének veszélyeitől. Nemcsak a humanismus, de nemzetünk jól felfogott érdeke is ezt kívánja. Kettős szempontból vizsgálhatjuk a korcsma kérdést: az egyéni vagyon és a bűnügyi statisztika szempontjából. A korcsma a Felvidék minden falujában a legirgalmatlanabb uzsorás. Törvényt hoztunk az uzsora ellen és a korcsma büntetlenül űzi bűzhödt kimérései útján átkos működését. Csak a látszatot, őrizi meg, mivel pedig napjainkban a jog és erkölcs tiszteletben tartására nagyon sokszor elegendő a puszta látszat megőrzése és a formák tiszteletben tartása, - elkerüli a kimérések rácsai között üldögélő uzsorás a törvény fogház büntetéseit. Eleinte talán fenti álltásunk túl erősnek látszik, de ez a pillanatnyi megítélés csupán, nem pedig érdemben való bírálás: mert lássuk csak mint állunk e tekintetben. A felvidéki szánalmasan szegény falvak népe nemre való tekintet nélkül feltétlen híve az alkoholnak, nem táplálkozik rendesen, - a nehéz napi munka elvégzésénél pedig nyers erőt szükségelvén - a vízzel hígított spiritus-lőrét tartja annak, mely képesíti szervezetét a létért való küzdelemben előálló nehézségek leküzdésére. Annyira van, hogy nem képes létezni szesze nélkül, ezt tekinti leghívebb társának. Már a serdülő gyermek a "kvit" után áhítozik, -felnőtt férfi vagy nő pedig a nap minden szakában ehhez fordul. Természetes folyomány, hogy a „segítő szesz" élvezeti szesszé is válik és a falubeli férfi nép üdülő helye a korcsma helyiség. A nép azonban nyomorban van: gazdasági hátramaradottságunk érezteti vele a köz terheit, de nem dokumentálja előtte a köz előnyeit is. A szeszhez szokott paraszt inni akar, de nincs pénze szenvedélye kielégítésére. Bekövetkezik a korcsma hitelről alkotott jogszabály kijátszása: a korcsma vendége a korcsmáros személyes adósává válik. Ettől a pillanattól kezdve a korcsmáros kettős krétája játssza a fő szerepet. A korcsmárosok hitelkönyvei a felvidéki falvakban a leggaládabb szipolyozás bizonyítékai, az ittas paraszt nem tudja hányadik liternél tart, - a mi egyébiránt minden ittas ember gyenge oldala és - egy-egy duhajkodással agyonütött vasár-, vagy ünnepnap csak túlszámítás folytán néhány forint hasznot hajt a „jószívű” korcsmárosnak, az így folytatott „tisztességes és törvény oltalmazta kereset” után a törzsvendég hitele nagyon is meghaladja a két forintot és a hitelező más útra tér, nehogy „befektetett” tőkéjét veszélyeztesse. Az adós váltókat ír alá, in bianco persze, a mely ismét nem megvetendő hasznot hajt az italmérőnek, mert hisz az in bianco váltót, az adós magán vagyonához képest tetszés szerint töltheti ki és e mellett még ő adja a nagylelkűt, mert a vendég hálálkodva tapasztalja, hogy a korcsmáros annyit hitelez neki, a mennyit akar és legfölebb váltót kér ennek fejében. A korcsmáros a lejárat nélküli váltókat addig tartogatja és addig gyűjti, míg a földmíves összes vagyona nincs kezében - váltókban, vagy nehezebb manepulatio esetében a kevésbbé biztos kötelez- A "Zsolna és Vidéke" Tárczája. A halott. Szerette nagyon azt az egyszerű varróleányt, a kinek nem volt senkije e világon és semmije, csak a tisztessége. Oh mert becsületes volt, becsületes a végletekig. Ti nem csodáljátok ezt kényelemben, jómódban, selyemben, bársonyban felnőtt úri leányok, mert nem tudjátok azt, mit jelent az szépnek lenni és nyomorban tengődni egy fiatal, tizennyolcz éves leányra nézve, de hisz hányan tántorodtok el ti úri kényelemben élő leányok, mert gyengék vagytok, míg a nyomor a mi szegény varróleányunkat megedzette! Ezt a leányt szemelte ki magának Forgó Laczi feleségül. A hasonlók találkozása, az egyenlők szerelme volt ez. Forgó Laczi nem tartozott ama fiatal emberük közé, akik csak a kétes hírű nők társaságában érzik jól magukat s a kik ezek társaságában töltik el legszebb éveiket, - erkölcsben és lélekben romlatlan volt, akár csak választottja, Kovács Magda. De azért még sem voltak egészen egyenlők. Magda szegény volt, Laczi szülei pedig nagyon gazdagok, de az ifjú szemében nem képezett ez semmi akadályt. Hitte, hogy szeretik őt szülei annyira, hogy beleegyeznek boldogságába. A leánynak voltak aggodalmai, de szerelmes szavainak meggyőző erűjével elaltatá azokat az ifjú. Egyszer azután haza utazott a fiú s azzal állt elő, hogy nősülni akar, az öregek örömmel tekintettük a fiúra, jelentőségteljesen egymásra, s azután kijelentették, hogy ők is gondoltak erre, sőt már választottak is. A fiú elmondta, hogy, ő is választott s így csak szépen köszöni szükségtelennek bizonyult figyelmöket. - S ugyan kit választottál? - kérdé az apa és anya kevésbbé örömre hangoltan. Laczi pedig kezdett beszélni az egyszerű varróleányról, kiváló erényeiről, szorgalmáról, mellyel fenntartja magát, végre kölcsönös szerelmükről, melyben egyesülni akarnak. S a szülök elszörnyűködve hallgatták, az istenért tegyen le szándékáról, ne tegye magát szerencsétlenné, szüleit boldogtalanná, verje ki fejéből azt a leányt, ki kitűnő képmutató, de a ki bizonyára nem olyan erényhős, mint a minőnek magát feltünteti. A fiú fejét rázta és hallgatott. A szülök eleinte kértek, könyörögtek, rimánkodtak, azután parancsolólag léptek fel és kijelentették, hogy szülői átkukkaé sújtják gyermeküket, ha az tovább is makacskodik. S a fiú nem makacskodott tovább. Hozzá volt szokva gyermekkorának első éveitől az engedelmességhez. - Tegyetek velem, amint akartok. Csak parancsoljatok, hebegé reszkető ajkakkal. - Menj világot látni: menj, keress magadnak szórakozást, mondá az apa. Úgy sem költöttél te eddig pénzt, légy egy kicsit könnyelmű, menj és feledj! És a fiú ment panasz nélkül s kemény elhatározással szívében. Egyenest Paris felé vette útját. A fővárosban egy pillanatra sem állt meg, hogy felkeresse szíve szerelme tárgyát. Az apa és anya pedig ördögi tervet eszeltek ki. Egy levelet írtak a varróleánynak. Harmadnapra azután postára tették ajánlottan, fekete szegélyes borítékban. Kétségbeesett hangon volt írva, fiúk halálát írták meg, aki három napi rosszullét után, a leány nevével ajkán hirtelen meghalt. A reménytelen szülők kérik a leányt, hogy őrizze meg a fiú emlékét. Mire a szerencsétlen leány e hazug tartalmú levelet megkapta, jött egy sürgöny Parisból. Örömmel bontották fel. Hogy is ne! Laczi bizonyára szerencsés megérkezését és lakcímét tudatja. A sürgönyben ennyi állott: „Forgó László tegnap este szívén lőtte magát, hazavitele iránt kívánnak-e intézkedni.” A sürgönyt az udvarias párisi rendőrfőnökség küldte. .... Szegény varróleány nem hiába siratod halottként drága halottadat. Jules. Zsolna és Vidéke 1897-1899 vényekben: mikor pedig a pillanatot elérkezettnek véli, megkezdi a végrehajtó szerepét, és lassan, de biztosan végzett „kenyérkeresete” kezébe juttatja az eszet elívott paraszt mimén vagyonát. Nem különbözik eme eljárástól a rögtön bekebelezést engedélyező kötelezvény, csakhogy ez ritkábban választott út, mivel az összeg kitöltése nincs a korcsmáros tetszésére bízva a tanúk előtt kiállított okiratnál, bár ennél is gyermetegül könnyű a szipolyozás - világos dolog. Azt hihetik sokan, hogy fennebbi ecsetelésünk túl sötét, - ám - de ez alapos tévedés. Alkalmunk volt hosszabb időn át a vármegyénk területén működő kir. törvényszék gyakorlatának megfigyelésénél észlelni a fenti állítások valódiságát. Nem puszta állítás szavunk, de hosszabb időn át szerzett adatok alapján nyert meggyőződés. Az ingatlanok eldarabolása, azok forgalmának túl intensív könnyítése nem enyhített a röghöz tapadt nép helyzeten legkevésbbé sem, - csak a korcsmáros szerepében bujkáló uzsorások kapzsiságát elégítette ki. Ma ott vagyunk, hogy népünk a XX. század közeledte daczára a jobbágyság idejét ideálként emlegeti, - mert az pariává tette talán, de kenyeret adott neki, - a rosszul értelmezett modern szabadelvűség jogokat adott neki és lehetővé tette elvenni kenyerét. Nézzük csak a felvidéki faluk birtokviszonyait: jött-ment uzsorások kezében kezd tömörülni a faluk szétparczellázott területe és mi ijedten látjuk, hogy a régi dominiumok kora kezd kísérteni, csupán a birtokosok személye változott, - még pedig őszintén szólva nem előnyös, módon. Küzdöttünk az ellen, hogy dicső múlttal bíró ősi családaink kezében ne összpontosuljon az inatlanok tömege: - megváltottuk a jobbágy terheit és elvitázhatlan tulajdonként kezébe adtuk a véres verejtékkel művelt földecskét és ma hol vagyunk? Kerülő utat tettünk csupán; hosszú idők eszményi harczának eredményekép a tőkéve nem rendelkező, földhöz tapadt, szesztől megátkozott földműves áruba bocsájtja ingatlanát és holmi ide vetődött "földes urakat” kaptunk a százados múltú családok helyett. Ezeknek múltjában nem találja meg a köz a kezességet arra nézve, hogy vissza nem élnek a szabadelvű felfogás adta jogokkal. De menjünk tovább. Fejtegetéseink ellen felhozhatják, hogy a telekkönyvek figyelmes tanulmányozása nem bizonyít a mellett, mintha a falubeli korcsmárosok tényleg tekintélyes mennyiségű ingatlanok tulajdonosai volnának. Ez alap nélküli érv. Eltekintve attól, hogy a telekkönyvek nagy része mellettünk bizonyít, mert magunk is ismerünk falvakat, hol egy-egy ily biztosan működő korcsmáros már majdnem az összes ingatlanokra árverést kért korcsmahitelből eredő váltó műveletek útján, - figyelembe veendő az a ravasz eljárás, hogy az egyes falvakban túl exponált módon működő korcsmáros-uzsorások nem tartják meg kezükben a magukhoz kaparintott földet, hanem legott pénzzé teszik, hogy bármely pillanatban elmenekülhessenek áldásos működésük színhelyéről, jajveszékelve, ha a feldühödt nép látni kezd, mialatt vagyonukat már biztos helyre tették a különféle bankokban. Soknál viszont az eladás csak látszólagos, mert a meggyűlölt szerző rokonának adja el a szerzeményt, ki távol vidékről költözködik oda és nagyban hangoztatja a tisztességes szerzeményt. Így a birtok a csilládban marad. Azt kérdezhetjük már most jogos és tűrhető-e ez az eljárás? Érdemes-e oltalmazni a viszonyok ilyetén állapotát és nem önönmagunk elleni működés-e a radicalis reformok elleni küzdés, vagy a jelen túlbuzgó védelmezése? A jelen lelkiismerete adja erre a választ. Mi szerény erőnkhöz mérten rámutatunk a visszás állapotokra, - az illetékes körök belátásukhoz képest vegyék át a cselekvés szerepét. Nézetünk szerint üdvös hatású volna oly tételes jogintézkedés mely szerint ama perrendszerű bizonyítékokká beigazolható kifogás, hogy a beperesített hitelügylet, vagy egyéb jogügylet korcsmai hitelből ered, - semmissé tenné az érvényesíteni kívánt jogügyletet. Radicalis intézkedés és sérti is talán az individuum jogkörét, de a köz érdeke sokkal fontosabb, mint az itt oltalmazott egyéni érdek. Legközelebb felvetett kérdésünket a büntetőjog szempontjából taglaljuk. Wolff Károly. A középiskolai tantervrevisió helyi szempontból. Midőn a közoktatási kormány által tervezett középiskolai tanítás módosulásáról kapcsolatban Zsolna helyi viszonyaival és kulturális missiójával szólani akarunk, mindenek előtt e tervezet egyik sarkalatos pontjával tisztában kell lennünk. E sarkalatos kiinduló pont az, hogy mit is tételez ki e tervezet akkor, mikor feladata gyanánt arról a törekvéséről beszél, hogy „helyreállítsa a közép iskolai tanulmányi rend megzavart egyensúlyát, érvényesítse a humanistikus és nemzeti elemeket, megmentse a középiskolai szervezet egységét a főiskolai jogosítvány megfelelő rendezésével”. Hová czéloz akkor, mikor ismételve hangsúlyozza a „nemzeti irány erősebb kidomborítását”; önálló czélt is tűz ki a középiskolának, hogy az több legyen a felsőbb iskolákra való előkészítő tanfolyamnál, legyen az az „emberi solidaritás ápolója, a nemzeti ideál kultusát a lelkekben meggyökereztető művelője, a nemzet vezető elemeinek szellemi és erkölcsi kapcsokkal való egyesítője, a nemzeti törekvések irányadója, a nemzeti hatalom alapvetője” - fenséges gondolatok! Hová czéloz? Egy szilárd, czéltudatos, lépesről lépésre erőmegfeszítéssel és felelőssége érzetében kétszeresen óvatos és ép háromféle iránya miatt könnyen nem változtatható és felcserélhető középiskolai tanfolyamra, mely csakis egységes lehet, mely tervszerűséggel halad előre; számit minden erővel, tehetséggel, mely fölött rendelkezik; mindenkit a maga czélszerű helyén alkalmaz és melyet emberileg kiszámítható véletlenségek nem szabad, hogy kizökkentsenek kerékvágásából. Ahol teljes egészet akarunk elérni, ott teljes egészből kell kiindulnunk; ahol magas czélokat tűznek elénk, ott állandó erőkkel, biztos úton kell haladnunk. Vagyis prózai nyelven beszélve: a középiskolai tanterv módosult alakjában nem ismerheti, fel sem tételezheti és ennél fogva nem is reflektál fél vagy háromnegyed rész középiskolákra, ezeknek helyük nem lehet a jövő középiskola szervezetében, az algymnasiumok, nagygymnasiumok el fognak tűnni hazánkból, vagy teljes 8 osztályú középiskolákká lesznek, vagy átalakulnak polgári vagy alsóbbrendű szakiskolákká. A most kifejtett választál előtt áll majd Zsolna városa is. Gondolkozzanak e kérdésen városunk hivatott vezetői, mert nem a pillanat szükségéről kell majd gondoskodniuk; hanem századokra és nemzedékekre kiható fontosságú kérdés eldöntéséért lesz szó, arról fognak dönteni, hogy e határszéli város a nemzeti kultúra, a nemzeti erősödés egyik oszlopa legyen-e, avagy csak a legszükségesebb, úgyszólván elemi és némi praktikus életszükségről gondoskodván, polgárait a fejlettebb kultúrától elzárja, a törekvőbbeket pedig kebeléből kiközösítse. Arról fognak dönteni, hogy Zsolna szükségszerű anyagi haladása mellett, maga és önmagából, saját gyermekeiből nevelje-e a haladó viszonyoknak megfelelő embereit, avagy kívülről importálja-e a vezető embereket, kikre a bennszülött alacsonyabb munkaköréből érthető irigységgel fog feltekinteni, arról fognak dönteni, hogy proletárokká téve jövő nemzedékeiket mesterségesen ne növesszék önvérükből a szocziáldemokrácziát, az anarchismust és a szocziális elégedetlenséggel már csirájában ne fojtsák meg a város fejlődését, melyre képes volna a saját emberségéből, saját szülötteivel! Azt fogják újból hangoztatni: szegények vagyunk, nem telik miből egészítsük ki algymnaziumunkat. Téves felfogás. Itt nincs szó áldozatról, fényűzésről, itt életszükségletről, elódázhatlan kötelességről, ezerszerte kamatozó befektetésről van szó. Gondolkozzanak e kérdésről vezető férfiaink és ha eljő a pillanat, - pedig bizony mondjuk, közel állunk már hozzá,- határozzanak lelkiösmeretök, sokszor hangoztatott „szűkebb hazájuk” iránt érzett szeretetök lángoló voltának mértéke szerint. Döntsenek úgy, hogy lelki szemeikkel tekintsék unokáik érdekéit, ne ítéljenek mai pártok és kotteriák álláspontja sugalta érzékenykedésekből. Válasszanak úgy, hogy Zsolna jövője általuk és velök fejlődjék és erősödjék, ne tolják félre saját gyermekeiket arról az útról, melyen városukkal együtt nagyokká lehetnek; ne kényszerítsék őket arra, hogy zsolnai büszkeségnek oly kevéssé megfelelő módra túlnövekedjenek rajtuk belső viszonyaik és ne ők kormányozhassák önmagukat ésszel, tudományos képzettséggel, technikai és szakértelemmel. Nem akarjuk itt a nálunk közhasználatos, az idegent megvetőleg megbélyegző szójárást idézni; tekintsenek körül: csekély már most is annak értelme, és vigyázzanak, hogy néhány évtized múlva ki ne forduljon a sors s a bennszülöttre ne alkalmazza az innen-onnan ideszakadt idegen! Tegyenek róla, hogy a jövő században műveletlen és zsolnai egyértelmű ne legyen Zsolnán. Dr. Mayer György. Anyakönyvi kivonat. - F. évi jjunius hó 1-15-ig - ig. Születések Bartáky János gyermeke Emilia Borsik Miklós Anna Csaplár Lajos Vilmos April Miksa Leontina Halálozások: Podhorecz Imréné, sz. Opalka Anna, fia Imre. U Bartáky János leánya, Emília. Stalmasek Tamás leánya, Stefánia. Michaeli Sándor fia, István. Házasságok: Hahn Lajos - özv. Roth Vilmosné, sz. Ring Karolin, Halén. Özv. Skott András - Janók Francziska. Kihirdetések: Lipták József - özv. Skorvaga Jánosná, szül. Tinek Mária. Özv. Langfelder Márk - Kohn Olga. A legközelebb eső vásárok: Predmér: marha vásár július 5. kirakó vásár július 9. Rajecz : marha vásár június 30, kirakó vásár július 4. Várna: együttes vásár július 13. ÚJDONSÁGOK. - Városi közgyűlés. Városunk képviselő testülete f. hó 12-én közgyűlést tartott, mely a létesítendő vízvezeték kérdésével foglalkozott. A földmivelésügyi m. kir. minisztérium leirata alapján a Sztudnicska forrástól, mely szinte fel volt véve, eltekintettek s így a Frambor és a túrói forrás vize között marad a választás. Mivel ez utóbbi előnyösebbnek mutatkozik, egy bizottságot küldöttek ki a forrás helyszíni megvizsgálására és megbízták azzal is, hogy az érdekelt birtokosokkal és községgel megegyezési alap iránt tárgyaljon. A bizottság egy hónap múlva jelentést fog tenni eljárása eredményéről és ily formán remélhetjük, hogy városunk ez életbe vágó kérdése végre rendes mederbe kerül. - A r. k. óvoda záró ünnepélye f. hó 17-én szép számú hölgy és úri közönség jelenlétében és Podivinszky apát-plébános elnöklete mellett, folyt le. Valódi élvezet volt hallgatni a kis növendékek mondókáit, versecskéit, dialógjait, nézni apró játékait, katonai parádéjukat, megható volt miképpen fohászkodott "kis kacsóit összetéve szépen" ez a liliputi sereg. Ott pompáztak a kézimunkák is tanúságul, hogy a kézi ügyesség is, mely ily korban oly fontos nevelési tényező, itt kellő méltatásban részesü. Igazán hálás lehet közönségünk irg. nővéreink iránt, kik oly fáradhatlan buzgalommal dolgoznak a nevelés és oktatás terén. A mai nap szép sikere, tiszt. Bonifáczia nővér érdeme, kinek oldalán példás igyekvéssel serénykedett adlatusa, a kis Ballay Gusztika. - Haláleset. Súlyos csapás érte a zsolnai polgárság egyik legtekintélyesebb családját Hoffmann Alajos, városi tanácsos halálával. Az elhunyt városunk igen ismert alakja volt, ki szorgalmával és fáradhatlan tevékenységgel küzdötté fel magát szerény sorsból. Sok évig volt a városi képviselő Zsolna és Vidéke 1897-1899 testület és később a tanács tagja; az iskolaszékben is tekintélyes helyet foglalt el s éveken át gondnoka is volt a r. k. elemi iskolának. A helybeli kölcsönös segélyegylet egyik alapítója volt s kezdetben, míg ez intézet felkűzdötte magát, fizetés nélkül szolgálta azt mint pénztáros. Noha mm volt kellő előképzettsége, mégis aránylag rövid idő alatt tökéletes jártasságot szerzett a sokszor bonyolódott pénztári ügyletekben, hogy nem győzték csodálni szakismereteit. - A sors boldog családi körből ragadta ki; halála rövid szenvedés utón következett be. Temetése óriási részvét mellett f. hó 18-án ment végbe, melyre távol lakó gyermekei alig tudtak jókor érkezni. Legyen könnyű az elhunytnak az anyaföld. - A zsolnai kaszinó választmánya f. hó 12-én megtartott ülésében több kisebb fontosságú tárgy mellett közérdekű kérdéssel is foglalkozott. Az egyik ugyan belső ügynek látszik, az t. i, hogy elhatározta a hátralékos tagdíjak július 1-jétöl kezdve bírói úton való behajtását, de közérdekű mégis, hogy az érdekeltek kellemetlenségek elkerülése végett ez úton is tudomást vehessenek ez ügyről. - A másik az, hogy a kaszinó termeit a június 27-én megtartandó tanítógyűlés használatára teljes készséggel és ingyen engedi át, mi újabb jele ez egyesület liberális gondolkodásának. - Az országos nemzeti szövetség helyi szervező bizottsága is ülésezett f. hó 12-én, hol többek között a július hó 4-éré tervezett alakuló ünnepség megtartását a sokkal alkalmasabb július 3-ára tette át. Ez ünnepélyen - értesülésünk szerint nem csak a lapunkban már jelzett budapesti vendégek, hanem a főispán, ő nagyméltósága, megyénk alispánja, több orsz. képviselő és megyénk úgy, mint városunk színe-java meg fog jelenni. Az alakuló közgyűlés tárgysora: l. Elnöki megnyitó, tartja Kloch Károly báró, a szervező bizottság elnöke. 2. Szalavszky Gyula v. b. t. t. főispán üdvözli az "Országos Nemzeti Szövetség" képviselőit. 3. Dr. Herczegh Mihály, a budapesti m. kir. tudomány egyetem rektora, és az "Országos Nemzeti Szövetség" elnökének válasza. 4. Elnök és tisztviselők, valamint az igazgatóválasztmány megválasztása, s a megalakulás kimondása. 5. Záró beszédek. Közgyűlés után délután l órakor a "kassa-oderbergi" vasúti vendéglő kertjében diszebéd lesz (l téritek 2 forint). 4 órakor kirándulás Rajeczfürdőre. A résztvenni szándékozók szíveskedjenek f. hó 30-ig részvételüket ifj. Rada Ignácz, zsolnai szolgabíró úrnál bejelenteni. - Iskolai vizsgálat Puchón. A puchói r. k. elemi iskolában f. hó 10-én folytak le az iskolai vizsgálatok. Isteni tisztelet után az alsó osztályok termében gyűlt össze, a szülők és vendégek szép csoportja és nemsokára megjelent a vizsgálati bizottság is, mely Budatinszky laázi, Dermisek puchói esperesek és Veszely Nándor urakból állott, kilencz órakor kezdte meg Neumann Károly kántortanító a vizsgálatot, melynek folyamán a bizottsági tagok is számos kérdést intéztek a tanulókhoz. Innen áttértek a felsőbb osztályba, hol Szmolka Ida tanítónő néhány kiszemelt tanulóval üdvözölte Budatitiszky vizsgáló bizottsági elnököt. A vizsgálat itt is a legfényesebben sikerült. Feltűnő volt a gyermekek pontos és biztos tudása, kivált a magyar nyelvben, mi tót ajkú tanulóknál igen dicsérendő és elismerésre méltó eredmény. A többi tárgy is, de különösön a vallástan, melyből Dermisek esperes kérdezgetett, is kitűnően ment s az egybegyűltek azzal a kellemes tudattal távoztak, hogy a két említett tanítónál nem csak jeles kezekbe tették gyermekeik jövőjét, hanem oly erők azok, kik itt a magyar hazának is hasznos szolgálatot tesznek, mert magyar érzésű, alapos készültségű gyermekeket növelnek. - Sok ily papot sok ily tanítót a Felvidéknek és megjő az idő, hogy nem lesz több panasz népünk tudatlansága, mint sokan mondani szokták "baromisága” miatt. C. R Esküvő. Langfelder Márk, az előnyösen ismert zsolnai Langfelder testvérek bornagykereskedő czég beltagja, július hó 5-én délután 4 órakor Stubnya fürdőn esküszik örök hűséget Kohn Olga kisasszonynak Úrvölgyről. A trencsénmegyei ált. tanítótestület városunkban f. hó 27-én megtartandó nagygyűlése a kassa-oderbergi vasút igazgatóságától az innen Teschenbe tervezett kirándulásra külön vonat engedélyezését kérte. A vasúti igazgatóság a külön vonatot nem engedélyezte ugyan, de a kiránduláson részt vevő egyesületi tagok részére szabad menet jegyeket bocsájtott rendelkezésükre a tanító testület elnöksége révén. - A zsolnai jk. ülnöke, hivatkozva a nagygyűlés már közzétett tárgysorozatának III.pontjára, tisztelettel kéri a közös ebéden részt venni óhajtó tag urakat, hogy nála levelező lapon f. hó 20-ig, de legkésőbben 23-ig jelentkezni szíveskedjenek, mivel a későbben jelentkezőkről esetleg már gondoskodnia nehézségekbe ütköznék. Nagy szerencsétlenség történt f. hó 16-án a Várna melletti Hradszkó nevű erdőben. Ugyanis az ottan favágással foglalatoskodó munkások egyikét, Charvat Györgyöt, egy fatörzs oly szerencsétlenül ütötte el, hogy az illető erős agyrázkódást szenvedett és élet-halál között lebeg. A megejtendő vizsgálat fogja kideríteni, váljon vigyázatlanság, avagy vétkes gondatlanság a szerencsétlenség oka. Eljegyzés. Linksz Ármin ó-beszterczei kereskedő eljegyezte Rosenzweig Erna kis asszonyt Sztrazsóról. Iskolai vizsgálatok. A zsolnai államilag segélyezett községi iparos tanoncziskolában az 1897/8. évet bezáró nyilvános vizsgálatok a következő sorrendben tartatnak meg: június hó 21-én a II. osztályban, 22-én a III. osztályban, 23-án az I. B.) osztályban, 24-én az I. A.) osztályban és 25-én az előkészítő osztályban. A vizsgálatok d. u. 6 órakor kezdődnek. A vizsgálatok befejezése után június hó 26-án lesz a tanonczmunka-kiállítás, mely a t. közönség számára reggeli 9 órától d. u. 3-ig nyitva marad. A zsolnai dal és zene egyesület f. hó 20-án este 8 órakor a kaszinó olvasó termében rendkívüli közgyűlést tart, melyre a t. tag urakat ez útőn is meghívjuk. Tárgysorozat: 1. a nyári szünet, 2. az egyesület kiegészítése vegyes karral, 3. egy nyári mulatság, vagy kirándulás megbeszélés, 4. esetleges indítványok. Egy kis tévedés; folyó hó 13-án. este 10 A órakor történt. Egy fiatal úri ember, ki az estét szokott asztaltársaságával töltötte, csendesen lakása felé haladt. Már útközben a Beniczky utcza sarkán feltűnt neki 4 elég tisztességesen öltözött suhancz, kik ott várni látszottak valakit. Nem ügyelt sokat rájuk, míg a sötét Felsőkapu utczában futólépésben újra fel nem tűntek s ép városi h. bíró háza előtt az első utolérve őt, végig nem mérte pálczájával. A megtámadott úr elkiáltotta magát és védekezni készült, midőn a támadók egyike udvarias hangon, magyarul, bocsánatot kért tévedésükért, mert ők, állítása szerint, más valakit sejtettek benne - s ezzel eltűntek sötétségben. - Furcsa kis, história ez és ha a leghitelesebb forrásból, magától a megtámadott fiatal embertől nem halottuk volna, hitelt sem adnánk neki. Így azonban gyönyörűen jellemzi egyrészt közbiztonsági állapotainkat másrészt városunk pompás világítását és éjjeli őségét. Itt bátran garázdálkodhatik bárki tetszése szerint, a sétáló békés, polgár pedig minden inzultust melyet a „sötétség” leple és a város "őrei" védelme - pardon elnézése alatt követnek el rajta, köteles zsebre rakni. Mert hát ismeretlen tetteseket feljelenteni nem lehet, tetten érni viszont nem lehet senkit, mert nincs, hogy ki tegye. A jelen eset maró iróniája pedig az, hogy ép a város feje iránt vannak oly rendkívüli tisztelettel, hogy a háza tájékát tartották „szellemes ötletük" legbiztosabb színhelyének. A zsolnai izr. elemi iskola ez évi záró vizsgálatait a következő rendben tartja meg: június 23-ikán d. e. 9 órakor az I. osztály, d. u. 3-kor a II-ik, 24-én d. e. 9-kor a III., d. u. 3-kor a IV, 26-ikán d. e. A 9-kor és d. u. 3-kor a V.-VI. osztály. 23-án hálaadó isteni tisztelet és a bizonyítványok kiosztása. Halálozás. A polgárság élénk részvéte mellett kisérték f. hó 16-án Michaeli Sándor kéményseprő mester elhunyt kis fiát az örök nyugalom helyére. A hosszú és díszes menetben sok könnyező szemet láttunk, hogy is ne, mikor minden aggódó szülő egyaránt érzi a mély fájdalmat, mely a bánatos szülőt érte. Nyugodjék békében. Nyári mulatság. Ma tartják meg a zsolnai kerékpározók nyári mulatságukat a városi erdőben. Kedvezőtlen idő esetére egy héttel későbben fogják megtartani. Tánczmulatság. A várnai ifjúság által f hó 12-én rendezett Tánczmulatság fényesen sikerült. A mulatság kitűnő hangulatban kezdődött, és az egybegyűlt jókedvű társaság reggeli 6 óráig járta a ropogós csárdást. Felülfizettek: Dr. Roszival István 5 frtot, Pfliegel József l frt 50 krt, Sztrányavszky Ferencz l frt 50 krt, Zlatháry János, Dr. Brichta Arnold, Bodnár Arnold, Adamik N. 1-1 frtot, Schiller Géza, Del Fabró és Klein Károly 50-50 krt. Fogadják a nemesszívű adakozók ez úton is a rendezőség köszönetét. A várnai izr. népiskolában az évzáró vizsgálatok következő sorrendben tartatnak meg: f. hó 22-én az I. és II., 23-án a III. és IV. osztályban. Színészet Nagy-Bittsén. Nagy Dezső színtársulata e hét végével elhagyta 6 heti tartózkodása után városunkat s Vág-Beszterczén fogja mulattatni a közönséget. Nekünk sok élvezetes estét rendezett gyakran sikerült játékával Bera Paula Czigány Ruzsija, Matilde-je, Niobéja, Trilby-je, Bessenyey Sevengáli-ja, ifj. Nagy Imre Goldstein Számi-ja, Nagy Dezső komikuma, N. Erős Antonia és Asztalos Sándor dallama kellemes emlékezetben maradt vissza. Vajha a közönség mindenütt lelkesen támogatna ily színtársulatot, mely a magyar kultúra diadalát ragyogtatja itt a határszélen. Lóvásár Csaczán. A m. kir. ker. miniszterium elrendelte, hogy Csaczán az eddigi vásárokon kívül évenkint 4 lóvásár tartalék és pedig február, július, augusztus, és november hónapok első kedd napjain. A fővárosba utazó t. olvasóink figyelmébe ajánljuk Kövesi előkelő nagyéttermét (VII. Erzsébet körút 27.), hol kiváló ételek, italok és a legelőzékenyebb kiszolgálás biztosítják a vendégek teljes megelégelését. Ezenkívül esténkint szabad bemenet mellett Strauss híres bécsi zenekara játszik, ami Kövesi nagy áldozatkészségét tanúsítja. 3655/1998. szám HIRDETÉS. F. évi 56393 számú belügyminiszteri rendelettel engedélyt nyertem, hogy hivatalomba 1 frt napidíj mellett egy kisegítő díjnokot felfogadhassak. Ez alkalmazást elnyerni óhajtók nálam f. hó 25-ig jelentkezzenek. Megjegyzem, hogy az alkalmazandó díjnok a hivatalomnál már rendszeresítve levő II. járási írnoki állas betöltésekor törvényes képesítés tanúsított ügyesség és megbízhatóság eseten részemről támogatásban fog részesülni. Kelt Zsolnán, 1898. évi június hó 15-én. Rudnay István, főszolgabíró ZSOLNÁN a főtéren a 9. sz. házban 2 BOLT mellékhelyiségekkel kiadó, vagy esetleg a ház is eladó. Felvilágosítást f. évi július hó 1-ig Bittsánszky Kornél Zsolnán nyújt. 700.sz. 1898 Árverési hirdetmény. A zsolnai kir. járásbíróság, mint tkki hatóság részéről közhírré teszi, hogy Pikler Józsa rajeczi lakos, Czapko Antal és István elleni 75 frt, járul. iránti végreh. ügyében a végrehajtást szenvedők tulajdonát képező Kunfalva községben fekvő 34. sz. faház és melléképületek, valamint a Kunfalv. 14.sz. catasteri birtok ívben összeírt nem telekkönyvezett összesen 391 frtra becsült ingatlanokra a végreh. árverés elrendeltetik, s foganatosítására határidőül 1898. évi június hó 23. napjának d. e. 10 órája Kúnfalva község házánál kitűzetik azzal, hogy ezen határnapon az ingatlanok becsáron alul is eladatni fognak. - Kikiáltási ár a becsár. Minden árverező tartozik a becsár 10 %-át vagyis 39 frt 10 krt. a bírósági kiküldött kezéhez letenni. Kelt Zsolnán, a kir. járásbíróság, mint tkkvi hatóságnál 1898. évi február hó 17. napján. Pribis László, kir. járásbíró Gummi és halhólyag elsőrangú orvosi tekintélyek nyilatkozatai szerint a legmegbízhatóbb és feltétlenül ártalmatlan óvszer urak és hölgyek számára. Ára tucantonkét eredeti párisi csomagolásban 80 krtól r forintig. Megrendelések pontosan és discreten eszközöltetnek. Keleti J. cs. és kir. szabad kötszesz-gyár. Budapest, IV., koronaherczeg-utca 17.sz. Árjegyzék ingyen és bérmentve zárt borítékban. 10 forintnyi megrendelésnél 15 % árengedmény. Az összes betegápoláshoz szükséges szerek és czikkekről képes árjegyzék kívánatra szintén díjmentesen küldetik. 8-10 Zsolna és Vidéke 1897-1899 938/1898 Árverési hirdetmény A zsolnai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Dr. Fridner Dávid h. ügyvéd által képv. Tvrdy Júlia zsolnai lakos végrehajtatónak Micsuch Fratrik Mária úgyis mind kkurú Micsuch Fratrik István, Maria és Anna gyámja huorkai lakosok elleni 754 frt és jár. iránti végrehajtási ügyében a trencséni kir. törvényszék területéhez tartozó Huorki község 35. sz. tjkvben A-1-8 sz. a Fratrik Mária, kkorú. Fratrik Micsuch István, Maria és Anna úgy Pecskó Tamás nevére írt birtokra és az ehhez tartozó 23. sz házra 625 frt becsárban, ezeknek a 36 sz tjkvben felvett A-1-3 sor sz. birtokkal illető 2/4 -ed részbeni járulékukra 176 frt becsárban, azoknak a 39. sz. tjkvben felvett A- sorsz. birtokból illető 1/14-ed részbeni járulékukra 88 frt becsárban, a 40. sz tjkvben felvett A-1. sorsz. birtokból B. 39, 45, 63-65 szerint ugyanazokat illető 6/283-ad részbeni jutalékukra 10 frt becsárban, az 54. sz. tjkvben felvett A-1-3 sor sz. birtokból ugyanzokat illető B. 14, 15, 26-28 szerinti 1/08-ad részbeni jutalékára 88 frt becsárban és a 95. sz. tjkvben felvett A-1 sorszám. Birtokból illető B. 58, 59, és 83-85. szerinti ugyanazokat illető jutalékukra 47 frt. becsárban a végreh. árverés elrendeltetik s foganatosítására határidőül 1898. év július hó 2-ik napjának délelőtti 10 órája Huorki község házánál kitűzetik azzal, hogy ezen határnapon az ingatlanok becsáron alul is eladatni fognak. - Kikiáltási ár a becsár. Minden árverező tartozik a becsár 10 %-át vagyis 72 frt 50 kr, 17 frt. 60 kr, 8 frt 80 kr, 90 kr., 8 frt 80 kr. és 4 frt 70 kr.a bírósági kiküldött kezeihez letenni. Kelt Zsolnán, a kir. járásbíróság, mint tkkvi hatóságnál 1898. évi március hó 6. napján. Pribis László, kir. járásbíró 2134 szám kb. Hirdetmény. Az alább megnevezett állomásokon elhelyezett honvéd csapatok kenyér, zab, széna, alomszalma és tűzifa szükségleteinek 1898. évi szeptember hó 1-től 1899. évi augusztus hó 31-ig, illetve a tatai állomáson szállítandó kenyérre nézve 1898. évi október hó 1-től 1898. évi deczember 31-ig terjedő időre ajánlati tárgyalás útján való biztosítása iránt árlejtés fog tartatni és pedig: a tatai állomásra nézve Pozsonyban a kerületi parancsnokság hadbiztossági osztályában folyó évi július hó 8-án, Nyitrán a 14. honvéd gyalogezred kezelő titisz irodában folyó évi július hó 11-én, Rózsahegyen a 15. honvéd gyalogezred 3-ik zászlóalj kezelő tiszti irodában folyó évi július hó 13-án. Balassa-Gyarmaton a 16. honvéd gyalogezred 2. zászlóalj kezelő tiszti irodában folyó évi július hó 13-án, Jolsván a 16. honvéd gyalogezred 3. zászlóalj kezelő tiszti irodában folyó évi július hó 15-én, Váczon a 6. honvéd huszárezred kezelő tiszti irodában folyó évi július hó 11-en, Nyitrán a 14. honvéd gyalogezred kezelő tiszti irodában, -minden állomáson délelőtt 10 órakor. - Érdeklődők a hirdetmény egyéb adatait, valamint a szállítási feltétek füzetet a 15. honvéd gyalogezred kezelő tiszti irodájában Trencsénben és az ezred 3. zászlóalj kezelő tiszti irodájában Rózsahegyen vasár és ünnepnapok kivételével a délelőtti és délutáni órákban betekinthetik, és ugyanezen helyeken bővebb szóbeli felvilágosítást is nyerhetnek. Trencsén 1898. évi június hó 12-én A m. kir. 15. honv. gy. ezred parancsnoksága Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. 7-10 Jubiläums-Ausstellung 1898. Wien Singer Pavillon in der Rotunde Zum Besuche unserer Ausstellung in der Rotunde erlaube wir uns hiermit ergebenst einzulanden. Dieselbe umfasst eine Auswahl unserer neuesten Constructionen von Nähmaschinenb für den Hausgebrauch, wie für die verschiedensten Special-Arbeiten der Industrie, Sämtliche Maschinen werden im praktischen Betrieb gezeigt. Eine reichhaltige Sammlung von Kunststiekerein, Applications- und Durchbrucharbeiten veranschaulicht unsere neue. mit so ausserordnentlichem Beifall aufgenommene Sticktechnik. Singer Mähmaschinen sind mustergiltig in Construction u. Ausführung. Singer Mähmaschinen sind unentbehrlich für Hausgebrauch u. Industrie. Singer Mähmaschinen sind in allen Fabriksbetrieb, die meist verbreiteten. Singer Mähmaschinen sind unerreicht in Leistungsfähigkeit und Dauer. Singer Mähmaschinen sind die moderne Kunstsickerei d. geignetsten. Kostenfreie Unterrichtscurse, auch in der modernen Kunststickerei. Die Nähmaschinen der Singer Co. werden in mehr als 400 Sorten von Special- Maschinen für alle Fabrikationszweige gelieferte und sind nur in unseren eigenen Geschäften erhältlich. Singer Co., Act.-Ges. Frühere Firma G. Neidlinger: SILLEIN, Ringplatz No. 14. 4-4 A m. kir. államvasutak gépgyárának vezérügynöksége Budapest Váczikörút 32. szám Ajánlja a m. kir. államvasutak gépgyárában készült gőzcséplő garnituráit, iparos célokra alkalmas „Compound” lokomobiljait, teljesen vasból készült szalmakazalozó gépeit, gőz-kukoriczamorzsolóit, Stibor-féle körfűrészeit, Millenium kaszáló és arató- gépeit, boronáit és egyéb gazdasági gépeit. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Felsőmagyarországi képviselet: Hirschmann Kristóf, Pozsony. 8-10 □ Zsolna és Vidéke Zsolna,II. évfolyam 26. szám 1898. június 26. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán A népnevelés mindenek előtt. Különösnek fog tetszeni ez a czím egy oly czikkely élén, melynek bevallott, czélja, hogy üdvözölje, kinyújtott baráti jobbal fogadja, meleg rokon érzelemmel karjaiba zárja vármegyénk és a távolabbi vidék tanítóságát és tanügybarátait, kik körünkbe gyülekeztek. Nem azért idéztük közoktatási miniszterünk szavait, hogy vendégeinket, talán tanítsuk, avagy kötelességökre emlékeztessük, hanem azért, hogy városunk polgáraival mintegy éreztessük, élénken szemeik elé állítsuk a nap fontosságát, melyre virradatunk, mely az év krónikájában, de reméljük még hosszú időre azután is, kiváló helyen fog tündökölni. Rég óta nevezik a néptanítókat a nemzet napszámosainak és joggal, mert nincs e házának más testülete, mely szerényebb viszonyuk között, mostohább anyagi ellátás mellett, nehezebb és háládatlanabb napi munka fáradalmai közepette odaadóbban, önzetlenebb módon és tisztán a jó ügy szolgálatának nemes tudatából merített erős hittel dolgoznék a magyar haza szebb jövőjének a megalapításán. Erejük forrása, erejök mértéke a haza szeretete, ragaszkodás a haza szent földjének emlékeihez, a bizalom, hogy ezt fel is fogják virágoztatni. Huszonhatezren vannak ők a modern kor Antaeusai, kik a föld anya talajában gyökerezve, tőle veszik erejüket és reményüket, nem a szó régi anyagi, hanem korszerű szellemi értelmében. Erejök kifogyhatatlan, bátorságuk legyőzhetetlen, de csak addig, míg a rege óriása gyanánt fülel anyjukkal, e hazával érintkeznek, tőle meg nem válnak. Ha haladtunk az utolsó 30 év alatt, - és ki tagadhatná ezt? - úgy az érdem túlnyomó része azoké, kiknek képviselőit ma tiszteljük városunkban. Sokat tettek a haza szolgálatában, de még többet fognak tehetni ezentúl, mert mai gyülekezésük is, a tömörülés, az egymáshoz való közeledés tanújele. Ez pedig feltétlenül szükséges, mert egységes munka, egységes szervezet, egyetértő, vállvetett és czéltudatos működés nélkül nagyot és maradandót érni nem lehet. Eddig csaknem 300 tarka szövetségben, sokféle nevű tanító-egyesületben keresték a közösséget, most végre felismerték a helyes utat és természetes egységekben csoportosulva egy közös középpont köré sorakozva fognak haladni egy czél felé s ez: a haza üdve. Ez a felismert igazság egyik főoka annak, hogy mi is oly meleg rokonszenvvel üdvözöljük őket, mert most alakulnak át a „nemzet napszámosai" az üdv, a „haza üdvének hadseregévé." Isten áldása e nemes munkára! Sokat tettek a derék magyar néptanítók már eddig is, de még nagyobb feladatok megoldása vár reájok. Nem sorolhatják fel és e szűk téren mindazt, mit tőlük vár a társadalom, hiszen el kell ismernünk azt is, hogy ugyanez a társadalom követeléseiben túlzó, jutalmazásában pedig szűkmarkú, néha még igazságtalan is; de vannak dolgok, melyekben nélkülük semmit sem tehetünk, velök ellenben hatalmasan törhetünk előre. Említsünk csak egyet, kettőt. Itt van a szoczialisztikus tanok, melyek őseredetükben a népek boldogítását és anyagi úgy, mint szellemi és erkölcsi emelését czélozták, mindenféle fattyúhajtása, kivált az alföldi paraszt-szoczializmus. Itt közvetlenül a szemünk előtt, a felvidéki nép anyagi és erkölcsi pusztulása a pálinka és saját értelmetlensége miatt. Itt a nemzetiségi eszme túltengése jogosulatlan haza ellenese és nemzetbontó irányban. Elég ez? Három tér, három czél ez mindössze, de oly háromság, mely aláássa a magyarság fájának gyökereit, mellyel ha meg nem küzdünk, el van vetve sorsunk: a megsemmisülés felé. Megszoktuk azt, hogy mindent az államtól várjunk, avagy a társadalmi kérdések megoldását is a közigazgatás hatáskörébe utaljuk. Mind a kettő irányíthat, vezethet, támogathat ezekben, de a főmunka kisiklik kezeiből, - hacsak az egyéni szabadság rovására és drákói szigorral nem akar cse lekedni, - mert hozzá nem fér a baj forrásához, nem láthat be a nép kedélye világába, sajátságos viszonyainál fogva meg nem nyerheti a köznép teljes bizalmát, tehát komoly erkölcsi irányban nem is lehet reá hatással, de megteheti ezt a hivatását átérző, magas nemzeti czélokért lelkesedő pap és néptanító. Ez tehát az igazi tér, melyet el nem vitathat Önöktől, tisztelt vendégeink, senki sem; ez az Önöké és ezen szerezhetnek örök és hervadhatlan érdemeket. Igaz, hogy ez is oly nesztelen és a nagy világ látó köréből távol eső terület, mint általában az Önök egész működésének köre, nem terem hasznot és anyagi jólétet, de megadja a lelkiösmeret nyugalmát, megtenni a jól végzett kötelesség öntudatát, melynél édesebb jutalmat a bölcsészek sem dicsérnek. A "Zsolna és Vidéke" Tárczája. Blanka. Elbeszélés. Írta: Wolff Károly. A szép asszony eldobta George Sand könyvét és oda állt a nagy álló tükör elé. tetszelegve nézve önmagát, telt idomait, mintha a pillanatban fedezné fel érettségét. Majd izgatottan járt fel és alá kis szalonjában, mely akárcsak a szerelem otthonának lett volna teremtve kényelmes török pamlagaival, bódító illatával és keretén belül ezzel a gyönyörre, élvezetre alkotott teremtéssel. "Még sem jön." mormogta maga elé, miközben kivillant fogsorának fehérsége csókra termett duzzadt ajkai közül: ott égett két nagy, éj szemében a szenvedély elfojtott tüze, önzés, uralomvágy. Az ablakhoz lépett és dobolt rajta ujjaival. Annyira elmerült gondolataiban, hogy észre sem vette midőn kinyílt a szőnyegajtó és egy szikár termetű szőke férfi lépett be hanyag előkelőséggel egész alakjában, életunt vonásokkal az arczán. Az érkező jó ideig szótlanul nézte fakón csillogó szemeivel a pompás alakot, azután átkarolta derekát s csókot nyomott arra a selymes bőrű, gyönyörű nyakra, melynek vakító fehérségét még jobban kiemelték a lecsüngő szénfekete karikák. - "Végre! - Vártalak Iván." - "Bocsáss meg Blanka. Ő miatta nem jöhettem. Megöl szentimentális ömlengéseivel, fenyegetésével. Szörnyen unalmas: a pokolba üldöz szerelmével. Ah, ez a nő terhemre van!” - "Történt valami, beszélj! ” - Mint rendesen, ismét előhozta a hitves társ jogait, erkölcsöt, hűséget és a frázisok egész halmazát, mivel a vitriolos cselédleány fenyegeti hűtlen baka kedvesét." - Hah! hah! Szegény Iván. Neked mindezt tűrnöd kell, mert annak a nőnek joga van hozzád” - „Nem akart elbocsátani. Lerogyott, átkarolta térdeim, összetett kezekkel könyörgött, mint koldus" . . . - „És te mit tettél Iván?” - „Ellöktem és kaczagtam, mert hát a jog nála legyen bár, én a tied vagyok Blankám.” - Letérdelt: fejét a szép asszony keblére hajtá, mely zilálva járt fel s alá: megrészegítette a férfit, elhódította, megfosztotta öntudatától, - képessé tette megtagadni érte az egész világot. Blanka ajakára kiült két kis vonás, melybe belevegyült a diadal, önhit, hiúság: átkarolta a férfi nyakát, észbontóan súgva felé: "Szeretlek Iván.” E pillanatban kinyílt az ajtó s talpig gyászba öltözött nő jelent meg a küszöbön, halotthalvány feldúlt arczczal, melyen úgy tűnt elé a fekete szempár, mint a feneketlen mélység, melybe bepillantva szédülünk. Visszaszorult arczából a csepp vér is, mi ott bizsergett bőre alatt: megremegtek ajkai, azután eltűnt zajtalan, mint a kísértet. . . . A szobában kínos csend volt, mintha a jelenség fagyos nyugalmával megállította volna a szép asszony üterében hevesen pezsgő, forró vért, eltüntette a mámort, bódultságot; oda meredtek tekintetökkel arra a bezárult ajtóra, nem tudva fel eszmélni, nem-e volt mindez puszta látomány . . . Blanka tért magához elébb. Felkaczagott és újra és újra átkarolta Ivánt, csakhogy az ölelés elvesztette varázsló hatalmát, - az a fekete asszony elrabolta nyugalmukat. Birza gróf nem maradt ott sokáig. A sokat élt férfi, kinek meg sem remegtek arczizmai, mikor a golyó kalapját fúrta át, - izgalomból állt egész élete. - elvesztette önuralmát. Futni késztette valami. - „Isten veled Blanka” - „Iván már mégy? Téged megzavart az a nő" - „Ne mond. Látom arczodból, hogy bensőd izgatott. Ne hagyj el most, maradj Iván! Összetett kezekkel kérlek, maradj. Utána rohansz, mert szereted és engem itt hagysz egyedül a bizonytalanság gyötrelmeivel. Könyörülj rajtam Iván, könyörülj!”. . . - „Nem Blanka. Bocsáss, nekem mennem kell” Elrohant. A klubba ment. Leült egy asztalka mellé, játszani kezdett, de elveszte újolag türelmét: eltávozott. Sietett előre, szinte öntudatlanul. Akkor tért magához, mikor látta, hogy ott áll neje szobájának ajtaja előtt. Különös vágy szállta meg: szemben akart állani azzal, kit megsértett halálosan. Kétszer lebillentette meg a függönyt és újra visszatért. Végre határozott. □ Zsolna és Vidéke Huszonhatezren vannak, uraim; oly hadsereg, mellyel a régi kor birodalmakat döntött meg és birodalmakat alapított. Nem volna ez a modern korban is elegendő arra, hogy egy veszedelmesen megtámadott birodalmat a süllyedéstől megóvjon. Nem hihetjük, hogy máskép legyen. Fel tehát a bátor munkára: egyetértéssel, közakarattal, melynek most adják éppen legszebb bizonyítékát. Csüggedés nélkül harczoljanak, mert vannak hű szövetséges társaik fenn is, alant is, mert: él még a magyarok Istene és van még hű hazafi e bérczölelte földön! És ebben a kettős értelemben üdvözöljük újból a Trencsén vármegyei tantestület városunkba érkezett tagjait és mondjuk újra: a népnevelés mindenek előtt. Dr. Mayer György. Felvidékünk jóléte. II. Hitelszövetkezetek. Parasztjainknak tőkére van szükségük, ha a föld produktív képességét erősíteni akarják, mert a föld produktuma első sorban függ az elvetett mag minőségétől, mennyiségétől s a műveléstől. Múlt czikkünkben volt alkalmunk rámutatni arra, hogy mai viszonyaink között az a paraszt, ki a takarékpénztár hitelét veszi igénybe, többé adósságaiból ki nem mászik. AZ a paraszt pedig, a ki a föld minden terményét a föld mívelésére fordítja és a ki házi szükségleteit falujának kiskereskedőjétől hitelbe veszi, az tönkre megy. A helyzeten vagy úgy lehet segíteni, hogy parasztjaink a predméri gazda-segélyegylet mintájára hasonló egyleteket alakítanak, vagy bevárják míg a hitelszövetkezeti törvény életbe lép. Legjobb, ha az utóbbit teszik mert akkor már az állam anyagi hozzájárulásával alakulnak a hitelszövetkezetek. Szükségtelen eléggé hangsúlyoznunk, hogy mi mennyi reménnyel üdvözöljük a kormány javaslatát. Ha azt láttuk volna, hogy ebben a javaslatban az állam anyagi támogatásra kötelezi magát, anélkül, hogy a viszonosság elvénél fogva befolyási jogát állapítaná meg magának, úgy a legnagyobb sajnálatunkra kénytelenek lettünk volna ezt a javaslatot kárhoztatni és megtámadni. Kárhoztattak volna nemzeti szempontokból, megtámadtuk volna hazafias érdekekből. Mert fonák helyzetnek találtuk volna azt mely az ily javaslat törvényerőe emelkedésével előállana. Akkor előállhatott volna az a helyzet, hogy az állam támogatna egy felvidéki hitelszövetkezetet, a mely hitelszövetkezet a törvényben biztosított széleskörű autonómiáját, az állam kárára vagyis esetleg pánszláv törekvések támogatására fordítaná s kihasználná, azért helyeseljük, hogy az állami hatalom az állam áldozatainak arányához képest, megfelelő befolyást biztosított magának ezekre a vidéki szövetkezetekre. A hitelszövetkezeti intézmény czélja gyors és olcsó hitel nyújtása. A tagok üzletrészeik arányában befolyást fognak gyakorolni erre az instituczióra, mely az állam erkölcsi garancziája mellett fog működni. A kereskedelmi törvény 199. §-a értelmében miden naptári év, mint üzletév végével a számlak bezáratnak s a mérleg elkészíttetik, ezután az üzemköltségek fedezése után fennmaradó tiszta nyereségből - alkalmasint -minden üzletrész után 5% osztalékot fizetnek. Az osztalék kifizetése után fennmaradó rész 50%-a tartalékalapra fordíttatik mindaddig, míg az eredetileg jegyzett alaptőke összegét el nem éri. A másik 50%-nak rendeltetése, - ismét alkalmasint, -hogy a szövetkezeti eszme terjesztésére és támogatására fordítsák. Különben ezeket a kérdéseket majd az alapszabályok fogják megoldani. Ránk nézve csak az van érdekkel, hogy a szövetkezetek olcsó, gyors hitelt nyújtanak kisbirtokosainknak és hogy azok hazafias, humánus működését az állam jótállása biztosítja. Amint parasztbirtokosaink hitelt kapnak, még pedig gyors és olcsó hitelt, a föld produktív ereje kétségtelenül növekedni fog, mivel azok a tényezők melyeknek általában a termés minőségét tulajdonítják, minők a művelés, a magnak a kvalitása és kvantitása javulni s emelkedni fognak. Ezzel a parasztbirtokos családi jóléte kétségtelenül megalapíttatik, mert nem lesz kénytelen oly helyen s oly áldozatokkal keresni a maga tőkeszükségletét a mely helyen tönkrejutására spekulálnak és a mely áldozatok tönkrejutását előidézik. A közgazdasági fejlődésnek ezen a fokán azonban egy érdekes jelenéggel fogunk találkozni. A helyzet tehát kétségtelenül javulni fog, de az a javulás mégis csak pillanatnyi lesz. Előáll ugyanis a következő állapot. A jólét emelkedésével emelkedik fajunk szaporodása. Ez oly közgazdasági törvény, melyet minden állam igazol. A szaporodás fokozásával természetesen kisebbedik a család földtulajdona. Múlt cikkünkben kimutattuk, hogy azt a földterületet, melyet ma egy apa, egy család megszáll, néhány évtized múlva négy apa, tehát négy család fogja birtokolni. Elérkezünk ismét oly időponthoz, melyben a föld képtelen lesz a népségnek jó megélhetést nyújtani. Ebben az időpontban azonban már a földbe befektetendő tőke emelkedésével nem emelkedik szükségképen termőképessége is. Mi azt állítjuk, hogy igen is, nálunk még nincs a föld termőképessége a maximumig fölemelve, tehát emelhető. Emelhető a töke emelkedésével. A töke emelkedhető a gyors és olcsó hitel nyújtásával. Gyors és olcsó hitelt várunk a szövetkezetektől. De ha már szövetkezeteink gyors és olcsó hitelt nyújtottak parasztjainknak, ha ezek tőke birtokában nagyobb befektetéseket képesek eszközölni, ha ezzel parallel a föld termőképességét a maximumig fokozták, előáll egy helyzet, melyben a föld termő bősége már nem emelkedhetik, s a melyben az a termő bőség nem képes a népet eltartani. Egy helyzet, mellyel bárki találkozhatik egyes municzipiumok történetében. Oly helyzet, mely azután a népség egy részét más foglalkozások űzésére szorítja, más ágak felé tereli. Ismét előáll az a szükség, mellyel most állunk szemben. Ez a szükség ma kényszeríti a rovnei lakost, hogy bejárja a világot, s idegen államok húsából táplálkozzék, idegen népek kenyerét egye. Oly szükség, melynek parancsa szigorú s kényszerítő és mely az ellenszegülőt nyomorral, szegénységgel és éhséggel sújtja. Ezt a helyzetet látva magunk előtt, ismét a kis ipar felé fordítjuk tekintetűnket. Mindegy tehát, bármit tesz az állam, bármit tesz a társadalom, bármily áldozatokat tesz is az egyik s bármily támogatást nyújt a másik, nekünk a kis ipar kérdésével számolnunk kell és minket a humanizmus ép úgy mint a fölvilágosultság iránt való szeretetünk egyaránt kötelez, hogy Felvidékünkön kis ipart teremtsünk, mely az alsóbb néposztályoknak megélhetést biztosít, az egyesegyes individuumokba pedig hazafiságot önt. Az a drótos vagy tutajos, ki kedvtelenül hagyja el faluját, nejét, gyermekeit vagy ha ezek nincsenek, kedvesét és ki könnyező szemmel látja eltűnni faluja tornyát, ki idegen veszélyeknek, bajoknak, nehéz küzdelmeknek, bizonytalanságnak teszi ki magát,s háza becsületét, gyermekeit, életét de ki mégis kénytelen, akaratlanul, mintegy az állati ösztön impulzusának engedelmeskedni, kénytelen ennek a kemény vas kényszerűségnek engedni: ez a drótos, vagy ez a tutajos leginkább bizonyítja nekünk, hogy a mi kötelességünk e szegény nép számára új kereseti forrásokat, új foglalkozásokat nyitni s teremteni. Mert ugyan kérem, ki hiszi, hogy a drótos passzióból ind földkörüli útjára? Nem, ő nem indul sem passzióból, sem fogadásból. Ő indul vaskényszerűségből. Ő kénytelen indulni. Kénytelen! Neje hiába tartóztatja, gyermeke hiába karolja át nyakát, - neki indulnia kell. Ez az élet parancsa. Ez az állati ösztön rendelete. Rendelet, mely ellen nincs jogorvoslat. És miért indul ma? Azért, mert a földművelésből nem fedezheti szükségleteit. Miért nem fedezheti? Azért, mert nem emelheti a föld termőképességét. Hát miért nem emelheti? Mert nem fokozhatja azokat a tényezőket, melyektől a termés minősége függ. S melyek ezek a tényezők: munka s a talajba fektetett töke. És miért nem fokozhatja: mert nem kaphat olcsó s gyors hitelt. Hát akkor miért nemm fordul más foglalkozási ágak felé, kell itt mindenkinek földmívelőnek lenni? Kell, mert itt más foglalkozás nincs. "Nyisson korcsmát!” Hja, a régi korcsmáros erősebb, mint ő: tehát ő bukik. Ha kiskereskedést nyit: buki. Ha vállalatba lép: bukik. Ő nem képes versenyezni. - Legyen akkor czipész! Hát ki vásárol tőle czipőt? Az úr a városban csináltat, az úrnő Bécsből hozat. A parasztnak nem kell czipő, mert nincsenek igényei. Miért nincsenek? Mert nincs pénze. - Olvasóink e naivitáson kétségtelenül mosolyogni fognak, de észreveszik, hogy ezeket a banális kérdéseket s felelőtöket támogatja az élet és a valóság. Ha pedig ezt észreveszik, látni fogják, hogy parasztságunk anyagi helyzetének javulásával szaporodni fognak igényei s ezeket az igényeket a kisiparos lesz hivatva kielégíteni. Nálunk tehát az úri osztálytól a kisipar nem várhat oly támogatóst, melyből megélhetne, a parasztosztálynak pedig igényei nincsenek. Ezért nem is virágozhatik a kisipar, mert úri osztályunk a nagy A vörös lámpaellenzőn átszűrődő fénysugarak kísértetiesen világították be a tért: a tárgyak körvonalai beleolvadtak a félhomályba. A szobában csendes volt minden. Azt hitte, kezeit tördelő, zokogó nőt talál és szinte megdöbbentette a síri nyugalom. Körülnézett, nem volt ott senki. Szétvonta az ágy mennyezetét s rémülten hátrált: ott feküdt ifjú neje elhanyatlott fejjel, átlőtt szívvel, melyből csak úgy patakzott az üde piros vér, végig a selyem takarón, le a padozatra, - vele együtt egy élet összes szenvedéseivel. Megrendült egész valójában, azt hitte, nevetséges fenyegetés midőn ma este is összekulcsolt kezekkel könyörgött előtte térden állva: „Ne menj ahhoz a nőhöz, mert meghalok!” és az a folydogáló vérpatak meghazudtolta szkeptikus világát. Kaczagott a szerelmen, a női szív világán: frázisnak nevezte a könnyeket, melyekben kitört kebléből az elfojtott fájdalom és most az a félig nyílt üveges szem, kínjában eltorzult arcz, ott tátongó, néma seb összezavart agyában minden gondolatot; kiűzte a szabadba, mert mellére nehezedett a lidércznyomás, arczán gyöngyözött a verejték, majd megfulladt oda benn. A nőhöz rohant kivel a bűn még jobban ősszekapcsolá. "Irma megölte magát!” . . . „Megölte magát?! Iván mi lelé? Lehetséges-e” kiáltotta Blanka. odahúzódva a férfi mellé, ki megsemmisülve rogyott egy kerevetre, mintha várná, nem üldözi-e a kísértet... - „Megölte magát, megölte” . . . - "S te remegsz? Kikeltél önmagadból? Olyan vagy, mint a gyermek, kit halálos félelem űz. Iván! Iván! te szeretted őt". . . - "Megölte magát, megölte" mormogta a gróf gépiesen és látszott, hogy borzongatja a hideg: kezeibe temette arczát, - sírt. - „Iván, Iván térj magadhoz, mert nem bírom tovább. - Itt zokogsz pulya módjára te, kit bálványom gyanánt őriztem szívem mélyén, benned látva a férfit kit számomra teremtett a sors, hogy boldogíts. Megtagadtam érted mindent múltam, becsületem: oda dobtam magam karjaidba, mert szerettelek végtelenül s te most siránkozol a meghalt felett most, midőn az akadály ledőlt és én a tied vagyok mindörökre. - Ember térj magadhoz! Ő meghalt, nincs többé, de én élek: hallod, élek! .., az ő ajka lezárult elszállt belőle az élet, de e keblen gyönyör és élvezet vár reád, megtagadod-e a hulláért mely hideg s iszonyú ?! . . . Iván! Ember felelj! Mondd szeretsz-e még? - "Megölte magát, megölte". . . - „No tovább, mert megőrülök. Óh uram, miért sújtasz ennyire, hisz nincs más bűnöm, mint szerelmem, mely őrületes, mindent betöltő. Elragadtam attól, ki bitorolta, mert megszerettem halálosan s nélküle élni nem tudok. - S az a hulla el akarja rabolni tőlem. Nem, nem adlak neki! Iván! hallgass meg, mindenre kérlek. Én könyörgök a porban előtted, felelj. A mit elhibázott a múlt, azt jóvá tette a sors. Szabad vagy, hallod, szabad! Boldogok leszünk, új élet virrad reánk, melyben én leszek mindened, ki nem hagylak el soha. ... Jöjj ide mellém, hajtsd keblemre fejed; a te helyed, a szív benne csak éretted dobog. Ugye nyugodt vagy már? - Felelj Iván, felelj ... Ő nem ölelhet többé, de én igen. Gyere ide Iván, gyere" . . . A férfi nem ellenkezett többé. Hozzásimult mint a mágneshez a vasdarab, mert az asszony bűbája bilincsbe verte érzékeit; átkarolta derekát, elfeledett mindent megtagadta a halottat, ki ott feküdt ravatalán kiterítve, virágok között, míg sebéből egyre bugyogott az üde piros vér ... Birza gróf nem gyászolt soká, nőül vette Blankát, kedvesét. Az új asszony feloszlatta az egész háztartást; újonnan rendezett be mindent, hogy a múltra ne emlékeztesse semmi sem. Még az öreg dajkát is elbocsájtotta, ki Irmát egykoron karjain hordozá. Zokogott a szegény öreg, mikor elhagyta a házat, melyben élete java részét töltötte el. - Még egyszer megnézett minden zugot, búcsút vett kedves tárgyaitól, - azután oda állot Blanka elé: "Legyen boldog méltóságos asszonyom." s eltávozott. S mily biztosan űzte Blanka játékát, míg elérte a czélt, oly naivvá vált a pillanatban, midőn férje karján elhagyta a templom hajóját. Azt hitte, szereti Iván és nem tudta, hogy a férfi imádja alabastrom bőrét, rabja ösztönének, mely megrészegedve mondatja vele: Milyen test, milyen test ... Így éltek egy evőn át. A gróf mihamar megunta őt. Meglazult a kapocs, mely a nő rabjává tette. □ Zsolna és Vidéke iparosoktól készpénzen vásárol, a kisiparostól hitelbe. A közgazdasági fejlődésünk egy oly periódusához érkeztünk, melyben földjeinkbe tőkékét befektettünk, azokat jól megműveltük, s melyek így a termő bőség maximumát szolgáltatják. Hatása ennek az, hogy tótságunk helyzete javul, kisbirtokosaink vagyonosodni kezdenek, igényeik azonban szaporodnak. Veszely J. Felhívás előfizetésre 1898. július elsejével lapunk új évnegyedét kezdi meg. Ennek kapcsán tisztelettel kérjük ama t. előfizetőinket, kiknek előfizetése június végével lejár, hogy azt megújítani szíveskedjenek, nehogy hibánkon kívül a lap pontos szétküldésében zavar álljon be. A "ZSOLNA és VIDÉKE" kiadóhivatala, ÚJDONSÁGOK. Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter Nicóra János dr. zsolnai kir. kath. gymnasiumi helyettes tanárt, jelen állásában való meghagyása mellett, rendes tanárrá nevezte ki. Tanártársai élénk őrömmel fogadták a derék fiatal tanár megérdemlett előléptetését s a nagy közönség is, melynek rokonszenvét rövid egy évi itt való tartózkodása alatt, számos jó kívánsággal tüntette ki. Mi is őszinte jó indulattal csatlakozunk a gratulánsokhoz, mivel benne nem csak munkatársat, de jó barátot is tisztelünk. Tanítok nagygyűlése Zsolnán. Megyeszerte folyunk az előkészületek a június 27-iki ünnepélyre. Hírek jönnek innen is, onnan is, egyik kedvező, másik lehangoló is lehetne, de az ünnepi alaphangot, az egyesülés szülte öröm érzetét, mely hatalmasan fog megnyilatkozni, mind e dolgok nem érinthetik. Felemlítünk mi is egyet mást e hírekből, vegyest, amint hozzánk érkeztek, az első a vármegyei tanító testület örvendetes erősödése előkelő, számot tevő alapító tagok legújabb belépésével. Ezek sorában nevezhetjük meg Polyák Béla baáni orsz. képviselőt, ki 100 frttal, Rakovszky Géza orsz. képviselőt, ki 30 frttal és Trencsén város közönségét, mely 30 frt alapító tagsági díj befizetésével gyarapította az egyesület anyagi, de talán még jobban erkölcsi erejét. - A nagygyűlésre eddig jelentkezett tagok száma már meghaladja a 300-at, de ez kétség kívül még nem végleges szám, növekszik az még tetemesen. Az jelentkezők sorában tekintélyes számot tesznek a népnevelés terén működő hölgyek, kik jelenlétökkel emelik és bizonyára még érdekesebbé fogják tenni az amúgy is érdekes gyűlést. - Tanítói körökben nagy érdeklődéssel beszélnek a városháza dísztermében megtartandó felolvasásokról s ezek között kivált Bellosics Blanka kisasszony előadásáról "Az óvodák fontosságáról a Felvidéken” Bellosics kisasszony, ki mellesleg említjük, Petrás Károly vármegyei árvaszéki elnök sógornője, a trencséni társaskörök műveltségéért igen kedvelt tagja, ily formán a legkedvezőbb auspiciumok alatt lép Zsolnán az előadói asztalhoz. - A felolvasásokon kívül a pályatételek és jutalmak kitűzése is igen érdekes pontja lesz a nagygyűlésnek. Újabban Baross Jusztin, megyénk alispánja is két pályatételt állított fel „a közegészségügy” és a „gyümölcsfatenyésztés és ápolás” s ezekre 5, illetve 4 darab arany jutalmat tűzött ki - A közös ebéd is jól fog sikerülni, a jelentkezők száma igen szép, az esteli tánczmulatság is fényesnek igérkezik. Értesülésünk szerint a zsolnai közönség legjava is készülődik e mulatságra s alig ha újból nem fogunk sóhajtozni a tánczterem szűk volta miatt. -Nem oly jó a kilátás a 28-ikára tervezett kirándulás dolgában. Bár a vasutak jóvoltából - a magy. áll. vasutak is mérsékelt jegyeket engedélyeztek a Zsolnára ránduló tagoknak s a társaság egy csoportban teheti meg az utat Teschen felé, mégis el fog maradni a kirándulás egyik legérdekesebb és legtanulságosabb pontja, a trzineczi vasművek megszemlélése. A véletlen úgy hozta magával, hogy ép most tartózkodik ott Frigyes főherczeg családjával s ez az oka, hogy a főherczegi uradalmi igazgatóság lemondott a vendégek tervezett fogadtatásáról, nem tudjuk, hogy ez mennyiben felel meg a magyaros vendégszeretetéről híres főherczeg akaratának, de úgy sejtjük, hogy alig lesz a dologról tudomása és csakis az uradalmi vezetőség czopfos rendszerének a kifolyása. - Mint értesülünk a fővárosi sajtó több képviselője is meg fog jelenni a tanítóság ünnepélyéré, köztük első sorban Újváry Béla a „Néptanítók lapja” szerkesztője. Egy okkal több, hogy tőlünk telhető előzékenységgel fogadjuk kedves vendégeinket, kik megjelenésükkel nem csak tisztességet tesznek városunkkal, de hivatvák, érdemük szerint, jó hírünket tovább is terjeszteni. Nemzetközi gyermekvédő kongresszus. Bár régebben van már tudomásunk az 1899. évben Budapesten tervezett nagyszabású gyermekvédő kongresszusról, melynek élén Ő fensége József főherczeg áll, mégis erre az alkalomra halasztottuk ennek az ügynek a megbeszélést. Tettük ezt azért, mert kedvezőbb alkalmunk a mainál, midőn százakra menő érdeklődő szakemberhez szólhatunk egy helyen, alig akadhatott volna. Pedig ki akarjuk kelteni a közfigyelmet erre a fontos és következményeiben végtelenül jótékony szövetkezetre, melynek különösen a mi vidékünkön óriási talaja kínálkozik az üdvös munkásságra. Avagy szükséges még figyelmeztetni itt valakit a drótos falvakban elzüllők ezreire? Még nagyobb pedig azok száma, kik a szétszórt hegyi irtványos bolyokon a néptanítás elégtelen volta miatt, mint "barmok a réten" növekednek fel. Fővárosunk "hazafias lelkesedéssel áthatott örömérzettől" karolta fel az ügyet s az előkészítő bizottság most fordul minden ügybuzgó szakférfiúhoz, hölgyhöz, a hatóságokhoz és a gyermekvédelem ügyével foglalkozó testületek és intézetekhez, hogy támogassák közhasznú törekvéseiben. A díj 5 frt, de figyelemmel a paedagogusok rokon működésérer, a gyakorló tanítók, nevelők és tanintézetek hozzájárulása csak 2 frt 50 kr. Ezt a a csekély hozzájárulást is bőven kárpótolja a kongresszus nagyszerű naplója, mely a gyermekügy és védelem valódi kincsesháza lesz. - A kongresszus, melyen a művelt világ legelőkelőbb ügybarátai és jótékony egyesületek képviselve lesznek, a legnemesebb munkakört tűzte ki magának. Szerepel programmjában öt külön szakosztály: az orvosi, jogi, paedagogiai,jótékonysági és emberbaráti s mindezek az életbe vágó kérdések egész sorozatát tették megfigyelésük és kutatásuk - és reméljük szerencsés - megoldásuk tárgyává. Érdeklődőknek szívesen szolgálunk közelebbi felvilágosítással, de megteszi azt a kongresszusi iroda vezetője: Scherer István úr is, (Budapest, VIII. Sándor u. 38.) Az országos nemzeti szövetség zsolnai megalakulási ünnepélyére, mely július hó 3-án lesz, szétküldötte meghívóit. A lelkes hangon szerkesztett meghívókon kívül még felhívást is bocsájtott ki, melybon csatlakozásra szóltja fel hazafias polgárságunkat. A czél nagy és nemes, mint azt, csekély erőnkhöz képest, mi is kifejtettük már; nem kételkedünk, hogy a felhívásnak lesz is eredménye és impozáns lesz a tagolt száma, kik az ünnepély napján a városháza dísztermében össze fognak gyűlni. De nem csak a szorosabb értelemben vett szövetségi tagokhoz fordul a felhívás, hanem örömmel látnak ott minden hazafias érzelmű hölgyet úgy, mint férfiút, hiszen arról van szó, hogy nemzeti ügyet szolgáljunk s alig van, ki távol maradhatna ettől. - Az ünnepély sorrendjét már közöltük, erről tehát csak annyiban teszünk említést, amennyiben a Rajeczfürdőre tervezett kirándulás idejét újabban d. u. 3 órára tűzték ki és a fürdőn tánczmulatság is lesz a "zsolnai nemzett szövetség" javára. Belépő díj e mulatságra: családjegy 3 korona, személyjegy 2 korona. Felülfizetéseket köszönettel fogadnak. - A zsolnai előkészítő bizottság különben f. hó 24-én újabban is ülésezett a kaszinó terméban. Az összejövetel czélja az ünnepség rendezése körül felmerülő munkálatok, előkészületek stb. részletes megbeszélése volt; miután e dolgokat is Kloch báró úr előterjesztése alapján elintézte, az ünnepség útjában már most semmi sem áll. Csaczai hírek. Szeghy János, csaczai jár. főszolgabíró meleghangú indítványa folytán, f. hó 22-én Csacza község közs. képviselő testületének rendkívüli közgyűlésén: rattkai Ráth Péter orsz. képviselő urat ama atyai gondoskodásáért, mellyel kerülete, de különösen Csacza község felvirágzását lépten-nyomon előmozdítani igyekszik, a teljes számban jelenlevő közs. képviselő testület egyhangúlag a legnagyobb lelkesültseggel Csacza község díszpolgárává megválasztotta és elhatározta, hogy őt díszoklevél átnyújtásával megtiszteli. Ez alkalommal a jelenlevő főszolgabíró által Csacza községnek felajánlott ruttkai Ráth Péter képviselő úrnak díszes arczképét a legszívélyesebben fogadta és annak a közs. gyűltek tanácstermében való kifüggesztését elhatározta és azt nyomban ki mert látott szebb testet, melynek bőre fehérebb, bája istenibb. Blanka iszonyú napokat élt. Kétségbeesetten harczolt férje birtokáért: hízelgett, fenyegetődzött, mint a kígyó, de látta, hogy varázshatalma megszűnt, elveszítette férjét. Mardosta a féltékenység, nem lelte sehol nyugalmát, miközben egyre halotta a dajka szavát: "Legyen boldog asszonyom” . . . Megtört alakja, érezte szörnyű tragikumát: a férfi ki megtagadott már egy halottat, elfeledte annak vérező sebét, melyből érette folydogált ki a vér, halad a megkezdett úton, melyet ő nyitott meg előtte. S az asszony, ki kaczagott, mikor az a másik megölte magát, megtanult imádkozni. Óra hosszat ott térdepelt a kis kápolna hideg márvány padozatán, sóhajtozott, sírt, zokogott a szűz anya kőszobra előtt. Itt történt velő egy őszi borús este: ép az égiek segélyéért epedett, mikor valaki megérinté gyöngén vállát. Felriadt. A vén dajka volt. Összerezzent egész valójában; a balsors szellemét látta vihogni abban az összeaszott, ránczos arczban. - „Méltóságos asszonyom, ön sír? Hát nem boldog? Ő sem volt az, padig imádta urát" Blanka ajkába harapott; szét tudta volna zúzni a nőt. - „Ne haragudjék, hogy háborgatom fájdalmában, de eljöttem megmondani, hogyha a bizonytalanságnál többre becsüli a tudást, úgy kövessen engem.” - „Kövessem, hová?” - „Ne kérdje asszonyom. Határozzon, mert az idő rövid. Jó helyre vezetem. Tudja, a gróf” ... - „Hah! szóljon, tud valamit talán?” - "Kövessen s megtud mindent" Nem tudott ellenállani, követte. Sötét éj volt. Nem vette észre senki, a mint siettek a szűk sikátorokon át, akár a tolvaj, s a falak tövében surrantak el árnyék gyanánt. Magányos nagy ház előtt állottak meg. Az öreg asszony előre ment; úgy látszott, e helyen már ismerős. Keskeny csigalépcsőn haladtak föl megkerülve a főbejáratot. A dajka hallgatódzott. - „Nincs otthon, jöjjön," Tágas szobába léptek. Félhomály volt, de látszott, hogy előkelő ízléssel van elrendezve minden darab. - „Bújjék a kárpit mögé méltóságos asszonyom, ott a jobb sarokban s legyen csendes." Magára maradt. Nem tudta miért, de remegett egész testében, fogai vaczogtak, hideg verejték gyöngyözött homlokán. Félt . Nem várt soká. Magas nyúlánk szőke hölgy lépett be a dajkától követve. - "Nem volt még itt a gróf?" - "Nem, asszonyom." Első pillanatra felismerte. Mirza volt, az ünnepelt énekesnő, kit az opera nem rég szerződtetett. Ki akart rohanni, hogy szemtől szemben áljon a növel, ki elrabolta boldogságát, de leküzdte belső viharát, - többet akart tudni. . . Az énekesnő ledobta köpönyegét, megigazította haját - és oda ült a zongora elé, néhány futamot játszott. Belépett Birza gróf. - "Itt vágy Iván? Hogy tetszettem ma új costume-ömben? - "Pompásan. Tudod, az angyal daróczruhában is fenséges volna." - "Ez ugyan nem bók új costumeömre nézve gróf úr." - "Mit törődöm a costume-mel Mirza, csak téged lássalak, kebleden pihentessem főm és csókoljam ez isteni ajkat, melynek tüze megbontja eszem." - "Boldog vagy Iván?" - „Boldog-e? Várva várom a perczet, hogy itt térdepelhessek előtted, gyűlölöm otthonom kékülő-zöldellő sárkányával egyetemben, ki azt akarja, raboskodjam szoknyája mellett, pedig tudhatná, megelégeltem untig őt, nem tud leszokni szezénáiról, melyekben játssza az erkölcs őrét. Hah! hah! Annyira ostoba a vén bűnös, elfeledte, hogy együtt vetkezénk”. Velőtrázó sikoly hallatszott. Mirza és a gróf rémülten néztek a kárpit fölé. Blanka kirohant, néhány lépést tett előre, ökölbe szorította kezét, - szólni akart, de a hang torkára forrt; - végig zuhant a padozaton, arcza elkékült, szeméit felfordítá, rángás futott át a testén, mely összehúzta és ajka kilökte tagjait mereven; - hörgött rémségesen, szájából ömlött a vér, azután csöndes lett mindörökre, - meghalt. □ Zsolna és Vidéke is függesztette. Ezek után Szeghy János főszolgabíró úrnak, ama fáradhatlan buzgalmáért, mellyel Csacza község fellendülésének érdekeit mindenkor előmozdítja, a képv. testület egyhangúlag meleg jegyzőkönyvi köszönetet szavaz, kérve öt, hogy a község jólétének előmozdítását ezentúl is szívén hordja. Ezzel a képv. test. gyűlés ruttkai Ráth Péter úr éltetésével véget ért. - Ezüstmenyegző és eljegyzés, Ritka szép családi ünnepet ült meg f. hó 26-án Linksz Mór helybeli férfidivat kereskedő és neje, kik e napon ünneplik egybekelésük 25-ik évfordulóját. Még emlékezetesebbé válik reájuk nézve e nap, mivel ugyanakkor jegyzik el Mariska leányukat Fuhr Zsigmond úrnak az orsovai első magyar petróleum finomító gyár könyvelőjének. - Linkszet, ki városunk legrégibb és legderekabb kereskedői közül való, számos barátja és jóakarója fogja ez alkalomból üdvözleteivel felkeresni. Baleset. Folyó hó 19-én a hajnali órákban újabb szerencsétlenség történt a sztrazsói Lőwy-féle fűrészgyárban. Egy Kollár Mária nevű munkásnő valami véletlenségből a transzmisszió szíjai közé került, minél fogva súlyos, csaknem életveszélyes sérüléseket szenvedett. A szerencsétlennek Mráz Frigyes dr és Glasel Ármin dr. urak nyújtották az első segélyt, most a zsolnai betegsegélyző pénztár betegszobájában ápolják. A hirdetési bélyeg eltörlése, az ausztriai törvényhozás ép most foglalkozik a hírlapirodalom egyik nyűgének, a hirdetési bélyegnek eltörlésével. Ez indította a magyar vidéki sajtót is arra hogy hazánkban egy hasonló irányú mozgalmat létesítsen. A mozgalom élén a bécsi lapok állanak: kívánatos volna, hogy e közérdekű mozgalomnak nálunk is meg legyen az óhajtott sikere. Közgyűlés. A rajeczfürdői részvénytársaság f. hó 29-én d. u. 4 órakor tartja meg IX. évi rendes közgyűlését. Minthogy a részvény társaság alapszabályai értelmében külön meghívókat nem bocsájt ki, ez úton kéri t. részvényeseit, hogy a mondott időben a társaság közgyűlésén megjelenni szíveskedjenek. Gyászesetek, az utolsó hét több helybeli családot borított gyászba. Első sorban óriási részvétet keltett Kuretzné szül. Zahumenszky Ludmilla halála, kinek férje nem régen Amerikába vándorolt ki, elhunyta pedig 6 apró gyermeket tett teljes árvákká. - A másik eset Új-Zsolnán történt, hol Kaiser Miklós máv kalauzot hirtelen halál ragadott ki családja köréből. - Neumann Sarolta asszony, született Schlesinger, f. hó 22-én 78 éves korában Hliniken meghalt. A derék nőt f. hó 24-én temették el általános részvét mellett. A nagyszámú rokonság gyászához mi is csatlakozunk. Helyettesítés. Orván Ede dr. hosszabb tanulmányi útra indul a külföldre, távolléte alatt Brichta Jakab dr. fogja őt helyettesíteni. Orvosi szaktekintélyek véleménye szerint a Keleti J. budapesti elsőrangú czég által gyártott és feltalált cs. és kir. szab. sérvkötők, orthopaediai gépek, műlábak, egyenestartók (ferdenövésűeknek) a legjobbak és a legmegbízhatóbbak. Keleti évek óta azon fáradozik, hogy ezen a téren a legkiválóbbat és legtökéletesebbet nyújtsa, a külföldet és a legelső klinikákat tanulmányozta, miért is a legmelegebben ajánlhatjuk e kitűnő speczialistát az érdeklődőknek. Hirdetések Hirdetmény 2202 szám bk. Az alább megnevezett állomásokon elhelyezett cs. és kir. közös hadseregbeli és magy. kir. honvéd csapatok élelem stb. szükségleteinek és pedig: a kenyér és zabnak 1898. évi október hó 1-től deczember hó 31-ig , széna, szalma, tűzifa és kőszénnek 1898. évi szeptember hó 1-től 1899. évi augusztus hó 31-ig leendő közös biztosítása iránt a pozsonyi és trencséni állomásokon elhelyezett csapatok részére Pozsonyban a cs. és kir. 5. hadtest hadbiztosságánál folyó évi július hó 7-én, délelőtt 10 órakor a soproni, nagy kanizsai és kőszegi állomásokon elhelyezett csapatok részére Pozsonyban a cs. és kir. élelmezési raktárnál folyó évi július hó 7-én, délelőtt 10 órakor a beérkező írásbeli ajánlatok alapján nyilvános tárgyalás fog tartatni. Érdeklődök a hirdetmény egyéb adatait, valamint a szállítási feltétek füzetét a m. kir. trencséni 15. honvéd gyalogezred kezelő tiszti irodájában betekinthetik, és ugyanott 7 kkrért be is szerezhetik és az egyéb tudni valókról felvilágosítást is nyerhetnek. Trencsén 1898. évi június hó 16-án Wagner, őrnagy kb. elnök Kovács hdn. kt. 2684. Bérbeadási hirdetmény, Alulírott községi elöljáróság közhírré teszi, hogy a harmadik sz. Zsolna város tulajdonát képező vendéglő f. évi augusztus 1-től 6 évre 1000 frt évi kikiáltási bérösszegben,1898. évi július hó 14. napján, délutáni 3 órakor a városházánál megtartandó szóbeli ajánlati árverés útján bérbe fog adatni. Felhívatnak mindazok, kik a fent-jelzett bérletre vállalkozni óhajtanának, hogy 1898. évi július hó 14-én d. u. 3 órakor a városháza bírói irodájában szóbeli ajánlataikat adják elő. A fent említett bérlőkre a vonatkozó árverési illetve bérszerződési feltételek, a városi irodában a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Megjegyeztetik, hogy a szálloda berendezése a mostani vendéglőstől előnyösen átvehető. Zsolnán, 1898. évi június hó 20-án. Kardoss Arnold, h. jegyző Dualszky Béla, h. bíró Ezennel tisztelettel jelentem a nagyérdemű közönségnek, hogy mai napon Zsolnán a Schmarik-féle házban a mosóintézetet, fehérnemű és finomruha tisztítót ismét megnyitottam. E czélra első bécsi erőket alkalmaztam és ezáltal képes vagyok minden követelményeknek megfelelni. Függönyök, férfi, női és gyermeköltözetek vegyi úton tisztíttatnak, mindennemű foltok, u. m. tinta, rozsda és gyümölcsfoltok, a fehérneműből rongálás nélkül eltávolíttatnak és asztalfutók, valamint tálczaterítők, teljesen helyrehozatnak. A n. é. közönség becses pártfogásáért esedezik kiváló tisztelettel Baumhorn Júlia Ich erlaube mir hiedurch die höfl. Anzeige zu machen, dass ich am heutigen Tage in Zsolna, Schmarik'sches Haus meine Waschanstalt und Wasche-Feinputzerei wieder eröffne. Ich habe zu diesem Zwecke erste Wiener Kräfte engagirt u. bin dadurch in der Lage, allen Anforderungen zu genügen. Vorhänge, Herren, Damen und Kinder Garderoben werden auf chemischen Wege geputzt und aller Arten von Flecken, wie Tinte, Rost u. Obstflecke aus Weisswäsche entfernt, ohne dieselbe zu ruiniren u. werden Tischläufer u. deckchen wie neu hergestellt. Um geneigten Zuspruch bittet hochachtungsvoll. Julia Baumhorn Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. 8-10 □ Zsolna és Vidéke Zsolna,II. évfolyam 27. szám 1898. július 3. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán 1898. július 3. Erős hitünk a mi Istenünk s az ő jóvoltából erős hitünk Felvidékünk jövőjéhez. Fordulópontot jelez a mai nap e vidék életében; hisszük és valljuk, hogy az utókor méltányolni fogja törekvésünket, nagyra növeszti a ma elültetett csemetét és akkor arany betűkkel fog ragyogni 1898. július 3-ika szent emlék gyanánt a felvidék történetében. E napon született meg a "Zsolnai Nemzeti Szövetség," - ezt fogják olvasni a talán még csak születendő monográfus művében, - e napon bontották ki azt a zászlót, melyre humanisztikus és hazafias elvek terjesztése politikai, vallási, nemzetiségi és osztály különbség nélkül volt felírva. E napon gyűlt össze a Felvidék akkor még kis számú, de lelkes és hitében erős csapata, hogy Zsolnán, ebben a természettől határőrnek rendelt, akkor még kis városkában, hogy megvesse a nagy épület alapjait, melyet a "most" minden ízében magyar, vagyonos és viruló Felföld léte föltételeként tisztel és ápol. És e napon jöttek fel e kis csapat támogatására, bizalma megerősítésére, munkája szentesítésére az országos mentő hadsereg képviselői. Kezet fogva léptek a bámuló sokaság elé, mely akkori elmaradottságában meg sem értette teljesen magasröptű terveiket, míg a „mai kor" hálás szívvel adózik a kezdeményezők emlékének, mert az ő művök emelte fel, az ő munkájuk áldása tette e vidéket olyanná, hogy csodálkozva lapozzuk tíz akkori írók szavait, mert nehéz ám hinni a csodákban. Úgy legyen! . . . És mégis. Látom az arczukon a kétség mosolyát és hallom a szót: ábrándozó! Ám róvják fel bűnömül, hogy ábrándoztam akkor, hogy sasszárnyakon ragadott el a jövőbe vetett hitem akkor, mikor összejöttek azok a derék férfiak, kiktől várom és remélem e nyomorult nép és e koldusszegény vidék jövendő boldogságát: hogy vagyok oly idealista, ki a szellem fegyverétől vár írt és gyógyulást anyagi és még inkább társadalmi bomlásunk közepette. Eltűröm, a gúnyos mosolyt, el a gáncsoló szót, mert lelki szemem előtt áll a szellemi harczosok sora, kik még nehezebb viszonyok között hirdették elveiket és kiket az utókor szellemi óriások és az emberiség jótevői gyanánt tisztel ma. Most is vannak nagy vezetőink és ezek hivatása, hogy folytassák e harczosok díszes sorát; mi pedig, kikben, megvan az erő és tehetség arra, hogy közvitézek gyanánt sorakozzunk melléjük, hogy szóval és tettel hirdessük ez apostolok elveit, hogy győzelemre segítsük lobogójukat: tegyük meg ezt rendületlen hittel és odaadással. Ügyet se vessünk a kételkedők és gúnyolódok táborára, mert a lelkesedés fegyvere kell, hogy győzelmet arasson. A mai kor ellenállhatlan erőssége a társulás. A tömörülés, az egyetértés, a szoros összetartás egy czél szolgálatában: ez a modern kor varázsigéje. Ez emelt fel nemzeteket, melyeknek élete fölött bánkódott már minden barátjuk, romlásán kárörvendezett már minden ellenségük. - Hozzak más példát, mint a francziát 1871 után? Ez tette naggyá, ez teszi veszedelmessé a kor áldásos, avagy államfelforgató nagy eszméit: látjuk szemeinkkel, érezzük hatásaiban. Csak mi kételkedünk? Csak mi vagyunk kislelkűek? A magyar ne bízzék jobb jövőjében, ki túlélte Muhit és Mohácsot, török és német rabságot ? És épen most kételkedjünk, mikor megtalálták nálunk is a biztos haladás, a magyar társulás, a nemzeti fejlődés bűbájosnak látszó ás valójában oly egyszerű módját ? Mikor csak el kell fogadnunk a tőlünk nyújtott erős jobbot, szilárd akarattal, erős, meggyőződéssel kell a honmentő sereghez csatlakoznunk, hogy vele és általa felemeljük a porból szegény népünket és virágzóvá tegyük pangó, tespedő társadalmunkat: akkor kételkedünk? Nem, ez nem lehet. Gyengék volnánk egymagunkban, szavunkat a kis szellő is érthetetlenül mosná el ajkunkról, de erősekké válunk az összetartásban és szövetséges társaink számában és erkölcsi súlyában. Hol az iparos a tudóssal, a munkás a művésszel, a parasztgazda a hivatalnokkal, a kereskedő a politikussal, a mágnás a szellem bajnokaival egyesül, hol kicsiny és nagy összeteszi filléreit és képesességét, hol az egyesülés a falusi kunyhótól a trón zsámolyáig terjed mert büszkén valljuk felséges urunkat is szövetséges társunk gyanánt ott nem maradhat el a siker. Győzni fogunk, győznünk kell! Hatalmasok a társult erők, magasztos a kitűzött czél. Félre tehát az aggodalom, a kétség minden árnyékával is. Összetartás és erős akarat: a jövő, a szebb jövő a miénk! Ez az oka, hogy oly mélységes áhítat A "Zsolna és Vidéke" Tárczája. A múlt. Színhely: Régi divatú vasúti kupé. Feri: Elegáns huszonhat éves úriember, vadászruhában beront a kupéba. A vasúti szolga feladja fegyverét és táskáját, mikor már fölhangzik a főkalauz kiáltása: "Mehet". A kupéajtót becsapják. Egy sípjelzés, a vonat indul. Margit: (Huszonnégyéves gazdag özvegy a kocsi ellenkező oldalán áll az ablaknál, a vidéket szemléli és a várost ócska tornyaival.) Mikor a vonat kirobogott a pályaudvarból, leül és felveszi a könyvet, hogy az olvasást folytassa. Észreveszi Ferit, a meglepetés halk kiáltásával: Feri! Feri (felismeri a hölgyet.) Ezer bocsánatot kérek! Nem sejthettem, hogy itt fogom találni, nagyságos asszonyom. Margit (minden érdeklődés nélkül). Hová utazik ? Feri. Attól tartok, hogy V.-ig tűrnie kell a társaságomat, mert a vonat nem áll meg odáig. Ha csak nem nyomja meg a vészjelzőt?! Margit. Nem látok veszedelmet. Különben mi nők arra vagyunk kárhoztatva, hogy tűrjünk. (Kis szünet.) Margit. Felmentem attól, hogy V.-ben más kocsira átszálljon, utam úgyis csak L.-ig tart, aztán szabadon marad. Feri. L.-ben szállok én is ki. Megyek Ferenczyékhez vadászni. Margit (ijedten.) Ferenczyékhez ? Ez különös véletlen! Feri. Talán ön is? Margit. Igen. Irma édes anyja még Gleichenbergben invitált néhány hétre. No hiszen szép mulatság lesz! Feri. Mit tegyünk, én már táviratoztam, hogy küldjenek kocsit. Margit. Bizonyára majd egy kocsit küldenek mindkettőnkért. Irma avizálta nekem, hogy Gyula eljön a stáczióra. Mit tegyünk. Feri. Nem lehetne úgy viselkednünk, mintha egymást nem ismernők! Margit. Eljegyzésünk ugyan nem állt az újságokban, de arról többen tudhatnak, hogy sokat érintkeztünk egymással, - hogy barátok voltunk. Feri (szemre hányóan.) „Voltunk", mondja ön. Margit (nem ügyelve.) Hátha Irma tudja, hogy ismerjük egymást? Ő rögtön kitalálna mindent Feri. Igaz. Irma éles eszű leány, de azt hiszem nagyon diszkrét. Margit. Diszkrét módon dugja az orrát mások ügyeibe. Különben ez az orr elég nagy, hogy jól szimatolhasson. Feri. De jól illik az arczához. Olyan határozott jelleget kölcsönöz neki. Margit. Ő maga is nagyon határozott. Majd a férje fölött is ő fog határozni. Feri. Annál gyöngébb ember Gyula. Öt könnyű a kormányozni. Margit. Én ellenkezőleg szilárd férfinek tartom. Különben figyelmeztetem, hogy Gyula és én - Feri. Bocsánat. Arra gondolhattam volna. De most már, hogy meneküljünk a helyzetből? Margit. Kínos volna nekik elmesélni hogyan állunk egymással és mily gyorsan lett vége mindennek. Feri. Nem az én hibám volt. Margit. Nem az öné?! Csak nem akarja mondani, hogy - Feri. Ön félre dobott engem, mint egy ócska kesztyűt és én félévig boldogtalan voltam. Margit Én dobtam volna félre! Hát nem ön írt nekem? Feri. Igen, mikor éreztette velem, hogy egybekelésünkből nem remél valami nagy boldogságot. Margit. Feri! Hogy tételezhetett föl ilyent! Feri. Ha törődött volna velem, csak válaszolt volna levelemre?! Margit. Ön nagyon sértően irt. De mire jó, ha most összeveszünk azon, hogy ki köztünk a hibás. A kérdés most az, hogyan viselkedjünk Ferenczyéknél. Feri. Ah, ezek a Ferenczyék! Nagyon kedves emberek, de ... Margit. Meghívásuknál valamivel több körültekintést tanúsíthattak volna. Feri. Ön igazságtalan. Irmát semmi esetre sem lehet okolni! Margit. Vagy úgy?! Szabad talán már gratulálnom. . . Feri. Gratulálni? Legalább is kissé korán volna. □ Zsolna és Vidéke szent ügyünkbe vetett erős hittel üdvözöljük Zsolnán július 3-át. Ez lesz a határpont a múlt és jövő között, a nyomor határköve, a remény hajnala. Most pedig forduljunk a derek férfiakhoz, kik e szebb hajnal ragyogását hozzák felénk. Üdvözöljük őket szeretettel és tisztelettel, mert övék az érdem, hogy felébresztettek aléltságunkból, övék az érdem, hogy haladhatunk valódi javunk felé. Legyünk méltók hozzájuk és méltók a nagy feladathoz, melyet ma vállalunk magunkra, hogy a jövő történetírója meg is írhassa igazság szerint az előzőkben neki tulajdonított szavainkat. Még egyszer: Erős hitünk a mi Istenünk! Dr. Mayer György. A börtön és a korcsma. III. A Felvidék és a korcsma párhuzamba, illetve egymás mellé helyezését bizarrnak jeleztük, jelenlegi czikkünk czímet azonban legkevésbbé sem tartjuk annak. Nincs összeillőbb dolog, mint a börtön és a korcsma. Ez a két fogalom kiegészíti egymást. Sietünk kijelenteni, hogy állításunkat a bűnügyi statisztika szempontjából értjük, vagy mert bűnügyi statisztikánk a jelen kérdéssel, mint látni fogjuk, még nem foglalkozik, - mondjuk - a bűnügyi tapasztalat szempontjából. Ezt a tapasztalatot különösen a Felvidékre és első sorban vármegyénkre vonatkoztatjuk. Igaz ugyan, hogy az érintendő tapasztalatok csupán két év észleletein alapszanak, mióta a vármegye területén működő kir. törvényszék és járásbíróságok bűnügyi kimutatásaiba betekinteni, illetve részben a forgalmat közvetlenül láthatni alkalmunk van, - de e rövid idő alatt is oly markáns vonásukkal domborult ki a korcsma működése a bűnügyek terén, hogy bátran merjük jelenlegi czikkünk alapjául elfogadni. Fejtegetésünk menetét t. olvasóink eleve sejtik. Térjünk be csak egy pillanatra a felvidéki kurta korcsma bűzhödt, füsttel teli, fojtó légű helyiségébe. Egy pillanatra láthatjuk, hogy ez a hely a falu társadalmi életének góczpontja. A templom egy órára gyűjti legfőlebb egybe a falu híveit, - a pálinka összetartó hatása órákra, sőt napokra terjed. A korcsmában foglal helyet a falu véneinek csoportja, ott tanácskozik a házas férfi sereg, körülrajozva az asszony és gyermeknéptől, - it sokszor vihánczol, duhajkodik végül a legénység, lehetőleg minden csoport egy-egy asztal köré teéepedve. Szánalmas valami, hogy ily helyiség képezi a társadalmi összetartó kapcsot, de ezt szóvá tenni egyszerűen túlkövetelés és naivság is bizonyos fokig, ismerve a felvidéki nép majdnem állatival egyenlő értelmiségi fokát, - a hol még annyi a halaszthatlan tenni való. Nem is czélunk ily irányban bírálni a helyzetet, - csak érintjük futólagosan. Máshová konkludálunk. Ama körülmény, hogy a falubeli nép összegyűlt a korcsmák zugaiban, még nem érintené a büntető jogot, de igen is érinti az, hogy ennek a vitatkozások folyamán amúgy is felizgatott tömegnek pálinkát mérnek. Itt kezdi meg a pálinka börtönöket telítő szerepét. Az idegölő szesz oda furakodik a békésen vitatkozók közé, kicsalja a kést a ruhák zsebeiből és így kap az illetékes kir. járásbíróág másnap 4-5 följelentett könnyű, sőt súlyos, testi sértés miatt. Tessék megfigyelni a testi sértések miatt elrendelt tárgyalások menetét: nyugodtan állíthatjuk, hogy 90%-nél indító ok és mentség gyanánt az ittasságot hozza fel a vádlott. Ez azonban még csak a személy elleni kisebb bűncselekmény. A korcsmákban vitatkozó csoportok haza mennek többnyire ittas, kábult fővel, mert a záróra után kihajtja őket a „szeszkezelő" és gúnyhóikba térve, a szesz folytatja ádáz működését a vagyon, sőt személy elleni súlyosabb bűncselekmények terén. Egy-egy vasár vagy ünnepnap után biztosan feljelent a járőr 28 lopási esetet, de a gyújtogatások és gyilkosságok, illetve emberölések %-e is rendszerint ünnep vagy vasárnapra esik. E felett érdemes gondolkozni, nem is érintjük azt, hogy a korcsma ethikai tekintetben mily pusztító hatást gyakorol, mert ez irányban, ha unalmasakká akarnánk válni, ismét egy külön czikket írhatnánk; - nem utalunk arra, mily iszonyú képet nyújt a család körébe hazatérő részeg férj, ki ütni-verni kezdi családnépét és számos testi sértést követ el, melyhez hozzá nem férhet az ügyészség, -csak e legijesztőbb képről akartuk felemelni a lepelt. Ne viseltessünk oly apáthiával a kir. törvényszék bűnügyi tárgyalásaival szemben, - keressük fel a végtárgyalási termeket hol az emberiség legiszonyúbb és legszánandóbb tragikomédiái játszódnak le nap-nap után - és látni fogjuk, hogy nem csak a testi sértések, hamm csaknem az összes bűncselekmények szálai a falubeli korcsmában kimért szeszben futnak össze. Ezért álítottuk: a korcsmát a börtön mellé. Nem voltunk még végtárgyaláson, hol a felvidéki tót súlyos váddal terhelve ne hozta volna fel védelmére ittasságát, a mi ott szerepel enyhítő körülmény gyanánt a ..törvényszékek ítéleteinek 2/3-dában, miért is , nyugodtan mondhatjuk, hogy nem csak a testi sértések, hanem az összes bűncselekmények 60%-ánál Felvidékünkön a szesz volt a bűnre csábító tényező. Kérdjük, oly állapot-e ez, mellyel szemben érzéketlenül viselkedve, azt egyszerűen tudomásul vehetjük? Helyes-e anyagi és erkölcsi tekintetben a köz eljárása, mikor ezzel szemben nem lép az orvoslás terére ? Erkölcsi szempontból, mert a bűncselekmények nagy számát apasztani, polgárait a büntetéstől megmenteni, - anyagi szempontból viszont, mert a behajthatlannak nyilvánított bűnügyi és rabtartási költségek horribilis összegét preventív intézkedésekkel apasztani nem akarja? A választ a közre bízzuk. Felhozhatják azonban a fentiek ellen, hogy a jelzett százalékok számadatokkal támogatva nincsenek. Eltekintve attól, hogy tapasztalataink alapján a kitett perczenteket egész hitelesen jeleztük, - a számadatokat meg nem szerezhettük, mert e tekintetben szintén hátra vagyunk. - Ügyészségeink és bíróságaink nevetségesen sok és hiábavaló, csupán theoretikus jelentőségű statisztikát vezetnek, - a bűncselekmények indító okait azonban nem tartják nyilván, holott a praeventiv intézkedések ép e téren volnának foganatosíthatók. A külföld e tekintetben is megelőzött. Németországban a kezdeményezés igaz ugyan, hogy nem az állam, de egy előkelő szakkör részéről már megtörtént. Ott ugyanis minden bíróság büntető osztályához megfejelő statisztikai kérdőlapot küldöttek szét, mit a bíró esetről-esetre rögtön kitölt és összegyűjtve a lapokat, beküldi a központnak, hogy tudományos alapon dolgozzák fel a beérkezett adatokat. Ez sokkal hitelesebb, mint a mi gyártott és összekombinált statisztika tömkelegünk és könnyebben is kezelhető. Mint egy előkelő német szaklap írta, a beérkezett adatok ijesztő arányban tüntetik fel az alkoholismus pusztítását; összegyűjtésük után beterjesztik a törvényhozáshoz és így fogják siettetni az intézkedéseket. Ezt kellene utána csinálnunk. Akkor talán nem kezelnők ezt az életbevágó kérdést a hagyományos nembánomsággal. A magunk részéről meg fogjuk kísérteni az adatoknak vármegyénkre vonatkozólag ily úton történendő összegyűjtését, ha az illetékes körök támogatása ezt lehetővé teszi és ha munkánkat siker koronázza, általánosítva e kezdeményezést, az összegyűjtött számadatok élénkebben és ijesztőbben fognak beszélni minden tollnál. Addig is - megjegyezzük, nem volna czéltalan dolog teljesen mellőzni az ittasságot, mint enyhítő körülményt és az elkövetett bűncselekmény mellett külön büntetendő kihágássá tenni. Egyesületet kellene alapítani, mely a falvakban táras helyiségeket emelne, ide gyűjtené a falu népét szabad idejében, lekötve azt ésszerű szórakozásokkal, - miközben a papság és tanítóság minden erejét összeszedné - e körök révén is az erkölcs nemesítés munkájában. Annál is inkább kívánatos ez, mert hisz a korcsmák üzelmei ellen szükséges intézkedések behozatalának sürgetése, meddő dolog; volt alkalmunk meggyőződni, hogy az azt sürgetőkre még rá is sütik az elfogultság bélyegét. Süssék csak. De gondolják meg, hogy a sürgetőket a köz érdeke vezérli és nem kicsinyes dolog, - az elfogultságot hangoztatók pedig kifogásukkal csak a maradiságot védelmezik, - azon felül a specziális érdekek kendőzésével lábal tiporják a köznek érdekét. Wolff Károly. Trencsén vármegye általános tanító egyesületének közgyűlése. A f. hó 26-án helyben megtartott általános tanítóegyesületi közgyűlés lefolyása mindképpen kielégítette a hozzá kapcsolt várakozásokat, s nagy mértékben elő fogja mozdítani a népoktatás vezetőinek és műveltebb közharczosainak azt a dicséretre méltó törekvését, hogy a tanítóság közt jóltevő összhangot hozzon létre, erős testületi szellemet teremtsen és a velők rokonszenvező közönség nagy táborát olyan legyőzhetlen falanxxá szaporítsa, mely a jogos igényeik érdekében vívandó küzdelemben nem fog tágítani, a míg győzelmet nem aratott. Már vasárnap délután élénkebbek voltak az utczák, mint máskor szoktak lenni. A délutáni vonatokkal megérkeztek az elnökség tagjai és a törzstisztek, t. i. az egyesületi választmány tagjai. Este 9 órakor összeültek és majdnem éjjeli 12-ig tanácskoztak a folyó ügyleti ügyek elintézésén és a nagygyűlés rendes mederben való lefolyásának biztosítása végett. Előzetesen felolvastattak az elnöki jelentés és az "Orsz. Tanítói Szövetség" ülésére Budapestre kiküldött képviselők terjedelmes jelentése, melyek tudomásul vétele után a vármegye alispánjától kitűzött pályakérdésekre beérkező munkák megítélésére megválasztották a bíráló bizottságokat és megvitatták a beérkezet indítványokat. Hétfőn reggelre a város zászlódíszt öltött. A városháza, az összes iskolák, több hivatal és magánépület fel volt lobogózva, jelezvén, hogy ez a nap ünnepnap nem csak a tanítókra, hanem a közélet minden számot tevő faktoraira nézve is. A 9 óra körül érkező vonatokkal megérkeztek a tanítóegyesület tagjai: tanítók, tanítónők; a tanügy lelkes barátjai: több kath. lelkész és a vármegyei népoktatásügy vezére: Kosztka Mihály, kir. tanfelügyelő; valamint a "Néptanítók Lapjának" szerkesztője: Újvári Béla, a ki egyenesen Budapestről jött a vármegyei tanítóegyesület közgyűlésére. A városháza főlépcsőjén Dualszky Béla h. bíró a város nevében szívélyes szavakkal üdvözölte a kir. tanfelügyelőt és a tanítóegyesület tagjait, örömét fejezvén ki a fölött, hogy az első rendes közgyűlés Zsolnán tartatik meg. A nagytanácsterem ezután zsúfolásig megtelt tanítókkal, tanítónőkkel, díszvendégükkel és érdeklődő közönséggel. Bocsek György, egyesületi elnök megnyitja a gyűlést: és küldöttséget meneszt a kir. tanfelügyelőért, aki nemsokára megjelent Újvári Bélával együtt, hangos éljenzéssel fogadtatva. Mint első szót emel Mátrai Jakab, a ki a zsolnai kör nevében örömmel üdvözli a kartársakat, a kir. tanfelügyelőt, Újvári Bélát és a hatóságok, egyházak, hivatalok és a sajtó képviselőit, valamint az ügy iránti meleg érdeklődésből megjelent közönséget és megköszöni nekik a megtisztelést, melyben a nemzet szerény napszámosait részesítették. Válaszoltak erre a kir. tanfelügyelő és Újvári Béla, méltatva a tanító egyesület feladatát, megköszönve a kitüntető fogadtatást. Következett a néhai Szathmáry Györgyre mondott rövid emlékbeszéd; a kir. tanfelügyelőnek üdvözlése Vinkler Ágoston által, abból az alkalomból, hogy a vallás és közoktatási miniszter hatáskörében kifejtett buzgóságát, és a megyei népoktatás terén élért szép eredményekéi dicsérő elismerésben részesítette. Bocsek közgy. ülnök felolvasta, a nagy gonddal és fáradsággal kidolgozott és az egész egyesületi működésre kiterjedő jelentését, mely számot ad Margit. Nem tudom ugyan hogy van-e mit gratulálni olyan feleséghez, a kinek hetenkit új ruha kell. Pedig Irma nem kap nagy hozományt. A vagyon zöme Gyuláé. Feri. Úgy látszik, jól ismeri Ferenczy Gyula pénzügyi körülményeit. Hát azt tudja-e, hogy nagy kártyás! Margit. Bánom is én. Feri. Hát annyira szereti, hogy még a hibáit sem veszi fel? Engedjen meg egy kérdést egy furcsa kérdést ugyan, de én jobb szeretném elejét venni minden meglepetésnek. Ha Gyula az állomáson elébe jön, talán össze csókolódzik vele? Margit. Hogy mer tőlem ilyesmit kérdezni? Feri. Hát, - azért, - mindenek utón fájdalmas volna reám, ha ott kellene állnom mellette. Margit. Csak nem féltékeny! Nincs joga hozzá! Feri. Nem adná nekem azt a jogot hogy féltsem? Vagy már annyira van Gyulával. Margit. Ha Gyulával semmiképp se vagyok, de ön Irmával! Feri. Én még inkább semmiképp. Mondja, Margit, édes Margit! nem voltunk bolondok, vagy gyerekek a múlt évben ? Margit (sírva fakad.) Hát nem tudta, hogy mennyire szerettem és szeretem.... Feri. (letérdepel és átöleli.) Imádlak! (Szünet után.) De mit csináljunk Ferenczyéknél? Margit. Mutatkozzunk be jegyesek gyanánt! Som. □ Zsolna és Vidéke a központ ügyviteléről, a körök munkásságáról és megmutatja az utat, a hol haladni kell, mindig előre, hogy a zászlón írt jelszóhoz híven sikerrel szolgálhassák „Istent és hazát”. A közgyűlés egyhangúlag és köszönettel tudomásul veszi a jelentést, valamint az „Országos Tanító Szövetség” ülésére kiküldött képviselők jelentését is. Következik a közgyűlés legérdekesebb része, a felolvasások megtartása. Balasics Blanka kisasszony "Az óvodák fontossága a Felvidéken” czímű értekezését olvassa fel, A csinos rózsabokréta a zsolnai körnek udvariassági ténye, a szívélyes fogadtatás a szép kisasszony iránti rokonszenv kifejezése volt; de a felolvasás utáni tüntetés határozottan az értekezés formai és tartalmi nívóját illette. Winkler Ágost jóízű humorral ostorozta az óvatos nevelés hibáit és káros következményeit?”. Eszembe jutottak ekkor a közoktatás reformjáért a 70-es évek, idején Ausztriában vívott óriási harczok, melyek közben az akkori idők híres kultuszminisztere, Hasner, a többek közt így szólt: "A népoktatási törvényeknek az a feladatuk is van, hogy a gyermekeket tudatlan szülök rossz befolyása ellen megóvják.” Itt van a rákfene és abban a konnivencziában, melyet tanítók, hogy állítólag kellemetlenségek elöl kitérjenek, valóság szerint pedig nembánomságból ilyen befolyások iránt tanúsítanak. Háray Gyula: "Az unalom és szórakozottság lélektani okai és annak az iskolából való "mikénti kiirtásáról" értekezik. Egyike a legnehezebb kérdéseknek, melyről nemcsak vaskos könyvöket írtak, hanem már egész irodalmat hordottak össze; mert az unalmat és szórakozottságot, melyekkel a gyermek lelke, mintegy meg van terhelve, még a legérdekesebb tanítással sem lehet egészen kiirtani, még akkor sem, ha a figyelmet mindvégig sikerül lekötni; szükséges ahhoz, hogy a tanító és tanítvány lelke között erős sympathetikus láncz kapcsolódjék össze, vagy mint modern szóval mondanók, hogy a tanító képes legyen tanítványait: hipnotizálni. Ügyesen volt kidolgozva és elismerésben részesült. Az én kedves Timina barátom ne vegye hízelkedésnek, ha azt írom, hogy végén csattan az ostor. Az ő felolvasásának már az eszméje is olyan volt, mely megdobogtatott minden tanítói szívet. "A népnevelés reformja” Mennyi vágy és remény fű ződik a kilátásba helyezett reformhoz, az 1868-ik 38-dik t. cz. revisiojához! Ez a revisio van arra hivatva, hogy 30 tartalomdús évnek kulturális, gazdasági és nemzeti téren elért vívmányait felhasználva, új alapokra fektesse Magyarország népoktatását. Erről a felolvasásról még szólni fogunk. A folyó éve ügyek tárgyalására került a sor, melynek révén örvendetes tudomásul vétetett, hogy Bende Imre megyés püspököt 50 éves jubileuma Ünnepén a tanítóegyesület küldöttségileg üdvözölte; hogy Szalavszky v.b.t.t. főispán, Pollyák Béla, Smialovszky Valér, Rosszivál István, Rakovszky Géza országgyűlési képviselők, Zemányi János földbirtokos és Trencsén városa beléptek az egyesület alapító tagjai sorába. A megyéből áthelyezés következtében távozott Fischer Lipót, helyébe Szőgyi Gusztáv választatott meg választmányi taggá. Elintéztettek az indítványok a választmány javaslatai értelmében. A tagsági díj felemelése iráni benyújtott indítvány Kropácsy Mór ellenzése folytán és a ki Mátrai Jakab által benyújtott formális ellenindítvány értelmében, a napirendről levételett s megvitatás és javaslattétel végett a választmány elé utaltatott. Ezzel a közgyűlés napirende kimerült és azon határozat után, hogy a jövő közgyűlés Trencsénbe a tartassék meg, az elnök azt általános tetszés közt bezárta. Mondhatjuk, hogy a közgyűlés érdekes, a felolvasások szépek és tanulságosak, a tárgyalások komolyak és higgadtak voltak, úgy hogy az egész gyűlés menete megtartotta azt a nívót, melyre mindjárt megkezdésekor emelkedett. A jelen volt vendégek azzal a jóleső érzéssel távozhattak, hogy a magyar haza zsongó virágainak gondozása jó kertészekre van bízva: hogy az északnyugati fellegvár őrtornyában éber szemmel, bátor szívvel vigyáznak a magyar állameszme biztos fejlődésének zavartalan folyamatára, készen arra, hogy visszautasítsanak minden idegen beavatkozást visszaverjenek minden ellenséges támadást. Közgyűlés után a kaszinó termeiben fényes közebéd volt, melyen a tanítókon és tanítónőkön kívül részt vettek még a kir. tanfelügyelő, Újvári Béla Podivinszky Ferencz apát, iskolaszéki elnök, Dr. Pollák, izr. iskolaszéki elnök, Dr. Smialovszky Valér, országgyűlési képviselő, Ucsnay István, trencséni plébános, Duaalszky Béla, h. bíró, Dr. Mayer és Garai szerkesztők, több lelkész, összesen vagy 150 személy. Természetes, hogy megeredvén a jókedv ömlengései, folytak a szép felköszöntők, melyekben valóságos virtuozitást fejtettek ki Dr. Smialovszky a királyra, mint legelső magyar emberre emelte a poharát, Kosztka Mihály kir. tanfelügyelő Wlassics Gyula kultuszminiszterre, Sztraka Lipót, Szalavszky Gyula v.b.t.t. főispánra, Nevorál Gusztáv, Bende Imre püspökre, stb. A közös ebéd után a posztógyár megszemlélésére indultak a tanítónők és tanítók. A gyár igazgatósága és hivatalnokai, lekötelező nyájassággal fogadták őket és megmutatták a peluche és posztószövő osztályokat, a gyapjúmosot és a fonót, mind ez a legtöbb tanítóra az újdonság és nagyszerűség varázsával hatott és rendkívül tanulságos volt. Este a kaszinó termeiben tánczmulatság tartatott, mely a reggeli órákig jókedvvel és erős kitartással folyt. A város elöljárósága, a művelt közönség és a helyi rendező- és végrehajtó bizottságok és a sajtó mindent megtettek, hogy a vendégek jól érezzék magukat; a fogadtatás szívélyes volt; az érdeklődés figyelmes és mindenre kiterjedő. A legtöbb tanítónő és tanító magánházakban nyert szállást, melyeket szívesen bocsátottak a bizottság rendelkezésére. Reméljük, hogy kedves emlékekkel távoztak körünkből, viasza a családi tűzhelyekhez, vagy keltek a szünidei utazásra. 28-án reggel 9 órakor a tanítók és több lelkész nagy kirándulást tettek a szomszéd Teschenbe. Vagy 150-en lehettek, mind eltelve a tegnapi nap szép benyomásával és biztató kilátásokkal melyükben csakugyan nem csalatkoztak. A tescheni pályaudvaron Metzner polgári isk. igazgató vezetése alatt megjelentek a tanítótestületek, Stoltz vasúti főellenőr, a magyar egyesület alelnökével az egyesület számos tagja és nagy vendégváró közönség. Metzner igazgató német nyelven szívélyesen üdvözölte a magyar tanítóságot, mit Mátrai Jakab hasonlólag németül megköszönt. - Stoltz magyarul fogadta honfitársait, mire Bocsek György felelt. - Ezek után volt a bevonulás a városba, a slöjd iskola, a városi népiskola remek épületének megtekintése, a várkertben séta és közös ebéd a Bräuhaus-Gartenben mely olcsó, jó és nagyon változatos volt, az ebéden Stoltz főellenőr is részt vett gyönyörű magyar feleségével és sikerült felköszöntőben éltette a magyar gyermekek tanítóit, tanítónőit, mint a magyarság buzgó apostolait. Délután a polgári iskolát és új kórházat nézték meg, végre a híres tescheni sörházat, hol igazán barátságosan, sőt vendégszeretettel bántak a kirándulókkal. Végül mgemlítjük, hogy a közgyűlést számosan üdvözölték igen meleghangú táviratokban. Kiemeljük ezek közül Zsilinszky Mihály államtitkárt, Szalavszky Gyula főispánt, Smialovszky és Rosszival képviselőket, Mihálik kanonokot, Munk trencséni tanítót, stb. - i. Felhívás előfizetésre. 1898. július elsejével lapunk új évnegyedét kezdi meg. Ennek kapcsán tisztelettel kérjük ama t. előfizetőinket, kiknek előfizetése június végével lejárt, hogy azt megújítani szíveskedjenek, nehogy hibánkon kívül a lap pontos szétküldésében zavar álljon be. A "ZSOLNA és VIDÉKÉ" kiadóhivatala. Újdonságok A zsolnai nemzeti szövetség alakuló közgyűlése, mely a már közölt programm szerint ma megy végbe, az előkészületekből és az érkező díszes vendégek után is ítélve a legfényesebbnek ígérkezik, az ügy érdemével lapunk más helyén foglalkozunk, itt tehát csak az időközben tudomásunkra jutott dolgokkal számolunk be. Első helyen kell itt megyénk főispánjáról, Szalavszky Gyula, ő nagyméltóságáról megemlékeznünk, ki még folyton tartó gyengélkedése daczára mégis tegnap körünkbe érkezett, hogy személyes jelenlétével adjon súlyt és díszt e nagyszabású és áldásos következményeiben beláthatatlan fontosságú egyesület létesülése alkalmával. Mellette lesz, szintén fürdőzését megszakítva. Baross Jusztin alispán és a megye központjának több előkelő tagja. - A budapesti vendégek ma reggel 8 óra 40 perczkor érkeznek. A szövetséget a központból Herczegh Mihály dr. elnök, Barthos Andor dr. társelnök, Lehotzky Antal dr. orszgy. képviselő, Kriváchy Géza dr. ügyvivő igazgató és Földes Árpád dr. fővárosi ügyvéd fogják képviselni. E díszes névsorhoz nincs mit hozzá tennünk, országos nevű férfiak ezek, kiknek megjelenése kezesség mindarra, mit a szövetség dolgáról eddig is közöltünk. Az orsz. nemzeti szövetség képviselőinek társaságában több fővárosi hírlapíró is érkezik hozzánk, közülük kivált J. Virág Bélát, a „Fővárosi Lapok” szerkesztőjét akarjuk kiemelni, kit mint megyénk szülöttjét is melegen üdvözlünk. Látogatása annyival is fontosabb, mert értesülésünk szerint az illetékes körök már is tárgyalásokat folytatnak e kitűnő íróval, hogy vállalja a szövetség hivatalos közleményeinek a szerkesztését. Erős meggyőződésünk, hogy méltóbb kezekbe nem is tehetné le a szövetség ezt a fő fontosságú ügyét. - Az említett jeles vendégeken kívül még több megyénkbeli orszgy. képviselő megjelenését is bizton várják, valamint vidékünk intelligencziájának színe-javát. - A rajeczfürdői kirándulás és tánczmulatság alkalmával Smialovszky Valér dr. orszgy. képviselő lesz a házi gazda. Sokkal ismertebb az ő és kedves nejé előkelő modora és magyaros vendégszeretete, semhogy e kirándulás fényes sikeréhez kétség férhetne, sőt ellenkezőleg ezt tekintik az egész ünnepségek egyik kiemelkedő pontjának. A szövetség helybeli előkészítő bizottsága azon fáradozik, hogy városunk elöljáróságával karöltve mindent a lehető legszebb és legméltóbb módon rendezzen el. - Itt is elég kezesség a sikerre nézve Kloch Károly báró ismert rendezői talentuma, de számítanak Zsolna városának művelt közönségére is, mely tömeges megjelenésével emelheti csak valódi impozánssá úgy tisztelt vendégeink érkezését, mint a délelőtt 10 órakor a városháza dísztermében lefolyó alakuló ünnepséget. - Ünnep követi ezúttal az ünnep, hiszen csak e héten láttuk körünkben megyénk tanítói testületét. Örvendjünk ennek, mert itt az alkalom, hogy megmutassuk urbi ét orbi, hogy érettek és méltóak vagyunk a tisztességre melyet velünk tesznek. Zsolna város regálé számadási ügyével, melyet már oly sokféleképen tárgyaltak és bíráltak meg, foglalkozott f. hó 25-én a vármegye rendkívüli közgyűlése. A közgyűlés az állandó bizottság álláspontját fogadta el s így némileg megváltoztatta az alispáni határozatot. Ennél fogva 7195 frt. 70 krt íratott a számadók terhére, a jutalmazások tételeit elfogadta, a kereskedői könyvkivonatokból eredő követeléseket átutalta a község követelési számlájára. - Nevezetes és igen helyes az ebből az ügyből a főispán indítványára kimondott amaz elvi határozat, hogy ezentúl minden a községi vagyonból eredő jövedelem bárminő czímen is kezelik az, közvagyonnak tekintendő és ennél fogva szigorú ellenőrzés és elbírálás tárgya lesz a jövőben. Évzáró ünnepélyek. A helybeli kir. kath. gymnasium f. hó 19-én tartotta meg évzáró ünnepélyét. A Te Deum és sz. mise meghallgatása után az intézet rajztermébe vonult az ifjúság, hol a „Szózat” eléneklése után Bicsovszky Károly igazgató a nagy számmal megjelent közönség előtt tartalmas, szép beszéddel fejezte be az isk. évet. Ezután következett az ösztöndíjak, a jutalmak és könyvek kiosztása, mi közben büszkeség, néhol szomorúság tükröződött nem egy gyermekarczon. A „Hymnus” fejezte be a szép ünnepélyt. - E helyen figyelmeztetjük kivált a helybeli szülőket hogy az előzetes beíratások még július 5-ig bezárólag tartanak. Nálunk az I. és II. gymn. osztályokra szoktak túlszámosan jelentkezni, ez osztályoknál állhat azért be a későn jelentkezők visszautasítása. - A zsolnai izr. népiskola is e napon tartotta meg hálaadó istentisztelettel egybekötött záró ünnepségét. Ez alkalommal Friedmann Dávid dr. rabbi szép beszedett intézett a gyermekekhez, méltatva a tanítók fáradozását és annak eredményét. A Hymnus eléneklése után következett a bizonyítványok és hitközség felajánlotta magyar jutalomkönyvek kiosztása. - A községi iparostanoncziskola június 26-án zárult be, mely alkalommal úgy az elméleti tanulásban, mint a szakszerű kézügyességükkel kitűnt tanulók között részint pénzbeli, részint könyvjutalmakat osztottak ki. Ezüst menyegző. Ma ünnepli városunk egyik legismertebb kereskedője Ripper Mór nejével. szül. Braun Katalinnal egybekelésük 25 éves évfordulóját. Rippert, kit szolid és jellemes voltáért széles körökben tisztelnek, barátai már eddig is számos üdvözlettel halmozták el. - Mi is szívesen csatlakozunk a gratulálókhoz. Villámcsapás. Múlt hó 27-én Zákopcsén Gyurcsánszky Döme plébános házánál több vendéget látott. A társaság kedélyes hangulatban még az asztalnál ült, midőn egetrázó dörgés riasztotta fel, kisietve a folyosón, vérében fekve találták az odavaló fiatal segédlelkészt, továbbá a plébános egy kis leányka rokonát és az egyik cselédet ájultan, látszólag élettelenül. A villám a konyhába csapott le s a véletlenül a nyitott ajtó mellett haladó segédlelkészt sújtotta le, ki elestében súlyos sérülést is szenvedett a folyosó kövezetén, úgy hogy még nagy idő kell teljes felgyógyulásához. A két leány csekélyebb zúzódásokkal menekült meg. □ Zsolna és Vidéke Tót arczátlanság. A véletlenség hozott kezünkbe egy kis írást, melyben a helybeli gyakorló orvosok egyike - nevének kiírásával nem tüntetjük ki hivatalosan jelenti be a városi elöljáróságnak, hogy praxisában valami járványos haláleset fordult elő, ezt pedig ékes tót nyelven. Tudomásunk szerint léteznek e czélra kész, nyomatott magyar szövegű blanketták, mert a magyar törvényhozás nem tételezhette fel, hogy létezzék e hazában oly orvos is, ki a hatóságokkal más nyelven óhajt értekezni. Ha ezt egy tanulatlan földmívelő vagy iparos teszi, úgy természetesnek vesszük, de a jelen esetben megmondottuk véleményünket. Változás az adóhivatalok ügykezelésénél. A trencséni m. kir. pénzügyigazgatóság kérésére az adófizető közönség érdekében közöljük, hogy a m kir. adóhivatalok ezentúl csak d.e. 9 órától 12-ig és d.u. 2 órától 5-ig fogadnak el befizetéseket, illetve teljesítik a szabályos kifizetéseket. Oly helyen hol a hivatalos órákat egyhuzamban szokták megtartani a ki és befizetést d.e. 9 órától déli 1-ig végzik. A zsolnai adóhivatalnál az első eset lesz gyakorlatban. Tűzi lárma. Nagy riadalmat okozott m. hó 30-án a délutáni órákban a Folkmann-féle szállóban történt tűzeset. A padlás nyílásán kitóduló füst pár percz alatt sok népet csődített oda - csak a tűzoltóság nem mutatkozott. - Szerencsére nem is volt reá szükség, mert az egész egy padláson lévő szalmazsák égésére törpült le. A vendéglő két odasietett alkalmazottja csakhamar leránczigálta a corpus delicti-t és egy csöbör vízbe fojtotta. Iskolai értesítők. A nagy-bittsei államilag segélyeszet polgári fiú- és leányiskolának az 1897/98. tanévről szóló értesítője fekszik előttünk. Bevezetésül az ikerintézet igazgatója és tulajdonosa, Freund Bernát közöl egy szép, tanulságos paedagógiai értekezést. „A pedagógiának a természetrajzból kölcsön vett törvényei" czím alatt. Az értesítő, különben más helyen felsorolja a nevezetesebb irodalmi dolgozatokat, melyekkel az intézet igazgatója a szakirodalom terén nemcsak a honi hanem a külföldi sajtóban is öregbítette hírnevét. Ez nem szerénytelenség, hanem egy magánintézet fenntartójának létösztönéből eredő gyakorlatiassága. A polg. fiú iskolát 4 osztályban 80 növendék látogatta. E szép szám a legékesebb dícséret az iskoláról, melyek az iránta így nyilatkozó bizalom tart fenn: e szám kezességet nyújt a jövő 1898/9-iki tanévben miniszteri engedéllyel megnyitandó nyilvános polg. leányiskola felvirágozására is. Említésre méltó még az intézet kebelében rendszeresített „Önképzőkör” mely az ifjak gyors magyarosodásának s önművelődésének lényeges tényezője s nevelési zköze, valamint a hazafias iskolai ünnepek lelkes megünneplése, s a tanulási buzgalmat sarkaló s jutalmazó könyvek kiosztása. - Folytatjuk. Betörés. Június 26-ának éjjelén, mint várnai tudósítónk írja, lefeszítették az ottani kápolna ajtaján lévő perselynek lakatját s a perselyt mindenestül ellopták. A tolvaj azonban csalódhatott, mert zsákmánya vajmi csekély lehetett, minthogy a sekrestyés csak rövid idővel azelőtt kiürítette volt a perselyt. - Ugyanazon az éjjelen próbáltak betörést Porgesz Ignácz gbellani bérlő lakásán; itt is pórul jártak, mert a házbeliek lármájára üres kézzel kereket kellett oldaniuk a betörő uraknak. Szerkesztői posta. V.L. K-Ujhely. Szívesen közöljük, csak egy kis türelmet kell kérnünk, míg sorát ejthetjük. V.S. N.-Bittse. Kérését a szöveg iránt már teljesítettük, tárzáját közelebbről hozzuk, különben levélben kimerítően fogunk kérdéseire válaszoln. J.S. Baán. Köszönöm figyelmedet, szívesen venném, ha közelebbről írnál. Üdvözlet a hölgyeknek. Kund Edömér. Legjobb akaratom mellett kiszorult a mai számból, azért hozzuk. Gerő L. Köszönöm pontosságát, megfelelek bizalmának. Jobb házból való fiuk tanonczoknak felvétetnek. Bővebbet a "Helios” mech. elektr. ipar részvénytársaságnál Zsolnán. 1-3 2780/1898 Hirdetmény. Alulírott községi elöljáróság közhírré teszi, hogy a plébánia telken 2051 frt 72 krra előirányzott csűr építése, valamint a telek körülkerítése 1898. évi július hó 15-én délutáni 3 órakor a városházánál megtartandó zárt ajánlati árverés útján biztosíttatni fog. Felhívatnak mindazok, kik a lent jelzett munkálatok elvégzésére vállalkozni óhajtanának, hogy zárt ajánlataikat f. évi július hó 14-ig bezárólag, az alulírott községi elöljáróságnál adják be. A fent említett munkákra vonatkozó költségvetések és tervek a városi irodában a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Kelt Zsolnán, 1898. évi június hó 30-án. Kardoss Arnold h. jegyző, Dualszky Béla h. bíró Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. 9-10 Specialista sérvkötőkben Alapítva 1878. Cs. és kir. oszt.-magy. és belga kir. szabad. Kitüntetve Brüssel 1893 aranyéremmel és díszokmánnyal Keleti-fele sérvkötő orvosi tekintélyek véleménye szerint a legtökéletesebb ezen nemben, nem csúszik, nem gyakorol kellemetlen benyomást eltávolítja czélszerű szerkezeténél fogva az eddigi sérv kötők hiányait. Keleti-fele gummisérvkötő idomítható pelottaval, szarvasbőr-védővel és biztonsági övvel. Árak: egyoldalú 6 frt., kétoldalú 12 frt. Készülnek ezenkívül: műlábak, műkezek, egyenestartók (Hessing-féle rendszer) orthopadiai fűzők, haskötők, görcsérharisnyák és mindenféle gummiáruk. Megrendeléseket pontosan és discréten eszközöl Keleti J. orvos, sebészeti, mű és kötszergyáros BUDAPESTEN, IV. Koronaherczeg utcza 17. Sebészeti, műszergyár: IV. Rostély utcza 15. Nagy képes árjegyzék ingyen és bérmentve. 9-10 A m. kir. államvasutak gépgyárának vezérügynöksége Budapest Váczikörút 32. szám Ajánlja a m. kir. államvasutak gépgyárában készült gőzcséplő garnituráit, iparos célokra alkalmas „Compound” lokomobiljait, teljesen vasból készült szalmakazalozó gépeit, gőz-kukoriczamorzsolóit, Stibor-féle körfűrészeit, Millenium kaszáló és arató- gépeit, boronáit és egyéb gazdasági gépeit. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Felsőmagyarországi képviselet: Hirschmann Kristóf, Pozsony. 9-10 □ Zsolna és Vidéke Zsolna, II.. évfolyam 29. szám 1898. július 17. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Az állam, mint biztosító Egy irtózatos szürke felhő száguldott végig az ország fölött, és száz, meg száz mérföldéken végig, a hol azt a felhőt látták közeledni és elhaladni, felhangzott a kétségbeesés jajszava. Száz mérföldnek vetése oda lett, emberek százezreinek kenyere hullott a felhőszakadás áztatta mocskos talajra, és nincs, nincs nekik helyette másik. Ahol a jég pusztított, ott nem marad mit teremtenie, jóvátennie a meleg napsugárnak, a langyos csendes esőnek. Ott a vetéssel együtt a reménység is tönkre megy, ott a pusztítást nyomon követi a nyomor. Ti városiak, akik annyit halltok, olvastok a nagyvárosok ínségéről, kiket lépten nyomon megadóztat a nagyvárosi filantrópia: tudjátok-e mi az, 10-100-200 házikóból álló falu nyomora ? Olyan ez a nagyvárosi nyomorúsághoz képest, mint az éjszaka sötétsége az estéhez képest. A nagyvárosok nyomorultja megtanulta a koldulást, ki tudja járni a segélyt, hisz ahol annyi a gazdag, ott akad, a ki ad az éhezőnek, ott nem lehet éhen halni. De kitől kérjen, kihez folyamodjék a falu népe, ahol az egy tagban 100 holdas birtok termése ép úgy tönkre ment, mint az egyholdasé, a hol lekerült a napi rendről az a megkülönböztetés, hogy kinek van többje, s legfőlebb csak annak a kérdésnek van létjogosultsága, hogy kinek pusztult el többje? Kihez forduljanak a nyomorultak, akik nem tanultak nagyobb, módosabb urat megismerni a jegyzőnél és a papnál; akik eddig csak adni tudtak a koldusnak, de koldulni nem ? Kitől kérjenek, a mikor mindegyik koldussá lett? Oh, a jégverés egyenlővé teszi az embereket - mint a halál. Lázas gyorsasággal dolgozzuk fel a jégkárt a biztosítóintézetekben s hozzávetőleg meg és lehet már határozni azt az összeget, mellyel a bebiztosított károsultúkat kárpótolni fogják. Ez az összeg 10-12 millió forintot tesz ki; ennyi megtérül a módosabb gazdának és a földbirtokosnak, a kinek tehetségében állott a jégkárbiztosítási fölcsigázott illetékeket pontosan fizetni. De a jég nem tekintette, biztosított, vagy be nem biztosított területeket pusztít-e el, a hová a haragos istenség rendelte, az összes jégkár hozzávetőleges számítás szerint vagy 35 millió forint, inkább több, mint kevesebb. Ebből 10-12 millió megtérül, 23-25 millió tehát teljesen elveszett. a ezt a horribilis összeget leginkább a földhöz ragadt szegény emberek sínylik, kiknek biztosításra nem telt. Hogy segítsünk e szerencsétleneken? A társadalmi úton való segélyezés Magyarországon ilyen óriási katasztrófával szemben csak olyan, mint a folyó a tengerhez képest. Itt csak a mindenható állam tehet valamicskét, mely lépten nyomon érezteti drága voltát polgáraival. Úgy ám, de mit ér az adóelengedés, az a néhány százezer forintnyi, esetleg kamatmentes kölcsön? Ebből meg nem él annyi százezer ember, ebből még betevő falatra sem telik új aratásig. Hát ruhára, vetőmagra miből telik? Akármilyen oldalról nézzük e sötét színekkel festett gyászos képet, azt sötétnek, gyászosnak fogjuk látni. Pedig az államnak kötelessége volna a károsultak százezreiről gondoskodni, s ha eleve gondoskodott volna róla. ez most módjában is állana. De talán ez az irtózatos leczke most nem marad hatás nélkül az éhező körökre. Talán most belátják, hogy okvetlenül módját kell ejteni annak, hogy a jéggé vált párák ne tegyenek tönkre vármegyéket. És országrészeket. S ez a mód a kötelező biztosítás, az állami kezelés alá vont biztosítási intézmény Bizonyára nem új ez a fogalom olvasóink előtt, de fájdalom, jelenlegi kuszáit közállapotaink mellett ilyen országos csapásra van szükség, hogy ismét felmerüljön, előtérbe nyomuljam az üdvös eszme. Valóságos kinövése a modern nemzetgazdaságnak, hogy az égész, világon magánvállalatok kezében van a biztosítási intézmény, s így első sorban magánérdeket, szolgál, s csak másodsorban közérdeket. Holott az elemi csapások ellen való védekezés joggal mondható ép olyan közérdeknek. mint a közbiztonság, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás. Kell, el kell jönnie az időnek, midőn ez a főfontosságú nemzetgazdasági elv még az élet, baleset és egyéb biztosítási ágazatok terén is érvényre fog jutni. A jelenlegi szomorú helyzet, hatása alatt természetesen az állami jégkárbiztosítás eszméje kerül előtérbe s ezzel kapcsolatban a tűz és vízkárbiztosítás is. Itt az ideje, hogy A "Zsolna és Vidéke" Tárczája. I-hoz. Küzdöttem éretted, Szenvedtem méltatlan,-Hallám a gaz szavát, S lezártam ajakam - ? Mindezt miért? Ne kérd,-Nézz szemembe leány -Mit olvasol onnan: Nagy szerelmet csupán. Legyen bár ellenem A végtelen világ, Hazug rágalmazók, Ordító hiénák,-Kik hízelgő képpel, jóakaró módon a közelbe csúsznak, Hogy marjanak folyton,-Bántson bár ezeret Szívem boldogsága, Legyen olyan, ki ezt s nem a baját bánja: Nem hagylak el soha, de te melléd állok s megteremtem jövőd, Igaz boldogságod. Dolgozom szüntelen, -Gondtalan lesz napod, A bút, nélkülözést Még ki is kaczagod. hogy ha kell életem, Azt is feláldozom, Megosztom te veled Utolsó falatom -- Mindezért cserébe Tudod, mit adj nekem: - Szerető szívedet, - S gyönyör lesz életem! Katonai igazságszolgáltatás. A Dreyfus-Zola eset gondolkozni késztetett engem, hasonlóan másokhoz a katonai igazságszolgáltatásról, a katonai becsületről. Magától Fehérvárytól hallottam, hogy más a katonai, más a polgári becsület. Ezt az ünnepélyes enuncziácziót a Borsszem Jankó így figurázta ki híres "Thönődések" rovatában, hogy: A "Kaffee Kohnban" kaláber mellett ül néhány izraelita honpolgár. A szomszéd asztalnál helyet foglal néhány bevetődött katonatiszt, kiknek vidám társalgása provokáló fordulatot vesz, midőn a kaláberezőkre czélozva az egyik megjegyzi: „A zsidónak nincs becsülete!” - Micsede? - szállt Lébele Krauftlek - Nekem két böcsöletem van. - Vi hajszt, hodjan ? - Hát ódj, hodj én lajdinant Panganetti oreságnak adtam külcsün 100 florint polgári böcsölettel s ű kütelezte mogát oztot megfizetni kotonai böcsölettel, de ű sohase meg nem adta a 100 florint; így van nekem polgári böcsületem, meg kotonai böcsüöletem is. Ez persze csak nevettető tréfa, de én komolyabb tényekkel szereztem meggyőződést arról, hogy a katonai becsület is csak olyan gummieasztikum, mint a polgári becsület. Nyújtható az igen finom árnyalatokban, mint akár az arany, melynek egy tallérnyi darabjával tudvalevőleg be lehet aranyozni egy huszárt lovastul. Kis ember vagyok, hát csak kis dolgokról tudok, de ezek az apró tények épen olyan jellemzők, mint a nagy cselekedetek: hisz ilyen apró jellemvonásokkal rajzolta meg nagy embereit Plutarchos, hisz a métely métely marad akár kis, akár nagy mértékben és nem kell vakító verőfény, hogy belássunk valakinek sötét lelkében egyetlen sugár is elég. *** Oda állok kilenczed magammal a katonai ruhatár elé s a depot-kezelő őrmester így üdvözöl bennünket: "Szervusztok legények! no van-e köztetek jakhecz ?" A szép tornai legények egymásra néznek s engem az ismeretlen kaputost megpillantva könyökkel megböknek e szavakkal: „Ettán zsidó-e?” - Kegyed izraelita? - fordult felém ellágyulva a sárga bertlis ruhaosztogató. - Nem, én nem vagyok se jakhecz, se izraelita, hanem zsidó. - Hm! hát van e valami tehetsége ? - Nem sok, de végeztem több iskolát. - Maga értelmetlen ember. A tehetség pénz. Guberáljon ki 3 frtot, s kap szép új monturt, a mit aztán megad megadjusztáltathat. (Tudvalevő dolog, hogy a kincstári ruházatot átalakítani tilos; ilyen ajánlat tehát nyilvánvaló megkárosítása az államnak. *** A szolgálatvezető őrmester leereszkedik hozzám s behi a kantinba egy pohár sörre. - Nem iszom sört, őrmester úr! □ Zsolna és Vidéke Zsolna, II.. évfolyam 29. szám 1898. július 17. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza ezen óriási horderejű reform érdekében minden vonalon mozgalom induljon meg. Az állami biztosítás madártávlatból körvonalazva ilyen lenne: Az állam biztosítja polgárait jég, tűzés vízkár ellen : kinek ingatlan vagyona van. köteles azt bebiztosítani; a biztosítási illetékek közadók módjára hajtatnak be; a biztosítási illetékek az egyik minisztérium resszortjába osztatik be, vagy, s ez helyesebb is volna, e czélra külön minisztériumot szerveznek. Micsoda óriási előny volna a törvényhatóságilag rendezett kötelező állami biztosítása! Nemcsak a gazda nyerne vele, de nyerne az állam is milliókat és milliókat, épen úgy, mint a biztosító intézetek. S amennyiben minden földtulajdonos állampolgár fizetné az illetékeket, azok sokkal, de igen sokkal alacsonyabbak lennének a jelenlegieknél melyek oly magasak, hogy a földtulajdonosok 65%-a nem képes földjét bebiztosítani. Ennek a nagy eszmének megvalósítása méltán lelkesíthet mindenkit, aki át tudja érteni. Vegye a város közönsége, vagy a vármegye törvényhatósága kezébe a kezdeményezés zászlaját. tegye magáévá a nagy eszmét, intézzen feliratot a törvényhozáshoz, keresse meg átiratával a rokon hatóságokat; kell, hogy mindenütt lelkes pártolásra találjon. Ez a nagy czél megérdemel minden lelkesedést, minden fáradozást. TVRDY JÁNOS Isten áldja meg. Jó pap volt! Ezer ajak ismételte és újból kezdte e szavakat f. hó 15-én, mikor az örök nyugalom helyére kisérték azt a derék férfiút, kinek nevét már csak a néhai szóval fogják emlegetni, - ha nem csalódunk - még sok ideig . . . Tvrdy János volt az a jellemes és rokonszenves alak, kit bár városunk szülötte volt és nagy rokonság, nagy összeköttetése vonzott hozzánk, mégis ritkán láttunk körünkben. Ő nem ért reá, hogy magán ügyeivel, családja jóvoltával törődjék; a gondjaira bízott ezrek jóléte, a nép, melyet tiszta szívvel ölelt magához, az töltötte be lelke egészét, ennek élt, ezért fáradozott, hívatása volt élte öröme, ambicziója, ideálja. S a nép, az Isten adta szegény nép felfogta törekvését; ezt láttuk a sok száz szegény paraszt arczán, könnytelt pillantásán, kik eljöttek a messze hegyek, a távol határ széle vadonjaiból, hogy megadják lelkük pásztorának a végső tisztességet. Temetést, fényes temetést láttunk eleget, pénz és barátság, rang és összeköttetés nagyobbszerűt rendezett már, de az igazi szívbéli szeretet, a valódi vonzalom még ritkán kísért férfiút oly odaadó ragaszkodással, mint a túrzófalvi egyszerűi pórnép tette azt elhunyt papjával. Aki látta a pénteki temetést, annak meg kell hajolnia az örök igazság előtt: vox populi, vox Dei .. Alig 46 évet élt Tvrdy János, kinek e rövid sorokat szenteljük. Korán hunyt el és váratlanul, annál nagyobb csapás ez minden tekintetben, mert hozzá kötötte reményét nem családja, nem községe egyedül, de a köz is, melynek harczosa, elismert vezére volt a saját körében. Lelkiismeretes, sőt szigorú pap volt, noha voltak, kik rebesgették, hogy soha boldog nem volt pályáján, de ezt tettei megczáfolták. Nem tekintett hivatása teljesítésében sem pártot, sem állást, igazságos akart lenni, jogszeretete volt élete vezérelve, nem korlátolta elméjét sem párt-, sem felekezeti szűkkeblűség: püspökével is szembe szállott ott, hol 15 ezernyi híve lelki s erkölcsi jóvolta, haladása követelte s megtehette, mert oly terület állott gondozása alatt, minő másutt hét lelkésznek is nagy munkát adna. Ő két segédlelkésszel fáradozott irtványos községében, melyhez fogható messze földön nem találkozik, hol 17 iskola tőle várta valláserkölcsi tanítását. Ez a magában is óriási feladat nem fárasztotta ki; ha a közoktatási miniszter elismerő, dicsérő levéllel tüntette ki munkásságát, úgy ez új ösztönül szolgált neki, hogy tovább vigye nyája gondozását anyagi téren is. Az ő befolyásának, az ő vezetésének gyümölcse az, hogy turzófalva szegény népe a takarékosság, a józan kereset terére lépett. Ennek eredménye a község virágzása s az, hogy nem régen még birtokot is szerzett, melybe képes volt 15 ezer forintot hasznosan befektetni. Kell-e ennél fényesebb dicséret? Községét nemcsak a józanság, a takarékosság és a türelem útján vezette, volt helye, még pedig terjedelmes a hazafias érzelemnek is, mi nagy, felette nagy érdem ott fönt, a haza legszélén. A túrzófalvi millenáris emlékmű örökítette meg hazafias érzületét melyet, ha megyei és vidéki befolyás összevonásával létesítettek is, mégis az ő hervadhatlan érdeme gyanánt ragyog ott, hol a Kárpát bércze már megszűnik magyarnak lenni. Tevékeny volt ő mindig a közügyek terén, valóságos diktátora a felső völgynek; a vidéki papság meghajolt rendkívüli elméje előtt, a nép feltétlenül követte, a más felekezetnek is nála kerestek tanácsot és meg is találták jóakaró szívében az igaz pártfogót. A végsőig kegyes volt a nyomorult, a szegény pórnéphez. Számtalan esetben mondott le jogos jövedelméről, hogy meg ne terhelje a szegénységet, inkább maga támogatott ott, hol szükség volt, de mindig feltűnés, neve említése nélkül, s mind a mellett tellett neki jótékonyságra, kegyes alapítványra is. Ő adományozott szép festett ablakot szülővárosa templománál, díszes kerítést az általa renovált turzófalvi plébánia templomunk és még sok hasonló tett dicséri nagylelkűségét. Váratlan volt elhalálozása. Mint ismételve tette volt, most is a karlsbadi gyógyforrásoknál keresett enyhülést régi vesebaja ellen. Máskor jó reménnyel távozott hazulról, most balsejtelmek gyötörték, úgy hogy még fele útján is vissza akart térni és csak kísérői öccse és a roszinai plébános rábeszélésére folytatta útját. A legjobb hangulatban töltött néhány napot a fürdőhelyen s a legcsekélyebb rosszullét nélkül ébredt föl július ll-én, midőn agyszélhűdés érte és rövid agónia után örökre szenderült el. Családja haza hozatta a hullát és óriási részvét mellett tették az örök nyugalom helyére. A temetésen képviselve volt a csaczai járásbíróság és szolgabíróság, a zsolnai hatóságok, Turzófalva és Csacza községek, a turzófalvi esperesi kerület, a kath. papság és tanítóság igen nagy számmal, a turzófalvi izraelita hitközség, számos tisztelője és híve, az egyszerű pórok nagyszámú tömege, kik nagyrészt gyalog érkeztek a nagy távolból, hogy elbúcsúzzanak szeretett papjuktól. Számos koszorú díszítette, a halottas kocsit: turzófalva - szeretett plébánosának; Felejthetlen pásztorának -Olesna és Podviszoka; Buzgó tanfelügyelőjüknek - a kath. tanítók; Jó princzipálisuknak - József és István; Tisztelete jeléül - a turzófalvi izr. Hitközség, - s a vidéki papság és a nagyszámú rokonság sok és díszes virágadománnya. Egy derék papot, egy jó hazafit vesztettünk, legyen könnyű neki az anyaföld! Életrajzi adatai röviden ezek: Zsolnán született 1852-ben, mint Tvrdy András zsolnai tehetős polgár elsőszülött fia. Pozsonyban, majd Nyitrán folytatta tanulmányait és mindig kitűnő sikerrel tért haza az Iskolából. Theologiai tanulmányait a budapesti központi papnevelő intézetben végezte, mely idő alatt a philosophiai egyetemet is szorgalmasan látogatta. Ennél fogva a boldogult emlékű Roskoványi nyitrai püspök ki is nevezte a nyitrai főgymnasium tanárának, ő azonban a lelkiek szolgálata után törekedve ezt el nem fogadta, kilencz évig volt segédlelkész és több községben fordult meg, de kivált a Nagy-Bittseiek még most is híven őrzik emlékét. - Végre Turzófalvára került lelkésznek és itt fejtette ki 15 évig maradandó emlékű, szép tevékenységét. 1891 óta volt alesperes és egyházi kerületi tanfelügyelő és mint ilyen igen sokat tett a népnevelés érdekében. Még többet vártak tőle, mert tág körben ismerték józan gondolkodását, erélyes tevékenységét és jogszerető, szilárd igazságosságát. - De a sors máskép határozott. Nyugodjunk meg a gondviselés bölcs rendelkezésében, melynek hódolnia kell szegény, agg anyjának is, kinek fájdalmát enyhítse többi gyermeke szeretete és az általános részvét, melyet még ritkán láttunk ily impozáns módon nyilatkozni. x. - Hát bort? - Semmi szeszes italt. - No azért nincs spirituszod, kutya jakhecz! *** Az ujonczoktatás végeztével jelölik a legénységet, kit altiszti, kit számvevői, sebesültvivő, dobos és kürtös iskolába. Engem Zhorszky százados a számvevő altiszti iskolába kandidál, de a hadapródőrmester elébe lép s tisztelegve Így szól: „Százados úr! már van zsidó számvevő elég” Ez a hadapródmester egy év múlva hadbíró lett, kinek tiszte, hogy Themis mérlegét egyensúlyba helyezze; kérdem, lehet-e ilyen elfogult ember igazságos bíró? *** - Írja meg az úti számlámat! - förmedt rám egy Herkulesfürdőből megtért hadnagy. - Parancsára! Csak kérem diktálni. Aztán tollba mondta; de kerek 6-szor kellett letisztáznom, mert 5-szőr változtatta, mindig felsrófolván valamelyik tétel összegét. *** A humanizmus egyetlen képviselője a katonaságnál az orvos, de szerencse, hogy a katonaifjak a legegészségesebb korban szolgálnak, mert a katonaorvosok között ritka kivétel a ki nem felületes s ki nem inkább katona, mint orvos. Egy ezredorvos egy magyar lapot a következő szavak kíséretében ad át altiszteknek: „Olvassák csak: benne áll, hogy a zsidók megint vérét vették egy szűz leánynak a maczezhez” (pászka laska). Én ennek hallatára hüledeztem, hogy még a haladás századának végén akad diplomás, művelt, intelligens ember is, a ki a vérvád meséjét elhiszi. Az altisztek, ezek az egyszerű pórlegények különb emberek voltak ennél a kapitányi rangban pöffeszkedő orvosnál, mert engem, a közembert, majdnem mindnyájan becsültek s egész nyájasan kérdezték: „Csakugyan kell a zsidónak vér?? Teljes megnyugvással vették körülbelül a következő válaszomat: Mi sincs szigorúbban s többször megtiltva a bibliában, mint a vérnek élvezete, mert „Vérben a lélek” s a szent írás ítél: "Ki embervért ont, annak vére ember által ontassék.” Továbbá: Ne állj veszteg felebarátod vérénél", hanem segíts életveszélyben forgó ember embertársadnak magyarázzák a kommentátorok. Értelmezi a bibliát a talmud s ez a különböző véleményeket szembe állítja s az állatkínzás kikerülése végett az állatmetszést is körülírja. A metszést csak tudással, becsülettel bíró emberre bízza. A vért porral kell betakarni. Mindezt azért, hogy az emberek vérszemet ne kapjanak. Innen a zsidóban az a nagymérvű irtózás a vértől. A maczeszt (húsvéti laska) pedig országszerte keresztények segítik sütni. Orthodoxoknál, hol a gépet nem használják, még sokkal több keresztény nyújtja a pászkát, mint a neológoknál. Ezek bizonyára elárulták volna már a bűnös cselekményt, ha ilyet észre vettek volna, sőt velem együtt számos zsidó is kikiáltotta volna már; de csak a lelketlen rágalomnak van mit kiáltania, az ítélő képesség nélkül való műveletlen embernek, az embertelen politikusoknak s obskurus fanatikusoknak fertőzött ajkain. *** Érdekes, hogy a katona annyi, mint a gallérja. Egy őszi gyakorlaton beszállásoltak egy faluba. Altisztem a szesznemű italt megfelelőtlen mértékben találta élvezni és ezért egyensúly nélkül támolygott dalolva az utczán. Ezt Strzelány úr, századparancsnokom látván így szól hozzám a közemberhez: „Nézze azt az altisztet, elvesztette direkczióját, nem szeretném, ha garázdálkodnék, kísérelje meg őt hazavezetni. Sötét volt. Én oda állok hát az altiszt elébe mondván: "A századparancsnok úr meghagyásából kövessen, kérem, engem éji szállására." Erre gyújtót vesz elő az altiszt, meggyújtja a nadrágja szárán s az így támadt gyér világítás mellett nézi galléromat. - Mit ? - kopasz gallér! - szól - te parancsolsz ? Be vagy te káfolva?! Az utolsó szóból eszmém támadott; a részeget adtam s elértem czélomat, mert az altiszt, mint az éji csendre veszélyesnek ígérkezőt haza czipelt a szállására s mindketten aludtunk a - riadóig. *** A katonai szabályzat a katonai biblia. Holt betűjéhez szolgailag ragaszkodnak. Némelyek folyton keblükön hordják a gyakorlótéren, mi néha szükséges is, mert a vitás dolgot így hamar eldönthetik, de csak a "gyakorlati szabályzat (Exerzier-Reglement) érvényesül szószerinti szövegében, de nem a szolgálati szabályzat (Dienst-Reglement) ama része, melyben a katonai bánásmód van körülírva. Itt a kommentárnak tág tere nyílik s interpretálja is azt mindenki -szíve szerint. E szabályzatból ép úgy nem lehet megítélni a katonai bánásmódot, mint a hogy az ó és új testámentomból nem lehet megállapítani a zsidók és keresztények valósosságának mértékét. Rossz ember mindenütt van, hát a katonaságnál is van, csakhogy katonáéknál a rossz emberek sokkal gonoszabbak, mert jobban oda férnek a más emberekhez. Tojás az ember az ő markukban; mikor akarják, összeroppantják s Themisnek nem azért van bekötve a szeme, hogy minden igazságtalanságot lásson. Vándor Soma. □ Zsolna és Vidéke 1898. július hó 17. Zsolna és. Vidéke OTTHONUNK A halász legény. Irta: véghi Vöczköndy László. Leszállt az alkony. A lenyugvó nap sugara bíborfénnyel árasztja el a Balaton kies partját. Oly megható e természeti látvány, oly bűbájos, vonzó erőt gyakorol a szemlélőre, hogy elragadtatva önkénytelenül veszi útját a fűzőstől borított part felé. A füzes felé haladva figyelmét leköti a távolból jövő dal. Oly búsan, oly szívhezhatóan szól, mintha egy elvosztett élet boldogságát siratná. Ki lehet az, ki ide a magányba vonulva dalban siratja elvesztett boldogságát? A hang után menve elér a fűzőshez, félve hajtja félre a dalost rejtő ágakat, nehogy megzavarja a természet éneklő gyermekét, Ott ül ő a Balaton partján, fejét kezébe hajtva nézi az ezüst hullámokat. Még alig egy éve ő volt a balatoni halászlegények irigyelt, daliája. Irigyelte mindenki, mert az ő kedvese volt, Mogyoróssy molnár Erzsikéje, a vidék legszebb leánya. Boldogok voltak, mert szívből szerelték egymást és e boldogsághoz nem hiányzott más, mint a büszke molnár áldása. Esténként, ha találkoztak, regéltek szerelemről, boldogságról és kézösszefogva ábrándoztak a jövőről, elhatározva, hogy Virágvasárnapján fogja János kedvesét atyjától megkérni. Eljött, e nap és János, a dali halászlegény, megkérte Erzsi kezét a gőgös apától. Mogyoróssy végig hallgatta a leánykérő szavait és egy-két, lélek boldogságát tönkre tevő szóban adta meg válaszát: "Soha!” Hiába volt kérés, könyörgés, szavát meg nem másította. Erzsi napról napra búsabb lett, elveszte arcza viruló rózsáit, elveszte az egész családot felvidító jó kedvét és csak akkor volt boldog, ha kedvesével talákozhatott, tőle vigaszt, és bátorítást nyerve, újra remény támadt sajgó szívében. Így teltek a napok, a midőn egy esti találkozásnál a molnár megleste őket és leányát durva szavakkal illetve haragjában kiátkozta. A szerelmesek megrémültek Erzsi atyja rettentő szitkozódásán, s a leány zokogva borult lábaihoz irgalomért esedezve. De a kőszívű atya nem tekinté gyermekét nem férhetett annak zokogása haragvó szívéhez és megfeledkezve mindenről eltaszítá leányát magától. Erzsi a fájdalomtól kétségbeesve fölállt és kezeit atyja felé nyújtva, utolsó szavait áldásba önté. Soha nem látták többé. Parti halászok beszélték, hogy látták egy leány hulláját a kavargó vizén, de ki nem foghatták. Ki írhatná le a hátrahagyott kedves fájdalmát elvesztett boldogsága felett. Ott állt némán megtörve, szóméit a háborgó hullámokra függesztette. Talán kedvese visszatértét remélte: de a háborgó hullámok áldozatukat megragadva, azt többé el nem bocsájtották. Ott ül ő azóta minden este, fejét kezeibe rejti és zokogva zengi volt kedvese dalait és ha az éj leszáll, daltól s fájdalomtól bágyadtan keresi fel tanyáját. Ép ma egy éve, hogy elveszte boldogságát. Ma kora reggel kereste föl a parti fűzest, az alkony beálltával is ott siratja, ott zokogja megtört szíve panaszát. *** Az éj beállt, a vándor visszatért csendes otthonába, csak ő ül még ott a Balaton partján, fájdalomdúlt szívével, bánatos életének keserveit egy utolsó dalba öntve, mindig beljebb hajol, mintha keresné és látná a hullámokban kedvesének alakját és kezeit ölelésre kitárva Erzsi nevével tűnik el a habokban. Anyakönyvi kivonat. F. évi július hó 1-15-ig. Születések: Vancsik Mária gyermekei, Mária, Anna ikrek, törvt. Kiszela Ádám gyermeke Ádám Král András " András, Július Kemény István " Imre, István Machata József " Amália Vajky Dezső " László, Emil Hogelmajer János " Katalin Kottesovecz János " Ignácz Halálozások: Vrubel Pál, gyermeke, Mária, Kuttrufi Szeverina, gyermeke, Stefánia, törvényt. Vancsik Mária gyermekei, Mária, Anna, ikrek, törvényt. Poljacsek Jánosné szül. Adamicza Anna, férje. Poljacsek János Vrubel Pál, gyermeke Pál, Molitor Samu, fia. János Pick József, gyermeke, Géza. Schedo Mihály, leánya Anna. Kihirdetések: Kajtár János - Tomicza Teréz Házasságok: Wowy Gusztáv - Kempny Julianna. A legközelebb eső vásárok: K-Újhely: marha vásár július 21, kirakó vásár július 25. N-Bittse: marha vásár július 28. kirakó vásár augusztus 1. Csacza: lóvásár augusztus 2. ÚJDONSÁGOK. Áthelyezés, illetve kinevezés. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter Danielovics Kálmán munkácsi állami főgymnasiumi rendes tanárt a trencséni kir. kath. főgymnasiumhoz, és Tomory Imre trencséni kir. kath. főgymnasiumi rendes tanárt a munkácsi állami főgymnasiumhoz kölcsönösen jelen tanári minőségükben áthelyezte, illetve a statusra való tekintetből kinevezte. - Dobák Gézát a kassai kir. ítélőtáblához szolgálattételre berendelt aljegyzőt, Ő Felsége a Trencséni kir. járásbírósághoz aljárásbíróvá nevezte ki. Az "Eötvös-alap" Mensa Akademikájá. A következő sorok közlésére kérettünk fel: a magyar népoktatás munkásai ezelőtt 23 esztendővel kezdték el annak az "Eötvös-alapnak" a gyűjtését, mely hazánk összes népoktatáságyi munkásainak, a kisdedóvóknak, a nép és polgári-iskolai tanítóknak és tanítónőknek, a tanítóképzőintézeti tanároknak, a tanfelügyelőknek és a tanfelügyelőségi hivatalnokoknak elidegeníthetlen közös vagyonát képezi. Az Eötvös-alap orsz. tanítói egyesület, mely a magyar népoktatásügy összes munkásainak ezt a vagyonát gyűjti és gondozza, alapszabályzatai értelmében az „Eötvös-alapból” kötelékéhez tartozó rendes tagok jó erkölcsű, szorgalmasan s jó sikerrel tanuló gyermekei számára ösztöndíjakat nyújt, - a rendes tagok özvegyeit és árváit, segélyezi, - a "Tanítók árvaházának" fönntartásához évi tiszta jövedelmének tizedrészével hozzájárul, - az elaggott, vagy elbetegedett s e miatt hivatalukban meg nem maradható, szegény sorsú rendes tagokat segélyezi. A múlt esztendőben az „Eötvös-alap" orsz. egyesülete 65 tanítói család gondjait enyhítette 3310 frtnyi összeggel, a mely részint mint ösztöndíj, részint mint segély adatott ki az egyesület kötelékéhez tartozó tagoknak. Ezen kívül gondoskodott az egyesület tisztikara az elmúlt tanévben is arról, hogy a vidéki tanítóknak a budapesti egyetemeket és felsőfokú szakiskolákat látogató legjelesebb fiai az ingyen déli-étkezés jótéteményében is részesüljenek, az Eötvös-alapot gyűjtő és kezelő orsz. bizottság néhány buzgó tagja az 1S91/92 tanév kezdetén hozta létre az Eötvös-alap „Mensa Akademikáját”, a mely a legutóbb lefolyt tanévben nyolczvanhárom vidéki tanító fiát látta el ingyen déli ebéddel, az "Eötvös-alap" ezen "Mensa Akademikájának” létesítése és fönntartása körül a főérdem a székesfőváros jobb és balparti „Korcsmárosok és vendéglősök ipartársulatáé" és a két társulat nemesen érző vezérférfiaié, akik szegény sorsú tanulóinkat, az ingyen déli étkezés nagy jótéteményében részesítették. Nagynak nevezzük és nevezhetjük az ingyen déli étkezés jótéteményét: hiszen, ez nem csak azért becses, mert felér mindegyik egy-egy legalább is száz frtos ösztöndíjjal, hanem főleg azért mert az e jótéteményt élvező tanulók kötelesek félévenként az "Eötvös-alap” titkára előtt kimutatni, hogy ők a fővárosi fő illetve szakiskolák egyikét, vagy másikát jó sikerrel látogatják, mert különben e jótétemény élvezésétől elesnek. A fővárosi vendéglős urakon kívül a múlt 1897/98 tanévben az írókból és művészekből álló "Pósa Lajos asztaltársaság” egy, továbbá a pesti izr. hitközség, a pesti izr. szent egylettel és a pesti izr. nőegylettel közösen együtt szintén gondoskodtak 5 egyetemi tanuló ingyen étkezéséről. Dr. Wlassics Gyula miniszter úr ő nagyméltósága, az "Eötvös-alap" orsz. tanítói egyesület elnökségének felterjesztésére és kérelme folytán a jelen évben is kinyilvánította elismerését és köszönetét azokkal szemben, a kik a nevezett országos tanítói egylet kérelmére ingyen déli étkezés biztosítása által támogatták vidéki tanítótársaink jelesen tanuló fiait, az "Eötvös-alap" orsz. tanító egyesület minden lépten-nyomon érzi miniszterünk hathatós pártfogasának áldásos eredményeit, ugyanazért, a midőn mi, az "Eötvös-alap" gondozói a mi jelesen tanuló ifjainkat támogató vendégl ős uraknak, társulatoknak, és testületeknek e becses lapok hasábjain is köszönetet mondunk, egyben hódolatteljes tisztelettel megköszönjük miniszter urunknak is az "Eötvös-alap orsz. tanítói egyesület" iránt mindenha tanúsított jóindulatát az ország tanítósága nevében, az "Eötvös-alap orsz. tanító egyesület" elnöksége. Tanító jubileum. Braunberg Manó zsolnai izr. felekezeti tanító, a jól teljesített kötelesség megnyugtató s boldogító tudatában nézhet vissza 25 éves tanítói működésére. 6 évig működött Alsó-Kubinban mint igazgatótanító, elöljáróinak teljes megelégedésére; 1879/80 óta, 19 évig működik a zsolnai izr. elemi iskolánál, a hová annak idejében dr. Ring Mór kir. közjegyző, mint iskolaszéki elnök hívta. Szerény, de serény napszámosa volt ő mindig a tanügynek, sohasem mutatott Potemkin falvakat, de azért egész évi működésében, valamint nyilvános vizsgái alkalmával mindig észlelhető volt a becsületes, ernyedetlen munka eredménye. Ép ma beszéltem egy jó hírnevű zsolnai ügyvéddel, kit egyik kartársa az utolsó évzáró vizsgára ily szavakkal hívott el: Jere, élvezeted lesz. Braunberg vizsgál. A kecsegtető élvezet pedig valóban nem maradt el. Ha meggondoljuk, hogy a tanító kulturális munkájában rejlik a haza jövőjének alakulása, s boldogulása, továbbá, hogy idegrontó munkájáért oly kevés a díja: legalább az az erkölcsi jutalom illetné meg, hogy a világ a jubileumáról méltán tudomást vegyen. A m. kir. pénzügyminisztérium a napokban adta át a közforgalomnak az új koronára és fillérre átformált bélyegeket, míg a régieket augusztus végével teljesen kivonja a forgalomból. Ezentúl még egy hónapig becserélik, illetve beváltják az adóhivatalok, azután a drága „billog” mely annak idején, ha nem is nálunk, forradalmat idézett fel s Amerika szabadságát alapította meg, már csak - papiros. Jó lesz tehát túladni rajtuk, de még a régi krajczárokon is, melyek már július 31-lén műtörténelmi régiséggé válnak. A sorozatot rövid idő múlva be fogja rekeszteni az új filléres postabélyeg, mely detronizálja majd a mostani nem eléggé modern kortársát. Motívumok ezek mind, a haladás lépcsőfokai, de a feledékeny polgártársnak, a szórakozott, bús honfinak pénzébe kerülhetnek, öregbíthetik az elmúlt jó idők világfájdalmát. Helyreigazítás. Utolsó lapszámunkban egy kis hiba csúszott be, melyet e helyen sietünk helyre igazítani. Fel nem említettük a nemzeti szövetség zsolnai alakuló gyűléséről írott jelentésünkben a Beczkóról külön ez ünnepélyre városunkba érkezett Dualszky Gyula nyug. táblabírót, noha erre úgy is mint városunk tekintélyes szülötte és mint a szövetség alapító tagja is bőven rászolgált. Sokat ment a hírlapírói gyors munka, ennek rovására írjuk e tévedésünket is. Halálozások. Két igen fiatal, a gyermekévekből alig felserdült lényt adtunk át az örök nyugalomnak, a harmadikat szerető rokonai hozták haza messze külországból, hogy szülőföldjében pihenje ki élte fáradalmait, Az utóbbiról, Tvrdv János turzovkai alesperesről.,más helyen emlékezett meg dolgozó társunk, itt Molitor Jánosról és Schedo Annáról akarunk szólani. Az előbbi testi fogyatkozása daczára igen törekvő fiatal ember volt, ki mint gyógyszerész segéd csekély filléreivel is támogatta agg szüleit. Most látogatóba jött haza s a viszontlátás öröme mély fájdalomra változott, mert alig néhány napi gyengélkedés után váratlan halál ragadta ki övéi köréből. - Még megrendítőbb a kis Schedo Anna esete, mindenki ismerte városunkban a csinos, örökké sápadt arczú leánykát, kinek külseje el sem árulta, hogy ő is már a nagylányok sorába növekedett fel. Senki sem sejtette, szülei, rokonai legkevésbbé, hogy komoly szívbaj mérges féreg gyanánt rágódik élte fáján. Látszólag beteg sem volt, társnője, nővére, fiatal emberek társaságában sétált még csütörtök este, majd hazatért - meghalni. Oly hirtelen történt, hogy orvos és lelkész, kikért egyszerre futottak, elkésve érkeztek a beteghez: szíve megszakadt, szívszélhűdés érte a gyenge leánykát. Nagy részvét kísérte e kettőt utolsó útjokon. Béke velők. Nyári Tánczmulatság. A helybeli iparosok f. hó 17-én nyári mulatságot rendeznek a városi erdőben, melyre a meghívókat a legszélesebb körben küldték szét. Az iparos-mulatságok Zsolnán a legsikerültebbek közé tartoztak mindig, hagyományos szokás az, hogy e napra a város nagyja kicsinyje kiránduljon az erdőbe, az idén is valószínűleg így lenne, ha jobban választották volna meg a napot, így azonban összeesik a budatini mulatsággal, mely szintén nagy vonzó erővel van polgárságunkra s az eredmény aligha nem az lesz, hogy mind a kettő rosszul fog sikerülni. A városban beszélték ugyan, hogy a budatini juliálist a föntebbi okból elhalasztják, de ez a hír alaptalannak bizonyult. Miss Mary csodahölgy Zsolnára érkezett. A híres Alvalátó Salzburgban igen számos látogatásnak örvendett bámulatra méltó látnoki tehetségeért és igéző kedvességéért. Ő egy író és szerkesztő leánya, nagy emberismerettel, finom, megfigyelési és kombináló tehetséggel bír és igen választékosan beszél. A jövőben valószínűleg mindenki szeretne vele egy pillantást vetni. Most van erre a legjobb alkalom, mert amint Salzburgban a tömeges látogatás tanusítá, Miss Mary jóslatai bámulatra méltók. Mától kezdve délelőtt 10 órától este 10 óráig a Folkmann-féle szállóban beszélhetni vele. Zsolna és Vidéke Orvosi szaktekintélyek véleménye szerint a Keleti J. budapesti elsőrangú czég által gyártott és feltalált cs. és kir. szab. sérvkötők, orthopaediai gépek, műlábak, egyenestartók (ferdenövésűeknek) a legjobbak és a legmegbízhatóbbak. Keleti évek óta azon fáradozik, hogy ezen a téren a legkiválóbbat és legtökéletesebbet nyújtsa, a külföldet és a legelső klinikákat tanulmányozta, miért is a legmelegebben ajánlhatjuk e kitűnő speczialistát az érdeklődőknek. Árverési hírdetmény 1575. sz. 1898. A zsolnai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Dr. Schauer Gyula h. ügyvéd általi képviselt, cs. és kir. általános szabadalmazott osztrák földhitelintézet végrehajtatónak Kalmár Ernő, illetve jogutódja Kovics Kraics Erzsébet liethavai lakos végrehajtást szenvedett elleni 434 frt 15 kr. tőke ennek 1896. évi július hó 1-től járó 6% kamatai, 600 frt, ennek 1897. január l-től járó 6% kamatai, 600 frt tőke ennek 1897. július 1-től járó 6% kamatai, 287 frt 50 kr. tőke, ennek 1896. július l-től járó 6% kamata, 287 frt 50 kr, tőke, ennek 1897 január l-től járó 6% kamatai és 287 frt 50 kr. tőke és ennek 1897. évi július l-től járó 6% kamatai 68 frt 24 kr. megállapított, valamint, 19 frt 15 kr. jelenleg megállapított és a még felmerülendő költség erejéig a trencséni kir. tszék területéhez tartozó Liethava község 1-ső sz. tjkvben Kovics Kraics Erzsébet mint Kalmár Ernő jogutódja nevére felvett A - 5-122 sorszámú nemesi birtokra és az ahhoz tartozó 1-ső számú házra és melléképületekre 9731 frt becsárban a bírói árverés elrendeltetett, és ennek megtartására határidőül 1898. évi július hó 25-ik napjának d. e. 10 órája ezen tkvi hatóság 11-ik számú hivatalos helyiségében kitűzetik. Kikiáltási ár a becsár. - Árverezni szándékozók tartoznak a becsár, de amelyen alul is a az árverésre kitűzött birtok el fog adatni. - Árverezni szándékozók tatoznak a becsár 10 %-át készpénzben vagy óvadékképes értékpapírban a bírói kiküldött kezéhez letenni. Kelt Zsolnán, a kir. jbíróság, mint tkkvi hatóságnál 1897. évi szeptember hó 16. napján. Pribis László, kir. járásbíró Árverési hirdetmény. 3148. sz. 1898. Árverési hirdetmény. A zsolnai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Milecz János ügyvéd állal képviselt zsolnai kölcsönös segélyegylet végrehajtónak Liszkovics József ügyvéd által gondnokolt Hainrich József ismeretlen tartózkodású végrehajtást szenvedett elleni 120 frt s járul. iránti végreh. ügyében a trencséni kir. törvényszék területéhez tartozó Zsolna község 807 sz. tjkvben A +1 ssz. a. felvett 373. házsz. 278/a házszámú birtokból Hainrich Józsefet illető 44/240-ed részbeni járulékára 869 frt. becsárban a bírói árverés elrendeltetik, s foganatosítására határidőül 1898. évi szeptember hó 19-ik napjának d. . 10 órája ezen bíróság árverési helyiségében kitűzetett azzal, hogy ezen határnapon az ingatlanok becsáron alul is eladatni fognak. — Kikiáltási ár a becsár. — Minden árverező tartozik a becsár 10 %-át vagyis 86 frt 90 kr. a bírósági kiküldött kezeihez letenni. Kelt Zsolnán, a kir. jbíróság, mint tkkvi hatóságnál 1898. évi június hó 5. napján. Pribis László, kir. járásbíró Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. 10-10 Még csak néhány napig l Nézzétek! Lássátok! ? Bámuljatok! Miss Mary, a világhírű jósnő chiromanta), aki bárkinek múltját, jelenét és jövőjét tenyerének vonalaiból és koponyaképződésének vizsgálatából megállapítja. Miss Mary nem valami vénasszony, nem valami kártyavető, hanem leánya egy írónak s szerkesztőnek, finom műveltségű megnyerő külsejű úrhölgy, kinek beszéde választékos s rendkívüli emberismerettel bír. Az ő csodás szobája a Folkmann-féle szálló I. emeletén, 5. szám alatt van, Belépti díj 50 kr. naponkint lehet beszélni vele délelőtt 10 órától esti 10-ig; csak néhány napig. Még csak néhány napig! Ein möblirtes Gassenzimmer in unmittelbarer Nähe des Ringes, ist vom 15. d. M. an einen, ev. auch 2 Herren preiswerth zu vermiethen. Näheres zu erfaren in der Adm. d. Blattes. Jobb házból való fiuk tanonczoknak felvétetnek. Bővebbet a "Helios” mech. elektr. ipar részvénytársaságnál Zsolnán. 3-3 A m. kir. államvasutak gépgyárának vezérügynöksége Budapest Váczikörút 32. szám Ajánlja a m. kir. államvasutak gépgyárában készült gőzcséplő garnituráit, iparos célokra alkalmas „Compound” lokomobiljait, teljesen vasból készült szalmakazalozó gépeit, gőz-kukoriczamorzsolóit, Stibor-féle körfűrészeit, Millenium kaszáló és arató- gépeit, boronáit és egyéb gazdasági gépeit. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Felsőmagyarországi képviselet: Hirschmann Kristóf, Pozsony. 10-10 Zsolna és Vidéke Zsolna, II.. évfolyam 30. szám 1898. július 24. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési díjak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza Népünk igazi vezérei. Minapi cikkünkben, melyet a Trencsén megyei tanítótestület zsolnai nagygyűlése alkalmából irtunk, utaltunk arra a szellemi háromságra, melyet tanítóink hazafias és emberséges működése sarkalatos pontjainak tekintünk. Időközben meggyűlt az anyag, a hasonló egyesületek az ország csaknem minden vidékén jöttek össze s az ott szóvá tett eszmék megérdemlik, hogy megbeszélésünk tárgya legyenek. Melengetni, ápolni kell ez életképes és javarészt áldásos eszméket, hogy ne legyenek hasonlók a sziklára vetett, maghoz, melyet vagy az ég madarai emésztenek fel, vagy ha meg is fogannak, kiszárad a nap forró heve alatt. Fájdalom iskolaügyünk ma még nem az a hatalmas fenyőszál, amely megáll a kopár sziklán is és a viharban sem hajtja meg büszke derekát. A középiskolai tanárok egyesülete, a Krassó-Szörénymegyei, a Délmagyarországi s a különböző vármegyei tanítóegyesületek és testületek egymásután tartották most gyűléseiket, melyeknek napirendjei az egyesületi belügyeken kívül, úgyszólván kizárólag közérdekű és a nemzeti eszme terjedésére különösen fontos kérdéseknek egész halmazát ölelték fel. Tanácskozásaiknak eredménye áldott magként hulljon abba a földbe, melynek népe és annak szellemi vezetése gondjaikra van bízva. A tanítók szerepe az egész országban fontos és elsőrangú, az ő életnézetük, tudásuk, felfogásuk és erkölcsi érzelmeik tükröződnek vissza megsokszorozódva az egymást felváltó nemzedékekben, s az ő tanításuk éleszti és táplálja a hazaszeretet lángoló tüzet. Apostolok ők a szó valódi értelmében: a nemzeti eszme bajnokai. Tanítóink is, mint hajdan az apostolok, önzetlenül, csupán rajongó hitük és soha nem szűnő lelkesedésükből táplálkozva hirdetik a megszentelt igét, mely az egységes és valóban hatalmas nemzeti állammá fejlődő magyar haza fogalmában jut kifejezésre. Önzetlen az ő lelkes munkájuk, mert hiszen anyagi előny éppenséggel nem, erkölcsi elismerés pedig csak a legutóbbi időktől kezdve háramlik reájuk. Óriási munkájukat nem méltányolta sem az állam, sem a társadalom, úgy, hogy helyzetük, mint intelligens és művelt embereké bizony kétségbeejtő lehetett. Mindez nem lohasztotta munkakedvűket, sőt annál kitartóbb buzgalommal és lankadatlan ügyszeretettel töltötték be nemes hivatásukat. Idők fotytán tudományos és pedagógiai kiképeztetésük is folytonosan emelkedett, s ezzel együtt növekedet a tanítói kar erkölcsi súlya is. Erkölcsi érvényesülésük egyik főakadálya eddig túlságos szétdaraboltságuk volt. Annyifelé szakadoztak, ahány iskolafenntartó volt, vallás, állam, község nem egyesítő, hanem különválasztó fogalom volt előttük s ez bénította meg működésüket, de felvirradt a jobb kor hajnala, megtaláltuk az utat az egyesülésre és most alkotott egyesületeik nemcsak testületi érdekeiket védik meg, hanem beható és alapos tanácskozásaik nyomán olyan egyöntetű működési programot is képesek megállapítani, mellyel biztosíthatják úgy a tanítás ügyének sikeres előbbrevitelét, mint szolgálhatják a közügyet és megóvhatják nagy nemzeti érdekeinket. Ha azonban végig nézzük figyelmesen a lefolyt tanítógyűlések napirendjeit, észrevehetjük, hogy ha nem is közvetlenül, de mégis nyomára akadunk annak, hogy a tanítóság állást készül foglalni a szoczializmus kinövései ellen. Hivatalosan tárgyalták ugyanis az u. n. munkás „védegylet” ügyet, mely nem régiben alakult meg és a munkásoknak nemcsak munkanélküliség és betegség ellen való biztosítását és segélyezését, hanem, a mi legfőbb, az ő szellemi vezetésüket, illetőleg képzésüket is czélul tűzte maga elé. Akkor tehát, midőn a tanítói kar gyűlésein nemcsak tanácskozik az ily munkásvédegyletek felöl, hanem azok alakítását maguk akarják hathatósan felkarolni, bízvást remélhetjük, hogy a munkáskérdés megoldása hivatott kezekbe került. Igaz ugyan, hogy nálunk mostanában nem nagy divat a munkáskérdéssel, a munkás ügye-bajával törődni, innen van, hogy az országos nemzeti szövetségnek ez a törekvése nálunk újság számba megy, mi több, fejcsóválva fogadják és kivihetlen álomképnek, utópiának, kiáltják ki. Ha szép szóvirágos beszéddel lehetne a bajokon segíteni, hát Magyarországon már nyoma sem volna az u. n. munkáskérdésnek: de az már régi dolog, hogy biztatással, és vigasztalással sem az éhséget, sem Nyomatott Áldori Manó könyvnyomdájában Zsolnán. A "Zsolna és Vidéke" Tárczája Azt kérditek . . . Azt kérditek, hogy a szemem Mért mindig oly bánatos? Ha vízár gyűl a patakba, Nemde, az is zavaros. Hideg könnyű nedvesíti Halavány bús arczomat, Vissza, vissza, keserű csep, Ne legyen még halványabb. Csak kicsordul, csak kiömlik, Becsöppen a csermelybe, s keserű lesz a világnak Összes vize, tengere. Bajnok. J. Virág Béla. A múltkor itt járt körünkben az Országos Nemzeti Szövetség zászlóbontásakor, így alkalomszerűnek tartom, egyesmást elmondani róla. Vagy mondjuk - tárczát írok egy élő emberről. Sok mindenről szoktak ma írni; megírják mint ebédel egy liliputi herczegecske, vagy hogy fekszik le a szomali alkirály leánya. Ehhez az emberiségnek bizony kevés a köze. Engem legalább egy önönmagát megteremtő író jobban érdekül Ázsia összes herczegénél. Ezért írok Virág Béláról. Igaz ugyan, hogy nehéz fába vágom a fejszém, mert Virág Béla a legújabb magyar irodalomnak már egyik elismert alakja és így méltatása szakavatottabb tollat igényel, de megpróbálkozom e feladattal, mert vigasztal a tudat, hogy Virág Béla a vármegye szülöttje és így alakja kell, hogy érdekelje a vármegye közönségét. Életrajzot ne várjanak, mert azt sem tudom mikor született. Nekem elegendő, hogy van, nem kutatom, mikor lett. Csak abban követem a lexikonok stíljét, ha felemlítem, hogy egy köztiszteletben és becsületes munkában megöregedett baáni ügyvédnek a fia. A természete azonban nem egyezik meg atyjáéval. Atyja a megtestesült nyugodt konzervativizmus, kit csak akkor ragad el a lelkesedés tüze, ha bizalmas családi körben a magyar szabadságharcz küzdelmeiről beszél. Ő is ott harczolt a félistenek sorában. Különben fekete házi sapkájában szótlanul járkál házának udvarán és ügyel kedvencz gyümölcsfáira, meg szörnyen vigyáz, nehogy unokáinak egyike kifusson a nyílt utczára a kapun át. Este azután, ha leszállt a nap és csendes lesz a városban minden, megteszi minden napi sétáját egy kiemelkedő kis sírhalomhoz, a temetőhegy oldalán. . Itt alussza az öreg úr neje örök almát, az a finom lelkű, jóságos arczú úri hölgy, kivel elegendő volt egyszer is összejönni, hogy az ember megszeresse és sohase feledje öt . . . De úgy látom a reflexiók terére léptem, pedig azt akartam csak elmondani, hogy míg a költő atyja a nyugodt konzervatismus követője, addig Jaskula Virág Béla messze csapong a radikális haladás szárnyain a képzeletek és eszmék világában. Nyugtalan lélek, ki mindig teremteni akar és ha teremt valamit, biztosan nem ő lesz a ki a gyümölcsöket élvezni fogja, mert ő újra rohan ismét előre, újabb czél felé. Most ugyan azt állítja mindig, hogy vállalkozási szelleme esőkkent, s pihenés után vágyódik, de azért nem jöttem még össze véle, hogy ne közölt volna velem egy újabb tervet, egy újabb megvalósítható ideát. Csak nem régiben is a Trencsén mellett végig húzódó isztebniki hegy nyaraló telepének kérdésével foglalkozott, már pedig annak, ki még Trencsénben is akar valamit teremteni, egy csomó optimismussal és vállalkozási kedvvel kell rendelkeznie. Minden izében modern ember, ki sohasem foglalkozik a kicsinyességekkel s bámulatba ejt, mikor szinte a semmiből is tud valamit csinálni. Ott van példáid a Telefon Hírmondó, azt Puskás Alberttel Virág Béla alkotta meg és olyant teremtett vele, mi a világ egy városában sincs még meg. Mikor azután meg volt, egy társaság beült az örökébe és tőkét csinált az író ember alkotásából. Mert Virág tovább akart menni: javítani, előbbre vinni találmányát, a pénzemberek pedig az eddigit is elegendőnek találták, így Virág tovább rohant agyában száz más tervezettel. Ez Virág általános vonásokban, vagy mondjuk Virág a feltaláló.. Ezenkívül még két tulajdonság szorul ismertetésre: az író és a családapa. Sohasem láttam gyorsabban dolgozni nála. Ott ült közöttünk, beszélt csevegett, csak néhanéha tekintett elmélázva a légbe és ha ilyenkor magára hagytuk. % óra múlva már megírta regényének folytatását lapja számára. Ugyanis egy regényt ír Zsolna és Vidéke Zsolna és Vidéke. Zsolnán, 1898. július hó 24. A betegséget leküzdeni nem lehet, pedig épen ez a két körülmény az általános elégedetlenségnek oka. A tanítók kezdeményezése tehát kell, hogy kellő figyelemre találjon, azt a tapasztalást menthetjük ebből, hogy a tanítói kar, alapjában ismervén a nép baját, nem elégszik meg többé a hivatalos körök talán jóakaratú, - de tényleg nem sokat érő - bíztatásaival, hanem mód és alkalom nyújtatván neki, készségesen és örömmel nyújt jobbat a nép helyzetének megjavítására. Kétségtelennek tartjuk, hogy a tanítók önzetlen lelkesedése, ügybuzgósága és más téren is tapasztalt munkaszeretete rövidesen meghozza áldásos eredményeit, mely a valódi államalkotó elem, a nép javát van hivatva szolgálni. A nép, a köznép baja pedig a mi bajunk. Oly tétel ez, melyet a legtöbb kaputos ember nem akar elismerni. Magasabb intelligencziája érzetében gőgösen tekint le a földhöz ragadt páriára, kit többnyire arra is alig méltat, hogy embernek, ő hozzá hasonló lénynek tekintsen. A szegény paraszt pedig, kit nem a jóságos Isten, hanem csakis a mostoha emberi társadalom hanyagolt el, alig találkozik kaputos, nadrágos emberrel, kit nem volna kénytelen a maga ellenségének tekinteni, az egyik visszaél gyarlóságával, tudatlanságával, bizalmával, hogy hízzék rajta, a másik elbolondítja legszentebb érzésében -kortesfogásból, a harmadik hízelkedik állati ösztönének, hogy kiszipolyozza és mi több cselfogást talál még útjában, sok volna itt fölsorolni. Ezért égető szükség, nemcsak kulturális, hanem nemzeti szempontból is, hogy a tanító szorosabb kapcsolatba jutván a néppel, ennek ne csak gyámolítója, hanem tanácsadója is legyen. Mennyivel jobb a munkás sorsa ? A mi a szegény nép falun, az ő a városokban. Valamint az, úgy ő is ellenséget lát mindenkiben, ki jobb sorsnak örvend. De kétszeresen veszedelmes, mert intellektuális téren fennebb áll a parasztnál. Lelketlen izgatók, mint perzselő tűzcsóvát dobják neki oda a jelszót: jogot, kenyeret! Ez a mi álláspontunk is, csakhogy megfordított sorrendben. Elsősorban a munkások megélhetését és eddig kétséges jövőjét kell biztosítanunk; aztán a fejlődés övök törvényeinél fogva önkényt fejlődik ki a jog. A tanítói kar van hivatva arra, hogy elsimítsa a társadalom különböző rétegei között támadt éles ellentéteket, s ha nem lankadó erővel tör a maga elébe tűzött czélok felé, akkor önmagától fog megnyílni a kibontakozás útja. Német,- Fraanczia és Angolországot egyedül az tette naggyá és hatalmassá, hogy népnevelésüknél a legsovinisztább nemzeti szempontok az irányadók. Könnyön elképzelhető, hogy a nemzeti önérzetnek és fajszeretetének minél magasabb fokra való fejlesztése sokszor a társadalmi korlátokat is képes ledönteni, csakhogy a nemzet büszkeségén csorba ne essék. A mi népnevelésünk még - hiúba! nincs mit szépítgetnünk, - nem emelkedett arra az elérhetetlen magasságra, a hová a mindennapi czivódások zaja, a felekezeti és nemzetiségi villongások bontó ereje fel nem érne. Bízunk a magyar tanítók hazaszeretetében, tudásában és soha nem szűnő, önzetlen lelkesedében, bízunk az ő akaraterejükben és kitartásukban, hogy az ő egyesült erejükben rejlő titáni hatalommal sikerülni fog a nemzeti állam kiépítését megkönnyíteni és dicsőségesen be is fejezni. A Toldi-trilógia gondolati tartalma. A Toldi trilógiának van olyan mozzanata is, melyre a trilógia magyarázói elég nagy gondot nem fordítottak. A trilógia tartalmát értjük, azt a bölcseleti magot, melyre az első részt illetőleg, Gyulai Pál oly élesen rámutatott. Könnyen látjuk, hogy a Toldi minden részéből kiviláglik valami igazság, megérzékül ama személyek sorsa által, kik ezt a történetet lejátsszák. Miről szól Toldi első része? Toldi Miklós, egy elhanyagolt nemes lelkű, csodálatos testi erejű falusi suhancz, megrövidíttetve bátyja által, üldözve a sorstól utoljára kivívja az életben megillető helyét. Az erkölcsi tanulság: íme a derék, a jó. stb. még ellenséges körülmények között is kiküzdi a jogát. A második részben Toldi a hamis párbajjal elkövetett vétséggel könnyelműen eljátsza szerelme tárgyát, Rozgonyi Piroskát, s ezzel élete boldogságát. Az első rész végén lovaggá lett; ide ért el méltán, kiviván a helyét, átvette állásának kötelességeit is. A lovagi fölfogás emelte föl, melynek velője: egyenes szív, bátor lelökj rettenthetlen erő, tiszta vallásosság, s a védteleneknek, de különösön a nőknek a védelme. Toldi lovagnak mutatkozott mint parasztsuhancz is. Kötelessége volt, hogy a lovagi kötelességeknek megfeleljen, s ő hamis párbajt vív, s csalfa módon egy leány ellen követ el bűnt. A lovagi fölfogás képezi erkölcsi alapját, s mikor megszegi, megsérti pályájának egész erkölcsi alapját. Ezt a sérelmet teljesen kiengesztelni sohasem tudja. Abban a magyarázatban, hogy ez a hamis párbaj csak tréfa, a következmények nem igen engedik belenyugodnunk. Itt komolyabb dologgal állunk szemben. Toldiból kitört valami, a mi nem volt lovagi és kitörésének végzetes szerencsétlenségei bekövetkeztek; Rozgonyi Piroska s egész családja pusztulása. Keserűen vezekel Toldi, s azután mit ér el? Eléri, hogy a király kardot küld neki s visszafogadja oldalához; de magán életének boldogságát (szerelmét) örökre eljátszotta, íme az erkölcsi tanulság: létünk erkölcsi alapjának megsértése még nehéz küzdelmek s nagy szenvedések árán sem engesztelhető ki teljesen. Következik a harmadik rész, Toldi estéje, az öreg Toldi elvonul Nagyfaluba, s éppen sírját ássa, a mikor megjelenik a király híradója s kéri, hogy még egyszer mentse meg a magyar czimer becsületét, az ifjak, kik a királyt, környezik, Toldit nem ismerik, csúfolják: ebből az ismeretlenségből keletkezett az újabb összeütközés. Toldi nem érti a vidám, tréfálkozó ifjakat, megbosszankodik s leüt hármat közülük. Sokáig távol volt az udvartól, s az új szokásokat nem érti. Tanulság: A legerősebb embernél is erősebb az idő. Igen érdekes, hogy ezen igazságok sajátos természetének uralkodó befolyása van az egyes részek hangulatára is, az első rész a fiatalság hangulatát önti belénk. A második rész az élet örvényeit tárja föl elénk, megdöbbent, olyan árnyékaira figyelmeztet az életnek, melyektől sohasem szabadulhatunk, ha egyszer fölidéztük. Ez az igazság komorabb mint az első, megfelelő a Toldi szerelme hangja: elmélázó, megdöbbentő. A harmadik az életnek egy elkerülhetetlen baját állítja elénk, de a megnyugvás segít, az idő elhagyja az embert, s a körülöttünk levő világban elvesztjük a helyünket ha sokáig élünk. Ezek az igazságok hatnak úgy, mint a szép művek hatni szoktak az okoskodás segítsége nélkül, az érzéki észrevétel egész közvetlenségével, nem a gondolkodás, de a közvetlen észrevevés számára nyilatkozik meg, ez a művészet titka. A mese, a reflexiók homályosan éreztetik velünk, hogy ama törvényszerűség részleteivel állunk szemben, amely szerint minden élet folyik. Ez szoros kapcsolatot képez a művészet alkotásai között s közöttünk. -y. -a. OTTHONUNK. ez idő szerint az „Afrikai királyságok” és ezt folytatásról-folytatásra írja. Az előbbi rész, utolsó négy sorsát tartja meg emlékezetében és így fűzi odább meséjét. Az olvasó közönség másnap izgatottan olvassa a közlött részt és sok felkiált: „beh szeretném látni a kéziratot, mi lesz a vége a regénynek” - pedig ha megkérdené magát az írót, az sem tudna fezvilágosítást adni neki. Ő maga sem tudja, mit fog írni holnap. Erre az írásmódra a hírlapírás őrületesen gyors technikája készti az írót. A szedő gyerek ott ül a nyakán, - nem teketóriázhat sokáig. Az is megtörténik, hogy versét ott írja meg a nyomdában, mikor már szedik a lapját. A tördelő jelenti neki, hogy nincs betöltve a lap, egy kis hely maradt az egyik oldalon, ide vers kell. Virág irónt vesz kezébe és papírra veti a verset. Így születnek a költők versei. De ne higyje valaki, hogy ezek az alkotások magukon viselik a felületesség bélyegét: ott vannak románczai, melyek legközelebb látnak majd napvilágot ezeknek irodalomtörténeti becsét még az író ellenségei is elismerik. Pedig ezeket sem írta Virág Norderneyben, a tenger partján, órákig tartó nyugalomban. Az olvasó közönséget rendszerint érdeklik az írók álnevei is. Virágnak annyi az álneve, hogy magam sem ismerem. Sokszor hatféle álnevet olvas az ember lapja egy és ugyanazon számában: azt hinné hat író rejtőzik alatta és valamennyi Virág Béla álneve. Leggyakrabban még is „Ördög szem” „Siraki”. "Haliz-Etnekir” alatt dolgozik. Még azt is megemlítem, hogy ma a „Fővárosi Lapokn”-nak szerkesztője, és ebből a lapból oly előkelő folyóiratot csinált, hogy bátran versenyezhet a ma megjelenő „Képes Folyóirat”-ok bármelyikével, akar tartalom, akár kiállítás tekintetében. De szálljunk le a Parnasszusról és nézzük Virágot mint magán embert. A legszeretetreméltóbb alakok egyike, a kire lehetetlen megharagudni, ha valaki ismeri őt. Sokat utazik, de mindig lekésik a vonatokról, a minek rendes folyománya, hogy Trencsénbe Budapestről rendszerint Pozsonyon át érkezik. Ismerőseivel táviratilag szokott érintkezni, táviratainak megértésével azonban nem mindenki dicsekedhetik. Pythiai rövidséggel szól ezekben. Ha Bárdi Gabi, vagy más jeles színésznőnk fényképpel lepi meg, ezt egész biztonsággal ott feledi a legközelebbi utazása alkalmával, az I. osztályú coupé párnáin. Normális körülmények között nem a saját felöltőjében utazik. Miután mindig az utolsó pillanatban rohan az állomásra, azt a felöltőt kapja le a szerkesztőség fogásáról, a mely közelebb van hozzá és ez rendesen vagy nagy, vagy kicsiny neki. Sokáig csodálkoztam, miért jelenik meg mindig karján a felöltővel a coupé ajtajában, még a leghűvösebb időben is? Később azután megtudtam, hogy a fenti ok miatt. A társaságban bohémé és kitűnő barát. Ünnepünk van, ha megérkezik közénk az ő hagyományos málhájával, mely egy heti utazásnál is egy pár gallérból, meg kezelőből áll. Volt idő, mikor egy napra érkezett közénk. Mi másnap kikísértük a vasúthoz, de lekéste a vonatot és itt maradt. Harmadnap újra kikísértük és újra lekésett. Mi kísértük hűségesen egy héten át, a hetedik napon pedig fenn volt már a vaggon lépesőjén, megindult a vonat, mikor azt mondtuk: „Te Béla, ha leugrol, kijelentjük, hogy fess ember vagy" - hat leugrott és mi diadallal vittük bő őt a varosba. A kilenczedik napon azonban már oly sűrű egymásutánban jöttek Budapestről a táviratok, hogy egy órával előbb mentünk ki a vonathoz, nehogy ismét lekéssék. Ilyen a kedélye, nem változott egy cseppet sem; olyan ma, mint volt hírlapírói pályájának kezdetén, valóban kűzdelemteljes múltja daczára. Pedig nem mindenki őrizte volna meg ezt helyében. Nem azért, mert Virág Béla nem többszörös milliomos, hanem többszörös családapa. Öt ennivaló, kedves kis leánynak atyja. Önök valószínűleg felkiáltanak. „Pláne öt leánynak!” Emellett szörnyűködnek. Virág Béla legkevésbé sem teszi ezt Örömel tekint végig a bájos kis orgonán és legfőlebb jelentőségteljesen mutat egy könyvre, mit egy idő óta állandóan belső zsebében hord és szabad óráiban áhítattal olvas. Egyszer meglestem és rajtakaptam, hogy a könyv, Schenk tanár műve. És Virág még azt merte állítani, hogy csökkent a vállalkozási szelleme. No de ilyent! De nem fecsegek erről többel, mert még megharagszik a férj. Inkább elárulom önöknek t. hölgy olvasók, hogy Virág Béla igen csinos ember, jelenleg rövid körszakállat hord, mosolygó kék szemeivel mindenkit megnyer az első pillanatra és veszedelmes . . . De ezt sem mondom el nyíltan, mert ezért meg a feleség haragszik meg reám, pedig egyiket sem akarom. Inkább leteszem tollamat; ez lesz a legjobb megoldás. Még csak azt jegyzem meg, hogy ha e sorok átolvasása után sem kedvelték meg ismeretlenül bár Virág Béla alakját, úgy beszéljenek vele. Biztosan tudom, hogy megszeretik rövid idő alatt és sokkal magasztalóbban fognak róla írni, mint én írtam e kis Tárcza keretében. Én azért nem írtam így: mert azt hiszem, elfogult vagyok. Én már gyakorta voltam és gyakran vagyok vele, - én már megszerettem őt. Marteau. OTTHONUNK Vasárnap este. □ Zsolna és Vidéke Zsolna és Vidéke Zsolnán, 1898. július 24. Végre valahára sikerült rászednem Etelkám gardedámját. Hiszen ideje is volt. Bárhová is mentünk, bárhová is szöktünk, már is ott termett. Hiába mondtuk neki, hogy ne fáradozzék, hogy ne rontsa egészségét, a világ összes kincséért sem tett volna le arról, hogy bennünket ne kövessen. Vasárnap este volt. Hagyományos szokásunkhoz híven kimentünk Etelkával a vasúti állomás felé. Gardedámunk természetesen utánunk kullogott, sőt a mai séta tiszteletére a széles karimájú madarakkal ékesített kalapját vette fel, melyet annyira tisztelt, hogy mindig az imádságos könyve mellett tartotta. És mi örültünk is ennek nagyon. Mert e kalapjára büszke lévén, folyton arra fordította lépteit, a merre a legtöbb bámulóra akadt s mi így legalább fesztelenebbül érezhettük magunkat, félig-meddig megszabadulva Árgus szemeitől. Hogy pedig gardedámunk kegyét erre az estére megnyerjem, utolsó pénzemen a legfinomabb czukorkát vettem számára, hogy míg ő ezt darabjával elfogyasztja, szabad kezet nyerjek Etelkámtól megkérdezni vajjon gondolkodott-e a múltkor tett ajánlatomon s adhat-e már biztos s megnyugtató választ. Etelkám azonban a régi maradt. Megint csak azt felelte: "Ki tudja, miként fogsz te majd négy év múlva gondolkozni és el fogsz-e venni ilyen lányt oly kevés hozománnyal?” Alighogy megmondhattam szándékomat s becsület szavammal erősíthettem meg fogadalmamat hogy egész bensőmmel, egész lényemmel évek múlva is csak angyalarczú, szőke Etelkám felé fogok vonzódni, villámlás és menydörgés keletkezett, s iszonyatos erővel eredtek meg az ég csatornái. Ilyen körülmények között nem csodálkozhattunk azon, ha beszélgetésünket félbe kellett szakítanunk. Gardedámunk óriási lármával rohant meg s keserű szemrehányásokkal illetett, hogy miattunk ázik meg a kalapja, hogy ő már régen kijelentette, hogy nem fog minden vasárnap utánunk baktatni s a mi kedvünkért magát ily fáradalmaknak kitenni. (Bárcsak ne tette volna!) Hasztalan volt minden jajgatása, a villám tovább czikázott, s az eső tovább zuhogott. Gardedámunk villámló és szúró tekintetétől meg akarván szabadulni, felajánlottam neki óriási esernyőmet, hogy gyönyörű szép kalapja ne essék az eső áldozatául. Homloka redői lassankint elsimultak s néhány pillanat múlva, dicsérni kezdte készségemet s tahin a csomó czukorkára gondolva, Etelka esernyője alá küldött, mivel az enyém óriási nagysága daczára sem védhette meg eléggé féltékenyen őrzött kalapját és az én csekélységemet. Gondolhatják, mily szívesen teljesítettem ez egyszer gardedámunk kérését! Azonnal Etelkámhoz siettem, karon fogtam őt s annál erősebben simultam hozzá, mennél jobban vettem észre, mennyivel odaadóbban viseltetik irántam e kékszemű angyal a pokoli zivatarban, melyben gardedámunkat is szerencsésen szem elől tévesztettük, ki áhítatos imákat mondva lélekszakadva sietett hazafelé a korom sötétté vált estén. Felvettem az elejtett fonalat. Elmondtam Etelkámnak, mennyire van szüksége egy leánykának az életben olyan emberre, a ki küzdeni tud a tengernyi bajjal járó életben s Istent híván tanúul, megesküdtem, hogy az a férfiú, a ki őt egész életén át testestül lelkestül oltalmazni fogja - én leszek. S ekkor, hogy Isten szabad ege alatt kötött frigyünket megerősítsem, átkaroltam Etelkámat, forró csókot nyomtam bársony ajkára, mit szótlanul s nyugodtan fogadott. "Ti szemtelenek! Ti nyomorultak!” és több efféle díszfelkiáltás hallatszott szomszédságunkban. Isszonyu félelem szállott meg bennünket, mert e kedveskedő megszólításokban gardedámunk rikácsoló hangjára ismertünk. „Oh Istenem, mit tettél Henrik?” suttogá Etelka. „Nagy baj lesz ebből, mindennap hallgathatom most a szörnyű prédikácziókat nénikémtől miattad s a csók miatt." "Hát ti semmirekellők! Miért, nem jöttetek segítségemre, mikor a pocsolyába estem? Egy alávaló inasnak kell jönni, hogy életemet megmentse s neki kell ezért azt a jó czukorkát adnom” kiált ránk gardedámunk. "A czukorkát?" kérdezem teljes megnyugvással, midőn láttam, hogy a csókról nincsen tudomása. "Igen azt a pompás czukorkát, melyet, jó fiú, nekem vettél." A jó nénike most nagy hévvel mesélte, mily nagyon szeret bennünket: ”hogy a czukorkából nekünk is szánt néhány darabot s hosszúra nyúló mondókájában megtanított arra, miként kell a nedves ruhát szárítani s a por, meg sárpecsétektől megtisztítani. Éppen elállt az eső, mikor Etelkám háza elé értünk. Én szívélyes búcsút vettem gardedámomtól, részvétemet s egyúttal köszönetemet fejezvén ki fáradságáért s valami boldog érzelemmel tértem nyugalomra, elmélkedve a jövőről, melyben tán több ilyen édes csók jut osztályrészemül aranyos Etelkámtól. S. Henrik. ÚJDONSÁGOK - Személyi hírek. Löw Károly úr, zsolnai posztógyár tulajdonos néhány nap óta városunkban időzött a gyár üzemének megtekintése céljából. - Mint értesülünk, Dr. Schlesinger Emil ügyvéd legközelebb zsolnán fogja megnyitni ügyvédi irodáját. - Előléptetés. Jól Megérdemlett előléptetés érte a trencséni kir. adóhivatal vezetőjét. Wolff Vincze adópénztárnokot, kit a m. kir. pénzügyminister a VIII. fizetési osztály 2. fokozatába nevezett ki. Kevés adótárnok érte még el eddig e jelentékeny fokozatot és megyénk területén is ő az első, úgy is mint a pénzügyigazgatóság székhelyén lévő adóhivatal főnöke. - Félszázados jubileum. A jubileumok korszakát éljük manapság, minden titulus jó a megünneplésre, ünnepel a minisztertől kezdve a kis diákig mindenki, ünnepül és jubilál lehető és lehetetlen alkalommal. Ily társadalmi fonákságok mellett igazán lélekemelő jelenség az olyan ünnepély, mint a minőhöz f. hó 31-én a szomszéd Teplicska készül, nem is annyira maga Teplicska, mint a gróf D’ Harcourt-féle uradalom, mely egyik legérdemesebb tiszttartójának, Kadlik Károly úrnak 50 éves szolgálati évfordulóját fogja megünnepelni. Kadlik Károly városunkban is ismert és általánosan tisztelt alak, mintaképe a pontos kötelességtudásnak és becsületes munkának. Az érdemekben megőszült tiszttartó ünnepélyén az uradalom felügyelője Drobek Ferencz úr Dubniczról fogja a grófné ő méltóságát képviselni. A ritka ünnepély egyébként szűk körben megy végbe, a mennyiben az uradalmi tisztviselőkön kívül csak kevés meghívott vendég vesz részt azon. A magunk részéről őszinte jó kívánságokkal csatlakozunk a jubiláns tisztelőihez, kívánva, hogy őt és családját még soká tisztelhessük körünkben. - Anna bál Rajeczfürdőn. Mint minden évben, úgy ez idén is nagy bál készül a fürdőzök védőasszonyának, vagy talán a szép nemben leginkább elterjedett „Anna” nevűek tiszteletére. Július 31-ére tervezik ezt a mulatságot, melyet hagyományos szokás szerint a zsolnaiak is számosan fognak felkeresni. Rajeczfürdő ez évben kivált gondoskodik vendégei mulattatásáról, mint ezt lapunk más helyén is említjük s e törekvés csak előnyére válhatik e folyton emelkedő kellemes helynek. Fürdővendégei is méltatják ezt, mi mellett számuk a legújabb kimutatás szerint 759 - is bizonyít. Minthogy az Anna-bálra külön meghivókat nem bocsájt ki a fürdővállalat, e helyen említjük meg, hogy személyjegy ára l frt, családjegyé 2 frt lesz. - Eljegyzés. Haller Márk lazai birtokos és kereskedő f. hó 17-én eljegyezte özv. Strelinger Ignáczné kedves leányát is Blanka kisasszonyt. - Művészestély. Békei Józsa kisasszony, hazánk egyik legelőkelőbb hegedűművésznője művészeti körútjában f. hó 19-én a rajeczi fürdőben mutatta be rendkívüli tehetségét és páratlan technikáját igen szép és disztingvált közönség előtt. Ritka élvezet a vidéken ily magas szinten álló előadás, mely tekintve a brilliáns kíséretet annál kedvezőbben léphetett előtérbe. Annál érdemesebb dolog volt ez, mert hiszen próbákat is alig tarthatott Hubert Mariska kisasszonnyal, a zongora alacsony hangállása pedig még meg is nehezítette az összhangot. - Ily fényes eredmény után kívánt Békei kisasszony városunkban is egy hangversenyt adni, minden előkészület meg volt téve, a kaszinó készséggel adta át termét a művészi czélra, a hirdetések, meghívók értesítették a közönséget az eseményről. Fájdalom csak értesítették, mert egy kis pirulással be kell vallanunk, hogy az egész csak hiú remény maradt. Oly csekély érdeklődés mutatkozott városunk közönségében, hogy a művésznő kénytelen volt lemondani szándékáról. - A hangverseny elmaradt, mi zsolnának művelt és műpártoló közönséget nem éppen a legkedvezőbb színben fogja a nagyvilág előtt bemutatni. A művésznő kérésére tudatjuk az érdeklődőkkel, kik az estélyre már kiváltották jegyüket, hogy azok árát a jegyváltás helyén visszakaphatják. - Esküvő. Ifj. Seide Róbert povinai uradalmi erdész f. hó 19-én esküdött örök hűséget Farkas Rózsa kisasszonyúak: Farkas József holczmanóczi főerdőmester leányának. - Egyházi hírek. F. hó 13-án volt a lietavai plébánián Lonszky Gyula eddigi adminisztrátor ünnepélyes beiktatása a plébániai hivatalba. A beiktatást Podivinszky Ferencz zsolnai apátesperes végezte s az ünnepélyen a fiatal plébános számos kartársa és tisztelője jelent meg. Megyéspüspökünk a Tvrdy János turzófalvi plébános halálával megüresedett plébániára az ottani segédlelkészek egyikét, Tvrdy Józsefet rendelte ki adminisztrátornak. - Népünnep Rajeczfürdőn. A zsolnai nemzeti szövetség választmánya f. hó 23-án délután 6 órakor megtartotta első ülését. Ez ülésnek tulajdonkepéni tárgya volt a f. évi augusztus 20-án Szt. István király napján a kies fekvésű rajeczi fürdőben rendezendő nagyszabású népünnep. Tekintve azt a nemes czélt, hogy a népünnep tiszta jövedelme a zsolnai nemzeti szövetség javára fog fordíttatni, remélni lehet, hogy a népünnep jól fog sikerülni. Úgy halljuk, hogy Zsolnáról parasztbandérium kivonulása van tervbe véve, hogy mindenkinek alkalma nyíljék a népünnepen részt vehetni, gondoskodva lesz igen olcsó, talán ingyenes oda és visszaszállításról is, a mennyiben a szállítást falusi szekereken fogják közvetíteni. Már magában véve az is élvezet számba megy, ha valaki kirándulhat Rajeczre, abba a fürdőbe, a mely szépségre nézve vetekedik bármely más hazai, sőt még sok külföldi fürdővel is. Kedvesebbé teszi még az e fürdőben levő tartózkodást a házi úr kedves, előzékeny modora s mindenre kiterjedő figyelme. Biztosak lehetünk arról, hogy a házi úr is a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy a népünnepen részt vevők sokáig emlegessék az 1898. évi augusztus 20-át. - Nyári mulatságok. A szórakozás napja volt július 17-ike. Két helyen egyszerre, Budatinban és a városi erdőben folyt a kedélyes táncz. Attól tartottunk, hogy az egyik mulatság a másik rovására sikerül majd, avagy néptelen lesz mind a kettő. Örömmel valljuk be most, hogy csalódtunk ebben a föltevésünkben; Zsolna város közönségét még soha sem láttuk oly teljes számmal s a vidék intelligencziája mondhatni tüntetőleg vett részt a budatini mulatságban. Jótékony czélt szolgált mind a kettő s a siker csak bátorítólag fog hatni a jövendőben hasonló vállalkozásokban. - Előkelőbb külseje volt a brodnói tűzoltóság alapjára rendezett budatini vigalomnak, melynek rendezősége - kivált a meghívón meg nem nevezett hölgyrendezők: özv. Blitz Juliska s Weider Erzsiké, Grünbaum Czeczilia, Braunberg Berta és Neumann Józsa kisasszonyok - az élcz, a tréfa, a szórakoztató ötletek kifogyhatlan egymásutánjával egy perczre sem engedték megcsappanni a jókedvet, az erkölcsi fényes sikert megfelelő anyagi eredmény is követte, a juliális tiszta jövedelme, csak a felülfizetéseket véve 173 frt, mely összeghez a jótékonyságáról általánosan ismert Popper Ármin báró maga 100 írttal járult hozzá. - Szerényebb, de hangulat, együttérzés, vidámság dolgában talán még élénkebb volt az iparosok tánczmulatsága a városi erdőben. Ami első tekintetre feltűnt, az a csinosabbnál csinosabb fiatal leányok nagy száma volt, nem szoktuk őket együtt látni, köznapon észre sem vevődnek a sokaságban, de ott, a táncztér körül virág sorakozott virág mellé és zsolnaiak, kik azt hitték magukról, hogy ismerik városukat, maguk is meglepetéssel tekintettek egymásra. Zeneszóval vonult be a mulatók menete este felé a városba s azon végig a „Hungária” kert fedett helyiségébe, hol megújult kedvvel, fáradhatatlanul folyt tovább a táncz. Anyagilag is sikerültnek mondható e nyári mulatság, a mennyiben az iparos tanonczok jutalmazására szánt alap javára vagy 30 frtot tehettek félre. - Vonatkésés. A délután félháromkor Budapest felöl érkező m. államvasutak gyorsvonata f. hó 23-án teljes félórai késéssel érkezett meg. Ennek oka a lédeczi állomáson megesett váltó eltörése volt, a mi azonban a többi vonat rendes közlekedésében csak igen kevés zavart idézett elő. A bajt csakhamar el is hárították. - Halálozás. Súlyos veszteség érte a zsolnai izr. hitközséget és egy közkedveltségnek örvendő családot egyaránt. Vorzimmer Mór, a hitközség főkántora, hosszú és kínos betegség után, még élete delén, alig 45 éves korában, kedden este 7 órakor jobb létre szenderült, az izr. hitközség egyik lelkiismeretes buzgó hivatalnokát vesztette el a boldogultban, családja pedig a leggondosabb fenntartóját, nem csak mint tisztviselő, de mint ember is mindig hivatása magaslatán állott: tanácsadója volt barátjainak és ismerőseinek, önfeláldozó támogatója a szegénynek. 20 évig működött Zsolnán és a temetése alkalmával mutatott óriási részvét bizonyította be legjobban, hogy mily nagy népszerűségre tett szert ez idő alatt. Városunk közönsége felekezeti különbség nép jelent meg ott de távol vidékről is jöttek kol- □ Zsolna és Vidéke Zsolnán, 1898. július 24. legái és tisztelői, hogy megadják neki az utolsó tiszteletet. A gyászszertartást Buxbaum csaczai kántor magával hozott énekes fiúk karával nyitotta meg, künn a sírhantnál pedig Dr. Friedmann Dávid főrabbi búcsúztatta el szép beszédben. A főrabbi ismert szónoki hevével méltatta az elhunyt érdemeit, alapigéje pedig az volt, hogy adjunk hálát Istennek azért, amit adott és ne zúgolódjunk ellene, ha az adottat ismét visszaveszi: nyugodjunk meg Isten rendeletében. Kiemelte az elhunyt hivatali buzgalmát, ki az elmúlt izr. újév ünnepén, már akkor is nagy betegen elvánszorgott a templomba, hogy ott kötelességéhez híven községe számára kérje Isten áldását és irgalmát. Végül azt a reményét fejezte ki, hogy a hitközség nem fog megfeledkezni derék hivatalnokáról és családjában fogja megjutalmazni érdemeit. - Alig láttunk egyet is a jelenvoltak között, kit meg nem indított volna a szép beszéd. B-g. Építkezés a helybeli kir. kath. gymnasium épületében. Általános volt a panasz, a helybeli kir. kath. gymnasium némely helyisége ellen, melyek idővel annyira inticziált a mellettük levő helyiségek falait is, hogy e helyiségeknek hasznát venni egyáltalában nem lehetett. Eltekintve attól, hogy az intitcziált nyirkos helyiségekben a bútorzat s a tanításhoz szükséges különféle szerek nagyon ki voltak téve a legnagyobb romlásnak, már egészégi szempontból is az égész épület nagyon, de nagyon kifogás alá esett. A gymnasiumi igazgatóságnak már régen történt felterjesztéséré a vallás és közokt. ministerium tekintélyes összeget engedélyezett e régi baj elhárítására s azért az igazgatóság a f. hó 24-ének délelőtti 11 órájára meghívja a helybeli építészeket és vállalkozókat a helyreállítási tervezetnek megtekintésére s estleges alku megkötésére. Árverési hirdetmény. 3018 sz. 1898. A nagy-bittsei kir. jbság. mint telekk. hatóság közhírré teszi, hogy Dr. Holczmann Lajos végrehajtatónak néh. Dudcsik Pomelek Katalin végrehajtást szenvedett elleni végrehajtási ügyében 34 frt 51 kr. tőke és jár. kielégítése végett a rovnei 271., 419., 1838., 1554., 1791., I881. és 2620. számú tjvben foglalt és 423 frtra becsült ingatlanokra a bírói árverés elrendeltetik és annak megtartására határidőül f. évi augusztus hó 23-ik napjának délelőtti 10 órája rovne község házánál kitűzetik. Kikiáltási ár a becsár. Árverezni szándékozók tartoznak a becsár 10%át kézpénzben vagy óvadékképes értékpapírokban a kiküldött kezéhez letenni. Kelt, Nagy-Bittsei, a kir. járásbíróság mint telekkvi hatóságnál 1898. évi május hó 37-én Dr. Sporzon Gyula, kir. Járásbíró Jobb házból való fiúk tanonczoknak felvétetnek. Bővebbet a „Helios” mech. elektr. ipar részvénytársaságnál Zsolnán. 1-3 Árverési hirdetmény. 3312 sz. 1898. A nagy-bittsei kir. jbság. mint telekk. hatóság közhírré teszi, hogy Machaliczky szül. Kheberich Ilona végrehajtatónak Pavelka Ferencz és neje szül. Baránek Mária végrehajtást szenvedett elleni végrehajtási ügyében 33 frt 75 kr. tőké és csatlakozás folytán több végrehajtó követeléseinek kielégítése végett a nagy- bittsei 267 sz.. tjkvben foglalt végrehajtást szenvedettek nevére egészben írt 480 frtra, a 319 számú tjkvben foglalt Baránek Mária nevére ^ részben írt 134 frtra, végre az 526. sz. tkkjvben foglalt Baránek Mária nevére % részben írt 6 frtra becsült ingatlanokra a bírói árverés elrendeltetik és annak megtartására határidőül 1898. évi szeptember hó 9-ik napjának délelőtti 10 órája a nagy-bittsei járásbíróság 6-ik számú helyiségében kitűzetik. Árverezni szándékozók tartoznak a becsár 10%át kézpénzben vagy óvadékképes értékpapírokban a kiküldött kezéhez letenni. Kelt, Nagy-Bittsei, a kir. járásbíróság mint telekkvi hatóságnál 1898. évi június hó 13-án Dr. Sporzon Gyula, kir. járásbíró Győr sz. kir. város felső keresk. Iskolája. A Győr szab. kir. város által fenntartott felső kereskedelmi iskola igazgatósága az 1898/9.iskolai évre jelentkező tanulókat f. évi július és szeptember három első napján veszi fel, de előjegyzéseket időközben is elfogad. A tandíjmentességre igényt formáló tanulók kérvényeiket aug. 20-ig tartoznak beadni. A győri felső kereskedelmi iskola, mely végzett növendékeinek az egyévi önkéntesség kedvezményeit biztosítja, teljesen egyenrangú a volt s a miniszteri rendelet által egyöntetűen felső keresk. iskolákénak elnevezett, kereskedelmi akadémiákkal, és azonos a külföldi keresk. akadémiákkal is. A tanulóknak tisztességes családoknál, mérsékelt díjazás mellett való elhelyezésében szívesen kezére jár a szülőknek, és bővebb felvilágosítást is kézséggel ad! Győr, 1898, június 10-én. Matavovszky Béla, igazgató. 2604 számhoz kb. Hirdetmény. Az alább megnevezett állomásokon összpontosítandó honvéd csapatok kenyér, zab, széna, alomszalma és tűzifa szükségleteinek a folyó. évi őszi fegyvergyakorlatok tartamára ajánlati tárgyalás útján való biztosítása iránt árlejtés fog tartatni és pedig: Mosonban a községházán augusztus 31-én és szeptember 3-án; Győrben a városházán augusztus 28., szeptember 4. és 6-án. Ipolyságon a községházán augusztus 28. és 30-án; Perbetén a községházán augusztus 26. és 31-én; Komáromban a városházán szeptember 2. és 3-án; Győr-Szt.-Mártonban a községházán szeptember 6. 8. és 10-én, a kitűzött napokon délelőtt 10 órakor. Érdeklődők a hirdetmény egyéb adatait, valamint bővebb szóbeli felvilágosítást m. kir. 15. honvéd gyalogezred kezelő tiszti irodájában Trencsénben vasár és ünnepnapok kivételével, délelőtt és délután nyerhetnek. Vágújhely, 1898. július 20-án Wagner Őrnagy k. b. elnök Rostásy Százados k.t. Legjobb franczia mosószer Lessive phénix Phénix-mosószer, J. Picot, szabadalma Páris. A fehérnemű fenntartására és szépítésére. Legjobban moshatunk mindent szappan, szóda, hamu, stb. nélkül. Kezesség ártalmatlanságáért! Chlormentes. Lessive phénix Kapható Zsolnán: Schlesinger Joachim özvegye czégnél. Gyár: Osztr. Magy. Monarchia részére Vácz 1-5. Szivattyúkat, házi, ipari, mezőgazdasági, építkezési és egyéb nyilvános célokra kéz-, járgány és erőhajtásra. Tűzfecskendőket, városi, községi, gazdasági gyári tűzoltóságoknak, harangokat és harangállványokat, templomok, iskolák stb. részére. Bűzmentesen működő pöczegödör tisztító készülékeket, utczai öntözőkocsikat, sárkaparókat készít és ajánl Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvény-Társaság (ezelőtt Walser Ferencz) BUDAPEST, Vl., Külső Váczi út 45. Árjegyzékek és költségvetések ingyen és bérmentve. 1-20 □ Zsolna és Vidéke Zsolna, II.. évfolyam 31. szám 1898. július 31. Zsolna és Vidéke TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak Egész évre 4frt Fél évre 2frt Negyed évre 1frt Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények címzendők Kiadó és laptulajdonos: - Áldori Manó kihez az előfizetések, hirdetések, reklamációk és pénzküldemények intézendők Hirdetési - díjak: Egy 3-szor hasábozott petit sor 5 kr Megjelenik: MINDEN VASÁRNAP Kéziratokat nem adunk vissza A kir. törvényszék és a kereskedelmi czégek. Ellenvethetné valaki, hogy a fennti kérdés megvitatása inkább a jogi szaklapok, mintsem a jelen lap keretébe tartozik. Ezt az állítást azonban tévesnek tartjuk. A jogi szaklapok olvasó közönsége válogatott és befolyásos kis jogász körből áll; más nem igen szokott azokhoz nyúlni, a mi különben érthető is és így igen gyakran felbontatlanul hevernek a társaskörök olvasó asztalain. A fennti kérdés pedig nem a jogász körök speczialitása, hanem mélyen belényúl a közérdekbe, - így első sorban a nagy közönséget kell, hogy érdekelje. Manapság a gazdasági átalakulás kora felé haladunk. Szemmel látható, mennyire leszorul a napi rendről a politikai gravamenek kérdése, a meddő elméleti viták és mily mértékben növekedett a gazdasági kérdések fontossága. A műveltség előhaladásával, a népesség szaporodtával együtt növekedik a kenyérért való küzdelem hevessége is: nehezebbé válik a létezhetés feltétele. A minimumot is megfeszített munkával kell az egyénnek kiérdemelnie. Elmúlt a sült verebek korszaka. Ma már a nagy természet nem táplálja önkéntesen gyermekét, hanem ki kell erőszakolni tőle a táplálást. Ebben az őrületes küzdelemben látható, mennyire igyekszik mindenki kiaknázni a bevételek forrásait. Kezdve a miniszteri tanácsosok és képviselők seregén, kik mohó igyekezettel járnak a részvénytársaságok igazgatósági tagságai után, le az utolsó munkásig, ki az éhség amúgy is ösztökél foglalkozni a kenyér ügyével,- mind a gazdasági kérdés táborában vannak. Ma már nem érünk reá bölcselkedni az ősi kúriák fasorának árnyában, - hanem a czimerrel ékesített családi sírbolt közelében gyárat vagyunk kénytelenek állítani: hallgatni a gének egyhangú zakatolását, - mert élni akarunk, ezért pedig küzdenünk kell. Ily viszonyok között nagy mértékben érdekel mindenkit a kereskedelem ügye, mely a javak forgalmát, a termelőktől a fogyasztók kezébe való átszolgáltatását eszközli. A kereskedelem a legreálisabb, de egyszersmind a legszükségesebb ügyekkel foglalkozik és annyira közelről érint, hogy nem nézhetjük közömbösen, milyen a törvényes ellenőrzés a kereskedelmi czégekkel szemben. De már is felkelti érdeklődésünket. Midőn elhatároztuk magunkat a czímben olvasható kérdés fejtegetésére, első sorban a társas czégekre, különösen a kereskedelmi társaságokra gondoltunk, ezek pedig nem csak bennünket érdeklő ügyletekkel foglalkoznak, hanem mi magunk, értjük a nagy közönség is felette érdekelve van a társaságok pénzügyi helyzeténél. Egyébként a ma már túlzottan fontos tényező, - a hitel is nagy mértekben, mondhatnók egészben a törvényes ellenőrzés kérdésén alapszik. Nem csak azért, mivel az alakuló társaságok elhalmozzák részvényeikkel a nagy közönséget, hanem mert, mindenki szívesebben helyezi pénzét a jól jövedelmező papírokba, mint a takarékpénztárak betétkönyveibe 2 ^ - 4%-os kamatokra. A viszonyok ilyen alakulása közepette, szerfelett fontos, hogy a nagy közönség teljesen biztos legyen a társaságok törvény keretén belül való tisztességes működését illetőleg. - Meg legyenek akadályozva a társaságok a közérdeket esetleg sértő ügyletek keresztül vitelében és meg legyünk óva a gomba módra fejeiket felütő, szedett-vedett, kezdettől humbug társaságok hálóitól. Ezt csak a bíróságoknak megadott ellenőrzési jog erélyes és teljes mértékben való keresztül vitele esetében érhetjük el. Azonban nem csak a kereskedelmi társaságoknál, hanem az egyéni czégeknél is fontos e kérdés, mert itt viszont maga a nagy kereskedelem van érdekelve első sorban, de nézzük a kérdést közelebbről. A magyar kereskedelmi törvény messze terjedő ellenőrzési jogot adott a kir. törvényszékeknek a kereskedelmi czégekkel szemben. Eltekintve attól, hogy ők vezetik a kereskedelmi czégek jegyzékét, melybe a czégek minden jogviszonya időről-időre és esetről-esetre feltüntetendő: ők eszközlik a czégek kihirdetését; ellenőrzik az alakult, vagy megszűnt czégek bejegyzését, illetve törlését; - első sorban döntenek a czégek sorsa felett. Megtagadhatják azok bejegyzését és így semmissé tehetik az alakuló részvénytársaságok minden ügyletét; még az alakulás, valamint bejegyzés után is figyelemmel kötelesek kísérni a társaság működését, bekívánni mérlegét, jegyzőkönyveit: egy szóval őrei a törvényes korlátok tiszteletben tartásának. Szép jog és olvasva a kereskedelmi A "Zsolna és Vidéke" Tárczája Egy fícsúr bukfenczei. - Jó napot, szép Gizikém! - Isten hozta, kis Ferike! - Kérem, édes Gizikém, hagyjon fel már egyszer azzal a gúnyolódással. Hiszen látja, hogy már nagy vagyok, aztán meg tizenhat év súlya nyomja a vállamat. - Tizenhat év! mondja kaczagva a kis bakfis. - Igen tizenhat éves vagyok s ez nagyon sok. Vagy nem tudja, hogy Oroszországban már a gymnasisták is nősülhetnek ? - Csakhogy a gymnasisták nagy urak, maga meg egy nagy semmi és máris házasságról mer beszélni. Lássa, én tizenhét éves leányka vagyok, én már megengedhetem magamnak azt, hogy gondolataimat komolyabb dolgokon jártassam. Mélyen megsértve fiúi, pardon, férfiúi becsületében iszonyatosan kikelt a gymnasisták ellen. „Azok valódi rabszolgák - monda Ferike - azok még nagyobb semmik, mint az utolsó gézengúz, mert azok az ostoba tanárok csak szekírozni tudnak, de tanítani nem. Hiszen még a kerékpározást sem lehet a gymnasiumban tanulni. Hálát is adok az egek Urának, hogy sikerült megszabadulnom az iskola járma alól." - Igen, sikerült megszabadulnia, mikor rendre buktatták, vágott vissza Gizike, a ki a gymnasisták iránt különös vonzalommal volt. - Igaz ugyan, hogy megbuktattak az örült professzorok, csakhogy én sem hagytam úgy a dolgot, hanem szörnyű bosszút vettem rajtok. Egymásután buktattam ki őket a helybéli intézetből, sőt mi több, magas összeköttetéseimnél fogva, oly ügyesen szőttem a hálót, hogy még a direktornak is el kellett kotródnia, hogy az Isten fizesse meg nekik azt a sok szekundál, mellyel ifjú éveimet annyira elkeserítek! - Ifjú éveit? Szegény öregem, igazán sajnálom, fogadja szívem legmélyéből fakadó részvétemet. A kis Ferike dúlt-fúlt haragjában s már távozni készült, midőn a furfangos Gizi a beszédet más irányba terelé. - Mondja csak Ferike, hogyan tudna Ön egy családot fenntartani, hiszen semmi foglalkozása sincsen és ha valaki Nagy Ferenczné akar lenni, akkor bizony fényes háztartást kell vezetnie, mihez pedig sok pénz szükségeltetik. - Micsoda, én nem tudnék pénzt keresni? - Keresni igen, de nem találni. - Találni is bizony, mert szeretném én azt látni, van-e valakinek jövedelmezőbb állása mint nekem. Én a helybeli két lapnak a riporterje vagyok, bicziklimen bejárom az egész környékét és a legjobb s legmegbízhatóbb hírekkel látom el a lapokat, úgy hogy évi jövedelmem felrúg tízezer forintra! Igaz, hogy néha pórul járok, mint múltkor is, a mennyiben azt a hírt hoztam a „Újság" számára, hogy Závodjén az őrültek számára nagyszerű intézetet építenek, mire a závodjeiek annyira megharagudtak, hogy a minap, mikor megint ott jártam, kékre verték a hátamat. De nemesi véremnek az nem igen árt, annál kevésbé, mivel éppen az út fáradalmai miatt több a fizetésem, mint a két szerkesztőnek együttvéve. Ez alkalommal gyönyörű névjegyet is csináltattam. Nézze mily szépen hangzik ez: Vigéczi Nagy Ferencz, a zsolnai lapok riporterje és milliomosjelölt, hogy azonban Gizikémről se feledkezzem meg, a számára is rendeltem névjegyet, íme: Újhegyi Gizike. - Köszönöm szépen. Nagy úr, de mivel fogom én ezt csak meghálálni. -Nem kívánok én semmit, csupán egy csókot aranyos ajkairól. - Csak egy csókot? Az bizony nem sok. Legyen meg tehát a kívánsága. Nagyot ugrott örömében Ferike s már csokra biggyesztette ajkát, midőn Gizike megjegyezte, hogy ő még senkit sem csókolt meg s azért nappal nem is meri ezt tenni. Jöjjön este 9 órakor a kapuba, akkor kijön és megcsókolja. Ferike nagy reményeket táplálva, vidám arczczal ment hazafelé, egész estig fütyörészve jártkelt szobájában: „Végre-valahára czélnál vagyok. Hiszen ideje is, hogy Gizikémtől csókot kapjak. Oly sokat szenvedtem már miatta s oly sokszor szedett már rá. No de most megérdemli, hogy oly forrón, oly hőn szeressem. Beesteledett. Ferike már nyolcz órakor indult el hazulról s érintetlenül hagyta a vacsorát, mivel nagy izgatottságában jóllakott azzal a boldog előérzettel, mily édes lesz egyetlen Gizikéjének a csókja. Gyors léptekkel ért imádottja lakásához s iz- Lil Zsolna és Vidéke Zsolna és Vidéke 1898. július 31. törvény vonatkozó §§-ait szinte hajlandók vagyunk elhinni, hogy lehetetlenné van teve minden jogtalan üzérkedés, - azonban az élet más példákat mutat. Gyakorlatban a kereskedelmi törvény intencziói nem valósultak meg: illetve helyesebben a kir. törvényszékeknél kifejlődött gyakorlat nem valósította meg azokat. A kir. törvényszékek egész ügykezelése rossz. Fő a statisztika, számgyártás gép módra, felhúzott robot munka és a bureaukratismus megöli az érdemet. Ennek oka természetesen nem a törvényszékeknél működőkben keresendő, mert hisz ők csupán a magasabb szférák bölcs akaratának végrehajtói. Ők maguk panaszkodnak az ellen legjobban. Az imént érintett rendszer mellett a kereskedelmi törvényben biztosított jogkör is bureaukratikusan nyer elintézést, a minek természetes folyamánya, hogy az ellenőrzés illuzoriussá válik. Tisztelet a kivételeknek, mert hisz az utóbbi időkben e tekintetben is javulás érezzhető, -hanem általában véve a czégjegyzékekben rendetlenség tapasztalható. Az egyéni czégeknél oly irányban, hogy rég megszűnt czégek is létezőkként vezettetnek, mert e tekintetben a kamarák működése megbízhatatlan, a törvény pedig homályos, a gyakorlat viszont ingadozó. A társaságoknál a közgyűlésről-közgyűlésre eszközölt változtatásaik nem jegyeztetnek be pontosan; az igazgatósági tagok nincsenek kellően nyilvántartva, - olyanok vezettetnek a lajstromban, kik már rég meghaltak: - az okmánytárak rendezetlenek. Ezek csak általános jellemzések, a részletekbe bocsájtkozás nélkül, mert az már tényleg a szaklapok körébe tartozik. Még jobban kifogásolható a társaságok üzemének ellenörzése. Mert hogy állunk e tekintetben? A részvénytársaságok és szövetkezetek időről-időre beterjesztik jegyzőkönyveiket, mérlegüket, tagjaik névsorát - persze egyszerű másolatban csak és ezeket a törvényszék felülbírálja. Kérdjük már most: mint érthet jogász ember kereskedelmi ismeretek nélkül a mérleg felülbírálásához? Közjegyzőileg hitelesíttettek-e a beküldött másolatok? Betekint-e a kir. törvényszék az eredeti könyvekbe? Nem vezetheti-e pórázon a bíróságot egy összejátszó igazgatóság az által, ha hamis másolatokat küld be? A feleletet nem szükséges megadni. E tekintetben tehát rosszul állunk. Ily körülmények között tökéletesen érthető, ha aranybánya részvényekkel becsapják az egész országot; napról-napra jobban ingadozik a hitel: szaporodik a bukás és magával ragad a tönkremenés örvényébe száz, meg száz áldozatot. Röviden utalunk azonban az orvoslás útjára is. Ott van a kereskedelmi ülnöki intézmény, melynél nevetségesebb valami nem is képzelhető, mert ezek az urak még a saját halálos ítéletüket is megszavazzák a zöld asztalnál. Tessék eltörölni e czopfot és helyette minden kir. törvényszéknél kereskedelmi előadói állást szervezni, az előadónak jogi tanulmányain felül kereskedelmi szakiskolát is kellene végeznie, mint kell a bányajogászoknak a bányaiskolát, - azután kellő szervezet mellett előadóvá neveztetvén bírói rangban, az ő hatáskörébe tartoznék a kereskedelmi könyvek, mérlegek helyszínen való felülvizsgálása, a czégjegyzékek vezetése, a csődbiztosság, - szóval minden kereskedelmi ügy, mit azonban ellenőrzés végett tanácsülésben volna kénytelen referálni. Hosszabb tanulmányáért a napidíjakban találna kárpótlást; az állam nem vállalna magára túlságos terhet, - a nagy közönség pedig százezreket mentene meg a maga számára, mert a törvényes ellenőrzés eltiporna minden szédelgést; lehetetlenné tenné a piszkos pénzügyi műveleteket, a mellett nem hatna bénítólag a kereskedelem szabad szellemére sem, mert hisz a czégek szolidságát és hitelét nagyban emelné. Annál is inkább szükséges a gyors intézkedés, mert a szabad kereskedelemnek ellenei napról-napra szaporodnak és ma a XX. Század közeledésekor, vissza akarnának térni a czéhrendszerhez. Már pedig szégyen a rák-, vagy a csigahaladás, ha előre is haladhatunk. Wolff Károly. Térjünk a jobb útra. Halva született gyermek a zsolnai nemzeti szövetség és halotti torát ülték meg a vasúti állomás kerti helyiségében tartott bankett alkalmával-, mondják a kishitűek és bizalmatlanok. De megrögzött kíshitűségökben, megátalkodott bizalmatlanságokban nem látják, hogy a nemzeti szövetség nem csupán fényes szavakat, hanem tetteket is követel tagjaitól a haza, a nemzet sorsa érdekében, mely tettek, ha nem is járnak önfeláldozással, mégis gyümölcsözőleg hatnak a nemzet anyagi és szellemi felvirágoztatására. Ilyenek a hazai ipar emelése iránt való érdeklődés, a hazai gyártmányok fogyasztására irányuló törekvés s ezek által a magyar ipar és kereskedelem fellendítése. Számtalan üzletben és kereskedésben fordultam meg és ha ekkor szemügyre vettem az ott foglalt czikkeket, a legnagyobb sajnálattal azt kellett tapasztalnom, hogy ezek csekély kivétellel mind külföldi gyártmányok, melyek finomság és használhatóság tekintetében gyakran még meg sem közelítik a hazaiakat. És ilyen körülmények között csodálkozhatunk-e azon, ha iparunk és kereskedelmünk pang, ha lakosságunk szegényedik, ha szegény népünk munka hiányában Amerikába vándorol, vagy pedig Német-, és Csehországban keres foglalkozást és oly gyakran hontalanná válik! A nemtörődömség, a nembánomság az egyedüli tényezők, melyek jóravaló felvidéki lakóinkat, közvetve a tönk szélére juttatják, a rideg közönyösség ama funktió, mely hazánkat a szegény államok sorába dönti. „Pató Pál” csak magyar ember lehet. Járjunk csak körül városunkban és látjuk, hogy kereskedőink áruik java részét idegenből hozatják, nem törődve azzal, hogy hazai gyárainknak ilyen mellőztetésével nem csak derék felvidéki, hanem szélesebb körben egész lakosságunk kereseti forráshoz nem jut és ezért is nyomorog. Azt mondogatták és mondogatják, hogy nincsen iparunk és íme, éppen az ellenkezőről kell meggyőződnünk, midőn lehetetlen be nem látunk, hogy felvidékünk sokkal jobb italokat állít elő, mint akár Biala, akár Teschen, akár Graz, vagy pedig Ostrau s, kereskedőink és italmérőink mégis e helyeket használják fel bevásárlási forrásokul, melyeknek lakóiról eléggé jól tudjuk, hogy mily ellenszenvvel, mily ellenséges indulattal és mily gyakran nyilvánuló rosszakarattal viselkednek irántunk! Hazánk sok helyén állítottak már fel posztógyárakat, de ez a körülmény még mindig nem bírt üzletembereinkre annyi befolyással, hogy a magyar pénzen magyar árút vásároljanak. Hazánk számos helyén létesültek czukorgyárak, de ezeknek létezéséről kereskedőink, úgy látszik, nem szereztek tudomást, midőn szükségleteiket egyre idegen országokból fedezik. Hazánk számos helyén épültek gépgyárak, de gazdáink még mindig Angolországban és Ausztriában vásárolják a mezőgazdasághoz szükséges gépeket, ki tudná azonban mindama gyártmányokat felsorolni, melyeket külföldből hoznak be és a melyeket a hazaiak úgy minőség, mint ár tekintetében is gyakran túlszárnyalnak. Ki tudná vidékünk mindama polgárait megnevezni, kik idegen szabókat, idegen asztalosokat, idegen czipészeket foglalkoztatnak, midőn a ruháknak Bécsben, Friedeken s Teschenben való csináltatásával, a mindenféle bútornak Bécsből való rendelésével s a lábbelieknek Brünnböl, Prágából és Bécsből való hozatalával felvidéki iparosainkat háttérbe szorítják, kik pedig az ezredéves kiállítás alkalmával is megmutatták, hogy egy lépéssel sincsenek hátrább a nyugati államok iparosainál, hiszen olyan remek műveket produkáltak, melyeket az egész világ csodált és bámult. Ideje tehát, hogy a hazai ipart felkaroljuk, ideje, hogy hazai gyártmányokat vigyünk a piaczra, mert csak így érhetjük el azt, hogy szegény lakosságunk keresethez s pénzhez jut, csak így biztosíthatjuk magunkat a szoczialismus kinövései ellen, csak így tehetjük hazánkat naggyá s boldoggá! A zsolnai nemzeti szövetség szellemében a legnagyobb reménnyel s bizalommal fordulunk hazafias kereskedőinkhez, érdeklődjenek a magyar gyártmányok iránt, küszöböljék ki az idegeneket és tegyék virágzóvá a magyar ipart! A legforróbb kérelemmel és reménnyel intézzük szózatunkat vidékünk hazafias polgárságához, vásároljon csupán magyar termékeket, viseltessék irántuk érdeklődéssel és bizalommal! A leghőbb fohásszal és imával kérjük az egek Urát, a magyarok Istenét, hogy virrasszon jóravaló iparosainkon, kik csak nehéz és fárasztó munka árán tudnak boldogulni e tengernyi küzdelemben, melyet életnek nevezünk, áldja meg nemzetünket, midőn hazánk iparát és kereskedelmét, mint a nemzet létfeltételét emeli, fejleszti s virágzóvá teszi. S. Henrik. gatottan lépdegélt Újhegyiék előtt, haragudva az órára is, mely éppen ma oly lassan halad előre. Amint így évődik s tépelődik, kilenczet üt a toronyéra. A folyósón kendőbe burkolva előjön egy deli leányalak, kit ruhájáról ítélve Gizikének mondanánk, ha nem tudnók, hogy a ravasz Gizi szobalányukat öltöztette a saját ruhájába. Ferike csaknem magánkívüli állapotában rohan eléje s boldogságtól ittasulva elkiáltja magát: „Édes jó Gizikém!” A kegyetlen Mari - így hitták a szobacziczust - lábával toppanva jelzi, hogy csendben legyen. Feri felé fut, megcsókolja s mintha lelkiismereti furdalásai válnának, visszafut a szobába. Ferike boldogan s vígan vonult vissza s egész éjjel csak arról ábrándozott, mily édes, mily forró volt Gizike csókja és maga előtt látta azt a szép csokrot, melyet reggel számára venni készült. Alig kelt fel a „rózsujjú” hajnal Ferike már a kertész lakása előtt termett s izgatottan várta a kertészt, a kinél Gizike számára gyönyörű szép virágcsokrot vásárolt. A virágcsokorral azután kilencz óra felé beállít Gizikéhez, elmondja neki, hogy a mennyországban sem érezné magát jobban, mint tegnap este a csók után, hogy kimondhatatlan élvezetet és gyönyört nyújtott neki csókjával s éppen ezért hálája sem marad el, - fogadja addig a virágcsokrot, míg majd más módon rója le háláját az édes csókért. Gizike színlelt elragadtatással hallgatta végiga szépen betanult szónoklatot s keményen rászólott a szomszéd szobában hallgatózó Marira, ki nevetésével feltűnővé tette magát, megköszönte a meg nem érdemelt virágcsokrot s azt monda, hogy semmi ajándékra sem tette magát érdemessé és azért nem kér és nem vár tőle semmit. Ferike, ki arról volt nevezetes, hogy sem pénzt, sem titkot nem tarthatott meg magánál, ez egyszer nem árulta el, hogy éjjeli zenét szándékozik neki adni, kezet csókolt a hamis Gizikének s eltávozott. Este a kávéházban sikerült az örökös pillanatnyi pénzzavarban szenvedő Ferikének nagybácsiját megpumpolni. Czimborái társaságában kiment a czigányokkal Újhegyiek elé, akik a délutáni gyorsvonattal Trencsén-Tepliczre utaztak, hogy Gizike leányok eljegyzését itt megüljék. Ferike, ki erről mitsem tudott egymásután huzatta a legábrándosabb magyar dalokat és torka szakadtából zengte el sebzett szíve bús panaszait. Midőn azonban látta, hogy senki sem mutatkozik és hogy a szobákban egyiptomi sötétség uralkodik, keserűen csalódva állott odább. Újhegyiék harmadnapra már otthon voltak. Amint ez Nagy Feri tudomására jutott azonnal sietett Gizikéjét felkeresni. Gizike azonban, a ki azóta, hogy eljegyzését Üveges Lajossal megtartotta, valamivel komolyabb lett röviden így szólt: "Nézze, Nagy úr, Ön még fiatal és kicsi, már pedig én kis Nagyot nem akartam s azért kezemet másnak adtam. Legyen boldog! Isten Önnel!” A kis Nagy búsan ballagott hazafelé s a legújabb értesüléseim szerint beleszeretett a kis Mariba. Várnay. OTTHONUNK. Hogy ismerkedünk? Kigyulladtak a nagy bogárszemek az ablak bársonyfüggönye mögött, mintha meghívó pillantást vetnének felém a készülő ünnepélyre, mely a szép sugár leány nevenapján összetoborzotta az egész -------------------------- OCR felismert nyers szöveg -------------------------- rokonságot és n város fiatal, fényes reményekkel kecsegtető arszlánjainnk javát Még nem ismertein személyesen mit az imádandó lényt, kit n szomszéd, illetve vis ii-vis ház előtti kertben oly gyakran szeinlélgettem, a mint a füvet gyomlálgatta ápolva szeretett, virágait; máris eszményemmé lett. Hogy voltam erre képes, én. a rideg psychológmi, anélkül, hogy kifürkésztem volna nemes tulajdonait ? Megfejtem. Ideálomat is esek Ivlekkutató természetemnek köszönhettem. Nem egyszer láttam járkálva ablakom előtt, melyben szokatlan figyelemmel vizsgálgatfa rózsa selyempapiroshn burkolt, virágcsúszóhon álló fehér Muutiier-szegfüi- nmt, Kedvenez virágai voltak, hisz ilyenek diszlettek az ö ablakában is. Olykor az arra menő koldusokat ajándékozta meg adományaivá), kik ismervén jó szivét, gyakran látogatták. Es mily kedves volt, midőn apró testvérkéjével játszott, kis ruhácskát varrt, vagy a fűben olvasgatott! Tini első regényei voltak. Estig egyru-másra csokrokat hordtak hozzá. Irigyen gondoltam küldőikre. Elhatároztam, hogy én is merészen neki állok és kertészem a legelőkelőbb csokrot vitte át hozzá „egy tisztelőtől". Világért som engedtem volna meg, hogy megmondja, kitől hozza! Odú voltam az örömtől, midőn virágaim közül való kaméliákkal láttam meg az aranyszegélyű égszin függöny mögött. Csillagkeltekor kivihígosodtak a vis-á-vis ház termei. Megnyíltak az ablakok és én át mertem nézni. Függő gyertyatartók és a hosszúkás terem mindkét végén étellel, borral telerakott asztalok és körül állított pamlagok látszottak át. Összegyűlt a vendégkoszorn. A ezigányok is megjöttek és helyet foglaltak a széles szárnyas ajtó előtt. Vígan szólt a duhaj jókedv részegítő hangjain a siró-biró hegedű. Végtelenül boszaukodtam. a mint szobámon kopogtattak, hogy felvertek álmodozásomból. Belép valami otromba fehércseléd a kiszncziú fajtáitól. Száját sem tátja, inig rá nem förmedek. mit. akar. Finom hajtású, szagos, rózsás levélkét keresett elő kosielkája alól. Kiragadom kezéből, mert úgy látszik, maga sem tudja, mi szándéka vele. Es mily meglepetés! Ilonka volt aláírva. Mohón futottam át a kedves sorokon. .Szívesen lát vendégei között és szerencsijének tartja, ha megjelenem. Az angyal! Meghívó volt. Tán megtudta valakitől a kis hamis a csokor küldőjének kilétét. De nem haragudtam meg kertészemre. A kiszucsiankának észnélküli állapotomban azt sem mondtam, jövök-e. nem-e: egyszerűen elküldtem. Lázban voltam. Istenem, azt sem tudtam, mitevő legyek. Sokáig elábrándoztam volna, ha újra fel nem zavarnak a szomszédból átjövő zenehangok. A pecsétes levélkét gondosan összerakdostam, elzártam és rögtön öltözködéshez fogtam. Divatos szabású feketémet vettem fel. E válságos pillanatban minden bátorságom cserben hagyott, nem mertem élmenni. Nagy valahára összeszedelőzködtem és leértem az utczára. Holdvilágos est volt, mégis tántorogtam. Nem kerülhettem el fátnmomat. Éktelen robbajjal döczö- gött el mellettem egy lajtorjás teherkocsi és mielőtt kitérhettem volna, meg volt a kalamitás: sárral freccsent végig. Boszusan vissza kellett térnem, ez nem jót jelentett. Zúztam-törtem mindent a szobámba érve és ez eszeveszettségomben fellöktem a diófaállványon százötven éves ingaórámat, mely egyetlen emlékem boldogult nagyanyámtól. ítttüzem engedett. Türelmetlenül vártam, mig a sármakulák rajtam megszáradnak, aztán sikerült elvégeznem a kefélés akrobatái műtétét, Újból neki indultam, de már nagyobb elszántsággal és óvatosabban. Sárczipőt is húztam és egy kötéltánczost megszégyenítő biztonsággal és graczio- zitással az utcza másik oldalán termettem. Beléptem a kapun és egyenesen az ajtónak tartottam. Oldalt, sűrűn fügefák és forróövi bokrok állottak díszes ládákban. Ezek rnögé húzódtam és leskelődtem. Betoppanni azonban, ne add Isten! Utóvégre mégis elkammogtam az ajtóig: itt azonban meg kellett állnom. Lépések közelednek, hátrafordulok és — szerencsétlen ügyefogyottságom! — bele- lökődöm egy mártást vivő lakájba. Két torok sikoltása: az enyém, hogy végig öntöttek az Ízes vendeg- szoptatóval, meg a lakájé, kinek kezéből kihullt a drága porczellán, mely csörömpölve ezer darabbá pattant szét. A katasztrófát csak mártástócsa, tál- töredékek, meg a hüledező lakáj jelölték, mert én megugrottam, mielőtt a zajra előrohanú házbeliek és vendégek észrevették volna. Uram Istenein! A kapuban utolért egy markos kéz. Isti barátom, ki szerette zavarba hozni az em- bert, megragadott és visszaczipelt a vendégek elé, kik ezalatt már tisztába jöttek a történtekkel és dévaj kaczajjal fogadtak. Szép ideálom is meglátott. Elpirultam és a kedves leány felém jött, hogy felbátorítson. „Se baj! Öltözködjék át iijból! De siessen ám“! Szú nem jött ajkamra, grutulácziómat is el az erdőnek csúfolt Chraszt jubileumának s hosszú kocsisorban puskákkal és kúpokkal, hajúikkal és messzelátókkal. sőt rendőri fedezet mellett vonult a díszes vendég kellő fogadására. Az erdőbe érve letettek a s/ebbnel-szebb koszorúkat, melyekkel a győztes vadászok homlokát dí-ziteudök voltak, felállították a diadalszekeret, melyen a lienie, vad a fóvedász vezet,-,- mellett a váro-ba -/állítandó volt. A hajtők hajtottak a nop/.k e-ahohak. a radá-zok lőttek ebire is. hana t,-, jobbra i~. balra i.-. de az előkelő vadnak nyoma veszett. A gonosz nyelvek azt n*be»g<>tik. hogy csak késő ege! tértek vissza a hős vadászok, minthogy rastelték kudarezukat. Igv kellett nekik, miért irigyelték az egyszer mulató Chrasztot magas vendége miatt! — Részünkről azonban sokkal valószínűbbnek tartjuk, Imgv váro.-unk ravasz és leleményes vadászai vsak el akarták ijeszteni a közönséget a Chraszt látogatásától, m-hogv a nyulakat s foglyokat elriaszsza. melyek ellen augusztus l-től kezdve irgalmatlan hadat szándékoznak vezetni. — Tűzeset Csaczán. F. hó 2*-án hajnali 724 órakor a c s n r z a i Vízivárosban a Kiszucza hídja közelében álló Branner-féle ház. melyben Bránil e r asztalos és .S ú g h o Ignácz hir. végrehajtó laktak, eddig ki nem derített okból kigyulladt, teteje leégett s annyira megrongálódott, hogy lakhatatlanná vált. Noha a lakók ingóságaiknak nagyobb részét megmenthették, mégis kemény csapás érte őket a csaczai lakáshiány okozta hajléktalanság alakjában. — A mentési munkálatok körül kifejtett buzgalomért kiváló éli smerés és dicséret illeti K o m p a n e k András és Piehler Emil tűzoltókat. — Eljegyzés. G I a s e 1 József helybeli J.iliir- nevü kereskedő kedves leányát. I.eontin kisa-szomt eljegyezte A t e I r á t h József belgrádi kco-sk'-d". - Hangok a közönség köréből. Tisztelt Szerkesztő l'r! Bebizonyított tény, hogy Zsolna városa egyre emelkedik, de amiál sajnálatosabb tünemény az. hogy lakosainak a szaporodásával s rohamos fejlődésével nem tartanak lépést a közbiztonság érdekében teendő intézkedések. így Valiiban esemény számba megy, ha az utczan rendőrt lehet látni. Pedig akadna tán elég dolga. Nem is akarjuk azt felemlíteni, hogy az utcz.ik tisztán tartása, a rend fölötti őrködés a rendőrök hatásköréi«' tartozik, nem akarjuk azt bolygatni, hogy a réteken és sétahelyo- ken, de az utczákon is ezigányok garázdálkodnak, legények duhajkodnak s vakmerő viseletűkkel nem egyszer vuszélyeztetik a közbiztonságot, hanem igenis csak arra akarjuk az illetékes hatóság hee-es figyel mét felhívni, miért nem szaporítjuk a r e n- dőrö k számát, ha ugyan rendőrüknek lehet őket nevezni, akik még karddal sincsenek ellátva. Miért nem rendelnek ki rendőröket az éjjeli őrjáratra, hiszen valóságos botrányok történnék majdnem minden éjjel, melyeket gyakran magok az éjjeli muk is előidéznek, minthogy jogaikkal s köteles-egeikkel tisztában nincsenek. — Szép benyomást szerezhetett magának a minap egy idegen utazó Zsolna városának a viszonyairól, midőn két éjjeli őr körmei közé került. Ezek a papucssos és soha el nem süthető puskával s rozsdás fogpiszkálókkal, aztán még nyáron is sipk ával folruházott ideális polgári őrök agyba főbe verték ti kissé kótyagos fejű idegent a helyett hogy őt lakti sára kísérték volna. S aztán, mint olyanok. a kik dóig ukat jól elvégezték, diadallal tértek be a hold által estik ritkán bevilágított mellv!;r.t- eztíba és az éjjel hátralevő részében — egy ház falához támaszkodva édes álmukat alndtók. — 1 öbb adófizető polgár, — Saját légszeszkészülék minden házban! Kitűnő és rendkívül praktikus találmányról értesítjük t. olvasóinkat. Ugyanis J a n i s c h és társa gyára Budapesten forgalomba hozott egy légszeszfejleszto gépet, mely által minden oly épület, mint nyaraló kústéíy, szálloda, kávéház, vendéglő stb., ahová légszesz vagy villamos müvek bevezetve nincsenek, világító és fűtő légszeszszel ellátható. Ichát nemcsak világításra, hanem fűtési, sőt műszaki ezé- lokra is kiválóan alkalmazható. Máris nagy sikerrel használják lakások, irodák, vendéglők szállodák stb. világítására: főző, vasaló, olvasztó vagy melegítő kályhák fűtésére: motorok hajtására és általában minden oly czélokra. melyekhez közönséges kőszén- gáz használható A gép kezeleset bárki 1 2 óra alatt elsajátíthatja, a fejlesztett legszesz teljesen ártal inatlan és n e m r o b b a n é kon y. Ezen gép által előállítva, a légszeszvilágitás nem drágább, mint a kőszénvilágitás. Ajánljuk az érdeklődőknek, hogy nézzék meg a technika ezen zseniális találmányát, kérjenek árjegyzéket és prospektust, melyet ingyen ős bérmontve küld Janiseh János és Társa légszesz és vizvezeték-berwidvzéai gyára, Budapest, VI. Csen- gery-utcza 74. — Meghívó. A c s a c z a i ifjú ság f. évi augusztus <>-án a -Buková“ nevű erdőben túnczczal egybekötött nyári mulatságot rendez, amelyre már nagyban folynak az előkészületek. Kedvezőtlen időjárás esetére este t/ull-kor tánez a Politzer-fele szálló ? termében. Személy égy 2 kor., család jegy 3 kor. Zsolna, H. évfolyam. 35. szám. 898. augusztus 28. ZSOLNA is VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ElötizeUai árak: Egósz évre..............4 frt. Fél évre ...............2 frt. Negyed évrü .. 1 frt. Egyes szám ilra 10 kr. Mizériák. A ktúiikula napjait éljük. Itt a forró időszak és vele köszöntöttek be ama bajok is, melyek gyakori kísérői, a di ftéri a és a vörbeny; de ezek csak ott szokták kísérni, hol vigyázatlanságból, vagy restségből, avagy ha úgy tetszik, ősi nemtörődömségből tárnak előttük kaput. Nehéz volna annak megállapítása, hogy ez esetek melyike forog fenn minálunk; va- lószinű, hogy karöltve járnak, egymást támogatják — a mi és ártatlan gyermekeink romlására. Elhiszszük, hogy ez állításunk fel fogja kelteni a hivatalos körök tiltakozását. Ámde erre rövid válaszunk ez: letagadni, takargatni lehet bármit, sőt nem is megy újságszámba sem, de ezzel fel nem támaszthatják sem Zsolnán, sem Ŕajeczen azokat a szegény gyermekeket, kik az utóbbi két hét alatt a járvány áldozataiként hullottak el, sem irt nem csöpögtetnek szüleik vérző sebére, sem meg nem. nyugtatják, azokat, kiknek van félteni valójuk — gyermekük. Avagy nem fogják letagadni, hanem ájtatos képpel a kegyetlen végzet rendelésébe való alázatos megnyugvással fognak felsóhajtani: .,Isten csapása’.“ Szép és épületes dolog lesz ez és illik is a jámbor lelkűkhez, de elfelejtik, hogy a jóságos Isten nem büntet érdemetlenül. Pedig rászolgáltak és naponta újabban és bőven szolgálnak reá erre a büntetésre, vagyis inkább vakmerő könnyelműséggel idézik azt fel. A „Zsolna és Vidéke" Tározója. A fiakker. A koronázási ünnepély alkalmából Pestró utaztunk. Az erdős Kárpátoknak már csak körvonalai látszottak a hajnalpiros szemhatúron, midőn a vonat a pozsonyi alföldre kezdte okádni kormos füstjét. A felkelő nap csalóka fényben vetette szét pir- kadó sugarait a fa-övezte mezőkön, a távoliján a futó hegyormok regényes kékje olvadt a szélsebességgel tovarohanó felhőfoszlányok ködös gombolyagaiba. Körülöttünk aranykalászos búza, mélyen hajló tengeri és szagos akácz diszlettek beláthatatlan térségeken. Hajnalban a fővárosban voltunk. A nyugati pálaudvaron megvárt Bandi rokonunk, de nem kisért el Izabella-utczai lakásunkra, hol szállást nyertünk egy jószivű és a nyári kánikulát megtűrő, éveit-mult „özvegy“ asszonyságnál, ki férfigyűlölő, öreg kisasszony létére mindig feketében járt. Gyászolta az elérhetetlen szerelmet. Koz- máné asszony különben ritkán alkalmatlankodó jogász testvérével képezte az egész háznépet. Pompás kocsi hozott ide a zajos palotasorok között. Magát a kocsist grófnak lehetett nézni. Megjegyzendő, hogy a magyar fővárosban a fiakker-kocsisok csak elvétve viselnek paszomántos libériát, vagy fehér czilindert és olyan német fecskefarkot vehetnek 1 '1, mint akár fashionable Bandi öcsénk vagy az első mágnásgavallér. Három hétig volt szándékunk a kiállításon felelős szerkesztő: Dr. MAYER GYÖRGY kihez u lap szellemi részét illető közlemények ezimzendők. Kiadó és laptulajdonos: Aldori Manó hová az előfizetések, hirdetések, reklntnáczlúk és pénzküldemények intézendők. Tessék végig tekinteni városunkon; ha van szeme a látónak, ha nem akarja önmagát ámítani és a saját kárára önmagát megcsalni, úgy be kell ismernie szavaink igazságát. Igaz az is,; hogy az unalomig ismételtük már az alább el mondandókat, de meg kell tennünk most újból — és lehet, hogy még százszor — tpert nehéz a hallásuk, lassan jár a felfogásuk kereke, későre értik át a valót. . Nem akarják belátni, hogy vajmi k e- v é s a vizünk a város belső területén én ez a kevés is többnyire ross z, mert a kutak talaja át .meg át fertőzött. De nem csak a talaj fertőzött, de ott folyik a házak megett a büzhödt trágyáé, ott keres lefolyást, a merre talál és lAAiyesebben a kutakba szivárog. Es ezt a jaget iszszuk, ezzel f ő z ü n k. ' De v i zve z e t ék azért mégMjn kell, — protestálunk ellene, vagy leguAb is elhúzzuk még egy jó darabig. Azt sem látják, hogy hány udvaron állJialomszámra, szabadon a hónapokig gyűjtögetett ganaj. Kell a gazdának, hiszen ez ád életet. Igaz, ád életet, de ád melléje oly levegőt is, mely telve van a rothadó anyagok raiazmáival és baktériumaival és a mely gyilkosabb — élvezeti vizünknél. Azt sem látják, hogy közutainkat mikép lepi el a por, a tisztátalanság, mint válik rajtuk a folydogáló mocsokviz — éltető párává. 0, hiszen söpri k is az utczákat sátoros ünnep, főispán-járás és más exczellencziás alkalommal. Söprik bizony, de ha kedves előtted a tüdőd épsége, maradni. Napról-napra vártuk Bandit, mert nagyon szerettük őt. A házmestert, házmesternőt szakadatlanul ostromoltuk kérdéseinkkel, keresett-e valaki. De csak nem jött meg. Biz, nem hittük volna, hogy nem fog meglátogatni, hisz különben oly jó fin. Ö az a híres professzor is, kinek az a baja volt, hogy vedenczei elválaszthatatlanul ragaszkodtak osztály- termőkhöz*, még periig két esztendőre. Családi hagyomány’ szerint igy bukott, meg kot kis testvérem. Hiába volt jó fin. Kergette ezalatt az ördög szekerét végig az egész Izabella-utczán, mely — mindenki tudja — nem ér bizony csak a falu tornyáig. Elfelejtette czimünket és nem tudott ránk akadni. Hogy jól elmulatott egy éjjel a Műcsarnok-kávéházban, boros hangulata először is rokonai felkeresésére indította. Merre? Mit gondoljon ezzel, hisz borban az igazság. A helyes utat is csak az találja el, — legalább ez hite a strucztollas tót kocsisnak — ki abból a bizonyos „geográfiából“ ivott. Városi emberünk is volt ily okos és tapasztalt filozófus. Bekopogtatott tehát valamely házba, nem is nézte házszámát. Hisz a jó Isten egyenlőkké teremtette az embereket és a pesti palotákat: nincs azok közt különbség. Tudja a kő, hol járt az esze: cserben hagyta annyiszor fitogtatott tájékozottsága. Felment rfz első, a második, a harmadik emeletre és talán felmászott volna a vasajtós padlásra is, ha zárva nem találja. Csak akkor tért magához, mikor a padlás vasajtaján fel nem fedezhette névjegyemet. „De furcsa vagyok“, gondolta magában és megütötte zavart rejtő homlokát. Boszüsan távozott el és ácsorgott az utczán, gondolta, „majd elém hozza őket a szél“. De szél bácsi mást gondolt és Bandi unni kezdvén a dolgot, sziláján megölte az apostolok lovait es újra elvag- Hirdetési dijak: EííV 3-szor hasábzott petit sor fi kr. M E <; JELENIK: MINDEN VASÁRNAP. Kéziratokat nein adunk rissza. jámbor olvasóin, úgy feléje ne menj nyár derekán az ilyen söprésnek; belefúlsz a felvert, portengerbe és ha végig söpörtek vagy egy utczát, — akár élűiről kezdhetnék. Az utezák locsolás á t még nálunk fel nem találták, lehet, hogy a jövő század valamely vállalkozó szelleme Zsolnán is megkötik á z t a t j a. De azért fázunk a c s a t o r n á z á s t ó l, húzzuk-halasztjuk, hátha lefolynék innen valami abból a drága léből, mely annyira szivünkhöz nőtt. Végén jutottunk már? Sajnos távolról sem. Nézz ki. szives olvasóm, a piaczni, tekints körül egy ki>sé a gyümölcsös kofák és szekeresek között. Láthatsz ott bőven kast és kosarat, de vagy éretlen, vagy rot- hadó félben lesz a tartalma. Ámde ez mellékes, ügyeljen kiki arra, a mit vesz: hiszen elég az, ha beszedik a piaczi vámot, még a piacz orvos-rendőri felülvizsgálásával is törődjenek? „Sohase hallott erről az öregapám sem és mi okosabbak akarunk lenni azoknál?" Való, szép okoskodás. — hacsak nem a mi egészségünk rovására okoskodnának igy! Merényleteknek mondhatjuk ezeket a dolgokat testi épségünk ellen, de vagyoni helyzetünk sem sokkal kedvezőbb. Ott állanak szerteszét a város belső területén a- gabonás csűrök, a zsindelyess, kémény n é 1 k u 1 szűkölködő viskók, a jobb házak állandó veszedelme gyanánt. Pedig az utolsó évek nagy tíizkatasztrófáiból tanulhattunk volna valamit, különösen kettőt. tatott ugyanabba házba. hol az imént jártában hiába utánunk kutatott. Ezuttal egyenesen a házmesterhez állított be és meg akarta győzni arról, hogy ott lakunk. Majd hogy ki nem dobta szobájából az izmos, bőgős hangit házmester, ki valaha mészáros lehetett és felvitte az Ég dolgát egészen a házme-terségig Bandi megérezte, hogy nehéz feje van és most tán valami bolondot tesz, hát szépecskén haza billegett. A mint azonban kissé rendbe szedte kapitoliumát, —• úgy hozta a világ sorja -- egyet gondolt. „Az ötös számúban jártam, hátba a tizenhetes szám alatt laknának“? Mi már nem is vártuk, rá sem gondoltunk többé, legfölebb kis fiam kérdezősködött Bandi bácsi felöl. A három hét is lejárt, az elemózsia, az isten-adta pénz, megfogyott, haza készülődtünk. Rendbe hoztuk málhánkat és konflist rendeltünk a házmesterrel, két óra múlva el kellett utaznunk. Az idő előhaladt és konflisnak semmi nyoma. Jól tudják, hogy a fővárosi fiakkerek nem a homéroszi gyorslábú hősök! Leszóltuk a házmestert — Bandival rendesen fordítva történt —■ és újólag elküldtük a kocsiért. Útra készen felpakkolva és fellobogózva úti köpönyegekkel várakoztunk. Türelmetlenül fel és alá jártam szobánkban, egyszerre nagy lárma ütötte meg fülemet. Hallom, a mint az elhízott, öreg házmes- terné. az ördög mátkája, szálja a végtere megjött fiakkerkocsist Mindinkább hangosabb lett a kriminális zaj, mert a házőrző argusszemű mesternének nem állt el a szája. „De mortuis nil, nisi benő, — az élőkről tehát minden rosszat“, mondja a német költő. Sohsem szerettem azt az öreg asszonyt, ki ti földszintről felkoezogott a legfelsőbb emeletre, majd ismét le, minden apró szemétért megdorgálta a ese- Zsolnán, 1898. Zsolna. éa Vid+ke.augusztua hó 28, hogy elejét vegyük a tűz támadásának és hogy védekezzünk ellene, ha kell. Az elsőt még szigorú tnzrendőri szabályzat alkoúsával és életbe léptetésével el lehetne érni, a másikról jobb nem is beszélni. Nem akarunk személyeket bántani, mert jól tudjuk, hogy nem »ak a vezetők hi- há-ak. ha egy egy intézmény balra -ül el. Mélyebbre hat nálunk a romlás és alaptényezője az. hogy a zsolnai semmi tekintélyt n<*m akar elismerni, sem fegyelmet nem túr. ahhoz még igen bizalmatlan is, - amire tapasztalatai vezethették. Erkölcsi baj ez, mélyre ható baj. de nem gyógyit- hatlan. ha komolyan akarjuk orvosolni. NézetüuK szerint azonban éppen ennek az utolsó körülménynek — a komoly a k a r a t n a k — vagyunk a legnagyobb szűkében és ez magyarázója a többi fogyat- kozásnak is, melyek testi épségünkét és vagyoni biztonságunkat, sőt végső elemzésben még kulturális haladásunkat is fenyegetik. Mert, hiába szépítjük, a mi oskolázta-tásunk is vajmi fogyatékos. Küzdöttünk egy polgári leányiskoláért, elütöttek tőle, jutalmul még meg is gyanu- -itottak. meg i> rágalmaztak érte. Es az eredmény ? A megye közigazgazgatági bizottsága már elrendelte a létező elemi leányiskola bezáratását. - ha kell, karhatalommal — és uj leányiskola emelését a vár-»- költségén. Ezt a szerencsétlenséget az elemi iskola felsőbb két osztályának beszüntetésével. ami a polgári iskola nyomán önként bekövetkezett volna, megelőzhettük volna. Most örvendhetünk, ha egy évi moratóriumot kunyorálliatunk ki oly áron, hogy leánygyermekeinknek talán fele iskola nélkül marad. Sajog az ember szive, megremeg a lélek a sok baj, a sok csapás láttára, de nem zárkózhatunk el az igazság elől: m a- gunk vagyunk mindezeknek az okai. • Itt áll előttünk a gyermekrém borzasztó valóságban, ott a visszafejlődés minden erkölcsi nyomorával - memento! Ne leplezzük a dolgokat, de fogjunk hozzá a bajok orvoslásához, mert félő, hogy elkérünk és drágán, nagyon drágán fizetünk meg közönyünkért. Megyei taniigylink. Trennen vármegve általános tantestülete az alább közölt kérelme lapunk hasábjaiba való felvételét kéri. Midőn a ' legnagyobb kézséggel adunk helyet e kérésnek, nem- mulaszthatjuk el, hogy azt külön szives olvasóink* figyelmébe és nemes pártolásába ajánljuk. Mindnyájunk közős és szent erdeke a tanügy támogatása, hiszen csak jó és müveit tanító nyújt kezességet arra, hogy gyermekeink, kiket az önnevelésére és gondozására bízunk, igazán olyanokká lesznek, minőknek azokat látni óhajtjuk,. , Igaz, hogy képwrdéink kulturális színvonala közoktatási kormányunk fáradozásai folytán a legkedvezőbben emelkedett és ep ezért teljes bizalommal fogadhatjuk az ott nevelt tanítókat. Szorgalmas, ügyes és az élet feladatainak megfelelő férfiakat kapunk iskoláinkba, kik tikárnak is, tudnak is jól tanítani. Csak egy nagy hiba van s ez is a visszo- nyokból folyik. A tanitó, bármily törekvő is, hivatásánál fogva a vidékre, van utalva, a faluhoz van kötve, mert csekély ájn ama boldogok száma, kik városban működhetnek. Ebből következik az a veszedelem, hogy a tanító súlyos és fárasztó kötelessége teljesítése között, meg lévén fosztva azi önművelés, a tovább-képzés eszközeitől — elpnrlagiasodik. A haladó évekkel nem növekszik ereje, nem tökéletesedik képessége, sőt ellenkezőleg ernyedj hanyatlik, Ezzel a tapasztalt ó- fájdalmasan érzett tóny-nyel akar szembeszállni 1 re ne són vármegye tanító testületé és ezt a, törekvését eléggé dicsérni, eléggé magasztalni nem h-iľt. Nem önzés az részéről. nem magának kér itt az egyesület, sőt ellenkezőleg a m i számunkra. a m i javunkra, kér hasznos és alig érezhető befektetést. Amit tőlünk kérnek, azt gyermekeinknek bőven vissza fogják aduk amit nekik adunk, azt gyermekeink fogják élvezni! Azért ismételve nem csak a legmelegebben ajánljuk t. olvasóink figyelmébe e sorokat, de közmű v e 1 ő dé s ünk,ma g v a r hazánk nevében kérjük is őket, hogy a|d teheti, támogassa ebben a tanító testületet. Olvasóink kényelmére, kik talán restelnének minden csekélységet ;elcsomagolni és elszállítani, i lapunk kiadóhivatala -is elvállalja a gyűjtést és a begyűjtendő adományokat remleltatése helyére fogja juttatni. A szerkesztőség. Kérelem. Felesleges volna hosszasan bizonyítgatni, hogy az emberi művelődésnek nem lehet határa, nincs záróköve; ellenkezőleg az iskolákból kikerült kiképzettek is csakhamar visszamaradnának, ha folytonos és állandó önképzés útjánmagokat nem művelnék. Az ifjúság nevelése- és tanításával foglalkozó tanférfiaknak meg épenséggel szükséges, hogy szakszerű önképzéssel ismeretüket mindinkább gyarapítsák, tudásukat fejleszszék, hogy mindig a kor színvonalán állva hoz s általában minden művolt emberhez azon tiszteletteljes kéréssel fordulni; mél- toztassanak a felállítandó Trencsén várm. tanítók könyv-és szertárához, ki-ki saját könyvtárának 1—2 példányával (lehet paodagogia, tudományos vagy szépirodalmi mű) avagy tanszer gyűjteményének 1—A2 darabjával hozzájárulni, illetve ezeket U oc s e k György tantestületi elnök ezimére T roncs én b c beküldeni. Az irodalmi értékű legkisebb mü-vecskék is hirlapilag nyilvánítóit köszönettel fognak vétetni és leltárunkba adományozó megnevezéssel bejegyeztetni. T r e n c s ő n, 1898. aug. 25-én. BocsekGyörgy Grossmann Adolf tantest, önök. tantest, első aljegyző. OTTHONUNK. lédet és egész nap pörölt. lelkiismeretesen viselte gondjit növendékeiknek, valóban értékes szellemi a háznak, mely az -övé- .olt; a cselédek erkölcsének, k k kincseket nyújtani képesek legyenek. mindig boszantották: az urasá- goknak, k k Vármegyénk taöitósága e feladatának teljes kapunyitásért nzetgettek: gyerekeinek, kk tudatában csak nem régiben tömörült egyletté természettudósok mind, mert jövendöfgették az esőt í napnyugtáig rikácsoltak és különösen gyomrána Szeretett volna állat lenni, mert annak nagy gyomra va i. (De nagy állat is volt!) . épen azért, hogy általa az önművelésnek egy ^hatalmas tényezőjét teremtse meg magának. Az éktelen zsivajra figyelmessé lettem. .Itt lakna Az alapszabályok a Trencsén vin. ált. Kozmáék* ? k tanítótestületnek egyenesen kötelességévé kérdi egy'ismerős" hang. .Itt bizony! Ht teszik a tanítói könyv- l liakkerek!* kiáltja a vén banya. ..Százszor.,,., , ■ , ,, , ,;, maguk miféle liakkerek!* kiáltja a vén banya. ..Százsz< és tanszertárak s is küld értük az ember és csak az titokó pillanatba jönnek el. De nagy urak! Nézzek a napbspűt. mily sáros a n a ifjúsági könyvtárak létesítését. Az elnökség ennélfogva már hozzá is fogott a csizmája, azt sem tudta megtisztítani. A tüzes mennyi ő kezdeményező lépések megtételéhez, ámbár csapjon magába. Nosza, mi lelte? Sápadozik. mintha - - - - a az ifjú egylet maga még nem rendelkezik azon guta ütötte vón meg. Majd megmosom én a fejét, (e • -t e i .. i i -i c i j * O ,<9 0 , , q ,'n CT, IZ“ I PIPTT y,, Plt tP* IZ“ tilt M O m T TP Ili"! 1T ________Tz"* ~_ i i, a _ i ••________ •• ••_• i ii anyagi erők felett, amelyek ily nagy feladat szappan nélkül. Kirázom a lelkét! Még könyörögni kell ■ ° , ■ J hozzá, hogy jő pénzért kiszolgálja az embert. Az uraságok sikeres megadására okvetlent szükségesek. majd lekéstek a vonatról-. .Hallja anyuka-, kiáltja közle Es mégis erős a hitünk, hogy a varmegyei a mézes szavaktól niegázott ember, .ne terefecséljen-! tanítóság eme közös óhaja, mely teljesen Ajtóm (•lőtt voltak már. megnyitom, hogy lássam, ,]f, „aov közönség mkonszenvére m a a a mé ó ,, TT . a . . a •• a méltó a művelt nagy közönség lokonszenvéie, mifele pokol zenéje jarja ottan. Hat karjaim köze rohan , °, , , . ’ a lihegő ember, kit az imént úgy le- főzótt a liázniesteri é nem marad pusztán meddő kívánság, hanem és megcsókol. .Kandi bácsi"! mondjii kis fiam és befut ti — az ige minél előbb testté lesz, azon “mamáért meggyőződésünknél fogva, hogy a minden jó A házmesternó nem tudta, mire vélni a dolg< t. és nemes iránt fogékony művelt közönség ez >könyödött, .A nagyságos úr!4 Többet 111 !.n .. . , , , ť . megrökönyödött, .A nagyságos úr!4 Többet ”’W|dani. Már ez egyszer megjárta zsortölo dühével. Nagy öröm volt, de lekéstünk a vonatr ügyet is jó akaró támogatására érdemesíteni ... HÍC. • ól fogja. Ezen reményben bátorkodunk a különböző vezetőihez, egyesületek és intézetek tanügy barátokhoz. könyvkereskedő és könyvkiádók- Kultúra asszony haragja. Midőn 0 Felsége szeretett királyunk születése napján itt Nagy-Bittsén 3 fiatal, de nagy tehetségű művész által adott igen jól sikerült hangversenyéről az olympusi istenek italától mámorosán haza ballagtam, egy bájos hölgygyei volt találkozásom. „Honny sóit qui mal y pense!“ E szép fiatal magyar asszony homlokát csillagkoszorú övezte, melynek messze ható fénysugáriban mindjárt ráismertem imádott Kultúránkra és mélyen maghajtva magamat, üdvözöltem, de ő morózus maradt. Nincs lesujtóbb, mint féltett kedves nőnek a neheztelése. ■■ ■ ■ ........ El akart előlem suhanni, de én könyörgéssel kérdem haragos viselkedése okát: „oh. felséges nő, mit jelent haragodnak pírja arezodon És ő szólt: „Azt hittem siettemben, hogy valamelyik itteni gyermektelen, gazdag fiskális, vagy, hát nem akartam veled szóba állani, de ime látom, hogy te vagy édes fiam, ki engem szívvel, lélekkel szolgálsz önzetlenül, hát neked megmondom, hogy mit jelent a harag pírja arezomon. — Hát ládd. fiam, az édes atyám, a magyar Géniusz elküldte ide tavaly J ászay Marit s azt mondják róla, hogy kudarezezal távozott. Nem sértés ez rám nézve? Én tudom, hogy boszusággal, nem kudarezezal távozott: abbeli boszusággal, hogy őt itt meg nem értették, őt, a halhatatlan Elektrát és most újra küldött ide 3 unokát édesen zengő húros hangszerekkel, hogy ezeknek az előadását megértik bizonynyal; hisz a zene internaezionális nyelv, minden művelt nemzet érti s a műveletlen kedveli. — Be is mutatta művészetét T ó t i s Elsa hegedűn, F á b r y Anna meg a szivek húrjaiba markoló hangján. (Ez a legolcsóbb s legritkább hangszer.) Nevorál István pedig Störrcr billentyűin. Es játszottak szépen, gyönyörűn, hogy a köny-nyem csordult örömömben. Büszke önérzettől dobogott szivem a boldogító tudatnál, hogy ez az én művem, tíz én termékem, ez magyar művészet. . — Ti is viharokat csináltatok oda bent tapsokból : akarom mondani ingyen jegyekből s lelke-. sedő tombohistokban egy vágtató ménes dobogása hangzott minden darab végeztével s oly harsányan dörgedezték a „hogy volt“-ot, az „ujrát“, hogy azt gondolná az ember, hogy ily fővárosi uj építményt ledöntő hangtól minden tehetősebb műpártoló zsebében felpattan a bugyelláris és megujrázza a belépti dijat. " — Oda álltam a Heller-szálló elé, ä Petrovszka partjára, hova a szomszéd lakosok lóczákat hoztak ki. hogy lábaik el ne fáradjanak a hallgatásban, és lestem a hatást. Igen, künn lestem, mert a közönség is künn leste a zene-élvezetét. — Ne gondold fiam, hogy a szegény, műélvezetre áldozni nem tudó plebset értem, oh. nem! Arra a p. t. finom publikumra ezéfozok, mely válogatott ételeket eszik s finom italokat iszik s melyet nagy tisztelettel környeznek csak azért, mert az „iritelljgenczia.“ — Es ki nyújtotta neki az intelligeucziát ? Nem-c én, a magyar műveltség? Nem várhatom-o tőle joggal, tőle, mely itt a magyarságot- képviseli, hogy mágnes legyen, mely mindenkor jó példával előljárván, a nemzeticégi elemeket magához vonzza magához húzza, tapaszsza ellenállliatlanúl ? Nem követelhetem-c tőle, hogy ne csuk a „gázsi“ édes csengésű melódiáját értse meg? Nem követelhetem-e, hogy most, midőn a birodalom másik feléből a „szláv konföderáczió“ eszméjének gyújtogató tüz- csóváját dobolják át felénk, ez a mi kis magyar kolóniánk annál éberebb; annál erélyesebb, annál sovinistább legyen hazafias színezetű cselekedetekben? .. Zsolnán, 1898. Zaolna. 'Vi délre. augusztus hó 28. Semmi iránt, a mi magyar, itt közönyt matatni nem szabad, mert öltig, ha az ostoba gőgös „pánkok viseltetnek lenéző közönynyel, sőt gyűlölő ellenszenvvel minden iránt, a mi magyar. Csak egyet fogadnak szívesen: állami sznb-voncziot Vasút van, hid lesz, tanítói ö-öd éves korpótlék tárgyában most van fent az instanczia. Aztán csak tessék benyújtani a m. kir. minisztériumhoz a tervezetet, azonnal összeköti a magyar állam az Elbát a V ággal hogy Nngy-Bittsének legyen — k i k ö tő j e. — r. ÚJDONSÁGOK. — Leányiskolánk sorsa.. A megyei közigazgatási bizottság egy a minap városunk elöljáróságához leérkezett kemény határozatata felrázta azt nyári nyugalmából; Már régen vajúdó ügyet, a sz. --Vinciéről elnevezett irgalmas nővéreink vezetése alatt álló r. k. leányiskolát, érintette a leirat. Ismerjük már régén- ennek az iskolának a dolgát. A vármegye tanfelügyelője nem egy panaszos felszólalása előzte meg. bőven beszélték meg a nyilvánossúg előtt is; végre a járási orvos egy hivatalos véleménye dűlőre hozta a dolgot. Dr. Hammerschmidt Alajos kijelentette, hogy az iskola termei szőkék, túl vannak zsúfolva és egészségtelenek. Ehhez a tanfelügyelő hozzáfűzte, hogy a tanítás is alig kielégítő, mert sok növendékkel, egyesített osztályok mellett egy-egy tanítónő alig mutathat fel jó eredményt. Ily viszonyok között minden szorgalom, minden törekvés hiába való. — Ily előzményekből folyt a közigazgatási bizottság határozata, mely lakonikus rövidséggel elrendeli, hogy a járási főszolgabíró zárassa be rövidesen, ha szüksége mutatkoznék, még karhatalommal is az iskolát, — a várost pedig kötelezi, hogy uj leányiskola felállításáról gondoskodjék. Rövid szó, de súlyos következményeiben. Alig néhány nap választ el az uj iskolai év megnyitásától és most hirtelen honnan vegyen a város alkalmas iskolai helyiséget, még ha bérelné is, honnan vegyen alkalmas tanerőket, még ha alkalmazni is akarná azokat; Mert a püspökre és a rendelkezése alatt álló irgalmas nővérekre ily körülmények között számolni nem lehet. A megyés püspök már ki is mondotta szavát: ha bezárják az iskolát, belenyugszik, uj építkezésekre ne is .gondoljanak, lugiem, térjenek vissza aAtrávórék eredeti rendeltetésükhöz, t. i. vezessék tovább a Wurm-félc árvaházat, mint olyat, az alapitó értelmében. — A dolgok ez állásában foglalkozott az iskola ügyével f. hó 23-án a város képv. testületé, 24-én pedig a róm. kath. iskolaszék. A városi képviselő testület csak egy módot talált a megélhetésre, azt, hogy egy esztendei halasztást nyerjen. Elhatározta, hogy szakértőkkel megvizsgáltatja az iskola helyiségeit és meghatározza, hogy mindenik osztályba hány tanuló vehető fel, egy év alatt pedig intézkedik az ügy végleges rendezéséről. Az iskolaszék hozzájárult a képviselő testület határozatához, csakhogy azzal toldotta meg: hívják fel az irgalmas nővéreket az árvaházban fentartott, kisdedóvójuk beszüntetésére, hogy ezáltal ; a leányiskola részére egy' nagy termet és egy tanitónőt nyerjenek, így legalább a ül. leányosztályt el lehet választani a IV-iktől, az óvóköteles gyermekek pedig — közel 300-an vannak — látogassák a városi megfelelő intézetet — Az ügy ilyenformán ideig-óráig el van intézve, de az uj leányiskola kérdésének már ki nem térhetünk. Ahol 220 leánygyermek neveléséről, oktatásáról Van szó. ott komoly és a korhozméltó megoldást követelünk. Ez nem lehet más, mint legalább is G osztályú felső leánynépiskola; Arról, hogy mennyivel előnyösebb volna a 4 osztályú népiskola mellett egy ugyancsak 4 osztályú polgári leányiskola“ felállítása, arról ' most nem akarunk szólani. Eleget irtunk már e tárgyról és úgy érezzük, még lesz bőséges alkalmunk e tárgygyal foglalkozni. Most a pillanat szükségéről van csak szó, ezt kell kielégítenünk.— Mint értesülünk, a leányiskola megvizsgálására kiküldött városi bizottság már eljárt megbízatásában és ennek eredményeként közölhetjük, hogy a jövő iskolai évre a következő tanulói létszámban állapodott meg. A mostani I. osztályba felvehető 31 tanuló, az együttes n. V. VI. osztályba 3G, az együttes Hl. és IV-be 40, az óvoda termében 72 gyernnk fér el. Ha tehát az irgalmas nővérek elfogadják az iskolaszék javaslatát és az óvónak szánt termet leányiskolájuk kibővítésére használják fel, úgy elegendő számmal fogadhatnak be tanulókat Így talán el lehet kerülni azt a szükségszerű városi határozatot is, mely ki akarja rekcszteni az uj-zsol- nai és kassa-oderbergi vasúti alkalmazottak gyermekeit a leányiskolából. Ezeknek az érdekelt vasutak sem állíthatnak hirtelen iskolát — s a XIX. század végén még Zsolnán sem maradhat oly tekintélyes számú leánygyermek iskola nélkül. - Természettudósok városunkban. Csak kevesen vettek tudomást ama fiatal emberekből álló társaságról, mely a vidék geológiai tanulmá- nyozűsával foglalkozva, a minap városunkat is érintette. A fiatal tudósok,— mint egyik tudósítónk, ki velük érintkezett, irja.r— érdekes felfedezést tettek a e h u m e c z i dombnak a Vágra néző lejtőjén. Találtak ugyanis számos-, színes csigaházat, melyek egy ma már kiveszett tengeri csigafaj maradványai. A dolog csak úgy magyarázható meg, hogy volt idő, mikor a tenger habja, födte Zsolna gyártelepeit és virágzó mezőit — Magát a csiga faját még meg nem határozhatták, csak annyit tudnak, hogy rokona az Algéria vörös homokjában, de szintén igen ritkán fellelhető krétakori; szép képződményeknek; Az érdekes leletet mint haBjuk, beküldötték a budapesti tudományos társaságnak, honnan talán nem sokára bővebb felvilágosítást kaphatunk vidékünk egy nem is sejtett ritkaságáról. ; — Iskolai hír. Már a minap jeleztük, hogy a. vallás- és közoktatási ni;' kir. minisztérium elrendelte, hogy a zay-ugrócái felső népiskolát polgár ifi ti is ko Iá r a alakítsák át és ki is fejtettük, mily szép reményeket fűzünk tanítási, de kivált magyar közművelődési széóiponthól ez uj iskolához. Mint most hivataloson értesülünk f. évi szeptember elsején kezdődnek az uj álltam polgári iskolánál a beiratások. Oly tanulók léphetnek ez intézetbe, kik négy elemi osztályát sikerrel végeztek s ezt vagy isk. bizonyitványnyal igazolják?A'tagy megfelelő felvételi vizsgálatnak vetik alá magukat. A beiratkozáshoz ezen kívül még születési. és, ujraoltási bizonyítvány is szükséges. Oly tanulók, kik tandíjmentességre tartanak igényt, vagyoni Viszonyaikat községi hiteles szegénységi bizonyitványnyal kötelelesek kimutatni. — Az intézetnél előrpláthatólag a latin nyelvet is fogják tanítani, hogy ez által a tanulóknak a gymnasiumba való' esetleges átlépését megköny- nyitsék. Ez idén a polgári iskolának csak első osztálya nyílik meg; — Ismerve a zuy-ugróczi viszonyokat megemlíthetjük még, hogy vidéki szülők aránylag igen olcsón helyezhetik el ott tanuló gyermekeiket. — Fillér mulatság.’ A fillér estélyeket a lefolyt télen rendezett bizottság elhatározta, hogy f. hó 28-án a városi erdőben d. u. 2 órakor nyári mulatságot rendez, melyre a fillér estélyeken oly szép számban megjelent és esetleg újból részt venni szándékozó t. közönséget szívesen látja. A mulatság piknik-szerű, a zeíiéröl a rendező bizottság gondoskodik. Kedvezőtlen idő esetére ti fillér estélyt este a zsolnai kaszinó helyiségeiben tartják meg. — Hiszszük, hogy a fillér társaság e mulatsága ép oly nagy látogatottságnak fog örvendeni, mint téli mulatságai és a kedélyes hang, mely máskor az estélyeket oly kellemesekké és vonzókká tette, most sem fog hiányozni. ’i — Eljegyzés. D u s ch n i tz Jakab kassai kereskedő f. hó 19-én eljegyezte Ripper Mór helybeli szeszgyáros kedves leányát Leona kisasszonyt. Ripper Leona ki társas köreink, kivált fillér estélyeink igen kedvelt alakja vólt, már eddig számos üdvkivánatot fogadott, melyekkel mi is kisérjük jövendő otthonába. — Tolvajlás Puchóú. F. hó 24-én; hajnali 2 óra tájban Klein Mór puchói órás.erős csörömpölésre ébredt fel. A felriadt ember még látott egy a sárral betapnsztott • és azntán benyomott ablakon benyúló kart, de mig ajtót ilyitott és üldözőbe fogta a betörőt, már utói nem érhette még a fellármazott éjjeli őrökkel sem. Azonnal jelentést tett ugyati az ottani csendőrségnél, kik bár még jéjjel fogtak a nyomozáshoz, eddig eredményt néni, mutathattak fel. A tolvaj egy arany és két ezüst órát emelt el, melyek Klemnél javítóban voltak s ‘így a szegény óramüves tetemes kárt szenved, ha nehr sikerül a merész betörőt és a lopott holmit kézre keríteni. — Tűzvész. Tompa vészharang és óriási lárma s vészkiáltás zavarták fel városunk lakosságát f. hó 24-én reggeli álmából, ü y u r i s s Antal helybeli lakos csűrét tehénpásztóra bosszúból felgyújtotta, nem törődve azzal, hogy urának 4710 frtnyi kárt okoz, a melyből csak 2400 frt terül majd meg, mint biztosított összeg. A jó madarat sikerült is elfogni s most a járásbíróság börtönében várja a megérdemlőit büntetést, folyton ábrándozva arról, mily, szépen sistergett a tűz és milyen rendkívüli ügyességet fejtettek ki a závodjeiekkel szövetkezett tűzoltóink rozsdás, elhanyagolt s a város tulajdonát képező eszközeikkel, melyekkel mintegy harmóniában áll a mindinkább érezhető vízhiány. — Esküvő Nagy-Bittsén. F. hó IG-án Dvor á k Emil középiskolai tanár Nagy-Bittsén oltárhoz vezette M a l o b i e z k y Gabriella kisasszonyt. Kellemes feltűnést keltett, mint ottani tudósitónk megjegyzi, hogy az egész szertartás m a g y a r nyelven folyt, mit' igazán mi is megelégedéssé1 és örömmel veszünk tudomásul. — A zsolnai kir. kath. gymnasiumban a javító és pótló vizsgálatokat, úgy a beiratásokat is a rendes időben tartják meg. Az első osztályba jelentkező tanulók iskolai, születési és ujraoltási bi- zonyitványnyal tartoznak megjelenni. Jóllehet az intézetben még folynak az átalakítási munkálatok, mégis hiszik, hogy lehetséges lesz a tanítást már szeptember 4-én megkezdeni. ■ — Eljegyés. F ra n k I Bernét, a Nográd megyei páifalviú üveghuta tekintélyes hivatalnoka eljegyezte G r ii n b e rg e r Aranka kisasszony t Nagv- Bittsén. Esküvő. F u h r Leo orsovai tisztviselő szeptember . hó- 11-én d. u. ',,4 órakor tartja meg a zsolnai izr. templomban egybekelését L i n k s z Miír helybeli kereskedő kedves leányával Mariska kisasszonynyal. - - Olvasóink figyelmébe ajánljuk Szabath Henriette k, a. lapunk mai számában megjelenő hirdetését. A nevezett úrhölgy, képzett és tapasztalt tanítónő létére teljesen megérdemli a t. közönség figyelmét és támogatását. — Tánczmulatság Rajeczfürdőn. A f. hó 20-án a rajeczi fürdőben a zsolnai nemzeti szövetség javára rendezett tánczmulatságnn erősen meglátszott — a fürdői idény vége. A mulatni vágyó közönség sokkal gyérebb volt a hasonló alkalmaknál ott jelenkezőnél, de azért nem volt hiány sem jó kedvben. sem kedélyes hangulatban, sem vig tánezban. Leszámítva az említett hibát, a Vmezmulatságot igen sikerültnek mondhatjuk. — Ünnepély Várnán. Mint utólag értesülünk. Várnán is megünnepelték felséges urunk születése napját. Kivált a virágokkal feldíszített izr. templomban szép volt az ünnepi isteni tisztelet melyen nem csak a hitközség tagjai, hanem a községi elöljáróság és a csendőrség is megjelent. Magyar ima. magyar hazafias ének zengett, szóval méltó volt az ünnepély az alkalomhoz. — Nemzeti színészet Zsolnán. Mezei Béla, a nyitrai színház igazgatója 2ö tagból álló társulatával városunkba érkezett, hol Eehegaray ismert. szép drámájával -Folt, mely tisztit* kezdte meg előadásait. A színházi darabok sorozata egyelőre 1G előadást ölel fel, melyeket leginkább a modern Operette- és népszínművekből állítottak össze. — A társulatot jó hírnév előzi meg — kivált énekes tagjait eddigi működésük alatt igen dicsérte a kritika — s igy reméljük, hogy a nyári idő daezára. nálunk sem fognak pártolás nélkül szűkölködni. Balogh Árpád, .a társulat titkárja és baritonistája, ki tudomásunk szerint, egy időben a budapesti népszínháznak tagja volt, most a bérletek gyűjtésén fáradozik. A körszék bérlete Hí előadásra 12 frt, a zártszék-é 10 frt. Vasárnap. 28-án Strauss operetteje _A ezigánybáró* kerül színre. Hétfőn -A kék asszony*, operetté. Ezt követik: A kis alamuszi. Feri kisasszony. Diplomás kisasszonyok. — Szerencsétlenség. Haladásukban nem igen tudjuk nyomon követni a nagy városokat, ha vannak mégis néha viágvárosias vonásaink, úgy ez többnyire csak a hibákban nyilatkozik. Önkény telemül fakadtunk e panaszra, hallván azt. hogy N a g y- B i 11 s é n egy könnyelműen „svihákoló* kocsis ke- reszülha|tott f. hó 22-én B n g y i s István 3 éves leánykáján. Az elgázolt gyermek szörnyet Imit. — Névváltozás. T n g e n d h a t ruttkai orvos fiai Szigfrid és Sándor, kik nálunk is ösmert igen törekvő fiatal emberek, vezetéknevüket belügyminiszteri engedélyivel Turóczi-ra változtatták. ] Szabath Henriette I j saját lakásán az Obi i dalo vits-féle házban L j szeptember l-töl kezdve magyar, német, E franczia és zongoraórákat ad. á Minden szombat délután franczia t á r- s a l g ási órát tart 2 korona havi fizetésért; jé résztvevők jelentkezzenek szeptember k l-től fogva. f r umim "j Es werden noch einige Mechaniker- Lehrlinge in der elektrotechnischen Fabrik der »Helios« Act.-üesellschaft in .Sillein aufgoimmiueu. RTäliereB daseľbat. ***** Zsolna és VldLélce- nugusztus hó 28 Bérbeadási hirdetmény. IIOĽ.V Zsolna van> SZIVATTYÚKAT TŐZFECSKENDOKET hiti, Ipari, meiögudasági, épltkeiésl és egyéb nyilvános ciélokra kés-, járgány és erőhajtásra, Vŕ’iw.c.AcH crn ÄA n oň r». városi, községi, gazdasági és gyári tűzoltóságoknak, folyó évi szeptember hó 15-töl 6 (hat) évre 600 frt (hat száz frt) ,-vs k:k:aita-i bérösszegben 1898. évi szeptember 15-ik ti.ipj.iii joggal. A törvényhozások, a társadalom bizonyos mértékben engedtek is már e jogos kívánságnak és mit tapasztalunk? Az eredmény a nő igazsága mellett döntött, A nő lelkiismeretes hivatásában és e tekintetben felülmúlja a tértit, de mi fő. a nő sokkal szerényebb és igényei csekélyebbek és azért olcsóbban dolgozhatik. A hivatalnoknő. vagy tanítónő mindig nő marad, varr, főz, mos magára, nem mulat férfi módra, ez tehát veszedelmes versenytárs. Veszedelmes? Nem az. Mi inkább azt mondanék k o m o 1 y és ez illendőbb sző is, mert minket férfiakat is nagyobb komolyságra int. De a nő is érzi ezt és ebből folyik törekvése a teljes egyenlőség felé. Részt akar az állam, a társadalom vezetésében, politikai jogot akar, a parlamentbe, a bírói székbe vágyódik. Es megtagadhatjuk ezt föle? Ideig-óráig talán igen, de nem az idők haladtával. Ma mé‘g hiszünk abban az okoskodásban, hogy valamint testi szervezet«- kép.e- lenné teszi a honvédelemben való résztvevősében. úgy szellemi élete túlnyomóan a sem oldották meg a nőkérdést sem ;i törvényben, sem a társadalom nagyon is konzervatív szokásaiban. A férfiú, a műveltet értjük, mii a galantéria és a gyöngédség bizonyos szabályai szerint Ítéli meg a nőt, de bármennyire tiszteli is benne a hitvest, az anyát, mégis csak a maga alárendeltjének tekinti. Viszont, ha a magyar nő urának is szólitja férjét, mégsem annak szolgálója, hanem felesége, házas társa. E tekintetben tehát jogos panasza nem lehet és ha a nő mégis küzd egyenlőségéért , annak okát másutt kell keresnünk. Nem elégelték ők meg a házas élet bizonyos gyámságát, hanem kényszerítő reájuk nézve az a körülmény, hogy mai társadalmunk nmgneheziti nekik a házas életbe való belépést és ennél fogva maguknak is kenyérkeresőkké kell lenniük. A primitívebb életviszonyok között a kereső családfő rá van utalva a f e n- t a r t ó gazdaasszonyra, mi több, a család minden tagja egyaránt veszi ki a maga részét a szerzésben. Ez jó és helyes, de — sajnos — tünedező félben van. Most már túlságra vergődik a városi élet és lenyomja a mezei gazdálkodást: a hajdani kisiparos számos esetben enged a gyári nagyiparnak és maga is beáll gyári munkásnak. Kereset«.: csekély, tehát nagyon is meggondolja, hogy nősüljön-e, alapitsou-e családot? Még nagyobb a baj a középosztályban. Az életszükségletek méregdrágák, indirekt adóink óriásiak, az igények azonban -— a modern kultúra egyik legsajnálatosabb kinövése — oly nagyok, hogy a kisebb hivatalnok nagyon is szerény dotácziója mellett nem tarthat el családot rangjához illően. Odahaza behatóbb revízió alá vettem vásárolt h olmimat s egy növénygyűjteményre akadtam.melynek l elesajtolt növényei alatt a név mellett egy-egy elmés megjegyzés, sőt itt-ott egy versike is van írva finom 1 arezolatú nőirással. E könyv elolvasása után megbizonyosodtam róla, h ogv az P-né nővérének, Ilkának a könyve volt, kiről azt h allottam, hogy oly különös volt, hogy még verseket is o Ivasott. Talán megbocsátják nekem az indiszkvecziót, ha most elárulom, hogy még sokkal különösebb volt, mint a h ogy í’-né hiszi, mert nem csak olvasott, hanem még irt i; verseket. Bemutatok egy néhányat a jellemzőbbjei közűi s Ítéljék meg költői tehetsegét. még se tehet1 em, ha már alkudozni jöttem, ne vásároljak valamit. Vettem tehát nehány belletriszti- kai munkát s egy-két képet — a keretéért. A „Galanthus nivalis- glosszája: Sok ifjút láttam, hidegen hagyott, Azt mondták rólam, hogy jégszirt vagyok Es ezt már én is majdnem elbivem, Mig egyszer csak egy ifjú jött elem. Eiry ifjú a ki jobb a többinél. Ki hazugságban czifrát nem beszel, De igaziján is igen szellemes 8 maskara-mez nélkül is kellemes. A múltkor nékem ibolyát adott 8 kért olvadjak: a hó is olvadott S azóta láng fut által eremen S ez olvasztó tűz, a hő szerelem. Atyám ez ifjút szintén kedveli. Jónak, szorgalmasnak diesérgeti. Anyámnak ám sehogy se' imponál. Csak léha fráter nála ideál. S jönnek hozzám az ismert léhütők. De most sokkal unalmasabbak ők; Most legjobban a magányt kedvevelem, Ekkor csak ő, a lelke van velem. Mikor adta kézremegve Csukló hangon ezt rebegte: Tűnjön tova szive hava, szép Ilonka! Az ibolya, kis ibolya is azt mondja S a havas föld, a hideg föld meghallgatja. Viola t r i c o 1 o r. Szép pillangó a trikolor viola. De a lepke röppen ide s amoda; Mint virágról virágra száll a lepke, Jár leánytól leányhoz a legényke. *♦ Rosea canina. Szépszinű szirommal, Szédítő illattal Ijgy csábit a rózsa! Ha vágyom letépni Zäohiio, kedély világába vész és ez befolyásolja, sőt homályossá teszi ítéletét. De így van ez valóban, vagy csak nii férfiak költjük ezt a magunk védelmére? All-e még az a régi felfogás: -legyen az állam a férfié, a család legyen a nőé?“ Az új világ, az amerikai, az uj-zealandi tapasztalatok ellene kezdenek szólani ez okoskodásoknak és nem fognak egyszer lehullani a mi előítéleteink is? Azt hiszszük, hogy igen. sőt. hogy hamarább, mint gondolnék. El kell majd ismernünk a nőt t c 1- j e s e n egyenlő rangú társunknak és akkor kívánatos, hogy az is legyen tökéletesen. Azért, adjuk meg neki a módot és lehetőséget a maga kiművelésére, hogy igy természetes úton oldhassuk meg a nőkérdést és ne alkossunk a már amúgy is fenyegető állású férfiproletariátus mellé még újabb és irigységükben és kielégítetlen vágyaikban talán még veszedelmesebb n ő-p role t á rókát! Ez az igazság, mely ellen hiába fogunk küzdeni. Iskolai nyomor. Feltárniuk ismét az iskola ajtai. melyek két hónapon át zárva voltak; sietnek a szülök gyermekeikkel. a kik ez idő alatt kipihenték a testi és szellemi megen'rlU'tést. hogy beírassák őket, helyet biztosítsanak nekik az iskolapadokban, beszerezzék számukra a szükséges könyveket és iskolaszereket. Ti jó szülök, a kik úgy sziveteken hordjátok gyen, a Ill-ba 4!l. a IV-be 41. összesen 211 tanuló. Ez a szám előreláthatólag még szaporodni fog. — nos. alap ez egy fögyninasiumra ? Egy pánszláv kndarcza. Folyik a tisztiét pánszláv urak nyílt és titkos munkája, a magyar állam nagyobb díszére. Ritkán ugyan. mégis megesik még "nálunk is. hogy az ilyen urak körmére koppintanak egy kissé. így tett a rózsahegyi szulgabiróság is,"mely az ismert zászlósértő Szalva odavaló könyvnyomdászt most körözi és f. ho 2-án Zsolna n is kerestette. Szalva ’*r szökésben van, de hiszszük, hogy el nem kerüli megérdendett jutalmát. Esküvő. Heller Márk laázi kereskedőf. hó 11-én d. e. 11 órakor tartja meg esküvőjét Strehl inger Blanka kisasszonynyal a zsolnai izr. templomban. ' _ Gyermekcsiny. Egy a „Studnicskán“ lakó mosónőnek kis lánykája a vasúti pálya mentén elment egészen Nedetzig. Két napig oda volt Szombat reggel hozták be parasztok, a kik az eltévedt gyermektől csak annyiban kaptak útbaigazítást, iiogy ô egy studnicskai mosónőnek a lánya. Az anya éppen a piaezon volt midőn a gyereket elhoztak. Megrendítő volt a találkozás. A kislányka ujjongva futott anyja karjai közé, az anya örömében hangosan sirt, mialatt nagy csődület támadt. Ujjongva vitte haza megtalált gyermekét. — A zsolnai kir. kath. gymnasinm alum-neurni ügye. Az önzés napjaiban jól esik látnunk, hoAv akad még mindig oly humánus tett, melyben embertársaink iránti szeretetünk, a jó szív megnyilatkozik. Ismeretes dolog, hogy a vallás es kozoK- tatásügyi miniszter úr fölszólitására országszerte megindult ama mozgalom, mely a szegényebb es szegény sorsú tanulók anyagi fölsegitése végett, igyekezett alumíniumokat, vagy másféle jótékonyczelu egyesületeket fölállítani. — Zsolnán is megindult a mozgalom és pedig a helybeli gymnasitmu igazgatóság kezdeményezésére. Azonban a gyűjtés eredménye kielégítő nem volt. Ekkor B j c s o v » z ‘ y Károly a helybeli kir. kath. gymnastom humánus és felikölt szellemű igazgatója tanárhirsaival egyetértve ezen jótékony ügy fellendítésére a múlt tanév h- ;: S Ír» Tó ama tan. Ilik gtII I- dedü Hraliovecz .loz-vt nO ni. ÍSzv. -auy l >,.lldol l 1 4.,. Ív o, Vitai 2 2'. Iv-tyal ľer. mv lo írt. Majerc-ik kr. Mikit MIT ■ kr. i kr. Kittsiuiszky Antid i.ii kr. ľiit.-eh Utto Kie-z Havid 1,0 kr, W.-rtln itner tljula . werden sofort aufgenommen felvétetnek u. dauernd beschäftigt bei Beiratások a városi óvodában. |POHLNER J. f J. POHLNER & Nemzeti színészet. M ryekvz^tul ’JJ'Tt kdL FJtvni win tudunk 7. »sípjain d- tanúi 'mida-z-zák. mivel ellenkező ' e\-'' k.-llí.leg clknőrizni el m-etben az tbbeli kötél,- ' -a értelmében 20 írttól iát • . büntethetők. .; a tamtá- |i-cn kezdődik. Uj vágóhíd Kiszuczaujhelyen. I j bútorgyárában, TESCHEN (osztr. Szilézia.) | X' Möbelfabrik T E S C H E N Tanitás megkezdése az izr. iskolában. V .it. i-ki.l.tl.au a tanév ,-t t. hó, 1-én imm-pélvcs i-ti-nti-ztcb-tt,-!. a rend, - tanítást f. hó ä,.,’.» kéz- KITŰNŐ I CSEMEGE SZŐLŐ -ajnáJni'^. iniTt ki ijjbói a mug n utasuknak w ^ztí-f állítanak ki azok. SkolEü hjr, A z-ofri.ii iiHirOítiWJiezi-k«! •"■íratni. iskolába pontosan küldeni' 'dilit írtig terjedő pénzbir- fékéi, piros, chasselas, passaMH és mus&atály fajok 5 kgr. postakosár 2 frt 50 kr. béimeatT® kapható, utánvétel mellett kesiés&eféből ,4 igj KIS-KUN-HALASON (Pestmegye.) •Szeptember 15-etól 15%, engedmény — valamint nagyban való megrendeléseknél is. Nyomatott Áldori Manó könyvnyomtatójában Zsolnám Zsolna, II. évfolyam. 37. szám. 1898. szeptember 11. ZSOLNA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Elöluotési árak: Egész évre 4 frt. Fél évre 2 frt. Negyed évre 1 frt. Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő: Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. Kiadó és laptulajdonos: Aldori Manó hová az előfizetések, hirdetések, reklatnícziók és pénzküldeinényok intézendők. Hirdetési dijak: Egy 3-szor hasálizott petit sor S kr. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP. Kéziratokat nein adunk vissza. Felhívás előfizetésre. Lapunk október hó elsejével nj évnegyedbe lép és ez alkalommal tisztelt előfizetőinket kérjük, hogy előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Kérjük ezt unnál inkább, mert mint eddig való sikereinkből láttuk a „Zsolna és Vidéke“ ma már igazán az, minek magát kezdettől fogva vallotta: a h a m i s i t a 11 a n közvélemény független közlönye. Nem dicsekvésből, nem is saját érdemeink magasztalása gyanánt, mondjuk ezeket, mert nem is a mi érdemünk, hanem érdeme a lelkes közönségnek, mely kö- rénk csoportosult, a derék munkatársak jeles gárdájának érdeme, mely felkarolta lapunkat és oldalunkon küzd városunk és vidékünk valódi érdekeinek előmozdításában. Aki kezdettől fogva figyelemmel kisérte munkásságunkat, nem tagadhatja meg tőlünk ama valóság elismerését, hogy most egy éve adott programmunldföz v é g i g hívek maradtunk. Hívek maradtunk elveinkhez, melyek azonosak minden lelkes magyar hazafi ideális elveivel, ki pártszempont és pártszenvedély nélkül ítéli meg viszonyainkat és társadalmi téren akarja megjobbítani azokat. Es ha eddig híven őriztük meg hazafias magyar érdekeinket általában, különösen pedig e vidék sajátos szükségleteit tartottuk szem előtt, úgy Ígérjük, hogy e buzgalmunk a jövendőben sem fog csökkenni. Nem szűnünk meg erélyesen sürgetni azo- A „Zsolna és Vidéke“ Tárczája. Egy nö — a nőkért. Tekintetes Szerkesztő Ur! Őszintén bevallom, hogy az Írás mesterségéhez nem értek: sohasem gyakoroltam és még köny- nyen megbocsátható női hiúságom sem késztetett rá, hogjr a nagy közönség előtt fitogtassam az iskolában, a családi tűzhely csendes boldog magányában, vagy a nagyvilági élet zajában szerzett ismereteimet, tapasztalataimat, vagy hogy regét mondjak az én reményeimről, csalódásaimról és lelki életem egyéb örömtelt, vagy bánattól borús mozzanatairól. Én valóban csak akkor szoktam tollat fogni, ha a térbeli távolság nem engedi meg, hogy szóval közöljem, amiről valakit, a kit szeretek, a kinek jóléte gondjaimra van bízva, .szóval, a kihez közel állok, értesíteni kívánok. Higyje meg, hogy hiába vádolnak minket, nőket, bőbeszédűséggel; igaztalanul ítélnek rólunk, ha azt tartják, hogy mindig raisonnálunk és mégsem vagyunk raisonnabilisak; folyton médisálunk és sohasem méditálunk. Ismerek én sok férfiút, a ki többet és többféléről fecseg, mint a mennyit találékony asszonyi elme kigondolni, vagy gyorsan pergő asszonyi nyelv eltrécselni képes volna. Ha végig nézünk az ő stylus-gynkorlutaiimk szemkápráztató szinvegyülékén, a világ négy fő- és ugyanannyi melléktájáról összehordott anthologiák- ból híres citátumok könyveiből k i b ö n g é s z e 11 mondásainak tarkaquodlibetjén: akkor bizony büszke önérzettel magasztalhatjuk szűzies kát a rcfer in okát, azokat az uj alkotó á sokat, melyek haladásunkra, anyagi, erkölcsi és művelődési tekintetben múlhatatlanul szükségesek. Munkánk sem nem könnyű, sem a töviseknek sincs híján. Hazafias szellemünk sok érdeket sért, nyílt és titkos elleneink ezért rágódnak rajtunk. Őszinte nyíltságunk, melyet semmiféle mellek tekintetek nem hóm ályosí tanak el, lerombolta azok kártyavárait, kik a közönség félrevezetésén nőttek nagyra. Cstidál- juk-e azért, ha a legképtelenebb vádakkal is illetnek, ha kenyéririgységből semmi eszköztől sem riadnak vissza, hogy bennünket, becsületes érzékenységünket ismerve, e 1- riaszszanak a megkezdett útról? Elleneink tévednek. Önzetlenül szolgáltuk eddig a közös érdeket, ezt fogjuk tenni ezután is, mert hiszszük és valljuk, hogy az igazságnak győznie ke 11 és győzni fog! Ebben a magasztos tudatban, igazságunk szent érzetében fordulunk tehát első sorban városunk és megyénk intelligens, hazafias érzelmű közönségéhez, hogy támogasson bennünket küzdelmünkben, mert nyílt homlokkal mondhatjuk, hogy ez az ő érdé k ö k i s. Támogassanak szellemileg és tá- mogassanak anyagilag. Szellemileg, hogy lapunk igazi és előkelő képviselője lehessen annak az érzületnek, mely nélkül e vidék tönkre silányul; anyagilag is, mert bár lapunk fennállása ma is biztos, hiszen előfizetői,.szeretnők mondani hívei — szép ajkaink méla hallgatagságát, higgadt eszünk, csendes, I komoly gondolkodási képességét. | Szent Isten! Honnan veszi ez ember azt a | merészséget, melylyel minket az élet legnehezebb, eddig még sem tudósok, sem művészek, sem vallás- és törvényalkotók által meg nem fejtett problémáiról oktat ? Kiktől és hol kapta azt a megbízatást, hogy a mi legszentebb érzelmeinket, a mi női kebelünk legbensőbb rejtelmeinek ezer fátyollal fedett titkait keresse, fürkészsze és azokról a bámész világnak értelmetlenedé innyecsiklandozó badarságokat tálaljon fel? De énbelőlem nemcsak a méltóságában megsértett nőnek méltatlankodása tör ki, hanem a sebzett anyai szívnek minden keserűsége is. Azért nem tudtam elfojtani haragomat, nem voltam képes lecsillapítani fellázadt kedélyemet. Mert én anya vagyok; nekem két szép és kedves lányom van; a legjobb azok közül, kiket valaha láttam. Ezek képezik az én legdrágább, gondosan őrzött, féltett kincsemet. Őrzöm és féltem őket a mi leányiskolái nevelésünk és tanításunk hibáitól, fer- deségeitől; legjobban szeretném, ha megkiméltetnének attól a sok haszontalan lomtól, melyet fejőkbe gyömöszölnek; ha inkább szivük nemesítésen, szépérzékük fejlesztésén fáradoznának, jellemüknek szilárd épületét segítenék építeni. De még jobban féltem őket a rossz társaságtól és legeslegjobban a — férfitársaságtól. Tetszik tudni, ők úgy nevezett: felsőbb lányok; tehát népi gyermekek már, de még nem is kisasszonyok, vagyis, hogy a legveszedelmesebb korban vannak. Hallgatnának minden sületlenségre, csak kellemesen csengő legyen; hinnének minden Ígéretben, száma azt kétségtelenné teszi, »le anyagi eszközökkel is szeretnek e vidék érdekeit előmozdítani! Minthogy a szellemi tér a miénk, ezen az úton akarjuk megtenni az első kísérletet és mivel híveink állanak hozzánk legközelebb, az ő érdekükben cselekszünk legelőbb ! Hazánk s z é p irodai m á n a k fejlődési* egyenesen óriási a legújabb időben, de megvan az a sajnos, csekély számú olvasóközönségéből folyó fogyatkozása, hogy igen d r á g a. Mi tehát, e hibán segitendők, lehetővé akarjuk tenni, hogy a mi előfizetőink, a mi híveink, csekély áldozattal — úgyszólván ingyen — egy becses és szellemi tekintetben a legelsők közé sorakozó szépirodalmi folyóirat birtokába jussanak. E folyóirat az „OTTHON“. Az „Otthon“ semmi más, mint a „Magyar Szalon“ külön kiadása. Az „Otthon“ havonta jelenik meg 5—(> nyomatott ív terjedelemben. Az „Otthon“ képes folyóirat, melynek rajzait művészeti érték jellemzi. Az „Otthon“ munkatársai Hevesi József vezetése mellett hazánk legelső szépirodalmi Írói, költői, humoristái. Áldozatok árán szereztük meg azt a jogot, hogy e becses folyóiratot az előállítási áron alul valóban ingyen — küldhetjük meg tisztelt előfizetőinknek. Az „Otthont“ ingyen szállítjuk elő- csak a románticzizmnsnak ragyogó himpora aranyozná meg és nincs az a lehetetlenség, a mit lehet- í gépesnek nem tartanának, ha a lovaggá felcseperedett gyerkőez ünnepélyes esküje erősíti. Eddig csak egy tudat nyugtatott meg: hogy megelégedtek az irodalom-történetökhez kapcsolt olvasmányokkal, a .Leányok Lapjá“-nak tanulságos vs szórakoztató elbeszéléseivel és nem áhítoztak novellákra. regényekre, modern drámákra és több ilyen bakfisoknak nem való könyvekre. Azt gondoltam, hogy ha ezek nem mételyezik meg ártatlan szivüket, akkor sohasem kerülhetnek abba a szerencsétlen helyzetbe, hol az „alkalom" és „kényszerűség“ közt ingadozó jellemek, mint a viharzó tengereken evező csolnakok, egyensúlyokat vesztve felhibbannak. Képzelheti tehát az én rémületemet, midőn tegnap délután rendes sétámból hazatérve, nem találom őket, mint máskor, a feladat-írásnál, vagy leczketanulásba mélyed ve, hanem valami felvidéki újságot olvasva! Az én leányaim ijedségét már nem képzelheti; szegénykék, majd hogy kővé nem meredtek! A szolgáló valamit hozott az üzletből, a mit a kereskedő ebbe a két papírba burkolt Az egyiken tárczaféle volt: „Fejezet - a szüzekről.“ Ágybafekvés előtt kíváncsiságból, minden nő kiváncsi, átolvastam. Nem születtem magyar vidéken; az én bölcsőm a Felföldön ringott; de a magyar nyelvnek zenei szépsége iránt érzékeny fület sajátítottam el ' magyar bonnémtől, tőrül met szett magyar tanáraimtól; azért bánt engem az idegen kiejtés és megbotránkoztat az idegenből átplántált barbárizű magyarság. . ' Pedig mi o formai fogyatkozás a tartalmi Zso’üín, 1898.___________________________ fizetőinknek, csupán a csomagolási, kezelési és postai költségek fejében számítunk fel előfizetőinknek évnegyedenkint 1 koronát, azaz egy koronát. Aliü hiszszük. hogy volna még több MŐéki hetilap, mely képes volna előfize- r.iT hasonló értékű kedvezményben n -ze-iteni. lla mi mégis inegte.-zszük ezt, teszszük azért, mert nem a magunk, hanem közön-Aémink javára akarunk dolgozni. Erős meggyőződésünk, hogy a művelt közönség át fogja érezni és méltányolni is fogja törekvésünket. Ez okból azzal a kéréssel fordulunk tisztelt előfizetőinkhez — az esetleg most ujonta belépőket sem zárvan k i — szíveskedjenek akár levelező lapon is velünk tudatni, hogy tartanak-e igényi e rendkívüli kedvezményünkre, mert e nyilatkozatok számának arányában akarjuk még <■ hónap folyamán a szükséges megrendelést eszközölni. Egyszerűség, kedvéért az „Otthon“ mutatvány száma Áldori Manó úr könyvkereskedésében bárkitől is meg-nkinthető A -iker a minél számosabb résztvevőtől függ. Az említett e-ekély kezdési költséget meltoztas.-anak tehát október elsejétől kezdve egv korona értékben rendes évm'gyedes. előfizet.-cikkel egvütt kindóhivatahiuklmz beküldeni. mely az „Otthon“ pontos szétkül- d. -éröl gondoskodni fog. Hazafias tisztelettel a „ZSOLNA és VIDÉKE szerkesztősége és kiadóhivatala. A tegnap és a ma. Valamint a természetben nincsen ugrás, vagyis minden a maga természetes fejlődése im netét híven követi, úgy' az emberi alko- tá-..kb,m i- megvan a természetes továbbképzés szinte kényszerítő proczesszusa. Lehet n-jvan az alkotó természet útjába aka- dálvokat gördítem, visszanyerhetjük a ese- metet. de nov<;-ót meg nem akadályozhatjuk, ha e-ak meg nem öljük. A toldás-toldás, a természetellenes erőszak alkalmazása is produkál ngvan eredménvt. de köszönet nin- Zaolzia. és "Vid-élc®- csen benne: mert torzszülött, satnya korcs lesz belőle. így állunk ma különösen iskoláink kérdésével szemben. Városunk fejlődése tagadhat lan, már régen kinőtt keretéből; mindenki látja ezt. csak azok nem akarják felfogni, kiknek ezt legliamarább kellett vidna észrevenniök. í gy van ez mint a kisvárosi mende-monda, már u verebek is tudják a házak tetején, csiripelnek is róla váltig, csak az, a kit a nyelvére vett a világ, az tudja meg legutolsónak, így van ez a köznapi pletyka-világban, de nem igy kellene lennie egy tekintélyes község életbe vágó létkérdései körül. A szűk mederbe szorult nagy folyó aláássa partjait, tör és zúz, mig ki nem tágítja azt; a felnőtt ifjút belé nem erőszakolhatjuk az öt éves korában bőnek talált ruhájába: azok az intézmények is, melyek megfeleltek a három ezer lakót számláló községnek és az abban földmivelést és kisipart űző polgárságnak, ma már idejüket múlták. Zsolna mai polgársága más utakon jár, mint húsz évvel ezelőtt; a megélhetés feltételei ma mások, mint voltak akkor; a kenyérszerzés, a lét mindennapi módjai uj alakot öltöttek: a régiek kiapadtak: félretolják a nem haladó elemeket, elszegényednek, tönkre mennek, kik nem engednek a kor követeléseinek. Tudjuk azt, hogy a házak és egyéb fekvőségek tulajdonosai kellemes érzéssel vették tudomásul, hogy a reálitások a mondott idő alatt értékük négyszeresére emelkedtek. hogy ma oly jövedelmet élveznek, melyről akkoriban még csak álmodni sem mertek volna. De meggondolták-e azt, hogy kinek és minő körülményeknek köszönhetik e szerencsés fordulatot ? Meggondolták-e azt, hogy e vagyonosodé* fejében az, aki nekik megadta, megfelelő áldozatot is követelhet tőlük? Nem követel szabadalmat, nem kíván magának kivételes állást, csak emberi jogait akarja épségben tartani, állampol- gárí jogait, melyeket a haza egész területen mindenütt érvényesíthet, akarja oly módón gyakorolni, mely őt igazság szerint megilleti. Álla m i és a m a g á n v á 11 a 1 k o- z a - szülte uj fejlemények emelték fel e | csenek; tehát kímélje feddő szavait, türtőztesse bo-szúságat és forúitsa jobb czélokra. Olvassa el. mit mond Madame Campan. a „Légion d'honneur“ egyik leánynevelő intézetének alapítója, I. Napoleon által kinevezett igazgatónője, egy bizonyára la’pteh'irvghez luénv. indj majd szégyen p i rra 1 boriba t acompetensebb személyiség, erről a fontos kérdésről; mert el arczoinat. majd az éiiiuly és undor gyötrő kínjaival futot atőle származnak e szavak, melyeknek megvalósítása át nemesebb valómat. valamennyi nemzet leányai számára, minden állásbeli Az én nőies tudásommal fel nem foghatom, hogya nkülömbség nélkül, kívánatos volna: hliat valaki a legkényesebb dolgokról, a 'Zemérmetes-é g -A solid ismeretekkel bíró nő, bár a természet gyöngéd selyvnileplével letakart myste- rmnmkió! ilye ntörvényei szerint szintén elveszti arcza üdeségét, vonásai szeiiiéimetlenül é-ilyen —tudatlanul'-' báját, élete minden phasisában meg tudja őrizni helyes Hinzen ez az ember, a kü én különben személyese nmagatartását: egy évvel több, egy prä- tensioval kevesebb. nem ismerek, még az erkölcsi és anatómiai fogalmak; Tizennyolczadik évéig szende leány, gyengéd . _ _ ------, —.—— -. —------- ---,, - — kifejező szavakkal sincs tisztában: úgy cserélgeti azoka ,hitves és anya hanninczadikáig, leánya nevelőnője mint a tulajdon meggyőződés liiján lévő emberek az elveke tnegyvenedikéig és egész még hátra lévő életén keresztül és nézeteket!' ......................... családja hű tanácsadója és barátnője.“ Hát mért nem nézte meg Ballagiban*? , És milyen kurtán bánik el Shakspeare-reL az isten ^megszívlelni Stakcsp^erel. -Romeo és Jüia-nak szerzőjével, meg anrn iegyszersmindenkorra^ kikérünk"' magunknak így beszél egy művelt nő a nőkhöz: igy akarjuk és követni; de hívatlan oktatókat számtalan bájos nőalak megteremtőjével! és Még most is áhitat száll meg, ha visszaemlékezem irodalomtörténet-tanáromnak ezen legnagyobb köl ő halhatatlan drámáiról tartott előadásaira és Gregussnak az pályájáról irt remek könyvére. leányainknak; azokat majd csak magunk neveljük. Ezt akartam tisztelt szerkesztő úr elmondani. Ha rosszúl mondtam, mentségem az írásban való ügyetlenségem; ha többet mondtam kelleténél, megokolja az én sértett szivein, melynek egész mérgét ki kellett Egy pár félreértett és néhány fel nem fogo töntenem megjegyzem, melyekkel ez a legnagyobb emberismerő az korúnak nevetséges pietismusát és az angol társadalomba o Hogy Jesz-e soraimnak foganatja ? Reményiem. n— Mert a ki oly sokat foglalkozott már a nőkkel, azt a — —. — — —, — —. — ,------------ — —----------, — — még most is dívó prnderiát gáncsolja, nem jogosithat f lfőszabályt csak megtanulhatta, hogy: nem i 11 i k nők e t senkit arra a feltevésre, hogy ő a legszebb női erényt, aunta lan m ol esz t ál n i. szűziesség érzetét semmibe »ein vette; ép oly kevéss :, . Szives készségét • és az esetleg szükséges ja- minthogy valaki a jeles Mól térét nógyülohínek nevezz:,vításokat megköszönve,; jogosultságuk ahhoz, hogy c munkájuk megfelelő egyenértékűt követeljék ? És ha van, nem a közintézmények fejlesztésében kell ezt keresniük? Ha pedig kérik, követelik azt, amihez van joguk, nem c s a k maguknak kérik, hiszen közös jót kívánnak, melyben része lehet mindenkinek, aki részét ki akarja venni belőle. Nem is i n g y e n kérik, még csak eddig tett szolgálataik jutalma gyanánt som, mert ők ol akarják vállalni a jövendő.teher reájuk cső igazságos arányát, csak jóakaratot és méltányos hozzájárulást kivannak azoktól, kiknek ők már annyi szolgálatot tettek. Oly igazság ez, melyet józan észszol elvitatni nem lehet, oly igazság, mely egyaránt áll mindazokra a közintézményekre, melyeket megsürgetni soha megszűnni nem fogunk, nem azért, mert feltétlenül szükségeseknek látjuk. Ezekhez tartozik a város csatom á z á s a, rendes k ö v e z é s e, megfelelő világítása, a jó és egészséges ivóvíz és ami mindezeket az anyagi javakat mesz- sze felülmúlja: a jó iskola! Sértés volna, nézetünk szerint az a föltevésünk, hogy találkoznak polgárságunk között olyanok, kik legalább ezt az utóbbit — az iskolát értjük — be nem látnák. Tapasztalataink legalább azt mutatják, hogy, fájdalom most még csonka, középiskolánkat ép a legszerényebb sorsú polgárok gyermekei látogatják a legnagyobb számmal. Megvan tehát bennük az érzék a jobbhoz, csak nem tudják azt kellőképen érvényesíteni, az életbe átültetni. Mindenki jobbat és műveltebbet akar nevelni gyermekéből, mint aminő ő maga. Ez természetes; de ép oly természetes az is, hogy aki maga az elemi műveltségen nem emelkedett felül, annak már imponál dijnok fia és nem ismeri föl benne a szellemi nyomorékot. Az igazi haladás tehát e téren egy teljes középiskola felállítását követeli, mert csak az emelheti városunkat a hasonló községekkel egyenlő szellemi magasságra. Ennek pedig — bármily nagy és égető szükségét látjuk — még az előfeltétele, a jón é p iskola is hiányzik minálunk. Nem akarjuk a létezőket becsmérelni, tudjuk azt, hogy ott is megteszi mindenki a kötelességét tehetsége szerint, de vannak oly akadályok, melyeken a tanítók és tanítónők nem segíthetnek, melyek azonban megbénítják munkájokat. Ezek az akadályok az iskolai szervezetben* és alakosság nagymérvű szaporodásában keresendők. A szervezetben, amennyiben a tanítói és kántori tisztséget még külön nem választották, holott e kettő az is- k o 1 a rovására ütközik össze lépten-nyomon, másodszor pedig, mert még be nem hozták a népiskolába — legalább a két felső osztályba — a kizárólagosan magyar oktatást. Nem akarják belátni, hogy Z s o 1- n á n senki a tót nyelvet el nem felejtheti, de azt sem, hogy az a gymnasiumi tanuló, aki haladni akar, már kell, hogy a tanítási nyelv ismeretét magával hozza oda. Elvonult és régen meghaladott felfogás az, mely mai viszonyaink között ezt még időszerűnek nem látja. És mégis csodálkoznak, ha az izraelita népiskolából kikerült tanulók többnyire nagyobb készültséget mutatnak? Pedig az is zsúfolt és felszerelése is hiányos. Leányiskolánkról mit szóljunk? mert, nejétől megcsalatva. megírta a -Misanthrope--ját Már »okát is ittam, többet mint szándékoltani; de ha szerkesztő úr nem haragszik rám, még a másik tárczára i . melynek czime: .A leány a nász Után“, teszek eg y T r e n c s é n b e n, 1898. aug. 9-én. vagyok tisztelője: Dr. S . . . . . .-né. • .. . se i i i , <1, szeptember hó 11, megjegyzést és pedig, hogy olyan leányok, a kikbőlkfi7,é„et. kfviilrňl beköltözött envének sza-olyan'hitvesek, háziasszonyok es anyák válnak, mint a rninőíközseget; kívülről beköltözött egyenek sza ellen hasztalan puffogtatja vak toltényü fegyvereit, nin- porították lakosságút; ők honosítottak meg itt uj iparágakat, uj vállalkozásokat;, ők teremtették meg azt a forgalmat, azt a jólétet, melynek gyümölcsét javarészt a bon- szülöttek élvezik; végre ők zászlóvivői a művelődésnek, az erkölcsi haladásnak, a csi- nosodásnak lélekben és külsőben: nincs tehát teljes ZtíolnAn, 1898, A kor haladása s az intézmény elmaradása ennél az iskolánál mutatkozik Icg- kirivóbban. Csak a minap foglalkoztunk oz iskolával és örvendünk, hogy felszólalásunknak volt legalább annyi eredménye, hogy beszüntették az apáczák óvodáját és igy ideig-óráig tovább tengődhetik elemi leánynevelésünk. Ez az állapot hosszabb ideig tarthatatlan, ezt gyökeresen kell megjavítani. Ennek pedid csak két módja van: vagy megteszi a város önállóan, vagy átengedi iskoláit az állam kezelésébe. Mind a két mód czélra vezető és egyaránt üdvös is lehet, A kérdés csak egy; Zsolnának van már B000 lakója, lapozzák át a közoktatási törvény ily városokra szóló határozatait és vessék össze anyagi tehetségükkel. Gondoljanak arra is, hogy a város népességének az utolsó esztendőkben észlelt rohamos növekedése szükségszerű okokra vezethető vissza, ép azért haladni is fogunk e tekintetben továbbra is: nem állhat be aránylag rövid idő alatt az az állapot, hogy a most vagy költséggel állítandó városi iskola ismét bővítésre fog szorulni? Ez a szempont tehát az állami iskola mellett szólna, mert a későbbi teher a későbbi iskola-fentartót fogja terhelni. Eme gazdasági tekintet mellett azonban döntő lehet még az e g y s é g e s tanítás és vezetés elve is. Elérheti ezt a város is, de csak igen költséges építkezések és még súlyosabb fentartási áldozatok árán, míg az állam az ő hatalmas apparátusával ugyanezt könnyebben és tökéletesebben viheti keresztül. Az iskoláink rendezésének kérdése ma már elodázhatlan, alig egy-két évünk vane czélra. Tenni fogunk, mert tennünk kell: ügyeljünk tehát, hogy olyat no létesítsünk, mit később újból kell majd kezdenünk, meg- váltóztatnunk. Alkossunk inkább drágábbat, de mar a d a n d ó t, oldjuk meg egy munkával az egész kérdést, mert nincs háládatlanabb valami a felemás megoldásnál. Ez a 1 e g d r á g á b b, mert örökké kell tatarozni, a legrosszabb, mert semmi eredménye, alegoktalanabb, mert saját gyermekeinket — tehát önmagunkat — büntetjük vele. Legyünk ennél fogva óvatosak és ne merjünk tehetségünK fölött, de ne is átkozzuk meg jövő nemzedékünket a lelki vakság nyomorával. Felvetettük a kérdést, mert megbeszélése ma városunkban kötelesség; hozzá fogunk ezentúl is szólni, mert azt akarjuk, hogy érett megfontolással j ó t és a modern magyar kultúrának megfelelőt alkossunk. Dr. Mayer György. OTTHONUNK. Mikor én megházasodtam. Akár elhiszik, akár nem. ezek a históriák amelyeket most elmondandó vagyok, egytöl-egyig mind megtörténtek. Meg bizony, még pedig én velem, s akkor,, amikor már azt hittem, hogy a virtusom asszekurálva van minden néven nevezendő kisértés és csábítás ellen s a ki épen ennélfogva már lemondtam minden nevű gyönyöreiről a szerelem és családi életnek, s az. összes földi élvezetek közill nem tartottam meg magamnak egyebet, mint a dohányzást, de attól mindig rosszul éreztem nia- magamut; az evést, de ritkán volt étvágyam: s az alvást, dé rendesen rosszakat álmodtam, mert álmomban‘rendszerint szeretek, s mindig magcsaltak. Néha, úgy minden sátoros ünnepen énekelni is szoktam, de ezt a ténykedést — laktársnim iránti ki- méletből TT- a legtitkosabb magányomba visszavonulva szoktam végezni. Hajdanában, úgy l>—(> évvel ezelőtt, egészen más életein volt nékem. Akkoriban, egy ma már néni’ létező álapotbaii leledző vidéki politikai napi- ap valóságos b e I s ő munkatársa voltam. Eleven fiatal ember létemre megfordultam mindenütt, a hol | csak mulatni lehetett. Tessék elhinni, hogy nem volt a városban egyetlen egy főpinezér, sem kávéházban, sem vendéglőben, akinek megszámlallmtatlan meny- nyiségü forintokkal ne tartoztam volna. Puszi pajtás voltam minden valamire való emberrel, mé" a végrehajtóval is. Udvaroltam a város valemeíinyi szép leányának, mert már abban a korban voltam, a mikor házasodni szaluul is. lehet is, és a mi a legfő. a hitelügyi viszonyaim hőmérője annyira a fagypont alá szállt, hogy rám nézve más megoldón nem létezett, csak a keserű halál, vagy ege előnyös házasság. • ZboIxls. «a 'Vidékié. Ezek elmondása után semmi som természetesebb, mint hogy a gazdag leányok felé vetettem hóditó tekintetemet s győztem yolná is mindenütt, ha a leányoknak rendszerint apjuk nem volna. Éti nem is tudom, hogy miért is vannak apák a világon?! Addig csak szerettek az apák és anyák is, a inig a személyi hírekben megírtam, hogy .Homokos István ügyvéd a kir. kuria meghívására Budapestre utazott“, vagy pedig, „Városunk legszebb kányának, Pallosy Miczikének megérkeztek a legújabb divaté ruhái Páriából, s kívánatra bárki által megtekinthetők“ stb. stb. de mikor házasságról kezdtem pél- dálódzni, minden apa ritka egyöntetűséggel azt kérdezte tőlem: — Mire föl? Mert hogy nincs a takarékban 80 ezer forintom, meg nincs dominiumóm? Hát hiszen épen azt akartam, hogy legyen!! Aztán az én ........................... láng- eszem, az kutya?! Mondhatom, embertelenül el voltam keseredve, s elhatároztam, hogy felhagyok a a felső tízezrek ismeretségével, s megalázva magamat, szétnézek a „misera plebs“ soraiban s azok közül választok magamnak egy gazdag gyermeket. Egy napon a főszerkesztőm — ad audiedum verbum — beczitált maga elé. — Uram, — kezdé a szót — önt én ma egy igen fontos küldetéssel bízom meg. Mint ön igen jól tudja, ma az „utcza- kövezet-javitók betegsegéljrző egyesületének“ javára bál tartatik. Ön mint a-szerkesztőség legszebb és legelegánsabb tagja van hivatva lapunkat méltóképen képviselni e nevezetes estén. íme itt van tiz forint, hogy kellőkép gava|léroskodhassék. De midőn én lapunkért ily magas ' áldozatot hozok, elvárom öntő), hogy a bálról kimerítő és pontos referádát fog Írni. Epen ez kellett nekem. Ezen a bálon előrelát hatólag ott lesz az egész város vagyonos iparosa.- En tehát elmentem'ä bálra és dicsekvés nélkül merem mondani hogy én voltam az egyetlen frakkos gavallér a különben igen intelligens czipész, szabó, kőműves s borbély ,, legények társaságában. Kitünően mulattam, miközben azonban nem feledtem el a rendezőktől tudakozódni, hogy ki a jelenlevők közt a legvagyonosabb s van-e az illetőnek leánya? Ezt az általam keresett egyént Varjú Jánosnak hívták s kalapos mester volt a Három bivaly utczá- ban, ahol saját házában lakott. A kis Juliska egyetlen gyermeke volt s javára legyen irva, hogy igen bájos, szeniérmetes barna leányzó volt Végtelenül imádom a barna, kalapos leányokat. Rózsaszín kár- ton ruhájában, az aljon három fodor, oly bájjal, oly tűzzel lejtette a csárdást, — mást nem tudott tán- czolni a lelkem, — hogy mindenki megbámulta. Es milyen szendén tudta lesütni szemeit, s milyen szak- gatottnn sóhajtott, a mint tánczközben domború mellemre hajtotta fürtös barna fejecskéjét! Majd megbolondultam érte! Tudósításomban őt tettem bálkirálynőnek! Egy másfél óráig tartó, „három a táncz“ után sikerült vele észrevétlenül kisurrannom a tánezte- remből s vittem egyenest, mint kutya a toliseprűt, be a buffetbe. Pezsgőt hozattam s megkezdtem az ostromot. Úgy valottam a szerelmet, mintha csak könyvből olvastam volna. A kicsike csak nézett s mosolygott, de egy szót sem szólt. Már-már szinte kifogytam a szóból, mikor végre lángoló mondásaim s a sűrűn kóstolgatott pezsgő eredményekép megszoríthattam a kezét s ô elrebegte a boldogító „igen“ szót. Visszarepültünk a tánezterembe s reggelig nem engedtem tánczolni mással: reggel, daczára a gyilkos módon reám szegzett mesterlegény-szemeknek, liazaki- sértem őket s még aznap délutón meg is látogattam. Két hét múlva megkértem az apjától, megkaptam, s pár napra rá megtartottuk az eljegyzést. Az. igazság érdekében be kell vallanom, hogy a jegygyűrűket hitelbe vettem ! Néhány napig olyan boldog voltam, mint nyári verőfényben a stigliez-mndár az ágon, De csak néhány napig. Ugyanis akkoriban küzdöttek azok a hagy munkás mozgalmak Magyarországon és én vesztemre egy dörgedelmes czikket irtain lapunkba a szoczialisinus ellen, a melyben neki rontottam földmunkásnak, kézimunkáénak, gyáriinunkúsnnk oly irgalmatlan módon, hogy nem maradt valamennyin égy garas ára becsület sem. ___ szeptember hó 11. A czikk megjelenését követő napon após-jelöltem visszaküldötte a máig is kifizetetlen jegygyűrűmet, azzal a szóbeli üzenettel, hogy a ki a munkás osztálynak olyan ellensége, mint én, azt ő veiének soha el nem fogadja. Hiába volt minden kérés, minden kapaczitálás. Soha életemben sein láttam még egy ilyen vasfejű kalapost ! Elhatároztam, hogy megszöktetem menvas«zo-nyomaL Sikerült. Is Juliskától egy esti legvottot a kis kertben kicsikarnom, hanem mikor a legmelegebben beszéltem a szivére, három jól megtermelt kalapos legény ütött rajtam s oly jóízűen elpáholtak, hogy két hétig nyomtam utána az ágyat. Az első házasságom tehát még esküvő előtt siralmas véget ért ÚJDONSÁGOK. — Tisztelt olvasóinkhoz. Szives tudomásukra hozzuk, hogy a „Felvidéki Újság“ utolsó számának czikkirója ellen az illetékes bíróságnál nyilvános rágalmazás czimén a feljelentést még f. hó S-án beadtuk. A többi a bíróság dolga. — Mindenki láthatta az utóbbi időben azt a rendszeres hajszát, melyet a nevezett lap felelős szerkesztőnk ellen indított. A hajsza oka: a kenyóririgység; ezélja: a szerkesztő személyével a lapot megbuktatni: fegyvere: a gyanúsítás. Mire építenek? Arra, hogy folytonos piszkolódásaikkal mogutáltatják velünk munkánkat: arra, hogy ismerik jellemünket. -melyet ez a 4—5 tagból álló klikk hiába akar a világ előtt bemocskolni — és tudják, hogy az ő fegyvereikkel mi nem harezolhatimk, mert derogálnak nekünk. Felbátorodtak, mert leplezett és érthetetlen gyanúsításaikra nem feleltünk. Nekünk nincs hajlamunk Donquixotiádákra, harezra a szellemek, vagy ‘szélmalmok ellen, ezt ők gyávaságra magyarázták. Most kiléptek a pozitív térre, most felveszszük velők a harezot: van hazánkban igazságos bírói kar, döntsön ez, mert kezébe adtuk az ügyet. — A magunk részéről jiedig kijelentjük, hogy esetleges újabb piszkolódásaikra ezentúl sem felelünk nekik az ő modorukban, mert nem állhatunk ki czivakodó kofák módjára a piaczra — utczai gyerkőezök gyönyörűségére. — A lőcsei hadgyakorlatokhoz. A lőcsei hadgyakorlatokhoz vonuló csapatok e héten fognak keresztül menni városunkon. II Felsége f. hó lü-én visszautazásában érinti azt. — A -F. M. K. E.“ uj érája. A „F. M. K. E.“ p ő s t y é li i évi közgyűlése nem várt eredménynyel végződött. Nem várt eredménynek mondjuk azért, mert a nagy közönség, mely érdeklődéssel kíséri e fontos egyesület minden mozzanatát, meglepetéssel fogja tudomásul venni a Pőstyénben történteket, bár a beavatottak már a gyűlés előtt régen tudták, hogy mi készül. Nem kevesebb, mint hogy az egyesület vezetőségében tervezett és most már meg is ejtett személyváltozással egészen uj alapokra akarják fektetni, uj és szélesebb mederbe akarják terelni az egylet tevékenységét Politizálással vádolták az egyletet és ha visszaemlékezünk az egylet volt elnökének Károlyi István grófnak a tavalyi közgyűlésen Szakolczán tartott beszédére, nem alap nélkül. Ez rossz vért szült az egyesület többségében. Fenyegetve látták a „F. M. K. E.” kulturális misszióját, mely nélkül elveszti fennállása letjogát Innen azok az ellentétek, melyek már a közgyűlést megelőzött este megtartott igazgató-választmányi gyűlésen, hol P o n g r ä e z Adolf vágnjhelyi nagyprépost elnökölt, merültek fel. E gyűlésen határozatba ment hogy nem választják meg újból K áro 1 v i István grófot és inkább betöltetlen hagyják az elnöki széket, ha alkalmas jelölt nem akad. — A közgyűlést C r a u s z István ügyvivő alelnök nyitotta meg, utalva az egylet súlyos viszonyaira .és arra a közönyre, mely újabban oly bénitólag hat az egylet működésén*. Végül a maga és tiszttársai lemondását jelentette be. Ruf fy Pál képviselő az ügyvivő alelnöki állásra újra Cransz Istvánt ajánlotta, ez azonban ragaszkodott lemondásához. Erre következett az uj választás, melynek eredménye a következő, alelnök: Thuróczy Vilmos nyitrnmogyoi főispán, alelnok: Janits Imre képviselő és B a r o s s Jusztin Tren- csén vármegye alispánja, helyettes elnök: G-yürky Géza tiszti .főügyész, jogtanácsos: Lőrinczy Gyula, titkár: Lőrinczy György lett. Oly eredmény ez. Zsolxia. és szoptomhor hó li, Ifcolimn, 1S9S. záhii, mely máskép könnyen elhamvaszthatta volna a község m,.Ivet m m csak a jeleuvoltak «‘lénk mfgelvgiHhvsel ,;4 egnagyo r sz t. je envo ta nem gy zt e gg cs rn , v|ii ii?t;ssil fogadtak. z e g h y János főszolgabírói A várnai ifjúságnak a zsolnai nemzeti indítványára e g v h a n g u l a g C s a c z a k o z s é g d i s z pszövetség pénztára javára, a -zolgabirói hivatal szerény <> |- garava választotta. - Folyó hói 4-én > z e g h v János fót-ámogatása mellett rendezett mulatsága igen fényesen sikerült, zolgabiro vezetése alatt egy kubi"tt-eg indult Ráth Pétejróllehet nem a legalkalmasabb időben tartották meg a várnai poprád-virágvidgyi nvan lakúba, mely küldöttségben Haydinifjak e tánczmulat- ságot. a mennyiben e nyáron egyrészt sok Imre kisz - újhelyi főszolgabíró. S e h a I I e r József fo’erdő-bál előzte meg. másrészt a zsolnaiak a színi előadások követ-niest. r. Dr. 11 u b s e h ügyvéd. Lofler István sznlga- luro > ki eztében nem rándultak. ki oly nagy számmal, mint ahogy ezt m o n f f y János nyug, szolgalom, t 'sacza | községvárták. — Hogy pedig e hazafias czéllal egybekötött és elöljáróságának tagjai s a polgárság, kereskedő sutánzásra méltó bál oly szépen folyt le. elsíi sorban S z t r á n para'ZtosZtaly ré-zéml több képviselő testületi tag. ossz; si ny a v s z k y és Pflie- g e 1 n é ő nagyságáéknak köszönhető, li. személy vett részt. — Virágvölgyijén > z e z h v János minkt ik Sztrá- nyavszky Ferencz ügyvéd úrral egyetemben kea küldöttség vezetője, hatásos i..v:.| i.. -. ediivn üdvözölte Ráztelték a pénztárt, másodsorban pedig Klein Adolf h Pétert s tolmácsolta a ko/o'/i kejmseio-testiiht érzelmeit svendéglősnek, ki szépen feldíszített termét e czélra díjtalanul intclituút. mire Íl s t h sejoiselo könnyekig megindulva köszöe-ngedte át és kitűnő magyar ételeinek és italainak olcsó árban net. 1 l.je/te ki. azután pedig átvette a művészileg almimvaló kiszolgálásával nem kis mértékben nyerte meg a elvagdnhís által nagyfokú elértüktől enedós fenyegeti’ A dolog h e 1 y o s megoldása tehát egyike a pillanat életbe vágói kérdéseinek s ezt várják F e i g I úrtól, kinek ügyessége a különböző érdekek kiegyenlítése körül fogja mogállani a próbakövet. — Az állat az emberben. Ochodniczán Szaga János parasztgazda 18—20 éves fia f. hó 7-én este holt részegen érkezett haza. Midőn az őt gyanútlanul fogadói atyját meglátta, kést rántott elő, és úgy inogszurkáltn, hogy vérbe-fagyva rogyott össze, A szorclieséntlon ember gyomra és belei szabadon láthatók voltak, Dr. W i n t e r Mór járási orvos a nehéz sebet S-án varrta be, ami után !>-éu már úgy érezte magát a beteg, hogy veszélyes sebe daezára is alapos a remény, hogy felépül, — Hogyan gazdagodnak egyesek Zsolnán? A véletlenség lebbenti meg néha annak a síitát fátyolnak egy-egy csücskét, mely nálunk sok piszkot, sok törvénytelenséget — a most elmondandó esetben a leghallatlanabb uzsorát takargatja. Egy zsolnai gymnasiumi tanárral történt. Az illető, a tanári testület határozata értelmében, sürgette, hogy tanulói rendes és tiszta iskolai könyveket szerezzenek. Ennek fotytán úllit be hozzá egy szegény asz- szony és sírva panaszolja, hogy ő nem képes gyermekének jobb minőségű könyvet szerezni, hiszen igy is e g y frt 2ö krf kellett tegnap egy jóinualú zsolnai polgártól e czélra kölcsönöznie. Ezért az ösz- szegért pedig fizet szeptember hó 8-ától 30-áig o. é. 30, mondd h arm in ez krajezárt kamat fejében! Nem volna szives valaki olvasóink közül, hogy százalékban kiszámítsa ezt az összeget? Megtennők magunk, de borzadunk tőle! Es ez járja? — Színészet. M e z e i Béla színtársulata, mint sajnálattal értesülünk, rövid itt tartózkodás után elhagyta városunkat; de reméljük, hogy nemsokára visszontlátjuk és akkor a -közönség a derék társulatot a megérdemelt pártfogásban fogja részesíteni. 3542/1898. sz. alaKjaban kiállítót díszoklevelet. R á t h Péter azutánvendégek osztatlan tetszését. A tiszta haszon tiz forintot tett ki. megvendégelte a küldöttség tagjait, mely als.ié'iimial >zeghymelyet a hazafiéi tettek gyakorlásában mindig ifjú S z t r á n y főszolgabíró a képviselőt és ' -.0 cll.it •o.oz’b.ma v s z k y Ferencz ügyvéd úrnak adtak át a várnai ifjak, felkoszolltotte. Ráth Péter ! < km h g tagjaira -< -aeza koz-névszerinti Schlesinger Henrik, a főrendező, ki fáradhatlamil égre emelte bnzgólkodott a siker érdekében. Klein Emil és Diner Sándor, poharat igenen hogy ha eddig buzgói ki a ii itt a kendi?!.a, zsolnai nemzeti szövetség pénztárának való be- küldé-erdekemek felkarolásában. ezentúl ezt fokozott im ívli, ii te-zi. s végül kiibuios köszönetét mondott •s/eghy g . toszolgabiré.uak. ki a -zeretet s tisztelet i/< ii ..k’us.it — A rajeczi vasút traszirozása. Javában folyik a munka a rajeczi vasút körül. A vasúti nyom jelzése már kezdeményezte s annak kivitelében leg- }i,hiIi*ekv!iVfbb csaknem készen áll, mi egészben F e i g I Richard budapesti r»Uzt Vett. ' Gyászeset. Váratlan -jó-zeset renditett ' '■ -s> I • z-olnai , saladét. Khádó Domo- ■ • ■■ 'I.r.ih.ik Hermm óméit ragadta el a halál ”• ' • V «i'!’.'' ó- általáii'i-an tisztelt úrnő földmérnök műve. Feigl Richard Arnoldi Leó bécsi építési vállalatának műszaki vezetője, ki leginkább a kisajátítások bevezetésével van megbizva. A kisajátítás kérdése igen fontos gazdáinkra, minthogy úgyis csekély szántóikat az újabb ' l> >!■' '.ruial li.u.da előtt a legjobb egészségein oUi ndi tt. miden delfelé hirtelen rossznllét fogta ' • ‘ ~ '• 1’.i- vt.tt végett áldott életének. ]'■ :-ó' -- özvegy volt, férje Elládé .l óén.. -Zo.Aab.m. korán hányt el két kis fiút n. . r. lionddal. küzdelemmel nevelte fel az1 az örömöt. hogy derék férfiak - ■ ’ b' ■■' a”a I kot az élet porondján. Nemes in- - ''út. kit méltóin kedves emlékben T irT mi Mint értesülünk, a boldogulhat •• ' ie Iv ml be-zállitották a zsolnai sz. Ferenez- • ■> .jrohiajába. honnan f. hó 11-én d. u. 4 ■ -z a temetése. — Nyugodjék békével! Tűz Bánován. F. bő ü-én a délutáni O'„n tűzoltó Árverési hirdetmény. A bittsei kir. jbiróság mint tkkvi hatóság közhírre teszi, hogy a trencséni ni. kir. pénzügy- igazgatóságnak Gyurovecz András végrehajtást szenvedett elleni végrehajtási ügyében 78 frt 9i> kr. és jár. kielégítése végett a vághévei 21. sz. tjkvben foglalt Gyurovecz András nevére egészben Írva volt a végrehajtási zálogjog bekebelezése után Gyurovecz Kosuth István, illetve ennek jogutódja Gyurovecz Kosuth János nevére egészben irt 152 frtra, 57. sz. tjkvben foglalt a végrehajtás zálogjog bekebelezése után Kaufmann Mór nevére egészben irt 1 GO frtra becsült ingatlanokra a bírói árveres elrendeltetvén, megtartásúra határidúül f. évi szeptember hó 24"ik napjának d. e. 10 óraja Vágheve község hazánál kitüzetik — Kikiáltási ár a becsár. — Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan bacsarnak 10% készpénzben óvadekkepes papírokban a kiküldött kezeihez letenni. Kelt Hittsen a kir, jbiróság mint tkkvi hálósáénál 1MI8. évi junius 22-en. Dr. Sporzon Gyula kir. jánísbiró. trombitások futották be a várost kezesre Inván a tűzoltóságot. Ezt azonban ki : in vihették, mert alig hajtott valaki a hivő szóra. I- k oka az lehetett, hogy a vész nem városunkban jelentkezett, hanem a szom-zéd Bánfalván s ezt úgy látszik nem voltak hajlandóik megsegíteni. Nem így gondoltak a derék závodjei tűzoltók, mert ezek csakhamar ott termettek a tűzvész színhelyén és Ügyes kézzel, gyor-munkával el is nyomták rövidé idő alatt. Pedig nem volt könnyű dolguk. \alami Gyuritna nevű gazdaember csűre állott lángban, ez pisiig sűnm állói csűrük és más épületek közé volt ékelv e. úgy hogy csak szűk sikátorok választottak el szomszédaitól. A závodjeiek figves- segenek kiiszönh. t.í. hogy sikerült a vészt lokali- ÜGYES TÜCHTIGE BÚTORKÉSZITÔK Í MÖBELARBEITER A állandó munkára, azonnal werden sofort aufgenommen felvétetnek u. dauernd beschäftigt bei P0HLNER J. f J. P0HLNER bútorgyárában, Möbelfabrik TESCHEN (osztr. Szilézia.) TESCHEN Nyomatott Aldori Manó könyvnyomtatójában Zsolnán. Zsolna, 1898, szeptember 11-én. Egyes szám éra 10 kr. Előfizetési árak: Egész évre...4 f Fél évre.........2 frt. Negyed évre 1 Különkiadás! ZSOLNA és Felelős szerkesztő: Dr> MAYER GYÖRGY kihez u lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó hová az előfizetések, hirdetések, reklamácziók és pénzküldemények intézendők. Hirdetési dijak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr. Kéziratokat nem adunk eisKa. Királynénkat meggyilkolták I Imádott felséges asszonyunkat szombat délben Genf közelében egy olasz anarchista leszúrta. Királyasszonyunk épen kirándulásra indult. Abban a pillanatban, mitlőn a hajóra lépett, rohanta meg a gyilkos. A gaz merénylő tőre oly siilyos sebet ejtett drága királynénkon, hogy tizenöt perez múlva kilehelte nemes lelkét. Gyászba borult széles e haza! Minden hazafi együttérez szeretett királyunkkal. A megpróbáltatás nehéz napjai, a bánat és fájdalom súlyos perczei még közelebb hozzák a koronás martyrt a nemzet szivéhez. Az ő kínszenvedése a mi lelkűnkön rezeg át, a nemzet fájdalma enyhítse a súlyos csapást! Zsolna, II. évfolyam. 38. szám. I898 szeptember 17. ZSOLNAlsVIDÉKE TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: E*'é>z évre .....................4 frt. perezek nesztelen csendjével vonult el fölöttünk. MINDEN VASÁRNAP. kŕziľtituhil nem adunk ri. ^za. Egyes szám úra 10 kr. rekln- szerkť-ztô: Dr. MAYER GYÖRGY kihez ii lap rzellemi részét illető közlemények czimzemlők. Kiadó és laptulajdonos: Aldori Manó Imvá az vlötizetések. hirdetések, rekl.miárziók é, p, nzkuldemények intézendök. Fűi évre .. Negyed évre . ..........2 frt. ..........1 frt. HOSSZÚ HÉT! Oly végtelen- ségnek tűnik fel előttünk ez a né- hány Ma egy hete zúgott végig egy ■ nap, mely lassú pörgéssel, a fájdalmas gyötrő, kínzó kiáltás, végig azon a földön, hol magyar szóval fohászkodnak a mindenség Urához, hol magyar szívvel lángolón szeretnek, hol magvar benső- séggel érzik a fájó kín lüktető szörnyűségét. A fájdalom és kétségbeesés szava volt az, mely végig száguldott a magyar hazán, majd csend követte, síri, zsibbasztó, néma csend. Elakadt a hang az ajkon, szivünk verése szünetelt; de lángban égett a szem, agyaink lázasan gyötrődött, hogy kifejezést adhasson annak a névtelen érzésnek, mely elemészté belső Valiinkat. Magyar hazánk nemtője, nemzetünk Nagyasszonya hunyta le örökre áldott két szemét. - Iks megengedted ezt magyarok nagy, hatalmas Istene? Hirdetési dijak: Egy 3-v.nr hasábzutt petit >.»r 5 kr. Hol volt abban a pillanat bán sújtó haragod villáma, hol mindent látó szemed szelíd sugára. hogy ránk engedted súlyosodni ezt a rettentő' csapást ? Elhagytál minket magyarok Istene!? Leborulunk oltárod szent zsámolyánál, nem zúgolódunk ellened, mert bölcs a Te végzésed, ha lel sem éri parányi elménk a Te akaratod megnyilatkozását. Mi azt hittük, hogy hű odaadással, rajongó szeretettel környeztük e földi Zsolna és "ViéLélce. Xíolíňt1', 1S9X aiiüvah. kit le adtál nekünk, hogy telsz;»- raszAzu Ha leikök szépsé jeér t, ha jóságuk tö- I kéletes keserves konnveinkot, melyeket- er- «íemetlemií , hullattunk." hogy bchegeszsze az ezernyi sebet, martyrhalált a hűnek szentj melyet igazságtalanul szenvedtünk. okát nagy királynénk! Ott a trón magaslatán támasztottad f( l ezt az Ha a gyötrelmek s ok^ság^ ha a földi kmvolna szó, mintha az egész müveit emberiség egy angyali lényt. hol velünkérző lelket ifin f|t.ttiinklángtengerc a tökeletosseg Idegenből, ki hírből i- alig i-mertc szenvedéseinkboldogságod ma bánkódó ur pokoli kínjait, magyarrá tette őt. e-odá* .-zent, akaratod, h„gy általa éreztesd velünk' hatalmadlátogatja meg legsúlyosabb végtelen nagyságát, utald csodálatos főnséget. unk szivünk* Í bálványa élete a legnagyobb szabású jótevésnek, a grandiózus, •< - i v™ ~r,i^tr,gondviselésszerü anyai hivatásnak lópésröl-lépúsre való szik a ! bécsi palota, „ . . . , „ . . । . hű betöltése. Anya volt ő, nem csak e szó közönséges in e I sorokat Írjuk,értelmében, do anyja a népek millióinak, kik teile és általa nem adhattuk meg neki azt az ö fimséges jó.-ágátszázezrével zarándokol a sok- I ajkú nép, kit egyarántnyertok irányt a maguk igazi java felé. Szivünk melegével, érzésünk imadatos mély-J Felséges, szegénv Asszony égével igyekeztünk mi neki meghálálni azt. mitkinek porhüvelye ott fel értünk tett, — de 'le, í runk, le keve.-elhetted. Talánkápolnájában, kihez, mid megillető igaz bálát. avagy vinbe*’i gyengeségünkegy búcsúpillantással akai hamis szóval elegyedett az igazi ragaszkodásminden tisztelőd. zsolozsmájába ? i engedd meg kérésünket a Vétettünk, vétenünk kellett, ezt olvastuk fajéiszellemed elé- terjesztenünk végzésedből. És ezért rettegünk, nagy Istenünk! Védő, jóságos őrzőnk ■ emberöltői! át. Te hajlította 1 Emberi gyarlóságunk elvben az egy érzésbentőlünk idegen szivét. Te öntöttéi beléje szeretetet ésszive választott kincse, úgy ez a népek tengerében csak- igaznak hitte magamagát es le egy elvetemültbizalmat e nemzethez, melye gyilko- tőrével figyelmeztetsz ön- ámitéisimkni. . Imádkozzunk! Te kötődted annak a most , . . ±yem invaiKouas monnaja veiiamv e szavadat. n mely királyunkat nemzetévl ö Zefüa, csaknem mm-ravatalnál megszűnik a dicsekvés, a hiúság, ott a komoly Ki végtelen jó-ágodban annyiszor tá- ma-ztoitijén egyes szálát. A te jóság os kezeid csepegtettek írtvalóság szólalhat csak meg. Es ha mégis elmondottuk e d j.réitetakat. hogy népeid bűneire rámuta—. ki l-ezernyi ezer szenvedő bajára. A te fenséges ajkaidszavakat, meg akarjuk erősíteni vo- l«>k azt a jogunkat, lilételve emelted lel őseinket ké-z -írjnkbéil. hooyzengték nyelvünket a külföldön is, pedig nem magyarhogy előljáih^sunk, hogy főbb részt követeljünk újra felvirágozta-d e hazat, ki ne-1 i-Nagyas-dal hangzott bölcsőd.mellett Te nevelted magyamkknmagu"k"ak étibő1 a íájdtlmas érzésbő1, mely ma kiséri J ‘~'J e iricihriv ti mi cvnrntatt »ira IvnnnL'cit zonyuiikban béki- t<; aimyalt küldöttéi közénk-,szívben és szóban gyermek :idet. Hosszú te-ti és lelki’ hogy el m- emé-z-zen ellenségeink tábora: szenvedéseid napjaiban is könyörülj rajtunk, nagy Istenünk • Vd.igo-n.-d fel gyáriéi elménket, hogyN a g y a s s z o n y a, hallga érezted jól magiul, ezek kisé rtek utai- don . in agyarokesetben. l.itlia—uk vétkünket, hogy vezekelhessünk, hogv javulhassunk. Hallgass meg. magyarok istene! Emeld fel kérő szavadat ér Velünk fohászkodik a magyar nép soknagyobb Király előtt! milliója, -ajgo -zivvel. kétségektől elkinzott Nagyasszonyunk', kit el fog siratni hű népedkriptájába, de lelkét el nem vitathatják tőlünk: szelleme a őllili-ti-s cselekedetének észbontó fájdalmát, melyévszázadokon át. míg ki nem fogy a hála érzete azmiénk vo11, a miénk marad az idők végezetéig. , ki. - H U 11 H - _H --1 ♦ 4 u 1 • H-1 * i - * i H ÖVI - H Ha magasztos rajongással csuggtunk felséges UgártaÜ^bbvért, hullatta és lmunkat sí ven emberek savéból tekmts b g r ádb ' e népre, ^asszonyunkon, élete minden egyes pillanatában, ha oly gondolkodással: hisz együtt érezzük a véres tőrvégtelennek látszó héten át é a meg vele. Erezzük, de át nem értjük, ezért aggódunkvele! jövönkért. Hallgasd meg l .z i izé- több a megdöbbenésnél. Nagyasszonya! Avagy iskolában. A zsolnai izr. iskolában a f. tanévre beíratott k<-r- e- koz-vm jeuxznk i*i»\vMllvtv- összesen 212 tanítvány, é. p. 110 fin és fn2 leány; vallás t h” Trencüénbe rend- kivtlll- M'Z'.’tmrMszerint; 172 izr. 31i r. kath. és 4 evg.; nnvanyvlv szerint: liiVutt vjvhv. htrj\ azon a Itlrg- MHHI. nemzeti ászból kifolyómagyar .">'.) (beleértve az egész V. VI. osztályt), német: 138. érzületeinek k:fe- jezes-t adhas-ún. tóit: 15; illetőség szerint: 166 zsolnai és 4«. idegen. A zsolnai izr. hitközség részvétnyi- — Figyelmeztetünk a lapunk mai számában latkozata. \ zsolnai izr. hitk*»Z.*ÓÜ imádott király- in UKmegjelent .Nemzeti Balesetbiztosító-1 ez. hirdetésre. haldia alkalmából méltó módon fon mely részvétének kitejezv*: auun amint azt a f. hó Li en tartott rendkívüli uvub'svn elhatározta. — Ro>ehirld knácz. hitk”Z>ói»i elnök megnyitván ;» jyulé>L mély mv2ill‘t‘*dv><«l emlékezett meg a n:my ve.szte.?éi.rn»l; mely hazánkat fekjhetetlen natrv kna’yue: s halála áltál érte és megható szavakban adott kitcj-zé-t a hitkozséu ö»ze< tagjai őszinte 2)a-zaiia\. - Indít vám ózta. hoü\: 1, a hitk<»z<ég le.-zvétenék a jegyzőkönyvben kifejezés adassák: 2. a királyné lelki üdvért a templomban 30 napon át m- '--' J éLd..n; •_rvá>/M--iifi-.zTrh-t tartalék. 4. a KI rahm* rmh-ke mei»"n»kiteM're felállítandó */o- buľ hUlíeUvdieZ a LltkoZséií saját pénztárából loO Irtt.d jai'djMü tajjait külön adakozásra ] b í-zt ii*-a 1 ,/< n inditvanyek ejvhangnlau elfogadtattak t - a b-adAk \ejiebajtá-ára kübm bizottság kuid. t -t ki. \ kln ódutt bí/MUAá- t. hó 1‘»-én iíb' M . .m. a ii!--/!.-'!-b-t I. hu 2 1-óiiek d. v. 11 ’LUU’ ki. viir a h.itu-ajokat kuhui moubi-I ) i/.n i ’óap inján t b/h-lrttel n.' ja V ./r. i-kula Mju-.ua -vámára tén feg gyá'ZiMentUzt’dvt tartatni. ,r' Várna községe i> impozáns módón nvil- >><*á-nirja a nuly íjászt-, mely leiseres asszonyunk el- Ajbunjfa'*al vite az országot. A nyilvános é* )g*n */am— mázán .p ib tin Aa'z’-.buy, leim \ r kath. f hu 17-* u az izr hitkoZM-iét f. ho 19-en tartják iiieu. ÉRTESÍTÉS. A >várnai szent egylet* (chevra-kadischa) temet -jó-t kőfallal bekeritetni és halottasházat építtetni «»hajtván, ezen miinkiila-tok vállalkozás utján valói biztosítása végett f. évi október hó 3-án délután 3 órakor nyilvános árlejtés fog tartatni. Az építési költségek 21S4 frt 12 krra vaunak előirányozva. Terv, költségvetés és építési feltételek aluliét egyleti elnöknél megtekinthetők. Lilienthal Izidor a várnai szent egylet elnöke. biztosítást nyújt mindennemű baleset anyagi következményei ellen, úgymint egyes egyéneket - Esküvő. Mint Órt.-Milünk F r a n z B..hu- . <• I«, Jl-éu ..húrhoz Bóc-b. n. az au-ti/*. Beduiné, bánya-tl)lajdonosnó^ kedves C» művelt leányát. - Franz úr. ki mint a .Hun- gana- unit ragy agy úr igazgatója, vlükelö állást fog- Nyomatott Aldori Manó könyvnyomtatójábau Zsolnán. Zsolna és ■Vidéke. szeptember hú 17. Szerkesztői pósta. Dr. S-né, Trónusén. Sajnáljuk, do liolyosoljük Nagy- síid vlhatúrozísút, hogy Cs. J. Agy-nevezőt válaszúval, moly semmit mondói piszkolódúsmil ogyobet nem tartalmaz, nőm tartja érdemesnek foglalkozni. Csatlakozunk abbeli véleményéhez is. hogy a leleplezés nagyon kellemetlenül érinthette a nagy (?) irót; mert hisz ez kitűnik elfojtott, de mégis folyton kitörő dühös haragjából. Hogy az újságokban nem szokott pikáns hirdetményeket keresni és az idézett annonceban feldicsért dolgokat ogyáltaljábnn nem ismeri, azt is feltettük. Arra a kérdésre, hogy az erényes életit m o- ra 1 p h i 1 os o p h (?) honnan vette obbeli ismereteit, már csak ő maga tudna megfelelni. Kund Edömér. Felette örvendtem mai kedves soraidnak. bár igen fáj. hogy ily komoly baj ért, annál inkább örvendek felépülésednek. A kérdéses czikk legközelebb jő. W. A. Budapest. Szives közleményét vettük és közelebb hozzuk. A levelében felemlített másodikat még eddig nem kaptuk meg. Lap megy. Fogadja szívélyes köszönet linket. 4479. sz. Pályázati hirdetmény. Trencsén vármegye csaczai járása területén újonnan alkotott rakovai körorvosi állásra ezennel pályázatot hirdetek. A kör székhelye Csacza. A körorvos évi fizetése 400 frt. és látogatási dijai: székhelyén nappal 30 kr. éjjel 60 kr, lakhelyén kívül nappal 50 kr. éjjel 1 frt és természetbeni fuvar. A választást főivé évi szeptember hő 29-ik fogom Csaczán a körjegyzői irodában megtartani. Az állomásra pályázni szándékozókat felhívom, hogy kellően felszerelt kérvényeiket, f. évi szeptember hó 27-ig bezárólag ezen szolgabirói hivatalhoz annál is inkább nyujtsák be, mert a később érkezetteket figyelembe nem veszem. Csaczán, 18118. év szeptember hó 10-én. Szeghy János, főszolgabíró. KUNDMACHUNG. Der Yariner heilige Verein (Chevra-Kadi- scha) beabsichtigt seinen Friedhof mit Mauer unizäuinen und daselbst ein Lei- Chenhaus aufiühren zu lassen. Behufs Übergabe dieser Arbeiten findet am 3 Október I. J. Nachmittags 3 Uhr eine ölfentliche Licitation statt. Dio Baukosten sind auf 2184 fi. 12 kr. veranschlagt. Plan, Kostenüberschlag u. sonstige Bedinguisso sind beim gefertigten Vereinspräses ersichtlich. Isidor Lilienthal Präses des Variner heiligen Vereines. Zsolna, II. évfolyam.39. szám. 1898. szeptember 25 ZSOLNAes VIDÉKE TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. FI-ICIÓ'H szerkesztő: Dr. MAYER GYÖRGY kihoz a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó hová az előfizetések, hirdetések, reklamácziék és pénzküldemények intézendök. reméltek: boldogok voltak. Csillagos esténként festegették a jövő képét; azt a jövőt, mely tele lesz szerelemmel, boldogsággal, örömökkel. — Másként történt. A sors kezo belenyúlt életük folyásába, bele- ElőfUotősi árak: Egész évre.............. 4 frt, Eúl évre ................2 frt. Negyed évre..............1 frt. Egyes szám ára 10 kr. Gyászbeszéd. Elmondotta Örvény Iván tanár a zsolnai kin kath. gymn. szept. 20-iki gyászünnepélyén. Édes fiaim! Gyászoló niagyai' testvéreim! Gyúszünnepélyre gyülekeztünk e falak közé, oly gyászünnepélyre,, melynél fájdalmasabb nem volt soha Árpád földjén, melynél fájdalmasabb nem volt soha Szt. István birodalmában; oly gyászünnepélyre, melynek emlékezetére milliók könnyei csordulnak, s vonagló zokogás fogja el a honfiúi sziveket, melynek emlékezetére imára knlesolód.k aggastyán reszkető kara, imára kuksolódik a kisded kezecskéje, imára kuksolódik munkás férfi kéz; melynek emlékezetére fájdalom nyilalja át az egész művelt világot, melyre megretten ég és pokol, melyre föl- jajdulnak keserves zokogással az üdvözöltek és elkárhozottak miliárdjának miliárdjai. Csak hadd folyjon a honfiköny, zokogjanak a magyar szivek s töltsék el a hangtalan levegőt jajkiáltásaink, veszteségünk nagyságát nem sirathatjuk meg eléggé, lüket árván hagyott az imádat rajongásával szeretett Nagyasszonyunk, Erzsébet királyné. Oh, az az Istentől is méltán megátkozott fenevad még a poklokhoz is rettenetes munkát végzett, midőn ádáz kézzel gyilkoló vasával átszúrta a szivek legnemesebbikét; átszúrta a sok millió közül épen azt az egy szivet, a melyben a mérhetetlen fájdalmon s a véghetetlen szeroteten kivttl semmi más nem honolt, azt a szivet, a mely az emberiség jóságában jobban tudott bízni, mint a mennyit az megérdemel, azt a szivet, a A „Zsolna és Vidéke“ Tárczája. Hervadás. Irta: ifj. Weingärtner Antal. Mcgsárgnlt levelek peregnek a fákról. Bele si- vit az őszi szél és zizegve söpri-szórja a leveleket szanaszét, melyek inég nem is oly rég, egymást ölelték. Eltávoztak a fecskék, elköltözött a gólya madár is. Éles, fütyülő szél rázza meg a fák száraz ágait, melyek zörögve verődnek össze, titokzatos hangon beszélve pusztúlásról, haldoklásról. A kert egy magányos, elhagyott útján karöltve sétálgatt egy férfi és nő. Tavaszuk elmúlt s a mi megmaradt, az csak az emlékek sokasága abból a bűvösbájos, napsugaras tavaszból, mikor még oly igazán tudtak gyönyörködni az erdő, a mező szépségében; mikor a pacsirta éneke oly édes sejtelmeket ébresztett lelkűkben s megrezegtette szivükben az ébredő szerelem húrjait. Szerették egymást. Szivük csordúltig volt epedő lángoló szerelemmel s törhetetlen reménységgel néztek egy rózsás jövő elé. Együtt, egymáshoz simáivá gyönyörködtek a tavaszi reggelek pompájában, a madarak csicsergésében s a pillangók szerelmes játszadozásaiban. Szerettek, Hirdetési dijak: Egy 3-szor hasábzott petit sor S kr. M EG JELES IK: MIN DEN VA S Á R N A P. Kéziratokat nem adunk rissza. nielyct megszentelt a fájdalom s a kötelességek csodálatos teljesítése. Nem volt a századok századainak rémesebb napja az ez évi szeptember 10-énél. E rémületes napon szenvedett vértanú halált imádott királyasszonyunk, e rettenetes napon veszítette el a sors csapásaitól sűrűn sújtott nagy királyunk a szerető hitvest, e rettenetes napon maradt árván két birodalom népe, de kiváltképen árván maradtunk mi szegény m a g y a r o k. Elvesztettük a legrettenetesebb módon azt, ki nemcsak királynénk volt, hanem a nohez időkben is hűséges védőangyalunk. Elvesztettük azt, a ki bennünket igazán szeretett, a kit mi rajongásig szerettünk, a kinek nevét hálás imádsággal emlegettük. Elvesztettük azt, a ki női nagyságának egész dicsőségében tündökölt elénk, mint királyi férjének vigasztalója a trónörökös gyászának sötét napjaiból. Elvesztettük a fájdalmas anyát, a koronás vértanút, a ki elindult szeretett fia után; de haj! ki hitte volna, hogy ilyen halál révén, fog reá akadni.. Ott pihennek most mindketten a bécsi kapuczinusok sírboltjában, Magyarország jövő reménye és védő angyala, a kik csak jót akartak, a kik csak jót cselekedtek, a fiú és édes anya. Édes fiaim, gyászoló magyar testvéreim, ne feledjük el soha, hogy az a koporsó, azok a szent hamvak, melyeket ott az idegenben szeptember 17-én délután tettek le az örök nyugalom helyére, azok a mieink, az örök szeretet erejénél fogva első sorban a markolt boldogságukba. Az egymást szeretők réme állt közéjük: a gazdag vetélytárs. Eltűnt szemükről a rózsaszínű köd, mely álmodozásba ringatta őket. Csontigható, éles, hideg szél tört szerelmük világába. Elkeseredett bátorsággal küzdöttek szerelmükért; küzdöttek kétségbeesetten, hogy elrablott boldogságukat visszaszerezzék. Mindhiába! A szende, bájos leánynak meg kellett hajolnia a szülők kényszerítő hatalma előtt. Győzött a vetélytárs, győzött a pénz, a pokol e csábitó eszköze. Elérkezett az esküvő napja. A menyasszony fehérbe öltözötten, halott-halvány arczczal, vértelen ajakkal, mint egy áldozati bárány kezdte meg a kínszenvedés útját. A szomorúságában is oly szép leány, kit szerelmének legszebb álmából zavartak fel irgalmath- núl, a kit megfosztottak attól, kiben életének örömét, boldogságának letéteményesét találta fel, roskadozva lépi át annak a férfi házának küszöbét, ki immár férje, kihez súlyos, lerázhatatlan béklyókkal köti az oltár előtt tett eskü szentsége. S a férfi? Testileg-lelkileg megtörve, szétmar-czangolt szívvel bolyong úttalan-útakon, erdők homályában, elhagyott'meredek szirteken. Lelke elvesztett nyugalmát keresi — hasztalanúl. Eltávozik küzdelmeinek színteréről; elhagyja azt, Zsolna, II. évfolyam.39. szám. 1898. szeptember 25 hogy szerelmének, boldogságának temetőjét ne lássa. Mint a kivert eb, elbújdosik idegen országba, idegen népek közé, hogy vérző szivének megszerezze a feledés balzsamát. Tiz gyötrelmekben gazdag év viharzott el fe- inieink. Zarándokoljunk, el életünkben legalább egyszer a szent hamvakhoz s millió könynyel fizessünk meg azokért a drága könyekért, a melyeket Ő Deák Ferenczünk ravatalán hullatott, azokért a könyekért, a melyeket 0 az elhagyatottak, a szomorko- dók, az özvegyek, az árvak, a kétségbe esettek szemeiből felszántott. Mi csak könyeink hullatásával adózhatunk felejthetetlen emlékezetének, mert a mi szivünl serveit csak a halál fagyos lehelete szüntetheti meg: de minél hátrább szorul rettenetes veszteségünknek szomorú időszaka, annál ragyogóbban fog tündöklőid az a dicsfény, mely Ót már életében körülvette s a jövő nemzedékek imáikba foglalják szent nevét időtlen időkig. ** ♦ ■ ■ ■ ■ A ma szülője a holnapnak, a jövőnek alapja a jelenben készül. A mi lelki világunk, érzelmeink és cselekedeteink a jövő nemzedék lélekvilágát, érzelmeit s cselekedeteit tükrözik elénk. Ez a természet törvénye nagy vonásokban. Az Isten képmására teremtett embernek azonban szabad akarata is van. mely- lyel jövőjét a természet általános törvényének keretein belül módosítani is képes. Vagy előhalad a tökéletesedés utján, vagy visszaesést mutat, sajnos, gyakran még az állatnál is alacsonyabb fokra sülyed le. A jelen tehát csak korlátolt mértékben lehet felelős a jövőért, de a legszigorúbb felelősséggel tartozik a jövőnek a nevelés tekintetében. jök felett, de nem hozta meg beteg szivüknek az írt. az orvosságot. Nyugtalan éjjeken ott kísért a távolban szenvedő kedves areza. fel-feltűnik, megelevenedik kiki szemeik előtt a vesztett boldogság képe................ Tiz év múltán visszatér idegen honából a férfi, visszaűzi a honvágy s feledni nem tudó szive. Bánat és öröm tusakodik szivében: a viszontlátás öröme s a sok szenvedés búja-bánata. Titkos vágy biztatja, az von gyenge pirt halovány arczára, hiszen boldogságuk megrontója, a vetélytárs — nincs többé. Remény gyúl szivében, az bátorítja, az ád erőt a viszontlátás örömeinek elviseléséhez, hogy egymásra borúivá folyhassanak össze az epedve várt viszontlátás öröm-könyei. Most ismét egymáshoz simulva sétálnak a hulló falevelek között, mint egykor. Akkor tavasz volt, szép napfényes kikelet; mámoritó illatot hozott az enyhe szellő s mondhatatlan boldogságról suttogott: fű, fa. virág. Mindez elmúlt. Az ősz, a hulló falevelek, a természet hervadó képét mutatják, de ők boldogok, mert újra feltalálták egymásban az elveszített boldogságot. Felelevenítik a múlt édes emlékeit s ha elhallgatnak, egy-egy néma köny beszéli el azt, a mit szivük érez. S ha szemeik találkoznak, azok szerelemről, boldogságról beszélnek, mint hajdan ....... Vagy talán csak a bágyadt őszi napsugár fénye ragyog s az verődik vissza könytelt szemeikből? ... Peregnek, egyre peregnek a fákról az őszi levelek s zizegve söpri-szórja széjjel őket a hideg szél. Zaolxia. és "Vid-élce- Zsolnán. ISU«. ht hozzátok fordulok gv.rázoló magyar t.Mvei.nn, a ktket az ég gyermekekkel áldott me" a kiknek átadjuk, a kiknek goml- I ura hízzuk e drága hazat, ha mi pihenni torunk a haza földjébe Nyugvó poraitok- ]Ml, is áldották lr-z>k az ÚJDONSáGOK. . — Trencsén gyásza. A Utódok elutt. ha vvhllik ' dhetv iparkodtok gyermekeiteket ,-a magasztos me^yüatkozásábó . tem lel. bűd en alatn.llól hli-i gben - az z 1 ,, I , , . tetőben be. -Illeti"'. UIUII- iHiU’b • * r ka- hazaliakka nevelni l [. . lőttetek pedig, éde-fiaim, a -zabad- akant elh it uo/j-s .tból kitohólag a jelen rettenetes alkalommal két ellenkező zugában is tapasztalható volt, nemzet fájdalmának nbl»'»l . mely az ország legtávoiibb ren- csón vám-a is kivette részét. Feketébe öltözött az eg ész város. (iyászlobogókat lenget a szél nem c-ak a haza! tetején, hanem t'sák Máté képét mutatok be Egyiket a minden jó, a inin- d, n -zép es tok. -sasfészké- iiek vaitornyau is. A 1 orzón gyaszruhá- hölgyek, a férfiak karjain gyászfátyol: mind enki siratja Ma- gvarország nagyasszonyát. A temetés nap ától egész ä keddi isteni .tiszteletig búgtak a harangok. let.—.'gm k képét, az ima dal ra|ongá-ával szeretett miben, atiszteletre gyűlt a vármegye egés mi kin- szenvedett Nagva—zoiivunkban Erzsébet ki- ral.nelGyula v. b. t t fő- ispánnal az 19-én azután gyá-zisteni z intelligeiitiája Szaluvszky élén. Ott voltak az összes .m: - egy ma-íkat az (> gyilkosában, ;iz ..rdogok nevére i-megyebeli képviselők is. Az éne kkar megható gyászdnlai kö- méltatlan szöruyeteg- bei! Nevét min szilk-ege-z megjegyeznetek. \ ir’edehnl holgV l-telll telelvluhell m. L. Valhi-.—r -zött M i e s z Bez.ső segédlrlk ész soloja is hozzájárult az ünnepi hangulathoz. 10 órakor rendkívüli közgyűlése és Szalav ■: módon tolmácsolta a vár- mvgve azután összeült a megye ■zky tivolii főispán megható gyászát. Szavai oda hatottuk 1IIV L L'-IHLLIVIJ1-'... > ... .... g > g gy ■ ■■ i. ■ ■ ■ . »...■■ > ... .... ....... ágkm neveltetve, angyali lelkemk mindenkor legjobb szivek mélyébe és könnyeket csaltak elő. Másnap a hely őr - indulatát kivetve, aldá-t terjeszt a palotákban e- kunyhókbanség rendezett gyászmisét ug yancsak a kegyesrendiek egyaránt. Királyi teljenek, gyermekeinek. ..ay . g.-ztemplomában. Különösen a i nemzetnek Ie-Z ved.o angyalává s mikor a legmigvobl. . -apa-alkalommal is szép számban. • lk 1 éri. melylyel a Mindenhát.', l-tei, liagv leiket próbára tette, aztkirálynéban a ii" tragédiáját. hölgyek jelentek meg ez tudják méltányolni az elhalt a Mentivel Atya intezkedé-mben való lm jhvil'jva—al fogadja. Ti-te megtörik a e-apa- rettenetes súlya alatt, könyvi szakadatlanul folynak s ha ma g y a r t lát táj- szoptombűr hó 25. legyen. Aztán otthon, az iskola csarnokában az ifjuság maga funkczionált. ólén a derék tanári karral. Fre u n d Bernát igazgató mond megnyitói és berekeszt# gyászbeszédet a nagy királyné jelleméről, szeretőiéről s a magyaroknak hálára valói kötelességéről. Szavaiból fel-felzokog a magával . sodró fajdalom, melyet csak a rajongásig szeretett királyné megdöbbentő’ halála sugalmazhat. Megható hangon tartott felolvasásban ecsetelte a mi ,11. Szt. Erzsébetünk" életét s halálát V a r g a Zsigmond tanár. A fiuk és leányok a nevesebb Íróik alkalmi költeményeit szavalják. Így Szkot niczk y Jenő remek szavalatában környezett és mindenkit sírásra ingerlőn zokogott. A mi érzést, bánatot pedig szó ki nem mondhat, azt kifejezi az ónok melódiája, melynek szivet rázó hangjait az ifjúsággal B aj z á k János tanár ismertette. — A n.-bittsói i z r. h i t- k ö z s é g a hazatiságban. királyhűségbeu versenyző községek nyomdokát követi. Ezt fényesen bebizo- nvitotta a f. hó, 19-éu megtartott ülésével, melyet Deutsch Ignácz elnök meghatottságtól rezgő hangon megnyitott fájdalmasan megemlékezvén mindnyájunk által clsiratott legnagyobb királynénkról!. Előterjesztett indítványa a következő határozatokban fog nyerni foganatot: 1. F. hó ‘27;én a templomban gyászistentisztelet tartassák. 2. 0 cs. kir. Felsége. Erzsébet királyné lelki üdvéért a lélek- mécs az idén :>i> napig, jövőre jiedig minden halálozási évfordulón 24 éuáig ég, mely alkalommal a .kadis- imát a rabbi vagy helyettese mondja. 3. A -Chevra kadisa" pénztárából .Erzsébet királynéalap" czinién 4(>ö koronányi legatom alapittatik, melynek évi kamatjai minden év szejit. 10-én szegény s jói tanulóik felruházására, vagy szűkölködők felsegélyezésére fordítandók. 4. A magyar nemzet háláját kifejezői és legnagyobb királynénk alakját Z „s, ■ , _ , Z Z Zsolna gyásza. Szpen, de véleményünk szerirtmegörikitő emlékszobor emeléséhez 100 koronával járnia dalma-ah emfeksak vissza elvesztett boldogomat derűsbizony mégis lanyhán nyilat kozott meg városunkban azh.tközség napjaira, de lelke erős az Istenben vetett bizalomban' Országos gyász Ha összevetjük •• legendák ezreinek le-z tárgva áldott emlékezete. ket csak a -zon.-zód köz- ségekb < azt azokkal a hirekkel. melyi - Gyász istentisztelet K.-Üjhelyen. Az országos pedig s.zmtté maga-ztosul . 1 magyar nemzet szivében - Ott élezt bevállaltunk. Igaz, hogy in ől is vettünk, fájdalmasan kellgyászból a kiszueza-ujhelyiek is kivittek részüket. Megdicsöült pozáns volt a közönség és akirálynénk lelki üdvéért a róm. kath. templomban f. hói 19-ón g v á s z m i s é n. de ott is délelőtt 10 órakor tartatott meg az ünnepélyes requiem, melyen 'd e-ett volna egy a szomorúHnyíl i n Imre főszolgabíró vezetése altit a helybeli hivatalnokok oi"k életet. testületek megjelenése a 17-iki \ gvilko-. ez. a pokolnak is legundokabb tajzata. atk"< nélkülöztünk egyet-ma-t. Mily alkalomlm. mert gyaszbeszed. lelkének gono-z indulatát követve mar kora itju-ágában tagja lesz egv a len. vadakhoz Im rte. tosnlataak, n elv a tal-adalmiigi, y ip_ czen. de nálunk úgy lai-zik orokke csak jámbor ohajtasfőrabbi gyönyörű gyászbeszédet 'mondott, a mely mélyen , , , , reminek f< Iforgat.i-órr készül. ma-ad. Lelek melo vop a vá-os k épvB -dote-ühetónek g y a s zmeghatotta a valltískülönbség nélkül megjelent hallgatóságot. pu-ztit é- o] fanatizmusból, kónvürteb nill. L: V U 1 e s e. megkapok a a bíró szavai, de a széji terem bizonyEnnek soraiban H a y d i n Imre főszolgabíró és K h ú d é Géza Borzadva gondoljatok örökké ez emberi formábasokkal, de sokkal ťdib gyászoló közönségét fogadhatott volnaszolgabiró vezetése alatt a helybeli hivatalnokok, továbbá a kétszeresen. ha legalább ezmind részt vettek. F. hó 21-én, délután 5 lírakor az izr. hitközség .egvszer mauvat nvelven hangzo t volna felénk. Ez persze Lhit-gyászünnep.e tartatott meg, a melyen Dr. Friedmann zsolnai közönségét fogadhatott volnaszolgabiró vezetése alatt a helybeli hivatalnokok, továbbá a , , ----, — — ~ — - - — —,, — — - —--------, — bujtatott teuevad kepére. mehet a meg nem fékezett indulatok,be. Prózai a világ, hiszen azt hal. juk, hogy e nagy napon is csakkülönböző felekezetek összetartása kifejezézőjélül Czvincsek .— emberi törvények l.tbbi!a városi mezei őrök akadályozták meg. hogy egyesek neJános plébános-helyettes is megjelent. . . dolgoztassanak földeiken. — tUt láttuk a plébánia templom .... • .... a val- !á-talan-ág. az i-t.-ni . tapoda-a teremtettek Illeg. — Gyászünnepély. Várna községe is méltó TT ,V- .1. nini, írnr velőtt a díszben kivonut závo djei tózoltó^gol halottak a^fejezést adott elhúnyt királynénk tragikus halála födött érzett JL^ jovó boldog-ágra kérlek ben- .I. teket. eVdélelőtt folyamra ^mételye a zsolnai Mvő ttombtta szaráttfájdalmának. F. hó 19-én ünnepélyes gyászistentisztelet volt, ...... , .... » ' •'lajdaimáiiOA. F. hó 19-én ünnepélyes gyászistennszteiet volt, latok Illeg -Zeplóteleil ÜsZla-ág- tokat minden bímtol.de Őke magukd sehol sem fed zhettük fel. — Az ipartestületmelyen Z 1 a t h á r y ez. kanonok pontilikált és az összes vértezzetek föl lelkiteket -zigorú kótelessegérzettel. honoljonis ezt a napot választotta, hog y elnöke. M i l e <• / Jánoshivatalok- testületileg vettek részt _Az izr hitközség tem-szivetekben oh határtalan szeretet, mint a mi megdu-sóultarezképét leleplezze. M i 1 e <- z Jmos érdemert nem a'-”-'- . L. ■ .. * * * * ... .. ... .. .. ■ .. . .... . L^L .^L. .. .. .... •z János érdemeit nem akadukplomában fo hólyó hó 19-én tartották meg megdi- csőült . , .. á ra -bőven , . rászolgált ekirálynőnk lelki üdvéért a gyász-istentiszteletet. A templomban )megtiszteltetésre, de a testület Vezetőségemégis tapmtetosabbezalkalomból mindent feke- tébe vontak, egy kimagasló helyen 1 ' ít «.yprptpft nflCTV ti ráivímkÁrt a küálvnk Küálváhn?lehetett volna a na]> megválasztásában. Délután 4 órakor.pedig gyertya- fenyiől övezve függött Erzsébet királyné gyászfá- lesújtott, szeretett nagy ki- ral^mkért a kralyok Kralyíhozboldogult Nagyasszonyunk tem etése lírájában, gyűlt össze atvnlhl hevont kié a ová^z ktenti^let előtt a . . . t, ° oj t t to tyollal bevont képe. — Még a gyász-istentisztelet előtt a hogy kegyelmének bőséges távval enyhítse az 0 imdy-égé-kir. kath. gymnasium tantái testü eté, hogy fiájdalmíínak és mélytemplom zsúfolásig megtelt Jelen voltak a 'hitközségi -Z llVedé-elt. részvétének adjon kife- jeze-t. M dőn meglő u Iült a gyászt jelzőelöljárósági tagokon kívül a községi elöljáróság, a kir. c s e n d Legvetek mindenkor inóltAk a jobb háziba költözöttliatangszó. felemelkedett az intézet igazgatója s a siri csendbenő r s é g, a t ű z ol- t o k és a tanuló ifjúság. A megható gyászünne- Nagyasszonyunkéban. Imádkozzatok e kimondhatatlan csapás áltál vegkép megkisebhiteni. ő bizonyá tése lírájában, gyűlt össze atpyollgalgybevyont kéype. -Z 'llVedé-elt. Legvetek mindenkor inóltAk a jobb háziba költözöttliarangszó. felemelkedett az inté magyarok Nagyas-zonvának égi sZefetetére. a mely maradjona meghatotttágtól és elfogott k én^ttől eltátyolozott hangonpély- s eh lesinger József kántor kezdette meg alkalmi zsoltárt velünk, maradjon a mi drága hazánkkal mmdórok- kon orokkeszentelt bucsú szavakat az uo só útjára tárt nagy halottnak.adván elő, majd a boldogult királynő lelki üdvéért mondott el Magasztos pillanat volt ez. mely t a jelenvoltak egyike sem fogmegható imát, midőn pedig az énekkar .Ha az Isten kedvesinket Gyaszje. vényeké látunk tanárokon, ta-éltükből kiszólitja" halotti éneket kezdte meg, alig volt szem, , ók lengenek a hsakról, demelyben a fájdalom könyei ne csillogtak volna. A tanuló ifjúság ... egyhamar elfeledni. Anyakönyvi kivonat. F sí« pn mG r hó 1—15-ii» -nitókon, tanulókon; gyászlobo. . L X ... . .. ... L .. ^r.. I 1 ... . v ... * * * .. * * * * ' ■ .. ... . .... . I . II. .... gyéren, igen gyéren. Nagy-Bit se felzúdut, hogy e g y hazelött a gyászünnepély jelentőségét S t e i n e r Fülöp tanító nélkülözi a fekete zászlót, náunk az egy Beniczky-utczátméltatta S t e r n kivéve, melyben csaknem m rnden ház gyászol, bizony Z-uik András 1'rohiUzka Adolf iránya Mária 01j»a szégyenkezve kell mondanunk, hogy a külső nem mutatja azt a benső gyászt és ihletet, melyet o ly sokfelé hangoztatnak. — A I>r. Kurhajr. z J.ízx-f _ Mária H niiann Antal b-aiko Gratz« 1 András 1»ÍH k Gyula k'iiárz bánja Marcit fia András _ Hertbold zsolnai izr. templomban f. h ó fianagyszerű gyászünnepély tartato ó 21-én délelőtti 11 órakor tt. A kitűzött időre a feketébe öltözött templom zsúfolásig me gtelt gyászoló közönséggel; a hitközség elnöksége, választmán ya, a Latóságok, hivatalok és testületik képviselői mind megje entek, valamint Br. P o p p e r Annin gyászdiszmagyarban. A kántor bevezető imája után felhangzott a vegyes kar álta harmónium kíséret mellett előadott gyászéneke, mely kön vekre fakasztotta a meghatott . közönséget. Utána Dn Friedmann rabbi mondott, Jeremiás i,- 1 Links?? Mária prófétának a gyászra vonatkozó .......... lukiunk .b'/M-f .Li\nr Maria 5 ,, r ■„ A th ľ ťh é ’k és" a fe- lejthet, tli-n király ié' an Ilroppa hamív l'rmv.' *RwzHk Anna. — htt.ra m zt határtalan szeretetét és ha a b omü tása korül szerz. tt Joz-ef, Aladár, de llideghéth nobilis — Ijvan Maria - Miki..-soha el nem évülő érdemeit m a- gnsztalo beszedet, mely a Joz-i f . .. Janiroz Kunigunde. külhoni. díszes közönségét, mélyen megHíítzttz. A. -tgb-líz—lt felh; >i!bigír Moru/ >lutn«T Lvopoldin ÍLIlt-r M.tfk - >trtliimvr lllanka ľnhr Z-iĽinuinl szavaiból kiindulva, egy rem-k gyali jellemét, n 'tűzetünk iránt ndította. A megboldogult lelki kar által harmónium kiséret — A gyász Nagy-Bittsén. Nngy-Bittsu róm. kath.üdvéért mondott imát a vegyes lakossága a i. hó 19-ón megtartott gyász isteni tiszteletenmeSlett kitünően elénekelt Hyr inus követte, mint befejezése méltó kifejezést adott szeretett királynénk wlhúnyta fölöttazon nagyszerű gyászünnepélyn k. melyet a hitközség a nemzet érzett mély fájdalmának. Az előadott Seiler-fólo E mollnagy halottja emlékének rend zett, Ferneres illeti _ érte, az requiem, úgy az énekkar Á r v a i kántor vezetése mellettelnökséget. Haha utat mint karm estert, B e i s z Ottoné úrnőt, a gyönyörűim elénekelt I.iber.i-ja mély benyomást tett az ájtatoski szives közreműködésével a ka rénekét emelte. Nevorál Va- I hallgatókra. A koszorúkkal gazdagon díszített ravatal, "aléria kisasszonyt a harmonium -kiséretért és az ének- 1 kar uyászfátynllal bevont nemzeti ezimerek, a ovászruliábaii.összes tagjait. leket.' zászlóik alatt megjelent hívők "íkaíáaa még lélekem dőbhé t-tte a gyászt. Dr. Tesz e I sz k v, -Xagy-lhttse köztiszteletben álló lelkésze, ez ünnepély magasztossá telelővel újból bebizonyította. hogy nemzetiségi vidékünkön ép oly hű szolgája hazájának, mint egyhazájának. Nem szem lény vesztő külsőséggel, hanoin benső közvot- lonseggol. meleg őszinteséggel hatott a p o l g. f i u- és ť e á n y-i s k o ] á n a k f. hó 19-én megtartott gvászünnepélye. A tanulósereg egy része fekete zászló alatt szép csendben vonult a nini. kath. templomba, hogy az ott dúsan koszorúzott katafalk előtt a felséges királyné lelki üdvéért tartott reipiiem imádkozó tanúja Zsolnán, 1898 -Felvidéki TTjaég. szeptember hó 29. Zsigmond tanító pedig a nwgdiesőült királynő jóságos illetőt jellemezte. A csaczai izr. templomban. A csnezai izr. templomban f. hó 22-óu, d. o. 11 órakor szuretett királynénk emlékére nagy ünnepély tartatott. A feketével bevont templomban nagyszámú gyászoló közönség jelent meg és eljöttek a hatóságok és hivatalok képviselői is, hogy részt vegyenek a felejthetetlen királyné lelki üdvéért tartandó istentiszteleten. A templomi énekkar a hitközség derék kántorának vezetése mellett gyászkarral nyitotta meg az ünnepélyt, mely után Dr, Friedmann Dútul zsolnai rabbi kitűnő magyar beszédben méltatta a nagy királyné érdemeit, gyönyörű jellemét, népünk iránt tanúsítóit szeretetteljes jóságát és azt a megbecsülhetlen ragaszkodást, melylyel édes hazánkon, mint annak mentő angyala esüggött. A közönségen mély meghatottság vett erőt, ezen jeles és a kivaló alkalomhoz méltó beszéd után, melyre még sokáig vissza fog emlékezni. Az ünnepélyt, melynek rendezéséért a fúradbatlan hitközségi elnököt illeti az érdem, a „Hymnus* eléneklése fejezte be. — Erzsébet királyné szobrára országszerte serényen folyik a gyűjtés. A nemzet kegyeletének, moly talán még sohasem nyilatkozott meg ily hatalmasan, mint most, ez csak egyik fényes tanujele s annak a kimondhatlan szeretetnek, melylyel királynéját körülövezte és annak a mély fájdalomnak, melyelvesztése fölött eltölti. Vidékünkén is számosabban járulnak a szoboralaphoz. Városok, egyház-községek, egyletek és számos magánember, kiki tehetsége szerint versenyt áldoznak a kegyelet oltárán, hogy az méltó lehessen a megsiratott halotthoz és a gyászoló nemzethez. — Mint mindenütt, hol a jótékonyság. az emberszeretet, vagy a hazafias kegyelet ál- öozatot követel, úgv ezúttal is az adakozók első sorában látjuk Popper Ármin bánit, ki f. hó Hi-án ezer forintot küldött be a szoborbizottságnak. Dicséretre nem szorul e nemes, hazafias készség, csak azt az óhajunkat fűzzük hozzá, bár követendő példának néznék, kiknek tehetsége megengedi, hogy nyomába lépjenek. — Iskolák. A legtöbb iskolában szintén gyászünnepélyt tartottak megboldogult királynénk dicső emlékére. A zsolnai kir. kath. gymnasiumhan f. hó 20-án istentisztelet volt (j Felsége lelki üdvéért mondott misével. Az istentisztelet után a gymnasi- umi rajzteremben gyűlt össze az ifjúság, melynek (írvény Iván tanár megindító szép beszédben magyarázta meg, hogy mi volt Erzsébet királyné nekünk, mit vesztett benne a'gyászoló haza. A zsolnai izr. iskola tanítványai a tanítótestület vezetése mellett f. hó 20-án d. e. 11 órakor megjelentek a gyászistentiszteleten, melyen a gymn. tanári testületé és izr. növendékei szintén részt vettek. A kántor imát mondott a királyné lelki üdvéért. Ur Friedmann Dávid rabbi szép beszédben ecsetelte a hazát és az egész emberiséget ért nagy veszteséget és kérte az ifjúságot, hogy a szeretett királyné emlékét kegyelettel őrizze meg. — A csaczai izr. iskola növendékei f. Író 22-én d. e. 10 órakor gyász- ünnepélyt tartottak. — Az iskolában Dr. 11 ü b s c h az iskolaszék buzgó elnöke intézett mélyen átérzett szavakat a gyermekekhez; egy növendék alkalmi költeményt szavalt és végül a „Hymnust“ énekelték. -- A templomban Dr. Fried maiin Dávid zsolnai rabbi ecsetelte a nagy csapást, melyet a sors imádott királynénk váratlan halála által a magyar hazára és hű népére mért és a királyért mondott megható könyörgésében fohászkodott az Úrhoz, hogy az elhunyt lelkének nyugalmat, a királynak erőt és a nemzetnek vigaszt nyújtson. — Siebenfreud Béla kir. törvényszéki elnök egészségi állapota, mint értesülünk, megjavulván, újból átvette hivatalának vezetését. — Megszívlelendő kérelem. Trencsén város tanácsához szólunk trencséni olvasóink érdekében. Senki sem szereti a sötétséget, különösen télen nem a locskos-pocskos időjárásban. Ilyenkor a sötétség kész életveszedelem. Különösen az utczai közlekedésre értjük. A város egész világításáról nem akarunk szólani, mert bízzunk abban, hogy a villamos világítás kérdése végre düllőre kerül. Csak egy utczát értünk ez úttal, a vármegyeháztól a plébániáig vezető utat. Ott a világítással valóban ázsiai módon vagyunk. Oly pokoli sötétség uralkodik e közben, hogy az amúgy is közveszélyes emberektől lakott Jankovics-féle ház környékén különösen télen lehetetlen lesz a közlekedés. A kövezés ott különben is kritikán aluli, bár nyáron a várba látogató idegenek ép o szerint szokták megítélni a város kövezési visszonyait Hanem korom sötétségben, sárban és hóban az ottani lakókra nézve ezen a járás-kelés épen istenkisértés. Reméljük, hogy a polgármester úr mindenre kiterjedő figyelme méltányolni fogja felszólalásunkat és legalább még két lámpát állíttat az utczába, szerintünk egyet a Jan- kovics ház mellett, egyet pedig a Zavoj épület aljában. _ — Adomány. Br. Popper Armin loo irtot küldött a zsolnai izr. hitközségnek kultusczélokra. Az elnökség ez utón mond hálás köszönetét a nemes bárónak, a ki a hitközség intézményeit oly sokszor részesíti jóakaró támogatásban. — Családi dráma. A végzet sajtó keze erősen nehezeilett S feiner .Samu kiszucza-ujlielyi korcsmárosra. Dolgozott évek hosszú során át, kitartóan szorgalmasan, hogy két fiát, kik mintaképei voltak a jó gyermekeknek annyira tanitathassa, hogy magának nyugodt öregséget és négv leányának jovojét biztosítsa. Meg is történt volna, de a végzet máskép akarta. Ifjabb fia. ki a budapesti állatorvosi akadémia hallgatója volt már június hava óta a föld alatt porladozik. Idősebb fiát dr. S t e i- n e r Rezsőt pedig ki csak ’/géve körorvos Magyar- Komjáton (Ľgocsa in.) f. hó Ill-én temették el alig két napi betegség után. A szegény szülők, kiket a két fiú taníttatása anyagilag csaknem tönkre tett, vignsztalathmul állnak négy leányukkal. — Keserves panasz érkezett hozzánk egy szomszéd község tanítói részéről. Már fél éve fizetés nélkül szűkölködnek a népnevelés eme szegény munkásai, kik ez okból családjaikkal egyetemben a legválságosabb helyzetbe jutottak. Nem akarunk még most e panasz érdemleges tárgyalásába bocsájtkozni, hanem azon leszünk, hogy elébb illetékes helyen szerezzünk informácziókat, mert egyoldalú ítéletet nem mondhatunk. — Fényes esküvő lesz I. évi október 11-én lisztjén (Árva' m.), hol S u j á n s z k y László dr. nagy-bittsei orvos oltárhoz vezeti K o h ú t h Antal, úsztyei nagybirtokos kedves leányát Tekla kis- aszonyt. Az eküvőn, mint értesülünk, több előkelő rajeczi vendég, a vőlegény rokonai, is meg fognak jelenni. Boldogság kövesse a szép frigyet. — Irodalmi esemény. Ennek lehet nevezni a ,Fővárosi Lapok* ama elegendően nem méltányolható vállalatát, hogy hasábjain sorra fogja ismertetni hazánk vármegyéit. Eme vállalat mellett megyénket ama megtiszteltetés érte, hogy .L V i r á g Bébi, a lapok felelős szerkesztője az ismertetést Trencsénnel kezdette meg, ezzel róva le többek között szülőfölde iránt erezett szeretetét. Az ismertetésre még visszatérünk, most csak felhívjuk erre I olvasóinknak szives figyelmét, megjegyezvén, hogy az érdeklődőknek szívesen küld a lap kiadóhivatala (Budapest, V. kér. Dorottya u. 10.) mutatvány számot. — A zsolnai dalárda a nyári szünet után hétfőn f. hó 2<>-án este 8 órakor tartja első összejövetelét a helybeli kaszinó olvasó termében. Mivel több a tagokat érdeklő tárgy kerül ott megbeszélésre, a dalárda ez úton is kéri a t. tag urakat, hogy lehetőleg teljes számmal megjelenni szíveskedjenek. — Adomány. A zsolnai izr. nőegyesület el-húnyt királynénk nevéről elnevezendő „Erzsébet királyné alaphoz“ 25 frttal járult hozzá. — Fázunk már. Sutba vándorolt a leime nyári öltözet. Közeledik az ősz. A szél egyre Inig, mintha csak a nyarat siratná és belekapaszkodik a fák ágaiba. A fák nem stisogással, de zörgéssel felelnek, mert levelük nem hajlongó, üde zöld többé, hanem száradó, merev, melynek a szellő czi hálására csörgés a válasza. Csörög a sárguló falevél és a földre hull holtan, élettelen. Szinpompa, -viralás után, dísztelen pusztulás. /V nap is álmosabb lett, korábban tér nyugalomra. Közéig a sötétség uralkodása, Az emberek összébb bújnak és beköszönt a kedélyes esték korszaka. Otthon illőbbek leszünk, mert behajt a hideg és oda ülve asztalaink köré, jobban esik a kedélyes csevegés a nyárnak élményeiről. Közben általános epodő sóhaj: Hej a nyár, a nyár; hol van az aranyos, derűs nyár?! — Előkészület önkéntességre. A következő sorok közlésére kérnek fel bennünket. Többszöri felszólításnak engedve és tapasztalva azon körülményt, hogy a környékbeli, sőt az egész felvidéki ifjúság nagy része, mely nem végezhetvén be középiskolai tanulmányait, elesik egy éves önkéntességi jógától, bár e joggal, mint olyan kedvezménynyel, mely egész életpályájára messze kihatással van, élni szeretne, sőt annak megszerzésére készséggel áldozna valamit, ilyen ifjak számara nyitunk egyik tanártársammal önkéntest tanfolyamot, melyen ifjaink egy- évnél rövidebb idő alatt elkészülhetnek az önkéntesi vizsgálatra, melynek letétele után megnyer- tik az egy éves önkéntességre jogukat. Jelentkezni lehet nálam, alulírottnál, ki póstabélyeg beküldése mellett bővebb felvilágosítással is szívesen szolgálok. _ Varga Zsigmond tanár, Nagy-Bittsén. — A budapesti őszi gyümölcs és általános kertészeti kiállítás elhalasztása. Az országos magyar kertészeti egyesület a következő sorok közlésére kér fel bennünket: Szomorúság tölti el a magyar nemzetet hódolatteljesen szeretett király nenk A népbiztositásról. kevésbbé vagyonos. valamint a vagyontalan néposztályuk részére hazánkban eddigelé a gunk rendkívül' ol.-.ó bes/er- ze-ere. I gyalus az isjn íennalío J o a n o v 1 t s Döme hírneves ezeg Budape-ten Üzletét házleromho- lás miatt láczi-ntcza 2. szám alá helveztv át. :• a Kigyó-ntcza szám alatti Üzletben levő összes árúkat, melyen leszállított árakon árusítja. Ajánljuk a n. e. közönségnek, hogy e kedvező alkalmat ne niu- hiszsza el e* szükséglétéit e megbízható szönveguz-letben fedezze. — Nyilatkozat. Lapunk múltkori számában felszólítottam Garai Lajos végrehajtó és lapszerkesztő urat, hogy ellenem felhozott vádjait bizonyítsa be, mert ellenkező esetben hazugnak és rágalmazónak fogom mondani, ti jónak látta holmi kibúóikkal és régibb állításaira való hivatkozással — mely állításait a maga idejében visszautasítottam — e bizonyításnak kitérni. Ennélfogva most fentartva múltkori nyilatkozatomat őt valameddig be m in bizonyítja állításait hazug rágalmazó u a k nyilvánítom és az ő, valamint álneves társai eljárását a művelt és tisztességtudó köz.Ínség Ítéletére bízom. Zsolna. IHIS. évi szeptember 24. Dr. Mayer Gvörgv. temetkezési egyletek alapittattak. Szemben ezekkel vívmány számba megy és közgazdasági fontosságánál fogva or-mmel üdvözölhető az a tény hogy a „Nemzeti" Balesetbiztosító Részvény-Társaság működési körébe felvett- a népbiztositást s ez áltál lehetöve tette, hogy immár mindenki, mondhatnék a le--z.g.nyebit ember is, részieltethess k az életbiztosítás áblasauan. A „Nemzeti" népbiztositási osztályú alkuimul nyujt nemi külömhseg né.kul minden egészséges személy számára magát egy 1500 koronáig terjedő tőkére biztosítani, anélkül, hogy orvosi vizsgálatnak vettetnék alá. A díjfizetést pedig hetenkénti részletekben telj,-sitin a biztosított, még pedig 10 fillértől keziődől. g. Ezen szinte csodásán jutányos es kedvező mólon ma már a legrosszabbul fizetett munkás is képes így magáról öreg napjaira, valamim elhalása esetére özvegyéről és árváiról gondoskodni, de gomloskudhatik a „Nemzeti" uep- biztositása utján, felnövő gyermekeinek ellátásáról és ki- házasitásárol is. Azt a néhány fillért, a mit erre a ezélra fordít a munkás ember, még a legszűkebb kóríilmények közt is úgy vonhatja meg magától, hogy meg sem érzi, sőt ellenkezőleg egy bizonyos megnyugvás és megelégedettség fog keblébe költözni, átérezve azt, hogy az élet esélyei, a sors csapásai ellen megtette azt, amit mint ember, mint férj, vagy mint apa megtennie szent kötelessége volt. Ilinél általánosabb lesz tehát hazánkban a népbiz. tositűs, annál boldogabb lesz a nép maga és ki lesz zárva az az eset, hogy annál a hajléknál, ahol népbiztosltásl kötvény van, a nyomor tanyát üthessen. Téves nézet volna az, ha a népbiztositással szemben felhozná valaki a takarék pénztári intézményt. Hiszen a takarékpénztár csupán azt az összeget szolgáltatja vissza — persze némi kamattal — amit beteltek. De a n> pbiztositás intézményének áldásos v.dta éppen abban rejlik, hogy rövid díjfizetés után már az az összeg válik esedékessé amely biztosíttatott. így például ha egy apa újszülött gyermeke: úgy akarja biztosítani, hogy 20 éves korában 400 koronát apjon. ügy hetenként csak 50 fillért kell ezert üzemiek ami egy évben 26 koronát tesz ki. Már most feltéve, imgy a gyermek 3 . vi biztosítás után megh I. ez esetben az apa összesen 78 koronát fizetett be a „Nemzeti"-nél. ellenben 400 koronát fizet neki elhalt gyermeke biztosítása alapján a „Nemzeti“. Ugyan milyen arányban áll ehhez egy takarékpénztár teljesítménye, amely annak az apának, aki gyermekéről akarván gondoskodni, hetenként 5U fillért tett takarékba, a gyermek elhalálozásával csupán azt a 78 koronát fizeti vissza csekély kamataival?! Éu ugyanigv áll ez abban az esetben. ha valaki halála esetére biztosit, vagy lm úgy biztosit, hogy egy bizonyos idő múlva ö maga kapja meg a biztosított összeget Például, ha egy 25 éves ember 60 eves korára akar a Hzopteinbor hó 25. Zsolna és Vidék:©. Zsolnán, 189S. , M. kir. IS. honvéd gyalog ezred. „HiMiWn.i-U i. óuió.„lilyában Gü-itaui * hetenként Csak 20 fillért UjlamV' esen Mein«, 'W 256 koronát tog Up» M1.U. er.-i.ek el. r.Avet, de .».leonyiben n-rteneteseu a 4-lk lisi Mtá-i erl.n el. vagy baleset folytan akar at első blitosnásl évben, miy övökosel alánnal kikapjak a 256 koronát, -U.«» «4. b-zy * ..Nemzeti-hez A.-e- -eu 30 korona i i-*>tt <«■•« iuti.-et'e. 329 l./kb. sz. HIRDETMÉNY amelyet a .Nemtetr' Sí. Hirdetmény. I.eimdöríer Adolf zsolnai lakos bejelenti, hogy Zsolnán a vasúti utczanak a K.-Od. állomással szemben levő telken gőzmalmot szándékozik ri ,|.."i\k.ii.<ír4.»'>. !l‘gy népünk által a legnagyobb késtOggel > ürömmel felkaroltassek, Szerkesztői posta. Sabatxky l'a’b m.-g Ima' •> J"'" B H. G Budapest Tobbeknek K» látjuk körünkben. Le- nyilatkozataikat az ,Ott- e rendkívül érdekes lap Závodje község elöljáróságától. Árverési hirdetmény. erkoic-i testület tulajdonát képező korcsma- ház fiúyö »•. október ho 3-án d. u. 3 órakor f. egymásután következő evre. azaz 1899. OVI januar ho l-töl. 1905. évi deczember hó 31-ig ár. iné- a kibérlés nem eszközöli 300 fit. iivatnak mindazok, a kik berietet elnyerni óhajtják, mikép f. é. Október hó 3-an d. u. 3. orakor megianamh» árlejtésen Za- o árverési fel- nemküiönben a Zavodjen. 1 Kardoss Arnold, Závodszky Károly, M. kir. trencseni 15. honved gyalogezred. HIRDETMÉNY vpiivni, egyben a mű? ‘s leírás bemu- tatásával a telepengedeiyezési eljárás megindítá sai... kéri.' '■■■■ 27. §-a alapján e hirdetmények a helyi lapokban, dobszóval es falragaszok utjaui közhírré tetelet elrendelem es a helyszíni tárgyalás határidőül f. évi szeptember hó 28-ának d. e. 9 óráját kitűzöm s arról a kir. iparfehlgyelőseget Pozsonyban. Zsolna gatóságat Budapesten, ban> Kloch Karoly, Babu- sek Adolf, Keirpni Mihály, Fiséra senior, Bjelek József és Ziegeltuch Henrik zsolnai lakósokat, K a- linay Gyula nyitrai lakost mint közvetlen szomszédokat. e hirietmény utján a zsolnai közönséget s végül a kérvenyzót értesítem azzal, hogy azok, kik a vállalat ellen bármi oknál fogva kifogást akarnak tenni, kötelesek azt a tárgyalásnál szóval üzlettelep eu- »zky Kornel oki. mérnököt hívom meg, kit felké kedjek tanulmányozni. Zsolnán. 1898. évi szeptember ho 15-eii. Rudnay István, fuAzolgabiró.- " Árverési hirdetmény. 1898 kosnak - Karfák Pál elleni végrehajtási ügyében 561 A in. kir. honvédség részére az 1899. évra szükséges kenyér és zab a trencséni és pozsonyi állomásokra együttesen vagy külön-külön, ajánlati taigyalas útján leendő biztosítása tárgyában folyó évi október hó 6-án délelőtt 10 órakor Pozsonyban, a cs. és kir. 5. hadtest hadbiztosságánál nyilvános árlejtés fog tartatni. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást nyerhetnek Treucséiiben a 15. honvéd gyalogezred kezelő- tiszti irodájában. -- A vonatkozó hirdetmények és felszólítási feltételek füzete ugjanott naponta a hivatalos órákban megtekinthetők. A szállítási feltétételek füzete példányonként 7 krajezárért beszerezhető. Trencsén, 1898, szeptember 18-áu. Rostásy, százados, kezelötiszt. A trencséni m. kir. pénzügyigazgatáságtól. 25214-/1. 1898. sz. Árlejtési hirdetmény. Alulírott in. kir pénzügyigazgatósághoz tar- I tozó puchói m. kir. pénzügyőri laktanyánál egy kamra, egy konyha és egy irattári helyiségnek hozáepitése szükségeltetvén azon munkálatoknak a m. kir. pénzügyministérium f. évi 445333. sz. rendeletével engedélyezett 1990 frt 59 kr. kiviteli költség erejéig leendő eszközlése czéljáböl ezennel nyilvános árlejtés hirdetek, és a beérkező zárt Írásbeli ajánlaok felbontására s bizottságilag leendő tárgyalására határidőül az 1898. évi október hő 28>ik napjának délelőtt 9 órája a pénzügyigazgatóság hivatalos helyiségében kitüzetik. Pályázni óhajtók kötelesek bánatpénz fejében az árlejtési feltételekben kitüntetett összeget pénzben vagy óvadékképes értékpapírokban ajánlatukhoz csatolni s azt ajánlatukkal együtt fenti határidőig alulírott sói 1H. sz. tjkvben Kadák J?úl nevére lA részben 33 írtra, további» az 1881. évi LX t. rz. 155. §. alapján a 27. sz tjkvben foglalt 90. sz. házzalpénzügyigazgatóság főnökénél benyújtani, bíró Kadák Pál nevére l/Jt) részben 229 írtra, u. G. 173 sz. tjkvben foglalt A kitűzött határidő után benyújtott, vagy nem Kadák Pál uevíre •/JJ részben irt 39 írtra becsült; 213. sz. tjkvbenkellően felszerelt ajánlatok figyelembe vétetni nem fognak. Kadák Pál nevére % részben irt 7 írtra becsült ingatlanokra a bírói Az eszköziendö munkaiatokról szóló részletes árverés elrendeltetik s fonatositásűra fa évi november hó I2«ikelömért-költségvetés az alulirt m. kir. pénzügy- napjának délutáni 2 órája Nemes* kis-kotrsst község házánál igazgatósúytnál, valamint a puchói m. kir. pénzügyőri kitűztük. Kikiáltási ár a becsár. Árverezni szándékozók tartoznak a becsár 10 %-At készpénzben vagy úvadékképes értékpapírokban abiztosnál a hivatalos órák alatt megtekinthető, Kelt kiküldött kezéhez letenni. Kelt Nagy-Bilisén. a kir. járásbíróság mint telekkvi hatóságnál 1898. évi Julius hó 7-én. Dr. Baón, Troncsénben, 1898. szept. hó bén. Mailasz József, pénziígyigazgaiü. kir. aljbirö. A budapesti ni. kir. bonved helyőrségi kór- en.b- -.;--ži ru eiehneze-ere az a'nobi felso-ajaniľ A btzt.i-ra- a megjelölt hórház tizembe he- lyej-e.e napjatm, vagyis 1898. évi november hó l-töl vM-t.eg egy későbbi naptól 1903-ig terjedő időre történik. A i>.zt< s>t.»i tárgyalás 1898. évi szeptember hó 29 en d. 6. 10 orakor fog a m. kir. honvédelmi 5» megtartatni- tartalmazó feltételek ■ti 1. honvéd -kerületi paranc hói, rí ■ *0 a nek ei. - Az mi kto, tiei)éggel ellátott ajánlatoknak szeptember ho 28-an d. e. 12 óráig kell ii'ezimm a Honvédelmi minisztérium segédhiva- taii nmuKehez. A 'on.itáozó hirdetmény, melyen az ajánlati intut.i ine.v.iti, a trencseni 15. honvéd gyalog- ezied hezeiuinzottsági irodában is. folvó hó 25-i" megtekinthető. A hivonat hiteléül: T re n c s é n 189S. évi szeptember 23án A „Nemzeti“ Baleset-biztosító részvény társaság, Budapesten (Erzsébet—körút 13—ik szám.) biztosítást nyújt mindennemű baleset anyagi következményei ellen, úgymint egyes egyéneket (polgár és katona), gyári- és malomalkalmazottakat (munkások es tisztviselők,) valamint bárkit hivatása teljesítése közben, vagy azon kívül, utazás alatt, vadászaton, 'agy bármely más alkalommal, erhető baleset ellen, a legszabadelvübb biztosítási feltételek és a legjutányosabb díjtételek mellett. Közelebbi felvilágosítást a legkeszsegesebben nyújt; a „Nemzeti“, az „Első magyar általános biztosító“, a „Magyar-Franczia“ és a „Bécsi biztosító“ minden fő- és alügynöksége az ország bármely helységében. Életbiztosítás orvosi vizsgálat mellett: Mindenféle kombi- náczió szerint az ember eleiére. Életbiztosítás (népbiztositás) heti díjfizetéssel 10 filllértöl kezdödölegl (Haláleseti, elérési, kiházasitási és gyer- mekbiztositás). I Rostásy. Azúzados, kezclutpzt. Nyomatott Áidori Manó könyvnyomtatójában Zsolnán. tó» Zsolna, II. évfolyam. 40. szám. 1898, október ° ZSOLNAls VIDÉKE TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. l'VIrln- szerkesztő: Dr. MAYER GYÖRGY kihez u lap szellemi részét illető közlemények ezimzendök. Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó hová az előfizetések. hirdetések, reklamáczirtk és pénzknldemények intézendök. azt az ijesztő atavizmust, azt az aggasztó sülyedést, melynek tanúi vagyunk. Könnyen megtaláljuk; de esik nehezen tudunk a bajon segíteni. Az önzés a legrútiihb, legszemérmet- lenehh önzés zavarta meg, akadályozza folyton az emberiség erkölcsi fejlődésének folyamát. Ha az önszeretetnél egyéb szeretet is hevítené az embereket, különösen az ifjúságot; ha az önérdeken kívül még más, rokonszenvesebb törekvés is sarkallná, buzdítaná őket: mennyivel nagyobb volna a lelkesedés, melylyel ők tetteikhez fognának, munkáinkhoz látnának !l - Az a czél, melyet nem bennünk és nem értünk, hanem rajtunk kivid, mások érdekében keresünk, szolgálunk: egy ideál, melyhez fölemelkedünk. A ki saját, személyes boldogságát tekinti leghőbb vágyai czéljának. az a legveszedelmesebb egoismus, a legkárosabb hiúság rablánczaiban senyved. Valóban, kétségbe ejtők a mai társadalmi viszonyok, melyek a szűkkeblű, rideg eszmék zord és sötét útvesztőjéből kibontakozni, az ürese kopár szivek és elfajult in- telligenczia okozta kóros betegségből felgyógyulni nem tudnak. Mindenek előtt máskép kellene az ifjúságot nevelni. A kor szelleme lassanként kiirtotta belőlük a nagy és szép iránti tiszteletet, a múltak iránti kegyeletet; csak annyira becsülik az embereket és dolgokat, a mennyire hasznot látnak belőlük, gyakorlati értéket tulajdonítanak nekik. A mit fruktitikálni nem lehet: az értéktelen lom. nyakába. Volt is sok álmatlan éjszakája e. Kemény párnak. Hol az asszony, hol a férj sóhajtott-fel. — Pali alszol? — kénlé sokszor az asszony. — Nem én, lelkem, nem tudok elaludni, alighanem sokat ettem vacsorára. — Ugyan no czigánykodj, — hangzott az asszony szava. — nem azért nem tudsz te aludni, hanem mert az örökségen jár megint az eszed. Erre megint a férj szortyant fel. — Mintha biz’ téged nem ez a nyavalya bántana. Es ebben a tónusban ment tovább a beszélgetés az éj homályában. Husvét előtt vagyunk és együtt van az egész család. Most jöttek haza a feltámadás szép ünnepéről. Kifáradtak s mindjárt siettek is körül ülni a terített asztalt. Egy ideig csak csendben megy minden. Végre is Kemény Pál felsóhajt s azután valamit morog magában, de úgy, hogy a felesége is hallja. — Hej, ha úgy húsvéti piros tojásként beütne az amerikai örökség, biz Isten más vacsoráink lennének aztán! Érre persze az asszonynak is bele kell szólnia. — Ejnye hát már megint ezen jár az eszed! Előbb-utóbi) még belegabalyodni ebbe az örökségbe. Azután meg persze, hogj is ne, ha meg lenne az örökség, hát akkor nem is lenne más, mint örökös eszem-iszom. képes lennél megenni az egész örökséget! — l'gyan asszony ne pörölj! Hát csak belátod. hogy igazam van. mikor azt mondom, hogj’ más élet lenne akkor, ha örökölnénk. Csak nem ennénk akkor szalonnát, és krumplit héjában. Akkor csak lenne mindig egy kis pecsenye, no meg egy kis itóka. — Hogyne, mindjárt egész trakta! Bizony ak Előfizetési árak: Egéaz évre .............4 frt. Fél évre................2 frt. Negyed évre ............1 frt. Egyes szám ára 10 kr. Emberszeretet. A sziliek sokaságából, a, hangok külön-trloségéhöl a természet csodás ereje, a művész bámulatra méltói geniálitása meglepő összhangot, meghatói symphoniát teremt. Az emberek társas lények, rá. vannak utalva egymásra, ha évezredek erkölcsi haladásának, szellemi munkásságának megbe- csülhetetlen vívmányaival kívánnak élni és nem akarnak visszatérni az ősi állapothoz, midőn a csellel, ravaszsággal, a természet hatalmas erői ellen küzdött nehéz harezezal szerzett zsákmány miatt támadt féltékeny irigység halálos ellenségeskedést támasztott köztük. Az emberek gyönge alkotmányok, gyarlósággal telt teremtmények. Ha valamely szebb czél felé törekesz- nek, ha éltük feladatául a mindennapi kenyérkeresetnél egyebet, egy magasabb rendeltetést tekintenek: csak közösen, csupán egyesült erővel fogják azt elérhetni. De hol van a,z a hatalom, mely az érzésben. gondolkodásban, hivatás- és származásban egymástól külömböző embereket -egy harmonikus egészszé tudja összeolvasztani ? hol az az erős, ellenállhatatlan eszme, mely véleményt és meggyőződést átalakítva egységes symphoniává hozza, kapcsolja össze az elméket, akaratokat? Keressük az eszményben való hit el-halványodásának, az emberiség magasabb rendeltetéséről vallott meggyőződés elhalásának okát; mert ez fogja megmagyarázni. A „Zsolna és Vidéke" Tárcsája. Keményék örökösége. A jámbor Kemény Pál amolyan kis hivatalnok volt a megyénél. Igaz, hogy a fizetése igen kicsiny volt, de a ezime az elég szép volt: dijnok, tiszteletbeli Írnok. No de volt kilátása, hogjT idővel irodafőnök lösz, vagy esetleg valami jó jegyzőségbe ül. Eš ehhez a kis fizetéshez járult még egy aranyos kis feleség, meg három gyerek. Ennivaló aranyos bábák, kik bizony koránt sem jártak oly csinos ruhákban, mint a főjegyző úr sápadt, sovány gyermekei és a czukkerlik és sütemények helyett csak száraz kenyeret kaptak tízóraira. Ki is kelt sokszor a nyomorúságos állapot ellen a jó Kemény Pál. De hát bizony hiába szidta a kormányt, a megyét, a főnökét, az egész világot, nem javult a sorsa soha. De azért csak megvoltak. Volt egy reménységük, ez pedig nem volt más, mint az asszonykának egy nagybácsija, aki már évekkel ezelőtt jónak látta Amerikába vitorlázni. Ez a nagybácsi volt Keményék minden reménysége. Mikor ugj- esténkint összeült a família, nem volt vége a szóbeszédnek. Kemény Pál rózsás terveket szövögetett, az asszony meg persze segített neki. Elgondolták, hogy ha úgy véletlenül rájuk szakadna valami nagy örökség, mi mindent tennének íík akkor. Persze nem igen tudtak megegyezni. A férfi is, az asszony is mást-mást akart. Hát bizony bajos dolog is hamarjában elgondolni, hegy mit csinálna az ember, lia úgy hirtelenébe valami rengeteg sok pénz szakadna a Hirdetési dijak: . Egy :i-szor haslhzott petit sor 5 kr. M HO J KI.EX I K : MINDEN VASÁRNAP. Kéz i.íiié.-iif nem tuhnik rit.pe-ráczió vált szükségessé - ekkor a felfedett agyban a próbafecskondő genyevb -t mutatott. Sok bajjal távolithatták ezt csak el és tamponáhisra volt szükség a vérzés elállítására. A műtét után a beteg már mozgathatta jobb keze ujjait, de heves görcsök fogták el. melyek órákig tartottak. Az agyat nyitva tartották a gyógykezelés végett és látszott is hatása, mert a górcsők napról-napra gyengültek, ötöd- napra teljesen megszűntek, ói. nap múlva gyógyultan hagvta el a kórházat, visszatért mezei munkájához és most egészségesen, hüdött tagjai ép és teljes birtokában él falujában. A gyönyörű előadás és a meglepő és érdekesen vázolt fordulatok teljesen lekötötték a hallgatók figyelmét. ligy hogy csaknem sajnáltuk, hogy már befejezéséhez értünk. Többen szakszerű felvilágosítást kérő kérdésekkel fordultak az előállóhoz, inig az elnök mindkét előadónak köszönetét és elismerést nyilvánított fáradozásukért. Br. Brau esik Károly is érdekfeszitő módon értekezett némely kevésbbé ismert gyógynövényről. Majd következett egy egyesületi ügy. Ilr. L ö- vv i e n. bár maga nem körorvos, vagy épen azért, a körorvosok érdekében szállott síkra. Különösen ama visszásságokra mutatott reá, melyeket fizetésük rendetlen kiutalása miatt kell elszenvedniük. Javulást vár attól, ha a vármegye saját pénztárából rendesen fizetné őket. Az elnök is e mellett foglal állást. Már történtek is az alispáni hivatalnál ez iránt lépések, csak valami alkalmas alapot kell keresni, melyből e fizetés előlegként teljesíthető legyen. Egyébként a tervben lévő államosítás e bajon is végleg fog segíteni. Helyeslő tudomásul vették Végezetül .a viszontlátás- kérdése merült fel. Az orvosok most uj módot kerestek sikeres működésre, még pedig lehetőleg praktikus téren. Ezért el is határozták, hogy időhöz nem kötik magukat, de ha valamelyik tag gyakorlatában ritkább és tanulságos betegedési eset fordulna elő. jelentse be az elnökségnél és: a kollegák meg fognak jelenni a hely színén — gyógyítani és tanulni. Ha hasonló eset nem adná elő magát, úgy a jövő nvár elején okvetlenül mégis találkoznak, még pedig Csaczán. Az elnök éltetésével, ki még a városi elöljáróságnak köszönte meg szép szavakkal előzékenvsé- gét, melyet irántok tanúsított, ért véget a gvűlés. Laikus vagyok az orvosi téren: lehet, hogy félreértettem, vagy meg sem értettem eiryet-mást a hallottakból. Ile mégis azzal a jól eső érzéssel távoztam. hogy itt komolyan akaró, komolyan dolgozó és előretörő férfiak kozott voltam. Láttam a nemes lelkesedést az arezokon és ez oly* jól eső a mai materiális világban. Fogadják a mi szerény, nem szakszerű mélta-tatásból, l, Féljen megválni e por hüvelytől? Hazudtolja meg ősei nagy nevét. Tagadja meg e helyt en-nemzetét ? Csak szavakkal védje az <>si jogot. S ne hozzon érte véráldozatot ? . . . Nem! nem! soha! — Vérpadra! válaszom. Égnek, földnek ott is ezt kiáltom: .Átkom szálljon rád honom elnyomója, Sújtson a menny igazságos Ura! K a t o n a i félre): Mily nemes lélek! Ne hagyjuk veszni őt! (Sabatzkyhoz) Uram! hogy igy szólsz halálod küszöbén, Áldani fogom emléked is én. Mig ily nagy s nemes lesz a lengyel sarja, Vész és csapás ki nem pusztíthatja. De a gyászfátyol szép arádnak fején Bút nem támaszt-e szivednek mélyén ? Sabatzky (összerezzenve): Isten! Szerelmemre nem gondoltam még; Fedorowna gyászfátyollal! . . nagy ég! Elvesztve örökre azt, kit hűn szeret, Temetőbe menve oltár helyett: Friss sirbantot kap öntözni könnyivei, Melyen a nászfátyol lesz gyászlepel . . . Ah megőrjítő! el nem képzelhetem, — Alkotóm erősíts és légy velem! . Szeretni miért tanult meg a hitvány szív ? Halni édes hazám, ez élni hiv. — — (Elmereng.) Katona: A pillanat közéig, jó uram siess. S zab atzky: Soha! Honfin nem győz a szerelmes. — I ávozz cl hű lélek. Köszöntőm hölgyemet. Ha feldisziti sírkeresztemet, Imádkozik majd lelkemnek üdvéért, Midőn halálom lőre odaért — — — .Síromból felé szüntelen lebegem: E csendes lakban is él szerelmem. Katón a: Jer! nem úgy, nem úgy! Meghalnod nem szabad Jói uram jöjj, mentsd érte meg magad! Sa b a tz k y: Késő! soha! (Az őrparancsnok a színre lép új őrséggel.) Zsolnán. 1898, Zsolna éa 'Vid.élce. október hó 2. Katona (Imtratántorodva): Késő! — II. jelenet Orpnrancsnok (Sabatzky elé lépve): A császár nevében halld ítéleted! A lázadásért porba hull fejed. Már rövid időd, — még néhány pillanat. — Nyugodni fogsz a nyirkos föld alatt. Bűnödet bánjad meg, — kérj bocsánatot. Ne legyen lelked végkép kárhozott. (El a régi őrséggel.) Katona (menetközben Sabatzkyhoz): Eg veled! (El.) Sabatzky: Eg veled! — — Hah! ha! ha! Kaczagtatóan merész beszéd! Mily elbizottan szól o csőcselék. Mert, elveheti e silány életet, Lelki örök kárhozást emleget. Tiukd meg magadnak Szent beszédedet, Mossad le imáddal kihullt véremet. (A háttérben megjelenik Fedorowna grófnő.) S abatzky (hátrapillantva): Fedorowna! Szemeim nem csalnak-e? III. jelení t. Fedorowna (előrohan s átkarolja Sabatzkyt): Sabatzky! Sabatzky: Te itt ? — hogyan ? Fedői owna: Száz ajtót átjáitam, mig elért a kegy, Lássam jegyesem, ha vérpadra megy. Földi éltében utolszor öleljem, Elmondjam mily mély, örök szerelmem; Tapadjon ajkam utolszor ajkára, Holtig véle lehessen arája, Ottan igy könyörgék összetett kézzel — Itt vagyok! — pribék sem visz innen el. Sabatzky: Mily boldog vagyok! De fáj azt hallanom: Kegyet adott a zsarnok hatalom. „Előttünk kegyért e hölgy már esdekelt, Térden állva hullatott könnyeket!“1 ............. Im ligy szólhat a botor elnyomó: — Megszállja gőg. — — szer lelett boszantó. Fedorowna: Ne igy! Ez rideg ész, nem a szív szava! Büszkeségem szerelmem elnyomja: Örömmel tfliöm a megaláztatást, Ha csók lesz érte a kárpótlás. Sabatzky (homlokon csókolja): Éltem gyöngye te! szerelmed óh mily nagy, Holtig szivem lakója csak te vagy. Fáj szörnyen ilyen drága kincset hagyni itt. Szűmnek ez bánata, ez szomorít. Fedorowna: Veled megyek! A halálba követlek, Tökére hajtom én is fejemet. El nem választhat a zsarnok bakója, — Testünk egy sir hantja eltakarja. Nem ragadnak el! nem adlak senkinek! Indaként fogom által testedet, — Aztán igy sújtson felénk a gyilkos bárd — Egy csapásra két boldog főt levág. Sabatzky: Ártatlan lélek! Meghalnod nem lehet.’ Csak engem sújt a hozott Ítélet. Fedorowna: Nem úgy! Meghalni embernek ös joga, Nélküled nem élhetek én soha! Az örök létbe utunk együtt vezet, — Nem téphet el a balga végezet. Ott fenn az égben örökkön bírlak én, — Felhő nem lesz szerelmünk kék egén; Hallani fogom majd bangód szüntelen. Nyugodni fog e fő itt keblemen. Zöld virányokoii andalgunk párosán. Csók-mézet szív ajkadról ajakam. — — így lebeg lelkem előtt a látomúny, Ez a kép hat vigasztalón reám. — — — Sabatzky: Gyermeki álmod bár volna végtelen. Töltene be a boldog képzelem: A szörnyű ébredés késne vajh’ soká, A csapást tőle elhárítaná, — — Áldanám ezért buzgóan Istenem, Mert ily nagy kegyet juttatott, nekem. — Vérpadra .Sabatzky egymagába megy, Szűzi nyakad, arám, nem éri késhegy. — — Fedorowna (görcsösen átkarolja): Nem, nem! Szökjünk el, lm halnom nem lehet. Sa b at.zk y: Szabatzkyhoz méltó volna e tett ? Halál előtt a lengyel szökjön talán ? Fedorown a: Ha nem. úgy itt marad hölgyed árván! Sabatzky: Inkább árvaság, mint rútul szerzett lét. Nem éri átok a megholt“nevét. (Félretekint) Hölgyem, Fedorowna! Jön értem a hall. Eszmélj! A vészben erősítsd magad. Fedorowna (átkarolja újra, zokogva): Nem rabolnak cl tőlem,, nem adlak én! S a b a t z k.y: Balsors ellen nem küzdhet gyenge lény. ___ Nyújtsd feléin ajakad, itt a búcsu-csók, Tartsd emlékedben meg a távozót; Két szép éj szemed emeld utolszor rám, Keblemre hajtsad főd Fedorownám. „Szeretlek!“ rebegje még egyszer ezt szád, így emlékezzem síron-túl is rád. Viszontlátásunk nem fog késni soká, — Rövid a földi lét, — -s- vég jön reá. Neved és hazám! lészen utolsó szóm. Midőn szemem örökre lehúnyom; Uj honomban is szent lesz ez érzemény — Testtel meg nem szűnhet a lelki lény. Ha bolyongni fogsz a szabad ég alatt. Szellő legyinti lázas arezodat — Hallgatni fogod a madár dalát, Rigó fütytyét, pacsirtának szavát: Zizegni fog fűszál és falevél, Laka előtt a kis tücsök zenél, — — A természet e felséges zajában En szólitlak meg suttogva lágyan: Szivemben lángol most is a szerelem, Nálad időz' mindenkor szellemem. S ha lakodba térsz nyugodni ezután, Ott is engem hallasz Tépted nyomán; Pihenve álmot ha voijt eléd az éj — Képem követ, oda is:' elkísér; — — Bármerre térj, egyre azt rebegem: Benned élek egyetlen-kedvesem. — — — Fedorov n a' (zokogva): Beszélj! beszélj! Szód,balzsamként hat reám. Sábát zky: Ölelj forrón! Ölelj Fedorownám .. (Átkarolva, fejeiket egymásnak vállára hajtva állanak.) IV. jelenet. 0 r para n c s n o k (katonai kísérettel a színre lép és megérinti Sabatzky vállát): Végóhajodat engedjed hallanom. Sabatzky (előbbi helyzetében maradva): Dalom zengni s szidhatni gyilkosom. Őrparancsnok: Előre hát! jöjj! ütött már végörád. Fedorowna (zokogva): Nem! nem adom! Szabatzky (megcsókolja): Élj boldogul! (Kiszakítja magát karjai közül, elindul; menetközben visszafordulva mondja): Fedo-rownám! Ég veled! (El.) Fedorowna (utána rohanva egy darabig): Sabatzky! Sabatzky! (Sikolt, hátratántorodik.) Elment! Egek! (Összerogyj Szabatzky szolgája (a színre jön, odamegy a grófnőhöz, letérdel melfé s ölébe veszi fejét): Szegény jó grófnő! Aludj örökre el . (Abban az irányban tekint, merre Sabatzky ment.) Uram megáll! — — Hattyúdalt énekel. (Távolban Sabatzky a „Jesczc Polska ne zginula“ indulót énekli.) Nincs még veszve Lengyelország, Él, remél mi általunk. A mit elvett a zsarnokság. Visszavíjja hős karunk. — Kosciusko vezesd néped! Már a harcznak lángja éget . . . Lengyelország szabad lesz, A zsarnokság oda vesz! e d o r o w n a (e versszak éneklése közben felemeli fejét.) Hol vagyok? Szentségen menny! O énekel! .. Haliga! . . . Dallal megy a bakóhoz fii . . . (Sabatzky ezalatt belekezd a 2-dik strophába): A czár véres pallost ránta. Hull a lengyel vére mér. Ámde ő is hnrezra szállá: Vagy szabadság, vág)’ halál! — Kosciusko stb. ÚJDONSÁGOK. — Gyászistentisztelet Erzsébet királyné lelki üdvéért A nagy-bittsei izr. hitközség, írja ottani levelezőnk, folyó' hó 29-én a halhatatlanok közé költözött királynő lelki üdveert gyászistentiszteletet tartott szomorú pompában borongó és feketébe öltözött helybeli s tiókközségi hívekkel, a járási hivatalnokokkal, városi intelligencziával zs-ufolá- si<' megtelt díszes templomban. Mi. kik a felekezeti türelmességet. békességet nem esak az igaz kereszténység hitelvének, hanem a valódi hazatiság dogmájának is valljuk, örömmel jegyezzük fel, hogy Dr. T e s z e l s z k y plébános kíséretével szintén tanúja volt a lélekemelő ünnepségnek. Festői látványt nyújtott a Fc-dorov na (folytatólagosan az ének közben): Az első lépcsőre hág!.... (Sikolt, i Tőkéhez lép! .. . (Mereven néz a távolba. I V. jelenet. Iván nagyherczeg iaz éneklés közben a szilire lépve) Páratlan ■emek hang! íMeghökkenve néz a vérpad felé, ti óf Sabatzky ott ?! Bakó megállj! Kegyelmet én adok. - (Sabatzkyt az őrparan -nők a katonai kísérettel a színre hozza.i F e d o r o w n a (felugrik): Kegyelem! halljátok kegyelem! (Odarohan Sa-batzkyhoz s átkarolja.) Élni fogsz! Saabatzky (az idegent megpillantva félre): Iván nagyherczeg ez! 1 v á n: Vegyétek le a grófnak bilincseit! (Leveszik a bilincseket a katonák.) Iván téged szabadnak nyilvánít! Nőddel boldogan töltheted napjaid, Gond ne érjen éltedben alkonyig. (Iván, az őrparancsnok az őrséggel el.) Sabatzky szolgája: .ló uram mégis szabiul! Szánért futok! (El.) F e d o r o w na: Élni fogsz tehát! Szabad vagy szerelmem! Sabatzky: Visszaadta a kegy hah! életem! F e d o r o w n a: iNe igy! He Így beszélj! Félre most büszkeség. Özvegyen nem hagyod szúdnek hölgyét. Oh buldog leszel, mindketten boldogok. Sabatzky élni, újból élni fog! (Fnvolya hallatszik a távolból.) Sabatzky: E hangok! mi ez? Szabadság szent dala! Lelkem, egész belsőm általhatja: Visszaszáll újból az eltűnt életkedv, A megholt élni és remélni kezd. Szabad vagyuk tehát! Nem fogoly szabad! Ősi honába térhet im' a rab! Nem á nyirkos »irha, oltár elé lép. Gyá-szkiséret. helyt jő majd a násznép; — Arám fejeden nem leng a gyászlepel. Férjed oldalán boldog nő leszel, derünk szabadba! Itt éltünk kezdete. Zord éj után dics’ hajnal érkeze. (El, — a függöny legördül.) FELHÍVÁS ELŐFIZETÉSRE. Október elsejével kezdjük meg a folyó év utolsó negyedét. Kérjük tehát t. előfizetőinket, hogy a lap további rendes szétküldése miatt előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. A kik pedig a „Magyar Szalon“ külön kiadását az „OTTHONT“ (előfizetési ára egy évre 10 írt) is járatni óhajtják, azokat tisztelettel kérjük, méltóztassanak a folyó évnegyedre külön egy koronát egyben beküldeni. A „ZSOLNA és VIDÉKÉ“ kiadóhivatala. templomban felállított ékes tüzoltószakasz, de még szebb látványt kölcsönzött a legbájosabb leányok- s legjobb hangú ifjakból összeállított vegyes kar, melynek édes-bús éneke a szív húrjaiba markolt s kiengesztelő fájdalmat varázsolt A H>-ik és 2li-ik zsoltár s „Eltávozál“ ez. dal eleneklese után D e u t s c h Ignácz hitk. elnök imponálói megjelenésű veje. Dr. L e n k e Manó beszterczebányai rabbi lé- Zsolnán, 1898. Zsolna, és ~Vidéke- október hó 2. araiéi, legkirályibb királynőnk »in hálás köszönet illeti e modern tűi olv -zepen szónokiéi ajkaiból művészétével, a liazatiság benső Orvosok gyűlése. A városunkban a minap megtartott orvosi gyűlés számos jó barátot és ismerőst hozott «• i«-«< közénk. Már a délelőtt folyamim foltunt e.-v-eov idegen alak, ezek a távolabbról jöttek voltak. Vizsgálódva tekintettek körül az Árverési hirdetmény. 181,8 A n a g y-b i 11 s u i kir. júrásbirősúg mint telekkönyvi utczákon es bizony nem sok szépet láthattak, mert különben -em hatóság köKhinó teszi, hogy özv. Koinada Jráosnfi szili. me'von tiszta utczáink a ny irkos, esős időjárás folytán még kevésbbé T -bacsik Verőn mint kiskorú Komadn Mariit, és Anna gyámja szépek lehettek. Í gy éreztük, 1...:, csalódtunk, a gyűlésen láthattuk a váro-nak és elöljáróságnak juttatott egyhangú, ös rónak e vizsgáló -zeniek de v< grehajtaténak Komada Imre végrehajtást szenvedett elleni üg yében 287 írt 49 kr. töke és júr. kielégítése végen a rovuei 65. meghoztak a Kőzetein arezok sz tjkben A. I. 1—6. 8—54. ssz. alatt foglalt 4G. sz. és 47/b. is felvidultak é sz ámú házzal bíró Kouia- tla Imre nevére 4 24. részben irt szesen 363 fitra becsült ingatlanokra a bírói árverés meleg tokoiiszenves nyilatkozatból. hogv tévedtünk feltev. síinkben. el endeltetvén megtartásúra határidőül f. éwi október hó 28«ik Óhajtjuk, hogy ■nek liúháji É borongó fény- dalt énekelt. n; pjának d. n. 2 órája Rovne község házánál kitüzetik. — K kiáltási ár a becsár. — Árverezni szándékozók tartoznak az d..z.ďi_ Wn nap jelentő-égé tmond tanító értette n czoinorá ajtato — Előléptetés. \aro,imk hivatalnokát. Wei.k Ott.. ikább. mert ■ hk I gv ő — A trencséni fögyinnasium ünnepélye. A trencséni főgymnasium. mint hazánk valamennyi rokon intézete kegyeleten i-kolai ünnepélyt szentelt elliúnvt. drága királvasszonvunknak. Amit tanárok és tanulók 'tehettek ily magasztos alkalommal, az megtörtént. elismerés érte a rendezőknek. Ami kü- rénv kövecs, melylyel mi is hozzájárultunk az ifjúságot kegyeletre és magyar hazafias hűségre nevelő eme t.íi- kvéshez. Azt halljuk ugyanis, hogy Grósz ,1. A111. oszt, tanuló ez alkalommal elszavalta S. J. tisztelt munkatársunk lapunk hasábjain megjelent .Erzsébet királyné. Magyarország Nagyasszonya, temetésekor-czimü gyönyörű költeményét. Örvendünk, hogy igaz törekvésünk ily termékeny talajra talál. — Haláleset. M. hó 29-én tették örök nyu- ritka műveltségű és kitűnő szívvel megáldott jó iáit, a kinek halála két helybeli tekintélyes családot is gyászba borított, a n.-bittsei izr. sirkertben ingatlan becsárnak 10 ".„-ár készpénzben vagy óvadékképes ér ékpapírokban a kiküldött kezeihez letenni, Kelt Nagy-Bittsén a kir. járásbíróság, mint tkkjvi hatóságnál 1í 98, évi j lins hó ő-én. Dr. Baán, kir. aljbiró. 33 3« sz Árverési hirdetmény. ’8"8 A nagy-bittsei kir. járásbíróság miiit telekkönyvi hatóság ki zhírré teszi, hogy Horner F. A. vógrehajlntónak Dlhepole ki zség végrehajtást, szenvedett ellepi végrehajtási ügyében 7 írt tö re és jár. kielégítése végett, a dilié- pelei 254, sz. tkkvben fo glalt, Dlhepole község nevére egészben irt 265G írtra becsült in gatlanokra a bírói árverés elrendeltetvén megtartására határidőül f. éwi október hó 17-ik napjának d. e. 10 órája D ) hepole község házánál kitüzetik. Kikiáltási úr a I eesár. Á verezni szándékozók tartoznak az ingatlan beesárúnak 10 "„ -át A vármegyei tantestület vala-z.tiiumya ; áll 11", O'k György ehlóklé-ével Trell- tiutowa meg rendkívüli vál. ülését. A ta- iKonyvdeg megörökítve a nagy halott en t.'iiek kifejezéseid a felállítandó* nem- Friedmann Ikivid zsolnai rabbi megható szavakkal méltatta. — Legyen vége. T. olvasóinknak tudomására az Atlielieneiim ez utón IMS tek. könyvet kaptunk. k( k( 1í szpénzben vagy óvadekképes értékpapírokban a kiküldött zeihez letenni. Kelt Nagy-Bittsén a kir. járásbíróság mint tkkvi hatóságnál 98. évi június 1 l-én. Dr. Baán, kir. aljbiró, M. kir. trencséni 15. hodvéd gyalog ezred. — Figyel m eztetü nk a lapunk mai sz ámá- bán mvgj elvnt «Nemzeti Baleket biztositó“ czinn'i 3345. szúmhuZ. HIRDETMÉNY. közhírré toknak elleni Árverési hirdetmény. 1898 u a g y - b i 11 se i kir. jbság mint telekk. hatóság teszi, hogy Bachczúr János és Anna vúgrebajta- - Keljenek György végrehajtást szenvedett ■grehajtúsi ügyében 200 írt — kr. tőke és jár. ere- jéig •* csatlakozás folytán lúrsvégrehajtató Szlazina György tjkör.yvbeu foglalt 568. szúmn házzal bíró Heljeuck György n, v re részben in 41» frtra becsült ingatlanokra, az folytán rircmlcltitvŕu megtartásúra h.uúridüill f. éwi október 24-ik napjának deliitúui 2 órája lluvne község húsúnál kitüzetik. Kikiáltási úr a becsúr. - Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan a beesárúnak 10 “ „.át készpénzben vagy óvadékképes értékpapírokban a kiküldött kezeihez letenni. té-e ezéljáből elhatároztatott, hogy a miden tagja folszóllitatik. hogy közsé- ■ ágó népié, gazda-ági főloív'asásokat rül több rendbeli indítvány letárgvalása mint Dr. Baán. kir. aljbiró. Az nlabb felsorolt állomásokon elhelyezett honvédség részére az 1899. évre szükséges kenyér és zabnak tárgyalás utján való biztosítására tárgyalás fog tartatni és pedig: A nyitrai és lévai állomásra nézve: Nyitrán 1898. október 19-én a 14. honvéd gyalog ezred kezelőbizottsági irodában. A rózsahegyi állomásra október 17-én, az ottani zászlóalj kezelő tiszti irodában. A balassagyarmati állomásra október 14-én az ottani zászlóalj kezelő tiszti irodában. A jolsvai állomásra október 12-én az ottani zászlóalj kezelő tiszti irodában. A váczi és érsekujvári állomásra Váczon, október 10-én a G. honvédhuszár ezred kb. irodában. — Valamennyi állomáson délelőtt 10 Órakor- Érdeklődők bővebb felvilágosítást nyerhetnek, valamint a hirdetményt és szállítási feltételek füzetét is betekinthetik Trencsénben a 15. honvéd gyalogezred kezelőbizottsági —, Rózsahegyen a zászlóalj kezelőtiszti irodában. Trencsén, 1898. szeptember 22-én. Rostássy, százados k. t. elére, hogy :l j..v,", nagygyűlés, annak lefolyása motívumából, a felvidéki •k- líaray Gyula, h. aljegyző. — Súlyos baleset. A vasút okozta balese el kell lennünk a -gőzkocsi asiitak feliii iránt. Nem A „Nemzeti“ Baleset-biztositó részvény társaság, Budapesten (Ejľzsébet—körút 18—ik szám.) biztosítást nyújt mindennemű baleset nnvagi következmenyt'i ellen, úgymint egyes egyéneket (polgár es katona), gyári- és malomal- vétünk. t" ez. (le haj annak, kit ér s mértékben nnM.rénÍt*nHi rézemlien a dicséretnek es eli-iut b-nek m in -zakul fukarnak lennie. A társadalomnak és az államnak a mai időnél soha-em volt nagyobb szüksége oly férfiakra. minő Popper Ármin báró. Azok a bűnök, melyek a társadalom ben-ő nyugalmát megzavarják < melyek legutobbtka gyá-zba borította az egé-z eziúlizalt világot s száz-zoros gtászba nemzetünket, ezek a bűnök a tulajdon egyenetlenségéből származnak. mert kevesen vannak ama tárgyak bntokákon, miket oly sokan óhajtanak. Nem vitatkozunk a fölött, vájjon az erkölcs és kozboldogság szempontjából, mi volna előnyös. mi nem. vájjon előnyös volna-e, ha mindenki Innia az élet szükségleteivel és senki annak fölöslegével, a mi meggyőződésünk e tekintet lám az. hogy a társadalom mai formája jogos és megfelel az ember természetének, megfelel a haladásnak, kifejezése az egyenlőtlenségnek. mely az emberek között létezik. l>e azért szükséges, hogy e jogos állapottal járó bajok enyliib-seliek. Iliinek két eszköze van ’ a f e n y u z > .- e- a j ó t é k o n y s á g. t'-akliogy a fényűző- ama erkölcsi ziil- h-felé vezet, melyről az antik klasszikus történetíró. Tacitu-. jól mondja, midőn Ncro koráról lie-zél: a rapasztalaiiság ezt műve- lődé-tiek gondolta; holott, c-ak a züllésnek és szolga-ágnak vala egyik tényezője.- Popper Armin báró a másik eszközt használja, ő a nyomort emberszeretettel enyhíti és a Imiit jótékonyságával irtja. lb“ fáv<>zh»m kell tehát és kc-iTVeinet szúitvn nézi az. (Kurta segédjei megérkeznek s midőn egymást köszöntik az unnak okozója v<4t. Gyalázat»»-- kínomban,. m- ■■ gyk Szk 'y z fordulva szó1-}. . . . ... . .... D o-mo • ÍZ ii-rto nrot o"7 i’im r OH Barna: Kurta urat az ügy elintézésében helyettesíteni. tétovázom inéit, hogy a köznugvetós tárgya legyek? Nem-ü. ,, , ' 11^4-1 — i n ki-. i legyen nékem szerencsém, mivel ő a kardot forgatni nem sor-, az égre nem. oly kegyetlen nem leszel! Elmegyek, gy , , , . „ ’ ...............g„ , . . . ..... ..................... . .. kanac ac a -noirhoH fomnroron a rwcT+nkrt rrrvndrst«» locTtoni híremet sem tudják * meg! í.Memii ké-zid De mm, bims nvlkiil el nem megyek. Levélileg teszem meg. (Leül és irl - képes és a párbaj fegyveréül a pisztolyt gondolta választani. Remelem. hogy az uraknak nincs kifogásuk ellene? Kedves Gizikéin! Megtört szívvel adom tudtára, hogy mire e lev biitokába jut. nem leszek már helyben. Tudomása van rajtam ejtett sérelemről, melyet megtorolnom min siketü l, Kiss: Itt van különben a levél, melyet asztalán találtunk és Önnek, szól. Székely: (Barna felé.fordulva.) Megverekednt Önnel él nincs szándékom, mivel Kurta provokáltatott és elégtételt is a csak neki adhatok. (Felbontja a levelet és fenllangon olvassa elhatároztam teháj, houv világgá megyek. - Boe-ássou me s g alkalmatlankodásaimért — Zárom levelemet mert keze m , Tisztelt Székely úr! Értesítem, hogy .! jálönleg legnagyobb sajnálatomra nem vagyok ama (szerencsés helyzetben, hogy a rajtam ejtett reszketni kezd és könnyek borítják arezomat de egyre kére n sérelem okozta provokolásnak helyt adhassak, mivel segédei még, hogyha élte sok órame dmúlt és bánat keserítk a párbaj fegyveréül a kardét választották. — Az ügyet részemről elintézettnek tekinteni, mintán a helyzettel már teljesen tisztában vagyok és szerelmemből is kiábrándultam. — Parisba utazom, hogy az éretlen cselekedet esetleg gondoljon reám egy kicsit — Isten Önnel! Kurta Feri. fi ugja a táskáját az ajtóban megáll még egyszer) hagylak hát mind itju korom emlékei, őrizzétek meg urato k szomorú emlékét! (Elmegy) IV. jelenet: ’ tSzóp nyári reggel van. A Chrasztban vagyur k,' melynek egyik Sík helyén ott látjuk már Székelyt, k ét, segédjével várakozni.; Székely tórájára néz, Az idő elmúlt már, melyet meghatároztunk éa a láthatáron még senki -cm mutatkozik. Minek tnhíjdonítoin ezt ? — Pista húzd ki kardodat egy pár vágásra! tt szomorú következményeinek szemtanúja ne legyek. Tisztelője Kurta Feri. Székel y; (A jelenlevőkhöz fordul és kaczagva O Ilyen vége van hát a licsur affairenek. Szegény ördög, hisz azért, ha nem tud vívni, nem kellett megugratna. Tölgyesi Béla: Tisztelt urak, az ügyet az ehiznienyiík után, részünkről is elintézettnek tekintjük. (.Mindnyájan) Éljen! (Kezet fognak egymással és mindnyájan el) nie lót. Egyetlen fia halálába n is többet siratot,t ő az édes gyermekénél, belovegyiilt ez üröm- pohár keserűségébe a jövő aggodalma, a. bizonytalanság félelme. Mert nem csuk test szerint való gyermekeinek volt ő édes anyja, nagy szive szerelme tiszta hevével ölelte át a nép millióit s ezek sem állottak távolabb szeretető forrásától. Ez a tudat, melyben egyesül Sz. István koronája viselőjének érzülete az utolsó pór szive verésével, ez a mérhetetlen fájdalom, mely eltölti a nagyokat és kicsinyeket, moly mindig újabb és szebb emlékmű veket érlel meg boldogult Nagyasszonyunk tiszteletére: ez némitotta el október negyedikén az ajkakat, hogy a dicsőítő liyrnnusok elfojtott sóhajokká váltak. És követte október hatodik». Borongó gyász napja, sok és sűrű könyhullatás emléknapja, de enyhe volt már a kiengosztc- lődős révén. Ekkor is le szoktunk borulni az Úr oltáránál, ekkor is imával és fohász- szál fordulunk hozzája, ki felemelte nemzetünket a világosi sírból, ki csudálatos utakon megtanított bennünket arra, hogy mikép válik szeretetté a gyűlölet, mikóp terem a sírok fekete hantján az oly illatos virágszál, mely kiengesztel és felemel az emberi érzületek nem is sejtett magaslatára, hogy bizalom és lelkesítő ragaszkodás fakadjon a még imént vérző szivekből. Ha volt még a szivekben keserűség, úgy ez leginkább az eltévelyedés, a félreértés. az igaz érzelmek oly későn való találkozásának forrásából csöpöghetett, de az a komoly kézfogás, melyben király é,s nép 1867. június 8-án egyesült, elegyengette ezt is. Az az őrző angyal pedig, ki ott állott akkor is a király oldalán egy méla pillantásával. áldott, keze egy érintésével elsimította a komor fél legeket és szelíd mosolylyá változtatta a zord haragot. Áldott legyen érte emléke! Keserűség nélkül tekinthettünk a nemzet vértanúira, gyűlölet nélkül azokra, kik halálukat okozták. Es október hatodika nem volt már az elnyomottak boszúszózatának sötét napja; gyászoltuk a holtakat, babért fontunk a sírra, hol csontjaik porladoznak, de a béke, a lelki megnyugvás szellemében. Hiszen messze csengtek földi angyalunk bús szavai, búr csak egy emberhez — Horváth Mihályhoz — voltak intézve: „Ha volna isteni hatalmunk, az aradi tizenhármat tá- inasztanók életre!“ ? Az aradi tizenhárom, a hősök hősei! Véráldozatok voltatok a haza szabadságának oltárán és véretekből nőtt nagygyá e nemzet, dicsőség neveteknek! Szent marad sírotok minden rőge, ameddig magyar fog élni e földön. Sajgó volt ez idén emléketek bús napja, mert azzá tette a nemzet uj vértanújának keserves emlékezete. 0 ott van most köztelek az örökkévalóság mezein, befogadtátok körötökbe és hódolattal hajóitatok meg előtte: mert férfiak, mert harczedzett bajnokok, nemes vitézek voltatok ti, ő pedig szenvedő, gyönge asszony! Gyönge, de szellemében fenkölt nő, kit a legmagasztosabb hivatásra választott ki a mindentudó Teremtő. Ki e földi élefbén beheggesztett minden sebet, melyet az emberek gyarlósága ütött, ki milliárd köny- nyet szárított fel, de kinek szive sebei örökké sajogtak, ki bár három világrészben keresett írt fájdalmára, azt meg nem találhatta, kinek könnyei ki nem apadtak sajat sorsa keservén és ki méltatlan halalanak kínszenvedése perezoiben oly fenséges vértanúvá magasztosult, minőt századok századai alig ismertek. Es ezt az őrjöngő fájdalmat fcliijitottu ‘ október negyediké, még mélyebbé tette ha-. egyik segédje) hogy kardodat , .. Bébi: Í;I másik segédje) Meg határozom a távolságot és .rajta- szóra történjék az »».-zeutkézes. »Mindegyik elfoglalja helyét) ... r”1MAA'’,Í lkla: linj,!,: ('hnak egv rövid ideig, mire Bela «mietet intj Cgy látom, hogy két Zsolnán, 1898. Zaolxxa. As "VidAJce. októlw hó 9. todika, ömlők ez »fink, mert el nem múlik tölünk c keserves emlékezet. Emlékezzünk, hogy tanuljunk a múltakon, hogy erőt gyűjtünk a jövendőre. Mert szükségünk van mind c kettőre. Elmúltak elődeink, eltűnünk mi magunk is, de lenn fog álluni o szent haza és a késői kor számon fogja kérni munkálkodásunkat, sáfárkodásunkat. Nem annyira müveink nagyságában és személyünk kielégített becsvágyában fogja látni elért eredményeinket, hanem lelki irányunk, szellemi törekvéseink, ideáljaink tiszta nemességében, igaz, becsületes voltában. És e magasztos czél felé itt vannak a határpontok, itt a vezető, lobogó fáklyafény. Ott áll felséges Urunk, mint a kötelességtudás,. az önuralom, az egyeneslelküség, a férfias tökéletesség képe. Ott elhúnyt Nagyasszonyunk a szeretet, az önmegtagadás, a munkás, de nem hivalkodó jótékonyság, az angyali jóság, a békítő, enyhítő, vigasztaló nemtő, ki ád, de nem kér, ki szent gyanánt él és mint martýr költözik el. Es ott állanak végül lelki szemeink előtt a hősök hősei, kik egy nagy eszméért — a haza életéért — tudtak lelkesedni és küzdeni, kiknek tetteit csodás fénynyel veszi körül a legenda és kik meg is tudtak halni leikök ideáljáért, vérükkel pecsételték meg tetteik igazságát. Emlékezzünk és tanuljunk emlékeinkből, mert valamint igaz a költő szava: H ...Nem néznek-ó le ránk DicHÖült urczczal ? kérdvén: mért HÍi'nnk ? Nem él-c újra numzMüuk, hazánk ? S nem ők nzerzék-e. a mit ma bírunk?“ . úgy igazak 'Klapka György tábornok szavai: „. . , a haza hálája nem vonhatót el azoktól, kik szabadságáért, jólétéért meg tudnak halni.“ Nem ezektől, de azoktól sem, kik éltek érte, ha nem adódott is meg nekik a sorstól, hogy meghaljanak érette. Emlékezzünk! ... OTTHONUNK. Vágvölgyi haza. Budapest, október 3-án. Szép Vág folyónak dagadó habjainál, ősi Kárpátoknak ozóndús fenyveseiről és virágillattól áthatott tölgyeseiről szóit a dal, nemzeti büszkeségünknek és reményünknek, hazafi felbuzdulásunknak és gyöngéd panaszunknak egyik legszebb dala, mely minap a Kisfaludy társaságnak a nyári szünet után tartott első felolvasó ülésén elhangzott az akadémia kistermében.-Lé v ay József, az agg költő, borsód- vármegyei főjegyzőnek „A hőforrásoknál“ ez, hat költeményét olvasta fel K a z k a Andor. L é vuy József ugyanis Trencsén-l’epliczen töltötte az 1895-iki nyarat és itt sugallta meg fenkölt lelkének a dalocskákat a magyar múzsa, jeléül annak, hogy honi földön jár, mely megadja a költőnek az antaeusi ihletet. A költő magyar gyógyfürdőt keresett fel, Árpád fiainak vérétől áztatott, édes talaj forrásánál kívánt üdülni, de mélyen csalódott. Mégsem keserű a panasz, mely a költő szájából fakad, inkább honfitársaiként öleli keblére a jó tót atyafiakat és szívesen fogadja.az idegeneket, kik mellett azonban árván érzi magát. Csak azt sajnálja, hogy a magyar nem védi a gazda jogait, kiszorítani engedi magát és a berek hűs árnyékában székelő Thalia nem magyarul szólal meg! Cseh és morva, német, orosz, franczia és kit bábeli keverékbe ösz- szehozott az életadó, erős fürdő, gagyog köröskörül, magyart nem látni sehol. Kecsesen csörgedezik a csermely, altatóan zúg a zöld galy, de valami hiányzik, űrt érzünk magányos, sétáinkban, mert tíz erdő, mely „mindent kért az Égtől,“ melynek oly sok teljesülésbe ment, egyet elfelejtett kérni: madárdalt! Valóban igaza is van mindenben jó Lévaynk-nak. Aki hallotta földiáink közül e dalt, szomorú önvallomásra kényszerült, ha ábrándjai volttik, azok is engedtek. Hu az ember a meleg fürdőt meglátogatja és Trencsén-Teplicz nagy nevezzük magyar nevén T) encsén-fürdőnek — utczáin jár, szembeöt- lik ez ai: idegenszerűség, mely különben legvérme- sebb ellenfeleinknek, a tlerék turóez-szt.-mártoni Anyakönyvi kivonat. —. F. évi szeptember hó 15—31-ig. — Születésik -• pánszlávoknak, kik nagy számmal látogatják, is kielégíti HtizuSSlUJok .■ követeléseit, A megszólított barsch-deutsch Hideghéthi Bittern Ferencz, József, Aladár - vendégszeretettel vág vissza kérdésünkre, a feliratok, jv n r a. ezégtábhik, hirdetések nem egyszer hoznak tévedésbe’ hogy Germánjában vagyunk-e. Sőt a nemzeti színészetnek ki is mérték a házhelyét a magyar községből, mert, az international-német. több haszonnal kecsegtet Ez egyben igazuk is lehet az intéző köröknek, de a szemrehányás mindazonáltal illeti őket, hogy nem oly szellemnek terjesztői, mely jóravaló- ságukról kezeskedhetnék. Általában áldott-kevés az. mi itt magyar, legalább nyelvért! nézve. - „Tán arra várnak, hogy még egyszer hódítsuk meg őket“ ? kiált fel nemes méltatlankodással a költő. Pedig nézzük minden iiemzeti túlbuzgóság mellőzésével ezt a FELHÍVÁS ELŐFIZETÉSRE. kérdést, mely már a legnagyobb politikusokat Október elsejével kezdtük meg a folyó év foglalkoztatta,: mert ez a híres nemzeti kérdés. utolsó negyedét. Kérjük tehát t. előfizetőinket, Nemzetiségeink panaszkodnak elnyomóik ellen,hogy a lap további rendes szétküldése miatt majd a szász, majd az oláh és szüntelenül, legnyil- tabban,előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. a pánszláv csinál izgágát, hogy ártson nekünk, a nélkül, A „ZSOLNA és VIDÉKE" hogy azzal macinak használna. Kevesli még azt a nagyszerű kiadóhivatala. segélyt is, melyet könyvtára javára nyert az államtól, holott az önmegfaga- dást jelentett, mert ugyanazt' megvonták nemzeti kultúránk ügyétől. Halk moraj és további áskáló- ÚJDONSÁGOK. dás volt a köszönet! Azzal vádolnak, hogy rajok erőszakoljuk a magyarságot, Bátran és büszkén állíthatjuk — O Felsége nevenapja. Nem csak Zsolnán, azonban, hogy a magyarnak, bár óhaja és terve, mintde mint értesülünk széles a hazában a legnagyobb minden más nemzetnek, a magyarosodás előmozdítása,csendben, a síri gyász hatása alatt ünnepelték meg 0 soha sem eszköze az erőszak, holott ez törvény alakjában azFelszegő, szeretett királyunk neve ünnepét. Csak a állam jogai közé tartozik. Mennyire rövidlátók, hogy még atemplomok harangszava, mely a hi vöket Isten házába szomszéd határba sem látnak, pedig nem messze vangyűjtötte, adott hirt arról az évfordulóról, melyet Oroszország, az ő eszményük, melyhez könyörögve emelikmáskor vigsággal és örömmel szoktunk megütni. Ott a szemüket és épen ez mutatja legridegebb példáját aztemplom Iiüv<>., falain belül folvt le az ünnepély — eloroszo- sitásnak. Nálunk, mint Jókaink „Az ujaz ájtatos-ág. Egyéb nem volt, nem is lehetett. Borongó, földesúrbair aranyos szellemével kifejti, a .magyar földnéma csendben távoztak a hívők Isten oltárától, hogy hatása az, hogy ön ként ol vad t be a magyarság zömébe avisszatérjenek világi foglalkozásaikhoz, de aligha volt Ko- lonics által a Tisza és Duna közé telepített szerb és tót.jó hazafi, ki e napon azzal a kedvvel dolgozhatott, mint .Sokáig voltak ilyenek és a demagóg nevelte tömeg közülmáskor, ott állhatott mellette a hangulat — óh az a ina is vannak oly örmények, kik az orosztóltemplomból hozott hangulat. felszabadulásukat várták és várják, jóllehet manapság a — Erzsébet királyné emléke. W l a s s i c h legelőkelőbb méltóságok már örmények kezében vannak,Gyula dr. vallás és közoktatási miniszter egy oly sőt az európai műveltséghez közelebb álló örményekmagasztos hangon szerkesztett körrendeletét adott ki képezik Törökországnak főerejét és legtöbben már oda isvalamennyi iskola vezetőségéhez, hogy az méltó helyet jutottak, hogy csak a török viszonyok javulása folytánérdemel sajtónk hazafias és kegyelete» hasábjain. Bár remélik az önálló Arménia kiválását, mint különben enneknem szokásunk, hogy hasonló kormányrendeleteket az ujabb mozgalomnak államtörténeti jelentőségétegész terjedelmükben közöljünk, ez egy- gvel kivételt Vámbéry Ármin, ott járt tudósunk, bővebben és történeti bí-teszünk, mert meggyőződésünk szerint itt találkozik' az rálat alapján, kímiifatni igyekszik az Budapesti Szemlében.iskola hivatása a nemzeti sajtóéval, nevel mind a kettő. Legyenek — ez tiszta óhajunk — ilyenek a miA rendelet íme a következő: Megdicsőült Erzsébet nemzetiségeink is. hogy, a diadalra és virágzásra vezetettkirályné ő cs. és kir. Felsége emlékezetének évenként magyar hazában lássák törekvésüket, hogy velünk vállvetveiskolai megünneplés« tárgyában. Még frissen sajog a működhessenek a haladás, a tudomány és nemzetiszörnyű seb, melyt nemzetünk lelkén ütött a durva gazdagság érdekében, mi az ő előnyüket is magábangyilkos, aki Magyarország földi nemtőjét, Erzsébet foglalná. Kozmopolitikus elveket készek vallani, miértkirályasszonyt orvul megülte messze idegenben. csoportosulnának hát nemzetünk, az újjászületett és azMegölte azt a királynét, aki nemzetünk szószólója, ezredév végén az absolutistikus elnyomás álmából felébredtanyja volt, aki megosztotta falatját a szegénynyel, aki magyar haza ellen, hol a legszabadabb otthont találták meg?nu.-.t .hcső védszentje, Erzsébet, fejedelmi palástjának Annak a diszteremnek, melyben a Magyar Tu-szárnya alá vette a szűkölködőt. aki fájó könnyeket dományos Akadémia üléséit szokta tartani falát díszítiktörölt le mialatt lelke sirt, s aki mindeneknek jó anyja Ťroncsén megyének képei is, hisz ott látjuk Trencsén várát,volt, 8 kinek áldott nyomán az engeszteíődés rózsái fa-ott n vágpnrti Hricsónak kopár sziklauralta várát és ml eztkadtak, — megölte egy alávaló szövetség vadállattá felmelegedés nélkül nézhettük, anélkül, hogy lángraaljasult tagja, élő példájául annak, hogy mivé lesz az gyulasztauá keblünket? E képek tanujelei és- zálogai annak,embere a rossz nevelés és ferde elvek hatása alatt, hogy a magyar mindig övének tekintette e földet és test-mikor hit és erköles nélkül nő fel s nyomorult eszével véreinek annak lakosait, hogy a magyar tudományos intézettúlteszi magát a törvény korlátain. Ta- nitsuk az is magába vette föl a mi szép Vágvölgyün- ket, drágaifjúságot hinni és munkálkodni. Tárjuk fel előtte azt a szülőföldünknek és édes hazánknak sarját, minden jó fiát erettenetes örvényt, amelyet a fejetlenség és szívtelenség tutajhordó, haltápláló folyam medre által átvágotttanai nyitnak minden társadalomban. Tanítsuk anyaföldnek, melyen szeretteink. szüléink laknak. Amegutálni azt az intézményt, melynek mérges, magyar keblere ölelt bennünket. gondos szeretetével veszgyalázatos fája ilyen átkozott gyümölcsöket terem. körül, legyen hálánk a boldogulás biztosításáért viszontszeretet! Úgy legyen! Werner Lajos. Bock Gyula gyermeke Gyula Tvrdy János „ Mária Hünner Ella „ Géza, törvénytelen Adler. Ármin „ Polgár Sándor „ Pallaghy János „ Kohut Hedvig „ Goldstein Jakab „ Kemka József „ Jucker Samu „ Alajos Pál Kornélia, Anna Mária, törvénytelen Nándor Vilma, Erzsébet Jozefin wfc: /fllllíl'IZÜ Adamiczti Károly, Slubasievszki Adalbertnó sz. Farkas Judith, Szmiesko István, Kunszt Irma, Kvittek Jánosné sz. Fischern Mária, Stettri Miksa, Bur- doj Jozefin. Kihirdetési esetek: Grotko Konrád — Brezányi Éva Axeirad József -—- Glasel Loontin Kopeczky János — Genda Johanna Puchinger János — Érti Francziska. Alojzia. legközeleVb eső vásÉtrolr.- Rajecz: marha vásár október 20. kirakó „ Zsolna: marha vásár október 13. kirakó „ ■ 04 aNeveljük Erzsébet királyné emlékében a tanuló ifjúságot. Nem szabad az ő dicső emlékezetének meghalavúnyulnia a jövő, nemzedék lelkében sem. Évről-évre szenteljük az O dicső és áldott emlékezetének az ő védszentje Erzsébetnek napját, november tizenkilenczedikét — S mig a gyász e szomorú esztendejében már magtartoftuk gyász- ünnepeinket, — ezentúl évről-évre, Erzsébet napján méltó gyászünnepélylyel újítsuk fel a mi elvérzett pátronánknak, Erzsébet királyasszonynak emlékezetét: forduljon a maga hite szerint Istennek oltárához, teremtője kegyelméhez az egész magyar tanuló ifjúság, a tiszta gycrmeklelkek és fellángoló ifjúi szivek, imádságában jusson az Ur elé a jövő nemzedék hálája, és szeretető Erzsébet királyné iránt aki szeretőiének áldásával halmozott el bennünket, akinek utolsó imájába is bele van foglalva nemzetünk boldogsága. S az isten-házából az erkölcs, a törvény tisztelet, a tudás és hazaszer-tót templomába: az iskolába gyűljön a fiatalság, amely előtt igazgatói, vagy tanári szó hangoztassa lelkesülten Erzsébet királyné áldott emlékezetét, a nemzet anyjáét, akinek szivét már halála előtt a fájdalom hét tőrdöfése járta át, akinek szent élete és vértanú-ha- I lála örök emlékezetül álljon fiaink és leányaink előtt 1 Zsolna és Vidékié. október hó 9. Zsolnán, 1898. A gyász és emlékünnepélv pedig záruljon a mi nemzeti imádságunkkal, ä Kölcsey Hymnuszával, amelynek szép szavaival kérjünk áldást a magyarok Istenétől a mi nemzetünkre és a trónra, melynek Ö soha el nem halványuló fényes csillaga volt. Kérjük a népek Istenét, hogv áldja meg, vigasztalja meg Felséges Atyánkat, a királyt s áldjuk meg az ő drága bit vesének szent hamvait mondván: Áldott ki a költségekhez tetemes összeget adott, a kir. tanfelügyelő és még más notabilitások. — Adomány. Hah n Samu lovag, nagybirtokos. ki elhunyt egyetlen tia ondókét, már a jótékony adományok egész sorával tisztelte meg, most njabban a turzófnlvk izr. hitközségnek is 100 Htot adományozott. A hitközség elnöksége, mely ez összeget szegényei felsegélyezésére használta föl, ez utón is meleg háláját ős köszönetét fejezi ki a nemes nvunk emlékezete' . . komor. - Október hatodik». bérűit szép nap volt i, nem olvan. mint 49 évvel ezelőtt. Akkor borús-ködös reggel volt Aradon; oly nap. jaini. — Nyolcz lövés dördült el és négy nemes szív vére áztatta a harmatos füvet ott az uj-aradi sánczárokban. A másik jelenetet, mely egy órával később játszódott le. miért is Írnok le, tudja azt mindenki es a kdenez hős. ki annak szomorú, de liidszereneséjéhen is nagyszerű szenvedője volt, él ma is. és élni fog mindörökké a nemzet szivében. imnt' levél, sivit a téli Sirhanton terem a •1.’ ti halhatatlan vértanúk, a ki- lovagnak. kir. ‘kn- tHh. aflőáelvomzánsa.siMumasiztkanáálr«t, yvaAlanmtailn. t kiterjedt ■ . , rokonságát súlyos csapás érte. F. ho 3-án Busóczon Muszkálay Antal úr. a nevezett. édes atyja. A Istenben boldogult 73 évet élt es ép most volt megünnéplendő házassága ;>0 éves fordulóját. aranyhikodalmát. A családot minden oldalról halmozták el az őszinte részvét nyilatkozataival, kikhez mi is benső rokonszenvvel csatlakozunk. — Próbaelőadás; Az izr. hitközségben megürült kántori állást legközelebb be fogják tölteni. Xz első próbaelőadás f. hő 15-én fog megtartatni. — A trencséni m. kir. pőnzügyigazgató- ság a téli évszakra a saját hivatalos óráit a következő módon állapította meg: h é t k ö z n a p o k o n Kzoiinol értesítőin a tisztolt közönsé- got. hogy o hó folyamán Zsolnán, főtér 9. sz. alatti házunkban, mint önálló magán-mérnök telepedtem le és minden a mérnöki szakmába vágó munkát, úgy kivált: folmérésokot, kitűzéseket, birtokrendezéseket és tagosításokat, továbbá épületek és telepek terveinek és költségvetésének el- készitését, esetleg ezek építési ellenőrzését. valamint műszaki becsléseket elvállalok. Tisztelettel Bittsáriszky Kornél, okleveles mérnök. ni; Ein Geschäftslokal - Október 6. Nagy-Bittsén. A n.-bittsei polgári iskolák -• írja levelezőnk, — október G-át, az aradi vértanúk halála napjának évfordulóját ünnepélyesen ülték meg. A Hymnus elénekiése után 2 hu szavalt. J fin méltatta a nap hazafias usa uyormeki : jzivböl gyermeki szívhez szójobban hatott mint bármely más dolgozat, r. a gyermek szamara készít: :j ennek (ktuuiaban jobban -zé>lal meg oermeki ág fakaiit. érte — Iskolalátogatás. Kosztka Mihály, kir. nepnapokon pedig d. e. 9—11 óráig. — jogkeresői közönség érdekében közöljük ezt, hogy kellemetlen téli időben esetleges tévedéseknek ne legyen kitéve. ' — Köszönet A- zsolnai izr. nőegyesület úton monedz köszönetét azon tagjainak, kik a királyné lelki üdvéért tartott gyászistentisztelet alkalmával a templomnak ajándékozott gyázfftggöny és oltúrteritő költségeihez hozzájárulták és ama leányoknak, akik a hímzést készítették. — Tanitóválasztás. A csernei államilag se- gélyzett népiskolán Priborszky Ferencz, városunk fia választatott meg tanítóvá. Gratulálunk a sikerült acqiiisitióhoz. — Haláleset. Mint nngy-bittsei tudósitónk Írja, f. In’> 5-én hirtelen halállal hányt el ott 8 c h n s z- te k Joákim. 74 éves korában. Az elhunyt igen vagyonos ember volt és jótékonyságáról ismeretes. — BÚCSÚSZÓ. Váratlanul ért előléptetésem alkalmával oly sok oldalról leptek tneg tisztelt, barátaim és jóakaróim szives jó kiváltatokkal, hogy képtelen vagyok azokat egyenként megköszönni, llj működésem körét is rögtön kell elfoglalnom, ez akadályoz meg abban, hogy mindenkitől, szivem sugallata szerint, elbúcsúzzam. Engedjék meg tehát, hogy e sorokkal mondhassak köszönetét és Isten hozzád-ot mindazoknak, kiknek azt személyesen nein tehettem. Zsolna, 1898. okt. 9. \\enk Ottói. sainmt Magazin, Keller, dazu ein, eventuell zwei Wohnzimmer am Hauptplatz im „Hotel Herrenhaus“ in Zsolna ist vom 1. Jänner 1899 auf 3 eventuell G Jahre zu vermiedben. Näheres heim Hotelier. 3 Ein amerikanisches Fahrrad E ' ............................. K neuester Construction, Ankaufspreis E á 300 fl. ist wegen sofortiger Rückreise i ins Ausland, nur gegen Bahrzahlung F preiswerth zu verkaufen. | Näheres in der Adm. d. Blattes, K 'ében lévéí fontos iskola- -— Gyermekülés. Turzófalván esett meg az utóbbi Örömhir. czim; l.ut luk alkalmasabbat, mely egybefűzzón két kü- •""ó" istállójának egyaránt kellemes hirt. mind a ket- h.t . gy Telje-en modern időben egyike ama sötét bűnöknek, melyekről eddig azt tudtuk, hogy a nagy városok bűnkro- nikáihoz tartoznak. G r e g u s s Margit odavalói cselédleány még a múlt hónapban titokban betegedett le és újszülött leánygyermekét a gazdája fiatal emberről, ki mégis a/ i,l A „ 4,4 z Árverési hirdetmény. 1898 A zsolnai kir. járáslúrAsAg, mint telekkönyvi lintó- sáe részéről közhírré tetetik, hogy iá. C s i c s k á n y i k József végrehajtatnunk Marsalkó Ferencz elleni 14 fit s járul, iránti végreh. ügyében a trencséni kir. törvényszék területéhez, tartozó a zsolnai 312; sziiinn tjkvben felvett. A -j- 1. asz. 395. húzsz. és 322. összeirási szám a. húz udvar és kert Marsalkó Ferencz, nevén % részben és a végrehajtási zálogjog bekebelezése után özv. Marsalkó sz. Iliik« Mária nevére átirt */0 rész jutaléka 750 írt beesér- téklien — az ottani 1207. sz. tjkvben A -|- 1. ssz. a. foglalt Marsalkó Ferencz nevén ‘/a részben vezetett 43 írtra bhcsült és az. 1881. évi (10. t. ez. 153. §. alapján Marsalkó sz. Visnyovszky Ludovika nevén vezetett '/a vészére össze- : sen 86 frt becsértékben és végül az ottani 1208. sz. tjkvben A 4- 1. asz. a. foglalt Marsalkó Ferencz nevén J/a részben vezetett 29 írtra becsült és a fenti § értelmében Marsalkó sz. Visnyuvszky Lujza nevén részben vezetett és összesen 58 írtra becsült ingatlanokra a végreh. árverés elrendeltetik, s foganatosítására liatáridó'ill 1898. évi deczember hó 3l»ik napjának d. e. 10 órája ezen jbiróság mint tkkyi hatóság hív. helyiségében kitüzetett azzal, hogy ezen határnapon az ingatlanok becsáron alul is eladatni fognak. Kikiáltási ár a becsár. — Minden árverező tartozik a becsérték 10 %-át vagyis 75 frt, 8 frt 60 kr. és 5 frt 80 krt a bírósági kiküldött kezeihez letenni. Kelt Zso I nán, a kir. jbiróság, mint tkkvi hatóságnál 1898. évi szept. hó 13. napján. Hajdú Géza, kir. it. tábl. bíró. i helybeli sí iHierortiges Hungária szálloda“ „Hotel Hungária' 1899. évi január l-ével bérben fog adatni, esetleg el is adhat — megtudhatók. 1 Hertzka Adolf urnái Zsolná A közelebbi feltéte “ ist vom 1 Januar 1899 zu vermithen oder aus freier Hand a dohig természetéből föhik.iehetetlennek tartják-e, hogy a rendezett tanács ezzel tehat eleve le kell számolnunk. I 1-7

.ezt igen forintnál jntányosabban nemengedi, hogy níost bővebben fejthessük i ki rendezhetnők a tanács személyi költségét. nézeteinket, de azt hiszszük. hogy erre I lesz még elég alkalmunk és mi meg is fog- 1 juk azt ragadni, Világos jele ez annak, hogy Zsolnának meg , mert ez nem csak hírlapiról kötelességünk követeli, van az anyagi képessége a tervezet eleibe léptetésére. de belső, polgári I összefüggésünk, mely e városhoz Megerősít ebben a felte- Vesimkl» ti többek kozott Z köt. is reánk parancsolja. é> 1 v o in városának példája, arcziit az uráéhoz. Nagy szemei tisztán elárulták a A férfi elfulladt, nem bírt tovább beszélni; átölelte kérdést, a unt ajka még nem mondott ki. az asszony térdeit, lecsúszott a puha szőnyegre: ráborult az Zombory magához szorította az asszonvt, mintha féltasszonyra, mintha egy kedves halottat siratna. Azután volna, hogy jón Káidor - elveszi tőle. felemelte a fejét, fájdalmas lemondással nézett az asszonyra, — Margit. hallgass rám. ki jégszoborként tekintett reá. Az asszony felemelte rá nagy, barna szemeit, olyan Ez a tekintet elmondta, hogy minden veszítve van. volt mint egy megriadt őz. Erősen odaszon- tutta fejét a fériiA férj hideg hangon folytatta: vállához s csak suttogva mondta, — hallgatlak. Erezte, limry - - Igen nekünk válnunk kell. Az az út. melyen te valami iszonyú történt. Miklós nem volt még ilyen soha.haladsz: a boldog nyugalom útja. — az én utam a küzdés, Önkény telenül megriadt s hallotta mindkettőjük szivefáradság útja lesz. Kietlen sivatagba visz, hol nincs tavasz, dobbanását amint a férfi folytatta: nincs verőfény, nincs boldogság, mert te nem leszel jelen. ' — Margit, én nagyon szeretlek . . . ° ° Az asszony megmozdult. — hisz ezt résen tudta — de A jégszobor megmozdult, nagy szemeit ela férfi karjai erősen tartották. homályosította a feltörő könnyek zápora, mikor hevesen odadobta magát a férfi karjai közé s zokogva mondotta: — Mert szeretlek, őszinte leszek hozzád. A viszonyok úgy alakultak, lemy tava—zal innen e] kell mennünk, - - Ne űzz el magadtól, nagyon szeretlek! valószínűleg messzire, mert ide nem jöhetünk vissza. \isszaűltette az asszonyt a kerevetre s tovább buszéit. A vörös zászló. Még lengenek házainkon a fekete gyászloho- gók. még be nem hoggodt uz a seb, melyet szomorú lobogások jelképez és íme, már újból kell foglalkoznunk ama perverz irányzattal, melynek rendbontói jelképének nevét czikkelyünk élére irtuk. Ismételve foglalkoztunk a szoezialista eszmékkel. bonezolgaltuk azokat minden részről és ki is fejtettük azt a nézetlink szerint helyes irányt, melyben azok megoldást nyerhetnek. Mo>t nem ez a czélunk, nem is akarunk elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni, hunom egy komoly jelenségre akarjuk felhívni a józan társadalom és nz irányadó, vezető körök figyelmét. Oly dolgokról szólunk, melyek bennünket közvetlenül érdekelnek is. Ez pedig nem más mint a n e m z o t k ö z i szocziáldemokrata párt, vagy ha tetszik egyesület, kmijabb tervezete, melylyel aligha nem lesz töbh bajunk a legközelebbi jövőben, mint, magunk is himlők. Ez a „nemzetközi8 egyesület egy a lehető legszélesebb alapra fektetett munkás szövetkezet, melynek szólja; közös erővel és közös segélyezéssel saját érdekeiket a társadalom többi osztályának rovására előmozdítani. Haza, h o n s z e r e t o t, társadalmi rend, nemzeti j ólé t és összetart á s elavult, sőt kaczagtató fogalmak ezek szemeiben: ők a tőke ellen való harezukban nivellálni akarják a nemzetek kűlőnibségeit és a létezőnek teljes felforgatása után, uj általános, álmodott egyenlőséget teremteni. Ábrándos terveik annál veszedelmesebbek. minél szegényebb, minél tudatlanabb elemeknek prédikálják azokat, annál veszélyesebbek. minél több oly elem találkozik, m-'ly más okokból rokonszevezik velők, vagy fel akarja őket saját destruktív czóljaira eszközül használni. Fájdalom nálunk megvan mind o három veszedelem: a szegény, tudatlan munkás, a még tudatlanabb paraszt, kinek lelkében ezen felül nz utóbbi évek eseményei és izgatásai még a törvényes tekintély iránt táplált tiszteletét is meglazították és végül vannak hazafiatlan pánszláv agitátoraink, kik könnyen vetemedhetnek a „nemzetközi“ szövetségére. Sajnálattal konstatáljuk e tényeket, de eleve óvunk a túlzástól. Nem akarunk, „ördögöket a falra festeni“, mert ez gyerekes dolog volna, nem is akarunk okos embereket rémnnsékkel ijesztgetni, egyszerűen rá akarunk mutatni a tényekre, mert igy könnyebb lesz azokkal szembe szálhmi és szükség esetén a keletkező' bajokat még esirájokban elfojtani. A száraz tény ez: a nemzetközi szocziál- d e m o k r a t a p árt 1 eg u j a b bán Z s o 1 n á tsz e- inelte ki működése terének. Zsolnát ? — fogják kérdezni — és miért éppen ezt ? A dolog oly euy szerű, hogy okai csaknem kézzel foghatók. Zsolna esak imént alakult gyárvárossá sőt. ha a jelek nem csalnak, még esak az átalakulás stádiumában van és az átalakulási folyamat még csak a közel jövőben fog igazán mutatkozni. Az egyre szaporodó gyári munkás minálunk közvetlenül a iHinuztosztályból kerül ki; ez ragaszkodik még régi emlékeihez, belé num találta még magát élete uj viszonyaiba, valami jobb felé törekszik, mert ki akar emelkedni röghöz kötött előbbi esz- meköréből és ép ennélfogva legalkalmasabb, legké- szebb prédája az idegen agitátorok vilúgboldogitó és bolonditó eszmeinek. A gyári munkások száméit még tetemesen szaporítják a vasúti vállalatoknál alkalmazott munkások, kiknek értelmisége a gyáriaknál semmivel sem nagyobb és végül az iparos segédek egy része, bár ezek túlnyomóan intelligensebbek az előbbieknél. Oly tekintélyes szám ez. mely együttvéve megközelíti, ha ugyan meg nem haladja a kétezret s ép ezért érdemesnek tartják a nemzetköziek, hogy velők foglalkozzanak, hogy őket „óvó szárnyaik“ alá vegyék. A második ok városunk kedvező, fekvése, már t i. az ő szempontjukból kedvező. Ok Pozsony felől indítják meg most a kampányt, ez itt gyanútlanabb dolog, mintha Szilézia, vagy’ Galiczia, avagy Morvaország felől tennék. Pozsonyból jövő, munkát kereső, vagy más ürügy alatt itt megforduló ember nem kelt gyanút minálunk, szabadon mozoghat, nem kell magát sokat legitimálnia, ez tollút megkönnyíti munkájukat. Sok városunkban a korcsma, pálinkmnérós és lebúj, itt könnyű a lappangás. Szabad nálunk a koldúsjárás is a vidékről, az idegen tehát nem kelt feltűnést. Ha pedig mégis szorul a kapezája, — közel a határ nyugat, észak és északkelet felé, hamar eltíínhetik innen három szomszéd országba, a hol mindenütt cl v társ ak fogadják: A harmadik ok pedig nz, hogy Zsolna köz- rendészeti viszonyai teljesen elégtelenek az agítáczió megelőzésére, mi több, baj esetére egészen vódetle- nül, fegyvertelenül állanánk a rendbontókkal szemben. -- Margit, még .rdm nem beszéltem veled anyagi doigiikiol, de megérted, ha annyit mondok, hogy koldus vagyok. Igen, Koldus, falán nem fogok rongyos ruhában járni, de nyomorultabb leszek a koldusnál. Elveszítettem mindenemet: nincs semmim és nincs senkim. Nincs senkim, mert' nélküled kell élnem. Nem jöhetsz s nem jösz velem a nyonioniságba; te nem tudod mi a munka, mi a nélkülözés és én nem csudáiéin, hogy te nem is Zsolnán. 1898. Zaolxxa. ** 'VidAlce. október hó 16. Nem kételkedünk közigazgatási hatóságaink becsületességében. jóakaratában, süt a vezetők erélyűben sem. De tehetnek-e valamit az ilyen alattomos, bujkáló, ravaszságukban kipróbált ós merész- ségökbon páratlan izgató kolien, lm figyelembe veszszük azokat a valóban szánalmas eszközöket, melyek fölött rendelkeznek? Az a pár csendőr, aki igazán elismerésre méltó buzgalommal végzi kötelességét alig győzi rendes munkáját, hogy kívánhatunk tőink rendkívüli erőmegfeczitést ? Az a néhány városi rendőr, kiknek talán magunknak sincs komoly tudomásuk az ő igazi hivatásukról ? Az a néhány szál éjjeji őr? Ezektől várjunk oltalmat? Ne áltassuk magunkat. Közigazgatási hatóságaink nem sokat tehetnek ezzel a veszedelemmel szemben, mert ha akarnak is tenni, nincsenek meg az erre szükséges eszközeik, Ezek tehát, a mi felfogásunk szerint, a közvetlen okok arra, hogy miért választották ki a nemzetközi államfelforgatók éppen Zsolna városát az ő működésükre, Lehetnek még mások, távolabb fekvők is, Így köznépünk müveletlenségo és bizalmatlansága a közhatóságok iránt, mi kevósbbé teszi ki őket a felfedeztetés veszélyének: a jó vasúti összeköttetés, a határ közel volta, mi megkönnyíti elvtársaikkal való összeköttetéseiket; a fentebb érintett „patronn- sok“ titkos támogatása és ki tudhatja azt a sokféle titkos szálat, melyről sejtelmünk is alig lehet. De nem elég rámutatni a bajra, orvoslásával is kell törődnünk. A nemzetközi bűnszövetség terveinek mai stádiumában nem lehet egyébről szó, csakis preventív rendszabályokról. Igen, de ezeknek olyanoknak kell lenniük, hogy ezéha is vezessenek. Szapori- t a n i k e 11 mindenek előtt a csend ő r- s é g o tág y. mint a r e n d ő r s é g e t s ezt az utóbbit oly elemekből kell összeállitani, melyek hivatásukat teljesen tudják betölteni. Ebben az esetben sokat lehetne tenni, kivált a kétesebb hírű mulató helyek felügyelete és az idegenek forgalmának ellenőrzése dolgában. A szomszéd falvakra is ki k e 11 o n e térj u s z t e n i ezt a z e 11 e n- őrzést, mert, a munkások nagyobb része onnan való és ott érintkezik a mételylyel. De hogy igazán eiriaszsz.uk őket tűzhelyünktől és elvegyük kedvüket városunk aláaknázásától, mely végső eredményeiben végzetes lehet egész társadalmunkra, arra imponáló fellépésre van szükségünk. Ez pedig nein lehet más, mint állandó katonás á g ri a k v á r o s u n k b a való b e t c 1 e p i- t é s e. Ismételjük, nem akarunk rémíteni, de kötetességet teljesítünk, midőn rámutatunk a keletkezhető bajokra. Óhajtanók, nem a magunk birlapirói érdekünkből, de a köz érdekéből, hogy a hivatott körök komolyan foglalkoznának az itt felvetett kérdésekkel. Mi tovább is figyelemmel kisérjük e dolgokat és ha kell, újból és újból fel fogunk szólalni. OTTHONUNK. ÁGRÓL SZAKADT. Nagyon régi mese. Apját nem ismerte, Anyja: mosónő volt egy piezíny faluban : Gazdaságból, kincsből többet sohsem látott, Mint mennyi a kastély öreg urának van,- Két hetenként egyszer ide járta mosni Az ura s á g drága, selyem csipkerofigyát, Könynyel mosta mindig, — megfizették értté, — Szívből, — szánalomból, — bárhogyan is kérte, Nem juttattak volna a koldusnak soha. . . Mit is törődnének egy vén nyomorulttal?! Szegény úri zsellér ajtaján koldus áll, Ki lehetne más, mint a mosonő szegény! Itt szokott kopogni, a könyörületnek Alamizsnatermő, szent kegyelemhelyén. Szegénynek a baját a szegény megérti, Gazdag urak fülét a panaszhang sérti. Gyémánt ékszer csillan, bársonyruha lebben, Rózsalevegőt szí az élvszomjas kebel: Csengő billikomnál andalító zene, Mámorittas szivek sóvárgott édene: Lábainál mind-mind nagy halomban hever. Örült vágyak fölött gúnyos kaezajba vág, Kincseket pazarol egy-egy éjszakába: S az „ágról szakadtunk4 nincsen rá ideje, Hogy visszagondolna nyomorék anyjára. Majdan cserépre hull szét a fényes serleg, Szemétdombra veti a nagyúri szolga: Az „ágról szakadt4 is Így veszti a kegyet, S künn bolyong az utczán, szakgatottau, rongyba! Elúszott keblének bűnös kéj szülöttje: Fagyba-kínba nyögve kullogat mögötte. S jő a régi mese: Apját nem ismerte, Magát az ö reg úr nagyban szégyelte; Anyja: sikkes delnő volt magas körökben. Ki törődjék vele, habár piszokban is. Sövény alatt vesz ki, éhtől elgyötörve?! . . . Lehet, hogy a szeszély őt is felemeli; Leltet, hogy a vészek örvényébe veti; Az „ágról szakad t n ak4 sokszor ez a sorsa: Pillanatig ragyog, mint a lepke szárnya, Mig a szépség hamvát az idő nem bántja. Azután — mint k o 1 d n s hal meg a nyomorba! Magas rangú urak! Nektek szól a mese: Ne fojtsatok hitvány rongyot fénytengerbe; Hőn tisztelve rangunk! becsüljük meg egymást, Ne kössünk mi soha, többé „mesalliaii(;e“-t! Idb. Ucsnay István. Meg kellene csillagozni. A „Zsolna és Vidéke“, megyénk e legmagya- rabb lapja, nem szorul diséretemre, mert az megjelenése pillanatától szakadatlan úl Zsolna város és vidékének lelkes szószólója, a hamisítatlan hazati- ság bátor harezosa, az igaz keresztény emberszeretet, a felekezeti türelmesség apostola. Az igen tisztelt Szerkesztő úr — tudom — nem szívesen ad helyet saját lapjában az elismerés e néhány sorának, mert bizonynyal attól tart, hogy a rágalom azokat mihamar megrendelt hizelgésnek fogja feltüntetni, de úgy hiszem, eléggé megedződött már arra, hogy a kaján rágalomnak ellenállhasson. Merítsen erőt a további küzdelemre a nagy Rückert eme vigaszából: Ha a rágalomnak nyelve szúr. Fogadd, barátom, vigaszul. Hogy biz édes gyümölcs lehet, Min a darázs élni szeret. A „Zs. és V.“ ezikkei, főképen vezérczikkei, csupa élet, csupa ihlet s a* végső sornál soksor gondolom: ezt a czikket érdemes volna megcsillagozni, mert tartalma Trencsén megye többi városkáira is ráolvasható, főképen pedig az én szeretett városkámra, B—re. Ha olvasom, pl. hogy Zsolna egészségügyi viszonyai milyen rosszak; hogy a betegségeknek milyen jó melegágyai a fedetlen peczegödrök, a mezei gazdálkodás kárára eső nyílt, gáliczoldattal le nem kötött trágyadombok, az udvarokon, utezákon át- folydogáló trágyalé, a bűzhödt árkok, megrekedt csatornák, világosság, levegő, kényelem és ízlés nélkül szűkölködő nedves és mégis csúzos drága lakások — azt gondolom, e czikket. B. községet jogosan csípő megjegyzés kíséretében meg kellene c s i 11 a- g o z n i. Ha olvasom, hogy Zs—n a terek, utczák nedves időben mily sárosak, száraz időjárásmellett pedig milyen alföldi falusiasán porosak, a hidak némelyikének gerendázata a közegészség veszélyeztetésére minő korhadt: ha olvasom, hogy a terek, utczák világítása minő pedantikus pontossággal történik a kalendárium szellemében; ugyanis, ha a naptárban 1-ső negyed, holdtölte s utolsó negyed van jegyezve, akkor ha az eget végig befátyolozó fellegek egyptomi sötetségba burkolják is a kisded alvó várost, liem gyujtatnak meg a lámpák. Ekkor is csillagot szeretnék a czikk cziméhez függeszteni s megjegyezni: ezek az abderita-dolgok egészen innen valók a mi kedélyes helységünkből. Ha olvasom, hogy Zs—n ékes csapatokban járnak az Isten képmására teremtett, de a minden- ség alkotóját csúfoló külsőt viselő részeges koldusok, a kiknek szándékosan magukra aggatott piszkos czafrangjairól az élődi állatkák bizonyos neme hul- ladoz s a jótékony házat elfertőzéssel fenyegeti, szintén az én kedves B. városkám jut eszembe, hol hasonló mizériák emelnek vádat ellenünk, hogy nincs bennünk elég humanizmus; még a terméketlen silány agyagot sem adjuk ingyen a szegény, tengődő fazekasoknak, a kik bizony sok, sok gyúrás után jútnak a barna galuskához. Ilyen lelketlen, mondhatnám erkölcstelen önzéssel nevel a társadalom szoezialistát, kommunistát s a közrend ellenségévé felesküvő más elégedetlen elemeket. A görnyeszti» adóból telik puskára, szuronyra, ágyúra, szeszélyből penziónál! tiszt urakra, egy regiment toliforgatóra, csak a tehetetlen szegényekre nem jut semmi. Az államnak jobb példával kellene lennie a társadalom iránt. Ha az állam a vallas erejet a „vasárnapi FELHÍVÁS ELŐFIZETÉSRE. Október elsejével kezdtük meg a folyó év utolsó negyedét. Kérjük tehát t. előfizetőinket, hogy a lap további rendes szétküldése miatt előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. munkaszünet4 törvénybe igtatásával gyarapítja, mért ne hozhatna törvényt a vallásossággal kivesző humanizmusról ? Egy az egyenes adó arányában kivetett pót- adóval a munkára képtelen szegények sorsán köny- nyen lehetni-segíteni s ügy a szégyenletes házról házra való keregetes undok szokása, mint az adakozó ember zaklatása nn-oszünnék. A _Zs és \.--nek a .Mnnkásbiztositás* és az -Emberszeretetiől- hozott L-v-nyörű czikkeit az egész ország magáéul Udmliio s nevetséges tudatlanságra vagy sivár lelkületre vall az. hogy az ép említett s a „sznczialízmusról4 közölt czikkeket némelyek leire magyarázták. Persze a lap ellenségei szerették volna ra-ňtni. hogy: -szoczialista'.4 Küllőmben eleg szót vesztegettem a rágalmazókra. Folytatom visszaemlékezésemet a czikksorozatra. Ha olvasom, hogy Zs—n a nemzeti ünnepek napján, midőn a hazatiság külsőleg is. vagy oppor-tunitásból legalá b b külsőleg megnyilatkozik, számos gazdag ház tüntetőleg nem tűz ki nemzeti lobogót és sötétségben merészli hagyni ablakait s a czikkecske szarkasztikus szánalommal sajnálkozik, hogy: „oh milyen szegények, nagyon szegények vagyunk!- — én elkomorodva ismétlem: oh milyen szegények vagyunk mi is itt B—n. oh, nagyon szegények vagyunk! Ha olvasom, hogy Zs—n a tekintetes városi atyák milyen aggasztóan s boszantóan kevés érzékkel vannak a magyar kultúra iránt, de főképen a nőnevelés határozott ellenségei, ekkor az én városkám tekintetes atyáira, a mi _pan velko možny4- ainkra gondolok, a kik | G ezer frt értékű erdejükből még néhány öl fával sem akarják támogatni a ti helybeli polgári leányiskolát, holott ez az intézet a város forgalmát számba vehetően emeli. Csak ha Zsolna gyárvárossá alakulásáról, örvendetes népesedéséről, meglepő haladásáról, nagy vasúti forgalmáról, egyesületek, társulatok gyülekező helyévé ■ nelkedéséről. vagy bármely fejlődési pro- czessziisáról olvasok, öli ekkor leverő szomorúsággal észlelem szeretett városkámban az ellenkezőt s ebben a kedvező esetben nincs kitüntető csillagom. —r. —a. A „ZSOLNA és VIDÉKE“ kiadóhivatala. ÚJDONSÁGOK. | MEDNYÁNSZKY JÁNOS. | AI e d n y á n s z k y János, kir. tanácsos, nyugalmazott tanfelügyelő és vármegyei bizottsági tag f. hó 12-én életének 117. évében hosszas szenvedés után meghalt. Mély megilletődéssel vették az egész megyében e kiváló férfiú elhimytánuk gyászos hírét; mert vele egy ősrégi magyar és nemes családnak legidősebb sarja, nagy és nehéz idők tanúja és egyik legtehetségesebb és legtörékenyebb harezosa szállt sírba, klasszikus példája a hazafias régi gárdának. A vármegyei közigazgatásának az alkotmány visz- szaállitása után ő volt egyik főoszlopa és később a parlagon heverő népoktatásügy szervezője és legbuzgóbb munkásvezére, a tanítók igazi pártfogója és barátja mindaddig, a mig érdemekben oly gazdag, mint viszontagságokkal annyira meglátogatott életének megrendítő tragikuma be nem következett A vezetése alatt gyorsan fejlődő tanügy annyira igénybe vette, hogy a hosszai napok fárasztó és felemésztő munkásságát éjjeli munkával kellett meg- toldania, a mi végre meggyengült szeme világától fosztotta meg. — Ö volt e vármegye tanügyi közigazgatásának megteremtője; hivataloskodása alatt állították fel a legtöbb állami iskolát, rendezték a felekezeti népoktatást, a mi az akkori időkben sok fáradsággal. de még több keserű küzdelemmel járt Néki köszönhet i, hogy a vármegye népnevelési intézeteiben a magyar nyelv és szellem már akkor kezdett meghonosuini, midőn más megyékben még a törvény szigora sem tudott látható eredményt felmutatni. A megboldogult előleges beszsntelése f. hó 14-én Trenesénbeu általános részvét mailett történt. Megjelent a megye tanítóságának nagy része, körülbelül 150, köztük az összes zsolnai kath. és izr. tanítók, az összes notabilitások és a városi polgárság színe, java. A jeles férfiú hült totemeit a beszüntetés után Szlavniezra szállították, hol a családi sir- Zsolnán, 189S. Zsolna és 'Vid.élce*. október hó Ifi, boltban elek nvugalomra helyeztettek. Áldás e> beke poraival' Nniuodjék csendesül a nehéz hnrczok »tán. a híven teljesített liaratim kotességek tudatában! A mii. melyet ** megkezdett nem fog fennakadást szenvedni; az «> veje ős utóda, vármegyénk jelenlegi derék tanfelimvel.no -ok tudással és nagy mmikabi- rá-sal foktatja az immár virágzásnak indult, megyei tanüzv tejle-zté-et . . . Különben tér hiányában ,-ak jovo számunkban akarjuk M ed ny állsz ky János kiváló -zeiu. Ivi-éuét és munkásságát a maga teljében méltatni. - - Városi közgyűlés. A f. hó 12-én megtartott városi képviselő testületi gyűlés, melynek kimagasló tárevával vezérlő helyen foglalkozunk, még t>.bb kisebb fontosságú ügyet intézett el. Így a rendőri szolgalat egy ujabb szabályzatát határozta el. E» i- oly ügv. mely egyre bonyolultabb közviszonyaink kozott nagy gondosságot igényel és az illető közegek teljes és odaadó munkáját tételezi fel. Örvendenénk. ha az uj szabályzat jótékony* hatásait mielőbb éreznek. —... A város területen való vadá- »zás jogát Und na y István fô-zolgabiró az eddig is fennállott feltételek mellett bérelte ki. Ez ts ked- vezo inezidens. mert ismerjük az új bérlő azt a szándékát. Iiogv kímélni akarja a vadat, mely a mostam kíméletlen eljárás mellett vidékünkön nem e~ak ritkaság szamba ment már, de úgy látszott, liogv kiveszőben is van. — Végül a városi vendéglő ugye került elő, nem tudjuk, hogy már há- n.ad-zor ez idén. Jóllehet e vendéglő régebben 1400 irtot j..vl teszik, ha gondoskodnak még utódjaik mi- Véletlenségéről is! — d. - Glück Frigyes Pannónia szállodája Budapesten kétségkívül a legelőkelőbb családi ház nyös fekvése a város központján a főközlekedési vonalokon és fényes berendezése folytán mindenkinek legjobban ajánlhatjuk. T. olvasóink b. figyelmébe ajánljuk Plat- schok Vilmos elsőrangú férfiszabó üzletét és úri ruharaktárát Budapest. Károlykörut. Kándykaszárnya. E.zen üzlet egyike a legelőkelőbb ezégeknek. a londoni és nizzai kiállításokon, hol párisi és berlini czégekkel versenyzett, nagy arany éremmel lett kitüntetve. E’olyton dns raktárt tart kész férfi-és gyermekruhákból. valamint mérték szerinti megrendelések czéljából nagy választékot legfinomabb bélés külföldi szövetekből. Minták kívánatra ingyen és bérineiitve. Hogy a posta mily óriási feladat megoldására képes, az kitűnik, ha rövid figyelemre méltatjuk azokat a hivatalos jegyzékeket, a melyekkel szctkuldte. Ezekből Kitűnik, hogy t. hó 4-én 4l>O0. 5-én 2G4O, G-ikán 4Ö20 tehát három nap alatt lli>4<> ajánlott levelet adtak föl a budapesti taposta hivatalnál. mely leveleket még aznap továbbítottak. Ezek az ajánlott levelek újságíró sorsjegyeket tartalmaznak. a melyeket megrendelés folytán küldött a kczelőség az egyes helységekbe. Hogy mily óriási érdeklődést tannsit a közönség az újságírók sorsjátéka iránt, az ebből is fényesen kivi- Jör. Orvia JEde külföldi útjáról visszatérve, orvosi gyakorlatát ismét meg- 3 kezdte. Rertdel d.. e_ 11-18-ig*. J Fogorvosi rendelés: d., u. Q -4-ig*. 33 JELENTÉS. Lakik a 3 „ZSOLNAI TAKARÉK ÉS HITELINTÉZET" épületében. Nyomatott Aldori Manó könyvnyomtatójálmii Zsolnán ,r-9 z Árverési hirdetmény. 18,,R A zsolnai kir. jürüsbirüsilg. mint, telekkönyvi hatáság részéről közhírré tétetik, hogy Hülyék Jánosnak, Hulyák szül. Hulyák Mária elleni 240 frt s járni. rilletéhez tartozó Uijecz köz.ség 1231. tjkvéhen Hulyák szül. Hulyák Mária nevére felvett A 1. ssz. 364 számít házra 1S86 írt becsül* a végreh. árverés elrendeltetik, s foganatosítására határidőül 1890. évi deccambar hó I2«ik napjanak d. e. 10 órája Rujecz község házánál ki tűzetett azzal, hogy ezen hat űrnapon az ingatlanok heesáron nini is eladat ni fognak. Kikiáltási ár az 188 (> frt becsár. Minden árverező tartozik a becsérték 10 "/„-át vagyis 188 forint 60 krt n bírósági kiküldött kezeihez letenni. Kelt Zsolnán, a kir. jbiróság, mini tkkvi hatóságnál, 1888. évi szept. hó 25. napján. Hajdú Géxa, kir. it. tábl. bíró. Kephatók az összes Fiermabb faszer és csemege keresltedé bel ben, - mhujhirii spangol és portugál/ Portl^tMalaga Madeira Datamini poharanként az elbblőbb bznilodák,káoéházak be bendéglö bbnn Sürűlfiók. r Budapest ’cáakis: fl'ltossuth. Lajos és Ujoüdg otcza oarkán, a őenby Casii.voal szemben Pannónia szálloda Budapest, Vili., Kerepesi-út 7. sz. Ezennel bátorkodom 30 év óta fennálló és a legjobb hírnévnek örvendő szállodámat igen tisztelt vendégeim, barátaim és a n. é. utazó közönség szives emlékezetébe idézni, mely a város közepén, közvetlen a nemzeti színház mellett, a villamos vasút mentén fekszik és mely az ujabb kor igényeinek megfelelőié" a legnagyobb kényelemmel van berendezve, kizárólag villanyos világítással, villanyos személyfelhüzóval, olvasó és társalgó termeivel és fürdőivel, minden megkívánható kényelmet nyújt. Egyidejűleg van szerencséin ezennel tudomásul hozni, hogy az ezideig bérbe adva volt szálloda-étterem és kávéház vezetését saját kezelésem alá vettem s azokat személyesen fogom vezetni, az összes helyiségeket a legdíszesebben és legczélszerűbbeu átalakítottam, úgy, hogy most már lakodalmak, társas ebédek, vacsorák és egyéb ünnepélyek megtartására kisebb és nagyobb legizléseseb- ben berendezett és teljesen elkülönített helyiségek állanak rendelkezésre. Valamint eddigelé főtörekvésem oda irányult, hogy igen tiszteit vendégeimet minden tekintetben tökéletesen kielégitsem, úgy továbbra is mindent el fogok követni, hogy bármely kívánságnak tőlem telhetöleg eleget tehessek. Fentiekből kifolyólag bátorkodom helyiségeimet becses figyelmébe ajánlani s minél gyakoribb látogatását kérve maradtam kiváló tisztelettel Glück Frigyes a Painionia-szálloda tulajdonosa. Zsolna, II. évfolyam. 43. szám. 1898. október 23. ZSOTÁRLSADNALMAI ÉS SZÉÉPIRSODALVMI HIETDILAPÉ. KE Előfizetési árak: Egész évre ................... 4 frt. Föl övre ..................... 2 frt. Negyed évre ...... I frt. Egyes szám éra 10 kr. Felelős szerkesztő: Dr. IfAYER GYÖRGY . kihez a lap szellemi részét iH4tő közlemények czimzendők. Kiadó és laptulajdonds: Áldori Manó hová az előfizetések. «••• a írniuk ’<-aki- a ka-zmói légkör- |„.N . TU. k ni'"-' é- innen kiindulva foglalhatnak erő- aila>t a társadalomban. Ilyen nnn.ilnnk a magyarság kérdésé. Z-olna itt áll a magyar haza szélén, átalakulóban, fejlődében van, magunk sem tudhat|uk. hogv kedvező, avagy kedvezőtlen e-rinénvek befolyása alatt mivé lesz, vagy el nem’ -enyved-é De azért magyar főid ez é- haladási. ha lesz, magyarnak kell lennie. Iskoláink dolgoznak ez irányban, de bármi- mí nehez inunkat végeznek i-ez idegen ajkú varosban, magyarul nem beszelő szülők ellenhatása mellett csak igen lassú eredményt mutathatnak fel. Ez ugyan nem nagy baj, mert -okát tesznek már azzal is. ha magyar szellemet öntenek a fiatalságba. — de ki teszi ugyanezt a felnőttekkel ’J A mi visszonvaink között csak egy ilyen társadalnu intézmény van s ez a kaszinó. Itt leiratkozik meg az idegen nevelésű ben- s/ülott vagy jövevény a magyar társasággal, itt eit: lni"_' annak törekvéseit es ezeljait. itt oldódik Illeg '"k oly Vitás kérdés, mely máskép társadalmi válaszfal lehetne, itt válik leiekben és érzésben magyarrá, kit szülét.-e es nevelése nem tett azzá. Mondjunk többet? Nem védjük szükségesnek. Bár távolról sem fogytunk ki érvelésünk okaiból, a fel- hozottakat magukban is oly nyomósaknak tartjuk, hogy ezek mellett minden aprcdé- kosságnak és törpe fontoskodásnak tűnik fel, mi ellenok felhozható» volna. Ily intézmény mint aimnö a kaszinó, nem mellőzhető, ezt fenn kell tartani, ha kell áldozatok árán is. Társadalmi létünk, magyar voltunk é|>- s<-ge megköveteli tőlünk ezt az áldozatot vs meg nem tagadhatja senki, aki műveltnek és magyarnak nevezi magát és akinek van érzéke a magyar független társadalom szent izéljai iránt Nem tudhatjuk még. hogy minő álláspontot tog a fent! üdített ka-zmói bizottság e kérdéssé! szemben elfoglalni, még kevésb- be azt. hogy miliő eszközöket fog javasolni czélja megvalósítására Erről az oldalról tehat még hozzászólhatunk a maga idejében körül. Ajkai mozognak, de hzeg nem hagyja el száját A jelenlevők résztvevő, könnyes szemekkel nézik vergődését és neki még egyre mozognak ajkai, lalán a Mindenható irgalmáért könyörög, talán annak kegyelméért esedezik hosszéi szenvedéseinek fejében ? . . Lezárulnak szemei, tódvilági boldogság ömlik el arezán s mély reszkető sóhaj kél kebléből melybe! visszaadta sokat szenvedett lelkét a Teremtőnek. Mvgliallgatá-ra talált és bocsánatot nyert az. a ki kínzó emlekemek s önvádjának súlyos keresztjével járta meg a (bdgotha útját. Megnyerte az óhajtott nyugalmat a halott, melyet mint élő hiába keresett - ott domborodó az uj -ír felette, ellialmozva a koszorúk sokaságával. Koztuk fekszik Hetényi Sándor koszorúja is. mely- nea üi zvja n egy gy..nyerd pálmaág van sa nyugvóra Inijlo nap vérvörös sugarai gazdagon bearanyozzák a béke és kiengcsztelodes e pálmaágiit. Eloszlik a sir mellől a gyászolók sokasága s mire a nap búcsúsngarait küldi a földre, egyedül áll Bárdi Ilonának sírja, ki annyi bánatnak és szen- vislesnek volt okozoja es aki annyi bánatot hordott megtört szivében s oly keservesen megszenvedett bűneiért. Zsolna és "Vidélce. e tár‘’vhoz, de egy tiszta, előttünk s ezt szem'elől tv vesztemül k nem szabad: a kaszinó feltétlenül szüksége s. Ez egyben nincs megalkuvásnak helye, a többi másod sorban következik. Ha kell magyar társadalom, úgy kell kaszinó is. ha az utóbbi elvesz: sjtétzűllik az első. Ettől pedig óvjon ti magyarok Istene. Mednei Mednyánszky János. Fájó szívvel írom eiszép nevet, mert az a nemes férfin, a ki azt örök emlékezetre méltóan viselte, — már nines többé. Elkölf/izott ama boldog, jobb hazába. melyet egy bosszú. élet szép sikereivel fenkölt szelleme üdvére’biztosított. Meghalt; kínos szenvedéseit. ma már a sir örök nyugalma váltja fel, de emléke él és élni fog., mert a hant, mely drága hamvait takarja, csak egy gyarló porhüvelyt rabolt el tőlünk, nagy lelke köztünk maradt, emléke örökre szivünkbe van zárva, öt elijedhetni nem fogjuk soha. Midőn arra vállalkozom, hogy o nagy férfin emlékét e kiváló helyen- megörökítsem, csak annak az őszinte hálás kegyeletünk lehetek szerény eszköze, melyet a megboldogult sz "jóságával, nemes lényével és hazafias működésével életében méltán kiérdemelt. I Mednei M ed ny ín s z k y János 1831 -ben GyöngyösHalászon született. Édes atyja, ki Grassal- kovics herczeg összes uradalmainak teljhatalmú kormányzója volt, igen szép ti kétséggel megáldott gyermekét a legjobb neveltetésben részesítette. Tanulmányait a szülői háznál, kiváló tanítók vezetése mellett kezdette meg; (később Vonzott, majd Budapesten tanult. Az 1848-ik évi alkotmányos korszak rövid tartamán I.ónyay Meny hért pénzügyminiszteri államtitkár ügyosztályában mint fogalmazó-gyakornok működött; a bekövetkezett forradalom alatt azonban, atyja határozott parancsára a szülei házhoz kellett mennie, hol 1852-ig ex professo gazdászattal foglalkozott. Ez évben é l- atyja nyugalomba vonulván. vele együtt Treni-sen vármegyébe, ősi nemes családjuk régi otthonába költözött, hol a daliás szép ifjú rövid idő alatt az előkelő körök kedvencze lett. S bár egyéni műveltsége és nagy vagyona biztosították számára mindazokat a feltételeket, melyekkel a közélet, akkoron igen,íz«yos színterére lépve kiválóan érvényesülhetett völna. fájdalom, ezt mégsem tehette, mert halálos betegen fekvő édes atyja mellől egy perezre sem távozhatott A jó atyát ez időtájt a békítő halál megváltotta ugyan földi szenvedéseitől. de még megérte, hogy tanúja lehetett fia boldogságának, ki 1855-ben szlavniezai S á n d o r Esztert. a vármegye egyik ősi nemes családjának páratlan szépségű leányát nőül véve családot alapított. Atyja halála után alsó-draskóczi birtokán telepedett meg. hol a családi élet legboldogabb óráit élte. A hatvanas évek hazatias mozgalmaiban azonban már aktuális szerepet vállalt s ez időtől kezdve egész haláláig a közélet terén látjuk őt. soha nem lankadó szorgalommal, nemes hecAvágygyal munkálkodni a haza javán. 18(11-ben a baáni járás szolgnbirája lett; kortársaiuak egyhangú bizalma emelte e szép tisztségre, de a provizórium alatt a vármegye tiszti karával egyetemben ő is leköszönt. 18(>7-beii már mint a vármegye egyhangúlag megválasztott főjegyzőjével találkozunk, ki az akkori, idők rendezkedő viszonyai között a legkényesebb problémákat biztos kézzel oldja meg. Visszanyert alkotmányos életünk szervezkedésekor Trencsén vármegye népnevelése ügyének vezetésére hivatott meg. Sokáig habozott, de nemes lelke végre mégi» legyőzte a kishitüek által életre keltett aggályokat a 1869-ben, mint Ö Felsége által kinevezett királyi tanácsos, tanfelügyelő báró Eötvös József volt miniszterünk kezeibe létévé a hivatali esküt A nagynevű miniszter nemes ideálizmusától eltelve jött új munkaköréhez, egy oly nehéz feladat élére, melynek megoldását nemcsak a tömeg nyomora bénított! hanem egesz lánczolata mindazon akadályoknak, melyek népnevelésügyünk fejlesztését valaha és valahol csak gátolhatták.' Nemes feladatának útjában állott népünk földhöz ragadt szegény volta, a pánszláv irányzat agresszív befolyása, melyet ébren tartott határszéli, kitett helyzetünk, a felekezetek passzív rezisztencziája, államháztartásunk anyagi tehetetlensége, egy szóval minden akadály, mely hazafias törekvéseit, nemes czél- jainak sikerét késleltethette. Igen, késleltette csupán, mert e nemes férfiú megáldva Istentől minden szellemi és erkölcsi előnyökkel. csodával határos kitartással és szorgalommal, zajtalanul javított, észrevétlenül szervezett, alkotott és teremtett iskolát és népkulturát egyaránt. Megbénította az idegen irányzat befolyását, lefegy- v erezte az ügy ellenségeit, megtörte a közönyt s tág teret nyitotta a jobbak nemes versenyének. október hó 23. Midőn a vármegye tanügyének vezetését átvette, népiskoláról, népoktatásról a mm fogalmak szerint szó sem lehetett. Népiskolája .csak egy néhány népesebb városnak volt l roncsén vármegyében; a falvak népét pásztor-módon felfogadott, minden képesítés nélküli vegyes exisztoncziák tanították az írás és olvasás mesterségére.' De ez som volt mindenütt; a tömeg nagyobb felo szabadon nőtt fel a vad természet ölén, az összokások öröklött, sokszor nem a legkifogástahimibb formái között.. Húsz évin viselte a megboldogult nemes tisztét s midőn a két évtized nehéz munkája örök homályt. borított szemeire, midőn mindnyájunk őszinte fájdalmára teljesen megvakulva, nyugalomba menni kényszerült, a vármegye immár tiszta magyar szellemben haladó népoktatásáról 1 felsőbb leányiskola, 2 polgári, 1 felső nép és 402 elemi, 2(10 ozor frtnyi évi költséggel fentartott, megfelelő számú s javarészt a kor szíiľvonalán álló tanerők vezetésére bízott, népiskola gondoskodott. E szép eredmény 20 évi nehéz küzdelem gyümölcse, egy magasztos eszmékből lelkesített kebel nemes intenczióinak mogtostü- lése, valóra váltott ősmagyar erény. A rendelkezésemre álló tér korlátái nem engedik, hogy o húsz évi munkát részletezzem, s talán e bánatteljes alkalommal nem is tehetném azt úgy, a miként azt kiérdemelte; de különben ez nem is lehet az én feladatom; a vármegyei tantestület intézőinek kötelessége ez sén hiszem, hogy ezen ép oly tanulságos mint kegyeletes .tény minél előbb meg is fog történni. Volt vezérünk sikerekben és nemes tényekben egyaránt gazdag életével kiérdemelte, hogy azok, kiknek javáért, boldogításáért nemes szivének minden dobbanását szentelő s a kiket végromlásáig gyámolított, tanulságos és küzdelmes életét a hazafiúi kötelesség-teljesítés ragyogó példájaként méltóképen megörökítsék. E nemes férfiú életrajza egyike lesz paedagogiai irodalmunk logbe- csesebb műveinek, melyben hű képét fogják láthatni mindama küzdelmeknek, melyek kulturpolitiklink faktorainak nehéz osztályrészéül jutottak. Hogy mily igazán tisztelték és szerették Mod-nyánszkyt tanítói s a tnnügygyel foglalkozók egyaránt, bizonyítja ama kiváló részvét, melylyel őt, megvakulása miatt történt nyugalomba vonulásakor elhalmozták. A hazafias együttérzésnek s az emberszeretetnek szép példájaként szószerinti szövegében ide iktatjuk a trencséni ágost. hitv. evang. egyházmegye elnökségének búcsúlevelét, mely kétszeres becsével legeminensebb bizonyítéka a megboldogult bölcs tapintatának. E levél így szól: Nagyságos Ur, Különösen tisztelt Urunk! A trencsénmegyei ágostai hitv. esperesség sajnálattal vette f. évi augusztus hó 13. napján tartott rendes évi közgyűlésén annak hírét, miszerint Nagyságod huzamosabb gyengélkedése miatt kénytelen volt a közpályától távozni s kiérdemelt nyugalomba vonulni. Ezen körülnu ny. annál fájdalmasabban hatott a közgj ulési tagok mindegyikére, mert évek hosszú során számtalanszor nyílt alkalmunk Nagyságod nemes érzelmével, tapintatos ügyhuzgalmával s mindenkor félremagytirázhiitliin jói akaratával találkozhatni. A miért is tekintettel mindezekre s méltányolva azon koszorús érdemeket, melyeket hivataloskodása alatt a tanügy körül, az emberiség és szeretett magyar hazánk érdekében szerezni méltózta- tott, esperességünk nem mulaszthatta el megragadni ezen alkalmat is, hogy kifejezést adjon mély tisztelete s érdektelen sympatikus érzületének, melylyel Nagyságod személye iránt mindenkor viseltetett s innentúl is viseltetni kivan, azon hálás elismerésének, melylyel Nagyságodnak le van kötelezve s lekötelezve marad. Mi szerencsések vagyunk, hogy a közgyűlés megbízásából tolmácsoló! lehetünk azon részünkről is teljes mértékben osztott érzelmeknek, azon tiszta szivünkből fakadó óhajjal: miszerint az egek Ura Nagyságodat még hosszú éveken át éltesse, hogy habár távol a világ viharos özeiméitől, nyugalommal élvezze áldásdús működésének a későbbi nemzedékben is nyilvánuló örömteljes gyümölcsét! Különben pedig, kiváló tiszteletünk nyilvánításával maradtunk Nemes Podhrágyon és Trencsénben az Urnák 1889. évi augusztus hó 24. napján — Nagyságodnak alázatos szolgái- A trencséni ág. hitv evang. egyházmegye elnöksége: Holuby József s. k, ág. h. föesperes. Dohnányi Lajos s. k. esperességi felügyelő. Egyszerűségében is megható volt a vármegyei tanítótestület búcsúja a végtelenül szeretett főnöktől, kit élte virágában, testi és szellemi erőinek teljében a kérlelhetlen végzet örök vakságra kárhoztatott A testület élén akkoron egy igen kiváló férfiú: R i s s á n y i József állott, kinek nem -kellett összekoldulnia azt, mit elmondani akart Költői érzelmektől áthatott lelke legőszintébb fájdalmával búcsúzott el a testület nevében a forrón szeretett Zsolnán, 1898, Zsolna 'Vidlice. október hó 23. atyától és vezértől, biztosítva őt, hogy ez a megválás csakegyedüli alapja és indító oka hivatalos jellegében áll, a szivbeli kapocs fenmarad örökre.ez ád jogot a magasabb tanint Ekkor mondó el válaszában e nemes férfiú azt aköveteléssel fellépni, annak fenkölt leiekre valló nyilatkozatot, mely szándékaira aálló iránt s így tovább le egé legtisztább fényt veti s melyet örök emlékül ideiktatunk. óvoda előtt megszűnik a köve „Boldog öntudattal mondhatom, — igy szól nfénynél, mely a szőlőknek búcsúzó vezér — hogy a szeretet és ragaszkodás ily ritkagyermekeiket az óvodába szép megnyilatkozása végtelenül enyhíti a reám nehezedettcsekélyebb ok miatt, néha pu a kényszerű iskoláztatásnak, ézetnek a megelőző irányában pedig az egy fokkal alantabb ;zen az elemi iskoláig. De az elő jog; meg kell szűnnie ama kénye-kvdvére bízza, hogy küldjék; hogy minden leg-zta hanyagságból, két- hármn Nagy-Bittee: mariin vásár HOVIHIIIDT 3. kirakó w 7. Rajecz I kirakó vá-ár nktóljer 24. ÚJDONSÁGOK. — A király és az „Erzsébet királyné alapítvány.“ óriási nagy csapást, imát a mikor teljesen tehetetlenülnapig, néha egy hétig is ott on fogják kis gyermekeiket. T a , „ , ,•, • , , - ,fT •, -t v . 1 O, C I AC5IÍ1AC 1 írd I v An ATI v 1 Cí ATT Ad 11T 1 m m úir Cl *7 ATUAÍTV 1 csüngő magyar nép önzetlen különben biztos eredményét a kérlelhetlen halál megelőzte,örömét, boldogságát, melyn ek melege íitsugtirak többitámogatása révén immár rövid idő alatt testet ölt imádott de nem lesz érdektelen, ha e helyütt megörökítjük azonembertársaira; ez alkothat jelentésének végpontját, melyet a főispán Úr Otársadalomban, de magban Exczellencziájának tett, midőn tőle ugyancsak o kitüntetéstul^donokat, melyek úg ügyében, legfelsőbb rendeletre életrajzi adatait bekivánta. emberiségnek boldogtalant Jelentését igy végzi: „Kegyelmes Uram! Szeren-minő irán.yiján' fedődnek ; l. X X la W- ^aa la^aa •„• la^aa^L . ^X ^.a x^a * * * * I * * a ^x^aa • — a * * a—. ^.a * * la* la a . . ^x ^aa ^l ^aa ^aa ^l egyelmezés kezdő iskolája. Dezső, s. k. < 1 Felsége legkegyelmesesb hozzájárulása és a a—a laa a. —I a. " — x. a axx a la a a a. L-a Ix a la ax — a . a . x . . . . . a szépet, nagyot, dicsőt aKirálynénk megdicsőit- tetését ezéizó alap, mely valóiban rejtheti mindazokat a vészesméltói lesz < > hozzá és állni fog időtlen időkig. y önmagnak, mint az . . , ppqpriW teszik életét Nopv — Személyi hírek. A trencséni kir. törvényszék keselUVé teszik életét Hogy termet tehetségei el „elnöké. S i e b e n f r e u d B da t. h I s -2 l-iké- ig gyer^aek tehetségei, az a , _____• líxaixx • 1 _1_xx _ 1_* • ' ■ 1 * ’’ ... . . vcirnci inL’hcin trlnyrát mA v irln - ott - L-tr m- roe hirnc orr Jelentését igy végzi: „Kegyelmes uram! Szeren-m“1'-' uonyncui lej^une^ < gyeimen tenetscgeí, az a , , , . , - a.i ia 'i -i i • n . n a , i „ ev el és tölr fT To o Mit fhon iP ál Pntni ecrvhnr v mArrvárosunkban időzött, mely idő alatt a kir. já- rásbiróság csétlen vakságom által majdnem elviselhetetlenné tett sírbaneveléstől fŰgg. Mit fognak alkotni egykor a még.. . ., . . ... . J , ,.® U ľ '1 x gi- , j . . , 1,1x1 1' sziinnvAÖn' tehetségek azt tt irtékök és ü feilesztés irÁnv^ügykezelésétvizsgálta meg. Mint értesülünk a törvényszéki hajló életemnek immár vágyai nincsenek. Áldatlan, kinosszunnyadó tehetségek, azt nértékók és a fepesztés irnnya svakkal felezte ki elismerését az e hivatalnál helyzetemhen estik Istentől remélhetek kömwehhülésf határozza meg. Ki tudná meg mondani mily nagy lélek lakikelnökme/eg-szavakkal feJezte ki elismerését az e hivatalul xx^ax. iixiixij i.; lx ' , I a , , , t , a fAÜAtlAn kicÖArlhAn 9 ^ZAré v fi'íczál Vaov tArAhélvAS fatapasztalt mintaszerű rend és a jogkereső közönség minden hiúság nem rántott sohasem, — a munka embere voltama íejletlenkisdedben ? Szerény .trisrá,- Vagy terebélyes.faitAmnit fňlňtt — -n-á„ ....... »„»„Ati zt s r nya elnök meleg szavakkal fejezte ki elismerését az e hivatalnál hälesz-e belőle, senki sem tudhatja;1 egyik vagy másik mm-jgényét kielégítő pontosság. fölötte — 20-án este az ügyvédi - - - •• - - - • kar és a járásbíróság tagjai kedélyes varsorára gyűltek össze, mely alkalommal ismételve örömüket fejezték ki az elnök úr felépülésén, ki mint tudva van. csak imént lábadt a. , • • .fel súlyos tüdőgyulladásából. saját egyéni jólétét teremti J . t®'. ,___.... T7P„.-_______x - ., ,, npg . . - A várnai népgyűlés utójátéka. Eléggé ismeretes, elés ezért természeti tőr'wfriya várnai hírhedt népgyűlés ügye, semhogy most 1. h ,, 1A ,• h hosszasabban foglalkozhatnánk vele. Tudva levő, hogy a " HAVA ACAt A nCfflV A 151 517 C ’ C. x llev elCsCt ell lűlly 1 ol j a, az “i . rí 1.’’1’111.1 .. 11 pl’’ , g J gyűlés feloszlatásából keletkezett az a per, melyben f. hói 19—21-ikéig a néppárt két előkelő képviselő tagja: Rakovszky István és Z m esküi Zoltán hatóság elleni erőszakoskodás vádja alatt a trencséni törvényszék előtt állott. A törvényszéki tárgyalás valóságos monstre-pőrré r & - - - ‘nőtte ki magát, nem csak a tanuk nagy száma, de egyes Ha egy pillantást vet ünk^megyénk óvoda ügyénektanuk igy pl. Zichy Nándor gróf, k^ló személyiségemiatt, ° -............ ré - - , , , részben azért is, mert némely tanút csak hatósági kényszer alkalmazásával lehetett a megjelenésre bírni. A vádlottak és és részben a negyvenet meghaladó tanuk kihallgatása teljes két napot gtöbbet ama körülménynek X—- y i T ürf . ax t r rx^‘ „ roraai r o I oc xx. „ I, r ar., I—< a~i ax a< . ax .7 lx t r (x^a^a, ra ax vett igénybe; a tárgyalás, melyen B o c s i c z k y Géza télő nk érdemes tanfelügyelője végromlásomig. S mégis Kegyelmes Uram, .... . „ „ tapasztalnom kell, hogy mily szeretettel csügg kitüntetésemdenesetre sorsul adatott ai' gyermeknek s a nagy világon, eszméjén azon derék nemes testület, mely reám még mindigmindenkire egyformán van s ükség. Minden embernek jute mint atyjára, gyámolitójára és jótevőjére néz, ha tudnombizonyos feladat, tevékenysé gi kör aZ életben, melyet haf kell, hogy ezen eszmét a vármegye kormányzó faktora, .ábecsülettel betölt nemcsak saját egyéni jólétét teremti közigazgatási bizottság is magáévá teszí: lelkűmet š egészmOgA hanem "közvetve az egész társadalom boldogságán valómat egy boldog érzés hatja át, ama tudat, hogy még semkötreműköllik."A kisdednél v elés ezért természet tôťWfny éltem nyomtalan életet, mert hol a hála és az elismeréss a mely nép gyermekeine virága fakad, ott már híven munkált melegágya van aönmagának lett sírásójává. ; kultúrának,; a melynek alapvető terheit a nagynevű báró Hála a kor szellemének. mely fényével meg- Eötvös egykoron csekélységem hazafias ügybuőgalmáravilágítja az emberek értelmét; hogy felismerjék a jót, ae ruházta4 nemest, az üdvöst: a közönyt érdeklődés, a ridegséget' - x axxxxx. »XXX. — xa xa . E nemes férfiú, kinek döntő tancsását nem egylelkesedés váltó fel. Es ma már a legmelegebben karolják minisztere hallgatta meg, ki barátai közé számíthattafel országszerte a kisdedórás ügyét. . . t egykoron a közügyek legkiválóbb faktorát s a kinek az élő költők fejedelme, midőn imádott neje meghalt, e szavakkalfejlődésére, azt fogjuk látni, h ogy a megye lakoss^mak ez kondoleált: ügy iránt észlelhető érdeklődésén és részben ’ a.. la a a ■ 1 a .. 1 1 ..11 ...... a . í iránt észlelhető „Isten adjon neked vigasztalást két elvesztettáldozatkészségéh klVül, al -.„.vett igénybe; a tárgyalás, melyen B o c s i c z k y Géza ítélő világodért a harmadikban, kedres gyermekeidben. Üdvözölköszönhetjük,„iiogy megy nk érdemes tanfelügyeljtáblai bírói elnökölt, $ z ü r n y e g h y Mihály és Pólyik igaz barátod Dr. Jókai Mór.“ E nemes férfin nincs többé,hivatalos teendői mellett, mmlen hasz- . nos és jóra törekvőT mint szavazó bírák Tas kula Sándor és T anovszky ö ,___i_x__i_______i__'i____ _x___i_________ ______.m' iimre, mint szav azó bírák, Jas- kula Sándor és j allovsők.y Alkr>ltr>zr>ttöcAÍhAzahr>lrlr>CTahhhazáha rda hnl nine« töhhéegyletnek nemcsak névlegesen tagja, hanem egyszersmind,--, . ,,, J i - _x i - ľ .n. elköltözött ősihez a boldogabb harabaoda hol mncs többe^-p . » ,u , ,a ,, ,aKároly mint jegyzők vettek részt, a kor színvonalán álló, QZAnvAÖéQ hnl nAm fái QAmmi cAm tevékeny munkása is, ki az azokban előforduló életre valór . ,.J , ■< „ b............... . ,, , sze^edé^ hol nem fáj semmi sem. , .. . f ,. f , , i . f f f i fe f felette érdekes : és néha meglcpetésszerű jelenetekkel Gyászba bOTUlt családjanak, melynek Dr Wlas- sicsés üdvös eszméket^ úgy s;óval. mint tettel támogatnitarkított volt. Általános feltűnést keltett Brandisz dr. kir. minister urunk sajátkezűleg kondoleált, a boldogultunksohasem mulasztja el. Azért aszem; hogy a zsolna városi , pedig Hadja meg azt az örök nyugalmat, melyet áldásos°voda, mely olyfontos és h lzafias feladatot teljesít,, az o élPtévPl méltán kiérdemelt s a melvért tiszta szívvepu^ósága és befolyása révén szintén ki fog bpyülni. oly életével méltán kiérdemelt s a melyért tiszta szível “° á a , , /, , bállottak helyt. csak a tá imádkoznak mindazok, kik szivjó- ságának egykoronm^kben, hogy az o a-kötelesek nagyobb ) pszpirdethette ki a törvényszék a • ,a , befogadhassa. El is helye ik oly utczába, hol forró , „ . ^.a/ részesei valának. , v . vá v d o t v. . a .ť, , , 1 _a vádlottra elmarasztalói volt nápmelegtől, portol és kocsizörgéstől megszabadulva, még, Imre, mint szavazó bírák, Jas- kula Sándor és J anovszky felette érdekes : és néha meglcpetésszerű jelenetekkel i szintén ki fog bpyülni. oly' ügyész alapos és kitűnő készültségre valló vádbeszéde, de az ügyvédek nélkül önmagukat védő vádlottak is jelesen állottak helyt. Csak a tárgyalás harmadik : napján az iteletet, mely mind a két Legyen emléke áldott! Timina János. A kisdedóvásról. vádlottra elmarasztalói volt. Rakó vszky. ; Istvánt és “nagyobb sikerrel felelhet meg missziójának. Nem sok' anyagi áldozatba kend ezp cs’ pán egy kis jóakaraton fordul meg. 1 Pfeiffer Ida. A kisdedóvó intézetek arra valók, hogy a három éves gyermekeket a hetedik esztendőig közös helyen, nagyobb számmal, okos nevelés elvei szerint neveljék s úgy a további iskolai tanulásra, mint az élet egyéb állapotaira alkalmatosakká tegyék. Fontos dolog, hogy az ember életének első éveiben jó gondviselés és vezérlet alatt legyen. Hányadik gyermek az, ki otthon a leggondosabb szülői ügyelet mellett mindenben részesülhetne, mi óhajtott" növekedésére szükséges ? A legjobban nevelő szülők is nem jönnek-e néha oly helyzetbe, hogy gyermekeiket idegenre, vagy kétes erkölcsű cselédre kell bizniok? Nem jó-e tehát ezekre nézve is, ha van egy hely, ahová elküldhetik őket, tudva azt, hogy jó gondviselés alatt vannak, vidám és tanulságos időtöltésben részesülhetnek, korán beléjök szállván az emberekhez való megszokás. Anyakönyvi kivonat. — f. évi október hó. 1—15-ig. — Slílh /AeA’ .- Marer Benő gyermel e Minden munkának, foglalkozásnak, tanításnak így ;z évadai nevelésnek is a sikere a rendtől, folytonosságtól függ; ez a megdönthetien nézet Hiisaxstignk .- Dropa Károly. Frigyes Kozlík Anna Grotku Konrád — Brezányi Éva KillinlelrJÍ esetei;: Buchinger János — Érti Francziska. Alojzia Dr. Orván Ede — Chotzen Ella Závndszky György - Majtáu Anna és a Szotkovszky József „ Matejcsik András , Weiner Jgnácz „ Zingsch Béla n Velcsovszky Sándor Veliky Alajos „ HMloaisok : . Edit -A. legközelebb eső vásárok: Ó-Besztercze: marha vá<ár m.vrmbiT 5 kirakó _ „7. Zmeskál Zoltánt hatóság elleni erőszak és nyilvános becsületsértésért kulön-külon 14 napi fogházra és 100 frt pénzbüntetésre Ítélték el. — Az elítéltek úgy. mint a két vádló megfelebbezték az Ítéletet.. — Kinevezés. A vallás és közoktatási magy. kir. minister a nyitrai püspöki helynök előterjesztésére Gáli József zsolnai árvaházi hitoktatót ugyanily minőségben ideiglenesen a zsolnai kir. kath. gymna- siumhoz is kinevezte. — Fillér estély. F. hó 15-én jött össze a fillér társaság diszes köre a kaszinó termeiben. . ^x^a aaa aa Komora FereRczália József Gusztáv KpAikrek Gizella ) „ Vallaeh AdGifäiella,, Nándor, Sándor „ Ferencz Alajos - Burdej Josefin: özv Pokorny Bálintiul szül: Bek Mária; Bock Margit: We ner Kornelia, Gizella ikrek; Tóth Sándor: Bohunka Antal. Zsolnán, 1898. Zsolna da ViddJce. október hó 23. Mintegv negyvenen voltak, kik e esaladia». fesztelen c-téheú túszt vettek, a jó összhang é- ropogo csárdás a hajnali órákig együtt tartotta a vigadókat. Az első fillérest.ly JÓ sikere - pedig ezúttal hirtelen. mmden előkészület nélkül jöttek össze - biztat«! jel a téli évadra, mikor ez estelyek az intelh- «vns társaság legkedvesebb szórakozásai lesznek. — Tisztviselők mozgalma. Országos moz- indult meg az állami és köztisztviselők k«>- ugyan. mm.ilunk meg sem közelítette hu atalnokai doUezm Íme 20 - i>o %-nji előnyben vannak egyenlő képzett-éad és cgvcnhő munkakört betöltő magyar kollegáik felett — Ne gondolja azért senki, hogy ,.tt tálán drágábbak a niegéllnré-i viszonyok, mint Ezt talán csattanósabban nem leli mint ha felemlítjük azt a tényt, hogy k számos esetben Ti-schenböl hozatnak me vet is. - - A teivezett mázán Budapesten a vármegyeit tartanak. E gyűlésre mint- moii-tre küí«l..tt»eg togia KeresuKot a Király u tei- >éae. a ministervlnők «'» a szakministerek előtt tolináesulni Nem tinijük történt-e valami a latlakozzanak; részünkről azt nem szabadna «•Imulasztaniok. ■>. vagyis a nagygyűlés után árt a dolognak. m«*rt aki is- ■titlak« mert a vérmesek sem 4 máris a kívánt si- Műkedvelői előadás. Az őszi szezon inii-váno« mely november hó -Ive a hatásosabb szinnlüvekhe alkalomra vgé»zen új díszlet« követi. -Elinni heb A hűié» okozta betegedési ,ót vannak, kik sporadikusan Nyirkos ősz A nedv us őszi idii itt •I yí a«. -i-. ■ h:n ks.d ni-Aréimtem a lak«ísságot. de igenis ■ ...... irj‘“'m a hivatott, kenik figyelmét, mert ha • ...... *ľi -rom vahĺban befészkelné magát a mait példáira hivatkozhatunk. — t,.«rza»zt.. pusztítást fog tenni a kicsinyek kö- ■' ’ Iisint-enck he egy kissé a trágyadombos, ..’ i; . sztat« riues rothadó hulladékaival halom- < <... p« tt mharokba. meglátják ott az aggodal- ’ii - t ,1«. -zá-z-mro- adatokat! Kulturharczosok. Nagy-bittsei levelezőnk ■ i .r...,thVii abbeli felszólalás e lap hasábjain. ■ PP <:«.-vug«d nem volt szép dolog, a 2 polgári " t I < g, tu» tüzelő fát megtagadni, hatott : rög- ' ■: 'tus Ereund igazgatót, hogy 2*/3 öl ! -z’atyó fát megszavaztak neki. Ňem aka- : v.tatsozni, érdemes volt-e Deutsch úr >.u,talmi, hogy 3 öl adassák az említett isko- ■ -’Aik. ' 3 ölet léalkudozni, nem vallott-e volna m.tg.o-abb álláspontra, ha a folyamodónak a kért • ölet engedélyezik egyszer s mindenkorra, nehogy énként kelljen kérelmeznie, úgy mint most a 21/, "I mellett kontern piálva van: elég, hogy a téves el- járá»t jóvá tették. Mert igenis, t. városatyám, mai nap a lánynak is művelődnie kell, a művelt férfiú nem élhet műveletlen nővel, mely nem éri fel eszével férje érdekszféráját, továbbá nem is akad minden imnck férjé, s ha akad, kell hogy a kenvérszerzésben segélyez«'. A női nem csak azért olvasott eddig regényt s törődött sokat piperével s hiúságokkal, mert nem volt szellemi élete: ez okozta kedélyvilá- nak kinövéseit is. A nő jogosult a szellemi életre, szellemi élvezetre, tudományra, művészetre is; épp oly balhicdolem azt hinni, hogy ez nőiességének árt mint babona volt korunkig hinni, hogy az in- telligenczia. a felvilágosodottság a vallástól foszt meg bennünket. Mi megmaradhatunk a vallásban, a nők a háziasságban, az üde családiasságban — exempla trahunt —- cs»R a félműveltség tesz itt kárt; ezért kérünk egészen művelt mit, ki logice gondolkodik, nem cselekszik ösztönszerüleg, nem éli azt a korát, mikor az iskolát elhagyja, piig férjhez meirv. tétlenül ha 2 —3 lány van a háznál s ez nem foglalkoztathatja őket. Korunkig a mi csak kézi munkát végzett, -ma a gépek ezt feleslegessé teszik; dolgozzanak hát fejjel; megmutatták már hogy jól bírják, számos nő kitűnt a szellemi munkában. —- legyen tehát, annyi szabadsága, hogy te- hetségeit. hajlamait követhesse s ha hiszünk az emberi haladásban, a nők heged kezesee czél fele gyarapítani fogja e haladást. — N. Bittsu mindig a műveltség egy csomópontja volt: hadd maradjon is az. A magániskola egyszer jobban prosperál anyagilag. másszor nem: a 'fő. hogy nevelési s tanítási missziójában mindig emelkedjék s ezt a bittsei teszi, Ha van ennek a középiskolai tanárnak, igazgatójának. kára a nyugdíj összegénél, a szolgálati éveknél, a heti sok tanórában: senki sem könyörült rajta akkor sem. ha jövedelme csak 700 frt. volt, ámbár öl másodosztályú fa az urbarista kasszát csak 12 írttól fosztja meg. s hogy az egyes urbaristák ez által talán egy pár krajczárral károsulnak, szóba sem jöhet akkor, mikor Freund tandíjából bármily összeget elenged s még nem volt 20 év óta eset rá. hogy valaki az iskolab,d künn rekedt volna: igenis, «'! mindig ad, áldozik a szegény gyermekekért alig van i>—8 évenként. fizeti. - S itt lapunk tisztelt közönségének tudomására hozzuk, hogy a neineslelkű báró Popper, értesülvén e lap útján, hogy a bittseiek e csekély támogatásban sem részesítik 2 iskolájukat, azonnal a szóban levő fát sajátjábólki a tandijat teljesen adományozta az iskolának. Pisiig ő tőle nem kértek, önként áldoz, köz- czélra. első sorban Bittsének. ennek s u megye gyermekeinek. míg maguk a bitt»eiek érdekük iránt érzéketlenek. egy embert, ki javukért töltötte egész életét s iskoláinak életrevalóságával. j«í hírnevével a várakozást, felül is múlta — hiszen idejövetelekor mindenki életképtelennek, tartotta vállalkozását! — magára hagynának. Lehet, hogy a báró úr példája gondolkodóba ejti őket s okulnak. Az iskola nem felekezeti, a bittsei benszül öttek közül több a. keresztény növendék s bizony ezek élvezik leginkább a tandijelengedést. — Szerencse föl! ily ezimü ismertető lap jelent meg Fekete Károly a m. kir. osztálysorsjáték főeláriisitójának Budapest, VI. Andrássy-ut 10. kiadásában. mely képes illusztrácziókkal ellátott czik- kekben ismerteti az osztálysorsjáték intézményét. Ezen érdekes tartalmú lapot egy levelezőlapon kifejezett óhajra bárki ingyen és bérmentve kapja meg. A III. sorsjátékra vonatkozó rendelések ezen elsőrangú főelárusitó által gyorsan és pontosan eszközöltetnek. Köszönet nyUvánitás. Mindazok, a kik forrón szeretett atyánk, mednei M e d n y á n s z k y János kir. tanácsos, nyiigalm. kir. tanfelügyelő elhunyta alkalmából részvétüknek kifejezést adni szíveskedtek, fogadják ez úton a gyászoló család legbensőbb köszönetét. K o s z t k a Mihály, kir. tanfelügyelő, odáyhirii spanyol és portugáb borait paiatkor^^Qifinomabb fűszer es csemege kereskedő -sekben, oalamin! poharanként az előkelőeiraiglft^dvéhszak Ss nenddylökben Sajülfiók. r, Budapest (csakis> fi ’kossuth-Lajos és Újviláu utcza sarkán, a űentyQisbwual szemben AUFGEBOT. Es wird zur allgemeinen Kenntnis» gebracht, dass 1. der praktische arzt doctor medicináé Eduard Orván, wohnhaft zu Zsolna (Sillein) in Ungarn, Sohn des in Nagy-Bittse in Ungarn verstorbenen Kaufmannes Ignatz Orv á n und dessen Ehefrau Fanny, geb. Brichta, wohnhaft zu nagy-bittse, — 2. und die unverehelichte Ella Chotzen, ohne besondere Stand oder Gewerbe, wohnhaft zu Ziegenhals. Tochter dos Partikuliers Wilhelm Chotzen u. dessen Ehefrau Rosalie, geb. Orglor, beide wohnhaft zu Ziegenhals, die Ehe mit einander ei ngehen wollen. Die Bekanntmachung des Aufgebots hat in der Stadt Ziegonhals u. Süléin zu geschehen. Ziegonhals. den 17-ton Oktober 1898. Dor Standesbeamte; W. Hoppe. 4623 sz árverési hirdetmény. 1898 A zsolnai kir. járásbíróság, mint, telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy özv, Fratrik Micsueh Istvánul'« mint kkoru Fratrik Micsueh Maria, István és Anna gyámja huorkii lakosoknak Fratrik Micauch Adam el'leiii 123 frt, 50 kr s járul, iránti végreb. ügyében a treu-cséiii kir. törvényszék területéhez tartozó Huorki község lő sz. tjkyben felvett A I 1—2 ssz. a. birtokból Fratrik Micsueh Államot A 1 szerint illető ‘/4 részbeni járulekára. 14 Írtban és igy Miclialovics Aiulrasek Katalint, Fratrik Józsefet és neje Liethavcsik Erzsébet, illető /,-eil részbeni járulékukra is vagyis ezen egész birtokra az 1881 évi 60 t,-cz. 156. §. alapján 56 frt becsúrban, a 21 tjkvben felvett A 4- l—8 sorszámú 22 házszántü birtokból ugyau Fratrik Miesvch Államot illető '/, részbeni jutalékára 231 frt becsárban, — a 33 tjkvben felvett A -j- 1—6 sorszámú birtokból ugyanazt illető '/„ részbeni jutalékára 48 frt becsárban és igy'Frátrik József" katonát illető '/, részbeni jutalékára is vagyis ezen egész birtokra az iilézott törvény 156. !j. alapján 86 frt becsúrbau ; és 36 tjkvben felvett A 1- 3 sorsz. birtokból Fratrik Micsueh Államot illető '/4-eil részbeni jutalékára 29 frt beesúrbim, és igy Fratrik József katonát és Fratrik Máriát, Peczko Tamást, kkrn Fratrik Micsueh Máriát, Istvánt és Annát, illető ’/Aeil részbeni jn- tal kukukra vagyis ezen egész birtokra az. ül««zett Wrvuiy 156. §. alapján 88 frt beesárban a végreli. árverés elrendeltetik. s foganatosítására határidőit! 1899. évi január hó 4-ik napjának d. e. 10 órája Huorki község házánál kitüzetett azzal, hogy ezen határnapon az ingatlanok becs- úron alul is eladatni fognak. Kikiáltási ár becsúr. Minden árverező tartozik a becsért«’«k 10 "/„-át vagyis 5 forint 60 krt. 22 frt 10 krt, 9 frt 60 krt és 8 fn 80 krt a biró- súgi kikllldiitt kezeihez letenni. Kelt Zsolnán, a kir. jbiróság, mint tkkvi hatóságnál, 1898. évi szept. hó 37. napján. Hajdú Géza, kir. it. riibl. biró. Pannónia szálloda Budapest, Vili., Kerepesi-út 7. sz. Ezennel bátorkodom 30 év óta fennálló és a legjobb hírnévnek örvendő szállodámat igen tisztelt vendégeim, barátaim és a n. é, utazó közönség szives emlékezetébe idézni, mely a város közepén, közvetlen a nemzeti színház mellett, a villamos vasút mentén fekszik és mely az újabb kor igényeinek meg- felelóleg a legnagyobb kényelemmel van berendezve, kizárólag villanyos világítással, villanyos szetné.iyfelliúzóval, olvasó és társalgó termeivel és fürdőivel, minden megkívánható kényelmet nyújt. Egyidejűleg van szerencsém ezennel tudomásul hozni, hogy az ezideig bérbe adva volt szálloda-étterem és kávéház vezetését saját kezelésem alá vettem s azokat személyesen fogom vezetni, az összes helyiségeket a legdíszesebben és legczélszerübben átalaki- tattam, úgy, hogy most már lakodalmak, társas ebédek, vacsorák és egyéb ünnepélyek megtartására kisebb és nagyobb legizléseseb- ben berendezett és teljesen elkülönített helyiségek állanak rendelkezésre. Valamint eddigelé főtörekvésem oda irányult, hogy igen tisztelt vendégeimet minden tekintetben tökéletesen kielégítsem, úgy továbbra is mindent el fogok követni, hogy bármely kívánságnak tőlem telheiőleg eleget tehessek. Fentiekből kifolyólag bátorkodom helyiségeimet becses figyelmébe ajánlani s minél gyakoribb látogatását kérve maradtam kiváló tisztelettel Glück Frigyes n l’annonia-szállodn tulajdonosa. Nyomatott Aldmi Manó totójában Zs.dnin, Zsolna, II. évfolyam. 44. szám. 1898. október 30. ZSOLNA És TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak Egész évre ............... Fél évre ................. Felelős szerkesztő: Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények ezimzemlők. iadó és laptulnjdonos: Aldori Manó k, hirdetések, reklamíczirtk és pénzkiildemények intézondíik. Hirdetési dijak: Egy Beszór hasáhzott petit sor 5 kr. M K U JELENI K : MINDEN VASÁRNAP. Kézinifokuf nem adunk vissza. Nem zavarja őket még senki sem. Mert őket is zavarjtik. Nincs absolut nyugalom. Mint a hogy minden relativ. Még a siri pihenés is. Egyszer az esztendőben népes lesz az ő otthonuk is és vándorló tömeg jár-kel kíváncsian a néma hantok között, mialatt a mécses szomorúan bóbiskol a sirdombok tetején. Akárha élénk eontrast akarna lenni az a parányi láng a por és hamu felett. Vagy talán még sem teljes vég ez az emberi pusztulás? Gondolkodom. Körülöttem néma minden. Csak a szél búg egyre, a mint végig nyargal a közelben meredő hegytetőkön és átsivitva a tájon, könyörtelenül arezomba csap. Még itt sem csendesül; még az örök álom egyhangúságába is belotútol végnélküli csacskaságával. Sőt mintha ki akarná kaezagni a temetők ünnepi csendjét, összc-vissza borzongatja. a sárgáié fűszálakat, pedig már azok is pihenni készülnek. Mert itt van az alvás ideje. A téli pusztulás. Halottak napja megérkezett már. Csak épen, hogy be nem lépett még. De megjött. Hírnökeit előre küldő. Csörög a száraz falomb: elsárgult levelek hnlkíogálnak lábaink elé. Oda künn hideg van már. Fázunk. Ez a pusztulás nagy emléknapjának csalhatatlan ismertető jele. idő is mintha kezére játszanék a maga ürkeségével. Talán a borongás hangulatot felkelteni lelkűnkben, a melylyel k kell a halottaknak ünnepét. Pompás keret ehhez a szürkeséghez. Emlékezzünk. Még pusztán mered az égnek a fakereszt, legfölebb a tavalyi disz romjai lógnak le róla czafatokban. Egy-egy összeaszott füzérdarab: agyonázott papiros koszorú. A múlandó pompa maradványai. Holnap már ünnepi köntösbe öltözik az egész, talán azért is, mert nem akar a maga ijesztő szürkeségében bemutatkozni annak a darabka élő világnak, mely holnap felkeresi őt. Nagyon is borzongató volna ez a meztelen pusztulás. Az élő virágok özönének kábító illatában hajlandók vagyunk feledni, hogy abban a hideg, nyirkos sirgödörben a férgek milliója vasszorgalommal dolgozik az emberi test pusztulásán. Szívesebben veszszük a bokrétás síremléket az égbe meredő puszta fakeresztnél. Gyatra emberi voltunk mindig rabja marad a múlandó külszínnek, ez esetben már az okból is, mert leplezni akarja ön- önmaga előtt a könyörtelen végnek- borzalmait. Ám ne vegyük rossz néven, ha a természet koronája önönmaga előtt sem akarja beismerni kicsiségét. Szeretem a temetők pompáját. Ezt nem az ész sceptikus bölcseletével, hanem a szív érzelmeivel tartozunk bírálni. Elvégre is, mennyi drága fekszik ott mélyen a rögök alatt. Mennyi szerető szív; hány kialudt érező kebel ?! Szerettek a sírig és mi megvonnék tőlük a temetők pompáját. Nem, nem, csak nyugodjatok. Ma a ti napotok van, ma ti hozzátok járulunk. Ez a múlandó disz a ti összes kárpótlástok az elvesztett létért. Amúgy is gyatra kárpótlás, ettől is megfosztanánk benneteket ?! Azután meg ez az egyetlen kapocs, nudy még összefűz titeket azokkal, kiket itt hagytatok bánatukkal: ez az egyedüli mely megakadályozza, hogy a földi lét vége ne legven reátok nézve végleges megsemmisülés. ’ Az a halott, ki ott nyugszik a rög alatt, itt hagyta bár helyét mindörökre szeretett cstládja körében, de szelleme nem távozott onnan, hanem szerettei között lebeg, mert hisz az a pislogó mécses világ, meg a fonnyadó virágkoszorú, mely ma a hantokat díszíti nem más, mint az el nem múlás fényes tanúbizonysága. Azt a halottat, kinek sirhalmán ott diszhk a kis virág, nem feledték még el s igy ha el is pusztította öt a physikai halál, - feltámasztja hamvaiból a megemlékezés. Szívesen bolyongok a feldíszített sírhalmok között. Különösen este, ha leszállt az éj sö- II. jelenet. (A tanácsos szobájában Faragatlan és Ármányi egymással beszélgetnek.) F a r a g a 11 a n: Nos, mit szól munkámhoz kedves Ármányi úr! Ármányi: Remek könyörgöm alásan! Mily boldog voltam, midiin ma éjjel áttanulmányozni sikerült, hogy hazánknak ily tehetséges fiai vannak. — Mondhatom tanácsos úrnak, hogy a fáradságnak meg lesz a maga jutalma, azt hiszem, hogy meghozza a királyi tanácsosi A „Zsolna és Vidéke“ Türczája. I A tanácsos úr. Irta: Bérezi H. Géza. L jelenet. Faragatlan: (számtanácsos, ki éppen most jön ] i czimet. szobájából.) Mi az kérem ? Ármányi úr kérem tessék Faragatlan: No ne hízelegjen kedves Armányi úr, békében hagyni Reményi urat, mert munkájával nein les kész, amúgy is nagyon gyöngén dolgozik. (Reményi fe z esetleg a nyugdíjaztatásomat is előidézheti, mert a é reformterv nagyon .radikális és ha azt életbe léptetnék fordulva.) Nagyon gyöngén Reményi úr, és ha nem javu l, szaporítani kellene a számvizsgálók. számtanácsosok és ’ ’ ’ ' főnökök létszámát, mely esetben Ármányi úr érdemeit baj lesz belőle! f„„„„. _„_„„., __y Ármányi: Hivatalos dolgokról volt kérem szó! — figyelmen kívül nem hagyhatnám, Reményi: (Íróasztalánál . ül és aktáival fo g-Most pedig méltóztassék megengedni, hogy lemenje k « ........ a a . a • a a a I ex T r ex I ex . ex •1 I ex V. 4- ex I n. <-. 'Tkk-I TI j-i T-»-» ex fr T TI > <"+ŕ“i I 1 n n rr , Ár mányi: Kérem! Meg vagyok győződve rideg ellensze gvleveleiért és felhozassam egyúttal újságait. t~J.._., — jáJ_"1, nyilvánul Cs Köszöntése mny nmeg!..Törekvésemet Faragatlan: Igen, igen kedves Ármányi úr, valóba! a minap is bizonyítékát adta, hogy azt a nagyravágyó, azonban mindez nem bénítja meg, mert jó ösvénymnagyon lekötelez. (Ármányi el. — Faragatlan mo t ■ ■ ■ _; y; y- _ . .. . ■----■ •••• ........— - aReményi felé fordul.) Ön pedig bizonyítsa be legalább pedig akadnának méltóbb ifjak ez állás betöltésére. lalatoskodik) Minden mozdulatában a nyilvánul és köszöntése mily hideg!..Törekvésem tanácsos úr jóakaratáról és humánus érzelmeiről, minek et haladok a czél felé! (Elővesz egy aktát.) De lássunk munkához, mert 8 óra elmúlt és nemsokára kezdődik t ábrándozó Reményit hivatalában továbbra is megtűri, „inspicziálás“. Sürgetés és sürgetés! Restanc igyekezetét, ha már eredményt nem tud felmutatni. . Faragatlan: No lássa kedves Ármányi úr szinte restanczián, mindez a jó rendszer eredménye, mely m ia Reményi: (indulatosan.) Személyes meggyőződés leolvassa arczoniról a gondolataimat, ott van például égés nem informáczió alapján tessék Ítélni. Most már átláto k Kényelmes} - Álmos, kedves unakaöcsém, mily csöndes saa szitán, teljesen meggyőződtem, hogy tanácsos ír fiatal ember az is. — Mióta ostromol már leveleivel állás mindig osztrák csak rossz magyar ruhában. — (Elolvas... . ___ „ még egyszer az aktát.) Hisz ezt még tegnap intéztem el! —kegyenezeinek magaviseleté velem szemben nem ama végett, hanem mellőztem inkább, csakhogy tért nyissak | .. .. ~ ~ ... . ~ .. .... .. . — ~ . . .. .... Igaz a külzeten nincs nyoma, azért adták vissza! (Az aktraszempont szerint alakult, vájjon hasznavehető vagyok Írja.) Elintéztetett a benti másolat szerint. Ad akta! Szegé lyvagy nem, hanem más in- tenczió vezérli önöket. magyar nyelv! De úgy kell Írni, mert máskép „szikoruin Faragatlan (sértő hangon.) Elég volt, ne tessé k " " feleselni! Ön mindig mással foglalkozik, csak hivatalos dolgokkal nem. Á hivatal önnél csak másodrendű dolog ! e e szegény ábrándozónak és tessék, mivel hálálja meg; de remélem, hogy ez sokáig nem fog tartani. , meg fan tiltva“. (Egy niellékszobából kijön Ármányi.) Ármányi: Nos Reményi úr, hogy megy a munka ?(Faragatlan el.) Ugye gyakorlatlan még ? No búsuljon majd belejön! Ármányi: Tudom, hogy legbölcsebb belátásit s szerint fog cselekedni. ! Faragatlan: Ön ma igazán nagyon kedves! Reményi: Mondhatom a dolgok szépen fejlődnek. Reményi: Meg sem hallgatva és inár elitélve! Nem is— Tétlenségre kárhoztatnak, — minden eszményem azért búsulok, mintha munkámban tájékozatlan volnék,eltörpül és jövőm teljesen romba dől. — Áldozata leszek csupán a rideg bánásmód és egyes emberek fennhéjázóegy hitvány énlekszövetkezeL nek, mely csak a maga magaviseleté sért és a sok pásztor, kik közt a nyáj elvész! hasznát lesi és mindent szempontjából mérlegel, egy Armányi: (fennhangon) Tudtam mindjárt, hogy ezszövetkezetnek, melynek falánk önzését nem zabolázza néni önnek való hivatal, a kinek más czél- jai is lehetnek éssemmiféle hagyomány! — Uh hazám, ha tudnád, mily tehetségét máshol jobban érvé- nyesitheti! skorpiók rágják testedet! - -De küzdj és bizva bízzál!“ Zsolna 4* Vidélce. Zsolnán. 1898. zel 2000-nyi férfiú jelent meg ott,, kik egy szóval, tétségo v« elvonult a zajongó, kivúne»i tö-egy akarattal' szólaltak fel a tiszti fizetések iueg.<' szeretek elmvlázni e csendes helyen. tarthatatlansága ellen, kik emlékiratukban azt i A levegölten virágillat, körülöttem apró ki«mondják a miniszterelnöknek: .Uram, segíts c-illugoL melyek ir-zálltak a földről hogybajunkon, mert ellenkező esetben megrendül az az virra«zszanak a Mrkerozteknel. erkölcsi alap, melyen államink kell, .melyet a Nem háborgat «enki fsuk a szellő Inig át ahivatali eskü és a becsület elénk ír'" temető lelett egyhangú dúdolással és mógb.bugtatia Rettentő szavak rzek és mégis a lel-, a bnbikoh' lángokat. terjesztés egyetlen argumentuma. Annál nyo- Néha-néha zokogó hang vegyül Iwlo a imisabbak e szavak, mert-egytől egyig művelt és -Zcl loigá-alia. . _ komoly emberek, higgadt, az elet har- ] czában Valaki átkarolja a keiesztfáté« sir. szivetmegedzett férfiak, kik nem alakos- kodnak faesirón. kverve.M-n.- mert azt a sebet, a mit aérdekből, kik nem könyörögnek alamizsnáért: kik néma halott ütött leiken távozásává!. - -oha-emmég akkor is. midőn a maguk igazát keresik, az g\óg\itja meg az idő. államot, a féltett magyar haza javát nézik. „Adj Ezek az el nem feledett halottak. nekünk tisztességes megélhetést, uram, így Tovább figyelek. szólnak, mert mi | vagyunk az állam támaszai: adj Amott sötétleiiek a jeltelen sírok. Egyetlennekünk, mert reánk bíztad ennek az államnak az egy mécs nem őrködik bantukon, egyetlen egyerőforrásait; adj nekünk, mert, mi védjük annak gondos kéz sem ültetett reájuk vi- ntgot. érdekeit számos külső és belső ellensége Ti szegények' li vagytok az igazi halottak:ellenében. Tisztességes és becsületes emlierek nálatok már beállott a végmegsem- m isül és. vagyunk, azok is akarunK ma radní, de mögöttünk Elfeledve. ez a legnagyobb tragikum. áll terhes családunk mely kenyeret kér és mi nem Uda megyek a jeltelen sirok koze es rádobokadhatunk neki. Minden erőnket, munkánkat neked haiitjukra egy kis virágot. I .'Zenteljük, téged akarunk nagygyá. virág- j ziivá Jobb nektek pihenni, csak pihenjetek. Nemtenni, de fogy erőnk és bizalmunk, i ha szűkölködő halljátok már. hogy amott könnyekkel áztatlak avoltunkat tekintjük. Nagy | terheket róttál reánk az rogot. míg nálatok c-ak egvegy foiimadt tuzérutolsó húsz esz- I temlő alatt, de jövedelmünket, a darab regél ártól, hogy tolt idő mikor titekt'i i-régiben j hagytad. Ha becsülete-ek maradunk, csa-szerettek. ----- í ládostúl éheznünk kell, pedig nagy tíz inger, I Beállt az ej. erős a ( «ábitás az ellenkezőre. Kezünkben j a nép. A s/ól t-röseii búg már: -ívitte. fütyülte vágtataz Isten adta jő nép egész tudat- l lanságában: nem át a sírokon. zsákmányolhatnék ki ?Ott a nyílt és titkos ellenség A nieesesek kialszanak. Itéptelcli már aszázféle alakban, mely csábit és csalogat az temető. árulásra és jól megfizet, érte! Segíts uram. mert, Az áIllmaámdki otziszuzntvk .i.s..e..l..ő..k m...o...z..g. alma. gyengék vagyunk nyomorunkban és a nyomor Wolö Károly. rossz tanácsadó Országos mozgalom indult meg az állami Ezek és a hasonló kifakadások egész ! ti-zt\ľ< lók kon I < n mely azt tűzte ki rzehanl.óczeánja hangzik felénk a tisztviselők me- I hogv a magy u .illám, melv a köznrliekmorandiimának rövid indokolásából. A leg- -rovatában mar i.gin elérte vagv tálán mar blul iszomorúbb pedig az egészben az, hogy azt betüröl-múlta o-/trák szomszédaink.it. most abetűre igaznak kell elismernünk. méltányos-,ig és elismerő« terén is nyiijtsa aztI Ha megrendül az egész ország tisztviselői munkásainak, amit, a -/.om-zé-d az övéinekkarának. — 40 vagy 50 ezer munkabíró, müveit megadott. Ez ugy Ha jb* sZele-eľe. illetve aférfiú munkásságának az erkölcsi alapja, úgy jaj Vele sZelnbetl l‘Í- keriilhetleiiné váltneked szegény Magyarország'. A hosszú béke állásfoglalásuk kifejezése ezeijabid tartottakévei, melyek haladásodat Európa bámulata meg i. ln> 23-án a budapesti nagygyűlést,tárgyává tették, melyek őszinte csodálatot melynek befolyása tanulságos is volt, de sokkeltettek még abban az ellenfeledben is, ki titkos tekintetben m e g l e p ö is. ľanuhágos,irigységoktóber hó 30, amennyiben kö gel és elfojtott haraggal szemléli anyagi és erkölcsi fellendülésedet, e hosszú évek benned csak a belső bomlás rágó férgeit érlelték volna meg? Roskadoznak már o hatalmas állami épület alapjai, melyeket eddig szilárdaknak és egy uj ezredévre szólókig mogvotetteknek képzeltünk ? Elernyedtok azok, kikre ez épület támaszkodik, kik tartják ma és kik lelkesedésükkel és önfeláldozásukkal kell, hogy egy uj és még erősebb nemzedéket neveljenek, mely példájukon tanulva és hibáikon okulva szebbé, nagyobbá, dicsőbbé tegye a haza-jövőjét? Nem, ezt nem hihetjük. Nem, még.akkor sem, ha oly konkrét alakban, oly határozott szavakban nyilatkozik meg előttünk, mint ez a 23-iki nagygyűlésen történt. Sok-, kai magasabb, sokkal nemesebb ennek a nagyszerű testületnek az erkölcsi érzéke,, semhogy hamarosan sülyedhetnék, élzüllenék. Ettől nem féltjük ezt, mert múltja tanúsítja, hogy súlyosabb helyzetben, mostohább viszonyok között is helyt állott és kivívta a haza szebb jövőjét. Ámde ez a föltétien bizalom, melylyel a magyar tisztviselői karnak adózunk, fel nem mentheti az államot az ő kötelezettségei alól. Ha vannak hű és odaadó szolgái, kik már azzal az elhatározásukkal, hogy az állam szolgálatába lépnek, lemondottak személyes «érdekből, folyó minden igényeikről, a vagyonszerzés lehetőségéről, a független állás kellemetességeiről — úgy mérlegelje ezt igazságos mértékkel és mentse fel őket legalább a mindennapi szükség nyűge alól. Ezzel kötelességet teljesít nein csak irántuk. de önmaga iránt is. A megelégedett, = a családja jelene és jövője fölött nem ag- gódó tisztviselő jobb munkás az éhezőnél, az ő kezében biztos államiságunk jóléte, mi több, a tisztviselő jobb módja erednie- . nyeiben újból csak az államra háramlik, vissza, azt erősiti. A z á 11 a m ne m ö n c z é 1. Ez feltétlen igazság, melyről az állam vezető fer- fiainak soha sem szabad megfeledkezniük. Az állami alakulás előfeltétele polgárai javának az előmozdítása. Ily értelemben is követelheti e jogát az állami tisztviselő, mert ő is állampolgár, ő is adózik vérével és anyagi erejével az állam czéljaira. De az ő joga még közvetlenebb, még nagyobb, még . jogosultabb, mert ő nem csak egyszerű polgár, hanem az állami lót konkrét formulája, szolgája, mánkása, fentartója, védője. Benne. Ham-in. ha nem fog nehvztUni kérném egy szi- vea-wgre. ba tudni idik szíveskednék reformomnak ■>-galál>b egy ré.-zél is a legközelebbi napokban ér- v.-ayesittni. hogy meglássam körülbelül, hogy válik be. — A többit pedig tudja már amúgy is: kutatni, hogy melyik veszélyes. Ármányt: Parancsa szerint fogok cselekedni tanácsos úr, remélem, hogy bízik bennem! Faragatlan: Oh kérem! Mindenkor! (Ármányi cl. — Faragatlan előveszi a hivatalos lapot) Nézzük csak a kinevezéseket! (Valaki kopogtat.) Tessék! (Egy hordár lép be.) Hordár: Levelet hoztam és választ várok, kérem. (Átadja neki a levelet) Faragatlan: (Miután a levelet elolvasta.) Mondja meg Kényelmessy ő nagyságának, hogy köszönöm a figyelmességet és este majd elmegyek. (Hordár el.) Tiszteletemre megint egy soiré és ennek ellenében még mitsem tehettem. — Reményinek mennie kell, te pedig kedves Álmos. állá-<.dat holnapután már elfoglalhatod. — E váltogatást azonnal kell kieszközölnöm! ÍEIJ Hl. jelenet. • Reményi (íróasztalánál ül); Valóban nem tudom, hogy Egyházban. vagy a bolondok házában ' 'JSB’k'1'-Megfigyelnek, minden ónálló tettemért kétduie vonnak és időmnek legnngvobb részét a kí- li.dlgatá.-okkal mbolják el. — Áldozat vagyok és szomorú napjaim virradni kezdenek már. — Nem tudati »au. de |HWt .-zeňilizmm. > a czél-zdíiség .sugallja, támad á vad csorda oly zsarnoki önkénynvel reám es fellépése annál iinpmiálóbb. minél mígvobb csapást mérhet a védtelenre. (Ármányi lábujjhegyen közeledik feléje.) Ármányi: Ab! Ugyan min gondolkozik kedves Reményi úr? Csaknem szerelmes? Itt van hát a dolog nyitja, hogy miinkájával miért nem lesz kész. (Egyik kezét Reményi vállára teszi és nevetve folytatja.) Valóban szégyen gyalázat, hogy mily eredményt mutat fel és az uj rendszert úgylátszik teljesen ignoráljiL (Hízelegve.) Higyje el, hogy ha rajtam állna, akkor hivatalomban sok ilyen urat nem tűrnék meg. Reményi: Most látom igazán, mily bölcs rendelese Istennek, hogy a szamárnak szarvakat nem adott. — Fellépése, de hatása is ahhoz hasonló. Tudja-e, hogy működésemről önnek számot adni nem vagyok köteles, mivel olyat csak egyet ismerek ér az főnököm. Ha Ármányi urnák valami baja van, tehát tessék ahhoz fordulni! Ármányi: Jöjjön be! Reményi: Eri önnel? Ugyan hová? * Ár mányi: A tanácsos úrhoz, mert jelentést „A - '"“Jóságos úrnak és r-Jcsapatom azon- naL (>n közönséges ember! Reményi: No az már igaz, hogv ön valóságos unikum. Ármány i: Ne feleseljen! (Fenyegetően.) Vigyázzon magara! (Armányi el.) j:. l-k' látszik, hogy nem az ural- kodo rétegek önkényé, hanem a tágalmak árja fog e söpörni, mely mindinkább komolyabb és komolyabb alakban kezd nyilvánulni. Az aknamunkát, mely- jel Imiiden jovomet tönkreteszik, befejezik már és tanulmányom valószínűleg még ott bever a többi poros akta közt. (Egy szolga közeledik feléje.) M i k 1 ó s-(szolga): Reményi úr kérem a tanácsos úr hivatja! (Reményi el.—Miklós magában). No szegény Reményi lesz megint „akasztás“. (Miklós el.) IV. jelenet. (A tanácsos szobájában játszódik le, — Ott. látjuk Faragatlant hasonló rangban álló kollégáival tanácskozni.) F a r a g a 11 a n : Osztályomban ezt tovább nem tűrhetem, hisz valóságos anarchiát teremt. — Eltekintve azonban személyes meggyőződésemtől, látják az urak, hogy komoly munkára képtelen. (Re-, menyi belép) Reményi (mélyen meghajtva magát) Tessék parancsolni tanácsos úr! Kulacs: (tanácsos helyettes magában) Vétek Isten és haza ellen ezt az embert elbocsátani! F a r a g a 11 a n (gúnyosan) Önnek parancsolni nincs többé szándékom, hanem azt akarom tudomására adni, hogy a kollégidmmal tartott konferen- ezián állásától való elmozdítását határoztuk el. —- Többszöri figyelmeztetésem daczára megfeledkezett a feljebbvalóit megillető tiszteletről és munkájában utasításaim mellőzésével, önállóságát teljesen érvényre juttatta, a mi sok zavarra szolgáltatott okot. — Meg vagyok róla győződve, hogy tehetségét máshol jobban érvényesítheti. (Elfoglalja helyét.) Reményi (A többihez fordulva) Önök határoztak fölöttem.és ez bátorít fel, : hogy kerésem- md önökhöz forduljak, vájjon megengedik-e. hogy véleményemet szabadon megmondjam ? I Kulacs (és többen) Megengedjük! II e m é n y i; Bölcs határozatuk rosszul érin- Zsolnán. 1898. ZboIxib. toA’VicLólce. október hó 3fi. és Altaln nyilatkozik meg az állam ereje és hatalma, vele súlyért, általa juthat zátonyra. Tisztviselője iránt tehát nem lehet érzéketlen az állam, mert közönye hasonló közönyt kelt, sőt a baj elfajulása esetében az egész állami gépezet végromlását szüli. Itt csak az az egy kérrtés merülhet fel. hogy kinek a részén áll az igazság. Un kapzsi és követelőző a tisztviselő, úgy jogos az állam visszautasitó állásfoglalása. Ellenkező esetben azonban engednie kell, mert-állami- jóvoltának hoz csak áldozatot,. A fenforgó esetben kétség sem fér a tisztviselők álláspontjának jogos és igazságos voltához, de élénken illusztrálta ezt is a 2<3-iki gyűlés és ez a gyűlés m e g 1 e p ő eredménye. A fővárosi lapok egyhangú bizonyítása szerint az ott összegyűltek alig egyikét, kivétellel a csekélyebb javadalma- zású, a : kisebb állású tisztviselők soraiból kerültek ki. — Ez a körülmény nem a jobban dotáltak közönye, vagy feltétlen megelégedettsége mellett bizonyít, hanem igen is a mellett, hogy ezek higadtabb lélekkel és jobb móddal még várakozni akarnak, hogy közelebb (díván a vezető fórumokhoz onnan várnak útmutatást, hogy a kisebbeket bocsájtották előre az előőrsök harczába. melyet magukhoz méltatlannak Ítélnek. . De egyebet is bizonyít a felemlített tény. Azt t. i. hogy a baj forrása az alantos tisztviselők körében keresendő, hogy ezek szenvednék legjobban és hogy ezekén kell leghamarább segíteni. Összegezve az elmondottakat határozottan az állami tisztviselők védelmére kell kelnünk és amennyiben csekély erőnk azt megengedi, érdekeiket meg is fogjuk óvni. Teszszük ezt abban a szilárd meggyőződésben, hogy itt nem egy kisebb, vagy számosabb tagokból álló testület érdekeit tartjuk szem előtt, — jóllehet ez az ok sem volna elvetendő, — hanem mért bennük magát az államot látjuk, mert áz ő érdekük el nem választható a magyar állam eszméjétől és jövőjétől. A hol pedig ily magasztos érdek forog szóban, ott fukarkodni nem szabad, ott a kiadás hasznos befektetés és nem csak hasznos, de feltétlenül szükséges. Az állam tartozik ezzel tisztviselőinek, tartozik vele önmagának, mert tisztviselői jólététől és megelégedettségétől függ az övé is. —r. . tett és-mégis, mint valami lidércznyomústól meg- munkáját, ha tiz városi hivatalnokot megdorgálnak, szabadulva lélekzem. —• Érzem, mintha a hegyek tiszta: vagy akár száz orvost felfüggesztenek is. levegője venne körül, mely akaraterőmnek uj rugókat Ez csak a megsértett törvény igazságos meg- nyújt. — A pártszenvedély áldozata vagyok, mely torlása, de nem mentő orvosszer a betegek, nem lelki személyes okokból táplálkozott és melytől a leghűségesebb megnyugtatás a megijedt égészségesek számára. szolgálat sem volt képes megvédeni. Hasztalan fejtettem ki Ha szűk és nyirkos szobában, vagy rozzant a legnagyobb buzgalmat, hasztalan volt minden kunyhóban összeverődött szegényes és rendetlen életállhatatosságom, mert a rágalmak árja ellen nem nyújtott módhoz szokott emberek közül, honnan a járvány védelmet. (Faragatlan mozgolódik. Valaki kopogtat.) legtöbbször szedi áldozatait, egy vagy kettő holnap vagy Faragatlan: Tessék! (Egy pénzügyőr lép be.) holnapután gyámís jelek közt megbetegszik, mit fognak Pénzügyőr: Reményi urat keresem! (Á kezében lévő vele tenni? hogyan izolálják? könyvből kivesz egy ügyiratot) Ezt a kegyelmes úrtól hozom részére. Faragatlan: Az ügy hozzám tartozik. (Átveszi az ügyiratot és olvassa. — Pénzügyőr el. — Miután elolvasta Reményihez fordul és kezet nyújt neki) Gratulálok! A kegyelmes úr kinevezte önt az elnöki osztályba, hogy tehetségét, mely a benyújtott ' .mulmányában is nyilvánul, érvényesíthesse. (A jelenlevők mindegyike gratulál.) Remélem ezentúl jó barátok leszünk és fátyolt borit a múltra. ■ Reményi: A véletlenek csodálatos találkozása, elbocsátás és kinevezés egyszerre! (Faragatlan felé fordul) Most belátja tehát tanácsos úr is. hogy az egyéni érdemnek is kell tért nyitni ? (Reményi el. — Az ajtóban találkozik Ármányival, ki hízelegve megszólítja) A r in ány i: Hallottam a kedves hírt, megengedi; hogy gratuláljak?— Remélem, hogy mint jó- akaróját fog emlékezetében megtartani! R n m é n y i: (Csak ügy félvállról) Elég. —■ mert nagyon kénesszagú itt n lég! (El). Aggályok. Az a veszedelmes betegség, mely rémületbe ejtette Becs város lakosságát és lázba hozta az osztrák képviselőházat is, nem először kisért nálunk. Pusztító erejét már többször próbálta rajtunk és középkori Írók, meg a renaissanee nagymesterei megdöbbentő színekkel festik es megkapó drámaiassá . A boldogult a rendnek egyik leg- művelt ta zia volt, aki azonban ke- .... mint a mai i ZšohlŔTI. líW. rljmbdolki vádból Ká lnÍl‘«ľtŕufC Ex dm október hó' 30. Iki/ahb :i-t C«irtťd a tlll/nan. »J dajkah V'glg luilnli'U gyenil-.'kH diái a mai t’Vjaloui j-zrriiit. ü vuhe In így Hulla !■ mely ,• Hogy |»0U yrmtekrkrt! I ' - . fajra nózvi Viírlr.1, _ mely •>*’. U in.b in áj link Ium n irí elki"i|l , ■ .... • Unna inon. HJDONSÁGOK házfónök. hitszónok. V629. Árverési hirdetmény. 1818 dnvtidüjrk. hogy wie felv/ólakkunknak atiityibnn volt íugaiuítj; gi»lt triu! úri ?Zulgálaluli. ďi-lp pisilj határozata. hogy ■gy nj r v nd d r f <■ I 0 g y o I hailsvrcgb<‘lí altisztekkel óhajtja hetöheni. Nein he- . , . lyíMvlhetjük ‘léggú ezt a jó a kamtot, uwi igazán rgeb'í »znkivg már uz mióxk^kb. íiirhiü] N»k jűt '.árunk a közremlv-z-i b-ri-ii, C-ak az* jz f'wt tihajtanok meg, íi • . .. , . , ..j^k bťť^IteMJ k«" • korülb'kititi'^-eJ járj; kot kapjunk, kik mázán míg tuluan f<-íelni nehéz kőteles- fényi-skedjék neki. - Örvendetes hír. Egy Kérj ô (anHiicnhal^ yVCffi A zsolnai kaszinó ügye Lapunk A reiulórfelügyelői állással 500 frt. azaz: Ötszász mi; elvéről Hm lupéét re mik forint fizetés és 100 frt. természetbeni ruha s fegyver a kiérdemlőit elő- atalos általány, — egy-egy rendőri állással pedig 300 frt. azaz: működése gyak- is számos háromszász forint fizetés, 50 frt, lakbér és 80 frt. tisztelőt és sajnálják természetbeni ruha s fegyver általányból álló távozását. javadalmazás van egybekötve. 11 z Jakab úr novem- Felhivatnak mindazok akik ezen állások va- templomban tartja meg lamelyikét elnyerni óhajtják, mikép születési, erkölcsi, illetőségi viszonyaikat feltüntető a magyar s tót nyelvnek szó és Írásban való bírását tanúsító bizonyítványok, nemkülönben katonai altiszti minősegüket igazoló katonai könyvvel felszerelt kérvényeiket f. évi november hó 20»ig, a községi elöljárósághoz annál is inkább beterjesz-szék. mert későbben beadottak figyelembe nem vetetnek. Zsolnán, 1898. évi október hó 25-én. hozrendészet. Csak a minap utaltunk reá műén, hogy mily hiányosak nálunk a : mutatkozó városi intézmények, holott ai>b elharapózó szoczialdemokrata moz- ■rnbcn. melv épen Zsolnát szemelte ki — Eljegyzés. Kőszegi Fang h István a niagy. Kardoss Arnold s. k. Dualszky Béla s. k. kir. államvasutak uj-zsolmii hivatalnoka h. jegyző. h. bíró. eljegyezte 1) u d a y Mihály kedves leányát Aranka kisasszonyt. Az ifjak eljegyzése ismerőseik körében kellemes meglepetést keltett. — Halálod A helybeli sz. Ferenezrol el- fólrehiizódva ártatlan passzióinak szeretett 11 i n Alnlírt bírásáéi véerehaítň az 1881 évi T x t-i? lo? ti u rt rós g végre ajtó az . év . t.- z. og. tj. Raymund -zakolczai születésű volt, szent y , értelmében ezennel knzhirró teszi, hogy a hittsei kir. járásbíróság Fereneziek közé lépve magánszorgalomból 1898. évi 473/98. p. szánin v,égzése következtében ifj. Pr. Iloleznnmn Lajos Nagy-Bit tsén I. ügyvéd által képviselt Salvemler nári tanulniánvait és viz-mátatai sikeres letevéseEmil trenczóni lakós javára Lichtenstern Miksa hvozniezi lakós után lSt>9-ben a zsolnai gynuiasium tanára lett. ellen 120 fit. s jár erejéig 1898. évi február hé 2ii-iín foganatosított Tizenkét évig működött i Oben azkielégítési végrehajtás utján felülfoglalt is 585 írtra becsült 3 ló. 1 g bika, 3 tehén, 2. tinó, 25 mázsa szalma és 1 tisztitógépből álló alkalmazásában, min az intézet államosításaingóságok, nyilvános árverésén elaltatnak. — Mely árverésnek a folytán a rend áttette Bártfára. Zsolnán több évg nagy-blttsei kir. jbiróság 1898. évi V. 240/3 szánni v gzése folytán mint házfőnök is vezette az itteni zárda ügyeit. 12o frt •— kr. tŐKekiive- telés. ennek 1898 évi jannar hó 1 napjától Hosszú tanári működé« után már mint kiérdemnlt, 50/„ kamatai és eddig összesen 36 frt. 43 krban biróilag már megállapított költségek erej ig Hvozniezen alperes lakásán leendő nyugalomba vonult tanár i.-mót Zsolnára eszközlésére 1898. évi november hú 3>ik napjának d. e. 11 órája kívánkozott, de itt csakhamar működési teret határidőül kit űzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly talált, mert az akkori tanárszükség- beii maca megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. ajánlkozott. Imny az egyik hiányzó tau- tetőseévi LX. t.-rz 107. és 108. §-a értelmében ké «0 nztizetés mellett a legtöbbet Ígérőnek becsáron. általános nagy részvét mellett f. hó 29. tör- Íven a helybeli katb. iskolák, a gymn.tanúri a testületileg adta meg volt társának a Pannónia szálloda Budapest, Vili., Kerepesi-út 7. sz. mtséaek ájtato- felvétele után .................leztélp'ii élete tit>-ik, áldozár- 11-dik. szerzetes páltaja 47-ik évében történt n zbnldogiilt hűlt teteme t 'kakor fog a köztemetőbe az engesztelő szent niiseál-’ . 7 lírakor a szt. Fereneziek templomában a Mindenhatónak beniuttatatni. i;in. L"9v október lm 28-án. — Örök világost.-itn tanárnak helybeli rokonához intézett levelé- vettuk azt az örvendetes hirt, hogy a pestis- ■delem megszűntnek tekinthető. Betörési kísérlet. Mint értesülünk gyanús atéii voltak a péntekre virradó éjjelen a zsolnai idóhiviitalnuk. Egy arra járó úri embernek feltűnt három alak, kik az éj sötétjében szorgos ipar- kodással azon fáradoztak, hogy álknlesokkal nyito- ga«sák az adóhivatalmik az utezára szóló ajtaját. Az illetií feljelentette a gyanús embereket a csendőr- őrsön. de mire a csendőrök odasiettek, már csak hűlt helyüket találták. A tolvajok megneszelhették a csendőröket, de nem igen mehettek messzire, mert mire azok felkutatva u szomszédságot visszatértek az adóhivatalhoz, távolról újból látták az egyik jó madarat elillani a bezárt ajtó mellöl. Nem sokára előhivatták a hivatal szolgáját u kulcsosul és most u hivatal belső helyiségeit kutatták át, de a betörőknek semmi nyomára sem akadtak. — Vajmi kezdetleges Papakoszta ivadékok lehettek, kiket egy jól záró ajtó is zavarba hozott, mit kezdettek volna a hatalmas Wertheim szekrényekkel? Nem fog azért ártani, ha rendőrségünk kissé résen áll, mert az ily népség mindig hajtandó egyik meghiúsult kísérletét másutt ismételni, és ki tudhatja, hogy nem-e jobb eredménynyel. Ezennel bátorkodom 30 év óta fennálló és a legjobb hírnévnek örvendő szállodámat igen tisztelt vendégeim, barátaim és a n. é. utazó közönség szives emlékezetébe idézni, mely a város közepén, közvetlen a nemzeti színház mellett, a villamos vasút mentén fekszik és mely az újabb kor igényeinek tneg- felelőieg a legnagyobb kényelemmel van berendezve. kizárólag villanyos világítással, villanyos szeméiyfelhúzóval, olvasó és társalgó termeivel és fürdőivel, minden megkívánható kényelmet nyújt. Egyidejűleg van szerencséin ezennel tudomásul hozni, hogy az ezideig bérbe adva volt szálloda-etterem és kávéház vezetését saját kezelésein alá vettem s azokat személyesen fogom vezetni, az összes helyiségeket a legdíszesebben és legczélszerübben átalakítanám, úgy, hogy most inár lakodalmak, társas ebédek, vacsorák és egyéb ünnepélyek megtartására kisebb és nagyobb legizléseseb- ben berendezett és teljesen elkülönített helyiségek állanak rendelkezésre. Valamint eddigelé főtörekvésem oda irányult, hogj igen tisztelt vendégeimet minden tekintetben tökéletesen kielégítsem, úgy továbbra is mindent el fogok kövezni, hogy bármely kívánságnak tőlem tclhetőleg eleget tehessek. Fentiekből kifolyólag bátorkodom he- lyiségeimet becses figyelmébe ajánlani s minél gyakoribb látogatását kérve iiinrndtain kiváló tisztelettel Glück Frigyes a l’aiuionia-szálloda tulajdonosa. I oildghirii spanyol és portugál borait Portbor Mtilaijii Madeira Kaphatók az összes Finomabb fűszer es csemege kereskedésekben, valamint poharanként az etökeiobb szállodák, kávéházak és vendéglőkben Saját fiók. r, Budapest , csakis: IVIwssuthLajos és Ujoildg ulcza sarkán, a űentnjCasinooaTszemben Zsolna nagyközségnél az 1899 évi január hő MSI rendszeresített rendörfelügyelöi valamint. htect (6) rendőri állétsra. pályázat hirdettetik. Zsolna, H. évfolyam.45, szám,1898. november 6, ZSOTÁRLSADNALMAI ÉS SZÉÉPIRSOD ALMI HETILAP. Felelős szerkesztő; Dr. MAYER GYÖRGY Egúsz évru Fői övre , . . Elfilisotési Arak: ................... . , 4 írt. Negyed évre .............. es szám Ara 10 kr. , , . 2 fit. jelentékenye kihez a eredményei en nagy fejlődés csirája lehet, fűzzük mai sorainkat. Megtörtént az, hogy Mindenszentek ünnepén m agyar s z ó hangzott felénk Isten házában. Egyszerű alkalmi beszéd volt, mely nem formált igényt arra, hogy ezen a helyen szóvá tegyük, de mi elég jelentőségesnek tartjuk, mert tudomásunk szerint ez az első alkalom, hogy városunkban hasonló történt volna. Alig van város a Felföldön, hol az egyházban oly mereven ragaszkodnának a tót nyelvhez, mint épen Zsolna. Pedig alig van város széles e hegyes völgyes vidéken, hol ez kevésbbé indokoltnak látszik, mint épen minálunk. Tekintélyes és számos intelligen- cziánk van s ez kiszorult az Isten házából, mert nagy részt oly vidékről vetődött ide, hol nem tót dajka ringatta bölcsőjét; ennek azonban nem szól a hit élő szava, mert lelkészeink csak a köznépre reflektálnak, csak ennek szentelik magukat. Arról, hogy minő irányban történik ez, arról most nem akarunk szólni, nem is akarjuk becsmérelni a papság említett felfogását, mert jogos voltát el kell ismernünk, hanem egyoldalúságára akarunk utalni. Annál inkább áll ez. mert ezzel karöltve folyton halljuk azt a panaszt, hogy az intelligens elemek nem törődnek vallásukkal, hogy a papság szívesen vetne ügyet az ő igényeikre is, de nincs, hogy kinek. A „Zsolna és Vidéke“ Térczája. Az uj ezégtárs. A „Barna, Hegyi és Társa“ ezég Hődervár-megye székvárosában egyike volt a viliék legrégibb bankházainak. Alapitói: az öreg Braun és az öreg Berger, kik külföldről szakadtak hozzánk az 50-es években, inár rég a földben porlanak. Fiaik: Barna Zoltán és Hegyi Árpád, kik a ezéget folytatták, mint magyarországi születésnek, magyar nevet vettek föl, érzület dolgában is teljesen beolvadtak a magyar fajba. Mindketten agglegények: Barna 45', Hegyi 40 éves, hatalmas athléta alakok, magukon viselik a ponie- rániai eredet jellegét. Volt az ô férfias, szép vonásaikban valami megnyerő. Kifogástalan üzletemberek voltak, de egyúttal kifogástalan gavallérok is. nemes gondolkozással, úri kedvtelésekkel. Egy szóval: a német faj okossága párosult bennük a magyar faj szeretetreméltóságával. „Csendes társuk“ egy rokkant főhadnagy volt, aki csak tőkéjével vett részt az üzletben, mit még atyja helyezett el a ezégnél és állandóan külföldön tartózkodott A két gavallér bankárnak jobb keze volt az üzletben Kátay Béla, a főkönyvelő: 2ü éves fiatal ember, tartalékos huszárhadnagy, aki viharos önkén- tesi éve után megkomolyodva, atyai örökségéből mintegy 20.000 forintot megmentett és a ezégnél helyezett el: özvegy édes anyjával csöndes egyszerűségben ólt és szép fizetésével erősen takarékoskodott, hogy majdan, ha tőkéje 100.000 koronára szaporodik ezégfárssá lehessen. lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó ek, hirdetések, reklamácziók és pénzkfildemények intézendök. ez állításuk megdől az egyszerű tény ogy pl. a szokásos husvét-böjti ve-kct tisztán a művelt közönség szokta s még sem halottunk ottan soha egy mát, soha egy magyar prédi- kácziót Vasárnaponként három templomunkban hangzik fel az Ur szava, de nem szól n e- ked szegény magyar,:ki itt a költő szava szerint „hontalan vagy a hazában.“ Nem lehetne e tóren egy kis próbát tennünk ? Nem volna-e helyes előbb meghallgatni a bűnöst, mielőtt elitólnők ? Nem érdemli meg az az árvaAnagyar is, ki Zsolnán él, hogy ő is a maga nyelvén dicsérhesse vagy egyszer az Urat ? De tudnunk kellene, hogy ez tényleg megtörténik, tudnunk kellene, hogy hol és miikor hallgathatjuk a szószékről a magyar szót s akkorám lássuk, üresek lesznek-e valóban az Ur házának hajói! Mehetnénk azonban egy lépéssel tovább. Azt hiszszük, hogy a térit é s is egyik első rangú kötelessége a katholikus klérusnak. Ha ez így van, nem lehetne' vagy egy kísérletet tenni arra, hogy ezt a hitetlennek vélt intelligencziát jobb útra tereljék: jó móddal,, szelíd és ép ezért a paphoz illő eszközzel becsalogassák azt Isten oltárához ? Bármit lehet inkább ráfogni erre a mi magyar értelmiségünkre, de azt nem, hogy ha- zafiatlan volna, hogy édes anyanyelvét nem szeretné. Tehát ezt a jó tulajdonságát, vagy ha úgy tetszik, gyengéjét nem használhatnék fel lelki megmentésére, erkölcsi és vallásos érzületének megerősítésére ? Hirdetési dijak: Egy 3-szor laieíbzotr petit sor 5 kr. M EG .1 El. EN 1 K : MINDEN VASÁRNAP. nem mlunk risssu. Parlagon heverő föld nem teremhet aranykalászt; ha túlteng rajta a dndva és gyom, annál nehezebb)'* válik még későbbi megművelése is. Ez a mi esetünk. E l- szoktunk az egyháztól, mert megszoktuk azt idegennek nézni, vissz a f o g u n k t é r n i hozzá, ha legalább részben a magunkénak vallhatjuk. Amit jó ideje megtesz már Zsolnán az evangélikus é> izraelita -- hogy magyarul is dicséri a mennyek l’rát az le- hetetlenség volna a katholikusnak ' El nem hihetjük ezt. Csak jó akarat kell hozzá és a kedvező eredmény el nem maradhat. Hiszen szerények vagyunk követeléseinkben. Nem akarjuk mi kiszorítani- ezt a mi jámbor tót népünket a templomból. Maradjon neki két temploma, mi csak egyet kérünk és ha kezdetnek soknak vélik, hogy m i n d e n vasárnap örvendeztessenek meg magyar szent beszéddel, megelégszünk mi azzal is, ha minden másodikon épülhetünk rajta. Ott a mi derék irgalmas nővéreink temploma. Egybe van építve an'aháznkkal. Magyarok e nővérek minden izükben, többet tettek vagy tizenöt évi itt működésük ideje alatt a magyarság szolgálatában, mint a mennyit még a vérmosebbek is remélhe- hettek volna tőlük. Házuk az irgalom és a magyar szó tanyája, neveltjeik testben-lélek- ben magyarok; hát az ő templomuk csak idegen kiegészítő részt; legyen e magasztos és istenes sze,Heinéknek ? Oda jár mostanában isteni tiszteletre gymnasiumunk ifjúsága is. Igaz, hogy ez A fiatal Kátay anyagi ágon atyafiságban á koztam. mert azt hittem, hogy On már megnyerte az ő szivét, — Sajnos, ezt nem mondhatom. Iza barátságos. ltgyöngéd és szeretetreméltó irányomban, az igaz. , de Tagányi honvódezredessi I. kinek “leánya, a szép Iza régszerelemről meg nem volt közöttünk szó. Tovább időtől fogva mintegy jegyese volt. A fiafalok csak ritk;nazonban már nem hallgathatok. láthatták egymást, mert Iza nevelőintézetben volt és nem .Jól is teszi, barátom. Nyilatkozzék mentői is egy városban laktak. Ám a szerencse kedvezett szerelmeseknek és alig hogy a szép Iza a nevelőből ha aelőbb. — Nem úgy van az. édes Zoltán. On sokkal kk . , kkk^B^k • I ^k k k k . . ^k ,k kkk kkk ^k kkkk,^, ^k . k k ^k ^k kkk kkk ^k k^k k k k k került, Tagányi ezredes ^helyeztetett X-be. Iza oly szpgazdagabb és tapasztaltaié* ember, mint én. One az volt, hogy az egész város, sőt az egész megye rájús^ítelsőség. Aztán — hiszen On az idősebb! megbabonázta. Fejedelmi alakja, istennői szépsége, .. .. előkelő szelleme és bájos lénye ellenállhatatlanul vonzot tat , < magához a fórfivilág szivét, még az érettebb kom Barna p . Zoltánt és Hegyi Árpádot is rabul ejtette. Persze senki se — Ez az elsőség nem nagyon biztató, kedves — De hiszen nem viselhetjük el tovább a bizonytalanságot. .Jobb a bizonyos rossz, mint a j*;- nak bizonytalan volta. Iza eléggé ismer már bennünket, választhat. Hadd tinijük meg. mit remélhetünk. Én az ,elsőséget Önnek engedem át. íny versengett a két nemesszivü jó barát Végre is , - a . - — “ 'abban egyeztek meg. hogy egyszerre Írnak Izfmak és érezték, hogy nevezetes mondani valójuk van egymis„ ,• ____. , M - -____ 1 . . ’ to- p . . . J .. pe ľ pedig még aznap este, hogy a válasz már másnap reggel tudta Kátayhoz való eszményi vonzalmát. , Hédervárinegye pénzkirályai magukba zárt k^ szivük titkát, de sokkal tapasztaltabb világfiak volta k, semhogy észre ne vették volna egymáson, hogy < k tulajdonképen egyért hevölnek. Egyszer aztán mégis csak. számára. A vallomás sehogy sem aka- ródzott ment i: végre az ifjabbik, Hegyi, kezdő meg a beszédet. :kézbesíthető legyen. - * - - - „ . -..............* . * * — Igen fontos és elhatározó közlést kell Önn k ........... r _ tennem, kedves barátom. Én nagyon melegen érdeklődöm Harmadnap a két ezégfonök szoktuk ellenére - - -• .... - isnagyon későn jelent meg az üzletben. Elsőnek étkezett Tagányi Iza kisasszony iránt, de észrevettem. hogy ön közeledett üdéje. Remény és kétség között hányódik aBarna: mogorván temetkezett a rengeteg irományokba: s.föl se pillantott az árfolyamok tanulmányozásából. lelkem. Mi vetélytársak nem lehetünk, ez az egy bizonyod . - , „ ........ Ha talán Ön oly .szerencsés, hogy jogokat szerzett vol namikor a belépő Hegyi üdvözölte. , — Barátom, azt hiszem: Szerencset kívánhatok Iza kisasszonynál .. - — Édes barátom, én is épen e tárgyról akarokÖnnek a sikerhez. Nehezemre esik ugyan, de higyje el. , Önnel beszélni. Én is épen olyan érzelmeket táplálok. minthogy nem sajnálom Öntől, tudva azt: menynyire ‘ k . . k k _____ 1 . . marrarrlamli (m 0'7 aIu Vivőiéi Pizo-irrU o -raralm at i m int Ön, de jogszerzésről szó sem .lehet. Hisz még nem szóltam e tárgyról Izmiak. Észrevettem hogy Ön is láng érte és épen ezért nem nyilat t megérdemli Ön az oly kiválói hőig}' szerelmet i mint 3 Iza. Barna elbámult és halkan ennyit szolt : Engem I Iza visszautasított hallóit saját hitoktatójától külön magyar práhkieziót. Zsolna. *■ 'Vidék». de hallgatja ezt .az iskola egyik termében. Az iskola pedig profan boly a tanuló személten, hiszen sokhetségünket, igyekezetünket, és fáradságunkat csíny es helytelen-, kedés, 'öt a tanárok éber figyelmeszenteltük,' Segítse elő papságunk is annak a daczára nem eiiv olv cselekedet színhelye, mely ko-kornak felvirradását, melyben a magyar Zsolnán nu<]yal>l> mégróvást minu maga után, hais fölleli „honját a hazában’“ *• tnduműsnkra jutna. Ott mm.' meg te.li.it i nz a magasztos ihlet, mely a vallásos cselekedet elengedhet len előfeltétele ; a tan«'"- alhr lát a y . hitszónoklatkii' egyeh’t közönbe- ( gé~~ előadásnál. Keresetlen egyszerűségben, lakonikus rövidséggel - Tudjuk ugyan, hogy ez- j zel az állitá'imkkal nemmondott Magyarország miniszterelnöke néhány szót — örömmámor futja át n honfiak szívét- ielkét: Ö Felségének egy ellentmondást ! fogunk felidézni, de nemaz az hogy a néj> kegyelete jeléül ömölendő Erzsébet szobor, tehetünk rula, mert a tapasztalat megerősítimoly- lyol megdicsőült királynéja fenséges akikjút örök nézetünket, a való hmiezetlen kimondása pedigillőkre testi szóméi elé kívánja állítani, az uj k i- rálvi palota szoros kötelességünk . előtti téren álljon! Ivgészen máskép van a dolog a profim A felséges Ur egy sorba áll a szerény polgárokkal: ablaka alatt,’ közvetlen közelében kívánja azt látni, ki' eszmékéiből teljesen kiemelkedő templommal. Ezt életében nemcsak osztályos társa, hanem védő nemtője volt. ,. szent áhítattal tekinti a romlatlan, remegőA király ez óhajban teljesen azonosítja magát hű népével, félelemmel a vásott tanuló; amit <>tt Imii, aztmely méltóbb helyet még csak nem is remélhetett és talán inkább vési emlékezetébe, az maradandóbb hatássalnem egészen a véletlenek találkozása folytán, nem is lesz kedélyere. Es itt kezdődik a klérus harmadikkívánhatott. hivatása: a nevelés. Ha e tekintetben kezet fog a két Mert ez a tér, melyet most elhunyt dieső királynénk alakja fog díszíteni, évszázadok óta mintegy a zsarnokság ügt-zettel. mely óriási küzdelemmel fárad magyarválasztott helye látszott lenni, itt folyt el K o n t" és társai voltunk érdekében, úgy méltán érdemli meg azvére, itt hullott a porba H u n y a d i László ártatlan feje és ceclesia militans tisztelet i:- v< t. melyre magyarvégűi itt áll ma is rabságunk emléke, » Hmtzi szobor. Szo-papságunk százados harezaiban bőven rászolgált. morú emlékű hely a Szent György tere, melyre bús Végül ezt a templomot látogatja igen -zépemlékezettel, fájó érzéssel tekintett a magyar eddig, de m . /, m • e L t a g i i i melyet a genfi martýr ncz t megtisztít és emlékével száminál a városi értelmiség, melynek csak nagyon kiengesztel. csekély része nem ért magyarul, vagy nem akar A H e n t z i s z o bor. Mit szóljunk erről ? Jókai azt magyarul érteni. Ezek i- szívesen fogják venni amondotta róla: .egy vas kisértet, aki áttöri a múltak takaró szószékről hangzó magyar szót, ha pedig némelyekfátyolét.“ És jobban ki nem fejezhetné senki azt. hogy mi volt idegenkednének tőle, ám ott van számukra még kétnekünke szobor. Oly kisértet, melytől megdermedt a vér Isten háza, hol kedvük szerint hallgathatják. Ep ígyereinkben; melytől minden áron szabadulni akartunk; melyet tűrtünk, mert megfogadtuk, hogy eltűrjük; mely lesz azzal a néhá ny paraszt emberrel, kik az apáczákmégis érzületünk örök, fájó sebe volt. templomát ujabh időben látogatják; ha elmaradnak Most eltávozik a üdén zuyomás és mint kínos álomból onnan, ez csak előnyeié válhatik ennek afeleszmélve ott fogjuk látni királynénkat, ki áldást adó mmtaszerüleg tiszta és gondosan a külsőségekben ismosolyával távoztatja el tőlünk a kínzó fájdalmat és ragyogó tem- . plomnak Helyüket pedig átengedikmegérteti velünk, hogy 1 e h e t a s i- ron túl is jót huni, hegy ő' igazán az, kinek hiszszük és mondjuk: n e ni z e t ü n k u j annak a | most .Intetlennek- mondott magyar kö- zonségnek. mely eddig a fentebb elsorolt okokból k

liián. ISII*._________________________________ Zsolna és "Vidélce. nnvmnlme hó 6, intéző körüknek innitlcn melléke.' dologra inkább | terjed ki a tiüvelme. mmt sem egy dy jogos kivan- I -ágnak eleget ’ tninénrk <•» einbweiu-l kissé utána né/.tnémk a mmdeimtt láthat-, undort gerje-zto. ntalat. - alakoknak kik minden xá.-o'i lakéit kimondhatatlan m-don m-b-ťtohiak. Nem akarom feléiévé- nin'm mmda.’ ms» - lap ha-ábjam ene umatknzó-lau már -dva-tnuk; undorodom ezeknek az ismét- lé-.tál r-a'; azt fájlalom hogy az ily kérdéseket n<*m »zivleu iiu'U joŕu-an -i. illet— hatosag. Ha a napi íar.eiaimašat némileg kipihenendő a szabad levegőre v.iaiik az ember, az egyetlen tisztességes 'ét.mv fele ne vegve útját. mert ott oly képek tárainak felelik, melyi k különösen minket miket a b-gbor/a-zl-bk hehz-tlie juttatnak. I itthon pedig, kui-n-»eii -zonibati napon a inig a lepi-soházat. fo- |j—őt l.l m in soroltatta a háziasszony, m- menjen lio-zenirh le. nu rt Im-szu Hibáival kiteszi magát annak, hogy fei-zedje mind azt. a mit 20--30 külön,. ki az nap -tt jáit. eilmliajtott. He még mindez hauMan: Z-olnan ezt i» meg kell szokni, utóvégre ma rt m eí;< n ez a iu-t.i. elvetemült népség a le- hi :- b gki un inmsebb nmdoii. miért ne gazdagítsa ő is a pal'.nkaim-iéseket. mikor senki sem követel tőle •gazohanyt is o kenve kedve szerint lepheti el az .itaka’ ti ki Íves. esoliKa. nyavalyás testét mutogatva, vagv járhat Uazról-hazraés lia alkalom kínálkozik, eseli ne dra -zeit tehet hol egy ruhadarabra, hol értéke- -i bb t.ugvra de még. mint az egy zsolnai asszonyaival nn ge-i tt a -nit kolbászt is kilophatja a lábosból ? Ha k* imkip m<-g mm iiiiiiyá'zkodik előttük az em- l'i <- alil an a szint perezheii. mikor ők benyitnak, mm tan zajéval nndelkezésokre. akkor bizony rak I ■ -ak z-ebre azokat a legoesmányalib átkozó- ■;a-"sat. lm Ivekkel eihalniozzák. Így jártam meg magam is csak pár nappal ezelőtt egy városunkban ébi. ro—zféie nnszeniélylyel. kit undok életmódja a bún feitujebi vitt, majd szeme fényétől fosztott meg é- must koldulás és másféle hasonlóval tengeti életét. Ha pisiig valakinek a lelke ajtatosság után vágyik e-felkeresi az Isten házat, vagv kegVeletv'S e-elekményt akar végezni ••Ihúiiyt szerettei iránt, még ott »nie. tóink békessége, egész rajjal lepi el a bojárokat, "tt 1. kell, hogy aintattal telt lelkét undorral tiit-zive»en adakozunk a szegényeknek; ha kell gyűjtést lelidi’ZÍmk. vagy heteiikiht bizonyos összeget teszünk be a szegények kiisszajaba. csak ez a gyalázatos k-ldiilá» szűnjék meg, mely minden tisztességet szerein emberre nézve kiims. Hisz mindenütt gondos- kodnak a »zegényekről. nyomorékokról. Csak a minap olvastam, hogy ťraiieziarr»zi:gban nyomorékok műhelyet léte»itik. hol mindenféle munkát végeznek fél kezű, fél h»bn más fogyiitkozümi emberek és minálmik Magyarországon semmi sem türténhetik? Bár miként is, de kérjük, sürgessék ez irtóztató visszaélés orvoslását, ínért ezek az ázsiai állapotok épenséggel tűrhetetlenek. Egy előfizető neje. _ Uj közgyám. Mint értesülünk, Kvassny Attila kiszueza-ujhelyi közgyámnak u vágbeszterezvi közgyáini állásra való ..megválasztatásával megüresedett’közgyámi állásra C s e l k rí Béla nyugalmazott vármegyei lőpenztaros van kiszemelve. Sztrájk elleni biztosítás. Zsolna városa ma holnap már igazi gyárvárossá lesz és ha az eddigi aránvokban halat! tovább, nemsokára a derék svédek példájára nekünk is meg kell honosítanunk azt az uj intézményt, melyet mint az emberi lele- ménvesség netovábbját kell tisztelnünk, tstokholm- han ugyanis a múlt héten egy új biztositő társaság alakult, melynek tevékenysége első sorban azoknak a veszteségeknek és károknak a pótlására terjed ki, melyeket a munkások »ztrájk mozgalmai a gyári üzemekben okozhatnak. Az eszme uj. a biztosítók »zárna bizonyára nagy, csak az a kérdés, hogy el- bir-e a biztosító társaság egy kis belga vagy angol sztrájkot ? Szerkesztői pósta. B. M* G- Budapest. Köszönöm; a beküldött. czikk- nek mihamar sorát ejtjük. Gábriel. Kedves sorai jól estek, mert újabb bizonyítékai annak, hogy fiatalságunkból még ki nem halt az Idealismus. Némi simítással felhasználjuk. Ne tessék (zen megütközni. sőt kérem, sorakozzék ami kis csapatunkhoz: egy ki< alföldi levegő itt csak jól eshctik. Megengedi, hogy nevet kitesiyem? Elie. Nauysáüod sorai nany sajnálatomra elkéstek és ezért kiszorultak mai számunkból. Szives engedelmével közelebb hozzuk. V. K.-Ujhely. Első kérdésért* nem válaszolhatok, mert bár Tren<”*énbv rögtön izcntem. a válasz még be nem érkezett. A másodikban egy ki- tévedés van. az illető nem mondott le. mert a fegyelmi bíró hivatalvesztésre Ítélte. Az ígért czikket mielőbb kérem, mert hasonló akezió másutt is készül. Kérj 6 Cpj)6-' Continental l tí>mffany. oddghírü spart gél és portugál/ borait Portbor Malaga Madeira. Kaphatók az összes finomabb lőszer és csemege keresltedé - sekben. valamint poharanként az előkelőbb szállodák, káuéházak és oendiglökben SajátfKk: ,,, Budapest csakis: II'Kossulh lajos és Ujoildg utcza' sarkán, a űentigCasbwvalszemben 4,1 Árverési hirdetmény. 181,8 Alulirt birôsňgi végrehajtói aa 1881. évi LX. t-Cz. ing. §-a érielniében eaennel közlürré teszi, hogy a csacaai kir. júrAsbirftsúg 1898. évi V 28Ő/1. szAinu végnlse kilvet-keltében Dr. Wix Mór ügyvéd által képviselt LOwy Naftali javéra Hancsinazky János ellen 67 ťrt s jár. erejéig 1898 évi augusztus hó 22-ón foganatosított kielégítés vég- rchajtis utján lefoglalt és 309 frtra becsült 1 vUrfls ló, 1 szecskuvágógép, 2 kocsi széna, 2 koesi lóheréből álló ingóságok nyilvános árverésen elaltatnak, — Mely árverésnek a esaeiai kir. járásbiróság V. 265 1898. sz. végzése folytán 67 frt tőkekövetelés, ennek 1896, évi deezeuib, hó 26-napájtól járó 5% kamatai és eddig összesen 35 frt 90 krbnn bírói, iag már megállapított költségek erejéig Ó-Beszterezén leendő eszközlésére f. évi november hó lí«ik napjának délutáni 2 órája határidőm kititzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t-ez.107, és 10B. §-a értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek beeséron alul is el fognak adatni. Kelt l'suczán 1898. évi okt. hó 20-napján. Sughó, kir. bír. végrehajtó. 3354 »zÁrverési hirdetmény. 1898 A zsolnai kir. járásbiróság, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Dr. Schauer Gyula h. ügyvéd zsolnai lakos végrehajtóiénak, — Petyko Cyrill zsolnai lakos végrehajtást szenvedett elleni 168 frt, 59 kr s járul, iránti végreh. ügyében a treiieséni kir. törvényszék területéhez tartozó zsolnai 100 sz. tjkvben A + 1. ssz. a. 92. sz. háznak Petyko l'yrill nevén álló jutalékára 664 frt beesértékben, — továbbá Petyko Cyrill '/> résznyi és az 18S1 évi LX. t. ez. 5t> tj-ánnk u) pontja alapján Petyko Mihályné szili. Mariinkuvies Mária, Petyko István, B.utáky szül. Petyko Emilia, Petyko Marin, Petyko Metód és Petyko Henrik neveire irt 11 „ résznyi, azaz egész következő in gatlmmkra a zsolnai 100 sz. tjkvben nliitt 24 frt. , 12 frt. n 60 frt. „ 48 frt. „ 72 A -{-2 ssz. frt. „ 36 frt. A +5 „ „ 48 frt, „ A +6 „ 48 frt. A +7 „ . 19 írt. „ A 4- S 1 132 frt. „ 8 -l. 0 , 84 frt. A -j- 10 j beesértékben, — a A -|— 11 „ bekebelezett özvegyi A -|- n B jogépségben t’ r- tása mellett a v v 14 „ végreh. árverés elrendeltetik s A -|- 17 n foganatosítására határidőin 1898* évi november hó 22>ik mipjauak d. e. 10 órája zsolnai tlkkvi liivatalban ki tűzetett azzal, Imgy ezen határnapon az ingatlanok beesúron alul is eladatní tbgnak. Kikiáltási ár becsár. Minden árvrező tartozik a beesérték10 "/„-át vagyis 66 forint 40 kr, 2 frt 40 kr.1 frt 20 kr. ti frt, 4 frt 5n kr, 7 frt 20 k', 3 Irt 60 kr, 4 frt, 8i> kr, 4 frt 80 kr, 1 frt 20 kr, 18 frt 20 sr, 8 frt 40 kr. a birósúgi kiküldött kezeihez letenni. Kelt Zsolnán, a kir. jbiróság, mint tkkvi hntóság- núl, 898. évi augusztus hó 6. napján. Hajdú Géza, kir. it. tábl. bíró. Nyomatott Áldori Manó könyvnyomtatójában Zsolnán. Zsolna, II. évfolyama 46. szám. 1898. november 13. ZSOLNAIsVI DEKE TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési Arak: Egész évre ................ 4 frt. Fél évre....................2 frt. Negyed évre................ 1 frt. Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő: Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. Kiadó és laptulajdonos: Aldori Manó hová az előfizetések, hirdetések, reklamácziók és pénzk&ldeménvek intézem!ők. Hirdetési dijak: Egy Beszór hasábzott petit sor n kr. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP. Kéziratokat nein adunk viasza. Megyebizottsági tagok választása. Folyik már megyeszerte a korteskedés, a jó éskezdettől fogva ama kéz türelmes nép kapaczitálása, mert megérkezett az ujmegyei bizottság k ö z i Ne fogtidjnnuk cl űz idegenből rájuk tukmált óserdekök összeforrott vátesztóik érdiével. altípusán beajánlott emb ereket, kiket csak önérdek Van mtelhgens, komoly és ami fő, áltondó és vezet saját czéljaik elérésére, avagy eszközökbirtokos ember elég minden kerületben. ezekre ben, mely őket betolta. Aterjedjen ki ilyenkor a közfigyelem, ezek leié ; a z g a t á s i hatáskörrelforduljon a közbizalom. ................... De nézzünk kissé körül ide haza. Zsolna megyei bizottsági tagok megválasztásának az ideje. felruházott intézmény, nem pártpolitikai hatóság. .... , ... Ama tény ellen, hogy a jelöltek, vagy azok jóakaróiEz alapelv, ettől eltérnün k nem szabad. városa két bizottsági helyet fog ezúttal betölteni, a t' t............... „.......„ L............ t Ebből következik ' ehát a másik elv, hogy atörvény értelmében a következő hat évre szóló jogai felett, hogy friss erőket, friss életet akarnakválasztásnál ne ŕ kérésü k jelöltünkben a politikaimandátummal. Eltekintünk a személyektől, mert e képviselni a mi pártunkatsorok czélja távolról sem az. hogy egyes kijelölt, 'olja vélt p ú r t i g a z s ávagy kijelölendő férfin iránt hangulatot csináljon. e valló' elv volna ez melyMi tisztán városunk jól átgondolt és felfogott köz-r [érdekét tartjuk szemünk előtt és ebből indulva ki járják a kerületeket, hogy felvilágosítják a köznépet belevinni a megyei bizottságira: ez ellen nem lehetelvbarátot, ki vakon fogja kifogásunk. Jobb ez igy, mint volt ennek előtte,és tüskön-bokron át hajs, midőn az egész választás üres formaság volt, mikor g u n k a t. Szűk látó körr forma- szerű kinevezés utján kerültek székeikbe alegelőbb is magán a vál.sztó kerületen bo- szulja\ , választottak és kiszorultak a kellemetlenek. meg magát, mert a politikai torzsalkodás közepetteakarunk hozzászól a tárgyhoz. Ez a helyesebb út, melyet most követnek, deaz elhanyagolt országuta k kátyúiba fúlhat maga a Két tényező az. mely ma városunk ez is csak a kellő fentartással. A fentartás pedigközigazgatás. Politikai elveiket érvényesítsékközéleteben , a ^emelkedő. Az első . az üt ugyanott kezdődik, ahol a visszaélés, mind a kétakkor, ha a parlament összeállításáról "Van szó, ottmegalapítandó jobb és hatályosabb a d m i- n i s z t • z . »• z . . r . a n A r. r 1 .. .. i z ... . .. .. . . . o . zv wall m a Íz- éi -ni Izf a irat «ss iisrl 1z. af-rt «ss zilt rra ez is csak a kellő fentartással. A fentartás pedigközigazgatás. Politikai irányban, !, i. a választást előmozdító eszközökre és nyilatkozzék a pártállás magának a választásnak czéljára való tekintetéből. némuljon el akkorA ha ne ' ' ’ ’ ’ 1 Az elsőre nézve döntő csak maguknak amegyei, helyesebben szó lva, még sokkal szőkébb1 választóknak az'érdekei lehetned Hiszen a megyeiés kisebb területek speez .ális érdekeinek a megyei! bizottságba küldött férfiú kerületének nem annyiraközigazgatás keretében v képviselôje, mint inkább bizalmi férfiú. A sajátkérdés. Itt beszéljen annak a néhány falunak, vagy, kebeléből válasz- sza ki tehát azt, kit bizalmává annak a nagyobb községnek, mely a választó' megtisztel; azokból válaszsza, kik képesek érdekeitkerületet teszi, a saját be ridegen és komolyan,, der á r z i ó, melyA szükségét mindenki érzi, melyre, , , m országos érdek hanemmi is ráutaltunk és amely- ma már oly követelő m országos érdek, naneni,. ......................^életkérdés gyanánt áll előttünk, hogy azt egy-két esztendő alatt feltétlenül meg kell oldatnunk. Itt i i i k k i ~í lkitérő nincsen, ennek meg kell ieimie. A második a aló megóvásáról folyik a...,,.,, . „ • • ■ o r i -i fejlődő városi szervezet anyagi irányából folyik. Zsolna hovatovább iparos és k e- r e s k e d e 1 m i e ... z . , , emporiummá lesz a maga egészében. Ez kedvező $ ,és felette örvendetes fejlődés. Ezt minden erőnkkel támogatnunk kell, ezt kedvezményekkel és erkölcsi előmozdítani és kik hajlandók is erre. Ne az egyéniezt tartsa szem előtt a választó, ennek jogos és! hiúság tüntető bajnokai felé forduljon a néptörvényes úton való megvalósítására szolgáljon a ... , „ ■, WV íarmpt nmran mprmwt fňlápt Imm, -i m m m ei , megbecsüléssel elő kell mozdítanunk. Semmi áron biz^m^ kik Ígérnek ugyan mennyet, földet, hogymegyebizottsági tag megválasztása. Ezért kellenek ° , , . .. , , , , ............. < < •....s...... s s < < em _ o o o sem szabad visszaesnünk a régibb hibákba melyek hivalkodhassanak kitüntetésükkel és ép oly hamaroly bizottsági tagok, kik elfeledhessék Ígéreteiket, mint amily bőségesenoda valók, kiknek anyagígérgettek. ismerik kerületüket, kik és erkölcsi magán- sem szabad visszaesnünk a régibb hibákba, melyek nem egy igen fontos kulturális és közgazdászati tényezőt ki engedtek siklani kezeink közül. A „Zsolna is Vidéke“ Tárcsája. | --- De nem is a világ végin. De után, a kit szeretünk. — Hejh, hejh, csak a; még onnan is elmegyünk az zt kellett volna kicsi korában’ Buszú. Irta: Gabriel. --t megfojtani, a ki a katonát k kitalálta. — Te Eszter, ha te^ elfelejtenél addig, nem tudom mit csinálnék. — De hogy is gon lolhatsz ilyen zöldeket?! — Igaz, hogy ón se tudom mi' csinálnék, ha te valahogyan valami talián menyecskéér t el találnál felejteni, mert-hamisak a katonák: de lásd, n ekem eszembe se jut az ilyen. t — De biz azt is mondom, hogy jobb lett volna. Laczi és Eszter nem most beszélgettek először ama , , csendes folyóparton a titkos jövőről, annak édesannak meg se születni, a ki .. rejtelmeiről, mégis úgy érezte Laczi, hogy néha annyira Mmek halgatnók to elszprpl szive, mintha még ezután kellenehozzá, hogy megesküdtek eg megbizonyosodnia arról, hogy Eszter más legényre rá se?) hogy soha, de s°ha sem fo inak: mást szeretni 'ább e párbeszédet? Elég az ymásnak (ki tudja hányadszor néz. Ügy szeretett volna valamit mondani, de mihelyt ki akarta ejteni a szót, csak bent szorult a hang. Eszter nem is állotta meg szó nélkül: — Te Laczi, megint olyan kedvetlen vagy, én itt Elmúlt a nyár, és falu szerte dalolták, hogy Októbern k elsején Lóra kell ülni. Megfnjjál a trombitát Be kell rukkolni. ' , , , , , , • ... ... , , mekbe másnak kéjes pillantása merülne, ah. hogyha az a szőke haj koronázta homlok másra ragyogna, ha a gömbölyű kar mást ölelne, ha a mosolygós tréfás ajak másnak mondana dalt a szerelemről . . . ah. ha az a szív másért találna egyszerre dobogni!... Ah! úgy szeretett volna visszaugrani, bogy megfojtsa a csábitót . - . — Sohse búsulj pajti! Lesznek ám Becs városában tis szép menyecskék! . — Üssön beléjük a ménkű! Nékem unván nem kellenek! — No, no! majd máskép beszélsz ott te is. — Soha, barátom Miska, soha! r — Dehogy nem, dehogy nem! Azt csak úgy gondolja az ember! En már tadom! .Minden szőke leány csalfa. Ne hier néki!* Laczi közös katona Akkor aztán dalolt az egész legénység, csak Laczi . Ő csak kibámnlt a letarolt vidékre. Persze. hogy lett es Becsbe került. El-évülitek is vele. Mikor elvégezték azt a nótát. hogy: „ A „kUzÁz, _. . .. . ° . . . OJ nem. fecsegek-locsogok, te meg csak minden tizedik szómraváláskor majd hogy sírva n em fakadt. A gőzös ablakán mondasz valamit. Valami bajod van talán ? addig nézett ki, mig csak láthatta Esztert, mig csak el nem — Tudja a jó ég, nincs nekem kutya bajom se, azérttűnt a kis torony, mig el nem .maradt, az utolsó fa is a mégis úgy elszorul a szivem, ha rá gondolok, hogy azhatárból. — Visszarepült lél kben a templom mögött levő őszszel be kell rukkolnom. kis házba, elbolyongott goi dolatban a réten, a tarlón, ae — Hahaha! Csak nem félsz tán a fa-köpe- nyegtől ?folyó parton. hol a legboldogabb órák teltek el, miket — No nézze meg az ember. En lyány vagyok, de nekemvalaha látott s nem tudott eg könnyen megválni annak ' a nem szállana a bátorságom oly hamar u lábom szárába. helynek emlékétől, hol m: nden bokor, minden fűszál — Ne gondold, hogy a masirozástól vagy a komiszismerőse, hol egyetlen boldo gsága maradt, a falu legszebb ... .. — . ..... .... ...... .. » El kell mennem katonának messzire. Itt kell hagynom a rózsámat, nincs kuv. Te rád hagyom, legkedvesebb pajtásom. Éljed vele világodat, nem bánom. egyik oda szól hozzá: t — De te Laczi aligha hagynád valakire Csóka Esztert ?! — Majd gondját viseli annak a jogász! vető oda a kenyértől rettegnék. Hozzá vagyok én az ilyenhez szokva,virága. A vonat egyhangú hanem attól a rengeteg időtől. jutott hogy ha azt a karcsú — De hiszen haza jöhetsz majd minden ünnepre ésazokba az ógszinű sze-Írhatsz levelet minden héten, ne félj, nem sajnálom ám én a zakatolása közepette eszébemásik. Azon aztán jót nevettek. derekat más ölelné, hogy ha — Miféle jogász ! kérdő Laezi ijedten is, in- bilétát! 1 — Igaz, mind igaz, de ha elvisznek Stiriába. vagy Taliánouzágba, vagy az ördög tudja hova, nem a szomszédba lesz az! — Nem a szomszédba, nem a szomszédba! dulatosan is. — Hahaha! Hiszen azt csak a vak nem látja, hogy menynyire hunyorgatja a szemit Peter úrit a szeretődre. Zsolnán. ISUs, .]ó ailniinisztiáeztó. kulturális, ipari i'.-kereskedelmi haladás, emelkedés erkölcsi és anyagi téren, ezeknek megh<>n<»itása egy részt, megerősítése bedig, amennyiben már megvannak es csak tovább kell fejlesztenünk: ez Zsolna legközelebbi j<'\fjének a hivatási. |> ezzel megmondott tik azt is, hogy kire é' mire van szükségünk a IB-iki bizottsági tagválasztásnál. Mert arra a kot feriiúra. kiknek nevei e napon ki fognak ke- ritlni az urnából, várakozik a jelzett, feladatok jó és sikeres megoldásának java része. Ezeket a mi érdekeinket, fogják ők képviselni a megvet törvényhatóságban, ők lesznek szó.-zóióink ott és akkor, lia ezekről a kérdésekről tárgyalni és határozni fognak. Ea|tuk fog múlni, ha o kérdéseket, melyek a jövő századra kihatóan határoznak fölöttünk í— gyermekeink sorsa fölött, velünk és á Italunk avagy a mi meghallgatásunk nélkül, a mi fejeink fölött és akkor a mi kárunkra fogják eldönteni. Kik legyenek tehát a választottak ? A személyeket nem tudjuk, de tulajdonságaikat igen. Legyenek mindenek előtt oly férfiak, kik ismerik, de g y <> k e r esen is m érik városunk sznksegli-teit. Legvenek olyanok, kik tapasztal á < b ó l ismerik a város mai k i'vz i g a z g a t á s á t. minden fogyatkozásaival együtt, é- kik azért tudhatják azt. is. hogy önképen és hogyan lehet e bajokon segíteni, de a kikben mégis legyen erre a hajlam és képe"ég. Legyenek oly férfiak, kik érdekelve vannak e város fejlődé-élien, kik maguk is nyernek azzal, ha városunk közgazdasága fellendül, kik lehetőleg maguk is részesek azokban a vállalatokban. melyeknek fejlődésétől jobb jövőt várunk. Legyen érzékük kulturális szü k súsj 1 e t e i n k iránt, mert ezeknek ápolása nélkül minden anyagi li dudásunk csak sivár, csak fiktív lehet. Ha ezekhez hozzáteszszük még azt, hogy szakítsunk vegre valahára azzal a régi, hibás felfogással, mely a meitvei bizottságban ti-ztán politikai testületet, valami flókor s z a go v ti 1 e s félét lát és m -Ívnek alapja ma inar megszűnt. úg\ megmondottuk mindazt. amit, e tárgyra vonatkozókig chmmd- hntunk. Guudulpik inog komolyan és minden pártpolitikai s/.einjmnttól menten azt, a mire igazán. szükségünk van és a mire reá szorultunk és ez vezessen bennünket a mostani választásnál. Ha fel tuduijk emelkedni erre a tisztább és magasabb intelligoneziánknak megfelelő és elthez illő álláspontra, úgy ezzel még egy második czél felé’ is teszünk egy nagy lépést és ez is hasonlóan szükséges és üdvös. Közeledni fogunk egymáshoz, - Nekem m-m szeretőin! inmid Laczi .-értődve! I —tőle, hogy ihol már két hónapja, hogy egy árva betűt se kapo tt kaczagjanak rajtam! gondola. No bizony, hát mi a' —■ Uram bocsáss? j - Hát még azt s tudod szamár — löki oldalba egyik az évelődet — hogy ezentúl már úgy mondjuk: kedvesem, mert amaz parasztos. Erre aztán még nagyobb hahota támadt. Szegé iy Zsolxxa. 4b "Vidélce- könnyebben fogjuk egymást-megérteni szóval: a társadalmi béke és egyetértns felé is közeledünk,' mely nélkül igazi haladás és szilárd közállapot, lehetetlen. —r. Állami iskola Kisz.-Ujhelyen. Nem tudjuk eléggé méltányolni azt a nomos mozgalmat, a mely kisziicza-Ujlielymi, — belátva az ottani viszonyok tarthatatlanságát —■, állami iskola érdekében folyik s a melyet a járás derék fő- birájának az ügy iránt érzett meleg érdeklődése és hazafias buzgalma már-már a megvalósulás stádiumába hozott Már innen-onnan, egy éve lesz, hogy Kiszucza-Ujhvly nagyközség képviselő testületé a kormánytól állami iskola felállítását kérte, jelezvén azt is, hogy kész erejéhez képest e .-zélra anyagilag is áldozni. Egyszersmind .ármegyénk főispánjához is intézett kérvényt, hogy a városnak kérését a magas kormánynál támogassa. Min I a két kérvényt a járás főszolgabírója. mint a magyarság terjedése szempontjából nagy fontosságút. teljes erejével támogatott és ennek i-rednivnykép: jelenthette a városi képviselő testület egyik legutóbbi közgyűlésén, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter a kiszueza-ujhelyi népiskolát elvileg engedélyezte, du a város köteles a törvénynek megfelelő, épületről gondoskodni. 5 °/0 iskolai pótadót: és a tanítók nyiigdijilletékét fizetni. Az. elöljáróság e tárgyban csak e lió második felében fog érdemlegesen határozni. Meg vagyunk azonban győződve, hogy minden habozás nélkül fogja a miniszter törvényes kívánságát teljesíteni, mert erre nemcsak .gyermekei szellemi jövője, hanem saját anyagi viszonyai is kényszerítik, a mi az alábbi adatokból is;kitűnik, A k.-ujhelyi< róm., kath. népiskola, melyet körülbelül 200 gyermek látogat, annyira nem felel meg egy modern tisztességes iskola követelményeinek. hogy ha az álliimi iskola felállításával meg nem szűnik, úgyis előbb-utóbb hatóságilag kellene bezáratni. Minthogy az iskola három tanítója közül kettőnek. kik már régebben működnek, az 1803. évi a néptanítói fizetések rendezéséről szóló törvény értelmében f. é. október 1-én 50—50 frt ötödéves pótléka volt esedékes, már is kénytelen 'olt az is-, kolaszék a tandíjakat annyira emelni, hogv e miatt a helybeli polgárság között az elégülutlenség általaim-. Még nyomasztóbb lesz ez évek múlva, a mikor mind a három tanítónak nem 50. hanem mint a törvény világosan előírja egyenkint ötször 50 azaz 250 irtot, összesen 750 frt ötödéves pótlékot lesz kénytelen fizetni a felekezct a mai rendes fizetésen kívül. E mellett el kell készülnie arra is, hogy a tankötelesek számának természetes és fokozatos növekedésével, idővel egy negyedik tanerőt is kénytelen lesz alkalmazni, a nélkül, hogy a városi sznbvenezió növekednék. Mert bizony ma sincs annyira az iskolától elragadtatva, hogy érdekében még nagyobb áldozatra volna hajlandó, a mit igen élesen bizonyít, az a meg nem hazmltolhutó körülmény, hogy n vagyonosabb polgárság gyermekei év- ről-évre nagyobb és keresik fel a zsidó iskolát. Az iskola belső működését ismerjük s így arról ítéletet nem is nagyobb számban közelebbről mondhatunk, jelezzük, hogj’ az iskola óvenkint rendesen I i- nem csak fórái tanköteles gyermekeket — Prágába, a hol valószínűleg hazafiságot és a magyar állameszme iránt való odaadást tőle. Egy hét múlva azt írja Eszter, hogy sokáig beteg vol t, De ha elfognak előbb mint haza érek. — Vagy nem találom hogy nem tudott mozdulni se, nem hogy írni. Ez, a levél eloszlatta Laczi gyanúját. Meg is ir a töPrenkedem? Egyszer élek, egyszer halok, ha főbe lőnek, tanulnak. Azt hiszem ezek után kiki úgyinsoavlekmotbheart mhóag1á3n,ak erről méltó Ítéletet. A róm. kath. iskolán kívül egy zsidó iskola is van Kiszueza-Djhelyen, melynek jelenlegi jellegét csakis arról lehet megismerni, hogy két tanítója — zsidó, mert 55 tanulója közül 31, azaz felénél több, róm. kath. vallásik Énnek épületére ugyanazt mondhatjuk, a mit a róm. kath. iskolára, t. i. minden kritikán aluli. Az iskola csak úgy lóg ég és föld között, mint Mohamed koporsója. Ugyanis az izr. hitközség a tandíjakból fedezi teljesen az iskola költségét. A zsidó gyermekek száma azonban nap- ról-napra fogy s az iskolát a jelenleg oda járó 24 zsidó gyermek tandíjából a legjobb akarattal sem lehetne fentartani. ha a katboliknsok, mint már fentebb említettük, daczára a drága 20 —25 frtos tandíjnak, ni 'g nem tennék ezt. He ez oly bijtony- talan állapot, hogy a hitközségnek arra is el kell készülve lennie, hogy a kath. tanulók, kiknek szülőit az iskola fentartásáhan semminemű anyagi felelősség nem terhel, akármily ok miatt ott hagyják az iskolát. Akkor az 1200 frtra rugó évi fentartási költségeket az amúgy is szegény hitközségnek kellene fedeznie, mert bizony a tanítókat a legjobb akarattal sem ereszthetjük szélnek akkor, mikor mi akarjuk. Ezért -lóg- az iskola ég és föld között.. így tehát mind a két sötét, jövőjű iskola megszűnésével nagy teher és felelőség alól szabadul fel mind a két felekezet. Nézzük már most, hogy az állami iskola nem kiván-e túlsókat a várostól ? Erre: az, a ki a viszonyokat ismeri, csakis azt mondhatja, hogy nem. Az iskolának épületet minden megterheltetés nélkül, aránylag kevés átalakulási költséggel lehet adni. A mostani városházát, a melyből a községnek úgy is csekély baszna van. alakítsák azzá. Ebben az esetben az épülethez tartozó melléképületek lerombolásával és a mellette lévő tér egy részének hozzákapcsolásával udvart kell a számára létesíteni. Ez épülőt jelenleg körülbelül 200 frtot jövedelmez a városnak. Ha az állami iskola czéljaira használják fel, megszűnnék ugyan e jövedelem, de megszűnik a városnak a katholikus iskola részére fizetett 300 frt, lakás és fából álló szubvencziója is, után a pösze lyány után, megcsal a’ téged! Nem hitte! De tudom, hogy önné most kezit-lábát, ha tudná'1 ... Laczi elsáppadt. remegett, majd iszonyút káromkodott, s ha ott van Péter urfi mellette, bizonyosan lelövi vagy agyonsztirja. így azonban nem volt mást tenni, mint válogatott szavakban ráolvasni a fejére a szive lelke kínját. — De miért is nincs most karácsony vagy más ünnep, hogy haza mehetnék? Istenem mert haza tudnék szökni, hogy elpusztítsam azt a kölyköt. — Azt a bolondot ugyan ne tedd, hogy elszökjél, hisz akkor még főbe is lőhetnek. — De minek nekem élni ha boldogságomat ily galádúl ássák alá. — Ugyan az isten áldjon meg, minek azt úgy szivedre venned? „Gombház ha leszakad, egy helyébe tizenhat akad.“ — Óh jajj nekem! De jajj annak is! Laczit nem lehetett könnyen megvigasztalni — Bizonyosságot akart tudni minél előbb. Irt Eszternek. Az nem válaszolt. Irt megint. Akkor az Esz- terék szomszédja irt, hogy Eszterek épen tegnap költöztek el a faluból, hogy hová, nem tudják. Ennyi elég volt Laczinak. Eszter nem írja meg, hogy elköltöznek! Laczi nem volt annyira gyenge legény, hu érzékeny is, hogy főbe lőtte volna magát. „Majd bizony, hogy „Boszút, véreset! De hogyan ? . . . Haza szökjem? ott őket? . . Vagy nem sikerül hozzájok jutnom! — Eh! mit Laczi! Neki ugyan ros.-zúl kezdődött a katona -r.r. Detöredelmesen, hogy már bizony majd rosszat gondolt, me bgjíibüan égette lelkét a jogá-z szó. — Nem is tudta azt kivernihallott valami jogászról, a ki otthon kóborol és bolonditja a fejéből Becsig se. még ott is :iz volt eszében mindig. szegény lányokat, de még egyebet is. . . . Hejh de megkeserűli, tudom! Istenem csak tó vesse Ezért aztán jól leszidta Eszter, hogy fi róla olyat mer a szemét! De hisz az lehetetlen! Eszter nem lesz hotelen soha!feltételezni. - Hátha Dárius kincsét kínálná, ha szegény is, oda De ba mégis! Péter úrfi gazdag és beszédes. . . De csak nemadná-c a becsületet ? Azért hát ilyenre ne is gondoljon Laczi, lesz esküszegő az a lyány ? — Ilyen ellentétes gondolatokmert bizony megharagszik érte. kínozták folyton. Sokat csalódott már életében, nagyon fájt Alig olvassa el Laczi ezt a levelet, mikor előkerül volna néki, ha abban is csalódott volna, a mitől a múltbajtársa Gyöngyös Ferkó s odaszól hozzá: sebeinek gyógyítását remélte. — Hát nem megmondtam ? A sok képzelődés bizonynyal ártott neki, mert — Mit? szorakozottá lett. Hejh katonáeknál pediu minden kicsiségért — Mikor az őszön jöttünk fdfi-h'.. Tudod a gőzösön, büntetiiek kivált 1J.«-»1».JI bol aunvi a goromba altiszt. Ezmikor Kállai Jancsi azt kérdezte tőled, hogy hát te kire hagyod volt az oka. hogy Lacztt mryan mm ig!y nagyságos úr fia, megint otthon csavarog és sorra bolonditja a hűnek találta, mint mikor o-z.-zel oda hagyta. Boldogan tért lyányokat, azok meg hisznek neki, inert nagyon a szájok ize vissza Bée-be hova E-z.U-r 1. L-b i pmitn-.m megérkeztek. De mikor kezdődtek a tavaszi donoriatok s az cgé«z ezridszerint tud nekik beszélni. Jó is, hogy több legény oda van, kiment a nyári táborba, rendetlenül kapta őket s egy-ztr <-!: -mert aligha el nem látnák Péter úrfi baját „Tudom hogy 1 Galambos Laczi komád is szívesen beütné egy pár E.leinte azt gondolta, hogy eltévedtek a levelek; deoldalbordáját, ha látná, hogy csapja a jogász úr a szelet Csóka mikor látta hogy egyáltalában nem jönnek, megírta EszternekEszternek. Mindig is mondtam én Laczinak: ne vesd magad erősen, hogy ezt nem várta volna Laczi olyan nagyon az -t jól járok Zsolnán, 1898. Zsolna és ľVičlék.e. november hú 13. most már állandó rovat marad. — Kloch bárónak, ezen szorgalmáról és crélyességéről hírnévre szert tett polgártársunknak köszönhetjük első sorban, hogy a kassa-oderbergi vasút altisztjei közül egy színész ensemblet szemelt ki, melynek színpadi tehetségét már több ízben megbámulni alkalmunk volt. — Köszönettel tartozunk a közreműködőknek, a mikor még mindig körülbelül 200 írttal kedvezőbb lenne évenkint a helyzet. Ebből az összegből lehetne könnyen és a város külön megtorheltetúse nélkül törleszteni azt a kormány által ilyen esetben kamatmentesen adott kölcsönt, melyet más épületek iskolai czélokra való átalakításakor engedélyezni szokott. Tekinteük továbbá azt is, milyen évi anyap terhet rónak énekesek szereI,eltek néhánv es én é ének é énekesek szerepeltek néhány es mai iskolái a városra s minőt a létesítendő állami iskola. A róni.]^^ a próféta operát is nil kath. iskola fentar- tása közel 2000 írtba, a zsidó iskoláé 1200 -Ht plk(Svptptt iinov ■ 1 ..1 _ 1 _ 1 _• , ■ _ __ W1 m nd. 1 xt. 1’ 1 m 1 mindent elkövetett, hogy fénye írtba kerül, melynek szintén nagyobbik részét a katholi- ktisok -„xi.,.,.- -i- llk- A • ,„v • 1’1 ■_ L'x_ _ — — JL x* 1 L __ 1 xL 1 *1 11 ••_..TL v-lmlin kaSZ szájállUk Is. A jeles V viselik. így bátran mondhatjuk, hogy a ka- tholikusok körüMülszerzett be, azután fölkérte a le nyiskola ének- tanárját, hogy a1 2(100 Irtot, az Izraeliták pedlg 000 Irtot fizetnek évenkmtfelsőbb osztályok legjobb hangi n„.en.^e„ arra a „ana „an ' felekezeti iskoláikra. be. a mely az operában fordul elő. 1 ... . , .............................. Az állami iskolára fizet a város az egyenes állami adó Tanárom mint kedven zét engem is a nagy leányokszerzője. S e i g e r s c h m i d t Rezső a darab főszerepét játszta. után 5% pótadót, mi semmi esetre som rÚgna többre 300 írtnál;kň . i(sn ,m,b(. „ ttatndik osztátvtana megzenésitője S m e h i 1 úr pedig szerényen hÚzta a bőgőt. x _J'- ' _'_'xL k__1 _ mn -_x x x 1 -X XL ' közé jelölt és szepegve léplem be a hatodik osztályban 1 . , . 1 . , 1 L 1 • tandíj czimén számíthatunk vagy 400 irtot; tekintetbe véve artösszegyűlt leányok közé az első próbára. De milyen gúnyosan A is, hogy ; a szegény gyermekek a tandíj alól fel vannak mentve, fogadták engem _ 12enm len kis nesvedik osztályos1 ... . , . • ■ , • „logadtdN, engem az igénytelen ms negyedin oszunyos. sőt ingyen kapnak iskolakönyveket is és hogy az ismétlőnövendéket! Kinevettek mert ir gykedtek reám. Hogyne, mikorh , , _ „ ......... _ , iskolások az 10980/97. sz. mmszten rendelet értdmebenmndig első voltam! (Értem ez latt azt - az első helyet, melyetmaguknak egyet — Ilyen félvállról azonban csak jelen sorok egyáltalában nem fizetnek tandijat az állami iskolákban; végül. k ..kk . „nov a tőtaiek közé állva írója beszél e híres zeneszerzőkről, a .Vadorzó“ megzenésitője (i tanító nyugdijjáruléka 12 írtjával 72 irtot tesz, összesen 772,nzléIihokíellem^ a közé szerényebb. Zenei tehetsége daczára, Smehil úr szerény, mely kerek számban 800 írt volna az a hozzájárulás, melyet évon- kint c „ m i „ 1 erény- egész lényében és arezvonásaiban is visszatükröződik. — . . . ., . , . , i ij- l , „ - n i Szorgalmasan tanultunk (majdnem úgy, mint a zsolnai y g c , . az állam iskolára adnának a város lata, holott az államnak aműkedvelők) s eljött végre az a nagy nap, telve készületekkel ésAzonban Smelul úr arczán volt valami a nyalánk gyermek fentartás közel 5000 írtjába kerülne. Láthatják tehát, hogy ma ez. knov v <71'nnflHr> ÁnAkAlnik a1- a—v v^-^’^1 o o z , z z z zg izgaimaKKai, Hogy a szinpado. n éiieneijüK el: „n. a összegnek négyszeresét fordítják «Mákra a nélkül, hogy egyrájyt, é—és a—a proo- — fétát! ' tisztességes iskolájuk is volna. OTTHONUNK . Első feli épésem. í Még iskolás leányka k oromban egyszer olasz opera1 én át az. .i színházban. Többekkik fárasztó szolgalatok után kevés szabad idejüket ilyen ák. A színigazgató akkoribanhasznos é- .tanulság“ munkával tőlük el, melylyel a zsolna s sikere legyen úgy az estének/özönségnek már több élvezetes estét nyújtottak. _ niégek miatt fényes díszleteket .,, ,F .hó ’-én a műsor. a .Vadorzó ez. operetté s nyiskola. ének- tanáriát. hogy akerülését Mette, de a szerzők nevei nem valónak krtüntetve. A növendékeit arra a karra tanítsaközönség élénken tudakozódott a kilétük után és kevesen. tudták, hogy e darab két hozzáértő vasúti altisztnek a műve. A librettó A zsolnai vasúti kaszinó nem szorul holmi Millökkerekre és Sullivánok meg Straussokra, hanem honi, sőt házi iparral él; ha kell operetté, ha kell dráma, — csinálnak ,szerényebb. Zenei tehetsége daczára, Smehil úr szerény, mely vonásaiból, a mikor egy jó falatot elcsíp, hogy a mama észre ne vegye. Ezen adatok után senki sem kételkedbetik, hogy a képviselő testület az e czélra összehívandó közgyűlésen örömmel fogja a kért dolgokat megszavazni, de mindenesetre úgy. hogy az iskola már ] H99. szept. 1. megnyitassék, mert a városnak minden évi késedelme 3000 írtjába kerül rossz iskolái Soha sem felejtem el azt az érzést, mely akkor fogott el,. ,, D,e ismeri a nyalánkságokat és a jó falatokat és ez jó ■ ' ' lámpaláz Ízlésre vall. színpad, a.díszletek, a nézőtéren ,De ,fogjunk hozzá a .premier“ szgorá kntikájához; , ... .. , , kezdjünk a közönséggel, mert először erre fordult a figyelem. szép jel- i mezekben pompázó,■ .... . .. . <-. ■ ■., ■ ■ ■.. , ,, . ■............ . ....... ,-’Szép számú úri közönség gyütegybe, emelte az est fényét báró festett arezok. mindezek a próbákon egészen másként, néztek ki,,, .• • , . . , • , . • , , i . , , ť . ,1 o p p e r Annin megjelenésével, ki mindvégig derült jó kedvben s ezt mind összevéve, nem tultam eléggé bámulni. Mikor a u - , . . u ___», -j», 1 «. i . _ ...,.., , ,, volt és sokat tapsolt, a mi a közreműködőket felelevenítette. átta, csak tartatott, hogy bátran A . .. ouverture elhangzása ntón. melyet Ripper ott a túlsó oldalon a sarokban", T ,,T • j - f - o„ k t , . , , ,, , , , , , , , Jakab, L u i m d ó r f e r Géza és .8 m e h i I urak művészi megint be kell mennünk. A próbán ezt még nem tudtuk, mert a..., f , •• j-u •• a & r, „ , tökélylyel játszottak el, felgördült a függöny. Vallott e>llnie> c rscbíV j - c cc j kellett állnia s csak kettőnknek Tartalmára nézve a darab inkább bohózat operetté ‘ negész áHítot’ak-v.,.,i. „színezettel. Most valahogyan megértve a dolgot kiléptünk • .f/,f-L , - \ ■ • _ n - n l o . ,. . ,, O Ormai gróf (Mihalusz Gusztáv) szép neje mellett ráveti koszorúval fejünkön, virágkosinal kezünkben s ünnepélyesen .. v-i--- 1 c * 1 f 1 - - A u',-* —-c i-«. , . . J , & . . , . ,y, s m s szemét öreg bérlőjének fiatal feleségére. A bérlőt a gróf előtt , . , , . , , . ot hntve a nagy p,róféta .elé.bévádolják. hogy egy őzbakot orozva lelőtt, mely a . . . . . . , titánunk jött azután a sok nép ünneplő díszben, még katonák is^klahasadékba hullt. E miatt a aróf megharagszik és csak a it, a miért ugyan nem volt nagy, •- , , , ,• . , • •, , . . , , bérlő nejűnek .barátsága árán akar kiengesztelődni, mibe roncorr a tmtnr_ inrct cr a a hl i Iz lmert először éreztem, hogy mi a 1 1 A fényesen kivilágított s 'az a sok felösmerhetlen alak, a s mellett is. De hogy ez az ügy a bürokratizmus labirintjábans sokáig elintézetlen ne heverjen, kérje fel a képviselő testület arendező nagy elfogultságunkat lépjünk ki a színpadra és hogy járás érdemes főbiráját, ki úgy is melegen érdeklődik iránta, . _ m _ q__________ -i _ meg_______ i m j , m megint be kell mennünk. a pió hogy a város nevében személyesen intézze el ezt a dolgot a , . , .. , 1V ' i •• 1 * k •• • • • k tt_____-i „ karnak mindig csak egy oldalor vallás és közoktatásügyi miniszter urnái. Hogy milyen gyorsan. , & , el lehet ily utón ez ügyet intézni, bizonyítja pl. az, hogy ahoz“ kis koszorút a fejünkre, „Néptanítók Lapja“ okt. 13. számában olvasom, hogy Hártfa városa iskolája államosítását kéri és ezért a miniszterhez küldöttséget meneszt, a napilapok nov. 5. száma pedig már 16 bárfai állami iskolai tanitó kinevezését közli. t Tanuljunk és okuljunk ebből! a Az iskola felállítása mellett nyomós érv az i?. hogy a nyitottuk meg a-menetet, virá a kjk mind eltaposták a virágok kár, mert szörnyen nevettünk, h így recseg a papir- virág a lábuk. ■ készülő k.-ujhelyi híddal csatlakozik ide Radola és Budatin- Lehota is, alatt s a kiizönség nem is látja, hogy ezek nem élő virágok, mely községek egyikében sincs iskola; ugyanígymelyeket bizonyára nagyon sajnáltam volna, j < innen jött meg bátorsa gom s úgy leküzdöttem addig lehetne a „F. M. K. E.“ által a Csáky-fúlo alapítvány kamataiból fentiirtott, de de- ficzittel küzdő óvodán is lendíteni, ha az állami iskolában ’ ennek czéljaira egy termet engednek át. Még számos érvet tudnánk az állami iskola mellett felhozni, de azt biszszük elég ez ebből. — Mi a magunk részéről,a mint a felvidéki magyarosodás közbarezosni. igazi hazafias örömmel üdvözöljük magyarságunk egyik erős várának létesítését, a ki- szncza-ujhelyi elemi népiskolát! V.— --a. • érzett zavaromat, hogy azóta sem ösmerem ezt többé. — Az első^ néma jelenétén szerencsésen tú lesve újra ki kellett jönnünk s ^elénekeltük, arait olyan sokáig t nultunk. D,e akkor már daczára, a komoly jelenetnek, alig tarth .ttuk vissza a nevetést, és nenm /mertünk a közönségre nézni, i gy hogy csak egy fényképész kellett- volna s a legjobb profil Ezért ugyan dor- llásban tehette volna a felvételt/ azonban a bérlő érthető okokból bele nem egyezik. — A gróf ,elcsapja a bérlőt — Két álruhába, niég pedig férfi turista ruhába öltözött leány kerül a színre, az egyik választottját keresi, a másik álruhába bujtatott szobaleánya. Előbbi meghallgatva a bérlő panaszát ajánlkozik, hogy magára öltve a bérlő nejének ruháit, elmegy a grófhoz őt kiengesztelni. A grófnak megtetszik a fiatal menyecske, de megtetszik az álnév alatt szereplő főudvarmesternek is, ki mindeddig a gróf nejének udvarolt. — A főtulvar- mester meg akarja vásárolni a bérlő feleségének vele, legalább nem gyötrődöm tovább.... De mégis meghalni boszú nélkül, az nem járja.“ Laczi elhatározta, hogy vár. Vár és az idő vagy a véletlenség meghozza a jó alkalmat. Meg is hozta. Péter úrfi azon az őszön bevonult Becsbe önkéntesnek. Laczi sok mindenfélét gondolt, de mégis érezte, hogy nem jött még el az idő. Várt és szem-' mel tartotta Péter úrfit. Előbb még otthon is utána: akart nézni a dolognak, azért mikor karácsonkori újra haza ment, mindjárt az Eszterék volt szomszédjához ment. — Nem tudja szomszéd asszony, hova költöztek Csókáék? — Soh’ se tudom biz én galambom, felel áz.j Egyszer csak látok nagy pakolást, másnapra már' csak hült helyük volt. — De ki vitte el a sok ezók-mókot? Annák tudnia kell. Hisz Észterüknek se lovuk, se szekerük nem volt ? — Hm bizony! De ki is ám! Hát izé, az a Kis Pali, a kinek az édes anyja a felvégen lakik. — Hiszen annak sincs lova. — Van a gazdájának! — Hát Pali elállott? — De el ám! még pedig a Nagyságos árúkhoz. — Hanem ón többet nem mondok, kedves öcsém, mert baj lesz belőle. — Jól van szomszédasszony ne is mondjon többet, csak úgy tudom már én azt, mint maga: Csókánkat a nagyságos úr fia, Péter úrfi, költöztette el. — Na ha olyan jól tudja öcsém uram, minek kérdi ? Nekem azt mondták, hogy kivágják a nyel- gálást kaptam, de hamar elfelejtettem a dicséret utón, mert a karének jól ment s így végeztem be első felléptemet Azóta már sokszor volt alkalmam a nagy közönség elé lépni s gyermekkori emlékeim között kutatva. elmélyedve nézem vemet, arra pedig szükségem az uramat? — Köszönöm kedves az én dolgom. — Ni Laczi öcsém, a feljegyzett napokat, előveszem a szuúapokat. - több emlékeztető apróságot De daczára a -ok buzdításnak, melyet minden oldalról tapasztaltam, meg -ein voltam képes magam elhatározni. hogy arra a pályára lépjek, hol a sok külső máz és jelmez ragadja el a hallgatót egv szép és bűvös világba. ’ E1Í8. Operette premier Zsolnán. Ne tessék nevetni. Mondok még többet: saját s z o r z e m é n y ü Operette premierje Zsolnán. — Haladunk, még pedig nagyon és minden téren. Gyakran olvasunk a „Zsolna és Vidéke-hasábjain czikket vagy közleményt .Haladunk- czimmel és ez .tartott menyecskét, mi több élénk és meglehetős sikamlós jelenetet adott, de végre úgy az udvarmester, mint a nő kilépnek inkognitójukból és kisül, hogy a főudvarmester báró Kövi, a grófnő fivére,, a leány meg a gróf valószínűleg régen látott nővére és mindkettőjükből egy pár lesz. Csak Tóbiás, a szegény bérlő, maradt a.pácz- ban“. de azt is kimenti a szerző, kiderül t. i. hogy nem őzbakot lőtt, hanem a saját szamarát lőtte meg és az igazság hiteléül el is hozzák a, csacsit a színpadra, .aki- minden lámpaláz és valószínűleg minden előzetes próba nélkül derekasan megállta helyét. „ Az egész dilettáns szinésztórsaság kitünően játszott, sőt egyesek határozottan a dilettantizmus fölé emelkedettek, úgy Seigersehmidt úr, ki egész színész. Seigerschmidtné és Piacsek van, mert mivel kormányozomAranka úrhölgyek, kik fesztelenül játszottak, Piacsek Kamilla es szomszédasszony. A többi - már nem akar tón valami bolondot elkövetni? Még azt mondják én vagyok az oka. — Dehogy, dehogy. E gy léha lányért nem érdemes. — Nem is a, kedves Csóka Eszter az előtt is csak lásson más utón, ilyen deré ujjúra kettőt is. — Na jó; Isten áldja ■ öcsém. Higyje meg, hogy az a ámította magát. Hanem maga is : katonalegény kap ám minden meg, szomszédasszony. Laczi szeretett volna i. Eszternek utána menni, nem is. Szerette volna szemére lobba itam hűtlenségét, de ez kevésnek látszott. Az a másik, az a más k, az járt folyvást az eszében, az nyomta a lelkét Azért csak visszament Bécsbe. Jöttek a nagy hadgyak >rlatok. Fáradságos, de vig napok is ezek; nappal kergetőzn k, kik este egy korcsmában kaczagják egymás dolgát. Cs k Laczi volt szótlan ilyenkor is. Egy nap a Lacziék cs vonult el, mikor a völgyben szalagos sapkájú „ellenség“. Felugrálnak túlnan is, apata épen valami domb hátón egyszerre csak feltűnik a fehér üzelnek. Mikor eloszlik a f ist, zavar látszik az ellenfél táborában: le is fújnak csakha mar. Ott visznek tábori tévedésből éles töltéssel lőtt ágyon egy önkéntest Valaki a bolond golyó szíven találta. . . Katonadolog, megesik ez máskor is.. Zsolna és "Vid-élte. november hó 13. Zsolnán. 1898. . ÚJDONSÁGOK. tárhoz vezeti Kotor á 1 Valéria kisasszonyt, N o- vorál Gusztáv tanártól, a moly élénk vitára adott alkalmat, Béazt- vettek a Prisnila Mária kisasszonyok behízelgő szép hangjukkal elra adtattak a közönsé ét vezéiftinifó kedves leányát. Az örömszűléknok és jegyeseknek vitában: Kneppó István, Bakos Mihály, Szlatinszky Antal és g g . . Ricz Károly ág. ev. lelkész. Ezután az elnök indítványára. \ mi a szerzőket illeti. >elger>elinildt idővel olyan rlégszívói) esőbb üdvözletünket! — Népiskoláink ügye. F- hó 7-ón látogatta meg K tSróth Péter tanár úrnak az élvezetes és tanulságos előadásáért író lesz. mint a milyen jó finesz; Smehil úrnak halmozottan y . g g ősz t k a Mihály megyei tanfelügyelő városunk népiskoláit. jegyzőkönyvi köszönetetet szavazott a közgyűlés. — A vita sz p m n e e s ge vau: a z - m - e . -zu eme en Tapasztalatairól, melyek a mai állapotok teljes tarthatatlanságát utún a járáskör tiszteletbeli elnököt és könyvtárost választott. az omerture. a ka- k.ikdal é- a z.ir<> indul. . Idővel eredetibb p , y p g bizonyítják, a városi elöljáróság és az illető iskolaszék! elnökök Tiszteletbeli elnök lett: Rí ez Károly, könyvtáros: K u e p p ó zenét is főz produkálhatni Meu kell emlékeznem a súgóról y , g előtt .számolt be. Ezek szerint úgy a helybeli izr. népiskola István. Elnöklő ezután jelentette, hogy az egyesületbe mint - nagv e smere essegge vegez e sz . A kbzoWM'g mi mulatott, sokat tapsolt e? a ................helyiségeit elégteleneknek jelentette ki, de főktip a leányiskolát pártoló tagok beléptek: li h e r József u baáiii áll. isk. vógkép meg nem felelőnek találta. Xz utóbbi tanít ványainak gondnokság elnöke Ri c z Károly ág. ev. lelkész és A n d o r őrzőket, valamint a közreműködőket gyakran hívta a g p g . y felét sem képes rendes oktatásban részesiteni. ami egy ily István jegyző urak. Miután az elnök a legközelebbi ülés helyét lámpák elé - Az előadást tánez követte. 0. folyton emelkedő városban már a közel jövőben kész Á l s ó-D r a s k ó c z r a jelölte ki, az ülés déli 12 órakor véget -veszedelmet jelent. A róm. katb. fiúiskolánál a hiányzó .>. es (>. ért. Délben a Porazik-féle nagyvendéglő éttermében társas osztály felállítását sürgette. Szép, igen szép, de mai viszo- ; ebédre gyűlt össze a testület, a mely alkalommal szebbnél szebb nvaink között hol és miből? — Ismételve foglal- I koztunk már köszöntők hangzottak el népiskoláink és közművelődési ezekkel a tűrhetetlen anomáliákkal, nem ismételjük most egyesületeinket felvirágoztató tanférfiainkra. Ebéd után az - - Szalavszky Gyula v. b. L f.. ki eddig hazánk kértégebben tett megjegyzéseinket. üveggyárat tekintette meg a társaság, a honnan tanulságos és igen terjedelmes és úgy politikai, mint m m/etí-égiI . -ak azt kérdezzük: belátja-.' már polgárságunk s a- J á i é r d kellemes emlékekkel eltelve a nap eseményeinek kedves hatása tekintetben igen nehezen kormányozható megyéjének állotet k é b e n az állami népiskolák elkerülhetetlen voltát? v alatt ki-ki saját fészkébe tért, hogy folytathassa áldást hozó az élén, végre elnyerte annak a kívánságának a telj, -edését, Egy kis korteskedés. A megyei bizottsági tagok működését hazánk tanügyénok minél nagyobb hogy az egyik terh. t levegvék válláról. Miden O helsegeválasztása, mely városunkban szerdán, f. hó. lo-;in történik meg. felvirágoztatására. felmentette l'v- z-oriy megvetlek é> városának a főispánetz idén némi mozgalmat hoz a polgárságba. A korteskedés, — Magyar prédikáczió. Mint értesülünk ezentúl a médtóságátéd. egyúttal l e g m a g a š a b b e 1 i s m e r é s ejóllehet elég intenzív, csak a színfalak inogott folyik, a nyilvá- helybeli irgalmas nővérek templomában a rendes vasárnapi S t fejezte ki neki ott teljesített hű é- odaadó niiink;i"ág.':é:tn. osságban keveset láthatni belőle. — A vidéken IS csendesebb órai sz. misével kapcsolatosan m a g y a r n y e I v ü szent Pozsony városa pedig nem fejezhette ki méltóbban bálájáltesz e választás, mint volt három i évvel ezelőtt, amikor beszédet fog tartani G ál i József árvaházi és gymnasiumi távozó főispánja iránt, mint hogy díszpolgár ónakfénykorát élte a néppárti moz- | galom. I gy látszik — vidéki hitszónok. Nem méltányolhatjuk eléggé ezt a valóban dicséretre választotta meg. A fejedelmi kegy nek ez a ténye, melyet atudósítóink értesítéseiből veszszuk e hitünket tahin az. egy méltó elhatározást, mely, mint azt már kifejtettük, nem csak kormánya alatr állott törvényhatóság oly megható módónKiszuvza- l jhely kiléteiével, hol erős ellentétek mutatkoznak, régen érzett hiányt fog pótolni városunkban, hanem igazán bővít ki. a köszönet és a raga-zkoda-s két nvilv.-múlásánakmindenütt sima lefolyásuk lesz a választásoknak. Az eddig fontos kulturális és erkölcsi tényezővé fejlődhetik. eme ismert jelölésekből is azt, kóv étkeztetjük, hogy most a - Szerencse föl! Ily czimü ismertető lap jelent meg higgattabb elemek lesznek mindenütt túiysúlyban. — Zsolnám Fekete Károly a m. kir. os ztálysorsjúték föeláriisitójána k találkozása jogos önérzettel töltheti el a kitüntetett fértiút.hol két megyei bizottsági tag választandó, négy jelöltről is beszél Budapest, VI. Andrássy-nt 10. kiadásában. mely képes de belső megnyugvást is adhat a sokféle nmgtámadtatás ésa hír. Ezek volnának Hajdú Géza. kir. táblai bíró, llualszky I illusztrácziókkal ellátott ezik- kekben ismerteti az kaján niegrágalmaztatasnak kitett politikusnak. Mentsenliéla. városi h. biró. Tvrdy István, városi albiró és Cselkó osztálysorsjátók intézményét.. Ezen érdekes tartalmi! lapot egy UJ lendületet ezekből, hogy teljes erejével szentelhesse,h>zsef. nyug. ig. tanár. Az elsőről azt hall- | juk. hogy a várnai levelező-lapon kifejezett óhajra bárki ingyen és bérmentvo magát most Trenesén vármegye vezetésének: mert barkerületben szándékozik fellépni, így tehat zsolnai jelöltetésére kapja meg. A III. sorsjátékra vonatkozó rendelések ezen elismerjük a megye haladását eddigi kormánya alatt és bárnem fektet nagy súlyt; a többi három között már komolyabb elsőrangú főelárusitó által gyorsan és pontoson eszközöltetnek. bakival tartozik neki e megve számos kiválóan todoslehet a tusa, mivel különösen az utolsói helyen említett úr füge ------------------------Szerkesztői posta-------------------------- kdioizsággalz-érd. kének felkarola-aért é- létv-lté-eélt. mégl- vantevékenységét fejt ki saját jelöltsége érdekében. Gerő Lajos. Köszönet szives éprdeklődé.séért, közelebb sorát még itt igen -ok tenni és javítani való, mi . gy talpig férfiú — Esküvő. 0 r y á n Ede dr. zsolnai orvos, kiríj csak ejtjük. D. M. Baán. Lap megy. S. barátunknak, kinek su/yos bajáról ambieziojat kielégítheti. Ezt várja e megye népe az óa minap jelentettük, hogy az újabb kor igényeinek megfelelő . . a n. ap megy. . ar tun na , ne su yos aj r g . gy p csak most értesültem, adja át tiszteletemet. Levélben többet. kiválói tehetségétől, ezt kéri ismert jóindulatától. E- ebbenfogorvosi műtermet rendezett be. f. hó 15-én üli megnesküvőjét T. munkatársainkat kérjük szíveskedjenek bennünket a az érmleiiib.-n c-atla- kozunk mi is teljes odaadással aChotzenElla kisas.-zonynyal. Az előkelő nász, mely vidékükön végbe menő megyei bizottsági tagok választásának nmgveszerte örvendezek ezreihez, hálát advan aZiegeuhalsban i.Porosz-Szilézia) megy végbe, több zsolnai és eredményéről értesíteni. gondviselésnek, hogy főispánunk most megint egészén anagy- bittsei családban élénk , érzelmeket kelt. miénk. ' Járásköri Ülés. A vármegyei általános t.oi.’ó-test ilet sa.? sz árverési hirdetmény. 1898 A zsolnai kaszinó valasztinanva f. l|ó, ff-énb a á ni jarásköre f. hó 5-én tartotta 1 őszi ^ését Z a y-U g r ó c a nagy-bittsei kir. járásbirfiság mint telekkönyvi hatóság gyűlési tartott melyen a kaszinó jövőjét biztosítóz o n. Xl ülésen a kötelező | tagodé) kívül, a felekezetiek is szép közhírré teszi, hogy Maclialiezky szül. Kleherik Ilona , végrehaitatönak Pavel ka Ferencz és neje szül. Baránek Mária intézkedések kerültek szoba. Lapunk egvik minapiszámmal je- l lenf.-k meg. — A járáskör elnöke Szavrsnk Jó- j végrehajtást szenvedettek elleni végrehajtási ügyében 33 frt 75 kr. számában közéltük mar a külön e tervezet ké-zi*z-ef poig. isk. igazgatói szépen átgondolt megnyitó bc.-zedc!.n tőke és csatlakozás folytán több társvégrehajtató követeléseinek ......... re kiküldött bnott-ag all.i-togl.dá-.ít é- mo-tmegemlékezett az országos gyászról, mely Erzsébet királynénk kielégítése végett a nagybittsei 2ti7 sz. tjkvben foglalt végrehajtást megnyugvással konstatáljuk, hogv a kaszinó, választmánya szenvedettek nevére irt 480 írtra, 319 sz. tjkvben foglalt Baránek , , szerencs t en a a ta oru t nemzet n re. a a szeretet s Mária nevére */, n szben irt 134 frtra, végre az 62fl sz. tjkvben foglalt élénk eszmecsere után egyhangúlag magaeva tette ezt. I. huhála hangján szólott M e d n y á n s z k y János vármegyénk volt Baránek Mária nevére ’/, részben irt 6 írtra becsült ingatlanokra a 27-vre fogjak az egyesület rendkívüli ,. .gyul.-etelső királyi tanfelügyelőjének elhunytéról. — A gyiilé.- bírói árverés utóajánlat beadása folytán elrendeltetvén megtartására egybehívni, melv arra lesz hi.itva lóg, a K.onii.. fennalla-atmegnyitása után S r ó t h Péter tanár elszavalta saját .Erzsébet határidőül f. Avi nO" vember hó 2S-ik napjának d. u. 2 órája a bittseí f. Intek z > - u- ként.- lufohigy l.-t-1 elfogadja, vagy , In— já- riísbiróság 6. számú helyiségében kitilzetik. — Kikiáltási ár a ,r királyné emlékezete" czimíí ódáját, a melynek tartalma-, beesúr. — Árverezni szándékozók tartoznak a becsár készpénzben e _ \,.,nakarunk im-r i -métk'-. kb. e.nl azut tart, /kódunk i vagy óvadekképes értékpapírokban a kiküldött kezéhez letenni. . -óWdhttsén, a kir. járásbíróság, mint tkkvi hatóságnál, 1898. évi szeptember hó 22 én. _ \,.,nakarunk im-r i -métk'-. kb. e.nl azut tart, /kódunk ,r ivarlamynint eelmőadáesziemeodcozrámval. a kön,nyaekimgehyantoett a ahraallmgaató, f -v íz -z iiev.t i d. d ;-m, o.- un ( - ik '• közönségre. Ezután következett egy paedagogiai tétel. _a fegye- _ .........m bog. .iji,,,, hiv.taozv.y a mo. ,i 1 i tag.. h iza ia-lem ;vz iskolában", szabadon előadva S r ó t h Péter m -z-égeie a in igya'-ág szent ligy. I-Vstul. ,.t.-jlu oiet. hogy teljes «Zlí III 111 ill jekniouk m.g g7-iki ujuU..;,, h„t mglallafmd. alh.-t e nagytonto-ágíl kulturális m- t./eof.y m.L.ť m.iy mhmka maz.ar-ág e-akiiem .gyof.ih valódi tar-adalmi képviselője. Esküvő, .-zadanov szkv Lipi t. a ma- .n va-dah búzáim n-ztvi-eloje. f. h • JU-án ‘‘ helybeli p.ebánia templomban ol Dr. Sporzon Gyula, kir. járdsbiró. Kérje, Gmtinenfal l (ompany. oilághíru spanyol és portugál, . borait Sherry Portbor Malaga Madeira Tarragona stb. Kaphatók az összes finomabb fiiszer és csemege kereskedésekben,. oalamint poharanként az előkelőbb szállodák, kaoéházakés oenddglökben. Styálfiók: Budapest ’| csakisi íVKbssuth Lajos és Ujoildy uleza, sarkán, a GentryCasinooalszemben,. Zsolna, II. évfolyam. 47. szám. 1898. november 20. ZSOLNA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Felelős szerkesztő: Dr. |!AYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illfctő közlemények ezimzendők. Kiadó és laptulnjdonós: Áldori Manó hová az előfizetések, hirdetések, reklamiézidk és pénzküldemények intézendok. Azon korszakban, melynek szabadságharczárói még mindig csak lelkes dithi- rambokban tudunk beszélni, az államférfiak egy nagy és kiváló csoportja képződött, a kik híven követték a magyar tradicziónális politika szellemét. Azon politikai hitvallás, melyet, ők a magukénak vallottak, a két szélső politikai szekta között foglalt helyet, a re- akczionáriusok és radikálisok szektája között. Ök nem voltak sem udvaronezok fölfelé, sem demagógok Ibfelé. Nem hízelegtek a népnek a korona rovására és nem mellőzték a nemzetet a korona érdekében. Korona és nemzet között nem láttak ellentétet. Nemzet és korona nem látszottak előttük oly tényezőknek, melyek ; ellentétes jogalapon állanak és különböző jogkörrel bírnak. Egyenjogú faktoroknak tekintették mindkettőt s mindkettő jogát és pmijíikai értékét respektálták. E politikai Áradásból folyt természetes törekvésük. jEgyeßiteiii a koronát a nemzettel, véget vetpi a káros viszályoknak, megadni a népnek ak annyira óhajtott békét, kölcsönös támogq|asbau kerpsni az igazi rendeltetést és fokozni a nemzet közgazdasági erőit- ez egyik elsőrangú czéljuk volt. A „legnagyobb' magyar“ kitűzte a magyar politika legeminensebb föladatát, midőn kijelentette, hogy csak vagyonos és gazdag nemzetek lehetnek igazán szabadok. E kijelentést, melyet a kioltott élet szentesített, meghallották a hatvanas évek nagy állam- férfiai. Dolgozni akartak, mert csak a munkától lehetett várni a föltámadást. Az a nagy vulkanikus kitörés, mely igaz, hogy varázs- szerű látványaival elbűvölte az egész ezivi- lizált világot, eltemetett mindent, a mi élt, virágzott, fejlődött, táplált és nemesített. A láva tüze kioltott minden életet, S magyar ipar, lendűl fel szózatára S magyarul- imák üzletkönyveket És füstölög a felföld számos gyára, A szegény népnek adván kenyeret. Értünk munkál,, küzd, fárad nappal éjjel. Nekünk meg rendel „munkaszüuetet“ S inig takarékos mások -erejével, A magáéval gondol keveset. De bár 'titánerő feszül erében Lerogy a roppant munkasúly alatt És összedől az élet-út felében És véle Ind meg sok nagy gondolat. Mint egy napszámos, úgy halt meg, szegényen, A munkának rajongó bajnoka. Oly hősileg nem hal meg csatatéren A honáért elvérző katona. Oh mert harezohn száz kísértés ellen Jellem — vitézség nélkül nem lehet! S a „vasminister“ állt rendíthetetlen: Talpig erő, akarat, becsület! Mint egy napszámos, úgy halt meg, szegényen, Örökbe hagyva ragyogó nevet, A melynek fénye, túl .a határszélen Dicsőséget a magyar népre vet Oh. de ne mondjuk, hogy meghalt szegényen. Hisz áldást ma is milliókra ont. Csak el ne hányt von’ élete delében, Hová emelte volna még a hont! Előfizetési árak: Egész évre ..............4 frt Fél évre ................2 frt. Negyed évre............. 1 frt. Egyes szám ára 10 kr. Baross mint államférfid. Irta: Veszély János. ; Erczbel'mtött alakja ott áll már a vi-hlgkci’OKkeilclcm és forgalom keleti gócz-pohtja előtt. Háta mögött büszke diadal- kapu módjára emelkedik a kolosszális pályaudvar, melyből naponkint a vonatok százai indulnak ki, hogy befussák az alföld délibábos rónáit és megszüntessék a távolságot, mely a magyart elválasztja a magyartól. Előtte pedig a tágas és hosszú Kerepesi út nyílik, mely maholnap kiér egész a Dunáig és akkor majd látókörében föltűnnek az ő hajói is, melyek a Vaskapu sziklatorlaszán áttörve idegen habokon rohannak tova, hogy idegen partokhoz vigyék Árpád földjének terményeit. Magyarnak szemében ez a szobor mindenkor a hazaszeretet és munka legdicső-ségesehb symboh.ma lesz, melyet mindvégig a' tisztelet és bámulat legnemesebb kultusza fog környezni. Hirdetni fogja az eljövendő századoknak B a r o s.S Gábor.lángeszét, mely mint valódi lángésž a semmiből teremtett sokat; tiszta karakterét, mely az ókor klasz- szikus jellemeire emlékeztet; akaraterejét, mely előtt meghajolt a lehetetlen és munkaképességét. mely gyűlölte a pihenést. Maga ez az érczalak egy nagy korszak monumentuma, a merész eszmék és a titáni küzdelmek nagy korszakáé. Egy nagy és hangos bizonyságtétel azon politikai irány helyessége mellett, melyet ő követett és melyért ő küzdött. Ez az irányzat látszólag Széchényi István gróf szereplésével jelenik meg a magyar históriában, valójában pedig visszavihető a magyar monarchikus állam megala- pitásáig. A „Zsolna és Vidéke“ Tárczája. BAROSS GÁBOR. — Szobra leleplezése »lkai mából. — Baross Gábornak szobrot emelőnek A budapesti pályaház előtt: Oh jertek, jertek felvidéki népek, A magyarokkal ünnepelni őt! Te légy első Trencsén, a koszorúddal. Mit kegyelettel fűz a háládat, Mert senki annyit a bajoddal, búddal Még nem törődött mint e hű fiad. Oh, mert kemény vas volt csupáii a karja, De szive szinaranyként puha volt: . Hajlitbatatlan volt csak akaratja, De szive szép és jó felé hajolt; Ott mert haladni vakmerő erélylyel A legnagyobb magyarnak nyomdokán: Évezredes sziklákat döntve szélylyel, lm bátran lejt hajónk a vén Dunán. „Kötelesség“ volt mindig jeligéje, ■ Mit folyton teljesitni oly nehéz, ■ Mert ott kisért az ember kedves „én“-je Es szól: „No légy te másokért merész! Ha bizton ülsz a puha bársonyszéken, Ne menj döngetni makacs Vaskaput S ne törd fejed, ha minden alszik szépen, Hogy „zóna“ mellett olcsóbb a vasút.“ Hirdetési dijak: Egy 3-szor hasábzott petjt sor 5 kr. M ÉGJELESIK: MINDEN VASÁRNAP. Kéziru/ukal nem mhmk riaaza. elhamvasz- tott minden alkotást. Világos után romokban hevert Szent István állama. Tehát békére volt szükség, mert dolgozni kellett. Dolgozni kellett, mert a romokból egy nj világot kellett megteremteni. A haza bölcse és a bajor erdők jótékony tündére, Deák Ferencz és E r z s é bet királyné ő felsége megadták a béke áldásait. Kora tavaszszal, midőn a meleg napsugár feloldja a föld jégrétegét s a zöld fűszálak feltűnnek, az ibolyák megjelennek és az életerők működése mindenütt érezhető, ez az időszak emlékeztet a batvanhetes év érájára. Megkezdődött a munka. Javában folyt s akkor jelent meg ő, a munkaerőnek ez a gigásza. „Csak gazdag államok lehetnek valóban szabadok." E szavak csengtek füleiben, midőn íróasztala mellett dolgozott. A mivel Széchényi István lelke volt betöltve, ugyanaz lebegett Baross lelki szemei előtt. A diadalmas. a vagyonos, a fejlődő, a hatalmas Magyarország képe, ragyogott előtte. Hogy ezt a magas eszményt, melyről alig mert énekelni a múlt század lantosa, elérje, azért fejlesztette a vasúti hálózatot, szervezte a dunai Hottilát, megtörte az osztrák „Lloyd- hatalmát s monopóliumait, teljesítette, a berlini szerződésben reánk ruházott kötelességet, fejlesztette Fiúmét, regenerálta egész közgazdaságunkat, megalkotta az ipar és kereskedelmi alapot, támogatta a hazai ipart, államosította az idegen vasutakat, szóval ezért a czélért megtette mindazt, a mit tett s a mit tehetett. „ Függetleníteni Magyarországot Ausztria anyagi érdekeinek befolyása alól, emancipálni a magyar közgazdaságot“ — ez volt hirdeted, Hogy kell szeretni a magyar hazát Itt. Magyarország lelkes nagy szivébe lm érezben áll Herakles alakod, Mint tenszivedben állt a haza képe. S jelképezvén az érezakaratot Leszólsz a haza minden gyermekének: „Kövessetek csak mindig engemet! Á munka, munka csak valódi élet S ez legszentebb erény a föld felett!“ Vándor Soma. S tovább szól az önzés kecsegtetéssel: „Szerezz magadnak óriás vagyont! Áz alkalmat, ha megragadni késel, Nem vagy politikus, hanem bolond!“ De nem hallgat a csábitó szavára, Öt csak a kötelesség hatja át, És nem gondolva soha önmagára Nagyítja a hon hírét, vagyonát. Egyetlen gondolat vezérli, mindég: Szabaddá tenni téged, nemzetem! Oh, mert igaz önállóságod nincs még, Ha itt nincs ipar s; kereskedelem. De ne sirassuk most a veszteséget, Hisz oly sokat nyerőnk mi általa! A nagy tettekhez nem kell hosszú élet; Ki mennyit munkált, annyit élt vala. Mert a természettörvény áll szilárdúl, Hogy -Itt a munka nem vész el sok’ sem!“ S e halhatatlan, önzetlen munkábúl Épül fel örökléted nemzetem! Nem is haltál meg, népem nagy munkása. Kit Hellas, bizton istenítene, Te tőled árad a példa varázsa Kötelességtudásnak szelleme! Te tőled árad szét a honszeretet A szép felföld hideg hegy-völgyin át S szavaknál hangos!) tettekben november hó 20. Zsolnán. 1898. lelkének egyik legnemesebb törekvésé. Hegy mily kedves volt előtte ez ;t törekvés, azt abból a hatalmas es indulatos kitörésből lehet megítélni, mely Öt valósággal extázisba hozta A nemzeti érzés. a hazafias érzelmek ereje, a nemzethez valö szeretet es rao:i'zko. helye volt ez, melyhez sok szép emlék fűzte. Itt készült vizsgálatra; itt pihente ki fáradalmait és szerelmi vallomását ezen a helyen fette Irmának. Még egyszer látni akarta ezt a helyet elmondani keservét a három hársfának és imájával akart Istenhez fordulni. Elérkezett augusztus vége, elbúcsúzott szüleitől. testvéreitől és szép reményekkel ült fel a vasútra. mely őt abba a nagy városba viszi, melyet eddig vsak hírből ismer. Irma a válás után nagyon izzatott volt, mindig csak Kálmánt látta, csak őt hallotta. Elképzelte őt, mint férfit, ki újból meglátogatja őket. — elpirul és szive hevesebben kezd «lobogni. Az idő’ azonban villámgyors szekerén tovább haladt. Hetek hónapok és évek is elmúltak már, de Kálmán nem jön. A szép bakfisből még szebb hajadon lett. Karcsú termete, hullámos szőke haja s szép fekete szeme elbájolja az embert Ö az ideálja minden helybeli fiatal embernek és kegyéért egyik jobban versenyez, mint a másik. Körülveszik, mint a méhek tavaszszal a nyíló bimbót és nem engedik, hogy a nap első sugara érje, mely oly édes; de elhagyják, mihelyt a nap teljes fenségében felragyog. Kálmán emléke mindinkább háttérbe szorult, de egy-egy hírre, mely Kálmánról szírit, fellángolt a régi szerelem Irma szivében, maga elé varázsolja Kálmán emlékét és emlékezetébe juttatja szavait s fogadalmát. Már hatodik éve várja és Kálmán nem jön. Visszavonult ilyenkor kis szobájába és keservesen zokogott, mert környezete ostromának nem tud ellentállani tovább. Hisz nem is csoda, ha féltik múló szépségét, mert huszonkét éves már. — Egy kis beszólni valóm volna véled, mondja egy nap az édes anyja. Irma félő tekintetet vet reá mintegy sejtve a közeledő vihart. — Ismered viszonyainkat, szegénységedet. Szükségtelen tehát fejtegetnem és azt is tudod, hogy a tizenhatodik tavaszon már régen túl vagy, remélem tehát, hogy felhagysz már régi makacsságoddal. M. Bertalan megkérte kezedet s az eljegyzéshez már csak beleegyezésed szükséges, a többiről gondoskodtunk már. — Nem lehet anyám! — Ugyan miért ne lehetne, tán csak nem gondolod, hogy Kálmán érted jön ? Azt verd ki fejedből, mert Kálmán most már miniszteri hivatalnok, neki pénz kell, mi, pedig nem adhatunk. M«*g- szereted idővel Bertalant is. , , -p- És ha nem szeretem meg ? — Akkor megszokod! Kálmán elérte végre hivatalában azt az állást, hogy a nősülésre gondolhatott. Mily öröm sugárzott arczából, midőn megkapta az előléptetéséről szóló „dekrétumot“. — Szabadságot kért, hogy beválthassa végre, oly hosszú idő után, Irmának adott szavát. Szemei ragyogtak a boldogságtól, midőn már bent ült a vasút kocsijában, mely őt íme már nagyobb gyorsasággal viszi vissza abba a városba a honnan hat év előtt elindult. Viszontláthatja azt. a kiért küzdött, kiben minden törekvése ormolt és szülei iránt is leróhatja háláját. Nagy zajjal robogott a vonat a rendeltetési hely állomására. Kálniári csakhamar kocsi után nézett, hogy behajtasson a városba. — No mi újság a városban, kérdi a kocsistól. — Hát mi újság volna kérem alásan, házasodik a fiatalság. — No, no, ugyan ki ? —■ Gazdaghy uram fia is ma nősül, a legszebb leányt veszi el, pedig bizony kérem alásan nem érdemölte meg. Kálmán nem kérdezősködött tovább, tudta, hogy az nem lehet más, mint Irma. Nem tudta hirtelenül, vájjon valóság-e vagy álmodik, hogy ott a hová szive vonzotta, félelem fogja el, félelem oly meglepetéstől, mely szomorú eshetőségeket idézhet elő. — Lelki ereje azonban nem hagyta el, szembeszáll azzal a hölgygyei, ki megszegte fogadalmát — A lakodalmas házhoz hajtson, parancsolja a kocsisnak. Már hallani • véli a mulatőzók éktelen zaját és látja Irmát, mint ül ott fátyolosán vőlegénye olda- : Ián. Fejébe tóiul a vér, midőn erre gondol. — És ime nem csalódott, most fordul be a kocsija Irmáék utezájába. Düh és megvetés hideg borzongása között révedez lelke, de nincs ideje gondolkozni, mert ott tdl már a kocsi az ismert ház előtt. Sápadt arczczid, de szilárd léptekkel halad át a lakodalmas népen — ott fenn az asztalfőnél, „ott a vőlegény mellett, ott látja fehérben Irmát. Orü- letes fájdalom nyilai át rajta, szende elhomályosodik, kezét felemeli. — de felugrik onnan az a halavány leány, Kálmán nem hall, nem lát — Irma ott csüng nyakán! _ És körülveszi őket a vigadó násznép és elsőnek érti meg Anna — Irma bugának — szavát: „Beh szép is magától Kálmán, hogy igy lepett meg lakodalmam ünnepén.“ — Anna, — nem Irma? . Most tudott már vigadni Kálmán is ott fenn az asztal fejénél. Bérezi M. Géza. Anyakönyvi kivonat. t évi október ho Iá-tői nov. la- ig. Kada István gyermeke Bubik János Károly Kornélia Pokorny István gyermeke Ilona, Mária. Stefáiiia és Nepomuczena Sehluchta Gyula. István gyermeke «»Iga, Mii Krusch Károly gyermeke Rudolf Porjesz Matejka János Salamon József Olga Szkupeny Paulina Rudolf törvényt. Steiner Eile Löwy Fülöp Ifj. Biringer István Bittera Sándor Schuszter Vilmos utónevet nem kapott Hoffmann Nándor. F Matusik Sándor gyermeke Margit u. n. még nem kapott or gyermeke Slária. Alice Hiszem Sámuel „ Klára Halálozásuk: Pokorny József. Pokorny Ferencz. Prohászka Olga. Aiiler Alajos. Foltin Mihály. Rajmuiid, Pács Ferenczné szül. Schneider Julianna. Lőwy utónévtelen. Kováesik Mátyás, Hünner Géza. Házeissáifok - Axelrád József — Glasel Leontin. Kopeczky János — Genda Johanna. Kohn Gyula - Lőwy Teréz. Rózsi. Kohn Ernáiméi — Langfelder Róza. Puchin- ger János — Érti Franczi-ka. Aloysia. Duschnitz Jakab — Ripper Leontin. Gries Antal — Megony Johanna. Junek József — Kemka Mária, Závadszliy György — Majtán Anna Kihirdetési esetek: Szadanovszky Lipót - Nevorál Valéria, Mária, Gizella. Ozv. Pokoj János — Holubek Teréz. Plavics Ferencz — Tvrdý Mária. Józsa. Taub Mór, Mózes — Milch Anna, Háni. Lőwy Jakab — Rosenzweig Regina. Hailiila Pál — Vlk Gy ureso Zsuzsanna. -A. legközelebb eső vásárok. Predmér: marha vásár november 22. kirakó _ „ 2b. Várna: együttes vásár november 2S. ÚJDONSÁGOK. — Baross szobor leleplezés. A Baross-szo-bornak mai napon végbemenő leleplezési ünnepélyén városunk: Dualszky Béla h. városi Kiró. idb. T vrd y István másodbiró és Milecz János képviselő-testületi tagból álló küldöttség által van képviselve. — Kinevezés. O Felsége a király C h u d o v- s z k y József ka—ai kir. aljárásbirót kir. törvényszéki bírónak nevezte ki a trencséni kir. törvényszékhez. E kinevezés Trencsénben, mely Chudovszkynak szülőföldje, széles körökben kellemes meglepetést keltett — Rejtélyes eset. Múlt vasárnap, f. hó 13-án egy öt tagból álló vadásztársaság haladt fel a Vis- ny'ó helysége mellett lévő Mincsov nevű hegyre, S z e e s á n y i János helybeli asztalos mester, enne!; Wal la Jiízsef nevű legénye. Adamicza István, Dobos Vojtek és egy trnovei N i k s nevű birtokos voltak ezek. Ugyanekkor vadászott a hegy túlsó oldalán K r u p e t z Rezső földbirtokos fia egy csősz és két turóczi úri ember társaságában. Közel a határszélen állottak fel a zsolnai vadászok, midőn, bár kutyáik nem hajtottak, hirtelen lövés dördült el, melyet csakhamar jajveszékelés követett A vadászok gyorsan futottak össze s ekkor S z e c s á n yi Jánost ott találták a földön heverve — átlőtt mellel. Á szerenc sétlen embert nagy fáradsággal szállították le a magas meredek hegyről, majd kocsin hozták haza. A lövés, mely délelőtt 10 órakor érte, teljesen átjárta a mellét, ősszeroncsolta tüdejét és egyik bordáját is eltörte. A gondos orvosi kezelés sem volt képes megmenteni a boldogtalant, ki IG-án este, lassú belső elvérzés folytán halt el. Temetése nagy- részvét között is-án délután ment végbe. — Az eset után nyomban megindult a legerélyesebb biroi nyomozás, melyet G y ú k Ferencz vizsgálóbíró vezet. A vizsgálat részletei eddig még nem adtak oly pozitív eredményt, hogy azt teljesen földerítettnek mondhatnék. Annyi tény, hogy a lövés csakis a másik társaság valamelyik tagjától származhatott, amint ezt a bírói helyszíni szemle megállapitotta. Véletlenséget nem lehet feltételezni, mert a szerencsétlen áldozat egy teljesen belátható, mintegy GO lépés átmérőjű tisztás .közepe táján ült és a lövés, mely szemben érte, az ■ erdi’i széléről, tehát aránylag csekély távolságból jött. Ezeket megerősíti úgy Sze- csánvinak saját, a bíró előtt tett vallomása, mint társainak előadása, de az orvosi vizsgálat eredménye is. A gyilkos golyót nem találták ugyan meg. ez a novoinbor hó 2o. Zsolnán, 1S9-S. hiteles corpus delieli tehát hiányzik, de ott vannak a bitó kezében a vadászok rögtön lefoglalt fegyverei s egyéb adatok, melyek a nyomozásnak irányt adnak. Így alapos a remény, hogy a körültekint« vizsgálat csakhamar világosságot fog deríteni e rej- télves esette, mely nem csak általános feltüne-t, hanem őszinte részvétet is keltett a Szerencseden ál- Megszökött végrehajtó. A lefolyt hetm-k ma-ik -zeiizm-zuoa egv varosunkban általánosan is- f. 1. volt .-sokféle kombiuúezio indult meg balesetre, óngyilkosságra és minden- k és általános volt a sajnálkozás aggodalom között visszamaradt neje télén, csak annak, indító okai nem ói a hiányát állapította mes ellene mlyamatban lévő v: pedig oly móré - Megyebizottsági tagok választása. \ az urnánál. ameny a hivatalos Fngves I bert 205 Dr. Brancsik Károly 183 és ifj. Seide Róbert J 142 szavazattal győzött a néppárt által jelölt Bér helyi i Antal Hl és lireben dános (> szavzata ellen. — Knisz- IWH: Ki- * l. 8ándor és Hhiesil lyö/utt a néppárt által je- Béhk Mihály s a hivatalosan attal megv alasztattak. ttaöobin: Ein sehr nett möbJirte iSŠsss zum Selbstkostenpreise berechnet. Az ily munkákhoz szükséges hozzávalókat mindig dús választékban raktáron lartj' a és előállítási áron «zámítja. empfiehlt sich den geehrten Herrschaften zur Anfertigung aller Polster U. Decorationsmöbel und übernimmt sämmtliche Handarbeiten, Stickereien zum zur geschmackvollsten und billigsten Montirung. Alle Sorten von Zugehör sind stets am Lager vorrätig und werden és jutányos felszerelését vállalja el. — 2 fensteriges— .ÜZIMMERA a •e Zsolna és 'Vid.éJce- a hivatalosan jelölt Cselkó Béla,és Kardoss József egyhangúlag megválasztottak. Bmlatinban.- a szabadelvű' párt által jelölt Dr. Brandisz Pál, Sztrechay Vincze és Kostyál Ferencz a beadott összes 11 ti szavazattal győztek, a néppárt által jelölt Kar- doss Geyza, Bálik Mihály és Schmidt Geyza káplánok ellen, kik egyetlenegy szavazatot som nyertek. - Xit-án, a helybeli kaszinó termeiben lesz, hol kitűnő képzettségüket fogják bemutatni. Az előadásra készülő műsora következő: l Nyitány. Trio. Előadják: zongorán Hahn Lajosné, hegedűn Hahn Lajos és hannoni.umon »Schönborg Ede. 2. Schmidt- Dolf: Rózsaviritás. Énekli a vegyes kar. (12 hölgy ás 7 úr), zongorán kiséri Schönberg Ede. 3. Bohm: Gavotte. Hegedűn előadja Hahn Lajos, zongorán kiséri Hahn Lajosnó. 4. Braga: Serenata, Énekli Reisz Ottóné, zongorán kiséri Halni Lajosnó, hegedűn Hahn Lajos, 5, Fosca-Heine; A magányos könnycsepp. Előadja a vegyes kar. (i. Magyar egyveleg: Hegedűn előadja Ripper Jakab, A hangverseny este 8 órakor kezdődik. Helyárak az 1—3. sorban 1 frt 50 kr, A többi sorban 1 frt. — Jegyek előre válthatók Aldori Manó könyvkereskedésében. — A zsolnai dalárda f. évi november hó 27-én délután ’/a4 órakor tartja meg évi közgyűlését a kaszinó olvasótermében. A dalárda elnöksége ez utón is kéri a t. tagokat, hogy lehetőleg teljes számmal szíveskedjenek megjelenni, mert több igen fontos tárgy vár elintézésre. — A zsolnai kaszinó ügye, melylyel az utóbbi időben többször foglalkoztunk, mint értesülünk, kedvező megoldás felé halad. Őszinte örömmel veszszük ezt tudomásul, mert eme rendkivüi fontos társadalmi intézményt feltétlenül fentartandónak tartjuk. Kedvező jel e tekintetben báró Popper Armin nagybirtokos a kaszinó iránt mutatott érdeklődése is, a báró nem csak belépett e napokban a kaségnél megüresedett kántori állás a mai napon tartandó közgyűlésen fog betöltetni. mert helyezte. szinó tásha — Kántorválasztás. A zsolnai izr. hitköz- LÁZÁR ADOLF, SILLEIN Tapezierer A Decorateur Kérje, Continental * oilághirii spanyol és portugál/ borait Sherry Port-bor adeira Tarragona stb. • tók az összes finomabb fűszer és edésekben-, oalamint poharanként 02 dák, káoéházak és vendéglőkben Budapest ÍKKossuth lajos is Újvilág uleza sarkán, a üenlnpCasinooiil.wnib. Zsolna, II. évfolyam.48. szám.1898^hovember °7 ZSOLNA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési Arak: Egész évre .................. 4 írt. Fél óvro..................... 2 frt. Negyed évre ................. 1 frt. Egyes szám ura 10 kr. ľvlilíis ArUsztí;: Dr, MAYER GYÖRGY kihez ti lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. Kiadó és laptulajdonoá: Áldori Manó hová az. előfizotések. hirdetések, ruklaniűcíiók és pénzkíildeinények intézendük. Hirdetési dijak: Egy 3-sz.or leisábzutt petit sor 5 kr. MINDEN VASÁRNAP. >iľin U'ÍIIHI: Irodalmunk egy vívmánya. I Nem szoktunk eddig ezen a helyen irodalmi ügyekkel foglalkozni. Nem azért, mert ide csak a közélet általános érdekű eseményei tartoznak, oly ügyek melyeket vagy országos fontosságuk emel fel, vagy vidékünk és városunk eminens ügyei. Az irodalomnak pedig vannak ugyan remekei, vannak kiváló munkái, melyek a közönséges fölé emelkednek, de ritkák az oly termékei, melyeket esemény, vívmány sorába tehetünk, melyeket egyaránt országos, nemzeti és közvetlen szempontunkból ü n n e. p e I n i volna okunk. Eltérünk ma eddig követett elvünktől, mert ezúttal egy oly irodalmi termékről akarunk szólani. mely teljesen megüti most vázolt mértékünket, a. megjelenő „Nagy képes Világtörténetrőlszólunk. Esztendők munkája lesz, míg teljességé-, ben fekszik majd előttünk az a hatalmas munka, melyet Dr. Maré zali Henrik vezetése alatt a mai történetírás legjobb mesterei írnak, a Franklin Társulat és Révai Testvérek Irodalmi’ Intézete pedig most kezdi füzetenkint a magyar közönség körében terjeszteni. A ki csak az első füzeteket látja, még nem lesz vele tisztában, hogy épen nemzeti szempontból micsoda korszakos lépését jelenti ez a munka a magyar tudományosságnak, mert ezek a füzetek még ott járnak az emberiség bölcsője körül, s nem tüntetik fel ennek az uj világtörténetnek azt a legbecsesebb újítását, hogy nemzeti szemmel kutatja, s kíséri mindenhol életét, szereplését, a világgal való összeolvadását. A „Zsolna és Vidéke“ Tárczája, A Zsoldi bácsi foga. Irta: Gabriel. A zebegi pusztából hatszáz hold prima föld a Zsoldos Bénié, a kit az egész környék csak Zsoldi bácsinak nevez. Megterem ott minden, a mit csak termelni lehet, a rossz esztendőt alig ismeri. Hire is jár, hogy Zsoldi bácsinak már minden vasládája teli van éíire állított aranyokkal. Evődnek is vele sokan, hogy egyszer rajta ütnek és elviszik minden pénzét. — Avval bizony nem sokra mennének, szokta volt mondani. De bizony nem is kellett Zsoldi bácsihoz kéréssel járulni, mert a terhek akkora árjával állott elő, hogy a szegény kopogtató utoljára szégyelletében tovább ment. Zsoldi bácsi tulajdonképen jó indidatii ember volt. A tréfát elértette, vagy inkább eltűrte, de azért erszényét zárva tartotta. Nem is csoda, ha máson nem segített, hiszen egy alkalommal két esztendeig hordott egy fájós fogat, s utoljára is . Azonban ne rohanjunk ajtóstul a házba. Szóval, miért, miért nem. egyszer csak el kezdett fájni egyik zápföga. Egy darabig csak eltűrte, de aztán sokat tapogatta, úgy hogy felesége nem is állhatta meg szó nélkül. — Tán a fogad fáj Béni? — Az ám, a manó hogy vigye el! Nem tudnál rá valami orvosságot ? — Ki kell hozatni! — Hajh! sóhajtott Zsoldi bácsi és nem tuda A magyar nemzet ugyanis késői gyermek és öreg népek dőltek már a sírba, mikor ő még csak először látja a napvilágot. De innen aztán egészen uj a metódus és az olvasó ámulva fogja látni, hogy a világ nagy kon- czertjében hogyan rezeg végig a kis melódia, mely nekünk legbecsesebb, mert a m i m e- 1 ó d i á n k, a mi történetünk. A n e m z e t i szem, mely a nagyvilági sokadalomban is meglátja a kis magyarságot, mint gyermek az édes szülőjét, az teszi ezt az új világtörténetet teljesen magyarrá, s a közönség már a munka derekán észre fogja venni, hogy ez az első világtörténet.. amely igazán m a g y a r. De tájékoztatást ad már az első füzet is, amelyben dr. Marczali Henrik becses előszava így vázolja a munka tervrajzát. „Szép és költői volt a klasszikus világ felfogása, mely az emberiség bölcsője köré helyezte az aranykort. Mély értelmű a bibliai hagyomány, mely a paradicsom kertjében látta az első emberpár hazáját, hóimét az Isten haragja űzte ki és tette „e munkás világbele“. Talán még elragadóbb a múlt század bölcSelkedőinek álma, hogy az emberiség a felvilágosodás utján ellenállhatatlanul halad a boldogság és tökélesedés magasztos czéljai felé. De a történetírás hiába keresi az Edent a földön: legrégibb hagyományaink is háborúról, pusztulásról, ínségről szólnak. A haladás végtelenségét sem látja teljesen igazolva. Nagy, a mienkhez hasonló kultúrák vesztek el; nem mindig volt a jobb az erősebb is. Észleljük az egyes nemzetekben felmerülő, erőre jutó életjelenségeket, látjuk — Az se mondhat mást, mint hogy házasd ki. — Majd mond az! Zsoldi bácsi nem tágított, mert ha székfű virág, kozódott tovább, hanem el kezdte nyelvével tapogatni a lyukas keserű lapu levél, ezerjó fű. meg más bűvös hatású virág kell rágó eszközt. csak, azt ingyen lehet kapni. — Tulajdonképen nem is fáj annyira, hogy érdemes Vámosné aztán tanácsolta, hogy a kertben a kúnyhó vo na re e ze n . bal sarkától számított hetedik fa. hetedik ágáról, a mehiket, — A mint gondolod apjok! behúnyt szemmel megfog, a hetedik levelet szakítsa le. azt Valóban egy pár napig békét is hagyott a fájós fog. tegye a fogára, aztán azt a fát igy kerülje meg háromszor Zsoldi bácsi már reménykedett, hogy nem is lesz több baja vele. hétszer, aztán nézzen napkeletre, aztán földre hajolva a lába Harmad vagy negyednap lekváros derelyét készített az között nézzen napnyugotra s ha akkor sem áll ki belőle a y . fájás, forduljon meg maga körűi tizenhétszer és akkor — Hajh asszony de jó eszed van, hogy kitaláltad az én kedves ételemet! mond Zsoldi bácsi és mohón bekap egy zosan meggy gy r re. — Ejnye komámasszony, hisz’ mig ezt meg-ere y . tanúlom, megőszülök bele. — Hf! sziszen fel egyszerre. Atkozott rossz foga! Hát — Már pedig ebből egy kommát se szabad másképen o I Iz, T ZZ ,Z GZT Z, z Iz, ' > X *—' *—'Z X még a lekvár is árt neki ? csinálni, mert ha a hatodik ágról vesz, hideglelést kap; ha a Azután csak nagy ügygyei bajjal tudott enni. nyolezadik levelet veszi le. a háza leég: ha kétszer hétszer Túrós, lekváros derelye bort kíván. Es Zsoldi bácsi nem kerüli meg a fát. kitöri a nyavalya . . . a zsidótól hozatta ám a bort! Es Zsoldi bácsinak nem a kútviztől — Köszönöm szépen! pirosodott meg az orra hegye! — Az anyjuk tölt, az apjuk iszik, ... ha először napnyugotra néz. az öreg anyja lelkit azaz hogy innék, ha ,. . ha . . — Oh. hogy az ördög vigye el azt a rossz fogat! De ez ja az nap jje — Jajj pviüg !U! rettenes vén asszony volt. már mégis borzasztó, hogy az ember legkedvesebb ételéből ne tudjon enni s még ráailá- súl szomjan haljon! — Nem tudsz igazán valami orvosságot rá ? — Mondtam már. hogy ki kell húzatni! — .1 ajjaj, lelkem anyjukom, fizetni kéne azért. — Hát mi a manó, a borbély se levegőből él. — Hajh! hajh! Mert ki tudnám ütni. De hiszen a (lombosék fiának is komendáltál valamit, mikor a foga fájt! ? — Nem a foga fájt annak, hanem az ínye. — Ejnye no! Elmegyek Vámos komámasz- szony hoz. majd tanácsol az valamit. őket küzdeni, győzni, majd ehnnlani. Bukásuk okait megtaláljuk magokban, megtaláljuk a helyettük felülkerekedő eszmék nagyobb erejében és hatásában. De oly határozott elvet, mely akár folytonos hanyatlást, akár folytonos emelkedést jelölne, nem lelünk. A történet lényege a küzdelem, a változás: mig az emberiség él. ép oly kevéssé: ismerheti a mennyország csendjét, mint a sir nyugalmát. Érjük be ezért a fejlődés szerényebb nevével, vizsgáljuk a tényeket, örvendjünk az emberi lélek sokféle tevékenységének szemléletéül, a legrejtettebb okok, a legmélyebb és legáltalánosabb törvények felderítésére tudomány nem vállalkozhatik. Lemondáson, gyengeségünk fájdalmas beismerésén kezdjük. De miliőn szőkébbre vontuk a határt, kizárva körünkből mindazt a mire, csak a vallás, vagy az elvont elmélkedés mondhat kész feleletet, még mindig óriásinak, szinte megdöbbentőnek látszik feladatunk. Nagyobbat ennéd alig tűzhet maga elé az emberi elme“. Miliőn igy szőkébbre vonta a határt, sokkal határozotabban folytatja. „Az emberi közösség élete az. melynek megismerése feladatunk. Egyének, rendek, sőt nemzetek is csak annyiban érvényesülnek, a mennyiben munkájuk : t egészre visszaható. Egy embernek vagy nemzetnek élete csak annyiban történet, amennyiben része a világtörténetnek. Magában, külön állítva érthetetlen, előzményeit, hatását csak az egésznek reá valé> befolyása és az. mivel munkájával az egésznek fejlődéséhez járult, 1 nagy arázl latja 1 neg. — Hát azért vigyázzon, mert ha csak tizen- batszor fordul körül, a fia fóliát töri . . — De hiszen nincs is fiam, tudja komámasszony . . - — De van lyánya! — Az van, de az már régen sánta. — Mindegy, még egyszer megsántúl. Jajj komámasszony, nem tudna valami egyszerűbb históriát, hiszen ezt elfelejtem és akkor mindenfele baj érhet. Zsolna és AT’icLélce- Zsolnán. 1898, Nőm zárja ki ez a felfogás az egyesek, ov.tályok é> népek müvének méltánylását Mimién, a mi történet, egyes embertől indul ki. mindennek előbb aránylag csekély körre \.m hatása, csak aztán szövődik be az egesz k..rnak tudatába é> \áhk küzdelem és átala- knlá' útbiu általános történeti ténynyé. A mi az i'H'iii mm inmz.et életéből nem az :ivii munkára sagt küzdelemre vonatkozó, az nein 1? tél tellet' A történelem fogalmát t g y még nem dehtiiálták, nj me>gyén halmi itt Ma rezali. S c nie Jelel az ő egyéniségének, mely a i.g; utakon mindig uj és meglepő eredmé- nyek felé vezeti az olvasót. Levéltári kutatásait naeyralmesüli a történeti kritika, de m i/i éidetne a feldolgozása modorában, a tartva csoportosításában keresendő, ö a pragmatika révén a történeti bölcselethez emelkedik. Ezt az utat minálunk a halhatatlan emlékű Salamon Ferencz törte nictí elsőnek, iskolát nevélt a maga eszmémének és ennek továbbfejlesztője, tökéletest tője Marczali Henrik. Ezt az eszmét fejti ki következő soraiban: , Közelebb jutottunk problémánkhoz. Vezetőnk tehát nem lehet egyéniség, bárminő kiváló az. még csak nemzet vagy állam sem, bárminő hatalmas részt szabtak magoknak a történet, körében. Irányunkat azok az t-zinék állapítják meg. melyek a történet körében felmerülnek, mozgást, küzdelmet, változást idézve elő. Nem magok az észtnek. hanem megvalósulásuk előbb csekély korben. aztán általános hatással, azon szándékkal. hogy állandók, maradandók legyenek' intézmények által. Midőn az eszme valamely politikai, társadalmi, vagy gaz- •la-ági szükségből megszületik, magán viseli eredetének, születésének bélyegét, nem elvont. hanem bizonyos, tényleges feltételek közt jött létre és megtestesülése, államost- tá-.i soha sem megy végbe anélkül, hogy az illető körök a magok felfogásukhoz, salát viszonyaikhoz és gondolkodási módinkhoz ne szalmák. Az általánosnak és rész- lite-nek ez a folytonos érintkezése a történet műhelyének legszebb, legtarkábh szóve- d' ke Ismétlés, egyformaság nem fordulhat ■ b* történeti egvediseg a leghatalmasabb kld-ö | icf. dv ássd szemben i~ megtartja egvé- m-égét. Mmt a napsugár mely egy tormán világítja Le a földet, de különböző eszmék — En bizony nem hordoznám olyan soká. Hiszen —- lói nem tudok niá-t. de ezzel már meg- i ajóujitZsoldi bácsinak már tavaly is fájt a foga! Vagy talán most útiam sok ember fugát. — igazán? llát olyan biztos szer az? -- Olyan az! Használ az komám ’ uramnak is, e-ak próbálja meg. I ■ I J — Zsoldi bácsi azután nagy nehezen bemagolta aide. ; • .reczept"-et és nagy bizodalommal elindult a ki rtju felé. — De hiszen nenr vagyok én borbély! Annyira bízott a csodás hatásban, hogy útközben nem is vette — Jó’ tudom, de 'maga ügyes ember Farkas uram: észre, hogy fájós foga is van. A hetedik la éjien egy terebélyesúgy gondoltam, hogy maga tán ezt is meg tudná csinálni. diófa volt. Mintán bi Lányt szemmel kikereste a hetedik ágat,' annak henyétől számítva elszámolt a hetedik levélig. Hanem ali! A felett az égnek valamelyik madara tarthatotthírnevét nem akarta koczkáztatni. huzamosabb pihenőt mit a fehér foltok kót- "vgtdenűl bizonyítottak. t Zsoldi bácsi már-már azon volt, hogy abba hunyja az orvoslást, de babonás létére komoly következménytől félve kitartott. .. “. ar oA. sok forgástól elszédült és csak nehezen tá- molygottsemmiért se felelek! Avval kikereste a lehető legkisebb csipőfogót. haza. Ki is rázta a hideg még akkor este i - ,t fogfájás még Persze látszott rajtó a kovácsmííhely szia, de Zsoldi bácsi Szegény Z-old.i bácsi! Csak úgy lézengett attól ingva aazt mondta magában, hugv már mindeírv. csak rajta! ° ház körül, sehol se találta helyét. Kvpt; I f< Idagadt meg Farkas uram egy párszor lekoppantotta a vasat a lelapadt. Még legjobb orvosság volt, ha » borbélyra gondolt,mi persze paradicsomi élvezetet nyújthatott Zsoldi mert a költekezésnek még gondolata is nehezebben esett neki.bácsinak. Igy hordozta a lyukas fogat vagy másfél évig, mi alatt —- Ejnye Farkas uram, alig tér a számba az a vas. néha egy hónapig is szünetelt a fájdalom, i.elia meg napokigAvval nem lehet kihúzni, már látom. Tán megpróbálná nem tudott semmit se csinálni t..|< — - Vegro egy szép tavasziinkább kiütni, mint a lónak szokta! reggel elindult a pu-ztai kováesboz, Farkas uramhoz. — Jajj Zsoldi bácsi» .lónál könnyen megy az, mert t ~r.Hn}u bácsi, de meghízott! De nini, csak a fel képire! annak nagy foga van; de Zsoldi bácsinak esetleg három ..Y81“!* Farkas uram, maga mindig raer tréfálkozni.éji fogát is kiüthetném, akkor pedig engenmt okolna. Bezzeg, ha úgv fájna a foga, mint nekem! — llát mit csináljunk akkor neki! — Tudja mit Zsoldi bácsi? Majd czérnával ben verődik visszti a tárgyak minősege szerint, melyekhez ért." És az általánosító, tág felfogás mellett mégis ott. áll szerénysége. Oly téren mozog az emberiség összességének a története, hogy azt egy ember szeme nem tekintheti itt, oly nagy ti részletek halmaza, hogy azt egy ember ereje fel nem ölelheti. Íme, szövetkezik tehát ti tudományos világ hozzá leg- méltóbh képviselőivel, kiki maga állítja ösz- sze a saját specziális munkájának, kutatásainak különös részét, melyre. Marczali s z e r k e s z t ő gyanánt, nyomja csak reá irányitő elveit. Csak a nagy munka utolsó része kerül majd ki az ő tollából. Ily munkát még nem produkált a mti- g y a r tudományosság és ebben rejlik egyik főérdeme. Megírták már angolok, németek, franeziák és mások, de mindegyik a maga nemzeti szempontjából, mirőlunk csaknem egészen elfelejtkeztek, vagy beolvasztattak — A u s z t r i te b a. Ezen a bajon segít ez uj mű és minő alápou! Az hó így folytatja: „He van-e egyáltalában történeti t u d o m á n y ? Nem tapasztalhatjuk-e napról napra, hogy a legegyszerűbb mindennapos tényeket annyiféle árnyalattal adják elénk, hogy még a résztvevőnek is bajos tudnia a teljes igazságot. Nem tudjuk-e. hogy a mit évszázadokon át ájtatos hittel környezett nemzeteknek, korszakoknak hagyománya. azt mesének, igen csekély történeti alkotó részeket magában foglaló mondának mutatja ki a tudományos megrostálás? Nem mondták-e az igazság némi lát-zatával fable eonvenue-nek az egé*z megirt történetet? Hol keressük tehát a tudományos meggyőződésnek és a jogosult kétkedésnek határát ? Valójában úgy áll a dolog, hogy a mihez kétség fér, annak édes-kevés köze van az előadó történethez A történelmi kritika szétszedte, különböző korokban létesült alkotó részeire bontotta azt a könyvet, melynek betűjét szent igazság gyanánt tiszteli a népek nagy része: a b i b 1 i á t. De mi benne igazán tör- tóneti. a prófétái lelek ihletése, az egyiston uralom megalapítása a földön, az igaz és | szilárd marad, mint a kőszikla. Milyen keveset fogadunk már el abbéd, mit Livius Róma keletkezéséről mesél! De bárminő kétesek is az egyes nevek és számok. Róma ; másik fáj már? — Másik, ördög! Az egy is sok. — Ki kell húzatní! — Hát izé, ni épen olyan gondolattal jöttem volna Farkas uram ezermester volt, hiú is volt erre, de l — De édes Farkas uram, maga olyan ügyesen el tud bánni a lovaimmal! — De hiszen Zsoldi bácsi nem ló! — Nem, nem, de tón megpróbálná. — Hát jó, jó; de én előre megmondom, hogy én novonibor hó 27. politikai és katonai, jogi és gazdasági világuralma megdönthetiem tény marad. .Minő sivár és üres ti középkor első századainak reánk maradt történelmi irodalma, mennyi kétség fér minden adatához. De azért a-modern népek megtelepedése, állami szervezkedése végbement és a mi azon sö- tét századokban történt, annak mai napig és érezhető a hatása. Így, egy más szempontból nézve is, azon eredményre jutunk, hogy a történet anyagát első sorban az eszmékben és azokat. megvalósító intézményekben keressük, ne pedig egyes személyekben, vagy egyes i ntézményok hen.“ Mi, akik láttuk, menyire váltja be a ANagy Képes Világtörténet“ ezt a mélységes programúiét, elmondhatjuk, hogy modernebb és teljesebb világtörténete’ még nem volt egyetlen nemzetnek sem, mint ez lesz. Világosság, teljesség, érdekesség és magyar szellem — ezek az irányitó momentumok az előadásban, s mintha a tudományos czélt a művészet még inkább elő akarná segíteni, az ilhisztráczióknak igazán kimorit- hetetlen bősége tarkítja az elmondott ese- inényeket. S ezek nem a sablonos meg- szokott illnsztráeziók. Nem azok az elképzelt. hazug képek, amelyekben több a fan- tázia. mmt az igazság és szépség, hanem csupa olyan művészi reprodukezió, mely az egykorú emlékeket, a világ összes múzeumaiban szétszórt történeti ereklyéket hozza, az olvasó szeme elé. Valósággal úgy van, hogy a historikus elbeszélését olvasva, elvo- núl az olvasó szeme előtt a világ minden múzeuma s a kellő helyen megmutatja mindazokat a csodás ereklyéket, melyek abból, az időből. írásban, képben vagy kőben reánk maradtak. Az embernek a történet olvasása közben az az érzése támad, hogy átálmodja magában az egész világ életét és újra látja mind azt a csodát, amit az elmúlt és uj világon kultúrája megteremtett. Aki ezt a Nagy Képes Világtörténetet könyvtárába igtatja. mintha egy múzeumot vinne a házába. S olyan csodás múzeumot a melyben a képek és tárgyak maguk is ékesen beszédnek s azonfelül a tudomány legjobb mesterei a legteljesebb kommentárt adják melléjük. Gyönyörűsége lesz, a szemének, gazdagodása az elméjének és nemzeti öntudatának. körül kötöm és mivel én nem érek rá húzgálni majd az inasok kihúzzák. Ügy is Kín. A ezérna. nagy nehezen ráköttetett a fogra és akkor a ezérna két végét megfogta a két inas és pajzán évödéssel elkezdték rángatni. — Jajj te Miska, vigyázz egy kicsit, Jancsi, ne bolondozz! De hátba verlek bennetek, csak kti-tyálkodjatok, ebadta kölykei. nem tudjátok tisztességesen húzni. Az inasok összekacsintottak s aztán kivezették Zsoldi bácsit az udvarra és ott húzgálták. köz- he-közbe nagyobbakat rántva rajta. — De a fog nem tágított. Elől ment a két inas a ezérna két., végét fogva, utánuk Zsoldi bácsi, mmt valami tulok, mit vágó hidra húznak. Sokszor feljajdiult, de a fog bent maradt. Útdíjára is elszakadt a ezérna, abba kellett hagyni a mulatságot. — Ejnye Farkas uram, még se tud maga hozzá. — En megmondtam előre Zsoldi bácsi! — Ejnye no! Most még jobban fáj a fogam. Hát izé. ezért is jár valami ? — Természetesen, az időt nem tölthetjük hiába. — Pedig igazán mondom, még sokkal jobban fáj a fogain. — Én nem tehetek róla. Mondtam, hogy én nem vagyok borbély; Zsoldi bácsi kötötte nagyon az ebet a karóhoz! — Jól vau no, hát mivel tartozom? — Tudja Zsoldi bácsi, nem sokkal, ún magam is töltöttem vele időt és még két emberem is két óra hosszáig nem dolgozhatott miatta. Az egészért csak 4 krajezár jár! — Jajj Farkas uram, de méreg drágán dolgozik maga! Nem lenne elég kettő? zsolnán, 1898. Zsolna és 'V'idélce. notember hó 27. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapjának legutóbbi számúban W. Wolff Károly úr kir. jbirósági aljegyző czikket közöl, melyben azt állítja, hogy N.-Bittsén nincs közigazgatás és ezt az állítását igen hosszasan tartott, de annál kevesebb alaposságot tartalmazó fejtegetésekkel, — nem bizonyítja — mert bizonyításnak nyoma sincs az egész ezikkben, hanem összekapcsolja. Nem tartom magam ugyan hivatottnak a nagy-bittsei közigazgatás nevében szólni, ez védelmemre nem szorul, — de miután a felhozott állítólagos mulasztások, melyek tévesen a .szorosan vett közigazgatási hatóságnak bűnéül felrovatnak, leynayyobb- rúzt — az 188C. XXU. t ez 21. g-a szerint --a község hatáskörébe tartoznak, mint ezen községi elöljáróság tagja és a községnek egyetlen fizetett tisztviselője, akarok a vádakra reflektálni. Túl vagyok már azon a koron, molyben a szubjektív nézet a a tárgyilagosság rovására felülkerekedik és azért szorosan a tárgynál maradok. Téved ezikkiró úr, midőn azt állítja, hogy mi magunkat „város“-nak nevezzük, N.-Bittse közönséges szegény község, mely összes '■kiadásait községi pótadóval fedezi, mely pótadó a vármegyei és felekezeti kiadásokkal az állami adónak 100%-út júval túlhaladja. És ebben az egy tényben benn van a válasz összes vádjaira! Nagyon könnyű a bírói függetlenség védelme alatt a zöld asztalnál kimondani a szentencziát: „köteles 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizetni“ stb., de csak egy- I szer próbálná ezikkiró úr egy adószedési campagneou mint adóvégrehajtó végig működni és bezzeg meg fognak változni nézetei! A lő -20 módosabb kereskedőt, és iparost leszámítva a nép szegény, az élet- fentartás legprimitívebb eszközeinek híján van, az adórendszer, vagy mondjuk inkább rendszertelenség olyan, hogy a 11. oszt, kereseti adó systemájával tönkreteszi épen a legszegényebb népréteget: a zsellért és kisgazdát és akkor még szaporítsuk az amugyis alig elviselhető terheket? Miért nem veszi észre ezikkiró úr. hogy N.-Bit.tsének vannak olyan tanintézetei és olyan számban, mint sehol hasonló forgalmú községben, hogy van olyan gőzfürdője, a milyen Pozsonytól— Tcschenig nincs és hogy vannak olyan községi intézményei. mint kevés községnek e megyében? — Ha a révészek megzsarolták, miért nem fordul a kompetens hatósághoz panaszával, hiszen mint jogász ember tudja, hogy az törvényesen megengedve nem lehet? Különben az egész czikkében ezen egyetlenegy pozitív panasz van. A többi, — hogy t. i. Ilid nincs, a komphoz vezető út rossz és a folytonos áradások miatt meg sem csináltatható, azt már számtalan memorandumban fejtette ki a község és utánjárását siker is koronázza, a mennyiben a híd ügye már a technikai kivitel stádiumában van. Azt az egyet esak megengedi, hogy oly sokáig késik, sem a községen, sem a közigazgatási hatóságokon nem múlik, hanem csak azon, hogy pénz nélkül a legel- 1czesebb ujságczikkel sem lehet hidat építeni. Hogy járda nincs az egész községben, azt kékén tagadom, sőt azt állítom, hogy az egész község, a vármegyei útszakaszt kivéve, -— még legsötétebb — Nem azért Zsoldi bácsi. — Hejh. hejh, pedig de szűk időket élünk! Tudja-e Farkas uram, hogy a múlt nyáron se termett semmi kukoriezáin ? — Tudom, tudom, de nekem egyik nyáron se terem! Egy szóval Zsoldi bácsi esak nagy nehezen szurkolta ki a négy krajezárt. Azonban mindez nem használt. A lyukas fog bent maradt és azontúl mind sűrűbben állott bele a fájás. Sokat panaszkodott Zsoldi bácsi, de azért nem tiidtá magát rá szánni, hogy elmenjen a-borbélyhoz vele. Jöttek a hűvös napok, fút a csípős szél. Zsoldi bácsi ki sem mozdíthatott már lassanként, mert mindjárt feldagadt a képe. — Ez kellett a cselédeknek! — Végre is be kellett látnia Zsoldi bácsinak, Íl°gy >gy nem mehet tovább. Hogy ő egy rongyos Jogért annyit szenvedjen, ne tudjon enni, ne tudjon inni, nappal csak lézengjen, éjjel ne aludjék, az már sok. , — Nem bánom, ha tönkre megyek is, de kihúzatom a borbélylyal. , — A’ kellett volna már régen! Koller borbély jól ismeri Zsoldi bácsit, mint a ki mindig le szokott alkudni a fizetni valóból s épen azért mindig többre mondta neki a tartozást. Most is, mihelyt előállott a bajával, igy szólt hozzá: — Jaj Zsoldi bácsi, pénz jár azért; — Nem bánom én, de nem hordom toválib. — Kihúzzuk hát? — Ki ám! OTTHONUNK. Mater dolórosa. A kődbe vesző tenger mélysége fenekén. Egy hajó roncsa nyugszik szomorún, feketén. Árboezfája letörve, vitorlája szakadt. zugaiban is ki van kövezve, — aszfalt burkolatunk nincs, se n villanyos világításunk és azért nem is igen tanácsos az őszi esőzések alatt éjnek idején nálunk lakkezipőben járni;’ csakhogy a lakkezipők kedvéért, melyek a községnek rendese nszorongatva a megtöltött pisztolyt, hagyta el lakását mitsem használnak, az adófizető lakosságot tönkre tegyü:,gyermeke születése napján a sikkasztó. Nem is búcsúzott el ° ahhoz kedvünk nincs. Trágyadombok igen is vannak a gazdák udvaraiban, az11 -III látják viszont többé. Elmegy meghalni, nehogy utczán ilyet — a trágyakihordás idejét leszámítva — nem láto 'támasztásáért,. . a mire a hdnapi r — Dehogy van, dehogy van. Tudja Koller úr, a múlt héten a béresek felgyújtották a kazlat. — Lefogja azt Zsoldi báesi a bérükből. — Aztán meg a deres csikómat elvágta a gőzös. — Van még egész ménes. — A múltkor meg majd kigyuladt a házam. — Magáé lett volna. De nekem nincs se deres csikóm, se kazlam, se házam, bérbe veszem ezt is; két kezem munkája után elek, a zárt hát hiába is alkudik Zsoldi bácsi! — De csak enged tán valamit? — Égy árva fillért sem! — Ejnye, ejnye, de csak elég lesz 50 krajezár, hiszen annyiért szokták azt csinálni. — Nem a’ Zsoldi bácsi! Hanem ha 55 krt ad, hát Isten neki! Végre nagv keservesen megalkudtak. Távozáskor ezt mondta Zsoldi bácsi: — Csak látom én, hogy Farkas kovács mégis becsületesebb ember. Annak két embere két óra hosszat húzgálta, mégis esak négy krajezárt kert A sikkasztó. Kábúit fővel. teli kabátja zsebében görcsösen nejétől, sem két göndörhajú kis gyer- rneketol, a kik pedig b íme, most elérkezett a vég. a bukás. Egy agyermekeivel, fiatal hűséges nejével ? Megölje az ir- tózatj sodaér — a nélkül, hogy útját oda akarta volna venni — hol S a mint betér. Htját oda veszi, hol annyi éjszakát íasztalon százasok és aranyok hevernek. Ha most mindez az a.... Hej. ha úgy észrevétlenül oda markolhatna és zsebébe -csempészhetné a sikkasztott, összeget, szabad volna élnie a és élne egyedül nejének és gyermekeinek . . . Hirtelen egy különös eszme szálija meg. Ellopnia éezt a sok pénzt lehetetlen, de elnyernie — nem. Gépiesen maradványai. Ennyi kezdetnek elég. Le is ül a kártyázok s1 sközé játszani. De a szerencse nem segiti, az utolsó tízesre kerül a sor s a férfi önkénytelenül is zsebébe nyúl meggyőződni, hogy bonn van-e még a gyilkoló szerszám. Azután kiosztja a kártyát —- életének utolsó játszmájához. . Nyer! üjra kever, újra nyer, mindig csak nyer. ... Az asztalról egy helyre kerül a sok helyütt hevert pénz: 'gy helyre, a skkasztó elé, Es ő majd felfalja szemeivel. Még csak kétezer hiányzik, reggel három órakor csak ezer, négykor csak ötszáz és csakhamar ki van fosztva az egész társaság, a hétezer forint periig ott áll teljes egészében a sikkasztó előtt, ki most már bátran nyúlhat utána, söpörheti zsebeibe, nem gátolhatja meg benne senki. Végig simítja sápadt homlokát, felkel az asztaltól. A pénz megvan, egy perczig sem játszik tovább, besöpri a pénzt, a revolvert is eldobja magától, hogy abba a zsebébe is, hol ez feküdt, pénzt tehessen. A kártyások reá rivalnak, hogy- ez nem járja, ennyi nyereséggel abba nem hagyhatja a játékot; de mit törődik ezzel a'nyertes? Feléje szállnak a szitkok, nem is válaszol, hanem megrakódva a pénzzel őrültként rohan, menekül ki a kávéházból. Ott az utczán térdre esik s a sarkon álló rendőr azt hiszi, hogy őrült ember került az utczára, mikor a térdre hullott sikkasztó ég felé emeli kezeit s felszól az Istenhez: — Köszönöm Uram s köszönni fogja neked örökké feleségem és kőt angyali gyermekem! Azután rohan haza övéihez, kik nem tudták minő veszélyben forgott a családapa, a férj. De a veszély elmúlt, a pénz megtérülten feküdt a feleség szekrényében és a sikkasztó nem volt sikkasztó többé. A kávéházban pedig hiába várták még re- vánsra is. A kétségbeesés emésztő tüze megaczélozta jellemét ama halálos veszedelem éjjelén. A neve? — Mit sem határoz a gondviselés irgalmának végtelen sbrán, mert akad-e százezer bűnös között egy ilyen szerencsés? Adi. ÚJDONSÁGOK. — Kinevezés. A bellai plébánia, mely boldogult Badlinszky Henrik elhalálozása folytán üresedett meg. Gyurinik Pál nagy-bittsei segédlelkész személvében nj plébánost nyert. Ismerve ä kinevezett uj plébánost alapos a remény, hogy hívei nem csak derék papot kaptak, de a társadalom is tevékeny, rokonszenves tagot nyert. Zsolnán, IbSK Zsolna. és "Vidélce. nuientlmr hó 37. - Esküvő. Tegnap tartotta meg jeles munkatársunk. «idfeiiaiu IľtAfl károly esküvőjét ozv. tomcsányi ľomk lakozunk v kuvetm. —• 25 éves orvosi működésének évfordulóját ünnepelte ung f. hó 23-án Dr. Hiimnh-rsehmiilt Ala- számos tisztelője fényes bankettet rendeztek ez alkalomra a helybeli kaszinó termében, melyen a jó kívánságoknak és fclkoszöntóknek egész sorával tiszteltek meg. Csaknem könnyekig elfogódva mondott köszönetét az linnepeh. ki úgy humánus jelle- Az első Asónyom. Mint értesülünk f. hé, 2i,-án ejtették meg a rajeezi fürdőben. ha nem is hivatalos alakban, de tényleg, a z.-oliia-rajeczi vasút fuldmuukálatuiiiak első kapavágását. A nmnkakezdet a vállalat temény fűződik e vasúti vonalhoz, mely arra van szegény vidéket a vilá: nnodt*m<* várak« egyesületről szódnak. mely kezdetben fényes jövűjfi- nek látszott, hiszen akkoriban több mint 5» tagja volt és mely lassacskán elaludt, kimúlt. Örvendetes eseménynek tartanék, ha a mostani kezdeményezők fáradsága sikerre vezetne, mert a mai görnyedt fog- Haláleset. F. hu 23-án. a hajnali órákban halt el (l/didulories Ignácz. élete 7.,. evőben. A megboldogult, ki régebben építőmester volt, többféle csapás következtében utolsói éveit igen szerény viszonyok között töltötte. Nagy részvét mellett kísérték az. örök nyugalom helyére. Benne gyászolja (Iblidalovics Antal helybeli segédtelekkönyv- vezető édes atyját. Nyugodjék békében. — Kántorválasztás. A zsolnai izr. hitközségnél megüresedett kántori állást a f. hó 2t)-án megtartott, rendkívüli közgyűlés alkalmával Jialogh Mór Csáktornyái kántorral töltmtók be. Minthogy u nieg- jártassága kellő biztosítóiskolában szükséges énektanítás a méltynyel fog járni: a választás nnesésnek mondható. Fényes bizonyítványt a ContineHtál-fín-iraind azt írván, hogy e borok üdülőknek ni jo szolgálatokat tesznek és hogy nagy- hatasámik kös-zöni megtartatni és az i sikereit. Dr. Hnrdelehen megkívánt ered- dicséret fölött áll. — mindenképon sze- Ugyancsak osztatlan elismerésben részesítik a Cantinentál-liodegiít: Zionisten dr. egyetemi tanár és a müncheni ált. kórház igazgatója egy nagyobb megrendelés kisórotóben, AWfe dr. titkos egészségügyi tanácsos és udvari orvos Berlinben, Thilemaitii dr. Hamburgban és Angerer dr. egyetemi tanár Münchenben, kik 0 borokat mind kiváló égészségfentartó és gyógyító ero- jiieknok mondják. Vonatkozással a The Conti- neiitál Jiodegn Cdiiiptuig boraim szíveskedjék a mai számunkban közzétett, hirdetést figyelemmel kísérni. Szerkesztó'i pósta. Névtelen. N.-Bittsa. Czikko sajnálatunkra köz ílllietet-[en. I,áthatja épen lapunk inai számából, hogy teljes szöve- gélion közlünk egy erre vonatkozó közleményt, mert föolvünk pártatlan igazság, még akkor is, ha az író egyes lillitásait nem vallhatják 11 magunkénak. Ily esetben garanczm a czikk- iró neve és fenn van tartva u másik fél joga a válaszra, — Csak egyre akarjuk felhívni figyelmét: nz Ön czikko fösiilyn u Dreyfuss-féle husonhit, ebből nutiszomitiznmst s mi egyebet magyaráz ki. Komolyan hiszi Ón. hogy lehet Bittsún két hét 'alatt antiszemitizumst tamüni? Ha igen, úgy csak sajnálhatjuk Iliit és védelme módját, mert — Bittséröl jobb a vé- lotnónyünk. Gabriel. Megkapta levelemet-? Érdeklődéssel váron} ■ W. Zólyom. 1.ap megy. Köszönöm szívességedet, J. Trancsén. Siijnnhitunkra ki nem elégíthetjük még mert utolérhetetlen jóságuk minden jólétnek örvendő köznépét féltik az rta •r urak 4( - Közgyűlések napja. Igazán közgyűlések napjának mondhatjuk a mai napot. Ma délután LAZAR ADOLF, ZSOLNA KÁRPITOS és DÍSZÍTŐ Cfúlgii. kadni ~ •iben. í gy hulljuk, hoc •2V mulatság és bál f; ajánlkozik a mélyen tisztelt uraságoknak mindennemű kárpitozott és díszített bútorok elkészítésére: a közeledő - A ..Zenekedvelők“ hangversenye. A míg lapunkat nyomják, nagy sürgés-forgás van a államából kézimunkák * S Sí 4 ♦ jg és hímzések ízléses és jutányos felszerelését vállalja el. {LÁZÁR ADOLF, SILLEIN Tapezierer & Decorateur I I »yiijum. ál-.iszlrklian raktáron számit ja,: zum Selbstkostenpreise berechnet. a toproba után ítélve, reméljük, vzetet mindig bőven honorál- "ll'ég egé-Z ki renatat". úgy. a hogyan e vidéken csak ő tud I énekelni é» senki más. • t A közönség lázban: volt, valósággal forrongott könnyen mngrozogtoti az indulatokat, kivált, ha olyan rózsás ajkakról hangzik, a minőkot a vegyes karban musulyoglli láttunk. Itipjicr .lakabó volt az. utolsó szám; de sikerben nem az utolsó. A mi teinparamentumos míi- bohémünk olyan mólahiís és olyan játsziun csapongó hungokat tud a hegedűjéből kicsalni, hogy igazán elnevezhetjük mű-vagyis disz-bohóiniiok, abból a régi jó fajtából, mely a magyar néplélek órzelmeinok iitúnozliatathui kifejezést tud adni zenéjében. Fel kell még említeni és külön méltatni Sehünhern Edét, a ki nemcsak a hangverseny alkalmával kísérte a karokat, harmoniunion, majd zongorán, hanem minden énekpróbán pontosan megjelöli és a legnagyobb türelemmel és odaadással teljesíti tisztét. Hangverseny után vacsora és tnnez volt, moly« nck örömmel és buzgósággal hó doltak hajnalig. Mindenki megelégedetten és azzal a meggyőződéssel hagyta el a kaszinót, hogy a „Zsolnai Zenekedvelők", ha lankadatlanul folytatják a megkezdett művet még több ilyen és ennél külömb élvezetes estét fognak a közönségnek szerezni és szép feladatot teljesíteni társadalmi és emborbaráti téren, melyeket szolgálni, mint halljuk a társaság legfőbb vágya és legmagasabb czélja. Sok szerencsét kívánunk a szép igyekezethez! A hangverseny tiszta jövedelme, daezöra az aránytalan magas, előre nem sejtett költségeknek, körülbelül: 100 írt, ebből 15 frt juttatott a rom. katbi iskolának szegény gyermekek felruházására és ugyanannyi az izr. nőegyesülutnvk hasonló czélra. A többit a beszerzett harmoniumra fordítják, Hozzájárult a jövedelemhez Br. Popper Ármin 20 írttal: ezért fogadja ő, valamint az egész nagyérdemű közönség szives pártolásáért a társaság köszönetét. melynek ez úton való kifejezésére kértek fel bennünket. Utólag halljuk, hogy a múlt csütörtökön a zenekedvelők tiszteletére ßonenfdd Ignácz vendégszerető házában fényes estély volt. —t— OTTHONUNK. Olyan csalárd perszonát se sokat láttam még. Ha látja, hogy sokan vesznek én tőlem, inkább többet ad <‘gy garasért,- csakhogy ö hozzá menjenek az asszonyok. Hanem egyszer el is látom a baját. Csököné tovább lépdelt. Már látszott messziről a piaczi nép. Mindig több anasszonynyal találkozott; a kik mind biztatták, hogy siessen, mert elmúlik a piaez. — De nem Volt buta! Nein is mentem volna hozz á,.. ha a’ lett volna, Úgy hízón őcséma.-szony! Háromszor i- m akarták választani bírónak, de Kis Mihályra a kutya gondolt sohasem. - De ju dolgos ember az! — Jo dolgos, jó dolgos! de mit ér az. lia nem tud — Nem tudok már én úgy sietni édes lelkem, ,mint régen. Hejh bizon!' mikor 15—1G esztendős voltam, emberrel még tisztességesen se beszélni ? izjött Jól emléksze n, ------— ,—------- -----—- — — -—— — —, egversenyt futottam volna akármelyik legénynyel. De most semár meg vagyok törve. Nem is tudnék olyan nagy’ földet bebarangolni; mint Bárdos Gabri, a ki ugyan sok vidéket szedett a lábai közé. De még az is elfáradt utoljára és haza hogy mikor házasodni akart, senki sem akart hozzá men ii, — Haza? Hangzik egy pár csodálkozó hang. olyan szótalan volt — Bezzeg Csóka István! Az volt emt er^Q^g leányzó a talpán! — • “ J m r az !log v Zsuz — Hát, még most tudja Csókáné ”? kérdi egy - . y ...?.. 8-_..D-. —zsa néniék ugyan összeillettek. , 1 • Hát most nem tud valami njsá"öt‘J — Tudok biz él!elobb! Hiszen ' reggel jött — - _ - . . — , ... -- cp mnnn i — Milyen hűre .... hát a —■ fivérein! A férj egy pillanat alatt észre tért és nagy megkönnyebbüléssel folsóhajtott. Majd igy szólt: — Margit, maga ördöngős teremtés. — Margit elkaezagta magát s vissza szólt férjéhez: De most már elég volt, menjen vissza én miattam Kunhegyi özvegyéhez;’ De a férj nem ment többé vissza. Anyakönyvi kivonat. — F. évi nov. hó 15-tél nuv. 30-ig.— Születések: gyermeke Kornélia „ Ilona s Mária „■ Rozália trvt. „i Zsófia „ „ András Bielok János mint természetes atya gyermeke Lalinszky Simon Foty István Bárts Gyúk Ferencz gyermeke József Balázs JuliaMargit l’ekar Julianna Nanista István ,, • Oriesek György Emília Halálozásók: Szecsányi János. Zsidek AnnaAntal, Oblídalovics Tgnácz, Kovácsik Ferdinand. Oriesek András. Preisich Ede öngyilkos. Házasmíyok .- Szadanovszky Lipöt — Nevorál Valéria Mária Gizella. Özv. Truchly Jakab — Özvegy_ Dorcsik Já- nosné született Latinak Franéziska. Özvegy Pokoj János — Holnbek Teréz. Lövy Jakab — Rosenzweig Regina. ÚJDONSÁGOK. — Ünnepélyek a vidéken. Nem csak Zsolna városa öltött deczeinber 2-án, zászlódiszt, nem csak mi ünnepeltük meg felséges urunk félszázados jubileumát. de hasonlót jelentenek csaknem kivétel nélkül összes vidéki tudósítóink. Osatza, Na«., 97., 98., 99. 2G. zsoltárok elhangzása után ľriedmaim Dávid dr. rabbi lépett a nyitott frigyszekrény elé. ahol magasan szárnyaló magyar imát mondott O felségéért kérve a Mindenhatót, hogy teljes boldogságban érje el annak a napnak is 5(1 éves jubileumát, a melyen Szt. István koronája érintette először dieső homlokát. — A zsolnai dal- és zeneegyesület november 27-én megtartott közgyűlése egy kis kellemes meglepetéssel szolgált tagjainak, illetve megvalósította az egyesület egy évvel ezelőtt -kimondott ama szándékát, hogy magát hÖlyy-kitrrul egészítse ki. Vagy iicyi/rett hölgy jelentette be ama kérelmét hogy felvegyék őket az - egyesületbe. A kérés felolvasása valóságos szenzáczió volt, dörgő éljenek között fogadták el az ajánlatot s úgy látszott, hogy nem csak a fiatal urak lelkesedtek až ujitásért — A gyűlés többi tárgyai közül kiemeljük még azt hogy már' a közeledő farsang elejére — január 7-ére — tervezik első fellépésüket melyen már a most alakított vegyes karnak is lesz szerepe. Ez bizony meglehetősen rövid terminus és nagy szorgalomra és kitartásra lesz szükségük, ha igazán szépet akarnak nyújtani a közönségnek. A próbák, mint értesülünk, már folynak.is, tehát feltehetjük, hogy a szép és, nemesért való fellángolás ezúttal több lesz — szalmatüznél. -Az első összejövetelből valóságos- rögtönzött bál fejlődött, mely a véletlenül itt volt Chudován zenekarának vig danái mellett sokáig együtt tartotta a jókedvű, dalos társakat. — Halálozás. Nagy veszteség érte, Írja levelezőnk. a n.-bittsei izr. hitközséget, mert egykori ki/áló elnöke. Zahn Ignáez nov. 28-áu Budapesten életének Bij-jk évében hosszasabb szenvedés .utón elhúnyt, A megboldogult igazi gentleman volt. Kör telezettségének nagy ’ veszteségek árán is eleget tett. Soha senkit nem exoquált, pedig óriási vagyont ve* szitett el lelketlen kezeken. Nem volt meg benne a Zsolnán. 180S. Zsolna és Vidélte. doczenibor hó 4, unzd.iaok gogj,-. Ó-zmto barátja volt a tnniigynck, volt az.' ki ezelőtt 30 évvel hitközségének népiskolát állapított, ajándékozván szép telket s kifejtvén o|v amtiuviéit, luelv a, közöny kinai falat leromboló. Gv.i-zba borult c.d.idjn haza hozta. hogy ott almija álmát régebben elköltözött szeretett neje porai mellett s f ho 1-én felekezeti é- állá-küloidoég nélkül megnvilatkozo részvétté! kísértük oda. honnan a felt,ima.l.i-ig mnc- v^»-zatérc- l’.levüllietlen ei.le- | Hielt /.H O! l dho ai rabbi ee.etelte kere-etl. n. i de nnnilenkit megható szavakban. A hol tett van. | sziik-égtelmi a frazeológia. Akijük emlőket. A korcsolyázó egyesület is gyölé-'e- zett húr. hogy Tél apó ez idei szeszeivel miatt [ a zöld asztal mellett működhetett Csak az egyesület. I pe reméljük, hogy ez nem fog sokáig így tartani es j latnuk majd vígan lejtő és sürgö-forgo férfiakat es i a hidegtől kipirult an-zii hölgyeket a sima jegpá- I Iván 1' Egyébként a báli terein parkettjén is akar- | link találkozni és eziittal. mint halljuk, az eolekln- | dó' fokozására álarezban. Az egesZseges sport | knlv-loinek c>ak a legkellemesebb szórakozást ki- j vanka’ juk. | A rajeczi vasút ügye kedvezően hala I. | \m:nt ertesulunk .Irimh/í Leó vállalkozó már meg- ; kapta az építési engedélyt és ezen kivid •>;; ezer j fit aílam.'igélyt. Mo-r már komolyan megindulnak a munkaiatok a vállalat Zsolnai irodájában. Tűzeset N.-Bittsén. Roppant tűzvész dü-hongott itt nov. .ill-án éjj el 11 makor. \ lakosok alm.it a tűzjelzés eloszlatta s a tel-feli-sapkodo láng- nv.hek aggodalmat keltettek. A ztlhogo esti eső megm-dve-itveu a háztetőket szerein scle elaludtak a bsielekre szóródó szikracsdlagok. Az elosieto tűz- oit. s ehstm iest Óniemlo buzgalma da> z..ra I ház égett le. A tuz keb-ikezi-e L-mer. tó n <-aK annyi bizonyos, hogy ľi'ifril \ihnos divatáru uzl. tóból röppent ki a vörös kaka- - a törekvő fiatal kore-kedo minden w vagvoiiat porrá égeté. Nagy kiirt szenvedett még A-doi Alor híszerkereskedo mint luiztidajduim.-. i-. A faházakért nem Hiémil nuifhi' ifit ini'iiii' hötlichi' Hinliulmig Zinn Besuche der WEIHNACHTS-AUSSTELLUNG in GALANTERIE & SPIELWAAREN, ' indr)i(‘ in ihnrhuegs sHmneii Xeiilmilen bestellt. Ueson «.-.11.1; ?í I »fin», h j . .1VH.I Buchsbaum Jakab di-ii ‘«u In s kt-rb.-bt.il l’r *• lh f 7 h\ j ,t x \ 1 .m .. k- L ' alkalmiból kézimunkák $ * * & és hímzések LÁZÁR ADOLF, SILLEIN Tapezierer & Decorateur •' *'U‘í M tá-n u I 4 IzíJ.I. bb Ai.f? I'tr.t bit Miit kt,. I ’ üMA.D.t.s .trv.-ir.vn ! ' I ľ* "• • ■ • - ” ’ ’ 1 l.AZr-se t.nytrli / t vuiih *Ziiiidckozúk oly " ' zi.rAyi(Z (“tiiHttr muiKtuok ;iz 1S8). • •> |oh. £-4 rrhiihttlivH keszpťnztizvté.* IséAes hozzávalókat inindig dús választékban raktáron Sughój kir. bír. végrehajtó. «>'■ zur geschmackvollsten und billigsten Montlruiig. seien bfcsunn» alul oiltighírű spanyol és portugál/ Kérje, borúit Portb'or Malaga Madeira Tarragona sib. Kaphatók ai össtes hnomabb fáster és csemege kereskedésekben, oalammt poharanként aj elökelóbb siällodiik, káoéhdzak és otndéglökbrn Saját fiék: f, Budapest csakist K'Kossuth Lajas és Ujoilág utczri sarkán, aGeninjCasbwoaíszenili, a NyomaiultJAidoi' Manó Idíny vnyomtatójáhiin Zsolnán. Zsolna, II, évfolyam. »0. szám. 1898, dcczembcr 11. ZSOLNA ES VIDÉKE TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egó-z évre .....................4 frt. Fél évre .......................2 frt Negyed évre .................... 1 frt. Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő: Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények ezimzendők. KiaiL’i és laptulajdonos: Áldori Manó. Im>.i j/, elöfuetésvk, liírdetéaek, rekUmácuók ú» pénzkhldcmények intózendűk. Modern spekuláczió. Mind általánosabbá. válik a panasz, hogy a megélhetési viszonyok egyre súlyosodnak, hogy a piaczi árak folyton drágulnak, hogy a legszükségesebb fogyasztási czikkek áremelkedése hallatlan. Leginkább a vidéki városokra nehezednek c bajok, melyeket tetéz a kisipar és kiskereskedés hanyatlása. Annyi ezer ember, kiknek megélhetése e körben mozgott eddig, most a tönk szélén áll, fáradozásuk jutalmát nem csak, hogy nem látják, sőt inkább a pusztulásnak néznek elébe. A gyári nagyipar, moly más országokban oly szépen fér meg a kisiparral, nálunk mintha ennek ellensége volna, elnyomja, megbénítja azt. A nagy pénzintézetek trezorjaiban óriási összegek hevernek, de ezeket féltékenyen őrzik; a kisipar, a kiskereskedés támogatására egy fillér is alig telik ebből, mert vállalkozási szellemünk nincsen, a spekuláczió pedig annyira ni o- d e r n alakot kezd ölteni, hogy ez adja meg aztán a kis embereknek a végső ke- • gyelemdöfést. Talán rosszul választottuk a kifejezést, mikor modernnek neveztük a nálunk mostanáig még oly szokatlan és idegenszeríí spekulácziót, hogy egyes módozataira még műkifejezéseink sincsenek. Másutt már régen ismerik, védekeznek is ellene, csak mi- nálunk még oly nagy e téren a járatlanság, hogy tanakodunk és sóhajtunk, de az an- kétezésnél tovább nem jutunk. Eddig mindenütt nemzetgazdasági alap- I igazság gyanánt azt tanították, hogy a ki- 1 nálat és kereslet egymáshoz való viszof adja meg az árú természetes árát. Ez igá*A is, de ép oly igaz az az okoskodás is, hogyha sikerül valakinek ezt az önként fejlődő viszonyt felforgatni, úgy a természetes áralakulás helyébe mesterségesen felsrófolt árt szabhat — egy-két tőkepénzes vállalkozó javára és a nagy fogyasztó közönség, valamint a kicsinyben versenyzők ezreinek kárára. Ezen az utón az államok adták az első példát, midőn megcsinálták a monopóliumokat. Erre már van magyar kifejezésünk, ha rossz is, de az egyed á r ú s á g, meg jövedék szavak eléggé bizonyítják, hogy ebbe már beletörődtünk, ezt már megszoktuk. Erre nézve van elfogadható okunk is, mert utoljára is a polgárság összessége alkotja az államot és az állam java a miénk is. De mi a kartell, mi a trust, mi a c o r n e r? Jámbor olvasóm, ki talán csodálkozva olvasod ez idegen szavakat, melyeknek egyikét vagy másikát, „lehet, most hallod először, bizonyára sóhajtottál már nyomásuk alatt, csak neveiket nem tudtad. A kartellek — Németországban találták ki őket — a termelők, gyárosok, vagy iparos, vállalatok oly szövetsége, mely valamely országon, néha még nagyobb területen határozott árt szab valamely ipar- czikknek. Egyúttal felbecsülik az egyes kar- telltagok termelési képességét, ennek arányában részesítik a közös haszonban, de a kartell szegőt kemény bírsággal sújtják. Egy ■’en kartell tette tönkre a magyar üvegipart: ez drágította meg nálunk a ezukrot, a vasat, a petróleumot és most legújabban a kőszén árát fogja felhajtani. Hirdetési dijak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr. M E G J E L E N I K : MINDEN VASÁRNAP, Kt'zirufakat nem adunk id^za. Még ennél is szebb találmány a trust. Ez már az amerikai Egyesült Államok gyermeke. Nem más, mint az egyféle, vagy rokon iparágakat űző részvénytársaságok egy társassággá való egyesülése. melyet egy közös vezetőség alá rendelnek. Trustnak mondják az egyes részvénytársaságok részesedési arányát: a trust áll valamennyink födött, ennek értelmében osztják fel maguk között a munkát és hasznot. A tnist néha kárra is dolgozik (műkifejezés). vagyis egy ideig az előállítási áron alul vesztegeti czik- keit. hogy a truston kívül állói ver-enyvál- lalatokat — tönkretegye. Hála Istennek, ebből a jóból még kevés jutott nekünk. Egyszerű oka. hogy iparunk még nem fejlődött oda. hogy trustok megvethették volna minálunk a lábukat. De annál inkább éreztük és érezzük a harmadik jótevőnek, a c o r nemek a kedves hatásait. Hiszen alig néhány hónapja, hogy a budapesti tőzsdén valóságos forradolom volt, a lapok akkoriban hasábos jajgatásokban törtek ki s egy ideig úgy látszott, hogy a vidéki legjava gabonakereskedői ezégek rendre esődbe jutnak, csak Darányi miniszter erélyes közbelépése egyenlítette ki akkor a viszályt. Persze azt ő sem akadályozhatta meg. hogy és haboztam, hogy önnek ezt bevalljam. \ agyok, voltam s maradok a régi, könnyelmű fiú, ki nem tudja felfogni az élet komoly oldalát s nem tudja megbecsülni az igaz szerelem értékét. Esküszegő leszek ugvan, . de inkább leszek jellemtelen ön előtt, mintsem tönkre tegyem önt, kit legalább tisztelek. Ezért kérem feledjen el s irtson ki szivéből. A „Zsolna és Vidéke“ Tárczája. Megszegett eskü. hadnagygyal. Ön is mellettem állt s nézte . . . nézte. I m öt perczczel előbb ön kérte fel s kosarat ka- I pott. . . Spányi Géza-. — Megcsalt, itt hagyott! zokogja a leány s x x inkönnyben úszó» szeme: előtt újra megelevenedik a régi már akkor'is szerettem magát s na- 1 gyón sajnáltául, ho gykép a báli jelenet \ í x I .XX — xx I x I _ x — — x x X I xxx xx xx Ix xx xx i \ x-l — X xx XX x-l x x x X X .XX xx XX Ix xx x x .. . ..... .. . ---- -----— . — ------—,—- . — , j — j------------—, — Vilma oly kegyetlen önhöz, Óda fordiiitém önhöz s vigasztalni igyekeztem, nagyon bárgyú lehetett az én n ,iv szivem vigasztalása, mert magát haragra lobbantotta. Az zal Xx ,^L I ^xx XX , X X^x * * * * * * x * * * , X X ^xx X X * * X—. * * * * * X—. * * * x x * . * . * * x. . X. * * * . >(XX A sötétülő szobában csendesen egymáshoz simul va akartam, én bohó, vigaztahú, hogy megmondtam, miszei nt xn kiz-,I zlz-xrv r< Ir*i z»r< zi Iz A Iz-z-i-rri z-,7* z-,-*-»zzxni zxl- hu il-z-xT-z-klz1 ol - - - -. . . " ___ . . . — Tudhattam volna! Minek is hittem neki... * Pedig Géza jobban szerette Ellát s jobban szereti, martom, vn ^uu, vigazfa^ Hogy megmondom, mszern . .■xr.x.i. in- _ ._.i.r:r/ - al ne számítson Vilmára, mert az nem szereti Önt. Es ön akkormint valaha. Ö is kriptának latja a maga szobáját, tele rakott szoba egy templom hajójához hasonlít, legalá>b . ... akkor azt mondta sértően és da- ezosan: Én pedig ma -'--- " úgy találja a leány e perezben, mikor édes eskük hangzani nem tudnám szeretni, Ella kisasszon}', soha! .... „ —.Bol —b — Bolond voltam akkor, Ellácskám édes, mert h szorvosságok és köpő-csésze. . . . Beteg szegény fm, Ilinek n boldog szerelmesek. A komor ónéniet bútoroki átmelynek pamlagain bundák, vánkosok s pok- róczok imádottja és imádója ajkáról. között ül kimerültén, betegen. Előtte kis asztalán Szeretlek, szeretlek, esküszöm a jó Istenre, ki látod, hogy szeretlek milyen végtelenül szeretlek x - . veled összehozott, hogy szeretlek s nem hagylak el a sír g. esküszöm hogv örökké szeretlek nem hagvlak el so' ia melle . . tüdeje is beteg s csak azért fáj a szive is olyan , gy .... ^gy . Enyém lesz és én senki másé. ésnagyon beteg, gyógyíthatatlan. Nem csak a szive, de a — óh istenem, milyen boldog is vagyok! susog ja ... Egészen sötét lett a szoba s nem lehetett m-... áx at-Ij-zx— —z».-../.!!-*-■-* z—. * Xx-x z-- x z-rzxxx. *-4- 8 míg szőke fürtös fejét ott pihenteti, gondola elszállnak, visszaszállnak a múltba s maga előtt látja Géz ki akkor még nem volt hozzá olyan jó, olyan szolid és a akkor még nem is szerette őt. 8 a kis leány mind görcsösebben szorítja magáho. őkilométereken -át. Mikor megálltak, egy öreg asszonyt . találta, gyertyák százai égték, oltárt látott maga előtt s ai maga ott térdepelt Gézájával a pap előtt Pedig csak át, lámpát hozta be a cseléd. ki Hét hó múlt el azóta, s Ellát egyedül találjuk komor szobában. Nem látja már templomhoz hasonlónak aazután mégis oda lépett hozzá s megivott egy pohár a fiatal embert, mintha félne, hogy az egyszerre eltűr ik mellőle. S félelmét szavakba is önti. — Oh, ha mindez csak álom lenne! — Ella, való ez, édes, legédesebb való. —, Milyen nehéz is e valót elhinnem. Hogy is n e! négy falat, inkább találja kriptához hasonlónak. De kriptában halottak vannak s az ő szive él, vérzik s fáj. mikor olyan csúnya, rideg s szivettépő volt reám nézve cs egy év előtt is a való, mely most oly érthetetlenül szép. — Már megint a múltra gondolsz? — Ne haragudjék érte Géza, de sokszor eszembe j látott maga előtt, ki a katonáknak cz.it- romos vizet és hűsítőket árult. A főhadnagy megrémült a boszorkány szúró pillantásától, önkéntelenül összerezzent, de al a hűsítőt. a Ez tette mollbeteggé. Sokáig feküdt .élettel és , , H X X XUX XZ X X, H X ■ , H I I X, H X , UXx X* , Z 11 ■ X" X*X, ■ X*X XzXXX . X XXI . X xx xx Könnyeivel füröszti a pamlagot, hol néhány h Léthalállal küzdve. De megmaradt az életnek, csakhogy előtt még együtt ültek Ella s ő... kit most mint esküszeg őtbeteg tüdővel, korhadó mellek nem csak gyűlölnie, de megvetnie kell. Nem az fáj neki, Jgv nősüljen-e. igv vegye el ezt .. szép leány t ? hogy boldogtalanná tette, mert hisz az volt ő, mikor négNem!, inkább lesz jeüemtelen, gyalázatos ember Ella nem szerette, hát csak újra az lett, mikor már nem szerfi,szemében. ' ' ' ■- ■ ■ -• öli Ezért irta meg azt a levelet. így szegte meg ut de gyalázatosságot lát az esküszegésben s ez fáj, ez olyan nagyon. A földön széjjel tépett papírdarabok hevernek. esküjét . . az a báli jelenet Eszembe jut, mikor párnám közé bújok s Szegény leány nagy bajjal összerakja újra s zokogva noha fáradtnak érzem magam, nem hagy álmodni s olvassa el újra meg újra: eszembe jut ilyenkor, mikor karjai között vagyok s nem enged hinni ..... — De Ella! „Mélyen tisztelt Ella kisasszony! Nem vagyok méltó szerelmére Sokáig késtem — Hogy is történt. Ott álltam a terem közepén, néziem Vilmát, ki gyönyörűen lejtett Lehotzky Zsolnán, 1898. egyes czésjek óriási veszteségeket szenvedjenek. Akkorihimn azt mondották, hogy n folyamok szokatlanul alacsony vízállása okozta az egész bajt, jiedig az nem volt egyéb — csak egy kis c o r n e r. De hát mi ez? Nor. egy tőzsdei spe- knláezió a határidős üzletnél. A legnagyobb tőkepénzesek egyesülnek a mnierbe; azután kéz alatt óriási bevásárlást tesznek egy t.i- hisztott árnezikkben és ha sikerült - - ok diktálhatják az árakat! Ez volt a nyári ga- bona-eorner számítása is. A mi folyóink vízállása nyáron mindig alacsony, a szállítás nehéz. Ezt megelőzőleg tehat megtette a Corner a hátáridöre szóló bevásárlást, mikor pedig a szállítás ideje elkövetkezett, nem elegedet! meg az ilyen üzleteknél szokásos knlombozeti összegek kifizetésével, hanem - a kész áru szálhtá-át követelte. A csapda megvolt és a miniszter közbelépése es erelye nőikül, bizony országos krach (ez is mii- kifejezés) lett volna a vége. Ez a corner. Óriási veszedelmes, de ep oly nehéz üzlet, mert rendkívüli tőkét, nagy körültekintést és még nagyobb titoktartást követel. — Ha a legcsekélyebb neszet veszik, maguk a tőzsdék akadályozhatjuk meg. mint ezt csak nem reg a készülő tegla- corner póldáp'in láttuk. Ep túlságos nagyságuknál fogva az I Utóbbi két modern speknláezió nehezebben vihető kere-ztül ó- ép ezért nem is oly veszedelmes. De a kartell, ez már a népek igazi vérszivója. Ezért terjesztette ki figyelmét az állami hatalom is erre a hívatlan vendégre és itt- ctT már törvényhozási utón is felügyelet alá vették. Ezzel társadalmi ellenszegülés, társadalmi ellenhatás lehetetlen, itt csakis az állam tehet valamit, bár tenne nálunk is. A merkantilizmus ez az uj kinövése öloniHÚly gyanánt nehezedik reánk és millióikkal károsít meg bennünket évről évre. Es mégis a hivatott körökben még mindig folyik a harez mellette és ellene, megegyezésre nem tudnak jutni. Még az Országos Ipar- egyesület -ein tartj.i -zük-ó-gi-nek e kórdó-' törvénynyel való rendezését. Váljon helyes ez? Az Országos Gazdaszövetség az ellenkező nézetet vallja, de a kérdést a közigazgatás ellenőrzése alá kívánja rendelni. Szegény közigazgatás' Hát nem elég még a teendője? Nem lielyescbb egyik jeles munkatársunk csak nem rég e lapok hasábjain kifejtett ama nézete, hogy a kir. törvényszékeknél külön kereskedelmi szakbíró-*, külön szakkörrel létesítsenek? Nem ennek hatáskörébe vágna ez a kérdés is? E bíró fölött állana az úgynevezett kartell tanács, melyet egyik kereskedelmi kamarank javasol. Ez az összes minisztériumok és az iparágak szakembereiből állana es kartell kérdések fölött végérvényesen döntene. Jgy, vagy úgy. Tág ez a tér, sokat lehet meg ehhez szólani. De egy kétségtelen és ez az, hogy a kartellek úgy, mint rokon intézményei felette károsak és feltétlenül karhoztatandók. Itt tennünk kell valamit és minél előbb, annál jobb. —r. Levél a szerkesztőhöz. hitit fhstelf SserkeKtí ňr! A , l el vidéki l j:ág- Ifi. számában a zsolnai dal- és zenis-ajes.',létről czikkezik s szeretne belekötni a „Zsolna és Aidáké- szintén 4!i. száma hason- czimü tudósításába. - Cup« kíváncsiságból elolvastam még egyszer az utóbbit s láttam, liogv az szóról-szón megegyezett a valósággal. Tényleg felölt astatutt a 27-i-ti tai tott köziivülésen egv kérvény 40 hölgy aláírásával az iránt hogy Őket a dal- és zeneegyesület tagjai sorába felvegyék. Ez a rideg igaz-ág. C-mlálnom kell tehát azt az ammozitást, melylyel a „F. mindenbe szeret belekötni, a mit más csinál, különösen akkor, ha a ténykedésben valahogy a .Zsolna és Vidéke“ szerkesztője szerepel. Hiszen n megtámadott tudósításban szó sínes arról, hogy kik kérték fel, vagy nem kérték fel a hölgyeket "a tömörülésre, csak az a tény van konstatálva, hogy a már megalakult, egyletbe igen is a hölgyek kérték felvételüket Ez pedig megmarad igazságnak akkor is, ha árgus szemekkel keresnek a sorok közt nem írott dolgokat, s azokat fontolva, latolgatva még a szi»elemzésnek is alávetik s a tüzes ostort is megsuhogtatják felette. Bosszantó volna, ha nem lenne nevetséges az a jómkaratu kéretlen úinács-adási viszketeg, melylyel a »F 1". meg nem nyervén tetszését a dalegylet alakulása, a jótékonyság mezején óhajtja inkább látni hölgyeinket. Zaolaaa.' és Vidélce. Váljon mi oka Tehet annak, hogy eziaz igazán nemes eszmét ő nem igyekezett megvalósítani '? Hogy ez eszmét, a mely nekünk többi fértiaknak eddig eszünkbe nem jutott, ő vitte volna diadalra’? Hathatós szava, catói tekintélye, a rendelkezésére álló erős gárda valósiinüleg a legnagyobb könnyűséggel oldotta volna meg a feladatot annál inkább, mert hisz az igazság keresésén kívül a nö-kérdes dominál lapja hasábjain; s a szerkesztői üzenetek és levelezésekből Ítélve a szép nemből is igen sok odaadó s érte lelkesülő híve van. Különben legyen meggyőződve a tisztelt lap, hogy hölgyeink gyakorolják tehetségük szerint saját körükben a jótékonyságot csak nem ütik meg mindjárt a nagy dobot hetekkel az előtt, mielőtt valamit tettek volna; gondolnak a szép mondásra: .ne tudja bal kezed, a mit a jobb tesz". — Majd ha az egylet megerősödött s eszk özei lesznek arra, e bölcs tanácsadás nélkül is foe|ák tudni kötelességüket saját erejükből, idegen párifoeók igénybe vétele nélkül is fognak telim társad.iiim tekintetben annyit, a j mennyit tudni fognak. Addig azonban alázattal ké- i rik a .P. E-, kegyes türelmét s bár megértik a né- I met szavú buzdítást is. — a magát a mmpmrsiíg | zászlóvivőjének, tartó lapban. -melyekben mellesleg megjegyezve annyim bővelkedik a -F. U.". hogy azt kell hinni, hogy a magyar Írók müvei neki terra icognita, de inkább csak elfogadják azt a pár szót egy magyar irótóil, hogy a .jótett: imádság". — mert ők nem gondolnak arra- a jótékonyságnál, hogy az nekik okozzon kellemes érzést, de jót tesznek, hogy az unifokiiak essék jól. Annak a bizonyos M. J. úrnak a czikkére kiváncsi vagyok. Szeretnék a komikus dolgokon jókat nevetni. Valószínűleg tele lesz érdekes igazsággal, hisz a lap folyton azt keresi és osztja mindenfelé, csak az a különös, hogy: nagyon betartja érdek feleivel szemben azt a mondást .mindég igazat kell mondani, de nem kell az igazat mindég megmondani". Néha biz ő. ha tudja is azt, zsebre vágja s inkább nem közöl holmi érdekes eliUanási híreket, csakhogy a braus dolgát ne kelljen felpiszkálni. Hja. azok se (ierstenmannok. se panamisták. Azok a szigorú látók! Egyelőre ennyit. — Csak még megjegyzem, hogy én is a tómjénezd. Dr. Szikra úrral tartok s nagy figyelemmel kisérem a nagy ravaszok fondorlatait.S, J. A bittsei közigazgatás. A bittsei közigazgatás megtámadtatott. Bittsén ugyanis, nincs hid, rossz az ut, piszkos a patak, sötét az est, csak a holdfény világit és vajat olvasztanak. Mert ez igy van, ki lett mondva a súlyos Ítélet: Bittsén nincs közigazgatás. Kétséges azonban. vájjon a közigazgatás létezésének egyedüli kritériuma a hid létezése. Ha a közigazgatás nemzője volna a hidaknak, melyből azok mint babból a lepke napvilágra jönnének, akkor én, mint bittsei lakos, életemnek legszentebb feladatául azt tartanám, hogy ellopjam a londoni főpolgármestert Bittsé.-e, De hogy a hid és a közigazgatás között tiem létezik valami a darwini ivari kiváláshoz hasonló kapcsolat, sem Londonba, de sem Afrikába nem kell menni. Azt hiszem senki sem vonja kétségbe, hogy megyénk egyik legjelentékenyebb' közigazgatási erője, Haydin Imre. Es ez az egyik legjelentékenyebb adminisztratív erő mai napig sem volt képes Kiszucza-Ujbe- lyen hidat teremteni. Ha teremtett volna, a bittseiek már rég ellopták volna őt a kiszucza-ujhelyiektől. A mi az utat illeti, ez bizony nagyon rossz. J)e rossz lesz mindaddig, a míg a Vág kiálad. És ez ki fog áradni mindaddig, a inig szabályozatlan. Miért sza- bályozatlan ? Azért, mert valahánvszor a Vág szabályozását kértük, azt kaptuk feleletül: várjatok, akkor szabályoztunk a Vág. midőn a hid építése megkezdődik. Boldogan mentünk haza és vártunk. .Sok várakozás után ismét kopogtattunk és mély alazattal kértük a hid építésének megkezdését. A felelet az volt: várjatok, akkor kezdődik meg a hid építése, midőn a Vág partja szabályozva lesz. Bárki is jól ismerheti Afrikát, de bocsánat, azért még a bittsei hid történetét nem ismeri. Ne higyjük, hogy a bittsei hid a közönséges halandósági! hidak közé tartozik. A más közönséges hidakat elkezdik építeni, építik, befejezik és átadják a forgalomnak. Egyszer beszól róluk u pénzügyi előadó s aztán már járnak rajtuk. Erről a hídról, két évtized óta mindenki beszél és senki som jár rajta, Bittsei hid dolgában volt már bankett, toaszt, piknik. színi előadás, deputáczió, képviselőházi beszéd, miniszteri válasz, ujságezikk szóval minden volt, csak lúd nem. Nem hiszem, hogy Mohamed koporsójáról annyit írtak és beszéltek volna, mint a bittsei hidról. Eljött, egyszer hozzánk a mi derék főispánunk. Községünk gyermekei, asszonyok, leányok, urak, parasztok, élők és halottak evvel fogadták; hidat kérünk; uram hidat! Végre ő nagyméltósága szerencsésen eljutott a bankettig, A bankett tudvalevőleg a legkedvesebb valami. Egy szónok fölkel s elmondja, hogy mily derék, kitűnő ember az ő szomszédja. A szomszéd fölkel s elmondja, hogy mily.okos és bölcs ember az előtte szólói. Szóival minden csupa élvezet. Ezen beszédekben nincs semmi kellemetlen. Főispánunk azt hitte, no most nyugodtan élvezhetem a bittseiek társaságát. Csalódott. Fölkel az ünnepi szónok. ifj. Dr. Holczmann és fölemeli poharát. A főispán gyönyörrel fordul feléje. Es mit gondolnak, mi volt ebben a toasztban? Ugyanaz, a mit az utczán a gyerekek, asszonyok, hajadonok, férfiak, aggastyánok, élők és halottak kiabiíltak: hidat kérünk; uram hidat! Hidat kértünk mi még toasztmin is! Egy alkalommal községüdnekcbzeonm hbíerre htóerj1e1d,t, hogy mérik a vizet. Mindenki a hidra gondolt és senki a borra. Ez a hir általános pánikot idézett elő. Lakosaink megálltak épp azon pataknál, melynek illata Wollt urat oly élénken emlékeztette a konyhaművészet nemes tárgyaira és tűnődve kérdezték a siető ha- bokt ú: igaz volna ez - valóiban iuaz ? Nem kell mondanom, hogy a habok nem feleltek. A hir oly megdöbbenést okozott, hogy az iskolákat becsuktuk, a jegyesek korábban tartották meg esküvőiket, és a betegek buzgóm imádkoztak, hogy megélhessék a boldog napot. A hir nem volt igaz. Aztán'? Oh, minek mondjam el. Igaz. Bittsén vajat is olvasztanak. A világ. Af- rik.it sem véve ki. nyugodt lehet a inig Bittsén vajat olvasztanak. A hol vajat, olvasztanak, ott kalácsot is sütnek. Megengedem, hogy ez a szag néha olyan, mintha négyszáz néger törzs négyezer jó kövér misszionáriust pörkölne. De kérem, jobb ha vajat olvasztanak, mintha szappant főznek.“Már pedig itt csak a kettő közt lehet választani. A ki a bittsei hid történetét ismeri, az kalapot emel a bittsei közigazgatás előtt. A ki pedig nem ismeri, az ne beszéljen a bittsei hidról. Valakinek a tudománya olyan nagy lehet mint a világ, bölcsesége olyan ki- merithetlen, mint az Oceán, ismerheti Manu harmadik fogának történetét, ismerheti az Indra, Avila, Yama, Sarja, Tsandra és más indiai, afrikai és pokoli istenségek történetét, de azért még a bittsei hid történetét nem ismeri. A mi tisztelt és tehetséges kollegánk. Wolff ur. idegen. Mert idegen, azért irt a bittsei hidról. Ha nem volna az. akkor ismerné a bittsei hídnak misztikus természetét. Ennek a sajátságos hídnak az a sajátságos természete van, hogy valahányszor írnak, beszélnek vagy gondolnak róla, mindig csak egy dolog válik bizonyossá. Bizonyos csak az, he jy nem építik. S most építeni kezdik és NVolff ur mégis beszélni mer a bittsei hidról. Ez rettenetes! Hát azt akarja On órain, hogy valóban a bittsei hid mindenütt legyen, bibliában, toasztokban, képviselőház naplóiban, ujságezikkekben. szerelmi dalokban, hős- költeményekben, miniszteri beszédekben, mindenütt, csak éppen Bittsén nem? A Ilidért, a rossz utért, a szabályozatlan Végért és a vaj olvasztásért a felelősség nem terhelheti a bittsei közigazgatást. De részben terheli az utczai világításért. Ezt a világítást nem szabad a csillagokra bízni. A csillagok a szerelmeseké. Azt mondják: nincs pénz. Kérem, én 3 évvel ezelőtt a bittsei községháza előtt két hajdút láttam szalonniízni. Két évvel ezelőtt már három hajdú szalo’nnázott ott. Ma már bizonyára öten szalonnáznak. Tessék egyet elcsapni és két lámpagynjtogatót alkalmazni. Aztán tessék még egyet elcsapni és petróleumot venni. A lámpák árát tessék jótékony műkedvelői előadások jövedelméből és nyilvános gyűjtésből fedezni. Hiszen Bittse olyan híres jótékony műkedvelői előadásairól! Ezeken a jótékony előadásokon ugyanis minden van: művek, kedvelők, műkedvelők, programul, tánezmu- latság, vacsora, bankett, csak előadás és tiszta jövedelem nincs. Bizony kérem, nem irigylem én sem Domaniczky urnák, sem Tauszk urnák a kényelmet. 8 nem azon csodálkozom, hogy ott nincs esti kivilágítás, hanem azon csodálkoznék, ha ott volna. Persze a kényelem szempontjainak nagyon megfelel azt mondani: nincs hid, rossz az nt. szabályozatlan a A ág, mert nincs közigazgatás. Igen a kényelem szempontjainak. A mi közönségünk mindent a közigazgatástól és az államtól vár, de maga a társadalom nem tesz semmit és nem áldoz semmit. Zsolnán, 1898. Zsolna és ‘V’ldélce- doírzeinbcr hó 11. A hol som az állam, som ti társadalom nőm I »«nllmtmi. magát; egy milliméterről kisebb váj tett semmit és nem áldozott semmit, mit tehetett ott a közigazgatás? Semmit sem tehetett így volt ez a múltban, de nincs ez igy többé a jelenben. Mert Popper Ármin báró páratlan nagylelkűsége fölhívta és involválta az állam áldozatkészségét Mint mindenkor, úgy a hid dolgában is apelláltunk Popper báró nagylelkűségére. Mert tudni kell, hogy hu nálunk nem képesek fűteni az iskolákat, mivel nincs fa: akkor Popper Ármin báróhoz fordulunk. Hogy ha betörik az iskola ablakát, elrontják az ajtó kilincsét, avagy a szél a tetőből leszakít egy zsindelyt: mindig Popper báróhoz fordulunk. A hid dolgában is ő hozzá fordultunk és pedig oly sikerrel, hogy miként azt Tauszk ur e lapban kijelentette ■ - ez ma már a technikai kivitel stádiumában van. De bármiként is volt az a múltban és bármiként van az a jelenben, annyi mindenkor bizonyos, hogy sem a múltról, sem a jelenről nem lehet és nem szabad állítani, hogy Bittsén nincs közigazgatás. Mert a ki ilyet állít, az ugyan teljesen megfelelt a kényelem szempontjának, de nem felelt meg az igazság szem- Veszély János, pontjainak. OTTHONUNK. Az orvos. A hold fénye vakító ezűstfénynyel tükröződik az országutat boritó kőrétegen. Sötét körvonalakban terül el az út inputén, a városon kívül pavillon rendszerben épített megyei közkórház, közepém az igazgatósági épülettel. Ennek az épületnek első emeletén fekszik az igazgató-főorvosnak; a világhírű jeles sebésznek lakása. Éjfélre jár az idő. S az orvos még mindig ott áll az ablakok egyike mellett, kibámul az éjszakába. S a mint néz-néz a fekete légürbe, gondolataival képeket fest ki maga előtt: — Most egy éve! sóhajt, fel, maga előtt látva egy arnnyhnju, ragyogó termetű nőt. — Most egy éve! ...... Ekkor hagyta el, csalta .meg a felesége, kit-felemelt- a porból; a sáriról, a nyomorból a kénye- . lembe, Inért, szerette.-S kivel csalta meg! Azzal a sápadt képű nevelővel, kit kegyelemből vett két aranyhajú gyermeke mellé: őt, az egészséges, erős .férfiéit,,a szerető.férjet ezzel a, tehetetlen, nyomorék emberre) csalta meg. És a mint igy gondolkodik, egy közelgő kocsinak a csöndben messziről halló zöreje üti meg füleit s valami önkéntelen borzongás futja végig ereit. Hátha ő jönne haza, megtörve, bűnbánóan! megbocsátana-e neki, megbocsátaúa-é feleségének, hogy két árva gyermeke visszanyerje az anyját? S mialatt igy tűnődik magában, a kocsi a kórház elé ér s az igazgatósági épület előtt megáll. A szomszédos helység orvosa száll ki a kocsiból s a főorvos csalódottan eszmél fel ábrándozásából. — Beteget hoztak? kérdezi. Az öreg orvos lenn egy-kétszer megnyomja a csengetyűgombot, mire elődöczög a .portás s id- mosan nyit kaput a kellemetlen időben megjött vendégnek. — Siessen barátom, szól az orvos, egy beteget koztam, kit azonnal meg kell operálni, ha azt akarjuk, hogy megérje a reggelt. Hol a nagyságos igazgató-orvos úr? Fönn az igazgató kinyitja az ablakot. A hidegben jobban észre tér s azután leszól a kollegának: — Itthon vagyok! s azonnal hozzá látunk a műtéthez. Siessen János, szól aztán a portáshoz. Kiemelik a kocsiból a beteget. A hold sápadt fénye a sápadt arezra veti világát. Egy vézna, csontos, magas ember az, kit előhúznak a kocsiból. — Szent Isten, szól ijedten a portás, a nevelő úr! S az igazgató a szivéhez kap, azután irgalmatlan szavak hagyják el ajkait: — Azt a gazembert dobják ki az országúira! A portás leteszi a beteget, nem mer egy lépést sem tovább tenni az igazgató engedelme nélkül, csak az öreg orvos néz fel kérlclően. S az orvosban küzd az ember és a kötelességtudás. — Vigyék csak fel a műtétszobába, szól halkan az igazgató, megtörülve izzadságverte homlokát. A műtétteremben felgyűlnek a lámpák, apá- cAák járnak-kelnek. hozzák a szereket. Két férfi hozza most a beteget s lefektetik az üveg-lapra. Az igazgató-orvos kötényben belép a szobába. Szemei az üvegen fekvő nyomorultra vetődnek s erős tekintetétől feleszmél a beteg, reáveti homályos szemeit s látva kezében késsel a tanárt, felsóhajt: —- Végem van! Végem................ Ezután újra alélt-ságbo merül. Az orvos pedig érzi, hogy a betegen megbo- C’ . 19J •••» » * i.» nini un beteg testén, vagy mélyebb vágás — s kezeitől me halhat a nyomorult I)e első benne az orvos s mikor az igazgató ráteszi kezet a beteg testére, a kéz már nem reszket, bizton halad az élő testben, hogy kivágja a halálos fekélyt. Az operácziónak vége. A beteg cl van látva kötésekkel s az Orvos izgatottan mossa le kezeiről a vért. Azután elhagyni készül a műtermet, de az ajtóban is feltámad újra lelkiismeretű és visszaszól: -- Nagyon kíméletese# vigyék a nyomorultat! Azután elrohan, le a kertbe, a kerten keresztül lakásába, két anyátlan nrtnyhaju gyermekéhez........ Adi. ÚJDONSÁGOK. — A rajeczi vasút építése. A minap jeleztü hogy már most komolyan látnak hozzá e rég tervezettjótékony hatásuk kávák ott. ho mint ntáunk is. a vasúti vonal kiviteléhez. Az előmunkálatok serény, ntársadalom úgyszólván szervezetlen. Ha valami, úgy a folynak és a vállalkozók most azon vannak, hogy azokk ilközös anyagi érdek megóvása tömörülésre serkenthet, ha za'közösség oly segítő forrásokat nyithat meg, melyek az a tulajdonosokkal, kiknek földein át fog hajadni ~ ~ _ építendő vonal, megegyezésre jussanak. Úgy vagyurkegyes előtt teljesen zárva maradnak, úgy nem érdem, értesülve, hogy ez az egyezkedés a legtöbb érdekelthanem kötelesség az összetartás. — A legnehezebb e községgel már meg is történt és elég olcsó árak mellettéren a kivitel módja. A mi nézetünk szerint ebben is a zszerény kezdet a legjobb és leg- czélszerűbb. Egy sikerülhetett: erre következtethetünk legalább abból _ „ ~ „ ajánlatból, melyet f. hó S-án a zsolnai érdekelt feleknikújonnan alakuló hasonló szövetkezet ne rendezkedjék be tettek. E nap délutánján hívták össze értekezletre .. .. .J. . XX X X V- X «.XV...A y.x X XXX ) W.XX X. KJ KJ X KJ KJ X „ X XX V- XX KJ XX V. • x k k . k KJ KJ9 KJ illetőket. A városháza dísztermének nagy asztalán ki ve lthelyisége, árusítója. saját gazdMa, könyvelője stb. Elég az. . . . . . . . . . — . . . Ivó Iro,»vlz>tf.|xzm i'ZAVlMt maIavm.’ I'z..m-1'Z terjesztve a vasút zsolnai szakaszának vázlata. Itt láttuk az t.ha kezdetben szakmá,i: szerint szerződik néhány kereske-hogy a vasút, miután a frambori és a temetők mögíttdővel iparossal, szállítóval, kik az egyesület tagprt, elterülő földeket átszeli, ki fog érni a bii-sic ei országúd z^zony“ meghozott kedvezményben részesítik. I'y és ezentúl szorosan eme útvonal északkeleti széléhez tapa dvállalkozók hamar találkoznak, mert ebben az. esetben a es ezt követi a szomszedhatari2 s—Technikai U2V mi itforgalom nagyága kiegyenlíti cseké'yebb üztáti vs ezt v e a s zo'imszei_i na tetr ig. s eciunriai Mg y, tu. gazdasági szempontból igen kedvező lehet ez a megoldá ,>sznukat.. Ms has?nló egyeyletek Fékja közös k k 1 .. ... .... .. .... . .. . .m 3rrarrü37aec'al Acrxr tp hinv? n ni 7nfte aernt no ae Ttono lz mert az építendő töltés legalább egyik oldalával szilá talajra támaszkodik, a földeknek is csak az országútim/, ér végeit metszi le, mi csekélyebb földterület vásárlás tételezi fel és olcsóbb is, mintha középen vágná át . azoka te telez lei cs oicsuuu is, lumtna ^özepeu v eignet át . azoka .._i_i__i__i_ ___i_i_ • j _iz_ i •• _"_ _1 •!_ _x "1_ De aggodalmunk van az'iránt, váljon nem fog-e a vasú tidogok ezek, melyek mind elég könnyű szerrel vihetők , közlekedés a kocsiforgalomra zavarólag hatni s ép e-ie-esz''’ ha meg^z “közű* érzület. összetart és túlságos közel volta miatt nem fognak-e ijedős 'o'a b za' ľ — E kérdéssel, melybizony eléggé életbevágói, barmok s egyéb . közlekedők miatt - gyakori b a'ese'e. k ap cs- a'os-a' akarunk még . egy , szmtén fontos előfordulni? Ez megszívlelni való kérdés és örvendenén yörütaényre figydmeztetai. _ Most fo'yik még a jövő . . . ........ . . . . .aval-ro S7n r> okochAT- nes üfliroe \/enr>n m-ere -mr aIfote-p o ÜA p7 iránt HaIÁaítö mpanvnatat á«st nvpmÁnű A TRévekre szóló lakásbér összeírás. Vajon megszivlelték-e a ha ez iránt kielégítő megnyugtatást nyernénk.. — a mi ...... . . . r y ,, ,, , különben á csütörtöki értekezletet illeti, annak leginkál .' i hivata““1" azt a méltányos fetezotataunkat, ’ • . , , . ... • . . h , fogy a saját érdekűket szem előtt tartva a való állapotot ntvallják be? Hiszen ez az egyedüli mód arra, hogy a etényleges viszonyoknak megfelelő szállásbérek teljese nengedélyezését érjék cL Nem igazságos kívánság, nem ’ •’ ^szükségszerű követelés ez? — A válasz, úgy hiszszük. fölösleges. A tények egyébiránt mihamar megadják erre frambori birtokosok szólaltak fel Ezek földeiket m i-is a végleges feleletet s ez is egy kis próbakő lesz arra trarmuori uhiokosok szuiaitari tel. >zet\ xkiikiexreex mi, .nézve, hogy szervezhető-e a mi társadalmunk, hacsak a csak negativ eredményét konstatálhatjuk. A vállal megváltási ajáhlata a földek fekvése szeri négyszögölenként 25 kr. és egy frt között lévő összeg volt megállapítva. Ez az ajánlat elfogadhatatlannak látszott, sőt nem hiányoztak, kik a egyenesen nevetségesnek jelentették ki. Itt először holnap már beltelkeknek tekintik és joggal. mert a vár s] ., - — . terjeszkedése ebben nz irányban csak igen rövid; i(ösaját érdekében is. kérdése. Az egy forintos ajánlatrólhallani sem akartak és legmérsékeltebbek is csak 1 frt 50 krról szóltak; messzebb eső földekre még három kategóriát állapított; kSűrű füst tódult ki az egyik ház attakaibóL Szerencse, — . . . . . • • . • . x . k . jk k > l'n JK T r lx ZVWV ZVX* Z. Z. > UJKl r „.4. 4- X I r WO 4.0 O I tf- 1-kI-KK T I~l WO i^Jk! 4 Iz j-k lo J-K I . O I r meg: a Fram- bortól a závodj ei útig 1 . frt, innen a bánfaiv útiig 80 kr, ezentúl a biesiezét határig 60 kr; De ezeket aznéh^y segítségükre sietett ember segítségével egység-összegeket sem lehet végleg meghatározottakn;khamarosan eloltotta Bayer sutőmester tódban történt mondani, merUszámosan igen alacsonyaknak tartják s ig yaz eset és állítólag egy gyújtóival játszó gyermek csínye , valószínű, hogy csak bírósági felbecsülés és kisajátítás fo gvolt. Nem is tettünk voma em- mést c ^fentektefen .. , ____ .® ... . J. . ’ztzolwzvvAI zvcolz o-vAv-b a„, ftaWiV Uwzwr czélra vezetni. Elvben ez ellen nem szólhatunk, Aa szab; egyezkedés terén mindegyik fél a maga álláspontját véci;figyelmeztessyk hatóságainkat arra az abnormális és ... .. ......... . . I'nme Izž-., r z»4- lz-o om am r z»< Aow >'nl eilenn Izz-. m r ^ck ^^k li nmea de határozottan a mellett foglalunk állást, hogy így, vag y . ..... ...... .. .... v úgy dőljön ;is el a kérdés, de hamar történjék meg, mert ügy mai stádiumában a tavaszszal feltétlenül meg kellelő. Sürgetnünk keU a tózotóság reformálását, mert, ezt . ... ... - . ... . . . ... w oxw zve o Iz o tiervfinir Isotiua wo wow zve z-v 14 o loowowo o IzÄtizv kezdeni 'az építést. Ez a köz élvi- tázhatatlan érdeke s] ett'l eltérni nem szabad. 1 feltétlenül követeli. — Kaszinógyülés. A zsolnai kaszinó f. hó 10-én — Legszebb, legczélszerübb karácsonyi és • • -• - • - ,tújévi ajándékok, mint szőnyegek, valódi japán, indiai, választmányi ülést tartott, melyen egyrészt az egyesül jövő évi költségvetésének előirányzatát állapították me „ „ másrészt a kibocsájtandó adóslevelek elhelyezé;iselyemből, . . . . .... — .. . . ... .. Izozxio Izoio k-j r—, módozatait beszélték meg. Ez ügy- jó mederben folyik L.V.inVlLVll inog. ■ > z l.lgy J V./ I1LV.-1V1 iZVIl XV-ZAy XXV. x, ^J ^j j • ^j j • legjobb eredményre számíthatunk. Még néhál „utazó-takaróik, tópokróezok, bútorszövetek, csipke- és igy a apróbb ügy elintézése után a gyűlés véget ért. . s — Eljegyzés. b'euermann Ármin, a losonezi s1 hatvani gőzmalmok zsolnai képviselője, f. hó 10- frt. Spanyol Gábomé 2 frt. f{o- M-nfeld Iguái-zué 2 frt. (inm Árminná 1 frt 50 kr.. Dr. Schauer Gyulám* 2 frt. Dr. Polliik Józsefné 2 frt. — Fogyasztási egyesület létesítését hozta szóba néhány hét. előtt több helybeli hívaudmik s ez az üdvös eszme, mint újabban értesülünk, kezd már terjedni és élénken foglalkoztatja az érdekelt köröket. Szükséges voltát nem akarjuk bizonyítgatni, hanem egyszerűim utalunk ama számos hivatalnoki családra, melyeknek a szűkén kiszabott garast a mi drága megélhetési viszonyaink között ugyancsak meg kell forgatniuk, mielőtt kiadhatnák kezűkből. A fogyasztási egyesulelek ,eszméje épenséggel nem uj. de annál kipróbáltabb zrögtön nagy lábon és költségesen. Nem kell egyelőre saját .ha kezdetben szakmái: szerint szerződik néhány kereske- üzleti egyesületek példájára közös ^megegyezéssel egy felügyelő bizottságot választanak. -mely a tagok érdekeit, esetleges túlkapások ellen ^megvédelmezi, azok hitelképességét megállapítja. és adott alkalommal békehíréi tisztet is teljesít. - - Oly ..... . .. ..... .. ... ... a. — Szobatűz. F. hó S-án. a délelőtti órákban Ahirtelen nagy riadalom támadt a Bemczky-utczábau. alhagy hamar észrevették, minél fogva maguk a házbeliek ddologról, csak azért említettük meg mégis, hogy káros következményeiben valóban közveszélyessé válható állapotra, mely tűzoltóságunk bomlásával állott z snem csak a törvény betűje parancsolja, hanem a közjó franezia és keleti dekoráczió-szövetek és párnák -tiszta flanell-takarók, angórák és kínai skecskeszörmék, legfinomabb ágyelők, angol plaidek, sJ szövetfüggönyök stb. vásárolhatók igen mérsékelt áron, snagy választékban JvaHHOvite Döme legelsőrangu szönvegraktárában alapittatott 1820 Budapest, IV. Várzi-utcza 2. Árjegyzék ingyen es bérmcntve. Zsolnán. 1S9S. Zsolna és "Vidéke. äerzombm* hó 11. - Singer Mähmaschinen sind luibh’rgiltig in <\>iistnuti• JLir- avaraCseroák.Márian... »w .1 -lumai nn«4 IbliS » vi I»' I- iMp- 1 ,il.ii willig •»■«/.«■»■ii H :rt 42 • p-j-ü •• I ’ । n ’ c k h I *4 í i <’ Vv - ■ ; Hioinit mache ich meine höiliche Einladung znm Besuche der WEimCHTS-AUSSTBLim in GALANTERIE E SPIELVAAREU, in durchwegs schönen Neuheiten besteht. Besonders mache ich aufmerksam auf mein 1898. évi deczcmber hó 14-ik »■>;j.» gosses Lager in Photografie Albums, Stammbüchern. Näh- Schmuck- & Handschuch- casetten, gestickten Cigarren- & Cigaretten-Etuis, Visit- & Brieftaschen, Rauchte Service, Meerschaumwaaren, Schreibzeug. Uhrhälter, Thermometer, Kalender, Tafel « & Obstaufsätze, Büsten, Bronzefiguren, Vanddekorationen, Rauch- u. Salontische oct. 1 loebaehtelid HA&L HÖftXáJO, 'osemra. Stofanlostrasse 29, nehou Café Austria. alul 1.. Veszély, Árverési hirdetmény. LAZAR ADOLF, ZSOLNA KARPITOS és DÍSZÍTŐ kozik a mélyen tisztelt ura-ágoknak niindennemíľ kárpitozott és díszített bútorok elkészítésére: a közeledő Spitzer C. alkalmiból kézimunkák <$» ♦ * % és hímzések LAZAR ADOLF, SILLEIN Tapezierer & Decorateur ' empfiehlt, .sieh den geehrten Herrschaften zur Anfertigung aller I Polster u. Decorationsmöbel und übernimmt sämmtiicho ■ Handarbeiten, £ szerelései vállalja <4. i «nnv letndu ť*/kóxh**»«rť f< évi deczember hä '194k hapjmuk dóicijm 10 htúui 1 tik é< ahhoz a venni szátMeküzúk oly ni nak meií. huay az rrint-u -• , . n«-» az líxl. exj l.X, ■ TldlHťhi-ti k--»x;--iwjizr1ť!> iinlltlr. In ■-•Mrvu alul i< <>, »Jacuí. Kelt Z«uinnn .. . । . ,h Ugrcsdy, kir. bír ' '■ • : ' h. Stickereien zum í Wl geschmackvollsten und billigsten Montirung. ! Al^' »Sude- ^iigijnir -diid ytrts ;i im Lager vorrätig und worden i xiiiit .SvlMkiHtrtiiirvisü Iji-ifcLtiĽL ' Kérj 6 (óntinental J Gxnpaiiy oildghírü spanyol és portugál.. borait Portbor Malaga Madeira Tarragona stb. Kaphatók az összes finomabb faszer és csemege kereskedésekben-. valamint poharanként t az előkelőbb szállodák kaoéházak és vendéglőkben Saját pok. , Budapest csakis-. IVKbssuth-Lajos és Újvilág ulrza šarkan, aßenby&sinoualszenib, •/,. Zsolna, JL évfolyam._51. szám._^898. deczember 18. ZSOLNAésVIDéKE TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Felelős szerkesztő: Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. Kiadó és laptnlajdonos: Áldori Manó hová nz előfizetések, hirdetések, reklamdcziők és pénzkOldemények intézendők. presszió nem gyakorolható itt, mint az esetleg más egyesületeknél lehető, vagy meg is van. Az nem lehet kifogás, hogy az egylet rosszul van vezetve. Tessék belépni és uj, friss, egészséges eszmékkel uj irányt adni a kör működésének. De c körülmények daczára is korainak tartom Dr. Szikra úr jóakaró búsongását az egylet bukása fölött. Es azt hiszem, még meglehetős sok napot fog az egylet fennállva számlálni. Mert igen is ez egylet megmentésére a tagok mindent el fognak követni, cAak azt az egyet sajnálják, hogy sok jóakaró pártfogójukat nem tisztelhetik soraik között, hogy ezek nem mondják el szép eszméiket a közgyűléseken s csak kívülről akarják az egyletet tanácsaikkal támogatni! — Köszönjük! Es ha legalább a tapasztalat igazat adna fejtegetéseiknek. S mikor keresik az okát a pangásnak, mely tényleg megvolt, eltalálnák a baj gyökerét. Mint régi kaszinói tag jogot vindikálok magamnak arra, hogy Dr. Szikra úrral szemben a közönség előtt én is megpróbáljam kifejteni az okokat, melyek az egyletet válságba sodorták, ha nem teszem is azt a csal hatatlanság tudatának azon merész hangján, melyen ő mondja ki ítéletét. Véleményt tisztelek, ha meggyőződés; de nem tehetek róla, ha engem a tapasztatok másra tanítottak. Mert határozottan tagadom azt, hogy az egylet alapításakor magában hordta volna a betegség csiráját, sőt ellenkezőleg. Sok éven át volt az egylet Zsolna és vidéke intelligens társadalmának vezetője, még pedig azon időkben, mikor az minduntalan ősszehúzódni meg kiterjeszkedni, hogy ez által a testnek minden izma, minden idege örök tevékenységben legyen. Mihelyt e tevékenységnek összhangzó játéka megszűnik, vagy akár csak meg-zavartatik, az élet maga a legnagyobb veszélyben forog. Ilyenkor a fájdalom érzése villámgyorsan siet az agyhoz tudtára adandó, vigyázzon, nehogy oly baj támadjon, mely a léleknek szikráját kioltja. Ha kezünkkel vigyázatlanul égő tűzhöz érünk, vagy ha a sötétben valami éles tárgyba beleütközünk, a fájdalom érzése mintegy felsikoltva tüstént föllármázza az idegrendszer központján székelő életösztönt: Vigyázz, egy tapodtat sem tovább, mert a legnagyobb veszély fenyeget. így menti meg a fájdalom igen sok esetben életünket. A mérges kígyók némelyikéről beszélik az utazók, noha sajátságuk, hogy az őket érintő pálezára felcsavarodnak, azt mégis abbahagyják, mihelyt a palczát megtüzesitjük. A fájdalomnak érzése figyelmezteti őket, hogy porrá égetik magukat, ha azonnal le nem csavarodnak. Ha azonban ezeknek a kígyóknak hirtelen lenyessük a fejüket s nyomban, midőn törzsükben még megvan a reflexmozgás, oda tartjuk pálczánkat, reá tekerőzködnek s teljesen szénné égetik magukat. Persze, mert most nem állott többé őrt az a fájdalmas érzés, mely óva intette volna őket, ne nyúljanak hozzá a pálezához, ne érintsék meg az égő tüzet, mely szénné, porrá változtatja őket. Az orvosnak legszentebb kötelessége, hogy mentse meg embertársának betegség vagy más szerencsétlenség által veszélyeztetett életét. A fájdalom érzése nélkül azonban ez merőben lehetetlen. Ha ez Előfizetési Arak: Egész évre ............ 4 frt. Fél évre .............. S frt. Negyed évre' ...........I frt. Egyes szitui líra 10 kr. A zsolnai kaszinó helyzete. Körülbelül megszokott dolog már az utóbbi időben, hogy valahányszor a „Felv. Újság“ Zsolna és vidékének társadalmi viszonyairól czikkezik,a kaszinón szeretne egyet-egyet ütni. Sokszor csodálkozom ezen az ellenséges indulaton, de magyarázatát adni ma sem tudom. Mert feltételezem mindenkiről, mig az ellenkezőről meg nem győződöm, hogy véleményét közdolgokról meggyőződése s nem titkolt utasítások szerint mondja el. Dr. Szikra úr a „F. U.“ 50-dik számúban czikkezik Zsolna társadalmi viszo- nyniráLDe tulajdonkép csak a kaszinóval foglalkozik, sőt még ott is befolyást imputál annak, hol egyáltalában nem szerepel. Czik- kének eleje teljesen igaz. A kaszinóról legutóbb írott s helyi lapjainkban megjelent czikkek nem voltak kellő hatásúak. Nem, mert csak is a már úgyis egyleti tagok méltányolták azokat, kik különben is el voltak határozva az egyesületet minden áron fen- tartani. — Tehát itt már nincs igaza Dr. Szikra úrnak, hogy az érdekeltek kebelében se keltettek azok visszhangot. Arról meg a kaszinó végre sem tehet, hogy azok közül, kiket társadalmi állásuk jóformán kötelezne ez egylet tagjaivá lenni, alig egyet-egyet hódítottak meg az eszmének : itt a felvidékeken egy erős, politikai és vallási külömbsé- gektől eltekintő, központi társaskört alapítani, illetve annak tagjaivá lenni. S az is kézenfekvő dolog, hogy mert éppen egymástól független elemek és egyedek alkotják az egyletet, semmi hivatalos vagy tekintélyi A „Zsolna és Vidéke“ Tárcsája. A fájdalom jótéteménye. Gyakran hallhatjuk azt a keserves panaszt fel-hangzani, ha van Gondviselés, miért engedi, hogy a szegény halandó oly sokat szenvedjen e földön, miért engedi, hogy a fájdalomnak égzengése oly sokszor megdördüljön szegény feje fölött ? Ott a betegágyon, a hol az ember távol van minden örömtől minden gyönyörtől, ott a kin, a szenvedésnek helyén gyakran kitör kebeléből a zúgolódó panasz: „oh Istenem, miért nehezedik én reám oly keményen a te sujtoló kezed?!“ Pedig ha meggondolná, ha oly nyugodt lelki állapotban volna, hogy meggondolhatná, mekkora veszélytől óvja meg őt gyakran a szenvedésnek érzése, akkor bizonyára nem panasz, de hála szállana fel ajakéról a csillagos egekbe. Az ember úgy van fájdalmával, mint a tenger hullámzásával. Ha az apály s dagály nem volna, mely azt a roppant nagy víztömeget örök mozgásban tartja, ha néha háborgó vihar nem keletkeznék mely azokat a mélységes vizeket fenekestül felkorbácsolja, akkor az oezeán elébb-utóbb rothadásba menne át. Miként a tenger, úgy az ember is csak úgy élhet, csak úgy lehet egészséges, ha vére folytonos hullámzásban van. Miként ottan, úgy itten is minden jólét, minden egészség nz örök mozgástól függ. Azért kell a tüdőnek egyre szűkülni s tágulnia, a szivnek kinyílni meg bezáródni, az izomrendszernek Hirdetési dijak: Egy 3-szor hasábzott petit sor 5 kr. UEOJEI.ESIK: ■ ■ i n d e N VASÁRNAP. Kéziratokat nem ailunk riívza. intelligenczia számra nagy tömegekkel állott szemben. Szerényen kezdte, szépen fejlődött, bizton számíthatott kis. de lelkes csapatja támogatására: a visszavonás, egyé’ szerepelni vágyás ki volt zárva köréből A hazafias mozgalmak tőle vettek irányt Tejéhez képest támogatta a hasonezélű lykedéseket másutt is. Megalapította kői» rát, berendezkedett s összejövetelei bizonyították az erős összetartást. Csak később, tagjainak szaporodtával. gondolt, arra, hogy nagyobb s igy drágább helyiségről gondoskodjék, szaporítsa szórakoztatói eszközeit. S itt elértem azon ponthoz, melynél Dr. Szikra uraj logikája cserben hagyja. Mert egyik szavában szemére veti az egyletnek költekezését, ’ mely nem állott arányban vagyoni viszonyaival, más szavában azt mondja, hogy berendezése primitív s nem felel meg ily nagy kör igényeinek. Hol itt a logika, uram? Az a kölcsönügylet nem volt olyan nagy hiba. S az első három évben a tervezett törlesztések teljesítése daczára is a számadás az év végével mindég plusszal végződött. Hogy a vett billiárdasztalok nem a legjobbaknak bizonyultak, ezt kétségesen elismerem, de az egylet azok vételével a hazai ipart akarva támogatni, választotta a ezéget. S bár azok még most, is használhatók s nem gyúródeszkák, romlásukat nagy részben a kaszinó azon gavallérsága okozta, hogy termeit szerényebb társulatok és egyleteknek saját boldogulásuk előmozdítására mindég készségesen rendelkezésére bocsátotta. Sajnos, hogy előzékenysége sokszor, különösen az újabb időben, csak hálátlansággal és rosszakarattal viszonoztatok. az érzés magának a betegnek nem árulja el, hol fenyegeti a halálnak sötétszellemű angyala, hol fészkel a méreg, mely életszikrájának elfojtására törekszik, nem közölheti orvosával. És ha az orvos nem tudja, minő baj van keletkezőben, persze hogy nem is sejtheti, miképen fogjon hozzá annak elhárításához. Roppant nagy szerepe s méltán mondhatjuk üdvös szerepe van a fájdalom érzésének a csügge- dők, a kétségbeesett embereknek életében. Annyi félreértéssel s rosszhiszemű gyanúsítással, elkeserítő csalódással találkozik az ember napról-napra; oly gyakran tör ki keserű panasza, meghiúsult ábrándjain, füstbe ment reményein, vagy a gonoszok cselein. hogy bizony nem keli csodálkoznunk, ha egyik- től-másiktól azt halljuk, hogy biz ő nem hordja tovább az élet nyűgét, hanem lerázza magáréi s el- megv oda. a hol, mint a szenvedő Jób mondja, nem csattog többé a gonoszok villámló haragja, a hol az erőtlenek végképen megpihennek, olób 4. 7.1 Es ha mégis kevesen vannak, akik az ilyen fenyegetést vé'ue is hajtják, ha a panaszkodik legtöbbje mégis esak tovább ezipeli a kellemetlen terhet, nem azért nem dobja el ezt a terhet, mert fél Istentől, vagy engedelmeskedik a vallás, az erkölcs parancsának, hanem azért, mert visszatartja a szenvedésnek fájós érzete. A szegények, az ügyefogyottak, a szükolkö- dök nagy sokasága nem mondja bölcselkedve, hogy egy nagy fájdalom révén egyszerre megszabadulhat a balsorsnak ezer meg ezer apró tűszurásaitol, hanem inkább elviseli ezeket az aprói tűszurásokat abban a kecsegtető reményben, hátha mégis jobbra fordul sorsuk s igy megmenekülnek mindentől. Es valóban sok esetben meg is menekülnek s ha nem is Zsolnán, 1898. SSaolxxa. Ás 'Vid.élce- donzembor hó 18. Aztán r.iťg próféták so lehetitek a vezetők.jóakarat tarthatja csak fenn, kilépésüket, K> gondolt arra csak pár évvel ezelőtt is. hogy avisszavonták s ez által az intrika talajt vesztett, társadalmat vallási és politikai hurezok s egye»továbbra is csak külső jóakaratával óhajt körük szepardtiszti- k IIS törekvései annyira szétIwnnünket támogatni s a függönyök mögül fogjak tépni ? Ez a gyűlölködő liarcz volt az okadirigálja a .bábszínház alakjait. annak az elkedwtlenedésnek is. mely minden tár- Abban azonban megint igaza van Dr. -adahm tényezőt áthatott s az egylet veze- tvseSzikra úr, Iwgy a néppárti, vagy katholikus kör körül is bizonyos lanyhaság. hogy ágy mondjam.megalapítása gyöngítette egyletünket. De. hisz .. apathiában nyilatkozott meg. S ez volt a krízis okaabban talán még se hibás ti kaszinó, hogy e kör első sorlmn és főleg, nem pedig az az adósság,megalakult? Mert azzal az észjárással, melylyel mely a kaszinót terhelte. Az. ha a viszonyok igyegyrészt azt mondja, hogy a kaszinó feladata meg nem romlanak, pár év alatt törlesztve lettvolna a társadalmi köröket egymáshoz közelebb volna. hozni, másrészt pedig quasi szemére veti az S biztosítom Dr. Szikra urat, hogy akkoregyletnek, hogy egyes tagjai egy contra-találta el a valót, mikor azt mondja, hogv adalegyletet alakítottak, ami pedig nem áll, mert kaszinó válsága a zsolnai társadalmi viszonyokracsak a szunya- dozó régi dalegylotet ébresztették vezethető \i'Sza s nem, mikor önkéntelenül isfel álmából azt is egy évvel ezelőtt és már akkor kapcsot keres e viszonyok s a kölcsön felmondásahatározták el a mostani kiegészítését is — azt is között, mely szerinte „tagadhatlanul fenállaniszemére hánytatná. hogy a néppárti kör látszik*. Ha ta- oadhatlan, akkor van és nem csakalakulásában is hibás a kaszinó, mert hisz azt is látszik, ha csak látszik, akkor nem éppen olyanvolt egyleti tagja alapította. De hát váljon óvoda-tagadhatlan! Ugy-e igy van, uram? e a kaszinó, hol az egyleti tagok körön kívül való Felmondották a kölcsönt, mert a hitelezőműködését is joga van megakadályozni ? távozott vidékünkről s ügyeit itt rendezni óhajtja. Ugyan ne igyekezzék Dr. Szikra úr magát Elismerem, hogy már előbb 1< hetett megkezdenia zenekedvelők protektorául feltolni; az azt az egészséges mozgalmat. mely a kaszinótudtommal absolute nem fájlalja a dalkör újabb vezetőségét most áthatja, de mint már említettemmegalakulását, aztán nem is lát e két egylet az elkedvetlenedő- az egé-z egyletre s a tagokra isalakulásában senki felekezeti kérdést, csak ön. kiterjedt. Mert csak onnan magyarázható meg azHisz felekezetileg elég kevert mind a kettő: Az a könnyelműség, hogy sok egyleti tag még anyagiilyen protektorátnsi palást alól nagyon kilátszik kötelezett-égének sem igyekezett megfelelni,a lóláb. Mert látja, hogy a vasutasok körének segítve nevelni ez által is a zavarokat. Az okokmegalakulását a kaszinó nyugodtan vette, az keresésében erre is rá lehetett volna mutatni.rendes dolog; de hogy ön akkor föl nem emelte Pedig erről azt hiszem a F. U. körében is tudnak.vétó szavát a társadalom foglalkozás szerint való Mert hiszen onnan indult meg az első nagyobbszétdarabolása ellen, az legalább is csodálatos szabású támadás, egy rosszul elsült egyletiakkor, mikor ott is pártszenvedélyt lát és választás után, az újonnan szervezett tisztikarfelekezeti villongást, hol leg- • feljebb a darabok eilen, a mely tehát még hibás nem lehetett. Az aÚótája külömbözik. Pedig azt az egyletet kör képezte a disszidensek magvát. kik megintiswkaiszinói tag csak a visszavonást igyekeztek életre kelteni, elég különösen viselvén magát egyik megbízott vezérük akkor, mikor .1 beteges állapotok szanálására kiküldött bizottság tárgyalásaitól magát óvatosan távol tartotta könnyebb lévén vádolni sa visszavoná-t titokban szítam, sem mint igazi jóakarattal az egylet iránt, a megbeszélésekben részt wvv, bölcs tanácsaival annak segélyt nyújtani. S azóta, mert a meggyőző okok folytán ladátták a kilépni szándékozók, hogy az egyletet összetartás s igazelvü, de nem jezsuita menekülnek meg egy bizonyos, a mi az emberiségnek. az emberiség művelődésének szempontjából -zerfelótt fontos. az t. i. hogy az a czél, a mely a gondviselés előtt a távol jövőben lebeg, úgyszólván a sorsüldözöttek, a jogfosztottak daczára mindenesetre eléntik. Nem kevésbbé fontos a fájdalomnak, a szenvedésnek szerepe a halandók megneniesitésének szempontjából. Már az ó-korban mondották ezt a görög bölcselkedük. valamiként a tűznek izzó heve megtisztítja a nemes erezet minden salakjától, úgy tisztítja meg a fájdalomnak égető tüze az emberi szívet a kajánság, a gonoszság, a gyűlölet nemtelen érzéséitől. Magamnak is van néhány ismerősöm, a kinek a szíve csak azóta érez szenvedő embertársaival. mióta ö is érezte a balsorsnak bősz ökleléseit, c»ak azóta gondol Istenre, mióta keservesen ta- pa-ztalta, hony van hatalom, mely minden pillanatban összezúzhatja az embernek minden gőgjét, minden dolyfét, minden felfuvalkodottságát és gonoszságát. Nem akarok mostan a fájdalomnak szerepéről a művészetben behatóbban szólani; de ha még azt cj-M-t megemlíteni, hogy ott is azok az alkotások hatnak leginkább nemesitőleg, melyeket a fájdalom forrásától megihb-tett lángé-z alkotott, akkor méltán elmondhatom, hogy az emberiségnek szüksége van a fájdalomra, mert bizonyos körülmények között a fájdalom is jótóteméiiv. Dr. F—n. .......................................... alapította. , Hja de igaz! kaszinói tag és kaszinói tag közt bizonynyal nagy a külömbség. Hasonló ténykedésért az egyiket vádoljuk kicsinyes feltűnési vágygyal, a másikat dicsérjük alkotásáért. Uram, uram, hol az „igazság minden leié'“ Hogy a zenekedvelők igy szervezkedtek, a hogy van. az az ő dolguk. Hogy a dalegylet is ezt tette, az is az ő dolga. E két egylet tagjai kaszinó és nem kaszinó tagok. Czéljuk a zene és dal művelése. Általuk a társadalom.;se széttagolva, se összetartva nem lesz. Mert hisz ez egyletekben csak az találhat működési teret, kit a Gondviselés zenei tehetséggel áldott meg. Ok legfeljebb csak nemes versenyt fejthetnek ki egymás között. S csak dicsérni lehet a felfogást. a melyet tudtommal a zenekedvelők vezetője tanúsított, mikor a nála megjelent jóakarata tanácsadóra csak annyiban hallgatott, hogy szavaiból megítélte, hogy hangja az éneklésre nem alkalmas, — bár szerette volna a rigót vele lépre csalni. A kaszinó, ha teheti, mind a kettőt egyforma jóakarattal fogja támogatni s szives közreműködésükkel, melyet az egyletek megígértek, a saját czéljait is előmozdítani. S csak ebben van az összefüggés a dalegylet megalakulása és a kaszinó válsága között — mely különben, azt hiszem, ma már meghaladott álláspont — s nem holmi sötét, pythiai jóslatszerü mondásokban, melyek ugyan csodálatosak, de melyekben valószínűleg Dr. Szikra úr maga se hisz. , S. J. Az uj szesz-, ezukor és söradóról. L Az eddigi szeszifalméréai, ezukorfogyasztási és söritaladók 1898. évi deczember hú 31-ik napjával megszűnnek 2. Ugyancsak megszűnnek ama rendelkezések, a melyek szerint égetett szeszes folyadékok egyik beszedési körből a másikba nem voltak szabadon bevtheiök. 3. Az eltörölt szoszitahnérési, cztikorfogyasz- tási és söritaladók helyett szeszforgalmi, ezukorfo- gyasztósi és sörfogyasztasi adó elnevezés alatt 1899. évi január hó 1-jövel uj adók lépnek életbe. 4. Ezek az adók a kisebb mennyiségekben elszállított adóköteles ezikkek után az illető czikke- ket előállító iparvállalatokban (szeszfőzdében, ezukor- gyárhan, sörfőzdében) fognak beszedetni; ennélfogva azok, a kik ily csikkeket a magyar korona országainak területén fekvő ilyen iparvállalatokból kisebb mennyiségekben (égetett szeszes folyadékokat 5000 hektoliterfoknál, ezukrot 50 métermázsánál, sört 50 hektoliternél kisebb mennyiségekben) szereznek be, vagy a kik ily csikkeket a magyar korona országainak területén belül kereskedésekből vagy más üzletekből illetve felektől szereznek be, a csikkek beszerzése és átvétele alkalmával adót fizetni nem tartoznak, mert az adó már az dárnsitó gyáros vagy kereskedő illetve fél által volt lefizetendő. 5. Magán felek valamint a szesz, ezukor és sör elárusitásával és feldolgozásával foglalkozó ipar- űzők az uj adókat, a mennyiben szabályellenesség esete fenn nem forog csak az alábbi a) és b) pontok alatt felsorolt két esetben tartoznak személyesen lefizetni, és pedig: a) ama czikkek után, a melyeket a 4-ik pont alatt kitüntetett mennyiségeknél nagyobb mennyiségekben szereznek be. A ki tehát ilyen nagyobb mennyiségekben szerez be a magyar korona országainak területén fekvő szeszfőzdékből, ezukorgyár- telepekről i szesz és ezukortartésára rendelt szabad- raktárakból 1 és sörfőzdékből adóköteles czikkekot, saját énlekében cselekszik, ha az árút akkéntrendeli meg, hogy az adót a küldő vállalat maga fizesse le. b) ki az ilyen czikkeket külföldről hozatja, pl. a vámvonalon kívül fekvő terűtekről, a birodalmi tanácsban képviselt' királyságok és országokból (Ausztria), végre Bosznia és Herczogovinából. c) Azok a czikkek, melyek után az adókat az előző 5. pont szerint az átvevő fél tartozik megfizetni, az átvevő fél által azonnal az átvétel után, s még mielőtt azokat beraktározta vagy bárhová szállította volna, az illetékes pénzügyőri szakasznál bejelentendők. Ezért, a mennyiben az illető szakasz (hivatal) a szállítási útvonalon vagy ahhoz közel fekszik, legezélszerűbb, ha a bejelentés á czikkek előállítása mellett, már útközben megtétetik az illető szakasznál (hivatalnál), a hol ez esetben egyúttal az illető czikkek meg is vizsgálhatók. A fizetendő adók feltételei a következők: égetett szeszes italok után likőr kivételével) hektoliterfokonként 15 kr. szeszforgaltni adó; likőrök után hektoliterfokonként 15 kr. szeszforgalmi adó és hektoliterenként 2 frt1 ezukorfogyasztási adó; ezukor útón inéterinázsánként ti frt ezukorfogyasztási donzembor hó 18. SSaolxxa. Ás 'Vid.élce- adó; ezukorkák után métermázsánként & fit ezukurfugyasztási adó; kandirozott gyümölcs után métermázsánként 4 frt ezukorfogyasztási adó; csokoládé és csokoládégyártmányok után métermázsánként 3 frt 50 kr. ezukorfogyasztási adó; sör után hektoliterenként 5 frt sörfogyasztási adó; d) A bejelentési és adófizetési kötelezettség valamint az ellenőrzés s a külömböző kedvezmények és könnyebbségek tekintetében a részletes rendelkezések az Országos Törvénytár szerkesztőségében (Budapest, IV. kér. Molnár-utcza 2G. sz. alatt) beszerezhetők. folytatása jövö számunkban. Anyakönyvi kivonat. — F. évi decz. hó l-t61 decz. 15-ig. — Születések : Kohn Samu gyermeke Jolán Biringer Ignácz „ Antal, Ferencz Zelny István „ Hona Heinrich János „ Irén Lipták József „ Mária Halálozások: Albrecht Antal; Hloska Ede; Kuchárok Anna; Velcsovszky Nándor, Sándor. Házasságok .- Taub Mór, Mózes — Milch Hani, Anna Kihirdetési esetek: • Engel Gábor — Gläsel Emilia, kihirdetés alól felmentést nyertek. Byrtner János — Zuzik Anna. -A. legközelebb eaö vásárok; Zsolna: kirakó vásár deczember 19. Csacza: együttes vásár deczember 21. Zäoluán, 1898, Zsolna éa "Viduka. decxeniber hú IS. ÚJDONSÁGOK. tánczmulatságot rendeznek Kezdete 8 órakor, belépő di Árverési hirdetmény. 1898 Alulirt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t-ez. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a zsolnai kir. jAnisbiróság 1898. a Glaael-féle vendéglőben. I i, 50 kr, családjegy 1 frt. | A jövedelmet jótékony czélrii fo rdítják. ’ i Személyi hir. Vármegyénk tanfelügyelője, . ... — Karácsonyfa ünn pélyt rendez a városi j óvodaévi 59G8 számú végzése köve^ezteben II. Hiesingo- Sühne javára Koflztka' Mihály, hivatalos működésben városunkbanklSlnövendekel számára. E. hó 23-án d. u. I 3 órakor lesz oEmey Múzes ellen 12 trt 75 kr. s jár. erejeig 1898 évi július |,ó 20 ,111 — időzött. Mint értesülünk mostani látogatása is a rég vajúdókedves ünnepély, mikor ismét gyö- i nyörködhetünk azf„- ganatositott végrehajtás útján ü lülleloglalt és Hm in 20 krra becult városi népiskolák ügyével függött össze. apróságok ügyes fellépéséi, , bátor I szavalatain. Az2 telteti, gazdasági szerek, takarmány. 50 méter burgonya. 10 méter — Kinevezés. 'A vallás és közoktatási m. kir.ünnepélyre nem csak a gyer mekek szüleit hívják meg, deurpa es rab- 25 «Irb üres hordó- 3t>o liter H-hér bor. őo drb deszka, minister Péterffy Gyula zsolnai kir. kath. gymnastamivendégeket is ’ szívesen látna k. helyettes tanárt jelen állomásán való meghagyása mellett A rendes tanárrá nevezte ki. Kinevez- tetése az érdeklődőleleményességnek egy második találmánya, mely oly' körökben kellemes meglepetett keltett és kartájai úgy, ^diadalmasan járta volna be I öldünk minden részét, mint an számos jóakaróiüdvözölték előléptetese alkalmából. varrógép. Ennek érdeme nagyobb részben a a Singerj Itt a tel, Ez idén, úgy kúszik még a természet is atársulatot illeti, mely gyártm ányát folyton tökéletesíti. Egy, rideg hivatalos formához készül alkalmazkodni, jeléülily varrógép nem egy’ házban a legszebb karácsony^ család bará tja. Alig van az emberi. szohabmorok, 50 liter Imrtivicska, 30 liter ifim, 10 liter , des pálinka. 40 liter szesz, konyhai lelszereles; I bunda, 1: hordó netralentn,. 4 honlA ktíposz’a, 1 fából épült jégverem telezettel stbböl álló ingóságok nyilvános árverésen eladatnak. — Mely árverésnek a zsolnai kir. járásbíróság V.601,41 181*8. sz. végzése folytán 42 frt 75 kr. tőkekövetelés, ennek 1697. évi devzember hó 2. napjától járó 6" „ kamatai és eddig összesen 17 frt 22 krban bitóilag már megállapított költségek erejeig Alsó-Tizsimlu leendő eszközlésére f* évi deczem- bér . . 'ii' , kö- t sé e iz i k k k Költségek erejeig Alsó-Tizsimlu leendő eszközlésére f évi deczem- b( annak, hogy a „nálunk már nem szokallan“hurokralizmusmeglepe|és és a kiknek e tekintetben valami óhajuk van, jólhó 2?ik '.Ä-k délel6tu Io ..... tatárld6ül kltltzetlk és ahhoz h 'hu 20—ik nap iának délelőtti ío ór áia határ időül kiutzeuk és ahhoz tolharntr mór íi mtiattcctia- noliolzho? ic vlocLnr mor m nlnvnt......ól- Un. Ci— \ *J J - napj na e r ja a r ze s a oz a t. (régebben Neidlinger G.)venni szándékozók oly megjegyzéssé, hivatnak meg, hogy nz érintett „ , , , , , , • ;z- meglátogatÍák- Ott úgy aingóságok az 1881. évi LX. L-ez. 107. és 108. §-a értelmében előzte meg a kalendánumcsmáló jelzését, de akkor is furcsán legegyszerűbb, min a legdísi esebb gépek vannak kiánüv^készpénzfizetés mellett! a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is el fognak köszöntött be. Egy kis nyári jégesőt eresztett meg a legkényesebb ízlést: is ki fogja elégíteni az oly pompás gép,adatnj felhatott már a magasság- beliekhez is. Máskor már jó elevetennék, ha a Sin- ger-féle r érezteti velünk Tél uram az ő hatalmát, most alig pár nappal helybeli raktárát, főtér 14. csütörtökön délután, azután bezárta az eső zsilipéit, melynek, ha felső részét l melyekből hetek óta csörgött az áldás a nyakunkba s éjjelre szalonban is helye lehet. Megi i lesülyeszt- jük, n legszebb mlít- : jük még azt is, hogy oly előkeritettc nagy szitáját és bőven hullatta belőle a fehérHázakban, melyekben az elektromos áram külömben is Kelt Zsolnán 1698. évi decz. hó 8. napján. Krautmann, kir. bir. végrehajtó. a pelyhéket. Ezzel sem elégedett meg, hanem hatalmas megvan, azt egy igen egyszerű készülékkel a varrógépbei^ sz árverési hirdetmény. 1898 fuvallatával meg- dermesztette a vondégmarasztó, puhavezethetjük s ilyformán hölg yeink munkáját a gép mellett Alulirt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. sártengert s most ■ - Hála Istennek — reméljük még azt is, tetemesen megkönnyebbithet ük. értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a zsolnai kir. járásbíróság 1898 ük. spanyol és portugál borokévi V553/1. számú végzése következtében Dr. Schauer Gyula ügyvéd hogy nem sokára bekövetkeznek a téli sport napjai a jó öreg __ Megtévesztés. A úr szárnyai alatt. vásárlói ezen utón figyelmez etnek, hogy gyakran kínálnakáltal képviselt K<»bn József javára KovUs Kraíts Erzsébet ellen 207ü — Uj petroleum-forrás. Mim leveleztek Írja, a bodega borokat, melyek nem a Budapesten, Becsben ésfrt s jár erejéig 1898' évi juhns hó 18-án togaiiatositatt kMügítüse '■ 11 ._ _ 1_Ľ _ 1.S _ .1_'__J_4. __ 1_rr_ _ ' _________ _ _ _ ... _ ,'Aornk Oltó., aat ■ ón In ■ í. l^laaU. főni a il £ 1 íl B .„tasn 1. nno.ilt atanrlan óll nataóaao véletlen oly felfedezésre vezetett, mely Tur- zófalva vidékéreprágában székelő és az egé esetleg igen fontos átalakító következményekkel lehet, A ContinentalBodega Company báró Popper-féle ottani birtokon ugyanis valami alapozásiszintén Bodegák- nak munkálatok között kőolaj forrásra bukkantak, mely' bővenhasonlónévvelmeg- téveszszék a közönséget, e'úgy lássék bugyogott fel az ásók nem csekély bámulatra. Egyelőre ter-mintha ők a „Continental Bodega“ képviselői lennének;i mészetesen nem lehet még ef«™ Í».»"1''^^1 meg boraik azonban csak oly valódiak mint a bitorolt név, mert' m'ii.'c'V'ilz.ii.i'/klz.ii' e :z continensen elterjedt -Thevégrehajtás utján le i-s felulkfogla!t 5194 írtra becsült marhaállomány, . j ■ r. ■ 100 kereszt rozs szalmástól 60 mérő árpa,. 8 mérő rozs, 2 mérő bükköny. ' -tói erednek. Ezek nz'üzletek J ., , . , ,, 300 kereszt zab, 200 kereszt árpa, 100 m. m. rozsszalm. 2 drb szamár. 4 nevezik magukat, hogylá., ... . . ... .. drb disznó. 16 drb méhkas, 2 hintó, 1 szán. 1 lószerszámból álló ingóságok nyilvános árven sen eladatnak. — Mely ár- verésUik a zsolnai ;kir. {bíróság v553/6 1898 számú végzése fiťytán 2070 frt tőkekövetelés állapítani, de minthogy már'szakértőket meghívtak a dolog megvizsgálására, nem sokára el fog dőlni az, hogy szaporodik-e vidékijük termőképessége egy uj hatalmas iparvállalattal. — A zsolnai dal és zeneegyesület, mint jeleztük, elsőnek szándékozik belépni a farsangolók közül. Január 7-éré készül egy nagyobb szabású hangversenye, melyre a kaszinó készségesen át is engedte már helyiségeit. A külömböző egyesületek: 'között fennálló szép egyetértésre mutat az is; hogy! , a helybeli vasutasok körének vezetősége erre való tekintetből elhalasztotta ugyanarra az időre tervezett műkedvelői előadását. — Egyébbiránt elég mozgalmasnak Ígérkezik az idei rövid farsang, mert hallomásunk szerint az említetteken kívül a kaszinó is nagyobb bált rendez, a korcsolyázók egylete jelmezes estélyre, a zenekedvelők pedig hangversenyre készülnek. Lehet, hogy lesznek még később jelentkezők is. — Jó sikert kívánunk valamennyiöknek, mert hiszen ezek mind a társadalom és jótékonyság szolgálatában állanak. — A vasutasok köre, mint értesülünk f. hó hó 2G- . , 'ennek 1898 évi július hó 2. napjától járó 6% kamatai és eddig összesen Inti nentál Bodega Company67 frt 20 krban biróilag már megállapított költségek erejéig Liethaván bm-al erednek tényleg Span olországból es Portugá|bó|l tt^ndő eszközlésére 1090» évi deczember hu 30«ik napjának d. e. 9 minthogy osztatlan elismeri sben részesül a Continental órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozókezennel oly 'csakis és kizárólag a The C Bodega borainak jóságáér . Dr. Hirt egyetemi tenármegjegyzéssel hivatnak meg, ♦.hogy nz érintett ingóságok az ’881. évi 'Boroszlóban,..„már. rég hasz láltatja üdü|ő betegeivel“, Dr.LX. t.-cz 107. és ^108. értelmében készpénzfizetés mehett, a legtöbbet ’Pjister.meister müncheni udvari orvos azt Írja, hogy tiigér »n i»iTvmiii rrrrr ............................ Zsolna és "Vid-éke. f pcxembrr hó 18, Zsolnán. 1 898. sind sind sind sind sind sind 240 füzetben. Több tm.t „miniké, sem lesz. yí ] kötési táblák azÁllit^tnak >1 Kérni Testvérek Megjelenik füzetes kiadásban Is Ibtnkint egyfület fog k< .inbticsá itatni. Ez a tizenkét kötet a tegfényesebb magyar könyvek közé tartozik. Ez a tizenkét hatalmas könyv arra való, hogy nemzetünk mimten müvcltjenok tani ttja barátja, tanácsadója, mimten úri háznak ééittsságc tegyen. 4 mű kiadására egyesül! két könyvkiadó intézet bizalommal ajánlja, tehát nagy, magyar váitelatát a nagy magyar közönségnek. Franklin Társulat magyal irodalmi intőiét és könyvnyomda. aTVW? ■ ^ Ä A Q der modernen Kunststickerei. - 8 Sillein, Hauptplatz 14. 1A Taihnachtsgeschinke, I>er Sti ts ’unchmende Absatz, die hervorr.u. mien Aiiszdclinuiigcn auf allen Aii-klliingi-n. das uber liijährigc Bestehen der Fab- ■ rik und der Weltruf, den sich unsere Maschinen erworben haben, bieten die sicherste und vollständigste Garantie für deren Uütp Bj, gf Kostenfreie Unterrichtskurse auch in — itA »3 Hi t 8 írt, I M i Singer Singer Singer Singer Singer Singer Nähmaschinen Nähmaschinen Nähmaschinen Nähmaschinen Nähmaschinen Nähmaschinen ,y<)n i|jK| Ausführung. m iiiustiH'giltig in Constnicl unentbehrlich für Hausgebrauch und Industrie. ■ in allen Eabriksbetriobon die meist verbreiteten, unerreicht in Leistungsfähigkeit und Dauer, für die moderne Kunststickerei die geeignetsten, daher die besten und nützlichsten -AJ'SSTKU.VXG MÜMCHEN-4098^« KBnigl. Bayr, SUaUmedaiUe. :&£lieeb a. ’tichťHis Maatergiltig- Aot. G«S. sillein, Hauptplatz 14. fe F ihbcrr Finna : G. Neidlinger. SÍStv > v , yžgy Képes Világtörténet R Megjelenik t zenkét kötetben famentes, tehat soha meg nem sárguló pap.run. Egy-egy kötet ára n-n.lkivul disZCS folbör-ku lesben, b. u hál t a I es Egy-egy füzet ára 30 kr. fi J(agy Képes Világtörténet megszerezhető: •í j Füzetes kiadásban hetenkinti 3b knts füzetekben mimten rendes hazai könyvárusnál. A; Kótetss kiadásban 12 kötetben. 8 írtjával ;t kutetenkniti utánvéttel bernien-ve, I“ Lati 1 írt 50 kros részletfizetésre. a reelli.:ei a t:igi tlankemkeilücz «an műd klimiu MtitaíR. «♦i Tájékoztató képes prospektust vagy w utalván yfüzetet ingyen és bévmentve küld a mü kiadóhivatala iest, Vili., Üllöi-ut 18. szám. Képes diszmü a művelt közönség számára. . ÁLDÁSSYANTAL.BOROVSZKY SAMU, FOGARASSY ALBERT. GERÉB JÓZSEF, GOLDZIHER IGNÁCZ, GYOMLAY GYULA, MIKA SÁNDOR köaromOkdiiésévol szorkeszti MARCZALI HENRIK Mintegy 2500 szövegképpel. 500 mümelléklettel, ßO színes mülnppat A 50 történeti térképpel, 8500 szövegoldaliul. f 1 Ý 1 Jeten munkával az első nagy világförténeti mü Jelenik meg magyar nyelven. X Tervében, czéljában, eszközeiben, alakjában és terjedelmében egyaránt nagy fs Jo- (tentős ez a vállalkozás. j4 magyar tudomány nyújtja a magyar közönségnek az élet könyvét, a világtörténetet. Nemzeti művelődésünkre nézve fontos mozzanat ez. Egy régi hiány pótlása, egy régi szükség kielégítése, egy régi kötelesség teljesítése. fi Jfagy Képes Világtörténet ilhtsztrácziói. A Nagy Képes Világtörténet összes illusztrácziói kizárólag egykorú vagy korhű Ábrázolatok lesznek. Képes mellékletei, történeti térképei, a szöveg közé nyomott rajzókkal és irásmásolatukkai a Világtörténet egy olyan kicsinyített históriai múzeumot nyújtanak az előfizetőnek, a minőt a maga valójában lehetetlen beszerezni. Ezek a nagy európai múzeumokból, családi és nyilvános könyvtárakból és levéltárakból, épilészeti műremekekről egybegytijtőtt s a legnagyobb műszaki tökéletességgel reprodukált illusztrácziók rendkívül emelik a mü becsét, az egésznek művészi értéket adnak. A Előfizető gyűjtőit Szíveskedjenek a. kiadóhivatalhoz fordulni *3 Kérj 6 Continental panj U spanyol és portugá t Sherry Portbor Malag Tarragona stb Kaphatók a b fűszer és csemege kereskedésekben, oalamsnt poharanként az előkelőbb házak és ouUUf tökben Síyátfúik St, csakis, ÍVKnsuih-Lajos is Ojoildo utöza tudtán, aßenby-Oisinovaiszemlvt soaEooQcaá-ly onBHSHBaaBiaaaiftanm -honiatott Altion Manó kötijvinoiiitatójában Zsolnán. HIN *J p ’ 'A \ i *. •/ r, .j p h C V u ľ, U k !* J Ĺ i Ó Zsolna, II. évfolyam 52. szám. 1898. (leczember 25. ZSOLNA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési Arak: Egész, évre ......... 4 frt. Fél évre .................... 2 frt. Negyed évre . . . Egyes szám ............... rt. ára 10 kr. Felelős szerkesztő: Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények ezimzemlők. Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó hová az. előfizetések, hirdetések, rekluniátaiók és pénzkíildi-ménrek intézendök Hirdetési dijak: Egy 3-sz«r hatábxott petit sor 5 kr. M ELJELENIK : MINDEN VASÁRNAP. nem mhink ritszu. Karácsony első napján. . . . Dicsőség nz Untak és békesség a jóakai'atú embereknek! A szent szavak ott hangzottak cl először ii betlehemi jászol mellett és ezóta számtalanszor e szent nap évfordulóján. Ez éjjel is hallottuk őket. Átwzcgtek a templom méla csöndjén és visszhang támadt a sok hivő lelkében: békesség, békesség! A küzdelmes élet, a sivár közállapotok közepette int megpihen lelkünk, szent áhítat. költözik belé. De igazán csak a j ó- a k u r a t ú embereknek ? Kivételt tesz az Írás szava ember és ember között? Ne kutassuk a mélységes titkot, melyet a Gondviselés e szavakba rejtett; él- vezzzük a maga teljében azt az igazán keresztény, nagyszerű átalakulást, mely az Urnák születését jelző harangszó megkoňdu- lására átmegy a leiken, mely tud még he- vülni a jó, a nemes gondolatok hatása alatta A betlehemi pásztortűz most világit be az érző kebelbe, felmelegíti a-iszivet. És a jótékony meleg megérteti velünk a Megváltó, magasztos tanát; a szeretet parancsát. A régiek e naptól számították az új esztendőt, újult reménynyel, friss tetterővel' néztek a beálló jövő elébe, — és mi úgy érezzük, hogy Nagy -Karácsony első napja méltó befejezése az ö-esztendőnek. A kik egész éven át látottunk, futottunk földi érdekek után, kik gyűlölködtünk és irigykedtünk embertársunkra, vessük el magunktól a ránk tapadt sallakot, emeljük, fel szivünket a ma A „Zsolna és Vidéke" Tárczája. A sors keze. Irta: Bérezi M. Géza. Nagy kíváncsisággal várta az egész helybeli fiatalság a legközelebb rendezendő bált, mert íme Biró Anna, az eddigi bálkirálynö nem lesz ott. Bíró Anna, ki valóságos motorja volt a helybeli fiatalságnak, megszűnt szerepelni. Nem mintha kételkedtek volna a bál sikerében, mert hiszen Németh Gertrud, az uj bálkirálynő, az ő iskolájában nevelkedett.' ki a bál fogásainak minden fázisát ismeri, hanem inkább az uj bálkirálynő fellépése iránt érdeklődtek, ki büszke modorát valószínűleg a legnagyobb mértékben fogja érvényre juttatni. Barátnője volt' Biró Annának., -- együtt nevelkedtek és egymást támogatták Ámor szövevényes Útján is. Természetük ellentétes volta itt nyert kifejezést. Rabár a természet Biró Annát Németh Ger- trudhoz képest szűkkeblűén ajándékozta meg, megnyerő modora és szeretető méltósága mégiskjához és teljesen háttérbe szorította Gertrud fenséges alakját. Gertrud nem dicsekedhetett ama lelki tulajdonságokkal, melyek a nemes nőiesség tulajdonképeni -zománczát adják meg. Az utolsó bálon is, mint mindig, együtt jelentek meg. Anna a maga egyszerűségében, Gertrud pazar pompájában. Megjelenésük csakhamar felvillanyozta a fiatal emberek táborát, mely két részre szakadt.Az egyik része Anna körül csoportosult, mig a másik Gcrtrudot igyekezett mulattatni. Gertrud csak most jutott szellemi elmaradottságának tudatára, csak most látta igazán, hogy szépsége, drága ékszereinek értéke, mennyire eltörpül Anna intelligens született Isten-ember fénylő ala szeressük egymást azzal a szeretem-i, melynek példáját ő mutatta nekünk. Csodás metamorfózis nagyszerű napja, ne téveszd el hatásodat a mi bűnös lelkünkre sem! Szálljunk le lelkünk mélységébe, kutassuk fel rejtett bűneinket, és akkor tegyünk eleget, a szeretet parancsának. Nem elég a külső megalázkodás, mert ez a hival- kodók fegyvere, melylyel a hiszékeny lelkiteket. vezetik félre, de tettel feleljünk meg a szeretet parancsának. A templomból távozva, hol jobbulánt fogadtunk, ne üljünk farizeus módra a gazdagon terített asztalhoz, de vezessen utunk a szegények, a nyomorultak tanyái felé, mert ezek az Úr szegényei, kiket lelkünkre kötött. Keressük fel azokat, kiknek didergő apróságai kenyérért sírtak a szent estén, talán ugyanabban az órában, mikor a gazdag magzatai a dúsan megrakott karácsonyfa körül ugrándoztak; kik szomorúak és a kiket keservük talán gonoszságra is ragad, míg mi nyugodalmasan pihenünk és talán álútatba.. merülünk. Keressük fel a test és lélek nyomorultjait, segítsünk rajtok tettel, szóval, hogy méltók lehessünk t) hozzá, ki érettünk született ez éjjel, ki érettünk élt és szenvedett. így fizessük vissza, így háláljuk meg azt a páratlan szeretetet, melylyel Ó mágiához ölelte az emberiséget, így azt a megváltást, melyet a keresztfáján szerzett nekünk. Mily csodás út a betlehemi jászoltól a Golgotháig! Ha választása volna, talál- kozüékse sok gyarló halandó, ki ennek má modora mellett. Belátta, hogy udvariéi nem őt, hanem ékszereit bámulják, a bókok nőm öt, hanem gazdagságát illetik, mert a ki szórakozni akar, az Annához pártol Az irigység egyre mélyebben és mélyebben fészkelte be magát szivébe. Nem barátnőjét látta többé Annában, hanem a vetélytársnőt. Anna is furcsábban érezte magát, mint máskor. Lenfalvay- Karolj- iránt jobban kezd érdeklődni, figyelemmel kiséri és elpirul, ha tekintetük találkozik a mámoros levegőben. Anna mély gondolatokba merül, nem hallja a mellette ülök szavát és a tánczo- sok issesak mint mozgó bábok tűnnek fel szemében. v iA két barátnő ma korábban távozott, mint máskor. Suttogtak mindenfélét, de egy sem tudott határozottat mondani, talán ök maguk sem, högj' tutajdonképen miért távoznak, de érezték, hogj- sok mondani valójuk van egymásnak. Már elhagyták a bál épületét és még egy sem tudta meglelni a beszéd fonalát. — Tudom amúgy is. hogy te csak azért nem vetted fel ma ékszereidet, hogy szánalmat gerjeszsz a fiatal emberek szivében, vagy ezzel is érdekesebbé tedd magiul, mólul ja néki szemrehányóan Gertrud. — Nem kedves Gertindom. hidd el. hogy nem. Magam sem tudom, hogy mi lelt ma engem, mert a HIN *J p ’ 'A \ i *. •/ r, .j p h C V u ľ, U k !* J Ĺ i Ó bálhoz semmi kedvem sem’!volt. Valóban ugj- érzem, mintha lelkiismeretem gyötörne és szemrehányásokkal illetne. — Hagyjuk ezt Anna, ismerem én már az ilyen fogásokat. — Ugyan mond esak az isten szerelmi-ért Gertrud, mivel bántottalak meg. hogy ily kegyetlen vágj-velem szemben, és ha a régi szeretetnek esak parányi részét érzed még szivedben, akkor szánj meg inkább és légy segítségemre. — Beszélj! sát magának kívánná ? Alig. alig. — És ha így van. miért tekintünk oly büszkén, oly lenézően szerényebb sor.-ú embertársunkra ? O. ki egyedül járta meg ezt a ragyogó pályát, az alazatossag utolérhctlen példája volt és mi, kik méltatlanok vagyunk, hogy a lába nyomába lépjünk, mi büszkélkedünk ? Ugyan mivel ? h szent nap ne csak a lelki újjászületés. de a valódi belső megalázkodás napja legyen. Ha imát rebegünk a magasságbeli diesőségére, csak így remélhetünk meghallgatást. csak így tekint hetünk nyugodt lé-lekkel a lefolyt esztendőre. Ha valaha, úgy ez idő szerint van szükségünk a szeretet tanának melegére és éltetőerejére. Ma. midőn az emberiség egyik fele a gyülölség dühévéi tör a másikra. Ab>. mikor a gyülölség tévtanainak is akadnak álhősei, képzelt martyrjai. Ma. mikor a legtisztább élet, a legmagasztosabb köte- lességteljesités. az angyali szív tökéletessége sem késztet bámulatra és nem fegyverzi le a gyülölség kaján szörnyének karját. Mintha az éjszak dermesztő szele sivítna végig a virágos rónán és fuvallatára elhal az «-let. oly érzés ezikázik át lelkűnkön, ha visszagondolunk a pokoli elvetemültség legújabb diadalára: Nagyasszonyunk gyászos halálára. Hol maradtál örök szeretet, mely Urunkkal költöztél e bűnös világra: hová rejtőztél, hogy a gonoszság im diadalt ülhetett? Vagy elhagytad a hozzád nem méltó» embert, hogy visszatérj étlieri honodba ? Tengerró» nőtt az önzés, tengerré a bún — Mondd esak kérlek, hogy tetszik Lenfalvay? — Úgy tudóin, hogj- szorgalmas es szerény iiatal ember. csak nem elég élelmes. Jó papileshöst lehetne belőle faragni. — Az utolsói négyes befejeztével, mikor megtudta szándékomat, hogy távozni akarok, hozzám jött szeme valóságos lángnyilakat lövőit, valami érthetetlent beszélt és jelenléte mégis jól esett. — Bravó, mondja gúnyosan Gertrud, jókor vetetted ki hálódat, mert a hal benne van. Az utolsói bál után, ily beszélgetés közt vált el a két barátnő. Annát Lenfalvay. Gertrudot pedig a bizalmatlanság, de leginkább az irigység foglalkoztatta és i-sak alkalom kellett volna, hogy kitörjön belőle. Ez a bál fordulópont volt életükben, mely mindegyiknek más irányt adott, a melyen folytatják életútjukat. Anna csalódottan vonult vissza kis hajlékába, í Most kezdett igazán gondolkodni az elmúlt napokon j és a jövő rejtelmein. Felébredt beniíe a gyermekkor ! szumivadozó álma, elgondolkozott-Gertrud barátságán I és hűtlenségén. I Ott látjuk naponta virágos kertjében foglala- I toskodni. gyomlálja, öntözgeti azokat, vs ha kell i megvédi az idő szeszélyeivel szemben is. Már elvé- I gezte e kedves munkáját is és leül a kertben levő I padra. hogy kipihenje fáradalmát. Halvány arezán mély fájdalom ül. nehéz sóhaj tör elő kebeléből es nines többé oly bizalmas barátnője, kinek elmondhatná fájdalmait, melyek teherként nehezednek szivére. mert Gertrud, kihez eddig teljes bizalommal volt, elhagyta. Szép holdvilágos este volt, a csillagok milliói már teljes pompájukban ragyogtak az ég boltozatán. Már megkondult az estharang nyugvóra hivó szava. Anna niég mindig ott ül. összekulcsolt kezekkel, ajkai mozognak, égnek szegezi szemét, tán éppen estimáját mondja el. Zsolnán, 1898. 7snlníi am ”Vid ‘1í*p amennyiben közvetlen tőszomszédságában mindkét oldalról terére Téptek, 'agy rehekt mségükre hivatkoztak azlegközönségesebb korcsmák vannak és pálinkától részeges ,:s Dante poklának minden szörnyei gúny- kaezajjaliskolafentartók. állapotban onnan kijövő pórnép az intézet bejárata előtt, azokat alaposan meg is mételyezi. fenekednek az emberi faj megrontásán. Sivár a lét és Bekövetkezett tehát a mit dőre megmondtuk és atehát nyílt helyen, végzi szükségét, a mi serdülő leányok keserű az igazak élete tövises az útjok de annálmitől a várost óvtuk és saját b csülete érdekében szerettükerkölcsi nevelésére nemcsak romboló hatással van, hanem 1 „1 1 1 ’ _ ... , volna megkímélve látni. dicsőbb a czél, mely a keserves út végén ragyog, mert Te vagy az. ki érettünk születtél e mai napon! szigorú határo,zata komoly. vá. november hó 14-én hozott Van továbbá az árvaház, illetve a leányiskola Es mintha világ gyűlnék e porezben gvarló sőt ebben a legfontosabb lságba sodorhatja a várost,főfolyósóján egy pinczohelyiség bejárata, honnan a kiömlő kérdésben önrendelkezésirósz levegő az intézeteiét inficziálja. a mi az oda bejáró emlx-ii agvtmkban és értenők a titok- h-ljés szózatot,jogának gyakorlásától is megf oszthatja, lm a jobbérzésüvkgyermekek egészégi állapotára csak káros hatással lehet.. mely átrezgett a világon, bogy hallja zenitb és nadir:ne.mc.-ebb szándéka meg Dicsőség Istennek a magasban és békesség aiskolaépületek átfutásának • i _ eme 1 , emelésének mai napig füg jóakaratú embereknek e földön' ... - , . .“ J törvényes fórumok akaratá A vigasz szava ez. mely im felénk hangzik.végre nem hajtótik. nőm valósulhat és az A zsolnai izr. iskolaépület elhelyezésénél fogva vagy egészen uj iskolaházakszintén kifogás alatt áll. Az intézet ugyanis a megyei út gőben hagyott feladata alegélénkebb forgalmi pontján van elhelyezve. A sűrűn i nak tiszteletben tartósávalközlekedő kocsik zörgése, mely a tanítás ideje alatt úgy a tanító, valamint a tanuló hangját elnémítja és a nyári al nem foglalkozunk, ta-hónapokban pedig, minthogy a tantermek szellőztető mely fölemel tökéletlen emberi voltunkból a szeretet A végrehajtás módjá oltárának magaslatára, hol béke.—ég honolnácskozzék a képviselő-testület és válaszsza a legjobbat. készülékkel ellátva nincsenek, ha ablakai nyitva tartatnak,, mindazok számára, kik jó akarattal törekesznek le Tegye meg az izr. hitk zség a szükséges tépésketazokon keresztül a por annyira behatol a tantermekbe, hogy Vínttra hogyha mint a kÄlzAccÁír bírálva v^mhogy az őt megillető segélyben részesüljön és lássonaz oda járó gyermekek vajmi kevés friss és tiszta levegőt él-teleu, M ott la- gvogsz. mull a UéNesség KHalya. Nem ... .. ..... ír ír . ..... . , . . . . mielőbb a dologhoz: mert ha most elszalasztja, kérdés;veznek. tesz ó knlombséget ember és ember között, csak igazlesz-e még ilyen alkalma legsz entebb érdekeiért harczolva A dolgok ilyen állapotában, tekintve, hogy a r. kath. törekvést. csak komoly akaratot kivan a jobbtdás— győznig. útján. Példájával tüzoszlopként vezet, szavával biztat Ama Cunctótorok szá leány- és izr. négyes iskola úgy egészségügyi, mint i mára pedig, akik mindentpaedagogiai szempontokból a törvény kivánalmainak meg és hív, kiomlott vérével erősít meg bennünket a nehézhúzni, halasztani szeretnek és a közig, bizottság komolynem felel; s tekintve továbbit hogy Zsolna nagyközségben zzal szembeszállni tartják a165 tanköteles gyermek törvényes oktatásáról gondoskodva etleg a pillanat nehézségeinnincs: utósittatni rendeltetik a járás főszolgabírója, hogy az utón, csak akarat kell a jóra és részesei leszünk azakaratában kételkedni, vagy a örök szeretet békességének. legüdvösebb eszmének, • e _ _ _ _ ,, , ,, , , . s i n „ 11 átsegitő ravasz taktikának, hozzuk a kimerítően indokoltiskolafen-’ tartókkal tudassa, miszerint rí jövő tanévtől keidre És igazakká válnak hivő lelkűnkben aés a tarthatatlan állapotokat le, - ------ ’ titokteljes szavak és megerősödve emelkedünk felülnevezetesebb részeit; hadd plezetlenül feltáró határozat a jelen állapot töretni nem fog. képzelt nagyságunkon, mely el- toltötte keblünket,szégyenkezzenek miatta. okuljanak rajta és — Föltéve,* hogy a fentartó községek a járási főszolgabíró által kitűzött határidőig az elódázhatlan mert ellestünk az élet é- a természet rejtelmeiből vagy .—----—----------o ..... egy pará- nvit. Boldogság és megelégedés váltja fel a55S&2 É] meter abpterülette hiú önhittséget és már-már elhalványult hitünkrehogy az lsés. évi ŐS t^cz 27 t tantcľúmncn írcormo .Zsolna nagyközség öss zes tantermei ez idő szerintkötelesség teljesítéséről, azaz a szükséges építési terveknek bírnak. Már most tekintve,kellő időben való elkészítése Ós beterjesztéséről -ában elrendeltekhez képestgondoskodni elmulasztanák: az ügy sür- I gősségére és ./ i j u . ...... 1 • ' e x 1--1 egy tanteremben t>0 gyermeknél több nem oktatható, sfontosságára való figyelemmel megha- I gyatik a járási r o m o '7Ľ' g fit r o 11 r7cr g o n i t o TT o I t cm P« m pip 1111 !/■ o ” ox ” «> Lárma- zKo d va b u u zg. ó áhítattal ismé- mételiük a • ■ ___ ____ ■ • ■. .. .. ■ .. . * •. * ...... .. • ■ ■ . . ■ ■ • , . , , J minden egyes gyermekre az idézett, tócz. kőzépszámitá-afőszolgabírónak, hogy ez esetben min- | den további karácsonyi szózatot: békesség, szeretet szerint. I Q meter veendő; a í solna nagyközségben létezőintézkedések bevárása nélkül hívja össze a község képviselő- Lelkűnkben megtisztulva borulhatunk már le aztantermek alapterületére való tekintettel 724 iskolába járótestületét s as 1868. évi 38. tcz. végrehajtása tárgyában a Istenség oltáránál, mert él már bennünk is az átértettmindennapi tanköteles közül csak 559 tanuló részesülhetnepolgári községek .számára kiadott utmutatós 8. §-ában és átérzett jóakarat világossága: a hit szövétneke. S a törvényszabta rendes oUfsban*. foglaltak szerint egy községi iskola felállításáról és a Ezen elszomorító köri lmény előrebocsátása utánszükséges terv és költségvetés elkészíttetéséről, annak imádkozva, ábitatos fohászszal fordulunk Te feléd, , , , ............... , - - i . x ' x -t u t • i x..? rátér az indokolás az iskolák egészségügyi állapotára. melylegkésőbb jövő. 1899. éoi január hó 81-ig ide leendő aki az örök szeretet és tiszta békesség kútfeje vagy: . . . ... . .. . . . . , * . _/. , _ J , , ö . , .. m J m már nem csak elszomoritó. hanem valósággal: botrányos. beterjesztéséről okve- tetien gondoskodjék“ m rvct -itt a + A A An äc -m n, A n n n t _ _ _ _ most itt e földön és majdan azontúl! .A r. kath. leányiskola a _r E helyiség rendeltetési . ---------a mennyiben évekkel ezelőtt e árvaházban van elhelyezve. Ez a határozat nem szorul magyarázatra, mint oly zéljának megfelelne ugyan,sok homályos értelmű, kiczikornyázott kuriális stílusban < czélra alakíttatott át; iskolaifogalmazott okirat. A zsolnai iskolaépületek. helyiség gyanánt azonban e yáltalán nem használható, . ; Ez oly világos és határozott, hogy még a leg- mert: a négy terem közül ket ő régi boltozott ivü és sötét,makacsabb fejek is ki fognak tőle ábránduhii. ezenkívül a tantermek közepé i egy nagy épített oszlop áll, Csak végre kell hajtani! Ezt várjuk mi a fö- szolgabiró A kir. tanfelügyelő hivatalos és magánúton tettmely a sötétséget még jobban .. _ ____„ ..________o_____o f______fokozza és a tanitőnőt a fe-erélgétő'l Usérletei sikertelenek maradtak; meghiúsul egygyelem gyakorlásában teljesen gátolja. — b. ók szerint a 188 Q m. megátalkodott konokságon. a nyilvántartási nap ók szerint a 188 Q m. A közig, bizottságnak mull évben hozott határozataalapterületű négy tanterem be felvétetett 299 leánynem foganatosíttatott; a szakértők alaposan indokoltgyermek. E nagyszámú tankitelessel különösen a 111. és véleményével szemben az alkudozás ív. összevont osztályban oly deczoinbor hó 2S. hogy a hivatásukért lelkes«, nagy zsúfoltság éretett el, dni’ tudó) derék upácza- tanitónők. csakhogy a leány gyermekek minden oktatás oly módon osztották be, hogy egyik napon a III., másiknélkül ne maradjanak, az okt tást napon pedig a IV. osztály gyermekei jelennek meg a tanítás óráin. — Bejelentés szerint hely hiánya miatt több szülő gyermeke az iskolai beiratd- soktól elutasittalott. De különben egészségügyi és erkölcsi szem- pontokból is erős kifogás alatt áll oz az intézet, Íme a félhomályban lihegve egy alak közéig feléje, ijedten felretteu és szép leomló'haját a lengő szél ragadozza. A esendő# esthornályban találkozik a két szerető SZÍV és pár perez múlva már ott csüng Anna Lenfalvay nyakán, ki örömmel látja pihegő keblén a leomló fürtöket. — Oh Károly, ha ez igy tart tovább is, megemészt a bánat. Rossz emberek miatt miért borítod búba kedvedet? I zd el telkedről és nyújtsad bátran nékem jobbodat és ha kievezünk majdan az élet tengerébe, támogatni fogjuk egymást úgy- jóban, mint roszban. Hűségünk záloga öröm és boldogság legyen. így, kez-kézben, örök hűséget esküdve egymásnak, állt most legelőször szemben a két szerelme#. Anna ezentúl már teljesen Károknak élt. az ő alakja lebegett előtte minden pillanatban és mindenben a közös szempont volt az irányadó, míg egymásé lehettek. Nem törődött ő többé a koholmányok árjával, a vak kétséget csakhamar virító arezának régi vidámsága váltotta fel. A bálok, melyeket eddig is többnyire Gertrud kedvéért látogatott. nem érdekelték többé. De egy-egy borultabb órájában mégis csak elgondolkozott elhagyatottságán. Mi okozhatta, hogy barátnői, kik valamikor oly hő szeretettel környezték, kerülik most még árnyékát is? j “V"™? Vat} hál napja végre elérkezett Ger- trúd mar telju* uUzbuii áll a tükör előtt, csak a Mrág hiúin zik meg hajából. Nézegeti magát jobb* ró is, balról is. Jaj, hogy ezek a szabók nem tudjak rendesen megcsinálni a ruhát, itt i* vet rán- ezot, ott is vet ránezot „Egy pár gombostűt ké- f*“ Julcsa. Csak volna időm, megmutatnám én ezeknek a szabóknak, hogy hogy kell — ‘ ruhát csinálni. De ha már nem tudják, megkérdeznék legalább az embert és megmondanám nékik, hogy hány czenti- méter hosszúnak és hány czentiméter szélesnek kell egy-egy darabnak lennie, mert valamikor, mikor még l’esten jártam az iparba, jobban értettem én ehhez a legjobb szabónál“. . . — No. hogy fogok néki tetszeni, kérdi a belépő Világos Emmától. — Igazán nagyon fess vagy. — De miért vagy olyan lehangolt? — Tudod azon gondolkoztam, hogy mégis csak illenék, hogy Annának is küldjünk meghívót, mert hiszen Ö is meghívott minket eljegyzésére, habár nem fogadtuk el meghívását. — Mit gondolsz? csak nem hiszed, hogy én azt, ki lábbal meri tiporni a női becsületet, még ilyen tiszteletben is részesítsem! — De Gertrud, még sem járja, hogy igy beszéljünk róla, talán csak gonosz szóbeszéd az, hogy Anna ennyire megfeledkezett magáról. Gertrud elsápadt. „Talán védeni akarod? Es én előttem, ki ismerem egész elvetemültséget! Bár ott hagyná Lenfalvay. csak akkor látna csudát a világ.“ A kemény szavak hatottak. — Valóban példát vehetett volna rólad is. he- begé Emma, — Kérlek! csak nem akarsz vele összehasonlítani ! De hisz akkor . . . ~ No igaz! .. Tudod, viszonyom Lovag Józseffel akkor,még csak a legkezdetlegesebb stá- diumban volt. Es azúrt Anna előtt is titkoltam, mert tudod egy szerelmi Vallomás és hasonló a fiatal embereknél mind könnyen megy. Meg akartam tehát előbb győződni, vájjon szerelme őszinte-e. Azonban az ilyen esetben sem szabad figyelmen kivül hagynunk az ész parancsát sem. Mert József bizony mégis csak egy eladósodott gyáros, inig Fodor Nándor fiatal, élni tudó bankár. A boszú müve teljes volt, most már leszámolt Annával. Számitó volt ô egész valójában. Karjaiba veté magát most is egy embernek, kihez inkább a pénz ördöge vonzza, mint a szerelem nyújtotta boldogság. Es most, midőn azt hiszi, hogy az anyagi jólétben kiábrándul régi szerelméből, csalódva veszi észre, hogy szive vágyik valaki után, a kivel rokonszenvezni tudna. Rossz gondolatok fogamzanak meg elméjében, melyektől üldöztetve mulatságokban keres szórakozást. Néha találkozik régi szerelme tárgyával és nem veszi észre, hogy éppen itt, hol lelki nyugalmát akarja megtalálni, éri utol a nemezig sújtó karja. Most már szívesebben cserélné fél az anyagi jólétet a családi boldogsággal, mert férjétől elhanyagolva kell hervadnia az élettől duzzadó virágnak. Lenfalvayék mindjárt a lakodalom után költöztek a közelben lévő faluba. A ház előtt szép virágos kert volt, melyre Anna szobájának ablakai nyíltak, a hátsó részén pedig szép gyümölcsös kert terült el. mely a zárt udvarnak mintegy kiegészítő részét képezte. Valóban olyannak látta a házas életet, mint a hogy legszebb álmaiban kifestette, de boldogsága csak akkor volt igazi, midőn a kelepolő gólya is megjelent náluk, hozva kedves ajándékot. Gyulának hiv- ták, Erős fiúcska volt, hamar fejlődött és már hat éves korában túltett összes kortársain. — Ugyan Gyulám, kitől kapod te mindennap azt a sok ezukorkát, kérdi Anna az iskolából haza térő kis fiától. Zsolnán, 1898. Zsolna és "Vid-élcŕ?- deczmuber hó 25. OTTHONUNK. BzerkesztÖségc és kittdóhivntala. ÚJDONSÁGOK. Télen. Szürke, sötét felleg Ül az ég Látom a ragyogó) peremén, — A csörgő lomb rezeg Az akácz tetején. Bömböl a vad orkán, Átvágtat a tájon, A magas bérez ormán, Völgy ölén, rónákon. Zizegve zöngicsól A hajlongó fűszál, A mint a téli szél Sivitva tovaszáll. Kihalt a természet, Eltűnt a napsugár, Jobb hon után nézett A kis dalos mailár. Oh föld hová rejtőd Bűbájos képedet, A nyárnak melegét, Csalogány éneket?. Keresem — kutatom, Óh de mind hiába, — Jéghideg fuvalom Felel búgva rája. De mégsem hiába, — Látom már a nyarat. Csábitó bubája Magához hívogat. Napsugaras egot, A csulitban holló Madár énekelget. Érzem a virágok Kábító illatát, Akármerre járok, Szemem csak derűt lát. De ti no higyjétek, Látomány ez csupán, Mit múló agyrémek Pestnek ölömbe tán. Nem agyrém, valóság Minden egyes szavam, Ez a boldog ország Az én lakomban van. világot nékem Égből hozta angyal, A kis feleségem, — Róla szól oz a dal. Az ég derült kékjét. A szemében látom, A nyár forró hevét Szivében találom. Búghat a tél szele, Nekem az nem búg már, Kebelén pihenve Érzem, örök a nyár! Wolff Károly. FELHIVÄS ELŐFIZETÉSRE. 1899. január elsejével kezdi meg lapunk a ül. évfolyamot. Nem akarjuk azt most hangzatos szavakkal ajánlgatni, hiszen akik figyelmükre méltatták eddig is, ismerik irányát, ismerik a czélt, mely felé tart. Büszkén tekinthetünk vissza eddigi működésűnkre, mert napról napra gyarapodunk szellemi erőkben és szavunknak már van súlya ott, hol lennie kell. Ha ehhez hozzáteszszük még azt, hogy ezentúl is minden: i melléktekintetek mellőzésével folytatni fogjuk a harezot a felvidéki magyarság ideáljaiért, úgy megmondottunk mindent, mit programúiként adhatunk a jövőre. - - Kérjük tisztelt előfizetőinket,. szíveskedjenek a lap megrendelését megújítani és bizalmukkal ezentúl is megtisztelni. Boldog ünnepeket kívánva, vagyunk mély tisztelettel a „ZSOLNA és VIDÉKE“ — A párisi világkiállítás. A magy. kir. államvasutak budapesti menetjegyinxlája egy igen czúlszerü vállalkozást kezdett, melylyel mindazoknak, kik az 1900. évben meg akarják látogatni a párni világkiállítást jutányosán és kényelmesen akar erre módot nyújtani. Itt a kevésbbé tehetősekről van sz<í, kik mégis fel akarják használni ezt a páratlan alkalmat, hogy az egész műveit viliig összes nemzeteinek haladását és legújabb vívmányait láthassák, kik okulni akarnak és tanulni és tapasztalataikat idehaza érvényesíteni és hasznosítani óhajtják. Az említett vállalat e czélra a Nemzetközi vasúti há- lókocsi-társulattal, a franezia vasutakkal, a franczia hitelbankkal és Grands Magasins du bon Marciiéval szövetkezett. Közös erővel építenek Páriában bárom nagyszerű szállót, körülbelül 2000 szobával, hová vendégeiket, beszállásolják, hol gondoskodás történik azokról is, kiknek idegen nyelvi ismerőtök esetleg fogyatékos. A vállalat számos különvonatot fog Parisba indítani, minden résztvevő egy chekfüzetet kap, mely hót napi ott tartózkodásra szól és tulajdonosát különböző kedvezményben részesíti. — A részvételi dijak igen mérsékelteknek mondhatók, és pedig í. osztályú utazással 200 frt. II. 105 frt. III. 135 frt. Ezt az összeget is megfelelő havi részletekben lehet a vállalatnak beküldeni, de még így sem köti le magát az ember, mert a ehekfüzet bármikor másra átruházható és ekkor is csak a franczia 2'50 franknyi bélyegilleték alá esik. Ez az egyedüli kocz- kázat. —• A hasonló utazás a magyar millenáris kiállítás alkalmával igen jól vált be s igy most is a legnagyobb figyelmet érdemli meg. — Eljegyzés. Szinyei Jakab a brassai kir. vasművek hivatalnoka eljegyezte Popper Ármin bre- zovai birtokos kedves leányát Leontina kisasszonyt. — VakáCZÍÓ. Latin szó ez, de régóta nyert már polgárjogot nem csak mináhink, do mindenütt, hol diákember töri a tudományok nehéz útját és alig van szó, mely ennél kellemesebben hangzanék fülében. Beállott a karácsonyi vakáczió, haza felé iparkodik a sok tanuló, de nem egyforma kedvvel, nem egyforma igyekvéssel. Nem azért, mert útlevelet kapott, molyét otthon be kell mutatnia, melylyel otthon be kell számolnia négy havi munkájáról és az útlevél — vulgo értesítő — minőségétől függ a diák kedvének a hőmérséklete is. Szegény professzorok, van nektek most bőséges részetek a kemény kritikában, mert itt is beválik az írás szava: ítéltetek, hogy megitéltessetek! — De jön a karácsony, jön .az uj esztendő béke és örömünnepe és a diák is elfelejti búját-baját, a szülő pedig okos tanácsosai, néhol szigorú utasítással bocsátja vissza a nebulót a tudomány hajlékába és vége a vakácziónak. kezdődik újból , a munka, az egyhangú morzsolás: előre, előre. . . Esküvő, Weider Gyula 1899. január hó 10-én tartja meg esküvőjét a pőstyénfűrdői izr. templomban Roth Mariska kisasszonynyal, Roth Ede ottani kereskedő leányával. . — Nem tudod ? Attól a génitől, a kiről már I szóltam, mama; ott lakik az iskola mellett. Behív a kertjébe, olyan jó hozzám és én úgy szeretem. — És mit beszélt veled ? •— Máma semmit; hanem az ölébe vett, az ar- ezomba nézett és sirt. Miért sirt az a néni, édes mamám ? — Mert a feje fájt, kis fiam, hanem hol van Hajnalka, keresd föl és játszatok. Anna szeme könybe lábadt, tudta, hogy kiről beszél a gyermek. Elgondolja Gertrud szánalmas helyzetét, kinek íme egy ballépése miatt egy fedél alatt kell élnie egy olyan emberrel, a kit gyűlöl és nincs része a boldogságban annak az oldalán, a kit szeret. Tudta már a nagy világ, a kis faluba is elhatott a híre, hogy Gertrud és József ... és a félelem hidege futott végig Anna testén, midőn elgondolta c viszony következményeit. — „Oh Istenem, ne sújtsad büntető karoddal! A zsenge tavasznak virágzó napjai bár visszatérnének még egyszer, hogy újból fűzhetnénk koszorút, melyet oly gyakran eltépett.“ Már nem hallatszik többé a patak csörgése, mely kertjük mellett elfolyva oly kellemessé tette a liget csöndjét. A vaskezü tél, hajlék gyanánt erős kéregtakarót vont föléje, hogy téli álmát almija és hogy szépet álmodjék, időnként fehér hóvirágokkal ékesíti nyughelyét. A gyermekvilág: örömnapjai is elérkeztek már. A betlehemjárók dicsőítik a Megváltó születésnapját. Szépen feldíszített karácsonyfát gyújtanak és a szülők elvetnek most minden gondot, hogy együtt örvendjenek kis magzatjaikkal, kik vígan ugrándoznak ott a karácsonyfa körül és mutogatják egymásnak, a mit az angyal hozott. Az örömnap Anna hajlékába is bevonult. Ott látjuk a virágzó anyát, körülvéve serdülő gyermekei- | tői, ott látjuk a kis Gyulát is, szép mása anyjának. . Anna szeméből boldogság sugárzik, midőn mind- I ezekre, majd férjére pillant. [ De úgy látszik, hogy haragszik az ősz király ! Gyors ménjén végig száguld a táj minden hegyén és völgyén, — nagy hófelleg és a szél zord süvöl- tóse jelzi útját. A zivatar csendesül és már csak enyhébb fuvalom simítja végig a hóval befúvott utakat... Vájjon mit vétettél te szánalmas teremtés, ki e szent estén háborgatod a szellemek nyugalmát? Ki vagy te szépséges alak, ki gyászolva bolyongsz most oly veszélyes ösvényen, küszködve csalfa remény nyel? Ó az, KÍ Lenfalvayék háza felé tart. A rideg dölyf alázattó vált és a múltakért ott borongnak feje fölött az átoköntő fellegek. Es lelkének régi büszkesége már csak meghajolt termetén látszik meg, mely immár roskadozni kezd a sok gond és lelki bánattól. Míg ô bálok és zsúrokban szerelmese társaságában töltötte el idejét, addig férje a kártyaasztalnál úsztatta vagyonát, a börze pedig felemésztette a maradékot. A vagyon, — házasságuk egyetlen összetartó kapcsa, tehát eíinállott, mert a családi élet igazi boldogságát csak hírből ismerték. Már látja Lenfalvayék kivilágított ablakait, folytatja útját, de lábai nem bírják tovább és már csak a széniében lángoló elszántság vezeti. — Hidd be Gyulám az idegent, ki ott áll ablakunk nlatt. bizonyára hajléktalan, hadd örvend- ' jen ő is velünk e szent estén, mondja Anna kis fiának. ki szolgálatkészen kisiet. — A néni, a néni, édes anyám, ki mindég ezukorkát adott. Jöjjön be, a mamám hivatja! Zsolnán, 1898. Zsolna és "Vid-élcŕ?- deczmuber hó 25. Szilveszter estély. A zsolnai vasutasok köre kedélyes évzáró ünnepélyre készül, melv műkedvelők előállásain kívül több élvezetes szórakoz- tatá.4 és tombolát is nyújt a részbeniknek. Mint értesülünk meghívókat e mulatságra nem küldenek szét, ebből sejtjük, hogy a kör ezt zártkörű estélynek tekinti. Az estély műsorának java része Seiger- M'bmidt Rezső úr szerzeménye, mi e derék rendezői tehetség méltó, dicséretére válik és megérdemlett elismerésre tarthat számot. - Rogv ne adjunk e hírünkkel is kedves laptársunknak újabb okot az okve.tetlen .helyreigazításra“. hát a gyengébbek és tahin magyarul kevésbbó értők kedvéért múltkori lapszámunk kiigazított hírét szóiról szóra újból reprodukáljuk: „Az uj-zsolnai vasút altisztviselői f. ovi decz. 3J-en kedélyes estelyt és táneziniilat ságot rendeznek a Glasel-féle vendéglőben. Kezdete 4b.- és idézzük a helyreigazító szavakat, is: ..... közlemény az uj-zsolnai vasúti altisztek által — l'j- Zsolndu rendezendő estélyre vonatkozik!" — Mert hát, tetszik tudni, a Glasel-féle vendéglő IJj-Zsolnáu van és nem tévesztendő össze az ország különböző helyein talán létező más vendéglőkkel, pl. a ijebre- czeni bikával. — Az őrangyal, képes gyermekujság. hóna-ponkint kétszer jelenik meg Győrben. A lap igen élénk tartalmú: elbeszélések, vig és komoly történetek, színdarabok és versek, továbbá ismeretterjesztő czikkek vannak benne 7— 10 éves gyermekek számára. Szebbnél-szebb vallásos és mulattató tárgvu képek tarkítják lapjait. Előfizetési dija: egy évre 2 korona. Az előfizetési összeget ..Az Őrangyal szerkesztőségének. Győr" — czim alatt kell beküldeni. Kívánatra mtatványt küld a szerkesztőség. Szerkesztői posta. Kund Edömér. Sziveit soraidra azért nem v:íI:iMZ>jhanit mert már úuyis késő lett, volna. «le ha szhcs’iéuiMkt igénybe vehetem, uj esztendőre' kérem ezt. Fogadjátok jó kivonatainkat az ünnepek, nlkaluuíhól. — nem néztek be hozzánk valamelyik üunepen? Gábriel. Urvendvk azon, hozy üitye ft»rdulatávalannyira meg van elégedve. Ha nem is felelhetek mindenkor, de igen szívesen é* érdeklődéssel veszek mindent, mi önre vonatkozik. «234 s.Árverési hirdetmény. 1898 A nagy-hii tsei kir. járáshiróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teazi. hogy Ur. ifj. Holczman Lajos ügyved áltál képviselt Horhírlder SAMUI végrehajtató* nak. I)r. Weisz Arnold ügyvéd ií’tal gnudimkoít Holák Márton v»*grulmj;asi szenvedett elleni vegrtdiajtási ügyében 145 írt HÓ kr. tőke é* jár kieieLrit>.«e vegeit a psurimviezi 116. sz. tjkvben A. I. 4 -IS s »rsz alatt t«»g* Iáit 74. sz. házzal bíró végrehajta-t szenvvdett nevére V,. részben irt összesen 417 írtra bre évi január hó 5-ik napjának d, uJ 2 6rűja Treues.qi-)lakô. közséu- házánál kitűzetik. — Kikiáltó*! ár a betsar. -- Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan hecsárának 10 " w-at közpénzben vagy ővadrkképes papírokban a kiküldött kezéhez letenni. Kelt NaAy-Bittsfn. a kir. járásbíróság, mint tkkvi hatóságnál. 1698. évi november hó 16 an. Dr. Sporzon Gyula, kir. járásbiró. Anna elsápad és mozdulni sem tud helyéből. — Bocsás meg Anna, hogy . . . Gertrud nem képes tovább folytatni beszédjét. Teje szédül, nem hall, nem lát és‘már esak annyi ereje van, hogy a mellette lévő székbe kapaszkodjék. — Bocsáss meg Anna, kezdi újból, hogy háborgatom családi békédet. Anna nem hisz szemének. Közelebb lép hozzá, majd visszaretten és felsikolt: .6 az! Oh Gertrud." -- A kétségbeesés vezetett ide. folytatja Gertrud, mert a balsors üldözöttje vagyok. Légy uram, paran- csolóm, esak engedd meg.' hogy mellett«! lehessek. Parancsolj és minden szavad gyógyírt, nyújt sebzett szivemnek. —■ No mondj ilyet Gertrud. Legyünk inkább jó barátnők, mint voltunk évekkel ezelőtt. De jobbak leszünk most, miután a megpróbáltatások nehez iskoláját is végigjártak már. Maradj mellettem, kedves Gertrudom, hogy ezentúl egyaránt örüljünk az örömnek és osztozzunk a bánatban ... es fájó könycsillag jelenik meg arczán. Gertrud ott áll, mint a remegő gyermek és lelki küzdelme meglátszik arczán. _ Eim«ld meg Annáin, hogy feleletemet holnapra halaszszam. A kedélvek. mint vihar után a tenger, leesen- desednek. Már késő éjtszaka van és a két barátnő még mindig nem alszik. A múltak emlékeiről szol bánatos szavuk. . A fény eltűnik az ablakokból, mert nyugodni tértek már,'de mily csalódás éri Annát, midiin reggelre kelve Gertrmínak esak hűit helyét leli... Nem birta elviselni Anna nagylelkűségét, a lelkiismeret vádja tovább üldözi — el, — az idegenbe, hogy bűneiért vezekeljen, bűnhődjek. Zsolna és 'Vid.élce- nczonilw hó 18. Zsolnáu. 1888. Singer Singer Singer Singér Singer Singer Nähmaschinen Nähmaschinen Nähmaschinen Nähmaschinen Nähmaschinen Nähmaschinen sind iiiustergiliig in ľonst niet ion und Ausführung, uueulbolirlieli für Hausgebrauch und Industrie, in al sind allen Eabriksbetrioben die meist verbreiteten, . . sind unerreicht in Leistungsfähigkeit und Dauer, 31 äi sind dühei' die besten und uuizliehsteu Ä $ 240 füzetben. T«*bb fS/et sem I'vil. ulial fi Jíagy Képes Világtörténet czéija. J s i Mlčím ■ ur Tájékoztató képes prospektust Nyomatott Anion .Mano l.önjvnjointatójalMn Zsolnán. ❖ * ❖ * ❖ $ a "Megjelenik füzetes t kiadásban Is fi JA‘9y 3Kp2S Világtörténet megszerezhető: füzetes kiadásban hfítvnkinti JO kras fűzőtekben Megjelelik tizenkét ‘ kötetben 1 Kätetaa kiadásban 12 kM thi’n. ff Írtjával •” lúk* krtiu ti mártvŕud d '■ 1 d detözclésrc. ’ * *3L (í. MÜNCHEN -18M.- Kuoigl-Ban Staat&medaiUe. ii; Ma.tergilUg. W eihaaohtsgsschoRks. lh«r -UB zunchniviuh* Ab<üz. div hťrv Hauptplatz 14. Fnihen' Finna: G. Neidlinger. ' • ' ' Ý a jfey gýy Világtörténet f k Képes diszmü n müveit közönség ' szttmnra. a a Egy-egy, kötet ára 8fr*. ■ Ht lrtifJni agy, fizet fog kozn-bocná tta tni. Egy-egy füzet ára 30 kr. i! mutat ráu pfüzetet ingyen és bénmentve kittit n niü kiail. '.hivatala Budapest, Vili., Üilöi-ut 18. szám. -V— j ÁĹDÁSSY ANTAL, BOROVSZKY SAMU, FOGARASSY ALBERT. GERÉB JÓZSEF, GOLDZIHER IGNÁCZ, GYOMLAY GYULA, MIKA SÁNDOR köAri'i: Gk«> svAVu* bzorkeuzti MARCZALI HENRIK Mintegy 2500 sxüvtgképpel, ííOO mümelléklettel, tiO színes mölappfű CO történeti térképpel. szövegoldullal. a a a Jelen munkával az első .nagy világtörténeti mü jelenik meg magyar nyalven. J Tervében, czéljában, eszközeiben, alakjában és terjedelmében egyaránt nagy és je- (lentöseza vállalkozás. magyar tudomány nyújtja a magyar közvnsgnok az élet könyvét, a világtörténetet. Nemzeti művelődésünkre nézve fontos mozzanat ez. Egy regi hiány pótlása, egy régi szükség kielégítése, egy régi kötelesség teljesítése. fi )nyvak kuzé tartozik. Ez a tizenkét hatalmas könyv arra való, hogy nomádunk minden műveltjének tanítója barátja, tanácsadója,. mindm úri háznak ékessége legyen, 4 mi kiadására egyesült két könyvkiadó intézet bizalommal ajánlja, tehát nagy, magyar vállalatát a nagy magyar küzünsvgmd:, ' Franklin Társulat. Hérát Testvérek iŕMluhui intését réwénjtňrsnság i Előfizető gyűjtők szíveskedjenek a kiadóhivatalhoz fordulni ❖ ■f ❖ a a a a a -------------------- 1899 -------------------- Zsolna, III, évfolyam. 1. szám. 1899. jamtór L ZSOLNA ES VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP, Felelős szerkesztő: Dr. MAYER GYÖRGY < a lap szellemi részét illető közlemények ezimzondők. Kiadó és laptulajdonos: Aldori Manó előfizetések, hirdetések, reklamitcziók és pénzkiildemények intézendök. Előfizetési Arak: Egész évre ...........................................1 frt. Kél évre...............................................o frf Negyed évre , .....................................1 frt. Egyes szám líra 10 kr. 18 8 8. Négy szám. Kicsiség, a mit milliósból' le fogunk írni közömbösen, egykedvűen a küzdelmek hevében és ma mégis megállunk ennél a négy igénytelen számnál. Megállunk, mert sírfelirat és egyidejűleg porszem a jövő mystikumából. A jöttekor kiáltott hozsanna egyúttal requiescatur is. Temetünk és temetési énekünk mégis feltámadást jelez. Ez az örökké valóság jelenete. „Le roi est mórt, vive le roi“l Az eszme egy, mert örök, csak az alak változott. Abban a pillanatban, mikor az elmúlt óv alábukik a. megváltozhatatlan sem misülés feneketlen örvényébe, feltűnik az új év napjának elbizakodottan fényes korongja, csak azért, hogy betöltve hivatását létének véges határán belül, ő is hódoljon a megsemmisülés könyörtelen törvényének. És miközben az idő örökkévalóságának színpadán végbemegy ez a kápráztató és egyszerre borzongató jelenet, --- e sárteke öntudatos teremtménye yégig fut az érzelmek összes skáláján. Búsul és örvend; kétségbeesik meg remél; nagy részt pedig philosophál a látottak felett. Elvégre is bő tárgy a töprengésre. Mi mindent nem visz magával az 1898. Mi mindent nem határol, végez, szüntet és mennyi kezdetét jelenti az 1899; mennyit hoz, kezd, alkot az emberi élet torén?! Az idő végtelenjét tekintve, valóban porszem és önmagát véve oly nagy tartalom, hogy szinte lehetetlen felfognunk agyunkkal. Hány kis világ keretén belül nevezetes fordulópont és mennyi SZÍV veszélyt hozó végzete?! Ki tudná ezt megmondani? Statisztikánk erre meg ki nem terjed és így csak a sejtelem lehet vezérlőnk a válasz terén. A hálandó ember rég belátta, hogy egy reá nézve szerfelett fontos időpontról van itten szó és évszázadok óta valóságos ünnepnek tekinti. * A múlt többé-kevédbbé kiábrándította és nincs ember a széles földtekén, a kinek ne lenne remélni valója .a jövő mystikumától. Az ember szomorú tragédiája az örökös kiábrándulás, czéljainak dőresége, vagy az erről való folytonos; de akaratlan meggyőződés; fentartója pedig a remény, ez az egyre csalogató délibáb, a mely orránál fogva vezeti az .embert bölcsőjétől kezdve a sir jéghideg hantjáig. Az új év a remény legnagyobb fokú megtestesítője. ’ ' A havasok csúcsán fákalibában .lakó pásztor, a kinek egész világa egy aránylag tenyérnyi erdő; társasága egy csomó juh, vagy kecskenyáj, összes izgalma egy állatka elvesztése, vagy a rengeteg medvéjének borzongató mormogása, — ép úgy lesi e napot, ép oly dagadó kebellel várja közeledtét, — mint a paloták puhultságig elkényeztetett úrnője, a, politika munkásai, vagy a kincsein ülő pénzkirály. Itt nincs rang, osztály, társadalmi ál Hirdetési dijak: Egy 3-hZor hasábzott petit sor ő kr. MINDEN VASÁRNA P. Kéziratokat néni adunk vissza. lás; itt egyedül a húsból és vérből alkotott ember ős természete beszél, mely egész énjét, egész jövőjét, összes czéljait a jövő feldet rithetlen titokzatosságától teszi függővé. Megáll ennél a fordulópontnál és visszatekint s múltra, akárcsak a fáradhatlan vándor, a ki feljutván egy hegytetőre, mielőtt leszól’ • h onnan a mélybe, hogy folytassa útjá jzél felé, visszatekint az alatta elterülő v e és még egyszer átfutja tekin tetével, megvizsgálja újra annak minden részét, mert jól emlékébe akarja vésni az útnak részleteit, a melynek göróndjei lábait megsebzék. Szóval ez a nap az emlékezés és a bizalom ünnepe. Az elsőt ott találjuk a Sylveszter este patriarchalis, családias összejöveteleiben, — a másik pedig megnyilvánul az éjfél után pohárcsengéseiben, a mikor felkerekedik az egész társaság és igaz szívből öleli magához szeretteit, hogy boldog új évet kívánjon nekik. Ez az ember legszebb köszöntője. Köznapi ugyan, szinte a formalitás megtestesítője, vagy pláne az üzérkedési hajlam kielégítő eszköze arra nézve, a ki pénzért kínálja a vevőknek jókivánatait — és mégis a legtartalomdúsabb köszöntő, a mely sohasem fogja divatját múlni. Az anya elvesztette gyermekét. Könnyes szemmel tekint az üres helyre, mely ott tátong a családi asztalnál Sylveszter estéjén. Boldog új évet kívánnak neki és ebben benne van a vigasz találás óhaja, mely ki fogja  vetélytársa Denki Géza elhódítja Margit szivét és hogy az a . szép, szőke fürtös fej, az a hamvas-piros bájos arcz, előbb- utóbb Denki Géza , keblén fog nyugodni. " ' ■ ■■ ■ Nem egy álmától fosztotta-meg Tibort e gon- , dolat s csak Isten a- megmondhatója, hogy' mennyit szenvedett, a mióta a féltékenység ördöge először mozdult meg szivében. De most-boldog..-Boldog,•‘‘ hogy végre magáénak, feleségének -mondhatja-azt a kedves, pajkos leánykát, ki megbűvölte csábos szemeivel szivét és a Isi félelmes vetélytársa daczára is őt boldogítja szerelmével. Boldogságtól sugárzó arczczal vitte haza Tibor szépr fiatal feleségét, ki az első pillanatban- meglió- ditott mindenkit. Nem maradtak a fővárosban. El- upcnekültek a kiváncsi látogatók serege elől, Ott hagyták a nagy várost; ott hagyták az örökös zajt, ala^rssürgés-forgást; ott hagyták a. vig, zajos mulatságokat, mert minden örömöt •és'- mihden boldog- “■súigot egymásban találtak fel. Elvonultak a vidékre, hegyeken túl, völgyek közé; felkeresték a nagy természete^ a, dalos erdőt, a virágos, napsugaras mezőt. A termeszét ölére menekültek a szeretkező madarak közé, ’ a nyíló, illatozó ■ virágok társaságába. Ott öntötték ki szivük er- : zelmeit a madarak csicsergése,. a bogarak zümmögése és ä langyos szellő. csókjai közben. Itt eltek egymást szeretve s nem törődve a ■ tőlük távol eső világ múló örömeivel. A szerelem tüze égett szivükben s kiapadhatatlan szerelmük szavait suttogták egymásnak holdsugaras nyári éjjelien, egymást ülelve, egymáshoz simulva^ S a nagy csendességben néni hallatszott más, csak a tücskök egyhangú czírpelúse és a széllebbentett falevelek su- sogása. Ezernyi-ezer csillag ragyogott az égen, egyik A „Zsolna és Vidéke“ TArczája. B. u. é. k. Az újév küszöbén Messze esnék tőlem Ezer érzés száll meg, — Szép remények, álmok, Ezerképen festvén 8 a. jövő tükrében . A közelgő évet. — Egy csöpp jót se’ látok! Remény^s kétely, — ölő, , Én tehát úgy veszem; Váltakozik bennem; - Hogy: „borúra derű"! — Vájj’ mit hoz a jövő?! 8 im jövő tükrében: Jót hoz-e, avagy nem! ? Minden rózsaszínű!^ Ha a-múltat nézem Újév! küszöbödön A sok szenvedéssel, Csupán egyet kérckA < Minden csepp" reményem Hogy boldogság s öröm^1 Foszlik szerte széjjel! Lakja.a sziveket!- — -I 8 hogy valósuljanak ; Szép remények álmok: —. . Mindnyájunknak ^boldog Újévet kiednok"!!! ■ Miticzky Gyula. Kiengesztelödés. Irta: Uj. Weingürtner Antal. Hosszas, lankadatlan küzdelem után végre megnyer..e Tibor bájos imádottjának, a szökő Margitnak kezét és a szülők beleegyezését. Haj! nem egyszer esett kétségbe Tibor, hogy tündöklőbben, mint a másik s ők boldogságtól itta- sulva, úgy érezték, mintha lelkűk közelebb volna a világ Urához, ki az emberek szivébe oltotta legszebb adományát — a szerelmet. Végtelen boldogok voltak itt Hiszen a végtelen természet megérti a szerelmesek nyelvét; hiszen a madarak is szerelmüket csicseregték s a vi- ' rágok is szerelmesen tárták szirmaikat a döngicsélő méhek elé s szerelemről, boldogságról suttogott az enyhe szellő is De miért nem lehet tartósan boldog az ember? Miért kételkedik a SZÍV saját boldogságában s miért telik be szivünk oly hamar egy kis boldogsággal ? Tibor szive nyugalmát is csakhamar megkeserítette a ■ kételkedés, a gyanú merge. Nem hitt Margit igaz szerelmében. Érthetetlennek tűnt fel előtte, hogy Margit miért választotta éppen őt férjéül; őt, a ki seni férfi- szépség, sem gazdagság tekintetében nem állt egy fokon Denki Gézával. Vájjon igaz szerelemből nyujtotta-e neki kezét, vagy csak a kényszerűség parancsszava bírta e lépésre? — Mit is szerethetett meg rajtam, tépolődik Tibor,, hiszen Denki Géza mellett határozottan háttérbe szorultam s már a lemondás gondolatával iparkodtam megbarátkozni, midőn Margitnak irántam érzett szerelme — vágj- tán egy szeszélye hirtelen az éden kapuját fairta fel előttem. En meg, szá- nalamra méltó, gyanútlan teremtés, engedtem ^magamat vezettetni. Hiszen a boldogság majd szétvetette keblemet s dehogy kerestem Margit váratlanul jött elhatározásának inditó okait; dehogy néztem, hogy mi van a bokornak mögöttte. Denkit szerette, talán még most is — De se baj! Legyünk csak nyugodtak s au- ■ dig csendben, óvatosan tapogatózni fogok, mig meg- I dönthetetlen bizonyítékokat nem szereztem hűtlen-  gyógyitaui a beteg lelket és remélni tanítja újra a már-már fásuló szivet. ,.n- Kihámozhatnék még a‘ tartalom többi oldalát is, ha czélunk volna tovább hajto- oatm e philosophiát, A csüggedő a biztatás szavat, a tőnkre ment az éltető reményt, a beteg az epedve ?cge felöl. De akkor, Istenemre móiidoin, hogy meg- . esalntott .-ziveinhck, rútul kijátszott szerelmemnek rettenetes utódon veszek elégtételt! Tibor agyának sötét, gomolygó kliaoszából t.gy gyötrő gondolat válik ki. mind jobban és jobban. Nnpról- tiapra nő; naprói-napra erősbödik a- kiűző gond.olat, mely megfosztja yiyugodt perczeitől, melyet; hasztalanul iparkodik elűzni magától. Sőt megsokasodva, mint zúgó méhraj visszatólakodnak azok, agyába s ott tanyáznak, ott kergetőznek egymással fáradhatatlanul, széditően. ... ZUUt'K ui.<. . .... Mi sem megyünk tovább, romájuk az elmúlt év küzdelmeit, és a .sok keserű pillanatot. melynek áfán kellett megszereznünk bármily parányi jót, vagy kellemest. A búsulás az emberi természet ördöge, ;i mely perezonként öli idegeinket és hasznot sohasem teremt. Üdvözöljük az új év hajnalát, mely egy lépéssel tovább vitte az embert végzetének történetében és bizalomtól dagadó kebellel forduljunk a jövő telő, mely itt van, hogy feltárja vizsga szemeink előtt a magával hozott, rejtelmeket. Való ugyan, hogy egy-egy óv elmúlta nagyban alkalmas ugyanazon kétségbeesett gondolatok felkeltésére, mit Madách Adáma érezett, midőn látta szemei előtt az ember örökös, tehetetlen és meddő küzködését, — de ugyanezt az Ádámot az éjszaki sark jég- rengetegein visszarántotta a bukás örvényé- _Ember küzdj és lúzva bízzál!“ Félre tehát a sötét philosophiával és halljuk mi is e napon az Ur magasztos llallva e szózatot, felszabadul agyunk a nyomasztó gondolatoktól és kétszeres erűvel tartunk a czél felé, szinte feledve a kiábrándulást. mely a sir inészct, koronáját. Utczai élet Budapesten. — Karczolat. — Kétszáz év előtt a mai metropolis helyén még vadruezára lehetett vadászni, ma már Pest a legmo- d>*rnebb világváros, gyúpontjn az egész országnak a szó legteljesebb értelmében, hol boldog-boldogtalan igyekezik állandó tűzhelyet alapítani Dicsekedhetik a haladás í'»szes vívmányaival, ezeknek minden szélsőségeivel egyetemben. Igen érdekes megfigyelni az utczát. Hol alat tunk zúg valami az utczaburkolat alatt, oz a földalatti villamos vasút, hol lábunkat viszketteti meg a nyilášos 'elektromos éius liöl pedig a fejünk fölött, összefonódó földfeletti vezeték húzza ki pókhálóját és karezog, a mint'a leesik villás bogái hozzádörzsölöd nők; a háztetőkön" fátyolszerű szövedéket ké- peztiek a szélben sivito.telcgráfsodronyok. Kétoldalt a hosszú útezasoron végig koezkaköves vagy aszfaltos járó, ákáczfák ós gáisliiiúp/tk oszlopai által a kocsi- úttól elválasztva. Aztáij nem mindenütt torlódnak össze kétségbeejtő egyhangúsággal mogorva kaszár- nyarendszerben a húrom-jnégy emeletes^ bérházok; ott, hol tapoly, juhar vágy fenyöfás, szökőkutas kertok vannak a .csinos cottage.-paloták meg villák, a műépítészet valódi" remekei között, csengő hárfaként szólal meg a szélfuvalom mellett až illatos susogó erdő, mig az ezüst Duna partján e szimfóniába a habzó folyam is halk.^pjorajjal méltóságosan, feje- delmileg közbeparancsotj Ámde a képet megzavarják a sürgölődő munkások, a kedves keretben felüti fejét a zajt csapó ipar, a nem mindig szalonképes ke- •reskedolem. Szép, nagyojŕ' szép oz a város, de áldozatul esik'kérlelhetetlen ', zsarnokának, a praktikus - életnek. ' " - ' ‘ " ‘I Már. pirkadáskor vyri fel álmából az embert a lármás társzekerek, tolókocsik, szemetszedő ladások a tejes, jeges, fás, szenes, homokos párasztfogatoK és vas postakocsik döczögésű, a"jvillanyos vasút folytonosan kereplő dörmögése és Otpcsengője, Zörgő fiakkeresek, féllovasok, bümmögő omnibuszok reszkettetik meg a házak talapzatát, néhol himpergő talyígák ütnek fülsiketítő, szédítő lármát egy épülő ház előtt, mely már vassínekből. készen áll és melyről itt ott porfelhők ereszkednek alá pehé?,- köhögést okozó szárnyaikkal. A Dunát ezalatt ínégrikatja a kikötni készülő gőzös kürtjei melynek iď szavára hosszú viszhang- gál felel az öreg SzenMíellért, A vizszin csillogó szemébe barna füstjét, o^ádó hajó után lábadó alapperek és hulászbórkák vágy vízimalmok, nem épen előkelő vendégek, szennyes ruhában, sáros csizmában toppanva be az Ősz fofyamisten vendégszerető házába. Más utczavég felől, mikor emitt kis csend áll be, az állatkert birodalmában bőg az oroszlán vagy barna medve, melyet Göre Gábor bitó úr „az Kata felévelés" Dufbinta sógorral tapasztal meg“. Szép időben, esős időben (a hó ritkább, mint a fehér holló!) egyaránt sürög-forOg a sok nép, különösen pedig a reggeli fe déli órákban és esténkint a sétáló közönség. Mi- is^á jjtró-kelők közé elegyedünk.’ Kafônátišztélŕ, papok," polgárok, úri emberek, hölgyek,- gyermekek, aktán' hordárok, pékinasok állják !él egymás útját 'Napsugárban tarka napernyő, utczaseprő uszály; bottal játszó gavallérok, angol czilinderes, mázos fenegyerekek, ficzkándozó lovasok és kirakatos ernyők, esőben pedig esernyősátor, gyenge sár, magasra emelt ezokdya, finyásan lépdeső úrfiak, frecscsenő kocsik jellemzik az utczát. Minden második ház előtt virágáruspök . csokrokat, fűznek, az utczasarkokon pedig gyümölcsárusok,, télen geszte- nyesütők ütik fel pányyaernyos sátrukat Imitt valami kirakat vagy orfeumom reklám ragadja m.’g figyelmünket, amott lótá^futás van, hol két kofa zörrent össze. A kirakati" előtt;egy hölgy tartja vissza karjánál a tovább 'meijpi óhpjtó férjét, az üzlet lépcsőjén két nő vitázik a, belépés elsőségi joga fölött, röhögésre bírván . az .ácsorgó csőcseléket. Kiváncsi vidékiek bámulják • a kiállitott képeket tükröket, fémbútorokat, ruhákat, a. fővárosi suszterinas eifüty- tyen mellettük, hátokra ragasztva a „tót zember“ vagy a „mucs'a“ czimét’ Ott, - hol összeszólt a két kofa, csoportosulás"támadt,- a’kereszteződő kocsikat alig tudja eligazítani" a "' lovas rendőr, türelmetlenül várakoznak »"másik oldalra 'átkelni akarók, két úr össze is hökken a tolongásban és pardont stmyogva kitér. A zavarosban halászni szerető csirkefogó belé férkőzik á tömegbe, á "rendőr" nyakon csípi. Utat nyit magának a zsörtölődőkhöz is és bekíséri őket. Hangosan társologva szélednek szét az emberek, de a bob csak három négyen^megállnak, újból kész a panoráma, pillanat alatt százra szaporodik a kíváncsi koczáskodók száma.'"Majd gyermekek gyűlnek ti lapátos utczaseprő vagy a csatorna tisztító köré, majd odébb a pereczes állítja meg az embereket. „Friss sós perecz, krajezárja egy!“ Délig már csak szélsebesen robogó, kocsik, kerékpáros postások tűnnek fel, ritkább a nép. néhol üres a tér. messzebb a pádon fáradt öreg pihen; egy katona csapat dobpergése ismét előcsalja až embereket és az ablakok mögül kikacsintanak a menyecskék. Csakhamar ebédre sietnek haza az emberek, iskolás gyerekek élénk kézmozdulatok kíséretében traktálják a közönséget az egysw -regygveL .Merre az iskola?“ szólítja meg az egyik hucľkát a szö- nyegáruló paraszt „Imítt e,“ a "fürge válasz. „De a másik?“ kérdi a paraszt.- Erre lenézően elmegy a kis fiú.* „Szamár; azt sem tudja, hogy csak egy iskola van!“ Egymás közt tárgyalják a kathedrai böl- cseségeket a gymnazisták, Cicero és Homer idézeteivel benczegve. Közéjük elegyednek politizáló, kraké- ler jogászok, pápaszemes;lkönyveket czipelő (ez csak ilásr hallju e röpke- mondatban, :> nía a világ minden zugát oly mellett, mintha csak most tenné r ezt az utat és nem már évszá-  Gusztáv tanár neve,,' ki az előadás ezt a részét rendezi, valamint az .egyes személyeket alakító hölgyek és urak buzgátma bizonyára első rangú műélvezetről kezeskednek.'—■' Óhajtjuk, hogy ä siker megfeleljen a nagy munkának'és a kifejtett buzgó törekvésnek. ' ■ — Választás. Desz. 30-án ejtette meg a városi képv. testület a tervezett uj városi rendőri kő- ' z'egek megválasztását A fökénfes az uj 'rendőri fet ügyelő személye körül fordult, meg és erre az állásra találkozott is elég pályázó —.szám szerint kilenczen — köztük, még budapestiek ís.j A választás egyhangúlag Laczkó István csaczáj .jUjpokra 'esett, ki mint volt csendőrségi őrsvezető a szükséges képzettséggel is bir és, aminek szintén fontosságot tulajdonítunk, a magyar nyelvben is tökéletesen jártas. —- Zsolnai iskolaépületek. E czim alatt a múlt számunkban -megjelent‘bzikkben ismertettük e fontos kérdést. Az izr. hitközség választmánya m. év decz. 29-én tartott ülésében1 megvitatta a tárgyat és nem zárkózott el uj iskolaépület emelésének szükségétől. Kijelentette azonban,’ hogy ilyen nagy vállalatba csak a város és állam' megfelelő támogatása mellet merne belefogni, mértté nélkül anyagi ereje nem bírná és mert a város ú 'közoktatási törvény értelmében az összes tankötelesek számára tartozik - a szükséges iskolahelyiségekről gondoskodni. — Megyebizottsági tagok igazolása. A minap megválasztott megyebizottsági tagok mandátumainak megvizsgálására kiküldött központi igazoló bizottság eljárt megbízatásában'. Mint értesülünk a zsolnai .tagokat is igazoltaknak. , fogadta el és az. ezen..választást meg^iáadó felebbezést elvetette. Egy tanulsággal több' bizonyos körök részére, — ha tanulni, akarnának. — Esküvő. FELHÍVÁS ELŐFIZETÉSRE. 1899. január elsejével kezdi meg lapunk a ül. évfolyamot Nem akarjuk azt most hangzatos szavakkal sjénlgatni, hiszen akik figyelmükre, méltatták,eddig is, ismerik irányát, ismerik a őzéit, mely felé tart. Büszkén tekinthetünk vissza eddigi működésünkre, mert napról napra gyarapodunk szellemi erőkben és szavunknak már van súlya ott, hol lennie kell. Ha ehhez hozzáteszszük még azt, hogy ezentúl is minden melléktekintetek mellőzésé- vel folytatni fogjuk, a harozot a felvidéki magyarság ideáljaiért, úgy megmondottunk mindent, mit programúiként adhatunk a jövőre. Kérjük tisztelt előfizetőinket, szíveskedjenek a lap megrendelését megújítani és bizalmukkal ezentúl is megtisztelni. Boldog uj évet kívánva, t. munkatársainknak és lapunk minden előfizetőinek és barátainak, vagyunk mély tisztelettel a „ZSOLNA ésVIDÉKE“ azorkesztösógo is kiadóhivatala. lönféle akadályok miatt kivihető nem volt Most azonban, mint értesülünk, a komoly megvalósulás stádiumában van, amennyiben az elöljáróság nem csak a park tervezetét elkészíttette, hanem az iránt is, tesz lépéseket, hogy a jövő tavaszszal a parkozást már meg is kezdhesse. ,E czélra a m. kir. föld- mivolósi ministeriumhoz több ezer facsemete iránt fog felterjesztést intézni. Nem kételkedünk, hogy a kormány, mely hasonló alkotásokat mindig támogatni szokott, teljesíteni is fogja a város kérését s akkor alapos a reményünk, hq^- Zsolna ismét egy lépéssel előre fog haladni. Haladni pedig oly irányban, mely a város fejlődésével feltétlenül szükségesnek mutatkozik, mert eltekintve a dolog társadalmi jó oldalától, ott, ahol a gyári' ipar szaporodtával az emberi szervezet .ellenségei, aszéiifüst és más miaz- mák jobban felszaporodnak, ott csak a növényzet emelése és a fásítás nyújthat Védelmét a káros következmények ellen. Ebből a ýzqmpontból is örvendetes tudomásul veszszük azt, hogy az ige már itt is testté kezd válni. ~ Hangverseny. Azsqlriaidal és'zeneegyesület január 7-iki hangversenyére,'mint' halljuk, serényen folynak a próbák és előkészületek. A programra ■ igen változatos, de igen válogatott is lesz, mi főkép a vegyes karra való tekintettél, mely álig hat' heti 'fennállás után lép á művelt közönség elé, sokat mondó dolog. Nagy és fárasztó munkájuk léhétett a kár vezetőinek, hogy ily . rövid idő alatt figyelemre méltót produkálhassanak. A'férfi- és "vegyes kar dalain kívül kiemelkedő programmpontók lesznek: Reiss Ot- tóné, a már ismert kiváló óhclíésnőnokdalai, melyeket Bezdek Emilia k. a. ,fóg/ kísérni, a Hunyadi László opera nyitánya, melyet,Ring Stefánia k. a; és Bittsánszky Kornél adnak élő, ‘Khádé Béláné monológja, Spotkooszky .József'/melodrámáin, melyet Kubicza János diné kísér; véáül két élőkép, minőt Zsolnán nagyon ritkán vőlt'.Tmég 'alkalmunk láthatni. Az előképek Zichy ' Mihály festőművészünk két remekét, nAz aradi vértanuk“ és „Hungária apotheozisa“ czimen Ismert 'képeket fogják ábrázolni Obendorf  Zsolna, és "Vidék,e. Árverési hirdetmény. Ií’,s dass ich das Städtische Hajdú Géza, kir. it. uilil. bíró. vr;“ ' Árverési hirdetmény. 18,8 Anilín Wrósiitfí vecrrhairó az 1881. évi EX. (>ez. hd. S. vrtehuŕben ezeuud közhírre teszi, hogy a birtsei kir. jAfA> í,-A erTt ni!. iM-n készpénzfizetés mellett a legtöbbet igTÓiirk bevarrni auii is el lógnak adatni. Kelt Hahón líd’S. évi november hó 12-én. Veszélyt kir. hír. végrehajtó. Vendéglő megnyitás. Mély tiszteletiül jelentem a H. ó. közönségnek, hogy a „VÁROSI SZÁLLÓ“ helybeli vendéglőt átvettem és a mai napon megnyitom. A vendéglő berendezését teljesen megújítottam és tisztelt, vendégeim leg- nagyobb kényelmére rendeztem be. Konyhám részére megbízható em- bereim vannak' és törekvésem oda irányul, hogy úgy ezzel, mint tiszta és jó italok, valamint pontos kiszolgálással helyreál- lítsam a ‘Városi Szálló, régi jó hírnevét. .Magamat és vendéglőmet a n. é. közönség becses pártfogasába ajanlva, vagyok alázatos szolgája Sóseafeld Araöld, vendéglős. W* Havi bérletek igen mérsékelt ta, *W Hotel Eröffnung. i Ich beehre mich hierdurch orgobenst nnznzeigen,  ZSOLNA ÉS VIDÉKE Fizeti meg emberszeretetét?! Kifürkészhetetlen titka a sorsnak, Melyre szív s ajk nem ád feleletet. — De Clio följegyzi örök lapjára: — Megátkozva! — Az átkozott nevet. Oh de mi ez, a mi Nagyasszonyunkért? Kinél jobbat s szebbet nem szült század; Örökké fogjuk áldni Istent, — hogy Szent Erzsébetért, ott hagytad hazádat! Megjelent közöttünk, mint fényes csillag, — Bevilágítva a szép magyar eget! És a végzet úgy akarta ismét, Hogy árván hagyja a hű nemzetet! TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Felelős szerkesztő: Dr. MAYER GYÖRGY kihez n lap szellemi részét illető közlemények czimzcndők. Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó hová az olőfizotúsek. hirdetésok, roklamácziók és pénzküldemények Hitézendők. Főváros és vidék. A költő ábrándja: a magány. Itt, visz- szavonulva a zajtól, elkülönítve a minden- napiságtól önmagában keres és talál tápot szellemi szükségleteinek kielégítésére. Az élet azonban nem ábránd. Az emberek egymásra utalvák. Nem is képzelhetjük az életet egymással való érintkezés nélkül. És milyen különféleképen alakul ez az érintkezés, melyet hely és idő s ezer meg ezerféle viszony befolyásol! Minő szembeszökő példának okáért az ellentét a fővárosi és a vidéki élet közt. Itt az ideges láz, a zaj, amott többnyire nyugodtság jellemzi az életet. A fővárosban az emberek sokaságában nem ösmer- hetünk mindenkit és ezért bizalmatlansággal kell felfegyverkeznünk, nehogy a szédelgés árjában elveszszünk. A vidéken mindenkit ös- merek. Összes szomszédom viszonyait, életmódját törül- hegyire ösrnerem, tudom kiben bizhatom, kiben nem s így az érintkezés kellemesebb is, szívélyesebb is, . . . ott, a hol. Mert nem akarom ugyan a mi speeziális viszonyainkat mintául állítani és ezekből következtetéseket vonni az összes vidéki városokra, de azt az egy reflexiót még sem tagadhatom meg magamtól, hogy nem igy volt ez minálunk csak néhány évvel ezelőtt. Ép a kis városi élet egymásra való utaltságából folyt akkor az összetartozandó- ság, az egyetértés szelleme, hol jóakarattal A „Zsolna és Vidéke“ Tárczája. Erzsébet királyné emlékezete. Irta: Sróth Péter. Meghalt ... . nem! . . - Egy undok orgyilkos tőre Ontotta ki drága szent életét. Ki hitte volna, hogy ily szörnyű módon  Zsolnán, ISVH. korlátok közé szorított vidéki élethez ritkán tud igazán hozzászokni. , A főváros csakugyan nagyobb kényelmet nyújt, mert mindenhez, a mire szükségünk van, könnyebben hozzáférhetünk. Egy • • • • kettő . . . három! Denki lőtt, de nem talált. Most Tibor tesz öt kunért lépést előre s a megadott jelre eldördül Pótolja- falut? • • ■ • vagy nem? .... A lőpor- füst eltakar előle mindent. De mintha kiáltást hallott V0. • Legnagyobb azonban a külömbseg egészségi tekintetben. A fővárosban a házak és épületek tömkelegé niegroiitja a levegőt, a ragályos betegségek könnyebben terjednek. A vidéken uzóndásabb a levegő, többet is mozognak az emberek, minek következtében egészségesebbek. Hol tehát jobb? Erre, nehéz pozitív választ. adni. Az én nézetem az. hogy a vidéki elet jobb a fővárosinál, mihez bizonyára a legtöbb vidéki hozzájárni, nem hiszem azonban. hogy e nézetet’a beteges szinü fővárosiak. kik a tarka-barka lármás életet fiatal koruktól fogva megszokták is magukévá teszik. Itt is, mint sok másban, a szokás nralja az embert. A vidéki ember főhibája, hogy ritkán eléggé önálló s ebből a hibából folyik sok mindenféle más. Példákat követünk, melyek közelebbről tekintve nem érdemesek az utánzásra, „szálló igéket“ kapunk fel s azt liisz- szük, hogy azok tendeneziája reánk illik, holott más földben, más emberek között fogamzottak meg. Ott talán igazak lehetnek, de nálunk csak bomlasztok, rombolók. De mégis ragaszkodunk hozzájuk, mert azt gondoljuk. hogy ez ^cliik“. hogy ez divat“. Itt .V liyitianicgjei községnél , m i Zsolna és "Vidélce. ww- .1« óvoda .mmTólv-s megnyitása 1^9 Ez immár a dórák E. M. K. E.-nek harnumzhaUK h K kisdfdóvodáia. Gondnokságának elnöki tisztire Ld kos Zsigmond nagv-rippónyi földbirtokost választották meg. fentartási költségemé pedig a bodokr se- .rélvzö e-vlet évi 400 irtot szavazott meg a K M. K. E neL V egyesület megnyitási ünnepélyre ez 1- meL’liivia mindazokat, kik a nemzeti ügy iránt érdeklődnek. - A vasutasok köre Szilveszter esti mu- l u-áea i"en jól sikerült. A nagy számú társaság a reúgeli’órákig a legvigabb kedvben maradt együtt. \z előadások, inelvekről'múlt számunkban már megemlékeztünk. csak emelték a hangulatot. — Mint értesülünk a kör már legközelebb újabb műkedvelői előadásra készül, mely bizonyára hasonló módon fogja mulattatni szórakozni vágyó közönségünket. ..... Jég. Végre itt a tél, a komoly tél, hóval és jéggel. A korcsolyázók friss egyesületének tagjai fel is használják a kedvező időt, még pedig fokozott hévvel, mert az idei enyhe időjárás kevés biztatással van e kedves és egészséges sport iránt. ERTESITES. A n. é. közönség becses tudomú- hozni bátorkodom, hogy üzleti helviségembt-n. kölcsön $ $ & könyvtárt rendeztem he. Előfizetési díj egy hóra 1 korona. Egyes kötetek 5 krért kaphatók. .Mély tisztelettel ÁLDORI MANÓ. Vendéglő megnyitás. Mély tisztelettel jelentem a n. é. közönségnek, hogy a „VÁROSI SZÁLLÓ“ Ifit beli vendéglőt átvettem és a mai napon megnyitom. A vendéglő berendezését teljesen megújítottam és tisztelt vendégeim legnagyobb kényelmére rendeztem be. Konyhám részére megbízható em- bereim vannak és törekvésein oda irányul, hogy úgy ezzel, mint tiszta és jó italok, lulmnint pontos kiszolgálással helyreállítsam a • 1 árosi .Szálló« régi jó hírnevét. Magamat és vendéglőmet a n. é. közönség becses pártfogásába ajanlva, vagyok alázatos szolgája RossaieM Arnold, vendéglős. W Havi bérletek igen mérsékelt áron. “W  ZSOLNA A „Zsolna és Vidéke" Tározója. Női hűség. ívta: Huzóczy Emília. Apátváry Sándor főszolgabíró azok közé az egyének közé tartozott, kik első tekintetre rútnak, ridegnek, egyszóval visszataszítónak látszanak, külsőleg. De ki az ilyen természettel hosszabb időn át megbarátkozik, sőt tanulmány tárgyává teszi, lassan- lassan arra a meggyőződésre jut, hogy e csúnya arcz aczél jellemet, hősies elhatározást, nagy szivjóságot s őszinte mély szeretetet rejt, mely szeretet csak annak számára nyílik meg, ki ezt előbb megérdemelni megtanulja, de a ki már egyszer bírja, büszke lehet reá, mert ez aztán olyan szeretet, melyet megnyerni nehéz s nehéz elveszíteni. Ilyen volt Apátváry Sándor. Azért szerette is, jobban mondva imádta öt az egész mezővárosba népe, melynek ô lelke, tanácsadója, mindene volt. Egy reggel a szokottnál is korábban kelvén, különös gonddal és csínnal felöltözködött s szeretett jegyesére gondolva boldog mosoly játszadozott aja- kán. De hát hogy is ne? Hiszen ma van az a nap a melyen gyűrűt cserélni szándékozott. E fölötti türelmetlenségében csak úgy felületesen nézegette át a leveleit, melyeket hajdúja ép a postáról hozott volt. De szeme mégis megakadt egy rezedaszim'í és illatú levélkén s nagyot dobbant a szive, — nem minden nyugtalanság nélkül .— midőn azon szeretett mátkája keze Írására ismert. „Vájjon mit irhát nekem éppen ma, midőn egy pár óra miilvn úgy is nála leszek?“ s mohón felszakitva a levelet olvasni kezdte: gróf a legfényesebb, mert egyikük sem közelítette meg őt a legnagyobb erényben: az ön ni érsek lésben. Pedig ez a tulajdonság a. legszükségesebb ott, hol nemzeti alkotásokról van szó; mert ront ugyan és felette káros a nemzeti fejlődésre a tunyák és közönyösök tábora, de többet árthatnak még a túlzók. Az elsők ugyanis csak akadályozzák, csak nehezítik, csak lassítják a fejlődés természetes menetét, de a végső pillanatban, ha komolyan előttük áll a választás útja, vagy csatlakoznak a haladókhoz, vagy fejők felett rohannak el amazok. Bajosabb helyzeteket idézhetnek elő a túlzók, mert néha egy szavukkal, vagy tettükkel idegenítik el maguktól a már félig megtért és a szent ügynek megnyert tömeget. Ez az elidegenedés, ez a visszariadás pedig annál veszedelmesebb, mert IJ, tömeg ilyenkor nem azt az egy túlbuzgóságában fékevesztett embert ítéli meg, hanem az eszmét ítéli el, melyet az szolgál. Az eszmének ellenben fölötte kell állania minden köznapi gyönge- ségen, minden emberi gyarlóságon. ES VIDÉKÉ TÁBSAĎÄLMÍ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. - Felelős szerkesztő: Dr. MAYER GYÖRGY kihez' o Inp szellemi részét illető közlemények ezimzendők. Kiadó és laptulajdonos: Aldori Manó hővé az előfizetések, hirdetések, reklaméczhik és pénzkiildemények intézendök. Nemzeti feladatok a Felvidéken. Mikor leírtam e czimct, csak hogy le nem tettem a tollat, oly fújó érzés futott végig rajtam. Mennyit Írtak, mennyit prédikáltak, mennyit szónokoltak fehér és még inkább zöld asztalok mellett e tárgyról! A legjobbak, a lánglelküek küzdöttek e téren. Azt vélték s részben magunk is hittük, hogy ennyi ész, erő és ennyi búzgóság hegyeket mozdít meg, örvényeket temet be — s az eredmény? Parányi csekély. Széliében látszik is e nagy küzdelem visszahatása, a bizalmatlanság, a fásultság; a legderekabbak visszahúzódnak a küzdő térről, vagy jobb hiányában egymás ellen fordulnak apró, néha igazán tárgytalan személyes okokból. Elszomorító és visszataszító jelenségek ezek és ily körülmények között talán megbocsátható az a pillanatnyi csüg- gedés is, mely erőt vett rajtam. De fölülemelkedem e vigasztalan álla- potokon és azokra a fénylő csillagokra tekintek lelki szemeimmel, azokra az Istentől ihletett hősökre, kiknek mi csak méltatlan epigonjai vagyunk. Azokra a nagy férfiakra gondolok, kik sírjából támasztották fel a holtnak vélt és elmúltnak csúfolt Magyarországot; kik megtörték azt az utat, melyen nekünk csak haladnunk kell, hogy megközelítsük a nemzeti ideált. Tőlük ta- nuljunk, az ő példájuk buzdítson bennünket s akkor kétségtelen a siker: ha van bátorságunk a tettre, ha lesz kitartásunk a cselekvés mezején. S e csillagok közül Széchenyi István  inkább igaz egy oly nemzetre, melyet nagyobb és hatalmasabb idegen nemzetek környékeznek és mely nem elég számos arra, hlmy a saját bélyegót reányomja a többiekre, annál kevésbé, mert idehaza sein teljesen homogén. Alkalmazkodnunk, simulnunk kell tehát 'erősebb szomszédaink nemzeti egyeni- sruéhez ó- inüvelőih-i hajlainnihoz és irá- nyálhoz, hogy 'eLk együtt halmihassunk azon az úton, mely közös és emberi. Természetes, hogy ilyen hivatalnokok nyújtják a bűrokraezia kiállhatatlan gőgjének typusát, ilyen hivatalnokok praktizálnak legkiválóbban a „dolce Ez áll a velünk lakó és élő nemzetiségeinkkel szemben is. Itt is az alkalmazkodás, a gyülölség kerülése, a közös czélok előtérbe való állítása a helyes eljárás. Szeretettel és kímélettel, jogos és iőkép emberi bánásmóddal nyerjük meg őket, imponáljunk nekik magasabb kultúránkkal és még fényesebb hazafias tettekkel, úgy ők is hamarabb közelednek hozzánk. De ennek az engedékenységnek, ennek a kozmopolita közös érzésnek is megvan a maga határa ott, hol a nemzet ős sajátsága kezdődik. Ez a reánk maradt ereklye, Széchenyi szerint, mely annyi vész és küzdelem alatt őrizte meg a magyart és ebből engednünk egy hajszálnyit sem szabad. Nemzeti egyéniségünket minden áron fejlesztenünk és nemesítenünk kell, mert ez az életfeutartás őserejű ösztönéből folyik. Nyelv és szokás, munka és művelődés, ragaszkodás hagyományainkhoz, lankadatlan erőmegfeszités nemzeti nagy ezéljaink felé, szóval mindaz, mit a magyar géniusz összefoglaló értelmében szoktunk egyesíteni: ennek ápolása legyen életczélunk. Es itt állunk az igazi, úgyszólván az egyetlen nehézség előtt, mert nehéz, felette kényes a k ö z ö s e m b e r i és a s z e p- Intelen nemzeti között meghúzni a határvonalat. E téren újból csak Széchenyi István példája legyen vezetőnk, kinek első és legnagyobb erénye az ö n m é r s é k 1 e t volt. Szívvel és lélekkel, hévvel és lángoló buzgósággal fogjunk a munkához ott, hol nemzeti tényről, nemzeti alkotásról van szó. Nagyot csak a lelkesedés hozhat létre, lelkesedéssel dolgozzunk tehát nemzeti életünk kiépítésén, mert nagygyá akarjuk tenni magyar hazánkat, magyar nemzetünket. — De ott. hol idegen érdekről van szó. hol más fajú és nvelvü emberekkel állunk szemben. ott a hideg esz, a magasai szamot vető erő, a nyugodt megfontoltság vezessen: a szellemet pedig egész működésünkben az emberszeret étből merítsük. Öntudatosan, de ne álutakon törjünk ezéljaink felé, mert magunk sem vagyunk önczól, mert egész működésünk az emberiség feldicsői- t é s e felé vezet és ez egyúttal a legmagasz- tosabb nemzeti czél is. Dekadenczia. Az 1848-iki reform mozgalom nemzeti életünkben átmenet volt az ifjukoiból a fértikorba. Mit nem tervei az ifjú, hogy fériikorában ezt meg azt az üdvös dolgot fogja mívelni! Mennyi szép álmot, gyönyörű ábrándot, nemes ideálizmust hozott ki nz iskolából az élet piaczára, de mert az élet piacz, hát el kell kalmárkodnia fogékony lelkének drága tartalmát. Iskola és élet, oh mily ellentétesek! l’aedago- gusaink hangoztatják szüntelen, hogy „az életnek tanítanak*'. Oh, jámbor férfiak, ti szörnyen csalódtok! Nem marad a ti tanitástokból több, mint egy kis Írás, olvasás, meg mathomatika; az „igaz, szép és jóelveit szolgáló tanotok czifra sallangjait az élet-út szamártövisei mind letépdesik. Higyjétek el. ha a földműves magvai is oly eredménynyel kelnének ki. mint a ti „szívtalajba hintett erkőlcsmagvaitok". akkor bizonynyal éhen veszne a világ. Igazán csak a negyed iziglen büntető, de ezred iziglen jutalmazó Jehova lehet oly nagylelkű, hogy az ethikai Ínségbe sidyedt emberiséget nem pusztítja el éhínséggel a fold kerekéről. A magyar nemzet szintén hozott magával ideálokat az ifjúkorból, hogy azokat férfikarában megvalósítja. Hozzá is fogott ifjú tűzzel a -Testvériség szabadság, egyenlőség“ gyakorlatiasításához, de a blazirt környezet kiröhögte, mondván: „Barátom, ha az életben érvényesülni vágyói, akkor ismerd legszentebb elvedül az elvtelenséget! Alkalmazkodás a legfőbb bölcseség! Ha látod, hogy a kontinensen veszőben van a naiv erkolesiség, hogy nincs testvériség. szabadság, egyeld, iség. akkor dobd el magadtól e liímes czafrangokat"! Oh, nem féltelek már édes nemzetem! Pompásan megtanultál alkalmazkodni. Az oportunitás életrevalóságod csalhatatlan bizonyítéka. Mint a szélkakas, mely mindig arra fordul, a merre a szél szeszélye hajtja, úgy fordulsz te is mindig arra, a merre a kormányhatalom önkénye ránezigál: a kormányhatalom önkénye pedig olyan szél, mely többnyire Bées .felől fujdogál: az pedig nem lehet se magyar, se a szabadság szellője. Különben a .testvériség, szabadság, egyenlőség“ csak franezia frázis, melyet a gyakorlati életben Páris. a világot finom ízlésre kitanitó Paris maga is csak üres szólamnak jelez, hisz maga Páris, ordította nemrég, hogy: _Le a zsidókkal! A Szajnába Zolával, az igazság herosával! Éljen a katonai rémuralom! Éljen az Oroszországgal való esókolódzás! Éljen a muszka önkény, erőszak s ennek végső visszahatása nz okoljog-! A história körforgásban van, mint a növényi tenyészet, mint a kultúra. Lejárt a deinokraezm: fo- és egy nagy könnycsepp ragyogott gyönyörű szemében s a távozó után még egyszer kiáltott: „Isten veled !■ A négy hétből több hét lett, mert Sándort egy nagy örökség rendbehozatala és átvétele tartóztatta s míg Sándor távol járt, azalatt Rónahá- zyék szépen felmentek Pestre az első „Katalin“ bálra. Sarolta körül egy könnyelmű báró, egy teljesen semmit mondó alakľ - tesapta a szelet, a ki azonban mesésen — gazdag volt. S mikor Apátváry öröksége rendezése után — mit ezideig Sarolta nem tudott — ellátogatott Saroltához, azt már mint Y... báró menyasszonyát találta s valamennyien a háznál szembetűnően éreztették vele, hogy ő már fölösleges ott. Látogatásait ezentúl mind ritkábban tette a háznál, mig végre egészen kimaradt, a világért sem mutatva, hogy ez őt talán bántaná. De mit is keresett volna annál a háznál még többet?! Történt azonban, hogy egy napon meglátogatta öt első jegyesének fivére, ki korábban testi lelki jó barátja volt. Nagyon megörültek egymás látásán, sokféléről beszéltek össze-vissza, azonban Apátváry még sem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze Imre barátját: „Mondd csak kedves barátom, boldogan él-e férjével az én volt hűtlen menyasszonyom. Alma?“ 1 ’ — Alma? az én szegény, jó nővérem? Édes Sanyiként, sohase volt az hozzád hűtelen, hanem esküvőtök előtt néhány héttel megbetegedett s himlőt kapott s attól való félelmében, hogy a ragyától elektelenitett arcza miatt nem fogod többé szeretni, gondolta ki azt a mesét a hűtlenségről. Sándor, San dór hát te azt elhitted róla, a ki igaz szívvel mindig csak téged szeretett? Szegény jó teremtés, imádott bálványom, lülkerokedik az arisztokraczia és plutokraczia. A job- bágyság felszabadításakor szétdarabolt földtortilotek lassan-lassan ismét latifundiumokká tömörülnek. A földnólküli Jánosok ismét jobbágyi függésbe kerülnek, de nem abba, melyről Petőfi,kutyái dalolnak: „S ha gazdánk jóllakék,, marad még asztalán s mienk a maradék“! hanem a földesúri jóságos gondosság nélkül viih'i kapzsi függésbe. Az 1848-ban lomtárba dobott nemesi czime- rekef is már előkutntják s a rárakódott rozsdától megtisztogatják s kérkednek vele; olőkoresgólik a nemesi kutyabőrt s a predikátumot ;qda kalligrafál- ják a demokratikus, olykor jungbuntzlaui vagy Palesztinái származású név elébe s fitogtatják. A kit meg a kegyetlen sors eddig nem részesített a nemesi kutyabőr tiszteletének glóriájában, az egyszerűen serre; magának egyet s megjelenik a hivatalos lapban a családot ezrodízigluu boldogító közlemény: „N. N. úrnak s törvényes utódainak a haza és trón körül szerzett érdemeinek elismeréséül a nemesi előnév díjmentesen legkegyelmqsebben adományoztatik“. Hja, a nemesség sokkal hívóbb örökség, mint a föld, a pénznél még sokkal állhatatosabb, mert a vagyon elpusztulhat, de az úrhatnámság megmarad. Az úrhatnámság konok megrharadása óriási bajt hoz úgy az egyesre, ki a fárasztóbb komoly munkát nemesi rangjával összeférhetlennek találja, hanem az államra is, melynek az ilyen „végzett földesuraknak“ úgy mint a nem hivatásos katonatisztek sine eurájáról kell gondoskodnia.  Zsolnán, Zsolna, és 'Vidélce- S hajlott rózsafácskám, Meleg napsugárban, Majd újra pompázik Rózsakoronában. Uj életre ébred a dicső természet Tavasz melegétől — — Eloszlik a bánat Úgy, a hogyan támadt! — SZÍV szerető szivtől Nyeri gyógyulását. Miticzky Gyula. Anyakönyvi kivonat. - ____ jíinuiir hó 1;>, OTTHONUNK. Régi dalban. . . Régi dalban megszólal a lelkem, Dalban ölő igazi szerelmem; Ám e dalra visszhang soh’se támadt, Legfölebb szivemben a búbánat. 'Puszta szóban ehnállott szerteszót, Ráfogták, hogy üres meseboszód; Pedig a szó, épp úgy, mint a dallam: Szivem gyökón fakadt rózsa-hajnal! Dalba öntöm tehát bús telkemet, Dalba rejtem igaz szerelmemet; Régi dalba, mely mindig uj marad. Mig szivemben o szent érzet fakad! idb. Ucsnay István. Kis virágos kertem. . . Kis virágos kertem hólepel takarja. . . . Olyan sivár mostan, Oly elhagyott árva, Mintha nem is várna A kies tavaszszal Jövő napsugárra. A szép rózsatő is úgy le van hajóivá, Mintha temetőben Fejfára borulna, Gyászos sirhalomra, A melynek mélyében Porladoz halottja. . . . Pedig az a lepel, mely födi kis kertem, Nem soká eloszlik,  Zsolnün, 1891». Sí'. fi-- fi ii  ZSOLNA ÉS VIDÉKE Sírni akarok, kizokogni szivemnek fájdalmát, mert a szemembe könny lopódzik, a mint ezt a két szót odateszem az írás fölé, erre az előttem fekvő kis papírlapra. Jól emlékszem reá. Akkor is ott álltunk azon a hegyoldalon, annak a kis kápolnának tövében, a melynek árnyában nyugosznak azok, a kik többre becsülik a világ zajánál a szűk, kicsiny sir nyugalmát. Akkor is úgy zengett-bongott a kápolna ha- rangjának szava, mintha üdvözölni akarná uj lakóját. Szitált az eső, ép úgy mint ma szitál. Csatakos borús délután volt, akár csak ma, mintha a föld is gyászos képet vett volna fel. Négyen álltatok a sir körül, mikor rádübörgött az érez fedélre a hant, a mely mindörökre eltakarta a ti imádott anyátok tetemét. Még te is közöttük zokogtál. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI ÍR ÉTI LAP. Honvédségünk 30 éves jubileuma. Katonai körökben és tegyük hozzá nm- *,yíu' katonai körökben egy uj eszme merült fel: meg akarják ünnepelni a magyar kir. honvédség felállításának 30-ik évfordulóját. Újnak mondottuk az eszmét, bár maga a jubilálás épenséggel nem valami újdonság manapság, sőt ellenkezőleg azt állíthatjuk, hogy megragadnak most már minden lehető és lehetetlen alkalmat, hogy „poháresengés és zenozengés“ között évfordulókat ünnepeljenek meg. Vannak már 10, 20, 25, 30, 50; és 100 éves, millennáris és Isten tudja meg minő jubileumok, úgy hogy a „jubi leu m“ szó nemsokára az egyszerű titulus bibendi rovatába fog kerülni. Ez azonban távolról sem áll a jelen esetben. Itt egy leigázott nemzet felszabadulása első feltételeként állította fél az önálló, nemzeti hadsereg követelményét és a másik szerződő fél — a korona — ezt jóváhagyta. A kivitel módozatait az 1868. XL1. törvény- czikk állapította meg s ÍV következő év meg is valósitotta a törvényt: a in. kir. honvédsereg megalakult. Ez idén telik le ennek a nemzetünk történelmi fejlődésében oly fontos eseménynek 30-ik éve, ezt akarják méltóan megünnepelni. A militarizmus korában, mikor a nemzetek csaknem legszentebb életfeltételeik feláldozásával, vagy legalább is elhanyagolásával adóznak vélt, vagy valóságos biztonságuk, néhol bizony csak sovinisztikus hiúságuk, jóvoltábó 1, felette magas nemzeti életkérdés A„Zsolnáéi^Vidéke“ Tárczája. Sándor sírjánál. Nem sablont írok, nem is laptölteléket  Zsolnán, 1899. adója fog mentett minden nagy hatalmas ságát kivetkőzted az ok'- államot. a melynek biztonsaga érdekéből azokat a hedseregeket felállítják és tartják.“ Szomorúak azok az eredménvek és következ- áhítattal fi (le kegyeletes emléknapján, /ont. mely tiszteletre méltó g. 1 járult hozzá nemzeti az összetartozás, az együttuiüködés abb kapcsa fogja egybekötni őket: a nem de nyújtod i: ki küzdrsz az c Belőled fakad ki- csinv uemzeti büszke hadi iralvsag. a király s ua a közönséges a min- árnyalatában. Két ily telikéit lelkűiét, két ily illatos fogalom találkozik majd édes gyer- Ja Iái ki ■tt munka miinkái.ira: mint találkoztak z napjaiban. adja meg az ünnep ihletét, álii- Szép es nagy eszme tehát az. melyet ezúttal felvetettek a katonai körök, méltó hogy a nemzet lorro szereiéi tel felkarolja. A megvalósítás kerete pedig tág: a Ilyennek képzeljük, ilyennek óhajtjuk Ilyen legyen a inagy. kir. honvédség 30 eves iennállása emléknapjának a meo- Ünneplése’ Dr. Mayer György. A felvidék eltótosodása. alapossággal áll mennek a XX! k a felvidékeket »/ép számmal helyébe lepett a tót, a morva, felette tanulságosak a mii Éltjük ugyanis azt. hogy az eredeti magyar lakosság erőszakos kiirtása, rabságba hurczolúsa, Zsolna és "VicLélts- valliisi fanatizmus okozta kiűzetése után a szomszéd őrökébe, de megdöbbentő jelenség az, ha a műveltebb germán faj a kultúrában messze mögötte álló szlávba olvad, teljesen felszívódik és végső elemzésben — igazi renegát. módjára — pánszláv lesz, mint ezt Korponti, de még inkább liakabánya pel- ll'll ľ.' JVIVl| 1 ' ' ■-’ — * ’ ... ... ... - • ... .............. lan népre, melyet saját egyéuiségöknok bélyegeként nyomnak reá egy-egy vidékre vagy községre. Ha a hontmegyei pvibéli tót azt mondja: „minek tanuljunk magyarul, mikor a totsúg f'ribélun- kezdődik, és tart : Elnök: llndony I-tván. alelnök: Dnalszki/ Béla, háznagy : Először is költséges mulatság ez a mostani állapot, másodszor pedig Ízléstelen. Mindkét ok pedig elég fontos arra, hogy gondolkodóba ejtsen bennünket. — Az angol nők jó példával járnak elő egyszerű, Ízléses viseletűkkel; a testhez illő ruha mindig szép marad, soha sem mehet ki a díváiból: knltiváljiik hát mi nők az angol szabású ruhát. A férfiaknak nem is ajánlok semmit, csak annyit, mondok, őrizkedjenek a túlságos szűk nad- rágviselettől, mert, ez isszonyúan áll u soványabb, hozzá magas alakokhoz; az utóbbi időben felkapott bő — esetion divat pedig ép oly visszatetsző volt törpébb, hizottabb urainkon, különösen, ha őket a rémitő nagy koézkás, vágy szinte fehér szövetű öltözetekben járni-kelni láttuk. Mind a két nemnek szóljon tanácskóp az a közmondás: .Egy fecske ne csináljon mindjárt nyarat.“ De az öltözködésen kívül is mi mindent nem tesznek az emberek divat szerint! Divat szerint szeretnek, válnak, esznek, mozognak, köszöntének, be- szélgetnek, viselkednek és divatosan zsúroznak. Divat például, hogy ő nagysága a művészet rovására egy negyed, vagy fél órával később menjen el a színházba és ugyanannyi idővel előbb hagyja ott a darabot, mint az befejeződnék. Pedig ez inár elég oktalan divat arra, hogy kikopjék. Divat, hogy a vőlegény az eljegyzés után menyasszonyát feltűnően elhanyagolja és fűnek-fánuk bókol és udvarol, a menyasszony boldognak érzni magát, ha mások körülrajongják ... de minek is sorolnám fel a többi divat-balgaságát, mikor már az is divat, hogy az asszony megcsalja az urát! . . . Divat, ha a kereskedő vagy kétszer megbukik, ha a szerelmesek rendre marólúgot isznak, ha a pénztáros defraudál, a nagy- nibeesült és tekintélyes személyiségek hamisan kártyáznak, a gyerkőezök párbajoznak. Már most a divat szeszélyességét véve alapul azt a szerény kérdést vetem fel tisztelt olvasóim, jönnek-e divatba a hozomány nélküli csúf - vén leányok is? Avagy csak ezek kedvéért bocsátotta ki Wlassics miniszter az ô legújabb nőemanczipá- cziós rendeletéit ? Adi. A kiadó szoba. — Budapesti kép. — — Itt van kérem a kiadó szoba ? Ezt az udvarias kérdést egy kifogástalanul öltözött, szelíd képű fiatul ember intézi ahhoz az esetlen formájú cseléd leányhoz, a ki egy harmademeleti lakás előszobájának ajtajában találja magát ezzel az idegen úrral szemközt. A bárgyú leány azzal fogadja az intelligens kinézésű fiatal embert, hogy igenis jó helyen jár. a kiadó szoba tényleg itt van, és azonnal hívja a nagyságát. A szobanéző fiatal embernek ezalatt alkalma nyílik az előszobában kissé körültekinteni. Szem- ügyre veszi a falakon függő, ízléstelenül elrendezett fakó arczképek sokaságát, egykedvűen konstatálja, hogy az előszoba szűk hosszúságát semmiféle szőnyeg sem fedi és rögtön szemébe ötlik a csonka lábú rozoga vaságy, u mely nagy szerényen az előszoba egyik szögletéből! húzza meg magát. Ezek mind olyan körülmények, melyek a mellett bizonyítanak, hogy a lakást valamely szerény viszonyok között élő család bírja bérbe. A szobát kereső fiatal ember egyébiránt . ezzel azonnal tisztába jutott, mihelyt a lábát ide betette, hisz nagy a tapasztalata e tekintetben, tudj’ isten hányadik helyen jár ma már. Közben megérkezik a belső szobából a ház asszonya is, és a kifogástalan úri ember most már ehhez ismételi a cselédnek mondott szavakat. A házi asszony készséggel tesz eleget az idegen látogató kívánalmának, s egy meglehetős csinosan berendezett udvari szobába vezeti, nyájas előzékenységgel helyivel kínálja meg őt á kiadó szobában. Fáczánffy úr köszönettel fogadja a széket és rátér látogatása tulajdonképeni czéljára. Először is megelégedését fejezi ki a szoba ízléses, szép berendezése felett, aztán annak ára iránt bátorkodik érdek- lödni. A háziasszony nagy bőbeszédűséggel ott kezdi, hogy a szobában eddig is csupa intelligens emberek laktak, kik úgy érezték magukat nála, akár csak saját édes anyjuknál odahaza. Ez mind igen- szép dolog mondja rá Fáczánffy úr és bocsánatot kér, hogy alkalmatlankodott. Ä lakást nagyon valószínűleg kibéreli, ezt azonban együttesen teszi kollegájával együtt, ki ma délután öt órakor jön haza hivatalból és addig kéri a nagysága türelmét. Ezzel illedelmesen ajánlja magat a ház asszonyának és eltávozik; ■ A lépcsőkön órájára tekint és bosszúsan kon- statálja, hogy az illő még csak bárom órára jár. ÚJDONSÁGOK.  Zsolnán, 1899. Ünnepelj«' merített katonasdi politika Europa áhítattal I« kentemImin soha nem hervadó dísze le- gveu annak a nemzetnek, mely együtt Ün- emléknapján, telette méltó ölelni liunvóil- együttmüködé.s ■kötni őket: a _ Isten adta ki küzde 1111111 k á d< la 1 isniv a király sze- Olv magasan ma fvls lm; Kót, ilv fenkólt lelkidet. mmikájár:• mint találkoztak ezilttal felvetettek szeretettel felkarolja. letmállása emléknapjának mennek a XVI. s Zsolna és "VicLélc^. vallási fanatizmus okozta kiűzetése után a szomszéd vidék szeuényebb és műveletlenebb szlávju lép több germán faj a kultúrában messze mögötte álló ben — igazi renegát módjára — pánszláv lesz, mint ezt /vorjooiii, de meg inkább bakabánya pél- II ll V"' I' IVUI"''« - .« •' ' ' • ..... *' • . — .- hm népre, melyet saját egyéniségüknek bélyegeként hőntmegyoi pribéli tót azt mondja: ,,minek tanuljunk magyarul, mikor a totsag l'nbélen. kezdődik, és tart a világ végéig," ez Pauliny Tóth Vilmos Selmeczbáiiyiln. ezt a szerző főképen Ocsovszky polgármester be- folyásának tulajdonítja; a mi szerény nézetünk szerint, bár legkevésbbé sem akarjuk a polgármester úr érdemét kisebbíteni, mégis nagy részt az erdészeti és bányászati főiskolák hazafias ifjúságának igen becses munkát, akarunk utalni, l’öbb községekbcn. a liontme nvitramegvei .V< oics-8.'< ■ feltűnő dolognak azonban semmiféle alapos nieg- okolását sem adja. Ily okokat, mint tót cselédek befogadása, vagy a „E. M. K. E. Hantban még ko- ! moly működést nem fejtett ki", esak nem fogadlia- | tank el elvege bizonyltoknak. Itt mélyebb lehet a | baj forrása es felette sajnálatos, hogy ennek teljes I képét nem lathatjuk. Majlátli István,  január hó 22. Fáczánfľv úr déli egy lírától ugyanis szabad, mert csak eddig tart hivatalos elfoglaltsága, kettő vagy fül hürom lesz, mire az ebéddel végez, cttőlfogva nyakába veszi a fővárost. Eredeti ötlete támadt Fáczánffy úrnak, mikóp lehet az unalmas délutánt kellemesen szórakozva eltölteni, anélkül hogy az neki pénzébe kerüljön. Most éppen egy czifra bérpalota kapuja előtt találjuk őt, amint mohón olvassa a kiadó szobákról szóló hirdető ezédulákat. Fáczánffy úrnak itt különösen bő választéka van a szobákban. A hatalmas bérház mind a négy emeletére jut kettő-három ezekből a ezédulákból. De Fáczánffy úr kíméli lábait, és csak néhányat vesz az első és második emeletek ama bizonyos ajtószámaiból kézelője fehér lapján előjegyzésbe. Az első omeletou Fáczánffy urat egy takaros szobaleány fogadja, a kinek — minthogy a nagysága éppen nincs idehaza — megbízása van az esetleges, szobát kereső urakkal ár és minden tekintetben a divatrajzból és divatcsináhísból kijózanodjunk; s ha kijózanodni a külföld nem akarna, a saját eszünkből józanodjunk ki mi magunk. Először is költséges mulatság ez a mostani állapot, másodszor pádig Ízléstelen. Mindkét ok pétiig elég fontos arra, hogy gondolkodóba ejtsen bennünket. — Az angol nők jó példával járnak elő egyszerű, Ízléses viseletűkkel; a testhez illő ruha mindig szép marad, soha sem mehet ki a divatból: kultiváljuk hát mi nők az angol szabású ruhát, A férfiaknak nem is ajánlok semmit, csak annyit mondok, őrizkedjenek a túlságos szűk nad- rágviselettől, mert ez isszonyúan áll a soványabb, hozzá magas alakokhoz; az utóbbi időben felkapott bő — esetlen divat pedig ép oly visszatetsző volt törpébb, hizottabb urainkon, különösen, ha őket a rémitő nagy koezkás, vagy szinte fehér szövetű öltözőtökben járni-kelni láttuk. Mind a két nemnek szóljon tunácskép az a közmondás: „Egy fecske ne csináljon mindjárt nyarat.“ Do az öltözködésen kivid is mi mindent nem tesznek az emberek divat szerint I Divat szerint szeretnek, válnak, esznek, mozognak, köszöntének, beszélgetnek, viselkednek és divatosan zsúroznak. Divat például, hogy ő nagysága a művészet rovására egy negyed, vagy fél órával később menjen el a színházba és ugyanannyi idővel előbb hagyja ott a darabot, mint az befejeződnék. Pedig ez már elég oktalan divat arra, hogy kikopjék. Divat, hogy a vőlegény az eljegyzés után menyasszonyát feltűnően elhanyagolja és fűnek-fámik bókol és udvarol, a menyasszony boldognak érzni magát, ha mások körülrajongják ... de minek is sorolnám fel a többi divat-balgaságát, mikor már az is divat, hogy az asszony megcsalja az urát! . . . Divat, ha a kereskedő vagy kétszer megbukik, ha a szerelmesek rendre marólúgot isznak, ha a pénztáros defraudál. a nagy- rabeesült és tekintélyes személyiségek hamisan kártyáznak, a gyerkőezök párbajoznak. Már most u divat szeszélyességét véve alapul azt n szerény kérdést vetem fel tisztelt olvasóim, jönnek-e divatba a hozomány nélküli csúf — vén leányok is? Avagy csak ezek kedvéért bocsátotta ki Wlassics miniszter az ő legújabb nőeniunezipá- cziós rendeletéit ? Adi. OTTHONUNK. A kiadó szoba. — Budapesti kép. — — Itt van kérem a kiadó szoba? Ezt az udvarias kérdést egy kifogástalanul öltözött, szelíd képű fiatal ember intézi ahhoz az esetlen formájú cselédleányhoz. a ki egy harmademeleti lakás előszobájának ajtajában találja magát ezzel az idegen úrral szemközt. A bárgyú leány azzal fogadja az intelligens kinézésű fiatal embert, hogy igenis jó helyen jár, a kiadó szoba tényleg itt van, és azonnal hívja a nagyságát. A szobanéző fiatal embernek ezalatt alkalma nyílik az előszobában kissé körültekinteni. Szemügyre veszi a falakon függő, Ízléstelenül elrendezett fakó arczképek sokaságát, egykedvűen konstatálja, hogy az előszoba szűk hosszúságát semmiféle szőnyeg sem fedi és rögtön szemébe ötlik a csonka lábú rozoga vaságy, a mely nagy szerényen az előszoba egyik szögletében húzza meg magát. Ezek mind olyan körülmények, melyek a mellett bizonyítanak, hogy a lakást valamely szerény viszonyok között élő család bírja bérbe. A szobát kereső fiatal ember egyébiránt , ezzel azonnal tisztába jutott, mihelyt a lábát ide betette, hisz nagy a tapasztalata e tekintetben, tudj' isten hányadik helyen jár ma már. Közben megérkezik a bekő szobából a ház asszonya is, és a kifogástalan úri ember most már ehhez ismételi a cselédnek mondott szavakat. A házi asszony készséggel tesz eleget az idegen látogató kívánalmának, s egy meglehetős csinosan berendezett udvari szobába vezeti, nyájas előzékenységgel helyivel kínálja meg őt a kiadó szobában. Fáczánffy úr köszönettel fogadja a széket és rátér látogatása tulajdonképeni czéljára. Először is megelégedését fejezi ki a szoba ízléses, szép berendezése felett, aztán annak ára iránt bátorkodik érdeklődni. A háziasszony nagy bőbeszédűséggel ott kezdi, hogy a szobában eddig is csupa intelligens emberek laktak, kik úgy érezték magukat nála, akár csak saját édes anyjuknál odahaza. Ez mind igen • szép dolog mondja rá Fáczánffy úr és bocsánatot kér, hogy alkalmatlankodott. A lakást nagyon valószínűleg kibéreli, ezt azonban együttesen teszi kollegájával együtt, ki ma délután öt órakor jön haza hivatalból és addig kéri a nagysága türelmét. Ezzel illedi Imeáen ajánlja magat a ház asszonyának és eltávozik; A lépcsőkön órájára tekint és bosszúsan kon- statálja, hogy az idő még csak három órára jár. Határozott okai vannak, hogy rendes lakásán napközben ne mutassa magát, haza hát még nem ' mehet. Kávéházba még kevésbbá sem. niert erre a hónap végén nem futja, az illőt pedig akárhogyan, de okvetlenül agyon kell ütnie, ha csak nem'akar ebben a dermesztő hidegben sétakörutat tenni, mi ugyancsak nem valami nagy élvezet.  18!H>. Z SO 1 H . UI .  Zsolna, Hl. évfolyam. 5. szám. - 189}). janllár 29 Tapasztalataink oda vezettek, hogy a szülők körében túlnyomóan két irányzatot vehettünk észre. Az egyik, mely a mindennapi élet küzdő terén fut és fárad, semmit Előfizetési árak: Egész évre .......................................... 4 frt. Fél ....................................................... 2 írt. Negyed évre ....................................... 1 fit. Egyes szám úr;i 10 kr. Felelős szerkesztő: Dr. ZSOLNA ES VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS SZÉŕlRODALMI HETILAP. Iskolai nevelésünk tehetetlen- sége. Könyhe lábadt szemekkel, mely és ki- mondhatatlan fájdalomtól sajgó szívvel vettem kezembe a tollat, hogy szivem parancsának engedelmeskedve, pár sorban vázoljam nagyjában a rossz nevelésnek következményeit. Másfél évi itt működésem alatt nem egyszer tértem haza megtört testtel és lélekkel az oskola rossz levegőjéből s le- verten, búsan tenyeremre hajtva fejemet, elkezdtem gondolkozni azon, hogy vájjon mi lehet iiz oka annak, hogy a leglelkiismeretesebb működésem mellett, melybe belefektettem egész erkölcsi lényemet, legjobb tn- dásomat, minden szeretetemet, & mely legfőbb előmozdítója a nevelés és tanítás eredményének , vajmi csekély eredményt tudok elérni. E gondolat, e felett való töprenke- désein nem egyszer zavarta meg álmomat s fölkelve s végig.sétálgatva szobámban, találgattam mi lehet az ok? hisz én máshol is tanítottam, a hol — őszintén mondva — kevesebb fáradozás mellett is fényes eredményt értem eL S az ok? . . . . . E kérdés nem hagyott el sétáimban, nem máshol. Végre, midőn semmikép sem tudtam rájönni a valódi okra, megkérdeztem többi kollegáimat, a kik között nem egy tapasztaltabb e téren s talán jobb paedagogus is lehet jiálamnál; kérdeztem s kértem, hogy adjanak felvilágosítást, hogy miben gondolják rejteni az okot. Erre azonban egyik sem tudott adni teljesen kielégítő választ, ha nem tekintem válaszul azokat a momentumokat, A „Zsolna és Vidéke“ Tárczája. Kegyetlen játék. Búcsú napjára a sok nyári esőzés után, végre kikandikált az első napsugár, kíváncsian lesve a tarka sokadalmat, mely az egész falut valósággal ellepte. Egyik sátor után másik hevenyészett sátor, mintha a földből nőtt volna ki, amodább fából összetákolt bódé formálódott, átellenében pedig sok fürge kéz szorgalmaskod ott egy másik alkotmány körül. Gomba falu apraja-nagyja kora reggeltől ünnepi ru- hában ácsorgott a búcsú színhelyén, egyik is, másik is bölcsen kifundálva, mit kínál majd itt a .zsidó, amott pedig mit fitogtat majd a panorámás és annyira belemelegedtek a találgatásba, hogy oda sem hederitettek a mise harangszóra - uram bocsá! — kívánatosabbnak találván ezt a sok sürgés-forgást, mint a tisztelendő úr vasárnapi prédikáczióját, amit pedig végig hallgatni szent áhítattal okvetlenül istennek tetsző cselekedet számba megy. Délután litánia felé már teljesen kibontakozott a búcsú képe. Sátorok dupla sorban sziniiltig megrakva tetszetős holmikkal kaczérkodtak a járók-kelők felé. Az öregebbje válogat bölcs fontolgatással, a mi a ház körül szükséges, a hatalabbja inkább a tetszetős portékát nézi rendre és a mikor kész, akkor egyenesen a tér felé tart, a hol valami panorámás éktelen kiabálással, csöngetéssel és más egyéb kopott szerszámmal csőditi a „tisztelt közönséget“ a „nagy török csata“ megszemlélésére. Egyszerre csak egy csupasz állu, ütött, kopott idegen, ékes szóval kínálva valami színes ezédulát. midőn egy-egy napon mindnyájan loverton, szomorúim teljes megelégedetlenségüket fejezték ki a tanulók előmenetelét és magaviseletét illetőleg. Oly bárdolatlanságot, er- kölcsiség és tisztességtudás legprimitívebb tudatába ütköző felfogásokat, mint a mi tanulóinknál volt alkalmam tapasztalni, megdöbbentettek, levertek. Szegényebb sorsú, kevésbbé műveltebb körökkel érintkező tanulókat volt alkalmam ismerni, de a jóra- való természetes hajlamot megtaláltam ben- nük és erre biztosan építhettem. Ez iránt is tudakozódtam társaimnál s igy állapítottuk meg közösen, hogy ez vajmi csekély mértékben jelentkezik ezen a vidéken s itt keltett keresnünk a baj forrását. A közép iskola a magvető, a melynek a talajt jól előkészítve, s az eredményes megművelhető» minden előfeltételével kell kezéhez kapnia. Első sorban a szülői ház, s ennek' mintegy bizományosa a lelkiismeretes szállásadók s végre az elemi iskolák vannak arra hivatva, hogy ezeket a feltétlenül szükséges előzményeket kifejtsék. Oktatásunk és nevelésünk közben figyelemmel kisértük mindig a tanulók hajlamait úgy azoknak belső, szellemi, mint külső magatartását az illem és esthetika szempontjából, s a tapasztaltak alapján iparkodtunk összeállítani a nevelésnek azt a képét, melyben ez az elhanyagolt fiatalság részesülhetett otthon és az elemi iskolában.  más meg nem verte az utat, hiába akar simítani, helyre pótolni évek hanyagságán, ha ebben nincsenek társai, segítői, a kik vele kezet fogva egy ezélra törekednének. Az elemi iskolát hasonlíthatjuk azon cse- metés iskolához, a hol a máshová ültetendő fákat a magból való kikelésüktől addig szokás ápolni, míg azok belekerülnek az idővel nagj es hatalmas erdőt alkotó iaül- tetvénybe. A mint a lelkiismeretes kertész reggeli szürkülettől az esthajnalig azon fáradozik, hogy csemetéit öntözgesse, a rossz gulyákat lenyesse s a vékony s könnyen görbülő törzsecskéket folyton óvja az clsat- nyulástól, hogy annál szebb sudarfák nöjje- nek belőlük idővel, úgy kell tennie a népiskola kertészének is: a tanítónak. Vagy van-e annál szebb hivatás a világon, mint a gyermekeket legzsengébb éveiben megóvni minden rossztól, s lelkében szivében felébreszteni a vallásosság, erkölcsiség magasztos eszméinek csiráit, melyek egész életére kihatással lesznek?'. S a szülök után, az első, s hangsúlyozom első kötelessége ez a tanít ónak. De vájjon hány tanító felel meg ezen igazán isteni küldetésének 1 Onkénytelen arra az ösvényre téved, mely a faluba vezet. Tüske megtépi, föl sem veszi, lábát véresre tapossa rögön, kavicson, oda se neki, csak a szive mintha megrepedt volna: az sajog mindig jobban és erősebben. Ejfélt ütött az óra, a amikor a templomhoz ért. Itt egyszerre erőt vesz rajta a fáradtság, az izgalom, mintha fordulna vele a torony, a házak, a falu, egy sóhajtás és eszméletlenül terült el a kokereszt talapzatánál. * * * Azon szomorú tapasztalatok után, a melyekre jutottunk e napok alatt, joggal fel kell tennünk, hogy vidékünkön vajmi kevesen. Nem akarom vádolni arról, hogy nem tömik tele a kezükre bízott zsenge gyere- rekeknek fejét holmi, isten tudja milyen bő ismerettel, nem is kívánjuk ezt; de igenis kívánjuk, hogy kilépve eddigi közönyükből, oda hassanak példájukkal — legyenek maguk az élő könyvek, — hogy pontosság, telijei ibvalóik iránti szeretet s az ebből kifolyó igazi tisztelet vezérelje őket minden tettükben; s ekkor az eredmény biztosítva van mindenkorra. Ennek nyomáról sem győződhetünk meg, midőn az elemi iskolákat látogató fiuk az utczán a legilletlenebbül viselik magukat, nem tisztelve tanítót s más tiszteletre méltó embereket. Régi közmondás az, hogy a példa többet tesz, mint ezer szó; legyen minden tanító mintaképe a pontosságnak és önfe- gyelmezésnek, a rendnek külső megjelenésében és személyes példájával tegyen hi- zonysigot tanítása igazságáról, úgy több lesz mint, t a n i t ó: igy nevelő lesz és ennek is kell lennie. Mindezeknek alapján őszinte szívből kérjük a szülőket, szállásadókat, a tanítókat, s mindenkit, a kinek szivén fekszik az emberiség jóléte, hogy véssék mélyen szivükbe fájdalommal eltelt szivünkből eredő szavainkat, s könnyítsék meg nehéz munkánkat, hogy igy a hazának hű fiukat, a társadalomnak minden téren hasznos egyéneket adhassunk. Tanítsák meg és neveljék arra, hogy féljék az Istent, tiszteljék és becsüljék embertársaikat. teljesítsék pontosan kötelességüket, legyenek őszintek, nyiltszivüek s akkor biztosítva lesznek az élet tengerón minden hajótöréstől. Legyen szivük az erény kertje s lelkűk a nemes g o n d o 1 k o d á s lakása! Ily alapon biztos és szilárd épületet emelhet a középiskola. Dr. Nicóra János. Néhány szó az ipariskoláról. Azt mondják: az iparé a jövő Magyarországon. Tagadhatlan. hogy hazánkban a legújabb időbon, főleg a vasúti hálózat óriási kiterjesztése folytán az ipar is kezd hódítani és a nemzetgazdászati szempontból őt megillető fontos szerepét elfoglalni. En tudva azt, hogy a „Zsolna és Vidéke4 számára Írom e sorokat, mely Zsolna város es vidékének az érdekeit van hivatva szolgálni, nem az egész Magyarország jelen vagy jövő iparfejlesztéséről akarok értekezni, hanem Csak Zsolna város jövő iparfejlődése érdekében néhány jóakaró szót emelni. Ha találkoznak, kik alaposan kételkedhetnek a föntomlitett jóslatban, hogy hazánkban az iparé a jövő, mivel hazánk nagyterjedelmű termőföldjénél fogva agrár állam is. nem hiszem, hogy találkozhatnék valaki, ki józanul kételkednék abban, hogy Zsolna város jövője az iparé. Igen Zsolna városa iparváros. Bizonyítja ezt élénk kereskedése és különféle nagyszabású virágzó gyárai. Az iparnak köszöni jelenlegi gyos fellendülését, további fejlődése és jövőjs is ettől fog függni. Hogy Zsolna emelkedik, ez látható és leolvasható, nem csak külső látképéről, a gyors egymásutánban szebbnél-szebb épülő házairól, mintegy a főidből kinövő szép utczasoraiból, vagy legújabb „Ansiehts- -kártyáiból, de leginkább e vá- ros lakossága úgy beléletében, mint külső viseletén is tapasztalható nagy átalakulásról és változásból. Ezt látva, sokan igazi lelkesedésből, mások puszta majm olásból, pardon! divatból, a legkülönfélébb modern intézmények létesülésének szükségességét hangoztatják. Innen van, hogy Zsolnán ma az utolsó csapszéktől kezdve egész a városháza díszterméig egyébről sem hallunk beszélni és vitatkozni, mint vízvezetékről, kanalizáczióról, villamos világi- tűsről, kövezésről és aszfaltirozásról stbiről. — Ezek mind igen szép és üdvös dolgok magukban véve, még egyebet is, mást is. szépet, ékeset, a mi fogva tartja fiatal leány szivét, leikét. A Klári szive csordultig m-gtelt boldogsággal, ha arra a legényre gondolt, a ki nem is volt már idegen, hanem lelkének minden vágva, kívánsága. De titkát szivébe zárta, nem szólt senkinek, még tulajdon édes atyjának sem. pedig néha ugyancsak ösztökélte valami, hogy az öreg harangozó előtt szóvá tegye az ő örömét és boldogságát. A falu különösen a nagy munka idején — korán kell és korán fekszik. A mint a faluvégén levő templom körül a hazatérő munkások danája elhangzott, estérol- estére megjelent Göndör Sándor — így hívták az idegen legényt. — egy kis vár- tatva a szerelim-tes Klári is ‘és amint egymásra bukkantak a sötétben, reggelig nem fogytak volna ki a gépieseié, edesgeto szóból. örök hűség fogadásból. Különösen Sándor győzte a holtomiglant. talán maga is elhitte, talán nem is. Ilyenkor Klári mindig igy adta vissza a szót: - Ej Sándor, ha te valamikor hűtlen lennél hozzám - Akkor? Klári nem felelt és Sándor sem faggatta. Azután nieghányták, vetették a jövőt. így ’h - sz. úgy lesz. Ha számadó juhász válik belőle Szent-György napján, rögtön beállít a öreg harangozóhoz és annak rendje, módja szerint megkéri a kezét. Klárinak a szive csak úgy repesett a boldogságtól a hold pedig egyébként mosolyogva szokta nézni az ilyen natalok incselkedését, most azonban szinte száguldott a felhők mögött. A boldogságos isten a meg- hatója, miért nem telt most az egyszer gvö- nyorüsege ennek a két szerelmesnek a megnyilatkozásában Hétről-hétrc. estéről-estére találkozott a két szerelmes a vasárnapokat kivéve, amikor Sándornak ügye-baja akadt, a mi miatt nem jöhetett el a találkozóra. Egyik vasárnap délután a Lókinénak támadt az a gondolata, hogy még is csak meg kellene nézni a színészeket Marczaliban. Öreg asszony — megjárhatja még, hogy a túlvilágra kerül, anélkül hogy valaha életében megtudta volna, mi fán is terem az a színház, vagy mi a szösz. Biztatta, nógatta a Klárit, hogy tartson vele. De — én istenem — az ilyen fiatal leány, akinek a szive csupa szerelem, inkább szereti a magányt, mint a városi zajt. De a Lókiné nem tágított és végre az öreg harangozó is beleszólt, mondván: — már miért ne néznéd meg, ha megnézni való. így került a Lókiné és a Klári a - falu rossza4 előadásához. A színpad a vendéglő nagytermében volt fölállítva. Elől egykét sor szék, azután padok következtek, végül pedig az állóhely. A Lókiné megváltotta a két bilétát és Klárival jó előre elhelyezkedett a korlát előtt gyönyörködve a mindenféle alakkal telemázolt függönyben. Megkezdődött az előadás. A két falusi vendég feszült figyelemmel kíséri a darab menetét. Egyszerre csak Klári elsápad, görcsösön megszorítja a Lokine kezet. Semmi kétség! Ez a hang, ez az arcz! Ez ő! Nem lehet más! — Menjünk, nőném asszony! — Dehogy megyek én lelkem! Megvárom, ho- gyan bánnak el ezzel a gézengúzzal! — Vége van! , — Dehogy van vége! Az ilyen szép szál le gény, csak nem emészti el magát azért a vékony dongáju leányért. A két csendháborítót derekasan lepiszegik a közönség köréből. Szegény Klári! Se hall se lát! Nem tudja ki- hámozni, mi a való, mi a játék! Káprázik a szeme és a vér a fejébe tódul. 0 csak annyit tud, hogy az, akit ô szeret, más után bolondul, akiről azt vélte, hogy csupa hűség, másnak a szerelmét koldulja. — El innen! A bámészkodó közönségen keresztül ki az utczára, az országútra! Mintha valami sötét kisértet kergetné: fut, szalad sírva, jajgatva a megtört szív minden keservével, bánatával.  alapját képező iskola kérdése a beállt körülményeknek és igényeknek megfelelően rendezve nincsen. A mester inasokból ugyanis mester legények, ezekből pedig önálló iparosok lesznek. Egy emberöltő sem telik el és a társadalom munkás osztályát ez ifjúság teszi ki. Ennek meggondolása múlhatla- nul a felelősség nagyságát kell hogy fölébreszsze elsősorban az intéző körökben. Ennek az érzete felkelté bennünk is a lelkesedést, az áldozatkészséget és egyúttal azt a boldogító öntudatot, hogy nemcsak az elhagyott ifjak, de az egész város s vele együtt az egész magyar haza és társadalom javát, boldogságát is munkáljuk a legközvetlenebbül, ha az iparostanoncz iskola ügyét szivünkön hordjuk és tehetségünk szerint azt elő is mozdítjuk. Kardosa Géza. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. MalLisz József n>. kir. pénzügyigazgató hivatalos működésben f. hó. 27-én városunkban tartózkodott. — Képviselő testületi gyűlés. Ismét egyszer az iskolák ügyével foglalkozott e hó 24-én városunk képviselő testületé, mely ezúttal a városi elöljáróság radikálisabb, de nézetünk szerint a beterjesztett formában nem realizálható, javaslatának mellőzésével, újból félrendszabálylyal igyekezett a kérdést nem megoldani, csak elodázni. Az elöljáróság t. i. tekintettel arra a körülményre, hogy az itteni vasúti alkalmazottak nem járulnak hozzá a község terhűihez és mégis vagy 240 gyermeket járatnak az iskolákba, oda terelte kívánságát, hogy' vagy állítsanak a vasutak saját iskolát, vagy államosítsák az összes községi és felekezeti elemi iskolákat. Ebben az esetben a város fölajánlja a törvényes ö %-os iskola adót. Ez persze távolról sem elegendő, mert az államosítással együtt járó iskolai építkezések igen nagy- összegeket nyelnének el. Elvben magunk is hívei vagyunk eme megoldásnak és némi módosítással ezt el is lehetett volna érni; de felülkerekedett a felekezeti szempont innen is, túl is, a kérdést elejtették. — Csak az elemi leányiskola dolgában határoztak, ha ugyan hozzá fog járulni a nyitrai püspök, egy kis foldást. A püspököt kérik uj tanítónőkért és a régi gymnasium épületében két paralell (?) leányosztályt állítanak fel. A paralell szó itt tévesnek látszik, mert a szabályos osztályok sem férnek el ez idő szerint az árvaház épületében, igy tehát csak a hiányzó termeket helyezik át oda. — Ennek kapcsán a városi óvodát is más felé kell helyezni. Végül az izr. hitközség is 300 frtnyi segélye felemelését. vagyis méltányos ’ adókulcs alapján való rendezését kérte. Ezt is megtagadták, mivelhogy ily czimen adót nem fizet a község, ily méltányossági szempont nem létezhetik. A határozatot megfeleb- bezték. — Kár pedig az egész fáradozásért. Ideig- óráig még húzhatják a dolgot a régi kerékvágásban, de a viszonyok a nyakukra nőnek és mégis csak bele kell harapniok — az államosítás keserűnek látszó almájába. — Esküvő. F. hó 25-én vezette oltárhoz Kohut Tudom, hogy sokan igen könnyen teszik túl magukat ezen a fontos tárgyon ama divatos szólammal: államosítsuk az iskolát! Mintha bizony evvel már minden rendben volna. Talán semmi gondjába, semmi pénzébe sem kerül a városnak az úgynevezett „állami iskola“!? Ez veszélyes önámitás. Mindent csak államosítani, ez a mai önző kor téves irányának egyik korcskinövése, mely vadhajtásnak bő- ventennő káros gyümölcsét már eddig is eléggé élvezzük. Messzire térnék el tárgyamtól, ha ennek bizo- nyításába bocsátkoznám. Hogy tárgyamnál maradjak. egyszerűen csak a zsolnai iparostanoncz iskolára utalok, noha az a városnak az egyetlen iskolája, mely közvetlenül az állam kezelése alatt áll. Nem csak hogy a többit túl nem szárnyalja, hanem a szó szoros értelmében sírva várja a gyors és ezélra vezető intézkedéseket. Az iskola jó, vagy rossz volta sohasem függött attól, váljon az egyház, felekezot, állam vagy község pénzén van-o föntartva, hanem attól, mennyiben felel az meg magasztos és fontos hivatásának. Hogy pedig ’a zsolnai iparos-tanoncz iskolának szép és a város jövőjére nézve felette fontos hivatása van, azt senki kétségbe nem vonhatja. Zsolna város jövő fejlődése kétségen felül a jövő iparos osztály műveltségétől, szorgalmától, meg- bízhatóságától, becsületességétől függ. Az iparos- tanonezokat művelni, nevelni pedig az iparostanoncz iskola feladata. Valamennyi iskola között tehát legfőbb gondunkat az ipariskola kell hogy képezze. De van az éremnek más oldala is. Nézetem szerint ez a legfontosabb. A helybeli iparos iskolának még azért van oly magasztos és fontos hivatása a város jövőjére nézve, mert a város jelenlegi anyagi fellendülésével főleg a gyárak felállításával oly veszélyes egyének jöttek körünkbe, kik nem csak a város, de az egész társadalom jövőjét veszélyeztető fertőző ragály csiráját hordják magukban és azokat jobb ügyhöz méltó buzgósággal terjesztik is, az u. n. szoczialisták. Hogy a könnyen hivő és tapasztalatlan iparos ifjak e csábításoknak és ámításoknak ellenállhassanak, ezt is csak az ipariskola czélirányos és tapintatos vezetése és oktatása által érhetjük el. De még egyszer ismétlem és hangsúlyozom, csak akkor és addig, még e kiváló szere- Göndör Sándor színpadi ruhájában, emez rendes polgári öltözetében. — Megnyertem a fogadást — szólt Hurmathy, suhintva egyet a fokosával. A falu legszebb leányát az első látásra meghódítottam, tanúja lehetsz, hogy mennyire szeret. Ez azután az alakítás! Még csak nem is sejti, hogy az ô imádott Sándora nem juhászlegény a kelevizi pusztán, hanem a Kendeffy színtársulat egyik elsőrendű tagja. Közben a templom elé értek. — Légy szives barátom, állj egy kissé tovább. Nem szeretném, ha meglátna. Legjobb, ha az eresz alá menekülsz, úgyis zivatar van kitörőben, ott védve vagy. Lengeffy engedelmeskedett. A fekete felhőből egyik villám, a másik után czikázott, bevilágítva a sötét éjszakába. Közben erős szélvihar rémesen sivitott ki a vén templom minden zig- zúgából, megtépve fát, bokrot. Egyszerre csak a templom harangja ■— mintha félre verték volna — versenyt búgott a vihar sikongásával, közbül pedig tompa zuhanás hallatszott épp Har- mathy közvetlen közelében. — Mi az? — kérdó Lengeffy közelebb érve. Ebben a porezben villáin czikázott és a futó fény rémesen világította meg Klára összezúzott holttestét. — A fogadást megnyerted — szólt Lengeffy tompán. E szavak után szörnyű dübörgés rázkodtatta meg a levegőt. Mintha a lelkiismerot szólalt volna meg az ő irgalmatlan vádjával. pének tudatában a czélravezető eszközökkel a való czél elérésére törekszik. Minél jobban meg vagyunk győződve az iskola eme kiválói szerepéről, annál nagyobb figyelemmel, sőt aggódással kívánjuk, sürgetjük, hogyTgazi czél juknak megfeleljenek, e czél elérésére alkalmas eszközök igénybe vétessenek és annak tanítása és vezetése oly kezekre bízassák, kik ehhez kellő ügy- buzgósággal, szakképzettséggel, kellő érzékkel és tapintattal. de egyúttal hivatással is rendelkeznek. Ha ezek szem előtt lesznek tartva, akkor a gyakorlati életre kívánt hutás bizonyára nem fog elmaradni. De erről a legközelebb alkalomadtán. Most csak az ipariskola magasztos knlturmissziójára akartam a t. olvasó közönség figyelmét fölhívni, tekintettel főleg Zsolna városa jövő fejlődésére.  es haza fe e vette Zsolnán, 1899. Zsolna és ‘Vid.élce. jtiniuir htí 2fi. - ■ Rejtélyes haláleset. A múlt napokban egv kis vasárnapi verekedést rendeztek a helybeli IWznerféle korcsmában. Martinék Ignaez zavotjel lakos rögtönözte az egészet, az ok persze egy kis paraszt-féltékenység volt. Martinékét alaposan megkéselték. ő is hasonlót tett verekedő tnrsmval a rendőrök előtt megugrott  ZSOLNA ÉS VIDÉKE Ott történt ez a dolog. Még pedig, ha jól emlékszem, az Úrnak nem is régi esztendejében. Ha látták volna ezt a ribilliót. No ahhoz hasonló nem volt az egész világon, mint a mikor lldbraky Eulália ô nagysága végig haladt a főut- czán a fekete selyem ruhájában. Ez valóságos esemény számba ment. Az inas gyerekek megálltak az utcza közepén és tátva maradt a szájuk ámulatukban. A kereskedők kifutottak boltjuk elé. A piaezi kofák meg kiejtették lábuk közül T- a parázszsal telt bögréimért a kíváncsiság tüze jobban hevitette őket akár egy kemenczo melegénél. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Mai hírlapirodalmunk. Századunkat eddig a gőz és villamosság korának szokták nevezni. Mi azt hisz- szük, hogy a későbbi történetírók még egy másik jelzővel is fogják illetni, t. i. a hírlapirodalom századának is cl fogják nevezni. Ez áll nemcsak az egész müveit külföldre, de talán még fokozottabb mértékben a mi hazánkra. Pedig az ember azt hinné, hogy ebben a. mi polyglott társadalmunkban, ebben a sok nyelvű és fájdalom, külön irányú ideálok után törekvő csoportoktól szétszaggatott államban nem gyökerezhetik meg az irodalom ama fajtája, mely alapjában a napi szükséget, a korszerű eseményeket akarja szolgálni. És mégis csalódnánk eme feltevésünkben, mert a modern tudomány egy másik támasza, a statisztika, már- évekkel ezelőtt kimutatta, hogy hazánkban a ma- gyar ajkú lakosságra aránylag sokkal több magyar nyelven szerkesztett hírlap jut, mint akár az angol, vagy német emberre a, maga hazájában. Ha visszagondolunk arra, hogy még csak száz évvel ezelőtt alig egy-két magyar lap szolgálta a közönség érdekeit, ha hozzá veszszük az elnyomatás hosszú éveit, melyek pangásra kárhoztatták a hírlapirodalmat, úgy bámulatosnak látszik az a hatalmas lendület, mely az utolsó negyven év alatt állott be. E korszak első évei a. fővárosi és az általános érdekű sajtót szülték; ekkor alakultak aránylag csekély eszközökkel azok a nagy napi lapok, melyek ma. is a helyzet A „Zsolna és Vidéke“ Tárczája. Valami Pletykulából. — Az igaz hívőknek elpletykázza a pletykálni kis dobos. — Csodálatos, hogy önök még nem is tudnak erről. Tán csak elfeledték, mert hisz' lehetetlen nem tudni ezt. Pletykáiéban már mindenki tudja. Vagy bizony még azt sem tudják, mi ez a Pletykula. Hallatlan dolog. Pletykula nem más, mint egy kis város, a mely ez idő szerint is teljes épségben áll fenn és virágzik.  Zsolnán, 1899. nál. csak egy hiányzott: a. ség. Ezt meg nem nyerhette kínálta magát, E- ennek oka «.szóljünk: a kínálat már változat« sitette. r H-iim m ............................. - . .jii százezrekről - zóló hír. úgy e hirlapvallalat nagyon drágán fizette meg az említett egyszerű igazságot. Kezdünk tehát kijózanodni a nagy aI- talánosságból. kezdünk behatóbban szejjel- uézni idehaza, abban a kisebb körben, melyben élünk, mely közvet lenül leköti imiii- séghez viszonyítani, lm nem fogunk bábok livanánt a főváros majmolásával tetszelegni, ú«gy remélhető az. mit eddig is óhajtva váltunk: egv egészségesebb és függetlenebb társadalmi alakulas. Ha nem csalódunk, úgy a jelek a beáll«! dvizeiitraliziu zió első tüneteit mutatják. Ez pedig ép mináhmk. a mi sajátos viszo- j sunkat. ellenkezőleg, -zere"űk v- ápoljuk mmt a nemzet '»zemeténvét. Dv ne tegyük az ««r-zág bálványává, ne áhlozzunk tel neki Zsolna és "VicLélce- kell attól tartanunk, hogy a széthúzó elemek árthatnának már az egységes magyar államiságnak. De gondoljunk már most az igazi kidtura feltételeire is: az erős, vidéki központok megteremtésére. A főváros sem egyéb, mint a nemzet uek. ha a többi alárendelteiéi rovására túltvjlődik. azokat eh Oly lehetőség ez. mely a magyar látóhatár keretén éppenséggel túl nem esik. Ebben a tekintetben, vagyis a bölcs mérséklet, az okos visszatérés, az egészségesebb fejlődés felé mintha észrevettük volna az Iső lépést. Ezt pedig a jelen esetben ajtó egyik orgánumán tapasztaltuk. ugyan a hazai sajtó köréből indulna ki ez az üdvös mozgalom. Akkor igazán beválnék annak, mit oly gyakran hangoztatnak róla, akkor igazán megilletné' ., a nagyhatalom" neve. Ebben a nemes küzdelemben pedig a helye és erős a bizalmunk, hogy ké- is lesznek e föladatuknak megfe- A zsolnai zenekedvelők hang- versenye. fehnulr hó 5. ták, valósággal lázba hozták. Hogy sok taps volt, természetes, hiszen mivel tudná a hálás közönség jobban leróni elismerése adóját és mi csiklandozná hevesebben a dilettánsok, pardon — a Hatal művészek szive táját, mint az a zugéi orkán, mely ilyenkor a termet eltölti ? még zöldülnek; mert Srhumamtnk szép, érzéssel teljes és zenei tartalommal dús, de bonyolult és azért előadásra nehéz „t'zigáuyéletét" szép inferprota- kitűnő primadonnája csalhatatlanul igazolta, hogy a milyen szépen cseng a hangja, olyan remekül fog a tolla is: de nemcsak a papíron, hanem még a — Lajosné úrnő tinóm zongorajátékán egészen felmele- gedtek. Annyi tehetséggel ékeskedik ez úrnő, hogy nem tudjuk, melyiket bámuljuk meg előbb, váljon az ő ügyességét, melylyel a technikai nehézségeket játszién legyőzi, vugy zenei értelmét-e, melylyel a közönségnek a darabot megmagyarázza, annak legel- tárja ? De csakhamar átváltozik az ünnepies hangulat. melvbe Schubert „Yariatioi" a közönséget ringatták és derültté. csapongóvá válik, mintha a kis tinger Arthur úr és oly sikerültén oldották meg a nehéz és talán egy kissé hálátlan feladatot, hogy azt hitte volna az ember: nem pódiumon, hanem ti Valamint a túlságos abszolutizmus korában a franezia király azt mondhatta: - az nagy fnrrailaloinlia Ilin »kaját és teljes felfordulásba fél Eunipát: valamint Paris hangulata, kapkodása magával sodorta liiin- egyik telítette Angliáttasan pihentették szemüket az elragad«! képen, mit piros sziliétől sugárzó arczok nyújtottak.  S. F.   ^Zsolna, IH. évfolyam. 7. szám. 1899 febnjir i d ő k j c, léne k nézzük a miniszter nyilatkozatait és ezért nem habozunk a kétkedők fejbóliugatásai felett mosolyogni, a hamis próféták baljóslatait visszautasítani. Nem egy közel vesztét sejtő miftiSzter -politikai hattyúdala“ ez, melynek az ő epés véleményük szerint más czélja nincsen .csak, hogy az örökkön reménykedők szemében jó emlékkel távozhassák,“ hanem egy önérzetes férfiú szava, ki nézeteit akkor fejti ki, midőn azt időszerűnek látja, helyes tervekked rámutat a helyes útra és teszi azt még akkor is, ha előre látja, hogy terveit nem ő maga fogja megvalósítani. Feltéve, hogy igazuk | van e politikai jósoknak, bár ez hozzánk | legkevésbbé sem tartozik, úgy annál inkább hoz is három dolgot látott szükségesnek: 1-ször pénzt. 2-szor pénzt s-harmadszor pénzt. A szellemi kellékek is háromfélék: jártasság; okosság, szorgalom. Ezeknek már birtokában van, de ez csak szellem, ez csak lélek: hol vau még a test ‘? Hiába, a zongorajátékhoz először zongora kell és a Störrer bombasztikus hangszere nélkül még olyan virtuóz, mint Liszt Ferencz sem tudott játszani. Hjah. „A pénz, a pénz, ez ép a bökkenő, ez életünkben a szekérkenő.“ ZSOLNAlsVIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Munkás védelem. Idcs-tovii egy éve unnak, hogy c lap hasábjain első' ízben foglalkoztunk a munkás biztosítás kérdésével, Akkor sem vetettük fel ezt, mint a mostanában hangzatos és ép ez okból hálás jelszavak egyikét, hanem a külföldi példákon indulva, vonatkoztattuk hazai és különösen helyi érdekből a zsolnai gyári ipar fejlődésével szükségessé vált helyzet kibonyolitására. Azóta ismételve utaltunk a visszás áramlatokra., melyekkel eddig még nem foglalkoztak komolyan azok, kiknek ez ma még csak e r k ö lesi kötelességük volna; pedig jaj nekik és nekünk kétszeresen, ha csak akkor fogunk ezekkel az ügyekkel törődni, ha már kényszerítő követeléssel fognak bezörgetni. Silány ok az a tétlenségre és egykedvűségre, hogy mi nálunk még nem mutatkoznak a belga, vagy angol munkásmozgalmakhoz hasonló jelenségek: ez a, Pútó Pálok okossága és előrelátása, melyből eleget élveztünk a 48-as időt megelőző században, azt hiszszük eleget arra, hogy többe vissza ne kívánjuk. Mi nálunk meg nem fogamzott az elvetett mag; okát jobb nem is kutatni, mert rosszul esnék társadalmi gyengeségünk és kislelküségünk bevallása. De vannak — és ezért hálásak lehetünk a gondviselés iránt — másutt érettebb és erőteljesebb társadalmak és szövetkezetek, melyek helyesebben látnak a jövőbe és ezek kezdeményezése folytán jegyezhetünk fel most egy oly tényt, minőt társadalom-politikai szempontból még keve-. set üdvözölhettünk. A „kereskedelmi ■ alkalmazottak“ két országos kongresszusa;- melyeket a közelmúltban Budapesten és Temesvárott tartottak meg, pendítette meg a kereskedelmi és ipari alkalmazottak jelenlegi sorsának bajait és ezek orvoslását. Komolyan és higgadt tárgyilagossággal tették ezt, méltóan az oly tárgyhoz, mely hu életre ébred, a honfiak millióinak jövendő állapotára és boldogulására kiható erővel lesz. A gyűléseken ott volt ipari és kereskedelmi kamarák képviselői átevezték az ügy fontosságát, így fogant meg :i jó mag és terjedett a mozgalom. A kormány képviselői sem zárkózhattak el előle, nem kisebb ember, mint AV c- kér le Sándor, volt miniszterelnök, vette kezébe az ügyet és most oda jutottunk, hogy a leghivatottabb férfiú, D á n i c 1 Ernő ke- reskedelmi miniszter nyilatkozott meg a nyilvánosság előtt. Az  Zsolna és 'Vid.élce- I az lírai tartománvokliaii. Szibériában és Három évig híven gondját viseltem. Jaj Istenem, beli sokat is szenvedtem! Europa szivében még ma i- laknak; az osztjákok, finnek, esz- I thek és magyarok néven ismeretesek. A lappok egész lénvökben úgy jelennek meg, mint egy teljesen idu- „eii országbeli elem Skandináviának jól fejlődött, kultúrája és a vele való közvetlen érintkezés melleit is. Hogy oly kiilömböző népeiéinek oly külöm- I bűző életmódon egymás mellett lakhatnak, annak I az a magyarázata, hogy az ország kiterjedt. — több ; mint tizenhat szélességi fok alatt van elterjedve, lekintetbe véve azokat az ellentéteket, melyek II két ország éghajlata, terményei és életmódja között, í léteznek, nem lehet hasonló különihségek fölött cso- I dálkozni, a melyek Skandináviában előfordulnak. A ■ leuinaga-alib északi vidéktől nyúlik ki a Kjölen i heirv-ég. párhuzomosan a norvég partvidékkel, S | szélességi fokon át. Kelet felé meredek esése van, számtalan mélyen bevágódó tjordot képezve; nyugat. , felé széles fensikban végződik egész a Bottui ten- I geröbolig. Északi részében hó és jég. eltörpült nyir- I bozót, moh és zuzmó közi üt van a lappok nazája, mely messze bölényülik az ország északi sarkvide- kéhr. Nyáron heteken át nem nyugszik le a nap, I télen épp ily hosszú idolt át tart az éjszaka. Az j északi sarkon május 13 atol július 20-áig világit az I éjféli nap és november ls-án merül le a halvány I napkorong, hogy január 24-én jelenjék meg ismét. A hosszú, hideg téli éj vsak az alkony egy bizonyos neme által kap derengő hóvilágot, déli időben azután a remek északi fény és ragyogó holdvilág által lesz megvilágítva. A hőmérséklet alacsony, de távolról sem annyira, mint a hasonló fekvésű más vidéken. Svéd- és Norvégország északi részének földrajzi fekvése megegyezik Labrador és Baffin tartományéval. mi ivek teJje-en jéggel boritvák és esak kevés embernek nyújtanak megélhetésre módot, .'skandináv inba a Golf-áramlat visz az egyenlítő vidé- kéről meleget. A sarkvidéken az évi közép-hőmérséklet. I)u llammerfestben 1'9" Tromsoebau rá®. Az ország belsejében jóval nagyobb a hideg, leszáll a hőmérséklet egészen 30°-ig és sokszor a higany is megfagy. A hőmérsékletnek megfelel a vegetáczió is. Délen megterem még a cser és a tölgy, északabbra már mind sűrűbbek a tűlevelű erdőségek és végre egész északon esak a nyír. az is szórványosan és törpén tenyészik, de azért nagy szerepet játszik a lappok életében. Gabonából a zab és árpa terem meg. Az állatvilág valódi északi, amilyen másutt Európában nem található. Jégróka, hóbagoly, hótyúk és hónyúl, mindegyikének fehér a takarója, hogy a hómezőn láthatlanná tegye ellenségei elől. A melegebb éghajlat állatai közül is számos fordul elő. nevezetesen: farkas, medve, róka és hióz. A madarak közül a sas. a sólyom, a bagoly és még mások találhatók. Megemlítendő még: a szúnyog. Valamint a tropikus vidékeken, úgy itt északon is valóságos csapása az embereknek és állatoknak a moszkitó, melynek csípései elől a vadász és a kutató hálóval kénytelen védeni arcz.it és éjjel finom fialó alatt uhuim. Legfontosabb állatja az északi vidéknek az iramszarvas. Szarvasfajta állat, melynek mindkét neme évente változó agancsot hord. A hint valamivel nagyobb mint a nőstény. Az iramszarvasnak nincs inog a büszko testtartása és finom fejő mint a mi nomo.i szarvasunknak, de az összes szarvasfajok között az omborro nézve a legfontosabb, mert, egyedül teszi lehetővé, hogy az északi vidék lakható legyen. Dámszarvasok vannak líszaknnierikában is, do ott teljesen vad állapotban élnek, csupán a lappok, tsuksok és tun- guzok használják mint vonó és teherhordó állatot, mig az eszkimó például kutyákat fog be szánjába. A lappok kisebbek mint Európa többi népei. Testmagasságuk l'öii m. Kezeik és lábaik kicsinyek, arezvonásaik az oroszokéitól alig kiilöinböznek, hom- lokuk lapos, orruk rövid és tövében széles. Szőniük kissé ferde, do nem mint a kínaié vagy n jupánié. Hajók általában barna, do találkoznak, különösen a gyermekek között keuderliajúak is. Szomoík barnák, szürkék, zöldes- szürkék, a gyermekűknél többnyire barnák. Jellegzetes a fejalkotásuk, nniuly arról tanúskodik. hogy az eszkimókkal nincseiiok törzsrokon- sághan, mert az eszkimó feje hosszukás, a lappó rövid és széles. Fogaik szépek és függélyesük. Szájuk, habár nőm kicsiny, mégis keskeny ajkuk kolloinos külsőt kölcsönöz neki. Ruházatuk vidék és időszak szerint, nagyon kiilömböző. A téli ruházatot prémekből ők maguk készítik. A ruházat áll: bő kabátból, amoly az egész testet beborítja és a férfiaknál térdig, a nőknél bokáig ér és egy sajátságos nadrágból. Ezüst és aranydiszitést igen szeretnek a lappok. Az őv, amely a kabátot derékban összetartja, gazdagon van gyöngyökkel és ezüsttel kihiniezve. Szíjon és lán- ezocskán függnek kés és más eszközök, továbbá egy táska, amelyben az evőkanalat őrzik. Az asszonyok a késen kivid ollót, tűtartót és gyüszüt hordanak. Télen vastag prémes csizmákat viselnek, melyek rojtosak és szorosan össze vannak fűzve. A czipők igen sok művésziesen kiszabott darabból ál- litvák össze és igen kényelmesük. A czipőbon a harisnya helyett úgynevezett czipőfüvet hordanak, melyet a legkülönibözőbb fűnemokből igen orodeti módon horgolnak össze. Fejtakaróul n férfiak sapkát viselnek, melynek széleit, az eső és a nap ellen le lehet hajtani. Télen prémsapkát viselnek. Az asszonyok ruházata egészben véve hasonlít a férfiakéhoz, csupán a kabátjuk hosszabb. Sapkájuk pedig sisakalakú és gyakran favázat is tesznek bele, hogy az alakja megmaradjon. A leányok tarka, az asszonyok fekete, a jegyesek pedig előszeretettel kék sapkát és öltözetet viselnek. Télen férfiak és asszonyok zárt bundát is vesznek öltönyük fölé, amely bő és meleg. A lappok lakása a lehető legegyszerűbb. Té- leii- nyáron néhány karót ütnek le köralakban és áthúzzák vászonnal vagy gyapjúszövettel. Szilárd alapját néhány nyirfatörzs képezi, melyeknek villa-alakú ágait egymásba kapcsolják és körös-körül fenyötör- zseket helyeznek rájuk. A szegénysorsú lapp befedi e törzseket gyep larabokkal, amelyek egymással összenőnek. Csekély nyilas marad csak üresen az ajtó számára, amelyet szövettel vagy bőrrel födnek el. A felső nyilas. idml a törzsek találkoznak télen-nyár o mindenféle időben nyitva marad. Bútoraik nincson nek, csekély holmijukat felakasztják az ágakra. változat-«- pl. hogy egy nap böjtöt kap vas nélkül, s eért lelkesedni! Mily oktalan, balga gőg Volt tőle, e feszengő ezifra ezafrangOkban az egyszerű polgári ruhát lenézni s a „czibilt" kicsinyelni! A vezeklés áhítatával, az első hosszú ruhát kapott leányzó naiv örömével szedte elő gyűrődött polgári ruháját. Minden darabját mint valami régi kedves ismerőst üdvözölt repeső örömmel. Oh. miív tag. mily kényelmes ez a ruha! E kozmopolita mez a szabadság öltönye! Ujjú született benne s midőn a katonai igazolványt is zsebre vágta, uj lélek szállt bele, mely- emelte, vitte, ragadta. Mily üde is a kaszárnyán kívül a levegő! I tana élénk csoportokban lépdelnek hangosan kopogó csizmákban, linglobogós rojtos gatyákban, fuzsiicsokros kutonasipkában önérzetesen bajtársai s szabadságolt volt altisztbarátai. Eddig urak. muiv. liatalmas. kevély z-arnok urak voltak s most csak parasztok lesznek, kiknek még a kisbiró is parancsol. de nem irigy ük a pmitall.it, mely bizonyos úri merevseggal baktat előttük egy es.’-rnyő társaságában. Nemsokára ostrom állapotba kerül a vasná- lyaház. 1 A III. oszt, gnzkocsikat a délezeg legények majdnem mind mcglióditjúk, elfoglalják. Az ablakokon kitint a fejük, azaz a sipkájuk, mert a fejük meg katona, mint a bábokból kivedh-tt pillangóknak a feje még hernyófej, a többi testük, szivük mar czivil teljesen. A prüszkölő mozogány, ez a füstöt, okádó szörnyeteg füldobot ropusztő robajjal vonszolja maga után a lánczra vert kocsisereget, do e földöt rengető röhögést túlharsogja a deli magyar legények ordítása. pedig tiilajdonképen énkelnek. Azt dalolják, hogy : Beadtam a fegyveremet, ruhámat, Benne hiba, semmi hiba nem támadt;  Tejgazdaságuk egyszerű eszközül — vuskntln- naik kivételével — fiiból és szaruból valók. Az iranisziirvustej rendkívül zsíros, ile igen kellemes és jóizíl. Tisztán — Gyászeset. Váratlanul ért mindenkit Pon- yrácz Ágoston gróf elhunyténak a hire. Bár hosszabb ideig betegeskedett, még k;'ze! álló rokoni körben sem voltak elkészülve a végzetes esetre, Pongrácz gróf megyénk egyik igen régi, nagybirtokos családjának a sarjadéka, ki bár cs. és kir. kamarás és a főrendiház tagja volt, idejét többnyile gazdálkodva, csendes visszavonnltságban töltötte. Sok jót tett életében, mi különben családjának hagyományos szokása, — nagyatyja, Átlóm gróf a Ludovika akadémia egyik ismert bőkezű alapítója, — de ezt észrevétlenül, csendben gyakorolta. — F. hó 10-én he- lyezték önök nyugalomra a várnai családi sírboltban. A gyászszertartást a környékbeli lelkészek segédlete mellett Zlalháry János várnai czimz. kanonok végezte. A temetésen a család tagjain kívül megjelentek: Bévay báró, Rudnay István főszolgabíró, Hajdú Géza kir. táblabiró, Sipeky Sándor, Pongrácz Lajos és az elhunyt több tisztelője, Várna község és a várnai izr. hitközség elöljárósága, valamint nagyszámú gyászoló közönség. — A korcsolyázók bálja. Szép és igen disz- tingvált társaság gyűlt egybe f. hó 4-én, hogy teljes odaadással és az álarez biztosította fesztelenebb hangulatban hódoljon Karnevál herczeg ezúttal esör- gős kormánypálezája intéseinek. Az álarezosok be- vonulásakor némi csalódást véltünk leolvashatni a néző közönség arczárói, talán visszagondoltak a régibb zsolnai jelmezes mulatságokra, melyeken — nem Winopál dominált. Bizony jobbat és szebbet, de mind a mellett talán még olcsóbbat is láttunk valaha, jóllehet ez mit sem vonhat le a rendezők érdeméből, mert aligha nem ők sem tudták, hogy most drága, de rossz a jelszó. — Maga a mulatság jól sikerült, hamar estek át az álarezos bohó- ságokon és megkezdődött a táncz, mely annál érdekesebb volt, mivel az álarezos hölgyek rendre szólították a körülálló urakat a forgolódók körébe. Az első négyes után bőven volt konfetti és szerpentin hajigálás, mi friss életet hozott a társaságba. Nem akarunk ezúttal a bál részleteivel foglalkozni, mivel ezzel elejébe vágnánk egyik kedves dolgozó társunknak, ki legközelebb visszapillantást kíván vetni az idei farsang eseményeire, hanem csak rö- _____________ . február hó 12. viden adjuk az álarezosok csoportjának összefoglalását. Ott voltak: Asszonyok Babusehek Adolfné, id. Bartáky Antalnó, ifj. Bartáky Antalnó, Bartáky Pálné, Bicsovszky Károlyné, özv. Bittsánszky Istvánná, Folkmaiin Pálné, Garai Lajosnó (magyar leány), Hahnay Gézám-, dr. Hammerschmidt nein lebet meginni, a lappok vízzel keverik, megőrzés végett földbe ássák, ahol eltart sokszor egy évig is. Az iramszarvast éhén igen kevés tejet ad. mert a kicsinyei nagyon sokat vesznek igénybe. Egy esnlárlnnk rendesen több tehene van. Tejen és sajton kivid húst is szolgáltat az iram- szarvas. melyet főznek és megfiistölnek: kenyeret csak a legritkább esetben eszik n lapp, béli ebédül rendesen iramszarvas-húst esznek mély fatányérból, melybe mindnyájan kézzel nyúlunk bele, Viz és tejes edényük nyírfából való, kanalaik pedig más fából. Igen érdekes a lappok bölcsője. Egy darab nyirfatönkből van készítve, ti fej felé eső oldalon bőrből kis tető van alkalmazva, melyről a lábig három szál gyöngyzsinor van húzva és ezek képezik a gyermek első játékszerét. A gyermek igen puha moh, gyapjúszövet és szörmefélók között biztosan fekszik, hogy ki nem eshetik. A bölcsőt a földre lehet állítani, szíjra függeszteni, vagy az irnmszar- vnsrti csatolni. Még a szoptatásnál sem veszik ki a gyermeket a bölcsőből. A sátor közepén, puszta földön van a tűzhelyük. A nyírfa kékes füstje festőiesen gomolyog ki a sátor felső nyílásán. Este felé mée egy hatalmas tönköt vetnek a tűzre, éjjelre azután ki hagyják aludni. Az emberek bőrökkel letakart nyirfavesszőkön alszanak; lámpát nem ösmernek, gyufát csak pipáik rágyújtásánál használnak, melyet férfiak és nők buzgón szívnak. A család gazdagsága iramszarv ásókból áll. .Sokaknak 2—3000 darabra rúg a szarvasállományuk. Egy család eltartásához 3—400 darab kell. A kinek kevesebb az iramszarvasa az a gazdagabbhoz megy szolgálatba. A lappok az iramszarvas mellet nem vetik meg a halat sem, melyet igen ügyeién halásznak a folyókból. Az iramszarvas főtáplálókát, az iramszarvas- zuzmó képezi. Nyáron vannak fülegelők is, télen azonban ki kel a zuzmót a hóból kaparni. Az átköltözés egyik logolőhelyről a másikra igen egyszerűen történik. Fölszedik a sátrakat, a karókat rendesen ott hagyják és nyáron az egész házi berendezést az iramszarvasra rakják, télen pedig szán- kákba, melyeket az iramszarvasok húznak. Az emberek pedig mellettük futnak hószánakon, Egy-egy szánkába rendesen egy iramszarvas van befogva, mely elhúz 2 — 400 fontot. A lapp fegyvere, mely- lyel nyáját a vadállatok ellen védi, egy egyszerű puska, azonkívül a széles pengéjű medvenyársat is használják. A lappok ugyan mind keresztények, mégis sokan közülök hisznek a pogány babonákban. A norvég megveti a lappot, azért viszály és békétlenség nem ritka köztük. Nem kell attól tartani, hogy a 25000 főből álló lapp nép jövőjét egyhamar megsemmisíti a czivilizáczió. Megvédi a lappokat az ellen, hogy meg vannak elégedve azzal, a mit szülőföldjük hó és jég között nyújt nekik. Dr. B. OTTHONUNK. Vagyoni helyzetem fénykorából. Bocsánatot kérek, a kifejezésért, de tényleg nem érdemel egyebet ez a gyalázatos időjárás, mint azt, hogy „eziular idő.“ Nem elég, hogy az utczai csatornák, a különféle „termetű“ és alakú kémények büze-füsfje teljesen tönkre silányitja a levegőt, de még a nap is fösvéuykedik sugaraival s helyet ad maga helyet a fojtó, tűrhetlen ködnek s ezzel az embernek minden csepp valamire való kedvét is tönkre pocsékolja. Elég oka van az embernek a bú- sulásra, rossz kedvre s még az idő is fokozza ezt. Ne is szálljon most hozzám senki, mert bizony rossz kedvemben talál s akkor aztán magának tulajdoniba mindenki, ha egy mármarosi medve hangját fogja kapni válaszul az én (borízű) hangom helyett. . . . Eh! inkább elolvasom a Budapesti Hírlap múlt heti számát, semhogy még továbbb fokozzam rossz kedvemet! — Gyere csak asszony! ugyan micsoda szám ez ? hátha én nem jól látok, vagy valami nekem láthatatlan sajtó hiba okozza azt, hogy a mi sorsjegyünk számát olvasom ki itt a B. H.-ból! ? — Hát milyen szám legyen itt? 4516(> s ha ezer ember látja, az is csak 451 (>6-ot fog mondani! Ilyen rövid diskurzus fejlődött ki köztem és az „asszonyának szólított feleségem közt; a folytatása pedig ennek a diskurzusnak az volt, hogy a pamlagról egy művészi ugrással talpon teremve versenyfutást rendeztünk a feleségemmel a harmadik szoba ruhaszekrénye felé, hogy most már egyetlen sorsjegyünket „gusztáljuk ki.“ S ime ezen is rajta van a 451 (>(•’. — a mi most már kétségtelenné teszi azt, hogy én, szóval Ért, Schwincz Sándor 50.000 azaz ötvenezer forintnyi főnyereménynek korlátlan és kizárólagosan szabadalmazott tulajdonosává lettem! Hogy Írjam le azt, miiven szédítő gyorsasággal rohantam a központi megyei taka- iek-os hitelbnnk-ba a szerencsés sorsjegygye! zse- bemben s milyen megzenesitésre méltó fényben ra- gyogtam. mikor ott némi levonás mellett még a fő- nyereményt vagyis a rendes 20 o/o.on fc|fl| csekély !’5t> frt „némi levonásért" 31P3Ű0 irtot is magam előtt láttam. Nem várva ismételt kinálgatásra zsebre gyűrtem a rózsaszín és kék. meg szürkéskék bankókat s most, már vagyoni viszonyainkhoz mért elegáns fejbólintással eltávoztam, hogy a legelső két- fogatún haza hajtassak s oda szórhassam az ezreket. az „asszony- elé egészen megszokott úri tempóval; „tedd ul ezt a pár forintot!“ Hogy írjam le azt, hogy ősidők óta ilyen nem várt eshetőségre szőtt, fényes terveimet mint felejtettem el sorra, mikor a tengersok bankó már odahaza hevert előttem!? Nebez ezt sorra elmondani, csak azt mondom, hogy mikor már itt volt előttem ez a tenger pénz, melynek láttára szabóm, suszterem stbi czimü és rendű oly emberem, kit minden hó elsején voltam kénytelen mint olyat tisztelni szerény hajlékomban, a kit a vonzalom bizonyos neme hoz vissza hozzám minden hónapban, mondom, rengeteg vagyonon! láttára ezek a szegény em- berek „megkegyelmeiuraznak“, most kezdtem csak kételkedni az egész dologban s azon tanakodtam ne hijjam-e be a cselédet, hogy rázzon fel s úgy mondja a szemembe, hegy bizony gazdag vagyok!? S ime. a mit én csak gondoltam, azt cselédem eltalálta s hozzám közeledve karomnál fogva fölrázott e szavakkal: „Tekintetes úr! tekintetes úr! tessék kijönni itt a szabó“! A szabó hallatára — ott hagyva ezreimet az álomvilágban — fűlébredtem s szabóm megnyugtatására összes zsebeimet kiforgattam, de egy fillért sem halászhattam elő. Miticzky Gyula. ÚJDONSÁGOK. — Felséges Urunk alapítványa, melyet már régen tett a közös hadsereg tisztjeinek hátramaradott özvegyei és árvái javára, most Ó Felsége beleegyezésével lényeges változáson ment át Olykép változtatták meg most az alapítvány alapszabályait, hogy kiterjesztették jótéteményét a hadi tengerészeire, a magyar és osztrák honvédségre ennek tényleges szolgálatban lévő, valamint tart alékos tisztjeire és hivatalnokaira is. A belépés iránt — mely csekély évi tagsági hozzájárulással j ár — az érdeklődőknek egyenesen az alapítvány- vezetőségéhez (Becs, II/3 Maximilianplatz, 21.) kell fordulniuk.  Zsoln.án, 1899. vidéki tiírsndnlnnniknnk. hegy az i»szetartás: erő, a lelkesedés a szépért: hazafias kötelesség! — Esküvő. F. hó 11-én vezette oltárhoz Ilurntw Béla, orsovai sóházi tiszt. Obliáahnáet Ella kisasszonyt. Bár az ünnepély csak csendben és a közelebbi rokonság körében folyt le, mégis a menyasszony kiterjedt és városunk számos előkelő családjáról valói összetart..zása igen díszessé tette Az ifpi pár Dt'liHnv luipot tolt \ árosunkban, nojij azután távoleső uj otthonába térjen. -■ A sok üdvözléshez és jó kívánathoz, melyekkel az uj házasokat és az örömszülőkot elhalmozták, mi is szívből csatlakozunk. Schnüren ist jetzt nötig, einen kleinen Ruck und • - A zsolnai kaszinó kedélyes estélyére, melyet f. hó l l-ére. húshagyó keddre tűztek, most bocsájtotta ki a ka- zinó vigalmi bizottsága a meghívókat. Az estélyt megelőzött fényes mulatságok után ez valóban családias színben akar fellépni, mit a meghívó azzal is jelez, hogy a hölgyeket házi ru- hában való megjelenésre kéri. Bár engednének tisztelt hölgyeink ennek a szives keresnek es fordítanák az ilyképen megtakarított pénzt inkább az estélyen rendezendő tombola ezéljmra, melylyel az egyesület szűk vi-zonyai miatt évek óta mostohául dotált könyvtárán akar lendíteni. Ez kétségtelenül nemes, de nagyon szükséges törekvés is. mert a kaszinó könyvtára városunkban ez idő szerint, jóformán az egyedüli magyar szépirodalmi gvüjtemeny. mely tá- gabb köröknek rendelkezésére áll. - Az estély különben este 8 órakor kezdődik és a belépő díj, melybe öt darab tombolajegy is beleértodik, 2 kor. — A trencséni fögyinnasium, mint értesülünk. hasonló bajokkal kilökődik, mint a miénk, vagv helyesebben szólva, a métely, melyet egyes tanulóinkon csak a minap kellet nagy sajnálkozásunkra tapasztalnunk, az ottani tanulok, között is jelentkezett. t»tt is vagy tiz tanuló elírni kellett a fegyelmi vizsgálatot megindítani: az eredményről még nincs ugyan biztos tudomásunk, de elég szomorú maga a tény is. mely kétségtelenné teszi, hogy az ifjnság szelleme, erkölesizége megyeszerte sülvedőben van. Itt csak a határozott fellépés használhat. itt egyesülnie kell a szülői háznak az iskola törekvéseivel, csak így remélhetünk javulást a veszedelmes baj el harapod zása ellen. — Egyébként az egészségi viszonyok is igen kedvezőtlenek Trencsén- bem hol más betegségek mellett főkép a kani/urá lép fel járványosán. Ennek oka leginkább a nedves, ködös és szokatlanul lágy téli idő. Ez kényszeritette a trencséni hatóságokat, hogy az iskolákat két hétre bezárják. — Jó lesz nálunk is éber vigyázattal lennünk, mert most is vannak már szórványosan hasonló betegedési eseteink, ügyeljünk, hogy a baj járványnyá ne fajuljon. — Köszönet. Az ó-beszterczei ifjúság kellemes kötelességének ismeri, hogy azoknak a t, uraknak, kik f. hó 4- iki tánczmulatsága alkalmával a jótékony czólt felilUizetéseikkel is elősegítették, meleg köszönetét fejezi ki. Fel ül fizettek: Haydin Imre, Löwy Lór. Kohn Gyula. Möwy Dávid. Spitzer Lajos. Kohn Dávid és Gró»z Józsi i 1 -1 irtot. — Gyászhir. Polgári köreink egyik tekintélyes tagja, Kulárza Ignácz. hosszú betege-kedés után halt el a L hó 10- ére virradó éjjel, 59 éves korában. Özvegye és három gyermeke fis igen nagy, számú rokonság gyászolja az elhunytat. — Béke poraival. -- A zsolnai dal- és zene-egyesület f. hói ű-éu tartotta meg rende.- évi közgyűlését, melv a már közölt tárgysorozattal folyt le. Örömmel konstatálták a hölgy-tagok elénk részvételét, az egyesület működésében, mi a választásnál is kifejezést ’ nyert, mivel hét hölgy jutott be az egyesület választmányába. A gyűlés kiemelkedő momentuma egy már- ezius lü-ére tervezett dalustély elhatározása volt. E hazafias ezélzat annál dicséretre méltóbb, mert eltekintettek .erre az alkalomra a szokott belépő dijaktól, hogy az ünnepélyt Valiiban népiedé tehessék. — A polgári bál, mint eddig szoktuk nevezni, hivatalos néven az .iparosok- tánczvigahna ez idén nagyszerűen sikerült. Az öreg kaszinó nagy terme szűknek mutatkozott a résztvevők számához, mert nem csak a szorosabb értelemben vett polgárság jelent meg tömegesen, liánéin az intelligens körök is igen szépen Voltak képviselve. A jó kedvnek vege-hossza nem volt, a czigány hamarább fáradott belé a vonó forgatásába, mint a tüzes tánezosok a ropogós csárdásba. Kellemesen hatott a magyar emberre, hogy e mulatságon csaknem kizárólag magyar •szó hangzott a. fülbe, mi annál meglepőbb volt azokra, kik évekkel ezelőtt ismerték polgári vigalmainkat és hosszal) idő után csak most toppnn- tak ismét c kórbe. Midőn e sorokat írjuk javában folyik a táuez rili/á Feri víg danái mellett melynek talán a hajnali órák sem fognak határt szabid. — Közgyűlés. A csm'z.dí izr. nőcgylet f. hó 7-én tartotta meg rendes évi ti.-zfiijitó közgyűlését. Az első tárgy az utolsó év pénzügyi eredményének a kimutatása volt; ez mintegy JQQQ fitnyi vagyont Zsolna és "VicLélce. és — bár az utolsó évben szaporodtak az egylet kiadásai — 485 írt pénztári fölösleget mutatott. Határozatba ment, hogy o fölöslegből lő szegény gyermeket, ruháznak fel, a maradékot, pedig tőkésítik. Az ezt követő választásnak eredménye u következő: elnök Lipscher Kálmán drnó, aldnökök Brau ner Mérné és Kukuk Samuim, pénztáros Braun Márkné, ellenőr Fcucrniann Julia, titkár id. Braun József; ezeken kívül 14 választmányi tagot választottak meg. B5"° ’ Árverési hirdetmény. 1H,,< A zsolnai kir, járásbíróság mint telekkönyvi hatóság nszéről közhírré Ölelik, hogy Bernát. Mária sztrányavai lakás végrehajtatnak, Bulka Béla sztrányavai lakos végrehajtást szenvedett elleni 8 frt s járni. iránti végreh. ügyében a trencséni kir. törvényszék, területéhez tartozó sztranyavai 52 sz. tjkvben A I % 2—44 sor sz, a. Bulka Béla nevén irt ingatlanokra 141 frt becsértékhen, — az ottani 55 sz. tjkvben A I l 42, 15-12 sor sz. a. foglalt ingatlanok Bulka Béla nevére irt 'f. jutalékára lol frt heesértékben, — az. ottani 160 sz. tjkvben A I 1. sor sz.. a. foglalt 89 sz. háznak Bulka Béla nevén álló '/a iutalékára 80 frt beesőrtékben s igy az 1881 évi 60 t -ez. 156. §-a alapján Plesko István, Mária és Klára nevére irt jutalékára is. vagyis az egész ház, kert és udvarra 160 frt heesértékben. — és az ottani 169. sz. tjkvben A I 1—2 sor sz. a. ingatlanok Bulka Bél i nevére irt '/, jnmlékára 4 frt heesértékben s igy az 1881. 60. t.-cz. 15« §-a szerint Kn- eharesik József. János, Endre es Adóm neveire irt ju- talékára is az.az az egész bittokra 8 trt beesettekben a bírói árverés elrendeltetik, annak megtartására határidőit! 1899. éwi február hó 22-ik napjának d. e. lo órája Sziranyavi község házánál kiiüzetett azzal, hogy ezen határnapon az ingatlanok bec-aron alul is eladatni lógnak. Kikiáltási ár a < eesiir. Minden árverező tartozik a hees- rtek lO’.é-ót vagyis 14 trt 10 kr.. lo frt 10 kr., 16 frt és so krt. a kilósáéi kiküldött kezeihez letenni. Kelt Zsolnán a kir. járásbíróság mint tkkvi hatóságnál 1898. évi november hó 22. napján. Hajdú Géza, kir. it. tábl. bíró. Triumph-Schuh ist die neueste Errungenschaft auf tieni Scliuligebiet. Kein lästiges Knöpfeln, noch  ZSOLNA ÉS VIDÉKE De lm már a régi bölcselőkről kezdtünk beszélni, ime eszembe jut a jó vén Diogenes, amint sokat emlegetett lámpájával fényes nappal kereste az igaz embért. Ki is ka- czagta ezért sok száz esztendő tudós és tudatlan népe és nem egészen ok nélkül, mert az ő pcsszimisztikus felfogása igen helytelen, ha onnan indulunk ki, hogy először mi magunk legyünk igazakká, akkor feleslegessé válik a keresgélésünk. Sajnos az egészben csak az, hogy e hosszú idő nyomtalanul futott el az emberiségen, az emberek nem változ- tak és ma is inkább száz kutató Diogenes akad, mint egy önmagát sem ámító, belátó ember. Az ember tehát megmaradt az, a mi volt, de változott a kor, változtak az intézmények. Elmúlt a barbár ókor vaksötétsége és önzése, el a középkor brutalitása és az elnyomatás minden gyászos korszaka. Megszületett a szabadság fényes kora, az emberi jogok teljességére ébredtünk. Annak tudatában él ma. mindenki, hogy ő is nemzete és delták; nehogy a lakóknak legyen kéjes közelben valamelyes üdülőhelyük. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Egyetértés. Szomorú hangulattal, sötét ecsettel rajzolhatja valamikor a késői idők Írója hazánk mai kópét. A szótdaraboltsilg, a züllés korának fogja nevezni, melyből hiányzott az összetartás, az egyetértés, a kölcsönös jóakarat, hiányzott a hajlandóság, hogy jóindulatú engedéssel egymást megérteni igyekezzünk. Áll ez a kor nagy politikai mozgalmaitól kezdve, végig a társadalmi élet minden jelenségein át, le a legközvetlenebb egyéni érintkezésig; ez teszi ma nehézzé a megélhetést, sőt kínossá az egész létet. Valamint a gép működését egyedül az egyes alkotó részek összemüködése teszi lehetővé, úgy egész társadalmi életünk fejlődését és felvirágoztatását egyedül csak az összetartás élénk érzete eszközölheti. De, hogy folytassuk a hasonlatot, mig a gép összhangzatos munkaképessége főkép az arra felügyelő szakember éber gondosságán múlik, a társadalom egyetértő és czélirányos működése még énnél is többet, vagyis nem csak a vezető férfiak okos példáját, hanem minden egyes tag jóakaratát téte- lezi fel. De mi mit teszünk ? Vajmi csekély kivétellel csak a mások gyengéin, hibáin szeretünk rágódni, mintha embertársunk elnyomása képezné azt, az alapot, melyen magunk emelkedhetünk. Hányjuk, dobáljuk a bölcsek mondásait, tele akarjuk tömni embertársunkat a bölcselkedők hangzatos tanaival, de távolról sem gondolunk a böl- A „Zsolna és Vidéke“ Tárcsája. Nekrolog. • A nagy-bittsei izr. sirkert egyik néma lakója, néhai Hübsch Ede. ma ismét összekerült rajongásig szeretett hitvesével, kitől épen most 13 éve szakasztottá el a kérlelhetetlen halál fagyos, erőszakos keze. Mint a n.-bittsei domíniumnak s kiterjedt gyártelepének zseniális igazgatója, ki jártas vala világi és egyházi tudományokban, hű sáfárja volt urának, a bárói rangra méltón emelkedett podhrágyi Popper Lipótnak, hiszen a halálban is nyomon követte. Éppen most 13 éve. hogy itt hagyta szép társadalmi állását, családi boldogságát s szerető családját, de vele kiköltözködött házából a boldogság és a — család. Az ő halálánál cl lehetett volna mondani azt, mit Antonius mondott Caesarról: „Minő esés volt az, jó honfiak!“ mert fiz ő életének vége nem csak szép családja, henem N.- Bittse ipara s forgalma hanyatlásának is szomorú kezdete volt. Elhunyténak nem múlt cl 10 éve s a nyolez gátőrrel működő fűrésztelep rikkantó zajongása megszűnt. E siketitő zúgás. városkánknak, szegény munkás népünknek volt hangos életjelc. Ma siralmas némaság honol a gyártelepen. A kéményóriás tétlenül nyújtózkodik a magasban s szinte ásitoz a lomha unalomban. A szigetnek nevezett nagy rakodó üres, barátságtalan, néptelem Még a rajta volt vén fákat is, melyek óriási lomblegyczőikkel a járó-kelőknek s izzadó munkásoknak enyhületül szolgáltak, kivag- csek nagymesterének egyszerit igazságára: „Ember, ismerd meg ömúagadat.“ Ha ennek fogadnánk szót, ha kutatnék saját hibáinkat, nézeteink elfogultságát és helytelenségét, Ítéleteink felületességét és alaptalanságát, ha komolyan vennők fontolóra szavainkat, úgy bizony jobban járnánk magunk is, de az egész társadalmi együttélés is látná hasznát. Mert bárki mint mond is, igaznak marad örökké, hegy a szó drágább a pénznél. Az elvesztegetett pénzt ugyanis vissza. lehet szerezni, de a kimondott szót soha.  Zsolnán. 18 I II n letűnt időkön sében újbóli csak a szél zörgetése zavar meg. ez. veri meg újból ablakomat, a melyen már hű társa, a fagy dermedt halvány ujjaival különféle alakit virágokat rajzolt. Ez az igazi művész! JU. az Ítéletet mondta ki Szterényi, tehát a logilletéke- sebb személy, az összes ipariskolákról. Én ismét csak a zsolnai ipariskolát tartom szemeim előtt, mert ez az tiüajdonképon, mely bennünket első sorban érdekel. Hogy a zsolnai iparostanoneziskola minden tekintetben még több kivánni valóit hagy hátra, úgy az értelmi képzés, mint erkölcsi neveles téren, arról könnyen meggyőződhetünk, ha csak egy futó pillantást is vetünk annak belső eleiébe. Az. hogy itt. baj van, hogy beteg ez iskola, kitetszik ama kínos vergődésből, ides-tova kapkodásból, melynek itt naponta tanni vagyunk. Tanúskodnak erről ama hangos panaszok, melyek nap nap után, az iparostanonezok. mesterek és hatóságuk ajkairól mind sűrűbben és sűrűbben hallhatók; bizonyítja ezt főleg ama sok följelentés, melyet újabban ez iskola igazgatója és vezetője ellen adtak be. De fölösleges is bizonyítani, mindenki tudja és érzi ezt, csak az a sajnos, hogy nem a baj igazi orvoslásához fognak, hanem egyik a másikat okozza, egyik a másikra hárítja a felelősséget, egyszóval bűnbakot keresnek s a baj, a zavar természetesen egyre nő és terjed. Üdvös dolog lesz tehát annak tisztázása, főleg a most (mint halljuk) folyamatba jövő vizsgá- | lat előtt, hogy kiderüljön, kit terhel a felelősség azért, hogy a tanítás ez ipariskolában oly hosszú időn át. minden alap, ezél és eredmény nélküli volt, hogy ott a nevelésnek legkisebb nyomát sem látjuk, következőleg kit terhel a felelősség a pótolhatlan veszteségért és kárért, melyet ez által az érdekelt felek, elsősorban az iparostanonezok és mesterek és velük együtt a magyar haza és a társadalom szenvedett. Másodszor, hogy megismerve a baj okait I és szerzőit, annál könyebben és biztosabban rájö- i hessünk a megfelelő gyógyszerekre, valamint alkal- i más orvosokra, kik képesek ezt a Zsolna város összes tanuló ifjúsága erkölcsi nevelését veszélyeztető bn- ' czillus telepet fertöteleniteni, gyógyítani és ezáltal I nemcsak az iparostanoncz, de a többi alsóbb és ' felsőbb iskola boldogulását előmozdítani, sőt biz- I tositani. I A zsolnai iparostanoneziskola jeletdegi szánalmas állapotának okai egyrészt a ma általánosan dívó helytelen rendszerben, másrészt Zsolna városa szerencsétlen helyi viszonyaiban keresendők. Minden társadalmi bajnak, tehát a minden i honfi keblet elszomorító tanítási és nevelési tehe- j tétlenségnek is a forrása sok tekintetben az uralkodó politikai visszaélésekben keresendő. [ Ez az ujabbkori Moloch, melynek még saját I véreinkből, gyermekeinkből a régi pogányoknál is I vérengzőbb áldozatot hozunk. E Moloch izzó kar- I jai kiterjednek egész közéletünkre, még az iskola ! is szenved tőlük. i Nem mérik sok helyen a tanítót is politikai I színvallása és szolgálatai szerint? Nem sülyesztik h- a tanfel ügyelőket is „pri- ' tát" látogatásokra, vagyis kortes utakra küldve I ki őket ? 1 Ez a tanítási és nevelési ügy roppant, kárával jár, mert nemcsak u kellő felügyeletet és ellenőrzést teszi kérdésessé, do mélyen aláássa az illető föl- jebbvtdók tekintélyét. Kik alantasaikkal a választások alkalmával kvatorkúztak és pnszipajtiiskodtak, hogy léphetnének fel azok szigorral és tokintélylyel hivatalos, jobban mondva hivatásos működésükben ? Ebből fakad az a számtalan ferdeség, mely politikai szemüvegen ítél meg sok dolgot, minek a politikához semmiféle köze, semmi összefüggése nincsen. E szerencsétlen felfordult állapotról mondhatjuk bátran a régi latin költővel: Hue fente derivátu «Indes In pntrinni popiilunii|no Husit. Hát lm még ez általános csapáshoz oly szeren- csétlen helyi és személyi viszonyok is járulnak, mint Zsolnán! A zsolnai iparostanoneziskola tehetetlenségének második "ka a szűkeink teljes hiánya. Az ipartauoncziskolák szervezetében körülmé- nyesen meg van határozva, hogy mily kvalifikáezió kívántatik az iparostanoneziskola. tanítójától, ennek hiányában milyen intézkedések az irányadók. De hát mim ezek a fontos és üdvös intézkedések csak arra valók, hogy liuyelembo sem vétessenek. Az ipartörvény annyi évi fennállása óta talán akadt volna már b'iralább egy képzett szaktanító, kire rá lehetett volna az iskola vezetését bizui. Kivált ha tekintjük az itteni iparostanonezok nagy számát, mely óvről-évre rohamosan emelkedik, de már ma is a 200-ut jóval fölülmúlja: de főleg az itteni rom. kath. elemi tanítók nagy elfoglaltságát, kiknek mindegyike rendes foglalkozásán kívül még privát hivatalt is visel, nem is említve a privát órákat, melyeket adnak. Szeretném tudni, hogy ho- | uyau felelhetnek meg ezek, mint ipariskolai tanítók ugyan e szervezetben meghatározott kötelezettségeiknek: „Hogy a reájuk bizott tantárgyat az iparos- tanoncziskola különleges szükséglétéinek figyelembe vételével behatóan tanulmányozzák, a tanítási időre gondosan előkészüljenek, a rendelkezésükre álló szűk időt mentői sikeresebben és gyakorlatiasabban érvényesítsék; e ezélból tárgyukkal összefüggő ipari szakmunkákat tanulmányozzanak, az iparosokkal érintkezésbe lépve, tájékozást szerezzenek az iparoktatás gyakorlati szükségletei felől." Már pedig a mostani ipariskolai tanítóknak többszörösen szükségük volna e tanulmányozásra, mivel egyikük sem rendelkezik a kívánt ipariskolai szakképzettséggel. Kivált ha figyelembe vesszük, hogy e tanító urak nem csak a szakképzettség, de a buzgalom és a kellő tapintat tekintetében, más fogyatkozásokat nem is említve, többé- kevésbé szinte gyönge lábon állanak. A zsolnai ipariskola siralmas vergődésének harmadik főoka: hogy a tanítás és nevelés ügyébe befolyó, és azt ellenőrző iparostanoncziskolai bizottság egyéneinek megválasztásánál rendszerint semmi tekintettel sincsenek a magasztos ügyre és az ezt ezélzó törvényes intézkedésekre, hogy t. i. csak a tiuiifiK aggéin': érfű s u~ iránt liuzlkodó eggének rál mily szomorú az egyedüliség! . . Hol pedig vi-zatórek szülőföldemre és boldog gyermekkori élményeimmel ipái ködöm elűzni borús hangulatomat. I •; edig lluiiďín Imre főszolgabíró magyai beszéddel. VÖndrússek Gyula községi bíró pedig tótul üdvözölte. Innen indult meg a díszes kísérő menet a felállított diadalkapun át a plébánia lakhoz, hol az eddigi adminisztrátor. Czcincsek János intézett beszédet az uj plébánoshoz. Színid« Kálmán mindezekre a lelkes szózatokra szop es müveit leiekre valló szavakkal válaszolt. Estére fáklyásmenetet terveztek, melyen a polgárság szine-jay# óhajt részt venni. — Kívánjuk, hogy az uj plébános mindig oly jól érezze magát uj liivei között, mint erezhette magát az első nap ünnepélyes pereseiben. — A trencséni dalegylet estélye. A trencséni dalegylet estélye, a melyet az egylet 25 évi fennállása alkalmából f. hó 14-én rendezett, kitünően sikerült. A műsor kimagasló számai voltak: a A’ésc- Irl J '«mien“ operiihól vegyes karban férfi szólóval, a inégve.k által előadott Mau,l«e népdalok, a Bukass Vegyes karra, valamint az utolsó szám, a „Krause will und iimss luirabn" czimíí 2 folvonásos vig daljáték, a melyben valamennyi szereplő derekasan megállta helyét. A szép eredmény létrehozásában nagy érdeme van a buzgó karmesternek Chladek Henrik regens chori-nak is. Összehasonlítva a trencséni dalegyletetet a zsolnaiakkal, kimondható, hogy mi zsolnaiak az erős nem tekintetében gyöngébbek. de a gyönge nem tekintetében erősebbek vagyunk. Ez utóbbi körülmény oka talán a társadalom által fenfartott modern kasztrendszer, a melyet egy a dalesteken jelenlévő ilyetén mondással jellemzett: .Trenesénben nem igen lehetne találni húsz hölgyet, a kik egymás mellé állanának és annál kevésbbé. a kik együtt énekelnének". A dales- Zsolna. ds "Vidólce. télyro valamennyi ülőhely napok előtt le lett foglalva és a közönség nagy része a tánczmulatságon is ott maradt. A hölgyek vigadtak, mert hiszen Trencsénhen sok a hivatal, sok a fiatal ember. I)o a mulatságon mégis sokan lidércznyomást éreztek leikükön: gondolatuk átszállt, nem messze, csak túl az utczán, előbbi főispánunk özvegyének házába, a hol az est folyamán haláltusáját vívta egy ifjú le- ány és éjfélkor már csak a kedves halottra borulhatott sírva a család. „Ilyen az élet! Jajgatunk és kaczagunk. De a halál azt mondja: csitt" ... A mulatság nyoma meglátszott még reggel is az ul- czai csendéleten. — Gyászhir. Mint értesülünk súlyos csapás érte közkedveltségnek örvendő főszolgabiránkat, fíud- nay Istvánt. Édes anyja, ki Nyílra megye egyik igen tisztelt és előkelő családjának nemesszivüsógo által válódidisze volt, váratlanul olhúnyt. Gyermekei messze távolból gyűltek össze Divék-Ujfuhira, hogy drága hantját utolsó útjára elkísérjék. — A gyászeset hire általános részvétet keltett. — Jelmezes tánczestélyt rendeznek f. hó 2(’>- án Csaczán a Politzer-féle vendéglő nagytermében. Ez alkalomra Groszmann J. divatárú üzlete gondoskodik a szükséges jelmezekről, mi minden esetre szép haladás. Az estély 8 órakor kezdődik, belépő jegy 1 írt, családjegy 2 frt. — A közúti híd K.-Ujhelyen. A közigazgatási bizottság f. hó 13-án tartott ülésében végleges elintézést nyert a k.-ujhelyi hid kérdése. Elhatározták, hogy a híd a mostani radolai vámsorompó alatt épül és annak költségeit korekszámban 58.000 írtban állapították meg, mely összegből vagy 20.000 frt az alsó kőépitményre, a többi a vasszerkezetre és felső hidlási munkálatokra esik. Az uj hid két Ívben 75 méter hosszúságban épül és a munka átadása napjától számított nyolez hónapra már át kell adni a forgalomnak. Mint értesülünk az alsó épít- ményeket tehetséges fiatal polgártársunk, B'dtsánszky Kornél mérnökre bízták, kinek itt nyílik alkalma, hogy jeles képzettségét egy monumentális építmény létesítésénél mutassa be. — Esküvő- Sinai Jakab segesvári mérnök f. hó 28-án tartja meg esküvőjét a zsolnai izr. templomban Pupper Ármin brezovai földbirtokos kedves leányával Leona kisasszonynyal. — Meghívó. A nagy-bittsei izr. ifjúság f. hó 25- én az ottani olvasókör nagytermében jótékony- ezélú tánczmulatságot rendez, melynek tiszta jövedelmét a városi szegényeknek adják. Belépő dij sze- I mélyenkint egy frt. február hó 19. Nyilatkozat. (E rovat. ahittküzHItlékért nem vállal felelősséget a sznrk.) Több rendbeli olyan eset jutott tudomásomra, hogy velem semmi néven nevezendő összeköttetésben nem álló kereskedők gazdasági- és egyéb mag. féléket, különösen répamagvakat mint. Mauthner- félo magvakat hoznak forgalomba. E miatt kötelességemnek tartom, egyrészt a gazdaközönség tájékozásául, másrészt a mag- szükségletüket nálam bevásárló kereskedők érdekeinek megvédéséül kijelenteni, hogy a vidéki ismétel adóknak csak azon gazdasági és kerti magvai tekinthetők valóban ezégemtöl származóknak, melyek vagy az én ólomzárammal, vagy egy álló medvét jelképező törvényszókileg bejegyzett védjegyemmel, vagy mind- kettővel ellátott zacskókban vagy zsákokban vannak. Mauthaar Ödön csász. és kir. udvari szállító magnagykereskedóse.  Első fecskéje a dalos egyletnek tánczczal egybekötött konczertje volt. Hát már ennek a fényes sikeréből lehetett következtetni, hogy az idei karneváli mulatságok nagy lelkesedéssel fognak lefolyni. Jó kezdetet rendesen jó vég szokott követni. Általában véve jól is sikerültek az idei farsang különféle nemű mulatságai. Állítsunk tehát össze egy képet azokról. Lássuk röviden az elsőt., lássuk hogyan sikerült a konczert s az a két élőkép, melyet az este szerencsénk volt látni. Egy kissé késő ugyan a 'kritika, de én azt tartom, hogy mégis jobb később, mint soha. Azonkívül még azt is hiszem, hogy jól is fog esni úgy viszszaidézni emlékezetünkbe az elmúlt jó, derült farsangi pillanatokat, hisz az ember természeténél fogva nagyon szeret kalandozni a múltban, a moly reá nézve egy bizonyos varázserővel van. Ennek is megvan a maga magyarázata abban, hogy az távolabb lévén tőlünk, mindent saját természetünkhöz alkalmazva s a mi jobban esik szivünknek, azt idézzük vissza s nem vagyunk rákényszerítve elfogadni mindazt, a mit a jelen ránk ró. Tehát térjünk vissza kedves olvasónőim ésjón, hogy a tudós statisztikus urak lepedő nagyságú, sokszorosan felosztogatott iveinek százféle szempontból felfogott cgy-egy számát tegyük, melyet a sors szeszélye szerint az egyik ívről úttesznek a másikra, összeadnak, kivonnak és végül szép százalékszámítással a kevésbbé tudósoknak gyönyörűségére és okulására kitálalnak. E helyütt pedig kérlek, nyájas olvasóm, ne vedd talán gúnynak, avagy csúfondároskodásnak, amit mondottam, mert ez komoly igazság, sőt több, tudományos magaslaton álló mélységes tanulmány, melynek czélja az emberiség legfontosabb érdekeinek a szolgálata. A hangyaszorgalommal összehordott adathalmaznak eredménye megint az, hogy kivívtuk hazánk számára egyikét a legelőkelőbb helyeknek r- a halálozási statisztikában. Meg is okolják <'i tudós urak, hogy ezt a szomorú dicsőséget főkép a tüdő- v é s z n e A közegészség ügye. Hit csak c nevet is leírjuk, ott áll előttünk a mesés tengeri kígyó egész borzalmasságában. Vége-hossza nincsen, czéltalan bolyong az Oczcán sivár vidékein, hol itt, hol ott üti fel fejét és nyomorúság meg pusztulás követi, emberhalál az útjelzője. Közegészség, jöjjön el a te országod, mondhatja az elbúsult magyar ember, mert bizony az egy beczézctt fővárost kivéve, hol legalább valamit tesznek az érdekében, a többi .országban papiros malaszt az. Papiros mulaszt egy kis közigazgatási büntető sallanggal feieziezomázva, hogy legalább létezéséről tudjon a jámbor halandó, Pedig igazán halandó manapság a szegény ember fia, hacsak a mennyei hatalmak jóvoltából el nem távoztatik róla a kemény megpróbáltatás ürömpohara. Es ha nem? — Ha beáll az, mit ma is tapasztalunk, jobban mondva, mit ma is át kell szenvednünk, ha a szokatlanul enyhe és nyirkos tél szeszélyes változataival rémitgeti az emberiséget? Ha a hűlősos betegségek jár- ványmódra szedik áldozataikat? Ha a. valóságos járványok, a vörheny, az influenza, a diftéria befészkelik magukat egyes helyeken ? Nos hát akkor van bőséges munkája a sírásónak; jajgatunk, csóválgaijuk fejünket, elsajnáljuk, elparentáljuk kedves jó embereinket és visszatérünk a napirendre. A legfőbb ilyenkor a statisztika. Mintha ugyan azért élnénk c kerek sártökén, különösen annak Magyarország nevű — hajdan tejjol-mézzcl folyó — részecske- A „Zsolna és Vidéke“ Tárcsája. Farsangi utóhangok. Folytatás. Végre végére jártunk a sok tánczczal az idei rövid karneválnak is. Rövid volt biz ez, de azért mulatságokban túltett a leghosszabbon is.  Uh- < uiul i- vigasztalanabb. Ott áll első bolyén a tiulőv.'-sz sátánja: az alkohol Írunk, sóhajtozunk. sop.inkoihinK, neba es néhány olajnyomatú kép, egy értéktelen ezifia tűkor, vagy valamely más csekély értékű tárgy bekerül a szegényes háztartásba. tel i, tóinuabnik < l.vtatnnnk ez el- |VN T..Iin ■ - a t.ir- mlabmi útján Kell ez iránt »zebb példa a részeges, elnyomo- rodott norvégnál. kit hasonló módon a leg- |ó/.in.il>h népp<: varázsolt harmincz esztendő? ]•;„ ;i t.ibbi hamisított élvezeti ezikk ? A bor. a tej. a liszt, a százféle étel- és ital- pótl. k' 1 ram beesá - ’ Méreg a levegőben, mi’re<_' az < telhe::. méreg az italban. Ez pe- di'j Magvarországon. melyről az idegen még UPM i- hi-zi. hogy a -úját Zsírjába fúl, nnlvmk csak egy nemzeti betegségéről tud: a <• s << m o r r o I. \ helv/et borzasztó.: hozzá kell látnunk kom.dvan. hogy megjavítsuk. De ezt is hamar kell megtennünk, mert máskép megint <-ak a tudó- - tatisztikusok fognak beszámolni. hoov hánv ember életével fizettük meg lanyhaságnnkat. Itt nem használnak eg\e- toidá-ok-foldások a szesz és miibor VI—/ael. -ei ellen, hanem alapjában át kell dolgo/m a közegészségügyi törvényt, azután . - letke i- kell azt léptetni, de a való elet ke n. nem csak a türelmes papiroson. Ekl.e ke kell vonni a k ö z é 1 e 1 m e z é s szigorú hnat:do~ ellenőrzését is, mert egyik a má'ik m'lkül úgy sem érne semmit. Vó- gul n e v e 1 n ü n k kell népünket , nevelnünk józanná é- tisztaság szeretővé'. akkor leiephet mik szomorú dicsőségünk magas polezárol nem állunk m:i|d halandóság dolgában a legelső államok sorában. Egyet-mást a részletüzletröl. A vajvmiTalan kezdő, vagy a ki az élet viha- ráhatj haj«.ő"*iAt szenvedett és a kinek újból kell fXiszteiH'ziát alapítani; a kisiparos, a ki műszaki segédvszkóz/tk nélk/1 a gyári üzeni tómeges tenne- .r’évi-l ml•••n nem versenyképes és végül a sze- gén\*oľ*u r-alád: a részletüzlet által ahhoz a lehe- t.ééLhe,' jutnak, hiejy ipari tevékenységóket meg- alapíthassák és a szükséges tárgyakat megvehessék. Bárha a >znkseglet pillanatában niut-scn elegendő készpeitz'tk. mégis kapnak gépeket, ház- és míí- heb. In n iídi zé'i tai gvak it és az ezért |am vételnssze- geket apránként utólag fizetik keresetük (?gy részéből. A vétel v módja a vagyontalannak tagadhat- lanul nagy ga/da-ági áldá>. Ha az okuló tisztességesen járna el. a részletüzlet ezer meg ezer társadalmi bajt orvosolna. Ámde az eladói vsak nz áruin akar túladni és vajmi köveset törődik azzal. vájjon az üzlet a vevőnek előnyös, hasznos vagy gazdaságilag szükséges-e. Mindenek előtt drágán fizetteti meg magának a részletfizetés ked- vezményét, számtalan ügynök segítségével felhasználja azt az ingert, melyet a tárgyak könnyű meg- szerezhetése a vagyontalanra gyakorol arra, hogy magas árakon ráoktroálja selejtes áruit, haszontalan fényűzést targvakat olyanokra, kik alig keresik meg minden napi kenyerüket. — Hiszen nem korul semmibe. — bizonykodik az ügynök és csekélység néhány fillért hetenkint félretenni. Az adás-vételi szerződés nyomtatott szövege alá lesz irya  emberre, hogy önkéntelen is árvának érzi magát s bizony néha-néha, mintha valami harmat-félét erezne végigfutni orezáján, honvágyszülte nyomasztó érzése miatt; kell lennie olyan valaminek is, a mi aztán megnyugtatókig hat a szívre. Ez olyan egyensúlyt hoz létre az ott hagyott otthon és az uj ismeretlen világ miatt keletkező érzelmek közt, mely végül nagyjában ngy nyer kifejezést, hogy „no. beleszoktam!“ s a mely zsúfolva lakik egy födél alatt egészen nomád módra - barmával, mondom képtelenségnek tartanék azt. hogy a ki ennyit szenved, hogy azt e szenvedés meg ne törje s még az említett rossz tulajdonainak gvakran véres dokumentálására is képes h- uveu. Eldeke» azonban, hogy vallását mily túlioko- kozott mérvben tartja be itt még a legvadabb er- kölcsü pótember is. Szinte érthetetlen az, mint tudnak ti legélesebb ellentétben álló érzelmek egy testben lakni s oly márkáimul kifejezésre jutni. legyük csak tíz oláh, vagy az orosz parasztoknál divú s vallásos érzületükben gyökerező ama szokást, melyet egy haláleset alkalmával figyeltem meg. Egy oláh parasztembernek elhalt a testvére, ki vek- egy háztartást, vezetett. Az együttes család feje a házközösség többi férfi tagjával együtt a legkrinléli- subb zimankós idő daczára is hujadonfővel ment be a több óra járásnyira fekvő városba, megtenni a szükséges bevásárlásokat, (az I — 1’,3 méter magas viaszgyertyát stb.) s hajadonfővel járnak mindaddig, mig a halott a (különben umdmásságig hosszadalmas) egyházi szertartás szerint eltemetve nincs, mert hiszen .ezt a halottnak égbe szállt lelke kívánja-, hogy igy tartsák tiszteletben! Imeebbena.de nior- tuis ml. nisi bene- mondásnak tettekben való megnyilatkozását láthatjuk. Bele is lehet szokni az uj világba, hiszen azért, a mit a szülőföldben veszítünk, ismereteink gyarapodásában találjuk a kárpótlást. A vörös nadrágos. vörös sapkás orosz pórnép. a magas süvegü. hosszú fehér szőrű giibá.jii. bocs- koro» oláh s a fehér strimflis. hosszú kaftános és hornyósapkájú orthodox izraelita s ezeknek kúlón- külön hangzású, hol a tótra, hol a latin-franczia. hol a német nyelvre emlékeztető beszédje, szokásaik, életmódjuk, mind az érdekesség jellegét viselik magukon, a mit szives örömest figyelünk meg, egyrészt mert uj, másrészt — valljuk be őszintén — azért, mert bizony jól esik konstatálnunk azt, hogy édes szülőföldünk ebben s abban a tekintetben mégis csak előbbre való, aztán meg — egyik másik tekintetben talán jó lenne az itteni jó példát követni. Mily jól esik egy trencsénmegyei embernek például, mikor összekerül egy orosz atyafival, a ki már 40 lépésre lekapja a sapkáját, borotvált ar- czát széjjel húzza s a legédesebb mosolylyal földig hajolva köszönti, hogy: „daj Bózse! miioszt panye!“ Hogy miért esik jól, tetszik kérdezni ? Hát uram Isten, csak azért, mert egy fahinkbeli hasonló- kép alázatos Jankót vagy Miskót vélünk látni s ezzel „otthon“ érezzük magunkat. Amilyen megnyerő külső viselkedésével, tisz- tességtudásával és mély vallásosságával az orosz pórnép, épp oly visszataszító jelenség az idevaló oláh nép. melynek még szemejárása is a vásárok egyik speezialitását. a tolvajlásról hírhedt oláhezi- gányt juttatja eszünkbe. Alattomos, furfangos s e mellett ingerlékeny és fölötte bosszúálló jellemű e nép. Bármily nyomorúságos is külömben életmódja. azokat érezni és érteni fogja. A nemzet nagy prófétája volt ő s jóslata beteljesedett. — Alakját alakításban fényesen képviselte Malatinszky Gyula tanárjelölt úr. A magyar leány — Hoffmann Czeczilia k. a. — és a magyar fiú Vasquez Iván gróf, — a kik a jövőbeli magyar nemzet fiait képviselték, szent félelemmel állnak a harcz színhelyét jelölő sírkő mellett, azon sírkő mellett, a mely egyszersmind a nemzet múltja és jelene közt határkő is. Mig a leány — a nemzet lelkesedő és lelkesítő honleányait képviselve — a fájdalom és öröm könnyeitől megáztatott koszorút helyez a sírkőre, addig a fiú — a haza javát szivükön hordó erőteljes férfiak nevében felemelt kalappal a legnagyobb kegyelettel adózik a nemes őzéiért elesettek árnyainak. A fiú vállára hajló „Monda“ •— Kubicza Helén kisasszony — pedig a múltat elővarázsolva áhítattal beszéli el mindazon főbb eseményeket, a melyeken keresztül kellet mennie a nemzetnek, míg odaért, hogy a világ bámulja életre való erejét s nagyságát. Mellette a vén honvéd, kinek mankója legfényesebb tanúbizonysága hazaszeretetének, gondolatokba merülten áll. Lelki szemei előtt elvonul a sivár múlt összes szenvedéseivel; hallja a borzasztó harczi zajt, látja mint esnek el hű társai; de egy pillanatra gondoktól átbarázdált homloka fölvidul s bízik a jövőben. A kegyelet adója lerovásában nem maradt hátra a honvéd gyászba borult özvegye — Kosztrabszky Anna kisasszony — sem, kinek szivét mély bánat epeszti, midőn férjére gondol, de sorsával kibékül s osztozik a nemzet nagy örömében. Stella. Folyt, köv. melynek láttára szánalmat érez az ember iránta S csaknem lehetetlenség számba verniük azt. ho'y ez a nép melynek főeledele a máié kenyér । kuko- riezalisztbőT) s ha jobb módú, akkor a ’málétokány ( kiikin ii zalisztből készült kása juhtiíróval i  még ennél is vigasztalanabb. • Ht all első helyen a tinlövesz sátánja: az alkohol, hnnk. sóhajtozunk, sopánkodunk, neha tel i' loiniediink ellene, de alnpjaban semmit M-m te-zünk ht i- felénk. erélytelen fél- reml-zubahnkkal . rjuk be. holott a legel- -íántabb ban/ot kellene lolvtatnnnk ez el- Pm. a T.’.I v. -ív é- a t.uradalom Útján Kell ez iránt -zebb példa a részeges, eluyomo- rodott nonémiál. kit hasonló módon a leg- p.zanahb néppé varázsolt harminez esztendő? S most, a ki csak ő mellette mén el, Halk suttogásba fúlt szava: .Szegény, szegény'“... Derült a kikelet, [ - a többi hamisitott élvezeti ezikk ? A bor. a tej. a liszt, a száztele etel- es ital- potlék' I ram boe- á"! Méreg a levegőben, niéreo az etelbe:;. méreg az italban. Ez pedig MaLyarois.záoon. melyről az idegen még 1H,,st i» lii'Zi, hogy a -ajat zsírjába iul, melvnek esdi egy nemzeti betegségéről tini: a esőméi r <• 1. \ helvzet horza-ztó: hozzá kell látnunk koiiiolvan. hogy megjavítsuk. De ezt is hamar kell megtennünk, mert máskép megint vak a tudó- statisztikusok fognak beszámolni. hogy hány ember életével fizettük meg lanylia-ágimkat. itt nem használnak ,-gw toidá-ok-bddások a szesz és műbőr vis-zm h —ei ellen, liánéin alapjában át kell dolg-zni a küzetfé'zségügyi törvényt, azután életbe i- kel) azt léptetni, de a v a 1 ó é let ben, nem csak a türelmes papiroson. Ebbe be kell vonni a k ó z é 1 e I m e z é s szigorú hivatalos ellenőrzését is. mert egyik a másik nélkül úgy sem érne semmit. \é- gül n <• v e 1 n ü n k kell népünket. nevelnünk józanná és tisztaság szeretővé. •- akkor leléphetünk szomorú dicsőségünk magas polczáréd: nem állunk majd halandóság dolgában a legelső államok sorában. Egyet-mást a részletüzletröl A Vagyontalan kezdő, vagy a ki az élet viharában bajótöívt szenv .sióit és a kinek újból kell exis/teniziat alapítani, a kisiparos, a ki műszaki segédeszközök nőik.") a gyári üzem tömeges terme- lésével szemben nem Versenyképes és végül a sze- géiívsoisii e-alád: a u-zletüzht által ahhoz a lehetőséghez jutnak, hogy ipari tevékenységüket megalapíthassák és a szükséges tárgyakat megvehessék. Bárha a szükséglet pillanatában nincsen elegendő készpénzek, mégis kapnak gépeket, ház- és mü- helv l.. remlezé-i targvakat és az ezért |áró vételossze- geket apránként utólag fizetik keresetek egy részéből. A vétel e módja a vagyontalannak tagadhat- lauul nagy gazdasági áldás. Ha az eladó tisztességesen járna el. a részletüzlet ezer meg ezer társadalmi bajt orvosolna. Ámde az eladó csak az áruin akar túladni és vajmi keveset törődik azzal. vájjon az üzlet a vevőnek előnyös, hasznos vagy gazdaságilag szükséges-e. Mindenek előtt drágán fizetteti meg magának a részletfizetés kedvezményét. számtalan ügynök segitsógével felhasználja azt az ingert, melyet a tárgyak könnyű meg- szerezhetése a vagyontalanra gyakorol arra, hogy magas árakon ráoktroáljn selejtes áruit, haszontalan fény űzési tárgyakat olyanokra, kik alig keresik meg minden napi kenyerűket, — Hiszen nem kerül semmibe, — bizonykodik az ügynök és csekélység néhány fillért hetenkint félretenni. Az adás-vételi szerződés nyomtatott szövege alá lesz irya és néhány olajnyomatú kép, egy értéktelen eziira tükör, vagy valamely más csekély értékű tárgy bekerül a szegényes háztartásba. De csakhamar mutatkoznak a következmények. Egy részletet nem tart be a vevő, az egész hátralevő összeg esedékessé válik es beperelik a vevőt aránylag jelentékeny összegre Becsben, Budapesten vagy másutt, a peres összeg szaporodik a pei- költségekkel és következik a végrehajtás. A vevő elveszti képeit, tükrét, gépét, s azonfelül még csekély bútorzatát, a vagyonát is. Így jutnak tönkre a részletüzlet által egész néposztálvok. Egész csomo ember tolakodott a resz- letüzletbe. akik minden lelki furdalás nélkül kiaknázzák a szegényebbsorsú néposztályok gazdasági ■ivengeségét és tapasztalatlanságát. Ezeknek az elemeknek tulajdonítandó, hogy a magában véve üdvös részletüzlet teljesen elvesztette hitelet és ez idő szerint több ország törvényhozó testületéi azon fáradoznak. hoev a részletüzíetet úgy szervezzek, hogy a kizsákmányolás ki legyen zárva. Egészen eltiltani nem lehet, mert ez súlyos gazdasági hiba volna. Nem szabad megfosztani a vagyontalant azon egyedüli eszköztől, nmelylyel tőke- és hitelhiányán némileg segíthet, síit gondoskodni kell, hogy ez az eszköz megmaradjon neki és csak a hívatlan elemek behatolása tétessék lehetetlenné. Részlet fizieteket nem volna szabad utazók, ügynökök vagy házalókkal kötni, mert ezek rábeszé- lésükkel még tapasztaltabbakat is oly tárgyak vásárlására bírnak, a melyek haszoutalanságáról meg vannak győződve és különösen könnyen bánnák el a tapasztalatlan munkással. Csakis feltétlenül szükséges házi és ipari be- rendezési tárgyakat volna szabad részletfizetés útján eladni. Egy részletnek meg nem fizetése esetén csakis az esedékessé vált részletet szabadna perelni. A kereseteket kizárólag a vevő lakóhelyén vagy a legközelebbi városban levő bíróságnál szabadna benyújtani és más helyen beadott keresetek hivatalból volnának elutasitandók. A vevők kizsákmányolása szigorúan büntetendő volna és a vevő tapasztalatlanságára és jóhiszeműségére való, spekidáczió, az árura és a fizetési módozatokra vonatkozó hamis állításoknak az üzleti t semmissé kellene tenniük és az eladói elvesztene minden igényt a vevővel szemben. Drákói rendszabályok ezek. Szorgosan tekintve azonban oly momentumok, amelyek minden tisztességes ügylet kellékei és nőm kellene őket különösen kiemelni. Minthogy azonban részlotüzloteknól a vevő az eladóival szemben majdnem mindig tehetetlen, kell hogy őt ily drákói rendszabályokkal megvédjék. Tisztességes embereknek bizonyára nem lesz ez ellen kifogásuk. M. J. OTTHONUNK. Szegény, szegény... Bölcsőjétől pompa ragyogta öt. körül, Megvolt mindene, a minek a SZÍV örül, Őseiről fényes név lett osztályrésze, Mégis, mi sodorhatta öt a nagy vészbe? Mintha nem is lett voln' saját neve, Mindenütt csak azt hallania kelle: ,Szegény, szegény!“ ... Ifjúsága szép volt, Versenyzett a gyöngy-tavaszszal, Költő kobzán ifiú ihlettel Róla zengett bűbájos dal.  néha-néha, mintha valami harmat-félét érezne végigfutni orczáján, hon- vágyszülto nyomasztó érzése miatt; kell lennie olyan valaminek is, a mi aztán megnyugtatókig hat a szívre. Ez olyan egyensúlyt hoz létre az ott hagyott otthon és az uj ismeretlen világ miatt keletkező érzelmek közt, mely végül nagyjában úgy nyer kifejezést, hogy „no, beleszoktam!“ melynek láttára számúmat érez az ember iránta s csaknem lehetetlenség számba vennök azt. ho'v ez ti nép melynek főeledele a máié kenyér (kulió- riezaliszlből) s ha jobb módú, akkor a málétokánv tkukoi lezahsztből készült kása juhtúróvalj s a mely zsúfolva lakik egy födél alatt egészen nomád módra — barmával, mondom képtelenségnek tartanék azt. hogy a ki ennyit szenved, hogy azt e szenvedés meg ne törje s még az említett rossz tulajdonainak gyakran véres dokumentálására is képes lemen. ladeke» azonban, hogy vallását mily túlfoko- kozott mérvben tartja be itt. még a legvadabb erkölcsű pórember is. Szinte érthetetlen az, mint tudnak a legélesebb ellentétben álló» érzelmek egy testben lakni s oly márkáimul kifejezésre jutni. 'együk csak az oláh, vagy az orosz parasztoknál dívó s vallásos érzületükben gyökerező ama szokást, melyet egy haláleset alkalmával figyeltem mi«. Egy oláh parasztembernek elhalt a testvére, ki vele egy háztartást vezetett. Az együttes család feje a házközösség többi férfitagjával együtt a legkrndéli- sabb zimankós idő daczára is hajadonfővel ment be a több óra járásnyim fekvő városba, megtenni a szükséges bevásárlásokat (az I — U,3 méter magas viaszgyertyát stb.) s hajadonfővel járnak mindaddig, mig a halott a (különben unalmasságig hosszadalmas) egyházi szertartás szerint eltemetve nincs, mert hiszen „ezt a halottnak égbe szállt lelke kívánja“, hogy igy tartsák tiszteletben! íme ebben a „de mor- tuis nil. nisi bene“ mondásnak tettekben való meg- nyilatkozását láthatjuk. Bele is lehet szokni az uj világba, hiszen azért, a mit a szülőföldben veszítünk, ismereteink gyarapodásában találjuk a kárpótlást. A vörös nadrágos. vörös sapkás orosz pórnép. a magas süvegü, hosszú fehér szőrű gubájií. bocs- koro» oláh s a fehér strimflis. hosszú kabinos és hernyósapkájú orthodox izraelita s ezeknek külön- külön hangzású, hol a tótra, hol a hitin-franezia. hol a német nyelvre emlékeztető beszédje, szokásaik, életmódjuk, mind az érdekesség jellegét viselik magukon, a mit szives örömest figyelünk meg, egyrészt mert uj, másrészt — valljuk be őszintén — azért, mert bizony jól esik konstatálnunk azt, hogy édes szülőföldünk ebben s abban a tekintetben mégis csak előbbre való, aztán meg — egyik másik tekintetben talán jó lenne az itteni jó példát követni. Mily jól esik egy trencsénmegyei embernek például, mikor összekerül egy orosz atyafival, a ki már 40 lépésre lekapja a sapkáját, borotvált ar- ezát széjjel húzza s a legédesebb mosolylyal fiúdig hajolva köszönti, hogy: „daj Bózse! miioszt panye!“ Hogy miért esik jól. tetszik kérdezni ? Hát uram Isten, csak azért, mert egy fahrnkbeli hasonlókép alázatos Jankót vagy Miskót vélünk látni s ezzel „otthon“ érezzük magunkat. Amilyen megnyerő külső viselkedésével, tisz- tességtudásával és mély vallásosságával az orosz pórnép, épp oly visszataszító jelenség az idevaló oláh nép. melynek még szemejárása is a vásárok egyik speczialitását, a tolvajlásról hírhedt oláliezi- gányt juttatja eszünkbe. Alattomos, furfangos s o mellett ingerlékeny és fölötte bosszúálló jellemű e nép. Bármily nyomorúságos is kelőmben életmódja. azokat érezni és érteni fogja. A nemzet nagy prófétája volt ô s jóslata beteljesedett. — Alakját alakításban fényesen képviselte Malatinszky Gyula tanárjelölt úr. A magyar leány — Hoffmann Czeczilia k. a. — és a magyar Hú Vasquez Iván gróf. — a kik a jövőbeli magyar nemzet fiait képviselték, szent félelemmel állnak a harcz színhelyét jelölő sírkő mellett, azon sírkő mellett, a mely egyszersmind a nemzet múltja és jelene közt határkő is. Míg a leány — a nemzet lelkesedő és lelkesítő honleányait képviselve — a fájdalom és öröm könnyeitől megáztatott koszorút helyez a sírkőre, addig a fiú — a haza javát szivükön hordó erőteljes férfiak nevében felemelt kalappal a legnagyobb kegyelettel adózik a nemes czélért elesettek árnyainak. A fiú vállára hajló „Monda“ — Kubicza Belén kisasszony — pedig a múltat elővarázsolva áhítattal beszéli el mindazon főbb eseményeket, a melyeken keresztül kellet mennie a nemzetnek, mig odaért, hogy a világ bámulja életre való erejét s nagyságát. Mellette a vén honvéd, kinek mankója legfényesebb tanúbizonysága hazaszeretetének, gondolatokba merülten áll. Lelki szemei előtt elvonul a sivár múlt összes szenvedéseivel; hallja a borzasztó harczi zajt, látja mint esnek el hű társai; de egy pillanatra gondoktól átbarázdált homloka főlvidul s bízik a jövőben. A kegyelet adója lerovásában nem maradt hátra a honvéd gyászba borult özvegye — Kosztrahszky Anna kisasszony — sem, kinek szivét mély bánat epeszti, midőn férjére gondol, de sorsával kibékül s osztozik a nemzet nagy örömében. Stella. Folyt, köv.  Zsoluán, 1Š99. Nyilatkozat. (E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerk.) kor me penig csak akkor legyik, mikor, az biró úi mongva. (Soha!) Kelt Steingrúbe, ISDD. eV dtnoin- dám.m hó valamelyik napján. — saljait tulajdon ke- zér.l Vassányi Miliály Están biró Lr, Gombossy tivula s. k. feöpenna. — Műkedvelői szinielőadás. Nagyszámú k"Z''ii^e'r nézte véijm a f. hó 12-én Hínid» meg- tmto't "műkedvelői 'szinielöadást. Szilire kerültek: .■'.'iL'clmpék N., Feuermann Mór 1—1 frtot: Klein Mór 50 kit. — Fogadják a nemesszivü adakozók ez utón is a rendezőség hálás köszönetét — Valódi és tiszta bor, mely még hozzá olcsó is, ezek igazán ritka tulajdonságok a mai borszédelgés virágzása korában. Pedig ilyet nemcsak Ígér, de árul is eddig csak kiapadhatom humoráról ismert és kedvelt polgártársunk Füczkömfj/ László. Egyelőre csak nayyban adogatja zalai és somogyi származású nedűjét, mivel azonban helyesen okoskodva a kiesinijekre is ki akarja terjeszteni áldását, nem sokára borcsarnokot is fog nyitni, még pedig Milecz János ügyvéd pinezéjében. Pincze és jo bor nem uj fogalom ugyan, de a józanságra közveszélyes: lia e fölött még kedves gazda is kínálja — bőven fog ott teremni a majom minden válfaja. Mindamellett a legjobb sikert kívánjuk jó Laczi porrá. Enyhíti némileg a bajt, hogy az épületek csaknem mind be voltak biztosítva. A nagy szélben az oltás igen nehézzé vált, így a híz még másnap reggel sem hamvadt el egészen. A bajt gondatlanság okozta, mit levelezőnk a következő szarkaszti- kus sóhajjal kisér: .Oh pipa, óh gondatlanság, óh böjti szelek!“ — Súlyos baleset. A városunkon kiirthatat- lannak mutatkozó nembánomság újabban ismét a legkellemetlenebb módon nyilatkozik meg. Alig napja fűlött be a keményebb időjárá. következtében felmerült közrendészeti dolgokkal senki sem törődik. Az utczákat a vízcsatornák mentében vastagon lepi el a jég. de senki sem gondol arra, hogy ezt hamuval vagy fúrészporral be kellene hinteni, hogy a járó-kelő közönség testi épsége ve- szidó közlekedés legbaszm'dtabb gyalogútja. Jégbo- ritotta lejtő, jeges lépcsőfokok, hirtelen fordulók és néha si'írü, tolakodó ember rajta, mely csúszik- bot- lik egymásba, csak Isten óvja a bajtól, x\mde nem mindig. Csak f. hó 23-án esett el egy úri asszony e helyen és oly szerencsétlenül, hogy azóta ágvban fekvő beteg és az orvosol: — hir szerint — agyrázkódást kmistutáltak nála. Kívüle még hányán szenvedtek kisebb sérüléseket e veszedelmes lejárón. nem tudjuk, de határozottan követeljük, hogy a hivatott körök az utezai rendészetre is igényeinek semmibe sem már nem lehet. — Eljegyzés. Bednár Lajos rovnei tanító e napokban jegyezte el Koaílik Emília kisasszonyt, a rovnei postamesternő kedves leányát. Meghívó. A .Felvidéki Magyar Közmüve- lödési Egyesület“ központi igazgató "választmánya 1899. évi márczius hó 4-én d. u. 3 órakor Nyitván, a varmegyei székház nagytermében tartja meg igazgató yála-ztmányi negyedéves rendes ülését mellnek tárgysorozata e következő: 1. Miniszterelnöki leirat az egyesület közgyűlése által ő Felségé- herczeg o <■>. és kir. Fensége főmlvarmesteri hiva- talának táviiata. 3. Az egyesület támogatására és a központi igazgató választmány megalakítására vonatkozó átiratok. 4. Az űgyvezetőség időszaki je- lcnté-e 5 [Jj tagok jelentkezése és felvétele. Oklevelek kiállítása. 6. A módosított alapszabályok és a megszerkesztett ügykezelési szabálvok bemutatása. I. A központi iroda szervezése, leltárainak bemutatása. B. A Semberi ímre-féle örökségi imv. 9 V gróf Karácsonyi család tízezer forintos alapítványa. 10. A néhai Keszlerffy János 500 frtos hagyománya. 11. A liptó-, turócz- , zólyoni-, hont-, hars-, és nógrádinegyei választmány átirata központi elíát- many ki utalványozása iránt. 12. A körmöezbánvai Símé Márin-féle vagyon rendezése. 13. Alapítványi és tagsági dij tartozások rendezése. 14, Egyéb, még az ülésig esetleg beérkező ügyek. — A zsolnai kereskedői kör f. hó 2ő-ón igen vidám társas összejövetelt tartott a helybeli városi szálló termében. Igen helyeseljük a társas körök ilynemű összejöveteleit, melyek felébresztik és megerősítik az összetaitozandóság érzetét, melyre különösön a mi annyi mindenféle visszavonástól szétszaggatott társadalmunknak a legnagyobb szüksége van. — Négy esztendő. Egy kis füzet viseli homlokán ezt a czimet; szerzője: Veridiens álnév alatt rejtőzik; tartalma: a lemondott kormányelnök apó- theozisa. Harmincz oldalon tárgyalja Veridicus az utolsó négy év eseményeit és igaza van, midőn bevezető soraiban bevallja, hogy: „aktiv politikuso’k fölött a kortársak soha sem képesek objektív ítéletet formálni.“ (i tehát csak krónikásnak mutatkozik be, de itt is téves az állásfoglalása, mert csupa fényt lát egyedül és a természet törvényéről feledkezik meg, mely ag“s fo*"*'! Ha szented gyermeked. Menj sétálni vele, Szentmárthay Aladár. 1 ’ melvet mi különösen viharosabb időkben elérünk. ■ Nálunk nemcsak a tanult, művelt ember, nemcsak a kereskedő és iparos, a kinek prosperálása összefügg a közállapotok normális voltával, hanem még a falusi korcsmában csendesen iddognlo egyszerű földműn.-. meg a torvény házban taime'kozo t isztes községi elöljáróság is. lm bölcs Beletet meghozta, az ország dolgaival kezd foglalkozni, a politikai világ jeleseinek ténykedéseit és a nap eseményeit birá Igatja. fon t olga t ja. t'llcllt JtU.tl»«» *’*«T..................................................................... «•’ . 'y^zerú uóp emberei, olyan finom erzvküt az cxi- problémái iránt, hogy nem hiába nvxezik a magyarokat politikus népnek; igazán meg is érdemlik ezt Csak egy visszaemlékezést akarok elbeszélni, egy kis párhuzamot köztünk és a velünk legitim házasságban élő szomszéd ország közt* koczkáztatni, mely igen élénken feltünteti a két, történelmi ha- gvományok és fejlődések folytán, de nem a természet vagv hajlamok hasonlatossága következtében, összekerült nép kirívó, ellelitetessegeit, különösen a politikai élet fontos jelenségeinek megítélésében. A török-orosz háború idejében volt. Nálunk nagy volt a törökök iránti rokonszenv; annyira mentünk. hogy a török vezéreket diszkardokkal tüntettük ki. a török győzelmeket kivilágításokkal ünnepeltük és deputácziók mentek és jöttek, mintha sohasem lett volna a törökök és magyarok közt még csak a legcsekélyebb félleéértés sem. Odaát a mi szomszédainknál ellenkező érzelmek kerekedtek felül. Kivéve néhány ultraliberális lapot, az egész sajtó inkább oroszbarát volt; a hivatalos világ pisiig ujjongott az akkori időben nagy kavargást okozott kassai királyi toasztnak. Ez volt a nagy politika érzelmi része; de csakhamar bekövetkezett annak reánk nézye nagyon ridegen komoly következménye: a bosnyák okkupáezió. Csak akkor vált el, hogy hol van a belátás, a politikai bon sens. A nagy német párt, mely akkor az ausztriai aspirácziók megvalósulásáról, föltétien hegemóniáról és Gesammtreicbról álmodozott és miránk, defiezites koldusokra, szánalommal nézett le: akkorát botlott, hegy botlása reá nézve végzetessé lett. Korifeusai mint Jeremiások éneklik siralmaikat az egykor hatalmas párt romjain. A liberális párt is ingadzott: az ellenzék, ép úgy mint a közelmúlt időben, döngette az erős var falait; de hiába! Egyetlen egy vezér kapitulált csak, a fínánezminiszter. a ki pedig nem volt más, Egy napon, szintén valamely viharos ülés után mikor Kis-Czellbeii az 1. oszt, étteremben egy asztalhoz ült. hogy ebédét jóízűen elköltse. egy dúsgazdag és előkelő vasmegyei úrnak, a kihez régi is- meretsóg és barátság fűzte, midőn miniszter úr es kegyelmes barátomnak szólította, röviden megjegyezte, hogy: lemondtam, mert áldozat kellett a haragos szellemeknek, hogy lecsillapodjanak A helyzet megint veszedelmesen hasonlított a szomszédok helyzetéhez. Nem kell lerajzolnom; mindnyájan látjuk a nagy felfordulást, halljuk a fülsiketítő zajt és versengő kiáltozást, mely oda át Hansen görög palotájában, mint egy kisvárosi czirkuszban eltöltötte a levegőt. Csakhogy nem akadt önfeláldozó Curtins 1 , úgy kellett a főminisztert boletaszitani a tátongó mélységbe, hogy elnyelje és az önkéntelen áldozat a kedélyeket kiengesztelje, vagy legalább lecsillapítsa. De még nem találtak embert, a ki a nagy bomlás megakasztására vállalkozott volna. Itt is volt egy szörnyűséges háború! Isten mentsen meg minket" attól. — hogy valaha ilyen legyen. De hála az égnek! A magyarok politikai bölcsesége, önzetlen, rajongó hazaszeretete megmentette a hazát nagyobb kártól. Támadt a nemzetnak egy uj, erős vezére, a ki biztos kézzel vezette ki hajóját a kavargó árból a sik tengerre és dagadó vitorlákkal evez immár a nagy czél felé, mely: az egységes magyar állam teljes megalkotása. Ez a férfiú ismét Széli Kálmán, a ki akkor a béke érdekében le tudott mondani a hatalomról és most a béke érdekében kezébe ragadja a hatalom gyeplőjét. — Hogy mikor hozott nagyobb áldozatot ? Miért ne mondanék meg az igazat ? Most hozott nagyobb áldozatot. Mert az olyan embereknek, mint Széli Kálmán, mindig könnyebb megválni a hatalomtól, mint azt megragadni. De reméljük, hogy ha majd sikerrel megoldott nagy és nehéz feladatok férfias munkájára tekint egykor vissza, nem fogja megbánni a hazafias áldozatot, nem fogja restelni a készséges elhatározást. • • • • y OTTHONUNK Nöemanczipáczió. -- Szatyra. - Ha férjedet szereted, ' Onts könnyűt is érte. Hogy az élet viharában Ót az Isten védje. Ne mondhassa senkise: Száj a nőnek fegyvere.  inárczius Larisch Mária Bíró Róza Kőszegi Tóbiás Kubinyi Mihály Blaszbalg Antal Elzer Rudolf Kottesovecz József Kobn Simon Vágvölgyi Pál keringő járta. — írónké persze éppen Jóskával tán- czolt. Én meg akartam mutatni, hogy sokkal jobban tudok tánczolni, mint Jóska s közvetlen utána felkértein. Bizony csak úgy immel-ámmal jött, csakhogy épen kosarat nem adott. — Bécsi valczert választottam, mert a terem zsúfolásig meg volt telve. Az se tetszett néki, azt mondta, hogy az unalmas úgy. — No jó — mondok magainban — várjon csak nagysád! Mikor a czigányhoz értünk, odakiáltok a prímásnak: Laczi gyorsabban! Az engedett a szónak s akkor megforgattam amúgy magyar miskásan. Alig tettük meg az első kerülőt, már karjaimba szédült. „Nem kellett a csendes, ugy-e?“ mondám magamban nem kis megelégültséggel. Pár táncz után jött az első négyes. Odame- megyek: „Szabad kérnem.“ — Már van tánezosom; válaszol majdnem gorombán. — ügy az csak én lehetek, mondám egy kissé gúnyosan, mert két héttel ezelőtt nekem Ígérte kegyed az első négyest! — Igazán? Már nagyon sajnálom, de elfelejtettem. hó 5. dog, nyugalmas életére örök kárhozat ús boldogtalanság szerencsétlen Wiege borul. A törvénynek pedig ritkán, vagy későn sikerül hatalmába kerítenie a társadalom eme veszedelmes kisértőit. — Végre azonban, amidőn már kiszemeltjeinek tönkretételével az ő vállalkozásai sem jutnak a kiszámított eredményhez, igen gyakran önmaga vet véget életének, hogy a szenzáczi- ókra mindig szomjas publikumnak érdekes témául szolgáljon. ligy ily érdekes alak megtörtént, hírhedt szereplését irta meg „Afrikai királyság" czimón J. Virág Bélit, a „Fővárosi Lapok“ kitűnő szerkesztője, aki előkelő írói vénájával megkapó élénk változatokban, érdekfoszitő legény alakjában tárja az olvasó elé egy világcsaló üzérkedéseinek áldozatául esett magasrangú család sorsát, amely esemény annak idején nagy port vert fel a társadalom minden régiójában, A pénzvágy ösztöne üldözi a dúsgazdag milliomost millióinak megszaperitására, ami mellé elválhatatlanul szegődik a hiúság ördöge és fényt, dicsőséget, uralmat, — királyságot akar magának teremteni. Afrikának aranytermö vidékei ösztökélik, hogy ott ejtse birtokába azt a földet, amelyet hadviselés utján meghódítva, önálló királyságot alapítson és igy önmagának aranybányák kiaknázásával dús hasznot, Magyarországnak pedig Afrikában gyarmatot létesítsen. Mert a regény hőse és áldozata a budapesti társadalom előkelőségéből kerül ki. Misem természetesebb, minthogy ily vállalkozás keretébe egy világcsaló furakodik belé bámulatos rejtett utakon, amiből csodás történetek után bekövetkezik a végromlás, a katasztrófa. Mindezt azonban oly élénk színekben ecseteli a szerző, hogy a regény felette megkapó érdekessége mellett rendkívül élvezetes olvasmányul szolgál. A szerelem megható tragédiája gyönyörű képben emelkedik ki a meseszövésből, amint a világcsaló akaratlanul oda is belopódzik, ahol semmi terve nincs, — a női SZÍV tiszta világába. A kiváló Ízléssel kiállított regény első kötete már megjelent a „Fővárosi Lapok“ kiadásában s a második kötetet most folytatásokban közli a gazdagon illusztrált előkelő szépirodalmi újság. Somlyó Sándor. Anyakönyvi kivonat. ,— F. évi február hó 1-től február 28-ig. — Születések .* Grics Antal gyermeke Antal Pangár Ferencz Krutek Antal  100 vagy ISO Zsolnán, 1899. ________________________ _ — A csaczai uj gőzfürdőről ir ottani tudósítónk az igazi méltánylás hangján. Ifj. hnhtmrald Ede gvártulajdonos lepte meg ezzel, a praktikus ajándékkal a csaczaiakat, bebizonyítván ezzel, hogy nem csak vállalkozási szelleme van az ipar tereli, de van érzéke a széppel párosult hasznos iránt is. C hónap múlva is készen lehet. Sz. A. Budapest. Szives sorait és a közleményeket köszönettel vettük. A. kért példányokat megküldtük. Nőm volna szives teljes czirnét velünk közölni? B. M. G. Ne tessék azért neheztelni, hogy kissé meg- várakoztatjuk, de tárczarovatunk a pillanatban túl van terhelve. Az nj czimet átadtuk a kiadónak. B. J. Ön téved. Meggyőződtünk róla, hogy ily elemekkel vitatkozni nem lehet, mert ott nincs tárgyilagosság. Vak dühöknél csak oktalanságuk nagyobb, mint őzt legujub- bau is kimutatták. Mintha ugyan nem minden gyermek tudná, hogy a legfelsőbb kinevezések főispánt mfornmeztora és a sxakmiiÜRitor eloterje8ítt’Hh*o uwnnok H Ä 112 n- letö kinevezett kanonok valóban olyan notórius pánszláv és ez »hivatalosan bebizonyított" tény — úgy szépen .tisztelik ine/r azokat Ä «, magas hivatalos köröket," melyeknek árnyé- kával szeretnek minduntalan takarózni. Nem hiszsznk, hogy özek sokat kérnének a hasonló hazafias és lojális buzgalomból. V. S, Kívánságának eleget tettünk. Az ön álláspontja helyes, de be fogja látni, hogy mint közvetlenül érdekeltek nem tehetjük a magunkévá. Az illető úr úgy viselkedettvelünk szemben, hogy tartózkodásunk nagyon is indokolt. Mostani ínformáeziói is megerősítenek előbbi feltevésünkben, mert ezek mind csak paedagogiai botlások, de nem függnek össze a fökérdéssel. Amit fővárosi lapok megengedettnek, tartanak, az a mi viszonyaink között egészen más elbírálás alá esik. Ne hivatkozzék barátom, a keresztényi szeretette, soha sem csalatkoztunk jobban, mint amikor itt gyakoroltuk. Szívélyes üdvözlet. sz Árverési hirdetmény. A nagy-bittsei kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Zahn Ignáez tia végrehajtatómik Groumann Adolf végrehajtást szenvedett elleni végrehajtási ügyében 850 frt. tőke és más hitelezők követeléseinek kielégítése végett a nagy-kottesói 39. sz. tjkvben A I I--I7 sorszám alatt foglalt (íroszmann Adolf nevére s..u részben irt 247 frtra és a 73. sz. tjkvben A I 1--10 sorsz. a. foglalt Groszmann Adolf nevére egészben irt és Bilit írtra becsült ingatlanokra a bírói árverés elrendeltetvén megtartására határidőül 1899. évi mávexiu* hó 2l>ik napjának d. e. 10 órája Nagy-Kottesó község házánál kivihetik. Kikiáltási úr a beesár. árverezni szándékozók tartoznak a beesár 10 ".„-át készpénzben vagy óvadékképes papírokban a kiküldött kezeihez letenni. Kelt Nagy-Bittsén a kir. járásbíróság mint tkkvi hatóságnál 1898. évi deczetnber hé 27-én. Dr. Sporzon Gyula, kir. járásbirő. mArozius hó 5.  MNMSiiWŰKYVfitt Hinlap-KSryvtór j Növvdeknapij Ez, kérem, Czclcze nagyközség hazafisága képvi- selőjének és II. birája mellképe. A fizikum azonban csuk fundamentuma az ő roppant tekintélyének, melyre szellemi fensősége épült és emelkedik oly magasra, hogy a polgárok bizonyos félelemmel tekintenek fel reája. Bámulattal suttogják: „Milyen gyorsan tud írni!“ Előfizetési Arak: Egész évre ...........................................4 irt. I''él évre ..............................................2 frt. Negyed évre ....................................... 1 frt. Zsolna, III. évfolyam] 189/Z/v. /^3£- ZSOLNA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A szabadság jegyében. Csak a minap monda egyik előkelő liir- lapirónk, hogy „nehou 49 csillagzata alatt 48 örökkévalóságát zengeni.“ Megengedjük, hogy ez év tavaszának nyiltával özönével rohanják meg a kedélyt az ötven év előtt lefolyt nagy események emlékei. Lepergett már Kápolna és Szolnok, — a szárnypróbálás és az öntudatos férfiasság megnyilatkozásának évfordulója, előttünk állanak még „a szent tavasz“ lélekemelő, majd szivszag- gató emlékei. Fel a klasszikos Olympos ma- gaslatáig emelkednek érzésünk hullámai, aztán letörpül, elfonnyad, gyászfátyolt ölt hazafias lelkesedésünk és következnek a lemondás, az elnyomatás, a rabság, a kétségbeesés szomorú gyásznapjai. Messze távolban száll még a béke fehér galambja és közel két deczennium után ereszkedik csak alá a hamvaiból feltámadt hazára. Igaz, keservesen igaz a szó, nehéz 49 csillagzata alatt 48 Örökkévalóságát zengeni. És mégis lehet. Csak el kell igazodnunk a háborgó tenger hullámhegyein, csak igazságos mértékkel kell mérnünk jobbra és balra és következtetésünk igazsága át fog ragyogni a sűrű fellegeken. Ha 48-nak márczius lő-ike megelőzte április 11-ét és mégis összefér a két dátum képviselte két eszme, mint összefér ifjú és agg, mint összefér a tettre kész harezos elmerengve a regélő monda guzsalyáról lepergő fonala mellett hangzó édes-bús szavaival: úgy megelőzte 49 április 14-ikét márczius 4-ike. Fogat fogért, szemet szemért, — adjunk hálát a gondviselésnek, hogy túlemelkedtünk a gyülölség, a szenvedély korszakán, hogy hireg agygyal, de forró szívvel mérlegelhetjük a múltak emlékeit. Uj nemzedék sarjadt azóta a letűntek nyomán, békében nőtt fel, a felujult alkotmány áldásos szárnyai alatt. Érzése melegével öleli fel és imádva tiszteli az érette küzdött hősök emlékét, de gondolkodó észszel bonczolgatja a ballépéseket innen és túl ős megleli helyét a hazában. Otthon van e szent rögön, övé az a vér és törvény, a szenvedés és munka, a múlt és jelen jogánál. fogva. És igy kristályosodik ki az események halmazából, az érzések zajló zsobongásából „a szent tavasz“ örök bőké napja: márczius 15-ike. így váltak ki földünk dúló tűzkorá- ban a ragyogó drágakövek az elemek forrongó tömegéből; igy villant fel a felhők sötétjéből a ragyogó napsugár, mely egy perezre, de csak, egy röpke, múló perezre dicskoronát varázsolt a „íiiárézmsi ifjak-f homlokára azon a nagy napon, a békés for- radalom, a vér nélkül való győzelem dicsőséges napján. 1848. márczius tizenötödikének délelőtti fél tizenkét órai időpontja volt az, midőn az ólmos esőfellegek közül a remény fényes sugara mosolygott le a lelkesült polgárok ezreire, kik áhítattal, örömrepeső szívvel hallgatták a „Nemzeti dal“ gyújtó sza álja: „A község én vagyok!“ s ki máskor a bírák jogkörébe terpeszkedve a bírói hatalmat egy török basa gőgjével gyakorolja, most diplomatikus furfang- gal távol tartja magát a hazafias mozgalomtól, mert hazufierélyét csuk felsőbb rendeletre pl. képviselőválasztásoknál szokta kifejteni hetcdíziglen kiható pro- tekezió reményében. A nomero I. biró. az u. n.főbíró úr, inkább úr, mint paraszt, hát neki is derogál a hazafias ünnep rendezése. Ezek után világos, hogy ha a haza egye ve- szélyben van, azt csak Czafat János II. biró úr, a ki meg inkább paraszt, mint úr. mentheti meg. 0 különben is az a választott s hivatott férfiú, ki a „kényes ügyeket“ úgy intézi el, hogy a parasztságnak — pardon — polgárságnak is tessék, mert tagadhatatlan, hogy főképen a jobbmódú parasztságnál igen népszerű. Hogy mért oly népszerű? Mert „tekintélye“ van. S miben áll a tekintélye? Abban, hogy ő a leghájasabb ember Czelczén. Szinte azt képzeli az ember, hogy egyenesen úgy hizlalták. Látszik rajta, hogy van „mészárszéke és korcsmája.“ Arcza olyan mint egy tál. Szemöldökei medvehernyók. Szemei nagyok. hegyesek, zsirtarísznyák fölött kidülledők. Melle, főképen hasüregének terjedelme a legbővebb ruhát és — ebédet követeli.  i magyar hiifzkcM'g alapja hü'zkt'ség tíz. mely ezer Ház és iskola. A nevelés és oktatás oly hatalmas tényező a nemzetek életében, hogy evvel folytonosan foglalkozni nemcsak kívánatos, hanem kell. — szükséges is. Szükséges, különösen korunkban, napjainkban, miliőn letűnő félben van egy elvan »zúzád. a mely e téren is reformokban titáni lépéseket tett és tesz a tokelvteseties tele. Ottóné ő nagyságát, a ki édeskellemes hangjával már többször fényesebbnél fényesebb sikert aratott körünkben. A közönség tapsa és éljenzése kíséretében je- jenik meg a pódiumon. Hangja elbájoló volt, mint mindég, jóllehet abban a nagy füstben bizony nem E iiľ’/^abnas század alkony- szürkülete egyszersmind bajnalpirja a jövőnek: mit rejt a jovo, azt tinim nem lehet, de a nemzeteket a jnvorv mindig a nevelés és oktatás készíti elő. Ha ez czéltéwszti-tt s nem illrtŐ nemzet termé- >zet*.*bn| tuly ki. nincs annak körülményeire, annak ünnepéire meghűli, mel ünnepéi az következő non- tokból állami: 1. Diszfóvonúlás a 4S-as honvédokkal az „Nagy-kúthu." hol is alulírott által az néphez szónoklat fog tartatni. 2. Alulírott által az Nagyságos Illyés Bálint képviselő ur művéből az ls-as időkből az .magyar korcsma“ termében fehívasás fog tartatni. °’ Az belépti dij 15 kr. Czelczén ls>»7 mártzius hóban Czafat János h. biró. L. i. Gyermekek nem jöhetnek! Önök, édes atyámfiai, boszankodva nevetnek ezen az ékes meghívón, hogy a hazafias felolvasásért h> krt kell fizetni s hogy a gyermekek ki- zaratnak. lyorsak az ítélkezésben, ha- Lássák, kérem, a belépést engedő 15 kr arra hogy emlékeztessék a hazafias közönséget már- 15-ikére. A 1> kr szimbolizálja a márezius 15-ikét. A gyermekek távol marasztalása meg arra való, hogy ne mételyezze meg ifjú lelkűket a politika, meg — a bor, mert hát, tetszik tudni, bor nélkül nem forog a politika kereke. A felolvasás nagyon szép volt, mert még Czafat János uram is alig értette meg, no de a” fődolog. a 15 krajezárok olvasása sikerült. Az érdekesebbet, az u. n. diszfehonulást utiihbra hagytam — nyomtatóknak. Vagy GO—80 főnyi suhanczokból. gyermekek- ből. vén asszonyokból és ezigányokból összecsődült gyülekezet élén lépeget méítijsáirosan, indiszkrétiíl kopott magyar ruhában két 48-as honvédnek tisZ telt öregebb paraszt. Fejükön a régi osztrák csákóhoz hasonló, czukorsüvegpapirbiil formált hengeres kürtő a homlok felől ráragasztott magyar czímer különféle viszonyaira tekintettel, akkor az káros lehet következményeiben az egyesekre, a nemzetre s az emberiség haladására. Ha végig pillantunk a történet főbb eseményein, ha figyelemmel fontolgatjuk a főbb mozgalmak eredményeit, végelemzésben oda jutunk, hogy a nevelés és oktatás helyes vagy helytelen alkalmazása teremtette ezt. vagy azt a viszonyt, mozdította előre, vagy akadályozta az emberiséget haladásában. Ez általánosságban. De tud- l»ik. hogy egy állam több megyéből, egy megye t..bb varosból és faluból áll s igv ezek egyenként é» együttesen egy czélt akarnak megvalósítani: az állam virágzó fentartását, a nemzet boldog felvirágzását, Erre tehát összhang kell. S mi teremti meg első sorban az erre elKerülhetetlen szükséges összhangot0 .4 m-erlós és oktnhis. S mi bontja meg a legszilárdabb alapú intézményeket’? .4 rossz newles, mert ezen a legjobb oktatásnak is vagy nem lehet építenie, vagy egyáltalában keveset. Ezért én fölötte fontosnak tartom evvel foglalkozni m-mesak hivatott szakembereknek, hanem különösen azoknak, a kiknek evvel töglalkozniok közvetlenül adatott az isunt’., a s.'«.é,-n--E F terei'. 3 szakember inkább csak általános- sasban fogiaiRo.>hatik, míg a szülő közvetlenül kö- rében forog azoknak az apró csemetéknek, a kikből a jovo nemzet harezosai lesznek. Továbbá, a inig a szakembernek nem egyszer elkerülhetik figyelmét a heivi viszonyok, vagy ha esetleg nem is kerülik el figyelmét, de azokba még sem láthat be teljes tisztasággal, addig a szülők közelről figyelhetnek meg mindent s ideje korán csiszolhatnak a szegletességeken, szépszerével, jómódjával egész nagy bajokat, veszedelmet megfojthatnak csirájában. Alkalmazzuk most ezt az általánosságban mon- dott elvet a mi felvidéki, helyi viszonyainkra és különösen Zsolnára és környékére, a honnan az itteni kir. kath. gymn, kapja elég szép számban jövő növendékeit, a kiknek, ha nevelése is oly szép volna, a milyen számuk, akkor csak örvendeni tudnánk s eredményünk a tanítás terén is jóval meghaladná a mostanit. E sorokat talán nem is irtain volna meg, habár agyamban már rég megfogamzottak s szivem többször rám parancsolt, ha erre mintegy buzdítást nem láttam volna az e napokban történt főigazgatói látogatásban. Tankerületi főigazgatónk a paedagogiai téren fölötte becses tapasztalatokkal rendelkezik és tinóm s natívon tapintatos eljárásával bátorságot önt azokba is, a kik e téren szo- morü tapasztalatok alapján a helybeli viszonyok miatt csüggedni kezdenek. Pár napi itt léte alatt abbeli meggyőződésének adott kifejezést, hogy biz itt a nevelés nagyon hiányos s hogy a tanulóság nagyon hajlandó a .durvaságra.- Tehát senki sem vetheti szemünkre, hogy mi elfogultak vagyunk s hogy elfogultságunkban hivatatlanul törünk pálezát vidékünk nevelése felett. Aztán meg azt is tapasztalta és meg is jegyezte, hogy az elemi elókészültséu vajmi csekély. Mi megteszünk mindent, a mit emle r és tanár meg- A lángoló düh arezomba szökteti véremet a vakmerő istentelenség láttán, hogy rövid 50 év mu tán a Máreziusi ifjúság“ honfiérdemeit kicsinyítem bátorkodnak s márezius 15-ének nagy napiát a nemzeti ünneppé törvényesített április U-ével a uuigyer nép kegyeletéből kiszorítják s hogy ha itt- ott ünnepük is, mégsem ünnepük, mert a nép vezetői, a nép adóján élrí hivatalnokok részvétükkel nem szentesítik azt; így többnyire csak hívatlanok, tudatlanok, együgyuok ragadván magukhoz az ünneptehet, de n jó elemi olőkószültsóg mellett hozzá kell járulni mindenosetro a szigorú házi felügyeletnek, a melyet szintén kifogásolt, mondván: úgy látszik, hogy a szülők és szállásadók itt evvol nagyon keveset, vagy ópenséggol nem törődnek, — A mi szomorú tapasztalatainkat o téren imo megerősíti a tankerületi főigazgató, a ki egy pár napi itt léte alatt teljes meggyőződést szorzott azon nagy és nehéz akadályokról, a melyekkel szemben küzdonünk kell. Munkánk nehézségét főleg abban látja, hogy kívülről nem kapjuk a szükséges támogatást. Es ha daczára ennek mégis az eredményt normálisnak jelzi, — moly nem marad el más hasonló intézetek mögött, — azt csakis a tanári karnak öntudatos összmtíködésénok tulajdonítja, a minek megtartására és további búzgó kifejtésére jövőre is buzdítja. Mit nem lehetne elérni ez intézet eredményét illetőleg, ha kívülről is ilyen ősszműködós volna s ha nem léteznének olyanok, a kik a kákán is csomót keresnek s misztitikáczióban lelik örömüket! ? Persze ehhez első sorban egy kis jóakarat, egy kis ön- megtagadás s annál több utánnézés kellene. Fel kellene egyszer már hagyni avval a Pató Pál-félo mondással: „Ej, ráérünk arra még!" s be kellene isin Tni. hogy Zsolna és környéke jövője is első sorban a jó neveléstől és a gyümölcsöző oktatástól függ. Helyeselte a tanári karnak azt a méltányos- sággal párosult szigorát, a melyet az intézet niveau- jának emelése érdekében azon tanulókkal éreztetett, a kik megfeledkezve magukról és tanulói köteles- ségükről többé nem lehettek tagjai a múzsák e szent intézetének. Ezekből röviden láthatni, hogy az intézetnek jövője, a tanulók előmenetele nemcsak rajtunk múlik. de a nevelés szempontjából első sorban a szülők, in. ezek megbízottjain: a szállásadókon s mondhatnám minden zsolnai polgáron. Igen, minden polgáron, mert mindenki van hivatva, sőt kötelosségo is volna érdeklődni, hogy a városában lévő ezen egyetlen nagyobb intézet szolgáljon minden tekintetben a város és vidéke díszére s ha lőhet, minél ebíbb azt kiegészíthesse főgymnasiummá. Ez mind megvolna, ha itt minálunk nem volna oly ragályos és oly általános betegség az az „apathia.“ vagy magyarán az a „neinbánomság." Ha a nevelés és oktatás ügyét illetőleg itt minálunk csak századrésze volna meg annak az ér- deklődésnek, a melyet én másutt tapasztaltam, — nem is említve Németországot, a hol igazán a rajongásig érdeklődnek ez ügyben, — akkor Zsolna és környéke egy pár év alatt más képet mutatna, szebbet, jobbat, mint a mostanit. Akkor haladása igazán versenyezhetne természeti regényességével. Ezt elérjük, ha a nevelésben más, az eddigitől eltér»» irányt fognak követni a szülők s ha azok az iskolát nemcsak asylumnak, hanem gyermekeik jö- vőjét megalapító szent helynek fogják tekinteni és ezen érzületet gyermekeik szivébe csepegtetik. Isten adja, hogy úgy legyen és hogy e téren az óhajtott szebb jövő minél előbb beköszöntsön! Dr. Nicóra János. Farsangi utóhangok. — Vége. — A Juszticzia — Folkmann Ludmilla k. a. — itt hivatásának teljes tudatában komolyan ül trónusán. Ezen képnek alakjai is mind egytől-egyig a legszebben töltötték be szerepüket. Meg nem szűnő éljenzés és taps volt jutalmuk. Talán a siker nagyobb eredményéből levont az, hogy egyrészről a pódium nem volt elég magas, — a mit nem engedett meg a terem magassága, — másrészről a kivilágítás nem volt elég erős és elég tartós. De mindezektől eltekintve — s tekintetbe véve, hogy Zsolnán ez az első ilynemű kísérlet, túlozás nélkül elmondható, hogy mind a két élőkép fényesen sikerült. Dicséretet érdemel a képek összeállításánál fáradságot nem ismerő Obendorf Gusztáv gymn. rajztanár úr, a kitől nagyon jó néven vennök, ha többször állítana össze ilynemű képeket. Az élőkép után a közönség mintegy türelmet- lenül várta Reisz  iiiúrczins hó 1 2. húzták, de húztak olyan szépen, hogy majd kicsordult a könnyem. Még ebben is megzavart Kis Jóska. Egyszerre csak ott terem és szó nélkül megtelepszik asztalomnál. Meglátja a borjúpörköltet. — Hát ez kié ? — A ki megeszi. — De ki rendelte. OTTHONUNK. Minek is van szerelem a világon? — Irta: Gabriel. — Végű. Most újabb boszúság ért. Néhány ismerősöm jött a terembe; jól láttak, de azúrt elmentek mellettem és egy másik asztalnál telepedtek le. Attól féltek tán, hogy velők megyek a kompániát szaporítani. Pedig biztosan észrevettük, sőt egyik még a tyúkszememre is hágott s még pardont se kért, a neveletlen. Úgy szerettem volna sírni dühömben, mikor így elhagyatva ott ültem s még csak ki se panaszkodhattam magamat. Borba igyekeztem hát fojtani bánatom s ittam. Közben bejöttek a czigányok. Magamhoz intettem ökot. — Isztok-e egy pohár sört'? — Hogyne ifiúr, hogyne! — Nagyon szívesen. — De aztán elhúzzátok a nótámat! — Persze, hogy elhúzzuk! — No jó, mondok és fizettem mindegyiknek egy- ogy pohár sört. — No Laczi, húzd el azt, hogy „Minek is van szerelem a világon ?“ Es  majd megpihenjen hűvös árnyékában es élvezhesse enyhét adó gyümölcsét. Ot hagytátok itt e földi lét zavaros világában, hogy hű tanúként térhessen majd hozzátok és számolhasson he előttetek az utóduk hű sáfárkodásával. És erős a hitünk, hogy ha eljo beszámolási napin, nem kell pirulnia a nn gven- ge-égünk.a nn g\a\a'.i'_'nnk miatt Máie/in- idusa lesz örökké' a magyar büszkeség alapja és jogosul. Kz a büszkeség az. mely ezer veszélv Kbádéné ő nagysága monológja következett, melyre kiváncsiak voltunk mindnyájan. A monolog általában véve nagyon jól sikerült; látszott, hogy az előadónő nagyon jól átértette az egész darabot, csak talán nem tudta teljesen utánozni a darabban előforduló különféle beszélők hangjait. Tapssal és éljenzéssel volt megtisztelve előadása. é* ezer förgeteg közepette tartotta fönn fajunkat tízszer száz éven át, ez a büszkeség a továbbra való élet biztos záloga. Ne lássuk ám csak a nemesért, a nagyért rajongó ifjak szemében a márezius tizenötödikének felragyogó tüzszikráját, de csatlakozzunk mi is hozzá, mi, az élet harczában küzködö lóriink. ti, az erényekben gazdag ősanyák méltó utódai, s z e p s e g e s h o n- leányok' Mutassuk meg, hogy a kor fel- burjánzó materializmusa még ki nem ölte sziveinkből a haza nagyjainak kegyeletét, a hagyománvos ragaszkodást e véráztatta szent hon iránt, hogy él bennünk a szeretet a múlt, a hit jelenünk és a remény a jobb jövő iránt. Márezius 15-én ünnepel e nemzet, ünnepet ül örülve önszerzette jogain. Ki volna az a léha, gyáva, ki akkor elvonulna sorainkból? Es melyik magyar az. kit hidegen hagyhatna e nagy nap emléke? De félre kétely. Az nem lehet, hogy ilyenek is találkozzanak. Ott áll szemünk előtt nemzetünk Tyrtaeusa és cseng-bong, zúg dala: ■ A magyarok Istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!" Dr. Mayer György. Ház és iskola. A nevelés és oktatás oly hatalmas tényező a nemzetek életében, hogy evvel folytonosan foglalkozni nemcsak kívánatos, hanem kell. — szükséges is. .szükséges, különösen korunkban, napjainkban. nn Illyés Bálint képviseli, ur müvéből az 48-as időkből az .magyar korcsma“ termében felóvasás fog tartatni. ° Az belépti dij 15 kr. Czelczén 18'.I7 mártzius hóban Czafat János h. biró. I . i. Gyermekek nem jöhetnek! Unok, édes atyámfiai. boszankodva nevetnek ezen az ekes meghívón, hogy a hazafias felolvasásért I., krt kell fizetni s hogy a gyermekek ki- zaratnak. Oh. ne legyenek gyorsak az Ítélkezésben, hanem vegyenek fontolóra minden körülményt. Lássák, kérem. a belépést engedő 15 kr arra 'aló. hogy emlékeztessék a hazafias közönséget már ezius 15-ikére. A 15 kr szimbolizálja a márezius 15-ikét. A gyermekek távol marasztalása meg arra való,, hogy ne mételyezze meg ifjú lelkűket a politika. meg — a bor, mert hát, tetszik tudni, bor nélkül nem forog a politika kereke. A felolvasás nagyon szép volt, mert még Czafat János uram is alig értette meg, no de a fődolog. a 15 krajezárok olvasása sikerült. Az érdekesebbet, az n. n. diszfehonulást utóbbra hagytam — nyomtatóknak. Vagy GO—80 főnyi suhanczokból. gyermekekből. vén asszonyokból és czigányokból összecsődült gj ülekezet élén lépeget méltóságosan, indiszkrétűl kopott magyar ruháhan két 48-as honvédnek fisz- telt öregebb paraszt. Fejükön a régi osztrák csákó,- hoz hasonló, czukorsüvegpapirból formált hengeres kürtő a homlok felől ráragasztott magyar czímer volt könnyű énekelni. Darabjait, nagyszerűen választotta és fényes sikerrel énekelte el. A „Rád gondolok“ mélabús hangjait, a „Csalódás“ fájdalomteli accordjait és a „Frühlingslied“ kedvtől csapongó dalát híven és nagyszerűen tolmácsolta Reiss Óttóné ő nagysága szép énekével, mclylyel hasonnemű érzelmeket keltett a hallgatók szivében. — Meg nem szűnő taps és éljenzés hívta ki újra és újra a pódiumra. Elhallgattuk volna akár reggelig. — Bezdek kisasszoy zongora kísérete szeriőz és a dalhoz simul, úgy látszik egybe forr vele.  Zsolnán, 1899. zatitis és társadalmi működést közvetlen főirányának tekinti és azt át is ülteti a való életbe. Első nyilvános fellépése már bizonyított e törekvése mellett és most újból ez tűzte zászlajára. A marczms l;>-iki ünnepély, melynek tárgysorozatán hazafias ‘/jutalékára vagyis az egész birtoktestre 108 frt becsértélnen, — az ugyan azon tjkvbeu ugyanazok neveire irt A Mrl—11, 13—36, 40—47 sorsz. a. ingatlanokra 156 frt becs vtékben, — az ottani 303 sz. tjkvben A I 1—4 sorsz. alatt foglalt 107 < s 102 sz. házuk istállók, csűr és kertnek Fran k Janis Mihály nevén álló ’/, jutalékára 90 frt becsértékben s igy az 1881 LX t.-cz. 156 §-a alapján Franek Janis, Fü öp, Ferencz, es alkalmi dalok. — részint férfi, részint vegyes karban előadva. — alkalmi szavalat és ünnepi beszed szerepel. esti 6 órakor a város tanáesbázának díszter- mében lesz. A termet városunk elöljárósága kész luuutias ....................... .. emtedte át e ezélra. miért méltó köszönet illeti. Az előadás művészeti színvonala mellett, mégis /iszhiw Hfjin’s óhajt lenni, azért választotta az egyesület az esti órát, azért tette azt in- gvenessé, hogy részt, vehessen azon mindenki, kinek lelkében él ("hazafias érzület, ki meg akarja tisztelni szabadságunk emlékeit, vértanúit. — A dal és zene-egyesület' ünnepélyét esti 8 órakor uiyo> az a munka, melvet ezek a sze- hanem a juk k-zébe az alázatoskodó sóvágó kérge» kezébe, hogy mo-t már a felvdágra iparkodjunk napsugárt. életet látni. ... sópiramis nk. önkénytelen is •gy búcsúpillantást. elmondani, mindazt, a mit ilyen kirándulás alatt sóbányákat meg nem nezte. éppen annvit ér. mint az. a ki fürdőié utazik üdülni s a fogadó valamelv szobájába zárkózva tölti >1 idejét. A bányamű, melyről gyarló vázlatomban egyet- mást elmondtam. 18 millió nyűre bevételt hoz az államkincstárnak s amellett, hogy folytonos kitermelés alatt áll, rneg százodokon keresztül fogja ellátni széles e hazát sóval. így talán nem túlerős kifejezéssel éltem közleményein elején, midőn azt mondtam, hogy a „Kunigunda- vén, de kívánatos szépség/ Miticzky Gyula. érzelmi ereje összpontosul. Szép, megható, fenséges volt hallani ilyen szépen sikerült szavalatot egy kezdőtől e téren. Csak bátorság és gyakorlat to- vábbra is és a fényes siker biztosítva lesz minden fellépése alkalmával. Viharos taps és éljenzés zúgott a teremben a szavalónő jutalmául. Erre a félti kar elénekelte a .Talpra magyar“-t. Majd rá következett Vöezköndy László árnak beszédje, melyben méltatta a nap je- leutőséirét. i Beszédét e lap más helyén közöljük, íszork.) A „Hymnus" eléiiekiesexel é» az elnök pár záró szavával véget ért az ünnepély, melyet 8 órakor a kaszinó termében bankett követett. Itt is szép számmal jelentek meg. kik közt hölgvek is. emelve megjelenésükkel az ünnepély méltóságát. — A bankett kedélyesen kezdődött, s talán úgy is folyt volna végig, ha nem találkozott volna ott egy disszonáns hang, amely a szép nemzeti ünnep összhangját egy pillanatra sértette. De hagyjuk ezt. nem méltó, a szóira. Inkább említsük meg egy pár szóival Ihnilszhf h. bírói úr szép tosztját melyben felséges királyunkat éltette és $]iotkors;ky József úr szép, magasröptű beszedjei, melyben a legszebb. a leglelkesitőbb szavakban egy történelmi áttekintésből kifolyó jellemzését adta e nagy napnak. A beszéd gyiijtó hatású volt, meg nem szűnő éljenzések követték. — A bankett, eltekintve azon kellemetlen inezidenstől, a mely rövid időre megzavarta a kedélyhangulatot. jó kedvben folyt le egész az éjfél utáni órákig. Stella. Dr. Pechány fölolvasásának kritikai méltatása. házi ipari szakosztályában a házi ipar kultiválásáról érdekes fölolvasást tartott. <> nemcsak azon közgaz- dasági hatásokat igyekezett kimutatni, melyeket ezaz iparág fejlesztése az alsóbb néposztályok közgazdasági életére gyakorolna, hanem nem feledkezett meg a nemzeti szempontokról mégis a gyakorlati iránynak felülkereke- járt a mélyebb közgazdasági fölfogás ■el. Sz.ute már-már azt vártuk, hogy nuiuot ad elő, melynek szigorú megvalósításával népünk közgazdasági állapota szanálható. Dr. Pe- chány a háziipart uj életre kívánja kelteni. Fejleszkel szemben bizonyos fokú kereslet jelentkezik. A házi ipar e fejlesztésében^ reméli megtalálni azt a panaczeát, melyre közgazdasági helyzetünknek oly nagy szüksége van. E lap hasábjain volt már alkalmunk kifejteni, hogy a mezőgazdaság fejlesztésétől a közgazdasági bajok gyökeres orvoslását nem remélhetjük, mert a föld* produktivitását, még a ter- melési eszközök legmagasabb tökélyével is alig-alig leszünk képesek annyira fokozni, hogy népünk minden létszükséglete ebből fedezhető volna. Tehát más jövedelmi forrást kell nyitnunk és ez nem lehet más, mint az ipari. A mai helyzetben még a legkedvezőbb termelési körülmények között is, még a föld produktivitásának maximális fokán is szükséges és kell az állam humanizmusára appellálnunk. Fejünk fölött mindig ott lebeg a Damoklész kardja. — Mi közgazdasági bizonytalanságban vagyunk. Minket a közgazdasági éret legkisebb hullámzásai is éhhalállal fenyegetnek. A mi népünk gazdasági életében mindig a létfentartás forog koczkán. A tót nép még mindig a nyilt’tengeren egy deszkaszálon Úszik. Egy hullám kell, egy csekelv háborgás, a normális helyzetnek egy jeientektelen megzavarása, a a nyomor, az éhhalál áll kapuink előtt és mi még mindig tanácskozunk? ^em csodálom, hogy a pánszlávizmus tért hódit. Mindenki szipolyozzi népün- ket. Ennek a szegény népnek egy tömeg ügyvédet, számtalan gazdag korcsmárost kell föntartania kik jól érzik magukat. Maga ez a nép pedig földhöz van szegezve. Abból szívja az életerőt; mohó vágy- gyal. ego tekintettel siet munkába, mint a ragadozó allat a zsákmányra, mert ő is. mint ez, valami titkos ösztönből érzi, hogy élete forog koczkán. És mi meg mindig tanácskozunk? Az állam még mindig csak ígérget? Nekünk egy problémát kell megoldanunk, me- lyot a nyomor és éhhalál ad föl. A felvidéki sajtónak tért kell nyitnia a közgazdasági czikkok részére. Hadd jöjjünk tisztába. Jussunk közös megállapodásra. A mezőgazdaságon kívül az ipart is kell fejlesztenünk. Helyes ez a kiindulási pont. De melyik ipart, az iparnak- melyik ágát, hogyan, mikép kell azt meghonosítani, kihoz kell fordulni, mit kell tenni? Deputácziót küldjünk a miniszterekhez? Kérvényt a képviselőházhoz? Vagy buzdítsuk a társadalmat. hogy karolja föl a háziipar termékeit, mialatt mi magunk a papucsot Becsből rendeljük ? Miféle pozitív javaslattal lépjünk föl ? Czukorgyárat vagy kosárfonó iskolát sürgessünk ? Avagy alakítsunk egyesületet, melynek tagjai kötelezik magukat, hogy csak olyan ezipőt vásárolnak, melyet a kisiparos csinált? Jussunk hát egyszer már tisztába a kérdéssel. Mit kell tennünk, hogy a tót nép nyomorát enyhítsük ? Dr. Pechány Adolf kétségtelenül jól ismeri népünket, annak közgazdasági helyzetét, a mi őt magát illeti: jó s éles eszű közgazdasági iró. Nálánál hivatottabb vezetőt alig találnánk. Es mégis — nem tudjuk vájjon nem értettük-e őt félre —•álláspontját nem fogadhatjuk el. Fölolvasásából legalább azt kell következtetnünk, hogy ő a tót nép közgazdasági szanálását kizárólag, vagy legalább főkép a háziipar meghonosításában keresi. Dr. Pechány nagyon jód tudja, hogy a cseh és morva háziipar mindenkor olyan híres volt, mint pl. nálunk a szepesi szászok vászonipara. Tehát a háziipart nálunk csak mesterséges eszközökkel lehet meghonosítani. S Pe- háuy úr azt is tudja, hogy esak olyan iparágat lehet eredményesen meghonosítani, a melyíyel szemben megfelelő kereslet, szükséglet áll. Már most a háziipar tekintetében effektive megvan-e ily kereslet és szükséglet ? Dr. Pechány úr azt mondja, hogy igen. En is azt mondom, hogy igen, de hozzáteszem, hogy az u. n. háziipari termékek java részét nem a háziipar, hanem a nagyipar szolgáltatja. Ha ezt Dr. Pechány úr kétségbe vonja, nézze meg a papucsát. Ez a papucs in- thesi háziipari termék, de in concreto Becsben vagy Budapesten valami gyárban csinálták. Nekem még hála istennek nincs sem feleségem. sem anyósom. De azt tudom, hogy alig van hölgy, legyen az akár feleség, akár anyós, — ez a jelen küldésben kivételesen egyre megy, — aki az úgynevezett háziipar termékeit nem a nagyipartól szerezné’Le. Azollban“^ "Wobüki hites papúcsokban, kérem, ma már valamire való szakácsnő is restel járni. Dr. Pechány urnái a klobuki papucsoknál tetszhetik, azok  „nőül veszlek — és elérjük azt, hogy boldogok le- . szünk.“ Megnősül és három óv mulvii u refniin egy kis refusót kap „elviílok — ós boldog, szabad le- | szűk,“ „Sok helyen elérni sikerült“ — nagy szó ez. Tőkések, nagyiparosok, vállalkozók ügyeljenek: „elérni sikerült!“ Hogy sikerült? Hol sikerült? Úgy sikerült, hogy a társadalom a háziipari termékek tekintetében keresletet, szükségletet támasztott, hogy a házi termékek gyűjtése olyan szénvedélylyé fokozódott, mint az „ Ansichts-- kártyák gyűjtése? Ha igen, ha a kereslet és szükséglet, habár mesterséges módon, de mégis Ma telt le két esztendeje, hogy Faludi Géza átlépte a mogorva épület küszöbét. Mikor először vette magára a daróczöltönyt s beletekintett a piszkos szélű, töredezett fali tükörbe, melyet, valamelyik vén börtönőr hozott magával még fiatal korában és oda akasztotta a börtönőri szoba fakíra a töltött fegyverek közé, könnyek borították el arczát. Mikor az első délután kilépett czellájából, hogy lerója a kiszabott napi sétát, borzadálylyal nézett a börtönlégtől megsárgult arczu, beesett szemű, meggörnyedt vállu fegyenczekre, kik szótlanul, lehorgasztott fővel kerülgették a tág udvar körét. A leáldozó nap sugarai visszaverődtek a fehérre meszelt mogorva falakról, végig surrannak a fegy en- czek zilált fürtéi között, megaranyozva az itt-ott fehérlő hajszálakat s szelídre simították az eldurvult vonásokat. De a ragyogó napsugarak csak az elveszett szabadságra emlékeztették Faludit, kinek még a levegő is nehéz, fojtó volt1, mely a szűk czellába a megvasalt ajtó toló ablakán behatolt. Az első napokban nen» érzett, nem gondolkozott. az agy munkája szünetelt, csak a test tette önkénytelenül azt, amit az örök mondottak. Hetek múltak el, mig rendbe szedte gondolatait attól a pillanattól kezdve, midőn elfogták. Még el sem búcsúzhatott nejétől egyenesen a hivatalból vitték a fogságba. Azután következtek' a kínos órák: a komoly, szigora vizsgálóbíró előtt, majd az a borzaszó nap: a végtárgyalás. Ott ült a sok hallgató a teremben. Akármerre fordult is tekintete: közönyös, rész- véttelen szemek meredtek kipirult arczára. effektive emelkedett, ha egy uj szükséglet, uj kereslet a gazdasági életben jelentkezett, akkor a nagy ipar ezzel szemben, ha még nem mozdult, akcziórn készül. Majd le fogja verni ezt a partikuláris törekvést, linó Magyarország felvidéki társadalma elha- tározta, hogy a tót nép nyomorának enyhítése ezél- jából háziipar körébo eső termékeket szerez, ezentúl csak háziipari termékeket használ. Mit gondol Dr. Pechány úr, hogy a nagyipar tétlenül nézi ezt? Ha ezt gondolja, akkor, bocsánat, a nagyipart tökéletesen nem ismeri. Én sem ismerem tökéletesen, de legerősebb szenvedélyem a jog tanulmányozásán kívül, az .angol közgazdaság szövevényes életét megismerni. Es én már olvastam angol közgazdasági czikkeket, a melyekben olyan megelégedéssel konstatálták, mint Dr. Pechány úr, hogy a társadalom uj szükségleteket tervezett, hogy a kis ipar valamely uj ágát meghonosítsa. Patriotizmusból vagy passzióból tette ezt és 3—4 hónap múlva már olvasható volt a Times-ben, hogy egy uj iparvállalat alakult, mely ugyanezen szükségletek kielégítésére vállalkozott. Tegyük fel, hogy nem csak „sok helyen,“ hanem általánosan a társadalom háziipari termékeket fog fogyasztani (a szó itt nem határoz), vagyis tegyük föl, hogy uj kereslet támad, ennek következménye lesz, hogy a játékba beleszól a nagyipar. A nagyipar kezd „háziipari“ termékeket produkálni és ezekkel elárasztja a piaczokat, a kínálat emelkedvén, a „háziipari“ czikkek ára leszáll, ez a piaczon mindennapi jelenség. Azt nem lehet kikötni: olyan papucsot, minőt pl. Nagy-Divinán csinálnának, más nem hozhat forgalomba, mint nagy- divinai illetőségű lakós, mert hisz ehhez valósággal szabadalmat kellene kérni a nagy-divinai papucsra. Forgalomba hozhatja tehát az a new-yorki sikkasztó is, ki Bécsben az „első magyar általános tót papucs gyári vállalatot“ alakijai A papucs ára tehát leszáll. Hogy ez igy lesz, vagyis, hogy a nagyipar is beleszól Dr. Pechány úr manőverébe, az bizonyos. Hiszen eredetileg minden ipari terméket a kisipar kezdte termelni. így volt ez pl. a czipőkkel, a szappannal, a kefékkel, a vászonnal, a gyapjú szövetekkel, a patkó szegekkel, szóval minden létező ipari termékkel és vájjon most is a kisipar termeli azokat ? Mihelyt a kisipar által forgalomba hozott va- lamely ipar terméket a kereslet elfogadja, a nagyipar azonnal beszól s ez a kolosszális moloch eltemeti a kisipart. Hasonlóképen beleszólna a háziipari termékek előállításánál is. Ha akezióba lép: az áruk értéke azonnal leszáll. No most mit. csinálunk evvel a szegény tót atyafival, mert ez, kérem, most ugyancsak „ebül áll.“ Eljön Zsolnára, a piaczra fölállítja a sátorfáját, mellette fölállítja a sátorfáját pl. X vagy Y zsolnai kereskedőnk is, a ki olcsó pénzért fölfogad egy tót atyafit, ki ott szinte árulja, de a nagyipar által produkált papucsokat. Most jön Dr. Pechány úr egy pár papucsot vásárolni. Két sátor van: az egyikben olyan papucsot árulnak, mint a másikban, az egyik sátorban is nagy-divinai paraszt árulja, a másikban is, az egyik a papucsot 1 frt 20 krral kínálja, a másik 1 írtért. Mit csinál Dr, Pechány úr ? Melyiket veszi ? Az 1 frtost — vagy az 1 frt 20 krost? Meglehet ő megsejti, hogy itt valami hiba van, tehát az 1 frt 20 krost veszi. — De hát Dr. Pehhány úr minden héten nem vehet egy uj papucsot. O emberi s papucs számítás szerint három évben egyszer vehet csak papucsot. De kérem, ha nekem vagy másnak 1 írtért és 1 frt 20 krért kínálnak hasonló minőségű papucsot, én az 1 frtosat veszem, á a 20 krajczáromért iszom inkább egy korsó sört s eszem két sós kiflit. Dr. Pechány úr nem eszik sós kiflit s nem iszik sört, hanem 20 krral hiába többet fizet. De megengedem nálunk nem határoz az, fizetünk-e 20 krral többet s vagy nem. De annak az igazi nagy-divinai parasztnak határoz az. hogy túladjon a papucsain. És azoknak a fiatal hölgyeknek, vén anyósok- nak, szakácsunknak szinte határoz az, hogy 20 krral többet fizetňek - e vagy kevesebbet. Tehát az 1 frtos papucsot veszik. Hát mit csinál most Dr. Pechány ur avval az ő eredeti nagy-divinai papncsosával és a mi még fontosabb kérdés, mit csinál ez. az eredeti papucsos az ő eredeti papucsaival? Es akkor jön a refrain változat: „a tót népet szorosabban magához lánczolja“, igen, ha eladja a papucsait. De ha nem adja el? Akkor „a tót nép“ átkozni fogja azt a napot, a melyiken a papucs napvilágra jutott. A papucs tehát csak az esetre lánczolná a tót né OTTHONUNK. Olga. A fegyház vén felügyelője szánalmas arczezal tekintett a sápadt, beesett szemű fiatal emberre, ki gyors léptekkel sietett végig a kőfallal kerített udvaron.  — Holnap ilyenkor elvárlak! Az ajtó becsukódik. A sötétben megvillan a kés, egy hang rémülten sikoltja: „Géza!“ A sikoly hörgésbu fúl, majd minden csendes lesz. ..... kedves leányát Liptó- Nagy-Olaszin, Gratulálunk! —; Halálozás. Folyó hó 13-án halt el Özv. Faludi nesztelenül távozik s a házbehek másnap az újságból olvassák, hogy a fegyházból kiszabadult Falndi Géza tegnap este meggyilkolta nejét és önként jelentkezett a rendőrségnél. Szegény ember! Nem lesz te nálad boldogtalanabb lakója annak a nagy épületnek, honnan tegnap szabadultál ki. Hegyi Jenő. ÚJDONSÁGOK. — Oratórium előadás Zsolnán. Nem min- dennapi élvezetben volt részük azoknak, a kik f. hó 13-án Perosi „Lázár feltámasztása" ez, oratóriumát meghallgatták. A müvet két hölgy és két férfiből álló olasz társaság, a melyet, Kugel bécsi hírneves hangversenyrendező czég utaztat, mutatta be zongorakisérettel. Daczára az idejekorán való hirdetésnek aránylag kevés közönség jelent meg, a mi a jövőben nem igen fog bátorításul szolgálni ily- némü hangversenyek rendezésére. Pedig különben Zsolna zenekedvelői a város kedvező vasúti összeköttetései révén gyakrabban hallhatnának alőadáso- kat, a melyek zenei Ízlésüket fejlesztenék. Az ilyen hangversenyek látogatásával járó költséget is lehetne apasztani az által, hogy egyes zenekedvelő családok összebeszélnének és az olcsóbb ülő, meg az állóhelyeket tennék udvarképessé. Kitűnt megint, hogy minálunk bármily előadás csak akkor vonz, ha a közönség a szereplők folytán érdekelve van. Ezek a diszharmonikus gondolatok jártak az ember fejében az előadás megkezdése előtt. De aztán megjelentek a szereplők, köztük a két olasz típusú csinos hölgy, mi fértiak szemügyro vettük a minálunk szokatlan, a klasszikusra emlékeztető arczvonásaikat. a hölgy- közönség azonkívül a modern rafinementval készült öltözéküket is (a sok fodor közt sok garantirozat- lan gyémánté és nemsokára a mű gyönyörű harmóniája átváltoztatta az előadás előtti hangulatot. Az oratórium szövege a szentirásból van véve, ebből a miiből, a melyet nagy szellemek is az emberiség legszebb könyvének ismertek el, merítette Don Lo renzo Perosi szerzetes, a velenczei sz. Márkns-tem- plomának jelenleg még csak 27 éves karnagya az ihletet eme oratórium komponálására. Perosi zenéje a gregoriánus ének, továbbit Palestrina és Händel stylusán alapul, csakhogy ő az érzelmek és helyzetek festésére modern drámaiságot is vegvit zenéjébe, de azért mindig a vallásos elem a túlnyomó, így például gyönyörű zene kisen a biblia azon szavait, hogy Jézus könnyezett Lázár sírjánál. Az ilyen mü még a mai kor hitetlen gyermekét is ájtatos hangulatba ringatja. — Az oratórium teljes hatása ugyan csak nagy enek- és zenekar közreműködése esetén érvényesült volna, de ezeknek költséges el- hozatala lehetetlenné tenne kisebb városokban az ilyen elúmlásmkat. .Mindazonáltal kellemes emlék lesz nekünk, ha az oratóriumból nyert zenei benyomásokat, magunkban felidézzük. — Márczius 15-ike Nagy-Bittsén. A heti vásár kalmárzajában jól esett a kis hazafias ünnepély, melyet a helybeli polgári fiú- és leányiskola tanítótestülete rendezett a díszes közönség elismerésere. — A közönség soraiban ott láttuk Dr. Te- e-elszky József esperes-plébánost s a közigazgatás tisztviselőit, valamint Deutsch Ignácz izr. hitk. elnököt. A nagy nap emlékét szépen, lelkesen méltat- ták a tanárok es tanítványok alkalmi beszéddel, szavalattal és hazafias énekekkel. A tanulók előadásai kiizül kiemelést erdemel Szkotniezky Jenő IV. o. t. önfogahnazta értekezése, melyet, nagy páthoszszal olvasott fel. A remek .Rákóczy- induló“ gyönyörű éneklése Bajzák János tanár dicséretét is zengi a fáradságot nem ismerő buzgalomért, melylyel a vegyes kart betanította. — Szóval ez az iker-intézet fénye- sen bizonyítja Freund Bernát igazgató ünnepi beszédének azt a kijelentésszerű pontját, hogy; „A gyermekkoromban még fennállott határőrvidék ott lent délen megszűnt, most itt fennt északon kell szerveznünk egy erős, betörések ellen vitézen ellenálló határőrséget. Igen, most a mi vidékünk a határőrvidék és mi, a magyar kultúra szerény munkásai, mi vagyunk a harezosok, a granicsárok!“ — Idők jele. Közismeretes az áldatlan nem- zetiségi és felekezeti harcz, mely a Lajtán túl már minden józan gondolkodást felforgatott. Sajnos, hogy a példa ragadós és hozzánk is sikerült már egy-kót osztrák plántát átültetni. Bízunk azonban magyar népünk természetes eszességében és hazafias lelküle- tében, mely mihamar meg fogja vele ismertetni az uj jelszavak igaz értékét. Bízunk ebben, kivált ha szemei elé állíthatjuk azt az őrültséggel határos dühöt, mely az erkölcsi öngyilkosság és a hazaáru- lás szélére sodorta már Ausztriában a német atyafiakat, — Egy mozgalom indult meg odaaát, melynek czélja: elszakadni a római katholikus egyháztól és belépni a németországi protestáns egyház kötelékébe. — Kezdetben mosolyogva fogadták Lueger uraimék ezt az agitácziót, mert lehetetlennek hitték, hogy saját kebelökből indulhasson meg komolyan a tiltakozás „nemzetboldogitó“ elveik ellen. Az utóbbi napokban azonban ölükbe hullott az érett gyümölcs: 37 ezer hivő 40 katholikus pappal tért át a protestáns hitre és, mi a legnagyobb aggodalmat okozza náluk, a hitbnzgó Tirolba is átragadt a mozgalom. Az áttértek nem csatlakoztak az Ausztriában már fennálló evangélikus szervezethez, hanem a drezdai lutheráns szövetségbe jelentkeztek, mely örömmel vette tudomásul ezt a lépésűket. — íme oda jutottak, hogy a vallási viszályok kora, melyről a világ azt hitte, hogy már 200 éve meghaladta, egész borzalmasságával támad fel — és az egyrészt a túlzó fajgyűlölet, másrészt a szláv katholiczizmus uralmának az eredménye. — Tanuljunk a mások kárán, ne idézzük fel mi is a szenvedély alvó ördögeit, mert jaj nekünk akkor, hiszen így is tenger az el- lenségünk! —• Bankett márczius 15-én. Nagy-Bittsén a kaszinó tagjai hazafias banketrre gyűltek össze, hogy régi szokás szerint megüljék e. hazánk történetében oly fontos nap emléket, melyet a nemzeti kegyelet ünneppé tett. A beszédek sorát Szerényi szol- gabiró nyitotta meg, megemlékezve e nap fontosságáról és éltette a jelenvoltakat, kik meleghangú éljen kiáltással viszonozták* a sikerült és lendületes hangú felszólalást. — Pokorny Győző a jelenvolt agg 48-as honvédet, Tarnóczy Atillát éltette, ki úgyszólván könnyek között emlékezett meg költői hangú szavaiban ama napokról, melyekben harczolt hazájáért és hozott is magával emléket abból — csonka lábat, mely emlékre büszke, de elkeseredett hangon panaszolta el azt a mellőzést, hogy az agg honvédeket megillető segélyezést nélkülözni kénytelen. Végre Freund Bernát igazgató emelte poharát a testvériségre és egyetértésre, felirí vári egyszersmind a jelenvoltakat az egyesülésre, a szoros együttműködésre és a fennálló társadalmi osztályokat elkülönítő válaszfalak ledöntésére. — Haláleset. F. hó 12-én hunyt el hosszú és kínos szenvedés után fhpiriss György zsolnai háztulajdonos neje, kit óriási részvét mellett tettek 14-én örök nyugalomra. A boldogult halála igen nagy és tekintélyes rokonságot borított mély gyászba, férjén kívül három gyermeke gyászolja benne a gondos anyát. — A rajeezvölgyi vasút végleges terveit közszemlére tették ki a helybeli városházán, hogy az érdekelt birtokosok tájékozhassák magukat a bir- toktesteiket átszelő vasút irányáról. Április 4-én, husvét keddjén, pedig egy bizottság érkezik városunkba, mely Baross Jusztin megyei alispán vezetése alatt kísérletet óhajt tenni a vasút és az érdekelt tulajdonosok között a méltányos megegyezésre. Igen helyeseljük ezt az eljárást, mely fölöslegessé teheti a költséges és sok vesződéssel járó kisajátítási eljárást. . , , — Vigyázzunk gyermekeinkre 1 Énei Mór, alsó-tízsinai korcsmáros, j éves Jakab nevű fia di- namittőlténnyel játszott; a töltény felrobbant és a szerencsétlen gyermek mindkét kezének ujjait szét- roncsolta. A gyermek vallomása szerint a töltényt valamelyik parasztimtól kapta, A csendőrök már nyomában vannak a töltény gazdájának, ki azt valószínűleg ' kőrepesztési munkálatok alkalmával emelt el. — Eljegyzés. JFeisz Lajos, Wcisz Félix hely- b éli jó hírnevű kereskedő fin, eljegyezte Tomafchoff Malvin kisasszonyt, Tomaschoft’ Arnold  ZSOLNA Ferencz szervezte nemzeti passzivitás hozta, létre a ö7-es kiegyezést? Ki ne tudná, hogy legádázabb és c mellett legokosabb ellenségeink társadalmi úton akm'ták tönkre tenni államiságunkat? Nem azt kísérelték meg Bach és Rechberg, Schmerling és Belcredi? Ha akármelyiküknek sikerült volna a magyar társadalom szétbomlasztása, úgy ezt csakhamar oly általános nemzeti és politikai tespedés és hanyatlás követte volna, minőt csak erőszakos rázkódások üthetnek ismét helyre, de akkor is csak titáni, társadalmi küzdelem után. Vagy nem elég példa erre ;i múlt század második felének évlapjaí, a jozefinizmus okozta erőszakos ébredés és a hosszú küzdelem 48-ig, majd a végleges kiegyezésig ? Ezért oly rendkívül fontosak mi nálunk a társadalmi uj alakulások, mert ezek mé- héből fakadnak a nemzeti nagy események, n^ég pedig oly következetes biztos szükség- szerűséggel, minőt más nép históriai fejlődésében alig lehet kimutatni. Ez úgy látszik fajunk egyik sajátságos, de elvitázhat- lan tulajdonsága: politikai tettei a társadalom retortájából szűrődnek le. Csak az a nagy kérdés és ez az egyetlen aggodalmunk, hogy megvan-e mai tár- sadalmunkban az erő, a hősi elszántság, mely a 60-as években volt meg ? Akkor közelebb cső czélért folyt a harcz: a magyar állam törvényes szabadságáért: és mégis mily óriási drágán kellett azt megvásárol Előfizetési árak: ES VIDÉKE TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Egy pillantás a jövőbe. Nem akarunk politizálni, nem is tartozik hozzánk. De szemléljük a napjainkban alakuló, végbe menő dolgokat, visszatekintünk a múltra és következtetünk a jövőre. Kell ezt tennünk, hogy megtaláljuk társadalmi fejlődésünk zűrzavarából most tisztuló helyzetünkben a szilárd pontot, melyre építhessünk. Igen fontosnak tartjuk ezt az állásfoglalást, mert erős a hitünk, hogy a mit napjainkban építünk, századokra kiható erősség lesz, ha sikerül ezt igazi erős várrá tennünk; de ha elmulasztjuk most, ha kisiklik kezeink közül a ritkít alkalom, hosszú idő sem hozhatja azt vissza; ha hazánk most ki nem vívja azt a helyet Európa népei között, melyet betölteni hivatott, ki tudja mikor és minő áron érheti majd el. Sokan azt. fogják mondani, hogy az or- szágok sorsának intézése a politika elsőrangú kötelessége, bízzuk ezt a hivatott kezekre. Sok az igaz ebben, de nem mi nálunk, hol több mint háromszáz éve mindig a társadalom küzdötte ki a teret, melyen a politikusok, az államférfiak vívták harczaikat. Sülyedés a társadalmi életben idézte elő Mohácsot és társadalmi viszály egyengette az utat elnyomóink számára Társadalmi mozgalmak alkották legnagyobb vívmányainkat, hogy egyébről ne szóljunk a 48-as és 67-es törvényüket. Avagy tagadhatja-é valaki, hogy a Széchenyi István kezdeményezte társadalmi és gazdasági reformok érlelték meg A „Zsolna te Vidéke“ Tárczája. Emlékezés. Istenem, hogy múlik az idő! Azaz jobban mondva nem az idő múlik, hanem mi közeledünk gyors léptekkel a sír felé — az örökkévalóság' országába, a hol megszűnik minden fájdalom, minden töprengés: a béke és öröm honol ott. Két éve múlt már annak, hogy két évi kimondhatatlan testi ■— s annál nagyobb lelki Szenvedés után oly szerencsés voltam, hogy kiküldetést' kaptam Olaszországba, részint egészségem helyreállítása, részint tanulmányaim kibővítése végett. Hej, beb sokat szenvedtem életemben, s ki tudja még mennyit fogok szenvedni! 8 az eddigi szenvedések között elmondhatom, hogy volt legalább kárpótlásul egy' boldog évem is, vagy ha nem is boldog hisz boldogság e fők,ön nincs legalább nyugodtabb. De elröpült ez is, csak kedves emlékeit őrzi még szivem, gondolatom pedig folyton foglalkozik az Olaszország kék ege alatt látottakkal. Két éve már, hogy Olaszország nagy részének szépségeit, Rómának bámulatra ragadó nevezetességeit láttam és tanulmányoztam; két éve már, hogy Rómának történelmi hátterű romjai közt jártam s azoknak gyommal és mohával benőtt köveiről, törmelékeiről leolvastam a múltak történetét. Sokszor vissza-vissza- képzelem magamat az örök városba, s képzeletemben újból meg újból bebarangolom annak minden zugát; képzeletemben élvezem azokat az örömöket, a melyeket akkor élveztem, midőn tényleg megfordultam ott. 8 milyen jól esik ez nekem, midőn szomorú vagyok: enyhítő balzsam fájdalmaim csillapí- tására. Legalább képzeletben néni vagyok lekötve ehhez a kis élet- és örömnélküli városhoz. Repülj 'tehát képzeletem mcssze^mcssze s keress magadnak48 gyümölcseit ? Tagadhatja-e, hogy a Deák I  2!«oliiáu, 1899. Akkor áll majd elő az a nagy feladat, melyet most nekünk alulról kell megoldanunk, melynek okvetlenül be kell következnie és a melyet előrelátó államférfiak már régen ajánlottak, hogy felülről kíséreljék meg. Gentz — Ugyan csak megbocsátod barátom, a pénz elvégre ily esetben nem jöhet mint utolsó afféle megvetendő faktor számításba? — De igenis, őszinte szerelemnél nemcsak, hogy nem szabad, de nem . is képez kérdést. Mert képzeld csak el magadnak, ha te egy szép tavaszi volt az első, ki 1806- ban az osztrák császárság felállítása és szer- vezésekor Budapestet ajánlotta központnak és a magyar nemzetet jelölte meg, mint az eayetlen megbízható államfentartó elemet. Ugyanezt tette Bismarck Ottó herczeg, 1863-ban, Rechberg osztrák miniszter akkor azt felelte Bismarcknak, hogy: „Németország közvéleménye meg fogja bírálni az ily nyilatkozatokat és az események ítélni fognak azok felett, — ha ezek ugyan létre- jönnek.“ Igaza volt. A német közvélemény elbírálta az ügyet, midőn a porosz királyt német császárrá választotta, az események pedig ítéltek azóta: a mi javunkra. Befejeztük állami életünk első ezer évét, előttünk a beláthatlan jövő. Kezdjük meg ott. hol elődeink a letűnt ezredév elején: szervezzük nemzeti egységünket, tegyük azt szilárddá, mint tevék ők. Ez képesítette őket arra, hogy azon a helyen alapítsanak maradandó hazát és független nemzeti államot, melyen előttük már sokkal hatalmasabb népek kísérelték meg ugyanazt, de ösz- szetartás hiányában elbuktak s eltűntek az idők homályába. Ismét itt a nemzeti föladat, melynél szebbet, melynél magasztosabbat képzelni sem lehet. Készítsük el számára a talajai azon a módon, mint azt elődeink mindig tették, mint azt hagyományos, faji jellegünk magával hozza, készítsük elő a nemzeti politika nagy diadala napját: dalmi úton. . és komolyan, hogy még ellenségeink sem vethessék szemünkre az állam- és nemzet- gyilkosság tendencziáját, mint azt oly élesen és való igazsággal tette Széchenyi egykori elnyomónk, Bach Sándorral, a nbam- kádok miniszterével“ szemben. Borravaló. Hát erről is lehet Írni ? — Lehet bizony, még pedig ahogy tetszik; akár tágabb, akár szőkébb értelemben. Unalmasnak látszik a théma, ámbár szomorúan való és mindenkit ki a nyilvánosságban mozog, nagyon is közelről érdekel. Úgy állunk ezzel a dologgal, hogy a tágabb értelemben vett borravalót, — melyet ma jelemzően baksisnak szoktak nevezni, már elavultnak mond- hatjuk, noha itt-ort még felüti a fejét vagy egy hivatalos helyiségben. Arany János rigója már nem fütyül országszerte; ma már eléggé czivilizúlódtunk arra, hogy a „hivatalos* borravalót átengedjük a balkáni „gyengébb felfogású“ honpolgároknak. Ott még megtörténhetik az olyan, hogy a polgármester úr — pedig királyunk bukaresti látogatása alkalmával beszélték ezt — kizavarta az egyik vállalkozót, ki csak 5.000 frankot mert kérni a kivilágításért. „Hát lehet o várost 25 ezer franknál olcsóbban is kivilágítani?“ szólt méltatlankodva a büszkeségében megsértett úr. Az nap délután az első vállalkozó öcscse jelentkezett és 30 ezer frankban meg is alkudtak szépen. Tempi passati; hál’ Istennek ezen a koron már túl vagyunk, de annál szebben virít nálunk a szűkebb értelemben vett igazi borravaló, mely győzelmes hadvezér gyanánt sarczol meg mindent és mindenkit. Néhány évvel ezelőtt Amerika még teljesen „borravalómentes“ volt Túl a tengeren mindig bi- zonyos elégültséggel; sőt büszkeséggel utaltak arra, hogy náluk nem ismerik ezt a szokást. Ez azonban az utolsó években ott is nagyon megváltozott. Osztogatják ott is már a borravalót csak úgy, mint nálunk és a chicagói világkiállítást okolják, hogy ez vetette el Amerikában a rossz magot Noha még távolról sem jutottak el arra a magaslatra, melyet minálunk, a vén Európában, kivált a művelt fran- cziák és a szemes olaszok értek el, bizonyára még sem fog sokáig tartani, hdgy e tekintetben is túl- gyenek rajtunk. A borravaló minálunk sok esetben — kereseti forrás. Ez különösen egyes vendéglősökre és más । vállalkozókra nézve oly előnyös helyzet, hogy a vál- I lalat ezt a körülményt egyenesen döntőnek tartja ! üzleti kalkulusában. ! A vidéken állandóan tartózkodó emberek még I meglehetős tudatlanságban élnek, de iszonyú való- I ságra ébrednek, ha egy-egy nagyvárosba teszik a I lábukat. A legtöbb utazó, aki a viszonyokat nem ösmeri, arra a különös tapasztalatra jut, hogy pénze sokkal hamarább fogy el, sem mint hitte volna. Ennek egyszerű oka az, hogy az utazás költségvetéséből kifelejtette a borravalót; A vendéglőben borravalót kap a fizető pinezér, az ételhordó, a „borfiú“, a portás, ki a bérkocsist szólítja elő; a kocsis is ezért hajt jobban a színház felé s ha ott félti az ember a pénztár körül való tolongásban a bordái épségét, előáll az „agioteur hordár“, ki nem ritkán a pénztáros kisasszonynyal játszik össze. Nem láttuk ezt csak a minap a „Magyar színház“ botrányos eseténél? A színház ruhatárában tetszésünkre bízzák a borravalót, a mi azt jelenti, hogy csak „smuezig“ ember fizeti a szabályos 10 krajezárt; a látcsövet kölcsönző jegyszedő zárja be ezt a díszes sort, mely azonban százféle alakban ismétlődik. Borravalót kap a közúti kocsi- vezető, a borbélylegény, a kis fiú, ki gyújtóval ki ná! meg az utczán, ha szivarra akarunk gyújtani, • a házmester, a „vicze“, a levélhordó, kivált a „pénzes“, a távirat, vagy vasúti kézbesítő és ki sorolhatná fel mindnyájukat, kik teljes joggal számítanak úri voltunkra. Egy ékes példát hozott fel a minap egy fran- czia lap. Egy derék párisi polgárhoz beállít egy ka- patos ember és borravalót kér azon a czimen, hogy annak a végrehajtónak az írnoka, ki előtte való nap foglalt az illető polgárnál. — Éhez hasonló annak a barátomnak az esete, kit a velonczei templomok ■ egyikében az illető plébános vezetett végig muto- ' roagyarázva a templom kincseit s a búcsú záénál udvarias bajlongással adományt kért: pei po - verí. Váljon, kik lehettek az ô szegényei? Enáyire ugyan még nem jutottunk, de azért , csudalkozva láthatjuk, hogy nap nap után uj meg j borravalók jönek divatba. Ha kezdetben vonakodunk is a megsarczoltatástól, idővel még sem tér- s hetünk ki és a végén konstatálhatjuk, hogy az igy e!lt elvesztegetett összegek jóval meghaladják állami adónkat Hol fog ez végződni? Azt mondják, hogy a túlhajtásban van a visszaélés gyógyító szere, mert oly általános reakeziót fog szülni, hogy magától meg kell szűnnie. Ez igen szép okoskodás, de ki hajlandó bevárni ezt a boldog korszakot? Czélszerűbb. ha társadalmi, vagy szövetkezeti utón iparkodunk ezzel szembe szultáni, igy talán hamarább érünk czélt. Már is történt o tekintetben valami és mint halljuk, ezúttal a praktikus németek járnak elül. Kiszámították ugyanis, hogy Németországban csupán a kereskedelmi utazók, vagy (10 ezren vannak, évente 144 millió márkát költenek vendéglő költségek czi- mén. Ennek az összegnek pedig csaknem a fele bor- ravalókra megy. És ki fizeti? Hát azok a ezégek, a melyek utazókat járatnak üzletök érdekében. Igazán ezek fizetik? Dehogy fizetik; fizeti ezt a vevő közönség, mert csak nem tehető fel, hogy a szállító ezég fel ne számítsa portékája árába — „önköltségeit“. Az ebből u számításból kifolyó következtetés igen egyszerű. „Takarítsuk meg a borravalókat mondják — és 10 százalékkal olcsóbban szállíthatjuk áruinkat“. A megtakarítás módja pedig épen- seggel szembeötlő, A ezégek főnökei már is alkudozásokat folytatnak, hogy szövetkezetté alakuljanak, mely minden nagyobb városban szerződik egy-egy vendéglőssel, ki teljesen lemondhat a borravaló-rend- szerről, Megteheti, mert üzleti forgalmának növeke- dése bőven kárpótolná nagyobb költségeit. Oly vá- rosokban pedig, ahol az ilyen szerződés nem vezetne eredményhez, maga a szövetkezet építene „borra- valómentes“ szállót, mely már a kereskedelmi utazók révén is kifizetné magát. Kívánatos volna, hogy ez az eszme minél előbb valósággá váljék, mert ilyformán egy igen életre való intézményt nyernénk, mely a siker reményével szállana szembe a mai nap nem csak csúf; de egyenesen immorális borravaló-rendszerrel. Ez volna az első kartell, mely nem a vevő közönség kizsákmányolására alakulna meg és idővel egyéb hasznos következményei is lehetnének. OTTHONUNK. Egy ficsur kudarcza. Irta: Bérezi M. Géza. Trencsén vármegyénk egyik városában tele- pedtek le. Hogy honnan költöztek ide, nem lehet tudni, de az több, mint bizonyos, hogy ősei valahol Tarnopol tájékán lakhattak, kik megunván az egyhangú életet, uj hazát mentek keresni (persze nem olyan formán, mint a magyarok) és igy történt aztán, hogy letelepedtek e kis városban. Mindez azonban nem von le semmit tisztelt barátunk jó tulajdonságaiból, ki most már testileg lelkileg magyar, a mint Kurtá-ra magyarosított neve is mutatja. Származását most már csak kissé meghajlott orra sejtteti, no meg az, hogy a szavak utolsó szótagját egy kissé énekelve ejti ki, Szülei kereskedőt akartak belőle nevelni, ter- mészetesen olyan fajtát, mint ők maguk, hogy tudjon csomagolni, mérni, ügyesen a pultra ugorni és természetesen jól számolni; De ő kelme mindig ma- gasabb szárnyalásé dolgokon járatta eszét. így például mulattatták őt a börzemanövérek, a nagyobb koczkázattal járó üzletek. De az anyagi haszon mellett nem feledkezett meg az erkölcsi haszonról sem; beállt tehát a divatlap reprezentánsának. Gavallér volt ő minden tekintetben, különösen, ha valami geseft ütötte fel fejét a háttérben, mert akkor legalább valami jogezime volt a költekezésnek az öreggel szemben, a ki bizony féltette ezt a vagyont, melyet oly hosszú időn át szerzett. A fiatal emberek táborában népszerűtlen alak volt, de annál kedveltebb a hölgyeknél, a kiknek Ő mindig tudott kedveskedni és ha kellett, nem kímélte a pénzt. — Hej barátom, mondja Kissnek én nem tu- dom, hogy mi történt velem, a mióta azzal a szőke Ilonkával beszéltem, úgy érzem, mintha nem volnék többé én magam, egészen ki vagyok cserélve. — Ugyan kérlek, nem is értem, hogy hogy tudnál te szerelmes lenni, olyan geseftezmann, mint te, a ki mindent abból a szempontból bírál, hogy mennyi lehet, vagy nem lehet itt a rebach. Mikor meglátsz valami gazdagabb hölgyet, már azt hiszed, hogy fülig szerelmes vagy belé, pedig a pénze kellene csak. :— Hát barátom ott bizony lehetne vagy ötezer pengőre kilátás! — No lám, nem modtam?  Rezső zsolnai és Holczmann Lajos n.- bittsei ügyvédek. — Vádlottak: báró Kloch Károly, zsolnai vasúti állomási főnök, mint az 189G. nov, 26-iki választás volt elnöke, Hluctil Kajetán, k,-újhelyi, Janecsek Antal, n.- divi- nai, Bednár Arnold, reggelen, a mikor a fák zöldéinek, egy erdőben an- dalognál, mindenütt, a merre csak nézel, az ifjúság, az erő, a boldogság hírnökeit látnád, a reményteljes ezmaragdszinü réteket, melynek az ifjú napsugár oly élénk szint kölcsönöz, hallanád a fülcmilo és még más sok madár szívhez szóló dalát és melletted látnád a szerelmedet, azt a mosolygó angyalt! És midőn igy a boldogságtól eltelve keresnéd a magányt; mit szólnál, ha ekkor elébed kerülne valami hiteleződ ? — Hát mit szólnék? Kiegyeznék vele, ha lehetne ötven perczentre. — No most már látom, hogy csak a kereskedő beszél belőled és hogy máshoz, valami ideáli- sabb dolgokhoz, nincs érzéked. — De hallod-e! Most hogy ezt az idealizmust említetted, támad egy jó ideám és valóban nem volna rossz üzlet, ha sikerülne azt megvalósítani, — Már megint geseft! No beszélj, de megjegyzem, hogy ne nyújtsad nagyon hosszúra azt az üzletet. — Ne félj, olyan hosszúra nem, mint te azt az andalgást. Tudod Árpád barátunkról jutott eszembe, hogy tulajdonképen mennyit költött ő arra az Emmára, mig kegyeibe fogadta. ■— Hát te azt hiszed, hogy nekem egyéb gondom nincs, mint számon tartani, hogy mennyit költ az egyik, vagy a másik ideáljára! — No vegyük csak sorra a dolgokat. Hozománykép kapott azzal a leánynyal tízezer frtot és mondjuk, hogy rá fordította ennek az öt perczent- jét, akkor kilenczezer ötszáz forintja még mindig maradt, a mi bizony nem megvetendő összeg. Ezek szerint' tehát én koczkázhatok 250 frtot. A ki mer, az nyer! Én merek, tehát okvetlenül nyernem kell. । — Te úgy beszélsz, mintha a Wertheim-szek- rényben fekvő értékpapírokról volna szó. Tudud-e, hogy Ilonka szive már másé, még pedig olyané, aki méltó is reá? — Ugyan, ki lehet az? — Halmos Kálmán, a kivel te hiába versenyeznél! — Szeretném én látni azt a legényt, a ki velem felveszi a versenyt. Tudod a pénz dominál ma és ha az van, mindent elérhetünk. Vége köv. német, 10 órakor pedig tót nyelven lesz az ünnepi szertartás. — Végtárgyalás. Egy városunkban, de még inkább vidékén sokat vitatott és immár hosszan elnyúló ügy nyert az utóbbi napokban végre vala- hára döntést, ha nem is még végleges formában, mert az elitéltek felebbezése folytán a felsőbb bíróságok még hozzá fognak szólni. A második várnai képviselőválasztás Ügye ez, melylyel foglalkozott már számtalan újság, még több jámbor és szenvedélyes honpolgár, közigazgatás, parlament, pártkörök és végre a trencséni kir. törvényszék. Három napot vett igénybe — f. hó 21—23-ig a 10 vádlott és 45 tanú kihallgatása. A törvényszék Borsiczkij Géza, táblai biró, mint elnök, Szilrnyeghy Mihály és Pó- lyik Imre szavazó birák, Janovszky Lajos és Dohnányi Lajos jegyzőkből alakult meg. Közvádlő Bran- disz Pál kir. ügyész; védők Stern  1898. 97 Zaolxia. és 'V'id.élEe. Zsolnán. 1899.  Zsolna, III. évfolyam. ________________ 14. szám. 1899 április * Resurrexit! Felhangzott a „Resurrexit,•• megszólaltak a esengetyük és a mélabús Imrangszó mindent betöltő bugása, között megindultak körútjukra a hívők ezrei. Élt, hogy alkosson: meg kellett halnia, mert meg akarta váltani az embert és feltámadott, hogy évezredekre szóló alapot adjon az eszmének, a mely összehozta a koldust és királyt, ellenséget, barátot; tönkretette az individuális elkülönzést. Soha a szeretet magasztosai)!) apotheo- zisát nem ismerte az emberiség. Soha mester nem volt, a ki mélyrehatóbb érvekkel bizonyította tanainak alaposságát. Hisz’ nem csak hirdette a felebaráti szeretet mindent átalakító elvét, hanem megpecsételte azt a legkézzelfoghatóbb tettel: egy emberi élet gyötrclmes feláldozásával. Ez volt az uj korszak derült világának első sugara. Oly csoda, a melynek láttára, méltán remegett meg a föld és a felpattanó Sziklasirok dohos mélyéből jogosan léptek, elő. a. holtak — bámulni a csodát. Akkor, a midőn a népek milliói baromi fájdalmak és jajgatások között hordozták a rabszolga igáját; a mikor a tisztátlanságba eséssel egyértelmű volt a földhöz tapadt pária puszta érintése; a kiváltságos elem az undor érzetével fordult el nyomorban sinylő embertársától, — eljött a mester, a ki nem gazdag, nem a kiváltságos, hanem a pária felé nyújtotta ölelő karjait és kárpótlásul a századokon át elszenvedett gyötrelmekért fülébe suttogta az égi szózatot; Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. ZSOLNA ÉS VIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ' Helelős szerkesztő: Dr, MAYER GYÖRGY kihez u hip szellemi részét illető közlemények ezimzendők. Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó honi nz előfizetések, hirdetések, rekhuiiácziók és pénzküldeniények intézendők. Hirdetési dijak: itgv 3-szer hasábzott petit sor 5 kr. M B C. .1 E 1. E X 1 K : MINDEN VASÁRNAP. h'iüintfol-Hf m’iH -én a Kisfaludi társaság ülésén. Oly bájos e költői apró- ság, hogy szolgálatot vélünk tenni t olvasóinknak, hu ide iktatjuk: Tavasz van. márezins van S oda ki hull a hó. Hull idegen világba. Mely nem neki való. S im. akin más időkben Hajdú Géza, kir. it. tábl. bíró. Ragyogna száz sugár: Most lesz belőle sár! Elnézem ablakomból S szánom szegény havat S szivem mélyén valami Hús sejtelem fakad. Az ember is korával Ha nem bele való, Ügy járhat, mint a hó! Igaz, mélységesen igaz a költő szava s a természet is. mintha sietni akart volna jóvá tenni tévedését, eltüntette a fehér vendéget, sőt túlságos jóakaratában .zöld“ csütörtök délutánján valódi nyárba illő zivatarral és záporral tisztelt meg bennünket, ami azonban legkevésbbé sem akadályozta meg, hogy másnap reggelre kelve újból hóra ne ébredjünk. — Sok extravaganczia, adja Isten, hogy szegény gazdáink meg ne sirassák az idei esztendő szeszélyeit — Minisztereink a F. M. K- É-nek. Tudvalevő, hogy a F. M. K, E. meleghangú feliratokban üdvözölte Széli Kálmán miniszterelnököt hivatalba lépésekor és TF/ussícs Gyula kultuszminisztert ebben való megmaradáskor. Most, mint Írják, a miniszterek Thuníezj/ Vilmos főispánhoz, illetve Janit« Imre orsz. képviselőhöz, mint a F. M. K. E. elnökeihez intézett meleg hangú levélben köszönték meg az egyesület rokonszenvét. Elismeréssel nyilatkoznak az egyesület tág körű és áldásos működéséről, melyet a magyarság létérdekeiért folytat és közreműködés síikről biztosítják a jövőben is. — Ismerve minisz- szónál és komoly tett fogja követni. — Tragikus eset. Valóban mélyen megrendítő Hadránszki/ János báró gyászos halála, melyről a fővárosi lapok a napokban emlékeztek meg. A báró családjával a minapi hideg napok alatt utazott Budapestre s ez alkalommal úgy ő, mint neje, de a gyermekek is meghűltek. Az orvosok kanvarót állapítottak meg a gyermekeknél, kik anyjukkal egvütt a család üllői-uti házának emeletén feküdtek, míg a báró a leghevesebb lázban a földszinten feküdt betegen. Egy heves köhögési rohamában agyszélhűdés érte •’>» márezins 27-én hirtelen elhúnyt Családja előtt titkolják a borzasztó szerencsétlenséget és a 29-én végbement temetés alkalmával a legnagyobb csendben, szinte lopva vitték ki s kisérték el a bárót a boldogult főispánja volt, óriási, kínos szenzácziót, dl' móg mélyebb részvétet keltett, mint lüvulezünk Írja, a borzasztó szerencsétlenség. mulv az általánosan tisztelt családot érte. Halálozás. Márcz. 2G-án hányt cl Nitgy- tekintélyes polgára. Treszkony György életévében, kiben Ireszkony János szentesi gymna^iumi tanár edes atyját g,'á9znlja. “ Honvédszobor-emlék Solmeczbányán- Mint értesülünk, ^ehneczbánya- város lelkes közönsége egy muuu mentális honvédszobor felállításátvette tervbe a szabadsúgharcz hőseinek emlékére. A gyűjtések ez irányban már nagyban folynak, az ügyet ocsovai Ocsovszky J'ibnosné, Solmoczbánya volt polgármesterének özvegye vette kezébe több dicső honleány vezetésével. — Midőn e hirt közreadjuk, pártolólag foglalunk állást a nemes eszme mellett. Ki lelkesül a hazaszeretetnek e magasztos megnyilatkozásán, járuljon hozzá fillérjeivel. Az adományok ocsovai Ocsovszky Vilmosáé úrnő, vagy ■ a városi pénztár esímére Selmeezbanyára küldendők. Az adománvokat hirlapilag nyugtázzák. — Akegyelet egy ünnepe. Igazán jól esik a mai materialisztikus világban, ha a hála és hií ragaszkodás egv- ogy sugarával találkozunk. Lrro kosztét annak a Ilire, hogy Sipo«« Antal ápr. Jió 8-án ün- ünnepli budapesti zeneakadémiájának 2o eves fonnál? lását. E czélból összes tanítványai a Royal teremben nagy zenészeti ünnepélyt rendeznek, melyet közva- csora és táncz követ. rendező bizottság elnökei üunkl Norbert, Sehunda V. József és Ihók Endre. A meghívókat, melyek a díszhangversenyre belepti- jegyül szolgálnak, a napokban küldik szót, kerve az esetleg meg nem hivott résztvenni óhajtókat, hogy az említett bizottságnál jelentkezzenek. — Gyászeset. Márcz. 29-én temették N.-Bittsón impozánsan megnyilatkozó vészvót Jmellett a Vág- Beszterczén 57 éves korában elhajt Keblussek Miklós aljárásbirót, A gyászmenetet képező nején, 3 fián s más rokonain kívül a vág-beszterczei és n.-bittsei hivatalnoki kar, valamint minden intelligensebb polgár és asszony felekezeti különbség nélkül. Saját házában dr. Teszelszky esperes-plébános által két káplán segédletével beszenteltetvón, az Isten házától vett még búcsút örökre, hogy az újonnan épült sírboltban várja feltámadását. — Táncztanitás. A városunkban jó hírnévnek örvendő balletmester és táneztanitó, Kovács Tivadar, ki jelenleg Nyitrán tartózkodik, husvét után ismét Zsolnára jő. hogy itt egy ti heti tanfolyamot nyisson; Ezúttal, mint értesülünk, kivált a franczia újabb tánezok tanítását tűzte ki czéljáui, mi mulatni vágyó fiatalságunknak bizonyára igen kedves szórakozást fog. nyújtani. — Öngyilkosság. Mint N.-Bittséről értesítenek, ott márezius 28-án feltűnést keltő öngyilkosság történt. Schuszteck Mór, bittsei születésű, de Bécs- ben lakó kereskedő az a szerencsétlen, ki rokonait látogatva néhány napot töltött Zsolnán és N.-Bitt- sén, hol vig társaságból visszatérve eddig teljesen ismeretlen okból főbelőtte magát. Neje és egyetlen fia gyászolja. — Szenzácziós regény közlését kezdte meg húsvéti számában a „Fővárosi Lapok,“ ez a tartalmas, legszebben kiállított kiváló hetilapunk. Sienkie wicz Henriknek, a gyorsan nagy népszerűségre szert tett kiváló lengyel származású Írónak „Quo vadíš“ (Hová mégy) czimü regénye ez, Erényi Nándor, a „Fővárosi Lapok“ segédszerkesztőjének, pompás fordításában. A „Quo vadis“-t mindjárt eredetiben való megjelenése alkalmával lefordították olasz és franczia nyelvre és mindenütt óriási feltűnést keltett ez a római tárgyú szenzácziós regény. Nero kora adja meg a miileujét annak a szépséges szerelmes históriának, a melyet Sienkiewicz mesteri tolla oly poéti- kusan ir meg. A kitűnő regény a „Fővárosi La- pok“-ban jelenik meg először magyar nyelven és bizonyára széles körben fog méltó feltűnést kelteni. A „Fővárosi Lapok“-at. mint legjobban szerkesztett, legkiválóbb folyóiratunkat melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Előfizetési ára egy évre 12 frt. félévre G frt. Szerkesztőség: Budapest, V., Hold-uteza 15 sz., Kiadóhivatal: Budapest, V., Dorottya- utcza 10. Sí Árverési hirdetmény. 1600 A zwhmi kir. jiirúsbirôsúg mint telekkönyvi hatómig részűről k«zliirrű tetetik, hogy Dr. Schauer Gyula h. ügyvéd által képviselt a cs. kir. általános szabadalmazott osotrák föld- hitelintézett végrehojtatának — Kalmár Ernő illetve jogutódja Kovics Kraica Erzsébet liethavc.i lakos v grehajtást szenvedettek elleni 434 frt 05 kr. toké enuek 1896, évi július hó I-tűi járó 6% kamatai, 600 frt tó'ke ennek 1897, évi január 1-tűl járó 6 "/„ kamata, 600 frt töke ennek 1897. évi július i,tői járó 6 !!/„ kamata, 287 frt 50 kr. tőke ennek 1896, évi július 1-től jái 6 6 >J/0 kamata, 287 frt 50 kr, tőke ennek 1867. évi január l-től járó 6 9/0 kamata, 287 frt 50 kr. és ennek 1897, évi július 1-tűl járó 6 kamata 68 frt 20 kr. megállapított, valamint 19 írt 15 kr, előbb és jelenleg 17 írtban meghatározott költségek mely összegű követelés 1500 frt részfizetése foiytán meg- feleló'leg esőken*, továbbá a inog felniéi Illendő költségek erejéig a trencséni kir, törvényszék termetéhez tartozó Liethava község 1. sz. tjkvben Kovies Kraies Erzsébet mint Kalmár Krnfi jogutódja nevre felvet A -J-- 5--122. ssz, nemesi birtokra és az ahhoz tartozó 1 sz. házra és melléképületekre 9731 frt becsértékben a bírói árverés elrendeltetik, s megtartására batáridőin I899> évi april hó 6-ik napjának d. e, 10 órája ezen tkkvi hatóság hivatalos helyiségében kitüzetett azzal, hogy ezen határnapon az ingatlanok becsáron alul is eladatni fognak. — Kikiáltási ár a beesár. — Az árverés megkezdése előtt a venni szándékozók kivéve a cs. kir. szab, általános osztrák hitelintézet a kikiáltási ár 10 %-át bánatpénzül letenni tartoznak és pedig készpénzben, állampapírokban vagy a cs. kir. szab, általános osztrák földhitelintézet zálogleveleiben. Kelt Zsolnán a kir. járásbíróság mint tkkvi hatóságnál 1898, évi Deczember hó 21. napján.  Optik gründlichst erlernt habe u. dadurch in der Lage bin Augengläser jeder Art genau nach i.em Recept eines Augenarztes sofort zu liefern. Auch ohne solches vermag ich die nothwendige Nummer für ein schwaches Auge festzustellen u. bleiben jederm EIsÖ CS. és kir. osztrák-magyar kizárólag szab. Föherezegi és herczegi uradalmak, cs. és kir. katonai Intézöségek, vasutak, lparl, bánya- v és gyári társulatok, építési vállalatok, épitőmestcrek,úgyszinténgyárlésingatlantulai- omiokzat-testek-gyar donosok szállítója. KRON^TFINFR IrÁRRI V E homlokzat-festékek, melyek in észben feloldhatók, száraz állapotban, poralakban ós 4 __ Hr v _ - különböző mintában kilónkint 16 krtúl felfelé szál ittarnak és a mi a festék szürtisztaságát -Bécs, HL, Hauptstrasse 120. sz. (saját házában.) illeti, azonos az olajfestékkel. ___________2-15 Míntakártya, úgyszintén nasználatí utasítás kívánatra Ingyen és bementve küldetik. Mn-riaw. — . - - ____________________________________ Ich beehre mich - zur gefall. Kenntniss zu bringen, dass ich, um einem sich schon lange fühlbahr gemachten .Mangel eines OpHkers am hiesigen Platze abzuhelfen, die  Iszonyú súlyos békó gyanánt nehezedik ez a kötött birtok egész közgazdaságunkra.l’.s ezt niég súlyosabba tette legfelsőbb bíróságunk egyik vagy két ev előtt hozott döntvénye. mely kimondotta, hogy a holtkézi törvények már nincsenek érvényben, tehát az egyház szabadon szerezhet újabb birto- , kokat. Az egyházi birtok szaporodott is ez | idő óta ma közel jár már a három millió ; holdhoz. Ezt megérzi kivált hazánk dnnán- | túli része. Iád a hitbizományok területe is I a legnagyobb: rémülve tapasztalják statisz- I tiknsaink. hogy ott a magyar faj szaporodása már az amúgy is csekély országos át- lagon is jóval alul marad és óriási mértékben terjed e gazdag vidékén a kivándorlás. Más vidékeken, kivált a Felföldön, pusztul a kisbirtok. A parasztbirtok pedig a család szaporodtával roppantul felaprózódik. Nyolczadtelkes gazda már mifelénk kevés van, a munkás kéz nem tálul foglalkozást odahaza, a család nem élhet meg öröklött birtokán. A parasztgazdából mezei munkás lesz, de mint ilyen sem talál foglalkozást és boldog. ha elszegődhetik az alföldi nagybirtokra vagv akár szomszéd országba is munkásnak. Ebből azután uj baj lesz. A fieiiszülott zsellér és munkás szenved az idegen befolyása alatt, megellietese ketse- ge-se válik. KésZ tellát a kettő között az összetűzés, melyet lehet ugyan erőszakosan elfojtani, de az elégedetlenség megmarad. Ez kergeti a magyar munkást a népbolon- ditók körmeibe és ennek a szomorú következményeit már eléggé ismerjük. Ezen a súlyos bajon segíteni kell, mert itt a magyar faj van veszélyben, ez teszi a kérdést akuttá és általános érdekűvé. Nagy baj, nehéz kérdés, de meg kell oldani, mert minél hosszabbra nVlljtjllk. .- innál Veszedelmesebbé le-z. — Lgy? Dehogy! Lizitől kérdeztem, a ki ott leskelődőtt az ajtón. Pistának úgy rémlett, mintha egy hamis főt látott volna az ajtó mögül előbukkanni, majd azután, mintha valaki a szomszéd szobából nevetve kiszaladt volna. — Hogy, hogy maga most I) órakor jön? A megoldás oak egv lehet: fel kell j szabadit a n i a k ö t ü t t b i r t o k o t. Ha nem is egyszerre és nem is mindenütt, de részben okvetlenül és első sorban ott. hol az agrár-szoczializmns a legfenyegetőbb. Földéh esnek mondják sokan a magyar parasztot és igazuk van. Nem tanult egyebet, min tud mást, csak a föld. I az ősanya emlőm tud megélni. Bűne ez Li- I lan ? Mi nálunk sokan ennek szeretnék mi- I természet törvénye ellen. Sok betegség egyszerűen csak evésben, ivásban való mértéktolenség következ- ménye. Sokkal több ember hal meg bőség követ- keztében, mint szükség miatt. A legkártékonyabb hatást gyakorolja a finom konyha, annak leleményességei a megválogatott asztali örömökben, amelyek az evés czéljának testünket egyszerű szerek takarékos és mérsékelt alkalmazása által kellő tápanyagot szolgáltatni, meg nem felelnek, sőt inkább ingerük érzékeinket és idegeinket a mértéktelonségre és a hasonló rossz hatással járó alkoholtartalmú italok élvezetére serkentenek, amely utóbbiak iránti szeretetünk teljesen ferde Ízlést idéz elő bennünk. Az. ivásra való étvágyunk majdnem kizárólag megkívánja a fűszerezett húsételeket. Az a tápanyag, a mi az egészséges, romlatlan Ízlésű embernek gyakran legtöbb örömöt nyújt, a moly után a gyermek is sovárogvu nyújtja kezét; a ezukortartalmú gyümölcs, mindennemű édes étel az iszákos emberre nézve kárbavuszetL Azt pedig, hogy ferde táplálkozást követő emberek hiányos és hibás vérvegyűlék- kel bírnak, csak természetes és könnyen felfogható dolog. Az okok és okozatok szakadatlan lánczolata által tehát az iszákos ember teste és szelleme a legkárosabb hatásoknak és legnagyobb pusztításoknak martalékává lesz. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az egyszerű étkezés, mindannak mellőzése, ami étel és ital alakjában ingerlő hatást gyakorol reánk, a legjobban megfelel evés- ivás tekintetében életszükségletünknek. Ha az elmondottakban azt a kérdést vitattuk: mit együnk, úgy az sem lehet közönyös egészségünkre: hogyan együnk ? E részben az evés művészete feltételezi a jó meglógás művészetét. Jó, egészséges fogak képezik az utóbbi művészet alapföltó- telét. Kell, hogy az ételeket, lassan megrágjuk, hogy azok kellően felapritva az emésztés szerveit kevésbbé terheljék ezzel a munkával. Még a könnyen emészthető tej is, nehezen emészthető táplálékká válik, hu egyszerre nagy meny- nyiségben öntjük belénk. A legkárosabb szokások egyike fogainkra és emésztő szerveinkre az ételeknek félforró állapotban való élvezete. A fogorvosok legjobban tudják, hogy a rossz fogak első sorban annak a szokásnak tulajonithatók, hogy forró vagy nagyon hideg ételeket vagy italokat élvezünk gyors egymásutánban. Vegyünk egyszer egy hőmérőt és tegyük azt a leveses tálba. Leggyakrabban a hőfok 70° Celsius lesz, tehát sokkal több, mint vérünk melegsége. Vájjon volna-e valakinek kedve 70° meleg fürdőt használni? Alig hiszszük: ellenben szájpadlásunk és gyomrunkról igenis feltételezzük, hogy az az ilyen magas hőfokot kibírja. Tudvalevő dolog, hogy az úgynevezett gömbölyű gyomordaganat leggyakrabban a szakácsnők k<“»zt fordul elő és jogosan hozzák összeköttetésbe ezt a veszedelmes bajt az ételek mvgkóstolásával. Az evés művészete, mint egészségünk egyik főkelléke természetesen annak a kérdésnek helyes megfejtését is magában foglalja, hogy mikor együnk? Habár az ember természete, a maga hajlékonyságú- -- Hol? —• Ott lent abban a kávémérésben, ott balra ! ■ Alma!" — De megyek, hí a nagysága! Avval ez is elszalad. „Ott balra, abban a kávémérésben. De melyikben ? Hisz több is van az Arany-János utczábau.“ De nem gondolkozott sokat, hanem vette felöltőjét es lesietett, mert a sok tracs közben már elmúlt felkilenez is. Lemegy az Arany-János utczába s korül néz. melyik van legközelebb? Közelibe egy sincs, azért hát megy a Duna felé, mig valamelyik oldalon kávémérést nem talál. Bemegy az elsőbe s mivel barátját nem látja, kérdi: — Kérem szépen nem volt itt most egy szőke fiatal ember ? — Milyen kérem? — Magas, kis bajusza van. . . . A kávés elgondolkozik. — Kékszemű ? — Nem emlékszem, igazán nem láttam. — Azt mondta hogy itt fog várni félkilenezkor. A kávés előkapja líráját: Hiszen még egy perczczel múlt. — Oh kérem, az rosszul jár! s azzal mutatja a magáért, melyen már s perczczel múlt fél kilem z. — Talán az Uraságodé siet egy kicsit? — Oh kérem, a Brauswetter órájában meg lehet bízni. ” — De még mindig jöhet; Talán megvárja (! raságod ? — Nem, nem! . . . Bocsánatot kérek Alás'szolgája! Pista nyugtalan volt. _'| alán a másik oldalit gondolta Anna?" Avval benyit oda is. Hasonló eredménytelenség. Már Mit csináljon? Csak nem járja végig az összes kávéméréseket? Vagy talán elkésett Lajos ? Vagy már fent is várja az irodában. . . . Ah az a Lizi . . . Milyen kedves volt ma reggel . . . Hanem ez a Lajos! Hogy is gondolt olyat? Kávémérésben vár! Hát nem tudna most is egyenesen feljönni az irodába? — De talán már a doktor is felkelt. Sietni kell. — Még egyszer körülnéz az utczán, nem jön- e valahol, aztán felsiet. Éppen mikor benyit, megjelenik a lakás felől a doktor, — Hát maga mit keres itt? Pista megütközik a doktor kérdésén. — Talán nem ismert meg doktor úr! — Magát? Miért kérdi? — Hogy kérdezni tetszett, mit keresek itt?  OTTHONUNK. — Nem is akarok lemerülni, mert megfúlnék a vizárodntban. — Fáj, hogy kissé durván bánsz lelki szüle- ményemmel, de ne félj, majd ha elismert költő leszek, meghallod híremet. Most Schillert, Shakes- pearet fogom tanulmányozni, hogy tragédiát is produkálhassak, de dicsőségem és barátságom napjából egy sugár sem fog rád hullani. Isten veled örökre „grober Magyár!“ Lett is aztán Móricz költő, de pénzköltő. Ta- nulmányozta is Schillert — a pohárban. Forgatta is a királyokkal, hősökkel, női ideálokkal tele 32 darabot, de nem a Shakespearéit, hanem a kártya- csomóét, melylyel annyian, még papok is. a bibliát profanálják. Csinált is egy tragédiát, de le nem irta. llát legalább az utolsó felvonást leirom én. (A vendégfogadó szobácskája változatlan, csak Móricz kedélye változott. Idegesen fel s alá jár, töpreng és monologizál): Móricz tragédiája. Ezelőtt 20 évvel egy iskolába jártam vele. Onnan ismerem. Azóta csak egyszer találkoztam vele Budapesten, hol egy kiváló szellemű és jótékony úrnő azzal fogadta, hogy: „Unkraut gedeiht gut!“ A hang, melynek szárnyán e megjegyzés a nagyasszony ajkáról tova rebbent, megsejteté. hogy nem épen a kissé hirtelen felnyurgult, termetre, hanem n „társadalmi gyom“-ra vonatkozott. E mali- cziózus megjegyzés mai napig oda tapadt emlékéhez. Egyszer összekülönböztünk s ez távol tartott minket egymástól. Egy napon ugyanis beállít hozzám egy vastag iskolai füzettel, tele Írva versfélékkel s elkezdi olvasni. Hullott a foga közül a szó, mint a felhőkből a hideg őszi eső. Szent Isten, mikor lesz ennek vége — gondoláin — de hogy miről szólt a „költői elbeszélés“ azt ma nem tudom, mivel akkor sem tudtam. Jó darabig hallgattam jámbor megadással, végre kitört belőlem a kamasz ifjúi intole- renczia heve: — Ugyan kérlek, hagyj már fel e szellemi kotyvalék eregetésével, mert émelyeg tőle a lelkem s fülem is hangos zúgással protestál az ellen, hogy édes hazám széphangzású nyelvét igy eltorzítva hangoztasd. — Azt hittem, hogy érdekel, hogy értesz valamit, de csalódtam. — Már annyit értek, hogy kérdhetem: cse- lekmény. rythmus, rím, hol késtek az éji kőmáliban? t ö- talán csak a népies, hangsúlyos verse- , erteil, ám az én müvem a klasszikus nehéz fór- uu\kbn van öntve. No ükkor sok itiunkont vnn szíik>rg2-en jelentkez- Zsolna és "Vidélce. tek, ezekből tényleges szolgálatra 140 vált be, kórházi szolgálatra 14, tehát visszahelyeztek 308-at, de ezek közül is csak igen keveset mint általában alkalmatlant. Mint halljuk, a sorozó bizottság ez idén meglehetős szigorral járt el, igy például u zsolnai intelligens fiatalokat csaknem ogytől-egyig besorozták, mi tahin egyes szülőre nem a legkellemesebb hatással volt, de annál inkább emeli ifjúságunk önérzetét és becsületét -- a hölgyek előtt. — Pénztárlopás Ruttkán. Világos nappal történt, az ember hajlandó volna azt mondani, hogy a károsult szeme láttára, ha a szomorú valóság ellenkezőt nem bizonyítana. Mint rendesen, úgy már- ezius végével is tekintélyes pénzösszeg érkezett a kassa-oderborgi vasút igazgatóságától Petriesek rutt- kai állomási főnökhöz a szükséges fizetések eszközlésére. Az állomási főnök gyanútlanul helyezte el a pénzt a nem rég kapott uj vasszokrénybe, de mikor kellett, rémülve vette észre, hogy az egész papírpénz, 25 ezer forint, eltűnt. A pénzszokrényen semmi külső erőszak jele sem látszott, innen a gyanú, hogy vagy álknlesesal, vagy, mi valószínűbb, az eredeti kulcsok ellopott másodpéldányaival követte el a lopást — valami beavatott ember. — Petricsek, kit több évi zsolnai hivataloskodásábó) itt is jól ismernek, maga a megtestesült becsületesség, most egy körmönfont gazember áldozata, annál inkább, mert a nyomban megindított vizsgálat több terhelő momentum da- ezára, mely más személyekre irányul, eddig semmiféle pozitív eredményt nem adott. — Esküvők. Xeubeiyer Miksa trencsén-makói kereskedő f. hó 11-én tartja esküvőjét Kohn József hrabovai kereskedő nevelt leányával Stern Róza kisasszonynyal Nagy Bittsén. — Ugyancsak a hittsei izr. templomban esküszik örök hűséget Xoeiik Ferencz bliniki fakereskedő folyó hó 11-én IFťôiťf Simon rudinszkai földbirtokos leányának Anna kisasszonynak. — Fillér estély. Az idei rövid farsang és az egymást érő vigasságok között háttérbe szorultak a tavaly oly nagy kedveltségiül örvendő fillér estélyek. Most, a böjt és az ünnepek leteltével ismét felelevenítették és ezúttal — április 8-át értjük — búcsú estélylyel is kötötték össze. A zsolnai dal- és zeneegyesület ugyanis a húsvéti ünnepek után beszüntette rendes összejöveteleit és mielőtt a hosszú nyári szünetet megkezdette volna, ez este még egy kedélyes búcsú estélyt kívánt rendezni — a szerencsés viszontlátásig. Az estély jól sikerült, a hangulat kedélyes és víg volt végestöl-végig. — A Vágba fúlt. Egy Gyuris* nevű szegény katona fiúról szól a hir, ki az elmúlt ünnepeket Rovnén rokonai körében töltötte s f. hó 4-én, szabadsága leteltével, Pozsonyban állomásozó ezredéhez akart bevonulni. Este felé ért Nagy-Bittsére s itt a komp felé tartott, mely mint rendesen távolabb a parttól feküdt. Rálépett a keskeny lóczára, hogy elérhesse a kompot, de elcsúszott a nedves deszkán és elnyelték a Vág megáradt hullámai. Holttestét másnap Kis-Bittsén fogták ki a vízből és átadták korai sírjának. Szegény ember, egy áldozattal több, mely égbe kiált a bittsei állandó Ilid örökké vajúdó kérdésének megvalósításáért. — Mezőgazdasági országos kiállítás Sze- geden. A magyar gazdasági egyesületek országos szövetsége elhatározta, hogy f. évi szeptember hó 3-tól 10- ig az Alföld szép központjában, Szeyeden mezőgazdasági országos kiállítást rendez. Nem tartjuk szükségesnek, hogy a mi intelligens gazdaközönségünk előtt az ily kiállítások fontosságát bízóáprilis hó 9. nyitsuk. Csak arm kívánunk utalni, hogy mily áldásossá vélhetik ez ti mostani kiállítás, ha tekintetbe veszszük azt. hogy a fentebb emlitott szövetség ez eszmét álhuidósitnni uktirja, t. i. időről-időre más és más helyim újabb orsz. kiállisásokat. rendez és ezzel a külföld figyelmét folytonosan ide tereli és gazdáink javára állandósitja-. — Terünk nem engedi, hogy most a kiállítás részleteivel foglalkozzunk, ezt azonban mihamar pótolni fogjuk. Elégnek véljük, ha a főcsoportokat és az ezekre szóló beje- lentési határidőket említjük fel, mert ez lesz az irányadó szempont a tág részvételre nézve, melyre joggal számítanak, hiszen nem csak országos érdek ez, hanem minden egyes gazda és a nagy fogyasztó közönségnek is eminens fontosságú érdeke fűződik hozzá. A csoportok a következők: 1. Elő állatok és állati termékek (bejei, határidő 1 «99. június 1.) 2. Földmivelési és növényi termékek (b; h; jún. 1.) 3. Szőlőmivelés, borászat, kertészet (b. h, az első kettőre jún. 1., gyümölcs és kertészeti: termékeknél aug. 1.) 4. Gépek és eszközök (b. 11. május 1.) ü. (i. Házi és mezőgazdasági iparok, erdészet és vadászat (b. h. május 15.) — A kiállításra vonatkozó tudni valók, bejelentési ivek és egyéb nyomtatványok beszerezhetők a kiállítási irodától (Budapest, IX. Üllői út 25. Köztelek.) — A „Hasznos Tanácsadó" czimmel indult meg husvót vasárnapján egy uj szépirodalmi és ismeretterjesztő havilap. Szerkesztője Gerti Attila, ismert költő és műfordító, munkatársai sorából pedig csak a következő neveket emeljük ki: Szabolcsba Mihály, Ayai Adolf, Heltai Jenő, Benedek Elek, Jakab Ödön, Temérdek. Ehhez nem kell kommentár. Évi előfizetése 2 írt, külön műmelléklet gyanánt adja Benedek Elek -Magyar Népköltés gyöngyei“ ez. mü- nos Tanácsadó“ fizut rá előlizetőiuek egy-ogy forin- -- Petőfi Album. A szabtidsághurcz évfordulója alkalmával nem mulasztjuk el tisztult olvasóink figyelmét újból fellő vili arra a felette érdekes, minden magyar ember zongoráján nélkülözhetetlen kötetre, melyet a Rózsavölgyi és Táisa ezég, hazánk függetlenségi harczának félszázados évfordulójára Peto/i ■ Album czim alatt nagy anyagi áldozattal kiadott. A kötet tudvalevőleg halhatatlan költőnk legszebb verseinek megzenositését. szám szerint 100 dalát tartalmazza; ösmort népdalok mellett megtaláljuk ebben hazánk legjelesebb szerzőinek, Ábrányi Kornél, Erkel Ferencz, Erkel Sándor, Hubay Jenő, Lányi Ernő, Si- monfy Kálmán. Liszt  ZSOLNA ÉS VIDÉKE azonnal meg is feledkezni akart; az európaszerte történt kavarodások folytán az uralkodók mind leszerelni vágyódtak népeiket; a szabadság levegőjét trónjukra nézve ártalmasnak, veszélyesnek hitték, a dynasztia a nagy hatalmi állást, sőt királyságukatsonló törekvések példaképe lett, A mi spe- cziális esetünkben Pozsony városa volna arra hivatva, hogy Felvidékünk közművelődési czentruma legyen. Ezt legalább máig annak szoktuk tekinteni, jóllehet igénytelen felfogásunk szerint elég helytelenül. Pozsony már földrajzi fekvésénél fogva nem központja a Felviknek, belső kultúrája idegen, néniét, végre fejlődése oly nagyvárosias, hogy kedvezőtlen a tudományos elmélyedésre és mint város is oly drága, hogy sok szerényebb elem kiszorul onnan. Nekünk e czélra kisebb és magyar ajkú városra van szükségünk, mely kissé távolabb esik a nagy világforga- lonitól. Ilyen lehet Eger, Gyöngyös, Léva, vagy más alkalmas hely, hol serdülő ifjúságiink megerősödhessek tudományos képzettsége és nemzeti iránya tekintetében. Ezt azonban nem tekintjük feltétlen követelésnek, mert idő folytán Pozsony is azzá fejlődhetik, aminek mi vidéki, nemzeti főhelyünket nézni szeretnők. Közvetlenül érint bennünket miniszterünk ama kijelentése^ hogy a gymnasimnok számát nem tekinti megállapodottnak, leginkább azért, mert territoriális elhelyezkedésük meg nem felel a szükségnek. Hangsúlyozza, hogy ott fog uj középiskolákat állítani, ahol természetes művelődési gócz- pontok vannak és teszi ezt „bármennyire óhajtja is, hogy a szabad pályákon keressék meg ifjaink a megélhetési módot.“ Ha valamely város, úgy Zsolna értheti magára ezt az elvi kijelentést. Oly vá- is féltették, király so csalhatatlan, pláne ha vakok a tanácsosai. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Nemzeti kulturtörekvések. Fölötte érdekes és még tanulságosabb volt az. a nagyszabású beszéd, melyben nemzeti kultúránk legfőbb őre, a vallás és közoktatásügyi miniszter, beszámolt eddig való négy évi munkásságával és a jövőre vonatkozó terveiről is terjedelmes tájékoztatást adott. Nem akarjuk Wlassics Gyula fejtegetéseit egész terjedelmükben követni, mert ezt sem terünk meg nem engedné, sem olvasóink tőreimével vissza nem élhetünk. Ez a szakgBBwisajtó keretébe való. De igenis .ki^cNqUK^belni. a miniszter szavainak azt a részét, mely a mi viszonyainkra vonatkozik, minket közvetlenül érdekel és nem egy megszívlelendő tanácsot tartalmaz, melyet jó lesz kulturügyünk számára hasznosítanunk. Első sorban fontos a miniszter úr ama kijelentése, hogy nem híve a kulturális czentralizácziónak, vagyis főtörekvése oda irányul, hogy egyes vidéki városok valódi művelődési góczpontokká legyenek. Ezek körül a központok körül kell, hogy sorakozzanak a közép- és szakiskolák tervszerűen és arányosan szétosztott tagjai, melyek egy kulturális egységet képviselve működjenek össze a nemzeti művelődés közös munkáján. Ritkán hallottunk ennél szebb és maga a természetadta igazságból folyó tervet. Ön- kéntelenül ötlik eszünkbe Németország példája, melyet a múlt század második felében 23 egymással versenyező egyeteme emelt arra a kulturális magaslatra, hogy a ha- A „Zsolna és Vidéke“ Tárczája. Árpilis ll-én. • A múlt hónapban Ünnepeltük az 1848-ki már- cziusi napok évfordulóját, ma is ugyanazon eszmék ünneplésére, melyeket a tavasz eleje hozott honunkba, gyűltünk össze. Tavasz eleje csak holmi kalendárium! időpont; tényleg az idén is volt még fagy s hó máreziua végével is, — dideregve köszöntött be a kikelet s zimankóé hó-fuvalattal csókolta halálra a törekvő növényzetét s még most sem: mosolyog körülöttünk bizsergő életerőt fakasztva, — igy volt a 48-ki népek tavaszával is. Maguk a nemzetek nem oldhatták meg századéves béklyóikat, melyek elseny- vesztették testüket-lelküket, zord bécsi hideg szél — akkortájban a metsző éjszaki szelek honunkba Bécsből jöttek — megbénította s megmerevítette kezeinket, lábainkat: kellett a király, V. Ferdinand, szentesítése is, csak igy vált a márcziusi ige testté. „Hű magyar nemzetemnek szívemből óhajtom boldogságát, mert abban találom a magamét is. A mit tehát ennek elérésére tőlem kívánt, nem csak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve, ezennel által is adom neked kedves öcsém — István főher- czeg nádort érti — s általad az egész nemzetnek: úgy, mint kinek hűségében leli szivem legfőbb vigasztalását s gazdagságát“ — e rövid, de annál szebb, jelentősebb szavakkal adta V. Ferdinand a 48-ki 31 törvónyczikkclyre a királyi szankcziót. Ne tekintsük azt, hogy ezek csak a pusztában elhangzott szavak voltak, melyekről V. Ferdinand  Nem szabad azt megengednünk, hogy elveszítsük még azt a csekélyke kultnrinte- zetot is, melyet ma már két évszázad jogánál fogva históriai folytonossággal a magunkénak 'vallunk. Pedig ha ki nem egészítjük, el fogjuk veszíteni, mert mai alakjában már belé nem illik a művelődési fejlődés mostani keretébe. Zsolna kulturális érdekeit ki nem eh’uiti valami esetleg itt felállítható ipari szakiskola. Erre is nagy szükségé vau, de jaj neki, ha ez lesz egyedüli kulturiiitézcte. Ennek oka pedig egyszerűen az. hogy, ha középiskolája nem lesz, minden családos, intelligens köz- és magánliivatalnok menekülni fog innen, mert gyermekeinek erdőkéi fogják erre kényszeritcni. Es a benszülöt- tek ? Vagy lesülyednek mélyen a haladó kor művelődési színvonala alá, vagy egyenként és összesen óriási áldozatok árán fogjak másutt neveltetni gyermekeiket, ha lesz érzékűk a szellemi fejlődés iránt. Oly drága lesz a zsolnai művelődésre törekvő gyermek ne- veltetése. hogy csekélység számba megy mel- lette az az anyagi áldozat, melyet hasznos és szükséges befektetés gyanánt most követelne meg gynmasiumiink kiegészítése. A sok szép virágszál, melyet összeszedtem, Bokrétába kötve, itt van a kezemben >S átlépve küszöbét a szülői háznak, Átadom a csokrot édes jó anyámnak. Mert valljuk meg az igazat, fia most ki akarná egészíteni Zsolna városa egyetlen kulturintézetét. ez csakis anyagi költségét okozna, ezt sem oly nagyot, hogy azt elviselni nem lehetne, mivel odalent megvan a hajlam és készség ez ügy támogatására. A halogatás csak jobban drágítja meg a tervet, mert ha a tantervrevizió után meglesz az uj elhelyezkedés, nehéz és költséges lesz ám a kész tervezeten kívül helyet teremteni az ő részére. De a halogatásnak is van határa. még pedig rövid, mert az uj tervezet csonka intézeteket meg nem tűrhet a nagyszabású konczepczió keretében. A gymnasium kiegészítése, mely az is- kolák további fejlesztését - állami alsó tincs középfokú leány nevelést — tételezi föl, tehát tisztán pénzkérdés, ennek pedig el kell törpülnie a kérdés szellemi oldala mellett. Arról szólani sem akarunk, hogy minő végtelen lelki haszon az, hogy lia gyermekeinket idehaza, a szülők éber felügyelete alatt neveltethetjük, mert a ki ezt be nem látja, azzal úgy is hiába való vitatkoznunk, ha Salamon bölcsesége. vagy Demosthenes tását, be nem teljesedett, Április 11-én az, a mi a nemzetek leikéből forrott elő. csak nálunk lön királyi pecsét s törvénybe iktatás által jogrenddé, hatalmi renddé sűrítve legalább annyira, hogy azok az eszmék a törvényczikkekben mint sírkövek alatt nyugosznak, meit a nagy hagyományok még ma sincsenek az életben teljesen kereszttilvive, esak részben. Csak ti, kedves tanulóim, a jövendő Magyarország, lesztek hivatva, a nemzeti államot a máreziusi s áprilisi szimbólumok értelmében valósággá tenni, azért kívánjuk, hogy a nemzeti érzés lángoló tüze forralja kedélyteket, legyen mindegyik- tek a nemzeti közérzés s méltóság kifejezője s vértezett harczosa. a haza szeretet legyen vértetek. A nemzeti feltámadás még akkor se volt be- fejezve. midőn április 11-én emlékezetes törvényekkel gazdagodtunk meg s remek alkotásaikkal sorakoztunk az alkotmányos modern államok közé: a törvények külső jóváhagyása daczára a nagy s dicső kor buja virágzás- nélkül szűkölködött, csak csira s rügy fakadt; az eszméknek csuk a jövő fog befejezett életet adhatni. Gazdaságban s evvel kapcsolatban kultnrailag. mivelődés tekintetében emelkednünk kell; a nagy- szegénységnek. az országos paupeiiziniis hidrafejét le kell vágnunk; szántanunk, mélyen kell szántanunk. hatni, alkotni, gyarapítani, hogy az egyenlő polgártestvérek szabadon élhessenek. Az ideális motívumok ehhez kapcsolódnak, ehhez fűződnek. így külső s bels í bekében, ily alkotmányos, bölcs király alatt, a gazdasági s kulturális működésre annyira hajló kormány alatt még nem élt hazánk: vajha haladásunk ’ most óriási léptekkel történnék s curtiusi ugrással betölthetnők azt a' hézagot, mely köztünk s fejletteb nyugati szomszédaink közt tátong. Freund Bernát. Modern jótékonyság Az a panasz, hogy a nyomor és szükség ezt a földet lakosainak túlnyomó többségi' részére a kin színhelyévé teszik, ép oly régi, mint maga az. emberiség. Sok nagy és bölcs férfiúnak az a tény, hogy az emberek legnagyobb része évezredek óta nyomorban és szükségben sínylődik, annak tanúságául szolgált, hogy nem létezik felsőbb lény, mely az emberek földi sorsát intézné. Keményebb lelkületű emberek a nagy szükséget Isten legfenségescbb adományául, az emberek legértékesebb birtokául tekintik és magasztalják, mert csak neki, e nagy mesternek és zsarnoknak köszönhetjük, hogy a rabszolga igából megszabadultunk és hogy az emberi ész csodákkal határos dolgokat tudott kitalálni és művelni. Látjuk tehát, hogy van az Ínségnek nemesítő tulajdonsága is, ugyanaz, a mely egyszersmind határt is szab a jótékonyságnak. Az a tulajdonsága, hogy csodálatos módon élesíti az észt s a kiben valami találékonyság leledzik, szükség esetén agyvelejének legrejtettebb zugából előkeresi a mentő gondolatot, a mely — ha jó — nemcsak neki, de gyakran az egész emberiségnek is javára szolgál. Az életfentartásí ösztön arra késztet, hogy a társadalom cselekvő tagjaivá váljunk. Az emberek legnagyobb részénél a szükség az. amely cselekvésre kényszerít. Ha jól, ha rosszul, mindenki élni akar es e czel elcresere sajat módja szerint megteszi szük- ségszerüleg a magáét - - fia egyáltalán tehet valamit. Ha tehetetlen, rá van utalva embertársainak jótékonyságára. Nemcsak a filantrópok, hanem az államférfiaknak is nagy figyelmet kell fordítaniuk a jótékony- fejlesztesSLrü. mert nőni szabiid engedni, hogy a társadalom tehetetlen tagjai megfelelő segítség Inján elvcszszenek. A modern jótékonyság — visszaéléseiről ezúttal nem beszelünk — általában helyes irányt követ. Számos az intézmény, melyet a közjó érdekében életbe léptettek. A kórházak, a montő-egyesülotok, az árvnhiízak, a hajléktalanok, az elaggottak és szegények menhelyei, a népkonyhák, a melegítő szobák, a kiszabadult rabokat segítő egyesület és sok más mind olyan intézmények, molyok nemcsak jótékonyságból, de a közjó érdekében is létesültek. E közintézményok egyike sem adja meg ugyan n mindennapi kenyeret, mert az állami segítségek és a miigánkönyörület is csak egyes — a nagy nyomorhoz arányitvu ritka esetekben segítik elő nz Ínségesek megélhetését. De ez nem is lehetséges. A társadalmi bajok az egész világon növekedőben vannak és a különféle államok meg-megszaporodó gondjait képezik. Egyedül jótékonysággal mind e bajokat orvosolhatóknak nem tarthatjuk, hacsak nem hisz- szűk, hogy a kommunizmus íudva született eszméje valaha megvalósulhassák. A nyomor terjedése mind tökéletesebbé teszi azonban nz emberekben a humanizmus érzetét. Ma a társadalmi intézmények alapját, keli, hogy a huma- nizmus képezze. Erre az általánosan devalvált viszonyok kényszerítőnek, a melyok hangosan sugitsé- get követelnek. A humanizmus ez ága nem tartozik szorosan a jótékonyság körébe. álért itt jogok, az emberi jogok megvédéséről van szik inig a szorosan vett jótékonyság ott. segít, hol nem követelhetnek, legfeljebb kérnek. Az a szándék, hogy embertársainkon segítsünk, mindenkor és minden nemzetnél megvolt, mihelyt az az összesség fentartására szükségesnek mutatkozott. A viszonyok által követelt jótékonyság felette sokoldalú s egészen világosan és félremagyurázhat- hinul korrespondeál a nemzeti sajátosságokkal, mert a helyi és klimatikus viszonyokkal is lényegileg al- kalmazkodik az állami és társadalmi berendezésekhez. Nincs tehát okunk csodálkozni, hogy hazánkban a modern jótékonyság a szegények jogvédelmére is figyelmet fordít. Mert bizony számos tíz az eset, hogy a szegény ember — a ki nem lehet tőrvénytudó s n kinek mégis tiszteletben kell tartania a törvényt -- ösmeret. főleg pedig pénz híján nem járhat a maga igaza után. Mert ha érzi is a szegény ember, hogy megkárosították vagy méltatlanul jártak el vele, ha tudja is, hogy ezért jogorvoslatot lehetne találni, nem tudja a módját és ha véletlenül tudná is, nem foghat költségeket igénylő pörbe. Hiszen csak a beadványokra mennyi bélyeg kell, egészen eltekintve az ügyvédi költségektől. A szegény ember bizony kénytelen eltűrni az igazságtalanságot, mert a törvények által részére biztosított jogoknak érvényt szerezni nem tud és sokan tudva ezt, nem átalkod- nak vele igazságtalanul bánni. Azok közé tartozik tehát a jogvédelmétől ugyan meg nem fosztott, de jogát keresni nem tudó szegénysorsú, a kik rá vannak utalva embertársaik gyámolitására. Mert itt a szükség által felébresztett találékonyság csak rosszra vezethet, hiszen a szegény ember törvényes utón az előadott okoknál fogva nem szerezhet igazának érvényt, miáltal gyakran előadja magát az az eset, hogy a jogát "keresni nem képes szegény ember ön- bíráskodáshoz folyamodik, miért azután keményen meg kell lakolnia — esak azért, mert eredetileg ő rajta követtek el igazságtalanságot. Örömmel kell tehát fogadni a modern jóté- konyságnak amaz, a társadalom köréből kiindult újítását, hogy a szegény emberek jogvédelmére egye- sületeket alakítsanak és kívánatos, hogy ilyen valóban humánus egyesület országszerte -minél több lépjen életbe és minél előbb kezdjék meg áldásos mükö- désöket. (W.) OTTHONUNK. Honvágyam. Oda vonz a szivem, oda vágyik lelkem Folytonosan vissza, a hol növekedtem, — Hol szebben kél a nap, szebben le is áldoz; Folyton visszavágyom a szülői házhoz. Folyton gondolok az -édes szülőföldre, Melyhez szivem-lelkem odanőtt örökre, — Hol illőbb a virág, csengőbb a madárdal, Mely én nekem fölér az egész világgal! Ehren s álmaimban szép mezőin járok, Melyeken, szebbnél-szebb, mosolygó virágok Kínálkoznak nékem, hogy csokorba kötve, Tíízzem hát fel őket zajgó kebelemre.  1700 „ 10 „ 900 „ 5 „ ,, 6 drb pénzlajstromot, biztosítási nyugtákat és egyéb mellékleteket. — Április 11. Zsolnán. A helybeli hatóságok, valamint a kir kath. gymnasium méltó formában ünnepelték meg a 48-as törvények szentesítésének immár országos ünnepséggé vált évfordulóját. A sz. Ferenczreiidiek templomában folyt le az ünnepi istentisztelet, melyet Tvrdy Ede frivakii plébános szolgáltatott az egek Urának. Ott láttuk a helybeli járásbíróság, szolgabiróság és városi elöljáróság képviselőit, a gymn. ifjúságot élén a tanári karral és az ájtatos hívők kis számát. A sz. mise alatt Gáli József gymn. hittanár szép imát mondott „királyért és hazáért“, majd a Hymnus eléneklésével véget ért az isteni tisztelet, melyet a gymnasium rajztermében iskolai ünnepély követett. Ennek fénypontja az igazgató, Bicsovszky Károly ünnepi beszéde, mely úgy históriai, mint nevelési szempontból magvas és minden tekintetben alkalomszerű volt. — A városban itt-ott egy nemzeti lobogó jelezte a nap fontosságát, de mélyebb nyomot nem hagyott, hiszen, mint halljuk, még a róm. kath. népiskolák sem függesztették fel e napra a tanítást. — Április 11. Nagy-Bittsén. Mint ottani levelezőnk Írja, N.-Bittsén is szépen ülték meg e napot az iskolák. A nagy közönség itt is távol maradt. A róm. krth. népikola sikerült ünnepélyt rendezett; az izr. iskola szünetelt. Annál inkább tett ki magáértáprilis hó Udus mosolygással fogadja a csokrot, Nézi kedvteléssel foledvo bút, gondot! A virágzó fákon, ott a kertok alján, A csalogány údes, szivreszóló hangján Vonz közeibe engem, ... de mire megállók A kert kapujánál, — ő már tova szállott! Az édes dalosnak, — a mely megriadva Lépteim zajától szállott távolabbra — Dala njra hangzik, — de a hogy most csattog. . Olyan szemrehányó, olyan fáj'' hangok!! Talán azt kosorgi fájón szóló hangja, Hogy vidáman végig nem is dalolhatja Eyy helyen dalát, a melybe belekezdő S u mely félbeszakadt, a közelgő neszre. Avagy ama fának siirü lombozatja, Melyből elriasztóm, kis fészkét takarja-? Ott van talán a te édes kicsi házad. Melyben kis családod kesereg utánad'? Bizony, bizony az fáj, hogy azt a kis házat. Aranyos kis kertjét s minden boldogságát. Oda kelle hagynom, messze száműzetve, Idegen világba, nyugatról keletre. A hol boldogságtól visszhangozott szivem, Vig dalom zengése, kellő közepében Lett félbeszakasztva; s tudja a jó Isten! Mikor lehet újra oda visszatérnem, Hol a boldogságnak s az örömnek hangja • Annak a kis háznak zeg-zugát átjárva Majd paradicsommá teszi azt én nékem! Oh! csak ezt lehetne mielőbb elérnem!! Miticzky Gyula. ÚJDONSÁGOK. — Főispánunk lemondása. PVíispánank. Szalavszky Gyula v. b. t. t. lemondásának a hírét különösen ellenzéki lapok már egy idő óta ismételve hangoztatják, sőt e lemondás elfogadását is biztosan tudni vélik. E hir mogyeszerte nagy feltűnést kelt és mivel illetékes oldalról még semmiféle czáfolat sem érkezett, egyre határozottabb .alakot ölt. Így tegnap már azt. is beszélték, hogy O nagyniéltósága । el is búcsúzott a közigazgatási bizottság minapi ülésén. Bár értesülésünk szerint ez tévedésen alap- szik, mégis kívánatos volna, hogy a közönség meg- nyugtatására dementálnák a sokféle híreszteléseket. — Ezer korona jutalom. A cs. kir. szab, kassa- oderbergi vasút igazgatósága ezer korona, azaz 500 írt jutalomban részesíti azt, ki a ruttkai állomási pénztárból folyó év már- czius hó 30 és 31-ike között ellopott 25.000 irtot tartalmazó csomag nyomára vezet. A pénz és a mellékletek világos, sárgás barna erős csomagoló papírból készült mintegy 16 cm. magas, 25 cm. hosszú és mindkét oldalán a kassa- oderbergi vasút tescheni gyűjtőpénztárának 5 —5 drb pecsétjével ellátott csomagban volt elhelyezve. A csomag súlya körülbelül 2 klg., és tartalmazott: 35 drb 100 frtos bankjegyet  i! Š Zsolna. és *Vid.élEO- Dualszky Béla, h. biró. Első cs. és kir. osztrák-magyar kizárólag szab, omlokzat-f esték-gyár KRONSTEINER KÁROLY Séas, III.. Hauptstrasse 120. sz. (saját házában.) Kitüntetve arany érmekkel. 4_| - Föherczegl és herozegl uradalmak, cs. és klr. katonai Intézöségek, vasutak, Ipari, bánya- és gyári társulatok, építési vállalatok, építőmesterek, úgyszintén gyári és Ingatlan tulaj- donosok szállítója. E homlobzat-fcstókeh, melyek mészben feloldhatók, száraz állapotban, porainkban éa 40 különböző mintában kilóukint Ili krtól felfelé száLittatnak és a mi a festék szürtísztaságát illeti, azonos az olajfestékkel. Mlntakártya, úgyszintén Használati utasítás kívánatra Ingyen és bérmentve küldetik. ž OPTIK in SILLEIM. É Ich beehre mich zur gefall. Kenntniss zu bringen, dass ich, um einem sich schon lange fühlbahr gemachten Mangel eines Optiker s am hiesigen Platze abzuhelfen, die Optik gründlichst erlernt habe u. dadurch in der Lage bin Augengläser jeder Art genau nach dem Recept eines Augenarztes sofort zu liefern. Auch ohne solches vermag ich die nothwendige Nummer für ein schwaches Ange festzustellen u. bl eiben jedermann nicht nur die Mühe einer Reise, sondern auch grosse Kosten erspart. Ich empfehle daher auch im lutresse eines geehrten Pubücums demselben mein Unternehmen u. zeichne  Szerkesztői pósta. kir. it. tábl. biró. A zsolnai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Michal Andrásnak — MareczTViszoki István és neje Kacsenyar Anna elleni 173 frt — kr. s járulekai iránti végrehajtási ügyében a Brodnói 40. sz. tjkvben A 1.1—lő. sor 47. hrsz. a. foglalt ingatlanoknak Marecz Viszoki István és neje sziil. Kacsenyar Anna nevére irt % részére 240 frt becs- értékben, az ottani 65. sz. tjkvben A -f- 1—21 sorsz. a. felvett közös erdő r. Schauer Gyula ügyvéd által képviselt. Klein Mór tyerchovai lakos végrehajtató« uak. Balath GySrgy tyerchovai lakos végrehajtást szenvedett elleni 95 írt 85 kr. tőke s jár. iránti végrehajtási ügyében a trencséni kir. törvényszék területéhez tartozó tyerhovai 271. sz. tdekjkvben A I. 2-36., 38—52. ssz. a. Balath (z miaki) György nevén álló ingatlanok és a hozzá tartozó 420 M. háznak V. jutalékára 207 ftt beesértékben az ottani 1951. sz. tjkvben A I. 1-2. asz. a. ugyanannak nevén álló % jutalékára 43 írt s igy az 1881. 60. tézisé. §-a alapján a így Bulath (z miaki) András. Jánoa. Zsófiin és özvegy. Balath Andrásnó született Janik Zsófia es özvegy Balath Ádámnó szül. Utisán Mária nevén álló •/, jutalékára, vagyis az egész birtoktestre 172 frt becs- értékben — az özvegy Bnlatli (z miaki) Mártonná szül. Kiszucsan Dorottya javára bekebelezett özvegyijogy épségben tartása mellett a végreh. árveres elrendeltetik, s ío gauatásúra határidőin f. évi április hó 24-ik napjának d. e. 10 órája Tyerehova község házánál kitüzetett azzal, hogy ezen határnapon az ingatlanok becsáron alul is eladatni fognak. — Kikiáltási ár a becsár. Minden árverező tartozik a becsérték 10 “„-át vagyis 20 frt, 70 kr. és 17 frt 90 krt a bírósági kiküldött kézéihez letenni. Kelt Zsolnán, a kir, járásbíróság, mint tkkvi hatóságnál, 1899, évi február hó 10, napján. Hajdú Gésa,  Zsolnán, 1399. Az államnyelv joga. Joga van-e a magyar nyelvnek a felekezeti népiskolába bevonulni ? A pánszlávizmus taganolng felel: nincs joga. A felekezeti önzés támogatja ezt. A tót sajtó hirdeti. A ttiroezi mázsa ém'klk Es Minden öröm eltávozott szivemből, A csalódás, a búbánat majd megöl. Szenvedélyem, Mély szerel » felekezeti tanítók, iskolaszékek megvalósítják. A felekezeti népiskola bezárja kapuit. A magyar nyelv, mint kötelező tantárgv. nem lépheti at a küszöböt. Ha közeledik: u»/:»zoritják. Ha támadólag lep elő: visszaverik. Hu az nlhun követelt, zsarnokságot em- legetnek. Ide nincs joga belépni! kiáltja a pánszláv apostol. Nem engedem belépni! mondja a felekezeti iskolaszék. Az állam nem energikus. Pedig tudja mindenki, még a pánszlávok is, hogy a inig a magyar nyelv a népiskolában nem kötelező, addig államunk egysége nem teljes, kultúránk nem tökéletes, konszohdáeziónk befejezetlen. Azt is tudja mindenki, hogy az államnak vannak jogai, melyeket , érvényesíthet, sőt a melyeket érvénvesitenie kell. Ervénvesitenie szükséges, hu lehet egyesek, felekezetek, nemzetiségek szerzett jogainak respektálásával, de ha kell, e jogokkal szemben is. Az államunk ez a joga elvitázhatatlan. Ebből következik az állnmjogok 'fölénye a magánjogok és a felekezetek jogai fölött. Ez a tan nem ázsiai és nem barbár tan. Ez minden müveit nemzet közjogának sarktétele. Ezt a theoriát hirdetik a legjobb közjogászok és elfogadták az összes czivilizált államok. Az államnyelv jogu, az állam eminens joga. Ezt az eminens Jogot érvényesíteni kell. Az állam szuveré- nitásából folyik, hogy e joggal szemben a partikuláris jogoknak meg kell hajólmok. Kell példa? Hát ha kell, tessek, itt i‘«n. lessék rajta megütközni. A leuyi/il felekezeti népiskolákra nézve a német nyelv kötelező voltát mondották ki. Volt megütközés. A lengyelek szolgaságról beszéltek, a papok kultnrkampf-val leiiyegetődztek. a boroszlói kardinális óvást emelt és Boroszlo hadat üzent Berlinnek. Berlin nem maradt adós a vá- laszszal. A porosz kultuszminiszter komoly és energikus levelet intézett Kopp kardinálishoz, a boroszlói püspökhöz. E levélnek van egy tétele, mely így hangzik: .A népiskolának föladata az országban és az államban nem az, hogy a különböző nyelveket ápolja, hanem, hagy a nélkülözhetetlen hazai állam- nyelret taniteuš Nos jó urak mit szólnak ehhez ? l gy-e keserű falat ? Nem mondhatják, hogy ázsiai, barbár, czivilizálatlan betyárok méltó ivadékai mondták ezt. Hiszen nem a barbár, nem az ázsiai magyarok minisztere mondja ezt. hanem annak a nemzetnek a kultuszminisztere, a mely nemzet a művelődés szolgálatában előkelő helyet foglal el. mely a czivilizá- czió egyik előharezosa. a szabadságok tisztelője, a jogok védője, a gyöngék oltalmazója. Aliért hallgat erről a levélről a tót sajtó? Miért nem vesz róla tudomást a felekezeti önzés? Tudjuk miért. De mi. jó urak, nem engedjük ezt eltussolni. Oh nem. Beledobjuk a mérlegeik, a nemzetek igazságszolgáltatási méglegénok egyik serpenyőjébe. Tessék, helyezzék el az ellenérvüket a másikba. Hadd hulljuk. Ez a levél uj erőt önt tagjainkba. Ezentúl még nagyobb erővel fogjuk döngetni a felekezeti népiskola kapuit. Még erőteljesebben fogjuk követelni: helyet, előkelő helyet, első helyet: az dllam- nifelenek! Ehhez joga van neki. Joga van az államnak, a nemzetnek, a magyar kultúrának. A partikuláris érdekeknek — ha vannak ilyenek — el kell tőrpülniők az államnak ilyen vitális érdeke előtt. A felekezeti jogoknak — ha léteznek ilyenek — el kell enyészniük az állam ezen eminens jogával szemben. Az álhinijog fölötte áll a felekezetek jogának. A közjog fölötte áll a magánjogoknak. Hiába tagadják. hiába fecsegnek járomról, jujveszékelnok u rombadőlt' szabadság fölött. — a tény megmarad ténynek. És tény az. hogy azt az elvet, melyet mi hirdetünk, a ,czivilizált" nemzetek államférfiai még erélyesebben hirdetik és hogy azt a követelést, melyet mi támasztunk, az összes müveit nemzetek támasztják. Ezekkel a tényekkel szemben, a tót szlecsnák könnyei, a pánszláv apostolok villámai, a Hurbánok rhapszodiái csak olyan színpadi szezónák, melyekben nincs valóság, nincs igazság, nincs őszinteség. De az izraelita népiskolákhoz is van szavunk. A pánszlávizmusnál még komolyabb ellenségünk a pangermanizmus. A német kultúrával szemben a magyar kultúrának védelme nagyon nehéz. Itt a csata kedvező kimenetele kétséges. Az izraelita népiskolák sok helyen aludtak. Ataludták a GO-as éveket. a nagy alkotásokat, a nemzeti állam restaurálását. a magyar kultúra renesszánszát. a nemzeti és faji erők nagyszerű megnyilatkozásának ezt a virágzói éráját. Nem vettek tudomást a nemzeti állam követeléseiről. A milyen szellemet, lelket adott nekik az osztrákJBaeh-korszak, azt ők sok helyütt híven megőrizték. Ha változás történt, az csak formai. A német irány uralma még mindig tart. Lé- nyege megvan. A petéből hernyó lett, a hernyóból báb, a bábból lepke, de . lény természete megmaradt. A mit a Bach korszak kiköltött, az más formában tovább tengődik, jóllehet, sem életrevalósága, sem joga az életre nincsen. Az izraeliták német kultúrája ép oly rajok erőszakolt oktalanság, mint német neve'k. Az utóbiakt.d már enianczipálják magukat, az elsővel Lezebb volna a szakítás? Elérkezett tehát az idő az izraelita népiskolák szellemének a restaurálására. Ki kell irtani a német hagyományokat. Magyar izraelita népiskolát követelünk mi és követel az állam és a magyar kultúra. Az izraelita gyermekek vagy német, vagy magyar nyelvűek lehetnek. Szellemük itt más nyelvet, más kultúrát nem fogad be. Tessék tehát a német nyelv uralmát megtörni. Tanítását heti három órára kell szorítani. Ezt követeli az izraeliták hazaszeretete és követeli a hála, melylyel a magyar államnak tartoznak. Veszély János. — Hol a ménkűbe, otthon? Nincs még nekem feleségem. — Házasodjék meg! zúgtuk. — Hogy a gutába ne! — Tán GO frt havi fizetésre. — Nekünk mindegy! Vagy ne tessék úgy kiabálni! — Semmi közük hozzá az uraknak. Az én privát ügyeimbe senkinek semmi beleszólása. — Igaza van uraságodnak — mondja szószólónk — de nekünk is jogunk van csendet követelnünk. — Tessék bedugni a fülét, a kit sért a más beszéde. — Lőrincz, hozzon két porezió bécsi szeletet! — Ennek az lesz a vége, hogy mi itt hagyjuk a vendéglőt. . . . — Tessék, csak hagyjanak békén az urak. Szóval övé volt az utolsó szó. Dörmögve vonultunk vissza. Mégis volt annyi haszna közbelépésünknek, hogy azután csak magában dörmögött s lassanként elkezdődött nálunk is a vig beszélgetés. Jenő jött a tésztával, de a külső szoba ajtajából visszafordult: — Tessék! most mit csináljak! Hirtelen elhallgattunk mindnyájan, de azért nem lett csönd, mert a szomszéd szófiából éktelen hortyogás hallatszott út. —- Felköltsem? Ne költsem? Különben mi közöm hozzá? s letette a mákos tésztát elébe. Benéztünk s láttuk, hogy hátra vetett fővel alszik. Jót nevettünk rajta s úgy hagytuk magában. Másnap mondta a pinezér, hogy még az nap 1 összeveszett a nagyszájú a főnökével, a ki aztán egyszer s mindenkorra kiutasította. — Hál isten, mondottuk, legalább nem kell itt szorongna unk ebben a kis teremben. Ezután kiki elfoglalta régebbi helyét. OTTHONUNK. Mussette. Nem tudom, mért sóhajtozom utánad. Hisz eléggé megviselt már a bánat. Síró lelkem, Fájó szivem Keservekkel van tele. Boldogtalan Es nyugtalan A költőnek szerelme.  „ Sí 6 drb pénzlajstromot, biztosítási nyugtákat és egyéb_mellékleteket. — Műkedvelői előadás. Városimban mindig akad, egy-kőr vagy társaság, mely a közönség szó- rakoztatására vállalkozik, illetve azon van. hogy legalább kebelbéli tagjai jól érezzék magukat az egylet dékozik egy műkedvelői előadást rendezni, mehr mint értesülünk már folynak is az előkészülete! mesterséghez“ ilzimü színmüvét akarják előadni. - Helyeseljük e szándékút, nemcsak a színművészet kedélyt nemesítő voltára való tekintetből, de azért is, mit soha sem hangsúlyozhatunk eléggé, hogy örömmel tolt el. minden törekvés, mely a magyar igyekszik. — Az országos közoktatási tanács két érdekes ügyben adott véleményt a napokban. Az egyik az iskolai szünidők beosztásának a kérdése, a melyre nézve sokan azt vitatták, hogy helyesebb volna két részletben kiadni a- tanulóknak: karácsonykor egy hónapot és nyáron egyet. A tanács n »ms- tani beosztás mellett foglalt állást. — A második az iskolai év felosztására vonatkozik. Erre nézve a közokt. tanács azt javasolja,- hogy tekintsünk el a most behozott 3 időszaktól és ' osszuk fel az isk. évet két ö hónapos időszákra és csak kétszer kapjanak a tanulók szülei értesítést gyermekeik előmeneteléről. E tekintetben, azt hiszszük, számos tanár véleménye találkozik a tanács határozatával és szívesen üdvözölnék azt, ha megnyeri a miniszter jó- váhagyását. Úgy vágyik ti leikom haza... búza nékem, ... Mikor ott n kertben veled üldögéltem Egyetlen virágom, gyönyörű Gizuskám. Boldog voltam nagyon; nem sokáig tartott Es engemet mégis nem tudom mi tart ott, Hogy oly sírva vágyom szép szemeid »tán Most oly távol tőled édes szülőföldem Sok hús édes emlék eszembe jut nékem. Megszállja u honvágy sóvárgó léikéinél; Szeretnék elszállni a szálló madárral. Avagy útra kelni csacska kis patakkal. Mig itt búsongok a kétes jövő felett. Annál édesebb lesz majd a viszontlátás. De hiszen abban nem lészen istenáldás. Parancsolni kén' c zajgó indulatnak, Egyikből a másik bajba sodor engem Es hogy ha majd egyszer földönfutó lettem, Édes szülőföldem soha nem láthatlak. ÚJDONSÁGOK. — Állatni nyugbérintézet. A mit a külföldön már több helyen szerencsésen megoldottak, amit mi a munkáskérdést megvilágító czikkelyeink- ben ismételve sürgettünk, ime, most, a megvalósulás stádiumába lép. Hála a béke és a belső megszilárdulás korszakának, mely végre valahára reánk virradt, ráérünk most inár arra is. hogy a magunk bajával foglalkozzunk és ennek első szép hajtása az állami vasutak uyuyliérintézi'fe, melynek áldását legközelebb 20.000 becsületes, szegény munkás fogja élvezni. Ennyi körülbelül a m. á. v. állandóan alkalmazott munkásainak száma, kik eddig, ha dolgos kezűk kifáradt az élet nehéz harezában. a nyomor és nélkülözés prédái lettek. — Ezek jövőjét fogja biztosítani az uj intézmény, mely mint mél- tányos, a munkás és munkaadó arányos hozzájárulásával létesül. — - A munkás bérének 4%-ával fog hozzájárulni az alaphoz, ugyanannyit fizet be a m. á. v. is. Ebből a hozzájárulásból lassankint egy milliókra menő tőke gyűlik össze, melynek kamatai fedezik az intézet kiadásait. A nyugdíjazás feltételei elég kedvezőek: 10 évi szolgálat 35% nyugbért biztosit, (állami hivatalnoknak ekkor 40% jár), a bér megfelelő százaléka emelkedik évről-évre, 3(i évi szolgálat a teljes bért adja nyugbér gyanánt. A m. á. v. azonban még ennél is tovább ment gondoskodásában, nem csak a jövendő munkásairól akar gondoskodni, de azokról is, kik eddig is hosszabb idő óta szolgálják. így pl. mindenkinek, ki mosta- nában már 25 éve szolgálja a vasutat, nyomban beszámít 10 évet a nyugdíjba, ki 15 évet szolgál 8-at, a 10 éves munkás nyer G-ot, az 5 éves 3 évi beszámítást nyer, amely kedvezményért semmiféle pótló fizetéssel sem tartoznak. Arányos ellátásban lészesülnek a munkások özvegyei és gyermekei, még végső kielégítést is biztosítanak az oly elhalálozott munkás családjának, ki nem töltött teljes 10 évet a vasút szolgálatában. — Igazán gyönyörű gondolat, méltó egy nagyeszű és emberséges érzületü férfiúhoz. Hány ezer földhöz ragadt szegény ember fogja áldani haló poraiban! De nem csak szép és nemes tett, hanem fényes példa, mely szembeszökően hív fel az utánzásra. Bár sokan értenék el a munkaadók közül, kik a szegény emberek ezreit foglal- koztatják gyáraikban és ipartelepeiken és kik közül számosán egy kategóriába sorolják a munkások „élő anyagát“ a gépek „holt anyagával.“ Kihasználják, a meddig munkaképes és ha elkopott, eltaszit- ják: gyöngyház, ha leszakad, lesz más... — Májusi beköszöntő. Május, a fakadó rügyek és nyíló bimbók hónapja még mindig vonzza a mulatni vágyó ifjúságot és a kis diák is ritkán mulasztja el a május elsején szabadságot kérő klap- pancziát kellő helyen alkalmazni. Bár a zordonabb időjárás még távolról sem engedi meg a szabadban való „majális“ megtartását, segítenek magukon a fiatalok tehetségük szerint. így tesznek április 30-án a csaczaiak is, kik a május üdvözlésére tánczmulat- ságot rendeznek a Politzer-féle vendéglő nagytermében. A talp alá valóról Chudovány Gazsi gondoskodik, csak egyet kötnek ki az urak: a legegyszerűbb toilettet kérik ti hölgyek részéről. Váljon rászánják magukat erre Éva anyánk szép unokái? ■ Belépő dij 1 írt., családoknak 1 frt. 50. — Magánvizsgálatok a n.-bittsei polg. is- kolában. A nagy-bittsei polgári fiú- és leányiskola igazgatója kér fel bennünket annak- közlésére, hogy több tudakozódó kérdésére vonatkozólag világosítsuk fel a n. é. közönséget az iránt, hogy magánúton vizsgálatra készült Jiuk csak állami polg. iskolánál tehetnek vizsgálatot. Leányok azonban semmiféle megszorításhoz sincsenek kötve, ennélfogva magánintézetnél s igy a h’ieund-félo nagy-bittsei polg" js- ezim- - Ezer korona jutalom. A cs. kir szab, kassa-oderbergi vasút igazgatósága ezer korona, azaz 500 frt jutalomban részesíti azt, ki a ruttkai állomási pénztárból folyó év már czius hó 30 és'31- ike között ellopott 25.000 frtot tartalmazó csomag nyomára vezet. A pénz és a mellékletek világos, sárgás barna erős csomagoló papírból készült mintegy 16 cm. magas, 25 cm. hosszújés mindkét oldalán a kassa-oderbergi vasút tescheni gyűjtőpénztárának 5-5 drb pecsétjével ellátott csomagban volt elhelyezve. A csomag súlya körül- tartalmazott: 100 frtos bankjegyet 10 „  Zsolnán. 1899.  ZSOLNA Nálunk ez idő szerint egészen másképen áll a dolog. Az ipari munkások csak hosszú utánjárással tudnak alkalmazást találni. A magánúton való munkásközvetités alig érte el a legelemibb stádiumot. Többnyire csak néhány szédelgő foglalkozik mun- kásközvetitéssel és a „tisztelet a kivételeknek* itt csak nagyon keveseknek szól. A legtöbb esetben nagyon megkeserüli a munkás, ha a munkásközvetitő csábitó szavának hitelt adott. Amilyen dicsérettel is emlékszem meg a székesfőváros okos kezdeményezéséről, mégis azt hiszem, hogy ezt csak a munkáskérdés megoldásának első lépéséül szabad tekinteni. Az a meggyőződésein, hogy ezt a példát eleinte a nagyobb, majd a kisebb városok is követni fogják. Követni fogják, mert k övét n i ö k k e 11. Es ES VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Felelős szerkesztő: Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szofiemi részót illető közlemények czimzendők. Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó hová az előfizetések. hirdetésük, reklamácziék és pénzküldemények ínfézenilők. A munkanélküliek segélyezése. Budapest székesfőváros tanácsa, melynek működését nem mindig illetik dicsérettel, ex egyszer igazán követendő eszme meg- valósításához fogott. Arról van szó, hogy a fővárosban munka nélkül szííkölküdők — a vidéken is van éppen elég — minden esetben időleges keresethez juthassanak mindaddig, mig állandó keresetre tesznek szert. E ezél elérésére minden kerületben nép- konyhával egybekötött munkásotthont és egy műhelyt akar a tanács fölállítani, ahol a munkabíró emberek ideiglenesen foglalkozást kapnak, A műhelyben azonban csak annyit adnak a munkásnak, amennyire föltétlenül szüksége van, különben a munkások nem keresnének alkalmazást. A tanács úgy .akarja megoldani a kérdést, hogy a inü- 1 lelyben dolgozók szállásra és élelmezésre utalványt kapjanak s azonkívül naponként husz-lmszonöt krajezárt. A műhely vezetőségének kötelessége a munkásnyilvántartás és munkaközvetítés. Nos hát; bármi animozitás vezéreljen valakit a fővárosi tanács intézkedései ellen, be kell ismernie, hogy ezt a fontos, messzire kiható kérdést valóban talpraesetten vitte közelebb a megoldáshoz. Kenyérkeresetet adni a szükölködőknek, nem alamizsnát s őket egyúttal tisztességes alkalmazás elérésére ösztökélni, nekik ehhez segédkezet nyújtani praktikus módon: igazán szép dolog. Ne legyen a gyomor üres, ha a kéz munkálkodni tud. Ne hagyjuk parlagon heverni azt a nagy munkaerőt, ha unnak jó hasznát vehetjük. De üzleti szempontból sem vetendő meg a megoldás e módja: mert a főváros bizonyára olcsóbban jut sok munkához, melyet ily módon házilag végeztet, mintha azokat pályázat vagy rendelés utján vállalkozóknak adja. De az in- tenczió nemességéhez sem férhet szó, mert hiszen a főváros nem akarja kihasználni a szegény munkás szorult helyzetét, hanem csak addig ad neki munkát, mig másutt nem talál jobbat, megfelelőt és munkás- közvetítéssel önmaga gondoskodik, hogy mielőbb állandó alkalmazáshoz jusson.' Ne firtassuk, uj-e az eszme vagy kié, de ismerjük el, hogy jó. Milyen egyszerűen lesz orvosolva, úgyszólván minden jelentékenyebb anyagi áldozat nélkül, egy nagy társadalmi baj, A külföldön, különösen Ausztria jelen- tékenyebb helyein gyakran láttam az utcza- sarkokon hatósági hirdetményeket, melyeken közzéteszik, hol lehet munkát kapni, kicsoda és minő munkás érkezett a községbe, hogy munkát keressen. Ilyenkor mindig édes hazámra gondoltam és arra, hogy Magyarországon — az általános munkahiány daczára is — gyakran fordul elő, hogy a munkaadó nem talál elég munkást, az meg éppen mindennapi dolog, hogy a munkás nem l talál munkát. Nem tudnak kölcsönösen egy- I másra lelni. A külföldön tehát a hatóságok a leg- egyszerűbb és egyúttal a legcélszerűbb eszközzel gondoskodnak, hogy legalább az egy helységben levő munkaadók és munkások egymásra találjanak.  baj csak részlegesen orvosoltatik. Okvetlenül szükséges, hogy az összes hazai - nmnkas- közvetítéssel foglalkozó hatóságok, melyek a munkásoknak — ismétlem: nagyobb anyagi áldozat nélkül, sőt lehetséges, hogy a községi pénztár előnyén* ideiglenesen keresetet adnak, egymással szakadatlan érintkezésben álljanak’ mert csak Így lehetséges, hogy a munkakere ház elszigetelésénél dicséretesen működött Fischer és Witten berg gynfagyárosok embereinek, a tőszolgabirói sürgönyre segítségül sietett zsolnai és vágbeszterezei tűzoltóságnak. ......... A derék zsolnai tűzoltóság épen a dönti! pil- lanatban érkezett, mikor már-már nyakára hágtak a vörös kakasnak, mely Kelták János ügyvédet üldözni látszik. (Most harmadszor égett le.) Épületének nyugati szárnyát vesztette el. mely alól valami jó szellem sugallatára költözött el jóval a tűz előtt Zsi- gárdy, —- Woljp Károly jbirósági jegyző ép , akkor készült Hlinikre nyaralni. A tűz a házban érte és csak a legnagyobb munkával védhette meg házi berendezését a pusztulástól. Az épület keleti szárnyának megmentése titán i erőfeszítésbe került. Több tűzoltó meg is sebesült. De e kétségbeesett mentéd a városka java részét óvta meg a lángok emésztő nyelvétől. Itt állapodott meg a vész. így is 34 ház égett le. Az összes kár 34.740 fit. ebből biztosítva volt 20.700 frt. Az elhamvadt házak lakói hajléktalan szegény emberek s igen szánalomra méltók, habár közéig is a nyár, midőn .minden bokor szállást ad.“ Siralmas n.-bobróczi képet mutat a tűzvész szintere. a kormos gerendák, a fűztől meggyengült meredező kémények. Itt-ott, egy cserépkáiyha romja jelzi csupán, hogy ház volt. Sok a panasz, de mulasztásokról való panasz- kodásokkal, rekriminácziókkal a megtörtént dolgokat, meg nem történtté nem lehet tenni s mindig kényel- mesebb valamit megbírálni, mint jobban cselekedni. A n.-bittsei hatóság mindent megtesz a baj enyhítésére. Helyben már megindult a gyűjtés. A hajléktalanok a régi róni. kath. iskola tágas épületében nyertek ideiglenes elhelyezést. A megye is fog tenni valamit, sőt ha az agilis, eleven lelkes magyar sajtó is hallatni fogja segélyre hívó szózatát, akkor bizonyára megnyílnak a szivek és — a bugyellári- sok és ismét tető alá jutnak a faliázlabirintus fűz- károsultjai. V. S. OTTHONUNK. A boldogságért. Irta: Bérezi M. Géza. A márcziusi napok varázsszellője végiglengett, már az egész országon. A szabadságharcz eszméi elhatottak a kis faluba is, mely ott a csörgedező patak mellett, magas hegyektől körülvéve fekszik, Visszhangzott az erdő a nép ujjongásútól, mert, apraja- nagyja folyton csak azt zengte, hogy éljen a szabadság, egyenlőség és testvériség, Mindenki egy szebb jövőt remél! A polgárt a haza, a szabadság hajnala hívja fegyverbe, a csalódottat pedig lelkének legszebb boldogsága. Amannak n kötelesség parancsol, ezt a szenvedély űzi, hajtja zordon erővel. Haj. de van egy, ama sarokház lakója, ki nem ölül és nem várja a szebb napok hajnalhasudiisát! íme, fiatul férje oldalán bővelkedik minden földi jóban és ő még som boldog? Az ő házát is díszíti a nemzeti zászló, melynek foszlányai azonban egy fiatal SZÍV összetépett boldogságát hirdetik. De a mily nagy a te bánatod, oly nagy a szomszédház lakóinak öröme, kik most fogják viszontlátni Kálmánt, egyetlen fiukat. Az elaggott atya újból fiatal, harezra buzdítja a fiatalok táborát; mig a szerető anya félti egyetlen fiát, a kis buga pedig, ki azóta már karcsú ruhába serdült, kis ibolya csokrot tart kezében és örömmel mutatja édes szüleinek, mert ezzel fogja díszíteni Kálmán kardját! Kálmán elhatározta magút, hogy visszatér a fővárosból a bérezek közé, a honnan a sors kezo el- ragadta évekkel ezelőtt. El kellett hagynia a kunyhót. hol gyermekkorát élte, el kellett hagynia kig- kedvesbjoit, búcsút kellett vennie a szép völgyektől. hogy megszerezze magának azt, a mit kenyérnek neveznek. El kellett mennie, hogy a világ embert neveljen belőle. 0 elment, mint zsenge gyermek és ime, most már mindent elért, a mit kitűzött magának. Újból visszatérhet tehát, de nem többé mint gyermek, hanem mint komoly ifjú. Szinte érthetetlen előtte, hogy újra megjelon- lietik drága szüleinek csendes kunyhójában, keblére szoríthatja kedveseit és újból láthatja gyermekévei emlékeit. Igen, a kedves dombot" és annak tövében azt a három hársfát is. Hisz azok államik még és ők njból látni fogják hű barátjukat. Mily drága helye ez, amely szerelme legelső nyilvánulásának titkát őrzi. Es  szemeid és méltasd némi figyelemre n mró madarat már, moly ott n te kertedben oly gyakran kesereg, épp okkor tán,, midőn szived olyanért dobog, ki méltatlan reá. Értsd meg a kis madárnak panaszát, mely gyakran dalolja, hogy visszatérők hozzád, hogy beváltsam Ígéretemet, melyet a magas dombnál ol- bucsúzásomkor tettem volt. — Nincs itt senki öreganyámon kívül; de én. leviszem, ha nekem adja. — Oh te csöppség, hisz’ elveszítenéd. — Hogyis ne! Hisz’ az öregapám levelét is mindig én viszem le, amit édesatyámnak ir a taliá- nokhoz. Pedig az nagyon messze van. Anna mosolygott e kijelentésre és átadta a kis postásnak levelét Nemsokára a hegyi ösvényen futott már Tamás unokája, mig nyomában Hektor csaholt, mint elmaradhatlan kísérő. A kis Péter rövid fél óra múlva ott állt már az ó- fahisi m. kir. posta épülete előtt és zárva találván a postamester ajtaját, egynéhány követ hordott össze, hogy elérje a kissé tulmagasra helyezett levélszekrény nyílását. Ha való az, a mit a hírek beszélnek, tudd meg, hogy vérengző lesz, vérongzőbb a legvadabb állatnál, mert mészárlást követ el önmagán. Igen, kipilsztitja szivéből emlékedet, összezúzza a lán- ezokat, melyek hozzád kapcsolják és ő ujból szabad lesz s aztán harsogjon a tárogató, mely megrendíti az egeket! Villogj te kan^s oszd kegyetlenül a halált az ellenség fiának. Es ha a sors úgy akarná, óh Istenem, mily dicső a hazáért meghalni! Oh Mindenható, de mit tőgyek, ha roskadozó atyáin mondja: „Fiam, tekintsed ősz hajam.“ .,. Kálmán ily. gondolatok közt révedezve utazott haza és habár az út elég hosszú, mégis rövidnek tetszett, mert elhatározásra som bírt jutni, vájjon mi tévő legyen! Szegény lélek, ki a förgetegek egész viharába viszed gyönge hajódat, vájjon melyik fog feletted győzedelmeskedni!? Vége köv. . ÚJDONSÁGOK. —- Személyi hir. AMlnsz József kir. pénzügy- igazgató hivatalos útban városunkban időzött. -- Előléptetés. Mint értesülünk már megjelent a katonák várva várt május I-i hivatalos lapja, molya szokásos előléptetéseket közli. Ott látjuk köztük tüegliénij József komáromi katonai segédlelkészt is, ki most a kassai katonai lelkészi hivatal díszes helyét foglalja el. Szeghény Józsefet, ki városunk szülötte, nagy rokonsága minden esetre elárasztja jó kívánatéival, kikhez mi is őszinte örömmel csatlakozunk. — Disztagsági oklevél átadása. F. hó 23-án adták át egy 10 tagból álló, küldöttség élén Klein Adolf és Lilienthal Izidor Popper Ármin bárónak a várnai izr. hitközség és a várnai szent egylet disztagsági oklevelét. A nernesszivü báró szívélyesen fogadta a küldöttséget és megköszönte az iránta tanúsított figyelmet, melylyel különben a két testület mély tiszteletből és hálából adózott az emberbaráti érzelmeiről megyeszorte ismeretes főúrnak. A díszes oklevél Morzsányi József budapesti diszműkészitő műve és igen díszes kivitelű. — Gymnasiumi hangverseny. A zsolnai kir. kath. gymnasinm tanuló-segítő egyesülete (aluni- neuma) javára a legközelebb tánczczal összekötött Nos, feloldalak fogadalmad alól. Mihelyt levelem kézhez veszed, jöjj, rohanj. Tamás kunyhójában ölelő karokkal vár, holtig a te Annád.“ Lezárta a levelet, azután ráírta a borítékra határozott vonásokkal: Méltóságos Farkasvölgyi Béla grófnak cs. és kir. külügyminiszteri fogalmazó Becsben. . Ismét magához hívta a kis fiút. — Kis fiam, nincs valaki itt az crdészlakban, aki egy levelet levinne a faluba a postára?  — Vasúti munkások házai. Csak a minap adtunk hirt arról az áldásos, imgy^eni ^ melvlyel a kormány 20 ezer szolgulaUban > »zu Zsolnán, Zsolna és ‘Vidélce. április hó 30.  ZSOLNA ÉS VIDÉKE A zsebekben ugyanis levelet talált, egy kis levélkét, csinos aranyszegélyü papíron, illatos és kedves, valóságos billet-doux-t Az Írás rossz, a helyesírás sein erénye: de a levél Írója színésznő és színésznők általában pongyolán írnak, — sziné- A levél, melyet Gimes orvos felesége annak a télikabátnak a zsebében talált, igen aggályos, olyan levél, minőt nem kap férfi, ha négy év óta nős, feleségének minduntalan hűséget esküszik és amikor exkurziókta semmi mentsége sincs, mert felesége igéző és kívánatos és alig huszonnégy éves. Mit akar még ? Más kalap alá tartozik, hogy az asszony „jó párti“ volt, de elvégre ez a körülmény is hozzájárulhatott volna, hogy a férjet hűségre Tehát levélke egy színésznőtől! És mit irt benne? TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. I■■.•h•líís szerkesztő: Dr. MAYER GYÖRGY kihez ti lap szellemi részét illető közlemények eziinzendők. Kiadó, és hiptuhíjdonos: Áldori Manó hová az ľlíiľtzefósek. hirdetések, rekíamácziák és pénzkiildemények infézendök. A hazaszeretet. Népek és nemzetek, melyek a világtör- ténelem porondján szerepeltek és jelenleg is szerepelnek, sokféle körülmény közreműködése következtében jutottak oda, hogy a világtörténelem lapjaiban az emberiség számára megörökittessenek. Ha e kői élményeket vizsgáljak, melyek következtében sikerült számos népfajnak magát habár rövid ideig is tentai'tani a szereplés terén, azt látjuk, hogy azok a népek tűnnek ki leginkább az emberi társadalom árjától, kikben a hazaszeretet képezte a legfőbb motívumot, kik felfogtak annak jelentőségét, hogy egyedül a haza, iránti ragaszkodás és annak örök ifiőre való fentartása képezi a népek boldo- gulását s ennek keretén belől érhető cl az emberiség kettős hivatása, az anyagi és "szellemi fejlődés ti maga teljességében. A haza- szeretet a különböző népfajokban különféleképpen található fel. 'Ennek okát egyedül abbnn találjuk, hogy az egyes népek milyen szempontból fogták és fogják fel jeleideg is hivatásukat, mi képezi életük fentartására irányuló gazdasági tevékenységük iránytűjét: az ipar, kereskedelem vagy mezőgazdagság terén mozditják-e elő kulturális tevékenységüket. Ha a különböző szempont szerint vizsgáljuk az egyes népfajokat és nemzeteket, úgy kétségbevonhatlanul arra az eredményre jutunk, hogy a különböző hivatás az egyes népfajokban hasonló szervezetű állami alkotásra is vezetett. Azok a. népek, melyek a. hódítás vágyától vezéreltetve a nyers erőszak által igyekeztek magukat fen- A „Zsolna és Vidéke“ Tárczája. Ez is házasságtörés. Gimes orvos felesége magán kívül volt. Zavart, önmagából kikelve, megrémülve, mintha most esett volna le a felhőkből. Miért? Egészen egyszerűen. Minden asszony az ő helyén éppen ilyen konsternált lett volna. Szeretetteljesen foglalkozott férje ruháival és — amit a derék Juliska, a szobaczizus, sohasem tett —. kifordította és megtisztította a zsebeket. És azóta magán kívül Gimes orvos felesége.  föl, Imi folyók, oidők bőségben voltak s hol az élet feltételei rájuk nézve kecsegtetőbbeknek kínálkoztak, ott ütötték fel sátorfájukat. E népek örökös vándorlásban élven, hazat maguknak nein alkothattak, itt hazaszeretetfül beszélni csak hitt illúzió volna. E népekhez tartoztak kezdetben őseink is; a magyarok. Őseink bazálát megállapítani éppen azért nem lehet a hamagvobb tudomány»' kuta- tásokkal sein, Almai, melyek neki nem egy keserves napot okoztak, beteljesedtek már. Nem hisz szemellek. Lehetséges az. hogy ő visszatért. De hisz álom ez még sem lehet. Szive elszorul, önkéntelenül fejéhez kap. ott látja maga el-itt mái a kunyhót, A pad is ott áll még. melyen édes anyja ülve ölében tartotta, mint gyermeket. Sziliírd leplekkel tovább halad, az ajtó előtt, még egyszer megáll és egy perez millva maga előtt látja drága atyját. Gondolkodóba esik, mert ő nem ismer reá. mert őseinknek is a halaszat vadászat és állattenyésztés képezvén foglalkozásukat, Ázsiának elterülő rómiságain többfelé elszórtan éltek. Ezt látszik bizonyítani az a körülmény, hogy egyes kutatok az, ös- magyarokfa emlékeztető szokásokat, tárgya- kat' fedeztek fid több helyütt. A haza fogalma nálunk nem fejlődött ki addig, inig a honfoglalás ténye végre nem hajtatott s nálunk is addig, mint a többi népeknél csak faji szerétéiről szólhatunk. A honfoglalás befejeztével őseink i' abbahagyták — habár nem is azonnal — előbbi kalandos életükét s állandó letelepedésükkel, egy állandó foglalkozást, a f.ihlmivclést. kezdték ....................................................................... ghono- sitani. — A földmivehs minden népnél állandó- letelepedést is tételez fel egyúttal, mely foglalkozás esik bizonyos termékeny földterületeken lehetséges. A letelepedés pedig megalkotja az államot, melyben a népek összemüködni igyekszenek, nemzetet ké- peznek, elválasztva magukat más idegen népektől. Az egyes nemzetek által elért eredmények. intézmények, melyek több századnak eredményei H lehetnek, képezik azoknak a kincseit, mely nyilvánulhat annak akár vagyonosságában. akár szellemi haladásában. az rájuk nézve egyformán nemzeti kincset képez. E nemzeti kincsekhez való ragaszkodásban nyilvánul a hazaszeretet, mely annál nagyobb jelentőséggel bír. minél inkább előre halmit valamely nemzet az ö kincseinek gyűjtésében. Nemzeti kincsek alatt értvén mindama tényezőket, melyek a nemzet jólétét anyagi és szellemi te- kintetben előmozdítják. Vájjon a magyar nemzetnek is vannak-e ily nemzeti kincsei, amikre féltékenyek és büszkék lehetünk? E kérdésre az ezredéves kiállítás tényével felelhetünk. Az itt hemu- tatott nemzeti kincsek ezer óv jó ós balsorsának eredménvei, melyek megteremtésében és megtartásában a hazaszeretetnek nagy része volt, láz volt a védőbástyája ezer éves .... Te álmodul! — Vannak bizonyítékaim! — Kiváncsi volnék! — Neked titkos visonyod van egy színésznővel. — Nekem? — Igen neked! Hagyj föl a képmutafással, fsak mérgesebbé teszed a dolgot. — Szaladok orvosért! - - Itt maradsz! íme. ismered e levelet ? Megtekintette és falrengetően kaczagott. — Tévedsz édesem. Ez a levél csakugyan hozzám lett intézve, de egészen ártatlan. — Semmi mentség. - nem hiszek el hazugságokat. — Hinni fogsz nekem. — Csak egyet akarok tudni, küldtél neki virágot ? — Küldtem egy nagy rózsaesokrot. Mint a - Kristályhang’-egylet választmányi tagja megbízatásom volt erre, felkértük, hogy jótékony czélra ren- dezrndó hangversenyünkön énekeljen és engem bíztak meg azzal, hogy a színházból a hangversenyterembe kísérjem, — világos ez már most előtted ? Ginies orvos felesége magán kívül volt — elrejtette arczát férje kebelén és — szégydtn magát. Házusságtörőiwk tartotta férjét, pedig ő azzal a színésznővel csak mint a „Kristúlvhang--cgy|et választmányi tagja tárgyalt. De ilyenek az asszonyok. Azért kedves hölgyeim, vigyázzanak, mielőtt férjüket gyanúsítják, mi térjek jobbak vagyunk, mint a hírünk. Komolyan! kultúránknak, ennek volt, köszönhető, hogy a külelleuseg ellen úgy, mint belviszálybnn, mikor az édes haza megvédéséről volt szó, az iránta valói szeretetnek tettekben is kifejezést adott a nemzet. Ez legyen nemzeti életünknek a jövő évezredben is az iránytűje - és lüktető ereje, hogy azok a kincsek - melyekre mist is oly büszkék va- gvnnk az egész világ előtt még kedvesebbek legyenek. (sík ugj tudjuk hazánkat szeretni és becsülni, ha ismerjük annak drága kincseit, melyeket csak egy, a magyar nemzet adhat fiainak. Időjárás. A rossz időjárás hatása máris érezhető és ha mielőbb meg nem változik, nagy károkat fog okozni. Hazánkban, hol n közegeszségilgyi intézmények meg oly primitivok és a rendelkezések végrehajtása a kellő eszközök híján mindig késedelmes és gyarló, az ilyen időjárás ha hosszabb ideig tart, minden tekintetben csapást képez. De nem az egészségre gyakorol ez káros befolyást. hanem egyelőre agrikultur ország lévén, az idei termés veszélyeztetése által legvitálisabb anyagi érdekeinket támadja meg. mert egy rossz termés mi- nálunk olyan országos elemi csapást képez, melyet nem tudunk sok év alatt kiheverni. A földművelési minisztériumhoz beérkezeti jelentések. melyek a vetések állásáról megközelítőleg tájékozást adnak, cseppet sem biztatók. Két ellentétes áramlat uralkodott ott a magasságokban. honnan mi az áldást várjuk, mindakettő túlságos mérvben és azért több kárral, mint haszonnal. Déleit nagy a szárazság, sem eső, sem enyhítő harmat; nyugaton és keleten pedig gyakori nagy esőzések vannak. Egyes vidéken a nagy zivatarok folytán az éjjeli hőmérséklet annyira leszállt, hogy dér és fagy támadta meg a gyenge vetést és még jobban a virágzó- gyümölcsfákat, A szőlőben is nagy kárt okozott a hidegség: a hol a tőkét megcsípte, fonnya- dásban fog látszani és a bor gyöngébb minőségben és mennyiségben érezteti majd rossz következményeit. Az egyenlőtlen időjárás nem enged biztos kö- vetkeztetéseket levonni; csak annyit lehet egyelőre megállapítani, hogy vidékünkön még szebb, zöldebb és frissebb a vetés, mint áz Alföldön és a gyümölcsfák is kevesebb kárt szenvedtek, mint Dunántúl. A Tisza vidékén, hol leginkább búza terem, a vetés nagyon ritka és lassú fejlődése már is sok aggodalmat kelt a gazdákban. A kereskedővilág, úgy látszik, még nem aggódik a jövő termés miatt. A budapesti és bécsi tőzsdén szilárd árak mellett történt ugyan az adás-vevé-c de az üzletek általában nagyobb emóczió nélkül bonyolittattak le. A búza ára néhány knijezárral emelkedett, de nem a kedvezőtlen időjárás miatt, és nem is n csekély kínálat következtében, hanem az értékpapírok árfolyamának gyorsabb emelkedése folytán, vagyis a pénz és áru közti szabályozó arány változott meg. A közel jövőre nézve Falb és az európai meteorológiai intézetek mind nem nagy változást jósolnak. A május esős és hideg fog maradni, csak utolsó napjaiban számíthatunk szebb, melegebb időre. Ezek a jóslások csak ritkán szoktak beteljesedni; reméljük, hogy most mindannyian tévedtek es mihamarabb beköszönt az igazi tavasz, melyet az egész természet áhit és az emberek oly igen nehezen várnak. y OTTHONUNK. A boldogságért. Irta: Bérezi M. Géza. — Folytatás. —  ökot inog nem hítogiilui, hisz tudom, hogy olyan hit barátjuk és gyakori vendégük nem igen volt. — Hajnalka térj magadhoz! Hajnalka feleszmél kínos álmából, de még mindig nem tudja, hogy tulajdonképen, hol van és mi történt vele. Vége köv. Szeresd a virágot... Többre becsülném én. Mikor rátalálok — A bús erdő ölén Nyíló gyöngyvirágot, Mely, hogy ha letépem, Csak pompás illatát - S nem tövis boszuját. Mint a rózsakirály. A dicső Marsall Niel, — Érezteti vélem! — Hagy l'l flam, nem egyszer láttam ott Hajnalkát kisírt szemekkel. — Megyek! Többet nem tud szólni és gyors léptekkel hagyja el maga mögött a szülői házat, Hűvös szól fnjdogál, mely megszólaltatja a nem messze elterülő sötét erdőt, melynek rémes suhogásába belevegyül a falu egy-egy komondorjának utagása is. A mint közeledik kedves helyéhez, felébrednek benne a régi emlékek. Ott véli maga körül látni mindazokat, kik mint, játszótársai, majd az ő táborában vele, majd az ellenséges táborban ellene hnrczolüik, úgy a hogy a játék sora hozta. Eszébe jut Hajnalka, a vér elönti agyát, nem hall, nem lát, hanoin fut, mint u vad. csak ösztönét követve. De ime, ki az ott n hársfa alatt, arcza kendőbe burkolva és zokog? Vájjon lohetség-e. hogy c hely feltűnt még másnak is és mily emlékek fűzhetik azt hozzá? — Közelebb megyek hozzá, hadd lássam, hogy ki lehet. Istenem, vájjon nem vétke- zom-o, ha ájtatos imájában zavarom? De ime felemelkedik már helyéről, megszólítom öt. — Szép hölgy, ha meg nem sérteném, ki az a boldog vagy boldogtalan, kiért oly fájóan kesereg? A hölgy visszaretten, ledobja kendőjét, az ifjúnak erősen arczába néz és nagy sikoltással összerogy. — Hajnalkám! Hát igaz? Hajnalkám, te ártatlan lélek, ébredj sorvaszt«) álmodból! Ébredj, hogy még egyszer halljam vigasztaló szavadat, A hölgy lassan magához tér, szemei fel ny ílnak, de fájdalmai meglátszanak arczán. — Kálmán! mondja halkan. — Hát újból hallhatom szavadat ? Beszélj, ón egyetlen reményem! — Kálmán! Nézd csak, miért tolong ott a nép? — Hajnalkám! Kelj föl. hisz itt rajtunk kívül senki sincs! — De nézd csak,, ott. temetnek valakit, mily búsan szól a pap szava. Es éppen lakodalmunk napján. Ártatlan lélek! Most látom csuk, hogy menynyit kell szenvedned. Látom hogy még boldogtalanabb ember is van. mint én vagyok.  S-a értelmében k’szpénzlizetés mellett, a legtillibet. ígérőnek, szükség eseten hoesilron álul is el fognak adatni, Zsolna, és “Vidéke. 1,11 ? Árverési hirdetmény. 19 A zsolnai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság rós^-rö! közhirré tvtelik, Iiogv l^k'iie.z István sznaxsni. .zai !ak.«s véstroMtatímak. Virdzek Sztriczo Márton és neje Paulina wmazsniezai lakos v.-greiiajtast szoiivdott elleni 24 trt * jár. i'.mti vésreliajtási^ ögyébett tovnhb» a kimondott .<»rl»k»zi>ál leírva ItonailtK János javára -I frt * i.irulrk.ti. I' trt iimlrlui h. Mm-> '■sHT ... a nai kit j.u Mór..- tart 'dm/'na zai 17. •/. I. o kii.i m n A I 1 • <’ ssx. a. felvett imrud.m.ik ás a JmzzátarioZó 36. sz. ház <’S istállóimk Mr.hek Sztri.-ro Alánon ••* űrje sdik Sevestk J'aillüint iJa’l’’' t^rrszrrc ’j35 in p” Az tiltani na. szánni ilkAben A 1- 1 5i‘- ''z- u- iniintiannak ««ryawuo- kát illeti: fele vészére - és így az ’SSO. övi «0. Rz. Wß. ..-elint sm-ve-ik Jám*, neveti irt imi*ik tele re-z jutalékra i> tehat a“ rarw ingatltiiira 17» Irt beiLsertekbeu - Ós nnmlkit t|krl»n .. w<-tk .'mita-. e. u-.|e -etil. Javunk Mária jivára bekebelezett ellátási es eltartási ki- kiitmány valamint az 55. az. tjkvbeii Sere.il> uyergy javára bekebelezett srolgálat .pséirb.n tartása mellett W eb der Sándor tttéajaióata 9'iyt.m a régn-h. árveré- chemlel- trtik. s toganatására batáridőn! f. évi május hó 10-ik napjánál; d. e. 1e<-s<-rtrk lo " .-át vagyis •j.-, írt. ön kr. és 17 frt«t a bírósági kiküldött kézéihez letenni Keit 7*tinón, a I ir. iárásliiri'-ag- mint tküv: hátságnál, ls99. évi máre.'ius hé 2. napjan. Hajdú Géza, kir. it. tábl. biró. latok lepecsfdelve logkósöbb 1899. évi május hó 15- én tiéli 1 - óráié a cs. kir. szab, kiissa- oderbergi nisiit titkári hivntiilálmn áintlnntlók, illet,Mog pósta utján oda kiUdondök és a boritok ram külcziiiiiiiol látandó ni: „Ajánlat 14145 3087. A 199. számhoz." Később bonyujtott ajánlatok valamint k. melyek nem pontosan és részletes a módozatok betartása mellett állíttatnak ki. imm vételnek figyelőmbe. Budapest, IK‘1‘1. évi május hóban. Az igazgatóság. vi i árverési hirdetmény. lsn!' AluHrr bírósági végrehajtó nz 1881. évi T.X. t. cz. 102. S-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a bittsei kir. járásbíróságnak 1898 évi V. 419/1 sz. végzése követ, koztolmn Miesura György bittsei lakos ügyvéd által, képviselt a rózsahegyi hitelegylet részvénytársaság javára Neubauei* Jakab kolároviczi lakos ellen 200 írt. s jár. elejéig 1898. évi november hó 8-án foganatosított ki- elégitési végrehatás utján le és fclülfoglalt és 403 írt. be* .sült ingóságokra u. m. szoba bútorzat, 6 köteg zsindely, 8 bordó, bolti lo'szerelvén.vel.. 226 liter yúlinkímzesz nyíl váiios árverésen eladatnak. Mely árverésnek u bittsei kir. járásbíróság 1898. ovi V. 419 3 ‘ sz. végzése folytán hátr. Gl frt 38 kr. tőkekövetelés, erejéig Kolároviczvn alperes lakásán leendő eszközlésére f. évi május hó 9-ik napjának d. e. 11 órája határidőül kitüzetik és ahhoz, a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108.  Mert, jaj ám az özvegyasszonyiiak! Jaj neki, ha szegényen vénségére marad: akár éhen veszhet, koldulni járhat! Jaj neki, ha szép és fiatal! Szép asszonynak csúfolják, kedvében járnak, pedig könny az ára ennek a kedveskedésnek. De ezerszer jaj, ha szép is, fiatal is, meg pénze is van. — Szembe „szép asszony,“ „nagyságos asz- szonyom“; jár utána fiatalja-vénje — bolonditják, kényeztetik — ám a háta megett — de erről jobb hallgatni. . . . Szomorú a sora özvegy András Pálné, Nemes Katinka asszonyomnak is. mert hiába testálta reá a megboldogultja a nagy háromemeletes házat: hiába tele a pénzszokrénye; hiába lágy az ágya, akár a selyem. Mosolygós arczáért, hajlós termetéért még mindenki megfordul utána az utczán, — mi haszna van belőle ? Ha meg is siratta tisztességgel vén urát, ha ki sem mozdult a gyászév alatt, ha kivárta a kínos esztendőt, ha meg is toldotta hat héttel és csak aztán ment először színházba — kopik a szája cselédnek, szomszédnak: megyen már, mulat már az özvegyasszony! Hiába eteti ■— öltözteti a szegény gyermekeket, hiába ad minden koldusnak annyit, hogy egy álló napig csak őt áldja, — nem fog rajta az áldás! Marad özvegyasszony, kinek csak a pénze sok, az irigye temérdek: de barátja nincs és estéi olyan csendesek, olyan csendesek . . . és komorak. Halomra veszi a drága sok könyvet, néz-néz, lapoz folyton s ha végére ért, azt sem tutija, mit olvasott. Nemzeti átalakulás. . Sok a panasz, általános a sóhajtozás a kor sülyedóse, a. régi, az ősi erények el- satnyulása fölött. Úgy vagyunk a. mai emberekkel, hogy néha idegenszerünek látszik előttünk egy-egy jól ismert arc#, pedig ha okát keressük, bizony önmagunknak sem tudunk azzal beszámolni. Nem is az ember változott, de változtak a viszonyok, melyek között őt eddig látni szoktuk, változott az a külső keret, melyben eddig mozgott és ezzel együtt változott ismerősünk fellépése, hanghordozása, sokszor foglalkozása s azért nem ismerünk reá az első pillanatban. — Ugyanígy vagyunk egyes városokkal, ha. hosz- szabb idő múlva újból odavetődünk, Nem az tűnik fel annyira, hogy itt,-ott vagy egy uj épületet látunk, vagy egy egész házsort, mely meg változtatta a - helység- régi, megszokott külsejét, hanem az emberek, az emberek azok, kikre alig ismerünk rá. Visszapillantunk a múltba. Hol az a nyilt fellépés, az a gyakran a merészséghez közel álló bátorság,- az a minden alattomosságtól idegen barátság és vendégszeretet, mely a magyart mindenha jellemezte? Aki a magyar nemzeti jelleget tanulmányozza, bizonyára utolsó helyen leli föl a találékonyság és a furfangos leleményesség tulajdonságait. Nálunk ez ritkán, vagy épen sehol sem volt meg s a hol találkoztunk ezzel a jellemvonással — a székelyek hegyei kö- zött — ott is gúny tárgyává lett. A vitézség, a hazaszeretet, az önfeláldozás példái gyakoriak történelmünkben, a. hírneves hősök egész sora áll lelki szemünk előtt, még nagyobb a haza és a szabadság szolgálatában elvérzett névtelen, ismeretlen bátrak száma, a szellem óriásai közül is nem egyet válthatunk büszkén a magunkénak, de ki tud arról, hogy valamelyik magyar ember korszakot alkotó, világra szóló dolgot talált volna föl? ■ A szinről-szinre való mérkőzés, a ve- széiylyel való nyilt szcmbeszállás volt ősidőktől fogva a magyarok virtusa. Az anya- föld gondoskodott hű magyar fiairól. A szükség nem kényszeritette őket, hogy Európa Kánaánjában a megélhetés gondjaival sokat törődjenek. Az ipar és kereskedelem csak igen szűk mértékben fejlődött ki, nem is annyira a szükséget, mint inkább a fényűzést kellett kielégítenie, mert az agrikul- tura bőségesen nyújtott módot az életre, bátran mondhatjuk, a gondtalan, pazar életre. Extra Hung'viam non est vita, zengték őseink és alig száz esztendeje annak, hogy még a felvoágosodott elmék is mondták, hogy a saját zsírjába fúl a magyar. Hová lett mindez • A viszonyok sajnálatra méltó megválto- zásáról nem egy panaszos dalt liallotunk már, de okát, igazi forrását keresve-keresik bár, meglelni nem képesek. Köteteket írtak erről nemzetgazdászaink, talán még többet fognak írni és a tény mégis talány marad tovább is. Azt kérdik, kisebb lett-e, hitványabb-e a magyar föld, mint volt annak előtte? Avagy a lakosság szaporodott fel túlságosan? A föld bizony maradt a régi, sőt az ember szorgalma sok mocsarat szá- rított fel, sok puszta homokot kötött le és több ma a hasznos, művelhető talaj, mint volt régebben. Abban van ugyan valami igaz, hogy kiéltük a föld zsírját, a Mátyásföldé már nem terem 200 magot, mint régen, de a művelés, a talajjavítás is gondosabb s ez felér a hajdani, még ki nem aknázott őserővel. Régebben szaporodott is tetemesen népünk. A Rákóczy szabadságharcza után 3 millióra tették Magyarország népét. II. József csás-ár r milliót olvastatott össze és száz esztendő alatt 18 millióra emelkedett e szám. Ma azonban szomorú a statisztikánk: nem szaporodunk, hiszen tizennégy megyét mutattak ki. melyekben a születések száma nem éri el a halálozásokét, pedig semmiféle nagyobb járvány, vagy rendkívüli csapás nem emésztette el népünket az utóbbi években. Bizonyos csak az. hogy hazánk egyre jobban veti le agrikultur jellegét, kivetkőzik ősi formájából és népünk mindinkább az ipar és kereskedelemhez kénytelen folyamodni. Ennek alapja pedig nem más, mint a haladó kor szülte igények fokozódása úgy az egyes embereknél, mint a köznél, az államnál. És ezzel karöltve jár az a belső átalakulás, melynek jellenségei oly idegen- szerű hatással vannak a szemlélőre, ez az uj kép, a szokatlan külső, mely meglep, néhol éppenséggel megdöbbent. Mert az iparra, a kereskedelemre való hajlam elképzelhető-e a technika fejlesztésén* való törekvés nélkül? Elgondolható-e e nélkül, hogy az angol föltalálta volna a gőz hatását, az olasz a villamos erőt, a német a puskaport és a külön- A „Zsolna és Vidéke“ Tárcsája. Az özvegy asszony.  Zsolnán. 1899. bűző népek elinduhak volna uj világot felfedező utakra ? Ezt a fajta találékonyságot Persze, hogy a következő pontot, midőn a tö- rekvő műkedvelők helyett az igazi művésznő lépett a pódiumra, a közönség már kitörő lelkesedéssel, tapsviharral fogadta. íleisz Ottóné úrnő énekelt, az május hó 14. ő gyönyörű hangjával, utánozhatatlan kedvességével elbájolva mindnyájunkat és mikor ti szűnni nem akaiú „hogy volt"-mik engedve két. magyar darabbal toldotta meg a műsort, a hálás közönség többszöri kihívással jutalmazta meg ezen piécoknek oly remek, valódi magyar zamatéi előadását, minőt még tőle is csak ritkán lehet hallani. Inaba keressük a magvar nép évlapjain. pedig két- sóotiden é- általánosan elismert tény, hogy népünk szellemi tehetsége semmivel sem kHebb. semmivel 'em áll hátrább akármelyik más nép természeti adományainál. Mi csak más irányban műveltük eddig szellemi tehetségeinket, más utón kellett haladnunk, mint azok a népek, melyek a belső heke és a nemzeti megerősödés százados javait élvezhetté- k Azért ám semmi kétség, hogy most, midőn már rá vagyunk utalva a találékonyságra. mi sem fogunk elmaradni szomszédaink mögött. Megerősíti ezt a hifiinket az utolsó négy évtized haladása, még pedig leginkább az ipar és művészét utján. Igaz, hogy ez evek sem mutattak tel valami epochalis talal- mánvt, mely magyar ember nevehez fűződnék. de mégis látjuk azt. hogy túlnőttünk már külföldi tanítómestereink iskoláján és minden téren önállóan kezdünk gondolkodni és cselekedni. Ez már magában veve nagy eredmény. Ha önálló, jód átgondolt terv szerint, saját valódi szükségleteinkhez mértén es oly irányban tolytatjuk az ipart, hogy az minden tekintetben m a g y a r legyen, úgy eleget tettünk arra, hogy az maradandó és előttünk kedves lesz, de egyuttal hasznossá is valha- tik, mint ezt számos ipartermékünknél már tapasztalhattuk, melyet a külföld magyar < pecziáhtás gyanánt megkedvelt. Keresve keressük és — adjunk hálát ; z. égnek — némely tekintetben már meg is t ilálnik a magyar nemzeti irányt, ’lársa- dalmi és politikai téren eltérünk a külföld sabb újaitól; építészetünk és diszitő iparunk már megtalálta a helyes utat a magyar stílus felé: agyagiparunk már meg is erősö- cott e tekintetben: ne lankadjunk tehát, c dgozznnk önállóan és öntudatosan, el kell le gy érjük a:t a magaslatot, mely a nagy Széchényi szeme előtt lebegett, mikor a mai fedíHlesiiek e!~ő csiráit kezdte áp órakor SztaskÓ községben a körjegyzői irodában szóbeli és annak utána zárt írásbeli ajánlatokkal egybekötött nyilvános árverésen elfognak adatni. Az árverési feltételek és a részletes fabecslés alulírott hivatalnál a hivatalos órák alatt megtekinthetők. CsaCZán, 1899. május hó G-án. Szeg±xy, főszolgabíró. 1868. sz Árverési hirdetmény. 1899 A uugy-bittsel kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Kudák József végrehajtntóuak Kadák Pál végrehajtást, szenvedett elleni végrehajtási ügyében 5(11 frt tll kr. tőke és járulékai kielégítése végett a nemes-kis-kotessói 16 sz. tjkvben A-j-l. sor Kadák Pál nevére % részben irt 33 írtra, u. u. 27. sz. tjkvben foglalt »0. sz. házzal bíró nevére Vw részben irt 2211 írtra, I73sz. t|Vkben foglalt ticvrip 'részben irt 39 írtra é» a 213. »z. tjkvben foglalt nevére k’;,részben irt 7 írtra becsült ingat- laiK'kr.i a bitói át véré» elrrmleltcivéii megtartására h.uár- id.'ili 1899. éwi juniua hó IO«ik napjának <1. e. lu órája Nemes-Kis-Kotessó község házánál kitüzetik. — Kikiáltási ár a becsár. — Árverezni szándékozók tartozunk a becsár 10 “.„-át készpénzben vagy óvadékképes papírok- ban a kiküldött kezeihez letenni. Kelt Nagy-Bitteén a kir. járásbíróság mlnt.tkkvJ hatóságnál 1899. évi április hó 15-ón. Dr. Sporzon Gyula, kir. járásbiró. Dürkopp’féle Diana kerékpárok (a. legjoblo német gyártmány) egyedüli elárusító helye csak is STKohn Vilmosnál, Nagy- Bittsén. Original Singer Nähmaschinen für jede Branche der Fabrikation sowie für jede  ZSOLNA ÉS VIDÉKE A házi kör... a kis család... Ne vágyakozz: a »«<7^ Ez tiszta élvet, soh’sem ád! . . . Az élet tiszta boldogsága: TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Felelős szerkesztő: Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények cziinzendők. Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó hová az előfizetések, hirdetések, reklumácziók és pénzküldemények intézendök. Pünkösd — május 21-én. Minő különös találkozási: Pünkösd napján derült reánk Budavárit visszafoglalásának ötvenéves emléknapja. Pünkösd, melyet két eszményi tökéletesség felé törekvő vallás a maga alapítása napjának tart és az az örömmámor napja, melyről Kossuth azt mondotta: „E napon született meg a honfiak véréből a haza szabadsága. “ Ne vitassuk, hogy való-e, hogy e napon szállott le Mózes az Istentől vett törvénytáblákkal a Sinai hegyéről, de ismerjük el és becsüljük meg azt a tényt, hogy e törvények emelték az izraelita népet az ó-kor összes népei fölé. Itt volt letéve az Egy istenség magasztos fogalma és ez adott e népnek erőt és kitartást, hogy három évezrednél tovább győzedelmesen állja ki a létért való harezot és eltiporva, szétszórva is maradhasson annak, mivé rendeltetése vezette és a változó kor szükségessége más alapon alig teliette volna. Joggal ünnepük meg tehát a pünkösd napot, mert ez fajuk ősi életrevalóságának emlékünnepe, dia nem is vallási felfogásuk, de a profán történelmi felfogás igazsága szerint. Még fontosabb e nap a keresztény vallás szempontjából. Első fejlődése nem különítette el kifejezetten a keresztény vallást attól az ősrégitől, melyből fakadt, vagy helyesebben, az emberek nem jutottak annak tudatára, hogy a kereszténység több volna az akkoriban oly számos zsidó felekezetek valamelyikénél. E napon világosodott fel e tény a beavatottak eszmekörében, e napon értették meg ezt a közel állók, e napon alakult meg a keresztények első községe: ezt nevezzük azóta a Szentlélek eljövetele napjának. Csodálatos átváltozás napja. A meg- félemlített, remegő' és, tanulatlan emberek átszellemült hősökként állanak ki a nyilvánosság elé és hangos szóval hirdetik a Megváltó tanát, kinek neve említésére is már elsápadtak néhány nappal azelőtt. Szavuk meggyőző és erős, beszédjük elragadó és a tudósok is bámulva hallják a magasztos igéket, minők előbb csak egy férfiú, a gyűlölt és másrészről imádott^: a halálba kergetett és megfoghatatlanul feltámadott Mester ajkairól folytak. Ez az egyház születése napja és e naptól fogva terjeszti mogvilágositó sugarait a pogányok millióira és szellemi, majd testi váltságot hoz az elnyomottak és nyomorgók táborába. És erősödik és nő és a vérözön minden esöppje, melybe ellenségei fojtanák, egy-egy termékenyítő mag, melyből uj fa nő és izmosodik, mig isteni árnyékával be nem borítja a müveit világot kelettől nyugatig. A remény, az önbizalom, az Istenbe vetett meggyőzhetetlen erő megnyilatkozása volt a keresztény első pünkösd napja. Már akkor nyugat felé törtek a hit hősei, abba a más világba, hol akkor nyílik a természet, hol tavasz fogadta őket, virágtavasz, a fejlődés képe, mely az esztendő minden reményét magába foglalja. Elhagyták azt az országot, hol azon a napon a befejezett termés hálaimái zsongtak az égő áldozat körül: ott maradt mögöttük a teljes korú világ és a hanyatló természet, előttük díszlett a halottas álmából uj életre viruló kikelet és a megváltás szavait mohó» vágygyal befogadó népek gyülekeztek köréjük, ámde utjok a halálba vitte őket magukat és a vérző mártírok ezrei jelezték a késői győzelem napját. Es mennyire illik reád, édes hazám, az idei pünkösd napja véletlen találkozása május 21-ével. Vérözön folyt le Budavára bástyáin. vér borította utczái kövét, inig szabadnak, mig magáénak mondhatta ismét a magyar. Öröm és vigság fakadt a vér rózsáiból, — piros pünkösd napja vagy né- pünk ajakán, — rivalgó éljen tört elé a haldokló vitézek ajkain, midőn ott látták a vár fokán a győzelmes trikolórt, melyet Püs- pöky Gráczián közhonvéd (tisztelet nevének!) tűzött oda. Lángoló lelkesedés futott végig a hír hallatára a hazán, elborította még a hideg és:: mérlegelő bölcseit is, Szemere Bertalan mondotta, hogy e nap után már alig van tennivalója a magyar hadseregnek. A „Zsolna és Vidéke“ Tárczája.  És csalódott ö és csalódtak mindnyájan, mert a mámor, a lelkesedés napja a vég, a szabadság elpusztulásának kiinduló napja lett,. Következett, Világos és Arad és következtek a nemzeti mártiromság borongó bús napjai. Vérükkel pecsételtek meg hitüket a nemzeti szabadság bajnokai, de le nem mon- dnttak róla, térték a zsarnokság nehez igáját és némán kellett nézniük, mint emelkedik Budavára fokán - nem a bős honvé- dok emlékoszlopa ... És jött az isteni felvilágosodás nj csoda- napja. A vérbe fojtott remény, az eltiport önbizalom, a magyarok Istenének örök igaz- . — A Duna-Odera csatorna. A minap utaltunk arra a nagy fontossága kérdésié, mely mostanában az érdekelt országok minden gazdászati. politikai és kereskedelmi körét foglalkoztatja. Akkor i« - ágesságába vetett, meggyözhetetleu erő újra megnyilatkozott és nyomán uj tavasz nyi- lott, uj virágok fakadtak: a beke es szeretet zöld tavasza, a megerősödés, a friss fejlődés illatos virága. Fényben diszlenek a pesti palotasorok, melyeket lángokká lövetett Hentzi, megna- gyobbodva ragyog le a budai hegyről a király otthona, melyet elhamvasztott Görgei. A hős honvédok e napon elhullottjainak szobra magaslik Budavárában és köréje gyűlt az őket túlélt és a körtéd meghajlott baj- tarsak kis csapatja, hogy ötven év múltán hálát adhasson az egek Urának, ki halottaiból támasztotta fel a nemzetet. Fs eltűnt a vár fokáról a szégyenoszlop, helyet adva a magyarok imádott Nagyasszonya emlékének, ki szivéből fakasztotta, könnyeivel áztatta és keze áldásával növesztette nagygyá a szép, az uj kor békefáját. A titokzatos isteni erő végtelen jósága megnyilatkozásának kettős emléknapja voltál eddig szent Pünkösd ünnepe, az leszel továbbra is: csak ez egyszer, az isteni akarat rendelése szerint és most már nem mondom, hogy véletlen találkozás folytán, légy ujra- ébredt szabadságunk dicső napja is. Hadd hinnünk, hogy csak próba volt a sok szenvedés és hasonló akart lenni a szent vallás bölcsője körül elhullott termékenyítő vér áldozatához, hogy abból merítsed erődet: szent hazám örök szabadsága. Dr. Mayer György. ÚJDONSÁGOK. és olcsóbban eszközölhető, mint nz Odera és Morva folvók között lévő akadályok elhárítása. A költség kérdése pedig ilyenekben a legfőbb és már ez az egyetlen ok is elég komoly arra nézve, hogy behatóan tárgyalják magát az uj tervezetet. A második főok, mely mellette szól, a Vág vizbősége és nagy esése, mely felülhaladja a Morváét s igy a zsilipe- zések és duzzasztások sokkal egyszerűbben vihetők vénre. — (Ily fontos e kérdés, hogy kereskedelmi oldalát a jelen pillanatban fel sem ölelhetjük. Annyi bizonyos., hogy hatalmas élet támadna a yilágforga- ]om — Északi tenger-Nómetország- Ausztria-Magyar- ország-Dunai államok-Fekete tenger —• e roppant eszközlője mentében s ennek főhusznu illetné a csatorna két kiinduló pontját az Oderánál és Dunánál, O-as években kezdtek I pobi szigeten . k" betűt használni, de ünnepélyes alkalomkor csak t-m-k ejtik most is. épp úgy. mint a kis gyeimek. ki azt mondja: „téret íeneiet.“ •I. A htmg.simiilásbaii is találom. hogy a kon- szumtaurzia érzeke összi fiigg bizonyos fizikai tényezők legegyszerűbb viszonyaival. A sivatagban kevés az eső. forró a hőség, a levegő s föld száraz a passzátszelek folytán, tehát a természet sok állatot nyári álomra kárhoztat, mint nálunk sokat téli álomra. Itt a növényzetnek rövid: vegetácziói időt ad. gyökereit nagyon mélyre ereszti a nedves földig, lombozatát a kiszáradás ellen redukálja; a pálmáknál egy pár levélre, a kaktuSfélék- uél csak húsos, nedves szárra, némelyeknek csak a levél széle fordul a nap felé. íme a legegyszerűbb eszközök! Melesleg említem, hogy a czivilizáczió haladáséiban nem érvényesül a legkisebb erőkifejtés törvénye, mindenkor a maga szempontjából fogja fel a czélszerüséget és: errare humánum est. Hiszem s vallom, hogy az Isten rendelése s a természet rendeltetése nem a kerülő út, hanem a legegyenesebb, a legrövidebb a természeti törvények az egyszerűség netovábbja, mert csak ez észszerű. Ha szántóföldeinknél nem tűrjük a rablógazdaságot, hogy bízhatná a szülő gyermekeit, az állam s egyház leendő polgárait s híveit olyanra, ki kimeriti'az eleven tőkét és tönkre teszi azt? A régi iskola-mestereknél, kik kiszolgált katonák, varga- s .szabólegények voltak, szükséges volt az évzáró vizsgálat. Az iskolaügy nem volt rendezve, tehát a vizsgálattól tette a szülő függővé, kinél taníttassa gyermekét. Ma okleveles tanítók vannak, kik 4 évig ad hoc készülnek, tessék a legjobb kiképez- tetésükről gondoskodni, önképzésüket lehetővé tenni úgy fizetni őket, — hogy teljék szaklapra, szak- konyvre. tessék hatásos tanfelügyeletről gondoskodni, mely által a tanító az iljubb haladással is megis- merkedjek. a tanítói gyűléseket tanulságossá tenni- ezek szükségesek. A laikus közönségtől 'ii nyilvános I vizsgálaton nem tanulhat a tanító. Hogy u vizsga eredményéből okuljon, az késő dolog, eső után köpönyeg: az iskolában tanuljon. Hu a szülői házat az iskolával akarják az ev végével összehozni, rendezzenek évzáró ünnepélyeket szavalással, önökkel, tornajutekokkal s más a gyermeki kedélyt vidító mulatságokkal, érintkezzék a tanító a szülővel, a szülő a tanítóval hétköznap is, nemcsak akkor, ha baj .van u gyermekkel. Mind a kettő okulhat egymástól, mi ismét csak közös javukra válnék. Ilyesmi kell és nem évzáró vizsgálat. A tanítás által keltendő érdeklődés abban áll. hogy a tanuló nemcsak a tanítás alatt, hanem teljes életére szeresse meg a szellemi foglalkozást, vegyen könyvet kezeibe akkor is, ha az iskola ajtai bezá- ródiiak mögötte, gondolkodjék a tanultak alapján továbbra is, ezek legyenek későbbi gondolkodásának alapjai, eszközei; ha valamit felejtett, önerejéből tris- sithesse fel, találhassa ki. Ez felel meg a vele született munkakedvnek, mely minden benyomás számára nyitva áll. A vizsgarendszer mint idegen elem beékelődik a tanuló és a tárgy- szeretető közé, elnyomja e szeretetet, mert éppen az iskola megbecsülhetetlen finom javait nem lehet vizsgálni, még a tárgyi ismeretet sem egészen, csuk szavak figuráinak, miket az emlékező tehetség nyújt, Ha n tanú-, lót, mint holmi hurkát teletömtük, pereg vizsgálatkor a nyelve, pétiig ma azt tudjuk, hogy; „tan- tum memória tenemus, quantum scimus," nem mint hajdanában hitték, hogy az emlékezéstől függ a tudás. Ne tanuljon a gyermek külső indokból, hogy a vizsgálaton jól feleljen, hogy jó kalkulusa legyen, miáltal hozzászokik a hasznossági elvekhez és mindig a nyerendő profitot nézi. Ethika s pszichológia egyaránt követelik az önzetlen tudomúnyszeretetet. külön hajcsár felesleges, a vizsgálat is! ÚJDONSÁGOK. — Személyi hír. Mallusa. József trencséni pénzügyi igazgató f. hó 2ti-án hivatalos látogatást tett a zsolnai m. kir. adóhivatalban. — Tanító gyűlések hete. így nevezhetjük a lefolyt hetet, de talán a következő is jogot formálhat e névre. Lapunk más helyén számolunk be a Zsolnán tartott gyülésselés annak egyik kiemelkedő I felolvasását is közöljük. Ha itt a szomszédban megtartott vagy még megtartandó hasonló gyűléseknek is bővebben adunk helyet, magyarázza meg ezt ama szilárd hitünk, hogy a népoktatás ügye az a jel. melyben, a régi hasonlatot használva, győzni fog a magyarság érdeke ininálunk és még sok helyen. Magyar iskola, jó tanítók él ezeknek méltó javadalmazása. ez kell minekünk, akkor fogunk eljutni az óhajtott ezélhoz. — Részletes jelentésünk a következő: A „Trencsén vármegyei ált. tanítóegyesület“ naiiy-bittsei járásköre f. hó 25-én Rovnén Truszina Pál elnök tapintatos vezetése mellett közgyűlést tartott. A nagy tárgysorozatból kiemeljük a következőket: Elnök tartalmas, lelkes beszéddel megnyitja a körülést és jegyzőkönyvileg megörökítendő kifejezést ad Erzsébet királyné gyászos elhunyta fölött s meleg köszönetét mond Sztranyavszky József esperes-plébánosnak a tanítókra való tekintetből meg- tartott istentiszteletért.- mit Rovne . ősz papja kötelességnek ismer üdvözölvén röviden purochiájaterületén az „Isten és haza“ jelszava alatt összegyűlt tanítókat. — Hullai .Sándor és Bednár Lajos rovnei tanítók-nagy dicsérettel szólnak Freund Bernét n.- bittsei--]M>lg.'isk. igazgatónak „Az iskola nagyobb nevelő kötelességeiről korunkban“ ez. értekezéséről. Elismerőleg nyilatkozik Podhcrszky Ferencz rovnei tanító Wunder József n.-bittsei tanító „Az iskolai büntetésekről“ ez. dolgozatáról. Klacskó Lajos viszokai tanító a magyar beszédnek direkt  melyet. lm nem tévedünk, közrnmlészetüiik is eltilt, de ezt Popperschen Hause zu Sitiéin ist eine Wohnung, bestehend aus 3 Zimmern einem Mansardenzimmer u. n tilalmat nem igen veszik komolyan. Ez n mmibiínomság pedig végzetes bíín, melyet számos ember egészségével fizethet, meg. — Nem elegendő még városunkban az a botrányos trágyáié, moly az lltczákon folyik végig ? Nem elég az a halomszámra álló trágya, mely egyes házak udvarain diszlik? A félig-meddig, vagy éppen ke som födött poezegö Irők. | melyeknek tartalmát néha világos nappal hordják j ki, mint azt esak a minap is volt alkalmunk láthatni? Szaporítsuk a fertőző anyagokat, a lehetőségig, mert hiszen talán sikerülhet városunkat országos hírűvé tenni ugyanakkor, mikor az egész müveit emberiség azon fáradozik, hogy a legveszedelmesebb ellenségének — a tuberkulózisnak — útját állja. — Fájdalmas érzéssel irtuk e kemény sorokat, de kénytelenek voltunk vele, mert, ezek nz állapotok meg nem tűrhetek továbbra is. Eddig még a sokat vitatott csatornázástól és a létesítendő vízvezetéktől vártunk valamit, de tapasztaljuk, hogy ezek a szép tervek is számos társuk sorsára jutnak, — elalusznak örökre. Erkölcsi kötelességünk is su- galta, mert hiszen csak tegnap olvastuk Korántfi Frigyes orvos-tanár nagyszerű beszédét, melyben a berlini orvosi kongresszuson urbi ot orbi hirdette, hogy „hazájában a kormány' és a nép kezetfogva küzdenek a tuberkulózis ellen.'- Szép fogalmuk lesz az idegeneknek Korányi szavainak igazságáról és súlyáról, ha csak tiz lépésre jönnek át a határon — mi hozzánk. — Magánvizsgálatok N.-Bittsén. A bittsei polg. leányiskola június hó 22-én tartja meg magánvizsgálatait. Ez iskola igazgatósága felkéri a jelentkezni szándékozókat, hogy ezt minél elébb tegyék meg. — Veszett kutya garázdálkodása. Martincsó János, tyerliovai lakos, hasonnevű diát f. hó 21-én egy Árva megyéből odavetődött, valószínűleg veszett, kutya magharapta. A megmart fiút a budapesti Pasteur-intézetbe. az agyonlőtt kutya fejét, meg- vizsgálás végett a budapesti állatorvosi akadémiába szállították. — A Triešti Általános Biztosító-Társaság (Assicurazioni Generali) f é. április hó 22-én tartott 67-ik közgyűlésén terjesztettek be az 1898. évi mérlegek. A jelentés különösen kiemeli, hogy Hegedűs .Sándor igazgató tanácsos úr. kereskedelemügyi miniszterré történt kineveztetése folytán az intézet igazgatóságából kilépett, mely körülményről az igazgatóság a közgyűlés alkalmával következőkép emlékezik meg: „Tisztelt urak! Engedjék meg. hogy jelentésünk első helyén, rokonszenviinknek adjunk élénk kifejezést azon nagyrabecsült férfin iránt, ki 0 Felsége kegyéből megbízást nyert a magyar kereskedelmi miniszter magas és díszes állásának elfoglalására. Hegedűs .Sándor rendkívüli tehetsége igy teljes mértékben nyert elismerést és midőn ez örvendetes tényt Önökkel egyetemben őszinte meg- elégedéssel üdvözöljük, mélyen fájlaljuk egyúttal azt a veszteséget, mely ez által intézetünkre hárul, mert társaságunk kénytelen lemondani ezen férfin közreműködéséről, ki őt Ui éven át felette buzgó és becses támogatásban részesítette. Kérjük szives felhatalmazásukat arra nézve, hogy az itt kifejezett érzelmeinkről ez évi közgyűlésünk jegyzőkönyvében megemlékezhessünk.“ Az előttünk fekvő jelentésből . látjuk, hogy az 1898. deczember 31-én érvényben volt életbiztosítási tőke összegek 449.227.817 korona 22 Iliiéit tettek ki és az év folyamán bevett dijak 19,100*502 korona 14 fillérre rúgtak. Az életbiztosítási osztály dijtartalóka 8.641.105 korona 59 fillérrel 114,696.582 korona 09 fillérre emelkedett. J tűz- és szállítmány biztosítási ágakban a dij és illeték bevétel 27,135.(109 korona 94 fillér volt, miből 1 1,372.530 korona 78 fillér viszontbiztosításra for- dittatott úgy, hogy a tiszta díjbevétel 15.763.139 korona l(i fillérre rúgott, mely összegből 12.490.283 körömi 14 fillér mint díjtartalék minden tehertől menten, a jövő évre vitetett át. A jövő évben ese- dekes.-e villő dijkölelezvények összege: 71.175.074 korona 21 fillér. Károkért a társaság Isos-bau 20,527.284 korona 40 fillért folyósított. Ehhez hozzáadva az előbbi években teljesitutt kárfizetéseket a társaság alapítása óta károk fejében (133,489.520 korona 8(1 fillérnyi igen tekintélyes összeget fizetett ki. Ebből a kártérítési összegből hazánkra 118,390.059 korona 49 fillér esik, mely összeget a társaság 175.585 káresetben fizetett ki. A nyereség tartalékok közül, melyek összesen 14,985.029 korona 98 fillérre rúgnak, különösen kiemelendők: az alap- szabályszerinti nyereségtartalék, mely 5,250.000 koronát tesz ki, az értékpapírok árfolyamingadozására alakított tartalék, mely az 1,604.315 korona 04 fillér külön tartalék, úgy szintén az évi nvereségből kihasított 903.418 korona 70 fillérrel 9,575.029 korona 98 fillérre emeltetett fel; továbbá felemlí- tendő még a 160.000 koronára rugó kétes követelések tartaléka. — Ezeken kívül fenáll még egy 560,000 koronát kitevő külön alap, melynek az a rendeltetése, hogy az életbiztosítási osztályban a kamatláb esetleges csökkenését kiegyenlítse. A társaság ösz- szes tartalékjai és alapjai, melyek első rangú értékekben vannak elhelyezve az idei átutalások folytán 143,645.142 korona 28 fillérről 153,073.167 korona 61 fillérre emelkedtek, melyek következőképen vannak elhelyezve: I. Ingatlanok és jelzálog követelések 25,495.680 korona 45 fillér 2. Életbiztosítási kötvényekre adott kölcsönök 13,126.433 korona 54 fillér 3, Letéteményezett értékpapírokra adott kölcsönök 1.692.124 korona 22 fillér. 4. Értékpapírok 100,494.915 korona 65 fillér. 5. Táreza váltók 711.252 korona. 6. A részvényesek biztosított adóslevelei 7,350.000. 7. Bankoknál levő rendelkezésre álló követelések, készpénz és az intézet követelései, a hitelezők követeléseinek levonásával 4.202.761 korona 75 fillér összesen 153,073.167 korona 61 fillér. Ezen értékekből 43 millió korona magyar értékekre esik. Szerkesztői posta. Több k. dolgozó társunknak. Engedőimet kell kúr- nünk, hogy az utóbbi két hét alatt megtorlódott munka, valamint az akútabb jellegű közlések miatt több csikket hevertetni voltunk kénytelenek. Sietni fogunk, hogy hibánkat a lehetőségig jóvá tegyük. Bérbe adó Zsolnán, a báró Popper-féle házban egy három szobából, padlószoba és mellékhelyiségekből álló szállás. Felvilágosítással szolgál a báró Popper uradalmi intézősége Bicsiczén. Vermiethungs Anzeige. Im Baron  általános biztositó=társulat IALI. Nyereség- és ves.teség-számla az A. mérleghez. Elemi-biztosítási ág (1898.) I? z •fű Zsolnán, is1-»!'. Zsolna és "Vidéke.  Zsolna, m. évfolyam.83. szám. ]899 jünius 4 A régi erkölcs kiveszőben van s uj nem foglalhatja el a helyét, mert az erkölcsiségnek nincsenek fokozatai, nincsenek változatai. A gyors haladás, a gyors érzés nemcsak hasznos gyümölcsöket terem, de kárt is okoz, gyakran Olyan károkat, melyeket figyelmen kivül hagyni tévedés volna. Az előre törekvő ember rendesen csak előre, a czél felé tekint s nem látja azokat, a kik elhullottak mellőle a harczban, mert vagy nem volt elég erejök a küzdelemre, vagy hibás volt a czél, melyért a küzdelembe mentek. Ezeket az elhullottakat nem szabad a társadalomnak közönyösen elhagynia, nem szabad 6 látvány fölött elsiklanunk, de számot kell vetni azzal; hogy ezek a szerencsétlenek nap-nap után szaporodnak, a számuk a helyett hogy apadna, még inkább folyton növekszik. A ki az újságok napi híreit figyelemmel kiséri, megdöbbenéssel fogja tapasztalni, hogy a felvilágosodás mai századában milyen rettentő nagy azok száma, akik emberi kötelességeiknek nincsenek tudatában, akik a földi létben nem ismernek más kötelességet, mint a könnyű megélhetésről való gondoskodást s ha ez nekik nem sikerül, ha annak a képzelt czélnak birtokába nem juthatnak, melyért küzdenek : egyszerűen eldobják maguktól az életet, melytől örömet már nem várnak. Viszont vannak oly elfogultak, kik a társadalom fogalmát vagy egészben nem, vagy részben nem ismerik. Ezek, sajnos, leginkább a ka- balisztikának élnek. Mások meg képzelt erkölcsi magaslatuk gőgösségében élnek, ezeket erkölcsi és társadalmi beszámításon kivül kell hagynunk, A „Zsolna te Vidéke“ Tárczája. Rózsa. A Kis-Küküllő partján domboktól és érdektől körülvéve két kis helységet találhatunk: Pázsitos és Permetes. Egymással átellenben vannak, talán egymásba is olvadtak volna, de a Kis-Küküllő vize elválasztja őket, kiszabván a két helység határait Szép fekvésűk elbájoló, oly kedvesek a hegyek berkei, a hegyoldalok szőllői, de ezen kivül nyár idején az erdőben barangolva különösen a madarak éneke, a zöld mező, s a nyíló rét az, a mi oly vonzóvá teszi a vidéket s oly jótékonyan hat az ember lelkére. ZSOLNA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .......................................... 4 frt. Fői övre ...............................................2 frt. Negyed évre ....................................... 1 frt. Egyes szám ára 10 kr. Felelős szerkesztő: Dr. MAYER GYÖRGY kihez a lap szellemi részét illető közlemények eziinzendök. Kiadó és laptulajdonos: Áldori Manó hová az előfizetések, hirdetések, reklamiieziók és pénzküldemények intézetniük. Hirdetési dijak: Egy 3-szur hasábzott petit sor ň kr. M i:<; J i:i.EX l IC , MINDEN VASÁRNAP. Kéziratukat nem útiunk vissza. A régi erkölcs.  _ A legtöbb esetben a könyvvezetőn ős az ügyvivő igazgatón kívül az intézet egy alkalmazottja sem járatos a könyvvitelben. Minden könyvvezető azonban tapasztalatból tudja, hogy a munkájában beálló, alig néhány napi mog- szakitás mily nehézségeket okoz neki a folytatás, sőt a könyveknek szakadatlan vezetése mellett is kisebb zavarral kell kezdenie, ha tőle a vagyonállomány megállapítását követelik. Hogyan legyenek tehát a vagyonőrt szavatolok, kik a könyveket nem vezetik, a vagyonállományról tájékozva? Tudjuk, hogy az évi mérleg elkészítése hónapokig tart, mert a folyó munkák a könyvvezető idejének javarészét veszik igénybe. Ki tudja magát ilyen készületlen munkában tájékozni? Senki, még maga a könyvvezető sem. — És mire vezet ilyen rendetlenség? Azt a közelmúltban gyakran láttuk. állok már egy idő óta, aztán mégis hiába, mert csak nem jönnek az urak. De íme, most az egyszer nyakába kapta a gyerek a lábát és meg sem állt a konyháig, hol nagy teli szájjal kiáltja be: A mostan szokásban levő könyvvezetési rendszer a vagyon gyors áttekintésének hiánya miatt a pénzintézetek Vészére teljesen alkalmatlan. A vagyonállomány folytonos változása csakis folyómérleg útján tekinthető át, egyszerűsített kettős könyvvitel segítségével. — Négyrovatos pénzértékeket tartalmazó napló, melynek egyes rovatai minden oldal utolsó tétele után összegeztetnek és átvitetnek a főkönyv mellett, elegendő, hogy a napló tetszés szerinti tétele után — az egyenleg, a leltár és a folyószámla kamatok kivételével — fél óra alatt teljesen helyes mérleget kaphassunk. E mérlegből kitűnik a cselekvő és szenvedőleges személyi hitel, a cselekvő és szenvedőleges váltóhitel, az áruszámla, a nyereség- és veszteségszámla, a nem árukról szóló ügyletek számlája és azonkívül a tetszésszerinti mennyiségben vezetett számlák eredménye, bármily kiterjedt és sokoldalú is az üzlet Az az előnye van ezenkívül e naplónak, hogy például a huszadik oldalon az összegek levonása által meggyőződhetünk az előző oldalok összegezésének helyességéről a nélkül, hogy az előző tizenkilencz oldal tételeit összeadni kellene. Ha az intézet felügyelő bizottsági tagja ilyen nyilvántartási müvet bármikor készen megtekinthet, úgy még laikus létére is azonnal meggyőződést szerezhet a helyes ügykezelésről anélkül, hogy előbb hosszadul másán kellene az üzleti könyvekben keresgélnie, mert ez esetben csak is a folyton kész mérleg egyes tételének összehasonlítása az okmányokkal és számlákkal volna feladata. Azonkívül az igazgatóság e folytonosan kész nyilvántartásából könnyű ezerrel tájékozhatja magát az ügykezelésről esetről- esetre, napról-napra, sőt a könnyen elkészíthető mérleget jegyzőkönyvben a zsebében hordozhatja. Ez a könyvvezetési rendszer nélkülözi az úgy- nevezett „Strazza“-t, „Prima Nota“-t, a pénztári naplót, esetleg a főkönyv tárgyi számláit is. Kevés erővel sokat lehetne elérni. Az előnyöket, melyek ez uj könyvvezetési rend- szerrel járnak, nemcsak idegen pénzeket kezelő pénz- intézeteknek kellene megbecsülniük, hanem "oly hitelt élvezőknek is, kik teljes bizalmat igényelnek, mert csak az a kereskedő tarthat joggal számot megfelelő Még javában aludtak, midőn vad lárma és or- ditozás verte föl az alvókat. Szokoly jelent meg a hegyvidék válogatott fosztogatói és rablóival, hogy boszut álljon verseny- társán. Nyílt versenyben nem ment semmire, a véletlen nyújtotta kedvező alkalmat használta fel. A far- kasveremi korcsmáros 10 sajniért elárulta neki, hogy merre tart Jóska, s hol pihen csapata. A túlnyomó sokaság győzött a vitézségen, s hős vezetőjük ott feküdt társaival, pirosra festve a frissen hullott havat. Leáldozott a nap. Gáspár visszatért a küzdelem szinterére, hogy értékesebb dolgaiktól fossza ki a halottakat. Soká keresett, soká kutatott, de Nemegyei hulláját nem tudta föltalálni, pedig ő maga mártotta vasát ellenfele mellébe, s látta, hogy alszik ki benne az élet utolsó szikrája. A szemben levő hegyre rohant. A hegyen egy Mária-szobor volt. 8 a mint vizsgaszemmel kutat, észreveszi, hogy a szobor mellett egy nő áll s válláról valami súlyos terhet dob le. Ekkor letérdelt a szobor aljához kérve az Istenanyát, hogy segítse őt tovább is, ha már megengedte, hogy jegyese holttestét elvigye az ellenség kezéből. Rózsa volt. A keresztúri fuvarosok mondták neki, hogy Jóska falu- jokban van s holnap haza tér. Á leány eljött, hogy üdvözölje jegyesét. S a mint imádságát befejezte, úgy látszott, hogy az Istennek kőből való anyja a hold szolid fényétől megvilágítva, mintha bátorítaná földi leányát, ki szorongattatásában hozza fordult segítségért. A kétségbeesés fokozta erejével újból fölkapta a terhet s rohant előre. N em mehetett messzire, mert mellette termett Gáspár s Így szólt: „Háromszor kértelek meg; mindannyiszor „visszautasítottál. Megfo- hitelre, a kiről tudják, hogy könyveit könnyen áttekinthetően nyilván tartja. Az érvényben levő kereskedelmi törvény szerint ugyan minden kereskedő szabadon választhatja könyvvezetésének rendszerét, ha azonban a meglevő rendszerek munkatartam és gyors nyilvántartás te- kintetében nem felelnek meg teljesen az igényeknek, miért ne győzze le a jobb rendszer a régieket, kivált amikor Magyarországnak úgy sincs saját üzleti könyv- vezetési rendszere? Kívánatos volna, hogy a minisztérium ez újított könyvvezetés oktatását a jövő század kezdetével az iskolákban is elrendelné. OTTHONUNK. Kikelet és szerelem. Irta: ifj. Weingärtner Antal. Vigan lengő zászlók hirdetik a Balánfy família nagy örömét. Az ősi kastélyt mintha kicserélték volna. Kijavították, eltüntették a hibákat és repedéseket, a hol az idő vasfoga kikezdte a hatalmas bástyaszerü falakat. Már két hét óta tart szakadatlanul o lázas sürgés- forgás. De hogy is ne! Nagy esemény van készülőben. Balánfy Miklós uram egyetlen leánya, a család szemefénye, büszkesége: Etelka, készül menyegzőjére. Még Balánfy, az öreg úr is kivetkőzött egyhangú, búslakodó életmódjából. Mert bizony nyakas kuruez volt az öreg, ki sehogysem tudott beletörődni - mint mondani szokta— az „újabb világ“-ba. Minduntalan a „régi jó időt* emlegette s fáradhatatlanul dorongolta, csépelte a — németet. Hanem most, mintha megfiatalodott volna. Rendezgetett, tanácskozott, utasításokat osztogatott, egyszóval kezébe vette a vezető gyeplőt, mert szentül meg volt győződve, hogy csak akkor fog a családhoz méltóan, tisztességgel, becsülettel lefolyni a nagy ünnep, ha annak élén ő maga áll. Azonban készül az öreg úr még egyébre is. Ebéd után rendesen félrevonul egy-egy nagy füstölgő pipával, melyben vigan serczeg a pompás muskotály dohány. A pipa természetesen még a „régi jó idők“- ből származik. Az öreg úr tehát ilyenkor félrevonul pipatoriumába, bezárkózik s itt jár fel és alá, nagyban vitatkozva, feleselgetve — önmagával. ügy áll a dolog, hogy az öreg úr nagy politikus, ennélfogva a nagy politizáláshoz készül. Hiszen sokan lesznek! Különösen fiatalok, kik az „újabb világ“ emberei közé tartoznak. Ezeket akarja az öreg úr megtéríteni s ezért készül oly nagyban. Minden lehető ellenvetést felad saját magában, melyeket azután végtelen örömére fényesen, ragyogóan meg- czáfol! Egy apostol lángbuzgalmával készül és várja a térítés nagy pillanatát, midőn — mint erősen hiszi — nem egy „pecsovics’ gondolkodású fiatal embert fog a magyar szabadság és függetlenség zászlaja alá toborzani. Nagyban replikázik és szenvedélyes hangon szónokol odabent az öreg úr. Rengő lépése kihallat- gadtam, láthatod, hogy addig nem nyugszom, mig a v "'igényedet meg nem ölöm, hogy szabad légy. Most, izabad vagy. Válaszsz, vagy pedig előtted is néhány évvel előbb nyitom meg a menyország ajtaját.“ A leány, kinek fájdalmát fokozta csak ez a szivet facsaritó beszéd, feleletre sem méltatva a vadállatot ruhájából kihúzta tőrét, s neki rontott ellenfelének. Sokáig dulakodtak. — Egyszerre csak egy tompa zuhanás akasztotta meg a viaskodást és Gáspár Rózsa tőrétől megsebezve holtan terült el a földön. A leány újból fölvette a terhet, rohant haza felé. Újra fordult az idő kereke, ismét nyár van, a fülemilék Újból csattognak. — A pázsitosi lugas előtt egy fekete ruhás nő áll. Arcza olyan sápadt, olyan halovány, szeme beesett, tekintete bágyadt s haja — fehér. Az után a borzalmas éjszaka után, midőn vőlegényét holtan hozta haza, nagyon megbetegedett. Hónapokig feküdt, aztán kezdett lábadozni, de mi haszna, örök éjjel borult lelkére. Haja szálankint vált fehérré, beszédo szavankint vált há- borulttá. Mikor testileg fölépült, ősz és tébolyodott volt. A kis madarak újból dalolnak, talán szebben, mint előbb, s várják, mikor telik meg könnyűvel Rózsika szeme. Ó pedig ott áll a lugas előtt s nem érti meg a madarak dalát; egy pontra szegezi szemét, mintha elmerengne a múlton. És ez mindennap ismétlődik. Kis madarak, még ti sem tudjátok megvigasz- talni ezt a megölt lelket; ti nem tudjátok, nem értitek, mi minden sujhatja az ember fiát egy év alatt. M. Gy. szik a folyosóra. Néha nagyokat toppant, ha az ellenfél nem adja meg magát, azaz, ha újabb ellenvetés ötlik eszébe és azt is meg kell czáfolnia. Na, de ez is sikerül s ilyenkor villogó szemekkel fogadja meg, hogy a ki még az ő, napnál is világosabb bebizonyítása daczára is megmarad „pecsovics nótája“ mellett, hát ô az olyan Istentől elrugaszkodott labancznak már csak amúgy kézzelfoghatóbban fogja megmagyarázni, hogy mi is az a magyar szabadság. Azonban ne zavarjuk ezt az öreg urat, hadd készüljön apostoli nagy munkájához. . . . Odakint, a kapualjából az egyik béres, a Pista gyerek, szemléli a látóhatárt, ha vájjon nem lát-e vagy egy hintót az országúton jönni. Ezt a Pista gyereket Etelka állította a kapufélfához, hogy rögtön rohanjon a konyhába jelenteni, ha tálé a megpillantana valamit az utón. A nagy buzgóság azután úgy elfogta a Pista gyereket, hogy már vagy harmadszor akar nekiiramodni a konyhának, mivel minden porfelhőben erő- nek- erojével hintót akart látni. — A sok nézéstől már karikázik a szemem, mondja, dejszen nem is csoda, ohol  Henrik „ Kotris Antal „ Benyács József „ Zsidók György „ Zabak Ignácz „ Gyöngéi József „ Sidlo József „ legény a talpán! S e közben rejtélyes mosoly vonul cl arczán . . , Egy fél órával később már a legmélyebb csend honol az egész kastélyban, mely rógos-régen látott ehez hasonló ünnepélyt, ennyi vendéget, ilyen örömöt és vigságot. Nagy, néma hallgatás borúi az egész tájra; sehol semmi nesz, csak a kutyák vak- kantanak fel néha-néha, azt is csak úgy megszokásból. Azonban daczára a nagy némaságnak, az egyik szobában mégis van nyugtalanság. Egy szerelmes, bobó SZÍV lázas kopogása volna hallható, ha ugyan hallhatná valaki. Édes mámoritó szerelemmel van telve az a SZÍV, mely szerelemfakasztotta boldogságot vár s boldog szerelmet Ígér. Ott nyugszik hófehér, fodros párnáin s nyitott szemekkel álmodozik u rózsás szerelem tündérországáról, bolgogságról, igaz csókról, igaz ölelésről Selymes pillái lassan lezárulnak, de a boldog mosoly továbbra is ott lebeg ajkán s úgy szövi jövendő boldogságának ragyogó képeit. . . . Vége köv. Anyakönyvi kivonat. — F. évi május hó 1-től 31-ig. — Ssiiletísek; Droppa Károly gyermeke Veres László „ Noverodszky Béla „ Fidicziny László „ Fidicziny László „ Kozák István „ Holländer  É Első cs. és kir. osztrák-magyar kizárólag szab. mlokzat - f esték-gyár KRONSTEINER KÁROLY Bé«, 111., Hauptstrasse 120. sz. (saját házában.) RHBiitatv« arany óraiakkal. .... S OPTIK in SILLEIN.  Zsolna, III, évfolyam. 24. szám. 1899. június 11. A „Zsolna és Vidéke“ Tárczája. A konczert. Irta: Gabriel. Egy keddi nap beállítottam legjobb barátomhoz, Csutak Ferkóhoz. Legnagyobb meglepetésemre ágyban leltem. — Mi ez Ferkó? Ilyen lusták vagyunk? ZSOLNA ES VIDÉKE TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. k drágaság. Nem először foglalkozunk e lap hasábjain ezzel a kérdéssel. Ismételve utaltunk reá, hogy városunk sok tekintetben még Budapesten is túltesz, sőt az élelmi czikkek dolgában abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy mi is egyenesen a fővárosi vásárcsarnokok fogyasztói gyanánt mutatkozhatunk be. A járatlan olvasó ezt abszurdumnak fogja minősíteni, mert hiszen nevetséges— *ďoíog ám, hogy a zsolnai polgár baromfit, zsiradékneműt, vadat stb. több mint 200 kilométer távolságról és még a drága fővárosból hozasson, hogy itt, az olcsó vidéki városkában, élvezze és ezért a kétes értelmű élvezetért a budapesti áron felül még a hozatal és a közvetítő kereskedő busás hasznát is megfizesse. Abszurdum lenne, ha igaz nem volna. Ép ily képtelenség az is, hogy feleségeink, ha o les ón akarnak vásárolni, elmennek Te- sehenbe. Vásznat, szövetet, ruhaneműt, de akárhány élvezeti czikket is onífitn. szereznek be, mert bár költenek az útra és tescheni tartózkodásuk is pénzbe kerül, ez még mindig kifizetődik, illetve megtérül a vásároltak árában tett megtakarításnál. És akkor, értse meg, aki tudja, előáll a mi kedves osztrák Michel barátunk és teleóbégatja a világot azzal a mi szertelen per- fidiánkkal, hogy a gazdasági kiegyezésnél sző- röstül-bőröstül föl akarjuk falni a jámbort. Lakást mizériánk tarthatatlan állapotához még mit mondjunk? Annyit irtunk már erről, hogy csaknem rösteljük. De hát mit tegyünk? Oly szállásbőreket fizetünk, hogy' bátran állíthatjuk mikép nincs Zsolnán hivatalnok, ki  tartandó — városi közgyűlés napirendjének egyik pontját fogja képezni. Ám, úgy legyen. Ném akarjuk újból felpanaszolni a régi bajokat, csak e r é 1 y „Hát aztán lehet magának sürgős dolga, mikor én parancsolok?“ stb. stb. Szóval be kellett mennem. — Időközben váratlanul megérkezett a főispán s a vizsgálatot megkezdte minden czeremónia nélkül. Az adóhivatalon s ott is épen a mi szobánkon kezdte. Persze az én asztalomat teljes díszben találta. Mondta Bátori, hogy a főispán kihúzta asztalom fiókját is. persze, hogy mindjárt meglátott egy arczképvázlatot, mely a főnök leányát mutatta. — Aztán látta a félbehagyott illetékjegyzőkönyvet és hevesen ráförmedt a főnökre, hogy azt előbb meg nem csináltatta. — Vége. kör. — t és gyors elintézést kérünk a megalkotásában, szigort ős pon- tosságot a végrehajtásában. Mert az mégis tűrhetetlen valami, hogy több ezer adófizető polgár tehetetlen, kiszolgáltatott zsákmánya legyen néhány — piaczi nadálynak. Sót addig is, mig a megalkotandó szabály rendelet meg fogja nyerni a felsőbb jóváhagyást, sürgősen követeljük, hogy a kirívó visszaéléseket rendőri és orvosi szempontból megszüntessék. Ez a legkevesebb, mit a polgárság joggal kívánhat. Ha e tekintetben szólhattunk a közállapotok javulásának biztos reményéről, úgy örömmel üdvözöljük a másik mozgalmat is, melyet Hajdú Géza, kir. Ítélő táblai bíró indított meg a lakásbérek rendezése kérdésében. Ennek szükségét sokszor, most is kimutattuk. Nem akarunk itt részletkérdésekkel foglalkozni, ezeket úgyis a ma dőli 11 órára összehívott értekezlet fogja tárgyalni. A magunk részéről csak azt az óhajunkat fejezzük ki, hogy az érdekeltek lehetőleg teljes számmal jelenjenek meg a mondott időben a városháza nagytermében és jussanak ott, miben nem kételkedünk, egyhangú és üdvös megállapodásra. Ez mindnyájunk közös érdeke. Amit e lapok hasábjain tollal és szóval lendíthetünk a jó ügy érdemén, azt készséggel és teljes odaadással meg fogjuk tenni. — r. Gazdasági állapotok Panaszkodnak a gazdák széltében-hosszában, hogy mennyi bajjal kénytelenittetnek küzdeni a létért s daczára, hogy a legodaadóbb és kitartó szorgalommal dolgoznak, mindamellett mostoha elbánásban részesülnek a közönség részéről. Nézzük csak mennyiben jogosult ez a panaszuk. illetőleg mennyiben alapos eme feltevésük? Senki sem fogja elvitatni azt, bogy eminenter fold- mivelő ország vagyunk és hogy a földmivelés ügye a közjóiét kérdése. Igen szépen fejtette ezt ki prog- rammbeszédében az nj miniszterelnök, de hozzá tette, hogy a különféle gazdasági ágaknak szerves kapcsolatban kell lenniük egymással, más szóval a mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek harmonikus együttműködést kell kifejteniük, igy azután ha szenved a mezőgazda, megérzi ezt az ipar és kereskedelem és viszont. Csakhogy ez, sajnos, minálunk nem igy van jelenleg, mert az osztályérdekek elszigetelten dom- borodnak ki és markáns közvonalakkal határolvák, vagyis, ma van agrárpolitika, van iparpolitika, van fondirozott az öreg, hogy igy, meg úgy, ha hát idő- ses is az ember, még nem vén, akkor sem kellene mindjárt ráfogni, hogy nem bír dolgozni, hogy kiáltana ö még sok gyerek emberrel . . . stb.-stb. — aztán mikor elkezdett rakosgatni: az ördög behozta a főnököt, nem is tudom, miféle forgószél hozta vissza Bécsből olyan hamar. Látja, bogy rakosgat az öreg tanító, rászól: Hát maga mit csinál? Miért pakol? „Hát ha elküldik az embert, nem hagyhatja itt a holmiját ?“ — Hát ki az ördög küldte el magát? Az öreg aztán oda adta neki a „végzést4 .Rettentő szurokban voltam, úgy lapítottam, mint a kutya, mikor botot sejt. „No Ferkó, most bajod lesz,“ gondoltam magamban. Azonban Aporkai elég jó ember, ô felőle nem lett volna még nagyobb baj, mint hogy jól összeszidott bennünket, hogy mi igy lopjuk, úgy lopjuk az időt mikor ő nincs itthon” „Hát az illetékeket összeáilitotta-e már?!“ — Meglesz ma délutánra főnök úr. „Hát aztan nem tudja Ön azt, hogy nekem avval délután számolnom kell?!“ — No tessék haragudni tekintetes főnök úr, meglesz az idejében. „Ne tessék haragudni!“ ismételte indulatosan. „De aztán ha baj van, nem akad gazdája. Hanem jui 13 vigyázzon a bőrére, csak el ne készüljön az illeték!“ Én akkor kettőzött szorgalommal láttam do- loghoz; még arra sem ügyeltem, hogy az öreg Bodrogiból ki-kitört a nevetés, látva, hogy felsültem. „ügy kell a fiatal uraknak!“ . n ne tessék gyanúsítani’ — sza badkozott Báton komám. kereskedelmi politika és van nézotpolitika. Hogy mi adta meg az impulzust erre az érdekelkülöni- tésre és melyik osztály kezdeményezte érdekeinek elsánczolását, nem keressük, azt sem firtatjuk, hogy időszerű és okszerű volt- e ezt megcselekedni, miután ez már a ténynyel szemben mit sem változtat: azt azonban konstatálhatjuk, hogy a közérdeknek hasznára nem válik. Ha a különféle gazdasági ágakat összekötő szerves kapocs reális és önzetlen természetű, a moly a közjólétet tartja szem előtt, úgy annak meglazulnia, vagy éppen elszakadnia nem szabad. Ha azonban önző theoriák és elfogult ideálok alkotják azt, akkor bizony a legkisebb rázkódtatásra, a mely éri, elszakad az, mi által elszigetelődnek és különválnak az érdekek. Hiszen ha szemügyro veszszük a mindennapi eseményeket, úgy azt találjuk, hogy a nézetkülönbségek a társadalomban is szítják a viszályt és apró eltérések osztják ellenséges tábo- rokra. Ma már az a szerves kapocs, mely a társadalmi életet előmozdítaná, fájdalom, hiányzik. A bajok orvoslására vonatkozólag theoriákban és eszmékben tagadbatlanul egy részről sem volna hiány, csakhogy ezek mindegyikéből az önérdek politikája sugárzik ki, a miért azokat a közérdeket és közjólétet szolgáló hatalom el nem fogadhatja: innen azután a minden oldalról kitörő harag és osztály^gyülölet. Áttérve most előbbi fejtegetésemre, meg kell vallanom, hogy az egyetértés a különféle gazdasági ágak között éppen úgy, mint a társadalomban hiányzik, a mely minket közelebb fűzne egymáshoz. Amig az egyetértés, az egymás iránti szeretet köztünk létre nem jön, a mig a kölcsönös méltánylás a jogosult érdekek iránt le nem győzi az önzést, mindaddig úgy a társadalomnak, mint a közgazdaságnak életerős kifejlődése és felvirágozása, úgyszólván lehetetlenné van téve. Felette kívánatos volna tehát, ha a politikai kibékülés kedvező idejét az illetékes tényezők felhasználnák arra, hogy a jogok és az érdekek kölcsönös respektálásával, illetőleg önzetlen előmozdításával szintén megkötnék a gazdasági békét. Ennek az lenne az elmaradhatlan következménye, hogy úgy a kedvező, mint a káros hatás egyformán osztatnék meg az egyes érdekkörök között A béke alapjáig tehát az érdekeknek össze- egyeztetését el lehetne érni, ha ez megvan, a többi a legelőnyösebb és leghasznosabb fejlemények alakjában önmagától jön. Az elmondottak sokat levonnak a gazdák pa- naszának jogosultságából, ehhez járul még gazdál- kodásukban elkövetett önhibájuk. Ennek illusztrálására vessünk egy pillantást a külföldi gazdasági viszonyokra s azonnal nyilvánvaló lesz előttünk, hogy mennyire hátra vagyunk még mi a gazdaság nyújtotta előnyöknek okszerű kihasználásában. Vagy általánosságban tekintve az állapotot, a termelés terén bizony még mindig az egyoldalúság jellemzi törekvéseinket, a mi a kellő élelmesség hiányára vall. Állattenyésztésünk is számban redukálódik, minőségben nem javul. Gazdasági iparunk jóformán nincsen. E tekin- „Maga is gonosz csont Bátori úr. maga se szólott volna, pedig tudta jól, micsoda csalárdság van a dologban!“ En nem is ügyeltem rájok, hanem igyekeztem. Szépen is haladtam, meg is lett volna, hanem egyszerre csak betoppan a polgármester hajdúja, hogy hát „a nagyságos polgármester úr hivatja Csutak urat jegyzőkönyvet vezetni!" — Jajj istenem, Sándor bácsi, mit csináljak? Oly sürgős dolgom van, ezt nem hagyhatom! „Majd bemegyek én,“ mondja Bátori. — Az isten is megáld, hálálkodtam neki s ■újra neki láttam az illetéknek. Pár pillanat múlva betoppan a polgármester: „Hát édes öcsém, maga még ellent is mer mondani ?“ — Kérem tekintetes P . . . „Hát aztán azt sem tudja, hogy engem micsoda czim illet meg?“ — Kérem Nagyságos Polgármester úr, nem en- gedetlenség, hanem oly sürgős dolgom van . . .  Az öreg úr is békülékenyebb, mivel látja, hogy mind többen helyeslik és osztják nézeteit A férfiak ebéd után is együtt maradnak, mig a nők a virágos kertet keresik fel. Ott sétál egymáshoz simulva, halkan beszélgetve egymással az uj pár is. Hogy mit és miről beszélgetnek? Istenem! Bizony nagyon keveset beszélnek, de annál jobban megértik egymást egy-egy titkos mosolyukkal, tekintetükkel s igy beszélgetnek szerelmükről, boldogságukról s jövőjükről. Alkonyodik s a fiatal pár viszatér a kertből, hogy megtegyék előkészületeiket az utazáshoz. Az este induló vonattal ugyanis nászútra kelnek, el messze .. • messze, Olaszország szép kék ege alá, a narancs- és czitromligetek hazája felé. Mikorra a nap bíborvörös sugarai ott játszadoztak a kastély tornyának aranyozott gombján s végig csókolgatták bucsúzáskép a nyíló virágokat, akkorra az uj házasok útra készen szintén búcsút mondottak szeretteiknek, ismerőseiknek s azok áldásaitól, jókivánataitól kisérve robogott ki a fiatal asszony a szülői ház kapuján agy szerető, gyöngéd férj oldalán, hogy felkeressék Itália enyhe éghajlatát és hogy meglátogassák az „Adri# kirdhjnBjéa-t, a szerelmesek városát: Veienczét. ÚJDONSÁGOK. — Megerősítés. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter Nicóra János dr. helybeli kir kath. gymnasiinni rendes tanárt, lapunk jeles munkatár- "át, jelen állomásában végleg megerősítette. — Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter I a szemedül. Azért hát csak jöjj velem és ne kapálózz, műit úgysem engedlek, Lg}' negyedórával később, már erős hangon vitte a szót az öreg úr. Politizálnak, igy tehát elemében van. Úgy látszik megtörtént na első összecsapás, mert mint a mennydörgés zúg végig az öreg úr szava: „Öesém-uram. én tettem le a garast, engedje, hogy befejezzem.“ Majd ismét ez: „Istenemre mondom, a mai fiatalság a lelkét is eladná az ördögnek.“ Erősen folyik már odabent a vitatkozás s boszankodva látja az öreg úr, h°By bizony-bizony nem fog olykkönnyű győzelmet aratni, mint gondolta. De nézzük csak. A kapun „Fúráo ivadékai“ sompolyognak bo s ugyancsak rázendítenek a kony- haajtóban. Több se kell az öreg úrnak, a ki kicsiny csapatával már-már boléfáradt a végnélküli vitatkozásba. Hiába, nem hitte volna, hogy ilyen kemény ellenfelekkel lesz dolga. Beszólitja tehát a füstös atyafiakat, egyrészt, hogy csüggedő híveibe uj életet öntsön, másrészt pedig, mivel az ellenség eszéhez szólván, vajmi kevés eredményt ért el; most tehát szivükre akar hatni a szomorú magyar nótákkal. — Azt húzzátok Gym.j, szól hozzájok, hogy: „Megvirrad még valaha, Nem lesz mindég, nem is lehet A magyarnak éjazaka.“ Fájón búg a nóta s jnegílletődve hallgatják. Majd felzokog utána a kuruezok híres bujdosó dala: „Őszi harmat után, Nagy hegyeknek ormán Fuj dogál a hideg szél-“ Ismeri már Gyuri prímás nagyon jól az öreg úr nótáit, a ki nem is állja meg. hogy szép bariton hangján utána ne énekelje; „Zöld erdő harmatát, Piros czizmám nyomát Hóval lepi be a tél.“ Hanem ekkor már belevágnak mindannyian, s messzeható hangon éneklik a kuruezok panaszos dalát. Erre azután az öreg úr is megbékült. — Hej, többet mond egy rövid kurueznóta, mint egy napi hiábavaló vitatkozás és tudom, hogy ti is — ha olyan időket élnénk — megértenétek a hazájokat és szabadságukat sirató kuruezok fájdalmát. Én átéltem azt az időt, mikor újra sirathattuk hazánkat, szabadságunkat s letiport nemzetünket. Mintha csak a Rákóczy-kor kezdődött volna elölről. Nekik is megvolt tündöklő, vezető csillaguk s nekünk is volt egy megváltónk. Az elsőnek a romhányi csatasikon bukott le szereiicsecsillaga; a másiknak Világos mezején. Az egyik is kibujdosott, a másik is; az elsőt is száműzték, épp úgy, mint a másodikat is. A végzet mily különös szeszélye! • • • Az öreg úr már-már elérzékenyül, ha Etelka megjelenésével félbe nem szakítja a társalgást. Ott állt előttük fehér menyasszonyi ruhájában, bájosan elpirulva. A vőlegényt alig tudták megaka- dályozni, hogy szép kis menyasszonyát össze-visszu ne ölelje, csókolja. Egy kissé irigy01* *a nézett jegyese ruhájára, mely oly szépen simúit karcsú termetére, mig ő sem ölelhette, nehogy összegyűrődjék a fátyol és ruha. A hintók már ott álltak az udvaron, meg a kapualjában. Egy rövid fél óra után megindult a kocsisor egyenesen a templom f®^, mely gazdagon fel volt díszítve a tavasz első virágaival. Megtörtént az esküvő, elhangzott mindkettőjük ajkáról a „holtomiglan“ s az országúton nagy port verve kígyózik a menet, a mint visszatérnek. A kastélyban már mindent elkészítettek az ünnepi ebédhez, melyhez le is telepednek s van jókedv, öröm és sok felköszöntő az ifjú párra.  E homlokzat-festékek, melyek mészben feloldhatók, száraz állapotban, poralakban és 40 különböző mintában kilónkint 16 krtól felfelé szállíttatnak és a mi a festék szürtisztaságát illeti, azonos az olajfestékkel. MIntakártya, úgyszintén nasználatt utasítás kívánatra Ingyen és bérmentve küldetik. ■ M Első cs. és kir. osztrák-magyar kizárólag szab. ^^Jomlokzat-f esték>gyár KRONSTEINER KÁROLY g g Bécs, HL, .Hauptstrasse 120. sz. (saját házában.) Kitölttetve arany érmekkel. Föherczegi és herczegi uradalmak, cs. és kir. katonai intézőségek, vasutak, ipari, bánya- és gyári társulatok, építési vállalatok, építőmesterek, úgyszintén gyári és Ingatlan tulaj- donosok szállítója.  ZSOLNA ÉS VIDÉKE — Hm, hm, Ferkó, ez nagy baj! — De nagy ám! Hozzá még alapos guta rete- netes mód környékezi a tárczámat. Ezért voltam most vasárnap olyan szomorú, hogy nem találtam helyem és sétálni mentem. ■— De mi a hunezut ördögnek is mentem én akkor sétálni, vagy miért kellett találkoznom épen avval a kis Szabó Lajossal. — De hát mi különös baj van avval? — Jaj barátom, a legnagyobb csak ezután jött. — Mi az ördög, hát még az sem elég? — Csak igaz az, hogy a baj, lin jön, esőstől jön. — De mondd, hát mi bajt hozott rád az a találkozás? TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Ifjúságunk egészsége. Wlassics Gyula kultuszminiszter az ifjú- j súg testi nevelésének fejlesztésére irányuló figyelemre méltó rendeletét bocsátott ki, melynek értelmében a játékot a testi nevelésre felette fontosnak és szükségesnek tartja. A különböző játéknemeket a középiskolai tervezetekbe fölvette és nagy súlyt fektet arra, hogy ezek az illetékes körök részéről kellő figyelemben részesüljenek, s a tantervbe fölvétessenek. A kitűzött czél elérése végett fölöttébb szükséges a középiskolákat játszóterekkel ellátni, mert e nélkül a játéknemek jó része nem gyakorolható. — Sajnálatra méltó, hogy a legtöbb iskola nem rendelkezik ilyen terekkel, igy a mi gymnasiu- munk sem. Amennyire elösmerjük a közoktatásügyi miniszter e legújabb akcziójának hasznosságát, épp oly szükségesnek tartanók, hogy a serdülő nemzedék legdrágább kincsének, gyermekeink egészségének megóvására nemcsak a tornateremben és a gyermekek szabad ideje alatt a játszótereken, hanem magában az iskola helyiségében is fokozott figyelmet fordítsunk. Mindazok, kik e sorokat kellő figyelemmel olvassák és elég komolyan fogadják tartalmát, alig szorulnak annak bővebb magyarázatára, hogy a por és bűzös anyagoktól mentes, jó, tiszta levegő mennyire nélkülözhetetlen kelléke az egészségnek, és hogy a levegő nem mondható csupán akkor egészségtelennek, ha annak rosszasága és romlottsága már orrunk által is megérezhető. A „Zsolna és Vidéke“ Tárcája. -A konczert. Irta: Gabriel. (Vége.) Én e közben ott szurkoltam bent a polgármester szobájában, mert a mustrám ott hagyott, másolni valót adott, valami nagyon sürgős ügyet, csináljam meg, mig ô a főispánnal jár; de el ne menjek, mig ő be nem jön, mert a jegyzőkönyv felvételt folytatjuk, a felek addig odakint várakozván. Egyszóval jól elmúlt dél, mikorra megszaba- dúltam. — A főnök épen bent volt szobánkban s rám förmedt: „Szedje össze a ezók-mókját tüstént és takarodjék! Rendetlen embert nem tűrök magam körül!“  nedves rongyokkal és kellő vigytízat mellett való söprés utján eszközölhető; legalkalmasabb a söpréshez nedves fürészport használni. Elégséges világítás mellett a gyermekek szemei is mentek maradnak az elromlástól. A czélszerü világilás egyebekben is fontos kelléke az egészségnek. Az iskolaterem kitűnő világítással rendelkezzék — és kell, hogy a világítás a helyes oldalról is érje az iskolatermet, annál is inkább, mert az iskolában a gyermekek szemei csaknem folyto- nosan dolgoznak. A nap sugarai, lia elölről érik a munkahelyet, káros hatásnak, a világosság, mely hátulról éri, szintén zavar, mert a gyermek feje a papírra árnyékot vet; a jobb oldalról jövő világítás pedig az irokéz árnyéka által válik alkalmatlanná. Csak a baloldalról érkező világosság nincs a mondott hátrányokkal. A honvédséget általában magyartalansággal vádolni aljas rágalmazás volna, sőt örömmel konsta- tálom, hogy nemzetiségi vidéken jobban magyarosit mint egy némely iskola, melyben a „magyarcsina“ csak „vakulj magyar! “ De a magyarosítás hazafias misszióját még nagyobb eredménynyel végezhetné honvédségü k, ha nem csak a „szolgálati érintkezés“ volna magyar, hanem a privát érintkezés is. Annak a szükségessége, hogy az iskolatermek a gyermekek arczirányától tekintve baloldalról nyerjék a világítást, manapság már általánosan elismert kellék, a melylyel számolni kell. Az iskolaterem hőmérséklete télen-nyá- ron ne legyen több, mint 20° C. (16° R.) Az iskolaterem szellőztetése, fűtése, hőmérséklete kölcsönösen kiegészítik egymást és a tanító, mint állandó őre a gyermekek testi és lelki jólétének nagyban járulhat hozzá, a fölemlitett három fontos tényezőt kellő arányba és harmóniába hozni. Hogy e czélra az is- kolateremből soha ne hiányozzék a hőmérő, azt alig kell külön felemlítenünk. Dr. B. Honvédségünkről. Milyen szép, délczeg sereg a mi honvédségünk. Mennyi diadalmas csatát nyert már — őszi gyakor- latokon. De igazán olyan tiszta magyar nemzeti had- sereg-e, mint a milyennek sok hazafi hinni szeretné? Hát magyarnak magyar hadsereg, hisz magyar pénzen, magyar véren szervezték s nem egészen tépte le „fényes nemzeti bélyegét.“ A magyar szinek zászlója lebeg fölötte. Magyar vezénylő szó ránezigálja jobbra, balra, előre, hátra. Válogatott magyar káromkodások záporesője szakad le gyakran reája. A bürnkráczia megtestesülése, a honvéd iroda, magvarul végzi Írásbeli dolgozatait, bár olykor nevetséges magyarsággal. A csákón és derékszijcsatton a szent István-korona országainak egyesitett czimero ragyog. Zsolna, éa AAicLélce. Csak a kardbojt fekete-sárga. No de a kormány árnyé- kában szónoki babérjain ülő volt nemzeti párt majd ezt is Bécsbe száműzi. Sőt ezt a fáradságát se koczkáztassa én felőlem. Külsőségekben nem vagyok valami pedáns, de ha a nemzeti hadseregért cselekedni kíván, hát szuggeráljon több nemzeti érzést, több humanizmust a honvédség vezetőségébe. Óh, a honvédség meg a k. k. közös, pardon, meg a cs. és kir. közös hadsereg sziámi ikrek. Össze vannak nőve osztrák-német szellemmel, mert a közös katonaságtól átplántált tisztek annyi osztrák szellőmet oltanak a honvédség fiatal fájába, hogy a gyümölcsök minősége iránt jogos aggodalom kél a hazafias keblekben. Úgy is tanítják a szolgálati szabályzatban: „A honvédség a cs. és kir. közös hadsereg kiegészítő része.“ Hogy a honvédség csak „kiegészítő“ rész _s hogy „emberanyaga“ nem a szine-javából való, azért nincs kellő tekintélye s ez a téves hit adta a sorozásra menő legénynek ajkára e kifakadást: „Ha a honvédekhez soroznak be, főbe lövöm magamat!“ A honvédségnek meg kellett egy pár nagy őszi gyakorlaton a közös-ügyes hadsereget verni, a boldogult Edelsheim-Gyulaynak a karjába golyót röpíteni s több nemzeti seregünket lealacsonyító cs. és kir. tisztecskén honvédkarddal eret vágni, mig valamennyire megszerezte mai tekintélyét. Ideje volna, hogy a katonai szabályzatokat, törvényeket módosítsák és kimondják, hogy a honvédség a cs. és kir. közös haderőnek nem kiegészítő része, hanem Szt. István koronájának hadserege s mint ilyen a közös katonasággal semmi viszonya, semmi összefüggése ne legyen s tisztán a magyar érdekért köteles fegyvert fogni. A szolgálati szabályzat hazafiság és humanizmus szempontjából is módosítandó, mert az a „Dienstreglement“ szolgai másodlata. Lehet-e ilyen könyv másféle, mint osztrák szellemű? Ha nagy nehezen módosítanak is valamit rajta, nem magyar szempontból teszik; újra híven lemásolják a javított (?) osztrák kiadást. Mióta jajdul nemzetünk, hogy emberségesebb alapra fektessék a katonai igazságszolgáltatást, de a csökönyös osztrák szellem a nemesen érző György szász herczeg felszólalása óta is alig tett valamit s a kaszárnyái öngyilkosságok száma még igen nyugtalanító, de elszomorító a katonas-g nevelési rendszere is, mert az apathia, a kétségbeesés és az öngyilkosság örvényébe döntő bánásmóddal kiölik a hazaszeretet érzését. Jól van. Ha már a polyglott birodalomnak in- ternaczionális izű szabályzatot Írtak, hát legalább a magyar honvédeknek adnák elő zamatos magyarsággal és lelkes hazafisággal. A világért sem említik e szép szót: haza, pedig „0 Felsége a legfelsőbb hadúr“ mellett szépen megférne a legfelségesebb asszony, minden magyar édes anyja, a haza neve: Hungária. A honvédségnek a hazaszeretet iskolájának kellene lennie; dicsőséges múltú 48-as honvédségünk történetéből lehetne fel- I olvasásokat tartani; a „legénységi iskolákban“, és A többiek majd megpukkadtak nevettökben: nekem még a szám se húzódott félre. Mikor a pinczér meghozta a harmadik fél litrit is, oda szólok neki: Ejnye de meleg boruk van! -Kérem szolgálhatok friss csapolású Dréher sörrel.“ — Jó ? kérdem Palitól, mert ők épen söröztek. „Jó, jó, feleli, de te csak nem akarsz sört inni?“ — Ki tiltja meg? En nem, de tudod: Bort a aőrre: Idd egyszerre. Sört a borra: Hagyd máskorra!“ — No hát én mégis iszom sört! „Jó, jó, én el nem veszem előled, de az bizonyos, hogy meg jobban megbolondulsz, pedig már most sincs ki a négy negyed.“ — Igen? No akkor annyival inkább! Pinczér egy krigli sört! — S kérlek bolond fővel neki vágtam. Sőt még az éjjel összoittam mindenfélét, teát, puncsot, feketét, snapszot, likőrt ... a hogy eszembe jutott. Kitartottam rendületlenül, bár még hajnal előtt több rendbeli viszontlátásaim voltak. Eh, gondoltam, ha jönni akar a baj, jöjjön mind egyszerre. D° jött is. Alig tudtam elvánszorogni onnan. Szekérúton jöttem, de azért hol egyik, hol másik árok fogadott szerelmes ölébe. Nem is tudom, hogy jöttem, haza? Hoztak-é, vagy jöttem, mert csak tegnap este ébredtem fel, józanon, de mégis kábul tan. Nagyon megtört, lásd, már alig tudok beszélni is. Most aztán tűnődhetem rajta egész nap: miért is találkoztam én tegnapelőtt délután avval a kis mitugrász Szabó Lajossal? június hó 18, az „altiszti iskolákban“ helye volna a „vitéz magyar katonák“ könyvtárának, de a honvédség csak a közös hadsereg nyomdokában tipeg, melynek nincs hazája, csak császárja, mely tehát nem a hazaszeretetnek, hanem a vak engedelmesség, a sunyi, bárgyú, megbunyászkodás és a souverain úri gőg iskolája, hol „őrnagynál kezdődik az ember.“ Nem is várhatok a fekete-sárga hadseregtől, illetve magyarfaló szellemétől egyebet, mint a magyar quóta emelését követelő éhséget és szomjúságot, hogy még dörgedelmesebb hangon kiálthassa: „magyar pávián;“ de a honvédséget, nevének meg- felolöen a magyar hon védőjének, a magyar alkot- . mány fegyveres őrének szeretném tisztelni. Mintha ez a mai honvédség szégyelné szár- mazását, oly gondosan mellőzi a 48-as honvédség tradiczióit. Soha semmi vonatkozás szabadságharczunk hőseire. Nem, az élő vezénylők állnak oda félisteneknek és kicsinylő, alázó megjegyzéseket tesznek. Egy őrnagy pl. e szavakat bombázta oda zászlóaljának: „Orsereget nem vezénylők!“ Ismertem honv. tiszteket, még pedig olyanokat, kiknek gallérján a törzstiszti rang ragyog, a kik a fekete- sárga hadsereg hivatalos nyelvén konverzáltak nagy szeretettel. Miért ? Hogy a legénység ne értse. Oh, a legénység mindent megért, némely tiszt oktalan vezetésének háború esetén beálló végzetességét is rögtön felismeri, pedig nem tanult annyi sztraté- giát, mint kommandánsa, hanem bizonyára azért, mert a „német nyelvet“, a császáriak nyelvét, előkelőbbnek tartja s a vezérkarba való jutáshoz szükségesnek véli a német tudást s bizonyítását annak, hogy megbízható „osztrák- magyar“. Bizony kár, hogy oly régen „ad akta“ tették, sőt már az irattári kiselejtités műveletének is alá vetették József főherczegnek azt a rendeletét, melyben meghagyja a tiszti karnak, hogy nemcsak a szolgálati, hanem a társalgási nyelv gyanánt is a magyar nyelvet alkalmazzák, annál is inkább, — úgymond a honvédség testestül-lelkestől magyar fővezére — mert én még szőkébb családi körben is az édes hazai nyelvet beszélem.  Erzsé'bet-ltör'ú.t {27*. Biztositásokat elfogad: lovak és szarvasmarhák elhullása következ- tében beállott káresetek megtérítésére. Kártérítés igénye fenáll: ha közönséges és járványos betegségekben, vagy baleset folytán pusztul el az állat, továbbá ha a szövetkezet kényszervágást kénytelen elrendelni. A dijak rendkívül mérsékeltek. AZ intézet élén állanak: báró Sztojanovics György, földbirtokos, elnök, báró Ambrózy Gyula, földbirtokos, gróf Bethlen Balázs, cs. és kir. kamarás, országgy. képviselő, földbirtokos, dr. Béldy László, országgy. képviselő, földbirtokos, Chernél György, cs. és kir. kamarás, országgy. képviselő, földbirtokos, báró Jósika Gábor, cs. és kir. kamarás, országgy. képviselő, földbirtokos, gróf Korniss Károly, főrendiházi tag, földbirtokos, báró Nyári Béla, cs. és kir. kamarás, földbirtokos, gróf Ráday Gedeon, földbirtokos, dr. ÚJDONSÁGOK. — Megerősítés. A in. kir. igazBágügyi miniszter JFo^’ Károly n.-bíttsei járásbirúsúgí aljegyzőt, lapunk ékes tollú munkatársát, jelenleg elfoglalt állásában végleg megerősítette. — A zsolnai tisztviselők mozgalma. Lapunk utolsó számában behatóan foglalkoztunk a zsolnai állami tisztviselők mozgalmával, kik ügyeik megbeszélése czéljából f. hó 11-én látogatott gyűlést tartottak a városháza nagy termében. Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy a mondott gyűlésen nem csak az államiak jelentek meg, de képviseltették magukat a törvényhatósági, a városi hivatalok és a vasúti tisztviselők is, kik a mozgalomhoz való csat- lakozásukat jelentették ki. Ez igen okszerű cselekedet volt, mert ezzel az egész mozgalom csak nyer erkölcsi súlyban s a közös érdeklődés és szükség annál élénkebben domborodik ki. — Hajdú Géza, kir, Ítélő táblai biró, kit a gyűlés elnökévé kiáltott ki, magvas beszédben fejtegette a zsolnai drágasági viszonyokat és ezekkel szemben a hivatalnokok aránytalanul csekély javadalmazása mellett állapotuk csaknem tarthatatlan voltát. Szerinte e visszásság a lakási viszonyokban és a szállási bérekben nyilatkozik legkirivóbban, ez tehát az a pont, mely a leggyorsabb orvoslásra szorul. Köszönetét mond még a helybeli sajtó jelenlevő képviselőjének, ki eddig is híven szolgálta a tisztviselők érdekeit és kéri a jövőre is ezt az érdeklődést. — Rudnay főszolgabíró szól a fogyasztási czikkek nagy áráról s ennek okát a régi s aránytalan fogyasztási adókban és piaczi illetékekben keresi. Tetszéssel fogadott beszéde vé- gén utal azokra a reformokra, melyekkel a bajon segíteni lehetne. — Még többen szóltak a tárgyhoz, ezek összefoglalásaként kimondotta az elnök, hogy egyelőre csak a lakás-bérek kérdését teszik a napirendre és ennek rendezése iránt egy memorandummal, illetve bőven megokolt kérvénynyel járulnak a m. kir. pénzügyminiszterhez. Az előmunkálatok elvégzése, a szükséges adatok beszerzése és a kérvény kidolgozása czéljából egy szükebb körű bizottságot választottak meg, — elnök Hajdú Géza, táblai biró, előadó: Mayer György dr. gymn. tanár, — mely munkálatával számoljon be az ismételve összehívandó gyűlésnek. A gyűlés végül az elnök éltetésével ért véget. — Mint értesülünk, már másnap fogott hozzá a kiküldött bizottság a kérvényhez szükségelt anyag összeállításához és megbízta egyes tagjait annak egy-egy részének a beszerzésével. Ez a munkálat, mivel az anyaggyűjtés 1879-ig kell hogy terjedjen, t. i. akkor állapították meg a katonai lakbérosztályokat, mely alapon áll a lakásbér mai felosztása is, nagy terjedelménél fogva még nem készülhetett el s igy az előadó sem foghatott még hozzá a memorandum kidolgozásához. — Érdeklődéssel kisérjük a tisztviselők mozgalmát, mely a legméltányosabb alapon nyugszik és hiszszük is, hogy igazságos ügyük méltó elintézést fog nyerni. Az állami tisztviselők kedvezőbb lakásbéri beosztása pedig vissza fog hatni úgy a közhatósági, mint a magántisztviselőkre is, tehát közvetve ezek érdekeit is mozdítja elő. Ez az első lépés, kívánatos azonban, hogy ne legyen az utolsó és terjedjen ki a mozga- lom közállapotaink gyökeres reformálására a jobb felé, a modern kor minden igénye szerint. — Tanítók nyomora. A következő sorok közlésére kérnek fel bennünket: Daczára azon világos törvénynek, hogy' a tanító fizetése havonkint, vagy ^évenkint előlegesen utalványoztassék, a ra- jeczi róm. kath. tanítók fizetésképen ez évre mit sem kaptak, sőt még a múlt évre is hátralékban vannak. S ki az okozója ezen fennálló hátraléknak? A hatóság ős a nép. — 1896. évi deczember 31-ig a község fizette a tanítókat a községi és az erdei jövedelemből; az 1898. évben azonban az erdő a köz- birtokosság — czenzualisták — tulajdonába ment át, s igy a község ama jövedelemtől — mely legnagyobb részt r. k. iskola fentartási s tanítók évi rendes fizetési kiadások fedezésére alapot szolgáltatott — elesett. Ezeknél fogva az alispán úr abbeli meghagyása, hogy a tanítók a régi úzus szerint fi- zetessenek, a rajeczi elöljáróság által végre nem hajtható, s ennek orvoslásával maga a községi elöljáróság mit sem törődik. E húza-vona által úgy a tanitók, mint családjaik a legnagyobb életküzdc- lemnek, úgyszólván nyomornak vannak kitéve. A mint látszik, maga a hatóság sincs jól informálva a rajeczi iskolaügyről, mert máskép eme visszás állapotoknak már régen véget vetett volna. Reményiem hogy ezen, becses lapjában közzétett, s a rajeczi katholikus tanitók mostoha viszonyait mcgvilá- gositó közleményemnek lesz eredménye, s a szegény tanítókra s családjukra egy rendezettebb jövő következik be. Adja Isten mihamarább! — A dalos egyesület juniálisa. A zsolnai dal és zeneegyesület f. hó 18-ára tervezett nyári mulatsága halasztást szenved. A rendező bizottság t i. meggyőződött arról, hogy az utóbbi napok hű 8—12, esetleg d. u. folytatólag. Hálaistentisztelet és a bizonyítványok kiosztása f. hó 30-án d. e, 9 órakor. K.- Ujhelyen a róm. kath. népiskolában f. hó 19-én lesznek az évzáró vizsgálatok. — Ugyanott az izr. iskolában 29-éu és 30-án tartják meg a vizsgálatokat. melyeken úgy a szülőket, mint a tanűgy báratait szívesen látják. Magyar kölcsönös állatbiztosító társaság, mint szövetkezet Budapest, "VH -  Zsolna. és Vidélce. június hó 18, Zsolnán, 1899,  ZSOLNA ÉS VIDÉKE | mig a megfelelő lakásokra igényt tartó tiszt- | viselők illetményei 150 és 300 frt (XI. —VII. । tízetési fokozatoki között állanak. Ezek alap- i ján kimondhatjuk, hogy nincs Zsolnán oly | :ms:v::eló, ki ralmjához és állásához illő | szállást bérelhetne anélkül, hogy lakáoberére | d.) A felsorolt aránytalanság az által | válik reánk nézve még nyomasztóbbá, hogy I az összes körülbelül 54OO-i’a tehető lakéi j közönt összesen 1428 köz- és magántiszt- I viselő, szolga és munkás van. akik közül csak 70-en élveznek természetben való lakást. Tehát 1358 többnyire családos ember szorul szállásra, mi a lakások árát roppantul megdrágítja, sőt a vasutaknál és a gyá- rakban alkalmazott munkások egy részét arra készteti, hogy a szomszéd falvakban | keressenek szállásokat. | 4.i A tisztviselők anvagi helyzetét -ú- I lvosbit|ák méo az általános megélhetésiiek itt való nehez körülményéi: a ) Z-olna az utóbbi évek alatt valóságos gyári város-á (948 gyári munkás; fejlő- | díitt. forgalma évről-évre növekszik, mi a 1ÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. A lakásbérek rendezése. A zsolnai állami tisztviselők mai gyűlésükből a kö- vetkező kérvényt terjesztik fel: Nagy méltóságú m. kir. Pénzügyminiszter Úr! Kegyelmes Urunk 1 Alulírottak, mint az összes Zsolna városában állomásozó állami tisztviselők ISI)!), évi június lm 11. és folytatólag 25-én megtartott gyűlésein megbízott képviselői, azzal az alázatos kéréssel járulunk Nagyméltóságodhoz, méltoztassék: Zsolna nagyközségé: az 1893. évi IV. tez. 3. tj-a alapján és vonatkozással az 1979. évi XXXVI. tcz.-licz mellékelt Aj kimutatás szerint minket mint állami tisztviselőket megillető lakásbéri igényeink fentartásával. a lanásbér illetmény ír. osztályából ugyani annak .77. osztályába áthelyezni. Alázatos kérésünket annál bátrabban bocsájtjuk Exczelleneziád kegyes elbírálása alá. mivel az alábbiakban felsorolt okok szerint Zsolna lakási és. drágasági' viszonyai minket tulajdonképen még magasabb lakás- bér- osztályokba helyezett városokkal juttatnak egy sorba, mi folyamodásunk méltányos és szerény voltát még inkáid) kidomborítja: 1.) Zsolna nagyközségét a katonai la- kásbéreket osztályozó 1879. évi 2868. sz. p. ü. min. rendelet a katonai 7. (hetedik) lakbérosztályba sorozta, ép úgy mint pl. Ilalassa-t iyarmat. Besztercze. 1 leszt.-bánva. Déva, Igló. Lőcse. Mosony. Munkács. Szabadka. Lngvár, Zombor stb. városokat. E városok azóta mind ■magasabb osztályozás alá kerültek, csak Zsolna nem. mivel annak | szerint körülbelül ;)400 hűekre emelkedett. | Ilylormán a lakó szobák száma a lakosság- ! hoz képest úgy aránylik, mint 1:3-hoz, vagyis minden lakószobára y lélek esik. Ez arány rendkívül hátrányos és a szállásbérek igen magas áraiban nyilatkozik. A becsatolt községi bizonyítvány szerint: c.,! a lakások bór,»i’tGko a közetkező: 1 szAtl.iból konyhából álló lakás ára 7n 1 In frt.  Zsol n úti, Kis városunknak egyik legnagyobb hibája az, hogy itt az egyes érdekcsoportok nem tudnak egymással józanul megférni és szétágazó törekvéseikben nincs megalkuvás, csak merő pártoskodás. Ez a pártoskodás, mint, kopófalka a sebzett vadat, üldözőbe veszi az ellenpártól, s ha más eredményre nem vezetne is a marakodás, mégis rossz vért szül a közönség körében s az üdvös fejlődésnek bevágja az útját. A Javulás ideálja az volna, hogy ez n párt- szellem, az érdekek széthúzódása teljesen megszűnnék, s inkább egymást respektálva, egymást tisztelve törekednénk a felismert közös jó felé, 1899. ________ _________ vasúti alkalmazottak rendkívüli számából <315 mnherl is kitetszik. Ezek számara épített a inagv államvasutak igazgatósaga egy vasúti kolóniát, teles számú személyzetét , pedi" 1‘ozs.mvba helvezte at. A kassa-oder- I berg? va-uti társasig a tarthatatlan lakást viszonyok miatt cppcn most foglalkozik egy liasullió vasúti telep létc-itc'cVcI. b.i A város vidékének produkálói képessége az utóbbi években nem hogy emelkedett volna, de siiiyedt, mivel a munkaképes nép jövedelmezőbb foglalkozásra adta magát a különféle ipari vállalatok körül. e.) A városi fogyasztási adóik és illetékek még a régibb időből származnak, midőn Zsolna még javarészt földmivelő város volt. Ezek most csaknem kizárólag a piaezrol vasáriéi tisztviselőt sújtják, mi élete teltételeit (is tisztességes megélhetését csaknem lehetetlenné teszi. 5.) Alázatos kérésünk ily nyomós okok mellett is igen szerény, mert kegyes teljesítés«* esetén mindössze csak 1370 Írttal terhelné meg az állam költségvetését, mely összeg 30 tisztviselő es 20 szolga között oszlik meg. Összefoglalva az elmondott lkat úgy a helyi szállási viszonyok Igell kedvezőtlen voltára, mint a lakások aránytalan drágaságára, valamint az anyagi erőnket felülhaladó általános megélhetés rendkívüli nehézségeire való tekintettel módy alázattal kérjük Nagyméltóságodat, hogy kérésünket meghallgatni <;s a szükség és méltányosság szemmel tartásával kedvező elintézésben részesíteni méltóztassék. Végül a üt:áci>éreJ: ý.’ - gyesÄa'éš: az :vvv év: é^aáa:;::. Kérésünket Exczellencziád kegyes jóin- dulatába ajánlva, vagyunk Nagyméltó-ágod Zsolnán. 1300 év i ptnin- hói 25-én alázatos szolgái tisztviselő tál-aink megbízásából: Hajdú Géza, Dr. Mayer György, kir. ítélő táblai bír... kir. gynin. r. tanár. Teendőink. Sok félbinmaradt intézménye vau kis váro- sunknak. Nem is csodálkozunk rajta. Egy a haladásnak csak kezdő lépéseit tevő városnak sokat kell megkezdenie; ezeknek befejezése néha hosszabb időt igényel, máskor a felbuzdulás lelohadása és az egymás ellen való torzsalkodás miatt maradt cze- hmk befejezetlenül. a legtöbbször pedig a tervszerűség hiánya állja útját a megkezdett eszmének. A városnak ilyen félbenmaradt intézménye a polgári leányiskola létesítése is. Tudjuk, hogy annak keletkezése és létesítése ki- ben nyert volna érdomszerü személyt és viszont tudjuk azt is, hogy annak elmaradását mi ok idézte elő. Nem értünk egyet azokkal, akik a miatt z.ú- golódtak, hogy a létesítendő polgári leányiskola vá- rosunknak némi költségébe került volna, s ily ferde nézetekkel mellőzték azt. Mindez annak tulajdonítható. hogy mennyire tájékozatlanok, vagy elfogultak voltak ama nézetek, melyek a józan ész. nevében nem tudták megbírálni azt, hogy mennyire fontos, szükséges és üdvös hatással lett volna kis városunkra az ily iskolának életbeléptetése. Társadalmi szervezkedésünk alapelvei nem ál- lanak az erkölcsi szótár nomenklatúrájának határai között s a személyi és társadalmi élet különböző nyilvánulásai nincsenek arányban az azokkal szemben és azok érdekében hozandó józan eszmékkel és köteles áldozatokkal. Az egyélű felfogás tóltengése és az egyéni szabadosság érleli meg némelyekben azt a ferdesé- get. hogy részükről csak személyeskedéseket, tor- zsalkodásokat. illetve mások ellen szórt rágalmakat । hallunk a nyilvánosság (-lőtt. | A mindennapi bajok összehalmozása. a béke ■ összezavarása lebeg szemük előtt, de nem a meg- I valósítandó eszméknek üdvös hatása s azok végre- I hajtására szükséges anyagi és szellemi erő nieg- | becsülése. Ily önző és hibás irányzatok létezése és tér- foglalása jogosít fel arra, hogy társadalmunk szer- vezetlenségéről szóljunk. De azt is kénytelenek vagyunk kijelentem, hogy ez a szervezetien társadalom minden szebb jövőnk felé való törekvésnek már csirájában leint megölő betűje. Köteteket lehetne Írni a jelen társadalom ba- | jaiml s a jövőnek borús jeleiről s még mindig nem találnánk a valót híven festő, elég sötét tolira. Pedig a társadalmi életnek legfontosabb tényezője a szervezkedés, az együvé fűzés, vállut-vállhoz vetve támaszul szolgáljunk neki még akkor is. ha bom- ladozó félben volna. 1 Érzi ezt mindenki a maga körében, de leginkább azok, akik e mizériákat hivatásuknál fogva I a legközelebbről tapasztalják. I ' így minden oda mutat, miként távol attól, hogy tudnák egyesek a társadalmi élet kötelezettségeit becsülésre méltatni. — kötelezettségeik alól kibújva — még a legszilárdabb alapra fektetett kol lektiv akarat szétbomla- ztására is képesek. „Ha te felmented magadat kötelezettségeid alól, gyanút keltesz szivedben és erkölcsi sülyedésre adsz okot." mondá az eszelős bölcs Lear egyik barátjának.  szigorlata előtt álló orvosnövendéknek ajándékozta, az egész örökkévalóságra,,... mint ő tikkor hitte. FELHÍVÁS ELŐFIZETÉSRE. Július hó elsejével uj előfizetést nyitunk a „ZSOLNA és VIDÉKE“ társadalmi és szép- irodalmi lapra. Fölöslegesnek tartjuk, hogy ez alkalommal ismételten fejtsük ki lapunk irányát és czélját, melyet tisztelt előfizetőink úgyis ismernek és a fokozodó, bennünket megtisztelő érdeklődésből következtetve, helyeselnek is. Változás e tekintetben nem lesz, ha csak azt nem veszszük annak, hogy dolgozótársaink szaporodtával hasábjaink változatossága is örvendetesen halad. Midőn tehát kérjük ama t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejárt, hogy ezt megújítani szíveskedjenek, egyúttal hálás köszönetét is mondunk eddig tanúsított jóakaró bizalmukért. A ZSOLNA és VIDÉKE szerkesztősége és kiadóhivatala. ÚJDONSÁGOK. — Meghívás Zsolna község Inkbéroszfályá- mik módosítása tárgyában a folyó hó 11-én megejtett értekezleten hozott határozathoz képest van szerencsém az érdekelt tisztviselői köröket lelkérni, hogy folyó hó 25-én De másképpen jött. Ö volt, az, tiki megszegte az esküt. Az arany, jelenlegi férjének mammonja. elvakitotta. Ki akart bújni a szegénységből és nyomorból és gazdag asszony lett belőle. De vájjon szerencsés is? Es amint erre gondolt, harag és kedvetlenség fogja el. Egy gyors fogás, aztán egy második, egy harmadik .. . levelek és virágok a tűz martalékává lettek. Két. arezképet azonban mégis visszatartott, az ô és volt vőlegényének képeit, melyek a luegégetestől megmenekültek. Napsngaras mosoly hullámzik a hölgy arczán. Első, ártatlan, még félig gyermekmezbe öltött szerelmére gondol. Hirtelen azonban fájdalmasan megrándulnak finom ajkai és szemöldökei között mély ránéz mutatkozik. Oh az az idő, az égő vágy és remény — később ti kín ideje! Ha a mindenmipiság kegyetlen hullámai eszményképünket elsöpörte, tíz élet sivatagjában még csak egy könyesepp sem marad, hogy tíz elvesztett paradicsomot megsirassuk. A kályha tüze megszabadította tíz íróasztal foglyait börtönükből és most feltámadnak. Hogy ka- ezag most az a gúnyos ördög, aki minden tulajdonunkat megkeseríti, mert szembe állítja vele a fe- lengző ifjúkori remények csalfa, csillogó délibábját. Amint most kisziporkúznnk a hamuból a lángok és szikrák, tüzes, futó és régi, félig elfelejtett alakok lesznek belőlük. A kísérteteket, melyeket a hölgy- felidézett, nem rázhatja megint le magáról. Szent Iván-éj van! Es most más ördög búvik elő. aki inti a meg- szegett esküre és elébe tart egy tükröt, melyben elmúlott keservet és tévedéseket lát és még. egy tükröt, melyből mostani areza helyett vénasszony mély ránezokkal és beesett szemekkel tekint reá. A hölgy keze megrándul, szivéhez kap és a halvány ajkak rebesgetik: mea culpa, urna maximu culpa. A mellékszobából hangok hallatszanak. \ bán kár egy vendég kíséretében tért haza. Uemutatja vendégét: Arday tanár urat, kivel múlt nyáron karls- badi tartózkodása alatt ismerkedett meg és a kiről már annyit beszélt nejének. Tántorogva közeledik a háziasszony vendégéhez, odanyujtja neki reszkető kezét, a fehérré vált ajkak „istenhoztát“ rebegnek. A tanár úr areza is könnyű zavart árul el. . . Az első viszontlátás húsz év múltán. , Szent Iván-éj! - a.